Legyünk bölcsek, és tanuljunk a jó külföldi példákból! Szükséges a változás, hiszen változik a világ is: ami jó volt néhány évtizede, az már nem biztos, hogy most is elegendő. Azok az országok lesznek sikeresek, amelyek figyelmet fordítanak a közoktatás modernizálására, az erre fordított időt, energiát és pénzt befektetésnek tekintik, hiszen gyermekeink oktatása sokszorosan megtérül. A külföldi példákat nem lehet egy az egyben átvenni, de sokat tanulhatunk belőlük. Szülőként is vegyünk részt a változásban, tudatosítsuk, hogy van más alternatíva, és beszéljünk a lehetőségekről szülőtársainkkal is! Az, hogy milyen az oktatási rendszerünk itt Magyarországon, elsősorban elhatározás és kitartás kérdése, nem csupán pénzkérdés.
Szívesen veszünk újabb beszámolókat a külföldi érdekes oktatási tapasztalatokról az info@szuloihang.hu címen, vagy a Szülői Hang privát csoportjában is, a mások számára is érdekes beszámolókat pedig itt közzétesszük. Azért küzdünk, hogy a pozitív példák által a magyar közoktatásban is pozitív változást érjünk el.
 | Szülői Hang csoport |
A tavalyi tanévet egy ösztöndíj jóvoltából Münchenben töltöttük, gyerekeink egy városi gimnáziumba jártak. Ebben az írásban az itt szerzett tapasztalatainkról szeretnék beszámolni.
Szeptember közepén érkeztünk Münchenbe telve izgalommal. Az iskola tárt karokkal fogadott minket, 3 gyerekünket az osztálytársak kedvesen körülvették, körbevezették az iskolában, és már az első hetekben szülinapi zsúrra hívták őket, vagy együtt lófráltak velük délutánonként a városban. Az osztályfőnökök, de a többi tanár is fáradhatatlanul dolgozott a beilleszkedésükön; az igazgatóhelyettes asszony például személyesen kerített fuvolatanárt egyik gyerekünknek. Mi, szülők személyre szabott tájékoztatást kaptunk a legfontosabb teendőkről, sokszor közvetlenül telefonon. A Willkommenskultur szép formájával találkoztunk.
Az iskola egy nyolcosztályos gimnázium egy hangulatos régi épületben; közel kétszáz éves. A tanítási év szeptember közepétől július legvégéig tart, vagyis jóval hosszabb, mint itthon. A tanítás reggel nyolc órakor kezdődik, az alsósoknak a napközi délután négy óráig tart, szerda és péntek kivételével, amelyek rövid napok; a felsősök viszonylag korán, egy óra után szabadulnak. Az órákat az alsósoknál kettes, a felsősöknél hármas tömbökben tartják, a tömbök között hosszabb szünettel. Az ebédre minden korosztálynál egy teljes tanóra jut. A legtöbb tanórából rögtön kettőt tartanak, így a diákoknak egy adott napra csak néhány tantárgyból kell készülni.
Az anyag lényegesen kevesebb, mint itthon, az ismétlésre, a begyakorlásra, az alapfogalmak elsajátítására több időt szánnak. Az órai munka párbeszédes, sok a csoport- és projektmunka, kevesebb a dolgozat, és általában kisebb a nyomás a diákokon. A tanárok támogatók, a diákok aktívak. Az órák fordulatosak: a házi feladatok ellenőrzése után kisfilmet néznek, majd jön egy referátum vagy egy vita. Az új anyagrész felé a diákok érdeklődve fordulnak, és nem egy jövőbeli számonkérés anyagát látják benne.
Minden osztálynak két osztályfőnöke van: egy férfi és egy nő. A járvány idején tartott online órákba belehallgatva szembetűnő volt, hogy a tanárok milyen nagy szeretettel beszélnek, sőt cseverésznek a diákokkal, főleg a kicsikkel, a gyerekek pedig önfeledten beszélnek egymással és a tanáraikkal. Egy alkalommal, amikor az egyik tanár felvetette, hogy akkor most levetítene egy videót, az egyik kisfiú spontánul kifakadt: „Lieber nicht!”
A gyerekek sokat és felszabadultan beszélnek az órán, magától értetődő természetességgel fogalmazzák meg a véleményüket a saját osztálytársaik előtt vagy akár a tanár álláspontjával szemben. Fiam egyik osztálytársát, egy örökké rendetlenkedő fiút például az angoltanárnő egyszer csak kiültette a tanári asztalhoz, hogy jó, akkor innentől ő tartsa az órát, a tanárnő pedig beült az ő helyére. Ezek után a fiú legnagyobb szakértelemmel vezényelte le az órát, miközben a tanárnő a padban teljes erőbedobással rendetlenkedett, olyannyira, hogy a gyerek tanár kénytelen volt őt figyelmeztetésben részesíteni. Senki sem esett ki a szerepéből, az osztály ragyogóan szórakozott, fiam pedig le volt nyűgözve a tanárnő performanszától.
A német rendszer kevésbé kompetitív, mint a magyar. A dolgozateredményeket anonimizálva teszik közzé, a jegyeket a dolgozat belső lapjára írják, a diákok nem a jegyeik alapján mérik egymáshoz magukat. A számonkérés különböző formáinak eltérő a jelentősége. A nagydolgozatok időpontját már az év elején rögzítik, ezekről kizárólag orvosi igazolással lehet hiányozni, a kisdolgozatok és a felelések szórványosak. A hangsúly nem az állandó visszakérdezésen van; a tanárok úgymond „ingyen” adnak.
A gyerekek nem fáradtak, van idejük az iskolától független életre. A mi gyerekeink lényegében végigpinpongozták és focizták az évet, vacsora után pedig nem egyszer órákig beszélgettünk velük. Az ilyen beszélgetésekre Budapesten nem marad ennyi idő.
A tanárok barátságosak, az iskolatitkárok és a konyhásnénik megközelíthetőek. A titkárság küszöbén ott fekszik az iskolakutya. Ha egy kanálra van szükséged a tízóraihoz, egyszerűen lemész a konyhára, hozol egyet, aztán visszaviszed.
Az év során minden osztály egy teljes hétig a konyhán dolgozik, a séf segítségével elkészítik és felszolgálják az ebédet, ebéd után pedig elmosogatnak. A járvány miatt ebből a Pedagogisches Kochenből sajnos kimaradtunk.
Hogy a gyengeségekről se feledkezzek meg: a iskola zenei gimnázium, big banddel, nagyzenekarral, énekkarral. Kottát olvasni azonban csak kevesen tudnak. A magyar délutáni zeneiskolai rendszer ereje tisztán látszik.
A rajzóra végig egy talány maradt: Lányoméknál egy úgynevezett „második bőrt” kellett megalkotniuk, fiamnál pedig ollóval lyukat vágni a rajzaikra, és ott egy „belső világot” létrehozni, de a tanárnő egyik feladatot sem tudta kellőképpen megvilágítani, így a diákok tanácstalanul üldögéltek az órán.
A tornaóra teljes káosz volt, a diákok közül csak a mieink öltöztek át tornaruhára, az óra céltalan lődörgés volt az udvaron vagy a tornateremben.
A „Sportmusische Bewegung” nevezetű meghatározhatatlan műfajú óráról gyerekeink úgy beszéltek, mint kész elmebajról: hol babzsákokat dobáltak egymásnak, hol a térdüket és a combjukat kellett ütemesen csapkodniuk.
A többi órán is sokkal több az üresjárat, ami egyfelől csökkenti a feszültséget, ugyanakkor sokszor időpocsékolásnak hat.
Az oktatáshoz hasonlóan a város tempója is lassabb, autóval kevesen járnak, az emberek pedig a legkihaltabb utcákon is békésen álldogálnak a pirosban.
Ha a diákoknak baja van valamelyik tanárral, az osztálymegbízott felveszi a kapcsolatot az iskolai referenssel, aki megbeszélést kezdeményez az osztály és az érintett tanár között, amit az osztályfőnök mediál. Lányomat nagyon meglepte, hogy az osztály milyen tárgyilagosan, bátran, ugyanakkor kulturáltan képes megfogalmazni a problémás tanárral kapcsolatos kritikáját, milyen konstruktívan folyik a beszélgetés, és mindez milyen hatékony az osztály és a tanár későbbi kapcsolatára nézve. Ahogy lányom fogalmazott, a német diákok tisztelik a tanáraikat, de nem azért, mert tanárok; tiszteletük a másik embernek kijáró általános tiszteletből fakad.
A covidjárványt a németek példásan kezelték. A fertőzésszámok hasonlóak voltak az otthoniakhoz, a társadalom azonban mégis nyugodtabban reagált, köszönhetően az átlátható intézkedéseknek. A hétnapos incidencia alapján, amelyet a Robert Koch Intézet naponta közölt, világos és széles körben ismert intézkedések léptek érvénybe. Az iskolák világos protokoll szerint kezelték a fertőzéseket. A gyerekeket minden hétfőn, szerdán és pénteken szűrték, vagy a rosszabb időkben minden nap, és az esetszámnak megfelelően hoztak intézkedéseket az egyes osztályokban. A személyes tanítást végig prioritásként kezelték. Az érintkezések csökkentése céljából az osztályok napközi szüneteinek időpontját eltolták, az ebédlői rendet állandóan frissítették. Az online tanításra egyik napról a másikra átálltak, majd ugyanilyen gyorsan vissza.
Mindehhez az az internetes szülői portál adta a hátteret, amely a szülők és az iskola közötti rendszeres és gyors információcserét szolgálta. A szülők a portálon keresztül jelezhették, ha a gyerekük lebetegedett, és a portálon keresztül kommunikálhattak közvetlenül a tanárokkal. Ez a kommunikáció egy olyan levelező felületen zajlott, amely rövid, maximum 512 leütés hosszúságú üzeneteket engedélyezett. A kérdésekre a tanárok rendszerint még aznap válaszoltak.
Az iskola ezen az Eltern-portalon keresztül tájékoztatta a szülőket a küszöbön álló eseményekről, kirándulásokról, múzeumlátogatásokról, heti menüről, és minden pénteken egy 10-12 oldalas szülői levélben összefoglalta az elmúlt hét legfontosabb eseményeit, valamint informált a következő heti eseményekről. A covid alatt az aktuális fertőzések, intézkedések és karantén bejelentése is a portálon keresztül történt.
Az iskola nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a szülőket bevonja az iskola életébe, és hogy egy támogató közösséget hozzon létre az iskola körül. A szülők és tanárok közötti viszony partneri, ahogy a legtöbb szakmai viszony Németországban. A szülői munkaközösség az iskola vezetésében az igazgatóság partnere, az iskolai rendezvényeken és ünnepségeken vagy a fegyelmi helyzetekben a munkaközösség vezetői ugyanolyan szerepet kapnak, mint az igazgatóság.
Példás volt az is, ahogyan az iskola kezelte az ukrán menekültek ügyét. Mivel az iskola közel van a müncheni főpályaudvarhoz, a háború első heteiben az iskolát egy hétre menekültszállóvá alakították, az osztálytermekben szállást, az iskola aulájában népkonyhát alakítottak ki, a szülők és a tanárok pedig vállvetve segédkeztek a munkában. Az iskola előtt tömött sorokban álltak az autók, a szülők banánosdobozokban hozták a perecet, gyümölcsöt, üdítőket. Mindeközben töretlenül folyt az online tanítás. Később az iskola számos ukrán menekült fiatalt fogadott be, mindenkit egy Willkommensrucksackkal fogadva.
Ez a nyitottság a szülők és a világ dolgai felé arról árulkodik, hogy az iskola tisztában van saját társadalmi szerepével, és szem előtt tartja a diákok tágabb életét és jövőjét.
Ezt példázza a tananyagok életközeli jellege és értelmes terjedelme, amely lehetővé teszi, hogy a diákok délutánjai ne kizárólag a tanulás jegyében teljenek.
Az iskola rengeteg külön programot ajánl: képtárlátogatás a rajztanárral, színházlátogatás az irodalomtanárral, operalátogatás vagy jazzkoncert a zenetanárral. Ugyanakkor maga az iskola is folyamatosan szervezi a programokat, kiállításokat, koncerteket; az aulában lényegében mindig vagy építik vagy bontják a színpadot.
A tanulmányi kirándulás egyszerre volt szabad és reflektált: a gyerekek hatos csoportokban tanár nélkül egy feladatlappal a kezükben fedezhették fel a várost, másnap pedig az iskolában a csoportok előadást tartottak egymásnak a tapasztalataikról. A felfedezendő város meglepetés volt: csak a pályaudvaron tudták meg, hogy hová is mennek aznap.
Az iskola nagy gondot fordít arra, hogy a diákok idejekorán elkezdjenek gondolkodni a jövőjükről és a hivatásukról. A 10. évfolyamtól felfelé az iskola többféle pályaorientációs lehetőséget kínál a gyerekeknek, valamint rendszeres délutáni beszélgetéseket különféle hivatású felnőttekkel. A pályaorientáció már a 9. évfolyamban elkezdődik, és a foglalkozások pszichológiailag igen jól előkészítettek. Az első hetekben a diákok a gyerekkori álmaikról mesélnek, hogy mik szerettek volna lenni hajdan, és hogy milyen mély, a jövőre irányuló vágyaik vannak, és csak ezután kezdenek lassanként a realitások felé elindulni. A 9. tanév végén minden diáknak két hétig dolgoznia kell valamilyen munkahelyen. A munkahelyeket vagy spontánul találják meg, vagy egy erre rendszeresített, központi honlapról keresgélnek, ahol a legkülönfélébb cégek ajánlanak diákmunkát. Itt a lakóhely szerinti távolság alapján, munkaterületek szerint csoportosítva lehet böngészni. A cégek, legalábbis akiknek lányom írt, hamar és készséggel válaszoltak minden kérdésre. Lányom végül egy színházban kötött ki, itt lett mindenes. A két hét munka után a diákok még egy napra visszamennek az iskolába a nyári szünet előtt, hogy közösen megbeszéljék tapasztalataikat.
Az állami gimnázium ahová gyerekeim jártak a Schule ohne Rassismus, Schule mit Courage hálózat tagja.
Az oktatásban különös hangsúlyt fektetnek a toleranciára, a másik ember tiszteletére és a demokratikus alapértékek tudatosítására.
A tanév első hetében az iskola több termében váratlanul antiszemita feliratok jelentek meg a tanárokra vonatkozó fenyegetésekkel együtt. Az eset nagy port kavart. A rendőrség kivonult, az iskolát lezárták, a helyi és az országos sajtó is napokig cikkezett az esetről. Az iskola ugyanakkor jól reagált. A lányom délután üzenetet kapott az osztálytársaitól, hogy másnap az első két matekórára hozzon filctollat, mert plakátot fognak készíteni. A következő nap a matektanár átengedte az órát a diákoknak, akik aztán különféle antirasszista plakátokat készítettek, amelyekkel teleragasztották az iskolát. Hasonlóan jártak el a többi osztályok is, amennyire láttam, különösebb tanári irányítás nélkül.
A következő napokban az iskola vezetősége több iskolagyűlést hívott össze, ahol világossá tették, hogy az ilyen viselkedés nem fér össze sem a demokratikus alapértékekkel, sem az iskola értékrendjével. Az iskola vezetősége több körben világosan állást foglalt az esetről a sajtóban is. Az is figyelemreméltó, hogy a rendőrségi nyomozás eredményét később nem hozták nyilvánosságra, a tettest, ha meglett, feltehetően diszkréten figyelmeztették vagy megbüntették.
Néhány szót hadd írjak a gyerekek óráiról is. A zeneórán fiaméknál lényegében egész évben könnyűzenével foglalkoztak. Reggae, rythm and bluest, hard rock és techno volt a tananyag, így esténként Ray Charles-t, Beatlest és Sex Pistols-t hallgattunk. A gyerekek Elvis Presley és Rag"n"Bone Man-dalokat énekeltek az órán, és a dobokból és cintányérokból írtak dolgozatot. Mindeközben a hippimozgalomról beszélgettek és a zenének a pulzusra, a légzésre gyakorolt hatásáról, vagy a néma- és hangosfilmről.
Lányom történelemből a weimari köztársaságot és Hitler hatalomra jutását tanulta. Az egyik történelemórán ellátogattak a dachaui koncentrációs táborba, egy másik órán egy szakértői vezetésen vettek részt a Nemzetszocialista Dokumentumközpontban, egy harmadikon egy holokauszttúlélővel, egy osztálytársuk dédapjával beszélgettek. A tananyagnak különös aktualitást adott, hogy az iskolába menet minden reggel a náci tömeggyűlések helyén, a Königsplatzon tekertünk át a volt Führerbau mellett, ahol a Müncheni Egyezményt aláírták.
Nagyobb fiaméknál Bismarcknak készítettek Instagram-oldalt.
Lányomnak talán az angolórák jelentették a legnagyobb kihívást. A kilencedik osztályban lényegében mindenki folyékonyan beszél angolul.
Az egyik szóbeli vizsga úgy zajlott, hogy a vizsgázó kezébe nyomtak egy képet, amiről abban a pillanatban el kellett kezdenie beszélnie. A beszédnek pontosan háromszor harminc másodpercig kellett tartania, az első harmadban le kellett írni a kép tartalmát, a másodikban interpretálni kellett, a harmadikban szabadon asszociálni. Egy kivetítőn eközben három óra forgott, hogy a beszélő tudja, mikor kell váltania. Lányom lidércnyomásként élte meg a feladatot, osztálytársai azonban szemlátomást könnyedén teljesítették, sőt egyenesen élvezték.
Fiam biológiából a nemiségről és a nemi szerepekről tanult. Megtanulták a gumióvszerek használatát, egy fakukira kondomot húzogattak, végigvették a különféle szexuális identitásokat.
Az egyik órájuk különösen megmaradt. Az iskolával szemben a botanikus kertben az osztály felállt egy sorban, mindenki kapott egy cédulát, amelyen egy életkor, egy szexuális orientáció, egy vallási hovatartozás és egy foglalkozás szerepelt. A cédula alapján mindenkinek el kellett képzelnie egy személyt a megadott jegyekkel. Ezek után a biológiatanár egy sereg kérdést tett fel, ilyeneket: "Fel tudod-e venni azt a ruhát, amit szeretnél?", "Be tudsz-e menni a munkahelyedre anélkül, hogy furcsán néznének rád?", "Tudsz-e problémamentesen kapcsolatot teremteni?", stb. Akinek az elképzelt személyére vonatkozóan a válasza igen volt, annak előre kellett lépnie egyet, akinek a válasza nem vagy nem biztos, az a helyén maradt.
A játék végére szépen leképződött a térben, hogy melyek azok a jellemzők, amelyekkel könnyen halad előre az ember, és melyek azok, amelyekkel az alapvonalnál ragad.
A legizgalmasabbak az irodalomórák voltak. Egy pillantás az irodalomkönyvek tartalomjegyzékére rögtön elárulja, hogy a német irodalomoktatás nagyobb feladatot vállal magára, mint pusztán az irodalomtörténet kronologikus ismertetését. A könyvben helyet kap a digitális média használata, a testbeszéd, a vendégmunkások és a menekültek helyzete, mind gazdagon pro- és kontra érvekkel diszkutálva, a regény-, dráma- és filmelmélet alapjai, a szerelem, a csók, a barátság, a család témája, és természetesen számos fontos szöveg a német és világirodalomból, de a sci-fi és fantáziairodalom is.
Az alapkészségek elsajátítása és begyakorlására itt is nagy hangsúly kerül. Ötödikben irodalomból egész szeptemberben recepteket írtak, hogy a narráció linearitását, a sorrend fontosságát gyakorolják.
Lányomék a vitáról tanultak, és disputákat rendeztek a legkülönfélébb témákról. Megtanulták, hogy a vita fontos része a másik álláspontjának összefoglalása („Azt mondod tehát, hogy ...”), az álláspontok ütközését tompító panelek használata, az új témák felé továbblépés képessége, és a néha konszenzuális, néha disszenzuális lezárás.
Ügyes trükknek tűnt továbbá az is, hogy a hosszabb regények első pár oldala szerepel a tankönyvben, felcsigázva a diákok érdeklődését.
Kedvenc anyagrészem a civilkurázsi tárgyalása volt a nyolcadik osztályban, amely egy pedagógiai és pszichológiai mestermunka.
A diákoknak három hét alatt kellett egy fogalmazást írniuk, amely a tankönyv három információs anyagára támaszkodott. Az első anyag egy Spiegelből vett rövid interjú volt egy pszichológussal „Felemelni a hangunkat” címmel; a második egy a fiatalok nyilvános erőszakról szerzett tapasztalatait felmérő friss közvéleménykutatás kördiagramos ábrázolása; a harmadik szöveg pedig szintén egy friss tudományos kutatás a civilkurázsi pszichológiai és szociológiai akadályairól.
Az interjú, a grafikonok és a tanulmányrészlet igen gazdag információs anyaggal szolgált többek között a civilkurázsi és a segítőkészség közötti különbségről (a segítség két szereplős, a civilkurázsi három: segíteni egy bajba jutott emberen segítünk, civilkurázsit azonban akkor gyakorlunk, amikor valaki mellé egy harmadik féllel szemben és valamilyen alapértékek védelmében állunk oda, stb.), a demokratikus alapértékekről, a nyilvános fellépést megnehezítő pszichológiai tényezőkről, valamint egy sereg gyakorlati tanáccsal szolgált a fiataloknak a civilkurázsi gyakorlati implementációját illetően. (Úgy segíts, hogy önmagad ne sodord veszélybe; az áldozathoz beszélj, ne a tetteshez; ne légy agresszív, inkább tárgyilagos; kérj segítséget a jelenlevőktől, stb.)
Jó volt látni, hogyan neveli egy ország szolidaritásra, autonómiára és bátorságra ifjú polgárait.
Bár nem tartozik az iskolához, hadd szóljak végül néhány szót a fociedzésről is.
Először meglepődtünk, mivel a magyar rendszerrel szemben, ahol mindennap van edzés, a Gernnél csak heti két edzés volt. Az edzések komoly bemelegítéssel kezdődnek (koordinációs létrafutás), majd a legváltozatosabb technikai és taktikai gyakorlatok következnek: játék négy kiskapura vagy három csapattal, lövő- és ívelési gyakorlatok, a gyengébb láb fejlesztése, területfogás, stb. A pozíciós és kombinációs gyakorlatok olyan bonyolultak, hogy én a pálya széléről alig tudtam követni őket.
A játékosokat folyamatos gondolkodásra és gyors helyzetfelismerésre nevelik. Fiam egyik kedvenc gyakorlatában két akadálypálya állt két játékos előtt. Az egyik játékosnak az egyik pályán kellett végigfutnia, majd kapura lőnie, a másik játékosnak a másik pályán, és lehetőleg kivédenie a lövést. Azt, hogy ki melyik pályán fut, kő-papír-olló játékkal döntötték el. Ennek fényében kellett mindkettőjüknek egy szempillantás alatt pályát választani, és a megfelelő szerepet felvenni.
A játékosok gyors helyzetfelismerő képessége elképesztő játéksebességet eredményez. A labda szinte egy pillanatra sem áll meg sem az edzésen, sem a meccsen. Az év második felében még egy futóedzést is beiktattak, amit maga az edző is velük csinált. Másfél óráig lényegében szakadatlanul futottak az Olimpiaparkban.
Az edzések pontosan kezdődnek, a labdák és a pálya jó minőségűek, egy csapat edzésén nem ritkán öt edző van jelen egyszerre.
Az edzők szakmailag és pszichológialag is felkészültek, és, ahogy az iskolák is, szorosan tartják a kapcsolatot a szülőkkel: évkezdéskor, évzáráskor, Karácsonykor kis ünnepségeket rendeznek. A meccsek és edzések szervezése mobil appokon zajlik.
Nagyon jó volt látni, hogy az edzők milyen tudatosan formálják a játékosok szociális érzékét és építik a csapatszellemet.
Az edzéseken elvárás a beszéd. Ha passzolunk valakinek, előtte a nevét mondjuk, ha üresen látunk valakit, azt hangosan jelezzük annak, akinél a labda van. Sőt, sokszor úgy passzolnunk valakinek, hogy közben azt is mondjuk, hogy ő kinek tudná tovább passzolni a labdát. Emellett az edző is folyamatosan kommentálja, hogy mi történik a pályán, illetve megállítja a játékot, ha arra van szükség.
A játékosok saját beszéde, illetve az edző külső perspektívája egy sokkal tudatosabb játékhoz segíti hozzá a játékosokat. A labda szinte alig van ugyanannál a játékosnál; még az edzések végi szabad játéknál is az a szabály, hogy egy játékos csak háromszor érhet a labdához.
Sem az edzésen, sem a meccseken nem találkoztam durvasággal, így fiam tavaszra teljesen leszokott a sípcsontvédőről.
A másik játékának negatív értékelése lényegében tilos. Ha valaki elront valamit, a többiek inkább bíztatják („Gut gemacht!”), és sem szóban, sem az arckifejezésben nem éreztetik a hibát. Ha a meccsen valaki kihagyott egy helyzetet, csapattársai – legnagyobb elképedésemre – megtapsolták, rámosolyogtak és hátba veregették.
Nyáron érkeztünk Ausztriába két kamasz fiúval és egy alsós kislánnyal. Amit leginkább kiemelnék, az az emberség, elfogadás, segíteni akarás, amit legelőször tapasztaltunk az iskolaigazgatók részéről. Egy héten belül minden gyerekünket sikerült abba az iskolába beíratni, ahova szerettük volna. (Mindegyik állami iskola.)
A legnagyobb informatika szakirányú osztályba jár gimibe. Következetes, de jó fej fiatal tanárai vannak. Az iskola nagy hangsúlyt helyez a felzárkóztatásra. Félévente kétszer vizsgák vannak a tanulók haladásáról.
A kisebbik fiunk Praxis MS-be jár. Idén minden a továbbtanulásról szól, de nem úgy, mint Magyarországon. A tartomány vezetése, az iskolák, a cégek és a tanárok minden szinten igyekeznek minden gyereknek a számára legmegfelelőbb helyet találni. Pályaorientációs vizsgálatok, egyéni és szülői beszélgetések, nyílt napok, pályaorinteációs expok segítik ebben a diákokat és szüleiket. Itt tényleg az a cél, hogy minden gyereknek olyan irányt mutassanak, hogy felnőttként értékes tagja legyen a társadalomnak. (És a rendszer átjárhatósága azt is biztosítja, hogy ha valaki később érik, vagy meggondolja magát.)
A kislányunk szintén Praxis VS-be jár. Folyamatosan két pedagógus plusz egy harmadik segítő „árnyékpedagógus” van velük. Az egyik tanítónak terápiás kutyája van, akit hetente behoz a gyerekekhez. Mivel lányunk még nem tanult nyelvet otthon, külön foglalkoznak vele a nyelvi felzárkóztató foglalkozásokon heti háromszor.
Ami mindhárom szinten jellemző. Az osztálylétszámok 25 főben maximalizáltak. A gyerekeknek jóval kevesebb órájuk van, mint Magyarországon, és ebbe belefér az, hogy van etika is, de például csak heti három testnevelés óra van. (Amin inkább csapatépítő mozgásos feladatok vannak szekrényugrás helyett, még gimnáziumban is.) Az angol az alap már kis kortól és nagyon szigorúan tanítják (a matematika és német mellett a felvételibe számító tárgy), és mellé még egy nyelvet kell választani (ez sokszor a francia). A kisebbeknek legkésőbb 13:00-kor vége az iskolának. A napközi összevont és fizetős (kb. 180 Euro havonta étkezéssel). A nagyobbaknak van egy egy órás ebédszünet általában az ötödik óra után, és vannak napok, amikor vannak délutáni órák (főleg készségtárgyak felzárkóztatók, fakultációk), amire vissza kell menni.
Összességében a nyelvi nehézségek ellenére sem érzik a gyerekek, hogy leterheltek lennének és szeretnek iskolába járni. A tanárok sincsenek kiégve, érdekes és jó órákat tartanak még kamasz szemmel is.
A tankönyvek ingyenesek, jó a felépítésük, korszerűek, minden elérhető online is. Német nyelvből nem válik külön az olvasás és a nyelvtan. Klasszikus kötelezőket nem kell olvasni a gyerekeknek.
Az egyetlen „negatív” tapasztalat eddig az, hogy a nagyobbak osztálytársainak lexikális tudása, általános tájékozottsága jóval alacsonyabb, mint Magyarországon volt. (Igaz cserébe sok használható tudásra több idő jut. Például tízujjas gépelés informatika szakirányon.) # 
4 éve élek Londonban, odahaza hangszeres zenetanárként, valamint 4 évig vezetőként is dolgoztam, tanítottam. Tudom milyen a KLIK, elegem is lett belőle és mivel fiaim kijöttek Londonba, én is követtem őket. Igaz nem volt könnyű zsenge angol nyelvtudással munkát találni, de sikerült. Mivel a nyelvtudásom még mindig kissé labilis nem is gondolkodtam tanításban, de mivel itt az oktatásban tanár asszisztensek is dolgoznak - akik sokszor többet foglalkoznak a tanulókkal mint a tanár - ebbe a szakmába vágtam bele.
Kicsit más a rendszer mint odahaza. Először is itt az iskolák teljesen függetlenek. Nincs tankerület aki letarolja őket, mindent megtiltson. Az állam határozza meg a paramétereket törvénykezés által, de a tantervek és a követelmények nem teljesíthetetlenek, nincs nyomás senkin. Az óvoda után a gyerekek 5 évesen egy „reception” osztályba kerülnek, ami segíti az átmenetet az óvoda és az iskola között. Itt nincs hiszti a tanárok részéről, hogy a gyerek nem iskolaérett stb. 6 éves korban kezdik az 1. osztályt. Az iskolák általában 9 órakor kezdenek du. 3 max. fél 4-kor mehetnek haza a gyerekek. 1-1 osztályban 1 tanár és legalább 2 tanár asszisztens dolgozik a gyerekekkel. Nincs kötött órarend, hanem mindig a feladatoknak megfelelően alakul a nap, de mindennap van angol és matek. Az olvasás előtt a brit kiejtést betűkombinációkkal tanítják, ez a „phonics”. Az olvasás kis csoportokban folyik és különböző szintek vannak, különböző színekkel jelölve, aszerint hogy ki milyen szinten olvas csoportokra vannak osztva a gyerekek. A matekot ott gyakorolják a gyerekek a suliban, nincs házi csak hétvégére kapnak a gyerekek valami keveset. Az órák hosszabbak ám kötetlenek, nem kell katonás rendben ülnie a gyerekeknek. Mindenhol a gyerekek szőnyegen ülnek, itt folyik a tanítás, aztán ha megkapják a feladatot odaülnek a kisasztalokhoz és megcsinalják az asszisztensek felügyelete alatt a feladatokat. Kb. 3-4 óránál több nincs naponta, ennyi bőven elég is nekik.
Az iskolák jól felszereltek, a gyerekeknek van elég iPad vagy computer ahol az informatikai feladatokat meg tudják csinálni.
6 év általános után mennek középiskolába a gyerekek, aztán college-ba, onnan meg egyetemre. Egyetemen nincs korhatár, ha jól tudom 84 éves korig bármikor el lehet végezni.
Ami nagyon de nagyon tetszik itt, hogy a sajátos igényű gyerekeket kiválóan ellátja a rendszer. Bármilyen speciális igényű gyermek megkapja a szakszerű ellátást, a család az anyagi segítséget. Amelyik gyerek tud tanulni normál suliban azt is megoldják, de ha több és mélyebb segítségre van szüksége, akkor a családot és magát a gyereket is bevonva a helyi hatóság dönt hogy melyik speciális iskolába küldik a gyereket. Ott meg aztán egyénileg vagy kis csoportokban oktatják őket. Ezeknek a gyerekeknek mind van ún. EHCP-jük (Educational and Health Care Plan). Ezt a helyi hatóság készíti, orvosok, pszichológusok, oktatók, a szülők és a gyerek bevonásával.
College szinten is van lehetőség a speciális oktatásra, speciális osztályokban készítik fel őket, hogy majd a normál oktatásban is helyt tudjanak állni. Hatalmas tisztelete van a speciális tanulóknak, a tanárok, tanár asszisztensek a lelküket kiteszik értük. A társaik tisztelik őket. Az elfogadás itt nem kérdés, s ezek között a tanulók között van rengeteg emigráns szülők gyereke, nem számít honnan jönnek, milyen a bőrszínük vagy a vallásuk, mindenkit megillet az egyenlő bánásmód. #
Van egy fiam, 14 éves. Ha rajta múlik, délig alszik, és aztán plafont bámul, ami teljesen normális életkori sajátosság, sőt!
Már étkezés közben azon gondolkodik, mit egyen fél óra múlva :)
Amióta kiköltöztünk Máltára (1 év, 3 hónap) 6.10-kor kel, felöltözik és megy az ingyenes iskolabuszhoz, vagy a szintén ingyenes tömegközlekedéssel a suliba. Mondtuk, hogy bevisszük fél 8-kor 8-ra, azt mondta, nem szükséges.
Jóformán nem visz ennivalót, szeretné a szüneteket a pajtikkal tölteni, mert békénhagyják.
Amikor hazajön megetetjük, vagy együtt főzünk (az iskolában van főzőóra).
Pont ugyanolyan mentális állapotban jön vissza, amiben elengedtük. Nincs dolgunk azzal, hogy ellensúlyozzuk az intézményi ártalmakat.
A kicsi is pont így (7 éves): 1 évet járt a 0 nyelvtudással rendelkező migránsoknak fenntartott osztályba (6 fő), direkt erre kiképzett tanárokkal. A Pedagógus fél évig beszélt úgy hozzájuk, hogy semmit se értettek :) Most folyékonyan karattyolnak angolul.
Az a lényeg, hogy nem bántják, piszkálják, terrorizálják, nyomasztják őket, meg értékelik agybafőbe, hanem hagyják élni, gyereknek lenni, nyugiban tanulni, fejlődni. Nem az érdekli őket, hogy mit nem tud, hanem pont fordítva.
Ha valakinek szüksége van plusz segítségre, másnap ott van a shadow teacher és személyesen segíti, de a kisebbik fiam osztályában eleve van.
„Ki a másik teacher?” „Az, aki mindenben segít, ha nem értek valamit”. „Hogyan?" „Odamegyek, és megkérdem”.
Követhetetlenek az esemény napok, pl: diszlexiásokért nap, kék autikért nap, narancssárga elfogadás nap, szivárványos másság-nap. Amikor abban a színű ruhában mész, amivel kifejezheted, hogy szolidaritasz (nem kötelező).
Úgy gondolkodnak, hogy nem tanterv van, hanem gyerek. Ha beteg, nem kell pótolni (mikor?). Ott folytatják vele egyénileg a tanulást, ahol abbahagyta.
Nem minden tökéletes, persze, de az, hogy úgy kapom vissza a gyerekem, ahogy elváltunk, nekem az a lényeg: pont olyan vidám, felszabadult és kiegyensúlyozott.
Amikor valaki mond bármit a tanító kérdésére, az a szabály, hogy teacher odamutat, és mindenki megtapsolja. #
A pozitív példaként gyakorta emlegetett finnországi oktatást 3 gyermekkel tapasztaljuk testközelből az idei tanévben már tizedik éve.
Elöljáróban néhány dolog tömören:
• Ingyenes tankönyvek (tanév végén a tankönyv visszaadandó, a munkafüzet marad).
• Ingyenes tanszerek (füzetek, ceruzák).
• Ingyenes ebéd. Ennek minőségéhez érdemben nem igazán tudok hozzászólni, mert a finn ízvilág és ételek nekünk alapból nem ízlenek.
• 2021-22-es tanévtől kezdődően a középiskolások számára is ingyenes tankönyv és laptop.
• Utazástámogatás, amennyiben a körzetes iskola a lakóhelytől több, mint 3 km távolságban van. A támogatás lehet tömegközlekedésre érvényes utazáskártya vagy iskolabusz jellegű gyermekszállítás. A támogatáshoz külön kérvényt kell kitölteni.
• Osztálylétszámok 20 körül maximalizálva (a jelenleg 9. osztályban tanuló fiam iskolája nagy iskolának számít, ahol az idei tanévben 620 gyerek létszám oszlik el 33 osztályra).
• Egyedi fejlesztési igényű gyermekek figyelembe vétele, szükség esetén segítő pedagógus.
• Jól felszerelt iskolák (táblagépek, projektorok, mikroszkópok).
• Háztartástan óra, ahol minden alkalommal közösen főznek, természetesen az erre külön kialakított teremben.
• Famunka- és kézműves óra, ahol többnyire olyan használati tárgyakat készítenek, amit valóban tudnak is használni (pl. kisszék, párna, pulcsi). A kisebbik lányom most nyeregalátét tartó állványt készít famunka órán, amit egyedül tervezett meg.
• A tanárokat a gyerekek a nevükön szólítják.
Kiköltözésünkkor a legidősebbikünk szeptemberben töltötte a nyolcadik életévét, a finn rendszer szerint a második osztályt kezdte. Óvodába itt hat éves korukig járnak a gyerekek (mindegyikük, külön kérvény vagy szintfelmérő nélkül). Az utolsó évet már iskolaelőkészítőnek tekintik és kötelező. Ahogy az elnevezés is sejteti (előiskola), az iskolai szokásokra próbálják könnyed formában rávezetni a gyerekeket, illetve már egyszerűbb matematikai és írásra előkészítő feladatokat csinálnak, mégis óvodai keretek között, mert pl. az ebéd utáni alvás/pihenés még szerepel a napirendben. Ezt az időszakot rendkívül büszkén élik meg a gyerekek, ők már nagyok, nem ovisok. Azért merem ezt is megemlíteni, mert a középső és a legkisebb gyermekünk óvodásként kezdte a finnországi életünket (5 és 3 évesek voltak a költözéskor).
Az általános iskola többnyire körzetesség elvén veszi fel a gyerekeket, kivétel legtöbbször olyan esetekből adódik, amikor a nagyobb testvér egy nem körzetes intézménybe jár, ezt figyelembe szokták venni, de indokolni kell a felvételi jelentkezéskor. Ez az eset általában olyankor állhat fent, ha valamilyen tagozatos osztályban tanul a tesó (pl. zene, matek, idegennyelv, testnevelés) vagy költözés történt. Másik kivétel lehet a nem körzetes iskolában kezdésre, mint a mi esetünkben is történt, amikor a gyermek külföldről érkezik és nem beszéli a finnt, így ha a körzetesnek számító iskolában nincs speciális (integrációs) osztály, akkor a lakhelyhez legközelebb eső olyan iskolába irányítják a családot, ahol indul ilyen. Az, hogy a gyermek meddig tanul ebben a speciális osztályban, egyéni, a mi lányunk egy félév után normál osztályba került, de az osztályfőnök külön figyelmet fordított a finn nyelvet még nem tökéletesen beszélőkre. A másik két gyermekünk már az óvodai évek alatt megtanult finnül, így ők hagyományos osztályban kezdték az általános iskolát.
Alsó tagozatosok az 1-6. osztályosok, felső tagozatosok a 7-9. osztályosok, a középiskola pedig három tanéves. Alsóbb osztályokban megvan a lehetősége a tanároknak, hogy az órarendet rugalmasan kövessék. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy ha egy témában nagyon el vannak merülve, akkor inkább azt folytatják, nem szakítják meg a gondolatmenetet, lelkesedést, lendületet, hívjuk bárhogy. Arra is van lehetőség, hogy ha a tanár túl fáradtnak ítéli a gyerekeket az érdemi munkához, akkor hamarabb tartson szünetet. A napközi 1-2. osztályban áll rendelkezésre, de külön kérvényezni kell és fizetős (Jelenleg részidős napközi esetén 15 óráig, 80 euró/hónap, teljes időben 17 óráig 140 euró/hónap). A napközi alatt a gyerekek játszanak, szabad levegőn vannak, kézműveskednek és uzsonnáznak. Ha úgy tetszik, kis túlzással Finnország a „kulcsos gyerekek” országa, egyáltalán nem egyedi, hogy már az elsős gyerekek a tanítás után egyedül mennek haza és egyedül vannak, amíg a szülők haza nem érnek. Alsóban általában 8.15-kor kezdődik a nap és legkésőbb 14 órakkor végződik, de gyakoribb a 12.15-13 órai befejezés. Felsőbb évfolyamokon már nem ritka a későbbi kezdés, az én gyermekeimnél mindhármuknál heti minimum egyszer 9-kor kezdődik a nap, illetve vannak lukasórák is. Ennek persze nem mindig örülünk. Jelenleg a legnagyobbikom az érettségire készül és a továbbtanulással kapcsolatos terveit szövögeti. Ebben segítségére vannak különböző, az iskolában szervezett előadások, melyek leginkább a lehetőségek bemutatásáról szólnak. Az előadók között gyakran találkozhatnak már végzett, idősebb diákokkal, akik a saját tapasztalataikról mesélnek.
A középső gyermekem kilencedikes, tehát idén kell eldöntenie, hogy hova tovább. A döntéshez ő is kap iskolai segítséget, külön tantárgy („tanulási útmutatás”) és szaktanár („tanulás irányító”) formájában. Egyéni beszélgetések alatt próbálják megtalálni a diákoknak megfelelő középiskolát, illetve nyíltnapok keretében, szervezetten látogatnak meg iskolákat.
A legkisebb épp iskolát váltott, mert a korábbi zenetagozatos osztályból a művésztagozat felé vette az irányt.
Minden iskolában dolgozik iskolaorvos, nővér, pszichológus és kurátor, akikhez a gyerekek és a szülők bármikor fordulhatnak segítségért. A kiközösítést, csúfolást, szekálást nagyon komolyan veszik, zéró tolerancia érvényes e tekintetben, hangsúlyozzák is, hogy bármilyen ilyen irányú magatartásról azonnali jelzést kérnek.
Az osztályozásról év elején többnyire minden tanártól kapunk tájékoztatást, amiben leírják, hogy mely feladatok milyen súllyal szerepelnek az értékelésnél. Figyelembe veszik az órai munkát, házifeladat meglétét, dolgozatok eredményeit, sőt nem ritka, hogy a segítőkészséget is. A dolgozatokat leginkább témazárók teszik ki, ritkábban kisebb röpdolgozatokat is írnak, amit előző órán jelez a tanár, ezért inkább csak a nevében egyezik a magyar röpdolgozattal. Szóbeli felelés a hagyományos értelemben nincs, viszont csoportos munkát többször kell készíteniük egy-egy adott témában, a prezentációban pedig mindenki részt vesz. Bár nem egyszer olvastam olyan cikket, ami az ellenkezőjét állítja, azt kell mondjam, hogy házi feladat itt is van, de valóban nem akkora mennyiségben, hogy ne lehetne teljesíteni. Középiskolában persze már ezek mennyisége is növekszik, de ott is inkább esszé írást, prezentáció készítést vagy csoportos munkát kell alatta érteni, mintsem a „36. oldal 2, 3-as feladat” típusú leckét.
Olyan finomságok teszik még szerethetőbbé az iskolai éveket a gyerekek számára, mint:
• „Éjszakai iskola”, amikor az osztályfőnökkel együtt a suliban alszanak, együtt vacsoráznak, együtt készítenek reggelit
• Büfé szervezés, amikor egy-egy osztály tart büfét az otthon készített finomságokból és a bevételt az osztály közösen költi el (az általános iskolákban jellemzően nincs állandó iskolai büfé)
Összességében a mi gyermekeinknek bejön a finn rendszer, bár igaz, hogy viszonyítási alapjuk nincs, arra itt vagyunk mi szülők, így írnék néhány, számunkra negatív dolgot is:
• Tornaórák száma, ami kimerül heti egy alkalomban. Ennek oka az lehet, hogy arra számítanak, hogy a gyerekek a családdal mozognak (kirándulás, hétvégi ház, stb.) illetve különféle edzésekre járnak. Tornaóra keretében egyébként szoktak járni tájfutni, úszni, korcsolyázni.
• Kötelező svéd nyelv tanulás (tekintve, hogy Finnországban a svéd is hivatalos nyelv), amit külföldiként mindenképp hátrányként élünk meg. Szubjektív véleményünk, hogy a svéd nyelv tanulására fordított időt el lehetne tölteni egy hasznosabb nyelv megtanulásával is.
Ezektől eltekintve a finn oktatást egy gyermekközpontúbb rendszernek gondolom, ahol törekszenek a szélesebb látókör kialakítására is, nem pusztán a kötelező tananyag átadására. #
A Szülői tudásbázis más témákkal is foglalkozik.
Az idei tanévkezdésnél sok szülő kénytelen szembesülni a drámai mértékű pedagógushiánnyal. A helyzet elkeserítő, hiszen gyermekeink nem kapják meg az őket megillető minőségi oktatást. Nincs csodaszer, a fájóan hiányzó pedagógusokat nem lehet gyors ütemben pótolni! Szülőként annyit tudunk tenni, hogy a károkat igyekszünk enyhíteni, és kiállunk a gyerekek érdekei mellett, hogy legalább hosszabb távon remélhessünk javulást.
Szülőként megpróbálhatjuk részben pótolni a hiányzó pedagógust, és saját magunk segíteni gyermekünknek a tanulásban, vagy ha módunkban áll, a gyermek számára fontos tárgyakból magántanár segítségét is igénybe vehetjük. Persze így sem oldhatjuk meg teljesen a problémát, legfeljebb némileg enyhíthetjük a negatív következményeket. A néhézségek közepette fontos, hogy erősítsük a szülői közösségeket és a pedagógusokkal való kapcsolattartást, hogy egymásnak minél jobban tudjunk segíteni.
Az idei tanévkezdéssel a baj súlyosabb, mint korábban, mert sok pedagógus elvesztette a reményt és elhagyta a pályát azután, hogy a kormányzat nem teljesítette a tavasszal végső elkeseredésükben sztrájkoló pedagógusok méltó munkabérre és elviselhető munkaterhelésre vonatkozó jogos követeléseit.
A pedagógushiány régóta ismert; szülői közösségünk 2018-as részletes felmérése is komoly bajokat jelzett már akkor és azóta is folyamatosan érkeznek erről a visszajelzések, ennek ellenére a kormányzat inkább a semmittevést választotta. A helyzet egyre inkább romlik: negatív spirálba kerültünk, a sok pályaelhagyó miatt a még maradó pedagógusokra egyre több pluszteher hárul, és ezt egyre kevesebben bírják.
A pedagógushiány mindenkit érint: még ha saját gyermekünknél épp van elegendő pedagógus, az országos szintű válság következtében zuhan a közoktatás színvonala, ami az egész felnövekvő generációra károsan hat. Valódi megoldás csak hosszú távon remélhető, és ehhez összefogásra van szükség. Ha most nem képviseljük a gyerekek érdekeit, akkor a probléma csak tovább fog súlyosbodni.
Szülői közösségünk 12 pontos részletes útmutatóban gyűjtötte össze lehetőségeinket a kárenyhítésre és a szülői érdekképviseletre, melyek az alábbiakban olvashatóak. További információ a szülők jogairól és a szülői adatkérésről itt található.
Közösen könnyebb! Támogató online közösségünkben megoszthatjuk a témában szerzett tapasztalatainkat, segítséget kérhetünk és adhatunk egymásnak.
| Szülői Hang csoport |
A jól működő helyi szülői közösségek gyakorlati segítséget tudnak nyújtani: tudunk például segíteni egymásnak a gyermekfelügyeletben óvoda vagy alsó tagozat esetén, ha délutánra nincs elég pedagógus; vagy néhány szülő együttműködhet és közösen vehet igénybe magántanárt, így csökkenthetőek a költségek is. Megszervezhetjük, hogy a gyerekek is segítsenek egymásnak, akár az osztálytársak, akár a nagyobbak a kisebbeknek.
Használjuk a meglevő iskolai online szülői közösségi csoportokat vagy levelezőlistákat, vagy szükség esetén hozzunk létre újakat, hogy a gyerekek tanulását segítsük. Lehet, hogy az egyik tantárgyból alkalmanként mi tudunk segíteni néhány gyereknek, míg egy másik tantárgyból egy másik család; közös szervezéssel több gyerekhez juthat el a segítség.
A pedagógushiány nagy stresszt jelent gyereknek és szülőnek egyaránt; ha szülőként megbeszélhetjük a problémákat a hasonló tapasztalatokkal rendelkező szülőtársainkkal, az önmagában is segít. Emellett közösen fellépve jobban tudjuk érvényesíteni érdekeinket az iskolában, óvodában.
Tapasztalatainkat, kérdéseinket megoszthatjuk a Szülői Hang országos online közösségében is; csoportunk itt érhető el. #
A pedagógushiányt a kormány korábbi intézkedései okozták, így a kormányzat felelős a probléma megoldásáért. Forduljunk személyesen a kormánypárti országgyűlési képviselőkhöz, hiszen ők azok, akik a döntésekért személyesen is felelősséget kell hogy vállaljanak; tudják meg, hogy milyen nagy a baj!
A kormánypárt tehetne érdemben a helyzet javításáért. Természeten szükséges emelni a pedagógusbéreket, hogy elérjék a diplomás átlagbért, és szükséges csökkenteni a túlmunkát (a pedagógusok nagy része jóval többet dolgozik, mint heti 40 óra). Mindez azonban még nem elegendő, szükséges a pedagógusok és intézmények szakmai autonómiájának visszaállítása, hogy maguk dönthessenek pedagógiai kérdésekben. A közoktatásban a döntések ne politikai és spórolási szempontok alapján, hanem szakmai szempontok szerint szülessenek. Egy olyan kormányzatnak, amelyik felelősséget vállal az ország sorsáért, kellene hogy legyen nyilvánosan elérhető, számon kérhető stratégiája a közoktatás fejlesztésére – ilyen a mi országunkban nincsen –, és a pedagógusoknak nem kellene folyamatosan, éveken keresztül tiltakozni a megalázó bérek és munkafeltételek miatt – sajnos nálunk a tiltakozások ellenére sem javul a helyzet érdemben.
Természetesen nem számíthatunk azonnali változásra a képviselővel folytatott beszélgetés után, de ha sokan hallatjuk a hangunkat, annak előbb-utóbb eredménye lesz, míg a hallgatás és beletörődés biztosan nem segít. Nem az a cél, hogy az adott képviselőt meggyőzzük, hiszen a kormánypárti képviselők úgyis a felsőbb utasítás szerint szavaznak; azt azonban el tudjuk érni, hogy a képviselők is érzékeljék, hogy nekünk szülőknek fontos a közoktatás, és ezt felfelé, a kormánypárt vezetése felé is el fogják mondani. Mind minden érdekvédelmi akciónál, itt is annál nagyobb hatást érhetünk el, minél többen részt veszünk és képviseljük ügyünket.
Az országgyűlési képviselők, illetve a miniszterelnökség elérhetők levélben és e-mailen is, de a legjobb az, ha személyesen keressük fel a kormánypárti képviselőket a fogadóórájukban, feltéve, hogy tartanak egyáltalán fogadóórát. Ha saját egyéni választókerületünkben kormánypárti országgyűlési képviselő lett megválasztva, akkor forduljunk hozzá személyesen. Ha mi nem szánjuk rá az időt, hogy beszéljünk a megoldásért felelős kormánypárti képviselőkkel, akkor ők sem nagyon veszik a fáradságot, hogy tegyenek a megoldás érdekében, ha közben a pénzt máshova is irányíthatják, mint eddig. A kormánypárti képviselőkkel folytatott beszélgetések tapasztalatait megoszthatjuk csoportunkban is. #
Nem a gyors megoldást reményében, hanem a távolabbi jövőre vonatkozóan fontos, hogy ne mulasszuk el hivatalosan dokumentálni a pedagógushiányt az ombudsmannál. A pedagógushiány bármelyik formája ugyanis azt jelenti, hogy sérül a gyermek Alaptörvényben rögzített oktatáshoz való joga; az ombudsman feladata épp az, hogy fellépjen, ha sérülnek az alapjogaink; gyermekeink alapjogait pedig szülőként nekünk kell képviselnünk.
Az ombudsman honlapján (ügyindítás itt) csupán pár percet vesz igénybe, hogy dokumentáljuk esetünket egy rövid online űrlap kitöltésével, melyben – hivatkozva arra, hogy sérül a gyermek oktatáshoz való joga – röviden leírhatjuk, hogyan jelentkezik a pedagógushiány. Ha erről lemondunk, akkor láthatatlanná válik a problémánk, és emiatt a jövőben mi vagy szülőtársaink még nagyobb eséllyel fogunk/fognak szembesülni ugyanezzel a problémával. Amikor elegendő panasz összegyűlik, akkor az ombudsmannak kötelessége hivatalos vizsgálatot indítania, és eljárnia a kormányzatnál.
Ha érintett szülőként valamennyien élnénk a panasszal, akkor sokat tudnánk lendíteni ügyünkön. Ne becsüljük le ezt a lehetőséget, és tegyük meg ezt a lépést, hiszen segíthet hivatalosan is láthatóvá tenni azt a problémát, amit a kormányzat leplezni igyekszik. Sokan azért nem veszik a pár perces fáradtságot, mert nem bíznak az eredményben, pedig ha mi nem élünk a jogainkkal, ha mi nem mutatunk pozitív példát a gyerekek melletti kiállással, akkor miért várnánk el mástól, hogy jobban odafigyeljenek ránk? Gyermekünket nem érheti hátrány a bejelentés miatt.
Lehetőségünk van arra is, hogy az intézménytől adatokat kérjünk ki a pedagógusok szakképzettségéről és a helyettesítésekről. Ezeket az adatokat felhasználhatjuk a beadványunkban - további információ a szülői adatkérésről és jogokról itt található. #
A pedagógushiány mindenképpen negatívan hat gyermekünkre: a károkat legfeljebb enyhíteni próbálhatjuk, de teljesen nem tudjuk elkerülni. Könnyen lehet, hogy a pedagógushiány következtében gyermekünk lemarad a tanulásban, elveszítheti érdeklődését. Ha ezeket a lemaradásokat mindenképpen otthon szeretnénk kompenzálni, és egyre több otthoni tanulást, esetleg plusz magánórákat iktatunk be gyermekünk életébe, akkor megtörténhet, hogy még jobban elveszti érdeklődését, megutálja a tanulást, esetleg minket, szülőket is elutasít, ha mindezt túlságosan erőltetjük.
Ilyenkor érdemesebb átgondolni, hogy mi az, ami gyermekünknek igazán fontos; az érdeklődésének, továbbtanulási szándékának leginkább megfelelő tantárgyakra fektessünk nagyobb hangsúlyt, a kevésbé érdekes és a pedagógushiány következtében nem jól tanított tantárgyak közül néhányat viszont elengedhetünk, és szülőként megelégedhetünk gyengébb teljesítménnyel is. Nem arról van szó, hogy figyelmen kívül hagynánk gyermekünk oktatását, hanem épp ellenkezőleg, a gyermek érdekében felállítjuk a fontossági sorrendet, miközben a pedagógushiány ellen továbbra is tiltakozunk.
Akkor tesszük a legjobbat gyermekünknek, ha megengedjük, hogy gyermekünk valóban gyerek maradhasson, és legyen ideje arra, amit igazán szeret csinálni, és ami a legfontosabb a jövője szempontjából. A pedagógushiányról nem a gyerek és legtöbbször nem is az iskola (óvoda) tehet, hanem a jelenlegi kormányzat; ne hagyjuk, hogy a kormányzati mulasztás következtében gyermekünk életét még jobban megterheljük olyan témákkal és olyan kényszerekkel, amik valójában nem annyira fontosak számára. #
A pedagógusok és szülők érdekei közösek, álljunk ki közösen a közoktatás jobbításáért! Lehet, hogy szülőként elégedetlenek vagyunk egyes pedagógusok munkájával, de ennek részben épp a pedagógusok alacsony anyagi és erkölcsi megbecsültsége az oka. A jelenlegi körülmények között az intézmények alig találnak pedagógust, így nem csoda, ha szülőként gyenge színvonallal találkozunk. A probléma országos, ezért helyi szinten legtöbbször nem lehet megoldani. A pedagógushiány a kormány felelőssége; ezért is fontos, hogy támogassuk a pedagógusok tiltakozó megmozdulásait (sztrájk vagy akár polgári engedetlenség). Ha szükséges és lehetséges, sztrájk vagy polgári engedetlenség esetén tartsuk otthon gyermekünket!
Vannak olyan szülők, akik különböző okfejtések révén elítélik a munkabeszüntetést; lássuk azonban, hogy ezek a tiltakozó munkabeszüntetések csak rövid ideig tartanak, miközben a pedagógushiány negatív hatásait hosszú éveken keresztül folyamatosan elszenvedik a gyerekek. Amikor a pedagógusok tiltakoznak, akkor nem arra van szükség, hogy ítélkezzünk felettük, hanem arra, hogy átérezzük, milyen nagy a baj, és szolidárisak legyünk mindazokkal, akikkel közösen neveljük gyermekeinket.
Vegyünk részt személyesen a helyi és országos tüntetéseken, és hívjuk el ismerőseinket is! Csatlakozzunk a közoktatás, a pedagógusok helyzetének jobbítását célzó petíciókhoz (aktuális petíció itt), online akciókhoz, csoportokhoz! Lehet, hogy nem látunk azonnali eredményt a tiltakozások után, de hosszabb távon csak akkor remélhetünk jobbat, ha szülőként is a jobb oktatásért küzdő pedagógusok – vagy éppen a diákok – mellé állunk. Keressük a kapcsolatot a pedagógusokkal, és adott esetben akár szülői szolidaritási nyilatkozattal, demonstrációval nyilvánosan is álljunk ki mellettük! #
Amennyiben a pedagógushiány bármilyen formáját tapasztaljuk, érdemes írásban panaszt tenni az intézményvezetőnél, illetve amennyiben az intézményvezető már mindent megtett, és a probléma mégsem rendeződött, a fenntartónál. A fenntartó állami intézmény esetén a Tankerület (ezek listája itt található), illetve szakképzés esetén a Szakképző Centrum (lista itt), más esetekben az egyház vagy az adott alapítvány, óvodák esetében pedig jellemzően az önkormányzat. A fenntartó a felelős azért, hogy az intézmény jogszerűen és szakszerűen végezze tevékenységét. Hatékonyabb, ha több szülő összefogva, csoportosan tesz panaszt.
Előfordulhat, hogy az intézményvezető és a fenntartó sem tudja megoldani a pedagógushiányt, ez ugyanis országos szintű probléma és kormányzati hatáskör, de fontos, hogy mindent tegyenek meg a hiány enyhítése érdekében. Ha írásos panaszt nyújtunk be (akár emailben), akkor legalább azt el tudjuk érni, hogy az intézménynél, illetve a fenntartónál a probléma nem tüntethető el nyomtalanul. Kapjon a fenntartó minél több írásos panaszt, hogy kénytelen legyen foglalkozni a kérdéssel, és a kormányzat felé is közvetítse, hogy baj van.
Ha vesszük a fáradságot, és jelezzük a problémát, akkor ez a jövő szempontjából akkor is előny, ha a problémára nem sikerül azonnali megoldást találni. Fontos kiállni gyermekeink érdeke mellett, és fenntartani a kommunikációt a szülők és az intézmény, illetve annak fenntartója között; ha szülőként önként lemondunk az érdemi kommunikációról pusztán azért, mert nem hiszünk a gyors sikerben, az teljes leépülést von maga után. #
A pedagógushiány nem jelenti feltétlenül azt, hogy elmaradnak a tanórák, vagy nincs, aki bemenjen a gyerekekhez – az iskolák, óvodák igyekeznek mindenképpen megoldani, hogy valaki bemenjen.
A pedagógushiány azonban nagyon sokféleképpen jelentkezhet. Vegyük észre a pedagógushiányt, és tudatosítsuk szülőtársainkban is, beszéljünk a problémákról! Ne fogadjuk el a helyzetet, ne törődjünk bele, beszéljünk róla egymás között akkor is, ha nem remélhető gyors megoldás. A Szószóló a gyerekekért online akció keretében sok személyes beszámoló is olvasható, melyek illusztrálják a helyzetet; ugyanitt megírhatjuk saját tapasztalatainkat is.
A pedagógushiány lehetséges megnyilvánulásai:
• Megfelelő szakos képesítés nélküli pedagógus: olyan tantárgyat tanít, amely nem szakja, vagy olyan évfolyamon, amelyhez nincs képesítése; óvodában nincs diplomás óvodapedagógus a gyerekekkel;
• A szükséges csoportbontások nem kivitelezhetők, a csoportokat vagy az osztályokat összevonják;
• Folyamatos helyettesítések: nincs állandó pedagógus, és gyakran a helyettesítés nem szakszerű, az óra nincs érdemben megtartva.
• Szabálytalanul alkalmazott személy. Például pedagógiai asszisztenssel pótolják a kieső pedagógusokat.
• Magas osztály- vagy csoportlétszám - gyakran meghaladják a törvényben rögzített maximumot (a törvény [4. melléklet] szerinti maximális létszám óvodában 25, általános iskolában 27, középiskolában 34, bár a fenntartó jogilag felmentést adhat a maximális létszám betartása alól);
• Kontraszelekció: a pedagóguspályára alkalmatlan személyt alkalmaznak, de jobb híján nem lehet elküldeni;
• Túlterhelt pedagógusok: irreálisan magasak az óraszámaik, és gyakran kötelezik őket plusz helyettesítésekre, így nem jut idő, energia a gyerekekkel megfelelően, személyre szabottan foglalkozni;
• Óraadó, utazó pedagógusok: ők nem a nevelőtestület tagjai, így nem elég szoros a pedagógusok közötti együttműködés, és nem tudnak ellátni sok egyéb feladatot (pl. tanórán kívüli programok, ügyelet), melyek így a többiekre hárulnak;
• Nincs elég fejlesztő és gyógypedagógus, pszichológus, szociális segítő;
• Elmaradnak a tehetséggondozó és felzárkóztató foglalkozások;
• Nyugdíjasokat alkalmaznak;
• Nagyon nagy a fluktuáció, a pedagógusok jönnek-mennek, így a gyerekek érzelmi kötődése nem tud kialakulni, folyamatosan változnak a szabályok és elvárások, a gyerekek elvesztik a motivációt.
A pedagógushiánynak nincs egyszerű és azonnali megoldása. Fonjuk szorosabbra a kapcsolatot szülőként és pedagógusként, építsünk segítő helyi közösségeket, és tudatosítsuk a kormányzati felelősséget. Minél többen látjuk, hogy a problémákat helyi szinten nem, csak országos kormányzati felelősségvállalással lehet megoldani, annál közelebb kerülünk a megoldáshoz, de ehhez széles körű összefogásra és kitartásra van szükség. #
Enyhíthetjük a pedagógushiány miatt óhatatlanul romló közoktatásból származó károkat, ha igénybe vesszük az elérhető tanulási segédeszközöket. Ezek jó szolgálatot tehetnek akkor is, ha szülőként mi magunk segítünk gyermekünk otthoni tanulásában, és akkor is, ha gyermekünk önállóan tud tanulni.
Az iskolában rendszerint az állami kiadású egyentankönyveket használják, ezek online is elérhetőek:
• Tankönyvkatalógus - Állami kiadású tankönyvek
• Nemzeti Köznevelési Portál - Okostankönyvek
Segédeszközként használhatóak alternatív, magánkiadású tankönyvek is. A legjobb, ha a tanár visszajelzése alapján választjuk ki a legmegfelelőbbet, de akár az egyéni otthontanuláshoz is használhatóak. Alternatív tankönyvkiadók:
• Mozaweb - Digitális tankönyvek interaktív anyagokkal
A szülői összefogásra épülő alternatív tankönyvvásárlásról itt található részletes ismertető.
Az interneten is sok hasznos oktatási anyagot találhatunk az adott témára rákeresve. Hasznos internetes portálok például:
• Nemzeti Audovizuális Archívum - a közmédia oktatási anyagai.
• okosdoboz - interaktív feladatok, játékok, videók
• Sulinet tudásbázis - online oktatási tartalmak
• Sulinet junior - online oktatási anyagok kisiskolásoknak
• Videótanár - videós tananyagok és feladatsorok.
• Khan Academy - reál tárgyakra fókuszáló videós tananyagok magyar felirattal.
• FejlesztElek - interaktív fejlesztő anyagok kisiskolásoknak.
A társadalom jelentős része számára még nem világos, milyen nagy problémát jelent a pedagógushiány, aminek gyermekeink az elszenvedői. Közös felelősségünk a figyelemfelhívás, ragadjunk meg ehhez minden lehetőséget!
A Szószóló a gyerekekért online akcióban bárkinek lehetősége van tapasztalatait nyilvánosan, ugyanakkor anonim módon megosztani egy rövid szöveges üzenetben – a személyes beszámolók alapján egyre többen megérthetik, mi a baj a közoktatásban.
De ezen túl is keressük a lehetőségeket, hogy minél többeknek felhívjuk a figyelmét saját környezetünkben. Vegyük a fáradságot, hogy beszélünk erről ismerőseinknek, azoknak is, akik szerint országunkban minden a legnagyobb rendben! Használjuk a közösségi oldalakat, vegyünk részt a demonstrációkban!
Ne féljünk elmondani véleményünket a sajtóban is, akár anonim módon, akár névvel és arccal is. Ha nem tudjuk elmondani az ország közvéleménye számára azt, ami gyerekünknek kárt okoz, akkor nem is tudjuk gyermekeinket támogatni, nem is számíthatunk megoldásra. Szülőként mi képviseljük gyermekeink érdekét, és úgy tudunk kiállni értük, ha vállaljuk véleményünket nyilvánosan is. #
A legtöbb intézményben a szülők és a pedagógusok közötti kapcsolat nem elég erős, a szülők jelentős része nem tudja, hogy a pedagógusok napról napra milyen nehézségekkel küzdenek, és fordítva: sok pedagógus nem tudja, hogy a szülők, családok milyen problémákkal küzdenek az iskolában.
Ha személyes problémánk van gyermekünkkel kapcsolatban, érdemes felvenni a kapcsolatot az érintett pedagógusokkal, hogy a kölcsönös megértés jegyében keressük a megoldást. A konkrét problémáktól függetlenül is kereshetjük a lehetőségeket, figyeljük a pedagógusok jelzéseit, hogy miben tudnánk szülőként jobban segíteni az iskolában, óvodában.
Általában is érdemes szorosabb kapcsolatot kialakítani és olyan alkalmakat teremteni, ahol a szülők és pedagógusok tudnak beszélgetni a felmerülő nehézségekről, hiszen a problémák közösek, és a meglevő fórumok gyakran nem elégségesek ahhoz, hogy lássuk a valós nehézségeket. Elképzelhető például beszélgető délután, közös kulturális vagy sportprogram, szülőknek készülő iskolaújság, informális online közösségi fórum vagy más közösségépítő projekt. Érdemes megkeresni, hogy a pedagógusok közül kik lehetnek partnerek a kapcsolatépítésben, és mire lenne a legnagyobb igény helyi szinten. További tippek itt olvashatóak.
A pedagógushiány miatt egyre sűrűsödnek a problémák, és ezek kezelésében, megelőzésében segít, ha szorosabb a kapcsolat a pedagógusok és szülők között. Ha nincs elegendő kommunikáció és megértés a felek között, akkor könnyen elmérgesedhet a viszony, ami csak tovább rontja az eleve nehéz helyzetet. Országos szinten pedig csak akkor lehet előrelépés, ha a szülők sokkal szélesebb körében tudatosul, hogy mi is a tényleges helyzet a közoktatásban, és milyen nagy problémát jelent gyermekeinknek, hogy a kormányzat nem biztosította a pedagógusok anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülését. #
A pedagógushiány következtében gyermekünk kevesebb egyéni figyelmet kap az iskolában, az iskola kevésbé érdekes lesz a gyermek számára, csökken a motivációja, romlik az oktatás hatékonysága. Eközben fontosabbá válik, hogy gyermekünket minél nagyobb önállóságra neveljük, és képessé tegyük arra, hogy egyedül is hatékonyan tudjon tanulni, kevésbé függjön a pedagógustól.
Próbáljunk segíteni gyermekünknek, hogy életkorához mérten önállóvá váljon, ne támaszkodjon túlzottan a szülői segítségre. A hatékony, önálló tanulás módszereiről találunk írásokat az interneten, de beszélgethetünk a hatékony tanulási módszerekről az általunk jónak tartott pedagógusokkal is. Vannak ebben a témában rövid tanfolyamok is a gyermekek számára, de igénybe vehetjük az iskolapszichológus vagy más szakember egyénre szabott segítségét is. A pedagógusok is tudnak ebben segíteni, ha beszélgetnek a gyerekekkel vagy akár a szülőkkel arról, hogy milyen módszerekkel lehet hatékonyan és önállóan tanulni. Ha máshonnan nem kapunk segítséget, a Szülői Hang csoportjában is felvethetjük ezzel kapcsolatos kérdéseinket, ahol a sok tapasztalt szülőtárs és pedagagógus talán tud hasznos tanácsot adni.
Keressük azokat a témákat, amik gyermekünket jobban érdeklik. Ha sikerül megtanítani gyermekünket az önálló tanulásra az általa fontosnak és érdekesnek tartott témákban, nemcsak a pedagógushiány káros hatásait csökkentjük, hanem egyben az egyik leghasznosabb útravalót is adhatjuk gyermekünk életéhez. #
A pedagógushiányra nincs egyszerű és gyors megoldás. Még ha épp sikerül is találni helyben jó pedagógust, hamarosan ismét szembesülhetünk a problémával a kistelepüléseken éppúgy, mint a nagyvárosokban. Nem érdemes a pedagógusokat vagy az intézményvezetőt hibáztatni, mert a legtöbbször nem rajtuk múlik a dolog, hiszen a kormányzat hatáskörébe tartozó országos problémáról van szó. A kormányzat a pedagógusbéreket alacsonyan tartotta: a korábbi ígéretet megszegve 2014 óta befagyasztva tartják a pedagógusbérek vetítési alapját, így a bérek azóta annyira elértéktelenedtek, hogy sok pedagógusnak bérkiegészítést kell adni még ahhoz is, hogy bérük elérje a garantált bérminimumot. A pedagógusok szakmai önállóságát is korlátozták a 2011-es köznevelési törvénnyel, ami szintén elriasztja a fiatalokat.
A jelenlegi kormányzat inkább máshová irányítja a pénzt, a pedagógusoknak, szülőknek, gyerekeknek be kell érnie a maradékkal. A károkozás már megtörtént, most a korábbi hibás kormányzati döntések negatív következményeitől szenvedünk valamennyien. Ha a kormányzat gyermekeink, országunk boldogulását tartotta volna elsődlegesnek, akkor nemcsak elegendő pénzt áldozott volna a közoktatásra, hanem teret adott volna a szakmai vitának, és bevonta volna a szakértőket a döntésekbe.
Nem véletlen azonban, hogy mindez rosszul alakult: a jelenlegi kormányzat a szakmai szempontok helyett elsősorban azt nézi, hogy az ország közvéleménye, a választópolgárok többsége mit tart rövid távon fontosnak. A társadalom jelentős része nem foglalkozott eleget a közoktatás helyzetével, az óvodák, iskolák problémája nem kapott elég széles körben figyelmet. A kormányzat felmérte, hogy a közoktatásból ki tudják spórolni a pénzt anélkül, hogy emiatt elvesztenék a választásokat. Országunkban sok választópolgár számára fontosabb a gyors, személyes anyagi haszon, mint a gyermekek hosszú távú boldogulása, oktatása.
A választásokon jól hangzó ígéreteket hallhatunk az alacsony adókról, de azt nem teszik hozzá, hogy a közszolgáltatásokat – többek között az egészségügyet, a szociális támogatásokat és a közoktatást is – a befizetett adónkból fizetjük, így az alacsonyabb adókért folyó verseny gyenge minőségű közszolgáltatásokat jelent.
Ne a pillanatnyi félelmeink és vágyaink irányítsanak! Akkor remélhetünk jobbulást, ha a szülői társadalom széles körben felismeri, hogy a választásokon nem a saját pillanatnyi anyagi érdekeinkről, hanem gyermekeink jövőjéről is döntünk. Olyan méltányos közteherviselést kell kialakítanunk, amely szakít a maradékelvvel, amely szerint a gazdaság pillanatnyi teljesítményétől függően annyi jut a pedagógusoknak, amennyi épp marad.
A közoktatást gyermekeink jövőjébe fektetett legfontosabb közös befektetésünknek tekinthetjük; biztosítani kell a közoktatás méltó finanszírozását az ország költségvetésében, akár áldozatok árán is. A legtöbb család gyermekei érdekében le tud mondani az egyéb anyagi javakról, ugyanezt a hozzáállást kellene alkalmaznunk az ország költségvetésében. A finanszírozás természetesen önmagában kevés, a szakmaiságra is nagy szükség van.
Bár a kormányzati döntéseket közvetlenül nem tudjuk befolyásolni, mégsem vagyunk tehetetlenek: tudunk hatni arra, hogy környezetünkben minél többen tudatosítsák a pedagógushiány súlyosságát. Ebben segít, ha helyi szinten szülőként és pedagógusként szorosabb kapcsolatot tudunk teremteni egymással. Sok szülő nem olvas kormánytól független híreket, és ezért a közoktatás valós problémáiról nem értesül megfelelően. Helyben viszont van lehetőség megszólítani azokat is, akikben – bár saját gyerekeiken érzik – még nem tudatosultak a pedagógushiány elkeserítő következményei.
Akár szülőként, akár pedagógusként elsősorban a saját példamutatásunkkal tudunk jobb világot teremteni. Rajtunk múlik, hogy felépítsük az együttműködés szigeteit, és segíthetünk meggyőzni szülőtársainkat arról, hogy a pedagógusok munkája nemcsak szép szavakat, hanem aktív támogatást és anyagi áldozatot is érdemel. Ha ezt az óvodákban, iskolákban közösen meg tudjuk tenni, akkor méltán remélhetünk többet.
A pedagógushiány azért válhatott központi problémává a magyar társadalomban, mert a pedagógusok munkája csak hosszú távon térül meg, miközben társadalmunk túlságosan is az egyéni, rövid távú érdekekre fókuszál. A gyerekek a leginkább kiszolgáltatottabbak, az ő érdekeik sérülnek elsősorban a pedagógushiány következtében. Pedig valamennyien jobban élhetnénk, ha jobban figyelnénk egymásra, és nagyobb odafigyeléssel terveznénk közös jövőnket.
Ne csak önmagunkért álljunk ki, hanem egymásért is: szülőként a pedagógusokért, pedagógusként a szülőkért éppúgy, mint más szakmákért, társadalmi csoportokért. Ne gondoljuk, hogy megúszhatjuk: valamennyien sorra kerülünk, a problémák előbb vagy utóbb mindannyiunkat érintenek!
Mindannyian sok nehézséggel küzdünk, mégis akkor tudjuk elérni közös céljainkat, akkor kaphatunk többet, ha megtanulunk egymásnak többet adni, egymás küzdelmét jobban támogatni. Nem lehet a pedagógusok és a közoktatás problémáját önmagában megoldani; a teljes társadalomban szükséges pozitív változást elérni.
Az egymás iránti szolidaritás jó példát teremt, és ha ezt gyakoroljuk, akkor a közoktatás tragikus állapotát is többen észre fogják venni. Ha kinyitjuk szívünket, és észrevesszük magunk körül a sok nehézséget és szenvedést, akkor valamennyien boldogabb életet élhetünk. Minden egyes alkalommal, amikor segítő kezet nyújtunk egymásnak, egy szolidárisabb és hosszabb távon gondolkodó közösséget és társadalmat teremtünk, és ezzel előmozdítjuk a pedagógusok és gyermekeink ügyét is.
Gondolkodjunk, beszéljünk egymással a problémákról, álljunk ki magunkért és egymásért is! #
A kormányzat 2019 nyarán jelentősen szigorította a 6 éves korban történő iskolakezdés betartását, és korlátozta a szülők és az óvoda lehetőségeit arra, hogy a gyerek még egy évig az óvodában maradhasson. Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda felelősségébe tartozott az iskolaérettség megítélése, az új törvénnyel ez átkerül az Oktatási Hivatalhoz, melyhez a szülőnek kell írásbeli kérvényt benyújtania január 1. és 18. között, a hivatal a gyermek ismerete nélkül, papírok alapján dönt és csak az általa szükségesnek vélt esetekben kér szakszolgálati vizsgálatot. A hivatal döntése ellen a szülő csak bírósági eljárás keretében fellebbezhet. Az alábbiakban összefoglaljuk a témában jelenleg elérhető információkat. Az érintett szülők csatlakozhatnak közösségi csoportunkhoz is, ahol a legfrissebb információk átadásával segíthetjük egymást. Rövid összefoglalónk az új törvényről itt olvasható.
 | Kötelező beiskolázás szülői csoport |
A gyermek és a társadalom érdekét is egyaránt az szolgálja, ha a gyermek iskolaéretten kezdi az iskolát. A gyerekek között nagy fejlődésbeli különbségek mutatkoznak, nem mindenki ugyanabban az életkorban válik iskolaéretté. Az idő előtt, éretlenül iskolapadba erőltetett gyermekeket sorozatos kudarcok érik, ezek alacsony önbecsüléshez vezetnek, ami tönkreteszi az iskolás éveket és nagyban rontja a gyermek életben való boldogulásának esélyeit is. A nem iskolaérett gyerekek akadályozhatják a többi gyermek haladását is az iskolában. #
Az iskolaérettség összetett dolog, nem csupán az gyermek értelmi, gondolkodásbeli fejlettségére utal, hanem magába foglalja a testi fejlettséget, az érzékszervek fejlettségét, a megfelelő mozgáskoordinációt, a beszédkészséget, a tartós figyelem képességét, a kudarctűrést és a szociális fejlettséget is. Mindezek megítélésében a szülő az óvodapedagógustól kaphat szakmai támogatást. Korábban a pedagógiai szakszolgálatok adhattak szakértői véleményt az iskolaérettségről, ezt a lehetőséget azonban 2020. január 1-től a kormányzat megszüntette. Az iskolaérettség kritériumairól kérjük, olvassa el segédletünket. Az iskolaérettségről közérthetően részletesebben olvashat például Molnár Anikó gyógypedagógus írásában, Deliága Éva gyermekpszichológus korábbi blogbejegyzésében vagy a Divány korábbi cikkében. Molnár Anikó tanácsai az iskolakezdéshez itt olvashatóak. #
A tankötelesség korhatárára vonatkozó szabályozások országonként eltérőek. Magyarországon azért is különösen élesen merül fel az iskolaérettség kérdése, mert a magyar iskolák jelentős része merev, nehezen alkalmazkodik gyermekek egyéni igényeihez, és nagy a gyermekek iskolai terhelése. Így aki éretlenül kerül be az iskolába, nagy a veszélye annak, hogy lemarad, kudarcot kudarcra halmoz, és ezt a pedagógiai kárt később már nem lehet helyrehozni. #
Természetesen nem jó az sem, ha egy gyermek szükségtelenül marad az óvodában még egy évig, ilyenkor az óvoda és később az iskola is unalmassá válhat. #
A január 1-jén hatályba lépő törvény itt olvasható (45. § (2)), az ide vonatkozó rész az alábbi:
A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. Szülői kérelem hiányában a gyermek tankötelezettsége megkezdésének halasztását a gyámhatóság is kezdeményezheti. A szülő, a gyámhatóság a kérelmét legkésőbb az iskolakezdés évének január 18-áig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Az eljárás ügyintézési határideje ötven nap. A szülő kérelme alátámasztására kérelméhez csatolhatja a gyermek fejlettségét alátámasztó óvodai dokumentumokat is. Ha az eljárásban szakértőt kell meghallgatni, akkor csak szakértői bizottság rendelhető ki. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a felmentést engedélyező szerv a szülő kérelmére engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kora előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését. #
Az Oktatási Hivatal az engedélyező szerv, nekik kell benyújtani a kérelmet január 1. és 18. között. Az Oktatási Hivatal tájékoztatója itt olvasható. #
Korábban az óvoda felelőssége volt az iskolaérettségről dönteni, és így az óvodának lehetősége volt a gyermek ismeretében, a szülőkkel való konzultáció alapján dönteni az iskolaérettségről. Problémás esetekben, illetve ha a szülő nem értett egyet az óvodával, lehetőség volt a pedagógiai szakszolgálat szakvéleményére hagyatkozni. A régi és az új törvény összehasonlításáról itt olvashat részletesebben. #
A törvénymódosítás az óvodák helyett az Oktatási Hivatalhoz utalja annak megállapítását, hogy a gyermek további egy évig óvodában maradhat-e. A gyermeket ismerő szülő és óvoda helyett tehát a gyermeket nem ismerő hivatal dönt, holott ennek a döntésnek a gyermek mély ismeretére alapuló pedagógiai döntésnek kellene lennie, melynek meghozatalára egy hivatalos szerv alkalmatlan. A hivatal ugyan elvileg kérheti a pedagógiai szakszolgálat véleményét, de ez nem kötelező, és biztosan nem lehetséges az összes gyermek esetében, hiszen az országban jelenleg messze nincs annyi szakértő, akik az összes érintett gyereket meg tudnák vizsgálni. De még egy szakértői bizottság gyors felmérése sem pótolhatja a szülő és óvodapedagógus személyes és alapos, hosszú évek tapasztalataira épülő gyermekismeretét. A törvény elveszi a döntési kompetenciát az óvodapedagógusoktól, akik így eszköztelen maradnak, és ez gyermekeinkre is kihat. Még akkor is, ha az Oktatási Hivatal az összes kérelmet elfogadná, a törvény úgy is kifejtené káros hatását, mert a megnehezített hatósági eljárás sok szülőt elrettent, és sok családhoz nem kapja meg a megfelelő információkat az iskolaérettség pedagógiai jelentőségéről, hiszen a kormányzat csupán a büroktratikus ügyintézés menetére korlátozza a tájékoztatást. Az iskolába erőltetett sok iskolaéretlen hatéves gyermek pedig rontja az oktatás minőségét az iskolaérett gyermekek számára is, hiszen az iskolák jelentős része nem tudja hatékonyan kezelni az egy osztályon belül jelentkező nagy fejlődésbeli különbségeket. Az első év tapasztalatai után 50 pontban foglaltuk össze a törvénnyel kapcsolatos problémákat. #
A kormányzat olyan törvényt hozott az iskolaérettség megítélésére, ami mindenkinek rossz.
Rossz a törvény a gyermekeknek,
• mert nem az őket ismerő és szerető szülők és óvodapedagógusok döntenek, hanem ismeretlen személyek, akik nem vállalnak személyes felelősséget a döntésért;
• mert a családot hónapokon keresztül stresszben tartja a túlzottan korai döntéskényszer és a bizonytalanság, ami a gyermekekre is negatívan hat;
• mert a gyermeket értelmetlenül kell elhurcolni akár több vizsgálatra is, aminek sikerében ráadásul ellenérdekeltek a családok.
Rossz a törvény a szülőknek,
• mert felesleges rohangálásnak teszi ki a szülőket;
• mert kiszolgáltatottá teszi a családot a hatósági önkénynek, hiszen a döntéssel szemben nincs érdemi jogorvoslati lehetőség;
• mert a szülők jelentős része, különösen a hátrányos helyzetűek, nem rendelkeznek kellő információval és érdekérvényesítő képességgel, hogy a kérelmezés szükségességét megítéljék és a dokumentumokat beszerezzék, és mindebben nem kapnak kellő segítséget.
Rossz a törvény az óvodának,
• mert a kínzó mértékű óvodapedagógus-hiány közepette a kormány ezzel elkerüli az elvárható és szükséges béremelést, és ehelyett az óvodások számának mesterséges csökkentésével igyekszik kezelni a krízist;
• mert a gyermeket ismerő óvodapedagógusok helyett ismeretleneknek adja a döntési jogkört, ezzel degradálva az óvodapedagógus hivatást;
• mert ebben a fontos kérdésben megszünteti a szülők és óvodapedagógusok együtműködésének kötelezettségét, és ennek következtében romolhat a szülő-óvoda kommunikáció.
Rossz a törvény a pedagógiai szakszolgálatoknak,
• mert hatalmas és felesleges plusz terhelést eredményez a már eleve túlterhelt szakszolgálati rendszerben;
• mert kevesebb idő jut azokra a gyermekekre, akiknek a felmérése és kezelése valóban szükséges lenne;
• mert a sok gépies és adminisztratív tevékenység miatt kevésbé vonzóvá teszi a szakszolgálati munkát, ezzel növelve a munkaerőhiányt és kontraszelekciót a szakszolgálatoknál.
A törvény rossz az iskoláknak,
• mert még a legjobb tanári igyekezet mellett sincs mód az iskolaéretlen gyermekekkel külön, differenciáltan foglalkozni;
• mert az iskolaéretlen gyerekeket sorozatos kudarcok érhetik, ami a gyermekeknek éppúgy fájdalmas, mint a tanároknak;
• mert a sok iskolába kerülő éretlen gyermek hosszú távon rontja az oktatás színvonalát, majd később az ország versenyképességét is.
Különösen rossz a törvény
• a legsérülékenyebb SNI-s gyerekeknek, akiknek a lassabb fejlődése miatt a többiekhez képest még egy év óvodára lenne szükségük, de a szakértői bizottság javaslatára számukra korábban igénybevehető további 1+1 év óvoda lehetőségét a kormányzat indoklás nélkül megszüntette;
• a koraszülötteknek, akik épp a korai születés miatt eshetnek el a további egy év óvoda lehetőségétől, mivel a kormányzat nem hajlandó figyelembe venni a korrigált születési dátumot a döntésnél.
Ezzel szemben a jelenlegi kormánynak tetszik a törvény, amit kitaláltak, elvégre ennek segítségével csökkenteni lehet az óvodások számát és így az óvodai kiadásokat, és tovább lehet erősíteni a központi irányítást a közoktatási rendszer felett. #
A törvény végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket a 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet V/A. fejezete szabályozza. Itt rendelkeznek az eljárással kapcsolatos határidőkről. Arról azonban nincs itt szó, hogy az Oktatási Hivatal milyen szempontok szerint dönt arról, hogy kit küldenek el szakértői vizsgálatra, és milyen szempontok alapján döntenek a benyújtott kérvényekről; ezek a kritériumok nem kerültek szabályozásra, a kormány nem tette ezeket hozzáférhetővé. #
Erről nyilvánosan semmit sem tettek közzé. A tapasztalatok alapján az Oktatási Hivatal a benyújtott kérvényeket nem szokta egyből elutasítani. A kérelmek nagy részét vagy egyből elfogadja, egyébként pedig szakszolgálati vizsgálatot rendel el, és annak alapján dönt. Szakszolgálati vizsgálat nélkül csak akkor szokták elutasítani a kérelmet, ha formai okok merülnek fel, vagy a kérelem nagyon gyenge, vagy ha gyermek augusztus 31-ig betölti a 7. életévét. Korábban az SNI-s gyermekeknek lehetőségük volt a többieknél még egy évvel tovább óvodában maradni amennyiben ezt a szakértői bizottság javasolta, de ezt az érintett gyermekek számára fontos lehetőséget 2020. január 1.-el indoklás nélkül megszüntették, és az ilyen kérelmeket egyből elutasítják. A korábbi tapasztalatok alapján statisztikai elemzést készítettünk a döntésekről, ennek alapján az látszik, hogy az Oktatási Hivatal megyénként jelentősen eltérő módon jár el, további részletes információ itt és itt. #
Ezt a lehetőséget a kormány 2020. január 1-el megszüntette, így most már sem a szülő, sem az óvoda, sem az iskola nem kérhet iskolaérettségi felmérést a pedagógiai szakszolgálatnál. Így általános esetben a szülők már nem kérhetik az iskolaérettségi vizsgálatot és az erről kiállított szakvéleményt, így nem lehetséges ennek segítségével elkerülni a kérvényezést az Oktatási Hivatalnál. Egyedül az SNI/BTMN-es gyerekek esetén állíthat ki az 5 és 6 év közötti gyermekeknél szakvéleményt a szakszolgálat az iskolaérettségről szeptember 1. és január 15. között. Esetleg nagyon kivételes esetekben (pl. tartós betegségnél) képzelhető el kivétel. Minden más esetben a szülőknek január 1. és 18. között az Oktatási Hivatalnál kell kérvényezni a további egy év óvodát. Egyes pedagógiai szakszolgálatokhoz lehet fordulni nem hivatalos tanácsadás céljából, de ez nem általános, érdemes helyben érdeklődni. #
A törvény hivatalos indoklása a következő: „A gyermek érdekét az szolgálja, hogy a megfelelő óvodai felkészítést követően minél előbb megkezdhesse iskolai tanulmányait és nagyobb eséllyel sajátítsa el az egyes pedagógiai szakaszok végére elvárt ismereteket, képességeket, kompetenciákat.”. Az államtitkár sajtónyilatkozatában azt mondta, hogy „ahány iskola, annyiféle szokás volt”, amely visszásságokra adott alkalmat, és „egységes, átlátható rendszert” ígért. A minisztérium közleményében úgy indokolt, hogy a visszaélések és az indokolatlan felmentések elkerülése érdekében szükséges az Oktatási Hivatal eljárása. A Miniszterelnökség szerint (1:37:20-tól) azért nem volt jó az eddigi rendszer, mert eddig valójában a szülők döntöttek, pedig az óvoda jogköre volt a döntés, ezért álszent volt a rendszer. #
Az iskolaérettség mellett ugyanaz a törvénymódosítás más kérdésekben is szűkítette a szülők, tanárok és diákok jogait. Az intézményvezetői kinevezéseknél a törvény a tanárok, szülők, diákok véleményezési jogát is megszüntette. Megnehezítették az alternatív iskolák működését, megszűnt a magántanulói státusz, helyette egy központi szerv dönt az egyéni munkarendről ismeretlen szempontok alapján. Az eredeti törvény szerint míg korábban 5 éves korig, ezután csak 4 éves korig lehet felmentést kapni az óvoda alól, ezt a rendelkezést azonban később az Alkotmánybíróság eltörölte. A módosításokról itt olvashat részletesebben. #
Igen, van! Nem igazak azok a híresztelések, amelyek szerint alig van esély az Oktatási Hivatalnál. Bár előre nem látható, hogy milyen arányban fogják elfogadni a kérelmeket, és a döntési kritériumok sem nyilvánosak és így bármikor szigorodhatnak, a korábbi évek tapasztalatai alapján a beadott kérelmek több mint 90%-át végül elfogadták (egy részüknél szakszolgálati vizsgálat után). Ez persze nem vígasztalja azokat a kérelmezőket, akiknek a kérvénye elutasításra került, de összességében reálisan jó esély van a kérelmünk elfogadására. Nem igaz az a híresztelés sem, hogy csak SNI/BTMN-es gyermekeknek van esélye; a kérvényezők nagy többsége sem SNI/BTMN-es és ezek is többségében elfogadásra kerülnek. A jobb szakmai minőségű kérvények megírását segíti a segédletünk. Függetlenül a viszonylag magas elfogadási aránytól, a törvény így is kifejti káros hatását, mivel sok szülő, akinek a gyermeke számára hasznos lenne a további egy év óvoda, nem nyújt be kérvényt, mert nem rendelkezik elegendő információval, vagy mert nem kap elegendő segítséget a kérvényezéshez. Ezért is fontos, hogy minden érintetthez juttassuk el az információkat – ebben szülőként is segíthetünk valamennyien. Összefoglalónk a törvényről itt olvasható. #
A törvényben szerepel az alábbi kitétel: Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Aki tehát rendelkezik a pedagógiai szakszolgálat által kiálított szakvéleménnyel, amelyben egyértelműen szerepel a további egy év óvodai nevelésre vonatkozó javaslat, annak nem kell januárban kérvényt benyújtania az Oktatási Hivatalba. Sajnos azonban ilyen szakvéleményt csak nagyon szűk körben állítanak ki; ez a gyakorlatban csak az SNI/BTMN kódos gyermekeknél merül fel. A kormányzat 2020. január 1.-el megszüntette a szülői vagy óvodai kérésre történő iskolaérettségi felméréseket. Kizárólag az 5 és 6 év közötti SNI/BTMN gyermekeknél van arra lehetőség, hogy a szakszolgálat az iskolaérettséggel kapcsolatban szakvéleményt állítson ki szeptember 1. és január 18. között. Ebben az esetben ún. komplex vizsgálatot kell kezdeményezni a szakszolgálatnál az ilyen szakvélemény érdekében. Fontos tudni azonban, hogy az SNI/BTMN státusz nem jelent automatikusan iskolaéretlenséget; sok esetben a szakszolgálat iskolaérettnek nyilvánítja az SNI/BTMN-es gyerekeket is. Az SNI/BTMN gyermekek kivételével a nagy többség számára a januári Oktatási Hivatali kérvényezés maradt az egyedüli út a további egy év óvoda érdekében. #
Ilyen szakvéleményt az 5 és 6 év közötti SNI/BTMN státuszú gyermekek kaphatnak szeptember 1. és január 18. között. Akinek a pedagógiai szakszolgálattól származó szakvéleményben egyértelműen szerepel a további egy év óvodára vonatkozó javaslat, annak már nem kell januárban kérvényeznie az Oktatási Hivatalnál. Ebben az esetben elegendő eljuttatni a szakvéleményt az óvodába, és ott beviszik az adatokat a KIR rendszerbe. Érdemes lehet a szakvéleményről 2 másolatot készíteni; az eredeti szakvéleményt tartsuk meg, az egyik másolatot adjuk át az óvodának, a másik másolatra pedig kérjünk egy “átvettem” aláírást. #
Szakmailag sokkal jobb lenne tavasszal dönteni az iskolaérettségről, hiszen ebben az életkorban a gyermekek nagyon gyorsan változnak. De mivel a szülőknek január első felében kell kérvényezniük, addig el kell dönteniük, hogy kérik-e az Oktatási Hivatlatól a további egy év óvodát. Ez nagyon méltatlan helyzetet teremt a szülők számára, hiszen ezt a döntést szükségtelenül hamar kell meghozni, holott a gyermek érdekében sokszor érdemesebb lenne későbbre halasztani a döntést, ami az új törvény szerint nem lehetséges. Amennyiben pedig a szülő a kérvényét alátámasztó dokumentumokat szerezne be, azokat még általában előző éve novemberéig vagy decemberégi elő kellene teremtenie, vagyis a dokumentumokat kiállító szakértőknek még hamarabb kell nyilatkozni, ami szakmailag nem helyes, de sajnos ezt kényszeríti ki a törvény. #
Sajnos igen: amennyiben az Oktatási Hivatal elfogadja a szülő kérelmét a további egy év óvodára, akkor a szülő utólag már nem gondolhatja meg magát. Ez akkor is így van, ha az Oktatási Hivatal a döntését a szakszolgálat vizsgálata nélkül hozta meg, vagyis amikor a gyermeket nem látta szakértő. Nehéz helyzetbe hozza ez a szülőt, emiatt ugyanis a szülői döntést indokolatlanul korán, már január elején meg kell hozni, holott a gyermek tavaszig még sokat változhat. Bár többször jeleztük a minisztériumnak, hogy ez a merev hozzáállás ellentétes a gyermekek érdekeivel, a kormányzat nem változtatott a szabályozáson. #
Nem, ha egy gyermek nem iskolaérett, az nem jelenti azt, hogy SNI (sajátos nevelési igény) vagy BTMN (beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézség) minősítést kellene kapnia. Ha valaki ilyet állítana, az ellen tiltakozzunk! Eddig is az Oktatási Hivatal sok gyermeknél engedélyezte a további egy év óvodát, és a túlnyomó többségük nem SNI/BTMN kódos gyermek. Abban történt változás 2020-tól, hogy a kormányzat megszüntette a szülők vagy az óvoda által kezdeményezhető iskolaérettségi vizsgálatokat a szakszolgálatoknál, így a szakszolgálatok már általában nem állíthatnak ki szakvéleményt az iskolaérettségről; ez alól képeznek kívételt az SNI/BTMN-es gyermekek; az 5 és 6 év közötti SNI/BTMN-es gyermekek számára a szakszolgálat szeptember 1. és január 18. között kiállíthat szakvéleményt ezzel kapcsolatban. De ettől még a nem SNI/BTMN-es gyermekek is lehetnek iskolaéretlenek. Valamennyi szülő számára nyitva áll a kérvényezés lehetősége az Oktatási Hivatalnál, SNI/BTMN státusztól függetlenül. #
Január 1. és 18. között kell beadni a szülői kérvényt az Oktatási Hivatalba a további egy év óvodai nevelésről. Ha a hivatalnak minden információ rendelkezésére áll, a beérkezéstől számított nyolc napon belül dönt a kérelemről. Ha további iromány vagy vizsgálat szükséges, a hivatal ötven napon belül dönt. A rendelet szerint: „Amennyiben a hivatal szakértői vizsgálatot javasol, a szakértői vizsgálat időpontjáról szóló értesítést a vizsgálat kezdeményezésére irányuló kérelem megérkezését követő naptól számított öt napon belül meg kell küldeni a szülőnek. A szakértői vizsgálat időpontját a szakértői bizottság a vizsgálat kezdeményezésére irányuló kérelem megérkezését követő naptól számított tizenöt napon belüli időpontra tűzi ki. Ha a szülő a szakértői vizsgálat időpontjában önhibájából nem jelenik meg, további vizsgálati időpont biztosításának mellőzésével a szakértői bizottság a vizsgálat elmaradásáról és annak okáról értesíti a Hivatalt. Ha a szülő a szakértői vizsgálat időpontjában önhibáján kívül nem jelenik meg, további egy alkalommal kell számára vizsgálati időpontot biztosítani az elmulasztott vizsgálati időpontot követő naptól számított öt napon belüli időpontra.” Arról nincs információ, hogy ki és mi alapján dönt arról, hogy a szülő önhibájából nem jelent-e meg a vizsgálaton. #
A kérelmet a szülőnek (vagy gyámnak) kell benyújtania. A 2022-es kérvényezési időszaktól kezdődően a gyámhivatal is beadhatja a kérelmet a szülő helyett. Az óvodának nincs lehetősége kérelmet benyújtania. #
A kérelem benyújtható mind elektronikusan, mind postai úton, de mindkét esetben először az Oktatási Hivatal honlapján kell kitölteni egy űrlapot. Akinek van Ügyfélkapu regisztrációja, az benyújthatja elektronikusan, ebben az esetben a csatolt dokumentumok másolatát fel kell tölteni. Akinek nincs Ügyfélkapu regisztrációja, annak ki kell nyomtatnia az űrlapot, és aláírva, a csatolt dokumentumok másolatával együtt postára adnia. A tapasztalatok szerint érdemes inkább az elektronikus benyújtást választani, mert az jóval gyorsabb és megbízhatóbb. Akinek nincs még Ügyfélkapu regisztrációja, az a helyi kormányablakban megcsináltathatja.
Amennyiben valaki nem tudja kitölteni az elektronikus űrlapot, lehetséges kérelmünket közvetlenül az Oktatási Hivatalnak beadni postai úton is, erről lásd a hivatalos tájékoztatót. Különleges esetben szükséges esetén személyesen is benyújthatjuk kérelmünket, erről érdeklődhetünk az Oktatási Hivatalnál, elérhetőségeik itt. #
Az elektronikus benyújtás gyorsabb és megbízhatóbb, és nincs postaköltség sem. A döntés szempontjából nem várható különbség a benyújtás módjától függően. #
Akár elektronikusan, akár postán nyújtjuk be a kérelmet, január 18. a végső határidő. Postai benyújtás esetén a feladás napja számít. A határidő után sem kérvényezni, sem módosítani nem lehet. #
Elsőként arról kapunk választ, hogy kérelmünket egyből elfogadták-e, vagy szakszolgálati vizsgálatot ("teljes eljárás") rendelnek el; egyből elutasító válasz nem szokott érkezni. Elektronikus benyújtás esetén akár néhány órán belül jöhet válasz, de lehet, hogy több napot várni kell (előtte szokott jönni egy visszajelzés az ügyfélkapu tárhelyre email értesítés mellett arról, hogy iktatták kérelmünket). A hivatalos válaszadási határidő 8 nap. Postai benyújtás esetén 1-2 hétre kell számítani, de elképzelhető, hogy a szakszolgálattól hamarabb jelentkeznek, amennyiben szakszolgálati vizsgálatra van szükség. A szakszolgálati vizsgálat esetén a teljes eljárás határideje 50 napra nő. #
A kérelem benyújtása az Oktatás Hivatal honlapján erről az oldalról indítható. Itt lehet választani a kitöltés módjáról, amely Ügyfélkapuval vagy Ügyfélkapu nélkül is lehetséges. #
A legfontosabb, hogy írjuk meg előre számítógépen a szülői indoklást, ami maximum 5000 karakter lehet, hogy a beküldésnél már csak be kelljen másolni. A szülői indokláshoz a segédlet ad támpontokat. Ezen kívül szükség lesz a gyermek oktatási azonosítójára, amit az óvoda tud megmondani, illetve rajta szokott lenni az óvoda által kiadott valamennyi dokumentumon. Tudnunk kelll még az óvoda OM azonosítóját is, ami az óvoda honlapján általában fel van tüntetve, de lekérdezhető az OH intézményi adatbázisából is. #
Ha a törvényes szülő valamelyike rendelkezik Ügyfélkapuval, akkor a “Belépek Ügyfélkapuval” gombra kattintsunk. Megjelenik az azonosítási szolgáltatás a KAÜ oldalán. A felhasználó és a jelszó megadása után a rendszer azonosít, majd beengedi a felhasználót a Köznevelési Engedélyezési Rendszerbe. Itt lehet választani a “További egy évig óvodában maradás” és a “Hatéves kor előtti iskolakezdés” kérelem között, s a megfelelőt választva a “Kitöltöm” gombbal a szülő a kérelem kitöltőjébe jut. Itt kell kitölteni a kérelmet, beírni a szülői indoklást 5000 karakteren belül és kipipálni a feltölteni kívánt csatolmányokat. A tényleges feltöltés a következő lépésben lehetséges. Csak azt engedi a rendszer feltölteni, amit előzőleg kipipáltunk, és ami 2M-nál nem nagyobb dokumentumok. Az utasításokat követve elküldhetjük a kérelmet. A rendszer jelzi a sikeres kitöltést és feltöltést. A beérkező kérelmet az Oktatási Hivatal iktatja. Az iktatószámról értesít és a döntésről határozatot küld a Hivatal a kérelmező ügyfélkapus értesítési tárhelyére. Erről e-mailben kapunk jelzést. Ha nem jött email, akkor a spam mappában is érdemes megnéznünk. #
Ha nincs Ügyfélkapunk, akkor a “Nincs Ügyfélkapum, papír alapon töltöm ki a kérelmet” gombra kattintsunk, ezt erősítsük meg a “Folytatás ügyfélkapu nélkül” gombra kattintással és a kérelem kitöltőjébe kerülünk. Értelemszerűen töltsük ki a kérelmet, szülői indoklást 5000 karakteren belül, pipáljuk ki a csatolmányok típusát, kövessük az utasításokat és a végén nyomtassuk ki vagy mentsük el a kérelmet. A kinyomtatott és aláírt kérelmet a csatolmányok másolataival együtt helyezzük borítékba, és adjuk fel tértivevényes küldeményként a postán az Oktatasi Hivatal címére. Az iktatószámról és a döntési határozatról levélben kap értesítést a kérelmező. #
Bármilyen kérdés, probléma esetén érdeklődni az ovoda@oh.gov.hu e-mail címen, a 1/374 2100 központi telefonszámon, vagy a hivatali értesítőn szereplő közvetlen ügyintézői telefonszámon lehet. Kisebb problémák esetén segítőkészek szoktak lenni. #
Érdemes minden olyan dokumentumot csatolni, ami a gyermek további egy év óvodai nevelését alátámaszthatja. Az Oktatási Hivatal tájékoztatója szerint a kérelméhez a szülő bármilyen, által fontosnak tartott dokumentumot mellékelhet. Ilyen dokumentumot meg lehet próbálni szerezni a gyermek állapotától függően például:
• Szakorvostól vagy háziorvostól. A szakorvosi papír jóval erősebb (pl. gyermekneurológia, vagy más szakorvos).
• A pedagógiai szakszolgálattól, ha a gyermek volt ott korábbi vizsgálaton.
• Az óvodapedagógustól. Az óvodából kikérhető a fejlődési napló másolata, de ez nem ad egyértelmű jelzést a gyermek iskolaérettségéről, így még jobb, ha az óvodapedagógus írásos véleményt is ad.
• Logopédustól, gyógypedagógustól, fejlesztőpedagógustól, mozgásterapeutától.
• Pszichológustól.
• Védőnőtől.
• Magán úton is lehet végeztetni iskolaérettségi vizsgálatot.
Arról azonban nincs hivatalos információ, hogy mindezeket hogyan veszik figyelembe, mit fogadnak el és mit utasítanak vissza indokként; nem lehet előre tudni, hogy mi elegendő és mi nem. Általánosságban elmondható, hogy a szakorvosi és korábbi szakszolgálati véleményeket nagyobb eséllyel veszik figyelembe az Oktatási Hivatalban, de a szempontok akár megyénként is eltérőek lehetnek. A korábbi eredmények részletes statisztikai elemzése itt és itt olvasható. #
Igen, adhat. Nincs semmiféle jogszabály, ami ezt megtiltaná azt, hogy bármely szakember írásba adja a véleményét, hogy aztán azt csatoljuk az Oktatási Hivatalhoz benyújtott kérelmünk mellé. Nincs garancia arra, hogy a csatolt írásos vélemény alapján elfogadják a kérelmünket, de az Oktatási Hivatalnak figyelembe kell vennie a csatolt dokumentumokat. Sok szakember azért nem ad írásos véleményt, mert úgy hiszi, hogy az úgysem számít; de nem ez a helyzet. Attól, hogy az írásos vélemény nem garantálja automatikusan a kérvény elfogadását, még sok esetekben figyelembe vehetik. A gyermek érdekét szolgálja, ha a gyermekkel kapcsolatba kerülő szakemberek írásban is segítik a kérvényezésünket. Formanyomtatvány nincs, és nem kell hosszú levelet sem írni, elegendő a gyermek iskolaérettségére vonatkozó egyértelmű javaslat és egy rövid indoklás. Természetesen az óvodapedagógusok is adhatnak ilyen írásos véleményt, függetlenül attól, hogy egyes esetekben bizonyos "felsőbb utasításra" megpróbálják erről lebeszélni az óvodákat. Az óvodapedagógusoknak, és más szakembernek nem az Oktatási Hivatal kényelmét, hanem a gyermek érdekét kellene szolgálni azzal, hogy szakmai véleményüket írásban is kifejezik. A tapasztalatok szerint minél több írásos papírja van valakinek, annál nagyobb eséllyel az Oktatási Hivatal egyből elfogadja kérelmét, különben szakszolgálati vizsgálat során dől el, hogy óvodában maradhat-e a gyermek. #
Igen, ez az Oktatási Hivatal tájékoztatójában is szerepel. Szülőként nem vagyunk kötelesek ezt csatolni, csak akkor, ha alátámasztja kérelmünket. A fejlődési napló másolata sokszor nem tartalmaz elegendő információt a gyermek iskolaérettségéről, szerepelhetnek benne régi, már nem releváns információk, míg a legfrissebb dolgok nem; nyilván nem frissítik a naplót folyamatosan. Még jobb, hogyha a fejlődési napló mellett az óvoda írásos véleményt is ad a gyermek iskolaérettségéről (nem kell hosszú jellemzés, csak a lényeg), ebben ugyanis egyértelműen állást foglalhat az óvodapedagógus, ami különösen fontos, hiszen pedagógusként ő ismeri legjobban a gyermeket és ő vállalt érte felelősséget éveken keresztül. Sajnos egyes iskolákban előfordul, hogy nem adnak ilyen írásos véleményt, sőt egyes helyeken a fejlődési napló másolatát sem adják ki – ez szomorú, mert semmi sem gátolja az óvodát abban, hogy segítsen a szülők kérvényezésében. #
De, van! A csatolt dokumentumok abban segítenek, hogy az Oktatási Hivatal egyből, további szakszolgálati vizsgálat nélkül elfogadja a szülői kérelmet. Ha nem küldünk csatolt dokumentumokat, akkor nagy valószínűséggel az Oktatási Hivatal szakszolgálati vizsgálatot rendel el, és annak eredménye alapján dönt. A tapasztalatok szerint a szakszolgálatok nagy része pozitívan áll a szülők kérelméhez és a kérelmek többségét elfogadják, de vannak kívételek is, egyes szakszolgálatok jóval nagyobb arányban utasítják el a szülői kérelmeket, mint mások. Mindenesetre csatolt dokumentumok nélkül is jó esélyünk van arra, hogy kérelmünket elfogadják, ha a szakszolgálat munkatársa a gyermek vizsgálata után azt megalapozottnak találja. A szülői kérvény összeállításában segédletünk ad támpontokat. #
A Szülői Hang Közösség segédletet állított össze a szülői indoklás szakszerű összeállításához, mely itt olvasható. #
Előre nem lehet biztosat mondani, mert az Oktatási Hivatal döntéseinek kritériumai nem nyilvánosak, és ezért bármikor változhatnak, akár évről évre szigorodhatnak is. De a korábbi eredmények adnak támpontot: a kérelmek több mint 90%-át elfogadták. A kérelmek egy részét egyből elfogadják, valamivel több mint felénél szakszolgálati vizsgálatot kérnek. Vizsgálat nélkül nem szokták elutasítani a kérelmeket, csak ha a törvényi kritériumok nem teljesülnek. Az Oktatási Hivatal döntéseinek részletes statisztikai elemzése itt és itt olvasható. #
Igen, mivel korábban a szülők önkéntes alapon nyilvános online adatbázist hoztak létre az Oktatási Hivatal döntéseiről, amely részletesen, sok szempont alapján kereshető. A nyilvános adatbázis itt érhető el. #
Az elmúlt évek visszajelzései alapján nem volt lényeges különbség az elfogadásban attól függően, hogy ki mikor adta be a kérelmet a kérvényezési időszakon belül. #
Nem. Az Oktatási Hivatal megyei szinten szerveződik az ún. POK-okban (Pedagógiai Oktatási Központ). A tapasztalatok szerint egyes megyékben szigorúbbak és jóval ritkábban fogadják el a szülői kérelmeket szakszolgálati vizsgálat nélkül, míg más megyékben enyhébbek és gyakrabban elfogadják a szülői kérelmeket anélkül, hogy szakszolgálati vizsgálatot rendelnének el. Az Oktatási Hivatal korábbi döntéseinek részletes statisztikai elemzése itt és itt olvasható. #
A plusz egy óvodai évre vonatkozó kérvényt január elején kell beadni, és sok esetben több hét, amíg megérkezik a végleges válasz, amennyiben szakszolgálati vizsgálatra kerül sor; anélkül 8 nap az eljárás határideje. Az iskolai beiratkozás időpontja normál esetben április közepén van, de az alternatív, művészeti vagy más nem körzetes iskolákban, ahol van valamilyen szintfelmérés vagy ismerkedő nap, már rendszerint februárban be kell adni a jelentkezést. Így ezekben az esetekben a szülő kényszerhelyzetbe kerülhet, hogy a hivatali válasz megérkezése előtt beírassa-e a gyermekét abban az esetben, ha sikertelen lesz a kérelem. Ilyen esetben érdemes jelentkezni a kívánt iskolába, és ha közben kiderül, hogy a gyermek még óvodában maradhat, akkor értesítsük erről az adott iskolát. Ha a szülő netán további jogi fellebbezéshez folyamodik az Oktatási Hivatal eljárásában, könnyen előfordulhat, hogy ez elhúzódik az iskolai jelentkezés vagy akár az óvodai ballagás utánra, de ilyen fellebbezésre csak nagyon ritkán szokott sor kerülni. #
Nem, koraszülötteknél is a tényleges születési időpontot veszik alapul, nem a korrigáltat. Emiatt megtörténhet, hogy a gyermek azért válik mindenképpen iskolaéretté, mert a tervezettnél akár jóval korábban születik meg, és augusztus 31-ig betölti a 7. életévét, míg az eredeti születési dátummal még nem lett volna 7 éves. Sajnos többszöri kérés ellenére a kormányzat és az Oktatási Hivatal nem veszi figyelembe a korrigált születési időpontot még akkor sem, ha a gyermek jóval korábban született a tervezettnél. Emiatt a koraszülötteknek lehet, hogy kevesebb idejük van a fogantatástól számítva az iskolakezdésig. Ha a gyermek augusztus 31-ig betölti a 6. évét, de a 7. életévét még nem, akkor beadhatunk januárban OH kérelmet, és ebbe beleírhatjuk érvként a koraszülés tényét, és az ehhez kapcsolódó indokokat is, remélve a pozitív elbírálást. #
Sajnos nem. Korábban volt ilyen lehetőség (további 1+1 év kedvezmény az SNI-seknek), de ezt a kormányzat 2020. január 1.-el indoklás nélkül megszüntette. Pedig például egyes betegségek esetén fontos lenne, hogy a gyermek a többiekhez képest még egy évig maradhasson óvodás, és így jobban felkészülve, könnyebben integrálódva kezdhesse meg az iskolát, és így életesélyei javuljanak. Bővebben lásd a HVG cikkében. Közösségünk sokat küzdött a korábbi lehetőség megtartásáért, de hiába tárgyaltunk erről a minisztériumban, és hiába indult ezügyben jogi eljárás is, a kormányzat nem módosított, nem adott érdemi indoklást sem. További információ a jogi eljárásokról itt. #
Nem. Az Oktatási Hivatal csak a születési időpontot nézi, és ha a gyermeket iskolaérettnek találja, akkor iskolába küldi függetlenül attól, hogy még csak középső csoportba jár. Pedig pedagógiai szempontból nonszensz, hogy egy gyermeket csak úgy évközben átpakolnak egy másik csoportba, vagy a nagycsoport teljes kihagyására kötelezik a szülő és az óvodapedagógus szándékai ellenére. A kérdés független attól, hogy mi az oka annak, hogy épp a középső csoportba jár a gyermek – az adott helyzetre kellene megtalálni a legjobb megoldást. Kisgyermekekről van szó, rugalmasságra és megértésre lenne szükség, de sajnos az Oktatási Hivatal nem foglalkozik azzal, hogy a gyermek jár-e nagycsoportba, vagy nem. #
Az ikrek esetén külön-külön kérelmet kell beadni, ezért az Oktatási Hivatal elvileg dönthet másképpen is az egyes gyerekeknél. Ha azt szeretnénk, hogy maradjanak együtt, akkor érdemes beleírni a kérvénybe az ikertestvér adatait, és kérjük a beadványban, hogy együtt döntsenek róluk. A tapasztalatok szerint ezt figyelembe szokták venni. #
Ha bármilyen oknál fogva írásos dokumentumot (hiánypótlás, bírósági kereset, stb.) kell postán eljuttatnunk az Oktatási Hivatalnak, mindenképpen tértivevényes küldeményként küldjük, hogy kapjunk értesítést a küldemény átvételéről, és ezt őrizzük meg. De ezen túl, miután már értesítést kaptunk a küldemény átvételéről és eltelt valamennyi idő, érdemes telefonon is érdeklődni, hogy megkapták-e? Korábban több alkalommal is előfordult, hogy a postai tértivevény szerint az Oktatási Hivatal átvette a dokumentumot, mégis a hivatalon belül “elveszett”. (A normál kérvénybeadásnál a készhezvétel után 8 napon belül választ ad a hivatal, és utána küld értesítést ami pár nap alatt megérkezik, természetesen ezt az időt várjuk ki.) Fontos az is, hogy mindig tartsunk meg egy eredeti dokumentum példányt is, felkészülve arra, hogy az Oktatási Hivatalban elveszhetnek a dokumentumok. Soha ne adjuk fel postán az egyetlen eredeti dokumentumot! #
Annak sajnos mindenképpen el kell kezdeni az iskolát, mivel január 18. után már nincs lehetőség kérvényezni a további egy év óvodát. Még a szakszolgálatok sem adhatnak szakvéleményt az iskolaéretlen gyermekről. Ha például egy gyermek egyéb okok miatt kerül a szakszolgálatra január 18. után de még az áprilisi iskolai beiratkozás előtt, akkor hiába állapítja meg akár a pedagógiai szakszolgálat is, hogy a gyermek iskolaéretlen, nincs lehetőség arra, hogy ne menjen iskolába. Pedig előfordulhat, hogy pl. családi okok vagy betegség miatt a gyermek helyzetében változás állhat be, és emiatt szükséges lennie óvodában maradnia. A kormányzat azonban nem foglalkozik ezekkel a helyzetekkel, és a kemény szigort választotta, holott január 18.-ig sokszor igen nehéz eldönteni, hogy a gyermeknek mi lenne a legjobb. #
A Szülői Hang Közösség folyamatosan gyűjtötte a szülői visszajelzéseket, és az első év gyakorlati tapasztalatai alapján egy 50 pontos problémalistát állított össze, amely itt olvasható. A problémákat elküldtük a döntéshozóknak is, de ennek ellenére nem változtattak semmit. #
Igen, ehhez is január 1. és 18. között kell kérvényezni az Oktatási Hivatalnál, további info a hivatal honlapján érhető el. #
Az Oktatási Hivatal küld egy ún. “teljes eljárásról” szóló végzést, ami azt jelenti, hogy a kérelmünkről nem tudtak dönteni saját hatáskörben, ezért elrendelik a pedagógiai szakszolgálat vizsgálatát. Ezzel együtt érkezik egy levél vagy telefon a szakszolgálattól a felmérés időpontjáról. Néha ez utóbbi hamarabb megjön, mint az Oktatási Hivatal válasza. (Előfordul, hogy hiánypótlás esetén is teljes eljárásról értesítenek, ilyenkor ha pótoljuk a hiányt, elképzelhető, hogy elfogadják a kérelmünket szakszolgálati vizsgálat nélkül is.) #
A gyermeknek egyéni és sok esetben csoportos játékos feladatokat kell megoldania a szakszolgálat munkatársaival. Elvárható, hogy a szakszolgálat részletesen beszélgessen a szülővel is a gyermekről, ez általában megtörténik, de sajnos nem minden esetben. Vigyük magunkkal az OH-nak is benyújtott papírjainkat, hogy szükség esetén ezeket is átnézhessék. Szintén elvárható, hogy a szakszolgálat az eredményt ismertesse és szükség esetén részletesen beszélje meg a szülővel, beleértve az esetleges fejlesztések szükségességét is. Az iskolaérettség összetett fogalom, a szakszolgálat számos szempontot kell, hogy mérlegeljen. Az iskolaérettség szempontjairól lásd a segédletünket. Jogi értelemben a szakszolgálat megválaszolja az Oktatási Hivatal által felvetett kérdéseket, a gyakorlatban azonban a szakszolgálat álláspontját a gyermek iskolaérettségéről az Oktatási Hivatal sohasem szokta megváltoztatni. Ez azt jelenti, hogy érdemben a szakszolgálat hozza meg a döntést. #
Igen, a szülőnek joga van jelen lenni, miközben a vizsgálat zajlik. Elképzelhető, hogy egyes gyerekeknél ez segít, például akinél nagyobb elmaradások vannak, míg más gyermekeknél lehet, hogy ez inkább gátló tényező. Adott esetben a szakszolgálat munkatársával egyeztethetjük, hogy Ő mit ajánl. Ha az óvodában maradás a cél, akkor lehet, hogy sok esetben jobban járunk, ha nem megyünk be a gyerekkel, hogy jobban kiderüljenek a problémák, hiszen pont arra irányul a vizsgálat, hogy a gyermek egyedül, a szülő támogató jelenléte nélkül hogyan viselkedik és hogyan tud megküzdeni a feladatokkal. #
Igen, a részletes felmérési eredményeket ki szokták küldeni az Oktatási Hivatal végzésével együtt. Közvetlenül a vizsgálat után nem kapunk részletes vizsgálati eredményt a szakszolgálattól. Az azonban elvárható, hogy a vizsgálat végeztével a szakszolgálat adjon szóbeli tájékoztatást a szülőnek, és mondja meg, hogy javasolja-e a plusz egy év óvodát. Ez lehetőséget teremt a beszélgetésre, ahol a véleménykülönbségek tisztázhatóak, és a gyermek számára szükséges fejlesztéseket is meg lehet beszélni. Nincs olyan szabály, ami meggátolná, hogy a szakszolgálat elmondja a konkrét javaslatát a szülőnek. #
Az elvégzett vizsgálatok mindenütt hasonlóak, de egyes esetekben jelentősen eltérhet az, hogy a szakszolgálat munkatársa milyen következtetést von le az eredményekből. Elképzelhető, hogy hasonló eredmények esetén az egyik szakszolgálat iskolaérettnek minősít egy gyermeket, míg egy másik szakszolgálat iskolaéretlennek. A szülői visszajelzések többségében pozitívok a szakszolgálati vizsgálatokkal kapcsolatban, a munkatársak legtöbbször részletesen és lelkiismeretesen megvizsgálják a gyermeket és a gyermek érdekét szem előtt tartva döntenek. Ritkább esetben kaptunk negatív visszajelzéseket is, amikor egyes szakszolgálati munkatársak jóval szigorúbbak és kevésbé beszélik meg az eredményeket a szülővel. A szülők nem befolyásolhatják, hogy melyik szakszolgálathoz kerülnek; az Oktatási Hivatal a helyi (járási) szakszolgálatot rendeli ki vizsgálatra, illetve SNI-s gyermekek esetén a megyei szakértői bizottság az illetékes. #
Ha szülő januárban benyújtja kérelmét az Oktatási Hivatalba, de a hivatal elutasítja a szülő kérelmét, akkor a szülő a bírósághoz fordulhat fellebbezésért. A bírósági keresetet az Oktatási Hivatalon keresztül kell benyújtani; ennek az az értelme, hogy lehetőséget ad a hivatalnak arra, hogy egy hónapon belül saját hatáskörben megoldja a problémát és akkor elkerülhető a bírósági szakasz. A gyakorlatban azonban ezzel a lehetőséggel nem szokott élni az Oktatási Hivatal, és csupán hosszabbodik az eljárás. A szülő megjelölheti, hogy kér-e bírósági tárgyalást, vagy nem. Ha nem kér és a bíróság sem rendeli el önként a tárgyalást, akkor nagyobb az esélye annak, hogy a bíróság nem érti meg a pontos helyzetet, lévén a bíróságok az ilyen, alapvetően pedagógiai jellegű kérdésekben járatlanok. Ha viszont a szülő kér bírósági tárgyalást, akkor a per várhatóan el fog húzódni időben. A gyakorlatban arra kell számítani, hogy a bírósági eljárás elhúzódik, és váhatóan nem zárul le az iskolai beiratkozás időpontjáig (április közepe), sőt elképzelhető, hogy az óvodai ballagás időpontjáig sem. Emiatt a szülőnek szükséges tartalékmegoldásként közben az iskolába is beíratni a gyermeket. Azt is tudni kell, hogy a bíróság nem másíthatja meg a hivatal döntését, hanem csupán újabb eljárást rendelhet el. Tehát ha valaki még meg is nyerné a bírósági pert, az is csak annyit ér el ezzel, hogy utána újra be kell adnia a kérelmet ugyanannak a hivatalnak, amelyik korábban már elutasította kérelmét. A bírósági eljáráshoz érdemes ügyvéd segítségét is igénybe venni, ami természetesen többletköltséget jelent; amennyiben ezt a szülő nem engedheti meg magának, akkor érdemes a TASZ-tól segítséget kérni, ebben az esetben azonban idejében jelezzük kérelmünket. Aki a bírósághoz fordul, az javasoljuk vegye fel a kapcsolatot a Szülői Hang Közösséggel is, hogy a korábbi tapasztalatok átadásával segíthessünk. A bírósági úthoz kitartás és türelem szükséges. Az esélyek nem túl nagyok, sajnos a bíróság az esetek többségében nem vizsgálja érdemben az ügyet, és csak eljárásbeli hibákat néz, azonban egy-egy esetben előfordult, hogy mégis a szülőknek adtak igazat. A korábbi tapasztalatok alapján az bírósági kereseteknél kb. 10%-ban adtak igazat a szülőknek. Vesztes per esetén nemcsak nemcsak a bírósági tárgyalás költségét, hanem az Oktatási Hivatal perköltségét is meg kell fizetni, ami összesen néhányszor tízezer forint szokott lenni. #
Az ellenzék már az Alkotmánybíróság elé vitte a köznevelési törvény módosításának ügyét. Egyénileg csak konkrét ügyekben lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, miután bírósági döntés született. Elutasító bírósági döntés esetén tehát meg lehet próbálni az Alkotmánybírósághoz fordulni, ebben a TASZ tud segíteni. Tudni kell azonban, hogy az Alkotmánybíróság átfutási ideje akár több év is lehet, úgyhogy egy ilyen beadvány valószínűleg csak a későbbi évfolyamoknak segít. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyan az ellenzék és egy egyéni szülői kezdeményezés révén is a törvény egyes pontjait az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta, érdemi változás mégsem történt. #
Ezzel kapcsolatban a miniszétériumtól a következő tájékoztatást kaptuk:
„A nevelési ellátást a szülő a még nem tanköteles gyermekre tekintettel, a gyermek tankötelessé válása évének október 31-éig kapja, míg az iskoláztatási támogatás a tankötelezettséghez és a tanulói jogviszonyhoz kötött ellátás. A szülő a gyermek tankötelessé válása évének november 1-jétől részesül iskoláztatási támogatásban. Amennyiben a tanulói jogviszonnyal rendelkező gyermek mégsem kezdi meg a tanulmányait és nem vesz részt a kötelező tanórai foglalkozásokon, akkor az igazolatlanul mulasztott ötvenedik kötelező tanórai foglalkozás után a gyámhatóság kezdeményezi a családi pótlék megszüntetését. A gyámhatóság ezen jogkövetkezményre az igazolatlanul mulasztott tizedik tanórai foglalkozás után felhívja a szülő figyelmét.
Önmagában az a tény, hogy a gyermek a hatodik életévének betöltését követően nem kezdi meg az iskolai tanulmányait, nem tekinthető a gyermek családból történő kiemelését megalapozó súlyos veszélyeztetésnek, ha a szülő a gyermek köznevelésben való részvétele egyéb vonatkozásaiban jogkövető magatartást tanúsít, így pl. különösen a rendszeres óvodába járást biztosítja és ennek alapján feltételezhető, hogy a későbbiekben az iskolába járást is hasonlóan biztosítani fogja, valamint gyermeke neveléséről megfelelően gondoskodik. Minden esetben egyéni mérlegelés alapján, valamennyi körülmény figyelembe vételével kell a gyámhatóságnak döntenie arról, hogy a gyermek veszélyeztetésének minősül-e, ha a szülő a bizottság által megjelölt tanévben nem biztosítja a gyermeke iskolai beíratását, és amennyiben a gyermek veszélyeztetésének minősül, úgy ez megalapozza-e a gyermek családból való kiemelését.” #
Soha ne feledjük, hogy nem vagyunk egyedül: még ha nekünk sikerülne a kérvényezésünk, lehet, hogy gyermekünk barátainak, jelenlegi vagy jövőbeli társainak nem. Hiába figyelünk oda, hogy saját gyermekünk iskolaéretten kezdje az iskolát, ha az osztálytársai közül többen éretlenül kezdenek iskolát és ezzel nehezítik az tanulást, romlik az oktatás minősége. Bár az Oktatási Hivatal a tapasztalatok szerint a kérvények jelentős részét végül elfogadja, a törvény így is kifejti káros hatását azáltal, hogy sok szülő nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, nem kap elegendő segítséget, és nem adja be a kérvényt akkor sem, ha a gyermeknek szüksége lenne a további egy év óvodára. Sokat tudunk segíteni azzal, ha eljuttatjuk az információkat az összes érintett szülőtársunknak. Rövid összefoglalónk a törvényről itt található. #
• Számos szakmai szervezet nyilatkozatban utasította el a 2019 nyarán bejelentett törvénymódosítást, például a Magyar Pedagógiai Társaság. A kormányzat szakmai párbeszédet nem folytatott, a szakmai szervezetek véleményét figyelmen kívül hagyta.
• A parlamenti vitát követően a Szülői Hang kezdeményezésére több mint 40 szakmai szervezet képviseletében közös petíciót olvastunk fel a Kossuth téren tartott sajtótájékoztatón, melyhez a teljes ellenzék csatlakozott.
• A parlamenti szavazás napján egyéni kezdeményezésre szülők tüntettek a Kossuth téren.
• A civilek és ellenzéki pártok a minisztérium épülete előtt megtartott évértékelőn ítélték el a törvénymódosítást és a kormány más oktatáspolitikai intézkedéseit.
• Több mint 20 szakmai szervezet levélben kérte Áder Jánost, hogy küldje vissza a törvényt a parlamentnek (Áder ezzel szemben azonnal aláírta azt).
• Az ellenzék az Alkotmánybíróság elé vitte a köznevelési törvény módosításának ügyét.
• Augusztus 31-én diákok szerveztek tüntetést a Kossuth téren a törvény ellen.
• Szeptember 13-án a köznevelési törvény elleni tiltakozásul diákok egy csoportja bojkottálta az iskolát.
• A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület kilépett a törvény végrehajtásáról szóló minisztériumi egyeztetésből. Amint írják, a minisztérium egyértelműen kinyilvánította, hogy a törvényben lényegi szövegváltoztatás nem várható. A szakma által javasolt szövegek közül minimális és főleg a lényegi tartalmakat nem érintő változások várhatók. A rugalmas beiskolázás helyett az Oktatási Hivatal irányításával adminisztratív alapon döntenek a gyermekek tankötelezettségéről és nem kérik mindehhez az óvodák véleményét.
• Miután a kormány a tanévkezdés után egy hónappal sem tisztázta a törvény végrehajtásának módját, a Szülői Hang nyílt levélben fordult a miniszterhez és az államtitkárhoz.
• Pszichológusok nyílt levélben tiltakoznak az iskolaérettségi vizsgálatok új rendszerével kapcsolatban.
• Fejlesztőpedagógusok és gyógypedagógusok nyílt levélben tiltakoznak az iskolaérettségi vizsgálatok új rendszerével kapcsolatban.
• Az Ombudsman a törvény bevezetésének elhalasztását kérte, mert a törvény bevezetésének feltételei nem adottak.
• A Szülői Hang Közösség videóüzenetben kéri a minisztertől a törvény visszavonását.
• A Szülői Hang Közösség online akciót indított a törvény visszavonását követele, melyben szülők saját arcukkal állnak ki és követelik a törvény visszavonását.
• A Szülői Hang Közösség levélben kérte a Miniszterelnökségtől a törvény visszavonását.
• A november 30-i pedagógustüntetés követelései között szerepel a kötelező hat éves beiskolázás visszavonása.
• A Szülői Hang Közösség petícióban állt ki a törvény áldozatai mellett és követelte a törvény visszavonását.
• A törvényt három eljárásban is alaptörvény-ellenesnek mondták ki, először az Ombudsman, majd kétszer az Alkotmánybíróság. A kormányzat ennek ellenére nem módosította a törvényt érdemben, csak lényegtelen módosításokkal tettek, ezzel gyakorlatilag gúnyt űztek a jogállami eljárásokból. További információ itt érhető el. #
Nem. Először az Ombudsman, majd két eljárásban az Alkotmánybíróság is megvizsgálta a törvényt, és 2021 első felében valamennyi esetben alaptörvény-ellenességet állapítottak meg. Ennek ellenére a kormányzat érdemben nem módosított, csak apró nevetséges változtatásokat tettek, hogy elkerüljék a további jogi eljárásokat, ezzel gúnyt űzve a jogállami eljárásokból. További információ erről a itt olvasható. #
Csatlakozzon a Kötelező beiskolázás szülői csoporthoz: ez kifejezetten plusz egy év óvodáról szóló csoport, kezdeményezője a Szülői Hang. #
• PDSZ: oktatással kapcsolatos témák, köztük a törvénymódosítás hatásaival foglalkozó hírek is;
• Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért: oktatási és szülői témák;
• Szülői Hang oldal: az oktatás, mint kiemelt téma mellett az ország és gyermekeink jövőjét érintő közéleti témák;
• Szülői Hang csoport: önsegítő közösség szülőknek, pedagógusoknak.
• A Szülői Hang hírlevele: a Szülői Hang hírei, akciói a köznevelési törvény módosításával és más közoktatási témákkal kapcsolatban, emailben. #
Szülőként mi magunk is felelősek vagyunk azért, hogy gyermekeink érdekeit képviseljük. Ne feledjük, hogy az oktatásban nincsenek valódi menekülőutak: még ha a saját gyermekünk kérelmét el is fogadják, lehet, hogy gyermekünk jelenlegi vagy jövőbeli barátai, társai hátrányt szenvednek. A Szószóló a gyerekekért akciót azért indítottuk, hogy anonim módon kifejezhessük tiltakozásunkat a jelenlegi kormányzat szakmaiatlan oktatási döntéshozatala, a pedagógusok anyagi és szakmai megbecsülésének hiánya valamint a szülők, gyermekek és óvodapedagógusok jogfosztása miatt. Szánjunk rá néhány percet, és hallassuk a hangunkat minden lehetséges fórumon, vegyünk részt a tiltakozó akciókban! Nemcsak a plusz egy év ovi rossz rendszere az egyedüli probléma, a közoktatás válságos állapotban van és számtalan baj sújtja végső soron a gyerekeket. Csak akkor léphetünk előre, ha képesek vagyunk összefogni szülőként és pedagógusként a gyermekek érdekében. #
Fontos a közvélemény tájékoztatása arról, hogy miért káros a gyerekeknek és az országnak a 6 éves beiskolázás. Sajnos még az érintett szülők nagy része sem érti a probléma fontosságát, sokan pedig nem is hallottak a problémáról. Addig nem remélhetünk előrelépést, amíg az emberek jelentős részében nem tudatosul a probléma. Érdemes ezért mindenkinek a saját ismerősei, szülőtársai körében megosztani az ezzel kapcsolatos információkat, cikkeket. Összefoglalónk a törvénymódosításról itt olvasható, segédletünk az iskolaérettség kritériumairól pedig itt található. Beszéljünk a problémákról! Az első év tapasztalatait 50 pontban foglaltuk össze. #
A kormányzat adminisztratív módszerekkel gátolja, hogy a pedagógusok szabadon választhassanak tankönyvet a gyermekek igényeinek megfelelően; az iskolák most már csak az állami egyentankönyveket rendelhetik meg. De még mindig van lehetőség arra, hogy a szülők önkéntes anyagi segítségével a tanár által legjobbnak tartott könyvet használják a gyerekek. Részletesn információ a szülői támogatási lehetőségről itt, támogató csoportunk pedig itt érhető el.
| Szülői Hang csoport |
A kormányzat adminisztratív eszközökkel megakadályozta, hogy az iskolák nem állami kiadású közismereti tankönyveket rendelhessenek az állami tankönyvtámogatásból. A nem állami tulajdonú kiadók már 2013 óta nem kaphatnak engedélyt tankönyvekre, a korábbi engedélyek még néhány évig érvényesek voltak, de mostanra már lejártak. Egyedül a nyelvtankönyvek, a nemzetiségi tankönyvek, a szakképzés és az SNI-s tanulók számára készült tankönyvek esetén marad lehetőség az iskolák számára a nem állami kiadású könyvek rendelésére. #
Valamennyien egyéniségek vagyunk. Mivel korábban volt rá lehetőségük, a tanárok kiválaszthatták a választékból azt a könyvet, amelyet a saját egyéniségükhöz illőnek, szakmailag megbízhatónak, módszertanilag elvégezhetőnek és az általuk tanított tanulócsoportok által megtanulhatónak tartottak. Annak, ha a tanár nem használhatja az általa legjobbnak tartott tankönyvet, a gyerekek látják a kárát. Emellett az állami tankönyvmonopólium rontja a minőséget is, hiszen megszűnik az egészséges verseny, ezért a könyvek nincsenek kitéve valódi megmérettetésnek. [Videó] #
A könyvek különböző oktatási szemléletmódokat tükrözhetnek, de a tananyag ugyanaz; ezt a Nemzeti Alaptanterv és az ennek alapján készült kerettantervek szabályozzák. Így nem vezet zűrzavarhoz a szabad tankönyvválasztás, sőt épp ellenkezőleg: a tanárok szívesebben tanítanak és a tanulók szívesebben tanulnak, ha a számukra legmegfelelőbb tankönyvet használhatják. #
Épp ellenkezőleg: az egyentankönyvek rontják az esélyegyenlőséget, hiszen a gyermekek különbözőek, más háttérrel érkeznek az iskolába. Ha a különböző hátterű gyerekekre egyentankönyveket erőltetnek, azzal megakadályozzák, hogy az iskolák a gyerekek szükségleteihez leginkább illeszkedő tankönyveket, módszereket használják. 2013 előtt léteztek a tanárok által kipróbált és kedvelt jó tankönyvek. Nincs észérv, ami azt indokolná, hogy ezeket ne lehessen használni. [Videó] #
Reméljük, hogy a XX. századi korlátokat túl tudjuk lépni a XXI. században. Vannak dolgok, amik változnak: például a lexikális ismereteknek jóval kisebb jelentőségük van ma, amikor az információhoz másodpercek alatt hozzá tudunk jutni. Mindeközben pedig felértékelődik a kreativitás, önálló gondolkodás és általában a készségfejlesztés jelentősége. A gyerekek között nagyobbak a különbségek, mint régen. A modern követelményeket lehetetlen kielégíteni egyentankönyvekkel. #
Önmagában nem attól lesz jobb vagy rosszabb egy tankönyv, hogy állami vagy nem állami kiadó adja ki. Azonban az elmúlt években kiadott állami tankönyvekre nagyon sok panasz érkezett mind a pedagógusok, mind a szülők részéről. Sok állami kiadású tankönyvet néhány hónap alatt, sebtében állítottak össze, miközben a magánkiadású tankönyvek mögött sokszor évtizedes fejlesztés és pedagógiai munka áll.
Korábbi szülői felmérésünk azt mutatta, hogy a szülők döntő többsége (80%) elégedetlen az állami könyvek minőségével. Eredményeinkkel együtt számos konkrét tapasztalaton nyugvó szöveges véleményt is közöltünk. #
A kormányzat pedagógiai szakmai indokot nem adott, helyette pénzügyi érveket szokott felhozni (a magánkiadók nyereségét és a családok anyagi terheit kívánják csökkenteni). De a családok terheit korábban is csökkentette a rászorultság alapú tankönyvtámogatás, az ország számára pedig látszólagos a költségcsökkentés, hiszen míg a magánkiadók a saját költségükre fejlesztettek tankönyveket, az állami fejlesztést a költségvetésből, a közös pénzünkből kell finanszírozni. Mi úgy gondoljuk, hogy elsősorban jó minőségű tankönyvekre és széles tankönyvválasztékra van szükség, ehhez pedig szükségesek a magánkiadású könyvek is. Mindez független attól, hogy a tankönyvekért a szülőknek nem kell fizetnie, hiszen az állami keretből a magánkiadású könyveket is lehetne finanszírozni a pedagógus választása alapján. #
A modern szemléletű oktatás az önálló, kreatív gondolkodást és az egyénre szabott előrehaladást erősíti. A kormányzat azzal is próbálja megmagyarázni rendelkezéseit, hogy szerinte modern könyveket szeretne adni az iskoláknak a régiek helyett. Nem hiszünk ebben: valódi verseny és megmérettetés nélkül, az elmúlt évszázadokra emlékeztető központi diktátummal nem lehet jó és modern oktatást csinálni. Nem a minisztériumban, hanem az iskolákban tudják a legjobban, hogy mire van szüksége a gyerekeknek. Az egyentankönyvek csak az egyengyerekek képzésére jók; kreativitás nem születik úgy, hogy a legelemibb döntési joguktól is megfosztjuk a tanárokat. #
A kormányzat gyakran hivatkozik arra, hogy az általuk a 3.-9. évfolyamokon bevezetett „ingyentankönyv” rendszer csökkenti a családok terheit. Valójában ezzel a rendszerrel az arra rá nem szorulókat támogatták, hiszen a rászorulók korábban is ingyen kaptak tankönyvet. Fontos tudni, hogy itt valójában nem ingyenes, hanem kölcsönkönyvekről van szó, hiszen a könyvek az iskolai könyvtár tulajdonába kerülnek, azokat év végén vissza kell oda juttatni. Emiatt a gyerekek év közben nem jegyzetelhetnek a könyvekbe, és nem használhatják azokat későbbi ismétlés vagy felvételi felkészülés céljából sem. Ha megsérül a könyv vagy beleírtak, akkor azt a szülőknek kell kifizetni év végén. A kölcsöntankönyv-rendszer nem működik megfelelően (erről részletes felmérésünk itt olvasható), és sok szülő végül inkább mégis megveszi a tankönyvet gyermekének. Valójában tehát a kormányzat az ingyenesség hamis ígéretével egy olyan rendszert hozott létre, ahol az arra rá nem szoruló szülőknek juttat anyagi támogatást cserébe azért, hogy fogadják el a rosszabb minőségű tankönyvkínálatot és a gyengébb színvonalú oktatást. #
Lehet ugyan tankönyv nélkül is tanítani, de a rossz tankönyv megnehezíti a gyerekek, tanárok és szülők dolgát, és tovább növeli mind a gyerekek, mind a tanárok amúgy is nagy túlterheltségét. A Szülői Hang Közösség fontosnak tartja a minőségi tankönyvkínálatot, de felemeljük a szavunkat más problémákkal kapcsolatban is. #
Függetlenül attól, hogy hagyományos tankönyvekről vagy digitális anyagokról beszélünk, a minőségi oktatási eszközök elkészítéséhez nagy szakértelem és tapasztalat szükséges. A kizárólagos állami monopólium a digitális kiadványok piacán is éppúgy gyengébb minőséget hoz, mint a hagyományos tankönyveknél. Ne feledjük, hogy a digitális oktatási anyagok mellett még hosszú évekig fontos szerep jut a hagyományos tankönyveknek is. #
A tankönyvrendszer problémáira nagyon sokan felhívták már a figyelmet az elmúlt években, a kormányzat azonban nem reagált a szakmai érvekre, és a szakmai megbeszéléseket is elutasították. Már a 2016-os pedagógus-tüntetések egyik fő követelése épp a szabad tankönyvválasztás volt, de a kormányzat nem keresett semmiféle szakmai megoldást annak ellenére, hogy a tankönyvválasztás szabadságának visszaállításával úgy lehetne növelni az oktatás minőségét, hogy az nem igényelne számottevő anyagi ráfordítást az ország számára. A Szülői Hang Közösség 2018-ban több ezer szülő részvételével részletes felmérést készített a tankönyvhelyzetről, melynek eredményeit megküldtük a kormányzatnak is, de a minisztérium válaszában nem mutatott semmiféle szándékot a valós problémák kezelésére. #
A kormányzat által monopolizált szűkített tankönyvkínálat korlátozza a tanárok lehetőségeit, és ennek gyermekeink látják kárát. Ha nem elégszünk meg az állami egyentankönyvekkel, akkor a szülői könyvvásárlás a jelenlegi rendszerben szükségszerű. Szülőként a gyermekeinknek, az ő érdekükben vásárolunk könyveket. Nem szeretnénk, ha az oktatási, pedagógiai kérdések pénzügyi érdekek mentén dőlnének el. Hogyha ezen változtatni szeretnénk, nekünk magunknak kell példát mutatnunk, és nem engednünk az ingyenesség hazug csábításának. #
A kormányzat bevezette az új nemzeti alaptantervet annak ellenére, hogy sokan elfogadhatatlannak tartották, mégis mindenkire ráerőltetették. Az igazán tenni akaró, kreatív tanárok azonban az új tantervhez is megtalálják azokat az eszközöket és kiadványokat, amelyekkel a tanulók képességeihez igazítva eredményesebben tudnak tanítani. Ezért továbbra is hasznosak lehetnek a korábbi nem állami kiadású könyvek, hiszen még a módosított NAT által érintett évfolyamokon is kiegészíthetik a tanár munkáját. #
Ha a tanárokat segítjük, akkor azzal gyermekeinknek is jót teszünk. Sokszor nem túl jó a kapcsolat a szülők és a tanárok között, de ha a tanár által legjobbnak tartott könyvet vásároljuk meg, azzal csak javíthatunk az oktatás minőségén. Ne felejtsük el, hogy a tanárokon óriási teher van: az elmúlt években emelkedtek az óraszámok, az adminisztrációs terhek, miközben munkájuk nehéz és felelősségteljes. Ők is emberek, és örülnek a támogatásnak, amit a szülői könyvvásárlással is kifejezhetünk. Lehetséges, hogy ennek kapcsán sikerül szorosabb kapcsolatot kialakítani a tanárokkal, és jobban megérteni egymás problémáit a tankönyvek mellett más témákban is. #
Igen, használhatja. Bár a kormányzat igyekszik ellehetetleníteni a magánkiadókat, és a kiadványok minőségétől függetlenül csak az állami kiadású könyveket minősíti tankönyvvé, a tanulást segítő kiadványként, saját költségükre a szülők továbbra is szabadon megvásárolhatnak bármilyen könyvet, természetesen a magánkiadók könyveit is. Ezt a kormányzat nem korlátozhatja. A szülőket persze nem is kötelezheti senki, hogy saját maguk könyveket vásároljanak, de miután megvették a könyveket, akkor a tanároknak már lehetőségük nyílik arra, hogy ezeket használják. Ne feledjük: a pedagógusok számára semmilyen tankönyv használata nem kötelező (az állami sem); ők maguk döntik el, hogy az órán milyen eszközöket használnak. Azt, hogy egy tanár mit tanít, nem a tankönyv, hanem az iskola pedagógiai programja határozza meg. Természetesen köztes megoldások is elképzelhetőek, például a tanár használhatja az állami tankkönyv mellett kiegészítésként is a szülők által vásárolt könyvet; illetve ezek a könyvek az otthoni tanulást vagy felvételi felkészülést is segíthetik. #
Fontos, hogy kérjük ki a tanár véleményét: melyik könyvet tartja a legjobbnak. Kövessük a tanár iránymutatását, hiszen őrá bízzuk gyermekünk oktatását. A tanárok ritkán szokták a szülőket kifejezetten kérni a könyvvásárlásra, hiszen az iskola hivatalosan ilyen kérést nem tehet a szülők felé. De ha úgy tesszük fel a kérdést a tanár számára, hogy melyik könyvet tartja a legjobbnak, egyértelmű választ kapunk arra, hogy melyik könyvet kellene megvásárolni a szülőknek. Szükséges, hogy az egész osztály számára biztosítsuk a kiválasztott könyveket, hiszen a tanár csak így veheti hasznát az iskolai oktatás során. Egy-egy szülői közösségen belül érdemes egy önkéntes szülőnek magára vállalni a szülői könyvvásárlás koordinálását. #
A tankönyvekről érdeklődve sokszor tapasztalhatjuk, hogy a pedagógusok félnek őszintén elmondani, mit szeretnének valójában. Legyünk megértőek a tanárokkal: a közoktatás rendszere ezer sebből vérzik, és a problémák tömege a tanárok vállát nyomja. A pedagógusok már hosszú évek óta minden lehetséges módon követelik a változást, egyebek mellett a tankönyvválasztás szabadságát is. Sajnos azonban érdemi előrelépés nem történt, a kormányzat még a valódi szakmai párbeszédet is elutasítja. A tanárok belefáradtak a küzdelembe és az elnyomásba; a változást akaró iskolák igazgatói közül sokat azóta már leváltottak és politikai kinevezetteket tettek a helyükbe, akik a Klebelsberg Központtal együtt elutasítják mindazokat, akik nem követik szigorúan a központi előírásokat. Mára már alig találni olyan pedagógust, aki nyilvánosan beszélni mer a problémákról. A félelem légköre sok helyen tapintható, és ez természetesen rendkívül káros a gyermekeknek is. Mindezek miatt is különösen fontos, hogy mi, szülők támogató figyelemmel forduljunk a pedagógusok felé a sok gond közepette, és próbáljuk megtalálni azokat a pontokat, ahol segíthetünk. #
Vegyük fel a kapcsolatot a kiadókkal, és ha kell, fogjunk össze az iskola más szülői közösségeivel is. Sok esetben jellemző, hogy a kiadók a nagyobb tételben (pl. osztálylétszámnyi) történő könyvvásárlásnál árkedvezményt tudnak adni, ami fedezheti egyes rászoruló szülők költségeit. Ha ez nem elegendő, több más lehetőséget is mérlegelhetünk: szerencsés esetben az iskolai könyvtárban is rendelkezésre állhatnak a könyvek, vagy magunk is dönthetünk úgy, hogy a könyvtár számára vásároljuk meg a hiányzó könyveket, hogy aztán azokat a későbbiekben mások is használhassák. Fordulhatunk támogatásért pl. az iskolai alapítványhoz, az önkormányzathoz vagy más szervezetekhez, cégekhez, magánszemélyekhez. A szülői közösség dönthet úgy is, hogy összedobja a pénzt azok számára, akik nem akarják vagy nem tudják anyagilag támogatni a könyvvásárlást. Ne feledjük, hogy az oktatásra fordított pénz hosszú távon bőven megtérülhet, és ha az osztályközösséget támogatjuk, azzal közvetve saját gyermekünket is támogatjuk. #
Nem szokványos, hogy a szülők saját költségen maguk rendeljenek tankönyvet; ezzel kapcsolatban minden szülői közösségben lehetnek viták. Érdemes megbeszélni, hogy ez elsősorban a gyerekek érdeke, és fontos, hogy a gyerekek teljes közössége hozzájusson ugyanahhoz a könyvhöz. Lehetséges, hogy hiába próbálunk konstruktív, megértő beszélgetést folytatni a témáról, mégis lesznek olyanok, akik nem kívánnak részt venni a szülői könyvvásárlásban vagy nem reagálnak a megkeresésre. Ha más módon nem sikerül beszerezni a könyvet vagy támogatást szerezni rá (lásd előző pont), végső esetben ha megtehetjük, próbáljunk nagyvonalúak lenni és kipótolni a kimaradó összeget, hiszen ezzel az egész osztályközösségnek segítünk, és így képviseljük legjobban gyermekeink érdekét. #
Ritkán van szükség arra, hogy a szülők a teljes tankönyvcsomag 10-12 ezer forintos árát kifizessék. Sokszor 2-3 ezer forint is elég lehet, ha abból a tanári visszajelzések alapján legfontosabb könyvet vagy munkafüzetet vásárolják meg a szülők. #
Az alábbiak egy lehetséges menetrendet mutatnak, de más időpontokban is lehetséges a könyvvásárlás.
január-március: Kapcsolatfelvétel a szülők és a tanárok között. Ekkor tudatosíthatjuk, hogy gyakorlatilag minden magánkiadású tankönyv iskolai rendelhetősége megszűnik a közismereti tárgyakból. A szülők összegyűjtik a tanári visszajelzéseket arról, hogy melyek a legjobb könyvek.
március vége: Megjelenik a hivatalos állami tankönyvjegyzék az iskolák által rendelhető tankönyvekről. Ezen várhatóan minden közismereti tantárgyból csak két, kizárólag állami kiadású könyv szerepelhet, így csak azokból lehet választani.
április: A hivatalos állami tankönyvrendeléssel párhuzamosan a szülők – a tanári visszajelzések alapján – elküldik a megrendeléseiket közvetlenül a kiadóknak; elérhetőségük itt található.
május-június: A megrendelések véglegesítésének, kiegészítésének időszaka. Bár elvileg a megrendelések továbbra is leadhatóak, az április után leadott késői rendeléseket egyes kiadók már nem biztos, hogy el tudják fogadni, mivel a nyomdai példányszámokat a kiadók az áprilisi rendelések alapján rögzíthetik.
augusztus: A könyvek kiszállítása a rendelés során megadott címre.
szeptember: A könyvek árának befizetése. #
A Szülői Hang Közösség részletes leírása a szülői összefogásra épülő könyvvásárlásról itt olvasható. #
Segít, ha minél több szülő és tanár figyelmét felhívjuk a problémákra, hallatjuk a hangunkat – erre szolgál térképes kiáltványunk, – és minél több szülő és tanár számára tudatosítjuk, hogy a szülői aktivista program helyi szinten megoldást nyújthat.
Ha van erre lehetősége, saját ismeretségi környezetében felajánlhat anyagi segítséget a szülői közösségeknek vagy iskolai könyvtáraknak a könyvvásárláshoz. Akinek vannak otthon jó állapotú használt tankönyvei, megpróbálhatja felajánlani egy hely iskolai könyvtárnak, esetleg egy antikváriumnak, vagy felteheti az információt egy internetes apróhirdetési oldalra, hogy rátalálhasson az, akinek akinek szüksége van rá. #
Szülőként és pedagógusként közös felelősségünk, hogy képviseljük a magyar közoktatás ügyét. A Szülői Hang Közösség arra törekszik, hogy áthidaljuk a szülőket és pedagógusokat elválasztó gátakat, és egymást jobban megismerve, közösen lépjünk fel a közoktatás jobbítása érdekében.
| Szülői Hang csoport |
Szülőként és pedagógusként közös felelősségünk, hogy képviseljük a magyar közoktatás ügyét. A Szülői Hang Közösség önsegítő csoportjához itt lehet csatlakozni.
Kiemelkedő probléma a pedagógushiány, ami a pedagógusok gyalázatosan rossz anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülése következtében állt elő, és a helyzet évről évre romlik. De éppúgy sújtja a gyerekeket és pedagógusokat egyebek mellett a túlterheltség, az elavult tananyag és az elavult oktatási módszerek, a pedagógusok és intézmények önállóságának megszüntetése, a hátrányos helyzetűek és tanulási, egészségügyi nehézségekkel küszködők nem kielégítő támogatása. A problémákról számtalan cikk és tanulmány született, de emellett azt javasoljuk, hogy tájékozódjon első kézből az érintett pedagógusoktól és szülőktől. A Szószóló a gyermekekért online akciónkban személyes véleményeket olvashat a magyar közoktatás rendszerszintű problémáiról, és megnézheti, hogy lakóhelye környezetében milyen problémákkal szembesülnek gyerekeink – ugyanitt részt is vehet és megírhatja saját tapasztalatait is. #
Ajánljuk a közoktatás válságát bemutató rövidfilmet, amiből megérthető, miért sztrájkolnak a pedagógusok. Érdemes megnézni ezt az őszinte reklámot és noÁr videóját is. #
Örvendetes, hogy a magyar diákok rendszeresen jól szerepelnek a nemzetközi tanulmányi versenyeken. Tudni kell azonban, hogy a kiemelkedő eredmények túlnyomó részben egy szűk körből kerülnek ki, jellemzően a nagyvárosi elitgimnáziumok tanulói érik el ezeket. A magyar közoktatás erősen szelektív; a legjobbak nemzetközi viszonylatban is jól teljesítenek, de sajnos a magyar közoktatás minősége ettől még összességében nem lesz jó. A diákok átlagos teljesítménye országosan nemzetközi összehasonlításban gyenge, és a hátrányos régiókból érkező gyerekeknek kevés az esélyük a felzárkózásra és felemelkedésre, pedig épp ez lenne a közoktatás egyik fontos feladata. A diákversenyekre való hivatkozás elfedi a valódi problémákat, miközben szomorú tény az is, hogy a legjobban teljesítő diákjaink gyakran külföldön folytatják tanulmányaikat, és többnyire nem is jönnek haza, külföldön alapítanak családot. #
Mindenki örül, ha egy új iskolát vagy óvodát átadnak vagy felújítanak, ilyenből azonban országos szinten nem túl sok történt. Összességében az épületek állaga nem túl jó, de nem ez az elsődleges probléma, hanem inkább az, hogy nincs elegendő szakképzett pedagógus. Ezen pedig csak jelentős béremeléssel lehet változtatni, hiszen már most is olyan nagy a pedagógushiány, hogy csak a még pályán levők megfeszített túlmunkája miatt működik a rendszer. Az oktatás minősége, gyermekeink jövője elsősorban a pedagógusokon múlik, az országosan drámai mértékű pedagógushiányt nem ellensúlyozza egy-egy épület átadása vagy felújítása. #
Akinek személyes tapasztalata van a pedagógusok munkájáról, az mindennap tapasztalja az elkeserítő helyzetet, a problémák százait, a gyerekeket emiatt ért hátrányokat. Az állami propaganda elhallgatja a közoktatás valós, rendszerszintű problémáit. Sokszor még a szülők sem értesülnek gyerekeik pedagógusaitól, hogy milyen nehézségekkel küzdenek, és milyen alacsony a bérük, hiszen a meglevő fórumok (pl. szülői értekezlet) nem alkalmasak arra, hogy ezek a kérdések felmerüljenek. Aki követi a valós híradásokat, értesülhet a közoktatás válságáról és a tarthatatlanul alacsony pedagógusbérekről. Sajnálatos, hogy a pedagógusok közül csak kevesen mernek nyilvánosan felszólalni a retorzióktól való félelem miatt. Ha többet szeretnénk tudni a közoktatás valós helyzetéről, vegyük fel a kapcsolatot a gyakorló pedagógusokkal személyesen! A Szószóló a gyermekekért akcióban pedig lehetőséget nyújtunk pedagógusoknak és szülőknek egyaránt, hogy anonim módon közzétegyék a közoktatás rendszerszintű problémáival kapcsolatos véleményüket, tapasztalataikat, így itt is tájékozódhatunk. #
A szakemberhiány már évek óta nagyon súlyos, országos probléma, ezt pontosan tudja valamennyi gyakorló pedagógus, akinek rendkívül sok pluszmunkát jelentenek a helyettesítések. A kormányzat azonban érdemi lépések helyett inkább letagadja a problémát, nem tesznek közzé részletes adatokat. Néhány éve azzal próbálták elbagatellizálni a bajokat, hogy a pedagógushiány nem is országos, hanem „helyi léptékű jelenség”. Az Európai Bizottság által készíttetett felmérés szerint azonban az iskolák 43 százalékában nincs elég matematikatanár, egyharmadában nincs elég szakmai tanár, természettudományos tanár vagy tanító, egynegyedében pedig nincs elég informatika- és idegennyelv-tanár. Bár igény lenne iskolapszichológusra, ifjúság- és családvédelmi felelősre, szociálpedagógusra, az iskolák több mint felében nincs erre státusz. A pedagógushiány megoldásához azonnali lépésre van szükség, hiszen gyermekeink nem tudnak várni, most van szükségük a minőségi oktatásra. #
A kormányzat gyakran hangoztatja, hogy nálunk országos összesítésben viszonylag magas a pedagógusok száma a gyerekek számához képest. Azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy ennek elsődleges oka az, hogy nagy számban működnek az országban kisiskolák, ahol alacsonyak az osztálylétszámok, és emiatt javul az országos összesítés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne pedagógushiány. A szükséges pedagógusok száma nem a gyerekek számától, hanem az osztályok számától függ, a kisiskolák miatt pedig nálunk nagyobb az osztályok száma. A pedagógushiány immár válságos mértéket öltött, de a kormányzat inkább letagadja ezt, és olyan statisztikákat közöl, melyek elfedik a valós helyzetet. #
A kormányzat mindent megtesz azért, hogy a pedagógushiányt elfedje a szülők elől. Hiába az egyre romló helyzet (lásd például itt és itt és itt), a probléma az esetek többségében nem úgy jelentkezik, hogy a tanórák elmaradnak, hanem más módokon.
• Az osztálylétszámok sok iskolában nagyon magasak, gyakran még a törvényben rögzített maximumot is meghaladják;
• A csoportbontások sokszor nem kivitelezhetőek;
• A pedagógusoknak túl vannak terhelve: irreálisan magasak az óraszámaik, és gyakran kötelezik őket plusz helyettesítésekre;
• A szerződéses jogviszonyban levő óraadók száma egyre nő, és egyre növelik az általuk ellátható órakeretet, miközben ők nem a nevelőtestület tagjai, és nem tudnak ellátni sok egyéb feladatot (pl. tanórán kívüli programok, ügyelet), melyek így a többiekre hárulnak;
• Egyre több az intézmények között utazó pedagógus, aki valójában nem tartozik szorosan az intézményhez;
• Egyre több pedagógus megfelelő szakos képesítés nélkül tanít olyan tantárgyat, amely nem szakja, vagy olyan évfolyamon, amelyhez nincs képesítése;
• Országosan hiányoznak a fejlesztő- és gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális segítők a rendszerből;
• Elmaradnak a tehetséggondozó és felzárkóztató foglalkozások;
Egyre többször alkalmaznak a pedagóguspályára alkalmatlan személyeket, de jobb híján nem lehet őket elküldeni;
• Nyugdíjasokat alkalmaznak;
• Nagyon nagy a fluktuáció, a pedagógusok jönnek-mennek, így a gyerekek érzelmi kötődése nem tud kialakulni;
• Eközben a kormányzat is lazít a feltételeken, és nem követeli meg a megfelelő végzettséget, például az óvodákban már csak 8 és 12 óra között követelmény, hogy diplomás óvodapedagógus legyen a gyerekekkel. Előfordul, hogy egyetemistákkal pótolják a kieső pedagógusokat.
Ezekkel az intézkedésekkel valójában csak a szőnyeg alá söprik a problémát, de nem oldják meg: még így is előfordul, hogy tanórák maradnak el, mert nem tudnak biztosítani pedagógust egyes tanórákhoz, természetesen mindezek miatt jelentősen romlik az oktatás minősége. A helyzet már most is tarthatatlan, és a továbbiakban sem számíthatunk sok jóra, hiszen a szakma elöregedett, fiatalok pedig nem jönnek. Azonnali, érdemi intézkedésekre van szükség. #
Attól, hogy van hova bevinni a gyerekeket reggel, és van honnan elhozni délután, még nem mondhatjuk azt, hogy jól működik a közoktatás. A közoktatás problémái nem azonnal, hanem hosszú távon jelentkeznek. A magyar iskolarendszer nemzetközi összehasonlításban rossz teljesítményű, de ezt nem azonnal, egyik napról a másikra érzékeljük, hanem hosszabb távon, például: gyermekünk nem tudja kibontakoztatni képességeit, lemaradhat és nem tud lépést tartani, elidegenedik az iskolától, és érdektelenné válik a tanulás iránt, rossz osztályzatokat szerez, nem jól teljesít, nem tudja megszerezni az általa kívánt képesítést, nem boldogul az életben. Pedig számtalan lehetőség lenne, hogy a közoktatást jobbá tegyük, és ezáltal gyermekünk életminősége javuljon. Ehhez azonban szükséges, hogy szülőként odafigyeljünk a közoktatásra, és ne elégedjünk meg a középszerű minőséggel. Gyakran a helyi problémák mögött a pedagógusszakma botrányosan rossz anyagi és erkölcsi megbecsültsége és a szakmaiatlan oktatásirányítás áll. Ha jót akarunk gyerekeinknek, akkor ismerjük meg a pedagógusok problémáit, és álljunk ki értük! #
Pedagógusként és szülőként igyekezzünk egymást minél jobban megérteni! Ezt szolgálják az alábbi kérdések és válaszok is. A Szülői Hang Közösség önsegítő csoportjához itt lehet csatlakozni.
A pedagógus kérései, illetve a sztrájkkövetelések:
• A jelenlegi megalázóan alacsony bérüket, amely az alapvető megélhetési költségeket sem fedezi, emeljék fel 45%-kal;
• A pedagógusokat segítő munkakörökben (pl. iskolatitkár) is arányosan nőjön a fizetés; A pedagógusok munkaterhelése csökkenjen úgy, hogy ne kelljen heti 40 óránál jelentősen többet dolgozniuk;
A pedagógusok idén kb. 10% emelést kaptak (bár nem alapbér-emelés, hanem csupán pótlék formájában). De a pedagógusfizetések még ezzel az emeléssel is messze elmaradnak attól, amit a kormányzat egyszer már megígért és törvénybe foglalt: 2011-ban a pedagógusok azt az ígéretet kapták, hogy a bérük a minimálbérrel együtt nő. Ezt az ígéretet a kormányzat megszegte, 2014-ben befagyasztotta a pedagógusbérek számítási alapját, miközben a minimálbér azóta kb. a kétszeresére nőtt. A kormányzat a korábbi ígéretek felrúgásával számításaink szerint összesen több mint 1600 milliárd forintot spórolt a pedagógusbéreken, ez pedagógusonként több mint 9 millió forintot jelent. A pedagógusbérek elértéktelenedtek, már az alapvető megélhetésre sem elegendőek. Ezen a kormányzat pótlékemelése ajánlata nem változtat érdemben, az még az inflációt sem fedezi. Jelenleg a pedagógusok keresete jóval kisebb, mint a hasonló végzettséggel más munkakörökben kapható bér. #
A pedagógusok bére annyira alacsony, hogy a közoktatás működőképessége is veszélyben van: fiatalok alig jönnek, miközben sokan elhagyják a pályát vagy nyugdíjba mennek. Önmagában az is közös szégyenünk, hogy a pedagógusok a létminimum peremére kerületek, de itt sajnos ennél többről van szó: jelentős béremelés nélkül nincs, aki tanítsa a gyerekeket, és ezzel elvesszük a gyermekek boldogulásának, méltó fejlődésének, az ország felemelkedésének lehetőségét. Azt pedig ne felejtsük el, hogy a jövő dolgozóinak a tudása, életszínvonala a ma iskolájában dől el! #
Egy diplomás pedagógus kezdő bruttó alapbére 260 ezer forint, bérpótlékokkal ez kiegészülhet bruttó 312 ezer forintra, ami nettó 207 ezer forintnak felel meg. Ez az alapvető megélhetési költségeket (lakhatás, rezsi, élelem) is csak nehézkesen fedezi, és jóval kevesebb, mint amit más, hasonlóan diplomás végzettséget igénylő szakmában keresni lehet. #
A pedagógusok elleni hergelésnek köszönhetően sokaknak irreális elképzeléseik vannak a pedagógusok szünidejéről. A nyári szünetük valójában jóval rövidebb, mint a gyerekeknek, mivel sok egyéb feladat van az osztálytermi tanításon túl is, mint pl. adminisztráció, konferenciák, tantervek és tanulási segédeszközök elkészítése, vizsgáztatás és felkészítés, táboroztatás. A fizetett szabadság nemcsak a pedagógusoknak, hanem mindenki másnak jár, miközben a pedagógusok nem dönthetnek saját maguk arról, mikor veszik ki a szabadságukat. Összességében a pedagógusmunka jóval megterhelőbb szellemileg és fizikailag is, mint sok más foglalkozás. #
Tévedés, hogy a pedagógusok kevesebbet dolgoznának. A tanítással töltött idő mellett (ami nemzetközi összehasonlításban nálunk különösen magas) az órákra készülni kell, dolgozatokat kell javítani, adminisztrálni stb. Összességében a pedagógusok többet dolgoznak, mint az elvárható heti 40 óra. Egy felmérés szerint ha ezt a többletmunkát fizetésre váltanánk, akkor az összességében évi 35 milliárd forintnak felelne meg, amit természetesen nem kapnak meg a pedagógusok. A pedagógusmunka rendkívül felelősségteljes és megterhelő mind fizikailag, mind szellemileg, miközben legdrágább kincseinket, a gyermekeinket bízzuk rájuk, elvárva tőlük a maximális teljesítményt szakmailag és emberileg is. #
Az oktatásba fektetett pénz hosszú távon sokszorosan megtérül; ha a kormányzat most kispórolja a gyermekeinkkel foglalkozók fizetését, akkor néhány év múlva komoly társadalmi és gazdasági bajokra számíthatunk. A közoktatás finanszírozása összességében attól függ, hogy a jelenlegi kormányzat mennyire tartja fontosnak. Nem azért nem becsüli meg a kormányzat a pedagógusokat, mert erre nincs pénzügyi keret, hanem azért, mert nem tulajdonít kellő fontosságot az oktatásnak. Hasonlóan, az Oktatási Minisztériumot sem azért szüntették meg, mert nem volt rá pénz, hanem azért, mert nem tartották szükségesnek, hogy ezért a területért külön tárca feleljen. #
A pedagógusok azt követelik, hogy a bérük elegendő legyen a tisztes megélhetéshez. Jelenleg olyan alacsony a pedagógusbér, hogy a fiatalok közül alig akad, aki a pedagóguspályán szeretne elhelyezkedni, miközben sokan elhagyják a hivatást vagy nyugdíjba mennek. Ha nincs érdemi béremelés, akkor nem lesz, aki tanítsa a gyerekeinket. Már ma is egyre több helyen csak megfelelő képesítés nélküli dolgozókat tudnak alkalmazni az iskolák. Amikor a pedagógusok magasabb bért követelnek, akkor a szülők és gyerekek érdekeiért is kiállnak. #
A pedagógus-szakszervezetek és szakmai szervezetek évek óta számtalan alkalommal jelezték a problémákat a kormányzatnak, mindhiába. A jelenlegi kormányzat láthatóan inkább spórolni szeretne a gyerekek oktatásán, és 2014 óta nem változtatta meg a pedagógus bértábla számítási alapját. A közoktatáson rövid távon lehet ugyan spórolni, de nem érdemes, mert hosszú távon ennek súlyos negatív következményei lesznek, és az árat az egész magyar társadalom fizeti meg kamatostul. Jelenleg a kormányzat nem ad szakmai válaszokat a felvetett problémákra. A hatalom már évek óta elutasítja a szakmai párbeszédet, a döntések az érintettek feje felett, egyeztetések nélkül születnek, nincs olyan szakmai érdekegyeztető fórum, ahol az oktatás központi problémái és az azokra adható válaszok érdemben megvitathatók lennének. #
Az egész felnőtt-társadalom közös szégyene, hogy a gyermekeinkkel foglalkozó, értük felelősséget vállaló pedagógusok kezdő alapbére a szakmunkás minimálbérnek felel meg. A jelenlegi pedagógusbérek nem fedezik a megélhetés költségeit, így senki ne lepődjön meg, hogy a közoktatás színvonala folyamatosan romlik, nincs elég pedagógus, aki a gyermekeinket oktassa, nevelje. Valamennyiünk felelőssége, hogy felhívjuk a figyelmet a közoktatás súlyos problémáira, és kiálljunk gyermekeink mellett!
Nincs kibúvó: az alacsony színvonalú közoktatás valamennyiünket érint, akár pedagógusként, akár szülőként. Nem kerülhetjük el, hogy előbb vagy utóbb szembesüljünk a kritikus mértékű pedagógushiánnyal, az elavult oktatási módszerekkel és a túlterheltséggel. Gyermekeink csak együtt tehetik sikeressé a jövő Magyarországát, ezért is fontos, hogy nemcsak saját gyermekünknek, hanem mostani és jövőbeli barátainak, társainak is biztosítanunk kell a méltó, minőségi oktatást. Ha ez nem sikerül, akkor súlyos társadalmi és gazdasági bajok várnak valamennyiünkre.
A pedagógussztrájk gyerekeink érdekét szolgálja. A kormányzat minden lehetséges módon igyekezett ezt ellehetetleníteni, de a pedagógusok még a polgári engedetlenséget is vállalták, hogy kiálljanak az alaptörvényben is rögzített sztrájkjoguk mellett. Most szülőként is támogatatjuk a közös küzdelmet. Ne a kellemetlenséget lássuk benne, hanem a lehetőséget, hogy felhívjuk a kormányzat és valamennyi felelős honfitársunk figyelmét a magyar közoktatás súlyos válságára. Az alábbiakban a leggyakrabban felmerülő kérdésekre adunk válaszokat. Csoportunkban támogatjuk egymást, és további kérdések is feltehetőek.
| Szülői Hang csoport |
Kiemelkedő probléma a pedagógushiány, ami a pedagógusok gyalázatosan rossz anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülése következtében állt elő, és a helyzet évről évre romlik. De éppúgy sújtja a gyerekeket és pedagógusokat egyebek mellett a túlterheltség, az elavult tananyag és az elavult oktatási módszerek, a pedagógusok és intézmények önállóságának megszüntetése, a hátrányos helyzetűek és tanulási, egészségügyi nehézségekkel küszködők nem kielégítő támogatása. A problémákról számtalan cikk és tanulmány született, de emellett azt javasoljuk, hogy tájékozódjon első kézből az érintett pedagógusoktól és szülőktől. A Szószóló a gyermekekért online akciónkban személyes véleményeket olvashat a magyar közoktatás rendszerszintű problémáiról, és megnézheti, hogy lakóhelye környezetében milyen problémákkal szembesülnek gyerekeink – ugyanitt részt is vehet és megírhatja saját tapasztalatait is. #
Ajánljuk a közoktatás válságát bemutató rövidfilmet, amiből megérthető, miért sztrájkolnak a pedagógusok. Érdemes megnézni ezt az őszinte reklámot és noÁr videóját is. #
Örvendetes, hogy a magyar diákok rendszeresen jól szerepelnek a nemzetközi tanulmányi versenyeken. Tudni kell azonban, hogy a kiemelkedő eredmények túlnyomó részben egy szűk körből kerülnek ki, jellemzően a nagyvárosi elitgimnáziumok tanulói érik el ezeket. A magyar közoktatás erősen szelektív; a legjobbak nemzetközi viszonylatban is jól teljesítenek, de sajnos a magyar közoktatás minősége ettől még összességében nem lesz jó. A diákok átlagos teljesítménye országosan nemzetközi összehasonlításban gyenge, és a hátrányos régiókból érkező gyerekeknek kevés az esélyük a felzárkózásra és felemelkedésre, pedig épp ez lenne a közoktatás egyik fontos feladata. A diákversenyekre való hivatkozás elfedi a valódi problémákat, miközben szomorú tény az is, hogy a legjobban teljesítő diákjaink gyakran külföldön folytatják tanulmányaikat, és többnyire nem is jönnek haza, külföldön alapítanak családot. #
Mindenki örül, ha egy új iskolát vagy óvodát átadnak vagy felújítanak, ilyenből azonban országos szinten nem túl sok történt. Összességében az épületek állaga nem túl jó, de nem ez az elsődleges probléma, hanem inkább az, hogy nincs elegendő szakképzett pedagógus. Ezen pedig csak jelentős béremeléssel lehet változtatni, hiszen már most is olyan nagy a pedagógushiány, hogy csak a még pályán levők megfeszített túlmunkája miatt működik a rendszer. Az oktatás minősége, gyermekeink jövője elsősorban a pedagógusokon múlik, az országosan drámai mértékű pedagógushiányt nem ellensúlyozza egy-egy épület átadása vagy felújítása. #
Akinek személyes tapasztalata van a pedagógusok munkájáról, az mindennap tapasztalja az elkeserítő helyzetet, a problémák százait, a gyerekeket emiatt ért hátrányokat. Az állami propaganda elhallgatja a közoktatás valós, rendszerszintű problémáit. Sokszor még a szülők sem értesülnek gyerekeik pedagógusaitól, hogy milyen nehézségekkel küzdenek, és milyen alacsony a bérük, hiszen a meglevő fórumok (pl. szülői értekezlet) nem alkalmasak arra, hogy ezek a kérdések felmerüljenek. Aki követi a valós híradásokat, értesülhet a közoktatás válságáról és a tarthatatlanul alacsony pedagógusbérekről. Sajnálatos, hogy a pedagógusok közül csak kevesen mernek nyilvánosan felszólalni a retorzióktól való félelem miatt. Ha többet szeretnénk tudni a közoktatás valós helyzetéről, vegyük fel a kapcsolatot a gyakorló pedagógusokkal személyesen! A Szószóló a gyermekekért akcióban pedig lehetőséget nyújtunk pedagógusoknak és szülőknek egyaránt, hogy anonim módon közzétegyék a közoktatás rendszerszintű problémáival kapcsolatos véleményüket, tapasztalataikat, így itt is tájékozódhatunk. #
A szakemberhiány már évek óta nagyon súlyos, országos probléma, ezt pontosan tudja valamennyi gyakorló pedagógus, akinek rendkívül sok pluszmunkát jelentenek a helyettesítések. A kormányzat azonban érdemi lépések helyett inkább letagadja a problémát, nem tesznek közzé részletes adatokat. Néhány éve azzal próbálták elbagatellizálni a bajokat, hogy a pedagógushiány nem is országos, hanem „helyi léptékű jelenség”. Az Európai Bizottság által készíttetett felmérés szerint azonban az iskolák 43 százalékában nincs elég matematikatanár, egyharmadában nincs elég szakmai tanár, természettudományos tanár vagy tanító, egynegyedében pedig nincs elég informatika- és idegennyelv-tanár. Bár igény lenne iskolapszichológusra, ifjúság- és családvédelmi felelősre, szociálpedagógusra, az iskolák több mint felében nincs erre státusz. A pedagógushiány megoldásához azonnali lépésre van szükség, hiszen gyermekeink nem tudnak várni, most van szükségük a minőségi oktatásra. #
A kormányzat gyakran hangoztatja, hogy nálunk országos összesítésben viszonylag magas a pedagógusok száma a gyerekek számához képest. Azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy ennek elsődleges oka az, hogy nagy számban működnek az országban kisiskolák, ahol alacsonyak az osztálylétszámok, és emiatt javul az országos összesítés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne pedagógushiány. A szükséges pedagógusok száma nem a gyerekek számától, hanem az osztályok számától függ, a kisiskolák miatt pedig nálunk nagyobb az osztályok száma. A pedagógushiány immár válságos mértéket öltött, de a kormányzat inkább letagadja ezt, és olyan statisztikákat közöl, melyek elfedik a valós helyzetet. #
A kormányzat mindent megtesz azért, hogy a pedagógushiányt elfedje a szülők elől. Hiába az egyre romló helyzet (lásd például itt és itt és itt), a probléma az esetek többségében nem úgy jelentkezik, hogy a tanórák elmaradnak, hanem más módokon.
• Az osztálylétszámok sok iskolában nagyon magasak, gyakran még a törvényben rögzített maximumot is meghaladják;
• A csoportbontások sokszor nem kivitelezhetőek;
• A pedagógusoknak túl vannak terhelve: irreálisan magasak az óraszámaik, és gyakran kötelezik őket plusz helyettesítésekre;
• A szerződéses jogviszonyban levő óraadók száma egyre nő, és egyre növelik az általuk ellátható órakeretet, miközben ők nem a nevelőtestület tagjai, és nem tudnak ellátni sok egyéb feladatot (pl. tanórán kívüli programok, ügyelet), melyek így a többiekre hárulnak;
• Egyre több az intézmények között utazó pedagógus, aki valójában nem tartozik szorosan az intézményhez;
• Egyre több pedagógus megfelelő szakos képesítés nélkül tanít olyan tantárgyat, amely nem szakja, vagy olyan évfolyamon, amelyhez nincs képesítése;
• Országosan hiányoznak a fejlesztő- és gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális segítők a rendszerből;
• Elmaradnak a tehetséggondozó és felzárkóztató foglalkozások;
Egyre többször alkalmaznak a pedagóguspályára alkalmatlan személyeket, de jobb híján nem lehet őket elküldeni;
• Nyugdíjasokat alkalmaznak;
• Nagyon nagy a fluktuáció, a pedagógusok jönnek-mennek, így a gyerekek érzelmi kötődése nem tud kialakulni;
• Eközben a kormányzat is lazít a feltételeken, és nem követeli meg a megfelelő végzettséget, például az óvodákban már csak 8 és 12 óra között követelmény, hogy diplomás óvodapedagógus legyen a gyerekekkel. Előfordul, hogy egyetemistákkal pótolják a kieső pedagógusokat.
Ezekkel az intézkedésekkel valójában csak a szőnyeg alá söprik a problémát, de nem oldják meg: még így is előfordul, hogy tanórák maradnak el, mert nem tudnak biztosítani pedagógust egyes tanórákhoz, természetesen mindezek miatt jelentősen romlik az oktatás minősége. A helyzet már most is tarthatatlan, és a továbbiakban sem számíthatunk sok jóra, hiszen a szakma elöregedett, fiatalok pedig nem jönnek. Azonnali, érdemi intézkedésekre van szükség. #
Attól, hogy van hova bevinni a gyerekeket reggel, és van honnan elhozni délután, még nem mondhatjuk azt, hogy jól működik a közoktatás. A közoktatás problémái nem azonnal, hanem hosszú távon jelentkeznek. A magyar iskolarendszer nemzetközi összehasonlításban rossz teljesítményű, de ezt nem azonnal, egyik napról a másikra érzékeljük, hanem hosszabb távon, például: gyermekünk nem tudja kibontakoztatni képességeit, lemaradhat és nem tud lépést tartani, elidegenedik az iskolától, és érdektelenné válik a tanulás iránt, rossz osztályzatokat szerez, nem jól teljesít, nem tudja megszerezni az általa kívánt képesítést, nem boldogul az életben. Pedig számtalan lehetőség lenne, hogy a közoktatást jobbá tegyük, és ezáltal gyermekünk életminősége javuljon. Ehhez azonban szükséges, hogy szülőként odafigyeljünk a közoktatásra, és ne elégedjünk meg a középszerű minőséggel. Gyakran a helyi problémák mögött a pedagógusszakma botrányosan rossz anyagi és erkölcsi megbecsültsége és a szakmaiatlan oktatásirányítás áll. Ha jót akarunk gyerekeinknek, akkor ismerjük meg a pedagógusok problémáit, és álljunk ki értük! #
A pedagógus kérései, illetve a sztrájkkövetelések:
• A jelenlegi megalázóan alacsony bérüket, amely az alapvető megélhetési költségeket sem fedezi, emeljék fel 45%-kal;
• A pedagógusokat segítő munkakörökben (pl. iskolatitkár) is arányosan nőjön a fizetés; A pedagógusok munkaterhelése csökkenjen úgy, hogy ne kelljen heti 40 óránál jelentősen többet dolgozniuk;
A pedagógusok idén kb. 10% emelést kaptak (bár nem alapbér-emelés, hanem csupán pótlék formájában). De a pedagógusfizetések még ezzel az emeléssel is messze elmaradnak attól, amit a kormányzat egyszer már megígért és törvénybe foglalt: 2011-ban a pedagógusok azt az ígéretet kapták, hogy a bérük a minimálbérrel együtt nő. Ezt az ígéretet a kormányzat megszegte, 2014-ben befagyasztotta a pedagógusbérek számítási alapját, miközben a minimálbér azóta kb. a kétszeresére nőtt. A kormányzat a korábbi ígéretek felrúgásával számításaink szerint összesen több mint 1600 milliárd forintot spórolt a pedagógusbéreken, ez pedagógusonként több mint 9 millió forintot jelent. A pedagógusbérek elértéktelenedtek, már az alapvető megélhetésre sem elegendőek. Ezen a kormányzat pótlékemelése ajánlata nem változtat érdemben, az még az inflációt sem fedezi. Jelenleg a pedagógusok keresete jóval kisebb, mint a hasonló végzettséggel más munkakörökben kapható bér. #
A pedagógusok bére annyira alacsony, hogy a közoktatás működőképessége is veszélyben van: fiatalok alig jönnek, miközben sokan elhagyják a pályát vagy nyugdíjba mennek. Önmagában az is közös szégyenünk, hogy a pedagógusok a létminimum peremére kerületek, de itt sajnos ennél többről van szó: jelentős béremelés nélkül nincs, aki tanítsa a gyerekeket, és ezzel elvesszük a gyermekek boldogulásának, méltó fejlődésének, az ország felemelkedésének lehetőségét. Azt pedig ne felejtsük el, hogy a jövő dolgozóinak a tudása, életszínvonala a ma iskolájában dől el! #
Egy diplomás pedagógus kezdő bruttó alapbére 260 ezer forint, bérpótlékokkal ez kiegészülhet bruttó 312 ezer forintra, ami nettó 207 ezer forintnak felel meg. Ez az alapvető megélhetési költségeket (lakhatás, rezsi, élelem) is csak nehézkesen fedezi, és jóval kevesebb, mint amit más, hasonlóan diplomás végzettséget igénylő szakmában keresni lehet. #
A pedagógusok elleni hergelésnek köszönhetően sokaknak irreális elképzeléseik vannak a pedagógusok szünidejéről. A nyári szünetük valójában jóval rövidebb, mint a gyerekeknek, mivel sok egyéb feladat van az osztálytermi tanításon túl is, mint pl. adminisztráció, konferenciák, tantervek és tanulási segédeszközök elkészítése, vizsgáztatás és felkészítés, táboroztatás. A fizetett szabadság nemcsak a pedagógusoknak, hanem mindenki másnak jár, miközben a pedagógusok nem dönthetnek saját maguk arról, mikor veszik ki a szabadságukat. Összességében a pedagógusmunka jóval megterhelőbb szellemileg és fizikailag is, mint sok más foglalkozás. #
Tévedés, hogy a pedagógusok kevesebbet dolgoznának. A tanítással töltött idő mellett (ami nemzetközi összehasonlításban nálunk különösen magas) az órákra készülni kell, dolgozatokat kell javítani, adminisztrálni stb. Összességében a pedagógusok többet dolgoznak, mint az elvárható heti 40 óra. Egy felmérés szerint ha ezt a többletmunkát fizetésre váltanánk, akkor az összességében évi 35 milliárd forintnak felelne meg, amit természetesen nem kapnak meg a pedagógusok. A pedagógusmunka rendkívül felelősségteljes és megterhelő mind fizikailag, mind szellemileg, miközben legdrágább kincseinket, a gyermekeinket bízzuk rájuk, elvárva tőlük a maximális teljesítményt szakmailag és emberileg is. #
Az oktatásba fektetett pénz hosszú távon sokszorosan megtérül; ha a kormányzat most kispórolja a gyermekeinkkel foglalkozók fizetését, akkor néhány év múlva komoly társadalmi és gazdasági bajokra számíthatunk. A közoktatás finanszírozása összességében attól függ, hogy a jelenlegi kormányzat mennyire tartja fontosnak. Nem azért nem becsüli meg a kormányzat a pedagógusokat, mert erre nincs pénzügyi keret, hanem azért, mert nem tulajdonít kellő fontosságot az oktatásnak. Hasonlóan, az Oktatási Minisztériumot sem azért szüntették meg, mert nem volt rá pénz, hanem azért, mert nem tartották szükségesnek, hogy ezért a területért külön tárca feleljen. #
A pedagógusok azt követelik, hogy a bérük elegendő legyen a tisztes megélhetéshez. Jelenleg olyan alacsony a pedagógusbér, hogy a fiatalok közül alig akad, aki a pedagóguspályán szeretne elhelyezkedni, miközben sokan elhagyják a hivatást vagy nyugdíjba mennek. Ha nincs érdemi béremelés, akkor nem lesz, aki tanítsa a gyerekeinket. Már ma is egyre több helyen csak megfelelő képesítés nélküli dolgozókat tudnak alkalmazni az iskolák. Amikor a pedagógusok magasabb bért követelnek, akkor a szülők és gyerekek érdekeiért is kiállnak. #
A pedagógus-szakszervezetek és szakmai szervezetek évek óta számtalan alkalommal jelezték a problémákat a kormányzatnak, mindhiába. A jelenlegi kormányzat láthatóan inkább spórolni szeretne a gyerekek oktatásán, és 2014 óta nem változtatta meg a pedagógus bértábla számítási alapját. A közoktatáson rövid távon lehet ugyan spórolni, de nem érdemes, mert hosszú távon ennek súlyos negatív következményei lesznek, és az árat az egész magyar társadalom fizeti meg kamatostul. Jelenleg a kormányzat nem ad szakmai válaszokat a felvetett problémákra. A hatalom már évek óta elutasítja a szakmai párbeszédet, a döntések az érintettek feje felett, egyeztetések nélkül születnek, nincs olyan szakmai érdekegyeztető fórum, ahol az oktatás központi problémái és az azokra adható válaszok érdemben megvitathatók lennének. #
A pedagógus szakszervezetek követelései:
• A jelenlegi megalázóan alacsony bérüket, amely az alapvető megélhetési költségeket sem fedezi, emeljék fel 45%-kal;
• A pedagógusokat segítő munkakörökben (pl. iskolatitkár) is arányosan nőjön a fizetés;
• A pedagógusok munkaterhelése csökkenjen úgy, hogy ne kelljen heti 40 óránál jelentősen többet dolgozniuk.
Bővebben ezekről lásd alább. #
A pedagógusok idén kb. 9%, tavaly 10% emelést kaptak (bár nem alapbér-emelés, hanem csupán pótlék formájában). De a pedagógusfizetések még ezzel az emeléssel is messze elmaradnak attól, amit a kormányzat egyszer már megígért és törvénybe foglalt: 2011-ban a pedagógusok azt az ígéretet kapták, hogy a bérük a minimálbérrel együtt nő. Ezt az ígéretet a kormányzat egyből megszegte, 2014-ben befagyasztotta a pedagógusbérek számítási alapját, miközben a minimálbér azóta kb. a kétszeresére nőtt. A kormányzat a korábbi ígéretek felrúgásával számításaink szerint összesen több mint 1600 milliárd forintot sórolt a pedagógusbéreken, ez pedagógusonként több mint 9 millió forintot jelent. A pedagógusbérek elértéktelenedtek, már az alapvető megélhetésre sem elegendőek. Ezen a kormányzat nem változtat érdemben, a jövő évre ígért béremelés még az infláció mértékét sem éri el, az ajánlatot a közoktatásban dolgozók elutasítják. Jelenleg a pedagógusok keresete jóval kisebb, mint a hasonló végzettséggel más munkakörökben kapható bér. #
A pedagógusok bére annyira alacsony, hogy a közoktatás működőképessége is veszélyben van, illetve egyes helyeken már nem is működik: fiatalok alig jönnek, miközben sokan elhagyják a pályát vagy nyugdíjba mennek. Önmagában az is közös szégyenünk, hogy a pedagógusok a létminimum peremére kerületek, de itt sajnos ennél többről van szó: ha nincs azonnali, jelentős béremelés, akkor nincs, aki tanítsa a gyerekeket, és ezzel visszavonhatatlanul elvesszük a gyermekek boldogulásának, méltó fejlődésének, az ország felemelkedésének lehetőségét. Azt pedig ne felejtsük el, hogy a jövő dolgozóinak a tudása, életszínvonala a ma iskolájában dől el! #
Egy diplomás pedagógus kezdő bruttó alapbére 260 ezer forint, bérpótlékokkal ez kiegészülhet bruttó 312 ezer forintra, ami nettó 207 ezer forintnak felel meg. Ez az alapvető megélhetési költségeket (lakhatás, rezsi, élelem) is csak nehézkesen fedezi, és jóval kevesebb, mint amit más, hasonlóan diplomás végzettséget igénylő szakmában keresni lehet. #
A pedagógusok elleni hergelésnek köszönhetően sokaknak irreális elképzeléseik vannak a pedagógusok szünidejéről. A nyári szünetük valójában jóval rövidebb, mint a gyerekeknek, mivel sok egyéb feladat van az osztálytermi tanításon túl is, mint pl. adminisztráció, konferenciák, tantervek és tanulási segédeszközök elkészítése, vizsgáztatás és felkészítés, táboroztatás. A fizetett szabadság nemcsak a pedagógusoknak, hanem mindenki másnak jár, miközben a pedagógusok nem dönthetnek saját maguk arról, mikor veszik ki a szabadságukat. Összességében a pedagógusmunka jóval megterhelőbb szellemileg és fizikailag is, mint sok más foglalkozás. #
Tévedés, hogy a pedagógusok kevesebbet dolgoznának. A tanítással töltött idő mellett (ami nemzetközi összehasonlításban nálunk különösen magas) az órákra készülni kell, dolgozatokat kell javítani, adminisztrálni stb. Összességében a pedagógusok többet dolgoznak, mint az elvárható heti 40 óra. Egy friss felmérés szerint ha ezt a többletmunkát fizetésre váltanánk, akkor az összességében évi 35 milliárd forintnak felelne meg, amit természetesen nem kapnak meg a pedagógusok. A pedagógusmunka rendkívül felelősségteljes és megterhelő mind fizikailag, mind szellemileg, miközben legdrágább kincseinket, a gyermekeinket bízzuk rájuk, elvárva tőlük a maximális teljesítményt szakmailag és emberileg is. #
Az oktatásba fektetett pénz hosszú távon sokszorosan megtérül; ha a kormányzat most kispórolja a gyermekeinkkel foglalkozók fizetését, akkor néhány év múlva komoly társadalmi és gazdasági bajokra számíthatunk. A közoktatás finanszírozása összességében attól függ, hogy a jelenlegi kormányzat mennyire tartja fontosnak. Nem azért nem becsüli meg a kormányzat a pedagógusokat, mert erre nincs pénzügyi keret, hanem azért, mert nem tulajdonít kellő fontosságot az oktatásnak. Hasonlóan, az Oktatási Minisztériumot sem azért szüntették meg, mert nem volt rá pénz, hanem azért, mert nem tartották szükségesnek, hogy ezért a területért külön tárca feleljen. #
A pedagógusok azt követelik, hogy a bérük elegendő legyen a tisztes megélhetéshez. Jelenleg olyan alacsony a pedagógusbér, hogy a fiatalok közül alig akad, aki a pedagóguspályán szeretne elhelyezkedni, miközben sokan elhagyják a hivatást vagy nyugdíjba mennek. Ha nincs érdemi béremelés, akkor nem lesz, aki tanítsa a gyerekeinket, ez ilyen egyszerű. Már ma is egyre több helyen csak megfelelő képesítés nélküli dolgozókat tudnak alkalmazni az iskolák, óvodák. Amikor a pedagógusok magasabb bért követelnek, akkor a szülők és gyerekek érdekeiért is kiállnak. #
A megalázóan alacsony pedagógusbérek ellen a pedagógus-szakszervezetek évek óta tiltakoznak. A pedagógusok nemcsak saját magukért állnak ki, hanem egyúttal a szülők és a gyermekek érdekeiért is. A kormányzat nem tud érdemi választ adni arra, hogy miért nem ad a pedagógusoknak tisztességes bért, és miért fordulhat elő az, hogy sokuk alapbére a szakmunkás bérminimum értékével egyezik meg, vagy annál csak kevéssel több. Természetesen nem a baloldal rángatja a szakszervezetek dróton, hanem inkább arról van szó, hogy amikor a kormányzat nem tud értelmes szakmai válaszokat adni, a szokásos politikai karaktergyilkosság eszközével él, hogy ezzel terelje el a figyelmet. #
A pedagógus-szakszervezetek és szakmai szervezetek évek óta számtalan alkalommal jelezték a problémákat a kormányzatnak, mindhiába. A jelenlegi kormányzat láthatóan inkább spórolni szeretne a gyerekek oktatásán, és 2014 óta nem változtatta meg a pedagógus bértábla számítási alapját. A közoktatáson rövid távon lehet ugyan spórolni, de nem érdemes, mert hosszú távon ennek súlyos negatív következményei lesznek, és az árat az egész magyar társadalom fizeti meg kamatostul. Jelenleg a kormányzat nem ad szakmai válaszokat a felvetett problémákra, a kormányzat jövőre vonatkozó tervei nem ismertek, nincsen nyilvános oktatási program. A hatalom már évek óta elutasítja a szakmai párbeszédet, a döntések az érintettek feje felett, egyeztetések nélkül születnek, nincs olyan szakmai érdekegyeztető fórum, ahol az oktatás központi problémái és az azokra adható válaszok érdemben megvitathatók lennének. Ilyen körülmények között nem marad más eszköz, mint a sztrájk. Fontos, hogy szülőként lássuk: a pedagógusok sztrájkja a gyermekek, a szülők és az ország hosszú távú érdekeit szolgálja. #
A jelenlegi kormányzat 2011-ban is megígérte, hogy a pedagógusbérek megtartják az értéküket, és a mindenkori minimálbérhez lesznek rögzítve – mindezt törvénybe is foglalták –, de ezt az ígéretüket megszegték, mielőtt az életbe lépett volna, és a pedagógus-bértábla alapja immár nyolc éve be van fagyasztva. Ezek után hogyan hihetnének egy konkrétumok nélküli üres ígéretnek? Nem az üres szavak, hanem a tettek beszélnek. Sokat elmond és nyilván nem véletlen az is, hogy az esetleges béremelés feltételeiről semmit nem lehet tudni, így ha lenne is béremelés, akkor várható, hogy az össze lenne kapcsolva a munkafeltételek romlásával, többletmunkával, és kérdéses, hogy egy esetleges emelés tartós lenne-e. Jelenlegi formában a kormányzat üres ígéretei hiteltelenek. A kormányzat külső körülményekre, az EU megállapodás késlekedésére hárítja a béremelés eddigi elmaradását, pedig a közoktatás finanszírozása nemzeti hatáskörben van, a magyar állam feladata. A béremelés most azonnal szükséges, nem lehet tovább várni. Évről évre pedagógusok ezrei hagyják el a pályát, és ők aligha fognak visszajönni. #
A közoktatás finanszírozása nemzeti hatáskörbe tartozik, ez a magyar kormány felelőssége. Az Európai Unió támogatása is segíthet, ha ez rendelkezésre áll, de ettől még nem mentesül a magyar kormány a saját felelőssége alól. Még ha érkezik is EU támogatás, az csak a pedagógusbér kisebb részét fedezné, a béremelést nagyrészt akkor is magyar költségvetési forrásból kell fedezni. A magyar kormánytól elvárható, hogy saját forrásból fedezzék a pedagógusbérek emelését mindaddig, amíg az esetleges EU támogatás megérkezik. #
A pedagógusbérek rendezése a magyar kormány felelőssége, ezt pedig évek óta elmulasztja. A magyar baloldal nem tudja megakadályozni az EU megállapodást; az nem az ellenzéktől, hanem a magyar kormánytól függ. A magyar pedagógusbéreket elsődlegesen nem az Európai Uniónak, hanem a magyar nemzeti költségvetésnek kell állnia. A kormányzat igyekszik elhárítani saját felelősségét azzal, hogy valótlanul mást hibáztat a pedagógusok alacsony béréért. Mindezzel gyermekeinknek és az ország jövőjének tesznek rosszat. #
A kormányzat törvényben írta felül a bíróság korábbi végzését, és írta elő, hogy a pedagógusoknak a sztrájk alatt is legalább 50%-ban el kell látniuk az oktató és nevelő munkát, és kötelesek mindenkinek legalább gyermekfelügyeletet biztosítani, ezzel a pedagógusok alaptörvényben rögzített sztrájkjogát korlátozták. Miután a kormányzat a törvényes sztrájk lehetőségeit ilyen drasztikusan korlátozta, a pedagógusoknak nem maradt más eszközük arra, hogy látható, érezhető munkabeszüntetést szervezzenek, mint a polgári engedetlenség. A tavasszal induló polgári engedetlenségben több mint 300 intézmény 7000 pedagógusa vett részt, a térképes lista itt található. Az önkéntes munkamegtagadással a pedagógusok kimutatják végső elkeseredettségüket, a gyermekek érdekeit és jövőjét veszélyeztető, méltatlan körülmények ellen demonstrálnak. A polgári engedetlenségben részt vevőket a Tanítanék mozgalom fogja össze, a polgári engedetlenség szervezéséről itt írnak részletesen. Adománygyűjtést is indítottak a polgári engedetlenségben résztvevő pedagógusok támogatására, hogy közösen fedezzük a tiltakozás miatt kieső béreket: anyagi támogatást itt lehet küldeni. #
Igen, nagyon sokat! A pedagógusok csak akkor érhetik el céljaikat, ha a szülői társadalom is támogatja őket. Megbecsültségük pedig egyben azt is jelenti, hogy gyerekeink jobb minőségű oktatásban részesülnek. Vegyük észre, hogy céljaink szülőként és pedagógusként közösek! Sajnos a kormányzat épp azért tudta eddig a pedagógusok bérét alacsonyan tartani, mert a társadalom nem figyelt erre eléggé oda; ha a felnőtt-társadalom spórol a pedagógusokon, akkor valójában saját gyermekeink jövőjét lehetetleníti el. Ne dugjuk homokba a fejünket: beszéljünk a problémákról, keressük a kapcsolatot a pedagógusokkal, és beszéljünk szülőtársainkkal is! Támogassuk a pedagógusokat, kezdeményezzünk szülői támogató nyilatkozatot és írjuk alá minél többen, és írjuk alá a petíciót! #
Sok oka lehet annak, hogy miért nem kap gyermekünk jó minőségű oktatást egy konkrét iskolában. Elképzelhető, hogy a tanár túlterhelt, és nem jut elegendő ideje és energiája minden tanulóra. Lehet, hogy túl nagy a csoport- vagy osztálylétszám, vagy az adott esetben más szakemberre is szükség lenne (pl. pedagógiai asszisztens, fejlesztőpedagógus, pszichológus, szociális munkás), de ilyen nem áll rendelkezésre. Lehet, hogy a probléma a központilag előírt túl nagy mennyiségű és sokszor nem korszerű tananyaggal van, vagy a túl nagy óraszámmal. Lehet, hogy a tanár saját maga más módszerrel tanítana inkább, de ehhez nem kap támogatást az intézménytől vagy a tankerülettől. Lehet, hogy a tanárnak nincs is megfelelő képesítése, de a nagy tanárhiány miatt a vezetőség kényszerűségből őt alkalmazza. És sajnos előfordul az is, hogy a tanár nem alkalmas pedagógusnak, de szintén a tanárhiány miatt nem volt más opció. A problémák jelentős többségét lehetne orvosolni, ha lenne rá kormányzati szándék. Amíg a pedagógusok nem kapnak méltó anyagi megbecsülést, és sokan gyakorlatilag éhbérért dolgoznak, addig ne lepődjünk meg, ha helyi szinten sokasodnak a problémák. Minőség munka nem várható el megélhetési gondokkal küzdő pedagógusoktól! Sok szülő kifogásolja az elavult pedagógiai hozzáállást és módszereket, de az új pedagógiához fejlődésre nyitott, lelkes, önfejlesztő és bátor pedagógusok kellenek, amit nagyban elő tudna segíti a versenyképes bérezés. Ha elégedetlenek vagyunk gyermekünk tanáraival, akkor is támogassuk a sztrájkot, hiszen épp a jogos bérkövetelések és a kapcsolódó szakmai alapú előrelépés teheti lehetővé, hogy mindezek a problémák megoldódjanak. #
Szülőként, pedagógusként elsősorban a gyerek érdekeit nézzük, a gyermekek jövőjét pedig nagyban befolyásolja, hogy minőségi oktatást kap-e. Sajnos jelenleg Magyarországon a közoktatás színvonala összességében gyenge, és ennek elsődleges oka az, hogy a pedagógusok anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülése soha nem látott mélységben van. A szakma elöregedett, sokan elhagyják a pályát, fiatalok pedig ilyen feltételek mellett alig jönnek, így a helyzet évről évre egyre rosszabb. A negatív folyamatok önmagukat erősítik, a még maradó pedagógusokra egyre nagyobb teher hárul, így még valószínűbb, hogy ők is hamarosan elmennek. Mindezek ellenére a kormányzat mégsem tesz érdemben semmit, a problémákat letagadják, és még a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel sem tárgyalnak; a tervek, megoldások nem ismertek. A helyzet nem fog magától megoldódni, csak akkor remélhetünk javulást, ha kiállunk a gyermekek érdekei mellett. A pedagógusok egyedül nem tudják megoldani a problémákat. Csak akkor lesz előrelépés, ha szülőként támogatjuk a pedagógusok kiállását. Ne dugjuk homokba a fejünket! A probléma valós, a helyzet kritikus. A közoktatás bajai hosszú távon jelentkeznek; attól, hogy még van, aki vigyázzon a gyerekekre az iskolákban, óvodákban, a közoktatás minősége még nem lesz jó. Ha felszólalunk a közoktatás problémái miatt, akkor az ország egyik legfontosabb közügyét képviseljük! Lehet, hogy nem lesz azonnal előrelépés, mégis a szülők kiállása, a probléma tudatosítása az, ami a folyamatot megfordíthatja. Szomorú, hogy sokan önmagukat becsapva, a “nem politizálok” jelszavával még saját gyermekeik érdekei mellett sem mernek kiállni, holott ez az egyik legfontosabb szülői kötelesség, amit semmilyen párt- vagy hatalmi érdek nem írhat felül. A sztrájk támogatásában nincs félnivalónk. Egyénileg keveset tehetünk, de a sztrájk – és hasonló tiltakozó akciók – lépésről lépésre előre vihetnek bennünket, és beindíthatják a pozitív folyamatokat. A változás a fejekben kezdődik. Ne hárítsuk el a felelősséget: rajtunk is múlik, hogy a gyermekeink jövőjét veszélyeztető problémákra tudjuk-e irányítani a kormányzat és a társadalom figyelmét! #
A most zajló háború borzalmai is figyelmeztetnek felelősségünkre: tennünk kell azért, hogy gyermekeink számára jobb, emberségesebb világot teremtsünk! Valamennyien hozzájárulhatunk ahhoz, hogy megteremtsük a béke és a fenntartható fejlődés feltételeit. Úgy gondoljuk, hogy éppen a mindenki számára elérhető minőségi oktatás hozhatja el a vágyott békét és előrelépést. A jó oktatási rendszer feladatai közé tartozik, hogy a gyerekek megismerjék a világot, megtanulják a konstruktív problémamegoldás és együttműködés módjait, jól kommunikáljanak, kezelni tudják a konfliktusokat, ki tudják bontakoztatni a tehetségüket, kapcsolatba léphessenek a művészetekkel, elsajátítsák a másokkal való együttérzés képességét, és megértőek legyenek a másfajta kultúrák és gondolkodásmódok felé. Ha megtanítjuk gyermekeinket az önállóságra és a kritikus gondolkodásra, ha képessé válnak ugyanazt a kérdést sokféle szemszögből is megvizsgálni és mélyrehatóan megvitatni, ha a demokráciára neveljük őket, akkor elkerülhetjük, hogy áldozatul essenek a háborús manipulációnak, és a mostaninál fejlettebb, megértőbb társadalmat építhetünk. A mai magyar oktatási rendszer erre alkalmatlan, és épp ezért segítjük elő a béke ügyét is azzal, hogy kiállunk a közoktatás jobbítása mellett. Nincs jövő és béke minőségi oktatás nélkül; nincs minőségi oktatás pedagógussztrájk és szülői kiállás nélkül. #
A sztrák idejéről az egyes intézmények sztrájbizottságai maguk dönthetnek. A pedagógus szakszervezetek március 16-án indították a határozatlan idejű sztrájkot, melyet a választások és a nyári szünet idejére felfüggesztettek. Miután a kormányzat továbbra sem adott konkrét, elfogadható ajánlatot, a sztrájk folytatódik úgy, hogy minden intézményben a pedagógusok maguk döntik el, hogy hány napot sztrájkolnak és milyen időbeosztásban. A kormányrendelet korlátozásai miatt általában váltakozva lesznek sztrájknapok és tanítással töltött napok. #
A sztrájkot a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete kezdeményezte. #
Ahol a pedagógusok sztrájkolnak, ott az intézményvezető kötelessége erről értesíteni a szülőket. A sztrájkbizottság előzetesen közli az intézményvezetővel, hogy várhatóan hányan és kik fognak sztrájkolni, majd ezután az intézményvezető a törvényi előírások és a szükséges elégséges szolgáltatás figyelembe vételével döntést hoz arról, hogy elmarad-e a sztrájk időtartama alatt az oktatás, és ebben az esetben milyen formában biztosítanak felügyeletet. Az intézményvezető előzetesen felmérheti, hogy a szülők közül hányan kérnek gyermekfelügyeletet. Ettől függetlenül nem hivatalosan szülőként is érdeklődhetünk a pedagógusoknál, illetve a sztrájkoló pedagógusok is értesíthetik a szülőket. #
A kormányzat törvényben korlátozta a pedagógusok alaptörvényben rögzített sztrájkjogát annak ellenére, hogy ezeket a korlátozásokat a bíróság korábban elutasította. A korlátozások értelmében a tanórák 50%-át sztrájk alatt is meg kell tartani, ezt úgy igyekeznek betartani a pedagógusok, hogy sok helyen váltakozva egyes napokon nem tanítanak, míg más napokon tanítanak. Az érettségizőknek meg kell tartani az órákat, és az SNI-s tanulók esetén is korlátozták a munkabeszüntetést. Az intézményeknek biztosítaniuk kell a gyermekfelügyeletet. A méltatlan korlátozások ellen a pedagógusok polgári engedetlenségi mozgalommal tiltakoztak. Mivel a pedagógusok sztrájkjogát nagyban korlátozták, ezért még fontosabb, hogy szülőként támogassuk a pedagógusok tiltakozását. Vegyük fel a kapcsolatot a helyi sztrájkbizottsággal, hogy megbeszéljük, hogy szülőként hogyan tudunk leghatékonyabban segítséget nyújtani a munkabeszüntetésben. #
Nem, a sztrájk munkavállalói jog, függetlenül attól, hogy a munkavállaló tagja-e a szakszervezeteknek, vagy nem. Az igazgató nem akadályozhatja meg a munkavállalók sztrájkját; aki ilyet tapasztal, az tiltakozzon a jogsértés ellen, és jelentse az esetet a pedagógus-szakszervezeteknek, hogy megtehessék a jogi lépéseket. Akár egyetlenegy pedagógus is sztrájkolhat egyedül is. A sztrájkolókat nem érheti retorzió. #
Nem. Amennyiben a sztrájk miatt elmarad az oktatás, akkor a szülő igazolás nélkül is otthon tarthatja a gyermekét. Ha van sztrájk, de helyettesítésekkel megoldják, hogy ne maradjon el az oktatás, akkor is dönthet úgy a szülő, hogy otthon tartja gyermekét, de ebben az esetben szülői igazolás szükséges a szülő által igazolható napok terhére. Sem a szülőt, sem a gyermeket, sem a pedagógust nem érheti retorzió azért, mert a szülő él a jogával, és igazoltan otthon tartja gyermekét. Több intézményben a kormányzat megfenyegette az intézményvezetőt, hogy az oktatáshoz való jogra hivatkozva beszéljék le a szülőket arról, hogy otthon tartsák gyermeküket, de ez jogszerűtlen. Ha a sztrájkoló pedagógusok a gyermekek otthontartását kérik, miközben az intézményvezető arra buzdítja a szülőket, hogy ne tartsák otthon a gyermeküket, akkor szülőként magunknak kell felelős döntést hozni, figyelembe véve a gyermek érdekeit. Segíthet, ha egyeztetünk szülőtársainkkal. Vegyük figyelembe, hogy az oktatási rendszer súlyos válságban van, és ha ez ellen nem tiltakozunk szülőként és pedagógusként egyaránt, akkor a gyermekek érdekei sérülnek, jövője veszélybe kerül. A sztrájk alapjog. #
A sztrájk alapjog. Mégis, a kormányzat igyekszik ellehetetleníteni a sztrájkot. A tankerületek szóban utasítják az intézményvezetőket, hogy gátolják a sztrájk szervezését. Az eszközök közé tartozik a törvény által nem előírt határidők megkövetelése, a törvényben rögzítettnél nagyobb mértékű bérelvonás, a pluszmunkával való fenyegetés, a törvény által nem alátámasztott plusz feltételek egyoldalú előírása, a szülőkkel való kapcsolattartás meggátolása. Fontos tudatosítani, hogy a sztrájkolók nemcsak saját érdekükben, hanem a gyerekek és az ország érdekében is tiltakoznak. Ne engedjünk a megfélemlítésnek, a jogsértéseket jelentsük a szakszervezeteknek. Segíthetjük a pedagógusokat, ha szülőként felvesszük a kapcsolatot a sztrájkbizottsággal, hiszen minél többen fogunk össze, annál kevésbé hat a megfélemlítés. #
Egyes intézményekben az igazgató a sztrájk támogatásáról lebeszélő üzeneteket küld a szülőknek, miközben a sztrájkoló pedagógusok a sztrájk támogatására kérik a szülőket, akár úgy, hogy tartsák otthon gyermeküket. Bár a sztrájk az alaptörvényben rögzített jog, a kormányzat minden eszközt megragad ahhoz, hogy a sztrájkolókat elbizonytalanítsa, lebeszélje. Sok helyen az igazgatókat szóban kérték feletteseik, hogy próbálják meg lebeszélni a pedagógusokat és a szülőket a sztrájk támogatásáról. Emiatt egyes helyeken elhangzanak fenyegetések, mint pl. a pedagógusok bérének megvonása a sztrájk időtartamán túl. Tudnunk kell, hogy sem a pedagógust, sem a szülőt nem érheti diszkrimináció a sztrájk támogatása miatt. Ha jogsértést tapasztalunk, jelentsük a sztrájkbizottságnak vagy a pedagógus szakszervezeteknek. Ha az iskolában csak gyermekfelügyelet van, akkor a szülő külön igazolás nélkül is otthon tarthatja gyermekét, hogy ezzel támogassa a sztrájkot. Ha az oktatás nem marad el, akkor is dönthet úgy a szülő, hogy nem viszi iskolába, óvodába gyermekét, de ekkor a hiányzást igazolni kell, ami történhet a házirendben rögzített, szülő által igazolható napok terhére, ha erre van lehetőség. #
Nem igaz. A vonatkozó kormányrendeletben van ugyan egy olyan követelmény, hogy a sztrájk alatt is meg kell tartani az órák felét, de az nincs meghatározva, hogy naponta kell megtartani az órák felét. Így a rendelet lehetőséget ad arra, hogy egy több napos sztrájk esetén például az egyik nap megtartsák az órákat, egy másik nap pedig nem. Több intézményben az igazgató arra hivatkozva várja el, hogy a szülők ne tartsák otthon a gyermeküket, hogy a tanórák felét meg kell tartani, különben pót tanítási napot kell szervezni. Ez nem jogszerű, mert nincs olyan rendelkezés, ami előírná, hogy egy adott napra vonatkozóan is meg kellene tartani az órák felét, és általában különben sem kell pótnapot tartani az elmaradt órák miatt, legfeljebb csak akkor, ha a tantervi követelmények különben egyáltalán nem teljesíthetőek. #
Több esetben az intézményvezető különféle szabályokra hivatkozva próbálja rábeszélni a szülőket arra, hogy ne tartsák otthon a gyermeküket, sokszor azonban nem létező szabályokra hivatkoznak, vagy a létező szabályokat nem megfelelően idézik. Gyakran az igazgatók is kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, ugyanis őket is felülről kényszerítik, a kormányzat az igazgatókat akarja bevonni, hogy ellehetetlenítsék a sztrájkot. Tudnunk kell, hogy amennyiben a sztrájk alatt nincs tanítás, akkor a szülők akár igazolás nélkül is otthon tarthatják gyermeküket, a tankötelezettség ugyanis csak az oktatásra vonatkozik, nincs olyan jogszabály, ami kötelezné a szülőket arra, hogy a gyermekfelügyeletre bevigyék a gyermeket. Ha van tanítás, akkor a szülőnek a házirendben meghatározott keretig lehetősége van igazolnia a hiányzást, és ezzel a jogával élhet sztrájk esetén is, nincs olyan jogszabály, ami ezt korlátozná. Amennyiben az igazgató valamilyen állítólagos szabály alapján korlátozná a szülők jogát, hogy otthon tartsák gyermeküket, akkor érdemes visszakérdezni, hogy az intézményvezető milyen jogszabályra hivatkozik. Nézzük meg az adott jogszabály szövegét, a törvények az intereneten is elérhetőek egy gyors kereséssel. A sztrájk alapjog, és a gyerekek érdekét szolgálja, ha ugyanis nem tiltakozunk, akkor nem javul az oktatás válságos helyzete. #
Igen, de csak abban az esetben, ha kevés sztrájkoló van az intézményben. Ettől még a sztrájk megvalósul, bár ebben az esetben a gyerekek nem maradhatnak otthon igazolás nélkül. Azonban ha az intézményben nagyobb számú sztrájkoló van, akkor az igazgatónak be kell jelentenie, hogy az intézményben a sztrájk miatt elmaradnak az órák, és erről értesítenie kell a szülőket. Az igazgató vagy az intézmény fenntartója nem akadályozhatja meg a sztrájkot. Ha a sztrájk miatt nincs oktatás az intézményben, akkor a szülő otthon tarthatja a gyermekét igazolás nélkül is (az igazgató előzetesen felmérheti, hogy hányan tervezik bevinni a gyermeküket). Javasoljuk, hogy ilyenkor szülőként – amennyiben megtehetjük – éljünk a lehetőséggel, és tartsuk otthon a gyermeket, hogy ezzel támogassuk a sztrájkot és megkönnyítsük a gyermekfelügyeletet. #
Amennyiben a sztrájk miatt elmaradnak gyermekünk tanítási órái és csak gyermekfelügyelet lesz, akkor külön igazolás nélkül otthon tarthatjuk a gyermeket. Ebben az esetben ha megtehetjük, ne küldjük iskolába gyermekünket. Ezzel segítjük a sztrájkoló pedagógusait, és megkönnyítjük az iskolai gyermekfelügyeletet, és egyúttal a támogatásunkat is kifejezzük. Ha tehetjük és szükséges, akkor szülőként segítsük egymást is a gyermekfelügyelettel. Ha az intézményben van sztrájk, de az oktatás nem marad el teljesen, akkor csak szülői igazolással lehet otthon maradni. Ez a helyzet akkor is, ha az intézményben nem sztrájk, hanem polgári engedetlenség miatt maradnak el a tanítási órák, ilyenkor is szükséges az igazolás a gyermek otthon tartásához.
Elképzelhető, hogy miközben a sztrájkoló vagy polgári engedetlenkedő pedagógusok kérik a szülőket, hogy ne vigyék be gyermeküket, az intézményvezető épp ellenkezőleg, azt kéri a szülőktől, hogy ne tartsák otthon a gyermeket. Ha a szülőnek az iskola házirendje szerint van még igazolható napja, akkor joga van eldönteni, hogy engedi-e iskolába, óvodába a gyermeket vagy nem. Érdemes ilyenkor felvenni a kapcsolatot szülőtársainkkal is, és az adott helyzet ismeretében gondoljuk át: mekkora problémát jelent a gyermeknek, ha az adott napon kimarad az oktatásból, illetve mennyit segíti a sztrájkoló pedagógusok jogos tiltakozását gyermekünk otthonmaradása. Nincsenek ezekre a helyzetekre univerzális válaszok, ilyenkor szülőként saját magunknak kell felelős döntést hozni arról, hogy miként szolgáljuk leginkább gyermekünk érdekét.
Amennyiben nem világos, hogy a gyermeknek mely órái lesznek megtartva, és az igazgató nem ad egyértelmű tájékoztatást, próbáljuk meg felvenni a kapcsolatot a sztrájkoló pedagógusokkal, hogy pontosabb információkhoz jussunk. Amennyiben a tanórák nem lesznek szakszerűen megtartva (ehhez megfelelő végzettséggel rendelkező szaktanár szükséges), akkor ezeket gyermekfelügyeletnek kell tekinteni, ilyenkor az igazgató sem kötelezheti a szülőket arra, hogy a gyerek részt vegyen a gyerekfelügyeleten.
Részletes info és jogszabályi hivatkozások itt találhatóak. A hiányzások igazolásával további információ található a Helsinki Bizottság oldalán és a TASZ oldalán. #
Az intézményvezetőnek kötelessége értesíteni a szülőket arról, hogy elmarad az oktatás vagy óvodai foglalkozás a sztrájk ideje alatt. Ha csak gyermekfelügyelet lesz, akkor a szülő külön igazolás nélkül otthon tarthatja gyermekét, hiszen az iskolába, óvodába járás kötelezettsége csak az oktatási órákra és foglalkozásokra vonatkozik, gyermekfelügyeletre nem köteles bevinni a szülő a gyermekét. Az intézményvezető nem alkalmazhat retorziót azért, mert a gyermek nem megy be a gyermekfelügyeletre. Ha azonban az intézményvezető nem értesítette a szülőket arról, hogy a sztrájk ideje alatt gyermekfelügyelet lesz, akkor a gyermek nem maradhat távol igazolás nélkül. Ugyanez a helyzet akkor, ha az intézményen belül van sztrájk, de gyermekünk órái meg lesznek tartva, ebben az esetben sem maradhat távol igazolás nélkül. Ha kétség merül fel, akkor az intézményvezető véleménye a mérvadó, ugyanakkor az intézményvezetőnek is be kell tartania a jogszabályokat és nem akadályozhatja meg a pedagógusokat a sztrájkban (függetlenül a sztrájkolók számától). Amennyiben az intézményvezető értesíti a szülőket a sztrájkról, akkor az egyes pedagógusok ezt nem bírálhatják felül és nem rendelhetik be a gyerekeket.
Sajnos sok igazgató nem támogató. Amennyiben az igazgató igazolást kérne akkor is, ha a tanóra nem volt megtartva, kérdezzünk rá, milyen jogszabály alapján teszi ezt. A jogszabályok szerint ugyanis csak a szakszerűen megtartott tanórákon kötelező a megjelenés, szakszerű tanórát pedig csak megfelelő szakképzettséggel rendelkező pedagógus tarthat.
Gyakran előfordul, hogy az igazgató bejelentéséből a szülő számára nem derül ki, hogy a tanórák meg lesznek-e tartva. Ha az igazgató nem segít, próbáljuk meg felvenni a kapcsolatot a sztrájkoló pedagógusokkal, hogy jobban kiderüljön, mi a helyzet. #
Nem, amennyiben az intézményvezető kihirdette, hogy a sztrájk miatt elmaradnak a tanórák, foglalkozások, akkor ezt egyes pedagógusok nem bírálhatják felül és nem rendelhetik be a gyerekeket tanórákra, foglalkozásokra, még akkor sem, ha ők maguk nem támogatják a sztrájkot. #
Szülőként jogsértés esetén javasoljuk, hogy keressük meg a pedagógus sztrájkbizottság vezetőjét, és beszéljük meg az esetet vele. Fordulhatunk az intézményvezetőhöz is, szükség esetén a fenntartó képviselőjéhez. Reméljük, hogy a problémákat meg lehet helyi szinten oldani. Amennyiben nem, akkor jelezzük a jogsértéseket a sztrájkot szervező szakszervezeteknek (PSZ: psz@pedagogusok.hu, PDSZ: pdsz@t-online.hu) is, vagy a Helsinki Bizottságnak (jogisegitseg@helsinki.hu). Tudatosítsuk, hogy a sztrájk alapjog, a sztrájkot sem az intézményvezető, sem a fenntartó nem akadályozhatja meg. Sztrájkolni akár egyedül is lehet, és nem szükséges hozzá szakszervezeti tagság. A sztrájkolót nem érheti retorzió, így nem lehet pluszmunkára kötelezni, és a sztrájk időtartamán túl további fizetésmegvonás sem lehet jogszerű. Ha jogsértést taptasztalunk, akkor a lehetőségekhez mérten igyekezzünk kiállni magunkért és egymásért. #
Vegyük fel a kapcsolatot a sztrájkoló pedagógusokkal, és egyeztessünk, hogy szükségük van-e bármilyen támogatásra, segítségre, együttműködésre. A pedagógusok sztrájkbizottsága is felveheti a kapcsolatot a szülőkkel. Beszélgessünk szülőtársainkkal a sztrájk céljáról, magyarázzuk el a közoktatás problémáit azoknak, akik még nem értik. Fűzzük szorosabbra a kapcsolatot a szülők és a pedagógusok között; indíthatunk közös informális online közösségeket vagy beszélgető alkalmakat. Kezdeményezzünk szülői támogató nyilatkozatot és írjuk alá minél többen, és írjuk alá a petíciót! #
Nem, a sztrájk alapvető munkavállalói jog, abban bármely pedagógus részt vehet, függetlenül attól, hogy tagja-e valamely szakszervezetnek. A sztrájknak nincs minimális létszáma, akár egy fő is alakíthat sztrájkbizottságot, és sztrájkolhat. #
Nem, az egyházi vagy magánfenntartású intézményekben is van lehetőség a sztrájkra. #
Általában nem, mivel a törvény szerint erre csak akkor van szükség, ha az elmaradt órák miatt a követelmények másként nem teljesíthetőek. Általában néhány kimaradt nap még plusz órák beiktatása nélkül sem veszélyezteti a követelmények teljesítését, gondoljunk pl. a járvány miatt elmaradt tanórákra, melyeket túlnyomórészt nem pótoltattak be. Egyes intézményekben az intézményvezető fenyegetőzik a plusz órákkal, de sokszor ezek pusztán fenyegetőzések maradnak. Ilyenkor rákérdezhetünk az intézményvezetőnél, hogy miért kellene a sztrájk miatt elmaradt órákat bepótolni, ha a pótlás a betegség vagy tanárhiány miatti hiányzásoknál sem szokott megtörténni. Ne feledjük, hogy arra is lehetőség van, hogy a tananyag egy kis része átcsússzon a következő tanévre, a gyakorlatban ez is sokszor meg szokott történni sztrájk nélkül is. Ha mégis sor kerülne plusz órák beiktatására, az csak a tanéven belül tartható meg, a nyári szünet emiatt nem rövidíthető. A plusz órák csak amiatt rendelhetők el, ha a tantervi követelmények teljesülése valóban nem oldható meg másképpen; a plusz órák beiktatása nem alkalmazható retorzióként a sztrájk ellen vagy a gyermekek otthon tartása ellen. A plusz órákkal való fenyegetőzések kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon mi a nagyobb gond: az, ha netán – ritka esetben – mégis beváltják a fenyegetőzést és emiatt néhány plusz tanórája lesz a gyermeknek, vagy ha a plusz óráktól való félelmünkben kussban maradunk és nem tiltakozunk a gyermekeinket napi szinten hátrányosan érintő olyan alapvető rendszerszintű problémák ellen, mint például a kritikus mértékű pedagógushiány? #
A szakszervezetek határozatlan idejű sztrájkot hirdettek. Az egyes intézményekben a helyi sztrájkbizottságok maguk dönthetnek arról, hogy hány sztrájknapot vállalnak, és milyen időbeosztásban. Az egyes intézmények sztrájkbizottságai maguk dönthetnek arról, hogy vállalnak-e újabb sztrájknapokat. Természetesen a sztrájknak vége van akkor, ha a kormányzat teljesíti a sztrájkolók követeléseit. #
Igen, a sztrájk akkor is fontos, ha nem hoz azonnali eredményt. A sztrájkolók demonstrálják a probléma súlyosságát, és ezzel nyomást gyakorolnak a kormányra, de lehet, hogy ez nem azonnal, hanem a későbbiekben hozza meg az eredményt. Az is fontos, hogy a sztrájk felhívja a szülők és az egész társadalom figyelmét a közoktatásban tapasztalható súlyos bajokra. Csak akkor remélhetünk előrelépést, ha a problémákat a társadalom is megérti, és elvárja a kormányzat felelősségvállalását és a megoldást. A problémák tudatosítása és a pedagógusok, szülők bevonása a társadalmi párbeszédbe nagyon fontos előfeltétele a pozitív változás beindításának, függetlenül attól, hogy a sztrájk hoz-e azonnali eredményt. Fontos, hogy megtanuljunk hatékonyabban együttműködni, közös érdekeinkért kiállni, és egymást jobban megérteni a véleménykülönbségek ellenére. Ne egyetlen látványos akciótól várjunk eredményt, hanem a következetes, kitartó munkától, az egymásra épülő kisebb lépésektől, a személyes felelősségvállalástól és az összefogástól. #
Nem, a sztrájkban részt vevő pedagógusoknak nem jár bér a sztrájk idejére. A pedagógusok nemcsak önmagukért, hanem a gyermekekért és értünk szülőként is kiállnak. Közösek az érdekeink, támogassuk őket! #
A pedagógusok épp azt szeretnék, hogy a bérezés, valamint a körülmények, szakmai feltételek tegyék lehetővé a gyerekekkel való eredményes foglalkozást. Az elmúlt években a pedagógus-, szülői és diákszervezetek számtalanszor felhívták a figyelmet a problémákra, érdemi lépés a kormány részéről mégsem történt. Ezért szükséges a sztrájk: még ha némi kimaradást és kellemetlenséget okoz is a sztrájk napján, akkor is elengedhetetlenül szükséges és fontos felhívni a kormányzat és a társadalom figyelmét a helyzet tarthatatlanságára. Támogassuk a pedagógussztrájkot, és ezzel nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők és gyermekek érdekei mellett is kiállunk! #
A polgári engedetlenség a szabályok tudatos megszegésével jár, míg a sztrájk jogszerű tiltakozási forma. Sok pedagógus azért folyamodott a polgári engedetlenséghez, mert a kormányzat rendeletben lehetetlenítette el a látható sztrájkot: a pedagógusoktól elvárják, hogy az órák felét sztrájk alatt is tartsa meg, és az iskola mindenkinek biztosítson gyermekfelügyeletet, így a sztrájk a szülők számára gyakorlatilag észrevétlen lenne.
A polgári engedetlenséget támogathatjuk szülőként: ha van rá lehetőségünk, tartsuk otthon a gyermeket, ebben az esetben a szülő által igazolható napok terhére igazolnunk kell a gyermek hiányzását. Keressük meg a tiltakozó pedagógusokat és egyeztessünk arról, hogyan támogathatjuk még a tiltakozást. Kezdeményezhetünk szülői támogató nyilatkozatot is.
Fontos tudatosítanunk, hogy a tiltakozó tanárok nemcsak magukért, hanem a gyerekekért is kiállnak, hiszen a pedagógushiány megoldásáért és a méltó munkakörülményekért emelik fel szavukat. Ne az aznapi kellemetlenséget lássuk a tiltakozásban! Csak akkor tudjuk kivezetni az országot a közoktatás mély válságából, ha felemeljük szavunkat; a polgári engedetlenségben résztvevők épp ezt teszik. Úgy küzdenek a pedagógusok, gyermekek és szülők érdekeiért, hogy közben az esetleges fenyegetéseknek és pénzügyi retorzióknak is ki vannak téve - becsüljük meg kiállásukat! #
A sztrájk szervezői a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), ők tudnak segítséget nyújtani a sztrájk megszervezésével, lebonyolításával és az esetleges jogsértésekkel kapcsolatban. Minden munkavállaló sztrájkolhat függetlenül attól, hogy szakszervezeti tag-e, hiszen a sztrájk munkavállalói jog. További információ a PSZ és a PDSZ oldalán, lásd továbbá a gyakori kérdések és válaszok összefoglalóját. #
Kezdeményezzünk szülői támogató nyilatkozatot és írjuk alá minél többen! Írjuk alá a petíciót is! Vegyük fel a kapcsolatot a sztrájkoló pedagógusokkal! Amennyiben gyermekünk iskolájában a sztrájk miatt nincs tanítás, akkor ha meg tudjuk oldani, tartsuk otthon gyermekünket! Ha hasznosnak ítéljük meg és van rá lehetőségünk, akkor szülői igazolással akkor is otthon tarthatjuk a gyermeket, ha az intézményben nem marad el az oktatás. Segítsünk egymásnak a gyermekfelügyeletben, fogjunk össze a helyi iskola szintjén szülőtársainkkal és a sztrájkoló pedagógusokkal, tartsunk támogató demonstrációt! Beszéljünk a közoktatás rendszerszintű problémáiról minden lehetséges fórumon (például itt: Szószóló a gyermekekért) online és személyes találkozások során! Lépjünk ki a szokásos keretekből, magyarázzuk el szülőtársainknak, hogy miért fontos a gyökeres változás a közoktatásban! Kövessük a közoktatásért küzdő pedagógus-, szülői és diákszervezetek munkáját, segítsük működésüket! Gondolkozzunk, kommunikáljunk és cselekedjünk, hiszen gyermekeink jövője rajtunk is múlik! #
Elképzelhető, hogy egyes intézményekben egyes pedagógusok túllépnek a kormányrendelet által megszabott kereteken, és tudatos polgári engedetlenség keretében megtagadják a munkát. Ezt személyes elhatározásból önként vállalva tehetik, tiltakozva az ellen, hogy a kormányrendelet szükségtelenül korlátozta az alaptörvényben rögzített sztrájkjogot. Vegyük fel a kapcsolatot a polgári engedetlenségben részt vevőkkel, ha segíteni szeretnénk nekik. Segítséget jelenthet, ha a szülő által igazolható napok terhére otthon tartjuk a gyermeket, így vállalva szolidaritást a polgári elégedetlenségben részt vevőkkel, és így csökkentve terheiket. Személyes felelősséget vállaló szülői mérlegelést igényel, hogy részt veszünk-e ebben a gyermek érdekét szem előtt tartva. Támogathatjuk a pedagógusokat más módon is, mint például azzal, hogy kezdeményezünk egy szülői támogató nyilatkozatot amit minél többen aláírunk. #
A sztrájktól függetlenül sokszor szülőként közvetlenül is tapasztaljuk a közoktatás válságának a jeleit, ez akkor a legnyilvánvalóbb, ha az intézményben pedagógushiány van. A helyzet elkeserítő, hiszen gyermekeink nem kapják meg az őket megillető minőségi oktatást. Nincs csodaszer, a fájóan hiányzó pedagógusokat nem lehet gyors ütemben pótolni! Szülőként annyit tudunk tenni, hogy a károkat igyekszünk enyhíteni, és kiállunk a gyerekek érdekei mellett, hogy legalább hosszabb távon remélhessünk javulást.
Közösségünk pontokba szedve ismerteti, hogy milyen érdekérvényesítési lépéseket tehetünk, és hogyan próbálhatjuk meg enyhíteni a károkat. Lásd részletesen itt: Pedagógushiány - szülői útmutató #
Az iskolai, óvodai mindennapok és a közoktatás melletti kiállás is jobb, erősebb lehet, ha szorosabbra tudjuk fűzni a kapcsolatot a pedagógusok és a szülők között. Sajnos gyakran előfordul, hogy a kommunikáció nem elegendő, az együttműködés nem elég hatékony. Szülőként és pedagógusként is elősegíthetjük, hogy a helyzet javuljon, és bevonjuk azokat a szülőket is, akik számára kevésbé világos, hogy mi történik az óvodában, iskolában. Sokan vannak, akik nem látják a problémákat, és szükséges. Beszélgessünk többet szülőtársainkkal, osszuk meg tudásunkat és vegyük a fáradtságot, hogy odafigyeljünk a többiekre, válaszoljuk meg kérdéseiket.
A pedagógusok és szülők közötti szorosabb kapcsolat előségítésére sok tippet, javaslatot olvashatunk itt. #
A szülői tapasztalatokat, kérdéseket közösségi csoportunkban várjuk. Véleményünket, tapasztalatainkat elmondhatjuk helyben is a pedagógusoknak, hiszen a támogató vélemények őket is segíthetik, erősíthetik. Amennyiben jogsértést tapasztalunk, azt is beszéljük meg helyben a sztrájkoló pedagógusokkal, szükség esetén jelentsük a pedagógus szakszervezeteknek. #
A közoktatás minőségén múlik gyermekeink jövője! Beszéljünk a problémákról minden lehetséges személyes és online fórumon, mert a problémák tudatosítása az első lépés a megoldás felé. A sztrájk fontos feladata – a kormányzatra gyakorolt nyomás mellett – a közvélemény, az érintett szülők tájékoztatása. Támogassuk a sztrájkot, és ezzel is véleményt mondunk! Kezdeményezzünk szülői támogató nyilatkozatot és írjuk alá minél többen! Emellett a Szószóló a gyermekekért online akcióban anonim módon szülőként és pedagógusként is elmondhatjuk a rendszerszintű problémákkal kapcsolatos véleményünket, tapasztalatunkat, és megismerhetjük a lakóhelyünkhöz közeli többi véleményt is. Írjuk alá a szülői petíciót! Ezen túl keressük a kapcsolatot a pedagógus-, diák- és szülői szervezetekkel, és támogassuk őket, hiszen leghatékonyabban közös erővel, összefogással nyilváníthatunk véleményt. Csoportunkba várjuk a közoktatásért felelősséget vállaló szülőket és pedagógusokat, ahol kölcsönösen segítjük, támogatjuk egymást. #
Egyénileg korlátozottak a lehetőségeink, de közösen mindent elérhetnénk. Fogjunk össze, hogy közösen képviselhessük a gyermekek érdekeit, és jobbá tehessük a közoktatást. A Szülői Hang csoportjához itt lehet csatlakozni szülőknek, pedagógusoknak egyaránt. Ezen kívül ajánljuk még: Pedagógusok Szakszervezete (honlap, Facebook), Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (honlap, Facebook), Szülői Hang Közösség (honlap, Facebook), Szülői Összefogás Közösség (Facebook), ADOM Diákmozgalom (honlap, Facebook), Civil Közoktatási Platform (honlap, Facebook), Tanítanék (Facebook). #
Az összefogás erejében. Egyenként külön-külön tehetetlenek vagyunk a közoktatás rendszerszintű problémáival szemben, melyek gyökere a kormányzati spórolás és a szakmaiatlan, gazdasági és hatalompolitikai érdekek mentén működő, a pedagógiai szempontokat figyelmen kívül hagyó oktatásirányítás. De közösen mindent elérhetünk, ha felismerjük, hogy nemcsak saját családunkért, hanem egymásért is felelősséggel tartozunk. Gondolkodjunk hosszú távon, ne dugjuk homokba a fejünket, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a propagandával, és nézzünk a dolgok mélyére! Keressük a kapcsolatot szülőtársainkkal és a pedagógusokkal még akkor is, ha egyes kérdésekben nem értünk mindenben egyet. Ha megtanulunk együttműködni, ha megtanulunk a másként gondolkodókkal is összefogni a közös cél érdekében, akkor felelős kiállásunkkal nem pusztán példát mutatunk, de jobbá is tehetjük gyermekeink életét. Közösségi csoportunkhoz itt lehet csatlakozni. #
Szülőként és pedagógusként együtt neveljük gyermekeinket, céljaink közösek. Mégis gyakran tapasztalhatjuk, hogy az iskolákban, óvodákban a szülők és pedagógusok között a kapcsolat nem elég jó: kevés a kommunikáció és a megértés, sok a feszültség. A probléma nem új, a feszültségek sokszor évek, évtizedek óta gyűlnek. Változtatni nem könnyű, mégis elkerülhetetlen, ha jobb közoktatást szeretnénk gyerekeinknek.
A pedagógusok már most is a végletekig túl vannak terhelve, és gyakran a szülőkkel való kapcsolattartás a fontossági sorrendben az utolsók között szerepel. Teljesen érthető, ha így érzik ezt a pedagógusok, és a rengeteg egyéb frusztráció, a gyerekekkel való foglalkozás és az adminisztratív teendő mellett nem jut elegendő idő a szülői kapcsolattartásra.
Mégis érdemes és fontos pedagógusként energiát fordítani a szülői kapcsolatok jobbítására. Ezzel egyrészt a napi munkát is megkönnyebbíthetjük, a jobb együttműködés pozitívan kihat a gyerekekre, javulhat az órai munka hatékonysága. Másrészt a nagyobb léptékű kérdésekben, az országos oktatáspolitikai problémákban is szükséges a társadalmi támogatottság, ami csak hatékony pedagógus-szülő együttműködés mellett lehetsége.
A kormányzat ugyanis nem figyel oda a pedagógus szakmai és érdekképviseleti csoportok véleményére, a közoktatásra nem szán elegendő költségvetési forrást, a döntéseket nem szakmai, hanem politikai és spórolási szempontok szerint hozzák meg. Nincs hosszú távú fejlesztési koncepció a közoktatásban, a döntések a pillanatnyi érdekek mentén születnek. Mindennek az az egyik oka, hogy a szülői társadalom nem tud eleget a pedagógusok problémáiról, nem látja át a bajok jelentőségét. Sok szülő a pedagógusokat hibáztatja a számukra is jól érzékelhető bajokért, mert nem látja át, hogy a problémákat nagyon gyakran az elmúlt évtized hibás kormányzati döntései okozták.
A kormányzat azért tudja figyelmen kívül hagyni a pedagógusok visszajelzését, mert folyamatosan szondázza a szülők véleményét, és úgy látják, hogy a szülők jelentős hányada nem rendelkezik kellő belátással a pedagógusok problémáival kapcsolatban, és nem elég erős a szülői támogatás a pedagógusok mögött. Így a kormányzatnak könnyebb spórolnia a gyerekeken: nem adnak elég anyagi forrást a közoktatásra és a szakmai feltételeket sem biztosítják. Azért is fontos lenne változtatni, hogy ne fordulhasson elő, hogy a szülőknek fogalmuk sincsen, hogy a gyermeküket oktató, nevelő pedagógus milyen problémákkal küszködik napról napra. Derüljenek ki ezek minél előbb, hiszen a pedagógus problémája a szülők problémája is egyben.
Az alábbi javaslatok segíthetnek a pedagógus-szülő együttműködés javításában. A felvetéseket elsősorban a pedagógusok szemszögéből fogalmaztuk meg, mivel az iskolában, óvodában általában akkor tud beindulni egy kezdeményezés, ha azt egy-egy pedagógus felvállalja. Nem szimmetrikus a pedagógus-szülői kapcsolat; a kereteket elsődlegesen a pedagógusok határozzák meg, és így a pedagógusok többet is tudnak tenni a helyzet jobbításáért. A szülők közül sokan szívesen csatlakoznak a pedagógusok kezdeményezéseihez; néhány támogató szülő segítségével pedig a pedagógusok megoszthatják a feladatokat, az elképzelések megvalósítását delegálhatják a megbízható szülőknek, így a terhek csökkenthetőek. Közösen, csapatban mindig könnyebb az előrelépés.
Ugyanúgy fontos az is, hogy a szülő is aktív részt vállaljon az együttműködésben, megértő figyelemmel kövesse a pedagógusok visszajelzéseit, hiszen a pedagógusok csakis a szülők támogatása mellett tudják jól végezni munkájukat. Lehet, hogy szülőként gyermekünket legszívesebben “tökéletesnek” szeretnénk látni, de a pedadgógus rámutathat a hiányosságokra; ne utasítsuk el automatikusan a pedagógusok esetlegesen kritikus jelzéseit, hiszen lehet, hogy ezek alapján fejleszthetjük gyermekünket, így a pedagógusok probléma-visszajelzései a gyermek előnyére válhatnak.
A szülői nevelés és a pedagógusi munka kiegészítik egymást; a pedagógus csak akkor tud hatékony lenni, ha szülőként mi is aktívan neveljük a gyerekeket és otthon következetesen elvárjuk tőlük a szabályok betartását. Fontos, hogy szülőként vegyünk részt az iskola életében, éljünk a felkínált részvételi lehetőségekkel; vegyünk részt a programokban. Kommunikáljunk, keressük meg a megfelelő formát a problémákról való odafigyelő, konstruktív beszélgetésekhez, tartsuk a kapcsolatot a pedagógusokkal - természetesen figyelembe véve a pedagógusok határait, lehetőségeit és túlterheltségét is. Egyúttal fejezzük ki elismerésünket, nagyrabecsülésünket mindazoknak, akiket ez érint!
Sok szülő alábecsüli a saját szerepét, pedig a szülői támogatás motiváló lehet a pedagógusnak és a gyermeknek egyaránt. Ha esetleg szülőként elakadunk, problémába ütközünk, akkor nagyobb eséllyel kaphatunk segítséget az iskolában, óvodában, ha máskor mi is segítjük a pedagógusokat, odafigyelünk kéréseikre.
Nemcsak helyi szinten, hanem országos szinten is fontos, hogy vegyünk részt az érdekvédelemben. Támogassuk a pedagógusok tiltakozásait, legyen az akár tüntetés, akár munkabeszüntetés, akár online akció. A pedagógusok tiltakozása végső soron a gyerekekért van, így szülőként a mi ügyünk is. A legtöbb probléma, ami helyi szinten jelentkezik, valójában országos probléma és csak országos szinten oldható meg; a pedagógusok kizárólag akkor lehetnek sikeresek, ha a szülői társadalom aktív, kitartó támogatását is maguk mögött tudhatják. A magyar közoktatás óriási válságban van, és ennek épp a szülői passzivitás az egyik oka. Ha kétségeink vannak a pedagógusok tiltakozásaival kapcsolatban, akkor beszéljünk ezekről magukkal a pedagógusokkal.
Sajnos gyakori, hogy a pedagógusok közül sokan elvesztették a reményt, belefásultak a munkába és nem szívesen tesznek plusz erőfeszítést az amúgy is óriási túlterheltség mellett. Ezért az aktív, jobbításra törekvő pedagógus sok helyen egyedül érzi magát a nevelőtestületben. Ennek ellenére reméljük, hogy sikerül a pozitív változtatáshoz társakat találni akár a többi pedagógus, akár a szülők körében. Segíthet a Szülői Hang online csoportja is, ahol van lehetőségünk a problémákat, kérdéseket és eredményeket egymás között megbeszélni, megosztani.
| Szülői Hang csoport |
Sokszor azért nem jutnak el a szülőkhöz a pedagógusok üzenetei, mert a szülőket túlságosan lekötik saját problémáik, a gyerekek által hazahozott nehézségek, a frusztrációk. Lehet, hogy a szülők tettek valamilyen kísérletet a problémák megoldására, de nem jutottak sikerrel, a kommunikáció korábban elakadt, de a gondok továbbra is fennállnak.
Fontos, hogy legyen olyan fórum az iskolában, óvodában, ahol a szülők beszélhetnek a közoktatással kapcsolatos problémáikról, még akkor is, ha sok problémára nincs azonnali megoldás. Lehet, hogy a szülők teljesen másképpen élik meg ugyanazokat a helyzeteket, mint a pedagógusok. Az is elképzelhető, hogy pedagógusként nem is gondolnánk arra, hogy milyen problémák merülhetnek fel a szülőknél. Amíg nincs megfelelő kommunikációs fórum, addig a pedagógusok sem tudnak hatékonyan együttműködni a szülőkkel.
Segíthet, ha például a szülői értekezleten van elegendő idő és mód arra, hogy a szülők is hozhassanak fel témákat. Nem elég, ha erre csak rákérdezünk, ehhez megfelelő bizalmi környezetet is kell teremteni. Segít például, hogyha a pedagógus külön biztatja erre a szülőket, példákat mond, és külön szán időt arra, hogy a szülők jobban megnyílhassanak, teret kap az odafigyelés, az empátia, a megoldásra törekvés. Egyértelművé kell tenni, hogy a gyerekeket nem érheti hátrány attól, hogy kimondjuk a problémákat. Növelheti a bizalmat és az őszinte kommunikációt, ha a szülők és a pedagógus nem egymással szemben foglalnak helyet a szülői értekezleten, mint a frontális oktatásnál, hanem körben ülnek. Hasonló módon segíthet, ha a szaktanár vagy az intézményvezető a szülővel való találkozás során igyekszik megismerni a szülő által jelzett nehézségeket; az erre fordított idő később bőségesen megtérülhet.
A meglevő alkalmak mellett lehet, hogy újabb fórumok is segíthetnek. Lehet, hogy igény esetén az osztályfőnöknek érdemes a szülői értekezleten kívül is időt szakítani a szülőkkel való beszélgetésre. Elképzelhetők más lehetőségek, például, hogy rendszeres időközönként legalább egy-két pedagógus részvételével meg van hirdetve egy fórum az iskolában, óvodában, ahol a szülők kötetlen keretek között is beszélhetnek egy-egy nehézségről, és kaphatnak visszajelzést, útbaigazítást, mint ahogy a pedagógusok is elmondhatják saját véleményüket, tapasztalataikat.
Van sok jó gyakorlat is, mégis gyakran előfordul, hogy a szülők tapasztalatai szerint az iskola, óvoda nem figyel eléggé oda a szülőkre. Gyakori, hogy a szülők úgy érzik, lekezelően bántak velük, meg sem hallgatták őket, az iskola és óvoda a saját elképzelését erőlteti és nem nyitott a partneri megbeszélésre. Lehet, hogy a szülő téved, mégis fontos, hogy a gyerekek dolgait érdemben meg lehessen beszélni. Ha nincs megfelelő fórum az érdemi megbeszélésre, akkor nagyobb eséllyel megtörténik, hogy a frusztrált szülő végül arrogáns, nem helyénvaló módon beszél a pedagógusokkal.
Sokféle út lehetséges, de minden esetben fontos a kölcsönösség: ahogy a szülők több lehetőséget kapnak a kommunikációra és megértésre, úgy válhatnak ők is jobban befogadóvá és megértővé a pedagógusok irányában. #
Pedagógusként érzékelhetjük a gyerekek nehézségeit, problémáit és lehet, hogy hasznos lenne ezekről a szülővel is beszélni. Természetesen nincs lehetőség arra, hogy folyamatosan konzultáljunk a szülőkkel az egyes gyerekekkel kapcsolatban, de amikor egyértelmű változtatásra van szükség, akkor hasznos lehet egy ilyen szülői konzultáció. Jó, hogyha ilyenkor proaktívan minél előbb kezdeményezünk szülői beszélgetést, és nem várjuk meg, hogy a szülő jelentkezzen, hiszen lehet, hogy a szülő nem is érzékeli hasonlóan ugyanazt a problémát. Manapság már sok lehetőség van a kommunikációra, a legközvetlenebb a személyes beszélgetés, de kisebb ügyekben, vagy ha már találkoztunk a szülővel, elektronikusan, online vagy akár telefonon is elérhető a szülő, illetve adott esetben az osztályfőnökön keresztül is kezdeményezhető a kapcsolatfelvétel.
Mivel nem túl gyakori, hogy a pedagógus kapcsolatba lépjen a szülővel, ezért lehet, hogy a szülő elsőre megrémül, hogy valami nagy baj van-e. De valójában mi sem lenne természetesebb, hogy a szülő és a gyerekkel foglalkozó pedagógus tartsa a kapcsolatot, megfelelő kereteken belül. Az iskolák által szervezett fogadóórák is jók lehetnek, ha elegendő idő jut rá, de előfordulhat, hogy olyan kérdések merülnek fel, amihez több idő szükséges.
Fontos, hogy a szülők kapjanak visszajelzést a problémákkal kapcsolatban, és tudatosuljon a szülőben, ha például a gyermeknek szüksége lenne plusz korrepetálásra, ha hasznos lenne számára a tehetséggondozó foglalkozás, vagy ha valamilyen magatartási problémáról van szó. A legjobb természetesen az, ha ilyen foglalkozások rendelkezésre állnak az adott iskolában, de ha nem, akkor is fontos a visszajelzés, hogy a szülő kereshessen más lehetőségeket. #
Gyakran előfordul, hogy a szülő az osztályfőnököt és az esetleges problémás helyzetek megbeszélését leszámítva egyáltalán nem találkozik a gyermekét oktató, nevelő pedagógusokkal az iskolai évek alatt, pedig a szülő rájuk bízza gyermekét hosszú éveken keresztül. A szülői értekezleten általában csak az osztályfőnök van jelen, a fogadóórák nagyon korlátozott lehetőséget jelentenek és rendszerint csak a problémás tárgyakra jut idő, azokra is csak röviden. Az iskolai rendezvényeken pedig általában nincs interakció a szülők és a pedagógusok között.
Javítani lehet a helyzeten, ha például a szülői értekezleteken az osztályfőnök mellett pár percben egy-egy szaktanár is megjelenik és pár szót szól a tantárgyáról, az aktuális kihívásokról.
Egy másik lehetőség, hogy ha már a személyes találkozásokra nem is jut alkalom, a szaktanár a tanév elején ír néhány szót arról, mit tart fontosnak az adott tanévben, és ezt egy fotó és pár mondatos bemutatkozás kíséretében összegyűjtve eljuttatják a szülőkhöz. Ezáltal a szülők is jobban bevonódnak, erősödik a család és az iskola (óvoda) közötti kapcsolat, javul a hangulat és a későbbiekben felmerülő problémák is könnyebben kezelhetőek lesznek. #
A pedagógusok sokszor találkoznak szülőkkel, akik nem végzik jól szülői feladataikat: gyerekeik nincsenek jól megnevelve, nem tartják be a szabályokat. Sokszor lehet találkozni agresszív, arrogáns szülővel, akik nem értékelik a pedagógusok erőfeszítéseit, sőt nem is nagyon figyelnek arra, amit a pedagógus kér vagy mond, inkább csak hibáztatják a pedagógust, beleszólnak a munkájába.
Bár vannak ilyen negatív tapasztalatok is, mégis fontos lenne, hogy a pedagógusok ne nézzék le a szülőket! A szülők nagyon sokfélék, van, aki jól végzi a dolgát, és van, aki kevésbé - nem lehet a szülőket egységesen kezelni. Ha a szülőkről általánosítóan negatívan gondolkodunk és beszélünk, akkor azzal gátoljuk az együttműködés lehetőségét, nehezítjük a kommunikációt, amitől a helyzet még rosszabb lesz.
Ha sikerül együttműködő légkört teremteni, akkor a szülők és pedagógusok kölcsönösen jobban megérthetik egymást, és ezzel a problémák is enyhülhetnek. Előremutató, ha a pedagógusok partnerként tekintenek a szülőkre, bevonják az iskola életébe - ez természetesen erőfeszítést igényel, de hosszú távon ettől mindenki jobban érzi magát. #
A szülők elsősorban a szülői értekezleteken tudnak betekintést kapni az iskolába vagy óvodába, de sajnos előfordul, hogy ezek érdektelenek a szülők számára. Nem kifejezetten érdekfeszítő például, ha az osztályfőnök (vagy óvónő) részletesen ismerteti a tanév rendjét és egyéb adminisztratív feladatokat, amelyek egyébként bármikor elolvashatók az interneten; nem túl érdekes az osztálypénz költéseinek részletes beszámolója, és az sem jó, ha túl sok időt vesz el az osztálykirándulás részleteinek aprólékos megbeszélése. Időt nyerhetünk, ha ezekkel kevesebbet foglalkozunk, a tényszerű információkat elegendő elektronikusan kiküldeni.
Előfordul, hogy akár egyes szülők felvetésére konkrét gyerekek magatartási problémáinak kibeszélése kezdődik el. Ez kifejezetten káros és nem a szülői értekezletre tartozik, ezeket a beszélgetéseket érdemes mielőbb leállítani és a problémákat az érintett szülőkkel külön, személyesen megbeszélni.
Sok más téma viszont érdekessé, vonzóvá teheti a szülői értekezleteket a szülők számára is, például:
• Hogyan halad és milyen aktuális kihívásokkal szembesül az osztály? Mik jelenleg a legnagyobb nehézségek a tanulásban és a közösség életében?
• Felmerültek-e problémák valamelyik tantárggyal, pedagógussal kapcsolatban? Segít, ha az érintett pedagógus személyesen is eljön a szülőkkel találkozni.
• Mik a gyerekek életében a legfontosabb nevelési kihívások? Hogyan érdemes nevelni a gyerekeket az adott életkorban szülőként, pedagógusként?
• Milyen készségeket sajátítanak el a gyerekek az iskolában (óvodában), és hogyan tudják a szülők ezt támogatni? Segíthet és érdekes lehet, ha egy-egy rövid példán vagy gyakorlaton keresztül a szülők is részt vehetnek és betekintést nyerhetnek abba, hogy mi folyik éppen az iskolában.
• Hogyan vehetnek részt a szülők aktívabban az iskola életében? Lehetnek például olyan iskolai rendezvények, ahol a szülők is segíthetnek, kirándulások, amikben a szülők is részt vehetnek, egyéb programok, projektek, amikbe a szülők is bevonhatóak, vagy olyan programok, amiket a szülők maguk is meg tudnak szervezni.
• Mik a jó módszerek a hatékony tanuláshoz, és hogyan tudják a szülők ebben segíteni a gyerekeket?
• Hogyan alakíthatóak ki olyan közös szabályok, amikhez mind a szülők, mind az iskola tartja magát? Például a telefon- és számítógép használatban, média felhasználásban sokat segíthet a gyerekeknek is, ha sikerül összehangolni - legalább részben - az otthoni és iskolai szabályokat, és ezzel csökkenthető az iskolai és otthoni konfliktusok száma.
• Legyen alkalom a szülők által felhozott kérdések, vélemények megbeszélésére is.
Ha sikerül érdekes témákat találni, akkor remélhetőleg több szülő érzi fontosnak, hogy megjelenjen a szülőin, és egyúttal a családok is jobban együtt tudnak működni az iskolával, óvodával. Érdemes a szülői időpontját úgy egyeztetni, hogy a szülők több lehetőség közül megtalálhassák a megfelelőt; különösen a többgyerekes szülőknél lehetnek ütközések. #
A szülők részéről elvárható, hogy részt vegyenek az iskola életében, így például jelenjenek meg a szülői értekezleteken. Ha valaki nem tud elmenni, akkor ezt jelezze előre; ebben segíthet a pedagógus is, amennyiben ezt külön kéri.
Fontos lenne, hogy a családok ne tűnjenek el az iskola (óvoda) életéből. Ha egy család rendszeresen nem jelenik meg a szülői értekezleteken, vagy nem ad visszajelzést amikor ezt az iskola (óvoda) kéri, vagy éppen a gyermeken látszik, hogy a család nem foglalkozik vele érdemben, akkor érdemes utánanézni, mi a helyzet. Ez persze plusz energiát igényel, de manapság ezt megkönnyítik az elektronikus elérhetőségek (email, telefon). Érdemes feltárni, hogy mi a probléma; lehet, hogy a családnak valamiért rossz korábbi tapasztalataik voltak, vagy valamilyen konkrét nehézség, krízis állhat a háttérben. Az is lehet, hogy kiderül valami, amit az iskola, óvoda hasznosítani tud a további pedagógiai munkában. Lehet, hogy szükség van szakember bevonására is.
Bármi is a helyzet, célszerű proaktívan utánanézni és az adott családdal törekedni a helyzet tisztázására. Az ebbe befektetett plusz energia várhatóan bőven megtérül a gyermek, szülő és pedagógus szempontjából is. #
A kommunikációt nagyban gátolja, hogy mindkét oldalon előfordul a negatív általánosítás: a szülők sokszor fogalmaznak meg negatív ítéletet a pedagógusokról, és a pedagógusok is szoktak általános negatív ítéletet megfogalmazni a szülőkről. Mindkettő káros a konstruktív kommunikáció szempontjából; fontos tudatosítani, hogy sem a pedagógusok, sem a szülők nem egyfélék. Van, aki jól végzi a dolgát, és van, aki ilyen vagy olyan okból hibákat követ el. Ne kezeljük egységes “masszaként” se a pedagógusokat, se a szülőket, hiszen éppúgy lehet jó példákat találni, mint rosszakat. Az ilyen általánosítások nagyon könnyen sértődésekhez vezetnek, és a kommunikáció kisiklik.
Ugyanúgy nem jó a pozitív általánosítás sem; szülőként nem várhatjuk el, hogy mások a szülőkről általában pozitív véleménnyel legyenek és ugyanúgy pedagógusként sem várhatjuk el, hogy mások a pedagógusokról általában pozitív véleményt mondjanak. Tény, hogy vannak problémák és fontos, hogy ezekről tudjunk beszélni egymással.
Sajnos gyakran előfordul, hogy a pedagógusok és szülők között túl nagy a kommunikációs szakadék. Kétségtelen, hogy mindkét oldalon sok a frusztráció, sok a negatív tapasztalat, ami a negatív általánosítások táptalaja. Ne engedjük, hogy a rossz tapasztalatok közénk álljanak, hiszen ettől csak még rosszabbá válik a helyzet.
Az visz bennünket előre, ha partnerként, egymásra odafigyelve igyekszünk jobban megérteni egymást, és szorosabban, hatékonyabban együtt tudunk működni. Teremtsük meg az őszinte és nyílt kommunikáció alapjait! #
Ha a szülő nyomon követi gyermeke tanulását, akkor nagyra értékeli, amikor a pedagógus nemcsak érdemjeggyel, hanem szövegesen is értékel. A tanév végén hivatalosan csak akkor van szöveges értékelés, ha ezt az iskola pedagógiai programja támogatja, de egy-egy nagyobb dolgozat vagy projekt lezárásaként van lehetőség a szöveges értékelésre, és sokat segíthet, ha a tanár ír néhány szót arról, hogy mi volt a munkában jó, és mit lehetne még javítani. A tanulót is motiválhatja a részletesebb visszajelzés, jobban tudni fogja, hogy miben tudna fejlődni. Közben pedig a szülőnek is jobb rálátása lesz az iskolai munkára és gyermekének teljesítményére, jobban tudja segíteni a fejlődést, míg a puszta érdemjegy könnyen félreértést, elégedetlenséget, haragot vagy motiválatlanságot eredményezhet. A szöveges értékeléssel javulhat a pedagógus munkájába vetett bizalom, a visszajelzés jobban érthető. #
Kétségtelen, hogy a pedagógus részéről jelentős többletmunkát igényel a tanórai differenciálás, hiszen így többszörösen kell készülni, miközben a pedagógusok már eleve sokszorosan túlterheltek. A kötött és túlzsúfolt tananyag, a tanári autonómia korlátozása tovább nehezíti a helyzetet. Mégis, a gyerekek közötti differenciálás szükséges a hatékony munkához, hiszen a gyerekek nem egyformák, mások a képességeik és igényeik.
A szülők számára is kiemelten fontos, hogy azt érezhessék, hogy gyermekük a számára megfelelő oktatást kapja. Nagyon gyakori szülői panasz, hogy a gyermek lemarad és ezt nem tudja behozni, vagy épp ellenkezőleg: unatkozik a tanórán. Miközben vannak nagyon jó példák a tanórai differenciálásra, általánosságban a szülői visszajelzések között a leggyakoribb hiányosságként szokott szerepelni, hogy az iskolai oktatás Magyarországon nem tud eléggé jól differenciálni.
Szülőként nagyra értékeljük, ha a pedagógus plusz időt, energiát fordít a gyerekek differenciált oktatására. Hisszük, hogy a befektetett munka itt is megtérül, hiszen így a gyerekek nemcsak jobban fejlődnek, de emellett jobban is érzik magukat az iskolában, óvodában. Egyben a szülők számára is megnyugtató, ha látják, hogy személyre szabottan odafigyelnek a gyerekekre, és ezzel a pedagógus felé is nő a bizalom és a megbecsülés.
A pedagógus tapasztalata és tudása révén idejében észreveheti, amennyiben a gyeremeknek vagy a családnak szükség lenne valamely szakember segítsége; ilyenkor érdemes a szülő értesítése mellett bevonni a szakembert, vagy a szülő számára jelezni ennek szükségességét. Ez önmagában előmozdíthatja a szülő és a pedagógus közötti szorosabb együttműködést, amit a szakember segítsége tovább javíthat.
• Az iskolapszihológusok sokat tudnak segíteni a gyermekek motivációjával, az iskolai konfliktusokkal és azok családi hátterével kapcsolatos problémák kezelésében. Sok iskolában, óvodában van pszichológus - ha nem is elegendő időben, - de a pszichológusok még messze nincsenek annyira bevonva a problémák megoldásába, mint az lehetséges lenne. Sok esetben előremutató, ha a pszichológus nemcsak a gyerekkel, hanem akár a szülővel, pedagógussal közösen keresi a megoldást.
• Messze nem áll rendelkezésre annyi fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, mint amennyire szükség lenne. Még ha nem is sikerül az adott intézményben ilyen szakembert találni, akkor is fontos jelzés a szülőnek, hogy erre szükség lenne.
• Sajnos gyakori probléma, hogy a pedagógus ugyan látja vagy sejti, hogy a gyermek családjában olyan problémák vannak, ami miatt szociális segítő szakember bevonása lenne szükséges, mégsem történik meg a jelzés a család vagy adott esetben a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat felé. Nemcsak az osztályfőnök, hanem bármely más pedagógus is jelezheti, kezdeményezheti a kapcsolatfelvételt, ami a gyermek számára kulcsfontosságú. Sokat segít, ha a pedagógus meggyőződik arról, hogy a problémás gyereknél tényleg úton van-e a segítség, még akkor is, ha formálisan más személy lenne ezért a felelő. Fontos, hogy az iskola, óvoda szervezetén belül legyenek meg a kiépített csatornák a segítségkéréshez. A megfelelő szakmai segítség nemcsak a gyermeknek fontos, hanem az iskolának, óvodának is könnyítheti a helyzetét és előmozdíthatja a konfliktusok kezelését.
Az iskolai tanulmányi vagy magatartási problémák esetén előfordul, hogy a szülő és a pedagógus másként látja a helyzetet és külön-külön nehéz az előrelépés. Elképzelhető, hogy előrelépést jelenthetne egy közös megbeszélés, amin jelen van a pedagógus, a szülő és a gyermek is, és a kölcsönös odafigyelés jegyében közösen igyekeznek megbeszélni a problémát.
Az ilyen három oldalú megbeszélések viszonylag ritkán valósulnak meg, a pedagógusok sokszor nem szívesen vesznek részt vagy kezdeményeznek ilyet. Pedig a közös megbeszélés segíthet tisztázni a nézeteltéréseket. Természetesen ennek előfeltétele, hogy a pedagógus és a szülő is nyíltan beszélhessen egymással, és mindketten tisztelettel forduljanak a gyermek felé. A gyermek szempontjából motiváló lehet, ha saját maga tapasztalja, hogy a szülő és a pedagógus közösen keresi a megoldást, és a kényes témákról is lehet őszintén beszélni anélkül, hogy félni kellene a megaláztatástól vagy a büntetéstől.
Nem biztos, hogy minden problémánál szükség van ilyen közös megbeszélésre, de ha megvan ennek is a lehetősége, az nemcsak a gyereknek segíthet, hanem a szülőket és a pedagógusokat is közelebb hozhatja egymáshoz. #
A kiemelkedő eredményeket - például tanulmányi versenyeken elért helyezéseket, pályázatokon elért díjakat - természetesen büszkén kiemelhejtük nyilvános fórumon is. Ugyanakkor érdemes figyelni arra, hogy a gyermekek részletes értékelésére ne kerüljön sor nyilvános, szülők által is látogatott fórumon, pl. a bizonyítványosztáson. Nem tesz jót az, ha egy ilyen alkalommal a pedagógus a szülők előtt minden gyerekről elmondja, hogy mivel elégedett és mivel nem. Még akkor sem előnyös ez, hogy ha a pedagógus figyel a kiegyensúlyozottságra és a pozitívumok megemlítésére.
A gyermek teljesítményének részletes értékelése legyen privát, védett információ, ami csak az adott gyermekre és családjára tartozik. Ha a pedagógus véleményét más szülő is meghallgatja, az könnyen vezet összehasonlításokhoz, kétségekhez, feszültségekhez mind a gyerekek, mind a szülők között. Fontos a részletes visszajelzés, de ez legyen inkább személyes kommunikáció az adott gyermek és családja felé akár írásban, akár szóban. #
Egy-egy konkrét kérdésben és általánosságban is hasznos lehet, ha az iskola vagy óvoda visszajelzést kér a szülőktől, hogy kiderüljenek a problémák, látható legyen, hogy miben elégedettek és miben várnak változást a szülők. Az oktatási intézmény végső soron a gyerekekért van, őket pedig a szülők képviselik, így a hatékony működés szempontjából mindenképpen hasznos a vélemények rendszerezett begyűjtése. Ez elsősorban akkor lehetséges, ha ezt támogatja az iskola vezetősége is, de rész-kérdésekben akár egy-egy osztályban vagy egy-egy tantárgy kapcsán is felmérhetőek a visszajelzések.
Lehet, hogy sok pedagógus azért nem szívesen gyűjtene kérdőíves visszajelzéseket, mert a körülmények eleve rosszak, és kevés a lehetőség a változtatásra. Ennek ellenére mégis hasznos lehet a visszajelzések felmérése, mert kiderülhetnek olyan problémák, amikre nem is gondolnánk, és amik kapcsán lehet tenni valamit. Azoknál a témáknál, ahol nem lehet változtatni, a kérdőíves felmérés apropót szolgáltathat a beszélgetésre, a helyzet jobb megértésére, és így a szülők számára kiderülhet, hogy nem helyi, hanem központi kormányzati hatáskörről van szó. Lehet, hogy szerény előrelépés, de az is eredmény, ha a szülők és pedagógusok kölcsönösen jobban megértik egymást, a problémák valódi okait.
A kereskedelmi termékeknél, szolgáltatásoknál hozzászokhattunk, hogy folyamatosan szondázzák a fogyasztók véleményét, mivel a cégek törekednek arra, hogy versenyképes ajánlatot nyújthassanak. Az állami közszolgáltatások keretében viszont nem túl gyakori ez a fajta szisztematikus felmérés, pedig legalább annyira fontos dologról van szó: gyermekeink jövőjéről. Szülőként a befizetett adónkból működnek az iskolák, óvodák, és jogosan várjuk el a minőséget.
Nem az az igazán nagy probléma, ha nem tudunk minden felmerülő témával kapcsolatban gyors megoldást találni. Inkább az a nagy baj, ha eleve lemondunk a jobbítás lehetőségéről és az ehhez szükséges párbeszédről, mert már nem is bízunk az előrelépésben. Minden intézményben lehet találni jobbítási lehetőségeket. A szülők jobban bevonhatóak a konstruktív párbeszédbe, ha az iskola, óvoda kikéri a szülői véleményeket. #
Sok pedagógusnak vannak ötletei, kreatív elképzelései arról, hogyan lehetne a gyerekek számára élvezetesebbé, hatékonyabbá és hasznosabbá tenni az iskolákat, óvodákat. Lehet, hogy az ötletek megvalósítása azért nehéz, mert plusz szervezés szükséges hozzá, például valamilyen segédeszköz beszerzése, tanulmányi kirándulás megszervezése, vendég meghívása, stb. Gyakran ezek a kreatív ötletek nem valósulnak meg, mert a pedagógusok keze meg van kötve a sok bürokratikus szabállyal, nehéz bármilyen oktatási segédeszközt beszerezni vagy programot engedélyeztetni, nincs elég pénz, miközben a pedagógusok túlterheltek, a központi tanterv pedig túl merev.
Mégis érdemes lehet elgondolkodni azon, hogyan lehetne a szülők bevonásával megvalósítani az elképzeléseket, ha nem is teljesen, de legalább részben. Van lehetőség arra, hogy a szülőktől önkéntes alapon pénzt kérjünk egy-egy elképzelés megvalósulására. Egyszerűbb esetben ezt maga a pedagógus is megszervezheti, nagyobb projekt esetében az iskolai alapítvány (ha van ilyen) bevonása segíthet. Nem minden szülő tud vagy akar anyagilag hozzájárulni, de sok szülő szívesen segít, ha megérti, hogy gyermeke érdekéről van szó, és hogy az államtól nem számíthatunk számottevő támogatásra. Az is lehet, hogy a szülők valamilyen eszközzel vagy önkéntes munkával tudnának hozzájárulni.
Elsőre talán pedagógusként kellemetlennek érezhetjük, hogy valamit kérni kell a szülőktől, amire egyes szülők akár rosszallással is válaszolhatnak, de még rosszabb, ha ötleteink elsikkadnak anélkül, hogy kipróbáltuk volna a rendelkezésre álló lehetőséget. Manapság nem könnyű bármilyen ötletet megvalósítani, ha az túlmutat a szokványos kereteken, mégis érdemes megpróbálni, és jó érzés, ha legalább néha-néha egy-egy kisebb projektben eredményt tudunk elérni. #
A kormányzat megszüntette a tankönyvválasztás szabadságát, az iskolák már csak az állami kiadású egyentankönyveket rendelhetik meg, miközben a pedagógusok szabadságának csorbítását az “ingyenesség” látszatával igyekeznek elfogadtatni a szülői társadalommal. Valójában az “ingyenesség” azt jelenti, hogy a gyerekek kölcsönbe kapják az állami tankönyveket, amit az év végén vissza kell szolgáltatniuk, ha pedig a könyv sérült vagy beleírtak, a szülőnek új példányt kell beszerezni.
De ennél is nagyobb probléma, hogy a pedagógus már nem választhatja az általa legjobbnak tartott tankönyvet, ami a gyerekek számára a leginkább megfelelő lenne.
Továbbra is lehetőség van azonban arra, hogy a pedagógus javaslata alapján a szülők önkéntesen megvásárolják a magánkiadású könyveket, bár ezeket hivatalosan már nem lehet tankönyvnek nevezni. Mint tanulási segédeszközök azonban beszerezhetők a szülők támogatásával - akár kiegészítésképpen az állami egyentankönyv mellé -, ez továbbra is teljesen legális. Akár 1-2 ilyen könyv beszerzése is nagy segítség lehet a gyerekeknek, és ennek költsége nem olyan nagy. A könyvkiadók általában adnak kedvezményt csoportos megrendelés esetén, és ezzel lehet fedezni néhány család költségét, akiknek problémát okoz a könyvek kifizetése. A szülői összefogással történő könyvrendelésről itt írunk részletesen.
Az alternatív könyvek, digitális anyagok vagy más oktatási segédeszközök beszerzése egy olyan dolog, amivel viszonylag könnyen javíthatjuk az oktatás minőségén, és eközben a pedagógus-szülő kapcsolatot és a szülői közösséget is erősítjük. #
A szülők a pedagógusokkal együttműködve aktívan részt vehetnek tanórákon kívüli foglalkozások megszervezésében. Ilyen foglalkozás témája lehet például: a szexuális nevelés, a drogprevenció, a bullying megelőzése és kezelése, a toleranciára nevelés, az emberi jogok, és így tovább. Ezek a témák érdekesek és fontosak a diákoknak, ugyanakkor a tanórai keretek között sokszor nem jut elég idő, figyelem, így hasznos lehet akár külsős előadók bevonása. Természetesen fontos meggyőződni, hogy az adott előadó megbízható, magas színvonalon, az általunk képviselt értékrenddel összhangban dolgozik.
Érdemes ezeket a lehetőségeket felvetni a szülői közösségben és közösen dönteni róluk. Még akkor is, ha szülőként a családban foglalkozunk ezekkel a témákkal, a csoportos foglalkozás és a szakértő bevonása plusz élményt és tudást adhat a gyerekeknek, és lehetőséget nyújt a csoportélményre, a gyerekek közötti interakcióra is.
Ezek a foglalkozások szülői önköltséggel is járhatnak, más esetekben pályázat vagy alapítványi támogatás segítségével elkerülhető lehet a költségtérítés. A költségtől függetlenül az ilyen plusz foglalkozásokon való részvétel mindenképpen önkéntes és a szülő beleegyezésétől függ.
Sajnos a kormány intézkedései nagyban megnehezítették vagy ellehetetlenítették a külsős előadók által szervezett iskolai foglalkozásokat. Amennyiben nem lehetséges az iskolának hivatalos úton meghívni a kívánt előadót, illetve nem lehetséges az iskola épületét használni erre a célra, akkor a szülők megszervezhetik, hogy egy külső helyszínen, az iskolától hivatalosan függetlenül, önkéntes részvétellel kerüljenek megrendezésre ezek a foglalkozások.
Függetlenül a helyszíntől, ezek a gyerekek számára nagyon értékesek és emlékezetesek lehetnek, érdemes lehet ezek megszervezésére időt, energiát és pénzt fordítani. #
A meglevő kommunikációs csatornák - szülői értekezletek, fogadóórák - sokszor nem elegendőek, a pedagógusok és a szülők között gyakran nagy a kommunikációs szakadék. Segíthet többek között egy olyan online közösség is, amiben mind szülők, mind pedagógusok részt vehetnek. Akár egy intézményhez kapcsolódóan indulhat ilyen, vagy több közeli intézmény indíthatja közösen. A legjobb, ha egy informális, nem hivatalos, kommunikációs csatornát sikerül létrehozni, ami így nincs közvetlenül a fenntartó irányítása alatt, így szabadabban lehet beszélni a problémákról. Megteremthető a lehetőség arra is, hogy valaki anonim nyilvánuljon meg, ha érzékenyebb témáról van szó, hiszen sokan félnek elmondani véleményüket, tapasztalataikat.
Egy ilyen informális közösség lehetőséget teremt arra, hogy hasznos információkat osszunk meg egymásról, például nevelési kérdésekről, a hatékony tanulás módszereiről, helyi aktualitásokról, kulturális eseményekről, egyúttal felmerülhetnek a közoktatás országos szintű nehézségei, melyek a pedagógusokat és a szülőket is napi szinten érintik. Ne fordulhasson elő, hogy szülőként és pedagógusként nem tudjuk egymásról, milyen nehézségekkel küzdünk napról napra.
Lehet, hogy nehéznek tűnik egy ilyen közös szülői-pedagógus online fórum fenntartása, ugyanakkor gondoljunk bele abba is, hogy ha nincsenek meg azok a kommunikációs csatornánk, ahol elérhetnénk egymást, annak az a következménye, hogy a pedagógusok elszigetelődnek és magukra maradnak, sokan nem értik vagy nem érzik át a problémák súlyosságát. Fontos feladat ezért, hogy fonjuk szorosabbra a pedagógus-szülői közösséget.
Lehet, hogy egyes helyeken az lehet a szülői kapcsolattartás hatékony módja, ha az iskola (óvoda) által szervezett sport- vagy kulturális programokba a szülőket is bevonják. Elképzelhetőek olyan programok, amiken a gyerekek mellett a szülők is részt vehetnek, vagy a szervezésben is segédkezhetnek, például kirándulások vagy akár a település számára hasznos önkéntes munkák is.
A konkrét programok mellett jó, ha van lehetőség beszélgetésre, egymás jobb megismerésére, hogy így kiderüljenek a szülőket és pedagógusokat foglalkoztató problémák. Vannak családok, akiket nehéz másképpen elérni, mint egy számukra is érdekes közös program keretében.
Különösen a kisgyerekeknél lenne igény arra, hogy a szülő bemenjen az iskolába vagy óvodába, amikor behozza vagy elviszi gyermekét. Egyes intézményekben azonban szigorú szabályok vannak arra, hogy a szülő ne mehessen be az épületbe, adott esetben akár a portáról telefonon vagy rádión szólnak be, hogy melyik gyereknek kell éppen kijönnie.
Természetesen érthető, hogy a szülők nem mehetnek be bármikor és nem zavarhatják meg az oktatást és nevelést, ugyanakkor a kisgyerekeknél természetes igény, hogy a szülő bemehessen az intézménybe, amikor elkíséri vagy elhozza gyermekét. A túlságosan szigorú szabályok, a szülők fizikai szeparálása azt is eredményezi, hogy a szülők érzelmileg, lelkileg is kiszorulnak az iskola vagy óvoda életteréből.
Lehet, hogy a pedagógusoknak rövid távon könnyebbnek tűnik, ha nem kell napról napra bajlódniuk a szülőkkel, de hosszabb távon inkább káros az elkülönülés. Kevesebb alkalom van beszélni és találkozni, kevésbé látszik, hol töltik a gyerekek a napjukat. Ha az intézmény kizárja a szülőket, akkor valószínűbb, hogy a szülőktől is kevesebb segítséget kap, amikor arra szükség lenne.
Célszerű ezért olyan szabályokat felállítani, ami lehetőséget ad a szülőknek arra, hogy bemenjenek az iskola, óvoda épületébe amikor a gyereket hozzák vagy viszik, adott esetben könnyebben válthassanak pár szót a pedagógusokkal, jobban követhessék, hogy mi zajlik a gyerekekkel.
Lehet, hogy egyes szülők alkalmanként visszaélnek a helyzettel, és nem megfelelő módon vagy nem megfelelő időben próbálnak kommunikálni a pedagógusokkal. Szükséges lehet figyelmeztetni az érintett szülőket a szabályok betartására, és más alkalmakat felajánlani a problémák megbeszélésére. A néha előforduló surlódások ellenére mégis hosszú távon hasznosabb, ha a megfelelő keretek között a szülők is tartózkodhatnak az intézmény épületében, és ezáltal is elősegítjük, hogy a szülők jobban kapcsolódni tudjanak az iskola, óvoda életéhez.
A szabályok kialakítása végső soron az intézményvezető felelőssége, de ha a pedagógusok és szülők jelzik az igényüket és az intézmény vezetősége is törekszik az együttműködésre, akkor kialakíthatók a megfelelő szabályok. #
Bár formálisan általában van a szülőknek is valamiféle beleszólása az iskolák, óvodák életében, az elvi lehetőség gyakran nem érvényesül eléggé a gyakorlatban. Mind az intézmény vezetőségének, mind a szülői közösségnek van felelőssége abban, hogy ez a helyzet javuljon. Szülőként várjuk el, adott esetben követeljük, hogy az iskola vagy óvoda életét érintő lényeges kérdésekben a szülőknek is legyen beleszólása.
Ehhez természetesen szükséges az is, hogy szülőként gondolkodjunk el és mondjunk véleményt, a felmerülő kérdéseket vitassuk meg. A közös döntések közös felelősséget is jelentenek, ezek erősítik az összetartást és a pozitív kiállást a gyerekek érdekei mellett. #
Nagyon hasznos és fontos, hogy a gyerekek és a szülők is beszélhessenek a pedagógusokkal a továbbtanulással kapcsolatban; a pedagógusok tapasztalata és iránymutatása, pályaválasztási tanácsaik nagyon hasznosak lehetnek! Előfordul, hogy a gyerek vagy a szülő végül más irányban kíván továbbtanulni, mint ahogy azt a pedagógus jónak tartaná, és ez gátolja a kommunikációt.
Pedagógusként átadhatjuk tapasztalatainkat, tanácsainkat a családnak, de a továbbtanulással kapcsolatos döntést végül a gyerek és a szülő hozza meg. Az segíti a legjobban a gyermeket, ha az iskola, a pedagógusok elfogadják a család szándékait, és ezt az elfogadást közvetítik a gyermek és a család felé.
Különösen gyakori probléma, hogy az általános iskolából 6 vagy 8 osztályos gimnáziumba felvételiző gyerekek úgy érzik, nem támogatja őket az általános iskola, sőt egyes esetekben inkább lebeszélnék vagy akár akadályoznák a családokat a felvételiben. Érthető, hogy az általános iskolák nem szeretik, hogy a legjobb tanulmányi eredményt elérő gyerekek elmennek. Jogos felvetés lehet, hogy rossz a rendszer, a 6 és 8 osztályos gimnáziumok szelektív felvételi rendszere árt az országnak, mert túlságosan elkülöníti a gyerekeket képességek vagy a családok társadalmi státusza alapján. Ezáltal az alacsonyabb státuszú családokba született gyerekek esélyei csökkennek, a gyerekek pedig nem tanulják meg, hogyan működjenek együtt különböző képességű társaikkal.
Ugyanakkor a gyerekek nem tehetnek arról, hogy országunkban ilyen rendszer működik. Számukra az a fontos, hogy az iskola támogassa őket a továbbtanulásban. Ne kelljen a gyerekeknek titkolnia tavábbtanulási szándékát! Ha ilyen titkolnivaló merül fel, az rombolja a család és az iskola közötti bizalmi viszonyt, romlik a gyerekek közérzete is. Jobb, ha az iskola támogatja a családok továbbtanulási döntéseit, jobb, ha erről lehet beszélni, és az iskola akár a felvételi felkészülésben is konkrét segítséget nyújt.
Alap, hogy az iskolák a gyereket támogató közeget biztosítsák. Ha ez az alap sérül, az árt a gyermek biztonságérzetének, és egyúttal az iskolai közösség is gyengül. Ezért is fontos, hogy tanuljunk meg olyan légkört teremteni, ahol a kellemetlen, nehéz témákról is lehet egymásra odafigyelve, egymás döntéseit tisztelve beszélni. #
Sok szülőnek foglalkozása révén van jártassága egy-egy területen, és akár egy tanórai foglalkozás keretében is szívesen mesélne tapasztalatairól vagy egyes témákat új szemszögből meg tudna mutatni a gyerekek számára. Például egy-egy alkalommal a vegyész foglalkozású szülő, ha ehhez van kedve, tarthatna kémiaórát, az informatikus szülő informatikaórát, a mezőgazdaságban dolgozó szülő környezetismeret órát és így tovább. Lehet, hogy a szülő az iskolai órán vesz részt, de ha érdekes és lehetséges megszervezni, akkor a gyerekeket is el lehet vinni látogatóba a szülő munkahelyére. Ez a gyerekeknek is izgalmas lehet, és a szülői-pedagógus együttműködés motiválóan hathat mindenkire.
Bevonhatóak a szülők a pályaválasztással kapcsolatos beszélgetésekbe is, nagy segítsége lehet a gyerekeknek, ha első kézből hallanak tapasztalatokat a különféle foglalkozások képviselőitől. #
Ha nem is mindig, de néha érdekes lehet, ha egy-egy iskolai feladat kapcsán a szülők is bevonódnak. Például a gyerekeknek a szülőtől is kell kérdezni valamit egy feladat megoldásához, vagy valamilyen kisebb feladatot együtt kell elvégezni. Segít, ha egyszer-egyszer a szülő is átéli, miről van szó az iskolában, és mindez javítja a pedagógusok, szülők és diákok egymáshoz kapcsolódását. #
Lehet, hogy vannak szülők, akik szívesen részt vesznek az iskola épületével kapcsolatos ingatlanfejlesztésekben, karbantartásokban. Ez elképzelhető önkéntes munka keretében is, de akár fizetett céges munka keretében, ha valamelyik szülő munkája révén az iskolának is hasznos szolgáltatást tud nyújtani. Természetesen mindez csak önkéntes alapon működhet, ilyen munkára kötelezni senkit sem lehet. Ugyanakkor érdemes lehet ilyen esetekre is fenntartani a kapcsolatot a szülők és az iskola, óvoda között, hiszen így is javítható az összefogás, és lehet, hogy mindez anyagilag is megéri, miközben a gyerekek is jól járnak.
Az önkéntes szülői munka nem jelenti azt, hogy elfogadnánk azt, hogy az iskola fenntartója nem biztosítja a szükséges forrásokat az ingatlan fejlesztésére és karbantartására. Amennyiben ez a helyzet, érdemes panaszt tenni a fenntartónál függetlenül attól, hogy szülőként a gyerekek érdekében esetleg segítünk a probléma megoldása érdekében. #
Javítani lehet a szülőkkel való kapcsolatot például egy iskolaújsággal (óvodaújsággal), ami kifejezetten a szülőknek szól, és egy pedagógusokból és szülőkből álló önkéntes csapat készít. Elképzelhető az is, hogy több helyi intézmény összefog, és közösen készítik az újságot, amit az adott intézmények egy-egy helyi cikkel egészítenek ki. Az igényektől és rendelkezésre álló forrásoktól függően az újságokat lehet akár elektronikusan, akár papír alapon is terjeszteni.
A legrugalmasabb megoldás az, ha a kiadvány nem hivatalos, hanem informális kiadvány, amit az kap meg, aki erre jelentkezik, ilyen módon függetlenedni lehet a fenntartótól. Ha több intézmény közösen készít ilyen újságot, azzal még könnyebben távolságot lehet tartani az intézményvezetőktől és a fenntartóktól, és könnyebben meg lehet jelentetni akár anonim írásokat is, ha a szerzők félnek attól, hogy hátrány érheti őket.
Egy ilyen iskolaújságban lehetnek hasznos információk a szülők számára, például pedagógiai kérdésekről, vagy arról, hogyan lehet hatékonyan tanulni, hogyan kezelhetőek a tanulási nehézségek, hogyan oldhatóak fel a konfliktusok. Teret kaphatnak a szülőket és pedagógusokat érintő témák, és így a szülők is képet kaphatnak a pedagógusok életéről, nehézségeiről. Hasonlóan lehetőség van a szülői visszajelzések kihangosítására is. A szülők és pedagógusok így jobban megismerhetik egymást, teret kaphat a párbeszéd, és jobban tudjuk segíteni egymást, hatékonyabban kiállhatunk a pedagógusok és szülők közös érdekei mellett. #
Akár a szakszervezetek által szervezett sztrájról, akár önkéntes polgári engedetlenségről van szó, fontos, hogy pedagógusként magyarázzuk el tanítványaink szüleinek, miért veszünk ebben részt. Nem elég hivatkozni a szakszervezeti vagy mozgalmi vezetők sajtónyilatkozataira, és nem elegendő egy sablonos hivatalos értesítés kiküldése. Korábban előfordult, hogy a sztrájkoló pedagógusok érdemben nem kommunikáltak az érintett szülőkkel; ez sajnálatos, mert így az üzenet nem jut el megfelelően a szülőkhöz, sok értetlenkedést és ellenérzést szülhet a pedagógus munkabeszüntetés amennyiben nincs mögötte érdemi kommunikáció.
Helyben, saját nevünkben, magunknak kellene elmondanunk, hogy miért van szükség a drasztikus tiltakozásra, így tudjuk csak hitelesen képviselni az ügyet. A személyes helyi szintű tájékoztatás legalább olyan fontos, mint maga a munkabeszüntetés, hiszen annak egyik elsődleges célja épp az, hogy a közvélemény, benne elsősorban a helyben érdekelt szülők megértsék a problémákat.
Országunkban nincs hagyománya a szervezett érdekvédelemnek, a sztrájk ritka, sokan nem értik, hogy miért szünteti be a munkát az, aki valójában dolgozni akar. A szülők jelentős része nem olvas független híreket, a kormánypárti befolyás alatt álló sajtóból pedig nem derül ki, miről van szó. Lehet, hogy pedagógusként unalomig ismertek és nyilvánvalóak a problémák, de a szülők jelentős része számára nem ismert, mennyire nagyok a problémák.
Épp ezért fontos, hogy a tiltakozással együtt magyarázzuk is el, mik a pedagógusok problémái. Fontos megértetni, hogy közös ügyről van szó, nemcsak a pedagógusok, hanem a gyerekek és így a szülők számára is fontos követelésekről van szó.
Találjuk meg a kommunikáció módját, ami helyi szinten legjobban működik. Elképzelhető egy közösségi oldalra feltöltött és terjesztett videó, amiben a munkabeszüntetőként elmagyarázzuk álláspontunkat, de lehetséges szövegesen - esetleg egy fénykép kíséretében - magyarázatot adni és ezt feltölteni az internetre, lehet röplapokat készíteni, szervezhető beszélgető gyűlés, indítható erre a célra internetes közösségi csoport is. Nem csupán egyszeri tájékoztatásra van szükség, hanem a kétoldalú kommunikáció megnyitására a pedagógusok és a szülők között; legyen mód a kérdésekre és a válaszokra mindkét oldalról. Hiszen aligha gondolhatjuk, hogy a problémák megoldhatók egyszeri munkabeszüntetéssel; kitartó érdekérvényesítésre van szükség, és ehhez folyamatos és szoros kapcsolattartásra van szükség a szülőkkel. Ehhez szükségesek a jól működő kommunikációs csatornák. #
Közösen szülőként is tudunk tenni azért, hogy gyermekeinknek jobb legyen! Csoportunk itt érhető el.
| Szülői Hang csoport |
Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszünk, és aktív részvételünkkel képviseljük a szülői szempontokat a közoktatást érintő kérdésekben. Szülőként úgy gondoljuk, hogy nekünk is meg kell szólalnunk, ha úgy látjuk, hogy nem jól működik az iskola. Gyermekközpontú oktatást és emberközpontú társadalmat szeretnénk. Közösségünk 2016 óta felszólalt a közoktatás számos problémájával kapcsolatban; többek között támogatjuk, hogy a szülők a plusz egy év óvodával kapcsolatban felelős döntést hozzanak; elősegítjük, hogy szülői összefogással a gyerekek a lehető legjobb tankönyvet használhassák. Tevékenységünkről részletesen honlapunkon tájékozódhat. Önsegítő csoportunkhoz itt csatlakozhat. #
• Önsegítő csoportunk szülőknek, pedagógusoknak itt érhető el.
• Facebook oldalunk itt található.
• Híreinkről, akcióinkról emailben értesülhet, aki regisztrál honlapunkon.
• A plusz egy év óvoda témájában külön csoportot indítottunk.
• Instagram oldalunk itt érhető el.
A példamutatásban és az együttműködésben. Bár szülőként kevés közvetlen befolyásunk van a közoktatás működésére, hiszünk abban, hogyha hallatjuk a hangunkat és beszélünk problémákról, összefogunk és kiállunk szülőtársaink gyermekéért is, annak előbb-utóbb pozitív hatása lesz. Javítanunk kell a szülők és pedagógusok közötti megértést és együttműködést, mert ez a gyerekek érdeke és csak így juthatunk előbbre. Nekünk magunknak kell példát mutatnunk és időt, energiát, pénzt fektetnünk az oktatásba, ha gyermekeinknek jobbat szeretnénk annál, mint ami most van. #
Közösségünket 2016-ban alapítottuk, mert szülőként úgy láttuk, nekünk is felelősségünk van abban, hogy gyermekeink minőségi közoktatásban részesüljenek. Már akkor jól látszott, hogy a magyar közoktatás működésében rendszerszintű problémák vannak, melynek következményei rombolóan hatnak az egész országra. Változást csak közös erővel tudunk elérni, ennek egyik feltétele, ha mi szülők is hallatjuk a hangunkat. 2016 óta azon dolgozunk, hogy a szülők és a gyerekek érdekeit képviseljük; tevékenységünk részletesen megismerhető honlapunkon. 2023 őszéig informális, önkéntes közösségként működtünk, a hatékonyabb érdekképviselet érdekében azonban szükségesnek láttuk az alapítványi formára való áttérést. #
2016 óta képviseljük a szülők érdekeit a közoktatásban. Online akciókat szerveztünk, többek között támogatjuk a szülők és pedagógusok összefogását a tankönyvvásárlásban, segítjük a szülők kérvényezését a plusz egy év ovi érdekében, nyilvánosan képviseltük a szülők véleményét a tanárhiány, a nyelvoktatás és a járványkezelés témájában. Segítő és érdekvédő csoportot hoztunk létre a szülők és pedagógusok számára, nyilvános oldalunkon pedig kiállunk a szülőket és gyermekeink jövőjét érintő fontos társadalmi problémák tudatosítása mellett. Keressük a megoldási lehetőségeket is; segítjük a szülőket a jogérvényesítésben, létrehoztuk a Szószólót, ahol lehetőség van anonim módon nyilvánosságra hozni a közoktatásban tapasztalható problémákat, valamint elindítottuk a Szülői szókimondót, ahol fontos és érdekes kérdésekben lehetőség van a konstruktív párbeszédre. A szülők számára hasznos tudnivalókat folyamatosan gyűjtjük a Szülői tudástárban. A szülői érdekeket a sajtóban is képviseljük. Tevékenységünket folyamatosan bővítjük, ehhez kérjük az aktív támogatást. #
A Szülői tudásbázis kezdőoldala itt érhető el.
Bővítené, módosítaná a tudásbázist? Írjon nekünk vagy csatlakozzon csoportunkhoz!
Szülői Hang