A Szülői Hang Közösség országos online szülői felmérést készített a tanárhiányról és az azzal összefüggő minőségi problémákról, melyben 5281 szülő vett részt. A felmérés legfontosabb eredményei a következőek.

  • A szülői visszajelzések 45%-ában jeleztek súlyos tanárhiányt: valamelyik tantárgyból legalább két héten keresztül nem volt érdemben tanítás az elmúlt évben. Ezen belül a válaszadók 31%-a nagyon súlyos tanárhiányt jelzett, amikor legalább egy hónapig nem volt oktatás valamelyik tantárgyból, 15% pedig extrém tanárhiányt tapasztalt, amikor legalább három hónapon keresztül nem volt érdemben tanítás valamelyik tantárgyból.
  • A tanárhiány mindegyik iskolatípusnál jelentős, de legnagyobb mértékben a szakképzést érinti (65% tapasztalt legalább súlyos mértékű tanárhiányt), némileg kisebb mértékben a gimnáziumokat (51%) és az általános iskolákat (43%).
  • A tanárhiány a matematika és angol nyelv esetében a legkritikusabb az összes iskolatípusnál. Ezen kívül gimnáziumoknál kiemelkedik még a fizika, történelem, kémia és informatika, szakképzésnél pedig a szakmai tárgyak, informatika és fizika. De a többi tantárgynál is számottevő a tanárhiány, köztük magyar nyelv és irodalomból is.
  • A tanárhiány a település méretétől függetlenül hasonló mértékben jellemző a nagyvárosokra éppúgy, mint a kistelepülésekre; egyértelműen országos szintű problémáról beszélhetünk.
  • Egyes tantárgyaknál a tanárhiány különösen hosszú ideig tart, ez főleg általános iskolák esetében jelent gondot és elsősorban ének-zene, informatika és technika tárgyból fordul elő, de a kis településeknél testnevelésből, fizikából, kémiából, rajzból és a napközinél is. A tanárhiány ezekben az esetekben azt jelenti, hogy az év nagy részében elmarad az oktatás, mivel év közben alig lehetséges új tanárt találni.
  • A váratlan tanárváltás („fluktuáció”) igen gyakori a közoktatásban: egy év alatt az esetek 44%-ában történt váratlan tanárváltás legalább egy tantárgyból, ami azért is szomorú, mert a gyakori tanárváltások csökkentik a gyermekek érzelmi bevonódását és rontják motivációjukat.
  • Az egyes tantárgyak esetén a korábban már említett tanárhiányon túl az általános iskolai osztálytanítóknál és a napközis tanároknál kiemelkedik a váratlan tanárváltás, mint probléma.
  • Az adatok cáfolják a kormányzat által képviselt álláspontot, mely szerint a tanári fluktuáció természetes, de a tanárhiány nem jellemző. Épp ellenkezőleg, ahol van fluktuáció, ott többségében (57%) van tanárhiány is.
  • A szülők szerint a csoportbontás hiánya gyakran hátráltatja az oktatást: a szülők 53%-a véli így. A szülők 15%-a szerint pedig több tantárgyból is hátráltatja az oktatást a csoportbontás hiánya.
  • A csoportbontás hiányát tekintve matematikából látják legsúlyosabbnak a helyzetet a szülők, itt minden iskolatípusnál a szülők több mint harmada jelezte, hogy a csoportbontás hiánya hátráltatja a tanulást. Fontos jelzés ez, mely mutatja, hogy a matematika oktatást a szülők nem látják hatékonynak. Elképzelhető, hogy a jobb módszertan, az osztályon belüli differenciálás is nagyban javíthatna a diákok és szülők elégedettségén. Összevetve azzal, hogy a matematika tantárgy vezeti a tanárhiány és a váratlan tanárváltás statisztikákat is, elmondhatjuk hogy matematikából válsághelyzet alakult ki; a diákok jelentős része számára nem adottak a hatékony tanulás feltételei, így egy egész generáció nőhet fel úgy, hogy matematikából nem készítik fel őket megfelelően.
  • Az angol nyelv a második leginkább érintett tantárgy, ahol elmarad a szükséges csoportbontás, minden iskolatípusnál a szülők több mint 14%-a jelezte ennek hiányát. Nyelvtanulásnál különösen problematikus a csoportbontás hiánya, hiszen ez ellehetetleníti a beszédközpontú, gyakorlatias nyelvtanulást. Az angol nyelv oktatását szintén nagyban érinti a tanárhiány és a gyakori tanárváltás is. Mindez pedig a rossz hatékonyság mellett az esélyegyenlőséget is rombolja a továbbtanulásnál, hiszen 2020-tól a kormányzat jelenlegi tervei szerint csak középfokú nyelvvizsgával lehet bejutni a felsőoktatásba.
  • Az osztálylétszámok eloszlása nagy szórást mutat; gyakori, hogy az osztálylétszám olyan magas, ami már megnehezíti a pedagógusok munkáját és a gyerekek egyéni igényeire való odafigyelést. A szülői visszajelzések azt mutatják, hogy általános iskoláknál az esetek 32%-ában, gimnáziumoknál az esetek 21%-ában, a szakképzésnél az esetek 11%-ában az osztálylétszám meghaladja a törvényben rögzített maximumot.
  • A szülői visszajelzések nagy mértékű tanári kontraszelekcióra utalnak. A szülők a tanárok csaknem negyedének (23%) pedagógiai munkájával kifejezetten elégedetlenek. Egyértelmű, hogy sokszor a tanárhiány következtében az iskolák nem tudnak válogatni a jelentkezők között, így felvesznek olyanokat is tanári munkára, akiknek bár a szükséges végzettségük megvan, alkalmasságuk minimum megkérdőjelezhető. Ahhoz, hogy a problémákat valóban megoldjuk és megteremtsük a minőségi oktatás feltételeit gyermekeink számára, több tízezer alkalmas és elhivatott pedagógust kell a tanári pályára csábítani.
  • Az iskolák nem tudják megfelelően biztosítani az egyénre szabott oktatást a gyerekeknek. Ez ugyanolyan mértékben sújtja a kiemelkedő és a lemaradó tanulókat. Mindkét esetben a szülők 55%-a írta, hogy kifejezetten elégedetlen a tanulók egyénre szabott támogatásával. Ebben a kérdésben érzékelhető különbség tapasztalható iskolatípus szerint: a helyzet kevésbé tűnik rossznak elsősorban az alapítványi fenntartású, másodsorban az egyházi fenntartású iskolákban. A tanárhiány megjelenésével számottevően romlik az egyénre szabott oktatás. Ahol megjelenik a tanárhiány, ott az iskola “túlélő üzemmódba” kapcsol, és mivel a tanároknak el kell látniuk a helyettesítéseket, kevesebb idejük és energiájuk jut arra, hogy a gyerekekkel egyénileg foglalkozzanak.
  • A szülők jelentős része (34%) nem bízik az intézmény igazgatójában, és a tanárhiány megjelenésével ez a bizalmatlanság tovább nő. Itt egy összetett kérdéssel állunk szemben, melyet több szempont is befolyásolhat, a szöveges visszajelzéseket is figyelembe véve azonban egyértelmű, hogy több helyen az igazgató szakmaiatlan működése idézi elő a tanárhiányt: az igazgatóval való hosszú és kimerítő konfliktus-sorozat után mondanak fel pedagógusok.
  • Az érintett szülők 44%-a elégedetlen azzal, ahogyan az iskola a speciális igényű (SNI, BTMN) gyerekekkel bánik. A speciális fejlesztést igénylő gyerekek szülei szerint az esetek több mint harmadában (37%) a gyermek nem kapja meg az államtól a szükséges fejlesztést, mert ahhoz túl messze kellene utazni, vagy csak magán úton érhető el, vagy egyes esetekben még magán úton sem.
  • A szülők többsége (56%) szerint az intézmény nem tudja hatékonyan kezelni a hátrányos helyzetű tanulók beilleszkedését és tanulási nehézségeit.
  • 10-ből 9 szülő szerint az állam nem nyújt kellő anyagi és erkölcsi megbecsülést a pedagógusoknak, és nem megfelelőek a munkafeltételeik sem. Csupán egy szűk kisebbség elégedett a tanárok megbecsültségével, de az ő számuk is jelentősen csökken, amint személyesen találkoznak azzal, hogy a tanárok akár el is hagyhatják a pályát, ezért nem marad elegendő tanár, aki tanítson.

Az alábbiakban ismertetjük a felmérés részletes eredményeit interaktív ábrákkal és szöveges szülői véleményekkel illusztrálva. A számszerű eredmények mellett a sok szöveges szülői véleményből külön oldalon közzétettünk egy több mint 1300 idézetből álló tematikusan csoportosított válogatást is.

Tartalom

A felmérésről
A tanárhiány gyakorisága
A tanárhiány időtartama
Váratlan tanárváltások
Csak fluktuáció?
A csoportbontás hiánya
Az osztálylétszám
Tanári kontraszelekció
Egyénre szabott oktatás
Hozzáértő igazgató
Törődés a speciális igényű gyermekekkel
A hátrányos helyzetűek segítése
Óvodapedagógus hiány
A tanárok megbecsültsége
A tanárhiány okai
Ezt kéri a Szülői Hang Közösség

A felmérésről

Bár sok szó esik a tanárhiányról, részletes statisztika mindeddig nem állt rendelkezésre. Ezért is döntött úgy a Szülői Hang Közösség, hogy országos online szülői felmérést indít, amivel nem csupán a tanárhiány jelenségét, hanem az ezzel összefüggő minőségi panaszokat is igyekszik feltérképezni.

Felmérésünknek külön aktualitást adott az az ellentmondás, ami a szülők jelzései és a Klebelsberg Központ tanárhiányt cáfoló állítása között feszül; az  ellentmondó vélemények közepette fontosnak tartottuk, hogy összesítsük és dokumentáljuk a tapasztalatokat.  A felmérés jobbító szándékkal készült: reményeink szerint a részletesebb, szülői véleményeket tükröző adatok elősegíthetik a közös megoldáskeresést. Szülőként nagy a felelősségünk gyermekeink nevelésében, de sokkal többet érhetünk el, ha szülők, tanárok, szakértők és az oktatáspolitika vezetői közösen, együttműködve keresik a megoldásokat.

A szülői felelősség jegyében kértük a visszajelzéseket az oktatás minőségéről általában, ennek részeként a tanárhiányról. Fontos előrelépés korábbi szülői felméréseinkhez képest, hogy a szülők nem csupán véleményt mondtak egyszerű feleletválasztó kérdések formájában, hanem részletes adatszolgáltatást nyújtottak, melynek részeként listát adtak azokról a tantárgyakról, ahol problémát észleltek, megadva a probléma jellegét, időtartamát és gyakoriságát. Ez a korábbinál jóval aktívabb szülői részvételt jelentett, ami jelzi azt is, hogy egyre több szülő érzi szükségét a véleménynyilvánításnak, és egyre többen képviselik aktívan gyermekeik érdekét ebben a formában is.

Bár az eredmények nem tekinthetők országosan reprezentatívnak, a nagy számú, összesen 5281 kitöltő részvételével lezajlott adatgyűjtés az eddigi legszélesebb körű ilyen jellegű felmérés, melynek eredményei fontos útmutatást adnak a probléma nagyságrendjéről és a legfontosabb tendenciákról. Külön emeli az eredmények jelentőségét az, hogy az önkéntes kitöltők elsősorban az oktatás iránt leginkább érdeklődő, gyermekük iskolai életére legjobban odafigyelő szülők közül kerültek ki. Az adatgyűjtés országosan zajlott, minden megyéből jelentős számú kitöltő jelentkezett, melyek között megtalálhatóak a különböző iskolatípusokra (általános iskola, gimnázium, szakgimnázium, szakközépiskola) és a különböző fenntartókra (állami, egyházi, alapítványi) vonatkozó adatok is. Az online felmérések sajnos általában nem jutnak el a hátrányos helyzetű régiókba, ahol az oktatás helyzete tudvalevőleg rosszabb, emiatt elképzelhető, hogy egyes esetekben a valós helyzet még kedvezőtlenebb, mint amit a felmérés eredménye mutat. A felmérés 2018 szeptember elejétől november elejéig tartott, és az elmúlt egy év tapasztalataira kérdezett rá. Az eredmények jelzik a legfontosabb problémákat és nagyságrendi becslést adnak azok mértékére, ezzel elősegítve a további közös gondolkodást.

A tanárhiány gyakorisága

A tanárhiány legegyértelműbb megnyilvánulási formája az, amikor a tanóra érdemben nincs megtartva.  Ez jelentheti azt, hogy a tanóra elmarad, de lehetséges, hogy az órát helyettesítéssel megtartják ugyan, de a helyettesítés nem megfelelő, például több pedagógus egyeztetés nélkül gyenge színvonalon helyettesít, vagy szülőként egyértelmű, hogy a helyettesítő személy nem rendelkezik megfelelő szakképzettséggel, vagy az adott tantárgy tanításához szükséges alapvető ismeretekkel.

Az iskola szempontjából természetesen több eset lehetséges: lehet, hogy a tanár éppen beteg lett, de lehet, hogy a tanár felmondott és épp keresik az utódját. Több oka lehet annak, hogy miért nincs érdemben megtartva az óra: lehetséges, hogy az iskola nem tud szakszerű helyettesítést biztosítani, más esetekben elképzelhető, hogy elvileg ugyan szakszerű helyettesítés zajlik (és így is van az óra elkönyvelve), a tanárnak azonban nincs kellő ideje, energiája felkészülni és megtartani az órát. Míg az iskola ezeket az eseteket különböző módokon könyveli el, a gyerekek és a szülő számára a mögöttes háttér nem mindig ismert, és nem is annyira fontos. Ami a gyermek és rajta keresztül a szülő számára látszik, az az érdemi oktatás elmaradása. Felmérésünk ezt vizsgálta: milyen gyakran tapasztalja azt a szülő, hogy valamely tantárgyból bizonyos ideig elmarad az érdemi oktatás?

Felmerül a kérdés, hogy a tanár betegség miatti hiányzása vajon nem tekinthető-e elfogadhatónak? Természetesen betegség bárkit érinthet, de éppen ezért került kialakításra a helyettesítési rendszer, melynek célja a betegség miatti hiányzás szakszerű kezelése. Elvárható, hogy a kormányzat olyan helyettesítési rendszert működtessen, ami kiküszöböli a szokásos tanári betegség miatti órák elmaradását, és szakszerű helyettesítéssel az iskolák folyamatosan biztosítsák a minőségi oktatást. Ha a tanár betegsége miatt órák maradnak el, akkor ez azt jelzi, hogy a helyettesítési rendszer nem működik jól, és a betegség tanárhiányként jelentkezik.

Attól függően, hogy hány hétig marad ki az érdemi oktatás egy adott tantárgyból, különböző súlyosságú lehet a tanárhiány. Megítélésünk szerint a legalább két hétig tartó kimaradás súlyosnak tekinthető, hiszen ez már jelentős elvesztegetett idő, és ekkora kimaradást már nehéz pótolni. Ne feledjük, hogy a tananyag rendkívül zsúfolt, sokszor még kimaradás nélkül sem sikerül év végére befejezni. Minél hosszabb a kimaradás, annál súlyosabb tanárhiányról beszélhetünk. Értékelésünkben az alábbi fokozatok szerint különböztetjük meg a tanárhiány súlyosságát:

  • Súlyos tanárhiány: az érintett tantárgyból az elmúlt egy év során 2-3 héten keresztül nem volt érdemi oktatás;
  • Nagyon súlyos tanárhiány: az elmúlt egy év során 1-2 hónapon keresztül nem volt érdemi oktatás;
  • Extrém tanárhiányról:  az elmúlt egy év során legalább 3 hónapon keresztül nem volt érdemi oktatás;

A két hétnél rövidebb kimaradások is hátráltatják az oktatást, ezek azonban a jelenlegi helyzetben annyira gyakran előfordulnak, hogy felmérésünkben ezeket külön nem számoltuk, és csak a legalább két hétig tartó kimaradásokra koncentrálunk. Természetesen hosszú távon az a cél, hogy az enyhébb esetek is éppúgy megszűnjenek, mint a súlyosak.

A szülői válaszok alapján az alábbi ábrán látható szomorú kép rajzolódik ki: a válaszadók csaknem fele (45%) közvetlenül tapasztalja a tanárhiány legalább súlyos fokozatát, közülük sokan (31%) tapasztalnak legalább 1 hónapos kimaradást, és jelentős a száma azoknak is (15%), akik valamelyik tantárgyból extrém, legalább 3 hónapos kimaradásról számolnak be. A tanárhiány problémája tehát elérte azt a szintet, amikor a diákok igen jelentős része már közvetlenül találkozik a jelenséggel.

Vajon az egyes iskolatípusoknál, iskolafenntartóknál, településtípusoknál milyen mértékben jelentkezik a tanárhiány? Az alábbi ábrákon ezekre a kérdésekre adunk választ. Az szülői visszajelzések alapján az általános iskolában némileg alacsonyabb a tanárhiány mértéke (43%-ot érinti a legalább súlyos mértékű tanárhiány valamilyen tantárgyból), míg a gimnáziumokban és a szakképzésben (szakgimnáziumok, illetve szakközépiskolák) ennél nagyobb mértékben találkozunk tanárhiánnyal (51%, illetve 65%).

Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a tanárhiány az állami fenntartású intézményekre jellemző leginkább, de az egyházi és alapítványi intézmények sem mentesek a problémától. A különbség az egyes intézményfenntartók között számottevő, az alapítványi fenntartású iskolák esetén a legkisebb a tanárhiány. Érdekes megfigyelni, hogy az alapítványi intézmények esetén jelentősen ritkább a “nagyon súlyos” kategória; úgy tűnik az alapítványi intézményekben ha lehetséges, akkor általában sikerül egy hónapon belül orvosolni a tanárhiányt, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a probléma hosszabb ideig fennáll.

A következő ábra az egyes településtípusokra felbontva mutatja a tanárhiány értékeket, itt a település méretétől függetlenül hasonló nagyságrendű problémával találkozunk. Itt is kiderül, hogy országos problémáról van szó, mely éppúgy sújtja a kistelepüléseket, mint a nagyobb városokat. Bár a probléma nagyságrendje hasonló, a tanárhiány összetétele tantárgyakra lebontva különböző a település méretétől függően, amint ezt később látni fogjuk.

A fenti eredmények megerősítik azokat a korábbi értesüléseket, hogy ezen a területen országos szintű, súlyos problémák vannak. Az alábbiakban tantárgyakra bontva részletezzük a tanárhiány mértékét, külön-külön feltüntetve, hogy a szülők hány százaléka jelzett súlyos, nagyon súlyos, illetve extrém mértékű tanárhiányt. Az alábbi ábrán az általános iskolai tanárhiányt tüntetjük fel azokra a tantárgyakra, ahol a szülők legalább 1%-a jelzett tanárhiányt. Az ábra az összesített képet mutatja, amit természetesen helyi szinten árnyalhat, hogy az adott tárgyat milyen óraszámban, mely évfolyamokon milyen felbontásban oktatnak egy adott iskolában. Az általános iskolák esetében az interaktív ábrán az összesített értékeken kívül az egyes településtípusokra vonatkozólag külön-külön is megtekinthetjük az eredményeket; a településtípust az ábra tetején levő legördülő menüben választhatjuk ki.

Általános iskolában egyértelműen a matematika és az angol nyelv a legkritikusabbak, ezekből a tanárhiányt a szülők 11,1%, illetve 9%-a jelezte, ami igen széleskörű problémát jelent, és ebből a két tantárgyból a probléma a település méretétől függetlenül igen súlyos. Külön kiemelkedik a matematikatanárok hiánya községek esetén, itt a 13,9%-os tanárhiány érték a legmagasabb az összes eset közül. Érdekes, hogy a magyar nyelv vagy a magyar irodalom valamelyike mindegyik településtípusnál a leginkább érintett tárgyak között van annak ellenére, hogy ezeket a tárgyakat nem szokták gyakran említeni a tanárhiánnyal kapcsolatban. Budapesten különösen nagy a hiány informatikából és napközis pedagógusból, valószínűleg Budapesten ők sok más egyéb álláslehetőség közül is válogathatnak. A testneveléstanárok különösen a kisebb városokból és községekből hiányoznak. A községekben különösen nagy problémát jelent fizikatanárokat találni. Az ábrán megfigyelhetjük azt is, hogy az összes tanárhiány mekkora részét teszik ki a legsötétebb pirossal jelzett extrém tanárhiány, jelezve, hogy a tanárhiány problémát még 3 hónap alatt sem sikerült az iskolának megoldani. Például a budapesti informatika, vagy a községek esetében a fizika és testnevelés tantárgyak esetén a tanárhiány esetek különösen nagy többsége mint extrém tanárhiány jelentkezik, azaz hosszú távon fennáll. Sajnos más tantárgyaknál is jelentős a nagyon súlyos és extrém fokozatú tanárhiány részaránya.

A gimnáziumok tantárgyakra bontott összesített eredményét az alábbi ábra mutatja. Itt is jellemző, hogy matematikából és angol nyelvből kiugró a tanárhiány (12,5%, illetve 11,1%), és látszik az is, hogy jelentős részben a tanárhiányt hosszabb távon sem sikerül rendezni (az extrém tanárhiány ezekből a tárgyakból eléri a 3%-ot). Fizika, történelem, kémia, informatika tárgyakból is igen nagy a hiány, ezek közül informatikából és kémiából hosszú távon is különösen nehéz megoldani a problémát.

A szakképzésben még magasabb a tanárhiány matematikából és az angol nyelvből (15,6%, illetve 13,8%), de emellett szakmai tárgyból és informatikából is hasonlóan gyakran tapasztalhatunk hiányt (14,8%, illetve 13,2%), és a hiány hosszú távon is jelentős.

Összességében az adatok a kormányzat állításaival szemben egyértelműen alátámasztják, hogy súlyos országos tanárhiánnyal állunk szemben, ami éppúgy sújtja a nagyvárosokat, mint a kis településeket, bár némileg más formában. A matematika és az angol nyelv esetében kritikus mértéket ölt a tanárhiány.

Az alábbiakban néhány jellemző véleményt idézünk arról, hogy a szülők hogyan tapasztalják a tanárhiányt.

Egyszer csak valaki elmegy. Nem tudják szakszerűen helyettesíteni, beküldenek valakit órára, ő kvázi felügyel, lehet, hogy számára az a hetedik óra azon a napon.

A természettudományos tantárgyakat a tavalyi évben képzettség nélküli ember látta el. Alsós tanítók tanítanak felső tagozaton is és fordítva. (Általános iskola, Bács-Kiskun megye)

Borzasztó azt tapasztalni, hogy év elején 3-4-5 tanárral is kevesebb van a tanári karban, mint év végén, és nem lehet tudni, hogy lesz-e valaki a régi pedagógusok helyett. Nagyon bizonytalan érzés ez nekünk szülőknek is, nem beszélve a gyerekekről, főleg ha még szerették is az adott tanárt. Ez kb. már a harmadik ilyen tanév, amikor is hirtelen felmond egy tanár, és jön a sok helyettesítés. Mindenki keserűen veszi tudomásul a helyzetet, nem sok reményt látunk a javulásra. (Általános iskola, Komárom-Esztergom megye)

A hiányzó tanárt más képesítéssel rendelkező kolléga helyettesítette, azon az órán a gyerekek csendben beszélgethettek, nem haladtak semmilyen anyaggal. Ilyen többször is előfordult ebben a tanévben. (Gimnázium, Baranya megye)

Cserélgetik egymás között az órákat. Csak összevonásokkal (a és b osztály együtt) tudnak megtartani 3 tantárgyat is. Ahhoz, hogy minden osztályban meg tudják tartani az órákat, a gyerekek sokszor délután is normál tanórán kell, hogy részt vegyenek. Vannak olyan napok, amikor 13 éves gyermekem 7.15re már az iskolában van és tanul, és csak este 17.30ra ér haza. Nem napközis és az intézmény 5 perc sétára van tőlünk. Mèg ezután lát hozzá a leckèjének. Hétköznap alig van normális családi életünk. Minden a rohanásról és a leterheltségről szól, és az ebből adódó hát- fej- és gyomorfájásról… (Általános iskola, Jász-Nagykun-Szolnok megye)

A matekot egyszerre 4(!!!) tanár tanítja, amiből 1 matektanár, a többi nem az. Angolból ez 2 tanárt jelent, amiből 1 nem angol szakos. (Budapest)

Nyugdíjba ment a tanító néni és nem tudtak helyére felvenni senkit. Jelentkező sem volt, tehát nem volt még választási lehetősége sem az igazgatónőnek. Fontos lett volna egy tapasztalt pedagógust alkalmazni, mert alsó tagozaton-főleg első osztályt kezdve- több évre kihat hogyan kezdi a tanulást a gyermekem. Végtelenül elkeserít a helyzet!!! (Általános iskola, Hajdú-Bihar megye)

Sajnos súlyos tanárhiány van és sajnos lesz is. Az iskolában a második év kezdődik el úgy hogy a szakképzett kiváló matematikatanárnak fizikát kell tanítania és olyan tartja a matematikát akinek nincs hozzá képesítése. Próbálja megoldani a helyzetet a tanár, de nem tudja leadni úgy az anyagot. Hogyan oldjuk meg? Magántanárhoz járatjuk a gyereket hetente, amíg megtehetjük. (Általános iskola, Pest megye)

Több tantárgy esetén az általános iskola felső tagozatán alsós tanítók, vagy gimnáziumi tanárok helyettesítenek, teljes tanévben. Meglátásunk és tapasztalatunk szerint ezek a pedagógusok nincsenek felkészülve az adott korosztályra, viselkedésükre, magatartásukra. Sokszor eszköztelenek, illetve nem megfelelő, sokszor nevetséges eszközökhöz nyúlnak a fegyelmezés, vagy motiváció érdekében. (Általános iskola, Pest megye)

4. osztály január elején a pedagógus nyugdíjba ment. 2 hétig aki épp ráér helyettesít. Utána állandó helyettesek, a kinevezett osztályfőnök nem tanít az osztályban… napközi idejében a felső évfolyamokra szétosztva az osztály, majd egy nyugdíjas pedagógust hívnak vissza 10 órában. A kis létszámú iskolák pedagógusai akár 20 km-t ingáznak, egy óra itt, egy másik ott…nincs megbecsülés sem az állam, sem a családok részéről, ezért még az is elhagyja a pályát, akinek ez az élete. Aki teheti, azonnal nyugdíjba menekül, amint teheti, akár az év kellős közepén. Leadhatatlan mennyiségű tananyag, rosszul összeállított tankönyvek… (Általános iskola, Zala megye)

Nincsen utánpótlás, többségben vannak a középkorú vagy nyugdíj mellett visszatanító tanárok. Fáradtak, türelmetlenek, elfásultak a tanárok. Három gyermekem három különböző iskolában tanul és mindegyik iskolában hiányzik matematika, magyar, történelem és nyelvtanár, pedig ezek a felvételi szempontjából fontosak. A természettudományos tantárgyakat össze-vissza tanítják, most éppen a testneveléstanárok álltak csatarendbe, emiatt két tesi tanár megosztva tanítja a testnevelést. A matektanár hiányára felajánlottuk, hogy összedobjuk a pénzt egy óraadóra, kértük, hogy az igazgató engedje be az órarend szerinti órákra a tanárunkat, de erre nincs lehetőség. Jövőre felvételi matekból…. A másik iskolában a magyart vette át egy olyan nyugdíj előtt álló tanárnő, akivel évekkel ezelőtt olyan komoly emberi és szakmai kifogások merültek fel, hogy az iskolavezetés nem engedte még tanulószobába sem. Felmondani nem lehetett, mert munkaügyi perrel fenyegetőzött. Jelenleg magyar irodalmat és nyelvtant, etikát, erkölcstant, hon- és népismeretet tanít. Agyrém. A 3 gyerek viszonylatában havi 70-80 ezerbe kerül, hogy magántanári segítséggel segítsünk a gyerekeinknek. Péntek és szombat kivételével este 9-fél 10-ig tanulunk a gyerekekkel. Munka és iskola után, fáradtan, sokszor türelmetlenül, ahelyett, hogy családként tudnánk működni. Sportokra, különórákra most be sem íratjuk őket, mert úgysem lenne rá energiájuk (nekünk sem), több kényszer pedig nem kell az életükbe. A mi gyerekkorunk iskoláját sokat szidtuk, de most visszasírjuk, mert volt időnk gyereknek lenni. (Általános iskola, Budapest)

Hátrányos helyzetű településre nem szívesen jönnek tanítani, különösen, ha még a közlekedés is nehézkes. Sok tantárgy tanításához nincs is szakos tanár, mert ha el is végzik az egyetemet vagy főiskolát, nem fognak pl. egy kémia szakkal azért a kis kezdő fizetésért iskolában elhelyezkedni….lassan csak képesítés nélküliekkel tudják megoldani, hogy egyáltalán működjön az iskola…. (Általános iskola, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Gyermekem a középfokú szakképzésben tanul, ott már a szakmákat tanító tanárok hiánya a legnagyobb gond. Az is előfordult, hogy az egész tanévet helyettesítéssel oldották meg. Sőt olyan is volt, hogy érettségi tárgy órái rendszeresen maradtak el, vagy ha helyettesítés volt is, az nem szakszerű volt. (Szakgimnázium, Komárom-Esztergom megye)

Mivel felsős szakos pedagógusból nagy hiány van, az adott műveltségterületes tanítónak fel kell tanítania felsőbb évfolyamokba. S mivel tanítóból is hiány van, ezért nyugdíjas pedagógusok visszahívásával oldják meg a problémát. S mivel még a kötelező óraszámok is magasak, a kicsiket így 4-8 pedagógus is tanítja alsó tagozaton,a mi rendkívül káros mentális fejlődésükre nézve. (Általános iskola, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Falusi iskola, a meghirdetett álláshelyekre nincs jelentkező, az idei tanév úgy indult, hogy a mai napig ( jó, még csak egy hét) nincs órarendjük, a természettudományok tanítása esetleges. Az évnyitó előtti napig nem tudtuk, hogy ki lesz az osztályfőnök, szaktól függetlenül darabszámra is kevesebb a tanár, mint az osztály. Szerintem a lakhelyén is talál munkát a pedagógus, miért jönne le vidékre. Pedig haladó szellemű, jó vezetésű iskola, jó tárgyi feltételekkel. (Általános iskola, Fejér megye)

Nincs kellő angol tanár. Ezért a mi tanárunk annyira leterhelt, hogy jövőre elmegy. Az informatikát a könyvtáros tartja, 25 évvel ezelőtti anyagokból. Ez nem volt túlzás. (Általános iskola, Pest megye)

Idén kisérettségire készülő gyermekemnek az iskolaév kezdete óta nincs matematikatanára. A helyzet megoldására vár, de elég reménytelen. (Szakgimnázium, Heves megye)

Az 5. osztályt kezdő gyerekemnek a magyart hitoktató/tanító szakos tanítja. Szeretne a gyerekem 6. után 6 osztályos gimibe menni… Így esélye sincs… Az angolt a történelem tanár “vállalta be”, mert van alapfokú nyelvvizsgája és 5.re az elég. Van kettő végzős egyetemista is, és nyugdíjból visszahívott fizika szakos tanár. Tavaly 78 éves tanár tanította a fizikát 7., 8. osztályban. (Általános iskola, Veszprém megye)

A szakórákat nem tudják megtartani. Egy nyelvi órát nem tud egy nem szakos megtartani! Még a biológia, földrajz, kémia, fizika tankönyvből való helyettesített órák megtarthatók, de így nincs benne motiváció, kellő szemléltetés. Informatikaóráknál is problémák adódnak hiába van tanmenet. (Általános iskola, Budapest)

Az iskolába rengeteg betegség, illetve külföldi út miatti év közbeni hosszabb tanárhiány volt, év végén pedig rengeteg tanár elhagyta az iskolát. Ez a gyermekemnek probléma, mivel most szeptembertől 8.osztályos és elment a magyar irodalom, magyar nyelvtan, matematika, angol, ének-zene tanára. Végzősként ez pedig nem jó, főleg abból a tantárgyakból ami a továbbtanuláshoz kell. (Általános iskola, Pest megye)

További szöveges véleményeket olvashat a tanárhiányról a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

A tanárhiány időtartama

Ahogy a fentiekben is láttuk, egyes tantárgyaknál a tanárhiány értékeken belül nagyobb a hosszabb időtartamú (extrém, legalább három hónapos, illetve nagyon súlyos, legalább 1 hónapos) tanárhiány előfordulások részaránya. Ez azt mutatja, hogy ezeknek a tárgyaknak az esetében a fennálló tanárhiányt az iskolának hosszabb idő alatt sem sikerült megoldania.

Az alábbiakban ezt a szempontot nézzük meg részletesebben, és a tanárhiány időtartamára adunk részletes statisztikát. Az alábbi adatok így nem azt mutatják meg, hogy milyen gyakori a tanárhiány, hanem azt, hogy ha valahol tanárhiány fordult elő az elmúlt egy évben, akkor az milyen hosszú ideig állt fenn. Az adatok utalnak arra, hogy mennyire nehéz az iskoláknak új pedagógussal feltölteni a megüresedett helyeket. A következőkben az elmúlt egy évben tapasztalt tanárhiány időtartamának statisztikai középértékét (mediánját) ábrázoljuk. A középértéknél az esetek felében hosszabb, az esetek másik felében pedig rövidebb ideig tart a tanárhiány, így ez az érték jól reprezentálja a tanárhiány jellemző időtartamát. Az alábbi ábrákon külön-külön ábrázoltuk a tantárgyankénti adatokat az általános iskolákra, a gimnáziumokra és a szakképzésre; az általános iskolák esetében az interaktív ábrán külön megtekinthető a településtípusonkénti bontás is.

Az általános iskolák esetében különösen hosszú ideig tart az ének-zene-, informatika- és technikatanárok pótlása, mindezek közül kiemelkedik az ének-zene, ahol az esetek nagy többségében a tanárhiány a tanév jelentős részének kimaradását jelenti. A budapesti iskolák esetén hasonlóan rossz a helyzet az informatikatanároknál, ha ebből hiány van, akkor nagy valószínűséggel a tanév nagy része kimarad. A községek helyzete különösen elkeserítő: itt rajz, testnevelés, fizika, informatika, kémia, technika, ének-zene tantárgyakból és a napközi esetén a kimaradás lényegében az egész évet érinti. Községek esetében ezekből a tárgyakból nagyon nehezen megoldható, hogy a hiányzó tanárokat év közben pótolják.

A gimnáziumok általában rövidebb idő alatt találnak megoldást a tanárhiányra, mint az általános iskolák. Itt is viszonylag nagyobb nehézséget okoz azonban informatika- és angol nyelvtanárt találni.

A szakképzés esetén a szakmai tárgyak tanárainak, valamint a kémiatanároknak a pótlása tart a legtovább. Ez azt jelenti, hogy a szakmai tárgyak a tanárhiány gyakorisága és időtartama tekintetében is a lista elején szerepelnek annak ellenére, hogy a szakképzésnél éppen ezekre a szakmai tárgyakra fókuszál az oktatás.

Váratlan tanárváltások

A Klebelsberg Központ „természetes fluktuációról” beszél, melynek oka a „tanárok életkörülményeiben beálló változások”. A kormányzat is elismeri tehát, hogy történnek váratlan tanárváltások, de ezt nem tekintik problémának. Valóban ennyire problémamentes lenne a helyzet a gyermekek számára? A gyermekeknek érzelmi biztonságra van szükségük, és ezt a váratlan tanárváltások, különösen ha gyakran fordulnak elő, súlyosan kikezdhetik. Különösen a kisebb gyermekek a tanárral való érzelmi azonosuláson keresztül fejlődnek, és ebbe nem férnek bele a gyakori személycserék. Emellett az új tanárnak más szemléletmódja, módszerei és szabályai lehetnek, amikhez a gyerekeknek alkalmazkodnia kell. A gyakori váratlan tanárváltások így jelentősen csökkenthetik a gyerekek érzelmi bevonódását és tanulási motivációját.

Éppen ezért nem mehetünk el a tanárváltások mellett olyan könnyen, a pedagógiai szempontok figyelmen kívül hagyásával, mint a Klebelsberg Központ. A szülői visszajelzések alapján felmértük, hogy az elmúlt egy év során hány váratlan tanárváltás történt (ebbe nem beleszámítva az iskolaváltások, alsóból felső tagozatba lépések miatti természetes tanárváltást). Az eredményeket az alábbi ábra összegzi.

Az adatokból látszik, hogy a váratlan tanárváltás („fluktuáció”) igen gyakori a közoktatásban: a válaszadóink 44%-a számolt be legalább egy tanárt érintő váratlan tanárváltásról egy tanév alatt. Ebből 37%-ban egy váratlan tanárváltás történt, 4%-ban kettő, 3%-ban pedig három vagy több. Természetesen minél több tanárt érint, a tanárváltás annál megterhelőbb lehet a gyerekeknek.

Az alábbi ábrákon mutatjuk a váratlan tanárváltások számának függését az iskolatípustól, fenntartótól és a településtípustól. Az ábrákon az egy év alatti váratlan tanárváltások átlagos száma látható.

A legtöbb váratlan tanárváltást a szakképzésben tapasztalták; ez tendenciájában hasonló, mint a tanárhiány esetében, bár a különbség arányaiban kisebb.

A fenntartó szerinti bontásban is hasonló a tendencia, mint a tanárhiány esetén: az alapítványi és egyházi intézményekben némileg kevésbé rossz a helyzet, mint az állami intézményekben.

A nagyobb településeken láthatóan több a váratlan tanárváltás, mint a kis településeken. Ezt magyarázhatja a nagyobb településeken elérhető viszonylagosan nagyobb munkaerő kínálat.

Az alábbiakban közöljük a váratlan tanárváltások tantárgyankénti megoszlását egyes iskolatípusokra külön-külön. A korábbiakhoz hasonlóan az általános iskolák esetén településtípusra felbontva is láthatóak az adatok, ez az interaktív diagram fejlécében választható ki.

A váratlan tanárváltások száma alapvetően ugyanazoknál a tantárgyaknál nagyobb, mint ahol a nagyobb tanárhiányt is tapasztaljuk. Az általános iskolák esetén azonban feltűnő, hogy az osztálytanító és a napközistanár előrébb szerepel a váratlan tanárváltások listáján, mint a tanárhiány listán. Azaz osztálytanítóból és napközis tanárból gyakoribb a tanárváltás, de végül nagyobb eséllyel sikerül megoldást találni. Ettől függetlenül a váratlan tanárváltások problémát okozhatnak, lévén ezek elsősorban az alsó tagozatos gyerekeket érintik, akiknek különösen fontos az érzelmi biztonság.

Gimnáziumok esetén említést érdemel, hogy az informatika és kémia tárgyak lejjebb szerepelnek a váratlan tanárváltás-listán, mint a tanárhiány listán. Ezeknél a tárgyaknál tehát az iskolák kevésbé tudnak újabb tanárt felvenni, kevesebb a tanárcsere, ugyanakkor többször marad betöltetlen az állás. Ezeknél a tárgyaknál nyilvánvalóan kisebb a munkaerő-kínálat.

Szakképzés esetén is két tárgy, az informatika és a kémia, jóval hátrébb van a tanárváltások listáján mint a tanárhiány-listán (a kémia nem is szerepel, mivel nem érte el az 1% küszöböt), mutatva hogy itt is nagy ezekből a tárgyakból a munkaerőhiány.

A szülők például így fogalmazták meg a gyakori tanárváltással kapcsolatos tapasztalataikat:

Nálunk 1-3 osztály alatt a 6 tanító váltotta egymást így össze szokni sem volt esély tanár diák szülő szinten! Egy feljebb lépett és elhagyva az osztályt csak tantárgyat tanít! A másik alkalmatlan volt szülői és pedagógusi szemmel is ìgy távozott. A harmadik nem indokolt csak elment! A negyedik több fizetés miatt hagyta el a gyerekeket igaz fájó szívvel (pedig igazi tanító néni volt), a többit sajnos nem közölték velünk! Szomorú állapotok uralkodnak! Fáradtak kimerültek mind a tanítók, mind a diákok! (Általános iskola, Budapest)

3 év alatt 3 magyartanár tanította alsóban az osztályt, most jelentős lemaradást kellene behozni a gyerekeknek, a múlt heti szülői értekezleten azt kérték, hogy otthon többet foglalkozzunk ezzel. Negyedikes gyerekekről van szó, reggel 8-tól délután 4-ig, iskolaotthonos rendszerben járnak iskolába. Szerintem ezután már nem lehet otthon tanítani, és a szülők egyike sem pedagógus. Az ig. helyettes a felszólalásomra azt mondta, szinte megoldhatatlan jó tanárt találni, akkora a pedagógus hiány. (Általános iskola, Békés megye)

Az oviban 4 év alatt 5 óvó néni váltotta egymást, a kislányunk most másodikos, és már új napközis tanító van a tavalyhoz képest, teljesen más pedagógia szemlélettel, mint amihez a gyerekek szoktak, ergo a gyerekek nagyon szenvednek. Még csak a második tanítási hét van, de a gyerek minden nap sírva megy iskolába, és alig tud elválni tőlünk reggel. (Általános iskola, Pest megye)

Tavaly év elején derült ki, hogy az akkor 6.-os gyermekemnek új osztályfőnöke és német tanára lesz, mert a volt osztályfőnök kapott egy jobban fizető tanári állást más városban és azt teljesen érthető módon elfogadta. A gyerekeknek újra meg kellett ismerni két másik tanárt. Egy of-t és egy német tanárt. Az én gyermekem ezt nehezen viselte, mert szerette az of-t és csak miatta szerette meg a nyelvet is. Miután új tanárai lettek ez meg is látszott az eredményein. Németből rosszabb osztályzatai lettek. Az új of. pedig mindent megtesz értük, de mégsem bíznak meg annyira benne a gyerekek. (Általános iskola, Jász-Nagykun-Szolnok megye)

Az elsős gyermekemet összesen 1 osztályfőnök, és 6 beugró tanár tanítja. Az osztályfőnök felsőben is tanít, ezért az elsős osztályára nem jut ideje. 6 beugró pedagógushoz kell alkalmazkodnia a 6 éves gyermekemnek. A tanárok frusztráltak, így sikerült már a 2 hét alatt megutáltatni a lelkes okos gyermekemnél a tanulást. (Általános iskola, Budapest)

Úgy kezdtük Szeptembertől az iskolát, hogy angoltanár nincs és egyenlőre nem is tudni mikor lesz. Az elöző évben angoltanár csere volt, mire megszoktuk az újat, elment. Negyedikes a gyerek és már a harmadik angol tanárt fogyasszák, mind másféleképpen tanít. Már több szülő jelezte, hogy magánórákra fog járni a gyerek. Könyörgöm 8 órát van suliban a gyerek és még + magánóra, nem beszélve az anyagiakról sem. (Általános iskola, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

6 osztályos gimnáziumban 2 év alatt 4 matematikatanára volt gyermekemnek, 3. év elején érkezett az 5. matektanár. Okot nem mondtak. Otthagytuk azt az iskolát. (Gimnázium, Pest megye)

A tavalyi évkezdéskor 15 tanár ment el az iskolából, volt aki elmondta személyes beszélgetés keretében, hogy nem akarja tovább támogatni ezt az oktatási rendszert. Elsős kislányomnak az első félévben 3 osztályfőnök tanító nénije cserélődött, az első 1,5 hónap után hagyta ott az osztályt, majd átvette a napközis nevelő az osztályt, végül az iskola fel tudott venni kb. 2 hónap múlva egy rendes tanító nénit. Ugyanez angolból is megismétlődött, az angol tanár 1,5 hónap elteltével elment az iskolából, végül lett egy új “tanár”, aki papíron tanár volt, de tanítani egyáltalán nem tudott, mert mindig idegenvezetőként dolgozott. Azóta ő is elment az iskolából, az idén egy jobb tanárt kaptak a gyerekek helyette. Tényleg nagyon sok a cserélődés. Néptáncból is a másik kislányomnál 3-szor volt cserélődés. Ő is 4.-es korára már a harmadik osztályfőnök-tanító nénit kapja, legutóbb tavaly év végén hagyta ott őket a tanító néni, pedig alsóban különösen fontos lenne nekik az állandóság. (Általános iskola, Budapest)

Mi a 3. osztályt a 3. tanító nénivel kezdjük, tehát a gyermek folyamatosan új módszerhez, új személyiséghez alkalmazkodik, ami ebben a korban még problémát okozhat, bár a mi iskolánkban van mód a hatékony kommunikációra a vezetőség, tanár és szülő között. Én alapvetően az alacsony bérezésüket és megbecsélülésüket látom problémának, illetve, hogy sok szülőnek fogalma sincs pontosan mi tartozik egy pedagógus munkakörébe. (Általános iskola, Pest megye)

Az elmúlt 3 évben a gyermekemnek a szakközépiskolában 5 matematikatanára volt. Az érettségire így hogyan lehet felkészülni?! (Általános iskola, Pest megye)

További szöveges véleményeket olvashat a gyakori tanárváltásról a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

Csak fluktuáció?

A kormányzat szerint „teljesen természetes a fluktuáció, országosan azonban nem beszélhetünk pedagógushiányról”. Vagyis a váratlan tanárváltásokat elfogadhatónak tartja a kormányzat, de a tanárhiányt cáfolják. Vajon mit mondanak minderről a szülői visszajelzések?

Az alábbi ábrán mutatjuk, hogy a szülők hány százaléka jelzett tanárhiányt (súlyos, nagyon súlyos, illetve extrém fokozatút) külön-külön azok közül, akik nem tapasztaltak váratlan tanárváltást, illetve akik tapasztaltak váratlan tanárváltást az elmúlt évben.

Akiknél nem volt váratlan tanárváltás, azok 33%-ban számoltak be tanárhiányról, akiknél viszont volt váratlan tanárváltás, azok 57%-ban tapasztaltak tanárhiányt. Tehát a „fluktuáció” mellett általában szembesülünk a tanárhiánnyal is. A kormányzat által képviselt álláspont, miszerint a fluktuáció természetes, de a tanárhiány nem jelentős, nincs összhangban a szülői visszajelzésekkel. A szülői vélemények ennek épp ellenkezőjét mutatják: ahol van fluktuáció, ott többségében van tanárhiány is, ráadásul ilyenkor az esetek 41%-ában a tanárhiány nagyon súlyos vagy azt meghaladó fokozatú (legalább 1 hónapig nincs érdemi tanítás valamelyik tárgyból), és 20%-ban pedig extrém fokozatú (legalább 3 hónapig nincs érdemi tanítás valamelyik tárgyból).

A csoportbontás hiánya

A tanárhiány egyik megnyilvánulási formája lehet az is, ha a tanulók nem tudják csoportbontásban tanulni azt a tantárgyat, amelynél erre szükség lenne a hatékony tanuláshoz. A csoportbontás meghiúsulhat helyi szinten is, amikor az adott iskola nem tud kellő számú tanárt biztosítani a csoportbontáshoz, de lehetséges, hogy a központilag biztosított órakeretek sem elegendőek a szükséges csoportbontások biztosításához. Felmérésünkben a szülők visszajelzést adtak arról, hogy meglátásuk szerint mely tantárgyból hátráltatja jelentősen a tanulást a csoportbontás hiánya, ezek alapján állítottuk össze az alábbi statisztikákat. Az összesített eredményt a következő diagram mutatja.

Összességében elmondható, hogy a szülők kevesebb, mint harmada elégedett a csoportbontásokkal. A szülők több mint a fele (53%) viszont elégedetlen, 38% szerint egy tárgyból hátráltat a csoportbontás hiánya, 8% szerint két tárgyból, 7% szerint három vagy több tárgyból. A minőségi oktatáshoz tehát a szülői vélemények szerint sok helyen növelni kellene a csoportbontások, és ezzel együtt a tanárok számát is.

Az alábbiakban megmutatjuk a csoportbontás hiányáról szóló visszajelzések megoszlását az iskolatípustól, fenntartótól és településtípustól függően. A következő ábrák megmutatják, hogy átlagosan hány tantárgyból jelezték a szülők (akiknek ezt el tudták dönteni), hogy a csoportbontás hiánya hátráltatja az oktatást.

A csoportbontás hiánya hasonló jelentőségű probléma mindegyik iskolatípusnál, csupán kismértékben érkezett több jelzés a szakképzésnél, mint az általános iskolánál és a gimnáziumoknál. Átlagosan 1 körüli azon tantárgyak száma, ahol az erről véleményt alkotó szülők szerint hátráltatja az oktatást a csoportbontás hiánya.

Az alapítványi fenntartású iskolákban úgy tűnik jóval kisebb probléma a csoportbontás hiánya, míg az egyházi intézményeknél kis mértékben jobb a helyzet az államiakhoz képest.

A települések méretét nézve kis mértékben jobb a helyzet Budapesten, itt úgy tűnik némileg könnyebb megszerezni a szükséges erőforrásokat a csoportbontáshoz.

Vajon melyek azok a tantárgyak, ahol a szülők visszajelzései alapján hátráltatja a tanulást a csoportbontás hiánya? Az alábbiakban bemutatjuk a tantárgyankénti visszajelzést az egyes iskolatípusokra. Ahogy korábban is, az általános iskolai adatokat az interaktív ábrán megtekinthetjük az egyes településtípusokra külön-külön is.

Az általános iskolák esetében kiugró a matematika csoportbontás hiányára vonatkozó szülői visszajelzés, ebből óriási igény lenne a csoportbontás bevezetésére; ezt követi az angol nyelv és a magyar nyelv. Ezek településmérettől függetlenül jellemzőek, bár megjegyezzük, hogy kisebb településeknél némileg nagyobb a magyar nyelv bontásának az igénye, és kis településeknél jelentősebb az igény a német nyelv bontására is.

Gimnáziumok esetén is kiugró a matematika és angol csoportbontás iránti igény. Sok szülő jelezte, hogy ezeken kívül  a magyart, fizikát és történelmet is jó lenne csoportbontásban tanítani.

A szakképzésben is a matematika és angol nyelv emelkedik ki, itt a magyar mellett  informatikából lenne még igény csoportbontásra.

Összességében matematika tárgyból súlyos válságot tükröz, hogy a csoportbontás hiányát ilyen gyakran jelzik a szülők. Fontos jelzés ez, mely mutatja, hogy a matematika oktatást a szülők nem látják hatékonynak. A gyerekeknek komoly nehézségeik vannak, és az iskola nem tudja kellő mértékben figyelembe venni a gyermekek egyéni problémáit. Elképzelhető, hogy a jobb módszertan és az osztályon belüli differenciálás is nagyban javíthatna a diákok és szülők elégedettségén. A csoportbontási statisztika mellett a matematika tantárgy vezeti a tanárhiány és tanárváltás statisztikákat is, így összességében a gyermekek jelentős része szenvedhet hátrányt amiatt, hogy nem adottak a hatékony tanulás feltételei.

Idegennyelv-tanulás esetén egyértelmű a csoportbontás szükségessége, a visszajelzések alapján látszik, hogy sok helyen sajnos nincs csoportbontás angol, német vagy más idegen nyelvből, ez pedig nagyban megnehezítheti a középfokú nyelvvizsga megszerzését. Akik pedig idegen nyelvből hátrányt szenvednek, hátrányban vannak az egyetemi felvételinél, hiszen 2020-tól a kormányzat tervei szerint csak középfokú nyelvvizsgával lehet bejutni a felsőoktatásba.

Az alábbiakban idézünk néhány szülői visszajelzést a csoportbontás hiányával kapcsolatban.

Milyen tanítás az, pl. ha a kezdő és haladó nyelvcsoportot összevonják? A gyereknek megterhelőbb vagy a tanárnak? (Általános iskola, Vas megye)

A nyelvórákon sincs csoportbontás, 30-32 fős osztályok vannak, így szinte semmit sem ér. Az idegen nyelv mellett a matematika, olvasás-írás és nyelvtan órákon is indokolt lenne a kisebb csoportokban való oktatás, mert a gyerekek nagyon eltérő szinten vannak: a gyengékre kevés figyelem jut, a jóknak pedig unalmas, ők jóval többre is juthatnának. Ehhez se tanár, se tanterem nincs elegendő.

Az angol illetve most már a német nyelv oktatása is túl nagy létszámú csoportban (20 fő vagy több) történik. Így teljesen irreális elvárás, hogy a gyerek 12. évfolyam végére nyelvvizsgát szerezzen sok-sok magánóra nélkül. (Gimnázium, Hajdú-Bihar megye)

Idegen nyelv oktatása terén nagy a lemaradás. Mivel nincs nyelvtanár, nincs csoportbontás. A gyengébb képességű tanulók “elviszik” az órát. Matematika úgyszintén. (Általános iskola, Hajdú-Bihar megye)

A nyelvi csoportokba 20 fő felettiek a létszámok – ez hol minőségi oktatás? (Általános iskola, Győr-Moson-Sopron megye)

Angolból a csoportbontást úgy oldották meg felső tagozatban, hogy megbontották ugyan a csoportot német és angol órára, viszont az angolosok a másik osztály angolosaival vannak együtt. Kb. komplett osztálynyi gyerek, akiknek esélyük nincs arra, hogy beszéljenek az adott idegen nyelven. (Általános iskola, Tolna megye)

További szöveges véleményeket olvashat a csoportbontás hiányáról a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

Az osztálylétszám

A törvény az alábbiak szerint szabályozza az osztálylétszámok kívánatos átlaglétszámát és maximális létszámát (részletesen lásd: 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 4. melléklet).

Átlag Maximum
Általános iskola 23 27
Gimnázium, szakgimnázium 28 34

A túl nagy osztálylétszám hátráltathatja a hatékony pedagógiai munkát, hiszen a tanárnak nehezebb odafigyelnie az egyes tanulókra, az egyéni igényekre. Az alábbiakban közreadjuk az osztálylétszámra vonatkozó szülői visszajelzéseket, külön megvizsgálva, hogy vajon a törvényben rögzített maximális létszám betartásra kerül-e. Megjegyezzük, hogy az osztálylétszámmal kapcsolatban nehéz jogi úton eljárni, ugyanis a fenntartó engedélyével a maximális létszám átléphető (részletesen: idézett törvény 25. § 7. bekezdés). Ettől függetlenül a túl magas osztálylétszámok könnyen az oktatás minőségének rovására mehetnek.

Az általános iskolások esetében a beérkezett válaszok 32%-ában az osztálylétszám meghaladta a törvényben rögzített maximumot. Míg sok helyen túl nagyok az osztálylétszámok, az interaktív ábrán látszik az is, hogy községek esetében az esetek csaknem felében (48%) az osztálylétszám kisebb, mint 21.

Gimnáziumok esetén magasabb a törvényben rögzített maximum: 34 fő, ezt az esetek 21%-ában haladta meg a tényleges osztálylétszám.

A szakképzés esetén is a 34-es maximális osztálylétszámmal számoltunk (megjegyezzük, hogy a szakközépiskolák esetén ez megengedőbb, mint a törvény, ami az elméleti vagy gyakorlati oktatástól függően alacsonyabb maximumot határoz meg), a szakképzés esetén 11%-ban érkezett visszajelzés a törvényben rögzített maximumnál nagyobb osztálylétszámról.

Hol jelent kifejezetten nagy problémát a túl nagy osztálylétszám? A fenntartótól és a településtípustól való függést ábrázoltuk az alábbi ábrákon, melyek a törvényi maximumnál nagyobb tényleges osztálylétszámok arányát mutatják.

Látható, hogy az állami intézményekben a leggyakoribb a túl nagy osztálylétszám, de a probléma jelen van az egyházi és alapítványi intézményeknél is.

A településméret szerint vizsgálva a nagyvárosok intézményei a legtúlterheltebbek, itt a leggyakoribbak a túl nagy osztálylétszámok. Úgy tűnik tehát, hogy a nagyvárosi intézményekre kifejezetten nagy igény van, itt minden bizonnyal újabb osztályok indítására kellene plusz erőforrásokat biztosítani. A községekben sokkal ritkább a túl nagy osztálylétszám.

Összességében a fenti adatok alapján elmondhatjuk, hogy sok helyen jelent problémát a túl nagy, a törvényben rögzített maximumot meghaladó (néhány helyen jóval meghaladó) osztálylétszám. A kormányzat gyakran hivatkozik arra, hogy Magyarországon viszonylag magas a pedagógusok száma a diákok számához viszonyítva. Figyelembe kell azonban venni, hogy az osztálylétszámok eloszlása nagy szórást mutat, sok helyen (főleg kistelepüléseken) alacsony az osztálylétszám, ami az átlagot csökkenti, míg máshol gondot okoz a túl nagy osztálylétszám. Tehát hiába jut viszonylag kevés diák egy pedagógusra országos átlagban, ettől még sok helyen problémát jelent a túl nagy osztálylétszám.

A nagy osztálylétszámmal kapcsolatban például az alábbi szülői visszajelzések érkeztek:

99 harmadik osztályost nem bontottak 4 osztályra, hanem 3 osztályban folytatták tovább tanulmányaikat, osztályonként 33 fővel. (Általános iskola)

29 fős létszámmal kezdtük az első osztályt,ebből 9 kisdiák valamilyen nehézséggel küzdött… Úgy gondolom emberfeletti munkát követel egy ilyen helyzet!!! Sem a pedagógus sem pedig a kisdiákok számára nincsenek meg a feltételek a gördülékeny tanuláshoz. Írásban kértük az osztálybontást eredménytelenül!!! Az első félévben gyógypedagógiai asszisztens segítette a tanító néni munkáját… tehát 2 tanár tartózkodott egyszerre az osztályban…a gyerekeknek két tanárra plusz a leckére kellett figyelni … Az egész iskolaévet a stressz es a bizonytalanság övezte…tanító nénink hétről-hétre nehezebben viselte a helyzetet, felmondással fenyegetőzött. Meggyőződésem, hogy fele ekkora osztáylétszámmal hatékonyabb és örömtelibb lenne a tanulás…tanítás..!!! A második osztályt új tanító nénivel kezdtük…de a létszám maradt …:-( Bizakodunk és reménykedünk…hogy ő nem fog belerokkanni…:-( (Általános iskola)

A nagy létszámú osztályok sokasága számomra arra utal hogy nincs kellő létszámú pedagógus. Sajnos az így kialakult 30 vagy annál magasabb létszámú osztályokba tanuló gyerekekre nem tudnak annyi időt fordítani akár olyan gyerekre akinek több útmutatásra és magyarázatra lenne szüksége. (Általános iskola, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

A tanár hiány miatt normális körülmények között nem tanítható osztály létszám kerül meghatározásra: 40 fős, nyelvórán is 20-30 fős. (Gimnázium, Somogy megye)

A klikk elképesztő. Két osztályt lehetett volna indítania a gyerekem iskolájában, 31 a tényleges osztálylétszám 36 az sni-sekkel együtt. A normális udvarias viselkedésű kislányom úgy kiabál a kistestvérével, mint az egyik tanító néni velük… mert képtelenség 31 gyereket oktatni írni olvasni. 🙁 (Általános iskola, Budapest)

Státuszhiányra és magasan kvalifikált pedagógusok hiányára hivatkozva évek óta elfogadhatatlan létszámúak a természettudományos tárgyak, a nyelvórák és legfájdalmasabban a fakultációs órák eseteben a csoportok. Nem egy tantárgy esetében 30 fölötti a faktos csoportok létszáma. (Gimnázium, Hajdú-Bihar megye)

Iszonyúan magas /34! fős /osztálylétszám, ami hatására a csoportbontas csak elvileg valósul meg. 3/4 csoport kellene, hogy legyen értelme a bontásnak, de sem a személyi feltétel, sem a tárgyi feltétel nem adott. Pedig a nyelvi – info órakon túl még számos tantárgy tanítása megkívánná a kiscsoportos formát. (Általános iskola, Budapest)

A kerületünkben a beiskolázási korhatár aug 31-ről május 31-re történő csökkentése miatt a 2007-2008-as születésű korosztályban nagy tumultust okozott, rendszeresek a 32 fős osztályok, holott se a felsőbb, sem az alsóbb évfolyamokban ez nem jellemző. Emiatt ez a korosztály végig hátrányban van, lesz a tanulmányai során. A gyerekem btm besorolású. Nem találtak nála semmilyen részképesség zavart, 132-es iq szintet mértek nála, egyértelműen a túl korai beiskolázást és hogy túl nagy létszámú osztályba jár tették érte felelőssé a nevtan szakemberei. (Általános iskola, Pest megye)

A magas osztálylétszám a bajom. Kisiskolások 32-en egy pici osztályban. A pedagógusok jók, mozgatnák, játszatnák őket tanulás közben, de nincs rá elég hely. Ennyi gyerek sok. Nem tudják felszólítani őket elég gyakran, ezért egyesek le is szoknak a jelentkezésről, az aktív órai munkáról. (Általános iskola, Komárom-Esztergom megye)

Az igaz probléma a napközi zsúfoltsága. Több osztály összevonása miatt gyermekem nem tudja a házi feladatát az iskolában megírni. Ez a feladat a családot terheli az esti órákban. (Általános iskola, Budapest)

További szöveges véleményeket olvashat a magas osztálylétszámokról a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

Tanári kontraszelekció

Felmérésünkben rákérdeztünk arra, hogy hány tanár pedagógiai munkájával elégedett a szülő. Itt fontos rögzítenünk, hogy nem a tanár pedagógiai munkájának részletes megítélésére kértük a szülőket, hiszen erről a szülőknek nincsenek pontos ismereteik. Azt viszont a szülők is el tudják dönteni, hogy a tanár munkájával alapvetően elégedettek-e, elfogadhatóan működik-e az iskolai oktatás.

A szülői elégedettség egyfajta indikátora a tanári kontraszelekciónak is. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy az alacsony munkaerő-kínálat és a nehéz tanári munkakörülmények mellett végül olyanokat vesznek fel tanári állásokba, akik nem tudják megfelelő minőségben ellátni feladatukat. A szülők jelzései arról, hogy hány tanár pedagógiai munkájával kifejezetten elégedetlenek, egyfajta indikáció a kontraszelekció mértékére, miközben természetesen a kontraszelekció teljes folyamata bonyolult és nehezen mérhető pontosan.

A szülői visszajelzések alapján rajzoltuk meg az alábbi interaktív diagramot, amely mutatja, hogy a szülők átlagosan hány tanár munkájával kifejezetten elégedettek, hány tanár munkájával kifejezetten elégedetlenek, és hány tanár munkáját tekintik közepesnek. Összességében elmondható, hogy a szülők a tanárok csaknem felének (48%) munkájával alapvetően elégedettek, miközben a tanárok valamivel kevesebb, mint negyedének (23%) a pedagógiai munkájával kifejezetten elégedetlenek. Felmérésünk nem tudja az elégedetlenség részletes okait feltárni; elképzelhető, hogy egyes esetekben a problémák megbeszélése, a szülők részletesebb tájékoztatása, a munkakörülmények javítása segíthetne. Más esetekben bizonyára a kontraszelekció problémájával állunk szemben, ahol jobb lenne, ha más tanár venné át a munkát; a szöveges visszajelzések is erre utalnak. Ezek a visszajelzések mutatják, hogy a kontraszelekció mértéke igen nagy. Olyan minőségi oktatást szeretnénk teremteni gyermekeink számára, ahol kifejezetten jó tanárok magas színvonalú pedagógiai munkát végeznek, ehhez pedig egyértelműen több tízezer alkalmas és elhivatott pedagógust kellene a tanári pályára csábítani.

Az alábbi ábrákon azt ábrázoltuk, hogy a szülők a tanárok hányad részének pedagógiai munkájával kifejezetten elégedetlenek, és ez hogyan változik az iskolatípustól, fenntartótól és településtípustól függően.

Mindegyik iskolatípusnál körülbelül a tanárok negyedével elégedetlenek a szülők. Az interaktív ábrán az is látható, hogy azoknál, akik nem tapasztalnak tanárhiányt, az elégedetlenség mértéke kisebb, míg akik tapasztalnak tanárhiányt, azok több tanárral elégedetlenek. Ennek oka lehet az, hogy a tanárhiány esetén az iskolának meg kell elégednie a kevésbé jó pedagógussal, hiszen elsődleges, hogy az álláshelyek be legyenek töltve. De elképzelhető a fordított hatás is: a tanárhiány a problémásabb iskolákban gyakoribb lehet, ezekre a helyekre a tanárok kevésbé szívesen mennek dolgozni, ezzel természetesen a tanárhiány tovább nő. A pontos mechanizmusok nem derülnek ki az eredményekből, az viszont egyértelműen látszik, hogy összefügg a tanárhiány és a tanárok munkájával kapcsolatos nagyobb szülői elégedetlenség.

Az alapítványi iskolák esetén jelentősen kisebb a szülői elégedetlenség a tanárok munkájával kapcsolatban, az egyházi iskoláknál kis mértékben jobb az államihoz képest. Itt is ugyanúgy megfigyelhető: ahol tanárhiány tapasztalható, a szülők összességében elégedetlenebbek a tanárok pedagógiai munkájával.

A településtípus szerinti felbontásban nem látszik számottevő különbség a település méretétől függően, a nagyvárosokban és a kistelepüléseken is hasonló az arány.

Hogyan tapasztalják a tanári kontraszelekciót? Az alábbiakban néhány jellemző szülői tapasztalatot idézünk.

Szakgimnáziumban a szakmai tantárgyak oktatása botrányosan rossz. Nincs megfelelő képesítésű tanár az iskolában, ezért kénytelenek felvenni pedagógiai képesítés nélküli szakembert. A probléma csupán az, hogy így a tantervet nem tudja teljesíteni a tanmenet pedig átláthatatlan a vezetőség számára is. (Az iskola szakmai vezetője sem tudja, hogy kb. hol tart a tananyaggal az osztály… utóbb kiderült, hogy majd egy éves lemaradásban.) Vagy olyan tanárt is meg kell tartania az iskolának aki pl. órára sem jár be, ha úgy tartja kedve, mert nincs helyette más. (Szakgimnázium, Tolna megye)

Van olyan helyzet is, hogy a tanárhiány miatt kénytelen az iskola felkészületlen, hanyag tanárt is felvenni, nem utolsó sorban mentális problémás tanárt, akit hiába jeleztünk mi szülők az igazgató felé, hogy nem szeretnénk rábízni a gyerekeinket, nem tett semmit. A végén a kollégái szóltak, hogy nem hajlandóak az illetővel dolgozni, mert nem kezelteti magát, sajnos. (Általános iskola, Pest megye)

Angol nyelvvizsgát követelnek, az iskolákban meg olyan tanárok vannak, akik nem képesek megtanítani megfelelően a nyelvet, aki jó, az elmegy olyan helyre, ahol többet fizetnek, nyelviskolákba vagy csak fordít…ez a legszomorúbb, hogy követelmény van, de az iskolában hiába vannak ott 8 órát a gyerekek, utána mehetnek magántanárhoz, ha tanulni akarnak tovább. Siralmas a helyzet! (Gimnázium, Fejér megye)

Az egyik gyerekem alsós, most ment harmadikba. Kiégett, nyugdíjból visszahívott, fáradt, türelmetlen, agresszív és rugalmatlan, poroszos tanárokkal találkozunk, akiknek az az érték, ha valaki kitűnő, nem tudnak a kicsit is kilógó, máshogy működő gyerekekkel mit kezdeni (a kisfiamnak enyhe figyelemzavara van). Az első iskolából elhoztam, mert ott – bár fiatal, pályakezdő volt – a tanítónő még diszkriminatív is volt. Aki nem fért bele az általa elképzelt jó diák kategóriába, annak megkeserítette az életét.
A másik gyerekem elit gimnáziumba jár Budapesten, de sajnos neki is több olyan tanára van, akit már nem volna szabad gyerekek közelébe engedni. Ezek azok, akik időhúzásra mennek, módszer, magyarázat, rendszer nélkül, összevissza tanítanak (konkrétan matematika esetében ez elég nagy probléma), mert már nem érdekli őket az egész. Bár a szülői gárda összefogott és egy ilyen alkalmatlan tanár esetében kértük a tanárváltást, az igazgató nem támogatta. (Pest megye)

A nyelvtanárok hiánya vagy fogalmazhatjuk úgyis, hogy a jó nyelvtanárok hiánya nagyon rányomja a bélyegét a továbbtanulásra. Általános és középiskolában is gyakoriak a tanárváltások, és ez azt eredményezi, hogy az oktatás során szinte ki van zárva, hogy a gyermek jól megtanuljon egy nyelvet. Ezért akinek van pénze az magán órákra járatja a gyermekét, akinek nincs az sajnos így járt…. Ez csak azért nagy probléma, mert a felsőoktatásban már van ahol bemeneti feltétel a nyelvizsga, de a diplomához ma mindenképp kell.. Ha nem teremtik meg ennek a lehetőséget a közoktatásban, hogy lehet követelmény? (Szakközépiskola, Fejér megye)

Gyermekeim fővárosi elit gimnáziumokba járnak, ott egy kicsit kevésbé égető a gond, de éppen a probléma súlyosságát jelzi, hogy még ott sem mindig megoldott a folyamatos tanár ellátás, különösen nyelvekből és matematikából, vagy nem tudnak elbocsátani/nyugdijazni olyan tanárokat, akik munkájával szemben tudható, hogy szakmai és emberi kifogások is felmerülnek. Ilyenkor a gyerekek érdeke sérül. Azért, mert nem találnak helyettük mást. Pedig ezek az iskolák viszonylag vonzóak, ezekben jó tanítani! (Gimnázium, Budapest)

A legnagyobb probléma hogy még tanulmányait nem befejezett gyakorlattal nem rendelkező tanító is kaphat olyan osztályt ahol a gyerekek túlnyomó része hátrányos helyzetű és viselkedési zavarokkal küzdenek!! Ilyen osztályban egy tapasztalt tanító is küszködik nemhogy egy még iskolába járó diák! (Általános iskola, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Túlterhelt, nem a munkájukra koncentráló tanárokat látunk, akik pálya iránti alkalmassága is megkérdőjeleződik bennünk. A tanárhiány miatt sok nem megfelelő tanár is tanít, és így megesik, hogy helyettük a szülő, nagyszülő feladata a tananyag leadása és megértetése otthon. Ez pedig tarthatatlan, nem tanárok vagyunk. (Általános iskola, Budapest)

A pályán lévő tanárok zöme kimerült, hitehagyott és kiégett. Ha még nagyobb terhet ró rájuk a nem szakszerű helyettesítések tömege, akkor belátható következménye lesz ennek az oktatottak tudására, hangulatára és az egész tantestületi munkára. (Gimnázium, Fejér megye)

Sajnos nem lehet elküldeni az olyan tanárokat, akik felsőbbrendűnek képzelik magukat, a gyereket meg idegileg kicsinálják, mert nincs helyette másik. A gyerek csak tűrjön, szenvedjen, mert alig van normális tanár az iskolában, aki tanít valamit és szereti is a tanítást. Érettségi évében olyan 3 plusz tanórát kapnak, ami most új tantárgy, de tanár meg nincs hozzá csak beraknak valakit aki éppen ráér. (Szakgimnázium, Pest megye)

További szöveges véleményeket olvashat a tanári kontraszelekcióról a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

Egyénre szabott oktatás

Az iskola fontos feladata, hogy a gyerekeknek egyénre szabott módon tudjon segíteni a haladásban, legyen szó akár a valamilyen téren kiemelkedő gyerekekről, akár azokról, akik valamiből lassabban haladnak és több segítséget igényelnek. Az egyénre szabott foglalkozás megvalósulhat akár a tanórákon, akár tanórán kívüli iskolai foglalkozásokon.

Az alábbi interaktív ábrán láthatóak a szülői visszajelzések a kiemelkedő tanulók egyénre szabott további előrehaladási lehetőségeivel kapcsolatban.

A szülők alig 41%-a érezte inkább pozitívnak a helyzetet, a többség (55%) inkább elégedetlen a kiemelkedő gyerekek egyénre szabott lehetőségeivel kapcsolatban. Gyermekeink tehetsége talán az egyik legfontosabb kincsünk és erőforrásunk, melynek ápolása az iskola kiemelkedő feladata kellene, hogy legyen. Ennek fényében egyáltalán nem nevezhetjük jónak az eredményeket. Az alábbi ábrákon bemutatjuk az eredményeket az egyes iskolatípusokra, fenntartókra és településtípusokra is. Az interaktív ábrákon látható, hogyan befolyásolja a válaszokat a tanárhiány megjelenése.

Az összes iskolatípusnál inkább elégedetlenek a szülők, a gimnáziumoknál kicsit kevésbé, a szakképzésben kicsit jobban. Ahol megjelenik a tanárhiány, ott minden iskolatípusnál jelentősen romlik a helyzet; a tanárhiány együtt jár azzal, hogy a kiemelkedő tanulók kevesebb figyelmet kapnak. Ennek oka lehet az, hogy a tanároknak az egyéni foglalkozások, szakkörök helyett inkább helyettesíteni kell más pedagógusokat is. Amint megjelenik a tanárhiány, az iskola túlélő üzemmódba kapcsol, hiszen tanórák nem maradhatnak el, a felügyeletet mindenkor biztosítani kell, és pont azok a lehetőségek maradnak el, amik az érdeklődő gyermekeknek a legtöbb örömet, feltöltődést adhatnák. De a fordított összefüggés is elképzelhető hasonló végeredménnyel: egy problémásabb, tanárhiánnyal terhelt iskolába kevésbé szívesen mennek azok a tanárok, akik egyébként hangsúlyt fektetnének a kiemelkedő tanulókkal való foglalkozásra.

Érdekes megfigyelni azt is, hogy az eredmények a gimnáziumok esetén függenek legjobban attól, hogy van-e tanárhiány; úgy tűnik, gimnáziumoknál sokkal inkább a megfelelő számú tanár függvénye ez, mint a szakképzésnél, ahol ebből a szempontból rosszabb a helyzet, és a tanárhiánytól csak kisebb mértékben függ. Lehetséges, hogy a szakképzésnél kevésbé része az iskolai kultúrának a kiemelkedőkkel való egyéni foglalkozás.

A fenntartótól való függést vizsgálva az alapítványi iskolák egyértelműen nagyobb hangsúlyt fektetnek a kiemelkedő tanulókkal való foglalkozásra, itt jóval kevesebb elégedetlen szülőt tapasztalunk; az állami iskolákban pedig valamivel több az elégedetlen szülő, mint az egyházi fenntartásúaknál. A tanárhiány megjelenése mindegyik fenntartónál együtt jár az eredmények romlásával. Itt is érdemes megfigyelnünk, hogy az alapítványi iskolák esetében a legerősebb függés attól, hogy van-e tanárhiány. Vagyis az alapítványi iskoláknál a kiemelkedő tanulókkal való foglalkozás sokkal inkább annak függvénye, hogy sikerül-e megfelelő számú pedagógust foglalkoztatni, míg az állami iskoláknál ez kisebb mértékben függ a tanárok számától.

A településtípus kevéssé befolyásolja a helyzetet, alapvetően a település méretétől függetlenül mindenütt problémás a helyzet.

Hasonló a helyzet a lemaradó tanulók támogatásával, ahogy a következő interaktív ábrán összegezzük.

Mindössze az esetek 41%-ában érkezett inkább pozitív visszajelzés, a többség (55%) elégedetlen. A lemaradó gyermekek külön segítség nélkül könnyebben elvesztik a fonalat, hozzászoknak a kudarcokhoz, életesélyeik romlanak – mindezzel pedig nemcsak nekik, hanem az egész országnak is kárt okozunk. Az alábbi interaktív ábrákon látszanak a részletek és a tanárhiánnyal való összefüggés.

A gimnázium a visszajelzések alapján jóval rosszabbul teljesít a lemaradó tanulók támogatása terén, mint a kiemelkedő tanulókkal való foglalkozásnál. Az összes iskolatípusnál a tanárhiány megjelenése ront a helyzeten; ha nincs elég tanár, kevesebb lehetőség marad segíteni. Mind az általános iskola, mind a gimnázium esetén nagy a függés a tanárhiánytól, míg a szakképzésnél a helyzet általában véve rossz, és ezt kisebb mértékben befolyásolja a tanárhiány fennállása.

A különböző fenntartókat vizsgálva sehol sem mondható kifejezetten jónak a helyzet; látszik, hogy az alapítványi iskolákban a legkisebb az elégedetlenek száma, az állami iskolákban a legnagyobb. Mind az alapítványi, mind az egyházi iskoláknál igen erős az eredmények függése a tanárhiány meglététől, így feltételezhető, hogy ha sikerülne kellő számú és szaktudású pedagógust találni, sokkal több gyereket sikerülne megkímélni a lemaradástól és az iskolától való teljes elidegenedéstől.

A településtípusok szerinti adatok mutatják, hogy a probléma éppúgy fennáll a nagyvárosokban, mint a kistelepüléseken.

Nagyon fontos lenne, hogy az iskolákban sikerüljön megtalálni az egyéni foglalkozások lehetőségét, akár tanórákon, akár azokon kívül, hiszen ezzel segíthetnénk elő legjobban az egyéni tehetségek és lehetőségek kibontakozását.

A szülők is érzékelik, hogy a tanárhiány szűkíti az egyéni foglalkozások lehetőségeit, az alábbiakban néhány jellemző tapasztalatot idézünk.

A múlt évben heti két matematika szakkört is sikerült megtartani a versenyre készülő gyerekeknek, idén a heti egy alkalom is megkérdőjelezhető. Úgy tűnik több normál órán kell helytállnia a tanárnak. (Gimnázium, Jász-Nagykun-Szolnok megye)

Évek óta elmaradó délutáni foglalkozások, sportolási lehetőségek, szakkörök. (Általános iskola)

6. osztályban 3 óra matematika van!!! Felvételi tárgy, a matektanár terheltsége maximális (túlórakerete is kimerítve): nincs korrepetálás és szakkör (ez a többi tárgyra is igaz). Előrevetítették, hogy 7.-ben és 8.-ban is hasonló lesz a matek helyzet. Megdöbbentő, kilátástalan helyzet (nincs tanerő). A tanítók okj-s továbbképzését indítják, hogy felsősöket taníthassanak matekra (ez pedig képtelenség). (Általános iskola, Pest megye)

Délutáni ingyenes szakkörök is szűntek meg kapacitás hiány miatt. (Általános iskola, Budapest)

Nincs elég tanár hogy rendesen megtartsák az órákat, túl sok az óra is, nem tanulják meg rendesen a gyerekek az anyagot mert nincs idő elmagyarázni nekik, arra meg főleg nincs hogy az esetleg lemaradókat vagy épp a tehetségesebbeket segítsék.1-1 szaktanár nem elég 15-16 osztályra. (Általános iskola, Pest megye)

Plusz szakkörre, foglalkozásra nincs ember.

Napközis tanárokat helyettesítenek osztálytanítók, szakkörök, délutáni foglalkozások nem indultak el tanárhiány miatt. (Általános iskola, Pest megye)

Tavaly alsóban fordult elő, hogy mivel nem volt elég tanítónéni, nem tartottak novemberig semmilyen külön foglalkozást délután (sport, kézműves, dráma…). (Általános iskola)

A szakkörök, felzárkóztatók száma sokat csökkent. Az órákon kevés idő van gyakorlásra. Az óraszámok elosztása nem jó. Pl. elég lenne a 3 tesi óra. Nincs csoportbontás. (Általános iskola)

Tanárhiány következtében a délutáni + (nem kötelező jellegű) szakköröket nem tartják, tarthatják meg a pedagógusok a gyerekek részére, túl sok óraszámra történő hivatkozással. (Általános iskola)

További szöveges véleményeket olvashat az egyéni foglalkozások elmaradásáról a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

Hozzáértő igazgató

A tanárhiány problémáinak kezelésében éppúgy, mint az iskola szakmai színvonalának biztosításában kulcsszerepet játszik az iskola igazgatója. Összegyűjtöttük a szülői tapasztalatokat: a szülő megbízik-e az intézmény igazgatójában, hogy a felmerülő kérdéseket szakmai alapon, a gyermekek érdekét szem előtt tartva, a tanárokkal és a szülőkkel együttműködésben igyekszik megoldani? Az eredmények az alábbiakban láthatóak.

Látható, hogy a szülők egy jelentős része (34%) nem bízik az igazgatóban. Ahogy az alábbi grafikonokon is látszik, a probléma minden iskolatípusban, fenntartónál, illetve településtípusnál megfigyelhető. Az alábbi interaktív ábrákon megfigyelhetjük azt is, hogy a tanárhiány megjelenésével hogyan nő az iskola igazgatójával szembeni bizalmatlanság.

Itt egy összetett kérdéssel állunk szemben, és az eredmények alakulását több szempont is befolyásolja. Elképzelhető, hogy az intézmény igazgatója minden tőle telhetőt megtesz a tanárhiány megoldásáért, ennek ellenére mégsem sikerül teljesen úrrá lenni a helyzeten. Itt egy országos problémáról van szó, amit nem biztos, hogy mindig meg lehet oldani helyi szinten, és a központosítás során elvett helyi munkáltatói jogosítványok hiánya is lehet a probléma forrása. Ilyen esetekben elképzelhető, hogy akkor is veszít az igazgató a szülők bizalmából, ha egyébként szakmailag helyesen jár el.

De arra vonatkozóan is vannak konkrét visszajelzéseink, hogy egyes helyeken éppen az igazgató szakmaiatlan működése idézi elő a tanárhiányt: az igazgatóval való hosszú és kimerítő konfliktus-sorozat után mondanak fel pedagógusok. Ezért is fontos lenne, hogy az igazgatók kiválasztása szakmai alapokon, a pedagógusok, szülők és diákok képviselőinek érdemi bevonásával történjen, hiszen a sok egyéb probléma mellett a tanárhiány nehézségeivel is így lehetne a lehető legjobban megküzdeni.

Az alábbi néhány szülői tapasztalat illusztrálja, hogyan látják a szülők a nem megfelelő igazgatókat.

Az intézményvezető “váratlanul” került az iskola élére. Sajnos nem látja el megfelelően a feladatát. Az elmúlt 1-2 év alatt több, mint 15 tanár ment el az iskolából az intézményvezető miatt. Aggasztónak találom, hogy nem megfelelő ember van az iskola élén, aki mindent tönkretesz, amit az előző vezető felépített, nem beszélve a tanárok folyamatos felmondásáról, ami a gyerekeink tanulásának rovására megy. (Gimnázium, Pest megye)

Igazgató miatt minden év elején tömegével mennek el a jó tanárok, helyüket nehéz pótolni, ha sikerül us, tapasztalatlan, nem pedagógusnak való személyekkel. (Gimnázium, Tolna megye)

Igazgató váltás történt. Pártkatona kegyetlen lélektelen stílusban irányítja az iskolát. Többen felmondtak és sokan iskolát szeretnének váltani. Azért utána kellene nézni annak, hogy valaki tönkretesz egy falusi iskolát – aztán pártvonalon egyre magasabbra kerül, de emberileg nulla. Börtön nevelőtisztként jó hasznát vehetnék, de itt csak rombol. (Általános iskola, Zala megye)

Az intézmény igazgatója alkalmatlan ellátni a feladatát. Mióta ő vezeti az iskolát, sorra mondanak fel évtizedek óta ott tanító pedagógusok. Óraadókat és saját ismerőseit alkalmazza, akik általában nem a gyerekek érdekeit veszik figyelembe, türelmetlenek, ellenségesek a diákokkal. (Általános iskola, Győr-Moson-Sopron megye)

Az elmúlt évben katasztrofális volt a matematikai tanár hiánya, az iskola színvonala zuhant. Minisztériumból egy olyan igazgatót tettek oda aki szakmailag alkalmatlan volt, sok tanár elment, nem fogadta el a szülői közösség, mert mindent erőből akart lenyomni úgy hogy semmit sem kommunikált előre. Azóta elvittük onnan a gyereket mert a béka feneke alatt van mar. Egy jó, felfele ívelő iskolát igy szetzülleszteni. Katasztrofalis! Ez nem egyedi eset. Nincsenek szakmai szempontok, (Gimnázium, Pest megye)

Akinek van véleménye, ellehetetlenítik, és inkább felmondás. (Általános iskola, Hajdú-Bihar megye)

Ebben az iskolában véleményem szerint gondot okoz, hogy olyan igazgatót neveztek ki az iskola élére, akit a tantestület és a szülők is elutasítottak. Ez rányomja bélyegét az iskola hangulatára, nincs egyetértés a vezetés és a tanárok ill. a szülők között. Az igazgatónővel nem lehet kommunikálni. Nagyon sok a probléma, ezért sok tanár elhagyta az iskolát. (Gimnázium, Budapest)

Az összes gyerek által szeretett technikatanárt ellehetetlenítette az igazgató, egész évben nem volt technika óra, év végén nem kaptak osztályzatot, csak részt vett megjegyzést. Úgy tudom, a fiatal tanárok távozásának legfőbb oka az igazgatónő, aki egyáltalán nem ad szabad kezet, nem támogatja az új módszereket, számára nem a gyerekek fontosak, hanem minden áron megfelelni az éppen aktuális felettes szervnek. (Általános iskola, Budapest)

A gyerekeim általános iskolájában a minőségi munkát nagymértékben meghatározza az iskolavezetés személete. A gyerekek néhány éve átadott, jól felszerelt épületben tanulnak, az iskola indulásakor az anyaintézmény legjobb pedagógusait válogatták a tanári karba. Közülük gyakorlatilag már alig dolgozik valaki, mert a gyerekbarát személetű és szakmailag kiváló tanárok már elhagyták az iskolát, a vezető merev, autokratikus irányítási módszere miatt. Most már az is előfordul, hogy tanév közben mennek el más iskolába a tanárok, de az iskolaévek rendszeresen azzal kezdődnek, hogy 2-10 állást hirdetnek meg. Jelenleg angoltanár, matematikatanár, tanító kerestetik. “Természetesen” az igazgatót a KK kinevezte a következő 5 évre is, bár már nyugdíjaskorú. A jó tanárok már elmentek, most azon dolgozom, hogy a 3 gyerekünket is kimenekítsem innen. (Általános iskola, Pest megye)

Iskolánkban a tanárhiány elsősorban az igazgató szemėlye miatt alakul ki. Arrogáns, lekezelő, ellentmondást nem tűrő magatartása mind a szülők, mind a kollėgák, nem utolsó sorban a gyerekek felė is megmutatkozik. Nyilvánvaló, hogy státuszát politikai nėzeteinek köszönheti kizárólag. Júliusban 6 pedagógus mondott fel. Helyükre más városokból ėrkeztek pedagógusok. Augusztus 2. hetėben ezen pedagógusok közül már van, aki tovább állt, szintėn az igazgatónk szemėlye miatt. (Általános iskola, Győr-Moson-Sopron megye)

További szöveges véleményeket olvashat a nem hozzáértő igazgatókról a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

Törődés a speciális igényű gyermekekkel

Sok gyerek igényel speciális bánásmódot (SNI, BTMN), de az érintett szülők sajnos gyakran elégedetlenek azzal, ahogyan az iskola figyelembe veszi ezeket a sajátos igényeket. Pedig ha ezek a gyermekek megkapnák a szakszerű törődést, akkor gyermekként és felnőttként is boldogabbak lehetnének, könnyebben kibontakozhatnának és a társadalomnak is értékesebb tagjai lehetnének. Az alábbi interaktív ábrán az összesített eredmények láthatóak az érintett szülők véleménye alapján, melyből kiderül, hogy az érintett szülők 44%-a inkább elégedetlen az iskolai bánásmóddal.

Az alábbi ábrákon látható az iskolatípustól, fenntartótól és településtípustól való függés. Látható, hogy a probléma mindenütt jelen van, bár elsősorban az alapítványi iskolákban, másodsorban az egyházi intézményekben némileg kisebb mértékben.

Akiknek szüksége van rá, vajon elérhető módon rendelkezésre állnak-e a fejlesztő foglalkozások? Ezt vizsgáltuk a következő kérdésben. Elméletileg a gyermeknek helyben, saját iskolájában kellene megkapnia a szükséges fejlesztést. Az érintettek összesített válaszait az alábbi interaktív ábra mutatja.

A visszajelzések alapján saját iskolában az érintettek kisebb része, 43%-a kapja meg a szükséges foglalkozást, pedig elvileg ez lenne elvárható. További 21% meg tudja kapni más, nem túl messzi állami intézményben. Sajnálatos módon az érintettek több mint harmada (37%) nem tudja reális módon megkapni az államtól a szükséges fejlesztést, mert az vagy túl messze van, vagy csak magán úton érhető el, vagy egyes esetekben még magán úton sem.

Az alábbi ábrákon azok arányát mutatjuk, akik nem tudják reális módon megkapni az államtól a szükséges fejlesztést. Az ábrákon látható az iskolatípustól, fenntartótól és településtípustól való függés.

A CSEVE csoport, mely az SNI gyermekeket nevelő szülők érdekeit képviseli, úgy tapasztalja, hogy sok szülő nem tudja pontosan, mennyi fejlesztés járna a gyermekének. Az SNI gyermeket minden esetben a területileg illetékes tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság méri fel, és írja elő, hogy számára mennyi fejlesztés szükséges. Általában azt is megjelölik, hogy mindezt abban az intézményben kell megkapnia, ahol oktatásban-nevelésben részesül, de ahogy a felmérés eredményei is mutatják, gyakran az intézmény ezt nem tudja helyben biztosítani. Fontos, hogy az érintett szülő személyesen is találkozzék a fejlesztő pedagógussal, hogy az tájékoztathassa a szülőt a gyermek fejlesztéséről és haladásáról. Az iskoláknak meg kell teremteni a lehetőségét ehhez a személyes találkozóhoz.  A CSEVE csoport igyekszik a hozzá forduló szülőket tájékoztatni a legfrissebb információkról és segítséget nyújtani nekik, ha a gyermekük intézményi elhelyezésével, fejlesztésével kapcsolatban kérdéseik, nehézségeik támadnak, és a csoport tagjai egymással is megosztják tapasztalataikat.

Az alábbi néhány szülői idézettel illusztráljuk, milyen nehézségbe ütközik a problémákkal küszködő gyermekek számára a szakszerű fejlesztés biztosítása:

Gyermekem SNI -s, és nem kapja meg, vagy csak részben az előírt fejlesztéseket. Illetve nincs olyan fejlesztőtanár ami elő van neki írva. (Általános iskola, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Minket a gyógypedagógus/logopédus hiány érint. Tanulási problémás (dislexia/dyscalculia határán lévő) gyermekemmel a logopédus amennyit csak tud, foglalkozik, de ez csak úgy kivitelezhető, ha másik gyerek is van ott, mert fizikai képtelenség, hogy az iskola összes, külön fejlesztést igénylő gyerekével egyesével foglalkozzon. Pedig az volna az igazán hasznos a gyerekek számára. (Általános iskola, Budapest)

Logopédiai fejlesztésre csak a legsúlyosabb nehézségekkel küzdő gyerekek kerülhetnek be es ok is csak egy évig. Ha csak 2-3 hangot nem mond a gyerek jól, az ellátatlan marad hacsak magán úton nem viszi el a szülő. (Óvoda, Budapest)

Utazó gyógypedagógus minden évben más volt, sőt volt olyan eset kétszer is, hogy év közben lett egy új. Vagy, a heti 3 fejlesztés órát félév után heti kettőre csökkentették (megjegyzem: a szakbizottság heti öt órát írt elő). (Általános iskola, Budapest)

Btmn gyermekem van. A matematika nagyon nehezen megy neki. Csoportbontásban tanul órákon de szüksége lenne további foglalkozásokra, korrepetálásra. Csak magánúton találunk neki tanárt elég drága órabérrel. Jó lenne ha megkapná a szükséges segítséget az iskolában de jelenleg nincs rá tanár. (Gimnázium, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Az én kisfiam figyelemzavaros, az osztályából többeknek van valamilyen tanulási nehézsége. Mivel nincs elég tanár, nem tudnak velük egyénileg, vagy bontott csoportban foglalkozni, egyéni fejlesztés címén pedig, mivel egy fejlesztő tanár van, akinek szerintem csak a neve ez, egyszerre beültetik őket egy terembe, kiadják nekik a feladatot, tanárnéni pedig intézi a saját dolgát. Segíteni nem segít. Ezért mi a pedagógiai szakszolgálathoz hordjuk különórára, egy tündéri tanár nénihez. Az iskolai fejlesztéssel semmire sem mennénk. (Általános iskola, Pest megye)

Nem kapja meg a gyerekem az előírt fejlesztést, mert nincs fejlesztő pedagógus. (Általános iskola, Budapest)

Csak 1 fejlesztőpedagógus van a 8 évfolyamra. Egyszerre 6-8 gyermekkel kell foglalkoznia, ami gyermekenként kb 5 perc, mert nem egyforma fejlesztést igényelnek. Pl: 11 éves fiam nagyfokú figyelemzavarral küzd,mellette 110 az IQ-ja. Órákon sokszor nem képes koncentrálni gyógyszer szedése mellett. A tanároktól semmi segítséget nem kapunk. Fejlesztőn pedig az enyhe értelmi fogyatékos és más tanulási nehézséggel küzdő gyermekkel együtt van. Ezért egyik gyermekre sem tud a pedagógus megfelelő idő szánni. A szakszolgálat 2-3 fős csoportot írt. (Általános iskola, Tolna megye)

Az általános iskolás gyermekemnél a fejlesztő pedagógusok hiánya okoz gondot. Neki speciális fejlesztésre van szüksége és bár szerencsére megkapja ezt abban a városban, ahol lakunk, naponta közel egy órás út eljutni oda és vissza (autóval) és még felső tagozatban sem tudjuk megoldani, hogy egyedül utazzon tömegközlekedéssel. (Általános iskola, Komárom-Esztergom megye)

Heti 2 fejlesztő foglalkozást javasolt a nev.tan., az elmúlt 2 hónapban nem volt eddig olyan hét, hogy mind a két fejlesztés megvalósult volna. Kifogás mindig van. Természetesen magánúton elviszem a lányom, csak bosszant… (Általános iskola, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

További szöveges véleményeket olvashat a gyógypedagógus és fejlesztőpedagógus hiányról a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

A hátrányos helyzetűek segítése

Az iskolának a hátrányos helyzetű gyerekek számára is biztosítani kell az ő igényeiket kielégítő nevelést és oktatást. Magyarországon ez közismerten nagy problémát jelent, és a szakszerű módszerek és tanári erőforrások hiánya egyaránt megnehezíti a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek haladását. Az összesített eredményt az alábbi interaktív ábra mutatja.

Összességében a szülők többségének (56%) negatív tapasztalatai vannak, az iskola nem tudja hatékonyan megoldani a problémákat. Az alábbi ábrákon az iskolatípustól, fenntartótól és településtípustól való függés látható. Összességében a visszajelzések mindenütt rosszak, egyedül az alapítványi fenntartású iskolákban mondható némileg kevésbé rossznak a helyzet.

Óvodapedagógus hiány

Felmérésünk elsősorban az iskolai pedagógushiányra fókuszált, de érkeztek visszajelzések az óvodákban tapasztalható pedagógushiányról is. Különösen szomorú, hogy a gyerekek már ebben a kis korban is ki vannak téve a pedagógushiány negatív hatásainak. A viszonylag kis számú óvodára vonatkozó adat nem teszi lehetővé a számszerű statisztikák közlését, de az alábbiakban néhány szöveges szülői véleménnyel illusztráljuk, hogy sok óvodában drámai mértéket ölt a hiány, és ez kihat a gyermekekre is.

Óvodánkban egy nagyon helyes óvónő váltótárs nélkül csinált végig egy évet 30 gyerekes csoportban. Ez rendkívül nagy túlterheltség. Ezután teljesen kimerült és nyáron felmondott. Nagyon sajnáljuk, tehetséges, széles látókörű szakember. Angliában folytatja a pályáját, úgy tudom. Az óvoda jelenleg 3 óvónőt keres és 4 pedagógiai asszisztenst. Nincs jelentkező. (Pest megye)

Az óvodában félév alatt körülbelül 3-4 teljesen eltérő koncepciót hallhattunk a csoport jövőjéről, óvónénijeiről, összetételéről. Ezek azért is változtak ilyen sokszor, mert így próbálták meg mindig újabb ötletekkel kompenzálni az óvónőhiányt. Az óvodánkban évek óta 2-3 pedagógus hiányzik, idéntől a csoportunk egy óvónénivel és egy leendő ped. asszisztenssel működik, úgy ahogy. (Budapest)

Én az óvodàban tapasztalom erőteljesebben a hiànyt. Szülőként és ott dolgozó óvónőként nyilatkozom: tavaly 4 csoportban 5 óvónő és 1 ped.asszisztens dolgozott. Fiamék minden délutàn a màsik 3 csoportba szétosztva aludtak, mert nem volt délutànos. Idén én szülni mentem, és nem talàltunk óvónőt a helyemre. Mivel én egyedül voltam egy ped.asszisztenssel, be is zàrt a csoportom, îgy az addig kb 18-19 fős csoportok helyett 28-29 fővel 3 csoporttal mennek tovàb (Győr-Moson-Sopron megye)

Az óvodában a gyermekem csoportjában az elmúlt egy évben 3 dadus váltás volt (az ő csoportján kívül az óvodapedagógus fluktuáció az óvodában óriási, akár tanéven belül is változhat).

Gyerekek magatartása erősen ingadozik, nehezen fegyelmezhetőek az évente változó óvodapedagógusok miatt. (Fejér megye)

Két éve súlyos pedagógushiány volt az oviban. Akik ott voltak jelentősen terheltek voltak, az intézmény által eredetileg vállalt paraméterek (csoportlétszám, hány pedagógus jut hány gyerekre) hónapokon keresztül nem voltak tarthatóak. Néha az iskolából jöttek át vigyázni az ovisokra. (Budapest)

Óvodapedagógus hiány: túlterhelt óvodapedagógus, ingerült, kiabál, nem úgy bánik a gyerekekkel, mint korábban, amikor nem egyedül vitte a 28 fős csoportot. (Pest megye)

Személyes tapasztalat, hogy pl 60 fős óvoda 4 óvónővel kezdi a tanévet. Egy másik kis létszámú óvoda tanulmányi szerződéssel talál csak óvónőt. (Zala megye)

Az óvodai évek során pedig legalább 8 óvónő cserélődött a 3 év alatt, ami a gyerekeket érzelmileg megviselte. (Hajdú-Bihar megye)

Négy gyerekem van, a legkisebb óvodás. Az oviban több betöltetlen álláshely van, noha Budapest, egyik menő kerületében található. A még üzemelő óvónők közül rengeteg a megfáradt, kiégett, gyerekgyűlölő (szerencsére a miénk még “normális”), akik konkrétan érzelmileg bántalmazzák a gyerekeket. Nem azon gondolkodnak, hogy mitől lenne jobb, hanem azon, hogy milyen pluszmunkát és mikor vállaljanak, hogy meg tudjanak élni. Nem egy közülük egyedül neveli, nevelte föl a gyerekét (gyerekeit), s általában azok maradnak jókedvűek, rugalmasak, lelkesek akiknek van egy jól kereső férjük, így nem másod- meg harmadálláson, hanem a munkájukon tudnak gondolkodni, abba fektetik az energiájukat.
(Budapest)

Az óvónéni betegen dolgozott egész télen (fertőzve a gyerekeket és mindenki mást), mert nem volt helyettes… 

A folyamatos nyugdíjba vonulók helyére, az állandóan futó álláshirdetések ellenére sem kapnak szakképzett pedagógust. Még jelentkező sincs, nem hogy válogatási lehetőség! (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

További szöveges véleményeket olvashat a óvodapedagógus hiányról a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

A tanárok megbecsültsége

Amikor a tanárhiányról és a tanárokkal szembeni elvárásokról beszélünk, óhatatlanul fel kell tennünk a kérdést: vajon mit gondolunk a tanári pálya presztízséről, a pedagógusok elismertségéről. Rendkívül felelősségteljes és nehéz munkáról van szó – vajon mit nyújt ezért cserébe társadalmunk?

A kormányzat szerint az elmúlt években növekedett a pedagógusi pálya megbecsültsége. A szülői visszajelzésekben ennek nem sok nyomát látni: az eredmények lesújtóak. Az alábbi ábrákon láthatjuk a szülői véleményeket a tanári pálya anyagi és erkölcsi megbecsültségéről, valamint a munkafeltételekről. Az interaktív ábrákon megnézhetjük azt is, hogyan befolyásolja a szülők véleményét az, hogy tapasztalnak-e tanárhiányt.

Összességében 10-ből 9 szülő szerint az állam nem nyújt kellő anyagi és erkölcsi megbecsülést a pedagógusoknak, és nem megfelelőek a munkafeltételeik sem. Csupán egy szűk kisebbség elégedett a tanárok megbecsültségével, de az ő számuk is jelentősen csökken, amint személyesen találkoznak azzal, hogy a tanárok akár el is hagyhatják a pályát, ezért nem marad elegendő tanár, aki tanítson.

A pedagógusok tehát a szülők szerint továbbra is rendkívül kevéssé megbecsültek, feltétlenül szükséges lenne a helyzet javítása. Bizonyára számos konkrét intézkedéssel is lehetne segíteni a helyzeten, a felmérésben egy konkrét javaslatot meg is vizsgáltunk, mely a hátrányos helyzetű gyermekek segítését célozná: a hátrányos helyzetű térségekben dolgozó pedagógusok kapjanak-e kiemelt juttatást? A válaszok egyértelműen támogatóak, a szülők több mint háromnegyede ilyen módon is elismerné a kiemelten nehéz, ugyanakkor fontos pedagógus munkát.

A tanárhiány okai

A szöveges visszajelzések között számos vélemény érkezett a tanárhiány okairól. Gyakran szerepel a tapasztalatok között a tanárok túlterheltsége, a túl sok adminisztráció, a nehéz munka miatti kiégés, az inkompetens vezetés akár helyi, akár országos szinten, az autonómia és a megfelelő munkafeltételek hiánya, és természetesen a nem megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülés is.

Az alábbiakban idézünk a szöveges visszajelzések közül néhány jellemző észrevételt a tanárhiány okairól.

Látszik a tanárokon a fáradtság a nagy létszámú osztályok és a leterheltség miatt. Beszélgetés közben elmondták, hogy a hiányzó kollégáikat ingyen kell helyettesíteniük, általában ez is heti több órát vesz igénybe a kötelező óráik mellett. A napköziben nagyon magasak a létszámok, alig tudnak sok esetben fegyelmezni. (Általános iskola, Pest megye)

Egyrészt nincsenek meg a szükséges tárgyi feltételek sok esetben a megfelelő minőségű munkavégzéshez; másrészt túl sok “egyéb” papírmunkával terheltek, nem tudnak kellő időt a gyerekkel foglalkozni, harmadrészt pedig össze-vissza küldözgetik őket helyettesíteni még akkor is, ha ez a saját csoportjukban végzett munka minőségének rovására megy. (Pest megye)

Tavaly kaptunk egy angol tanárt. 12 év kihagyás után jött vissza tanítani. 1 hónapig bírta. Azt mondta, le a kalappal a többi pedagógus előtt, aki ezt bírja. Ő inkább visszamegy a régi állásába, és nem érdeklik a szünetek, mert azok úgyis rámennek a sok adminisztrációra, a gyerekekkel való kapcsolattartásra és a gyerekmegőrzésekre. Ez nem éri meg, mert senki nem fizeti ezt ki neki. (Szakgimnázium, Somogy megye)

Akik maradtak, azok nagyon fáradtnak, nyúzottnak, idegesnek tűnnek. A gyerekek elmondása szerint a tanárok folyton papírokat írnak, megbeszéléseken és értekezleteken ülnek, ami miatt gyakran késnek is az órákról. Egyre gyakrabban betegek, mint akik belebetegszenek a munkába. Folyton valamilyen ellenőrzés van, alig van olyan óra, amin ne ülnének ott a látogatók. Az ellenőrzések előtt a tanárok már hetekkel előbb idegbetegek, olyan mintha félnének vagy fenyegetve lennének. (Bár én nem tudom pontosan, hogy ezeknek mi a tétje.) (Gimnázium, Zala megye)

A pedagógusok leterheltek, semmi motivációjuk nincs plusz kreativitást igénylő tevékenysègekre, a kötelezőn felüli munkára, örülnek, ha a rengeteg dokumentálnivalót, sokszor otthon, befejezik. Sokszor negatívak, pályaváltáson gondolkodnak, emellett marcangolja őket a kötelessègtudat. Én ezt látom az óvónéniken. Szomorú.

Több pedagógus is hiányzik az iskolában és e miatt a tanárok feszültek. Nekik kell helyettesíteni a hiányzó kollégákat ami miatt sokkal fáradtabbak, mikor jön a téli betegségek időszaka akkor ez a probléma megsokszorozódik, és e miatt többen is betegeknek aztán meg. Ördögi kör! Túl sok a gyerekek és a pedagógusok óraszáma is! A 22 óra csak papíron létezik, jellemző a 26, vagy még annál is több óra. (Általános iskola, Pest megye)

Sajnos a pedagógusok fáradtak, fásultak. Az ingyen végzett eseti helyettesítés azt okozta, hogy ezek az órák gyerekmegőrzők. A tankönyvek használhatatlanok, ezért a füzetbe rengeteget írnak, hogy legyen mit megtanulni. A tanév közben kilépett tanár óráját nem lehet szakszerű helyettesítéssel megoldani, így az a tantárgy abban az évben ment a kukába… (Gimnázium, Pest megye)

A tanár hiány oka, az, hogy a tanárokat emberileg megalázzák, az iskolákban a politikai komisszárok, a jó káderek kerülnek vezető és hatalmi pozícióba, ezek a személyek általában teljességgel alkalmatlanok arra, hogy gyerekekkel foglalkozzanak, emberileg is, szakmailag is. Mivel az oktatás teljes mértékben átpolitizált, ezért épelméjű ember nem választja ezt a pályát. A meg lévő, idősebb tanár generáció pedig a túlélésre törekszik. Csak az segítene a rendszeren, ha 100%-os civil kontroll valósulna meg az oktatásban és teljes decentralizáció. (Általános iskola, Baranya megye)

A tanári szakma nem vonzó a fiatalok számára. Aki természettudományi vagy informatika szakot végez könnyen elhelyezkedhet más, sokkal jobban fizető állásban miután (vagy mielőtt) elvégzi az egyetemet
A Klebelsberg ösztöndíjrendszer átláthatatlan, ezért nem vonzza a diákokat a pályára. A tanári bérek nem a minimálbérhez rögzítettek, ezért bizonytalan a jövő. A tanárok nincsenek megbecsülve. A folyamatos jogszabályi változtatások és a pocsék tankönyvek ellehetetlenítik a jó pedagógusi munkát (Gimnázium, Budapest)

Három, középiskolás korú gyermekem van, Ózdra és Kazincbarcikára járnak, különböző, egyházi fenntartású iskolákba, mi egy apró faluban élünk. A környéken, jelenleg csak az egyházi fenntartású intézmények nyújtanak megfelelő szintű képzést, ahol a továbbtanulás esélye is biztosított. Ennek oka, hogy ezekben az iskolákban a gyerekanyag szelektált, motivált és az oktatás során nem magatartási problémákkal kell küzdeniük, az iskolák finanszírozása pedig megoldott. A pedagógusok munkájával szemben is általában szigorúbbak ezek az intézmények. Az állami (KLIK) iskolákban nincs minőségi elvárás, a statisztikai mutatók teljesítése elegendő, többnyire már a rendszeres jelenlétnek is örülnek, a színvonal rendkívül alacsony, a felzárkóztatás gyakorlatilag nem valósul meg. Ennek oka sokrétű: a családok oldalán sokszori probléma, hogy nem ismerik fel a tanulás/képzettség jelentőségét, a gyerekkel otthon nem foglalkoznak, az iskola csak egy kényszerű epizód az életükben. Az iskola oldaláról nagy probléma, hogy csak darabszám alapú finanszírozási mutatók léteznek és nem minőségi alapon finanszírozzák (legalább részben) az intézményeket és a pedagógusokat. A gyerekek fejlődése pedig aránylag objektíven mérhető lenne: pl. belépéskori és kilépéskori képességek, készségek alapján stb. Tanárhiány ezekben az intézményekben van, amit vagy óraadókkal vagy inkompetens, nem arra a tantárgyra szakosodott oktatókkal igyekeznek pótolni. A tanárhiány oka részben anyagi, részben pedig az, hogy a fiatal végzősök valahogy nem erre a környékre vágynak. A helyzet változna, ha az anyagi kompenzáció tükrözné a térség kihívásait illetve, ha a felzárkóztatás felelősségét nem varrná az állam cinikus módon az iskolák nyakába, hanem legalább ugyanakkora figyelmet és energiát, erőforrás és szakembert fordítana a tanulók hátterére, családjára, azok bevonására, képzésére, fejlesztésére. A gyerek csak 6-8 órát tölt az iskolában, a többit a saját közegében, ami sajnos, ezekben az esetekben romboló hatású. (Gimnázium, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

A szakemberhiány miatt a “maradókon” is halmozódik a teher, gyorsul a burn out, ès elkopik az elhivatottság, ami addig a pályán tartotta az egyént – ha már a fizetès erre nem képes. (Általános iskola, Pest megye)

Környezetemben minden iskola küzd ezzel a problémával az óvodákról nem is beszélve! Se anyagi és erkölcsi értelemben nincs megbecsülése a szakmának! Túlterhelték a felesleges adminisztációval őket, ami a gyerekektől veszi el az időt, beleszorítják őket egy rossz tanmenetbe! A minősítés amit rájuk kényszerítenek is csak egy felesleges bohóckodás! Miért végeztek főiskolát, egyetemet, ha több évtizedes munka után is bizonygatniuk kell a tudásukat! Az egész oktatási rendszer rossz!!! (Általános iskola)

A túlterheltség miatt kiégnek a tanárok és elhagyják a pályát, illetve tartósan betegek, ami azt eredményezi, hogy állandóan helyettesítik őket a kollégák, akik így túlterhelté válnak és így tovább. Ezt a kört nem lehet megszakítani. (Általános iskola, Budapest)

A kistelepüléseken többségében halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek tanítása rendkívül nagy megterhelést jelent a pedagógusok számára úgy, hogy sem szakmai, sem kiemelt anyagi, sem speciális eszközbeli támogatásban nem részesülnek. Jóllehet kisebb létszámú osztályok vannak, (ezeket a gyermekeket vétek lenne nagyobb létszámú osztályba tenni) de nincs elég gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, a szakszolgálatokhoz is csak busszal mehetnek a gyermekek. Ha kenyérre sincs pénz????? Nagy megterhelés még, hogy az összevont igazgatású iskolákban a pedagógusnak három község között kell utazgatnia, hogy meglegyen az óraszáma. Kit vonz ez???? (Általános iskola, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Az egész országban a szolidaritás hiánya tapasztalható, mert minden területen van munkaerőhiány és ezek a területek nem mutatnak egymás felé szolidaritást, támogatást a tüntetéseken. Általános iskoláról tudok véleményt mondani. Nagy, hatalmas probléma, hogy mindegy milyen kontextusban nézzük, melyik oldalról, de a szülő-tanár kapcsolat katasztrófa, hiányos és lenéző, támogatás hiánya, kommunikáció hiánya van a pedagógus részéről. Utálnak beszélni a szülőkkel! (sok pedagógussal beszéltem erről, óvodaival is) Probléma a kirekesztés a pedagógus részéről, kultúra és tehetetlenség a szülő részéről. Foglalkozni kell ezzel a témával, mert hatalmas akadálya a szolidaritás hiánya mindkét oldalról és míg megvannak osztva, nem tudják támogatni egymást, a közös ügyet és a gyermekeket. Szolidaritás van, egymás mellett kiállás, minden területen akkor meg tudjuk akadályozni a tanárhiányt, addig is elvándorlás lesz. (Általános iskola, Fejér megye)

A tanárokra, tanítókra nehezedő abnormális mennyiségű adminisztráció és a magas osztálylétszám több esetben pályaelhagyásra kényszerít pedagógusokat.Aki nem megy el, azok között sok a “kiégett” tanító és tanár. A pályakezdők hamar megtapasztalják, hogy nem azt tanulták az egyetemen, amivel az iskolákban találkoznak és nem kapnak elegendő segítséget. A fenntartó figyelmen kívül hagyja az iskolai dolgozók és nagyon elítélendő módon a gyerekek érdekeit is. (Általános iskola)

Egyértelmű okok: alacsony bérek, rossz munkakörülmények, megbecsülés hiánya, túlterheltség, eszement központosítás, katasztrofális nemzeti alaptanterv, döntéshozói dilettantizmus, erős politikai befolyásolás (Általános iskola, Budapest)

A szülői munkaközösség tagjaként jelentős rálátasom van a pedagógusok évek óta súlyosbodó terhelésre, az ezekből adódó egészségügyi problémáik miatti tartós betegállományokra, az ebből adódó helyettesitesi nehézségekre. Előfordul, hogy matematika órát összevont osztályoknak(!) kell tartani, mert nincs elegendő szakos az intézményben. Akik még a pályán vannak, csak a gyerekek vagy a hivatásuk szeretete tartja a pályán; a megbecsültség és az anyagiak semmiképp, a sokat emlegetett szünetek pedig már rég nem regenerálódással telnek, hanem a hétvégékkel együtt folyamatos munkával, adminisztrációval, továbbképzéssel. Szülők! Tegyünk valamit, mert sem a gyermekeinknek ,sem a társadalomnak nem hoz jót, ha nem kerül ésszerű rendezésre az óvónők, pedagógusok, gyógypedagógusok helyzete!!! (Szakközépiskola, Heves megye)

Szülési szabadságra ment a tanár, nem érkezett új ember helyette. Eleve nem volt olyan szakos az iskolában. Volt olyan, aki decemberben ott hagyta az iskolát, hogy ennyit eladóként is megkeres, és onnan nem kell munkát hazavinni esténként. Nincs jelentkező az üres álláshelyre. (Általános iskola, Pest megye)

További szöveges véleményeket olvashat a tanárhiány okairól a több mint 1300 idézetet tartalmazó tematikus véleménygyűjteményünkben.

Ezt kéri a Szülői Hang Közösség

A fentiekben számos súlyos problémát jeleztünk. Fontosnak tartjuk, hogy ne elégedjünk meg a problémák puszta feltárásával, hanem törekedjünk a megoldásukra is. Ezért a Szülői Hang Közösség az oktatási kormányzathoz fordul. Kérjük, hogy

  • tegyék vonzóvá a tanári pályát és bővítsék a tanárképzést úgy, hogy a tanárhiány megszűnjön;
  • vegyék figyelembe a tanári kontraszelekció jelenségét. Annyi pedagógust szükséges a tanári pályára csábítani, hogy ne kelljen felvenni olyanokat tanári állásba, akiknek ehhez nincs meg a szükséges szaktudásuk vagy pedagógiai érzékük.
  • ne fogadják el természetesnek a tanári fluktuációt. A váratlan tanárváltások jelenlegi szintje mögött szakmai problémák állnak, gyakoriságuk messze meghaladja a gyermekek számára elfogadhatót, csökkentik a gyermekek érzelmi bevonódását és rontják motivációjukat;
  • biztosítsák a szükséges anyagi és emberi erőforrásokat a csoportbontásokhoz ott, ahol ez szükséges a hatékony tanuláshoz;
  • vegyék komolyan a törvényben rögzített maximális osztálylétszámot és tekintsék elérendő célnak a törvényben rögzített átlagot;
  • vigyázzanak arra, hogy az egyénre szabott oktatás ne szenvedjen csorbát, és legyen lehetőség a kiemelkedő tanulókkal és a lemaradókkal egyénre szabottan foglalkozni az iskola keretein belül;
  • biztosítsák a szükséges számú szakembert és szakmai képzést a speciális igényű gyermekek színvonalas és elérhető fejlesztéséhez és a megfelelő bánásmód megteremtéséhez;
  • teremtsék meg a szükséges szakmai, anyagi és személyi feltételeket ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek beilleszkedését és tanulási nehézségeiket hatékonyan kezelhessük;
  • a felsőfokú felvételi tervezett középfokú nyelvvizsgához kötésének 2020-as bevezetését halasszák el, hiszen az ehhez szükséges színvonalú nyelvoktatás feltételei jelenleg nem adottak (csoportbontás hiánya, tanárhiány, váratlan tanárváltások, nem megfelelő pedagógiai munka);
  • az igazgatói kinevezések kapcsán a szakmai szempontokat helyezzék előtérbe és érdemben vizsgálják meg, miért nem bízik a szülők jelentős része az intézmény vezetőjében, és miért hagyja el sok tanár az intézményt az igazgatóval kialakult konfliktusra hivatkozva;
  • a tanárok anyagi és erkölcsi megbecsülését valamint munkafeltételeik biztosítását ne az elmúlt nyolc évet megelőző nyolc évhez viszonyítsák. Ehelyett olyan megbecsülést teremtsenek a számukra, hogy döntéshozóként akár saját gyermeküket is nyugodt szívvel járathassák állami fenntartású intézménybe.

Tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehetséges az összes problémát egyik napról a másikra megoldani. Elvárjuk viszont, hogy tegyék meg az összes lehetséges azonnali lépést a problémák enyhítésére, és mielőbb kezdeményezzenek érdemi szakmai párbeszédet a szülők mellett az érintett pedagógus és szakmai szervezetekkel, és alakítsanak ki hosszú távú, szakmailag megalapozott közös stratégiát.

Kérjük, hogy a felmérésben érintett problémák megoldására fordítsanak akkora figyelmet és energiát, amekkorát ezek a megoldatlan kérdések jelentenek a gyermekek és az ország hosszú távú boldogulása szempontjából. Fennáll a veszélye annak, hogy a tanárhiány és a tanárhiányhoz kapcsolódó minőségi problémák egy negatív spirált indítanak be, ahol a pedagógusok a túlterheltség, a megbecsültség hiánya és a nehéz munka elől menekülve egyre gyakrabban elhagyják hivatásukat, ezzel még nagyobb túlterheltséget és feszültséget hagyva pedagógus társaikra, akik így még inkább elhagyják a pályát. Kérjük, ehelyett teremtsék meg a lehetőséget arra, hogy az oktatás ügye fejlődő pályára álljon.


A  felmérés előkészítését, lebonyolítását, az adatok feldolgozását, az eredmények kiértékelését és vizualizációját a Szülői Hang Közösség önkéntesei végezték. Munkánkkal kapcsolatban szívesen veszünk bármilyen konstruktív visszajelzést.

A Szülői Hang Közösség oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszik, és képviseli a szülői szempontokat a közoktatást érintő kérdésekben. A Szülői Hang Közösség a Civil Közoktatási Platform tagja. Amennyiben szeretne értesülni további akcióinkról, híreinkről, kérjük regisztráljon honlapunkon.

További adatok a felmérésről

A Szülői Hang Közösség felmérése 2018 szeptember elejétől november elejéig zajlott, összesen 5281 válasz érkezett a kérdőívre, mely az elmúlt egy év tapasztalataira kérdezett rá. A felmérésben való részvétel önkéntes és anonim volt, a közösségi hálózaton (Facebook) illetve a sajtóban lett meghirdetve, így elsősorban az oktatás iránt kifejezetten érdeklődő szülők jelentkeztek. A kérdőív nem csupán a tanárhiányt, hanem az oktatás általános minőségét is vizsgálta, a szülőket is ebben a tágabb kontextusban szólítottuk meg. Amennyiben egy szülőnek több gyermeke is van akikre különböző válaszokat adott, akkor lehetősége volt többször is kitölteni a kérdőívet az egyes gyerekekre külön-külön.

A kitöltők megoszlása intézménytípus szerint a következő (akik megadták). Általános iskola: 65%; gimnázium: 19%; szakgimnázium: 6%; szakközépiskola: 1%. A kitöltők megoszlása fenntartó szerint a következő (akik megadták). Állami: 81%, egyházi: 10%, alapítványi: 5%. A kitöltők megoszlása településtípus szerint a következő (akik megadták). Budapest: 26%, nagyváros (100 000 lakos felett): 14%, város: 41%, község: 13%.

 

Technikai információ az interaktív ábrák más honlapokon való megjelenítéséhez

Hozzájárulunk ahhoz, hogy az oldalon közölt interaktív ábrákat más honlapok is átvegyék, amennyiben erre az oldalra, mint forrásra hivatkoznak. Az ábrák beágyazásához az alábbi típusú HTML kódot kell beilleszteni az ábra megjelenítési helyére:

<div class="szhfig" data-source="fajlnev"></div>

Itt a “fajlnev” a HTML forrásban fellelhető JSON fájl, mely tartalmazza a megjelenítendő adatokat és kapcsolódó formátumbeállításokat. Minden egyes ábrához egy ilyen sort kell beilleszteni. Ezen kívül az az alábbi sorokat kell beilleszteni az oldal végére, az ábrák után, csak egyszer.

<script src="https://d3js.org/d3.v5.js"></script>
<script src="https://szuloihang.hu/js/szhDiagram.v1.1.js"></script>

Az ábrákat tartalmazó bekezdések formázását a megfelelő CSS beállításokkal szabályozhatjuk, például:

<style type="text/css">
div.szhfig {
  text-align:center; 
  overflow:auto;
}
</style>

Fontos tudnivaló a nagy országos hírportálok számára: mivel a szuloihang.hu szervere nem képes az országos hírportálok nagy forgalmát kiszolgálni, ezért azt ajánljuk, hogy az adott fájlokat a szuloihang.hu oldalról töltsék át saját szervereikre. Kisebb országos vagy helyi weboldalak esetén ez a probléma nem merül fel.

Természetesen lehetőség van az adatok kézi átvitelére más adatvizualizációs rendszerekbe (pl. Infogram), vagy nem interaktív ábrák publikálására képernyőmentés segítségével.

 

  Megosztás