Szülői konzultáció: csak kifáraszt, de nem nevel önállóságra az iskola!

A szülői konzultáció első 5000 résztvevője utáni részeredmények lesújtó képet mutatnak: a szülők 82,9% szerint a gyermekek túlterheltsége olyan nagy mértékű, hogy a gyermekeknek nem jut kellő idejük az életkoruknak megfelelő játékra, sportra, családi és szabadidős programra. A tanulással töltött idő többsége öröm nélküli, a gyerekek elvesztették érdeklődésüket: az esetek kb. kétharmadában (64,3%) az iskolai idő túlnyomó része érdeklődés és öröm nélkül telik. Mindeközben pedig az iskola nem neveli önállóságra, önálló gondolkodásra, véleménynyilvánításra és felelős döntéshozatalra; a válaszdók 64,6%-a ebből a szempontból 1-esre vagy 2-esre értékelte az oktatási rendszer teljesítményét. Ismertetjük az ezzel kapcsolatos számszerű szülői eredményeket, melyekből fény derül az egyes iskolatípusok és fenntartók közötti különbségekre is.

A szülői konzultáció továbbra is nyitva áll és lehetőséget teremt arra, hogy szülőként hallassuk a hangunkat ezekről és más kérdésekről is. A Szülői Hang Közösség célja az, hogy minél szélesebb körben megismerje a szülői véleményeket az elmúlt nyolc év mérlegéről az oktatás terén. Gondolkodjunk közösen a választásokra készülve, és cselekedjünk felelősségteljesen, hogy gyermekeinknek jobb oktatást teremthessünk.

A Szülői Hang Közösség azon dolgozik, hogy szülőként hallassuk a hangunkat az oktatási rendszerről, hiszen ez a mi gyermekeinkért, a mi adónkból működik. A választásokhoz közeledve célul tűztük ki, hogy minél több szülő bevonásával egy szülői konzultáció keretében kiértékeljük az elmúlt nyolc év kormányzati teljesítményét az oktatásban, és közben közösen elgondolkodhassunk: jó úton járunk-e?

A szülői konzultáció 2017 december elején indult, és az elmúlt hetekben több, mint 5000 oktatás iránt érdeklődő szülő töltötte ki önkéntesen kérdőívünket. A nagy számú résztvevő révén már most közzé tehetünk néhány részeredményt 5017 válasz feldolgozása után, miközben a kérdőív továbbra is nyitva áll (itt érhető el); február végéig várjuk a további véleményeket és szöveges hozzászólásokat. Bár a számszerű eredmények nem tekinthetők országos szinten reprezentatívnak, a nagy számú résztvevő elsősorban a közvetlenül érintett, gyakorló szülők és nagyszülők közül került ki, így az eredmények jól jelzik a problémákat.

Szülői konzultációnkat elsősorban a szülők által is közvetlenül megtapasztalható kérdésekre hegyeztük ki. Elsőként a tanulók iskolai terheléséről közlünk eredményeket, és ehhez kapcsolódóan arról, hogy az iskola mennyire segíti a gyermek érdeklődésének kibontakozását és az önálló, sikeres felnőtté válást.

Túlterheltség

Szülőként szeretnénk, hogy gyermekeink teljes életet éljenek: a tanulás mellett legyen idejük játékra, sportra, családi és szabadidős programokra. A szülők túlnyomó többsége (82,9%) szerint ez nem működik: az iskolai kötelezettségei nem engedik meg, hogy a gyermek valóban gyermek lehessen. Az iskolai túlterheltség így állandó családi stresszforrásként is jelentkezik.

 

Érdemes megnézni a válaszok megoszlását az egyes iskolatípusok esetén: a középiskolában jobban le vannak terhelve a gyerekek, ezen belül pedig a szakképzésben (különösen a szakközépiskolákban) nagyobb a leterheltség a szülői visszajelzések alapján.

Míg az állami és egyházi iskolák között nincs különbség e tekintetben, az alapítványi iskoláknál kevésbé rossz a helyzet. Az alapítványi iskoláktól tehát lehetne példát, ötleteket meríteni a túlterheltség csökkentésére, bár az alapítványi iskolák sem teljesen szabadok, hiszen a tantervi előírások ott is jelentkeznek.

A kisebb különbségek ellenére a túlterheltség általános probléma. Még élesebben látszik ez abban, hogy a tanórák és a tananyag mennyiségét még azok a szülők is csökkentenék, akik az 1a kérdésben azt jelezték, hogy jut a gyermeknek másra is ideje. A szülők alig 2,8%-a nem csökkentené a tanórák és ezzel összhangban a tananyag mennyiségét, a szülők túlnyomó része (76,9%-a) szerint a kis mértékű csökkentés nem elegendő, jelentős mértékben (legalább 20%-al) kellene csökkenteni a tanórákat és a tananyagot. Bár a túlterheltség problémája már régóta hangoztatott probléma, a kormányzat részéről eddig nem történt számottevő  előrelépés, és a jövőbeli kormányzati tervekről sem tudunk konkrétumokat.

A túlterheltséget és az ebből adódó stresszt egy szülő így foglalta össze:

Nagyon sokat romlott az oktatás, nincs semmi idő a játékra, a gyerekek nagyon elfáradnak a kötelező délutáni benntartással. A sok házi feladatra, és tanulásra estére nem marad energiájuk. Szomorúak, idegesek, agyonterheltek. Ellopják tőlük a gyerekkorukat. A tankönyvek nagyon rosszak, sokat romlik a gyerekek teljesítménye, amióta ezt a sok tanórát bevezették. A szülők tehetetlenek.

Néhány további szülői vélemény a túlterheltségről

 

Öröm, motiváció

Szülőként boldog gyermeket szeretnénk nevelni, örömteli gyermekévekkel – sajnos ez a mai iskolákban legkevésbé sincs így. Hány olyan tantárgy van, amit gyermekünk érdeklődéssel és örömmel tanul? A szülők 6,8%-a szerint egyáltalán nincs ilyen, míg 57,5% szerint csak 1-2 ilyen tantárgy van. Vagyis összesen az esetek kb. kétharmadában (64,3%) az iskolai idő túlnyomó része érdeklődés és öröm nélkül telik – elkeserítő, hogy nem tudunk ennél szebb gyermekkort teremteni a felnövekvő új generációknak. A szülők 25,9%-a lát 3-4 tantárgynál érdeklődést, és alig 8,7% látja úgy, hogy a gyermek a tantárgyak többségét érdeklődéssel és örömmel tanulja – holott ez lenne a kívánatos minden gyermek számára. Egyértelmű, hogy érdeklődés nélkül a gyermek sokkal nehezebben fogadja be az új tudást.

Érdekes megvizsgálni, hogy az állami, egyházi illetve alapítványi fenntartású iskolák között van-e különbség ebben a tekintetben? Külön ábrázoltuk azoknak a számát, akik kifejezetten elégedettek (a tantárgyak többségét a gyermek érdeklődéssel és örömmel tanulja) illetve akik kifejezetten elégedetlenek (legfeljebb 1-2 tantárgy van, amit a gyermek érdeklődéssel és örömmel tanul). Míg az egyházi és állami iskolák között csak minimális különbség van az egyházi intézmények javára, addíg az alapítványi intézmények esetében jelentős az előny. Úgy látszik tehát, hogy az egyházi intézmények csak igen kis mértékben tudják a számukra rendelkezésre álló nagyobb anyagi lehetőségeket és pedagógiai szabadságot a gyermekek számára is örömteli tanulásra átfordítani, addíg az alapítványi iskolák alternatív pedagógiai módszerekre támaszkodva előbbre jutottak ezen a téren.

Szülőként borzasztó élmény látni, ahogy az eredendően kíváncsi kisgyermekünk elveszíti érdeklődését. Bár pontosan látjuk a problémát, mégis egyénileg tehetetlenek vagyunk, hiszen egy általános problémáról van szó, amit az oktatási kormányzatnak kellett volna kezelnie. Egy jellemző szülői vélemény:

Bár mi még csak ötödik éve tapasztaljuk az iskolába járás nehézségeit, de gyermekem évről évre frusztráltabb, a tanulás egyre kevésbé öröm, inkább kínlódás. Gyakran előfordul, hogy én nem engedem, hogy házi feladatot írjon, amikor holtfáradt.

Néhány további szülői gondolat az örömtelen iskoláról.

 

Önállóságra nevelés

Az oktatás egyik elsődleges célja a gyermek önállóságát segíteni: az önálló gondolkodást, önálló véleménnyilvánítást, a felelős döntések meghozatalát, és az önálló tanulás képességét. Míg a lexikális ismeretek ma már bármikor másodpercek alatt elérhetőek, önállóság nélkül nem boldogulhatunk és nem is válunk igazán felnőttekké. Sajnos a magyar iskola ezen a téren katasztrofálisan teljesít. A szülők 39,5%-a egyes osztályzatot adott az ide vonatkozó kérdésre, 25,1%-a pedig kettest. Alig 4,7%-a nyilatkozta úgy, hogy elégedett az iskolával ezen a téren.

Az elmúlt években folyamatosan tanúi lehettünk annak, hogy az iskolák és a pedagógusok önállósága csökkent. Sajnos nem meglepő, hogy ennek hatása gyermekeinken is megmutatkozik. Szülőként tudjuk, hogy az elsődleges nevelési módszer a példamutatás; nincs más út: csak önálló, kreatív pedagógusok tudnak önálló gyermekeket nevelni. Végtelenül szomorú, hogy gyermekeinket az iskolában ehelyett sokszor inkább a gondolkodás nélküli engedelmességre nevelik.

Megnéztük, hogyan alakul az egyes iskolatípusokban és különböző iskolafenntartóknál ez a kérdés, ezért külön ábrázoltuk a kifejezetten elégedetlen (egyest és kettest adó), illetve a kifejezetten elégedett (négyest vagy ötöst adó) szülők arányát. Bár a helyzet sehol sem jó, egyértelmű tendencia figyelhető meg: a gimnázimokban némileg nagyobb hangsúlyt kap az önállóságra nevelés, míg a szakképzésen belül kisebbet, és a szakközépiskoláknál a legrosszabb a helyzet. Bár tudvalevő, hogy a szakközépiskolába elsősorban a korábban gyengébb tanulmányi eredménnyel rendelkezők kerülnek, az önállóságra nekik is szükség van ahhoz, hogy eligazodjanak később a nagyvilág útvesztőjében. Úgy tűnik, az iskola az ő esetükben fordít legkevesebb hangsúlyt arra, hogy az önálló gondolkodás és döntéshozatal képességét kialakítsák.

Az különböző iskolafenntartók esetében az egyházi iskoláknál csak kisebb előny mutatkozik az államival szemben, míg a szülők véleménye szerint az alapítványi iskolák ebben a tekintetben sokkal jobbak, arányaiban több mint háromszor annyi elégedett szülőt találunk náluk. Az alapítványi iskolák tehát sokkal nagyobb mértékben odafigyelnek az önálló gondolkodás és cselekvés kialakítására, míg ugyanerre az állami oktatási rendszerünk nem törekszik.

A szülőként pontosan látjuk, hogy az iskolában nem foglalkoznak kellőképpen a gyermekek önállóságra nevelésével. Egy jellemző szülői vélemény:

Rosszak a könyvek, nem megfelelő a nyelvoktatás (a magyar sem!) sokszor egész órán a tábláról másolnak a gyerekek, ők úgy mondják: körmöltünk… ez semmiféle előnnyel nem jár egy iskolában, semmire nem tanít, illetve arra, hogy „csináld amit mondok”. Saját vélemények, egyéni ötletek nem fontosak.

Nem nevel önállóságra az iskola: néhány további szülői vélemény.

 

Ki emeli fel a szavát értük, ha nem mi?

Ercse Kriszta, a Civil Közoktatási Platform szóvivője úgy véli, a szülői kérdőív alapján egyszerre több dolog is visszaigazolást nyert.

„Az egyik már önmagában a kitöltési hajlandóság mértéke. Azt üzeni, hogy az oktatási rendszer egy stratégiai szereplőcsoportja, az iskolahasználó szülők olyannyira elégedetlenek a jelenlegi állapotokkal, hogy az már átlépte az egyébként hagyományosan (azt most ne firtassuk, hogy ez jó-e vagy rossz, hazai adottság) magas toleranciaküszöböt, a passzív morgolódást vagy vállvonogatást (mi is felnőttünk valahogy) felváltotta a nyilvánosan artikulált vélemény és kritika aktivitásának késztetése.

A másik, hogy a tolmácsolt szülői vélemények-tapasztalatok egybevágnak az oktatási terület egyéb szereplőinek korábbi, jövőre vonatkozó jelzéseivel, álláspontjával. A sokszempontú szakmai kompetenciák alapján nagy bizonyossággal – és elkeseredéssel – mondhattuk, hogy a kormányzati intézkedések hatása katasztrofális lesz az oktatási rendszerre nézve. Ezek begyűrűző hatását láthatjuk a nemzetközi teljesítményértékeléseken, a méltányossági és esélyegyenlőtlenségi mutatókon, és közvetlenül tapasztalják meg a diákok, a szülők és a pedagógusok a saját személyes terükben.

Lassan kezdjük megérteni, hogy az ősi dakota közmondás, mely szerint «Teher alatt nő a pálma» mennyire nem igaz, és milyen megbocsáthatatlan károkat tudunk ezzel a szemlélettel és az ebből következő szülői passzivitással okozni a gyerekeinknek. Ki emeli fel a szavát értük, ha nem mi? Szülőként és társadalomként is hatalmas felelősséggel tartozunk értük, hogy a számukra hasznos, hatékony és lehetőségeket biztosító módon gondoskodjunk róluk. Osztozunk a felelősségben – muszáj egymással (állam, szakma, szülők és diákok) partnerként együttműködve osztoznunk egy minőségi rendszer kialakításában és működtetésében is. És ezt az egyedül működő eljárást – a minden érdekeltet bevonó, tudásaikat, érdemi párbeszéd folyamán alakuló véleményeiket figyelembe vevő oktatáspolitika-alkotást – nagyon határozottan ki kell követelnünk.”

 

Tovább folytatódik a szülői konzultáció

A szülői konzultáció február végéig továbbra is nyitva áll és lehetőséget teremt arra, hogy szülőként hallassuk a hangunkat ezekről és más kérdésekről is. A Szülői Hang Közösség célja az, hogy minél szélesebb körben megismerje és nyilvánosságra hozza a szülői véleményeket az elmúlt nyolc év mérlegéről az oktatás terén. Gondolkodjunk közösen a választásokra készülve, és cselekedjünk felelősségteljesen, hogy gyermekeinknek jobb oktatást teremthessünk. A kérdőív további kérdései foglalkoznak a készségfejlesztés, differenciálás, kötelező plusz órák, tankönyvhelyzet, továbbtanulás és az egyházi iskolák kérdésköreivel is. Ezen kívül szövegesen is kifejtheti véleményét az elmúlt 8 év változásairól és változtatási lehetőségeiről.

 

Minél többen emelünk szót, annál inkább számít a szavunk! Az oktatás jobbítása halaszthatatlan feladat: gyermekeink és az ország jövője a tét. Rajtunk is múlik, hogy megfogalmazzuk elvárásainkat az ország mindenkori vezetői felé – azokat a problémákat igyekezzenek megoldani, amelyek nekünk is a legfontosabbak. Az eredményeket szakértők bevonásával összesítjük és nyilvánosságra hozzuk, így a szülői véleményeket közvetíteni tudjuk azoknak, akik az ország vezetésére készülnek a következő kormányzati ciklusban.

  Megosztás