Él a státusztörvény, szenved a magyar közoktatás

Kiszolgáltatottságban tartott iskolák, óvodák

A pedagógusok a 2023 nyarán elfogadott törvénymódosítás következtében elveszítették közalkalmazotti státuszukat, és életbe lépett az úgynevezett státusztörvény. A kormányzat elsősorban a béremelésről szokott beszélni, de arról kevésbé, hogy eközben a pedagógusok milyen kiszolgáltatottá váltak az igazgatónak és az állami fenntartónak, és a túlmunka is nő. Szülőként tudnunk kell arról, hogy a törvény sok hátrányos elemet tartalmaz, amelyeket érdemi egyeztetés nélkül nyújtottak be a parlamentbe, és amelynek részleteit igyekeznek eltitkolni. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül bemutatjuk, milyen változásokkal szembesülünk szülőként a státusztörvény következtében.

1. Abszurd módon leszállították a pedagógusok szakképzettségi követelményeit!

A státusztörvény végrehajtását szabályozó rendelet jóval alacsonyabbra teszi a pedagógusok szakképzettségi követelményeit, pedig azokat már korábban is több lépcsőben leszállították. Többek között:

• Alsós tanítók is jogszerűen taníthatnak bármit a felső tagozatban: például egy alsós magyaros tanító taníthatja a nyolcadikosokat is matematikára, amiből felvételiznek is. A képzés során a tanítókat az 1-6. osztályosok tanítására készítik fel, így eddig a hatodik osztályig taníthattak jogszerűen, bár eddig is inkább kényszermegoldás volt, ha egy tanítót a felső tagozaton tanított. Most ezt bővítették ki, pedig a 7. és 8. osztályos gyerekek tanításához a tanítók nincsenek felkészítve, ehhez már másfajta pedagógiai módszerekre lenne szükség, és a tanítókat a műveltségi területtől függetlenül bármilyen tárgyra beoszthatnak akkor is, ha a tárgyhoz nem is értenek.
• Bevezették a középfokú óvodai nevelő képzést, ezután már középfokú is elegendő lesz az óvodában. Óriási a hiány a diplomás óvodapdagógusból, pedig a minőségi óvodai munkához csoportonként két diplomás óvodapedagógusra lenne szükség. A kormányzat a valódi megoldás helyett 2020-ban bevezette, hogy csak 8-12 óra között kell diplomás óvodapedagógusnak jelen lenni, így a gyakorlatban kivéreztették a csoportonkénti két óvodapedagógusra épülő óvodai rendszert, 8 óra előtt és 12 óra után már nincs végzettségi követelmény. A státusztörvény bevezetésével 2024-től tovább romlott a helyzet, hiszen ezután a középfokú végzettségű óvodai nevelő a még meglevő diplomás óvodapedagógusokat is kiválthatja. Pedig az óvodai nevelés alapozza meg a közoktatást, itt tanulják meg a gyerekek a közösséghez való kapcsolódást. A kisgyerekek nevelése egyre nagyobb kihívást jelent, a korábbiaknál is nagyobb szükség van az egyénre szabott, minőségi foglalkozásokra. Az új rendelkezés az óvodák minőségének további romlását jelentik.
• Egy adott szakterületen diplomával rendelkezőnek elég az is, hogyha meghallgatja az egyetemen a tárgy oktatásával kapcsolatos előadásokat, de oktatási gyakorlattal, pedagógiai és pszichológiai ismeretekkel nem kell rendelkeznie, úgy is taníthat, ha az iskola nem tud pedagógus diplomával rendelkező tanárt felvenni. Lehet ugyan, hogy valaki saját szakmaterületén kiváló, és egyetemi előadásokat is meghallgatott az oktatásról, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy jól tud tanítani. A pedagógiához szakértelemre és pszichológiai tudásra is szükség van, amit nem lehet csupán elméletben elsajátítani. Attól, hogy valaki például jó matematikus, még egyáltalán nem biztos, hogy jól tud tanítani matematikát és meg tudja találni a közös nyelvet akár a nehézségekkel, problémákkal küszködő gyerekekkel is.
• A természettudományos területen a tanárok más tantárgyra is beoszthatóak, például egy fizikatanárt beoszthatják biológia vagy kémia órát tanítani úgy is, hogy az abból a tantárgyból semmilyen képzésben nem vett részt. Az összevont természettudományos tantárgy előremutató kezdeményezés lehetne, ha olyan pedagógusok tanítanák, akik ehhez megfelelő képzésben részesültek. Enélkül viszont csak a pedagógushiány elfedésére alkalmas.

Mindez természetesen nem a gyerekek érdekeit szolgálja, hanem a jelenlegi kormány spórolásának az eredménye: a pedagógusok botrányosan rossz anyagi és erkölcsi megbecsültsége ide vezetett. Egyre kevesebb a pedagógus, és a valódi megoldások helyett inkább a korábbi kényszerű jogszerűtlen gyakorlatokat legalizálták. Mindez a gyerekeken csattan, akikkel megfelelő szakmai és pedagógiai szakképzettség nélküli személyek foglalkoznak, ami pótolhatatlan veszteséget vagy akár maradandó lelki sérüléseket is okozhat.

Mit tehetek?

 

2. A tankerület áthelyezheti a tanárokat egy másik intézménybe!

A státusztörvény értelmében a pedagógusokat a tankerület utasíthatja az adott járáson belül egy másik intézményben történő munkavégzésre. Így szülőként bármikor elveszíthetjük gyermekeink kedvenc tanárait, amennyiben a tankerületi hivatalnokok épp úgy látják jónak. Lehet persze, hogy a másik intézményben épp örülnek, ha az óriási pedagógushiány közepette odavezényelnek egy szaktanárt, de valóban ez lenne a jó megoldás?

Mindez legfeljebb tűzoltásra alkalmas, miközben a pedagóguspályát kerülni fogják a fiatalok, a kényszerből áthelyezett pedagógusok pedig rövid úton elhagyhatják a hivatásukat – ki fogja így holnap tanítani gyerekeinket?

Mit tehetek?

 

3. Diplomával még nem rendelkező egyetemistákat is alkalmazhatnak pedagógusként!

A státusztörvény értelmében az oktatási intézményeknek lehetőségük lesz akár még a diploma megszerzése előtt pedagógusként foglalkoztatni az egyetemistákat! A gyerekekkel így gyakorlatilag még diákok fognak foglalkozni, akiknek nincs meg az önálló pedagógusi munkához a megfelelő képzettségük és tapasztalatuk. Természetesen a gyakorlótanítás hasznos lehet, de itt nem erről van szó: a gyakorlótanítással ellentétben itt nincs vezetőtanár vagy mentor, aki az egyetemista munkáját nyomon követi, hanem a pedagógusjelöltet munkavállalóként alkalmazzák, és gyakorlatilag bedobják a mélyvízbe.

Ez egy elkeseredett kísérlet az óriási pedagógushiány enyhítésére, de közben a gyerekek hátrányt szenvedhetnek, és az egyetemistáknak is könnyen elmehet a kedve úgy, hogy pluszmunkában, megfelelő felkészültség és támogatás nélkül állnak munkába, így végül a pedagógushiány tovább fog nőni. 

Mit tehetek?

 

4. Már a saját pedagógiai programjukról sem dönthetnek a tanárok!

A státusztörvény értelmében az iskolák, óvodák pedagógiai programjáról már nem a pedagógusok döntenének, hanem a felülről kinevezett igazgató. Pedig ki más tudná legjobban, hogy mire van szüksége a gyerekeknek és milyen módszerekkel lenne a legjobb tanítani, mint maguk a pedagógusok?

Anélkül, hogy az iskolák, óvodák maguk döntenének saját működéséről, és ehelyett felülről rá lehet erőltetni az iskolákra és az óvodákra a feltételeket, az önállótlan pedagógusok hogyan fognak önálló gyerekeket nevelni? Hasonlóan az oktatási intézmények éves munkarendjéről és a szervezeti és működési szabályzatról is mások dönthetnek a törvénytervezet értelmében, és ezzel tovább erőltetik az értelmetlen és fojtogató központosítást. Az intézmények kevésbé tudnak alkalmazkodni a helyi adottságokhoz és a gyerekek igényeihez, a tankerületek pedig könnyebben ki tudják vetetni a költségesebb programokat és státuszokat, hogy spóroljanak a közoktatás működésén és ezáltal spóroljanak a gyerekeken.

Mit tehetek?

 

 5. Nincs állandó nevelőtestület: akár a tanárok több, mint fele is lehet óraadó!

A hatalmas pedagógushiány következtében az iskolák egyre nehezebben találnak megfelelő pedagógust, a hiányokat pedig óraadókkal próbálják pótolni. A kormányzat a problémák gyökerének megoldása helyett itt is inkább lazítja a szabályokat: a törvénytervezet szerint állami iskolákban akár a tantestület több mint fele is állhat óraadókból. Ők teljes egészében nem részei a nevelőtestületnek, a pluszmunkák növekvő terhei az egyre kevesebb állandó státuszban levő pedagógust terhelik. 

Az oktatás, nevelés csapatmunkát igényel a pedagógusok részéről, de a rengeteg óraadó következtében szétesnek a nevelőtestületek. A következmények: csökkenő színvonal, több frusztráció és egyre kevesebb pedagógus, aki tanítaná a gyerekeinket. 

Mit tehetek?

 

 6. Kizsigerelik a pedagógusokat!

A pedagógusok már most is túl vannak terhelve, hiszen hetente 22-26 tanórát kell tartaniuk, és a felkészülés, dolgozatjavítás és egyéb teendők még legalább ugyanennyi munkát jelentenek, így munkaidejük összességében már most is meghaladja a heti 40 órát. A bevezetendő új törvény ezt tovább rontaná azzal, hogy az elrendelhető helyettesítések számát évi 30-ról 80-ra emelik, a túlórák kifizetését továbbra sem garantálják, és megkönnyítik a munkáltatónak, hogy akár rövid határidővel is berendeljék helyettesíteni a pedagógusokat. A munkáltatónak lehetősége lesz elrendelni, hogy a pedagógus akár heti 40 órát is az iskolában töltsön az eddigi 32 helyett, de egyes esetekben még a heti 48 órás iskolai munkavégzés is elrendelhető, és ezekben a számokban nincsenek benne az otthon elvégzendő pluszmunka. A már korábban is hatalmas munkateher tovább nő, de még ha nem is minden iskolában alkalmazzák a törvényben rögzített maximumot, a pedagógusok kiszolgáltatottsága akkor is elrettentő. 

Szűklátókörű kormányzati hozzáállásra vall az, hogy a pedagógushiányt a még pályán levők kizsigerelésével akarják megoldani! Nyilvánvaló, hogy így az oktatás színvonala tovább fog zuhanni. Célravezetőbb lenne inkább vonzó munkakörülményeket teremteni, hogy minél több fiatal válassza a pedagóguspályát. 

Mit tehetek?

 

7. Szétbomlasztják az összetartó nevelőtestületeket!

A státusztörvény olyan évenkénti igazgatói teljesítményértékelést vezet be a pedagógusok számára, ami a pontozásban „alulteljesítőket” mindenképpen bünteti azáltal, hogy megtiltják számukra a béremelést, de még az is megtörténhet, hogy csökkentik a bérüket. Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetett, az igazgató évenkénti pontozására alapozó rendszer sok visszaélésre ad lehetőséget. 

Képzeljünk el egy olyan iskolát vagy óvodát, ahol a pedagógusok összetartó közösségben egymást támogatva mindenki megelégedésére jól dolgoznak. De hiába végzik munkájukat legjobb tudásuk szerint és tartanak akár kíváló tanórákat, a rendszer a kiváló pedagógusokat is büntethet, mivel a pontrendszer egyeseket „alulteljesítőnek” minősíthet akár azért, mert nem pont azokat a pluszmunkákat szeretnék elvégezni, amit az igazgató kijelöl. Nekik jobban megérheti akár más intézménybe elmenni, ahol elismerik munkáját és ugyanolyan teljesítménnyel akár a legjobban elismertek közé kerülhetnek és fizetésemelést kaphatnak. De mégha nem is mennek el, az addig összetartó csapatban az értelmetlenül erőltetett mesterséges bérkülönbség feszültségeket okoz, mérgezi a pedagógusközösséget. A kormány most egy olyan rendszert erőltet a pedagógusokra, ami kiszolgáltatja őket az igazgatóknak, hogy ezáltal az igazgató könnyebben utasíthassa többletmunkára őket. A rossz teljesítményértékelési rendszer így nem javítja, hanem rontja az oktatás minőségét.

Mit tehetek?

 

8. A rendszer torzítja a diákok érdemjegyeit!

A státusztörvény olyan évenkénti teljesítmény alapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, ami torzíthatja a diákok érdemjegyeit. Mivel az osztályzatok alakulása is szerepet kap a fizetéseknél, előfordulhat, hogy az osztályzatok aszerint módosulhatnak, hogy a pontrendszerben épp miként éri meg jobban: ha a pontrendszerben megéri a tavalyi átlaghoz képest javítani, a gyerekek érdemjegyeit felkerekíthetik. De ha adott esetben a pedagógus pontrendszerben nem érdemes túl jó jegyet adni, hogy aztán a következő években könnyebb legyen ahhoz képest javítani, az érdemjegyeket lefelé kerekíthetik a későbbi eredményesség érdekében. Ezzel az érdemjegyek torzulhatnak, nem a gyerekek valós teljesítményét tükrözik.

Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetett, az igazgató évenkénti pontozására alapozó rendszer sok visszaélésre ad lehetőséget. Amennyiben a pedagógusok fizetése attól is függ, hogy a gyerekek milyen osztályzatot kapnak, akkor előfordulhat, hogy ez befolyásolja az érdemjegyeket és ezáltal pont a gyerekek érdekei szenvednek csorbát.

Mit tehetek?

 

 9. A látszat fontosabb lehet, mint az érdemi pedagógiai munka!

A státusztörvény olyan évenkénti teljesítmény alapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, amiben az igazgató egy előre meghatározott, részben módosítható séma szerint pontozza a pedagógusok munkáját. Csakhogy a pedagógusok munkáját nehéz számszerűsíteni éppúgy, mint ahogy a szülők teljesítményét is elég nehéz lenne pontozni. 

Így aztán a látványos teljesítményt lehet, hogy jobban díjazza a rendszer, mint az érdemi pedagógiai munkát. Például a tanórán kívüli programok szervezésével a pedagógus sokkal könnyebben gyűjthet pontokat, mint az órai pedagógiai problémák megoldásával, ami nem annyira látványos. Az igazgatónak, illetve helyetteseinek ritkán van elegendő idejük és lehetőségük a pedagógusok szakmai, emberi erőfeszítéseinek részletes követésére. Könnyen lehet, hogy a gyerekek és a családok is megérzik, hogy egy-egy programon való részvételt (színházlátogatás, kirándulás, stb), mint könnyen látható eredményt a pedagógus érezhetően jobban támogat a várható fizetésemelés miatt, míg más nagyon is fontos, ám kevésbé látványos tevékenységekre nem marad sem idő, sem energia.

Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetett rendszer inkább a látszatra ad, és kevésbé figyeli a gyerekek valódi érdekeit.

Mit tehetek?

 

 10. A rugalmatlan rendszer nem tud alkalmazkodni az év közben felmerülő igényekhez! 

A státusztörvény olyan teljesítményalapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, amiben az igazgató előre egyezteti az éves célkitűzéseket a pedagógusokkal, amik aztán később már nem módosulnak. Emiatt a rendszer nem tud jól alkalmazkodni  az év közben felmerülő igényekhez, pedig erre sokszor szükség lehet. Minden gyerekközösségben előfordul, hogy váratlanul felmerülő szempontok, problémák miatt változtatni kell az előzetes terveken. 

A pedagógus teljesítményértékelés éves ciklusa nem ad mozgásteret, nem alkalmazkodik az évközi változásokhoz, és emiatt az aktuálisan felmerülő problémákra nem jut kellő idő, figyelem. Pedig sokszor épp nem az előre eltervezett tananyag leadására, hanem a gyerekek aktuális igényeire odafigyelő, a rugalmas oktató és nevelő munka mellett elkötelezett pedagógusra lenne szükség.

Mit tehetek?

 

11. A nehézségekkel küzdő gyerekek nem kapnak elég támogatást!

Jelenlegi oktatási rendszerünk egyik legnagyobb problémája már most is, hogy aki bármilyen okból lemarad – akár tanulási nehézség, akár hátrányos helyzet vagy családi okok miatt – az nem kap elegendő támogatást, és a lemaradás végül behozhatatlanná válhat. Ezt a problémát a státusztörvény nemhogy nem kezeli, hanem még tovább súlyosbítja a bajt. 

Az általános pedagógushiány miatt a pedagógusokon nagyon nagy a teher, és szinte lehetetlen minden feladatot jól elvégezni. Már most is nagy a hiány a pedagógus munkát segítő szakemberekből (fejlesztők, pszichológusok, gyógypedagógusok, szociális segítők, stb.)  Ehhez jön most az új törvény által bevezetett teljesítményalapú bérezés, mely az igazgató által évenként kiosztott pontokra alapul. De ez a pontrendszer nem fektet elég nagy hangsúlyt a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel való külön foglalkozásra; bár ez is szerepel a pontrendszerben, a kapható pontok nem túl magasak ahhoz képest, hogy mekkora munkát jelent ez a feladat, ha azt a pedagógus lelkiismerettel végzi. Sokkal könnyebb lesz pontokat szerezni látszat-eredményekkel, pl. egy-két tanórán kívüli program megszervezésével. Emiatt pont azokra juthat kevesebb figyelem, akiknek leginkább szükségük van rá. 

Mit tehetek?

 

 12. Megfélemlítik és kiszolgáltatják a pedagógusokat!

Az új törvény által bevezeteett teljesítményalapú bérezés a pedagógusokat olyan szubjektív szempontok alapján is értékeli, mint például a „kulturált, a közszolgálati feladatellátásnak megfelelő viselkedés” vagy „az intézmény jó hírének erősítése a személyes, írásos, online kommunikációban, viselkedésben”.  Mindezt az igazgató értékeli ki, és végső soron a fenntartó (tankerület) hagyja jóvá, vagyis a hatalmi pozícióban levő tankerület úgy is beleszólhat, hogy személyesen nem is ismerik a pedagógust. 

Az ilyen szubjektív értékelések visszaélésre adnak lehetőséget és alkalmasak a kritikai vélemények elnyomására, a pedagógusok öncenzúrázására, a „ne szólj szám nem fáj fejem” hozzáállás elterjesztésére, pedig pont ennek ellenkezője lenne a fontos. Inkább tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy a problémákról beszélni kell ahhoz, hogy megoldások születhessenek! Ahol a pedagógusok ki vannak szolgáltatva és meg vannak félemlítve, ahol a valós problémák kimondásáért pénzmegvonás járhat, ott a gyerekeink sem tudják megtanulni, hogy ki kell állni önmagunkért és egymásért. 

A kormányzat most egy olyan rendszert vezet be, ahol a teljesítményértékelés egyoldalú: az igazgató értékeli a pedagógust, de a pedagógus már nem értékelheti a feletteseit; pedig a jól működő teljesítményértékeléseknél a beosztott is adhat értékelést a feletteseiről. Az állami közoktatásban jelenleg olyan rendszer működik, amiben a kormányzat felülről úgy nevezi ki az igazgatókat, hogy a pedagógusoknak, szülőknek és a diákoknak még véleményezési joga sincsen. Vannak ugyan még szakmailag jól felkészült, kiváló igazgatók, de sajnos már évek óta gyakori, hogy politikai alapon történnek az igazgatói kinevezések. Egy ilyen rendszerben az egyoldalú és szubjektív igazgatói pontozás sokszor inkább a hatalmi elnyomás, mintsem a szakmai motiváció eszköze lehet. Mindezt a státusztörvény tovább súlyosbítja további megfélemlítő eszközök bevezetésével, mint például a pedagógusok elleni fegyelmi eljárás és fizetéscsökkentés lehetősége. Alig találni olyan pedagógust, aki nyilvánosan meri vállalni építő kritikai véleményét, a státusztörvénnyel pedig helyzet tovább romlik és sokan elhallgathatnak vagy elmehetnek. Mint mindig, ennek is a gyerekek látják a kárát.

Mit tehetek?

 

 13. Meghosszabbították a pedagógusok felmondási idejét!

A státusztörvény szerint a pedagógusok felmondási ideje az eddigi két hónapról három hónapra nő. Rövid távon ez persze könnyebbséget jelenthet az intézménynek, hiszen több idő marad a hatalmas országos pedagógushiány közepette valaki mást keresni. Csakhogy ez egy szűklátókörű hozzáállás: a távozni kívánó pedagógusnak nem sok kedve lesz kényszerből tovább ott maradni, amit a gyerekek is biztosan érezni fognak. Ez a kényszer elrettentő lehet, hiszen nehéz váltani: a legtöbb munkáltató nem fog három hónapot várni az új belépőre, így mindezzel a munkahelyváltás lehetőségét korlátoznák. Így végső soron csak tovább nő a pedagógushiány, nem lesz, aki tanítsa gyerekeinket! Épp elég nehézség van az ezer sebből vérző magyar közoktatásban; aki mindezek mellett is pedagógusnak megy, az legalább nem szeretné magát röghöz kötve érezni.

Mit tehetek?

 

14. A béremelés egyáltalán nem annyira vonzó, mint amennyire azt a kormányzat láttatni próbálja!

A valódi megoldás a pedagógusok anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülése lenne. A kormányzat 2024-ben azt ígérte, hogy a pedagógusok átlagbére eléri a diplomások átlagbérének 72%-át. Annak kellene örülni, hogy azok a pedagógusok, akik gyermekeinket oktatják, nevelik és remélhetőleg minél több gyereket a diploma felé irányítanak, ők maguk továbbra is jóval kevesebbet keresnek, mint a többi diplomás?

Az elmúlt években a helyzet olyan mértékben tarthatatlanná vált, hogy évente 4-5 ezer pedagógus hagyta el választott hivatását, és helyettük legtöbbször csak nyugdíjasokat vagy részmunkaidős óraadókat találtak. Sok esetben épp a legelhivatottabb, legkiválóbb pedagógusok mentek el, a pályán maradókra pedig ezzel még nagyobb teher hárul, és ez végső soron gyermekeinken csattant, hiszen így nem kaphatják meg az őket megillető minőségi oktatást, amin jövőjük, és egyben országunk közös jövője múlik.

A jelenlegi kormányzat azt az ígéretet tette, hogy a 2025-ös emelésekkel a pedagógusok átlagbére eléri a diplomás átlagbérek 80%-át; ezt EU-s források bevonásával garantálják 2030-ig. Nézzük ezt egy pályaválasztás előtt álló érettségiző fiatal szemszögéből: ha a pedagóguspályát választja, akkor épp 2030 után kellene munkába állnia, amikor már a diplomás átlagbérek 80%-a sem lesz garantált, és a pedagógusbérek várhatóan ugyanolyan gyorsan elveszítik értéküket, mint ahogy 2013 után is, amikor a jelenlegi kormányzat korábbi ígéretét megszegve mégsem emelte a minimálbérrel összhangban a pedagógusbéreket. Most már ígéret sincs arra, hogy a pedagógusbérek hosszabb távon is megtartják értéküket akkor is, amikor nem fog jönni ehhez EU-s támogatás. Eközben a munkaterhek jóval magasabbak, mint más szakmák esetében, a státusztörvény következtében pedig a kiszolgáltatottság is nőtt. A pedagóguspályát nem lehet így vonzóvá tenni. Több tiszteletet a pedagógusoknak, több tiszteletet a magyar gyerekeknek!

Mit tehetek?

 

15. Ki fog tanítani, ha a pedagógusok elhagyják a pályát?

A státusztörvény miatt már eddig is több ezren jelentették be felmondási szándékukat, az elmúlt években évente 4-5 ezer pedagógus távozott, és a számuk tovább nőhet. A szakszervezetek becslése szerint már most is 20 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, a sok nyugdíjazás és a kevés fiatal pályakezdő miatt a helyzet a következő években drámaian romolhat tovább. A maradókra még több teher hárul, a felmondási spirál erősödik.

Ne feledjük, hogy a probléma elsősorban a gyerekeket, és ezáltal minket, szülőket érint! A pedagógusok felmondhatnak, és viszonylag gyorsan találnak jobban fizető, kevesebb munkával, felelősséggel és stresszel járó másik állást. De a gyerekek és velük együtt mi szülők nem tudunk felmondani. Ki fogja tanítani így a gyerekeket?

A bajok megoldása kormányzati felelősség. A közoktatás problémáihoz lehetne úgy viszonyulni, hogy a problémák gyökerét kezeljük, az érintettek és a szakértők bevonásával közösen emeljük a pedagóguspálya szakmai, erkölcsi és anyagi megbecsültségét. Sajnos ehelyett a jelenlegi kormányzat a problémákat inkább letagadja, a szószólókat igyekszik elhallgattani miközben hazug sikerpropagandát folytatnak, de a valódi kérdésekre nincsenek érdemi válaszaik. A közoktatás problémáit nem lehet a bérkérdésre leegyszerűsíteni, mint ahogy a jelenlegi kormány sokszor igyekszik ezt beállítani, és sajnos a pályát elhagyó számtalan kiváló pedagógus sem fog egyből visszatérni attól, hogy a béreket némileg magasabbra, de még így is a többi diplomás bérének csupán 72%-ára emelték. A minőségi közoktatás működtetéséhez szükséges feltételeket a kormányzatnak kell megteremtenie, enélkül maguk a pedagógusok a legjobb szándékuk ellenére sem tudnak jó iskolát, óvodát teremteni gyermekeinknek. 

További info:

• Fidesz-magyar szótár a státusztörvényhez
• Civilek a benyújtott státusztörvényről
• Státusztörvény: érdemi egyeztetés nélkül, a szülői szempontok figyelmen kívül hagyásával nyújtották be a törvénytervezetet
• Törvénymódosítás a fejünk felett: önállótlan pedagógusok neveljék önállóságra a gyerekeket?
• A gyerekeket is érinti a pedagógus teljesítményértékelési rendszer
• statusztorveny.hu
• Törvénytervezet a köznevelésben foglalkoztatottak jogfosztásáról

  Megosztás

Megosztási kép: Photo by Caleb Woods on Unsplash