A szülőknél megbukott a kormány oktatáspolitikája
A válaszadók 92,3%-a szerint az elmúlt 8 évben romlott az oktatás színvonala Magyarországon. Az állami intézményekből a szülők 65,3%-a kimenekítené a gyermekét, ha lenne rá lehetősége. Ez a fajta menekülési szándék általános, még a szülők által legjobbnak tartott intézményekből is a szülők több mint harmada elvinné gyermekét. Az egyházi intézmények előnyben részesítését a válaszadó szülők 80,9%-a elutasítja. A továbbtanulási lehetőségekkel a szülők többsége elégedetlen, ugyanakkor a továbbtanulással kapcsolatban nagy a bizonytalanság.
Ismertetjük a Szülői Hang Közösség felmérésének végeredményét, melyben a részletes számadatokon kívül a jellemző szöveges hozzászólásokból is idézünk. Bemutatjuk a szülői tükröt, melybe belenézve megérthetjük mit is gondolnak és éreznek a szülők az elmúlt 8 év közoktatási intézkedéseiről. Az elmúlt 8 év elkeserítő eredményei után további cselekvési lehetőséget is ajánlunk.
A Szülői Hang Közösség kérdőíves felmérésének célja az volt, hogy felszínre kerüljenek a szülői vélemények az elmúlt nyolc év oktatáspolitikai intézkedéseivel kapcsolatban. A szülői konzultáció 2017. december elején indult, és az elmúlt hetekben összesen 11 826 oktatás iránt érdeklődő szülő töltötte ki önkéntesen online kérdőívünket. Bár a számszerű eredmények nem tekinthetők országos szinten reprezentatívnak, a nagy számú résztvevő elsősorban a közvetlenül érintett, gyakorló szülők és nagyszülők közül került ki, így az eredmények jól jelzik a problémákat.
Felmérésünk néhány részeredményét már korábban nyilvánosságra hoztuk.
- Első részeredményünkből kiderült: a szülők nagy többsége szerint óriási túlterheltség nehezedik a gyerekekre, miközben a tanulással töltött idő nagy része öröm nélkül telik, és az iskola nem nevel kellő mértékben önállóságra, önálló gondolkodásra, véleménynyilvánításra és felelős döntéshozatalra.
- Második részeredményünkben elmondtuk: nem működik megfelelően az iskolai készségfejlesztés és az egyénre szabott, differenciált oktatás, az összefüggések megértése helyett a gyerekek nagyrészt csak magolnak. A mindennapos testnevelés és a kötelező hit- és erkölcstan nem talált pozitív fogadtatásra.
- Harmadik részeredményünk a tankönyvekkel foglalkozik, és kiderül belőle, hogy a szülők döntő többsége ellenzi a kormány által bevezetett, ingyentankönyvnek mondott rendszert, ami valójában kölcsöntankönyveket jelent. Az állami egyentankönyvek minőségével a szülők túlnyomó többsége nem elégedett.
Ezúttal közöljük a végeredményeket; a hátralevő kérdések elsősorban az oktatási rendszer egészéről és az elmúlt 8 év megítéléséről vonnak mérleget.
Menekülés az állami intézményekből
Minden szülő a legjobb oktatást akarja gyermekének; sajnos a magyar állami oktatási rendszer gyengesége közismert, ezeket jól jelzik kérdőívünk korábban már ismertetett eredményei is. Mindez beindított egy menekülési folyamatot: a szülők, amint adódik lehetőség, kiveszik az állami rendszerből gyermeküket, és átviszik más helyekre, például alapítványi iskolákba, egyházi iskolákba vagy magántanulói csoportokba, esetleg egyénileg folytatják magántanulóként. Amint az alábbi ábrán látszik, ez a szándék igen erős: a válaszadók összesen 65,3%-a menekülne az állami oktatási rendszerből. Ebből 11,3% ezt meg is tette, és valamilyen formában ki is emelte gyermekét – szomorú kritikája ez oktatási rendszerünknek.
Talán még aggasztóbb a kép, ha megnézzük, hogyan alakul az állami rendszerből menekülők aránya attól függően, hogy az iskolával általában mennyire elégedett a szülő. Az alábbi ábrán külön mutatjuk azok arányát, akik az állami rendszerből kivennék, illetve nem vennék ki gyermeküket, attól függően, hogy az iskolát általában 1-től 5-ig hányasra értékelték. Látható, hogy a szülők által gyengének ítélt iskolákból a szülők szinte mind átvinnék a gyermeket nem állami iskolába. De még azok is, akik az iskolájukat 4-esre értékelték, többségében kivennék a gyermeket az állami rendszerből, akik pedig az iskolát a lehető legjobbra értékelték, több mint harmadrészben szintén menekülnének, pedig ilyen jó értékelést csak kevesen adtak (csupán 13,7%). Szomorúan láthatjuk tehát, hogy a „jó” iskola fogalma ma igen relatív, még a szülők által legjobbnak tartott helyeken is hatalmas problémák tapasztalhatóak. Az állami oktatás problémái az egész rendszerre jellemzőek, és még a legjobb iskolákban sem orvosolhatóak helyi szinten.
Természetes, hogy a szülő a lehető legjobb helyre akarja járatni gyermekét, ugyanakkor a menekülési útvonalak csak a családok kisebb része számára járhatóak. Örömmel látjuk, hogy működnek és indulnak kiváló alternatív kezdeményezések, ezeknél azonban sokszoros túljelentkezés és anyagi korlátok nehezítik a bekerülést. Országos méretekben elfogadhatatlan, hogy a gyenge állami közoktatás mellett tulajdonképpen az alapítványi és egyházi intézményekre alapozzuk gyermekeink jövőjét. Szülőként sem elégedhetünk meg azzal, hogy saját gyermekünket esetleg egy jobb intézménybe juttatva nyújtsunk neki jobb minőségű oktatást. Valamennyi gyermek együtt fogja alkotni a jövő magyar társadalmát, együtt fognak dolgozni, élni, egymás társai lesznek; nem lehetünk elégedettek mindaddig, amíg országunk valamennyi gyermekének színvonalas oktatást nem biztosítunk.
Előnyben részesített egyházi intézmények
Miközben az állami intézmények szerény anyagi körülmények között, sok kötöttség közepette működnek, az egyházi fenntartású intézmények összességében nagyobb anyagi támogatást kapnak, és emellett nagyobb oktatási autonómiát is élveznek, mind a tananyag, a módszertan és a tankönyvek kiválasztásában, mind az egyedi felvételi kritériumok alkalmazásában. Miként vélekednek erről a helyzetről a szülők?
Ahogy az alábbi ábrán látható, a szülők döntő hányada (80,9%) elutasítja az egyházi intézmények előnyben részesítését. Elsősorban azok helyeslik az egyházi intézmények preferálását, akik ilyen intézménybe járnak (9,3%), bár egy kisebbség úgy támogatja ezt, hogy maga nem ilyen intézményt vesz igénybe (6,6%).
Ha iskolafenntartónként lebontva nézzük az eredményeket, látható, hogy az egyházi intézménybe járók között jelentős a támogatottsága ezen intézmények előnyben részesítésének. Akik tehát élvezik ennek előnyeit, azok közül úgy tűnik, sokan fenntartanák ezt a rendszert, ezzel pedig jelentős ellentét alakulhat ki az egyes intézménytípusokba járók között. Még az egyházi intézmények esetében is jelentős azonban ennek a különbségtételnek az elutasítottsága. Úgy gondoljuk, úgy kellene megszüntetni az egyházi intézmények előnyben részesített helyzetét, hogy az állami (és hasonlóan az alapítványi) fenntartású intézmények is az egyháziakhoz hasonló anyagi juttatásokat és nagyobb autonómiát élvezhessenek.
Az egyházi intézmények előnyben részesítéséről az egyik szülő így fogalmazta meg felháborodását:
Felháborít, hogy az adónkból fizetett iskolafenntartási pénzek és a pályázatokból beépíthető összegek az egyházi iskolák javára fordítódnak javarészt, és az állami intézmények pedig egyre lepusztultabbak. Ez további kontraszelekciót indít el.
Néhány további szülői vélemény az egyházi intézmények előnyben részesítésérőlAz egyház minden iskolát átvesz nincs választás sok településen.
Az egyházi iskolák szupertámogatása vérlázító. Azonnal véget kell vetni, és minden szempontból szekularizálni a közoktatást.
Légenyessen romlott az oktatás az egyházi iskolák megjelenésével, akiknek nincs kötelező felvételi körzetük, kiválogathatják a gyerekeket, a szülő vagy képmutatóan behódol, vagy válalja az álami iskolában,a kevésbé válogatott osztálytársakat.
Egy egyházi iskolában a tanulók utáni fejkvóta duplája. Ez IGEN MÉLTATLAN és UNDORÍTÓ!
Az államinak mondott iskolák nem kapnak pénzt, ezzel szemben az egyházi iskolák milliárdos állami pénzzel gazdálkodhatnak. (lakóhelyemen van egyházi általános, és középiskola is).
Az állomosítás kirántotta a talajt az állami iskolák alól. Az egyházi iskolák támogatását pedig pofátlanságnak tartom! Veszélyes ideológia ez….
Az hogy egy egyházi tanuló 2,7-szer több fejpénzt kap mint az állami, minősíthetetlen.
A kötelező tankönyválasztás mely során a tankönyvpiacról kiszorították a bejáratott minőségi tankönyveket és helyette a központilag kiadott propaganda elemekkel dús könyvnek nem nevezhető lapokat juttatták vissza az iskolákba. Milyen érdekes, hogy az egyházi iskolákban megmaradtak a régi tankönyvek, nekik jó az is a világiban már nem. Az egyházi iskolákban az egy tanulóra jutó kvóta összességében másfélszerese a világi iskolákénak.
Igazságtalannak tartom, hogy az egyházi sulik kedvezményt kapnak, bár a „haszon” élvezői lennénk az egyházi iskolában elvileg, de gyakorlatilag nulla az oktatási szabadság használata.
Romlott, ráadásul gyomorforgató a vallás és az egyházak ránkerőltetése.
Nem értek egyet az egyházi iskolák túlzott favorizálásával, az egyenlőtlen helyzetek kialakításával.
Haszontalannak tartom a kötelező hit- és erkölcstan bevezetését, a sok adminisztrációs terhelést a tanároknak, az „ingyenes” hibás tankönyveket, főleg az egyházi iskolák anyagi túlkompenzálását.
Az egyházi iskolák több, mint kétszeres támogatása egyszerűen igazságtalan.
Az alapítványi iskolákat minden évben el akarják lehetetleníteni míg az egyházi intézmények háromszoros pénzt kapnak. Nem akar mindenki egyháziba járni.
Továbbtanulási lehetőségek
Szülőként közvetlenül is találkozunk oktatási rendszerünk lehetőségeivel és korlátaival, amikor a gyermek továbbtanulási terveiről gondolkodunk és gyűjtünk tapasztalatokat. Az alábbi ábra a középiskolai továbbtanulási lehetőségeket mutatja, itt a szülők többsége (62,9%) elégedetlen. Fontos észrevenni, hogy a korábbi kérdésekhez viszonyítva jelentősen magasabb a bizonytalanok száma, 18,3% nem tudott egyértelmű választ adni, elképzelhető hogy sok családot még nem érintett a továbbtanulás problémája. A bizonytalansághoz könnyen hozzájárulhattak a kormány jelentős változtatásai is: a gimnáziumi férőhelyek korlátozása, a szakképzési rendszer átalakítása, melyben megnehezült az átjárhatóság más intézmények és a felsőfokú tanulmányok felé.
Érdekes megfigyelni, hogy a lakóhely szerintni bontásban a budapesti szülők valamivel kevésbé elégedettek a középiskolai továbbtanulási lehetőségekkel, míg a kisebb településeken lakók kicsit elégedettebbek, holott a tényleges lehetőségek általában szélesebbek Budapesten és a nagyvárosokban, mint a kis településeken. Vajon azért látjuk ezt, mert a nagyvárosi szülők magasabb elvárásokkal rendelkeznek, és kevésbé elégedettek a valós középiskolák által nyújtott kínálattal? Esetleg a nagyvárosokban az életstratégiáknak inkább vált meghatározó részévé a továbbtanulás? Érdekes, továbbgondolásra érdemes kérdések ezek. Az viszont bizonyos, hogy az ország javát szolgálná, ha a szülők bízhatnának a gyermekük sikeres továbbtanulásában, éljenek akár nagyvárosban, akár kistelepülésen.
A felsőfokú továbbtanulás tekintetében szintén igen rossz a helyzet, a szülők itt is nagyrészt elégedetlenek (60,9%), de itt még nagyobb a bizonytalanok aránya (26,1%). Az államilag finanszírozott helyek drasztikus csökkenése és a fizetős helyek térnyerése miatt sok szülő bizonytalan abban, hogy a felsőfokú képzés elérhető-e. Tovább rontott a helyzeten, hogy a szakképzésből egyre nehezebb nem szakirányban felsőfokon továbbtanulni.
Az egyes iskolatípusok szerinti bontásban az általános iskolánál nagyobb bizonytalanság jellemző, míg a középiskolásoknál a gimnáziumi szülők viszonylag elégedettebbek, a szakgimnáziumoknál, szakközépiskoláknál elégedetlenebbek a szülők. Ez bizonyára összefügg azzal, hogy a gimnázium jobban felkészít a felsőfokú felvételire, a szakképzést pedig úgy alakította át a kormányzat, hogy a nem szakirányú továbbtanulás nagyrészt ellehetetlenült az alacsony közismereti óraszám és a kötelező szakirányú érettségi miatt.
A szülők iskolai végzettségét nézve a magasabb végzettségűek elégedettebbek a felsőfokú továbbtanulási lehetőségekkel. Elvileg ugyan a lehetőségek minden család számára hasonlóak, mégis a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező családok úgy tűnik, ugyanazokat a lehetőségeket jobban ki tudják használni, jobban fel tudják készíteni a gyerekeket a felsőfokú felvételire. Fontos lenne ezen változtatni, hogy a kevésbé iskolázott szülők gyermekei is megkaphassák azt a fajta felsőfokú oktatást, amit képességeik és érdeklődésük szerint igényelnének. Ez nemcsak az ő személyes érdekük, hanem az ország érdeke is.
Az elmúlt 8 év: javult vagy romlott az oktatás?
A kérdőív talán legizgalmasabb eredményei a szöveges kifejtő kérdések, ahol a válaszadóknak lehetőségük van kötöttségek nélkül akár részletesebben is kifejteni tapasztalataikat, véleményüket. Fontosnak tartottuk, hogy a válaszadók szabadon nyilatkozhassanak, elkerülve a más konzultációknál tapasztalható irányított kérdéseket és kierőltetett válaszokat. A szöveges válaszokból statisztikai módszerekkel készítettünk összesítést, a feldolgozás során a Szülői Hang Közösség önkéntesei csoportosították a válaszokat fő mondanivalójuk szerint.
Az első szöveges kérdésben arról kérdeztük a szülőket, hogy tapasztalataik szerint javult vagy romlott az oktatás színvonala az elmúlt 8 évben. Kértük, hogy indokolják válaszukat. Az elmúlt 8 évben a kormány nagyon sok változtatást vezetett be az oktatás terén, és egy igen markáns oktatáspolitikát folytatott. Bár 8 év alatt nem lehet megoldani minden problémát, ennyi idő már elegendő kell, hogy legyen ahhoz, hogy érzékelhető változások mutatkozzanak, és kellő tapasztalatot szerezzünk arról, hogy jó úton járunk-e.
A szülők elsöprő többsége (92,3%) úgy véli: romlott az oktatás színvonala az elmúlt 8 évben. Ezeknek a szülőknek jelentős része meg is indokolta, miért tapasztalt romlást, illetve kifejtették, hogy helytelenítik a kormány oktatáspolitikáját, vagy rossznak tartják annak eredményét. A szülők egy kis hányada (5,6%) szerint stagnált az oktatás színvonala, ők nem említettek kifejezett javulást vagy romlást sem. Csupán a válaszadó szülők egy kis hányada (2,1%) értékelte úgy, hogy az elmúlt 8 évben javult az oktatás.
A nagyon sok szöveges indoklás alapján (összesen 8050 szöveges válasz érkezett erre a kérdésre) megrajzolhatjuk az elmúlt 8 év oktatáspolitikájának szülői problématérképét annak alapján, hogyan indokolták a szülők a romlást. Az alábbiakban bemutatjuk azokat az okokat, amiket a szülők visszatérően jeleztek; itt a statisztikailag számottevő véleményeket soroljuk fel, amik a válaszok legalább 1%-ában szerepeltek. Azok az okok szerepelnek, amiket a szülők felsoroltak a szöveges válaszban; természetesen az egyes problémákkal a jelzettnél többen is egyetérthetnek, hiszen a rövid szöveges válaszokban nyilván nem lehetett teljes listát adni az összes problémáról. A jelzett problémákat két csoportra osztottuk: az oktatásra, annak minőségére vonatkozó problémákra, illetve az oktatási rendszerre vonatkozó problémákra, ezeket külön listázzuk.
Az oktatás minőségére vonatkozó vélemények az alábbi ábrán láthatóak, a vélemények gyakorisága szerint rendezve. Kiemelkedik a túlterheltség és az ehhez kapcsolódó fáradtság problémája, ezt csaknem minden második szülői válasz említette. De hangsúlyosan szerepel a felesleges és elavult lexikális anyag előtérbe helyezése és agyonhajszolása, és ehhez kapcsolódóan a készségfejlesztés, önálló gondolkodásra nevelés hiánya. A problémák listájában igen előkelő helyen szerepel a kormány által bevezetett tankönyvrendszer, melyet a szülők többsége elutasít, ahogy a korábbi részeredményekből is kitűnt.
Az oktatási rendszerre vonatkozó szülői vélemények listája az alábbiakban látható. Itt a tanári túlterheltség emelkedik ki, ezt tehát nem csak a pedagógusok mondják, hanem a szülők is érzékelik éppúgy, mint ennek eredményét: túl sok a kiégett pedagógus. A kormány oktatásirányító tevékenysége nem aratott sikert a szülők körében, a nem szakszerű oktatásirányítás került a harmadik helyre ebben a listában.
Egy szülő például így indokolta, szerinte miért romlott az oktatás az elmúlt 8 évben:
Romlott az oktatás színvonala, nem a gyermekek érdekeit nézik, hanem hogy megfeleljenek a kiadott tantervnek. Erről nem a pedagógus tehet. Nem kapnak elég szabadságot ahhoz, hogy a gyermekek képességeinek megfelelően tanítsanak. Több szabadságot kellene adni a nevelőknek, hiszen Ők látják a gyermekek képességeit és lehetőségeit.
Néhány további szülői vélemény az oktatás elmúlt 8 évérőlJelentősen romlott. A központosításnak köszönhetően nincs kapcsolat a döntéshozók és az intézmények között. Az iskolák kezéből kivették a tényleges irányítást. 4 éve kivettem a kisebbik gyerekem az állami oktatási rendszerből, alapítványi iskolába jár. A nagyobbik most érettségizik, de nem akar magyar felsőoktatási intézményben továbbtanulni.
Szülőként rettentetes megtapasztalni, hogy egyértelműen és folyamaotan romlott a helyzet. Míg a kétezres évek elején voltak kísérletek a progresszív pedagógiai módszertanok és a tantárgyközpontú oktatás helyett az alapkompetenciák fejlesztését támogató programok elterjesztésére, mára ezek alkalmázása csak ott van jelen, ahol a lelkes pedagógusok a tantárgyi követelmények szigorítását ellensúlyozva továbbra is alkalmazni próbálják. 4.-re már rémálom a tananyag, 10. évükre a gyerekek többsége teljesen motiválatlan a tanulásra, nem érdekli SEMMI. A mai iskola (néhány, jellemzően alapítványi kivétellel) minden gyereknek rossz, de ami egészen elkeserítő az a leszakadó társadalmi csoportok gyermekeinek elmélyült esélytelensége a közoktatásban. A lemorzsólódók száma évrő-évre nő, ahogy a 16 évesen az iskolarendszert végleg elhagyók aránya is, akik jórészt soha nem fognak iskolai végzettséget és szakmát szerezni, esélytelenné válnak a sikeres, független felnőtt életre. A magyar közoktatás tönkretétele miatt nagyon súlyos társadalmi következményekkel kell mindannyiunknak számolni. Azok sem ússzák ezt meg, akiknek módjukban van alapítványi iskolába, vagy privilegizált helyzetben lévő egyháziba kimenteni a gyereküket.
Határozottan romlott az oktatás. A gyerekek egyre leterheltebbek és egyre fásultabbak. Ebben a beszabályozott rendszerben a tanároknak is meg van kötve a keze. Nehéz így felelős állampolgárokká válniuk. Nálunk a nagyon magas létszám is létező probléma.
Romlott. A tankönyvek szörnyűek egyszerűen használhatatlanok és sok a tárgyi tévedés benne! Sok tanár nem akar tanítani, csak számon kérni. Túl sok a tananyag, nem elég alapos az oktatás. Gyakorlatiasabb általános képzésre és logikus gondolkodásra nevelesnek kellene célnak lennie az általános iskolában. A középiskolákban, pedig következhetne a speciálisabb érdeklődésnek megfelelő képzés.
Romlott. Az iskolák, tanárok önállóságát teljesen megszüntették.
Sajnos romlott. A tanárok, tanítók korlátozva vannak, és sok felesleges dolgot kell megtanítani a gyermekeknek, míg a valós élet nehézségeivel abszolút nem foglalkozhatnak.
Abszolútt romlott az oktatás színvonala. Itt a gyerekek butítása van előtérbe helyezve. A tanátoknak pedig nem az oktatás a feladatuk, hanem egyéb adminisztráció. A hétköznapi életben a gyerek akkor tud eligazodni, ha otthon a szülőnek sikerül megtanìtani!
Romlott: Az iskola betegítő: a tanárok túlterheltek, a gyerekek érdektelenek, képmutatásra tanítják őket, nincs önismeretfejlesztés.
Romlott. Nagyon túlterheltek a gyerekek és olyan dolgokat kell megtanulniuk … nem keveset… aminek az életben nem látja hasznát.
Szerintem határozottan romlott. Mind a pedagógusok, mind a gyerekek fáradtak, túlterheltek. Nincs idő a gyakorlásra, ismétlésre, a tanulnivaló „beépülésére”. Túl feszes a tanrend, nincs idő és mód arra hogy a gyerekek képességeit figyelembe vegyék, lassítsanak, személyre szabottan oktassanak a pedagógusok.
Romlott, alkalmatlan, kiégett tanárok, őskori rendszer, rossz minőségű könyvek. A tananyag, módszertan nem követi a kor változásait, nem fejlődik a technológiával, követi a mai gyerek gondolkodását. Nem tanulnak meg tanulni,gondolkodni a mostani oktatási rendszerben. Nem tesz lehetővé differenciált oktatást, még ha gyerek igényeli is.
Egyértelműen romlott! Egy adott tananyagot hiába magyarázok el úgy, hogy megértse a gyerek, dolgozatban pl nem fogadják el, simán áthúzzák, hiába helyes a megoldás, kap rá 0, azaz nulla pontot, mert nem úgy tanították az iskolában. Nem mindegy hogy vezeti le a gyerek a megoldást? Lényeg szerintem, hogy értse, és jó legyen a végeredmény! Ez szimplán vaskalaposság, ami most folyik az oktatásban. Ezért kénytelen vagyok magántanárhoz járatni a gyereket, aki el tudja magyarázni az adott anyagot a mai elvárásoknak megfelelően, mivel én nem tudom úgy, csak ahogy én tanultam (megjegyzem, úgy a gyerek is megérti, de hiába, ha nem fogadják el). Katasztrófa a mai oktatási rendszer! A heti kétszeri 7 tanóráról már nem is beszélve! És még csak az 5. osztályba jár a gyerek! Mi lesz középiskolában? Nagyon le vannak terhelve, rohanva tanulnak, idő sincs, hogy „ülepedjen” a tanult anyag.
Romlott. A korábbi jó tankönyveket felváltotta az ingyenes, de rosszabb tankönyv. A környezet tananyagban ide-oda kapnak a témakörök között és vannak olyanok, melyek nem az életkornak megfelelőek. Felsős irodalomban rengeteg a verstanulás (János vitéz 51 versszak), nekem 8-10 volt, még fel tudom mondani, a gyerekem már nem tud belőle csak egyet. Ésszerűsíteni kellene, és a jót, ami bevált megtartani.
Romlott. Nagy a leterheltség, túl nagy a megtanulandó anyag. Csapnivaló a nyelvoktatás. Digitális analfabéták kerülnek ki az iskolákból. Ritka a kompetencia alapú oktatás. A leggyakoribb még mindig a frontális előadás.
Romlott. Sok helyen tanár hiány van, a meglevő tanárok leterheltek, sokszor nincs megfelelő műszaki támogatásuk, rossz kedvűek, kiégettek. Tisztelt a kivételnek.
Romlott! Túlterhelt diákok, ideges, fáradt, gúzsba kötött tanárok. Lányom 15 éves korára szinte mintha „kiégett” volna, az iskola nem motiválja, a szorongás testi tüneteit is mutatja egy ideje.
Hihetetlenül nagy mértékben romlott. A gyerekeknek már nincs ideje és energiája gyereknek lenni. A mozgás számukra többé nem öröm, hiszen a testnevelésórák nagy részét nem megfelelő körülmények között töltik. A rajzolást, éneklést (általában a művészeteket) már negyedi osztályban megutálják, ami szerintem szintén abszurd.
Sokat romlott az oktatás minősége. A lányom 9 éve ugyanebben az iskolában tanult, ugyan azok a pedagógusok tanították, akik a fiamat. Az onnan hozott tudásanyaggal simán vette az akadályokat. A fiamék a sok felesleges tananyag miatt sok tantárgyból nem értek a tankönyv végére. 4 évig tanult erkölcstant, de nem tudtunk rájönni, hogy mire jó. Most nagyon sok plussz órájába kerül, hogy az elmaradást be tudja pótolni.
Bár a válaszadók túlnyomó többsége úgy ítélte meg, hogy romlott az oktatás az elmúlt 8 évben, kis számban akadtak olyanok is, akik javulást tapasztaltak. Ezek között a vélemények között azonban nem találtunk statisztikailag szignifikáns véleménycsoportot, azaz olyan javulást, amit az összes válaszadó legalább 1%-a jelzett volna. A javulást tapasztalók véleménye igen megoszlik, illetve néhányan inkább általánosságokat írtak. Olyan is akadt, aki ugyan javulást jelzett, mégis indoklásában inkább problémákról beszélt.
A javulást tapasztalók megoszló véleménye alapján úgy látjuk, hogy a pozitívumok elsősorban helyi eredmények, egyes pedagógusok és tantestületek odaadó munkájának gyümölcsei; a szülői válaszokból nem sikerült a teljes rendszerre érvényes pozitív trendet azonosítani.
Az alábbi szülői vélemény például konkrét pozitív tapasztalatokon alapul:
Nagyon sokat javult. Végre figyelnek az egészségmegőrzésre. Az iskolák nagyon sok anyagi támogatást kapnak. A városunkban működő iskola is számítógépeket, projektorokat, tableteket stb. kapott, bővítették, korszerűsítették.
Néhány további pozitív vélemény az oktatás elmúlt 8 évérőlJavult. Jobban a gyerekek képességeire építenek. Működik az egyéni differenciálás.
Javult. Sok megrendezett világversenynek magyar a győztese.
Javult. Ami esetleg romlott az nem a központi irányítás hibája, helyi problémák.
A mi iskolánkban javult, a többiben stagnál. De véleményem szerint ez a pedagógusképzés hibája miatt van így.
Úgy gondolom az oktatás javult, viszont a nagyfokú megterhelt és rohamos léptekben haladó gyerekek szervezete (lelke) nem tud lépést tartani a követelményekkel. A folyamatos elvárások sérülést eredményeznek.
Javult az előző időszakhoz képest, nem volt nehéz javítani.
Úgy érzem, alapvetően jószándékúak a változtatások, legalábbis indokoltak. Bízom benne, hogy meghozzák gyümölcsüket. Az oktatás hatalmas rendszer, minden elemének meg kell újulni, de ez 8 évnél is tovább tart. A pedagógusokon is érezhető az módszertani újító szándék. Ahol nem kötelező a kockás ing és hozzátartozó elmaradhatatlan roszzhangulatú elégedetlenkedés, ott egész jól együtt dolgozik gyerek, szülő és pedagógus – a megváltozott keretek közt is.
Javult, pl. eszközökben.
Javult! Nagyon fiatalon tanulják azt a gyermekeink amit mit gimnáziumba tanultunk! Ők ezáltal műveltebb el és okosabbak lesznek!
Javult. Felújított iskola jól felszerelt termek és jó szemléltető eszközök.
A tanárok ellenőrzésével javult.
Erősen javult! Az idegen nyelvek, informatika oktatási színvonala. Ezen kívül az egész napos oktatásban résztvevő gyerekek sokkal könnyebben és lazábban tanulhatnak, pl minden „tanulós” (magyar, matek) óra után egy pihenő óra következik (rajz, torna), így nem fáradnak el, és sokkal könnyebben tanulnak. A hit és erkölcstan tárgyak pedig fontosak, örülök, hogy kötelezővé tették!
Javult, testre szabott feladatokkalsegítik az egyéni fejlődést.
Javult. A követelmények objektívebbé váltak. Az egységes tankönyvek kompatibilissé teszik az iskolákat. Az iskolák között nincs különbség a fenntartó anyagi helyzete miatt.
Minden szinten javult a minősége. Köszönhető ez a folyamatos fejlesztéseknek, és nem utolsó sorban az értékelési rendszernek, amely igyekszik kiszűrni az alkalmatlan pedagógusokat. Sajnos az alkalmatlan szülőket nem lehet.
Oktatásunk jövője
A múltra és jelenre vonatkozó tapasztalatok mellett fontosnak tartottuk azt is megkérdezni a szülőktől, hogy milyen intézkedésekkel lehetne jobbítani oktatásunkon. Természetesen nem várhatjuk el, hogy a szülők oktatási szakemberként maguk tervezzék meg az oktatási reformot. Mégis, a szülők sokszor jól le tudják mérni, mi működik saját gyermeküknél, és min kellene változtatni ahhoz, hogy az oktatás sikeres legyen. Erre a szöveges kérdésre 7451 válasz érkezett, a véleményeket itt is csoportosítottuk, külön közöljük az oktatásra, annak minőségére vonatkozó felvetéseket, valamint az oktatási rendszerre vonatkozó javaslatokat. A feltüntetett százalék értékek itt is arra vonatkoznak, hogy hányan emelték ki az adott témát mint az egyik legfontosabb feladatot; természetesen a javaslatokat ennél többen is támogatnák.
Az oktatás jobbításánál az elsődleges feladat a tananyag és a tanítási módszerek átfogó korszerűsítése, és ezzel együtt a terhelés (mind tanóra, mind tananyag) csökkentése. A korábban már jelzett problémák megoldásánál a szülők javaslataiban feltűnik például a csapatmunka és kreativitás erősebb támogatása, az ideológiától mentes és gyakorlatias tananyag, vagy az osztályzás helyett a szöveges értékelés.
Az oktatási rendszerre vonatkozó jobbítási javaslatok első helyén az autonómia áll, ami mind tanári szinten, mind iskolai szinten megjelenik. Az iskola kulcsszereplője a tanár, az oktatás jobbításához pedig elengedhetetlen a pedagógusok képzésének és továbbképzésének javítása, ez jelenik meg a második helyen. Nagyon sokan nem elégednek meg a mostani rendszer kisebb-nagyobb toldozgatásával, e helyett a jelenlegi rendszer gyökeres átalakítására lenne szükség, ez jelenik meg a válaszok között a harmadik helyen. A válaszok között is megjelenik a sikeres (pl. finn) oktatási renszer tapasztalatainak beépítése, de hangsúlyosan szerepelt az alapítványi iskolák támogatása, a Klebelsberg Központ megszüntetése, az iskola fenntartó szerep visszahelyezése az önkormányzatokhoz, vagy éppen az oktatás finanszírozásának javítása és a tankötelezettség 18 évig történő visszaállítása is. Az oktatásirányításban felmerül, hogy szakembereket kellene bevonni, ugyanakkor a politika ne szóljon bele az oktatásba.
Szülői tükör
Felmérésünk az oktatáspolitika elmúlt 8 évét vette szemügyre. Természetesen tudjuk, hogy a helyzet korábban sem volt problémamentes, de a választásokhoz közeledve most arról kell véleményt mondanunk, hogy folytatódjon-e az elmúlt 8 évben megismert irányvonal. A felmérés eredményei a szülői tapasztalatokat kívánták számszerűen is bemutatni.
A számok mögött emberek rejlenek: gyermekek, akiknek akár teljes gyermekkorát beárnyékolhatják a magyar oktatási rendszer hiányosságai. Azok a gyerekek, akiknek az oktatási rendszer, a ma felnőtt társadalma nem tudta biztosítani a boldoguláshoz minimálisan szükséges készségeket, képességeket, tudásokat, támogatást, egész életükben megszenvedik ezeket a hiányosságokat. És a gyermekek mögött mindig ott áll a család, melyet a gyermekekhez hasonlóan szintén stresszel a lexikális ismeretek értelmetlen hajszolására épülő elavult rendszer.
Ezt a szülői felmérést szülők kezdeményezték és bonyolították le. Szeretnénk, ha az olvasó a számszerű eredményeken túl elgondolkodna azon is, mekkora szenvedés és elkeseredettség rejlik a kérdőívben megjelenő problémák mögött. Szülőként felelősek vagyunk gyermekeinkért. Bár a problémákat megoldani egymagunk nem tudjuk, fontos feladatunk, hogy hallassuk a hangunkat és jelezzük a bajt.
Akár jobban megérteni, akár jobban megérezni szertnénk a szülők jelzéseit, a szöveges visszajelzések segítenek ebben a legjobban. Ezért hoztuk létre a szülői tükröt, ahol a szöveges visszajelzések közül mutatunk be 10-10 véletlenszerűen kiválasztott anonim hozzászólást. Olvassunk bele, akár többször is!
Ajánljuk a szülői tükröt szülőtársainknak; szeretnénk, hogy közösen gondolkozzunk a problémáinkon, és közben próbáljuk meg egymást jobban, mélyebben megérteni. Habár szülőként nem rendelkezünk megoldási eszközökkel, mégis óriási lépést teszünk előre, ha a problémákra nem egyénileg külön-külön, hanem közösséggé formálódva igyekszünk megoldást keresni.
És külön ajánljuk a szülői tükröt az oktatáspolitika irányítóinak is! Vajon ilyen visszajelzésre számítottak? Vajon számítottak egyáltalán visszajelzésre? Szembe mernek-e nézni a gyerekekkel, akikre intézkedéseik hatnak, és akik majd felnőttként, érett fejjel véleményt tudnak formálni mindarról, aminek gyermekkorukban elszenvedői voltak? És őszintén szembe tudnak-e nézni velünk, szülőkkel, akik most gyermekeink mellett kiállunk?
Hallassuk a hangunk – tűzzük ki a zászlót!
A Szülői Hang Közösség azon dolgozik, hogy kihangosítsa a szülői véleményeket. Kérdőívünk sok problémára rávilágított, de nem állunk meg a problémák puszta kimondásánál.
Az oktatás jövőjét szívügyünknek tekintjük, mely a közelgő országgyűlési választásokon is kulcskérdés. Újabb online akciót indítottunk, melyben jelezzük, hogy az országgyűlési választások is alkalmat adnak az oktatás gyökeres megújítására, és ezt a véleményünket egy jelképes zászló elhelyezésével fejezzük ki. Csatlakozzon Ön is a Szülői Hang Közösség, a Tanítanék Mozgalom, a Független Diákparlament és az Oktatói Hálózat közös kezdeményezéséhez! Tűzze ki a zászlót Ön is, és mutassuk meg, hogy sokan tartjuk fontosnak az oktatás ügyét!
További részletek
Az online felmérés 2017 december 1 és 2018 március 11 között zajlott, a kitöltők önkéntes szülők, nagyszülők, akik saját tapasztalataik alapján adtak választ. A felmérés elsősorban a közösségi hálózaton lett meghirdetve és az oktatás iránt érdeklődő szülők csoportjaihoz jutott el.
További részletek az adatokkal kapcsolatbanAz összesen 11826 kitöltők megoszlása:
- Az iskola típusa: Általános iskola: 77%; Gimnázium: 15%; Szakgimnázium: 4%;Szakközépiskola: 2%;Nincs megadva: 2%.
- Az iskola fenntartója: Állam: 84%; Egyház: 12%; Alapítvány: 2%; Nincs megadva: 2% .
- A kitöltő lakóhelye: Budapest: 23%; Nagyváros (100 000 lakos felett): 16%; Város: 43%; Község 15%; Nincs megadva: 3%.
- A kitöltő iskolai végzettsége: Alapfokú: 1%; Középiskola érettségi nélkül 6%; Érettségi: 24%; Felsőfokú 67%; Nincs megadva: 2%.
A már lezárt kérdőív teljes terjedelmében itt tekinthető meg. A feleletválasztó kérdésekre adott válaszok összesítését, és ezeknek függését a statisztikai adatoktól illetve az iskola értékelésétől itt találhatja táblázatos formában; ebben közöljük azokat az adatokat is, amik a kiértékelésekben nem szerepeltek. A táblázat az összes válaszoló eredményét tartalmazza, ezért eltérhet a korábban közölt részeredményektől, a különbség azonban nem jelentős.
A kérdőívvel kapcsolatban az info@szuloihang.hu címen veheti fel velünk a kapcsolatot.
Megosztás
Vélemény, hozzászólás?