Így diszkriminál hatéves kisgyerekeket az Oktatási Hivatal

• Az Oktatási Hivatal (OH) megyénként másként jár el a szülők iskolaérettségi kérvényezésével kapcsolatban: a 2022-es szülői visszajelzések összegzéséből kiderül, hogy az OH-nál jobban számít az, hogy honnan küldték be a kérvényt, mint az, hogy mi a kérvény tartalma.
• Bár a szülői kérelmek nagy többségét végül elfogadták, a megyénként eltérő szigorúságú ügymenet a szülők számára rendkívül stresszes és megalázó, ezáltal sok szülőt elriaszt a kérelmezéstől, ami diszkriminálja a hatéves kisgyermekeket.
• A diszkriminációt és a hátrányos helyzetű családok esélyeinek rombolását tovább erősíti az információk szelektív visszatartása, a támogató dokumentumok kiadása körüli mesterségesen teremtett káosz, a szakszolgálatok eltérő szigorúságú döntései, a nyilvános kritériumok hiánya és a fellebbezés nélküli hatósági eljárásrend, valamint a túl korai kérvényezési határidő is, melyek miatt a rendszer gyermek-, család- és tudásellenes.

[Rövid összefoglaló]

A 2019-es köznevelési törvény módosítása az Oktatási Hivatalt ruházta fel a jogkörrel, hogy döntsenek a plusz egy év óvoda igénybevételéről. A Szülői Hang Közösség – több szakmai szervezettel együtt – tiltakozott, hiszen egy hatósági eljárás alkalmatlan egy alapvetően pedagógiai döntés meghozatalára, melyben elsősorban a gyermeket legjobban ismerő szülők és óvodapedagógusok a kompetensek. A széles körű tiltakozások ellenére a törvényt mégis bevezették. Szülői közösségünk amellett, hogy megpróbálja csökkenteni a károkat és segíti a kérvényező szülőket, részletesen dokumentálja a tapasztalatokat is, hogy a nyilvánosság erejével is képviseljük a gyermekek érdekeit. A 2022-es kérvényezési időszak lezárultával a korábbiaknál is részletesebben mutatjuk be az eredményeket a szülői tapasztalatok alapján, és adataink segítségével rávilágítunk az Oktatási Hivatal eljárásának működésére.

A szülői visszajelzéseket anonim kérdőívek segítségével gyűjtöttük össze az Oktatási Hivatal (OH) iskolaérettségi kérvényezésében érintett szülőktől. Az ország valamennyi megyéjéből összesen 1346 kitöltés érkezett azoktól a szülőktől, akik megkapták az OH válaszát, ezen túl pedig a szakszolgálati vizsgálatban érintett szülőktől további 665 visszajelzést kaptunk a vizsgálattal kapcsolatban. A kitöltők elsősorban a közösségünk által indított Kötelező beiskolázás közösségi csoport tagjaitól érkeztek; a csoport lehetőséget teremt a kérvényezésben érintettek számára, hogy egymást segítsék, hiszen a támogatás és az információ hiánya okozza a szülők számára a legnagyobb nehézséget. A csoportnak jelenleg több mint 19 ezer tagja van. 

A statisztikai összegzések elkészítése mellett a kérvényezéssel kapcsolatos adatokból nyilvánosan hozzáférhető és sok szempont szerint lekérdezhető anonim adatbázist is létrehoztunk, amelyben a 2020-as indulás óta már 3363 adat van; ez az adatbázis is segíti  a kérvényező szülőket. Az OH döntéseivel kapcsolatos statisztikák az adatbázis alapján bárki számára szabadon vizsgálhatóak: épp az volt a célunk, hogy az adatok összegyűjtésével közös erővel védekezzünk a hatalmi önkény ellen, miután a szülőket és az óvodákat megfosztották a helyi szintű döntés lehetőségétől. Az adatfelvételre 2021. december 28-tól (ekkor nyílt meg az OH kérelmezési felülete) 2022. február 15-ig került sor.

Az alábbiakban a statisztikai adatok alapján részletesen bemutatjuk, hogyan terelgeti és akadályozza a szülőket az állami apparátus, és ezzel hogyan befolyásolja a plusz egy évig óvodában maradók számát. Ez a terelgetés jobbára nem nyílt hivatali elutasítással történik, hiszen a kérelmek nagy részét (több mint 90%-át) végül elfogadják, hanem az említett akadályozó lépésekkel. Nagy különbségek vannak abban, hogy az országban hol, mennyire könnyítik vagy nehezítik meg a folyamatot, kihasználva azt, hogy az eljárás részletei, kritériumai nincsenek szabályozva. Ezáltal az oktatásirányítás regionális, települési vagy intézményi szintű vezetői számára megnyílik a lehetőség az önkényes döntésekre, hiszen a kormányzat olyan rendszert teremtett, amiben ezeknek a vezetőknek nem kell elszámolniuk a döntéseikkel. A szülők ki vannak szolgáltatva, panaszukkal nem tudnak hova fordulni, érdemi jogorvoslati lehetőség nincs. Kihasználva a jogi szürke zónát, az intézményi, illetve középszintű vezetők maguk dönthetnek arról, hogy a szülők kérelmezését megnehezítik-e vagy éppen megkönnyítik; kiadják-e az információkat, vagy nem; adnak-e támogató papírokat, vagy nem; elrendelik-e a részletes vizsgálatot, vagy nem; és így tovább.

Ezekkel az eszközökkel élve befolyásolni tudják, hogy a szülők közül hányan kérvényeznek a szükségtelenül korai (január 18.) határidőt tartva, hiszen nem minden család jut hozzá a szükséges információkhoz, és nem minden szülő vállalja az eljárással járó pluszfeladatokat és stresszt. Igaz, hogy a jó érdekérvényesítő képességekkel rendelkező szülők nagyrészt sikerrel végig tudják vinni a kérelmezési folyamatot, de a pedagógiai kérdésekben nem annyira jártas családok, illetve azok, akiknek nincs elegendő önérvényesítési tapasztala egy online kérvényezés sikeres végigviteléhez, könnyen lemaradnak, ha nem kapnak megfelelő támogatást. A folyamat elsősorban nem a kimeneten, hanem a bemeneten szűr; például egy hátrányos helyzetű régióban a szülők számára elrettentő azt hallani, hogy a szülőnek a gyermek vizsgálatát magába foglaló hatósági kérelmet kell benyújtani. Az kormányzat által támasztott mesterséges adminisztratív akadályok következtében sok ezer (kb. évi tízezer) gyermek lemarad a plusz egy év óvoda lehetőségéről, pedig szükségük lenne rá, és emiatt az iskolában sorozatos kudarcok érik őket, ami későbbi boldogulásukra is negatívan hat.

Az alábbiakban a diszkriminatív folyamatokat részletezzük a 2022-es kérvényezési adatok alapján.

Így diszkriminál megyék szerint az Oktatási Hivatal

Az OH a szülők által benyújtott szöveges kérelem és a csatolt dokumentumok alapján kétféle módon dönthet: vagy egyből elfogadja a kérelmet, vagy szakszolgálati vizsgálatot rendel el (az ún. teljes eljárás keretében), és ilyenkor a gyakorlatban mindig a szakszolgálat javaslata szerint hoz döntést. Az OH tehát – amennyiben a kérelem megfelel a törvényi feltételeknek – egyből nem szokott elutasító döntést hozni. Az OH szerepe így annak eldöntésére redukálódik, hogy az adott gyermeknél szükséges-e szakszolgálati vizsgálat, vagy anélkül is elfogadható-e a szülői kérelem. Más érdemi szerepe az OH-nak a kérelem elbírálásában nincs. 

Az OH-tól mint hatóságtól elvárható, hogy a beérkező kérelmeket azonos mérce szerint bírálja el, és hasonló módon válaszoljon, függetlenül attól, hogy a kérelmet honnan küldték be. Igaz ugyan, hogy a szakszolgálati vizsgálatok során a kérelmek nagy többségét végül elfogadják, de történnek elutasítások is, és mint alább látni fogjuk, egyes szakszolgálatok szigorúbbak lehetnek, így a szakszolgálati vizsgálat rizikót jelent a szülőknek, miközben fellebbezési lehetőségük gyakorlatilag nincs. Emellett a szakszolgálati vizsgálat plusz stresszt jelent a gyereknek és a szülőknek egyaránt. Nem mindegy tehát, hogy az OH miként dönt, és a szülők joggal várják el, hogy a sok munkával összeállított szülői kérelmeket és csatolt dokumentumokat érdemben figyelembe vevő szakmai döntés szülessen.

A valóságban nem ez a helyzet. Az OH döntése azzal kapcsolatban, hogy kinél rendel el szakszolgálati vizsgálatot, nagyon erősen függ attól, hogy melyik megyéből érkezik a kérelem. Az alábbi ábrán a megyei szintű megoszlás látható: az egyes megyékben a kérelmek mekkora hányadában rendeltek el szakszolgálati vizsgálatot. Óriásiak a különbségek! Míg Budapesten enyhe döntések születnek, és a kérelmek csupán 17%-ában kérnek szakszolgálati vizsgálatot, addig Nógrád megyében az esetek nagy többségében, 87%-ban van szakszolgálati vizsgálat. Bár lehetnek a kérelmek összetételében apró különbségek az egyes megyék között, ez csupán néhány százalékot tenne ki. Az OH döntéseiben mutatkozó hatalmas különbségek csak úgy lehetségesek, hogy az OH a kérelmező lakhelyétől függően másként dönt. A megyék közötti különbségek olyan nagyok, hogy a gyakorlatban az OH döntése jobban függ attól, hogy melyik megyéből érkezik a kérelem, mint attól, hogy a szülő mit írt a kérelembe és milyen dokumentumokat csatolt. Az egész eljárást az egységesítés ürügyével vezették be, ehhez képest az OH döntésében az egységességnek még a látszatára sem ügyelnek.

A megyék közti különbségek abból származnak, hogy az OH megyénként más-más kritériumokat alkalmaz a szülői kérelmek elbírálására. Ez kapcsolatban lehet azzal, hogy az OH hivatalai alapvetően megyei szinten szerveződnek (az ún. POK-ok nagyrészt megyei szinten, egyes esetekben összevontan működnek). Szülői közösségünknek nincsenek információi az OH belső működéséről. Az viszont az eredményekből egyértelmű, hogy az OH döntési mechanizmusa megyénként eltérő. A statisztikai összegzésben kizárólag azt nézzük, hogy az egyes megyékben lakóknál milyen eredmények születtek. A megyei szintű szülői visszajelzések adatbázisunkban bárki számára kereshetőek és részletesen áttekinthetőek.

A statisztikai adatok részletes elemzésével meg tudtuk állapítani, hogy az egyes megyékben milyen csatolt dokumentumok mellett milyen döntések születtek, így rekonstruálható, hogy az OH az egyes megyékben milyen döntési kritériumokat alkalmazott. Az OH döntéseinek természetesen nem látjuk az összes szempontját, hiszen azok függhetnek a csatolt dokumentumok részleteitől és a szülői kérelem tartalmától is, így az egyedi információk hiányában az adatok mindenképpen szórást mutatnak. Az azonban egyértelműen kiderül, hogy melyek azok a csatolt dokumentumok, amelyek az esetek nagy többségében elegendőek egy adott megyében, és melyek azok, amelyek nagyrészt nem elegendőek. 

Az alábbi táblázatban foglaljuk össze, hogy a szülői visszajelzések statisztikai elemzése szerint az egyes megyékben mely csatolt dokumentumok voltak általában elegendőek (ahol az adott dokumentumok mellett az OH legalább 75%-ban egyből elfogadó döntést hozott), és mely dokumentumok voltak részben elegendőek (ahol az OH 25% és 75% közötti eséllyel hozott egyből elfogadó döntést). A többi esetben az OH a kérelmezők nagy többségében (legalább 75% eséllyel) nem fogadta el egyből a szülői kérelmet, és szakszolgálati vizsgálatot rendelt el. A táblázat megmutatja, hogy az adott megyében számíthatott-e a szülő arra, hogy elfogadják az óvodai dokumentumot (támogató írásos véleményt és/vagy a fejlődési napló másolatát), a szakértői dokumentumot (melyet a gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, pszichológus, logopédus, mozgásterepeuta vagy a pedagógiai szakszolgálat állított ki), illetve hogy számított-e az orvosi papír. Egyes esetekben, ahol a különbség jelentős, külön feltüntetjük a gyermekorvos, illetve a szakorvos által kiállított dokumentumokat, valamint néhány esetben feltüntetjük, amennyiben a szakértői dokumentumok száma is szerepet játszott.

A táblázat részletesen megmutatja, hogy az OH döntéseiben látható hatalmas egyenlőtlenségek miként jöttek létre. Míg a fővárosban, ahol a legenyhébb döntések születtek, az esetek nagy többségében elegendő volt a szülőnek bármilyen papírt (akár óvodai dokumentumot) mellékelni, addig a legszigorúbb Nógrád megyében a szülők még akár három szakértői támogató dokumentummal sem számíthattak az esetek többségében az OH egybőli elfogadására. Míg az ország egyik felében az orvosi igazolásokat az esetek nagy többségében elfogadták, addig más megyékben (Nógrád, Somogy, Vas, Tolna) az orvosi igazolások sem voltak elegendőek az esetek nagy részében. Míg a fővárosban egy szakértői papír az esetek nagy többségében elegendő volt a sikerhez, addig másutt (Nógrád, Hajdú-Bihar) még a több szakértői vélemény is csak az esetek kisebb részében volt elegendő. 

Különösen fájó, hogy az OH olyan megyékben is a legszigorúbb kritériumokat alkalmazta, ahol tudható, hogy nagy számban élnek hátrányos helyzetű családok (pl. Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék), akiknek az egész eljárás nagyon megterhelő lehet, hiszen nem rendelkeznek a kérvényezéshez és a támogató dokumentumok beszerzéséhez szükséges tapasztalatokkal, és a gyermek hatósági eljárás keretében történő szakszolgálati vizsgálata is adott esetben elrettentő lehet – függetlenül attól, hogy a gyakorlatban az szakszerűen zajlik-e vagy sem. Ezzel szemben a fővárosban jóval enyhébben dönt az OH, pedig ott a szülők általában könnyebben veszik a szükséges akadályokat. Jelen formájában az OH megyénként eltérő döntési gyakorlata sajnos alkalmas arra, hogy a hátrányos helyzetű családokat még nehezebb helyzetbe hozza, hiszen így sokuk bele sem vág abba a rendkívül stresszes, még a nagy érdekérvényesítő tapasztalattal rendelkező szülők számára is idegőrlő több hetes procedúrába, ami ezzel az arra rászoruló kisgyermekek túl korai iskolakezdését, a társadalmi különbségek növekedését, az alacsonyabb társadalmi státuszú régiók további lemaradását okozza. 

Nem védhető az OH diszkriminatív gyakorlata azzal, hogy a szakszolgálati vizsgálat egyes esetekben elősegítheti a szükséges elmaradások és fejlesztések feltárását. Az OH iskolaérettségi kérvényezése ugyanis egy olyan hatósági eljárás, amely a szülőt kiszolgáltatott helyzetbe hozza, hiszen a döntés ellen nem lehet érdemben fellebbezni. Az eljárás célja a gyermek iskolaérettségének megállapítása, nem pedig a fejlesztő foglalkozások szükségességének felmérése. Jelen formájában az eljárás rendkívül sok időt és energiát vesz el a szülőktől, gyerekektől és a szakszolgálati munkatársaktól egyaránt. A gyermekek szűrését, az elmaradások és a fejlesztő foglalkozások felmérését más módokon kell megoldani; ehhez másfajta vizsgálatok szükségesek, és más időpontban és módokon kell ezeket megszervezni. Az OH-nak nincs felhatalmazása arra, hogy a gyermekeket a szakszolgálati vizsgálatra küldje az iskolaérettségi eljárás keretében akkor, ha a további egy év óvoda szükségessége a kérelemből és a csatolt dokumentumokból egyértelműen megállapítható. 

Ne feledjük, hogy a szülők sok időt, energiát töltenek azzal, hogy a támogató dokumentumokat beszerezzék, és egyes esetekben ezekért jelentős anyagi terhet is vállalnak. A gyermekeknek pluszteher, hogy újabb és újabb vizsgálatokra hurcolják őket azért, hogy meglegyenek az OH kérvényezéshez a támogató dokumentumok. Méltatlan és megalázó a kérvényező családokkal szemben, hogy az OH a család lakóhelyétől függően egyes esetekben figyelembe sem veszi a szülő kérelmét és a csatolt dokumentumokat, és úgy hoz döntést a szakszolgálati vizsgálatról. Más esetekben pedig a szülő, aki nem tudja, hogy az OH mi alapján hoz döntést, jóval több dokumentumot is beszerez – vállalva az ezzel járó stresszt és anyagi kiadásokat is –, miközben az OH valójában jóval kevesebb csatolt dokumentummal is egyből elfogadta volna a szülői kérelmet. Az eljárás rendkívül családellenes azáltal, hogy bizonytalanságban és kiszolgáltatottságban tartják a szülőket, miközben az OH döntéseinek nincsenek nyilvános kritériumai. Bár a döntés a gyermek egész életére kihatással lehet, fellebbezési lehetőség nincs, csak a bírósági eljárás. 

Jelen formájában az OH kérvényezési folyamat alapvetően nem a gyermekek érdekéről szól. Több esetben a szülők, akiket az OH szakszolgálati vizsgálatra kötelezett annak ellenére, hogy a további egy év óvoda szükségességét többszörösen igazolták csatolt dokumentumokkal, érdeklődtek az OH-nál a döntés okairól. Az ügyintézők következetesen azt a visszajelzést adták a telefonos megkeresések során, hogy az adott megyében az OH döntése felsőbb utasításra szigorúbb. Az iskolaérettségi kérvények elbírálását így alapvetően az OH megyei szintű vezetőségének döntése határozza meg. Az OH vezetősége ismeretlen szempontok szerint állítja be a megyei döntések kritériumait, ezzel terelgetve a hatósági eljárásban kiszolgáltatott családokat.

Az OH döntési kritériumai nemcsak megyénként változnak, hanem időben is. Bár a tavalyi kiértékelésben nem részleteztük a megyei OH döntési kritériumait, az adatok összehasonlításából megállapítható, hogy egyes megyéknél jelentős (legalább 10%-os) változás történt. Ezek olyan nagyok, hogy nem tudhatóak be pusztán véletlen statisztikai ingadozásnak. Mivel az adott megyében a családok társadalmi megoszlása nem változott, az OH döntéseiben bekövetkezett változás csak az OH megváltozott kritériumainak tudható be. A változások nem egyirányúak: volt, ahol jelentősen szigorodott, míg máshol jelentősen enyhült az OH megyei szintű döntése. Az alábbi táblázat mutatja, hogy mely megyékben észleltünk jelentős változást, és az adatok elemzése alapján melyek a legfőbb változások az OH döntési kritériumaiban, amelyek a statisztikailag számottevő különbséget okozták.

Nem ismeretes, hogy milyen indokok miatt változtak jelentősen az OH döntései ezekben a megyékben. Miért szigorodtak egyes megyékben és miért váltak enyhébbé más megyékben? Mindez elsősorban azt a feltevést támasztja alá, hogy a döntések elsősorban az OH megyei vezetőségének elhatározásától függenek, amelyek évről évre ismeretlen szempontok szerint változhatnak. Az OH nem törekszik arra, hogy a döntések a szülők számára egységes, átlátható, számonkérhető módon történjenek, a döntéseiket nem indokolják. Ha a fővárosban elegendő a kérelmek csupán kis hányadában (17%) a szakszolgálathoz fordulni, akkor méltatlan és diszkriminatív vidéken nagyságrendekkel magasabb arányban feleslegesen szakszolgálati vizsgálatra küldeni a családokat. 

Jelenlegi formájában az iskolaérettségi OH kérvényezés méltán pályázhatna az Értelmetlen Hatósági Eljárás díjra, ha lenne ilyen. A szülők akár fordulhatnának közvetlenül is a pedagógiai szakszolgálatokhoz az iskolaérettség ügyében, és helyben minden további nélkül sokkal hatékonyabban és átláthatóbban el lehetne dönteni, hogy a már rendelkezésre álló papírok elegendőek-e, vagy újabb vizsgálat szükséges. Az OH-ban semmi érdemleges nem történik; az OH közbeékelése csakis arra jó, hogy a hatósági kérvényezés mint intézmény elrettentse a családok egy részét – főleg azokat, akik épp a leginkább támogatásra szorulnának –, és így évente sok-sok ezernyi gyerek lemaradjon a számára fontos plusz egy év óvoda lehetőségéről.

Nem egységes szakszolgálati vizsgálatok

Amennyiben az OH szakszolgálati vizsgálatot rendel el, akkor a szülőnek a járási illetékességű pedagógiai szakszolgálathoz kell vinnie gyermekét iskolaérettségi felmérésre (SNI-s gyermek esetén a megyei szakszolgálathoz). A plusz egy év óvodáról ilyenkor a szakszolgálatban születik döntés – bár jogilag a döntést az OH hozza meg, a gyakorlatban a hivatal sohasem bírálja felül a szakszolgálat javaslatát. 

Az iskolaérettségi felmérés hasonló jellegű vizsgálatot jelent mindenhol, és az esetek túlnyomó többségében a szülők pozitív visszajelzést adtak a szakszolgálat munkájáról. A kérelmek nagy többségét végül elfogadták. Ugyanakkor az eljárás és a döntés nem teljesen egységes országos szinten: vannak jelentős különbségek attól függően, hogy a család épp melyik szakszolgálathoz, annak mely munkatársához kerül. Ezek a különbségek kritikusak lehetnek, mivel a szülő ki van szolgáltatva a szakszolgálatnak, a döntés ellen érdemi fellebbezési lehetőség nincs. 

Amint az alábbi diagramon látszik, az esetek nagy többségében a szakszolgálat részletesen meghallgatja a szülő véleményét arról, hogy miért tartja fontosnak a plusz egy év óvodát. Ez szükséges is, hiszen hatéves kisgyermekek esetében nem lehet futószalagszerűen, a szülő tapasztalatainak és véleményének figyelmen kívül hagyásával pusztán tesztek, vizsgálatok alapján dönteni a gyermek sorsáról. Sajnos azonban az esetek mintegy 11%-ában a szülők arról számoltak be, hogy nem hallgatták meg részletesen a véleményüket, ami jelentősen növelheti a téves döntés esélyét. Szomorú, hogy miközben az országosan általános szakmai eljárásrend szerint a vizsgálatnak része a szülő meghallgatása is, ez mégsem történik meg mindenhol, és a kérdés jogi szabályozatlansága miatt a szülőknek nincs módja ez ügyben panaszt tenni. A problémát vidéken jóval gyakrabban tapasztalták a szülők, mint a fővárosi szakszolgálatoknál.

A szülői visszajelzések statisztikai elemzése azt mutatja, hogy ahol a szakszolgálat szigorúbb eljárásrendet folytat, és nem hallgatja meg részletesen a szülő álláspontját, ott szigorúbb döntések is születnek, és gyakoribbak az elutasítások. Nem biztos, hogy ahol elmaradt a szülő meghallgatása, ott feltétlenül elutasítás történik, de a visszajelzések szerint ezeken a helyeken megnő az elutasítás esélye, ezt mutatja az alábbi ábra.

A szakszolgálatok a vizsgálat után általában közölni szokták javaslatukat a szülővel. Az ábrán azt látjuk, hogy ahol részletesen meghallgatták a szülőket, ott összességében kevesebb elutasítás volt, míg ahol elmaradt a szülő részletes meghallgatása, ott kétszer olyan gyakran tapasztalták a szülők, hogy a szakszolgálat elutasította a plusz egy év óvodai  kérelmet. (Az adatok a szakszolgálaton adott visszajelzéseket mutatják; néha előfordult sajnos az is, hogy a szakszolgálat nem közölte a javaslatát a szülővel, és emiatt a tényleges elutasítási adatok és a két eset közötti számszerű különbség a fentieknél akár nagyobb is lehet.)

Összességében a szakszolgálatok az esetek túlnyomó többségében (90% feletti arányban) támogatták a szülők kérelmét, de a szülők itt is ki voltak téve a diszkriminációnak. Bizonyos szakszolgálatok, illetve egyes szakszolgálati munkatársak (az esetek 11%-ában, főleg vidéken) szigorúbb eljárásrendet követve nem hallgatták meg részletesen a szülőket, és ezekben az esetekben legalább kétszer akkora volt az elutasítás aránya. Bár a konkrét eseteket kívülről nem tudjuk megítélni, a statisztikai adatok alapján azt láthatjuk, hogy ezen esetek egy részében a szülő kérését azért utasították el, mert az adott szakszolgálat vagy szakszolgálati munkatárs másoknál szigorúbb kritériumokat alkalmazott. 

A szülőnek nincs lehetősége befolyásolni, hogy melyik szakszolgálathoz és melyik munkatárshoz kerül, és a vizsgálat szakmai felülvizsgálatát sem kérheti. Egyedül bírósági úton tehet panaszt, de a szülő esélyei a bíróságon meglehetősen csekélyek, mivel a bíróság csak a jogi természetű panaszokat vizsgálja érdemben, a szakszolgálat szakmai munkájának tartalmát és annak szigorúságát nem.

Ha nincs tájékoztatás, nincs esélyegyenlőség sem

Az esélyegyenlőség nemcsak a kérvényezésnél sérül, hanem már előtte is: sok szülőhöz nem jut el a kérvényezéshez szükséges információ. A szülőknek nem pusztán az adminisztratív eljárásrenddel kapcsolatos információk fontosak, hanem az lenne számukra az elsődleges, hogy megértsék, miért lehet fontos a gyermeknek a plusz egy év óvoda, de erről semmiféle szervezett kormányzati tájékoztatás nincs. Ha megnézzük az Oktatási Hivatal tájékoztatóját, akkor abban kizárólag a jogszabályok és adminisztratív teendők ismertetését találjuk, az iskolaérettség pedagógiai szempontjairól, a plusz egy év óvoda  lehetséges indokairól egyetlen szót sem olvashatunk, és arról sincsen szó, hogy kitől kérhetnének ez ügyben segítséget a szülők. 

Korábban a szülőknek volt lehetőségük a pedagógiai szakszolgálatnál iskolaérettségi vizsgálatot kérniük, de ezt a lehetőséget a kormányzat megszüntette. Így az a helyzet állt elő, hogy bár létezik egy országos szakértői hálózat a pedagógiai szakszolgálatoknál, ahol tudnának tanácsot adni és segíteni a szülőknek, ezt a segítségnyújtást adminisztratív módon megakadályozták. Emiatt fellendült a magánúton végezhető vizsgálatok piaca, és a szülő külön fizetség ellenében kaphat személyre szabott tanácsot, de ezt nyilvánvalóan csak a tehetősebbek vehetik igénybe – az esélyegyenlőség sérülése így tehát nyilvánvaló. 

Az óvodának elvileg feladata lenne tájékoztatni a szülőket a plusz egy év óvoda  lehetőségéről, de a gyakorlatban a tájékoztatás nem minden óvodában valósul meg. Amint a lenti ábrán látható, a kérdőíves visszajelzések szerint a szülők 7%-a azt jelezte, hogy az óvodában semmilyen tájékoztatást nem kapott. (Mivel a kérdőívet az OH kérvényezésben részt vevő szülők között vettük fel, ez az arány az összes szülő között vélhetően még magasabb lehet, hiszen aki nem kapott róla tájékoztatást, nagyobb eséllyel nem is kérvényezett, és így a kérdőívet sem töltötte ki.)

De az is óriási probléma, hogy a visszajelzések harmadában a szülők azt jelezték, hogy a tájékoztatás csak a hivatali eljárásrendről szólt, pedig az iskolaérettség pedagógiai szempontjairól való tájékoztatás, beszélgetés lenne a legfontosabb, hiszen a szülőknek meg kellene értenie, hogy milyen esetekben lehet indokolt a plusz egy év óvoda: nemcsak az értelmi fejlődésben lehet a gyerek nem kellően érett az iskolára, hanem az érzelmi, szociális érés terén, vagy a mozgás és a beszédfejlődés terén is. Az iskolaérettség egy rendkívül összetett kérdés – ezt részletesen kifejtjük segédletünkben –, így a szülők csak akkor tudnak megfontolt, a gyermek érdekét előtérbe helyező döntést hozni, ha megfelelő tájékoztatást kapnak a pedagógiai szempontokról, de a visszajelzések szerint ez sokszor elmarad.

Sok óvodában nagyon készségesen segítenek a szülőknek pedagógiai magyarázatokkal és személyre szabott tanácsokkal, megbeszélésekkel, de a fentiek tükrében látható, hogy ez nem általános, nincs országosan megszervezve. A gyakorlatban általában az intézményvezetőn múlik, hogy mennyi energiát fektetnek a szülők tájékoztatásába, amit az óvódapedagógusok pluszfizetség nélkül, önkéntes munkában végeznek, így nem meglepő, hogy nagy különbségek mutatkoznak az egyes óvodák között. A szülők természetesen maguk is utánanézhetnek az iskolaérettség szempontjainak, de a gyakorlatban a személyre szabott óvodai tájékoztatás és támogatás pótolhatatlan ahhoz, hogy a szülő jól tudjon dönteni a plusz egy év óvodában maradás kérdésében. 

A korábbi rendszerhez képest becsléseink szerint az új rendszerben hozzávetőleg tízezer gyermekkel kevesebben élnek a plusz egy év óvoda lehetőségével, és a csökkenés oka elsődlegesen az, hogy a szülők jelentős része nem kap elegendő információt és támogatást a hatósági kérvényezéshez. A bürokratikus eljárásrend és a túl korai határidő együttesen olyan nehézséget teremtenek sok családnak, hogy ha a kérdést nem gondolják kellően át, nem kapnak megfelelő támogatást, akkor nem tudatosul a családban, hogy a gyermek érdekében kérvényezni kellene. Ebben a rendszerben elkerülhetetlen, hogy a hátrányos helyzetű családok nagyobb arányban maradnak le a lehetőségről, pedig nekik még inkább szükségük lenne rá.

Mesterséges káosz a támogató dokumentumok kiadásánál

A szülők kérelmükhöz támogató dokumentumokat is csatolhatnak, melyek alapján az OH azonnal, további vizsgálat nélkül elfogadhatja a szülői kérelmet. A kormányzat azonban itt is káoszt teremtett azzal, hogy ezek kiadását nem szabályozta jogszabállyal, nem tett közzé nyilvános iránymutatást ezen dokumentumok formai és tartalmi követelményeire, nem biztosította a szülők számára, hogy ilyen dokumentumokhoz hozzájussanak, és nem informálta az érintett szakembereket sem. A problémára korábban többször felhívtuk a kormányzat figyelmét, mégsem történt változás, így azt kell feltételeznünk, hogy a káosz szándékos. 

A szülő fordulhat az óvodához támogató dokumentumokért; az óvodák egy része készséges, és amennyiben egyetértenek a szülői kérelemmel, adnak a plusz egy év óvodát támogató írásos véleményt. Sajnos azonban vannak óvodák, ahol ezt megtagadják, valótlanul azt állítva, hogy nem adhatnak ilyen papírt. Sok helyen adnak ugyan valamilyen dokumentumot, például a fejlődési napló másolatát, de ebben nincs konkrét javaslat a plusz egy év óvodára vonatkozóan, így ez csak korlátozottan használható a kérvényezéshez. A szakértőknél (gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, logopédus, pszichológus, mozgásterepeuta) és orvosoknál, illetve a védőnőknél hasonló a helyzet: egyes helyeken adnak támogató dokumentumot, másutt elutasítják a kérést, egyes helyeken pedig adnak ugyan valamilyen papírt, de abban nincs konkrét javaslat, így az csak korlátozottan használható. A visszajelzések szerint általában nem az adott óvodapedagógus vagy szakember, hanem annak felettese vagy a felettes felettese vagy annak a felettese az, aki a szülők támogatását meggátolja. A megfelelő kormányzati szabályozás hiánya kiváló táptalaja az intézményvezetők és középvezetők önkényeskedésének.  

A probléma általános: amint az alábbi diagramon látható, a kérvényező szülők harmada beleütközött abba a problémába, hogy kért írásos támogató dokumentumot, és bár az adott szakértő vagy óvodapedagógus szóban egyetértett a plusz egy év óvoda szükségességével, mégsem volt hajlandó erről írásos támogató dokumentumot adni. Az esetek negyedében szembesült a szülő azzal, hogy bár kapott ugyan papírt, de ebben konkrét javaslat nem szerepelt, így az csak korlátozottan volt használható a kérvényezésnél.

A dokumentumok utáni rohangálás rendkívül kimerítő a családoknak, és szükségetelenül megterheli a gyermekeket is, akiket szintén értelmetlenül el kell rángatni a vizsgálatokra. Mindez sok családot eltántoríthat a kérvényezéstől, így összességében gyermekellenes az eljárásnak ez a része is. 

A szülők méltán érezhetik igazságtalannak az eljárást, és az adatok ezt alá is támasztják. Az alábbi ábrán látható, hogy akik megtapasztalták a támogató papír iránti kérelmük visszautasítását, azoknál jóval nagyobb arányban rendelt el az OH további szakszolgálati vizsgálatot. Akik kaptak ugyan papírt, de konkrét vélemény nélkül, azoknál is sokkal jobb volt a helyzet. Akik pedig nem ütköztek ilyen problémába, és megkapták a kért támogató papírt, azok nagyobb arányban elkerülték a további szakszolgálati vizsgálatot. A támogató dokumentumok kiállításánál tapasztalható káosz tehát kihat a konkrét eredményekre is.

Ne feledjük, amint azt korábban bemutattuk, a szakszolgálati vizsgálat amellett, hogy további terhet és stresszt jelent a családnak, további bizonytalanságot és rizikót is eredményez, mivel fellebbezési lehetőség nincs, és egyes szakszolgálati munkatársak szigorúbban döntenek, mint mások.

Méltatlan, megalázó, hátborzongató

Bár ez már a harmadik év, amikor az új rendszer szerint működik az OH-kérvényezés, a szülők továbbra is egyöntetűen rossz véleménnyel vannak az eljárásról. A kérvényező szülők 96%-a úgy látja, hogy a plusz egy év óvodáról szóló döntést a szülőnek és az óvodának közösen, helyben kellene meghoznia, és nem az Oktatási Hivatalnak. Ez azt jelenti, hogy azok a szülők is egyöntetűen elutasítják a rendszert, akik egyébként már tudják, hogy kérelmüket elfogadta az Oktatási Hivatal. A szülői társadalom számára egyértelmű, hogy ez a rendszer rossz, és az eljárás nem a szülők és a gyerekek érdekét szolgálja.

A szülői szöveges visszajelzések összefoglalják a problémákat:

• A rendszer gyermek- és családellenes, hiszen hónapokig tartó, felesleges stresszhelyzetet teremt.
• Méltatlan, hogy a szülőnek saját gyermekét kimondottan rossz színben kell feltüntetnie.
• Igazságtalan, mert mindenki látja, hogy az OH másként dönt a lakóhelytől függően, pedig a szülők heteket, hónapokat töltöttek a kérelem és a támogató dokumentumok összeállításával, beszerzésével, melyek gyakran nem kevés pénzbe is kerültek.
• Megalázó, hogy a szülőket kiszolgáltatott helyzetbe hozzák, és egy olyan eljárásban kell részt venniük, ahol nincsenek nyilvános kritériumok és nincs fellebbezési lehetőség, így szabad teret kaphat az önkény.
• Az állam beleavatkozik abba a döntésbe, amit a szülőknek és az óvodapedagógusoknak közösen kellene meghozniuk, és az eljárás – melyben a gyermeket nem ismerő személyek hoznak döntést – azt az érzetet kelti a szülőkben, mintha már nem is dönthetnének saját gyermekük ügyében, holott a gyermekért és a döntés következményeiért a szülőnek kell vállania a felelősséget.
• A hátrányos helyzetű családokat hozza még inkább hátrányos helyzetbe. 

Az alábbiakban néhány érintett szülő szöveges véleményét tesszük közzé a 2022-es kérvényezés tapasztalatairól.

Rossz is, alaptörvény-ellenes is

Az iskolaérettségi törvény nemcsak rossz, mint ahogy azt a szülők is első kézből tapasztalják, hanem egyben alaptörvény-ellenes is. Ezt tavaly háromszorosan is kimondták, először az ombudsman, majd kétszer az Alkotmánybíróság. A kormányzat azonban érdemben nem módosított a törvényeken ezek hatására sem, csak kamu-módosításokkal tömködték be a jogi hézagokat, amelyekkel gyakorlatilag semmiben vették az érintett szülőket. 

• Az ombudsman alaptörvény-ellenesnek minősítette a túl korai határidőt, hiszen az iskolai beiratkozás csak áprilisban van, bőven elég lenne addigra dönteni a plusz egy év óvodával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy ebben a korban a gyerekek nagyon gyorsan változhatnak. A kormányzat ezután január 15-ről január 18-ra módosította a határidőt, ami nevetséges (3 nap haladék) és természetesen semmit sem old meg. 
• Az Alkotmánybíróság kifogásolta, hogy sok szülő elmulaszthatja a kérelmezést, vagy nem megfelelően adja be, mert lehet, hogy nem rendelkezik ehhez megfelelő ismeretekkel, tapasztalattal. Különösen nagy probléma lehet ez a hátrányos helyzetű régiókban. A kormányzat ennek hatására lehetővé tette, hogy a gyámhatoság is bedhassa a kérelmet. Ez a gyakorlatban egyáltalán nem oldja meg a problémát, hiszen a gyámhatóság általában nem rendelkezik információval a gyerekek iskolaérettségével kapcsolatban, és a hátrányos helyzetű családok a legkevésbé sem akarnak a gyámhatósággal érintkezni. 
• Az Alkotmánybíróság azt is kifogásolta, hogy megszüntették az SNI-s gyerekek 1+1 egy év óvodára vonatkozó kedvezményét, melyet ritka, de szükséges esetben a szakértői bizottság engedélyezhetett. Milyen alapon bírálja felül a kormányzat a szakértőket? Az érintettek – akik jellemzően valamilyen betegség következtében lassabban fejlődnek és külön támogatásra szorulnának – csak egy mondatot kaptak a jogszabályban, hogy kapjanak plusz fejlesztést, de emögött valós tartalom, tényleges pluszforrások egyáltalán nem állnak. 

Miközben a kormányzat szeret a szülői jogok védelmezőjeként tetszelegni, a gyakorlatban ezekre fittyet hány a gyermekek sorsát nagyban befolyásoló iskolaérettségi eljárással kapcsolatban. A törvény bevezetésekor azt az ígéretet tették, hogy a tapasztalatok ismeretében felülvizsgálhatják a rendelkezéseket, de a gyakorlatban még a legkisebb részletben sem módosítottak, holott a problémákat részletesen ismertettük. Külön kértük például, hogy a koraszülötteknél az orvosok által igazolt tervezett születési időpontot vegyék alapul az iskolakezdésnél, hiszen jelenleg a koraszülötteket is diszkriminálja a rendszer: a fogantatástól számítva kevesebb idejük maradhat az iskolakezdésig, ha pont a koraszülés miatt tölti be a gyermek a 7. életévét augusztus 31-ig, és így elveszti a jogosultságát a plusz egy év óvoda kérelmezésére, de a kormányzat még a koraszülöttek jogos igényeire sem volt tekintettel.

Mélyre nyúló problémák

Bár sok szülő most szembesült az értelmetlenül túltolt központosítással, amikor arctalan hivatalokban jogosultak dönteni olyan pedagógiai kérdésekben, ahol egyértelműen helyi döntésre lenne szükség, valójában ez egyáltalán nem új jelenség a közoktatásban: a központosítás a tíz évvel ezelőtt elfogadott köznevelési törvénnyel indult, amikor egy példátlanul centralizált közoktatási rendszer jött létre országunkban, az intézmények és pedagógusok autonómiáját jelentősen korlátozták, ami jelentős minőségromlást eredményezett, amiről itt írtunk részletesen.

Azért vált szükségessé a plusz egy év óvoda adminisztratív megnehezítése, mert a hatalmas országos pedagógushiány következtében egyre nehezebb biztosítani a szükséges számú óvodai férőhelyet. Az óvodapedagógusok és segítőik gyalázatosan rossz anyagi és szakmai megbecsülésben részesülnek, és emiatt sokan elhagyják a pályát, fiatalok pedig alig jönnek. A kormányzat ahelyett, hogy méltó módon megbecsülné az óvodapedagógusokat, inkább adminisztratív módszerekkel operál. Hiába tesznek meg mindent az óvodapedagógusok, ha túl kevesen vannak, az óvodák minősége elkerülhetetlenül romlik. A kormányzat 2020-tól azt is bevezette, hogy már csak 8 és 12 óra között kell diplomás óvodapedagógusnak lennie a gyerekekkel, így megkönnyítve azt, hogy csoportonként már csak egy óvodapedagógus legyen elegendő a kettő helyett – a maradék időben semmilyen képesítést nem írtak elő azok számára, akik az óvodában gyerekeinket nevelik. Mindez elkerülhetetlenül az óvodai nevelés színvonalának drámai romlásához vezet, pedig a gyermekek fejlődése szempontjából az óvodai évek kiemelkedően fontosak. Az óvodák kivéreztetéséről itt írtunk részletesen.

Valamennyiünk közös felelőssége, hogy felemeljünk szavunkat a közoktatás lezüllesztése ellen! Kapja meg valamennyi pedagógus a méltó anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülést! Ez az egyedüli mód, hogy gyermekeinknek megadjuk az őket megillető minőségi nevelést és oktatást. Ezért emeljük fel hangunkat a Szószóló a gyerekekért akcióban, és ezért támogatjuk a pedagógussztrájkot is.

A Szülői Hang Közösséget az oktatási kérdések iránt érdeklődő önkéntes szülők hozták létre. Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszünk, és aktív részvételünkkel képviseljük a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. Ha szeretne értesülni híreinkről, akcióinkról, iratkozzon fel hírlevelünkre.

A Szülői Hang segítő közösséget épít és kiáll gyermekeink érdekeiért. Csapatunk azon dolgozik, hogy szülőként megértsük a közoktatás rendszerszintű problémáit és azok társadalmi hátterét, lássuk, hogy van jobb alternatíva és kihangosítsuk a szülői véleményeket. A Szülői Hang a CKP (Civil Közoktatási Platform) és az EPA (European Parents’ Association - Európai Szülők Szövetsége) tagja.
Hasonlóan más érdekvédelmi szervezetekhez, a mi működésünkhöz is szükségesek erőforrások, amihez nagy szükségünk van az önkéntes felajánlásokra: csak így tudunk függetlenek maradni és tovább tevékenykedni gyermekeink érdekében. Tegyél Te is közös ügyünk érdekében! Sok kicsi sokra megy: ha egyetértesz céljainkkal, kérjük, támogasd munkánkat akár kisebb összegű rendszeres vagy alkalmankénti adománnyal!

+ További info a Szülői Hang tevékenységéről

Közösségünk aktív segítséget nyújt a mindennapi problémákban, emellett kitartással, összefogással és a szülő-pedagógus együttműködés jobbításával előrelépünk az országos ügyekben is. Segítő anyagokat, állásfoglalásokat és felméréseket teszünk közzé, hogy felépítsük a közoktatás ügye mögötti társadalmi támogatottságot. 2016-os indulásunk óta a következő platformokat építettük fel:

Közösségi csoport	Segítő, érdekvédő csoport, ahol feltehetjük kérdéseinket, megoszthatjuk véleményünket. Támogatjuk egymást szülőként és pedagógusként, és közösen állunk ki érdekeink mellett.
Facebook oldal	Nyilvános facebook oldalunkon tudatosíjuk a gyermekeink jövőjét veszélyeztető társadalmi problémákat, kiállunk a szülőket és gyermekeink jövőjét, a magyar társadalmat érintő fontos közügyek érdekében, és közzétesszük a szülők számára hasznos információkat, tudnivalókat.
Honlap	Honlapunkon elérhetőek online akcióink, információs anyagaink, állásfoglalásaink, felméréseink eredményei.
Hírlevél	Email hírlevelünk röviden hírt ad aktuális akcióinkról, felhívásainkról, tudnivalókról, állásfoglalásainkról.
Instagram	Instagram oldalunkon is közreadjuk a szülőket érintő legfontosabb aktuális híreinket.
Szülői szókimondó	A Szülői Szókimondó teret ad a véleménynyilvánításra és személyes párbeszédre, vitára; itt a másképp gondolkodók álláspontját is megismerhetjük.
Szószóló a közoktatásért	A Szószóló online felületén biztonságos, anonim módon tesszük közzé a közoktatásban szerzett személyes tapasztalatokat és problémákat, hogy ezeket mindenki megismerje.
Szülői tudásbázis	A Szülői tudásbázisban a közoktatással kapcsolatos, szülők számára hasznos tudnivalókat gyűjtjük.
Plusz egy év óvoda	Közösségi csoportunk gyakorlati segítséget nyújt abban, hogy minden érintett szülő tudatosan dönthessen a további egy év óvoda kérvényezésével kapcsolatban és szakmai támogatással vezeti végig a családokat a gyakran stresszes folyamaton.
Média	Médiamegjelenések: képviseljük a szülői érdekeket a sajtóban és teret adunk a szülői megszólalásoknak.
Petíció	Petíciók: segítünk kihangosítani a szülői véleményeket és képviselni a gyerekek jogait és érdekeit.
Szakember-adatbázis	Szakemberek adatbázisa: segítünk a szülőknek és a szakembereknek, vállalkozásoknak, szervezeteknek, hogy egymásra találjanak.

Maradjunk kapcsolatban! Hírlevél feliratkozás:



Az email címeket bizalmasan kezeljük, értesítéseinkről bármikor leiratkozhat. Részletes adatvédelmi tájékoztató itt.

  Megosztás