Mint bizonyára minden iskolás gyermeket nevelő szülő tudja, a jelenlegi kormány megszüntette a tankönyvpiacot, és az elmúlt 4 évben fokozatosan kivonta az iskolákból a tanárok által kedvelt és szívesen használt nem állami kiadású tankönyveket.

Mivel a tankönyvek korábban kiadott engedélyei öt évre szóltak, a most, 2018 áprilisában leadott megrendelés lesz az utolsó, amikor az iskoláknak még hivatalosan is van lehetőségük néhány nem állami könyvet megrendelni a tankönyvjegyzékről.

Azt javasoljuk a szülőknek, hogy ha lehetséges, hívják fel rá a tanárok figyelmét is, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel! Sokszor a tanároknak szükségük van a szülői támogatásra, hogy az állam által nem preferált tankönyveket meg merjék rendelni.

Sok iskolában ajánlanak gyakorláshoz, felvételire való készüléshez olyan tankönyveket is, amelyek már nem szerepelnek a tankönyvjegyzéken. Ezek a hivatalos iskolai rendelés során nem szerezhetők be, de a kiadóktól – általában a könyvesbolti árnál olcsóbban, bizonyos esetekben akciós kedvezményekkel – közvetlenül megrendelhetők. Ilyen igények esetén mindenképpen azt javasoljuk, hogy az iskola vagy a szülők vegyék fel a kapcsolatot a kiadóval.

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a jelenlegi kormány nem hajlandó tárgyalni a tankönyvekről. A tankönyvekkel kapcsolatban néhány visszatérő, szakmailag nem megalapozott állítást ismételgetnek, melyeket az alábbiakban cáfolunk.

Nem is biztos, hogy olcsó

A tankönyvpiac államosítása óta folyamatosan mondják, hogy az intézkedés célja az volt, hogy a tankönyvek OLCSÓBBAK legyenek.

De az állam miért nem JOBB tankönyveket akar?

Nem ezt szeretné mindenki, akinek fontos az oktatás?

A tankönyvek árát 2014 előtt is állami árkorlát szabályozta, a kiadók közti verseny miatt pedig ezt az árkorlátot sem érték el soha a kiadványok árai.

Az állami fejlesztések miatt a tankönyvek a társadalom számára egyáltalán nem lettek olcsóbbak! Az állam az Unió által a közoktatás fejlesztésére biztosított pénzből sok milliárd forintot költött el a kritikán aluli könyvek kifejlesztésére, propagálására, látszattovábbképzések és konferenciák tartására. Ehelyett ha az állam meghagyja a tankönyvkiadásban a piaci versenyt és a magánkiadókra bízza a fejlesztést, akkor ahogy korábban is, a magánkiadók saját költségre jobb könyveket fejlesztettek volna, és az állam az uniós forrásokat hasznosabb célra is fordíthatta volna.

Ingyenes, de minek?

A kormány szívesen dicsekszik azzal, hogy a tanulók többsége ma már ingyen kapja a könyvet. Valójában a rászorulók és a három- vagy többgyermekesek 2012-ig is ingyen kaptak könyvet. 2013 óta a leggazdagabbak is, a kormány tehát az arra rá nem szorulókat támogatja, miközben a hátrányos helyzetű tanulók oktatásának, továbbtanulásának támogatására nincs elegendő keret.

Ráadásul az ingyenkönyv valójában KÖLCSÖNKÖNYV. Azt év végén vissza kell adni, ezért nem lehet benne a lényeget kiemelni, jegyzetelni, és több éven át (pl. felvételire való készüléshez) sem lehet használni. Ha pedig a visszaadáskor már annyira elhasználódott, hogy már nem adható tovább, akkor a szülőnek ki kell fizetnie. Így úgy vesz könyvet a következő évfolyam egy tanulójának, hogy az ő gyermeke egész évben koszos, gyűrött, sérült könyvet használt.

A Szülői Hang Közösség által kezdeményezett szülői konzultáció eredményei egyértelműen mutatják, hogy a szülők a tankönyvek minőségét tekintik elsődlegesnek.  A 2017-ben végzett felmérések is jelezték, hogy a szülők az ingyenességnél sokkal fontosabbnak tartják a könyvek minőségét.

Egyenkönyvek, egyengondolkodás?

2019-től, ha már csak állami tankönyvek lesznek, a kormány évfolyamonként és tantárgyanként két könyv használatát engedélyezi. Arra hivatkozik, hogy így a tanulók számára nem okoz problémát az iskolaváltás.

Év közben azonban nagyon kevés gyerek vált iskolát. Ennél sokkal nagyobb, minden gyereket érintő kérdés az egyénre szabott oktatás! Minden szülő, akinek egynél több gyermeke van, tudja, hogy a gyerekek nem egyformák, gyakran nagyon különböző módon fejlődnek, más bánásmódot igényelnek.

Közülük is azoknak lenne a legnagyobb szükségük egyéni módszerek és nekik megfelelő, a sajátosságaikat tekintetbe vevő tankönyvek használatára, akik a legmesszebb állnak az átlagtól: a hátrányos helyzetűeknek, és a különleges tehetségűeknek. Az állami egyentankönyvek egyikükre sincsenek tekintettel.

A tanári szabadság korlátozása

Amíg még volt kínálat, a tankönyv kiválasztása ugyan valóban felelősséggel járt a tanárok számára, de ennél sokkal fontosabb, hogy a tanári munka szabadságát, a taneszköz, a módszerek kiválasztásának szabadságát is jelentette.
A korábban használt tankönyvek, tankönyvcsaládok mögött nagyon sok és nagyon értékes szellemi munka volt. Részben az, amellyel a szerzők és a kiadók megalkották, részben annak a rengeteg tanárnak a munkája, akik az évek során végiggondolták a tartalmukat, megoldották a bennük található feladatokat, kidolgozták hozzá a saját tanmeneteiket és óraterveiket. A tanárok tehát nem egyszerűen a könyvekhez ragaszkodtak, hanem annak a munkának az eredményeihez és értékéhez is, amit maguk fektettek bele a tankönyvek használatakor.

Az a kormány, amelyik egyszerűen a szemétre vág ennyi szellemi erőfeszítést és tartalmat, az végtelenül lenézi és semmibe veszi ezeknek az embereknek a munkáját.

A tankönyv kérdése csak egy apró töredéke az oktatáspolitikának. Ahogy a Szülői Hang Közösség szülők körében végzett felméréseiből is kiderült, a szülők többségét aggodalommal tölti el, hogy az elmúlt évek oktatáspolitikai intézkedései miatt a gyermekeink nem kapják azt a képzést, ami őket a 21. század kihívásaival szemben felvértezné. Az oktatás jövőjét ezért a közelgő országgyűlési választásokon is kulcskérdésnek tekintjük. Legújabb online akciónkban ismét felhívjuk a figyelmet az oktatás gyökeres megújításának szükségességére, és ezt egy jelképes  zászló elhelyezésével fejezzük ki. Csatlakozzon Ön is a Szülői Hang Közösség, a Tanítanék Mozgalom  a Diákvagyok Mozgalom és az Oktatói Hálózat közös kezdeményezéséhez! Tűzze ki a zászlót Ön is, és mutassuk meg, hogy sokan tartjuk fontosnak az oktatás ügyét!


 

  Megosztás