Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Minden évben új óvodapedagógus van a gyerekeimmel, kisebbiknél még évközben is több váltás volt, egy időben az igazgatóval voltak óvónőhiány miatt. Nagyobbik gyerekem már elsőosztályos, tanárai szemmel láthatóan nagyon le vannak terhelve. Helyettesítések idején titkárnő megy be az osztályhoz, nincs elegendő szaktanár.

A tananyag és a technikai feltételek messze elmaradnak a korszerű oktatástól. A rendszer nem képes támogatni sem a kiemelkedően tehetséges, sem a nehézséggel küzdő gyerekeket. Elkeserítően gyenge lett a gyermekvédelmi ellátórendszer. Alulfizetett, túlterhelt, kiégett pedagógusok és szociális szakemberek küzdenek széllel szemben a gyerekekért. Egyre kevesebben.

A sok részletben elveszik a lényeg. A fiaim iskolai környezetében gyakori a fizikai és egyéb bullying. Az emberhiány, a sok adminisztratív feladat, meg a tanterv "fontosabb " (aka.továbbtanuláshoz szükséges) részei között elvesznek a tantervnek azok a részei, amik papíron fontosak, megvalósulni azonban már nem tudnak. Ami a normális együttélést segíthetné, ami a közös munkát erősíthetné, ami a társadalom (akár iskolán belüli kis társadalom) elesett, tagjai irányába tanusított toleranciát, együttérzést és segítést erősíthetné. Sajnos a gyerekek közti kezeletlen konfliktusok, a pozitívan egymásra figyelés hiánya természetesen nagyban hátráltatja a klasszikus tanítási helyzetek kibontakozását is, ezzel még inkább eszkalálva az amúgy is túlterhelt kollégák nehézségeit, és persze a sajátjukat. Én speciális iskolában tanítok, sokkal szélesebbek a lehetőségeim arra, hogy magam válasszam meg a tananyagot, az oktatási eszközöket (mert egységesen a tanulóinkra a meglévő, államiak köztudomásúlag nem alkalmazhatóak)... De elképzelni sem tudom azoknak a kollégáknak a helyzetét, akik bele vannak paszírozva a kötelező taneszközök és lehetetlen, uniformizált követelmények karámjába, ugyancsak eltérő képességű, személyiségű és érdeklődésű gyerekek tanítása során...

Alsó tagozatos gyermekeim számára nincs meg az a biztonságérzet,amit az állandó pedagógus jelenléte adna meg. Sokan tanítják őket, de cserélődnek,áttanítanak a tanárok.
Felső tagozatban már nincs szaktanár. Biosz,fizika,kémia,földrajz,történelemtanár nincs. Ezért felső tagozatba már nem a jelenlegi iskolába fognak járni a gyerekek,hiszen bármennyire jó a légkör,semmit nem fognak tudni 8.osztály végére.Jó lenne,ha felfogná végre mindenki,hogy az iskolában építkezik szellemileg a jövő.De amíg nincsenek megbecsülve a tanárok és nincsenek jó tankönyvek erre halvány esély van csupán.

A tegnapi polgári elégedetlenségben résztvevő 18 pedagógus, ma megkapta utolsó írásbeli figyelmeztetését! Felháborító, és nagyon dühítő, két gyerekem 2-2 pedagógusa közül szeptembertől 1-1 elhagyta az iskolát. Átszervezésekke, a jelenlegi pedagógusokat tovább terhelve oldották meg a helyzetet. Az iskola udvarán található játékok nem használhatók, a tankerület a szülőktől várja a felújítást, vagy mire vár? Az szmk azt tervezi, hogy a szülők örökbe fogadva egy-egy játékot, majd felújítják...botrány! Itt tartunk 2022-ben :(

Kevés tanár. 100 évvel ezelőtti szemléletű tankönyvek, megspékelve tényként tálalt vitatható elméletekkel, hazugságokkal. Anyag és eszköz hiányok, elképesztő átfutási idejű javítások.

A tanárok főleg szaktanárok hiánya miatt az adott tantárgyból oktatás egyenlő a 0-val. Szégyen, hogy 2022 ben a gyerekeket rendszerszinten agymosottá teszik, az oktatás színvonala kritikán aluli. Amikor a 4. osztályos gyerekem hazajön az iskolából ès azt mondja, hogy tudtuk e azt, hogy az osztrák magyar monarchia alatt Magyarország független állam volt😱. Mi van😱. Ez van leírva az olvasókönyvèbe. Felháborító bődületes hazugságok vannak a mai könyvekben ez csak egy a sok közül. A pedagógusok nem lehetnek önállóak, kreatívak, rettegnek mind a KLIK től mind a szülőktől agresszív gyerekektől stb. Mind ezt èhbèrèrt. Nem szeretném, hogy a gyermekeim egy ilyen országba nőknek fel. Arra nevelem őket, hogy mielőbb el kell innen menni. A megfelelő oktatáshoz se lelkes pedagógus, se megfelelő könyvek, körülmények, eszközök. Teljesen kizsigerelik a maradék pedagógust. Hagyjanak nekik szabad kezet, mind az oktatási módszerben mind a könyvek választásában. Teremtsenek megfelelő körülményt mind a pedagógusok mind a diákok részére, emeljék meg a bérüket, hogy meg tudjanak èlni megfelelően a hivatásukból, csökkentsék az adminisztrációs terheket.

Ameddig ekkora pedagogus hiany van, addig a palyara alkalmatlanokat nem lehet elkuldeni, es nem beszelhetunk minosegi oktatasrol.
Az oraszamok nem teszik lehetove, hogy kreativ es motivalo tananyagot tudjak kesziteni minden orara. Mas ilyen munkahely nincs, ahol a heti munkaorak szama akar 7 oraval (26-22+ 3 ora helyettesites) is magasabb lehet minden heten es ugyanannyi penzt kap az ember erte.

A gyerekeim egy népszerű kéttannyelvű általános iskolába járnak az egyik legjobb kerületben. Mégis az iskola lassan a fejükre dől, a padok ócskák,az épület beázik. Az iskola alapítványa próbálja foltozni a lyukakat, de azt ugye a szülők fizetik, holott nem ők a fenntartók.
Évről évre kevesebb a tanár. A 4-es gyerekem az 5. osztályfőnökét fogyasztja. A 6-os a 2. matek tanárát és a 4. magyart csak a felsős évei alatt. De örülünk, mert legalább van. A nyelvtanárok annyira kevesen vannak,hogy mindenki a maximum túlórában dolgozik,mégsem tudják megoldani minden osztályban a csoportbontást. Alsóban 5 nyugdíjas napközizik. Ha csak egy valakinek is elege lesz összeomlik az alsó tagozat. Hangsúlyozom jó környék, jó iskola,támogató családok.

Egy héten legalább 4db tanítási óra marad el!!!
Amelyek soha nincsenek bepótolva!!
Miért? Ha lebetegszik vagy bármilyen probléma miatt nem
tudja felvenni a munkát egy tanár, nincs aki helyettesítse.
Ha véletlenül mégis, nem szakos tanár. Ilyen esetben csak
gyermek megörzés történik.
Milyen oktatás az ahol a hiányzó órák nincsenek pótolva?
A gyerekek ezekben az üres időkben TUDÁSROL
maradnak le!

A gyermekem 8.osztályos. Ez idő alatt hat osztályfőnöke volt. Idén pályaválasztás előtt elment a magyartanár, a matektanár, az angoltanár, a töritanár, a tesitanár.
Pedagógusként pedig 2 diplomával és 22 év után elmondhatom, hogy elkeserítő a helyzet. Rengeteg adminisztráció, helyettesítések, szakemberhiány, minőségromlás, megalázóan kevés fizetés.

Dolgoztam iskolában adminisztrátorként. Láttam, mennyire túlterheltek a tanárok és mennyire túlterheltek a gyerekek is. Az örökös tanárhiány, helyettesítések, megoldhatatlan helyzeteket eredményeznek. Többször mentem be órát tartani, mert éppen nem volt szaktanár. Nem egyszerű! Minden tiszteletem a még helytálló tanároknak!

Budai gimnáziumban 2017-2021 négy tanéve alatt (ebből az utolsó másfél év jelenléti oktatás nélkül!) 7 matematika, öt német és 3 angoltanára volt az osztálynak. Hónapok teltek el érdemi oktatás nélkül, még a jelenléti oktatás ideje alatt is. Egy XVI. kerületi általános iskolában 3 évig betegség miatt nem tudták pótolni a rajztanárt, ami nem tűnhet fontosnak, de mégis az, mert a rajzóra a finommotorikus képességek fejlesztésében nagyon fontos még az alsó tagozat végén is, a művészettörténet pedig felső évfolyamokban szorosan kapcsolódik a történelemhez és az irodalomhoz. A némettanár hónapokig tartó betegsége miatt egyáltalán nem volt német oktatás az egyik tanévben 4,5 hónapig. Az alsós tanító néni nem vette észre, hogy a gyermekem a 3. osztály második féléve és a negyedik osztály első féléve miatt online oktatásban töltött, továbbá az iskolaváltás miatti döbbenetes mértékben eltérő matematika tananyag és követelmények miatt segítségre, hovatovább fejlesztésre szorulna. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a jelzéseimet, kéréseimet. Minden gond nélkül kettes osztályzatot adott, az addig négyes osztályzatú gyereknek. Olyan mértékben lerombolta az önbizalmát, hogy szinte minden tantárgy esetén elbizonytalanodott a tudásában. Magánúton elvégeztük a gyógypedagógiai felmérést, kiderült, hogy nem épültek be az alap matematikai fogalmak, ezért matematikai reedukáció javasolt. Mindez 5. osztály végén derült ki! Nagy problémának tartom, hogy a pedagógusok nem veszik komolyan a szülők jelzéseit, a pedagógia végzettségükre hivatkoznak, ennek ellenére komoly elakadásokat nem vesznek észre vagy elsiklanak felettük. Ugyanakkor a szülők sem fogadják el sok esetben a pedagógus észrevételeit, legyen az magatartásbeli vagy tanulmányi vonatkozású.

A tanévnyitó előtt egy héttel derült ki, hogy másodikos gyerekem egyik tanító nénije felmondott. Nagyon fiatal, okos, gyerekcentrikus, lelkiismeretes, de már egyszerűen kilátástalanná vált az élete. Most, néhány nappal a tanítás kezdete előtt nem tudjuk, ki lesz helyette. Nem elég, hogy a covid mennyi mindent elvesz/elvett a családoktól, gyerekektől, közösségektől...a pedagógusok, diákok, szülők csak együtt érhetnek el bármit is!

Az iskola főépülete 4 éve vasgerendákkal van megerősítve, mert enélkül összedőlne, anno leszakadt a plafon egy eleme. Teljes évfolyam járt abban az évben a közeli egyetemre (mondjuk a kölykök, és az egyetemisták is imádták ezt a helyzetet). Most sem azt újítják fel, pedig körzetes sportsuli, viszont egy sokkal jobban állapotú gimit igen. A kölyök úgy ment felvételizni, hogy az épületet csekkolta:ez nem fog leszakadni? Akkor jó lesz.
7.-ben annyira nem volt matektanár, hogy egy ukrán nemzetiségűt vettek fel. Nem is érdekelt volna, de ukrán metodika szerint oktatta az ukrán 7.-es anyagot, néha cirill betűre váltva táblára íráskor, a gyerekek nem értették, mit mond. Egész évben semmit nem haladtak az anyaggal. 8.-ban a város egy másik iskolájából járt át matektanár, az első 2 hónapban loholták át a 7.-es a tananyagot, hogy felvételinél ne legyenek hátrányban.
8 év szomatopedagógusi fejlesztésből összesen 2,5 évet sikerült megoldani az igazgatónőnek, minden jószándék ellenére, mert égen-földön nem volt szakember.
Ha valaki azt mondja, nincs baj, az vak! Az utolsó mohikánoknak számító tanárok miatt működik még az oktatás.

A pedagógushiány számos olyan problémát vonz maga után, amit a leglelkiismeretesebben és legjobb szakmai tudás birtokában lévő pedagógusoknak is fel adják a leckét és elgondolkodnak a pályaelhagyáson, csak hogy kiutat találjanak ebből az egyre csak süllyedő hajóból. Elsősorban a mi intézményünkben is jelenleg 7 csoport működik. Ebből 4 csoport 1 óvodapedagógussal kezdi meg a nevelési évet. A jogi szabályok olyannyira megkötik az intézményvezető kezét is, hogy még ő sem tud ebből kiokoskodni valamit, hogy a kollégák terhéből egy kicsit levegyen, esetleg több pedagógiai asszisztenst kérni a fenntartótól stb. Tehát 4 csoportban 1 pedagógus fogja ellátni 2 ember feladatát, mindezt természetesen 1 fizetésért, ami valljuk be eleve nem egy túlzottan kielégítő összeg,a megélhetésre éppen hogy elég, félre tenni és a jövőjét építeni ne is álmodjon belőle az ember. Az év során számos feladatunk van, a napi tervezett tevékenységeken túl ünnepekre és jeles napokra készülünk, dekorációt gyártunk és dekorálunk, továbbképzéseken és szakmai konzultációkon illetve bemutatókon kell részt venni, millió papír munkát kell elvégezni stb... Mindezt egy ember végzi ezekben a csoportokban, természetesen amellett hogy ledolgozza a kötelező óraszámot és lelkiismeretesen elvégzi a munkáját, mely során értékelhető szakmai munkát folytat, értéket közvetít, nevel, óv, törődik, szülőkkel és egyéb szükséges intézményekkel tartja a kapcsolatot, minden gyermeket és a személyes dolgait észben tartja, ingázik a munkahely és a lakóhelye között (van hogy több 10km-t). Fiatal pályakezdőként jelentem ki, hogy a 4.szakmai évemet kezdem meg töretlenül nagy szeretettel a gyerekek felé, de az én energiám is véges. Szégyenteljes érzés kering bennem, hogy arról a szakmáról amit 4 éve "szerelem szakmaként " kezdtem el, ma azt gondolom, hogy nem éri meg. Egyetlen húzóerő tart a pályán és az a gyerekek... De ha ez így megy tovább a legnagyobb szívfájdalommal de búcsút kell mondanom az óvodapedagógusi pályának.

A heti óraszám túl magas - tanárnak is, diáknak is! A szaktanárok hiánya elképesztő méreteket ölt! A Nemzeti Tanterv nem kicsit sem diákbarát, túl sok lexikális tudás, kevés kreatív probléma megoldás. A tanterv betartása a tanári szabadság teljes korlátozása.
Vannak jó példák a változtatásra az alternatív típusú oktatásban: epochális oktatás, összefűzhető tantárgyak, tanuló csoportok, osztályozás helyett szöveges értékelés stb.
A jelenlegi rendszer tarthatatlan, nem elég rugalmas, követi a 21. századi követelményeket, a túlzott adminisztráció felesleges leterhelés a pedagógusoknak.
A fizetések elkeserítően alacsonyak, a tanári szakma semmilyen elismertséggel nem jár, nincs megbecsülése a jó és színvonalas munkának.

Szaktanár hiány, nevetséges fizetés, túlterheltség, a megbecsülés hiánya.....sorolhatnám. De kiemelném a gyerekek olyan szintű túlterhelését, amely később akár súlyos lelki- fizikai problémákhoz vezet. Hatalmas, felesleges tananyag, használhatatlan tankönyvek, a végeredmény:kevés használható tudás. Részemről a 150-200 oldalas általános iskolás könyvekből maximum 25 oldalnyi lényegét írnék. A többi kutatás, önálló ismeretszerzes, amire később szüksége lesz.

A mi városunkban is (Dorog) igen nagy a tanárhiány. Most láttam az egyik általános iskola hirdetését, ahol gyakorlatilag az összes tantárgyra keresnek szaktanárt. A lányom iskolájában is szinte hetente változik az órarend, tanárhiány miatt. Aggódom, hogy a "helyettesítő " tanárnak mennyi energiája, ideje, idegrendszere van, hogy minőségi oktatást tartson.
Aggasztó a cinizmus ami az oktatás, a pedagógusok problémáit körülveszi a politika részéről.
A bérezést nem is magyaráznám, csak annyi, hogy a környéken lévő gyárakban, olyan állásoknál, amit úgy hirdetnek, hogy "nincs tesztírás ", tehát szinte analfabéta szinten lehet bruttó 400-500e forintot keresni és nyilván nem azt sokallom. Aki a lányomat tanítja, annak ne legyen megélhetési és anyagi gondja. Tudjon teljes energiával, szívvel-lélekkel a gyerekekkel foglalkozni.

Az egyik legjobb gimnáziumba jár a fiam, ahol két éve nem tudnak betölteni két teljes matematika tanári állást, akkor milyen lehet a helyzet máshol? Felháborítónak tartom, hogy egy pályakezdő pedagógus bérét évekig ki kell egészíteni a minimálbérre 6 év egyetem után. Az én gyerekemnek már csak néhány év van hátra, de mi lesz a következő generációval, őket ki fogja tanítani?

Az én gyerekem iskolájában a pedagógusok meg vannak félemlítve. Nem mernek hangot adni a véleményüknek, sztrájkra meg még gondolni sem mernek. Pedig iszonyatosan leterheltek, ráadásul borzasztóan rossz tankönyvekből kell, hogy tanítsanak és felsőben szaktanárhiány van. Mindezek mellett megalázóan alacsony a jövedelmük.

Az elmúlt években olyan nagy leterheltséget jelentett a pedagógushiány, hogy a minőségi oktatás rovására megy. Bármennyire is szeretnénk felkészülten, kipihenten, boldogan bemenni minden reggel, a folyamatos problémák, nehézségek megnehezítik a mindennapokat. Próbálnál modern, interaktív órával készülni, hogy a gyerekek is élményként éljék meg a tanulást, de az informatikai eszközök elhasználódtak, hiányoznak, borzalmasak. Ha bármilyen szemléltető eszközre van szükséged szerezd be magadnak, oldd meg. A magas óraszámok mellett rengeteg az adminisztratív feladat, elképesztő az oktatási anyag mennyisége. Az egész év egy nagy rohanás a gyereknek, pedagógusnak, nehéz élményt adni, picit egymásra figyelni közben. Pedig a gyerekekre sokkal több figyelem kellene.

Borzasztó, hogy senki nem veszi észre, hogy nem lesznek pedagógusok, mert annyira alulbecsült szakmává vált! Az oktatási rendszer is jó volt 50 vagy több éve, de ezzel is kellene haladni, mert már minden rohan. Az iskolában tanulni, utána a gyereknek pihenni, nem leckét írni. Ha látják, hogy más országokban (skandináv pl.) milyen jó a rendszer, és jó a teljesítmény is, akkor ezt miért nem lehet átvenni? Évekig ültek az új NAT-on is... Amit kiadtak az botrányos... Nem ismereteket kell felhalmozni, amit amúgy is elfelejtünk hanem készségeket, képességeket fejleszteni!!!

Az egyetemen tanítok, leendő tanárokat. Egyre nagyobb a lemorzsolódás: sok diák azért hagyja abba két-három év után az egyetemet, mert akkor döbben rá, hogy tanári fizetésből nem fog tudni megélni. Az elmúlt két évben akkora lett a tanárhiány a megyében, hogy már másodéves (!) egyetemistákat is megkeresnek, hogy tanulás mellett tanítsanak; így pótolják a pályaelhagyókat. Vannak olyan csoportjaink, ahol a diákok fele egyéni tanrendes, mert már tanít. Pedig az egyetemistáknak még tanulniuk kellene, hogy modern, korszerű ismereteket szerezzenek, hogy felkészüljenek erre a szép, de nehéz hivatásra. A tanítási gyakorlaton részt vevő diákjaink döbbenten szembesülnek azzal a ténnyel, hogy mekkora a tanárokon az adminisztrációs teher, hogy minimális szabadságuk sincs a tankönyv kiválasztásában, a tanterv alakításában. Szülőként ugyanezt látom. Kötelező és szakmailag csapnivaló tankönyveket használnak, miközben tanár, diák, szülő is látja, hogy mennyi hiba, tévedés, ferdítés van bennük. A bátrabb tanárok - egyre kevesebben vannak - meg sutba vágják, mivel használhatatlanok. A tanárok kettős szorításban próbálnak dolgozni: a hivatalos elvárás a sikeres érettségi, amin nagyon sok felesleges lexikai ismeretet kérünk számon, a lényegre viszont nem jut idő. Egyre kevesebb fiatal tud értőn olvasni, ami minden tudás alapja. Lenne.

Borzalmas, hogy nem szakos fizika ès kémia tanárok hiánya olyan nagy terhet nyom diákra szülőre és nem utolsó sorban a pedagógusokra, hogy az ész megáll. Így a természettudományok még mutatóban sem állják meg a helyüket. És ha valaki erre fogékony is lenne maximálisan elveszti az érdeklődését. És a tudása sem olyan lesz, mint akiket szakos tanárok tanítanak.
Úgy le vannak terhelve a gyerekek, olyan felesleges anyagokkal, aminek a fele is elegendő lenne.
Nem normális, hogy egy hetedikes gyereknek nulladik órával kezd egy napot és hatodik órája is van.
Kegyetlenség és maximálisan szakmaiatlan, hogy mivel akkora a tanárhiány, emiatt a matek és angol órákat úgy tudják megoldani, hogy két nap alatt le van tudva az egész heti matek. Négy óra két nap alatt, tehát ülepedés, gyakorlás nincs is mert haladni kell, mert a tanmenet megkívánja, hogy szinte minden órán új anyagot vegyenek Ergo két nap alatt négy új anyag. Embertelen!!! És hiába szegény pedagógus is mit tehet...
Emberibb oktatást könyörgöm!!!

Nagyon szomorúnak látom a mostani helyzetet mind szülőként,mind pedagógusként. Nagyon nagy a hiány pedagógusból. Túlterheltség, képesítésnélküli kollégák, szakember hiány, alacsony bér, kötelező (természetesen fizetés nélküli) túlóra, elavult oktatás politika, gyermekek érdekeit abszolút háttérbe helyezve.
Szülő,pedagógus

Jó nevű ált. iskolába járnak a gyermekeim, mégis tanárhiány van, a nyugdíjasok hónapokat várnak, hogy visszafoglalkoztatásukat engedélyezze a tankerület/KLIK? Az épület elpusztult, a csövek csöpögnek, a mosdók romokban és takarítatlanok, wc papír sincs, a bútorok elnyűttek.
A tankönyvek alacsony színvonalúak, a kötelező tananyagban sok a felesleges információ, vagy hibás, vagy hiányos, vagy korszerűtlen, vagy ezek egyszerre (természettudomány). Az irodalom és történelem az ideológiai kurzus áldozata, pl. az őskorról egy szó sem esik(!), miközben a kereszténységet hosszan taglalja.
Mindeközben etika órán is hittan megy... Mit keres egyáltalán a hittan egy állami iskolában? Ezt így hogy?
Az étkeztetés tragikusan alacsony színvonalú. Szerencsére a gyerekeknek ideje sincs megenni az ebédet, így végülis mindegy...

Fizikailag is összeomló iskolák. Használhatatlan tankönyvek, értelmetlen tananyag. Túlterhelt gyerekek. Egyes szakokból általános tanárhiány. A fiatal pedagógusok kiégnek, a legjobbak elmenekülnek a pályáról.

A jelenlegi problémákat - a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányát, alacsony megbecsültségét, túlterheltségét és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő emberellenes bürokrata döntéseit, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáit - hosszú évtizedek óta halmoztuk fel magunknak. Ez azt igaolja, hogy nekünk, magyar embereknek nem igazán fontosak a gyermekeink. A süllyedő spirálban mozgó diszfunkciponális oktatási rendszert a jelenlegi kormányzat a gyermekek és szülők érdekeitől csaknem mindenben eltérő saját érdekei előmozdításrea használja ki, ez gyorsulva rontott a korábbi helyzeten, és nem vált ki különösebb társadalmi tiltakozást.

Egy darabig azon aggódtam, hogy mivel fogok tanítani, ha semmilyen eszközt nem kapok, de aztán rájöttem, hogy 2-3 év múlva, csak én leszek szakos tanár az intézményben..

Az általános iskolában felső tagozatban 4 év alatt összesen 5 nyelvtanárom volt. 8. osztályban heti két oŕat az egyik tanár, a harmadikat pedig egy másik tanár vitte, csoportösszevonással. A fejlődésünk csapnivaló volt emiatt és gimnáziumban emiatt a rosszabbik nyelvi csoportba jutottam, mely tovább fokozta a lemaradásomat. Két magántanárhoz járva, 3. próbálkozásra sikerült letennem a nyelvvizsgát 12.osztályban, hogy ne az egyetemi éveim alatt kelljen megcsinálnom. A magántanárokat persze a szüleim és az iskola melletti diákmunkám segítségével tudtam kifizetni, ugyanis a lemaradásra támogatást nem nyújtanak a diákok számára. És hogy erre miért volt szükség nekem aki orvosi egyetemre jár?! Mindössze azért, mert az állam kötelezővé tette és enélkül nem kaphatnám meg a diplomámat.

Jó hírű gimnázium

Fizika tanárt nagyon nehéz találni. Nálunk tanárjelölt és nyugdíjas bevonásával oldják meg a hiányzó fél állást.
A Biológia tanár gyereket vár, így most a többiek helyettesítik. Valaki jelentkezett a helyére, várjuk, hogy eljön-e.
Ha valaki beteg, nagyon sok a túlóra a legtöbb tárgyból.
A közeli általános iskolában nem tudtak ellátni egy teljes matematika tanári állást a kötelező oltás bevezetése után.

A NAT esetében a tananyagot értelmetlenül csökkentik, ha már túl soknak tűnik. Olyan fejezeteket húznak ki, ami nélkül nem lehet a későbbieket megtanulni. Nem beszélve arról, hogy aki nem tanul a 9-10. évfolyamon eleget, az később is csak nagyon nehezen tud az emelt szintű érettségire felkészülni.
Sokkal szélesebb körben kellene megvitatni az egyes iskolatípusok alaptantervét és időt hagyni arra, hogy tisztázódjon, mi a fontos!

Szaktanár hiánya miatt a gyereket magánórákra kell járatni.
A napi 6,7 tanóra, majd a másnapra felkészülni nagyon sok, a gyerek nagyon fáradt.
Nagyon sok a felesleges tananyag.
Rá kell bízni a tanárokra a gyerekek nevelését és tanítását.
A politikus ne szóljon bele.
Sokkal több pénzt az oktatásba és ne a sportba.

Nincs elég megfelelő szaktanár, nincsenek fejlesztő pedagógusok, nekünk szülőknek privátban kell megoldani mindent, ha a gyerek nem kapja meg a határozatban szereplő fejlesztést. A mi iskolánkban folyamatos a tanárhiány, a jelenlegi állomány tele van nyugdíjas, vagy nyugdíj kozeli tanarokkal...A tankönyvek értelmetlenek, köszönő viszonyában sincsenek a munkafüzetekkel, sokszor csak a neten találunk választ a kérdésekre...Reméljük lesz vmi változás, mert ez így katasztrofális...

Egyre kevesebb a tanár, ezért már bárkit felvesznek, és a rossz tanárokat is kénytelenek megtartani, mert nincs helyettük más.
Egyre rosszabbak a tankönyvek. Nem csak a gyerekek, a szülők sem igazodnak ki rajta. A tankönyvekben is sokszor csak kérdések vannak, nem adják meg a választ a munkafüzet kérdéseire.
Nincs az iskoláknak autonómiája! A legegyszerűbb kérdésekben is a tankerület jóváhagyása kell.
Nincs elég pénze az iskolának, szülői hozzájárulás nélkül nem tudnak egy ajtót se megszereltetni.
A középiskolai írásbeli felvételi nincs összhangban az általános iskolában tanultakkal. A szóbeli nincs szabályozva, sokszor másfél órán keresztül is vizsgáztatják a 13-14 éves diákokat.

Nincs szaktanári! De az elvárás az megvan. Persze, hogy nem érnek el kimagasló eredményeket, csak akik megtudják oldani, hogy gyermekükkel külön foglalkozzon hozzáértő ember. Mi pl megfizetni is tudnánk, még sincs rá jelentkező. (Magán iskolát viszont nem tudnánk 3 gyermekünknek biztosítani) Illetve a tananyagot is csökkenthetnék, beérnénk a sok hülyeség nélküli tanulni valóval. Sajnálom a tanárokat is leterheltek, ki vannak égve, a fizetésük kritikàn aluli. Igenis a bele fektetett energiájukat is fizessék meg, jár nekik is!!!

Hegedűtanárnő vagyok, Szegeden diplomáztam (előadómüvészként és hegedűtanárként is).
Az első évtized alatt, mióta elkezdtem tanítani, jelentős romlást tapasztaltam a "pedagógus életpályamodellben ". Felfoghatatlan számomra, hogy mekkora arányban elszegényedett a népesség, ennek hatása miatt például a az általános iskolában ahol gyermekkoromban 750 gyermek tanult mire visszamentem tanítani (összesen alig több mint 200 gyerekhez) addigra a gyerekek 80 százaléka volt hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű. (Gyermekkoromban az arány a töredéke volt.) Így tulajdonképpen etetni jártam le a gyerekeket, nem zenélni tanulni.
A másik nagyobb város sokkal jobb volt, ott már válogatott gyerek-gárdával dolgozhattam, jobb körülmények között, ott viszont már a tanárhiányt érezhettem meg. Az ottani zenetanár gárda majdnem fele máshonnan járt át tanítani, mert nem volt ember, aki vállalhatná az elvégzendő feladatokat.
Újabb élethelyzet változás miatt ismét költöztem, kaptam is volna állást, ha elvállalom, hogy a hegedűsök mellett a gitárosokat is tanítom. (Tehát hogy így remélem mindenkinek világos, hogy egy hangszer mesteri szintű elsajátítása HÚSZ ÉV!!!!!!!!! És nekem 27 évem alatt egy hangszer elsajátítása volt a cél, a hegedűé. Semmi közöm a gitárhoz. És aki szerint mindkettő húros hangszer, nem lehet az olyan bonyolult, üzenem, hogy remélem wc pucoló tanítja a gyermekének a biológiát, mert pont amnyi köze van egymáshoz a két dolognak.)
Végül megint egy másik városban kötöttem ki, ahol egy remek zeneoktatási intézményben dolgozom óraadóként, (itt hozzá kell tennem, hogy a megtartott óráimért kapom a pénzt, így a tetemes adminisztrációt ingyen csinálom, ami például az év végi adminisztrációnál ingyen ledolgozott napokat is jelent).
Természetesen életemben soha nem éltem meg a tanításból.Mellette szimfonikus zenekarokban dolgozom.

Túlterheltek és alulfizetettek vagyunk az tény.
Emellett a betöletlen álláshelyek számának növekedése további terheket ró ránk. Nehezményezem a szabad tankönyvválasztás hiányát.
Ezek tükrében elkeserítőnek tartom, hogy a szakszervezetekkel történő egyeztetést is ignorálja a minisztérium, és rendelettel próbálja meg ellehetetleníteni a végső elkeseredésünkben meghirdetett sztrájkot!

Egyre lesújtóbb amit pedagógusként tapasztalok!
Múlt héten szóbeli elbeszélgetést tartottunk az intézményünkbe jelentkező nyolcadikos diákoknak.
Az egyik tanuló félévi bizonyítványát átnézve furcsának találtuk hogy minden tantárgyból 5 osztályzata van,kivéve a biológiát,amiből 3-asa volt.
Megkérdeztük hogy alakult ez így?
Mire a tanuló azt válaszolta: Ja biológia tanár egy hónapig volt az iskolában, akkor kapott egy 3- as osztályzatot, amit nem tudott kijavítani azóta sem. Biológia szakos tanár hiányában gyakran lyukas órájuk van, vagy egy ráérö más szakos pedagógus megy be órára és felolvassa a következő leckét a tankönyvből!!!!!
Ez sajnos nem egyedi eset!!!
Az oktatói bérek szégyenteljesen, megalázóan alacsonyak!
Plussz munka vagy szülői, házastársi segítség nélkül képtelenség megélni belőle.
Számos kollégám 30-40 évesen a szüleivel él, mert albérletre nem futja a fizetésből.Esélyét sem látva a családalapításra, önálló életre!!!!!

Nagy a pedagógus hiány, így a többiek vannak túlterhelve!!! Nyugdíjas napközis tanítók, szaktanárok próbálnak helyt állni több-kevesebb sikerrel... Fejlesztő pedagógus, logopédus sincs pedig volt és szükség is lenne rájuk!!!

Csatlakozom és támogatom is ebben a pedagógusokat! Az óvodában csoportonként már csak egy óvónő van a gyerekekkek. Az iskolába megszűnt az iskolaotthonos osztály, mert nem tudnak egy osztályhoz 2 pedagógust beosztani. A napköziben pedagógiai asszisztensek vannak a gyermekekkel. Sokszor a helyettesítésben is ők segítenek. Nálunk már arra is volt példa, hogy a portás volt a felügyelő személy. Lelkiismeretes pedagógusaink vannak, akik remekül helyt állnak. Szeretnénk, ha sokáig pedagógusok maradnának! Becsüljük meg Őket!!!

34 éve vagyok a pályán. A tantestületünkből 3 pedagógus hiányzik, az ő óráikat felosztották közöttünk, mindenkinek heti 27-30 órája van. Mellé jönnek a felügyeletek, ebédeltetések, persze ingyen. Valaki mindig táppénzen van, vagy a gyerekei utáni szabadságát tölti, ezért sokat helyettesítünk.Többen már túllépték a 30 alkalmat, amit ingyen kellett megtennünk. A gyerekek órarendjét nagyon nehéz összeállítani az óraadó kollégák, a leterheltség miatt. A tanulók érdekei már egyáltalán nem számítanak. Testnevelés órán gyakran 3 osztály van összezsúfolva a tornateremben.

Nagyon kevés a fiatal pedagógus, nagyon sok tanár fog nyugdíjba menni néhány éven belül. Már most is több tantárgyból nyugdíjas óraadó tartja az órákat. A betegség miatt hiányzó tanárok óráit, a többi amúgy is túlterhelt kollégák ingyen helyettesítik. A tanulásban motiválatlan gyerekeket fáradt, túlterhelt pedagógusok próbálják rávenni a tanulásra.

A nyugdíjba vonuló és a felmondott pedagógusok helyére nem jönnek újak. Részben mert a fenntartó nem engedi, másrészt nincs is kiből válogatni. Külsős óraadókkal próbálkoznak több-kevesebb sikerrel. A megmaradt pedagógusok terhei halmozottan nőnek, hiszen nemcsak az óraszámukat maxolják ki, hanem a csoportösszevonások miatt több gyermekkel kell dolgozniuk. Így egy diákra sajnos kevesebb figyelem jut. A kötelező tanítási órák számába már a szakköröket és felzárkóztató foglalkozásokat sem lehet beleszámolni, így ezeket - ami még elvétve megmaradt - ingyen tartják a tanárok, diákjaik érdekét a saját és családjaik érdeke elé helyezve. De többnyire se ideje se energiája nincs a pedagógusoknak a plusz foglalkozásokra. A magas óraszámok miatt a helyettesítéseket is nehezebb megoldani, arról nem is beszélve, hogy az is ingyen elvégzendő feladat. Ez a helyzet mindenkinek rossz, és a jelenlegi feltételek mellett egyre rosszabb lesz.

Az oviban és az iskolában is emberhiánnyal küzdenek. Az oviban a csoportunkban azok, akik 4. éve járnak iskolába, már a 8. pedagógust fogyasztják. Ráadásul frekventált helyen, metróhoz közel van az óvoda, nem a közlekedés a gond. A diplomások oldaláról megértem, hogy ez a helyzet, főleg a covidos időszakban, én sem csinálnám ezt ennyiért, de a gyerekek isszák meg a levét. Megalázóan alacsony a konyhai és adminisztratív dolgozók, karbantartók bére is.
Az iskolában egy kicsit jobb a helyzet, mert összetartó a közösség, sok szülő már gyerekként is ebbe az iskolába járt, de eszközökből, forrásból és diplomás tanárokból, tanítókból itt is hiány van. Az alacsony, megalázó bérezés, a túltolt adminisztráció pedig a gyerekek oktatásának, illetve az oktatás minőségének a rovására megy. A pálya kezd elöregedni, kiüresedni, a tananyag nagy része pedig felesleges vagy az adott formában felesleges.

A legfontosabb az adminisztráció. Lényegtelen ebben a központosított rendszerben az egyén és a lélek. Itt is mindenki szinte egy szám...sztem az én tankerületem azt sem tudja, h merre van az a hely, ahol tanítok...borzalmas 2éven vagyunk túl, melyből a legjobbat próbáltuk kihozni. Mégis borzasztó szintre süllyedt az oktatás. Rengeteg hiányzó pedagógus, állandó szakszerűtlen helyettesítések. Folyamatos itthoni tanulás még jelenléti oktatás mellett is!!!
Portfólió, de minek??? Az is megkapta a maximumot, aki távol áll a gyerekektől, a szakmaiságtól...stb. Vicc az egész!
Erre kell koncentrálni sajnos és a lényeg elvész. Sajnálom a gyerekeimet, hogy egy ilyen rendszerben kellene élvezniük a gyerekkorukat. Szerencse, hogy megfelelőképp tudok számukra segítséget nyújtani, ennyi hasznom legalább van a diplomámból és nem kell különórákat fizetnem...

Tanár vagyok magyart tanítok, ehhez képest rendszeresen tartok testnevelés órát, fizikát, számítástechnikát, etikát stb. A tanárhiányt nemszakos helyettesítésekkel próbálják átvészelni az iskolák! 26-28 órára járatnak bennünket, rég túlléptük a 30 órás ingyenes helyettesítési határt, s még egy fillért nem láttunk belőle...
Szülőként: a fiam hallássérült, heti 3 óra szurdopedagógiai fejlesztés járna neki, de 4 éve nem látott szurdopedagógust, mert NINCS!!!!
A jelenlegi "oktatás " egy vicc!

A pedagógusok és a gyerekek is túlterheltek. A pedagógus megbecsülése a nullával egyenlő. Az egész oktatás romokban hever. Néhány év múlva nem lesz pedagógus. Legalábbis olyanok nem, mint a most még pályán lévő, elhivatott szakemberek. A gyermekvédelem hasonló helyzetben van. Az iskolákban megszüntették a gyermekvédelmi felelőst, nincs iskolai pszichológus, pedig egyre nagyobb szükség van rá.

Vadászni kell a szaktanárokat ezért ha találnak és az durván, lealacsonyítóan bánik a gyerekekkel nem küldhetik el. Ezért a gyerekeknek nem csak a hihetetlen mennyiségű felesleges tananyaggal kell megbirkózniuk hanem egy vagy akár több tanárral is akitől rettegnek. A renkivül sok és máról holnapra megtanulandó, sokszor felesleges tananyag nagy mértékben stresszeli a gyerekeket. Nincs idejük kikapcsolni, gyereknek lenni. A lányomat pont ezek miatt kellett volna sürgősen pszichológushoz vinni, de nincs elég szakember csak hetekig tartó várólista. És addig?? Idegileg, lelkileg iszonyúan ki van merülve. Ez az oktatáspolitika úgy van kitalálva, hogy a jövő generációja már kiégett, érzéketlen
buta zombi legyen akiket bábként lehet irányítani mert a tudatukat, egyéniségüket módszeresen kiírtották. A tanárok is túlterheltek aki tud menekül a közoktatásból aki nem az kiégett ideges ahogy a gyerekek is, ezért " egymásnak esnek ". Mi születése óta szeretjük óvjuk, építjük a személyiségét, lelkét, hogy kibontakozhasson és egy egészséges boldog ember lehessen. A jelenlegi oktatásirányitás pedig lassan módszeresen tönkre teszi őket a szemünk láttára. Összegezve én úgy érzem a gyerekek és mi szülők is magunkra vagyunk hagyva ebben az embertelen játszmában mert nincs HATÉKONY érdekképviselet.

Nehéz megfelelő óvodát, iskolát találni, különösen, ha a gyerek eltér az átlagtól, vagy fejlesztésre szorul. A jogszabályok ugyan előírják a kötelező fejlesztés biztosítását, de a gyakorlatban az intézmények jó része képtelen ezt biztosítani. A szülők kénytelenek magán úton megoldást keresni, ami szintén nem egyszerű, mert itt is gyakran telítettek a csoportok. Az óvodapedagógusok és a tanárok folyamatosan cserélődnek, ha egyáltalán találnak utánpótlást, egyértelműen érezhető a szakemberhiány. A gyerekemnek három év alatt három matektanára volt, de volt, hogy hónapokig az ment be órát tartani, aki éppen ráért, mert nem találtak tanárt. Többen közülük elhagyták a tanári pályát. Nincs olyan év, hogy ne történne 2-3 tanárcsere.

Sokminden, a pedagógusok túlterheltek, alulfizetettek, kevesen vannak, nincs keret segítőket alkalmazni melléjük (pedig abból lenne bőven), az integrálás közel sem úgy működik, mint külföldön. Nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek. Mindezek összességében befolyásolják a gyermekeink nevelését/tanítását/ellátását. Ezen sürgősen változtatni kell, ez mindannyiunk érdeke!!!!!!!

Két gyermek édesanyja vagyok. Egyikük általános, másikuk középiskolás.
A gyerekek iszonyú mértékben leterheltek. A középiskolás lányomnak minden nap 8-tól 3-ig vannak órái, kivéve a csütörtököt, mert aznap 8-tól 5-ig! Ezek után jön még a házi feladat, a tanulás, készülés a dolgozatokra és miden egyéb sport és közösségi tevékenység. 17 évesen azt éli meg, hogy soha semmire nincs ideje! Elvárás persze (jogosan és saját igénye, meg a mienk is), hogy olvasson, járjon színházba, kiállításra stb. - de mégis mikor?
Az általános iskolás gyerekem iskolájából szeptember óta 4 tanár ment el, és nem is sikerült mindet pótolni - mindezt Budapest közepén! Mi van vidéken? Már évekkel ezelőtt a szakos tanárok hiányáról panaszkodtak kisebb települések igazgatói - mára ez a Fővárost is elérte, és évről évre kevesebb lesz a jól képzett pedagógus, mert egyre többen mennek nyugdíjba, miközben nincs utánpótlás.
A tananyag egyre inkább épít a lexikális tudásra, egyre kevésbe biztosít teret a készségfejlesztésre, az egyéni érdeklődési körök kialakulására vagy megtámogatására. A pedagógusok fáradtak, egyre kevésbé képesek a gyerekekre figyelni. A tankönyvek némelyike egyszerűen alig-alig használható otthoni tanulásra! Sok esetben az interneten keresünk inkább segítséget, mert a tankönyvek rossz logikában, követhetetlen módon tárgyalnak bizonyos dolgokat. A középiskolai írásbeli felvételi köszönő viszonyban sincs a tananyaggal, teljesen más tudást, készségeket vár el, mint amire az iskola egyébként felkészít. Ezen jól teljesíteni annak van esélye, aki külön készül rá. Mi ezt megtehetjük - persze ez plusz időráfordítás a gyerek részéről, és sok plusz pénz a mi részünkről - de szerencsések vagyunk legalább, hogy ezt megengedhetjük magunknak! Ez a felvételi rendszer ebben a formában csak tovább mélyíti és megerősíti a társadalmi rétegek közötti szakadékot.

A gyermekem informatika tagozatra járt, de ettől a tanévtől megszűntették, mert elment mindkét informatika tanár és képtelenség megoldani a helyettesítést. A matematikát már hónapok óta a történelem-földrajz szakos tanár tartja a gyerekeknek, mert az egyetlen szaktanár a nyolcadikosokkal van, hogy legalább a felvételire próbálja őket felkészíteni. A helyettesítő kollégákkal a szünetekben konzultál, hogy segítsen nekik az anyagban. A nyelvtanítás kéthetente zajlik, úgy tudják elosztani a még dolgozó szaktanárt. Testnevelést több osztálynak egyszerre tartják, korosztálytól függetlenül, s hely hiányában általában üldögélnek a padokon, utcai ruhában. A helyettesítéseknél természetes, hogy az egyetlen ped.asszisztenst teszik be mindenhová, legyen az nyolcadikos fizika óra, vagy alsós magyar… szétesik minden

Pedagógushiány miatt nincs csoportbontás, sokszor 20-30 fős csoportok minden órán ( nyelvórákon is). Olyanok tanítanak érettségizős osztályokban is, akik nem érettségiztethetnek. Túl magas heti óraszámok, nincs idő a tisztességes felkészülésre. Megalázóan alacsony fizetés. Általános iskolákban és gimnáziumokban kötelező minősülés. Aki viszont szakképzésben tanít és minősülni szeretne, a fizetésénél nem veszik figyelembe. Tudok olyan kollégáról, aki szakképző intézményben tanít és kevesebbet keres, mintha gimnáziumban tanítana..
Feltételek nem adottak, nincs papír, fénymásoló, táblafilc, elegendő számítógép ( csak a legalapabbakat említve).
Diákok nagyon leterheltek,magas elvárások, sok bent töltött óra.
Társadalmi megbecsülés hiánya.

Nagyon szomorúnak látom a mostani helyzetet mind szülőként,mind pedagógusként. Nagyon nagy a hiány pedagógusból és az őket segítő pedagógiai asszisztensekből. Nyugdíjas kollégák visszahívásával igyekeznek a kieső kollégák munkáját pótolni,illetve a többi tanárral terheljék egy csomó helyettesítést. ☹️??

Gyógytornász sem általános, sem középiskolában nincs, gyógypedagógus, pszichológus szintén nincs. Pedagógiai asszisztens nincs elég, az alacsony fizetés és leterheltség miatt. Matek, angol, természettudományos tantárgyak, informatika oktatók kevese vannak, a leterheltségük óriási, az oktatás szinvonala ezért alacsony, így a gyermekem jövője került veszélybe, mert sem az érettségire, sem a szakmára, sem a továbbtanulásra nem tudják felkészíteni gyermekeinket.

Pedagógushiány szinte minden iskolában.A fiatalok nem jönnek, mert egyre leterheltebb a pedagógus,nem tud a napi munkára koncentrálni, mert annyi egyéb fölösleges munka van.A bérezés minimális motiváltságot ad.Most még a jogtalanul bevezetett kötelező oltással is ellehetetlenült a hiányok pótlása.

Egyre égetőbb a pedagógushiány. A hirdetésekre többségében nyugdíjas tanárok, vagy tanári végzettség nélküliek jelentkeznek. A tanárok és diákok túlterheltek. Az általános iskolák követelményrendszere túlnő mindenen. A gyerekek késő délutánig csak tanulnak, egyre több az idegrendszeri vagy mentális problémákkal küzdő gyerek.

Az iskola működését a szülők által az alapítványba befizetett összegből tartják fent, ezen felül a szülök biztosítják a tisztálkodó szereket, wc papírt, maszkot, fertőtlenítőt, stb. A fenntartó a szükséges pénz töredékét állja. A felsős és alsós lányoméknál is többször van egy tanévben tanárcsere. Ha sikerül tanárt találni, próbaidő alatt felmond. Tavaly magyarból nyugdíjas tanárt kellett visszahívni. Fél évig földrajz tanár helyettesített emelt rajzon. Nyelvtanárok felnőttképzésből jönnek, nem értenek a gyerekekhez, de nincs más. És még sorolhatnám estig a problémákat. Méltánytalan és vérlázító, hogy egy 3 diplomás tanár 15 év tanítás után úgy tudja eltartani a családját két pici gyerekkel, ha éjszakánként árut pakol a tescoban. Ez mi, ha nem a legalja?

Évről-évre egyre több terhet viselnek a pedagógusok. Kezdőként 18 órában tanítottunk, felette fizették a túlórát. Most az alapfizetésért 26 órát kell sokaknak megtartania. Egyébként teljesen igazságtalan a rendszer, mert van, aki 22 megtartott óráért, van aki 26 megtartott óráért kapja az alapbért. A bérek nagyon alacsonyak. A kezdő bérek bérpótlékkal érik el a minimálbért 6 év egyetem elvégzése után. Ha valaki nyugdíjba megy, sok esetben nem lehet felvenni helyette senkit, szétosztják az óráit. Bizonyos szakokon szinte nem végez pedagógus, így utánpótlásra nincs lehetőség. Vidéken még sokkal rosszabb a helyzet. Nincs szakos tanár. Egyszerre több évfolyamot tanítanak. 2013-ban lerögzítették a minimálbéres szorzót, gyakorlatilag drasztikusan lecsökkentették és tartották ezzel alacsonyan a béreket. Az életpályamodellben a minősítésekre készülés többhónapos többlettmunkával jár, ami nehezíti az adott időszakban a minőségi munkavégzést. Ha valaki mestertanár, akkor a plusz terhelés folyamatos. Az életpályamodell bevezetésével minden pótlékot töröltek. (Pl. tanácsosi címért járó bruttó 10000 forintot is, amivel a kiemelkedő minőségi munkát ismerték el korábban.) A mostani pedagógusbér emelés során nem az alapfizetést változtatták, bérpótlékot adtak, amit bármikor el lehet venni.(Évekkel ezelőtt volt is rá példa.)
A diákok túl vannak terhelve. A tananyag olyan sok, hogy nincs idő a gyakorlásra. Az érettségi követelmény viszonylag gyakran változik. Sokszor a lényegesebb változtatásokat sem jelentik be időben. (régen ez két év volt) Pl. néhány éve történt, hogy kb.2 héttel az érettségi jelentkezés előtt jelentették be azt, hogy fizetőssé teszik a közgáz szakot. Nagyon sok család nem tudta vállalni a költségeket, a diákok utolsó pillanatban változtattak az érettségi tantárgyaikon és a továbbtanulási szándékukon.

Tanárhiány
Gyakran fáradt, kiégett, rosszindulatú tanárok.
Bődületes mennyiségű tananyag, túl gyors tempót diktáló tanmenetek.
Sokszor fáradt,unott, motiválatlan,ingerlékeny diákok.
Unalmas tananyagfeldolgozás, szánalmas tankönyvek.

Elavult oktatás. Túlterhelt tanárok, diákok. Nincsenek tanárok, emiatt az órák folyamatosan elmaradnak. A hatalmukkal visszaélnek egyes tanárok! Nem figyelnek a gyerekek igényeire, unalmas a tananyag, túl sok a magolás. Felesleges heti 5 tesi. Informatikát tanárhiány miatt 25 fős csoportban tartják, így nem lehet oktatni és tanulni. Nincsenek szakemberek( pszichológus, logopédus… ) Leterheli a gyerekeket az iskola és nincs semmi haszna, nem tanulnak semmit, amire szükségük lenne. Ha van az embernek pénze különórákra akkor tud a gyerek fejlődni( mozgás, nyelvóra…)

A lányomnak ebben a tanévben már 3 magyartanára volt. Az imádott, elhivatott magyartanárának távoznia kellett, mert egészségügyi okok miatt nem oltatta be magát. 3 hétig helyettesítette egy másik magyaros, majd január végétől jött egy új tanár. Fizikából egyetemi hallgató tanítja őket. A 2 fizika óra tömbösítve van, mert a hallgató csak egy nap tud jönni. Hozzá igazították az órarendet. Iskolapszichológusra hatalmas igény lenne, de sosem volt, esély sincs rá, hogy legyen az iskolában.

Kiégett, alul fizetett, megbecsülést, tényleges utánpótlást nélkülöző, méltatlan feltételekkel, körülményekkel dolgozó emberek próbálják a jövő generációját, a jövő adófizetőit a jövőre okítani, nevelni. Biztos sikerülni fog…?

Nagy a pedagógushiány.Erre a pályára csak az elhivatottak jönnek,akiknek nem a fizetés számít.Az életpálya modell egy nagy nulla!Aki megíratja a portfóliót,felkészül a kirakatórákra,az hozzájut plusz jövedelemhez,aki meg önerőből végzi a szakvizsgás képzéseket és önmagát fejleszti,marad ugyanott- bérben.Sokan mondják,hogy ott a nyári szünet, a 3 hónap.Aki benne van,tudja,hogy a június elmegy az adminisztrációra, az augusztus a következő tanév előkészítésére. Máshol is van szabadság, amit akkor vesz ki, amikor akar. Ez egy pedagógusnál nem így van:tanév közben nem lehet beteg, alig tud ügyeket intézni...A szülői partnerségről ne is beszéljünk!Neveletlen gyerekek jönnek az iskolába, a pedagógus a tanítás mellett neveljen is,mert otthon nem bírnak a saját 1-2 gyerekükkel, de a pedagógus 20-26 gyereket kössön le,motiválja és magas színvonalon oktassa őket.Persze vannak kivételek is,de az a kevesebb sajnos. Nem egy vonzó pálya az anyagiakat és a társadalmi megbecsülést tekintve,ideje lenne rajta változtatni!Van már olyan iskola,ahol a pedagógiai asszisztens felügyel órán.Régen az orvos,az ügyvéd,a pap mellett az oskolamester örvendett legnagyobb megbecsülésnek településen!Hol van ez már??? "Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája. " (Szent-Györgyi Albert)Tehát ideje lenne elkezdeni gondolkodni....

Szülőként: Gyermekeim 10 és 14 évesek, nem volt még egy olyan angol tanáruk sem (pedig volt egy pár), akinek angol tanári végzettsége lett volna, illetve érdemleges oktatást végzett volna.
Pedagógusként: Iskolánkból 2 olyan angol tanár távozott, anyagi megbecsültség hiánya miatt, akik évről évre több diákot jutattak el 8. év végéig sikeres közép és alap nyelvizsgáig. Nyugdíjas kollegák járnak vissza, olyan pedagógus hiányban szenved az iskola. Nincs tanári végzettséggel rendelkező fizika és kémia szakos tanárunk. Matek tanáraink is nyugdíj előtt állnak. A fiatal kollégák a pálya elhagyását fontolgatják. Én személy szerint azért maradok, mert ez a hivatásom, imádok tanítani nem tudnék mást elképzelni és persze van egy jól kereső férjem, aki mellett megtehetem, mert támogatja ezt a hobbimat....

Mind a gyermekek, mind a pedagógusok rettenetesen túlterheltek. A tananyag életszerűvé alakítására, csökkentésére volna szükség, a tanárok adminisztrációjából a felesleges dolgokat száműzni kell!
Szabad tankönyvválasztásra, nagyobb autonómiára van az intézményeknek szükségük, illetve szülői támogatásra, hogy a gyermekeknek ne csak jogaik, de kötelességeik is legyenek.
A pedagógus pályát vonzóvá kell tenni, mert gyermekeinknek, unokáinknak szükségük van jól motivált, felkészült tanárokra és olyan segítő kollégákra (fejlesztő pedagógus, logopédus, mozgásterapeuta, pszichológus), akik jelenlétével a sikeres tanítás-tanulás megvalósítható.
Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni a pedagógus társadalom emberi és anyagi megbecsülését sem, de ehhez a példát a törvényhozóknak kell mutatniuk, akik kiállnak a tanárok mellett, nem pedig ellenfélként, ellenségként kezelik őket.

Rengeteg adminisztratív munka, ami felesleges, időigényes és ingyen kell elvégezni. Rengeteg el nem könyvelhető plusz feladat. Koszos, elavult iskola, az int.vezetők tehetetlenek. Nincsenek pályakezdő pedagógusok (sem). Buta, használhatatlan tankönyvek. A méltatlan fizetésünkből vásárolunk tollat, ragasztót bármit, ami a készüléshez kell. Saját mobilnetet és telefont használunk. A tankerület nem támogat, hanem megaláz, lekezel, ostoba feladatokat ad és ellenségének tekint. De idei munkaszerződésünk ma még nincs. Nem pedagógusi feladataink is vannak: terem takarítása, adatgyűjtés (pl. oltott-oltatlan).

Kiégett, elöregedett pedagógusok, óriási adminisztrációs terhekkel. Megbecsülés hiánya (anyagiak) miatt szenvedünk a pedagogus hiányától és pálya elhagyóktól..

Mint szülő:
Egyik gyerekemnél több tantárgyat szakképzetlen tanár tanít. Pl. kémiát matek tanár, angolt, angolt hol szakképzett, hol az alapfokú nyelvvizsgával rendelkező rajztanár tanítja.
Másik gyereknél a szakmai tantárgyat nem mérnöktanár tanítja, hanem infotanár, akinek ezeket a szakmai témákat nem tanítják. Állítólag ennyi pénzért csak egy-egy mérnöktanár jelentkezik.
Saját iskolában nagyon sok a helyettesítés, így van olyan hét, hogy 30 órát is tanítok. Csak a túlórák felét fizetik ki. Őrült sok az adminisztráció, aminek felét feleslegesnek tartunk. pl. heti hiányzások, az osztályok hangulata, stb.
Sok az értekezlet, akár heti egy-kettő, azok is hosszúak, néha tanítási időben.
Ezen felül ott vannak a versenyekre felkészítések, ami elvárás, de elismerés az elért eredményekért nem jár.
Eszközökre nincs pénz, jelenleg hivatalosan egy 12 éves laptopon dolgozok, amin nem működnek az új programok. A projektorok nagy része régi. Izzócserére nincs pénz, így a fényük annyira halvány, hogy szinte alig látszik a kivetített anyag.
A feladatokhoz képest kevés a fizetés. Volt kolléganőnk a Tescoban dolgozik, több pénzért... Ha hazamegy nem kell dolgozatokat javítani, feladatlapokat, prezentációkat készíteni, statisztikákat, jelentéseket összeállítani.

Pedagógushiány van. Aki tanít, az túlterhelt, mert a pedagóguslét nemcsak a tanítási órából áll. Nem fizetik ki a túlórát. Alacsony a pedagógusok társadalmi megbecsültsége, ez egyenes arányban van a fizetéssel!
Gyermekeim jól tanulnak, de ők is nehezen viselik el azt, hogy évente elhagyja egy- egy tanár az intézményt és új jön.

Heti30/32 óra+helyettesités(ez 30 alkalomig -ami nem azonos a 30 órával-INGYEN).Utánna felkeszülés,dolgozat,kapcsolattartás,programok,ADMINISZTRÁCIÓ)A fizetes .... 270... 18 év után,és semmi más. Se egy szépkártya,se jutalom,se semmi!Megbecsülés,felszerelés sehol! A dolgozathoz a papírt is a tanár veszi!Olyan kevesen vagyunk,hogy lassan az utcáról kell behívni valakit,hogy menjen be a gyerekekhez!Meddig bírja ezt egy pedagógus? Egyre többen,egyre kevesebb ideig!

Két gyermekem van, látjuk, érezzük a romló körülményeket. (Túlterheltség, tanárhiány, tananyag minősége...)
Ha azt szeretnénk, hogy a kisebbik gyermekünk is megkaphassa azt a minőségű, mennyiségű oktatást, mint a nagyobbik sürgős változás kell. Pedagógus bérben és munkafeltételeken is, különben nem lesz aki tanítja őket!

Az iskola a 21. sz. igényeire és kihívásaira készítse fel a gyerekeket. Kapjon sokkal nagyobb szerepet a kompetencia alapú oktatás szemben a jelenlegi módszerekkel. Unalmas, idejétmúlt ismereteket oktatnak és önálló gondolkodásra nevelés helyett, a tananyag szolgai bemagolását várja el a jelenlegi rendszer. A korábbihoz hasonlóan legyen döntése a pedagógusnak választani, hogy miből tanít.
A pedagógus bérek és a munkájukat segítő technikai személyzet bére is megalázóan alacsony.
Nagyon komoly gondok vannak a pedagógus utánpótlással. Tegyék vonzóbbá a pályát azzal is, hogy normális, európai szintű bért adnak nekik.

Sok pedagógust kell helyettesíteni, oltás hiánya miatt és sajnos betegség miatt is. A bérek viccesek az iskolában dolgozóknak és a pedagógusoknak is. Takarító, ügyintéző, friss diplomás pedagógus ugyan annyit keres. Kellene eltérésnek lenni fizetések között, 8 általános és végzetség, érettségi és végzetség, pedagógus diploma. A gyermekeknek joguk van a tanuláshoz és nem mindegy, hogy pedagógussal, szakos tanárral vagy csak valakivel akinek még diplomája sincs. Tiszteljük, becsüljük meg a pedagógusokat és az iskolákban dolgozókat.

Kevesebb óraszám, kevesebb tananyag kellene. Gimnazista gyerekek reggel 7- től, délután 5-6-ig tanulnak.
A gimnáziumok nem, vagy csak nagyon kevés amelyik fogad SNI-s gyereket. Pedig vannak köztük kiemelkedő képességűek is. Nem tudnak velük mit kezdeni, nincsenek rájuk felkészülve, mert sehol sem tanítják, képezik őket erre. Pedig egyre több az Adhd-s, Adhd-s gyermek, akiknek igencsak kiemelkedően s képességeik. Viszont a gimik nem hajlandóak fogadni őket.
Hatalmas a tanárhiány mindenütt. Akik vannak, azok többsége pedig bele van már fáradva.

Indokolatlan mennyiségű felesleges adatot tartalmazó tananyag, emiatt az anyaggal rohan a tanár, egy lassabb gyereknek esélyes sincs lépést tartani a tananyaggal. A tananyag sokszor olyan, mintha egy olyan ember írta volna, aki még az életben nem beszélgetett volna gyerekkel. Sokszor túlzó a hazafiasságra nevelői szándék a tankönyvekben. Vagy a sztereotípiák erősítése pl. kelet-magyarországi aluliskolázott korán szülő cigányokról kell tanulni 8. osztályban föciből.
Nincs idő arra, hogy a tanárok beszélgessenek, odafigyeljenek a gyerekekre, mert haladni kell az anyaggal. Sok esetben nincs idő kreatív, tapasztaláson alapuló oktatásra. Kevès a szaktanár, a gimnáziumból letanító pedagógusnak meg nem esik le, hogy nem 18 éveseket tanít, hanem kicsiket, akik most ismerkednek az adott tantárggyal.

Gyerekem 7.osztályos, lassan pályaválasztás előtt áll. Ma azzal jött haza, hogy nagy baj van. A matematika tanárnő hétfőtől nem tanítja nekik a matekot, mert kevés a pedagógus és kapnak egy nyugdíjas tanárt, aki eddig csak gimnáziumban tanított. Retteg a gyerekem, hogy pont a matek, ami nehéz neki, hogy fog így menni. A mostani tanárnő nagyon sokat tett értük, hogy elmagyarázza, még délután korrepetálást is tartott, hogy ne bukjanak meg.Miért kell továbbtanulás előtt kitenni ennek a gyerekeket? Nagyon szomorú vagyok én és a gyerekem.

Súlyosan megalázó bérek a társadalom egyik legfontosabb területén, amelytől az ország jövője függ. Rendszeres óra-elmaradások pedagógushiány miatt. A gyerekeket motiválni képtelen tanítási módszerek. Elavult tananyag, amely csak az értelmetlen magolásra épít, a lexikális tudásra, összefüggéseket nem mutat meg és önálló gondolkodásra vagy kreativitásra egyáltalán nem serkent, azt nem igényli. A rendszer alkalmatlan arra, hogy egy érdeklődő gyereknek segítsen kibontakoztatni érdeklődését és ha többet akar, segítse, felkészitse versenyekre. Szorgalmas, okos, tanulni vágyó gyerekek unják az iskolát és nem akarnak bejárni.

Évről évre romlik a helyzet itt is, az állami
általános iskolákban,gyermekemet tanító tanárok,
csak idén, eddig hárman mondtak fel,nevetséges bérezés,
túlterhelés,és az miatt,hogy saját igazgatójuk
Nem áll ki mellettük,nem figyel az egyre méltatlanabb
körülményekre.A felújítások,korszerűsítések elmaradásáról
(Az egyik vallásos iskola a kivétel,ők kapnak támogatást városunkban rendesen)már nem is beszélve. Elavult tanterv,kiégett tanárok,fusztràlt gyerekek,összefoglalva ez a lényeg.

Hihetetlenül kizsigereli a tanárt és a diákot egyaránt. Három gyermekem van, 3 különböző iskolába járnak. Mindenhol gond a tanár hiány, a követelmények néha teljesen abszurdak. Elavult az oktatási rendszer, a kor követelményeinek semmiben sem felel meg, miközben társadalmi elvárásként az jelenik meg, hogy a fiatalok korszerű tudással lépjenek egyel feljebb az oktatásban. Persze amíg ennek a területnek a minisztere a múlt újraírásával és régészkedéssel foglalkozik, addig ez érthető... (A régészet egyébként csodás dolog.) Egyszerűen abszurd, hogy ma már egy viszonylag jól tanuló általános iskolás is csak külön órákkal juthat be egy tejesen átlagos gimnáziumba. Annak aki pedig azzal jön, hogy jajj, hát a mi időnkben sem volt könnyű és mi bajunk lett stb., szeretném jelezni, hogy nem, nem ilyen volt semmi a "mi időnkben ". Nem volt covid, online oktatás, ennyi tananyag, ennyi inger, ennyire gyorsan változó világ, benne ennyire folyamatosan és gyorsan gyarapodó megszerzendő tudás. Egyszerűen nonszensz, hogy azokat mennyire nem becsüli meg a társdalom, akikre a gyermekeinket bízzuk (bölcsődei gondozó, óvoda pedagógusok, tanárok), miközben milyen nagyra tart teljesen marginális szereplőket, akik pl. csak bemondanak egy hazugságot a tévében.

Szülőként abszolút azonosulni tudok a pedagógustársadalom jelenleg (sőt inkább már évek óta húzódó) problémáival, melyben tisztán látható, h nincs se erkölcsi, sem pedig anyagi megbecsülése e szakmában dolgozóknak!
Sajnos tény, h országos szinten elmondhatóan lassan nincs elegendő pedagógus, aki a gyermekeinket tanítaná, mert olyan nevetségesen alacsony bérezéssel - amivel rendelkeznek - nem lesz, aki ezt a pályát választaná! Fel kellene végre T. Kormánynak ébrednie, h ez hosszú távon ilyen formában tovább nem tartható! A magas óraszámok heti szintű kötelező vállalása, s hozzá a létminimum közeli bérezés a továbbiakban megengedhetetlen! Részemről teljes mértékben támogatom a jövőben tervezett sztrájkkezdeményezéseiket!

Sajnos, nincs elég pedagógus nemcsak az iskolákban, az óvodákban sem! Helyette vannak pedagógiai asszisztensek, akik megalázóan beszélnek az alsó tagozatos gyermekekkel, a tanárokkal egyetemben! Pedig a tanár lenne a példa, de néhány tanár olyan csúnyán beszél, hogy azt elmondani nem lehet! Mindig a gyerek hazudik, csak a pedagógus nem! Sajnos, nincs ember és ilyenek vannak a gyermekeinkkel, tiszteket a kivételnek! A tanárok le terheltek, a szülők folyamatosan cirkuszolnak valami miatt…. Mindig az Ő gyerekük a legjobb, a legszebb a legokosabb…. A többi mind hülye! A tanár tudja jól az igazságot de nem meri felvállalni a szülők előtt a problémákat! Egy első osztályos gyereknek 16 kg a táskája, és van hogy napi 2-3 dolgozatot ír…. Ez nem normális dolog, h ilyen követelmény rendszer van…. Másik országban meg csak 4-ben tanuljak a római számokat, nálunk már 2-ban! Tehát a tanárok le terheltek, a gyerekek fáradtak, nincs motivációjuk h kedvesek legyenek…. Fizetés emeléssel lehetne jobban ösztönözni őket, hogy színvonalasabb legyen a pedagógus szakma! Nekem 2 gyermekem van, egyik középiskolás, másik felső tagozatos…. Jó képességűek, de így is suli után még 3-4 órát tanulnak!Emeljék meg a fizetést és ne legyen ekkora követelményrendszer.

Pedagógusként: a magas óraszámok miatt és a gyerekek viselkedési, magatartási hiányosságai miatt lehetetlen minőségi munkát végezni. A rideg integráció olyan nehézségeket ró ránk, amely még inkább ellehetetleníti azt, hogy felszabadult, boldog perceket tölthessünk az iskolában. Az anyagi nem megbecsülés pedig még inkább elveszi a kedvet a pályán maradástól.

Szülőként: Mivel egyre kevesebb a pedagógus, a tehetséggondozásra alig jut idő az iskolában. Nincsenek szakkörök, kevés idő jut egy-egy tehetségesebb gyerek fejlesztésére, kibontakoztatására. Az idő elmegy a fegyelmezéssel. A motivált, jó képességű gyermekem sokszor unatkozik így a községi állami iskolában. De nem az a megoldás, hogy elhordjuk máshová, hisz a személyiségének fejlődéséhez az is szorosan hozzátartozik, hogy kötődik lakóhelyéhez...

Jelenleg van 1 túlterhelt osztályfőnükünk es egy mar 4 éves nyugdíjas tanítónénink. 2.osztályos a gyermekem. Az egesz iskola pedagógus hiánnyal küzd. Óraadók vannak. Az oktatás a mai gyerekekhez nem való. Ezek a gyerekek mar nem képesek 45 percig folyamatosan koncentrálni. Új világ van es adjunk a tanaroknak szabad kezet és több bért, mert NEM lesz aki tanítsa a jövő nemzedékét.

Hallatlan a helyzet, ma egy segédmunkás végzettség nélkül többet keres :( Mi pedig a szemünk fényeit bíznánk jó kezekbe amely kezek lassan kihalnak :( Helyükbe pedig nem nő új :(

A kerület egyik legjobb iskolájába járnak a gyermekeink. De hiába ott is hatalmas gondot okoz a tanár hiány. Az egyik gyerkőcnek 4 év alatt 3 osztalyfőnök, a masik gyereknek 3 ev alatt 3 jutott. Ez egy gyermeknek sem jó. Legutóbb Nagy nehezen pótolta az iskola a kilépett osztalyfőnököt, de félév sem telt bele, a gyerekeknek el kellett köszönni tőle, mert érthetetlen okokból oltatlan pedagógus nem taníthat. Hiába volt kiváló tanár, óriási pályamúlttal ő nem kellet. Így mindenkit tönkretesznek, tanárt, szülőt, gyereket.
Szégyen!

A normális tanárok elmennek.
Őket, nyugdíjas vagy félig diák tanárokkal helyettesítik.
A dolgozó tanar túlterheltek emiatt feszültek és ingerlékenyebbek.
Nem tudnak rendesen foglalkozni a gyerekekkel.
Arról nem is beszélve hogy a sok teher miatt sokat is hiányoznak.
A gyerekek állandóan le vannak maradva. Emiatt a gyerekek is túlterheltek, fáradtak, kimerültek és ingerlékenyebbek.
Normális fizetés járna nekik.
Csak az arra alkalmas pedagógus kerüljön a pályára.
Mert ezzel a jövő nemzedéke ért vagyunk felelősek.

Szülői tapasztalat: NINCS ELÉG PEDAGÓGUS, már az óvodában szembesültünk, hogy 2 óvónő helyett csak 1-et kaptunk. Év elején 1 hónapig vártunk, hogy osztálytanítót vadásszanak az egyik gyermekemnek, és rengeteg szaktanár is hiányzik a rendszerből.

Ex-pedagógus tapasztalat: a pedagógia munka 70%-a szólt a "papírozásról ", 30 a gyerekről, és nincs támogatás a szakmai fejlődést illetőleg (óraszámkedvezmény, költségek), csak követelőzés (portfólió, kreditek, pályázatírás). Nekem ebből lett elegem.

Három gyermek büszke édesanyja vagyok. A három gyermekem közül az első 1999-ben kezdte el koptatni a magyar közoktatásban a padokat, a legkisebb még mindig a közoktatásban tanul. Vagyis már lassan 23 éve figyelem a közoktatás állapotának lezüllését, szétrombolását, ami kormányoktól függetlenül zajlott.

Az igazi zuhanás azonban 2011-től figyelhető meg. Ez volt az az év, amikor életbe lépett a köznevelési törvény. Azóta eljutottunk oda, hogy a működés alapvető feltételei is akadályokba ütköznek (van-e kréta, vagy éppen takarító személyzet, és elegendő tanár). Veterán SZMK-sként (13 évig csináltam), óvodától középiskoláig láttam, hogyan romlik a helyzet. A teljesen felesleges adminisztratív terhek, a minimális megbecsülés hiánya (nemcsak anyagiakban), az eszköztelenség bármilyen pedagógiai és munkahelyzetben (mert az eszközöket elvették, megvonták - nemcsak az anyagi fedezetet, hanem pl. az önállóságot), és még sorolhatnám - mind arra jók csak, hogy a gyerekeim ne kaphassanak jó minőségű oktatást. Pedig középosztálybeli szülő lennék, akit elvileg támogat a jelenlegi politika. De nem.

Sosem felejtem el az osztályfőnök szekunder szégyenét a szemében, amikor először arra kérte a szülői értekezleten a szülőket, hogy hozzanak be papírt és krétát, hogy tanítani tudjanak. Sosem fejeltem el a gyerekem könnyes tekintetét, amikor a minősíthetetlenül használhatatlan tankönyvből próbált tanulni, és nem volt igazodási pontja, hogy most mit is kellene elsajátítania, mert a tanártól az órán mást hallott. (Helyesen.) Sosem felejtem el, hogy a gyerekem nem bírja kialudni magát, már most tiniként gyógyszert szed a gyomorpanaszaira, mert a NAT túlterheli - pont olyan felesleges dolgokkal, mint a pedagógusokat a hiábavaló adminisztrációval.

Ebben a rendszerben szenved a pedagógus, és főleg szenved a gyerek is - a szülő pedig csak a tehetetlen dühöt érzi, mert nincs hová mennie panaszra.

Kevés a tanár. Ingyen végzik a hiányzó szaktanárok munkáját, hogy a gyerekek tanítása ne csorbuljon. Már szinte mindenki elhagyta a pályát, csak a legelhivatottabak maradtak, mert a gyerekekért még a saját megélhetésüket is hosszú ideje kockáztatják. A hiányzó takarítók, dadusok helyett is dolgoznak. Mert nekik még fontosak a gyerekek. Ők viszik a hátukon a gyermekeink jövőjének terhét. Emellett még a speciális igényű gyerekekre (pl. allergia) is külön figyelnek. Teljes mellszélességgel támogatom a sztrájkot.Addig kell, míg a kormány azt is be nem tiltja jogszabalyban.

Az iskola gyermekmegőrzővé vált, nem folyik pedagógiai munka, a gyerekekkel (fejlődésükkel, lelkükkel, társas helyzeteikkel, képességeikkel, stb.) nem, legfeljebb a leadandó tananyaggal foglalkoznak, adminisztrálnak, technikai jellegű dolgokkal foglalkoznak csak. Az iskolarendszer nem bátorítja az egyéni megoldásokat, a kreativitást, egyszerűen sivár. Mivel nincsenek megfelelően képzett és megfizetett pedagógusok, állandó a tanárhiány, de kevés van segítő személyzetből, iskolapszichológusból, az iskola nem tudja felkelteni a gyerekek kíváncsiság, tudásvágyát sem. Az iskolarendszer azonnali és teljes átalakítására, a tanári, pedagógusi fizetések azonnali és radikális emelésére lenne szükség, hogy valóban elhivatott es jő pedagógusok tanítsanak, foglalkozzanak a gyerekekkel, nagyobb önállóság, kreativitás és jóval kevesebb adminisztráció jelenjen meg az iskolákban.

A sok felesleges adminisztráció, és a pedagógushiány miatti túlterheltek a pedagógusok, ennek ellenére lelkiismeretesen felelősséggel oktatják gyermekeinket, de lassan nem lesz aki oktat...

Az iskolák kézivezéreltek a tankerületektől. A pedagógusok túlhajszoltak,fizikailag és mentálisan is egyre terheltebbek, és ez sokszor a gyerekeken csattan. A bántalmazó hagnem napi szinten megjelenik. Nincs elég tanár és tanító,aki van, sokszor nem felel meg a pálya alapvető követelményeinek emberileg. A tananyag katasztrofális, olyannyira nem készíti fel a gyerekeinket semmilyen, az ő életükben várható kihívásra, hogy az már bűn. Teljes mértékben hiányzik a szellemiség. Az utolsó mohikánok, azok a gyerekszerető, fantasztikus pedagógusok, akik még a pályán vannak, egyre reménytelenebb és elkeseredettebb módon küzdenek, napról-napra. Teljes változásra van szükség. Szeretetteli, anyagi és erkölcsi megbecsülést is mutató, nem a versengést, hanem az együttműködést támogató, hasznos tudást adó oktatásra!!!

A tanárok megbecsülése anyagi és erkölcsi szempontból is fontos, hiszen ők tanítják a következő nemzedékeket. Ha nincs kiszámítható életpálya, anyagi megbecsülés, sőt alig tud megélni egy tanár akkor előbb-utóbb elhagyja a pályát.
Sajnos már 15-20 éve is leginkább azok mentek tanárnak, akiket más főiskolára nem vettek fel és közülük csak kevesen tanítanak. Nagyon kevesen vannak, akik elhivatottak és tényleg pedagógus vénával rendelkeznek.
Amíg nem teszik vonzóvá a tanári állást, sajnos a színvonal és a tanárok száma is csökkenni fog.
Sajnos sokan gondolkoznak úgy, hogy neki sem jobb, miért legyen akkor a tanárnak jobb? Nem, nem normális hogy bárkinek 100-200ezer forintból kell 2022-ben megélni!!! És nem csak azért, mert diplomával rendelkeznek!
Az óraszám is csak egy alap, nem azt jelenti h a megtartott óra után a tanár eldobja a krétát és nem csinál mást!
Kiállok azért, hogy nekik jobb legyen anyagilag, meg munkafeltételek szempontjából is. Azért, hogy a mi gyerekeink jövője is jobb legyen!!!

A pedagógus hiány a mi iskolánkban is jelen van. 2. osztályos gyermekemnek év eleje óta nincs magyar tanára, de a másik gyerekemnek se lesz, mert oltás hiányában el kell hagynia a pályát. Egésznapos iskola helyett a 2.-osnál napközi van. Egy bölcsész végzettségű hölgy személyében. Miért jobb egy oltott diplomás egy oltatlan pedagógusnál? De több évfolyamon is probléma van: matek, fizika, kémia, angol. Több gyógy- és fejlesztő pedagógus is kéne, mert vannak lemaradók de nem mindenki tud ezért zsebbe nyúlni. A magán fejlesztők pedig drágák. Több differenciált oktatás, kevesebb központosítás kellene, hogy mindenki a saját tempójában sikereket megélve tanulhasson.

A pedagógusokat sajnos nem becsülik meg! Nincs tisztelet,nincs méltó fizetés. A tanár hiány rettentő terhet nyom a jelenleg még dolgozó pedagógus szakemberekre. Ezen változtatni kell!

Két fiam jár középiskolába. Sajnos a pedagógushiány állandó, amely a diákok tanulását nagyban befolyásolja.
Úgy tapasztalom, hogy a magas számú órarend miatt a gyermekeink túl vannak terhelve. A napi 7-8 tanóra után készüljenek még a következő napra is. Vannak olyan tantárgyak , melyeket fél- ill. egy évig tanulnak csak, ezek elhagyhatók lennének, megkönnyítve a diákok és tanárok mindennapjait.
A magas osztálylétszámok miatt a gyakorlati oktatatás minősége sem a legmegfelelőbb.

A tanárhiány valós jelenség. Egyik gyermekünk általános iskolájában a nyugdíjas matektanárt kellett visszahívni, mert nem találtak a posztra megfelelő embert, de több tantárgynál is hasonló a helyzet. A másik gyermekünk iskolájában (pedig az alapítványi iskola) éves szinten hagyják ott a pályát a pedagógusok. Idén érettségizik és nem tudtak informatikát tanulni mert nem volt aki tanítsa. A mozgókép és média választható érettségi tantárgy volt, de nem tudnak belőle vizsgázni a gyerekek, mert szeptembertől nincs tanár, aki tanítsa. Túlterhelt pedagógusok, alacsony bérek ,az iskolák működése nehezen biztosított. A bürokrácia túlszervezett, még egy doboz kréta beszerzése, vagy egy javítás, karbantartás is hosszú időt vesz igénybe. A felesleges többlet adminisztráció rengeteg energiát vesz el a tanároktól.

A gyermekekkel dolgozó szakemberek alulfizetettek, nagy hiány van belőlük, emiatt a tanárok közé egyre képzetlenebb emberek is bekerülhetnek, iskolapszichológusok (stb.) közül pedig egy szakember jut több intézményre, ami természetesen nem elég. A gyermekek és szülők számára sokszor elérhetetlenek azok a szakemberek és lehetőségek, amikre szükségük lenne, és ami jogilag megilletné őket. A túlterheltség minden szinten ront az oktatás minőségén, és még azoknak a szakembereknek a kedvét is elveszi, akik a maradék lelkesedést képviselték.

< 1. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!