• A köznevelési törvény módosítása veszélyezteti az alternatív iskolák működését, meggátolja a szülőket abban, hogy kimenekíthessék gyermeküket a rossz oktatási rendszerből, zöld utat ad arra, hogy a szakmailag nem megfelelő intézményvezetők tovább rombolják az iskolák színvonalát, és egy alkalmatlan hivatalos szervre bízza az iskolaérettség pedagógiai megítélését.
  • Nincs okunk optimizmusra a felállítandó, ismeretlen szempontok szerint működő új hivatalos szervvel kapcsolatban: egy arctalan bürokratikus hatóság még a legnagyobb jó szándék mellett sem képes helyes pedagógiai döntéseket hozni; ehhez rugalmasság, szakértelem és személyesség lenne szükséges.
  • A jó oktatás alapja a bizalom légköre; a törvénymódosítás épp ezt a bizalmat rombolja tovább.

A köznevelési törvény sebtében megszavazott változtatása veszélyezteti az alternatív iskolák működését azzal, hogy a tantervüket a nemzeti alaptantervhez (NAT) kell igazítaniuk, annak tantárgyi struktúrájától legfeljebb 30%-ban térhetnek el. Ezekben az oktatási intézményekben a képzés teljesen más ütemezésben, más tartalommal és más módszerekkel zajlik, mint az állami intézményekben. A gyermekek az iskola végére ugyanúgy elsajátítják a törvények által előírt tananyagot, az évenkénti bontás viszont jelentősen eltér, és ezért a NAT által előírt tananyagtartalom nem kérhető számon ezektől az intézményektől félévenkénti bontásban. Éppen az alternatív módszertan és tematika teszi ezeket az intézményeket vonzóvá a szülők és gyermekeik számára. A törvénymódosítás így alkalmas az alternatív iskolák működésének ellehetetlenítésére.

Bár a kormányzat ígéretet tett arra, hogy a köznevelési törvény módosításai nem érintik hátrányosan a Waldorf-intézményeket, érdemes az ígéretet annak összefüggéseivel együtt nézni. Senki sem tudja pontosan, mit jelent az, hogy az alternatív iskolák az állami kerettantervtől 30%-nál jobban nem térhetnek el. A kormányzat tehát a törvényt önkényesen értelmezheti a pillanatnyi érdekeknek megfelelően, és így valamennyi alternatív iskola rendkívül kiszolgáltatott, függő helyzetbe kerül.  A Waldorf intézmények most akaratlanul is az önkényuralom kivételezettjei lettek, de ne feledjük, hogy az érdemi egyeztetések és törvényes keretek hiányában ez a pillanatnyi politikai érdekek függvényében bármikor megváltozhat. Mindezekre a Szülői Hang Közösség levélben hívja fel a waldorfos szülők figyelmét.

A törvénymódosítás abban is megakadályozza a szülőket, hogy úgy menekítsék ki gyermeküket a megbetegítő állami oktatásból, hogy ehelyett magántanulóként, a szülők által létrehozott tanulócsoportokban vagy otthonoktatás keretében sajátítsák el a tantervben előírt tudást, miközben abból rendszeresen vizsgát is tesznek. Viszonylag kevés – bár növekvő számú – szülő döntött eddig a magántanulói státusz igénybevételéről, mégis valamennyiünk számára fontos, hogy ez a lehetőség megmaradjon. Ha szülőként úgy gondoljuk, hogy nem kívánjuk gyermekünket kitenni az iskolai túlterheltség és a tanárhiány által sújtott gyenge oktatási rendszernek, gyermekünk oktatásáról gondoskodhatunk a modern, kreatív módszerek használatára törekvő, egyénre szabott foglalkozást megcélzó tanulócsoportok keretében is. A törvényváltoztatás azonban megszünteti ezt a lehetőséget, melyről eddig az adott oktatási intézmény vezetője döntött. Helyette bevezetnék az egyéni munkarend fogalmát, amiről egy még ismeretlen hivatalos szerv fog dönteni az intézményvezető helyett egy jelenleg nem nyilvános, de vélhetően igen szigorú kritériumrendszer alapján.

Az oktatás színvonalának javítása helyett tehát a kormányzat inkább elzárja azokat az utakat, amelyeken a szülők kimenekíthetnék gyermeküket a rossz rendszerből. Nem lehet mentség a korlátozások bevezetéséhez a tanulócsoportok minőségének biztosítása, hiszen a tanulócsoportokat választó szülők is tisztában vannak a bizonytalanságokkal, és maximális körültekintéssel próbálják gyermeküknek a legtöbb esélyt megadni, amire a gyenge és elavult állami oktatásban kilátás sincs. A szülők lehetőségeinek korlátozásához nem mentség az sem, hogy egyes iskolák visszaéltek a magántanulói státusz rendszerével, amikor a problémás, az iskola által nehezen kezelhető gyerekeknél a szülőt rábeszélték a magántanulóságra pusztán azért, hogy megszabaduljanak a gyerektől. A problémás gyerekek esetében a megoldás a szakemberek, erőforrások biztosítása, a pedagógusok továbbképzése és a család megsegítése lehetne, hogy ezzel ők is megkaphassák a számukra szükséges egyéni bánásmódot az iskola keretei között, mindezzel azonban a törvénymódosítás nem foglalkozik.

Nem csupán a rendszerből menekülni akaró családokat gátolja a törvény. Bár sok esetben eddig is csak formálisan működött, mégis demokratikus véleménynyilvánítási lehetőség volt, hogy az iskolák intézményvezetői pályázata során a tanárok, dolgozók, szülők és diákok előzetesen megismerhették és értékelhették a pályázati anyagokat. A törvény módosítása még ettől a véleményezési jogtól is megfosztja azokat, akik a döntés elszenvedői lesznek, a hatalom ezentúl korlátlanul, a szakmai alkalmasság teljes figyelmen kívül hagyásával nevezheti ki az intézményvezetőket. A már megbízott intézményvezetők rövidebb pórázon lesznek tartva, az önállóságuk tovább csökken: még egy külsős ismeretterjesztő foglalkozás megtartásáról sem dönthetnek majd önállóan, azt a hivatalos szerv engedélyeztetéséhez kötik. Ha az engedélykérést az intézményvezető elmulasztja, a miniszter az intézményvezetői megbízását visszavonhatja. Ilyen körülmények között leginkább a hatalomhoz lojális, a kreatív ötleteket elutasító intézményvezetők kerülhetnek pozícióba – nem csoda, hogy a törvényben szükségesnek találták a vezetői fizetések emelését. Ezek az intézményvezetők várhatóan hasonló lojális magatartást várnak el a tanároktól és végső soron a gyerekektől. Ezzel a 21. században fontos kreatív, felfedező, kritikus és önálló gondolkodásra buzdító szemlélet helyett az engedelmesség marad a fő erény iskoláinkban.

Más téren is szigorítást hoz a törvény: szigorítják a 6 éves korban történő iskolakezdés betartását. Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda felelősségébe tartozott az iskolaérettség megítélése, az új törvénnyel ez is átkerül a hivatalos szervhez, mely nem rendelkezik az ehhez szükséges ismeretekkel. A hivatalos döntése ellen a szülő csak bírósági eljárás keretében fellebbezhet, mely ellehetetleníti a pedagógiai szempontok figyelembevételét. Ennek következtében a rendszer az iskolába erőltethet még nem iskolaérett gyerekeket is, ezzel folyamatosan megkeserítve iskolás éveiket. Emellett szigorítják az óvodába járás feltételeit annak ellenére, hogy a súlyos óvodapedagógus-hiány miatt romló színvonalú óvodai ellátás következtében egyes szülők, ha megtehetik, inkább otthon tartanák gyereküket, így inkább a feltételek rugalmasabbá tétele lenne indokolt.

Van, aki reménykedik, hogy a hivatalos szerv majd szakszerű, gyermekeink érdekeit szem előtt tartó döntéseket fog hozni. Erre az optimizmusra azonban kevés okunk van. Olyan, a gyermekek sorsát alapjaiban meghatározó pedagógiai döntésekről van szó, amelyhez őszinte, személyes kapcsolatra van szükség szülő és pedagógus között. Egy arctalan hivatalos szerv még a legnagyobb jó szándék mellett sem képes helyes döntéseket hozni, hiszen a rugalmatlan bürokratikus rendszer nélkülözi a pedagógiai döntésekhez szükséges bizalmat, szakértelmet és személyességet.

Láthatjuk, hogy a kormányzat a teljes szakma tiltakozása ellenében módosította a törvényeket, társadalmi egyeztetés nélkül, a legalkalmatlanabb időpontban, a nyár közepén, a szülők és pedagógusok szempontjait és a gyermekek érdekeit figyelmen kívül hagyva. Miért gondolnánk akkor, hogy az általa létrehozott hivatalos szerv odafigyel majd a gyerekek érdekeire? Úgy látszik, hogy az oktatási kormányzat letett a pedagógiai szempontok megértéséről – már hosszú ideje ők maguk sem figyelnek a kormányzatot érő szöveges értékelésekre, – így aligha várhatjuk, hogy a pedagógiai szempontok jelentős súllyal esnének latba a felállítandó újabb hivatalos szerv munkájába.

A kormányzat maga teremtette azokat a problémákat, amelyeket most egy újabb hivatal felállításával próbál orvosolni. Zsákutcába kerültünk: a kormányzat nem érti, hogy a jó oktatás alapja a bizalom. Bizalom a diák, a tanár, a szülő és az oktatásirányítás között. A bizalom forrása pedig az őszinte kommunikáció és a személyes odafigyelés. Ahol a bizalom légköre megbomlik, ott a gondok sokasodnak; az újabb és újabb központi hivatalok és szabályzatok felállítása és a bizalmatlanság erőltetése nem oldja meg a problémákat, gyermekeinknek pedig mindeközben nem tudjuk biztosítani az őket megillető minőségi oktatást. Láthatjuk, hogy ugyanaz a törvény hoz létre újabb ellenőrző hivatalos szervet, mint amelyik aláássa a bizalom légkörét az intézményvezetők szakmai alapú kiválasztásának megszüntetésével.

A fentieken túl a törvénymódosítás egyéb rendelkezései is károsak.

  • Az óvoda utolsó éve iskola előkészítő évként fog funkcionálni, holott szakmailag épp az lenne indokolt, hogy az iskola első két éve legyen az óvodás életforma meghosszabbítása.
  • A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók számára olyan külön foglalkoztatást ír elő, melynek megvalósítása a fennálló szakember- és tanárhiány mellett nem kivitelezhető.
  • Megakadályozza, hogy a tanárok az általuk szakmailag legalkalmasabbnak ítélt tankönyveket használják.
  • A tankönyvkiadásban járatlan egyházak számára megteremti a tankönyvkiadás lehetőségét, miközben a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, nemzetközi hírű tankönyvkiadókat ellehetetleníti, ezzel tovább fokozzák a szektorsemlegesség ellehetetlenülését, az egyházi oktatás jobb helyzetbe hozását, miközben az egyházi iskolák zöme váltja ki az oktatási szegregációt.
  • Lehetőséget biztosít a pedagógusok terheinek további növelésére, miközben a tanárok már most is emberileg és szakmailag is a végletekig túl vannak terhelve.

További információ:

Aktív részvétel:

A törvénytervezet kapcsán szívesen veszünk szülői véleményeket, tapasztalatokat azoktól, akiket a törvény valamely rendelkezése érint. Kapcsolat: info@szuloihang.hu

Szülői Hang Közösséget az oktatási kérdések iránt érdeklődő önkéntes szülők hozták létre. Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszünk, és aktív részvételünkkel képviseljük a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. Ha szeretne értesülni híreinkről, akcióinkról, iratkozzon fel hírlevelünkre.

  Megosztás

Szülői Hang