Plusz egy év óvoda – Szülői tudásbázis

A gyermek és a társadalom érdekét is egyaránt az szolgálja, ha a gyermek iskolaéretten kezdi az iskolát. A gyerekek között nagy fejlődésbeli különbségek mutatkoznak, nem mindenki ugyanabban az életkorban válik iskolaéretté. Az idő előtt, éretlenül iskolapadba erőltetett gyermekeket sorozatos kudarcok érik, ezek alacsony önbecsüléshez vezetnek, ami tönkreteszi az iskolás éveket és nagyban rontja a gyermek életben való boldogulásának esélyeit is. A nem iskolaérett gyerekek akadályozhatják a többi gyermek haladását is az iskolában. # 

Az iskolaérettség összetett dolog, nem csupán az gyermek értelmi, gondolkodásbeli fejlettségére utal, hanem magába foglalja a testi fejlettséget, az érzékszervek fejlettségét, a megfelelő mozgáskoordinációt, a beszédkészséget, a tartós figyelem képességét, a kudarctűrést és a szociális fejlettséget is. Mindezek megítélésében a szülő az óvodapedagógustól kaphat szakmai támogatást. Korábban a pedagógiai szakszolgálatok adhattak szakértői véleményt az iskolaérettségről, ezt a lehetőséget azonban 2020. január 1-től a kormányzat megszüntette. Az iskolaérettség kritériumairól kérjük, olvassa el segédletünket. Az iskolaérettségről közérthetően részletesebben olvashat például Molnár Anikó gyógypedagógus írásában, Deliága Éva gyermekpszichológus korábbi blogbejegyzésében vagy a Divány korábbi cikkében. Molnár Anikó tanácsai az iskolakezdéshez itt olvashatóak. # 

A tankötelesség korhatárára vonatkozó szabályozások országonként eltérőek. Magyarországon azért is különösen élesen merül fel az iskolaérettség kérdése, mert a magyar iskolák jelentős része merev, nehezen alkalmazkodik gyermekek egyéni igényeihez, és nagy a gyermekek iskolai terhelése. Így aki éretlenül kerül be az iskolába, nagy a veszélye annak, hogy lemarad, kudarcot kudarcra halmoz, és ezt a pedagógiai kárt később már nem lehet helyrehozni. # 

Természetesen nem jó az sem, ha egy gyermek szükségtelenül marad az óvodában még egy évig, ilyenkor az óvoda és később az iskola is unalmassá válhat. # 

A január 1-jén hatályba lépő törvény itt olvasható (45. § (2)), az ide vonatkozó rész az alábbi:
A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. Szülői kérelem hiányában a gyermek tankötelezettsége megkezdésének halasztását a gyámhatóság is kezdeményezheti. A szülő, a gyámhatóság a kérelmét legkésőbb az iskolakezdés évének január 18-áig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Az eljárás ügyintézési határideje ötven nap. A szülő kérelme alátámasztására kérelméhez csatolhatja a gyermek fejlettségét alátámasztó óvodai dokumentumokat is. Ha az eljárásban szakértőt kell meghallgatni, akkor csak szakértői bizottság rendelhető ki. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a felmentést engedélyező szerv a szülő kérelmére engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kora előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését. # 

Az Oktatási Hivatal az engedélyező szerv, nekik kell benyújtani a kérelmet január 1. és 18. között. Az Oktatási Hivatal tájékoztatója itt olvasható. # 

Korábban az óvoda felelőssége volt az iskolaérettségről dönteni, és így az óvodának lehetősége volt a gyermek ismeretében, a szülőkkel való konzultáció alapján dönteni az iskolaérettségről. Problémás esetekben, illetve ha a szülő nem értett egyet az óvodával, lehetőség volt a pedagógiai szakszolgálat szakvéleményére hagyatkozni. A régi és az új törvény összehasonlításáról itt olvashat részletesebben. # 

A törvénymódosítás az óvodák helyett az Oktatási Hivatalhoz utalja annak megállapítását, hogy a gyermek további egy évig óvodában maradhat-e. A gyermeket ismerő szülő és óvoda helyett tehát a gyermeket nem ismerő hivatal dönt, holott ennek a döntésnek a gyermek mély ismeretére alapuló pedagógiai döntésnek kellene lennie, melynek meghozatalára egy hivatalos szerv alkalmatlan. A hivatal ugyan elvileg kérheti a pedagógiai szakszolgálat véleményét, de ez nem kötelező, és biztosan nem lehetséges az összes gyermek esetében, hiszen az országban jelenleg messze nincs annyi szakértő, akik az összes érintett gyereket meg tudnák vizsgálni. De még egy szakértői bizottság gyors felmérése sem pótolhatja a szülő és óvodapedagógus személyes és alapos, hosszú évek tapasztalataira épülő gyermekismeretét. A törvény elveszi a döntési kompetenciát az óvodapedagógusoktól, akik így eszköztelen maradnak, és ez gyermekeinkre is kihat. Még akkor is, ha az Oktatási Hivatal az összes kérelmet elfogadná, a törvény úgy is kifejtené káros hatását, mert a megnehezített hatósági eljárás sok szülőt elrettent, és sok családhoz nem kapja meg a megfelelő információkat az iskolaérettség pedagógiai jelentőségéről, hiszen a kormányzat csupán a büroktratikus ügyintézés menetére korlátozza a tájékoztatást. Az iskolába erőltetett sok iskolaéretlen hatéves gyermek pedig rontja az oktatás minőségét az iskolaérett gyermekek számára is, hiszen az iskolák jelentős része nem tudja hatékonyan kezelni az egy osztályon belül jelentkező nagy fejlődésbeli különbségeket. Az első év tapasztalatai után 50 pontban foglaltuk össze a törvénnyel kapcsolatos problémákat. # 

A kormányzat olyan törvényt hozott az iskolaérettség megítélésére, ami mindenkinek rossz.

Rossz a törvény a gyermekeknek,
• mert nem az őket ismerő és szerető szülők és óvodapedagógusok döntenek, hanem ismeretlen személyek, akik nem vállalnak személyes felelősséget a döntésért;
• mert a családot hónapokon keresztül stresszben tartja a túlzottan korai döntéskényszer és a bizonytalanság, ami a gyermekekre is negatívan hat;
• mert a gyermeket értelmetlenül kell elhurcolni akár több vizsgálatra is, aminek sikerében ráadásul ellenérdekeltek a családok.

Rossz a törvény a szülőknek,
• mert felesleges rohangálásnak teszi ki a szülőket;
• mert kiszolgáltatottá teszi a családot a hatósági önkénynek, hiszen a döntéssel szemben nincs érdemi jogorvoslati lehetőség;
• mert a szülők jelentős része, különösen a hátrányos helyzetűek, nem rendelkeznek kellő információval és érdekérvényesítő képességgel, hogy a kérelmezés szükségességét megítéljék és a dokumentumokat beszerezzék, és mindebben nem kapnak kellő segítséget.

Rossz a törvény az óvodának,
• mert a kínzó mértékű óvodapedagógus-hiány közepette a kormány ezzel elkerüli az elvárható és szükséges béremelést, és ehelyett az óvodások számának mesterséges csökkentésével igyekszik kezelni a krízist;
• mert a gyermeket ismerő óvodapedagógusok helyett ismeretleneknek adja a döntési jogkört, ezzel degradálva az óvodapedagógus hivatást;
• mert ebben a fontos kérdésben megszünteti a szülők és óvodapedagógusok együtműködésének kötelezettségét, és ennek következtében romolhat a szülő-óvoda kommunikáció.

Rossz a törvény a pedagógiai szakszolgálatoknak,
• mert hatalmas és felesleges plusz terhelést eredményez a már eleve túlterhelt szakszolgálati rendszerben;
• mert kevesebb idő jut azokra a gyermekekre, akiknek a felmérése és kezelése valóban szükséges lenne;
• mert a sok gépies és adminisztratív tevékenység miatt kevésbé vonzóvá teszi a szakszolgálati munkát, ezzel növelve a munkaerőhiányt és kontraszelekciót a szakszolgálatoknál.

A törvény rossz az iskoláknak,
• mert még a legjobb tanári igyekezet mellett sincs mód az iskolaéretlen gyermekekkel külön, differenciáltan foglalkozni;
• mert az iskolaéretlen gyerekeket sorozatos kudarcok érhetik, ami a gyermekeknek éppúgy fájdalmas, mint a tanároknak;
• mert a sok iskolába kerülő éretlen gyermek hosszú távon rontja az oktatás színvonalát, majd később az ország versenyképességét is.

Különösen rossz a törvény
• a legsérülékenyebb SNI-s gyerekeknek, akiknek a lassabb fejlődése miatt a többiekhez képest még egy év óvodára lenne szükségük, de a szakértői bizottság javaslatára számukra korábban igénybevehető további 1+1 év óvoda lehetőségét a kormányzat indoklás nélkül megszüntette;
• a koraszülötteknek, akik épp a korai születés miatt eshetnek el a további egy év óvoda lehetőségétől, mivel a kormányzat nem hajlandó figyelembe venni a korrigált születési dátumot a döntésnél.

Ezzel szemben a jelenlegi kormánynak tetszik a törvény, amit kitaláltak, elvégre ennek segítségével csökkenteni lehet az óvodások számát és így az óvodai kiadásokat, és tovább lehet erősíteni a központi irányítást a közoktatási rendszer felett. # 

A törvény végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket a 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet V/A. fejezete szabályozza. Itt rendelkeznek az eljárással kapcsolatos határidőkről. Arról azonban nincs itt szó, hogy az Oktatási Hivatal milyen szempontok szerint dönt arról, hogy kit küldenek el szakértői vizsgálatra, és milyen szempontok alapján döntenek a benyújtott kérvényekről; ezek a kritériumok nem kerültek szabályozásra, a kormány nem tette ezeket hozzáférhetővé. # 

Erről nyilvánosan semmit sem tettek közzé. A tapasztalatok alapján az Oktatási Hivatal a benyújtott kérvényeket nem szokta egyből elutasítani. A kérelmek nagy részét vagy egyből elfogadja, egyébként pedig szakszolgálati vizsgálatot rendel el, és annak alapján dönt. Szakszolgálati vizsgálat nélkül csak akkor szokták elutasítani a kérelmet, ha formai okok merülnek fel, vagy a kérelem nagyon gyenge, vagy ha gyermek augusztus 31-ig betölti a 7. életévét. Korábban az SNI-s gyermekeknek lehetőségük volt a többieknél még egy évvel tovább óvodában maradni amennyiben ezt a szakértői bizottság javasolta, de ezt az érintett gyermekek számára fontos lehetőséget 2020. január 1.-el indoklás nélkül megszüntették, és az ilyen kérelmeket egyből elutasítják. A korábbi tapasztalatok alapján statisztikai elemzést készítettünk a döntésekről, ennek alapján az látszik, hogy az Oktatási Hivatal megyénként jelentősen eltérő módon jár el, további részletes információ itt és itt. # 

Ezt a lehetőséget a kormány 2020. január 1-el megszüntette, így most már sem a szülő, sem az óvoda, sem az iskola nem kérhet iskolaérettségi felmérést a pedagógiai szakszolgálatnál. Így általános esetben a szülők már nem kérhetik az iskolaérettségi vizsgálatot és az erről kiállított szakvéleményt, így nem lehetséges ennek segítségével elkerülni a kérvényezést az Oktatási Hivatalnál. Egyedül az SNI/BTMN-es gyerekek esetén állíthat ki az 5 és 6 év közötti gyermekeknél szakvéleményt a szakszolgálat az iskolaérettségről szeptember 1. és január 15. között. Esetleg nagyon kivételes esetekben (pl. tartós betegségnél) képzelhető el kivétel. Minden más esetben a szülőknek január 1. és 18. között az Oktatási Hivatalnál kell kérvényezni a további egy év óvodát. Egyes pedagógiai szakszolgálatokhoz lehet fordulni nem hivatalos tanácsadás céljából, de ez nem általános, érdemes helyben érdeklődni. # 

A törvény hivatalos indoklása a következő: „A gyermek érdekét az szolgálja, hogy a megfelelő óvodai felkészítést követően minél előbb megkezdhesse iskolai tanulmányait és nagyobb eséllyel sajátítsa el az egyes pedagógiai szakaszok végére elvárt ismereteket, képességeket, kompetenciákat.”. Az államtitkár sajtónyilatkozatában azt mondta, hogy „ahány iskola, annyiféle szokás volt”, amely visszásságokra adott alkalmat, és „egységes, átlátható rendszert” ígért. A minisztérium közleményében úgy indokolt, hogy a visszaélések és az indokolatlan felmentések elkerülése érdekében szükséges az Oktatási Hivatal eljárása. A Miniszterelnökség szerint (1:37:20-tól) azért nem volt jó az eddigi rendszer, mert eddig valójában a szülők döntöttek, pedig az óvoda jogköre volt a döntés, ezért álszent volt a rendszer. # 

Az iskolaérettség mellett ugyanaz a törvénymódosítás más kérdésekben is szűkítette a szülők, tanárok és diákok jogait. Az intézményvezetői kinevezéseknél a törvény a tanárok, szülők, diákok véleményezési jogát is megszüntette. Megnehezítették az alternatív iskolák működését, megszűnt a magántanulói státusz, helyette egy központi szerv dönt az egyéni munkarendről ismeretlen szempontok alapján. Az eredeti törvény szerint míg korábban 5 éves korig, ezután csak 4 éves korig lehet felmentést kapni az óvoda alól, ezt a rendelkezést azonban később az Alkotmánybíróság eltörölte. A módosításokról itt olvashat részletesebben. # 

Igen, van! Nem igazak azok a híresztelések, amelyek szerint alig van esély az Oktatási Hivatalnál. Bár előre nem látható, hogy milyen arányban fogják elfogadni a kérelmeket, és a döntési kritériumok sem nyilvánosak és így bármikor szigorodhatnak, a korábbi évek tapasztalatai alapján a beadott kérelmek több mint 90%-át végül elfogadták (egy részüknél szakszolgálati vizsgálat után). Ez persze nem vígasztalja azokat a kérelmezőket, akiknek a kérvénye elutasításra került, de összességében reálisan jó esély van a kérelmünk elfogadására. Nem igaz az a híresztelés sem, hogy csak SNI/BTMN-es gyermekeknek van esélye; a kérvényezők nagy többsége sem SNI/BTMN-es és ezek is többségében elfogadásra kerülnek. A jobb szakmai minőségű kérvények megírását segíti a segédletünk. Függetlenül a viszonylag magas elfogadási aránytól, a törvény így is kifejti káros hatását, mivel sok szülő, akinek a gyermeke számára hasznos lenne a további egy év óvoda, nem nyújt be kérvényt, mert nem rendelkezik elegendő információval, vagy mert nem kap elegendő segítséget a kérvényezéshez. Ezért is fontos, hogy minden érintetthez juttassuk el az információkat – ebben szülőként is segíthetünk valamennyien. Összefoglalónk a törvényről itt olvasható. # 

A törvényben szerepel az alábbi kitétel: Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Aki tehát rendelkezik a pedagógiai szakszolgálat által kiálított szakvéleménnyel, amelyben egyértelműen szerepel a további egy év óvodai nevelésre vonatkozó javaslat, annak nem kell januárban kérvényt benyújtania az Oktatási Hivatalba. Sajnos azonban ilyen szakvéleményt csak nagyon szűk körben állítanak ki; ez a gyakorlatban csak az SNI/BTMN kódos gyermekeknél merül fel. A kormányzat 2020. január 1.-el megszüntette a szülői vagy óvodai kérésre történő iskolaérettségi felméréseket. Kizárólag az 5 és 6 év közötti SNI/BTMN gyermekeknél van arra lehetőség, hogy a szakszolgálat az iskolaérettséggel kapcsolatban szakvéleményt állítson ki szeptember 1. és január 18. között. Ebben az esetben ún. komplex vizsgálatot kell kezdeményezni a szakszolgálatnál az ilyen szakvélemény érdekében. Fontos tudni azonban, hogy az SNI/BTMN státusz nem jelent automatikusan iskolaéretlenséget; sok esetben a szakszolgálat iskolaérettnek nyilvánítja az SNI/BTMN-es gyerekeket is. Az SNI/BTMN gyermekek kivételével a nagy többség számára a januári Oktatási Hivatali kérvényezés maradt az egyedüli út a további egy év óvoda érdekében. # 

Ilyen szakvéleményt az 5 és 6 év közötti SNI/BTMN státuszú gyermekek kaphatnak szeptember 1. és január 18. között. Akinek a pedagógiai szakszolgálattól származó szakvéleményben egyértelműen szerepel a további egy év óvodára vonatkozó javaslat, annak már nem kell januárban kérvényeznie az Oktatási Hivatalnál. Ebben az esetben elegendő eljuttatni a szakvéleményt az óvodába, és ott beviszik az adatokat a KIR rendszerbe. Érdemes lehet a szakvéleményről 2 másolatot készíteni; az eredeti szakvéleményt tartsuk meg, az egyik másolatot adjuk át az óvodának, a másik másolatra pedig kérjünk egy “átvettem” aláírást. # 

Szakmailag sokkal jobb lenne tavasszal dönteni az iskolaérettségről, hiszen ebben az életkorban a gyermekek nagyon gyorsan változnak. De mivel a szülőknek január első felében kell kérvényezniük, addig el kell dönteniük, hogy kérik-e az Oktatási Hivatlatól a további egy év óvodát. Ez nagyon méltatlan helyzetet teremt a szülők számára, hiszen ezt a döntést szükségtelenül hamar kell meghozni, holott a gyermek érdekében sokszor érdemesebb lenne későbbre halasztani a döntést, ami az új törvény szerint nem lehetséges. Amennyiben pedig a szülő a kérvényét alátámasztó dokumentumokat szerezne be, azokat még általában előző éve novemberéig vagy decemberégi elő kellene teremtenie, vagyis a dokumentumokat kiállító szakértőknek még hamarabb kell nyilatkozni, ami szakmailag nem helyes, de sajnos ezt kényszeríti ki a törvény. # 

Sajnos igen: amennyiben az Oktatási Hivatal elfogadja a szülő kérelmét a további egy év óvodára, akkor a szülő utólag már nem gondolhatja meg magát. Ez akkor is így van, ha az Oktatási Hivatal a döntését a szakszolgálat vizsgálata nélkül hozta meg, vagyis amikor a gyermeket nem látta szakértő. Nehéz helyzetbe hozza ez a szülőt, emiatt ugyanis a szülői döntést indokolatlanul korán, már január elején meg kell hozni, holott a gyermek tavaszig még sokat változhat. Bár többször jeleztük a minisztériumnak, hogy ez a merev hozzáállás ellentétes a gyermekek érdekeivel, a kormányzat nem változtatott a szabályozáson. # 

Nem, ha egy gyermek nem iskolaérett, az nem jelenti azt, hogy SNI (sajátos nevelési igény) vagy BTMN (beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézség) minősítést kellene kapnia. Ha valaki ilyet állítana, az ellen tiltakozzunk! Eddig is az Oktatási Hivatal sok gyermeknél engedélyezte a további egy év óvodát, és a túlnyomó többségük nem SNI/BTMN kódos gyermek. Csupán abban történt változás 2020-tól, hogy a kormányzat megszüntette a szülők vagy az óvoda által kezdeményezhető iskolaérettségi vizsgálatokat a szakszolgálatoknál, így a szakszolgálatok már általában nem állíthatnak ki szakvéleményt az iskolaérettségről; ez alól képeznek kívételt az SNI/BTMN-es gyermekek; az 5 és 6 év közötti SNI/BTMN-es gyermekek számára a szakszolgálat szeptember 1. és január 18. között kiállíthat szakvéleményt ezzel kapcsolatban. De ettől még a nem SNI/BTMN-es gyermekek is lehetnek iskolaéretlenek. Valamennyi szülő számára nyitva áll a kérvényezés lehetősége az Oktatási Hivatalnál, SNI/BTMN státusztól függetlenül. # 

Január 1. és 18. között kell beadni a szülői kérvényt az Oktatási Hivatalba a további egy év óvodai nevelésről. Ha a hivatalnak minden információ rendelkezésére áll, a beérkezéstől számított nyolc napon belül dönt a kérelemről. Ha további iromány vagy vizsgálat szükséges, a hivatal ötven napon belül dönt. A rendelet szerint: „Amennyiben a hivatal szakértői vizsgálatot javasol, a szakértői vizsgálat időpontjáról szóló értesítést a vizsgálat kezdeményezésére irányuló kérelem megérkezését követő naptól számított öt napon belül meg kell küldeni a szülőnek. A szakértői vizsgálat időpontját a szakértői bizottság a vizsgálat kezdeményezésére irányuló kérelem megérkezését követő naptól számított tizenöt napon belüli időpontra tűzi ki. Ha a szülő a szakértői vizsgálat időpontjában önhibájából nem jelenik meg, további vizsgálati időpont biztosításának mellőzésével a szakértői bizottság a vizsgálat elmaradásáról és annak okáról értesíti a Hivatalt. Ha a szülő a szakértői vizsgálat időpontjában önhibáján kívül nem jelenik meg, további egy alkalommal kell számára vizsgálati időpontot biztosítani az elmulasztott vizsgálati időpontot követő naptól számított öt napon belüli időpontra.” Arról nincs információ, hogy ki és mi alapján dönt arról, hogy a szülő önhibájából nem jelent-e meg a vizsgálaton. # 

A kérelmet a szülőnek (vagy gyámnak) kell benyújtania. A 2022-es kérvényezési időszaktól kezdődően a gyámhivatal is beadhatja a kérelmet a szülő helyett. Az óvodának nincs lehetősége kérelmet benyújtania. # 

Az Oktatási Hivatal részletes tájékoztatója itt olvasható. # 

A kérvényezési felület az Oktatási Hivatal oldalán itt érhető el. # 

A kérelem benyújtható mind elektronikusan, mind postai úton, de mindkét esetben először az Oktatási Hivatal honlapján kell kitölteni egy űrlapot. Akinek van Ügyfélkapu regisztrációja, az benyújthatja elektronikusan, ebben az esetben a csatolt dokumentumok másolatát fel kell tölteni. Akinek nincs Ügyfélkapu regisztrációja, annak ki kell nyomtatnia az űrlapot, és aláírva, a csatolt dokumentumok másolatával együtt postára adnia. A tapasztalatok szerint érdemes inkább az elektronikus benyújtást választani, mert az jóval gyorsabb és megbízhatóbb. Akinek nincs még Ügyfélkapu regisztrációja, az a helyi kormányablakban megcsináltathatja. # 

Az elektronikus benyújtás gyorsabb és megbízhatóbb, és nincs postaköltség sem. A döntés szempontjából nem várható különbség a benyújtás módjától függően. # 

Akár elektronikusan, akár postán nyújtjuk be a kérelmet, január 18. a végső határidő. Postai benyújtás esetén a feladás napja számít. A határidő után sem kérvényezni, sem módosítani nem lehet. # 

Elektronikus benyújtás esetén akár néhány órán belül jöhet válasz, de lehet, hogy több napot várni kell. Egy-két napon belül, de néha jóval hamarabb szokott jönni egy visszajelzés az ügyfélkapu tárhelyre email értesítés mellett arról, hogy iktatták kérelmünket. A hivatalos határidő 8 nap. Postai benyújtás esetén 1-2 hétre kell számítani, de elképzelhető, hogy a szakszolgálattól hamarabb jelentkeznek, amennyiben szakszolgálati vizsgálatra van szükség. # 

A kérelem benyújtása az Oktatás Hivatal honlapján erről az oldalról indítható. Itt lehet választani a kitöltés módjáról, amely Ügyfélkapuval vagy Ügyfélkapu nélkül is lehetséges. # 

A legfontosabb, hogy írjuk meg előre számítógépen a szülői indoklást, ami maximum 5000 karakter lehet, hogy a beküldésnél már csak be kelljen másolni. A szülői indokláshoz a segédlet ad támpontokat. Ezen kívül szükség lesz a gyermek oktatási azonosítójára, amit az óvoda tud megmondani, illetve rajta szokott lenni az óvoda által kiadott valamennyi dokumentumon. Tudnunk kelll még az óvoda OM azonosítóját is, ami az óvoda honlapján általában fel van tüntetve, de lekérdezhető az OH intézményi adatbázisából is. # 

Ha a törvényes szülő valamelyike rendelkezik Ügyfélkapuval, akkor a “Belépek Ügyfélkapuval” gombra kattintsunk. Megjelenik az azonosítási szolgáltatás a KAÜ oldalán. A felhasználó és a jelszó megadása után a rendszer azonosít, majd beengedi a felhasználót a Köznevelési Engedélyezési Rendszerbe. Itt lehet választani a “További egy évig óvodában maradás” és a “Hatéves kor előtti iskolakezdés” kérelem között, s a megfelelőt választva a “Kitöltöm” gombbal a szülő a kérelem kitöltőjébe jut. Itt kell kitölteni a kérelmet, beírni a szülői indoklást 5000 karakteren belül és kipipálni a feltölteni kívánt csatolmányokat. A tényleges feltöltés a következő lépésben lehetséges. Csak azt engedi a rendszer feltölteni, amit előzőleg kipipáltunk, és ami 2M-nál nem nagyobb dokumentumok. Az utasításokat követve elküldhetjük a kérelmet. A rendszer jelzi a sikeres kitöltést és feltöltést. A beérkező kérelmet az Oktatási Hivatal iktatja. Az iktatószámról értesít és a döntésről határozatot küld a Hivatal a kérelmező ügyfélkapus értesítési tárhelyére. Erről e-mailben kapunk jelzést. Ha nem jött email, akkor a spam mappában is érdemes megnéznünk. # 

Ha nincs Ügyfélkapunk, akkor a “Nincs Ügyfélkapum, papír alapon töltöm ki a kérelmet” gombra kattintsunk, ezt erősítsük meg a “Folytatás ügyfélkapu nélkül” gombra kattintással és a kérelem kitöltőjébe kerülünk. Értelemszerűen töltsük ki a kérelmet, szülői indoklást 5000 karakteren belül, pipáljuk ki a csatolmányok típusát, kövessük az utasításokat és a végén nyomtassuk ki vagy mentsük el a kérelmet. A kinyomtatott és aláírt kérelmet a csatolmányok másolataival együtt helyezzük borítékba, és adjuk fel tértivevényes küldeményként a postán az Oktatasi Hivatal címére. Az iktatószámról és a döntési határozatról levélben kap értesítést a kérelmező. # 

Bármilyen kérdés, probléma esetén érdeklődni az ovoda@oh.gov.hu e-mail címen, a 1/374 2100 központi telefonszámon, vagy a hivatali értesítőn szereplő közvetlen ügyintézői telefonszámon lehet. Kisebb problémák esetén segítőkészek szoktak lenni. # 

Érdemes minden olyan dokumentumot csatolni, ami a gyermek további egy év óvodai nevelését alátámaszthatja. Az Oktatási Hivatal tájékoztatója szerint a kérelméhez a szülő bármilyen, által fontosnak tartott dokumentumot mellékelhet. Ilyen dokumentumot meg lehet próbálni szerezni a gyermek állapotától függően például:
• Szakorvostól vagy háziorvostól. A szakorvosi papír jóval erősebb (pl. gyermekneurológia, vagy más szakorvos).
• A pedagógiai szakszolgálattól, ha a gyermek volt ott korábbi vizsgálaton.
• Az óvodapedagógustól. Az óvodából kikérhető a fejlődési napló másolata, de ez nem ad egyértelmű jelzést a gyermek iskolaérettségéről, így még jobb, ha az óvodapedagógus írásos véleményt is ad.
• Logopédustól, gyógypedagógustól, fejlesztőpedagógustól, mozgásterapeutától.
• Pszichológustól.
• Védőnőtől.
• Magán úton is lehet végeztetni iskolaérettségi vizsgálatot.
Arról azonban nincs hivatalos információ, hogy mindezeket hogyan veszik figyelembe, mit fogadnak el és mit utasítanak vissza indokként; nem lehet előre tudni, hogy mi elegendő és mi nem. Általánosságban elmondható, hogy a szakorvosi és korábbi szakszolgálati véleményeket nagyobb eséllyel veszik figyelembe az Oktatási Hivatalban, de a szempontok akár megyénként is eltérőek lehetnek. A korábbi eredmények részletes statisztikai elemzése itt és itt olvasható. # 

Igen, adhat. Nincs semmiféle jogszabály, ami ezt megtiltaná azt, hogy bármely szakember írásba adja a véleményét, hogy aztán azt csatoljuk az Oktatási Hivatalhoz benyújtott kérelmünk mellé. Nincs garancia arra, hogy a csatolt írásos vélemény alapján elfogadják a kérelmünket, de az Oktatási Hivatalnak figyelembe kell vennie a csatolt dokumentumokat. Sok szakember azért nem ad írásos véleményt, mert úgy hiszi, hogy az úgysem számít; de nem ez a helyzet. Attól, hogy az írásos vélemény nem garantálja automatikusan a kérvény elfogadását, még sok esetekben figyelembe vehetik. A gyermek érdekét szolgálja, ha a gyermekkel kapcsolatba kerülő szakemberek írásban is segítik a kérvényezésünket. Formanyomtatvány nincs, és nem kell hosszú levelet sem írni, elegendő a gyermek iskolaérettségére vonatkozó egyértelmű javaslat és egy rövid indoklás. Természetesen az óvodapedagógusok is adhatnak ilyen írásos véleményt, függetlenül attól, hogy egyes esetekben bizonyos "felsőbb utasításra" megpróbálják erről lebeszélni az óvodákat. Az óvodapedagógusoknak, és más szakembernek nem az Oktatási Hivatal kényelmét, hanem a gyermek érdekét kellene szolgálni azzal, hogy szakmai véleményüket írásban is kifejezik. A tapasztalatok szerint minél több írásos papírja van valakinek, annál nagyobb eséllyel az Oktatási Hivatal egyből elfogadja kérelmét, különben szakszolgálati vizsgálat során dől el, hogy óvodában maradhat-e a gyermek. # 

Igen, ez az Oktatási Hivatal tájékoztatójában is szerepel. Szülőként nem vagyunk kötelesek ezt csatolni, csak akkor, ha alátámasztja kérelmünket. A fejlődési napló másolata sokszor nem tartalmaz elegendő információt a gyermek iskolaérettségéről, szerepelhetnek benne régi, már nem releváns információk, míg a legfrisseb dolgok nem; nyilván nem frissítik a naplót folyamatosan. Még jobb, hogyha a fejlődési napló mellett az óvoda írásos véleményt is ad a gyermek iskolaérettségéről (nem kell hosszú jellemzés, csak a lényeg), ebben ugyanis egyértelműen állást foglalhat az óvodapedagógus, ami különösen fontos, hiszen pedagógusként ő ismeri legjobban a gyermeket és ő vállalt érte felelősséget éveken keresztül. Sajnos egyes iskolákban előfordul, hogy nem adnak ilyen írásos véleményt, sőt egyes helyeken a fejlődési napló másolatát sem adják ki – ez szomorú, mert semmi sem gátolja az óvodát abban, hogy segítsen a szülők kérvényezésében. # 

De, van! A csatolt dokumentumok abban segítenek, hogy az Oktatási Hivatal egyből, további szakszolgálati vizsgálat nélkül elfogadja a szülői kérelmet. Ha nem küldünk csatolt dokumentumokat, akkor nagy valószínűséggel az Oktatási Hivatal szakszolgálati vizsgálatot rendel el, és annak eredménye alapján dönt. A tapasztalatok szerint a szakszolgálatok nagy része pozitívan áll a szülők kérelméhez és a kérelmek többségét elfogadják, de vannak kívételek is, egyes szakszolgálatok jóval nagyobb arányban utasítják el a szülői kérelmeket, mint mások. Mindenesetre csatolt dokumentumok nélkül is jó esélyünk van arra, hogy kérelmünket elfogadják, ha a szakszolgálat munkatársa a gyermek vizsgálata után azt megalapozottnak találja. A szülői kérvény összeállításában segédletünk ad támpontokat. # 

A Szülői Hang Közösség segédletet állított össze a szülői indoklás szakszerű összeállításához, mely itt olvasható. # 

Előre nem lehet biztosat mondani, mert az Oktatási Hivatal döntéseinek kritériumai nem nyilvánosak, és ezért bármikor változhatnak, akár évről évre szigorodhatnak is. De a korábbi eredmények adnak támpontot: a kérelmek több mint 90%-át elfogadták. A kérelmek egy részét egyből elfogadják, valamivel több mint felénél szakszolgálati vizsgálatot kérnek. Vizsgálat nélkül nem szokták elutasítani a kérelmeket, csak ha a törvényi kritériumok nem teljesülnek. Az Oktatási Hivatal döntéseinek részletes statisztikai elemzése itt és itt olvasható. # 

Igen, mivel korábban a szülők önkéntes alapon nyilvános online adatbázist hoztak létre az Oktatási Hivatal döntéseiről, amely részletesen, sok szempont alapján kereshető. A nyilvános adatbázis itt érhető el. # 

Az elmúlt évek visszajelzései alapján nem volt lényeges különbség az elfogadásban attól függően, hogy ki mikor adta be a kérelmet a kérvényezési időszakon belül. # 

Nem. Az Oktatási Hivatal megyei szinten szerveződik az ún. POK-okban (Pedagógiai Oktatási Központ). A tapasztalatok szerint egyes megyékben szigorúbbak és jóval ritkábban fogadják el a szülői kérelmeket szakszolgálati vizsgálat nélkül, míg más megyékben enyhébbek és gyakrabban elfogadják a szülői kérelmeket anélkül, hogy szakszolgálati vizsgálatot rendelnének el. Az Oktatási Hivatal korábbi döntéseinek részletes statisztikai elemzése itt és itt olvasható. # 

A plusz egy óvodai évre vonatkozó kérvényt január elején kell beadni, és feltehetőleg több hét, amíg megérkezik a válasz. Az iskolai beiratkozás időpontja normál esetben április közepén van, de az alternatív, művészeti vagy más nem körzetes iskolákban, ahol van valamilyen szintfelmérés vagy ismerkedő nap, már rendszerint februárban be kell adni a jelentkezést. Így ezekben az esetekben a szülő kényszerhelyzetbe kerül, hogy a hivatali válasz megérkezése előtt beírassa-e a gyermekét abban az esetben, ha sikertelen lesz a kérelem. Ilyen esetben érdemes jelentkezni a kívánt iskolába, és ha közben kiderül, hogy a gyermek még óvodában maradhat, akkor értesítsük erről az adott iskolát. Ha a szülő további jogi fellebbezéshez folyamodik az Oktatási Hivatal eljárásában, könnyen előfordulhat, hogy ez elhúzódik az iskolai jelentkezés vagy akár az óvodai ballagás utánra. # 

Nem, koraszülötteknél is a tényleges születési időpontot veszik alapul, nem a korrigáltat. Emiatt megtörténhet, hogy a gyermek azért válik mindenképpen iskolaéretté, mert a tervezettnél akár jóval korábban születik meg, és augusztus 31-ig betölti a 7. életévét, míg az eredeti születési dátummal még nem lett volna 7 éves. Sajnos többszöri kérés ellenére a kormányzat és az Oktatási Hivatal nem veszi figyelembe a korrigált születési időpontot még akkor sem, ha a gyermek jóval korábban született a tervezettnél. Emiatt a koraszülötteknek lehet, hogy kevesebb idejük van a fogantatástól számítva az iskolakezdésig. Ha a gyermek augusztus 31-ig betölti a 6. évét, de a 7. életévét még nem, akkor beadhatunk januárban OH kérelmet, és ebbe beleírhatjuk érvként a koraszülés tényét, és az ehhez kapcsolódó indokokat is, remélve a pozitív elbírálást. # 

Sajnos nem. Korábban volt ilyen lehetőség (további 1+1 év kedvezmény az SNI-seknek), de ezt a kormányzat 2020. január 1.-el indoklás nélkül megszüntette. Pedig például egyes betegségek esetén fontos lenne, hogy a gyermek a többiekhez képest még egy évig maradhasson óvodás, és így jobban felkészülve, könnyebben integrálódva kezdhesse meg az iskolát, és így életesélyei javuljanak. Bővebben lásd a HVG cikkében. # 

Nem. Az Oktatási Hivatal csak a születési időpontot nézi, és ha a gyermeket iskolaérettnek találja, akkor iskolába küldi függetlenül attól, hogy még csak középső csoportba jár. Pedig pedagógiai szempontból nonszensz, hogy egy gyermeket csak úgy évközben átpakolnak egy másik csoportba, vagy a nagycsoport teljes kihagyására kötelezik a szülő és az óvodapedagógus szándékai ellenére. A kérdés független attól, hogy mi az oka annak, hogy épp a középső csoportba jár a gyermek – az adott helyzetre kellene megtalálni a legjobb megoldást. Kisgyermekekről van szó, rugalmasságra és megértésre lenne szükség, de sajnos az Oktatási Hivatal nem foglalkozik azzal, hogy a gyermek jár-e nagycsoportba, vagy nem. # 

Az ikrek esetén külön-külön kérelmet kell beadni, ezért az Oktatási Hivatal elvileg dönthet másképpen is az egyes gyerekeknél. Ha azt szeretnénk, hogy maradjanak együtt, akkor érdemes beleírni a kérvénybe az ikertestvér adatait, és kérjük a beadványban, hogy együtt döntsenek róluk. A tapasztalatok szerint ezt figyelembe szokták venni. # 

Ha bármilyen oknál fogva írásos dokumentumot (hiánypótlás, bírósági kereset, stb.) kell postán eljuttatnunk az Oktatási Hivatalnak, mindenképpen tértivevényes küldeményként küldjük, hogy kapjunk értesítést a küldemény átvételéről, és ezt őrizzük meg. De ezen túl, miután már értesítést kaptunk a küldemény átvételéről és eltelt valamennyi idő, érdemes telefonon is érdeklődni, hogy megkapták-e? Korábban több alkalommal is előfordult, hogy a postai tértivevény szerint az Oktatási Hivatal átvette a dokumentumot, mégis a hivatalon belül “elveszett”. (A normál kérvénybeadásnál a készhezvétel után 8 napon belül választ ad a hivatal, és utána küld értesítést ami pár nap alatt megérkezik, természetesen ezt az időt várjuk ki.) Fontos az is, hogy mindig tartsunk meg egy eredeti dokumentum példányt is, felkészülve arra, hogy az Oktatási Hivatalban elveszhetnek a dokumentumok. Soha ne adjuk fel postán az egyetlen eredeti dokumentumot! # 

Annak sajnos mindenképpen el kell kezdeni az iskolát, mivel január 18. után már nincs lehetőség kérvényezni a további egy év óvodát. Még a szakszolgálatok sem adhatnak szakvéleményt az iskolaéretlen gyermekről. Ha például egy gyermek egyéb okok miatt kerül a szakszolgálatra január 18. után de még az áprilisi iskolai beiratkozás előtt, akkor hiába állapítja meg akár a pedagógiai szakszolgálat is, hogy a gyermek iskolaéretlen, nincs lehetőség arra, hogy ne menjen iskolába. Pedig előfordulhat, hogy pl. családi okok vagy betegség miatt a gyermek helyzetében változás állhat be, és emiatt szükséges lennie óvodában maradnia. A kormányzat azonban nem foglalkozik ezekkel a helyzetekkel, és a kemény szigort választotta, holott január 18.-ig sokszor igen nehéz eldönteni, hogy a gyermeknek mi lenne a legjobb. # 

A Szülői Hang Közösség folyamatosan gyűjtötte a szülői visszajelzéseket, és az első év gyakorlati tapasztalatai alapján egy 50 pontos problémalistát állított össze, amely itt olvasható. A problémákat elküldtük a döntéshozóknak is, de ennek ellenére nem változtattak semmit. # 

Igen, ehhez is január 1. és 18. között kell kérvényezni az Oktatási Hivatalnál, további info a hivatal honlapján érhető el. # 

Az Oktatási Hivatal küld egy ún. “teljes eljárásról” szóló végzést, ami azt jelenti, hogy a kérelmünkről nem tudtak dönteni saját hatáskörben, ezért elrendelik a pedagógiai szakszolgálat vizsgálatát. Ezzel együtt érkezik egy levél vagy telefon a szakszolgálattól a felmérés időpontjáról. Néha ez utóbbi hamarabb megjön, mint az Oktatási Hivatal válasza. (Előfordul, hogy hiánypótlás esetén is teljes eljárásról értesítenek, ilyenkor ha pótoljuk a hiányt, elképzelhető, hogy elfogadják a kérelmünket szakszolgálati vizsgálat nélkül is.) # 

A gyermeknek egyéni és sok esetben csoportos játékos feladatokat kell megoldania a szakszolgálat munkatársaival. Elvárható, hogy a szakszolgálat részletesen beszélgessen a szülővel is a gyermekről, ez általában megtörténik, de sajnos nem minden esetben. Vigyük magunkkal az OH-nak is benyújtott papírjainkat, hogy szükség esetén ezeket is átnézhessék. Szintén elvárható, hogy a szakszolgálat az eredményt ismertesse és szükség esetén részletesen beszélje meg a szülővel, beleértve az esetleges fejlesztések szükségességét is. Az iskolaérettség összetett fogalom, a szakszolgálat számos szempontot kell, hogy mérlegeljen. Az iskolaérettség szempontjairól lásd a segédletünket. Jogi értelemben a szakszolgálat megválaszolja az Oktatási Hivatal által felvetett kérdéseket, a gyakorlatban azonban a szakszolgálat álláspontját a gyermek iskolaérettségéről az Oktatási Hivatal sohasem szokta megváltoztatni. Ez azt jelenti, hogy érdemben a szakszolgálat hozza meg a döntést. # 

Igen, a szülőnek joga van jelen lenni, miközben a vizsgálat zajlik. Elképzelhető, hogy egyes gyerekeknél ez segít, például akinél nagyobb elmaradások vannak, míg más gyermekeknél lehet, hogy ez inkább gátló tényező. Adott esetben a szakszolgálat munkatársával egyeztethetjük, hogy Ő mit ajánl. Ha az óvodában maradás a cél, akkor lehet, hogy sok esetben jobban járunk, ha nem megyünk be a gyerekkel, hogy jobban kiderüljenek a problémák, hiszen pont arra irányul a vizsgálat, hogy a gyermek egyedül, a szülő támogató jelenléte nélkül hogyan viselkedik és hogyan tud megküzdeni a feladatokkal. # 

Igen, a részletes felmérési eredményeket ki szokták küldeni az Oktatási Hivatal végzésével együtt. Közvetlenül a vizsgálat után nem kapunk részletes vizsgálati eredményt a szakszolgálattól. Az azonban elvárható, hogy a vizsgálat végeztével a szakszolgálat adjon szóbeli tájékoztatást a szülőnek, és mondja meg, hogy javasolja-e a plusz egy év óvodát. Ez lehetőséget teremt a beszélgetésre, ahol a véleménykülönbségek tisztázhatóak, és a gyermek számára szükséges fejlesztéseket is meg lehet beszélni. Nincs olyan szabály, ami meggátolná, hogy a szakszolgálat elmondja a konkrét javaslatát a szülőnek. # 

Az elvégzett vizsgálatok mindenütt hasonlóak, de egyes esetekben jelentősen eltérhet az, hogy a szakszolgálat munkatársa milyen következtetést von le az eredményekből. Elképzelhető, hogy hasonló eredmények esetén az egyik szakszolgálat iskolaérettnek minősít egy gyermeket, míg egy másik szakszolgálat iskolaéretlennek. A szülői visszajelzések többségében pozitívok a szakszolgálati vizsgálatokkal kapcsolatban, a munkatársak legtöbbször részletesen és lelkiismeretesen megvizsgálják a gyermeket és a gyermek érdekét szem előtt tartva döntenek. Ritkább esetben kaptunk negatív visszajelzéseket is, amikor egyes szakszolgálati munkatársak jóval szigorúbbak és kevésbé beszélik meg az eredményeket a szülővel. A szülők nem befolyásolhatják, hogy melyik szakszolgálathoz kerülnek; az Oktatási Hivatal a helyi (járási) szakszolgálatot rendeli ki vizsgálatra, illetve SNI-s gyermekek esetén a megyei szakértői bizottság az illetékes. # 

Ha szülő januárban benyújtja kérelmét az Oktatási Hivatalba, de a hivatal elutasítja a szülő kérelmét, akkor a szülő a bírósághoz fordulhat fellebbezésért. A bírósági keresetet az Oktatási Hivatalon keresztül kell benyújtani; ennek az az értelme, hogy lehetőséget ad a hivatalnak arra, hogy egy hónapon belül saját hatáskörben megoldja a problémát és akkor elkerülhető a bírósági szakasz. A gyakorlatban azonban ezzel a lehetőséggel nem szokott élni az Oktatási Hivatal, és csupán hosszabbodik az eljárás. A szülő megjelölheti, hogy kér-e bírósági tárgyalást, vagy nem. Ha nem kér és a bíróság sem rendeli el önként a tárgyalást, akkor nagyobb az esélye annak, hogy a bíróság nem érti meg a pontos helyzetet, lévén a bíróságok az ilyen, alapvetően pedagógiai jellegű kérdésekben járatlanok. Ha viszont a szülő kér bírósági tárgyalást, akkor a per várhatóan el fog húzódni időben. A gyakorlatban arra kell számítani, hogy a bírósági eljárás elhúzódik, és váhatóan nem zárul le az iskolai beiratkozás időpontjáig (április közepe), sőt elképzelhető, hogy az óvodai ballagás időpontjáig sem. Emiatt a szülőnek szükséges tartalékmegoldásként közben az iskolába is beíratni a gyermeket. Azt is tudni kell, hogy a bíróság nem másíthatja meg a hivatal döntését, hanem csupán újabb eljárást rendelhet el. Tehát ha valaki még meg is nyerné a bírósági pert, az is csak annyit ér el ezzel, hogy utána újra be kell adnia a kérelmet ugyanannak a hivatalnak, amelyik korábban már elutasította kérelmét. A bírósági eljáráshoz érdemes ügyvéd segítségét is igénybe venni, ami természetesen többletköltséget jelent; amennyiben ezt a szülő nem engedheti meg magának, akkor érdemes a TASZ-tól segítséget kérni, ebben az esetben azonban idejében jelezzük kérelmünket. Aki a bírósághoz fordul, az javasoljuk vegye fel a kapcsolatot a Szülői Hang Közösséggel is, hogy a korábbi tapasztalatok átadásával segíthessünk. A bírósági úthoz kitartás és türelem szükséges. Az esélyek nem túl nagyok, sajnos a bíróság az esetek többségében nem vizsgálja érdemben az ügyet, és csak eljárásbeli hibákat néz, azonban egy-egy esetben előfordult, hogy mégis a szülőknek adtak igazat. A korábbi tapasztalatok alapján az bírósági kereseteknél kb. 10%-ban adtak igazat a szülőknek. Vesztes per esetén nemcsak nemcsak a bírósági tárgyalás költségét, hanem az Oktatási Hivatal perköltségét is meg kell fizetni, ami összesen néhányszor tízezer forint szokott lenni. # 

Az ellenzék már az Alkotmánybíróság elé vitte a köznevelési törvény módosításának ügyét. Egyénileg csak konkrét ügyekben lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, miután bírósági döntés született. Elutasító bírósági döntés esetén tehát meg lehet próbálni az Alkotmánybírósághoz fordulni, ebben a TASZ tud segíteni. Tudni kell azonban, hogy az Alkotmánybíróság átfutási ideje akár több év is lehet, úgyhogy egy ilyen beadvány valószínűleg csak a későbbi évfolyamoknak segít. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyan az ellenzék és egy egyéni szülői kezdeményezés révén is a törvény egyes pontjait az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta, érdemi változás mégsem történt. # 

Ezzel kapcsolatban a miniszétériumtól a következő tájékoztatást kaptuk:
„A nevelési ellátást a szülő a még nem tanköteles gyermekre tekintettel, a gyermek tankötelessé válása évének október 31-éig kapja, míg az iskoláztatási támogatás a tankötelezettséghez és a tanulói jogviszonyhoz kötött ellátás. A szülő a gyermek tankötelessé válása évének november 1-jétől részesül iskoláztatási támogatásban. Amennyiben a tanulói jogviszonnyal rendelkező gyermek mégsem kezdi meg a tanulmányait és nem vesz részt a kötelező tanórai foglalkozásokon, akkor az igazolatlanul mulasztott ötvenedik kötelező tanórai foglalkozás után a gyámhatóság kezdeményezi a családi pótlék megszüntetését. A gyámhatóság ezen jogkövetkezményre az igazolatlanul mulasztott tizedik tanórai foglalkozás után felhívja a szülő figyelmét.
Önmagában az a tény, hogy a gyermek a hatodik életévének betöltését követően nem kezdi meg az iskolai tanulmányait, nem tekinthető a gyermek családból történő kiemelését megalapozó súlyos veszélyeztetésnek, ha a szülő a gyermek köznevelésben való részvétele egyéb vonatkozásaiban jogkövető magatartást tanúsít, így pl. különösen a rendszeres óvodába járást biztosítja és ennek alapján feltételezhető, hogy a későbbiekben az iskolába járást is hasonlóan biztosítani fogja, valamint gyermeke neveléséről megfelelően gondoskodik. Minden esetben egyéni mérlegelés alapján, valamennyi körülmény figyelembe vételével kell a gyámhatóságnak döntenie arról, hogy a gyermek veszélyeztetésének minősül-e, ha a szülő a bizottság által megjelölt tanévben nem biztosítja a gyermeke iskolai beíratását, és amennyiben a gyermek veszélyeztetésének minősül, úgy ez megalapozza-e a gyermek családból való kiemelését.” # 

Soha ne feledjük, hogy nem vagyunk egyedül: még ha nekünk sikerülne a kérvényezésünk, lehet, hogy gyermekünk barátainak, jelenlegi vagy jövőbeli társainak nem. Hiába figyelünk oda, hogy saját gyermekünk iskolaéretten kezdje az iskolát, ha az osztálytársai közül többen éretlenül kezdenek iskolát és ezzel nehezítik az tanulást, romlik az oktatás minősége. Bár az Oktatási Hivatal a tapasztalatok szerint a kérvények jelentős részét végül elfogadja, a törvény így is kifejti káros hatását azáltal, hogy sok szülő nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, nem kap elegendő segítséget, és nem adja be a kérvényt akkor sem, ha a gyermeknek szüksége lenne a további egy év óvodára. Sokat tudunk segíteni azzal, ha eljuttatjuk az információkat az összes érintett szülőtársunknak. Rövid összefoglalónk a törvényről itt található. # 

• Számos szakmai szervezet nyilatkozatban utasította el a 2019 nyarán bejelentett törvénymódosítást, például a Magyar Pedagógiai Társaság. A kormányzat szakmai párbeszédet nem folytatott, a szakmai szervezetek véleményét figyelmen kívül hagyta.
• A parlamenti vitát követően a Szülői Hang kezdeményezésére több mint 40 szakmai szervezet képviseletében közös petíciót olvastunk fel a Kossuth téren tartott sajtótájékoztatón, melyhez a teljes ellenzék csatlakozott.
• A parlamenti szavazás napján egyéni kezdeményezésre szülők tüntettek a Kossuth téren.
• A civilek és ellenzéki pártok a minisztérium épülete előtt megtartott évértékelőn ítélték el a törvénymódosítást és a kormány más oktatáspolitikai intézkedéseit.
• Több mint 20 szakmai szervezet levélben kérte Áder Jánost, hogy küldje vissza a törvényt a parlamentnek (Áder ezzel szemben azonnal aláírta azt).
• Az ellenzék az Alkotmánybíróság elé vitte a köznevelési törvény módosításának ügyét.
• Augusztus 31-én diákok szerveztek tüntetést a Kossuth téren a törvény ellen.
• Szeptember 13-án a köznevelési törvény elleni tiltakozásul diákok egy csoportja bojkottálta az iskolát.
• A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület kilépett a törvény végrehajtásáról szóló minisztériumi egyeztetésből. Amint írják, a minisztérium egyértelműen kinyilvánította, hogy a törvényben lényegi szövegváltoztatás nem várható. A szakma által javasolt szövegek közül minimális és főleg a lényegi tartalmakat nem érintő változások várhatók. A rugalmas beiskolázás helyett az Oktatási Hivatal irányításával adminisztratív alapon döntenek a gyermekek tankötelezettségéről és nem kérik mindehhez az óvodák véleményét.
• Miután a kormány a tanévkezdés után egy hónappal sem tisztázta a törvény végrehajtásának módját, a Szülői Hang nyílt levélben fordult a miniszterhez és az államtitkárhoz.
• Pszichológusok nyílt levélben tiltakoznak az iskolaérettségi vizsgálatok új rendszerével kapcsolatban.
• Fejlesztőpedagógusok és gyógypedagógusok nyílt levélben tiltakoznak az iskolaérettségi vizsgálatok új rendszerével kapcsolatban.
• Az Ombudsman a törvény bevezetésének elhalasztását kérte, mert a törvény bevezetésének feltételei nem adottak.
• A Szülői Hang Közösség videóüzenetben kéri a minisztertől a törvény visszavonását.
• A Szülői Hang Közösség online akciót indított a törvény visszavonását követele, melyben szülők saját arcukkal állnak ki és követelik a törvény visszavonását.
• A Szülői Hang Közösség levélben kérte a Miniszterelnökségtől a törvény visszavonását.
• A november 30-i pedagógustüntetés követelései között szerepel a kötelező hat éves beiskolázás visszavonása.
• A Szülői Hang Közösség petícióban állt ki a törvény áldozatai mellett és követelte a törvény visszavonását.
• A törvényt három eljárásban is alaptörvény-ellenesnek mondták ki, először az Ombudsman, majd kétszer az Alkotmánybíróság. A kormányzat ennek ellenére nem módosította a törvényt érdemben, csak lényegtelen módosításokkal tettek, ezzel gyakorlatilag gúnyt űztek a jogállami eljárásokból. További információ itt érhető el. # 

Nem. Először az Ombudsman, majd két eljárásban az Alkotmánybíróság is megvizsgálta a törvényt, és 2021 első felében valamennyi esetben alaptörvény-ellenességet állapítottak meg. Ennek ellenére a kormányzat érdemben nem módosított, csak apró nevetséges változtatásokat tettek, hogy elkerüljék a további jogi eljárásokat, ezzel gúnyt űzve a jogállami eljárásokból. További információ erről a itt olvasható. # 

Csatlakozzon a Kötelező beiskolázás szülői csoporthoz: ez kifejezetten plusz egy év óvodáról szóló csoport, kezdeményezője a Szülői Hang. # 

• PDSZ: oktatással kapcsolatos témák, köztük a törvénymódosítás hatásaival foglalkozó hírek is;
• Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért: oktatási és szülői témák;
• Szülői Hang oldal: az oktatás, mint kiemelt téma mellett az ország és gyermekeink jövőjét érintő közéleti témák;
• Szülői Hang csoport: önsegítő közösség szülőknek, pedagógusoknak.
• A Szülői Hang hírlevele: a Szülői Hang hírei, akciói a köznevelési törvény módosításával és más közoktatási témákkal kapcsolatban, emailben. # 

Szülőként mi magunk is felelősek vagyunk azért, hogy gyermekeink érdekeit képviseljük. Ne feledjük, hogy az oktatásban nincsenek valódi menekülőutak: még ha a saját gyermekünk kérelmét el is fogadják, lehet, hogy gyermekünk jelenlegi vagy jövőbeli barátai, társai hátrányt szenvednek. A Szószóló a gyerekekért akciót azért indítottuk, hogy anonim módon kifejezhessük tiltakozásunkat a jelenlegi kormányzat szakmaiatlan oktatási döntéshozatala, a pedagógusok anyagi és szakmai megbecsülésének hiánya valamint a szülők, gyermekek és óvodapedagógusok jogfosztása miatt. Szánjunk rá néhány percet, és hallassuk a hangunkat minden lehetséges fórumon, vegyünk részt a tiltakozó akciókban! Nemcsak a plusz egy év ovi rossz rendszere az egyedüli probléma, a közoktatás válságos állapotban van és számtalan baj sújtja végső soron a gyerekeket. Csak akkor léphetünk előre, ha képesek vagyunk összefogni szülőként és pedagógusként a gyermekek érdekében. # 

Fontos a közvélemény tájékoztatása arról, hogy miért káros a gyerekeknek és az országnak a 6 éves beiskolázás. Sajnos még az érintett szülők nagy része sem érti a probléma fontosságát, sokan pedig nem is hallottak a problémáról. Addig nem remélhetünk előrelépést, amíg az emberek jelentős részében nem tudatosul a probléma. Érdemes ezért mindenkinek a saját ismerősei, szülőtársai körében megosztani az ezzel kapcsolatos információkat, cikkeket. Összefoglalónk a törvénymódosításról itt olvasható, segédletünk az iskolaérettség kritériumairól pedig itt található. Beszéljünk a problémákról! Az első év tapasztalatait 50 pontban foglaltuk össze. # 

A kormányzat adminisztratív eszközökkel megakadályozta, hogy az iskolák nem állami kiadású közismereti tankönyveket rendelhessenek az állami tankönyvtámogatásból. A nem állami tulajdonú kiadók már 2013 óta nem kaphatnak engedélyt tankönyvekre, a korábbi engedélyek még néhány évig érvényesek voltak, de mostanra már lejártak. Egyedül a nyelvtankönyvek, a nemzetiségi tankönyvek, a szakképzés és az SNI-s tanulók számára készült tankönyvek esetén marad lehetőség az iskolák számára a nem állami kiadású könyvek rendelésére. # 

Valamennyien egyéniségek vagyunk. Mivel korábban volt rá lehetőségük, a tanárok kiválaszthatták a választékból azt a könyvet, amelyet a saját egyéniségükhöz illőnek, szakmailag megbízhatónak, módszertanilag elvégezhetőnek és az általuk tanított tanulócsoportok által megtanulhatónak tartottak. Annak, ha a tanár nem használhatja az általa legjobbnak tartott tankönyvet, a gyerekek látják a kárát. Emellett az állami tankönyvmonopólium rontja a minőséget is, hiszen megszűnik az egészséges verseny, ezért a könyvek nincsenek kitéve valódi megmérettetésnek. [Videó] # 

A könyvek különböző oktatási szemléletmódokat tükrözhetnek, de a tananyag ugyanaz; ezt a Nemzeti Alaptanterv és az ennek alapján készült kerettantervek szabályozzák. Így nem vezet zűrzavarhoz a szabad tankönyvválasztás, sőt épp ellenkezőleg: a tanárok szívesebben tanítanak és a tanulók szívesebben tanulnak, ha a számukra legmegfelelőbb tankönyvet használhatják. # 

Épp ellenkezőleg: az egyentankönyvek rontják az esélyegyenlőséget, hiszen a gyermekek különbözőek, más háttérrel érkeznek az iskolába. Ha a különböző hátterű gyerekekre egyentankönyveket erőltetnek, azzal megakadályozzák, hogy az iskolák a gyerekek szükségleteihez leginkább illeszkedő tankönyveket, módszereket használják. 2013 előtt léteztek a tanárok által kipróbált és kedvelt jó tankönyvek. Nincs észérv, ami azt indokolná, hogy ezeket ne lehessen használni. [Videó] # 

Reméljük, hogy a XX. századi korlátokat túl tudjuk lépni a XXI. században. Vannak dolgok, amik változnak: például a lexikális ismereteknek jóval kisebb jelentőségük van ma, amikor az információhoz másodpercek alatt hozzá tudunk jutni. Mindeközben pedig felértékelődik a kreativitás, önálló gondolkodás és általában a készségfejlesztés jelentősége. A gyerekek között nagyobbak a különbségek, mint régen. A modern követelményeket lehetetlen kielégíteni egyentankönyvekkel. # 

Önmagában nem attól lesz jobb vagy rosszabb egy tankönyv, hogy állami vagy nem állami kiadó adja ki. Azonban az elmúlt években kiadott állami tankönyvekre nagyon sok panasz érkezett mind a pedagógusok, mind a szülők részéről. Sok állami kiadású tankönyvet néhány hónap alatt, sebtében állítottak össze, miközben a magánkiadású tankönyvek mögött sokszor évtizedes fejlesztés és pedagógiai munka áll.
Korábbi szülői felmérésünk azt mutatta, hogy a szülők döntő többsége (80%) elégedetlen az állami könyvek minőségével. Eredményeinkkel együtt számos konkrét tapasztalaton nyugvó szöveges véleményt is közöltünk. # 

A kormányzat pedagógiai szakmai indokot nem adott, helyette pénzügyi érveket szokott felhozni (a magánkiadók nyereségét és a családok anyagi terheit kívánják csökkenteni). De a családok terheit korábban is csökkentette a rászorultság alapú tankönyvtámogatás, az ország számára pedig látszólagos a költségcsökkentés, hiszen míg a magánkiadók a saját költségükre fejlesztettek tankönyveket, az állami fejlesztést a költségvetésből, a közös pénzünkből kell finanszírozni. Mi úgy gondoljuk, hogy elsősorban jó minőségű tankönyvekre és széles tankönyvválasztékra van szükség, ehhez pedig szükségesek a magánkiadású könyvek is. Mindez független attól, hogy a tankönyvekért a szülőknek nem kell fizetnie, hiszen az állami keretből a magánkiadású könyveket is lehetne finanszírozni a pedagógus választása alapján. # 

A modern szemléletű oktatás az önálló, kreatív gondolkodást és az egyénre szabott előrehaladást erősíti. A kormányzat azzal is próbálja megmagyarázni rendelkezéseit, hogy szerinte modern könyveket szeretne adni az iskoláknak a régiek helyett. Nem hiszünk ebben: valódi verseny és megmérettetés nélkül, az elmúlt évszázadokra emlékeztető központi diktátummal nem lehet jó és modern oktatást csinálni. Nem a minisztériumban, hanem az iskolákban tudják a legjobban, hogy mire van szüksége a gyerekeknek. Az egyentankönyvek csak az egyengyerekek képzésére jók; kreativitás nem születik úgy, hogy a legelemibb döntési joguktól is megfosztjuk a tanárokat. # 

A kormányzat gyakran hivatkozik arra, hogy az általuk a 3.-9. évfolyamokon bevezetett „ingyentankönyv” rendszer csökkenti a családok terheit. Valójában ezzel a rendszerrel az arra rá nem szorulókat támogatták, hiszen a rászorulók korábban is ingyen kaptak tankönyvet. Fontos tudni, hogy itt valójában nem ingyenes, hanem kölcsönkönyvekről van szó, hiszen a könyvek az iskolai könyvtár tulajdonába kerülnek, azokat év végén vissza kell oda juttatni. Emiatt a gyerekek év közben nem jegyzetelhetnek a könyvekbe, és nem használhatják azokat későbbi ismétlés vagy felvételi felkészülés céljából sem. Ha megsérül a könyv vagy beleírtak, akkor azt a szülőknek kell kifizetni év végén. A kölcsöntankönyv-rendszer nem működik megfelelően (erről részletes felmérésünk itt olvasható), és sok szülő végül inkább mégis megveszi a tankönyvet gyermekének. Valójában tehát a kormányzat az ingyenesség hamis ígéretével egy olyan rendszert hozott létre, ahol az arra rá nem szoruló szülőknek juttat anyagi támogatást cserébe azért, hogy fogadják el a rosszabb minőségű tankönyvkínálatot és a gyengébb színvonalú oktatást. # 

Lehet ugyan tankönyv nélkül is tanítani, de a rossz tankönyv megnehezíti a gyerekek, tanárok és szülők dolgát, és tovább növeli mind a gyerekek, mind a tanárok amúgy is nagy túlterheltségét. A Szülői Hang Közösség fontosnak tartja a minőségi tankönyvkínálatot, de felemeljük a szavunkat más problémákkal kapcsolatban is. # 

Függetlenül attól, hogy hagyományos tankönyvekről vagy digitális anyagokról beszélünk, a minőségi oktatási eszközök elkészítéséhez nagy szakértelem és tapasztalat szükséges. A kizárólagos állami monopólium a digitális kiadványok piacán is éppúgy gyengébb minőséget hoz, mint a hagyományos tankönyveknél. Ne feledjük, hogy a digitális oktatási anyagok mellett még hosszú évekig fontos szerep jut a hagyományos tankönyveknek is. # 

A tankönyvrendszer problémáira nagyon sokan felhívták már a figyelmet az elmúlt években, a kormányzat azonban nem reagált a szakmai érvekre, és a szakmai megbeszéléseket is elutasították. Már a 2016-os pedagógus-tüntetések egyik fő követelése épp a szabad tankönyvválasztás volt, de a kormányzat nem keresett semmiféle szakmai megoldást annak ellenére, hogy a tankönyvválasztás szabadságának visszaállításával úgy lehetne növelni az oktatás minőségét, hogy az nem igényelne számottevő anyagi ráfordítást az ország számára. A Szülői Hang Közösség 2018-ban több ezer szülő részvételével részletes felmérést készített a tankönyvhelyzetről, melynek eredményeit megküldtük a kormányzatnak is, de a minisztérium válaszában nem mutatott semmiféle szándékot a valós problémák kezelésére. # 

A kormányzat által monopolizált szűkített tankönyvkínálat korlátozza a tanárok lehetőségeit, és ennek gyermekeink látják kárát. Ha nem elégszünk meg az állami egyentankönyvekkel, akkor a szülői könyvvásárlás a jelenlegi rendszerben szükségszerű. Szülőként a gyermekeinknek, az ő érdekükben vásárolunk könyveket. Nem szeretnénk, ha az oktatási, pedagógiai kérdések pénzügyi érdekek mentén dőlnének el. Hogyha ezen változtatni szeretnénk, nekünk magunknak kell példát mutatnunk, és nem engednünk az ingyenesség hazug csábításának. # 

A kormányzat bevezette az új nemzeti alaptantervet annak ellenére, hogy sokan elfogadhatatlannak tartották, mégis mindenkire ráerőltetették. Az igazán tenni akaró, kreatív tanárok azonban az új tantervhez is megtalálják azokat az eszközöket és kiadványokat, amelyekkel a tanulók képességeihez igazítva eredményesebben tudnak tanítani. Ezért továbbra is hasznosak lehetnek a korábbi nem állami kiadású könyvek, hiszen még a módosított NAT által érintett évfolyamokon is kiegészíthetik a tanár munkáját. # 

Ha a tanárokat segítjük, akkor azzal gyermekeinknek is jót teszünk. Sokszor nem túl jó a kapcsolat a szülők és a tanárok között, de ha a tanár által legjobbnak tartott könyvet vásároljuk meg, azzal csak javíthatunk az oktatás minőségén. Ne felejtsük el, hogy a tanárokon óriási teher van: az elmúlt években emelkedtek az óraszámok, az adminisztrációs terhek, miközben munkájuk nehéz és felelősségteljes. Ők is emberek, és örülnek a támogatásnak, amit a szülői könyvvásárlással is kifejezhetünk. Lehetséges, hogy ennek kapcsán sikerül szorosabb kapcsolatot kialakítani a tanárokkal, és jobban megérteni egymás problémáit a tankönyvek mellett más témákban is. # 

Igen, használhatja. Bár a kormányzat igyekszik ellehetetleníteni a magánkiadókat, és a kiadványok minőségétől függetlenül csak az állami kiadású könyveket minősíti tankönyvvé, a tanulást segítő kiadványként, saját költségükre a szülők továbbra is szabadon megvásárolhatnak bármilyen könyvet, természetesen a magánkiadók könyveit is. Ezt a kormányzat nem korlátozhatja. A szülőket persze nem is kötelezheti senki, hogy saját maguk könyveket vásároljanak, de miután megvették a könyveket, akkor a tanároknak már lehetőségük nyílik arra, hogy ezeket használják. Ne feledjük: a pedagógusok számára semmilyen tankönyv használata nem kötelező (az állami sem); ők maguk döntik el, hogy az órán milyen eszközöket használnak. Azt, hogy egy tanár mit tanít, nem a tankönyv, hanem az iskola pedagógiai programja határozza meg. Természetesen köztes megoldások is elképzelhetőek, például a tanár használhatja az állami tankkönyv mellett kiegészítésként is a szülők által vásárolt könyvet; illetve ezek a könyvek az otthoni tanulást vagy felvételi felkészülést is segíthetik. # 

Fontos, hogy kérjük ki a tanár véleményét: melyik könyvet tartja a legjobbnak. Kövessük a tanár iránymutatását, hiszen őrá bízzuk gyermekünk oktatását. A tanárok ritkán szokták a szülőket kifejezetten kérni a könyvvásárlásra, hiszen az iskola hivatalosan ilyen kérést nem tehet a szülők felé. De ha úgy tesszük fel a kérdést a tanár számára, hogy melyik könyvet tartja a legjobbnak, egyértelmű választ kapunk arra, hogy melyik könyvet kellene megvásárolni a szülőknek. Szükséges, hogy az egész osztály számára biztosítsuk a kiválasztott könyveket, hiszen a tanár csak így veheti hasznát az iskolai oktatás során. Egy-egy szülői közösségen belül érdemes egy önkéntes szülőnek magára vállalni a szülői könyvvásárlás koordinálását. # 

A tankönyvekről érdeklődve sokszor tapasztalhatjuk, hogy a pedagógusok félnek őszintén elmondani, mit szeretnének valójában. Legyünk megértőek a tanárokkal: a közoktatás rendszere ezer sebből vérzik, és a problémák tömege a tanárok vállát nyomja. A pedagógusok már hosszú évek óta minden lehetséges módon követelik a változást, egyebek mellett a tankönyvválasztás szabadságát is. Sajnos azonban érdemi előrelépés nem történt, a kormányzat még a valódi szakmai párbeszédet is elutasítja. A tanárok belefáradtak a küzdelembe és az elnyomásba; a változást akaró iskolák igazgatói közül sokat azóta már leváltottak és politikai kinevezetteket tettek a helyükbe, akik a Klebelsberg Központtal együtt elutasítják mindazokat, akik nem követik szigorúan a központi előírásokat. Mára már alig találni olyan pedagógust, aki nyilvánosan beszélni mer a problémákról. A félelem légköre sok helyen tapintható, és ez természetesen rendkívül káros a gyermekeknek is. Mindezek miatt is különösen fontos, hogy mi, szülők támogató figyelemmel forduljunk a pedagógusok felé a sok gond közepette, és próbáljuk megtalálni azokat a pontokat, ahol segíthetünk. # 

Vegyük fel a kapcsolatot a kiadókkal, és ha kell, fogjunk össze az iskola más szülői közösségeivel is. Sok esetben jellemző, hogy a kiadók a nagyobb tételben (pl. osztálylétszámnyi) történő könyvvásárlásnál árkedvezményt tudnak adni, ami fedezheti egyes rászoruló szülők költségeit. Ha ez nem elegendő, több más lehetőséget is mérlegelhetünk: szerencsés esetben az iskolai könyvtárban is rendelkezésre állhatnak a könyvek, vagy magunk is dönthetünk úgy, hogy a könyvtár számára vásároljuk meg a hiányzó könyveket, hogy aztán azokat a későbbiekben mások is használhassák. Fordulhatunk támogatásért pl. az iskolai alapítványhoz, az önkormányzathoz vagy más szervezetekhez, cégekhez, magánszemélyekhez. A szülői közösség dönthet úgy is, hogy összedobja a pénzt azok számára, akik nem akarják vagy nem tudják anyagilag támogatni a könyvvásárlást. Ne feledjük, hogy az oktatásra fordított pénz hosszú távon bőven megtérülhet, és ha az osztályközösséget támogatjuk, azzal közvetve saját gyermekünket is támogatjuk. # 

Nem szokványos, hogy a szülők saját költségen maguk rendeljenek tankönyvet; ezzel kapcsolatban minden szülői közösségben lehetnek viták. Érdemes megbeszélni, hogy ez elsősorban a gyerekek érdeke, és fontos, hogy a gyerekek teljes közössége hozzájusson ugyanahhoz a könyvhöz. Lehetséges, hogy hiába próbálunk konstruktív, megértő beszélgetést folytatni a témáról, mégis lesznek olyanok, akik nem kívánnak részt venni a szülői könyvvásárlásban vagy nem reagálnak a megkeresésre. Ha más módon nem sikerül beszerezni a könyvet vagy támogatást szerezni rá (lásd előző pont), végső esetben ha megtehetjük, próbáljunk nagyvonalúak lenni és kipótolni a kimaradó összeget, hiszen ezzel az egész osztályközösségnek segítünk, és így képviseljük legjobban gyermekeink érdekét. # 

Ritkán van szükség arra, hogy a szülők a teljes tankönyvcsomag 10-12 ezer forintos árát kifizessék. Sokszor 2-3 ezer forint is elég lehet, ha abból a tanári visszajelzések alapján legfontosabb könyvet vagy munkafüzetet vásárolják meg a szülők. # 

Az alábbiak egy lehetséges menetrendet mutatnak, de más időpontokban is lehetséges a könyvvásárlás.
január-március: Kapcsolatfelvétel a szülők és a tanárok között. Ekkor tudatosíthatjuk, hogy gyakorlatilag minden magánkiadású tankönyv iskolai rendelhetősége megszűnik a közismereti tárgyakból. A szülők összegyűjtik a tanári visszajelzéseket arról, hogy melyek a legjobb könyvek.
március vége: Megjelenik a hivatalos állami tankönyvjegyzék az iskolák által rendelhető tankönyvekről. Ezen várhatóan minden közismereti tantárgyból csak két, kizárólag állami kiadású könyv szerepelhet, így csak azokból lehet választani.
április: A hivatalos állami tankönyvrendeléssel párhuzamosan a szülők – a tanári visszajelzések alapján – elküldik a megrendeléseiket közvetlenül a kiadóknak; elérhetőségük itt található.
május-június: A megrendelések véglegesítésének, kiegészítésének időszaka. Bár elvileg a megrendelések továbbra is leadhatóak, az április után leadott késői rendeléseket egyes kiadók már nem biztos, hogy el tudják fogadni, mivel a nyomdai példányszámokat a kiadók az áprilisi rendelések alapján rögzíthetik.
augusztus: A könyvek kiszállítása a rendelés során megadott címre.
szeptember: A könyvek árának befizetése. # 

A Szülői Hang Közösség részletes leírása a szülői összefogásra épülő könyvvásárlásról itt olvasható. # 

Segít, ha minél több szülő és tanár figyelmét felhívjuk a problémákra, hallatjuk a hangunkat – erre szolgál térképes kiáltványunk, – és minél több szülő és tanár számára tudatosítjuk, hogy a szülői aktivista program helyi szinten megoldást nyújthat.
Ha van erre lehetősége, saját ismeretségi környezetében felajánlhat anyagi segítséget a szülői közösségeknek vagy iskolai könyvtáraknak a könyvvásárláshoz. Akinek vannak otthon jó állapotú használt tankönyvei, megpróbálhatja felajánlani egy hely iskolai könyvtárnak, esetleg egy antikváriumnak, vagy felteheti az információt egy internetes apróhirdetési oldalra, hogy rátalálhasson az, akinek akinek szüksége van rá. # 

Kiemelkedő probléma a pedagógushiány, ami a pedagógusok gyalázatosan rossz anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülése következtében állt elő, és a helyzet évről évre romlik. De éppúgy sújtja a gyerekeket és pedagógusokat egyebek mellett a túlterheltség, az elavult tananyag és az elavult oktatási módszerek, a pedagógusok és intézmények önállóságának megszüntetése, a hátrányos helyzetűek és tanulási, egészségügyi nehézségekkel küszködők nem kielégítő támogatása. A problémákról számtalan cikk és tanulmány született, de emellett azt javasoljuk, hogy tájékozódjon első kézből az érintett pedagógusoktól és szülőktől. A Szószóló a gyermekekért online akciónkban személyes véleményeket olvashat a magyar közoktatás rendszerszintű problémáiról, és megnézheti, hogy lakóhelye környezetében milyen problémákkal szembesülnek gyerekeink – ugyanitt részt is vehet és megírhatja saját tapasztalatait is. # 

Ajánljuk a közoktatás válságát bemutató rövidfilmet, amiből megérthető, miért sztrájkolnak a pedagógusok. Érdemes megnézni ezt az őszinte reklámot és noÁr videóját is. # 

Örvendetes, hogy a magyar diákok rendszeresen jól szerepelnek a nemzetközi tanulmányi versenyeken. Tudni kell azonban, hogy a kiemelkedő eredmények túlnyomó részben egy szűk körből kerülnek ki, jellemzően a nagyvárosi elitgimnáziumok tanulói érik el ezeket. A magyar közoktatás erősen szelektív; a legjobbak nemzetközi viszonylatban is jól teljesítenek, de sajnos a magyar közoktatás minősége ettől még összességében nem lesz jó. A diákok átlagos teljesítménye országosan nemzetközi összehasonlításban gyenge, és a hátrányos régiókból érkező gyerekeknek kevés az esélyük a felzárkózásra és felemelkedésre, pedig épp ez lenne a közoktatás egyik fontos feladata. A diákversenyekre való hivatkozás elfedi a valódi problémákat, miközben szomorú tény az is, hogy a legjobban teljesítő diákjaink gyakran külföldön folytatják tanulmányaikat, és többnyire nem is jönnek haza, külföldön alapítanak családot. # 

Mindenki örül, ha egy új iskolát vagy óvodát átadnak vagy felújítanak, ilyenből azonban országos szinten nem túl sok történt. Összességében az épületek állaga nem túl jó, de nem ez az elsődleges probléma, hanem inkább az, hogy nincs elegendő szakképzett pedagógus. Ezen pedig csak jelentős béremeléssel lehet változtatni, hiszen már most is olyan nagy a pedagógushiány, hogy csak a még pályán levők megfeszített túlmunkája miatt működik a rendszer. Az oktatás minősége, gyermekeink jövője elsősorban a pedagógusokon múlik, az országosan drámai mértékű pedagógushiányt nem ellensúlyozza egy-egy épület átadása vagy felújítása. # 

Akinek személyes tapasztalata van a pedagógusok munkájáról, az mindennap tapasztalja az elkeserítő helyzetet, a problémák százait, a gyerekeket emiatt ért hátrányokat. Az állami propaganda elhallgatja a közoktatás valós, rendszerszintű problémáit. Sokszor még a szülők sem értesülnek gyerekeik pedagógusaitól, hogy milyen nehézségekkel küzdenek, és milyen alacsony a bérük, hiszen a meglevő fórumok (pl. szülői értekezlet) nem alkalmasak arra, hogy ezek a kérdések felmerüljenek. Aki követi a valós híradásokat, értesülhet a közoktatás válságáról és a tarthatatlanul alacsony pedagógusbérekről. Sajnálatos, hogy a pedagógusok közül csak kevesen mernek nyilvánosan felszólalni a retorzióktól való félelem miatt. Ha többet szeretnénk tudni a közoktatás valós helyzetéről, vegyük fel a kapcsolatot a gyakorló pedagógusokkal személyesen! A Szószóló a gyermekekért akcióban pedig lehetőséget nyújtunk pedagógusoknak és szülőknek egyaránt, hogy anonim módon közzétegyék a közoktatás rendszerszintű problémáival kapcsolatos véleményüket, tapasztalataikat, így itt is tájékozódhatunk. # 

A szakemberhiány már évek óta nagyon súlyos, országos probléma, ezt pontosan tudja valamennyi gyakorló pedagógus, akinek rendkívül sok pluszmunkát jelentenek a helyettesítések. A kormányzat azonban érdemi lépések helyett inkább letagadja a problémát, nem tesznek közzé részletes adatokat. Néhány éve azzal próbálták elbagatellizálni a bajokat, hogy a pedagógushiány nem is országos, hanem „helyi léptékű jelenség”. Az Európai Bizottság által készíttetett felmérés szerint azonban az iskolák 43 százalékában nincs elég matematikatanár, egyharmadában nincs elég szakmai tanár, természettudományos tanár vagy tanító, egynegyedében pedig nincs elég informatika- és idegennyelv-tanár. Bár igény lenne iskolapszichológusra, ifjúság- és családvédelmi felelősre, szociálpedagógusra, az iskolák több mint felében nincs erre státusz. A pedagógushiány megoldásához azonnali lépésre van szükség, hiszen gyermekeink nem tudnak várni, most van szükségük a minőségi oktatásra. # 

A kormányzat gyakran hangoztatja, hogy nálunk országos összesítésben viszonylag magas a pedagógusok száma a gyerekek számához képest. Azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy ennek elsődleges oka az, hogy nagy számban működnek az országban kisiskolák, ahol alacsonyak az osztálylétszámok, és emiatt javul az országos összesítés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne pedagógushiány. A szükséges pedagógusok száma nem a gyerekek számától, hanem az osztályok számától függ, a kisiskolák miatt pedig nálunk nagyobb az osztályok száma. A pedagógushiány immár válságos mértéket öltött, de a kormányzat inkább letagadja ezt, és olyan statisztikákat közöl, melyek elfedik a valós helyzetet. # 

A kormányzat mindent megtesz azért, hogy a pedagógushiányt elfedje a szülők elől. Hiába az egyre romló helyzet (lásd például itt és itt és itt), a probléma az esetek többségében nem úgy jelentkezik, hogy a tanórák elmaradnak, hanem más módokon.
• Az osztálylétszámok sok iskolában nagyon magasak, gyakran még a törvényben rögzített maximumot is meghaladják;
• A csoportbontások sokszor nem kivitelezhetőek;
• A pedagógusoknak túl vannak terhelve: irreálisan magasak az óraszámaik, és gyakran kötelezik őket plusz helyettesítésekre;
• A szerződéses jogviszonyban levő óraadók száma egyre nő, és egyre növelik az általuk ellátható órakeretet, miközben ők nem a nevelőtestület tagjai, és nem tudnak ellátni sok egyéb feladatot (pl. tanórán kívüli programok, ügyelet), melyek így a többiekre hárulnak;
• Egyre több az intézmények között utazó pedagógus, aki valójában nem tartozik szorosan az intézményhez;
• Egyre több pedagógus megfelelő szakos képesítés nélkül tanít olyan tantárgyat, amely nem szakja, vagy olyan évfolyamon, amelyhez nincs képesítése;
• Országosan hiányoznak a fejlesztő- és gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális segítők a rendszerből;
• Elmaradnak a tehetséggondozó és felzárkóztató foglalkozások;
Egyre többször alkalmaznak a pedagóguspályára alkalmatlan személyeket, de jobb híján nem lehet őket elküldeni;
• Nyugdíjasokat alkalmaznak;
• Nagyon nagy a fluktuáció, a pedagógusok jönnek-mennek, így a gyerekek érzelmi kötődése nem tud kialakulni;
• Eközben a kormányzat is lazít a feltételeken, és nem követeli meg a megfelelő végzettséget, például az óvodákban már csak 8 és 12 óra között követelmény, hogy diplomás óvodapedagógus legyen a gyerekekkel. Előfordul, hogy egyetemistákkal pótolják a kieső pedagógusokat.
Ezekkel az intézkedésekkel valójában csak a szőnyeg alá söprik a problémát, de nem oldják meg: még így is előfordul, hogy tanórák maradnak el, mert nem tudnak biztosítani pedagógust egyes tanórákhoz, természetesen mindezek miatt jelentősen romlik az oktatás minősége. A helyzet már most is tarthatatlan, és a továbbiakban sem számíthatunk sok jóra, hiszen a szakma elöregedett, fiatalok pedig nem jönnek. Azonnali, érdemi intézkedésekre van szükség. # 

Attól, hogy van hova bevinni a gyerekeket reggel, és van honnan elhozni délután, még nem mondhatjuk azt, hogy jól működik a közoktatás. A közoktatás problémái nem azonnal, hanem hosszú távon jelentkeznek. A magyar iskolarendszer nemzetközi összehasonlításban rossz teljesítményű, de ezt nem azonnal, egyik napról a másikra érzékeljük, hanem hosszabb távon, például: gyermekünk nem tudja kibontakoztatni képességeit, lemaradhat és nem tud lépést tartani, elidegenedik az iskolától, és érdektelenné válik a tanulás iránt, rossz osztályzatokat szerez, nem jól teljesít, nem tudja megszerezni az általa kívánt képesítést, nem boldogul az életben. Pedig számtalan lehetőség lenne, hogy a közoktatást jobbá tegyük, és ezáltal gyermekünk életminősége javuljon. Ehhez azonban szükséges, hogy szülőként odafigyeljünk a közoktatásra, és ne elégedjünk meg a középszerű minőséggel. Gyakran a helyi problémák mögött a pedagógusszakma botrányosan rossz anyagi és erkölcsi megbecsültsége és a szakmaiatlan oktatásirányítás áll. Ha jót akarunk gyerekeinknek, akkor ismerjük meg a pedagógusok problémáit, és álljunk ki értük! # 

A pedagógus kérései, illetve a sztrájkkövetelések:
• A jelenlegi megalázóan alacsony bérüket, amely az alapvető megélhetési költségeket sem fedezi, emeljék fel 45%-kal;
• A pedagógusokat segítő munkakörökben (pl. iskolatitkár) is arányosan nőjön a fizetés; A pedagógusok munkaterhelése csökkenjen úgy, hogy ne kelljen heti 40 óránál jelentősen többet dolgozniuk;
Bővebben ezekről lásd alább; a hivatalos sztrájkkövetelések itt olvashatóak. # 

A pedagógusok idén kb. 10% emelést kaptak (bár nem alapbér-emelés, hanem csupán pótlék formájában). De a pedagógusfizetések még ezzel az emeléssel is messze elmaradnak attól, amit a kormányzat egyszer már megígért és törvénybe foglalt: 2011-ban a pedagógusok azt az ígéretet kapták, hogy a bérük a minimálbérrel együtt nő. Ezt az ígéretet a kormányzat megszegte, 2014-ben befagyasztotta a pedagógusbérek számítási alapját, miközben a minimálbér azóta kb. a kétszeresére nőtt. A kormányzat a korábbi ígéretek felrúgásával számításaink szerint összesen több mint 1600 milliárd forintot spórolt a pedagógusbéreken, ez pedagógusonként több mint 9 millió forintot jelent. A pedagógusbérek elértéktelenedtek, már az alapvető megélhetésre sem elegendőek. Ezen a kormányzat pótlékemelése ajánlata nem változtat érdemben, az még az inflációt sem fedezi. Jelenleg a pedagógusok keresete jóval kisebb, mint a hasonló végzettséggel más munkakörökben kapható bér. # 

A pedagógusok bére annyira alacsony, hogy a közoktatás működőképessége is veszélyben van: fiatalok alig jönnek, miközben sokan elhagyják a pályát vagy nyugdíjba mennek. Önmagában az is közös szégyenünk, hogy a pedagógusok a létminimum peremére kerületek, de itt sajnos ennél többről van szó: jelentős béremelés nélkül nincs, aki tanítsa a gyerekeket, és ezzel elvesszük a gyermekek boldogulásának, méltó fejlődésének, az ország felemelkedésének lehetőségét. Azt pedig ne felejtsük el, hogy a jövő dolgozóinak a tudása, életszínvonala a ma iskolájában dől el! # 

Egy diplomás pedagógus kezdő bruttó alapbére 260 ezer forint, bérpótlékokkal ez kiegészülhet bruttó 312 ezer forintra, ami nettó 207 ezer forintnak felel meg. Ez az alapvető megélhetési költségeket (lakhatás, rezsi, élelem) is csak nehézkesen fedezi, és jóval kevesebb, mint amit más, hasonlóan diplomás végzettséget igénylő szakmában keresni lehet. # 

A pedagógusok elleni hergelésnek köszönhetően sokaknak irreális elképzeléseik vannak a pedagógusok szünidejéről. A nyári szünetük valójában jóval rövidebb, mint a gyerekeknek, mivel sok egyéb feladat van az osztálytermi tanításon túl is, mint pl. adminisztráció, konferenciák, tantervek és tanulási segédeszközök elkészítése, vizsgáztatás és felkészítés, táboroztatás. A fizetett szabadság nemcsak a pedagógusoknak, hanem mindenki másnak jár, miközben a pedagógusok nem dönthetnek saját maguk arról, mikor veszik ki a szabadságukat. Összességében a pedagógusmunka jóval megterhelőbb szellemileg és fizikailag is, mint sok más foglalkozás. # 

Tévedés, hogy a pedagógusok kevesebbet dolgoznának. A tanítással töltött idő mellett (ami nemzetközi összehasonlításban nálunk különösen magas) az órákra készülni kell, dolgozatokat kell javítani, adminisztrálni stb. Összességében a pedagógusok többet dolgoznak, mint az elvárható heti 40 óra. Egy felmérés szerint ha ezt a többletmunkát fizetésre váltanánk, akkor az összességében évi 35 milliárd forintnak felelne meg, amit természetesen nem kapnak meg a pedagógusok. A pedagógusmunka rendkívül felelősségteljes és megterhelő mind fizikailag, mind szellemileg, miközben legdrágább kincseinket, a gyermekeinket bízzuk rájuk, elvárva tőlük a maximális teljesítményt szakmailag és emberileg is. # 

Az oktatásba fektetett pénz hosszú távon sokszorosan megtérül; ha a kormányzat most kispórolja a gyermekeinkkel foglalkozók fizetését, akkor néhány év múlva komoly társadalmi és gazdasági bajokra számíthatunk. A közoktatás finanszírozása összességében attól függ, hogy a jelenlegi kormányzat mennyire tartja fontosnak. Nem azért nem becsüli meg a kormányzat a pedagógusokat, mert erre nincs pénzügyi keret, hanem azért, mert nem tulajdonít kellő fontosságot az oktatásnak. Hasonlóan, az Oktatási Minisztériumot sem azért szüntették meg, mert nem volt rá pénz, hanem azért, mert nem tartották szükségesnek, hogy ezért a területért külön tárca feleljen. # 

A pedagógusok azt követelik, hogy a bérük elegendő legyen a tisztes megélhetéshez. Jelenleg olyan alacsony a pedagógusbér, hogy a fiatalok közül alig akad, aki a pedagóguspályán szeretne elhelyezkedni, miközben sokan elhagyják a hivatást vagy nyugdíjba mennek. Ha nincs érdemi béremelés, akkor nem lesz, aki tanítsa a gyerekeinket. Már ma is egyre több helyen csak megfelelő képesítés nélküli dolgozókat tudnak alkalmazni az iskolák. Amikor a pedagógusok magasabb bért követelnek, akkor a szülők és gyerekek érdekeiért is kiállnak. # 

A pedagógus-szakszervezetek és szakmai szervezetek évek óta számtalan alkalommal jelezték a problémákat a kormányzatnak, mindhiába. A jelenlegi kormányzat láthatóan inkább spórolni szeretne a gyerekek oktatásán, és 2014 óta nem változtatta meg a pedagógus bértábla számítási alapját. A közoktatáson rövid távon lehet ugyan spórolni, de nem érdemes, mert hosszú távon ennek súlyos negatív következményei lesznek, és az árat az egész magyar társadalom fizeti meg kamatostul. Jelenleg a kormányzat nem ad szakmai válaszokat a felvetett problémákra. A hatalom már évek óta elutasítja a szakmai párbeszédet, a döntések az érintettek feje felett, egyeztetések nélkül születnek, nincs olyan szakmai érdekegyeztető fórum, ahol az oktatás központi problémái és az azokra adható válaszok érdemben megvitathatók lennének. #