Összefoglaló

  • Az Oktatási Hivatal (OH) megyénként másként jár el a szülők iskolaérettségi kérvényezésével kapcsolatban: a 2022-es szülői visszajelzések összegzéséből kiderül, hogy az OH-nál jobban számít az, hogy honnan küldték be a kérvényt, mint az, hogy mi a kérvény tartalma.
  • Bár a szülői kérelmek nagy többségét végül elfogadták, a megyénként eltérő szigorúságú ügymenet a szülők számára rendkívül stresszes és megalázó, ezáltal sok szülőt elriaszt a kérelmezéstől, ami diszkriminálja a hatéves kisgyermekeket.
  • A diszkriminációt és a hátrányos helyzetű családok esélyeinek rombolását tovább erősíti az információk szelektív visszatartása, a támogató dokumentumok kiadása körüli mesterségesen teremtett káosz, a szakszolgálatok eltérő szigorúságú döntései, a nyilvános kritériumok hiánya és a fellebbezés nélküli hatósági eljárásrend, valamint a túl korai kérvényezési határidő is, melyek miatt a rendszer gyermek-, család- és tudásellenes.

Közösségünk a kezdetektől tiltakozik az ellen, hogy a hatéves kisgyermekek iskolaérettségéről nem az őt ismerő szülők és óvodapedagógusok dönthetnek 2020 óta, hanem az Oktatási Hivatal (OH) kapta meg a döntés jogkörét. A 2022-es kérvényezési időszak lezárultával a korábbiaknál is részletesebben mutatjuk be az eredményeket a szülői tapasztalatok alapján, és adataink segítségével betekinthetünk az Oktatási Hivatal működésébe is. A szülők visszajelzéseiből önkéntes alapon anonim, nyilvános adatbázist hoztunk létre, hogy összefogva, a nyilvánosság erejével védekezzünk a gyermekeinket károsan érintő hatalmi önkény ellen; az 1346 érintett szülő részvételével készült részletes statisztikai elemzést és a szöveges véleményeket honlapunon tettük közzé. 

Az adatokból kiderül, hogyan terelgeti és akadályozza a szülőket az állami apparátus, és ezzel miként befolyásolja a plusz egy évig óvodában maradók számát. Ez a terelgetés jobbára nem nyílt hivatali elutasítással történik, hiszen a kérelmek nagy részét (több mint 90%-át) végül elfogadják, hanem az említett akadályozó lépésekkel. Nagy különbségek vannak abban, hogy az országban hol, mennyire könnyítik vagy nehezítik a folyamatot, kihasználva azt, hogy az eljárás részletei, kritériumai nincsenek szabályozva. Ezáltal az oktatásirányítás regionális, települési vagy intézményi szintű vezetői számára megnyílik a lehetőség az önkényes döntésekre, hiszen a kormányzat olyan rendszert teremtett, amiben ezeknek a vezetőknek nem kell elszámolniuk a döntéseikkel. A szülők ki vannak szolgáltatva, panaszukkal nem tudnak hova fordulni, érdemi jogorvoslati lehetőség nincs. Kihasználva a jogi szürke zónát, az intézményi, illetve középszintű vezetők maguk dönthetnek arról, hogy a szülők kérelmezését megnehezítik-e vagy éppen megkönnyítik; kiadják-e az információkat vagy nem; adnak-e támogató papírokat vagy nem; elrendelik-e a részletes vizsgálatot vagy nem, és így tovább. 

Ezekkel az eszközökkel élve befolyásolni tudják, hogy a szülők közül hányan kérvényeznek a szükségtelenül korai (január 18) határidőt tartva, hiszen nem minden család jut hozzá a szükséges információkhoz, és nem minden szülő vállalja az eljárással járó plusz feladatokat és stresszt. Igaz, hogy a jó érdekérvényesítő képességekkel rendelkező szülők nagyrészt sikerrel végig tudják vinni a kérelmezési folyamatot, de a pedagógiai  kérdésekben nem annyira jártas családok, illetve akiknek nincs elegendő önérvényesítési tapasztala egy online kérvényezés sikeres végigviteléhez, megfelelő támogatás hiányában könnyen lemaradnak. A folyamat elsősorban nem a kimeneten, hanem a bemeneten szűr; gyakran egy hátrányos helyzetű régióban a szülők számára elrettentő azt hallani, hogy a szülőnek a gyermek vizsgálatát magába foglaló hatósági kérelmet kell benyújtani. Az kormányzat által támasztott mesterséges adminisztratív akadályok következtében sok ezer (kb. évi tízezer) gyermek lemarad a plusz egy év óvoda lehetőségéről, pedig szükségük lenne rá, és emiatt az iskolában sorozatos kudarcok érik őket, ami későbbi boldogulásukra is negatívan hat. 

A 2022-es adatokból az alábbiak derültek ki (részletesen itt olvashatók az eredmények).

  • Az OH megyénként jelentősen eltérő szigorúsággal jár el: míg a fővárosban csupán az esetek 17%-ában rendel el további szakszolgálati vizsgálatot, addig pl. Nógrád megyében az esetek 87%-ában. Az OH-nak az eljárásban egyedül egy érdemi szerepe van: hogy döntsön a szakszolgálati vizsgálat szükségességéről, de láthatóan ezt diszkriminatív módon teszi, holott az egész eljárás az egységesítés ürügyével lett bevezetve. Az OH döntésének megyei szintű eloszlását az alábbi ábra mutatja. A megyék közötti különbségek olyan nagyok, hogy a gyakorlatban az OH döntése jobban függ attól, hogy melyik megyéből érkezik a kérelem, mint attól, hogy a szülő mit írt a kérelembe és milyen dokumentumokat csatolt.
  • Visszafejtettük az OH megyei szintű döntési kritériumait a csatolt dokumentumoktól függően. A megyei különbségek elsődleges oka az, hogy az OH más-más kritériumot alkalmaz; ezeket táblázatban összegezzük részletes elemzésünkben. Ebből kiderül például, hogy a fővárosban az esetek nagy többségében elegendő volt a szülőnek bármilyen papírt (akár csak egy óvodai dokumentumot) mellékelni, addig a legszigorúbb Nógrád megyében a szülők még akár három szakértői támogató dokumentummal sem számíthattak az esetek többségében az OH egybőli elfogadására. 
  • Az OH döntési kritériumai nemcsak megyénként változnak, hanem időben is. Néhány megyében szigorodott az OH döntése, más megyékben pedig enyhült; táblázatos formában közöljük, hogy azokban a megyékben, ahol változás volt, az OH hogyan változtatta meg a kritériumokat. 
  • A szakszolgálati vizsgálatokról többségében pozitív visszajelzések érkeztek, a kérelmek nagy többségét elfogadták. Ugyanakkor az eljárás és a döntés nem egységes országos szinten. Az esetek 11%-ában a szülőket nem hallgatták meg részletesen, ezeken a helyeken a visszajelzések szerint legalább kétszer olyan gyakoriak a visszautasítások is. A szülők tehát ki vannak szolgáltatva annak, hogy épp hova, kihez kerülnek, és ezt nem tudják befolyásolni, fellebbezési lehetőség pedig nincs. 
  • Az információhiány is esélyegyenlőtlenséget teremt. Az esetek 7%-ában a szülők semmilyen tájékoztatást nem kaptak az óvodában az eljárásról, 33%-ban pedig csak a hivatali eljárásrendről kaptak tájékoztatást, a pedagógiai szempontokról nem. A kérdés lényegét érintő pedagógiai szempontokról ugyanis nincsen országos szinten szervezett tájékoztatás, az óvodán múlik, hogy ezt mennyire veszik komolyan. 
  • A támogató dokumentumok kiadásánál mesterséges káosz uralkodik, mivel a kormányzat a kérések ellenére sem szabályozta ezek kiadását jogszabályban, és nem tette közzé a vonatkozó formai és tartalmi elvárásokat sem. A szülők harmada találkozott azzal, hogy a szakértő, orvos vagy óvodapedagógus, bár egyetértett a plusz egy év óvodával, de ezt nem volt hajlandó írásba adni; a szülők negyedénél pedig ugyan adtak papírt, de ebben a konkrét javaslat nem szerepelt, így az csak korlátozottan használható. Az adatok alapján látszik, hogy akik nem kaptak megfelelő támogató papírt, azok rosszabbul jártak az eljárás során.

Az eljárás gyermek- és családellenes, hiszen hónapokig tartó felesleges stresszhelyzetet teremt. Méltatlan, hogy a szülőnek saját gyermekét kimondottan rossz színben kell feltüntetnie. Igazságtalan, mert mindenki látja, hogy az OH másként dönt a lakóhelytől függően, pedig a szülők heteket, hónapokat töltöttek a kérelem és a támogató dokumentumok összeállításával, beszerzésével, melyek gyakran nem kevés pénzbe is kerültek. Megalázó, hogy a szülőket kiszolgáltatott helyzetbe hozzák, és egy olyan eljárásban kell részt venniük, ahol nincsenek nyilvános kritériumok és nincs fellebbezési lehetőség, így szabad teret kaphat az önkény. 

A diszkriminatív eljárás egyúttal alaptörvény-ellenes is, mint ahogy azt tavaly kimondta az Ombudsman és kétszer az Alkotmánybíróság is. A kormányzat viszont csupán kamu-törvénymódosításokkal próbálta betömni a jogi hézagokat; ezek az eljárást érdemben nem befolyásolják, így az alaptörvény-ellenesség továbbra is fennáll. Ezért továbbra is alaptörvényes a szükségtelenül korai határidő (január 18), holott csak áprilisban van az iskolai beiratkozás; alaptörvény-ellenes a rendszer, mivel sok szülő elmulaszthatja a kérelmezést, vagy nem megfelelően adja be, mert lehet, hogy nem rendelkezik ehhez megfelelő ismeretekkel, tapasztalattal; és alaptörvény-ellenes az SNI-s gyermekek számára a szakértői bizottság által adható 1+1 év óvoda lehetőségének indoklás nélküli megszüntetése. A rendszer egyúttal a koraszülöttekkel szemben is diszkriminatív, mivel nem veszi figyelembe, ha a kisgyermek a koraszülés miatt számít idősebbnek és emiatt a család nem is adhat be kérelmet.

A problémák gyökere a pedagógusok gyalázatosan rossz anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülése, melynek következtében sokan elhagyják a pályát, fiatalok alig jönnek, a drámai mértékű óvodapedagógus-hiány pedig krízishelyzetet teremt. A kormányzat ezt próbálja adminisztratív módon kezelni az óvodában maradók számának csökkentésével. Hasonló célt szolgál az is, hogy most már csak 8 és 12 óra között követelik meg a diplomás óvodapedagógus jelenlétét, így egyre több helyen csoportonként már nem kettő, hanem csak egy óvodapedagógusa van a csoportnak – ezáltal sérül az óvodai nevelés minősége; mindennek a gyerekek látják a rövid- és hosszútávú kárát. 

Valamennyiünk közös felelőssége, hogy felemeljünk szavunkat a közoktatás lezüllesztése ellen! Kapja meg valamennyi pedagógus a méltó anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülést! Ez az egyedüli mód, hogy gyermekeinknek megadjuk az őket megillető minőségi nevelést és oktatást. Ezért emeljük fel hangunkat a Szószóló a gyerekekért akcióban, és ezért támogatjuk a pedagógussztrájkot is.


A Szülői Hang Közösséget az oktatási kérdések iránt érdeklődő önkéntes szülők hozták létre. Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszünk, és aktív részvételünkkel képviseljük a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. Ha szeretne értesülni híreinkről, akcióinkról, iratkozzon fel hírlevelünkre.

  Megosztás