A kormányzat 2019 nyarán jelentősen szigorította a 6 éves korban történő iskolakezdés betartását, és korlátozta a szülők és az óvoda lehetőségeit abban, hogy a gyermek még egy évig az óvodában maradhasson. Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda felelősségébe tartozott az iskolaérettség megítélése, az új törvénnyel ez átkerül az Oktatási Hivatalhoz, melyhez a szülőnek kell írásbeli kérvényt benyújtania januárban, a hivatal a gyermek ismerete nélkül dönt és csak az általa szükségesnek vélt esetekben vesz igénybe szakértői szakvéleményt. A hivatal döntése ellen a szülő csak bírósági eljárás keretében fellebbezhet.

A kérvényben a szülőnek meg kell indokolnia kérését, és ehhez minden kapcsolódó papírt érdemes mellékelni (orvosi, pszichológia, gyógypedagógiai, logopédiai leleteket, szakvéleményeket, az óvodai fejlődési napló ide vonatkozó kivonatát és az óvoda írásos véleményét, amely lehetőleg tartalmazza a további egy év óvodai nevelésre vonatkozó javaslatot).

Ezzel a segédlettel az érintett szülőknek szeretnénk segítséget nyújtani ahhoz, hogy szakmailag megfelelő indoklást tudjanak adni kérelmükhöz. Bár a szülők ismerik legjobban gyermeküket, de nem tekinthetők szakértőnek a témában, könnyen előfordulhat, hogy a szakmailag nem megalapozott érvelés következtében a hivatal elutasítja a kérvényt. A gyermekek érdekében szeretnénk ezt elkerülni, és ezért fontos, hogy a szülők megfelelő információkkal rendelkezzenek arról, hogy mikor tekinthetjük szakmailag megalapozottnak a további egy év óvodai nevelést.

Ez a segédlet a szülői indoklásra fókuszál. További információk a témával kapcsolatban itt találhatóak:

A Szülői Hang Közösség ellenzi a törvényt, álláspontunk szerint a törvény káros a gyermekek számára.

Miért tekintjük a törvényt károsnak?
  • A gyermeket ismerő szülő és óvoda helyett a gyermeket nem ismerő hivatal dönt, holott ennek a döntésnek a gyermek mélyreható ismeretére alapuló pedagógiai döntésnek kellene lennie, melynek meghozatalára egy hivatalos szerv alkalmatlan.
  • A hivatal ugyan elvileg kérheti egy szakértői bizottság véleményét, de ez nem kötelező, ezért az esetek nagy részében biztosan nem fog megtörténni, hiszen az országban jelenleg messze nincs annyi szakértő, hogy az összes érintett gyereket meg tudnák vizsgálni.
  • Még egy szakértői bizottság gyors felmérése sem pótolhatja a szülő és az óvodapedagógus személyes és alapos gyermekismeretét.
  • A törvény elveszi a döntési kompetenciát az óvodapedagógusoktól, akik így eszköztelenek maradnak, és ez gyermekeinkre is kihat.
  • A törvény tovább növeli a már most is hatalmas oktatási szegregációt, hiszen a hátrányos helyzetű családok aligha tudnak hatékonyan élni a kérvényezés lehetőségével.
  • Az iskolába erőltetett sok iskolaéretlen 6 éves gyermek pedig rontja az oktatás minőségét az iskolaérett gyermekek számára is, hiszen az iskolák jelentős része nem tudja hatékonyan kezelni az egy osztályon belül jelentkező nagy fejlődésbeli különbségeket.
 

Mivel azonban a törvény 2020. január 1-én hatályba lép, igyekszünk minimalizálni az általa okozott károkat, ezért készítettük ezt a segédletet. Fontos kérdésről van szó, hiszen az idő előtt iskolapadba erőltetett gyermekeket sorozatos kudarcok érik, ami alacsony önbecsüléshez vezet, tönkreteszi az iskolás éveket, és nagyban rontja a gyermek számára az életben való boldogulás esélyeit is. A nem iskolaérett gyerekek akadályozhatják a többi gyermek haladását is az iskolában.

Az alábbiakban kategóriákat, és azokhoz kapcsolódó példákat adunk arra, hogy jellemzően milyen indokok alapján tekinthetjük megalapozottnak a további egy év óvodai nevelésre vonatkozó kérelmeket; milyen indokok lesznek vélhetően nem megfelelőek, és mely indokoknál bizonytalan, hogy azokat figyelembe veszik-e. Az alábbiakat a szakma tapasztalt képviselőinek visszajelzései alapján állítottuk össze, de természetesen garanciát nem adhatunk mindezekhez. Az Oktatási Hivatal érdemben semmiféle információt nem adott arra vonatkozólag, hogy a kérvényeket milyen szempontok alapján bírálják el, így jelenleg csak találgatni lehet, hogy milyen szempontokat fognak figyelembe venni. Jelenleg senki nem tudja, hogy az Oktatási Hivatal miképpen fog dönteni. 

Az iskolaérettség megítélése összetett dolog, ehhez a pedagógiai szakszolgálatok munkatársai rendelkeznek megfelelő kompetenciával. Az alábbiak természetesen nem helyettesítik a szakszolgálati felmérést, hanem pusztán példákat adnak arra nézve a szülők kérelméhez, hogy mely esetekben lehet szakmailag indokolt a további egy év óvoda. Mivel azonban a szülőknek nincs lehetőségük közvetlenül a pedagógiai szakszolgálathoz fordulni, fontos, hogy a szülők is rendelkezzenek információval a témában.

Az Oktatási Hivatalban szeretik a papírokat, ezért fontos, hogy a kérelemhez az indoklásunkat alátámasztó dokumentumokat mellékeljük. Ilyen lehet az óvodai fejlődési napló megfelelő részeinek (lehetőleg az óvodapedagógussal egyeztetett) másolata, vagy az óvodapedagógus írásbeli pedagógiai véleménye, vagy bármilyen más dokumentum a gyermek fejlődéséről (orvostól, gyógypedagógustól, logopédustól, fejlesztőtől, 5 éves védőnői státuszpapír [15/2013-as EMMI rendelet 4.sz. melléklete], stb.).

Fontos, hogy indoklásunkat egészítsük ki gyermekünkkel kapcsolatos személyes tapasztalatainkkal. Ne másoljuk ki az alábbi sablonmondatokat szóról szóra, hanem gyermekünkre szabottan részletezzük, bizonyítsuk, magyarázzuk el, hogyan tapasztalhatóak az említett problémák saját gyermekünk esetében, adjunk konkrét példákat. Természetesen az egyes gyermekekre nem az összes felsorolt példa illik egyszerre egy kategórián belül, hanem csak néhány ezek közül. 

Amennyiben gyermekünk jelenleg, vagy korábban betegségben szenvedett, illetve kezelésre van, vagy volt szüksége – legyen az orvosi, pszichológiai vagy gyógypedagógiai kezelés, –  az is okot adhat a további egy év óvodára. Ilyen esetekben adjuk meg, milyen betegségről, kezelésről van szó, és lehetőleg támasszuk alá dokumentumokkal is. A gyermeket ért lelki traumák (pl. tragédia, komoly betegség, válás vagy másfajta krízis a szűkebb családban) is okozhatják a gyermek fejlődésének visszamaradását. 

A kérvényeket a jelenlegi szabályozás szerint január 1 és 15 között kell benyújtani, de az Országgyűlésben javaslatot tettek a határidő január 31-ig történő meghosszabbítására. Még nem elérhető az Oktatási Hivatal kérvényező online felülete. A benyújtás praktikus tudnivalóiról az Oktatási Hivatal ad tájékoztatást

Azok a szülők, akik gyermeküket nem ítélik iskolaérettnek és segédletünk alapján szakmailag megalapozott indoklást nyújtanak be, joggal várhatják el, hogy kérésüket méltányolják, vagy szakszolgálati vizsgálatot rendeljenek el. Ha az Oktatási Hivatal a szakmailag megalapozott szülői kérelmet szakszolgálati vizsgálat nélkül utasítja el, javasoljuk, hogy a szülők bírósági úton fellebbezzenek, hiszen a hivatal a gyermek ismerete nélkül nem utasíthatná vissza az alapos szülői indokokat.

Indokok, amik nem segítenek

Az Alaptörvény, a Gyermekjogi egyezmény, stb. alapján a szülő joga dönteni a gyermek iskolaérettségéről.
Ezek az érvek elhangzottak a törvény vitája során, de nem vették figyelembe. Ezek után aligha várhatjuk, hogy ezeket az általános érveket a törvény alkalmazása során méltányolni fogják. 

A következő évben jobb tanárt fog kapni.
A hivatal nem különböztet meg jobb és rosszabb tanárt, így ez az érvelés várhatóan nem segít.

A barátai vagy  a testvére is maradnak még egy évet.
A hivatal nem foglalkozik gyermekeink barátaival, így ez az érv minden bizonnyal nem segít.

Szakmailag erős indokok

A kitartó figyelem hiánya. 
Gyermekem csak nagyon rövid ideig tud egy dologra koncentrálni. Nem kitartó, néhány perc után figyelme lankad, fáradékony, és más dolgokkal kezd el foglalkozni, vagy unatkozik. Feladat közben figyelme elkalandozik.

Gyenge emlékezőképesség.
Gyermekem nem tudja megjegyezni a neki mondottakat, pár perc után már nem tudja felidézni azt, amit hallott, hosszabb verseket nem tud megtanulni.

Fejletlen beszéd és beszédértés. 
Gyermekem nem tudja szóban kifejezni gondolatait, beszéde, beszédritmusa zavaros és nem folyamatos. Sokszor mások számára nem érthető, hogy mit szeretne mondani. Szókincse elmarad a vele azonos korú gyerekektől. Élményeit, gondolatait nem vagy csak nehezen tudja kifejezni. Nem beszélget felnőttekkel. Csak tőmondatokat használ. Mások által közvetített eseményekről, gondolatokról nem, vagy nehezen tud beszámolni.

Beszédhangok kialakulása megkésett.
A beszédhangokat nem tudja megkülönböztetni, és/vagy nem alakultak ki még nála a tiszta beszédhangok.

Fejletlen gondolkodás.
Gyermekem nem érti az alapvető ok-okozati összefüggéseket. Nem tudja megkülönbözteti a lényeges és lényegtelen dolgokat. Ismereteit nem tudja egységbe foglalni. A feladatot nem mindig érti meg, többször visszakérdez.

Gyenge akarati élet, gyenge önirányítás. 
Elsősorban az érzelmeire hallgat. Egyszerű helyzetekben sem tud önállóan dönteni. Döntéseiben nem kitartó és nem következetes. A késztetései vezetik, szertelen, a kontroll-funkciói még éretlenek. Figyelmét is nehezen tudja irányítani, könnyen elterelődik, álmodozik.

A sorrendiséggel kapcsolatos (szekvenciális) gondolkodása bizonytalan.
Nem tud követni utasítás sorokat és sormintát, nehezen követi a meséket, nem tud pontosan megjegyezni verseket, nyelvi és ismereti sorozatokat. 

Érzelmi kiegyensúlyozatlanság. 
Gyermekem érzelmi állapota, hangulata nagyon gyorsan változik, kiszámíthatatlan és erős érzelmi reakciókra hajlamos. Nem elég erős az önkontrollja. Érzelmei hevesek, nem tudja kontrollálni. Visszahúzódó, félénk. Gyakran megsértődik. Ha sérelem éri, nem szólal meg. Konfliktushelyzetben hevesen reagál. Ha más óvónő van a csoportjában, nem hajlandó bemenni, sírva fakad. Nehezen barátkozik, inkább egyedül szeret lenni.

Gyenge monotónia tűrés. 
Gyermekem nem tud sokáig egy helyben nyugodtan ülni, nem tudja leküzdeni mozgásigényét. Nem tud majd a 45 perces tanórákon végig fegyelmezetten viselkedni. Elkezdett feladatot/játékot nem fejez be, vagy nagyon sok ideig ül mellette. Folyamatos biztatásra van szüksége, hogy befejezze amit elkezdett. Ha nem sikerül valami elsőre, akkor feladja. Nem bírja elviselni a kudarcot, a kudarcok érzelmileg letörik. Egyáltalán nem érdeklik a feladatok, pl. a foglalkoztató füzetek, csak játszik.

Gyenge alkalmazkodóképesség, szabálykövetés.
Gyermekem nehezen veszi észre a körülötte lévő élethelyzetet, nem cselekszik az adott szituációnak megfelelően. A szabályokat (otthon vagy az óvodában) nem tartja be. Nehezen alkalmazkodik az óvodában a szokásokhoz. Csak az óvónőktől, szülőktől fogad el irányítást, más felnőtt (nagyszülők, másik óvónő) nincs rá hatással. Nem szereti a szabályjátékokat, ha nem ő nyer, akkor hisztizik. Váratlan helyzetekben megrémül. Nem tudja elfogadni a felnőttek által felállított szabályokat, és ezáltal rendszeresen konfliktusba kerül a felnőttekkel vagy társaival. Elsősorban csak a saját igényeire figyel, érzelmei irányítják. Nem szófogadó, az iskolában nem tartaná be a tanár utasításait. 

Mozgáskoordinációja fejletlen. 
Koordinálatlan a járása, bizonytalan a nagymozgása. Az apró, finom mozgásokat igénylő feladatokat nem tudja megfelelően elvégezni, pl. cipőfűzés, nem tud rajzban kisebb részleteket megjeleníteni. Nem tudja a mozgását megfelelően koordinálni. Nem szeret mozogni, hamar elfárad. Nem tud térben tájékozódni, az irányokban nem biztos. Gyakran elesik. Ha labdázik, gyakran nem arra néz, amerre dob. Nem tudja a labdát elkapni.

Nem alakult ki a jobb-bal domináns oldal. 
Nem alakult ki egyértelműen, hogy melyik a domináns kéz vagy láb. Rajzoláskor váltogatja a kezét, nem derült ki, hogy jobb- vagy balkezes.

Nem megfelelő térérzékelés. 
Az irányokat (előre, hátra- stb.) eltéveszti, a jobb és bal oldal tekintetében bizonytalan. Nem tudja a jobb és bal oldalt, valamint a jobbra és balra irányokat megfelelően azonosítani, gyakran halad jobbról balra a kirakós feladatokban, sormintákban.

Időészlelése fejletlen.
Időbeli tájékozódása gyenge, nem érti a tegnap és a holnap, a volt és a később lesz fogalmát, a napszakokat az évszakok egymásutániságát összekeveri.

Az iskolakezdéshez szükséges készségek hiánya.
Számfogalma nem alakult még ki, nem képes a menyiségek összehasonlítására. Ceruzafogása, ceruzavezetése nem megfelelő.

Bizonytalan indokok

Ezek lehet, hogy segítenek, de lehet, hogy nem. Több ilyen indok együtt, vagy más, súlyosabb indokok kiegészítéseként talán hasznos lehet. 

Nem érte el az iskolakezdéshez szükséges testi fejlettséget. 
Gyermekem gyenge testalkatú, testsúlya, testmagassága jóval az életkorának megfelelő alatt van. 

Nincs meg a megfelelő tájékozottsága. 
Nem tudja megmondani nevét, szülei nevét, lakcímét, évszakokat, napszakokat, stb, és ezeket nem is lehet neki megtanítani. 

Kapcsolati nehézségek.
Szorong, fél ha kapcsolatot kell teremtenie gyermektársaival vagy a felnőttekkel. Nagyrészt csak egyedül játszik.

Délutánonként alvásra, pihenésre van szüksége.
Még nem hagyható el a délutáni alvás, pihenés, szüksége van erre minden nap.

Az Oktatási Hivatal eddigi döntései

Szülőként felmérjük az Oktatási Hivatal döntéseit: egymást segítjük azzal, hogy az OH döntéseinek eredményét anonim módon megosztjuk egymással. Itt érhető el az a lekérdező felület, melynek segítségével az eddigi OH döntésekről szóló szülői visszajelzések megtekinthetők. Lehetőség van a kérelmek tartalma, az OH döntése vagy egyéb szempontok szerint keresni az eredmények között. Ezáltal a kérvényezőknek lehetőségük nyílik megtekinteni a korábbi, hasonló jellegű kérvények szövegét és azok eredményét, ami tippeket adhat a kérelem kitöltéséhez. Kérjük, amint megkapja az OH levelét – legyen az elfogadás, elutasítás vagy függő hatályú döntés (=szakszolgálati vizsgálat), – töltse ki Ön is rövid anonim kérdőívünket, hogy így segíthessük egymást és kiálljunk gyermekeink érdekében.

További információk

Hol kaphatok további segítséget?
Az érintett szülők számára közösségi csoportot hoztunk létre, melyhez már több ezer szülő csatlakozott, és akik között vannak pedagógus, pszichológus, gyógypedagógus szakemberek is. Egyikünk sem rendelkezik kész válaszokkal, hiszen az Oktatási Hivatal ismeretlen szempontok alapján akar dönteni a gyerekek sorsáról, de közösen keressük a megoldást, hiszen ez a törvény valamennyiünket – szülőket, gyerekeket, óvodapedagógusokat, tanárokat, pszichológusokat, fejlesztőket, gyógypedagógusokat – egyformán sújt.
Hogyan segíthetem szülőtársaimat?
Szülőként egymást segítjük azzal, hogy az OH döntéseinek eredményét anonim módon megosztjuk szülőtársainkkal. Ezáltal a később kérvényezőknek lehetőségük nyílik megtekinteni a korábbi, hasonló jellegű kérvények szövegét és azok eredményét. Az OH döntésének nyilvánosságra hozása segít elszámoltathatóvá tenni a kormányzatot és elkerülni a hatalmi önkényt. Kérjük töltse ki szülőként kérdőívünket akkor, amikor az Oktatási Hivataltól megjött az értesítés, hogy a kérelmet elfogadták, elutasították vagy szakszolgálati vizsgálatot kértek. A megadott adatok azonnal lekérdezhetőek.
Bízhatunk-e az Oktatási Hivatal dolgozóinak jóindulatában?
Természetesen az Oktatási Hivatalban is alapvetően jó szándékú emberek dolgoznak, akiknek a jóindulatában mindenki egyéni meggyőződése szerint bízhat. Ne feledjük azonban, hogy aki egy hivatalban dolgozik, az alapvetően hivatalnokká válik, függetlenül attól, hogy esetleg rendelkezik pedagógiai végzettséggel is, hiszen saját személyes érzéseit és véleményét félretéve a hivatali szabályzat szerint kell eljárnia. Aki pedig a minisztérium irányítása alatt álló hivatal jóindulatában bízik, annak az alábbi tényeket szeretnénk a figyelmébe ajánlani.
  • A törvény beterjesztését nem előzte meg semmiféle szakmai egyeztetés.
  • A törvényt nyáron, a tanévzáró után nyújtották be, amikor a pedagógusok és a szülők már megkezdték a nyári szünidőt, így jóval kevesebben tudtak érdemben gyorsan reagálni rá.
  • A törvényt még maga a kormány sem vállalta, ugyanis nem kormányzati, hanem egyéni képviselői indítványként nyújtották be a Parlamentbe, ennek ellenére a törvényt beterjesztő képviselő nem jelent meg a parlamenti vitán.
  • A törvény vitája közben a Szülői Hang Közösség és a csatlakozó több mint 40 szervezet, lényegében a teljes pedagógus szakma tiltakozott a Kossuth téren, de a kormányzat mégsem adott szakmai indokot a törvényre.
  • A parlamenti szavazás napján egyéni kezdeményezésre szülők tüntettek a Kossuth téren. További tüntetések voltak augusztusban és novemberben is a törvény ellen. Mindezekre a kormányzat érdemben nem reagált.
  • Az ellenzék az Alkotmánybíróság elé vitte a köznevelési törvény módosításának ügyét, a törvény ugyanis minden bizonnyal ellentétes az Alaptörvénnyel.
  • A kérdésben talán leginkább járatos Magyar Óvodapedagógiai Egyesület kilépett a törvény végrehajtásáról szóló minisztériumi egyeztetésből. Amint írják, a minisztérium egyértelműen kinyilvánította, hogy a törvényben lényegi szövegváltoztatás nem várható. A szakma által javasolt szövegek közül minimális és főleg a lényegi tartalmakat nem érintő változások várhatók. A rugalmas beiskolázás helyett az Oktatási Hivatal irányításával adminisztratív alapon döntenek a gyermekek tankötelezettségéről.
  • Bár elvárható lett volna, hogy a törvényhez kapcsolódó rendelkezéseket még a tanévkezdés előtt nyilvánosságra hozzák, a Minisztérium ezt többszöri kérés ellenére hónapokig nem tette meg, a késlekedéssel jelentős károkat okozva a gyermekeknek. Sok esetben például az óvoda nem tudta eldönteni, hogy egy gyermek középsős vagy nagycsoportos-e.
  • Miközben a kormányzat rendszeresen az egységesítésre hivatkozik, a törvény végrehajtása kapcsán épp az egységesítés hiányát tapasztalhatjuk, ugyanis a pedagógiai szakszolgálatok egy része végzett iskolaérettségi vizsgálatokat még január előtt, másik része ellenben visszautasította a szülők ilyen vizsgálatok iránti kérését. A kormányzatnak csak egy szavába került volna az egységes szakszolgálati működés biztosítása, ezt mégsem tette meg többszöri kérés ellenére sem, ezzel jelentős hátrányt okozva azoknak a családoknak, ahol a szakszolgálatok nem végeztek ilyen vizsgálatokat. Mindez súlyosan sérti az esélyegyenlőséget.
  • A kormányzat nem adott elfogadható szakmai indokot a törvényre. Először azt állították, hogy a minél előbbi iskolakezdés a gyermek érdekeit szolgálja, mintha a gyermek iskolaérettsége nem is számítana. Utána az egységesítésre hivatkoztak, pedig ennek épp az ellenkezője, az egyénre szabott döntések lennének a legfontosabbak. Legújabban pedig állítólagos, de nem részletezett visszaélésekkel próbálják alátámasztani a törvényt, ahelyett, hogy az esetleges problémákat helyi szinten próbálnák ellenőrizni és megoldani. Mindeközben a kormány részéről csak politikusi magyarázatokat kapunk, nem látunk, hallunk egyetlen valóban hozzáértő szakértőt, aki a kormányzati döntésekért felelősséget vállalna.
  • A törvény ellen pszichológusok, fejlesztő- és gyógypedagógusok is felszólaltak, a kormányzat mégsem változtatott.
  • A hivatali döntésekért senki sem vállal személyesen felelősséget, miközben a rossz döntések következményeivel nekünk szülőknek kell majd éveken keresztül szembenéznünk, és ezek a döntések gyermekeink sorsát – mind a még éretlenekét, mind az iskolaérettekét – évekre, évtizedekre meghatározhatják.
  • A pedagógiai szakszolgálatoknál óriási a túlterheltség. A törvény miatt rengeteg gyermek szükségtelenül kerül a szakszolgálatokhoz az iskolaérettség kérdésével, és ennek következtében a szakszolgálatoknak nem jut elegendő idejük a valóban fontos esetek (pl. a sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő gyermekek) fejlesztésére, kezelésére. Az ezzel kapcsolatos felvetésekre a Minisztérium érdemben nem válaszolt.
  • Az Ombudsman a törvény elhalasztását kérte, mivel a kormányzat nem adott elegendő felkészülési időt a bevezetésére.
  • A többszöri kérés ellenére sem a Minisztérium, sem az Oktatási Hivatal nem adott semmiféle tájékoztatást arról, hogy milyen szakmai szempontok szerint döntenek a beadott kérelmekről, holott, ha valóban szakmai döntések születnének, ez elvárható lenne.
  • Azzal, hogy a kormányzat a szülők és a szakértők közé beékelte az Oktatási Hivatalt, lehetőséget teremtett arra, hogy a hivatal a döntések meghozatala során elsősorban a gyermek lakóhelyén tapasztalható óvodapedagógus- és tanárhiány mértékét vegye figyelembe, és ennek alapján, a rendelkezésre álló férőhelyek számát szem előtt tartva döntsön a gyermek iskoláztatásáról, ahelyett hogy kizárólag a gyermek valódi pedagógiai szükséglete lenne a döntés alapja.
Mit tehetek, ha az Oktatási Hivatal elutasítja a kérvényemet?
A segédletünkben található szakmailag erős indokok jogos alapot szolgáltatnak arra, hogy az Oktatási Hivatal méltányolja kérelmünket, vagy szakszolgálati vizsgálatot rendeljen el. Ha az Oktatási Hivatal elutasította kérelmünket, de szülőként továbbra is úgy gondoljuk, hogy a gyermekünk érdekét szolgálná a plusz egy év óvoda, akkor adjunk be fellebbezést bírósági úton. Ez természetesen további időt, energiát igényel és a család számára stresszt okoz, de mivel gyermekünk számára nagyon fontos döntésről van szó, érdemes meghozni ezt a befektetést. A fellebbezés nemcsak saját gyermekünk számára fontos, hanem az összes többi gyermek számára is, hiszen ha mindenki szó nélkül elfogadná a hivatali döntéseket, akkor ezzel zöld utat adnánk a hivatali önkénynek.
Miért kerültünk szülőként ebbe a helyzetbe?

Szülőként megalázó, hogy a gyermekünk sorsát meghatározó kérdésben egy hivatal látatlanban döntsön. Azért születhetett ilyen törvény, mert a kormányzat már évek óta nem valódi pedagógiai szempontok szerint dönt az oktatási kérdésekben, hiszen nem is folytat érdemi párbeszédet a pedagógiában jártas szervezetekkel, szakértőkkel, hanem pusztán hatalompolitikai és gazdasági megfontolások szerint dönt. Jellemzően központosító, bürokratikus döntéseket hoznak. Az iskolák fenntartását már évekkel korábban elvették az önkormányzatoktól és központosították, ezzel jelentős minőségromlást idézve elő oktatási rendszerünkben. Az iskolaérettségről szóló hivatali döntés is ebbe a sorba illik, csak azért kelt most nagyobb feltűnést, mert ez közvetlenül érinti a szülőket.

Az iskolákban drámai a tanárhiány, az óvodákban katasztrofális mértékeket ölt az óvodapedagógushiány. A pedagógusok felelőssége óriási, anyagi és erkölcsi megbecsülésük mégis botrányosan alacsony, így nem csoda, ha sok pedagógus elhagyja a pályát, az elhivatott fiatalok pedig inkább más pályát választanak. A kritikus méreteket öltő pedagógushiány pedig oda vezet, hogy a kormányzat adminisztratív eszközökhöz nyúl, mint például az iskolaéretlen gyermekek iskolába erőltetésére alkalmas hivatali eljárás, hogy ezáltal kevesebb gyermek számára kelljen finanszírozni a plusz egy év óvodai nevelést.

Mindehhez pedig a szülői társadalom jelentős része a hallgatásával asszisztál. Mi, szülők túl sokszor csak saját gyermekükkel vagyunk elfoglalva. Addig, amíg szülőként nem hallatjuk hangunkat az oktatási rendszer züllésével kapcsolatban – függetlenül attól, hogy saját gyermekünknek sikerült-e egyéni kibúvót találni, vagy sem -, addig a kormányzat sem tesz érdemi erőfeszítést a minőségi oktatás érdekében.

A kormányzattól elvárjuk a törvény visszavonását és a minőségi oktatás megteremtését. Ugyanakkor nekünk, szülőknek is változtatnunk kell. Össze kell fognunk, ha boldog jövőt szeretnénk gyermekeinknek. Álljunk ki szülőtársaink gyermekeiért is, hiszen ők együtt fogják alkotni a jövő generációt, egymás barátai, társai lesznek. Minden egyes gyermek, aki ma hazánkban nem kapja meg a minőségi oktatást, hátrányba kerül, és ez a hátrány saját gyermekünk számára is teherként jelentkezik majd.

Hogyan tiltakozhatunk együtt a törvény ellen?

Bármilyen tiltakozási forma szóba jöhet, az egyéni, kreatív ötletek is segíthetnek, ha megvalósulnak. A Szülői Hang Közösség kampányt indított, melyben saját magunkról készült fotót teszünk közzé, amelyen egy felirattal adunk hangsúlyt a tiltakozásunknak. Ez eddigi fotók itt találhatóak.

Csatlakozzunk minél többen! Elsőre talán szokatlan ez a tiltakozási forma, és sokunkban van szorongás a nyilvános szerepléssel kapcsolatban. Ezen azonban túl tudunk lendülni, segít az előttünk járó szülők példamutatása. Csak akkor léphetünk előre, ha vállaljuk véleményünket és kiállunk gyermekeink mellett. A csatlakozásról további információ itt található.

 

A Szülői Hang Közösséget az oktatási kérdések iránt érdeklődő önkéntes szülők hozták létre. Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszünk, és aktív részvételünkkel képviseljük a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. Ha szeretne értesülni híreinkről, akcióinkról, iratkozzon fel hírlevelünkre.

A segédletet a Szülői Hang Közösség önkénteseinek kezdeményezésével, szakértők bevonásával állítottuk össze. A segédlettel kapcsolatos konstruktív visszajelzéseket szívesen látjuk az info@szuloihang.hu címen.

  Megosztás