Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

A szakgimnáziumi képzés szakmai része kritikán aluli. Egy év alatt három tanárváltás volt, teljességgel alkalmatlan személyekkel. Ennek legfőbb oka az alacsony fizetés, mely a valódi szakembereket eltántorítja az iskolai oktatástól, s csak az marad, aki sem pedagógusként sem szakmai szinten alkalmatlan.

A gyermekvédelem 2016 ban végleg elesett, és azóta is több sebből vérzik. Családsegítő,edetmenedzser,iskolai szoc segítő, gyvr,rengeteg papír,felesleges levelezési,nincs egy kézben a család és a probléma. Szerintem széthullott az egész. A legfontosabb,hogy az akta tökéletes legyen (aláírás,pecsét,levelek ide-oda), a sok bába közt elveszett a gyermek.

Gödön 13 tanár-tanító mondott fel, sok esetben nem szaktanárok tanítják a gyerekeket.

Kis településen sok az óraadó tanár. Szülőként sose láttuk őket, sose tudtunk velük beszélni. Szinte minden évben új tanárhoz, szokásokhoz, elvárásokhoz kellett alkalmazkodnia a gyerekeknek.
A tanári túlterheltség talán a kötelező napközin látszott leginkább. Már nem maradt tanári motiváció a délutánra. Kaptak egy rakat leckét, hogy biztos kitartson 4-ig, és elég legyen megkövetelni, hogy csendben üljön, és írja a házi feladatot. Ha nem ment, segítséget nem kapott. A felügyelő pedagógus viszont végezhette egyéb feladatait.
Gyermekvédelmi szakembert nemigen láttunk. Bár talán annak nevezhető az iskolába évente 1x kijáró rendőr aki DADA órát tarott.

Matamatika, nyelvszakos, technika, szakos pedagógust felvenni szinte lehetetlen.

A jól képzett felkészült pedagógusok elhagyják a pályát! Ma a pedagógusnak nincs tekintélye, a gyerekek a tanár fejére nőttek. A tanítás egyre lehetetlenebb helyzetben van, így aki akarna az sem tud megfelelő színvonalon tanulni az állami iskolákban. Ezért a szülő ha van pénze korrepetáltatja, ha nincs pénze, akkor a gyerek lemarad, lemorzsoklódik, majd életkora miatt képzetlenül, értelmi szegényen kikerül az oktatásból! Siralmas állapotok vannak az oktatásban is!

A gyerekek összezsúfolása egy-egy osztályban. Szerintem az egészséges, a gyerekeknek is jó létszám a 10-15 fő. Így minden gyerekhez oda tudunk lépni, segíteni tudjuk a nehezebben haladót és a tehetségest is. Van lehetőség a gyerekekkel való beszélgetésre, problémáik, gondjaik, örömeik, ötleteik meghallgatására. Az ingyen helyettesítések. A tavalyi tanévben 1 hónapnyi helyettesítésem volt, s ezért egy fillért nem fizettek.

A pedagógusokra sok felesleges terhet rak a hozzá nem értő oktatás-irányítás. Folyamatosan túlterheltek és fáradtak vagyunk. Miközben kényszerűségből igyekszünk megfelelni a fenntartó elvárásainak, a lényegre nem marad elég idő és energia: a gyerekekre. Szegényeket pont úgy végletekig kifacsarja ez a rendszer, mint minket. Én boldogan szeretnék boldog új generációt nevelni.

A kormány a közoktatásra csupán mint gyermekmegőrzőre tekint. Nincs korszerű tananyag, tankönyv, pedagógusképzés, módszertan, megbecsülés... - van viszont diákot és tanárt megnyomorító túlterhelés.

Elfogadhatatlan a központosított oktatás, a gyerekeimnek egyénre szabott figyelemre van szüksége. Túl zsúfolt a tananyag, sok a felesleges, lexikális tudáselem, és kevés a képesség és készségfejlesztés. Elfogadhatatlan az iskolák és pedagógusok autonómiájának korlátozása, adminisztratív túlterheltsége. Kreatív energiáikat felesleges és megalázó adminisztrációra kell fordítaniuk a gyerekekkel töltött értékes idő helyett.

Túl magas 30 feletti osztálylétszámok, a pedagógusoknak nincs elég szabadsága, nincsenek megbecsülve. Elavult, poroszos oktatási rendszer, infrastruktúra hiányos.

A speciális, fejlesztő oktatás-nevelésben vagyunk érintettek, az infrastrukturális ellátottság (eszközök, internetelérés stb.) csak döcög, a módszerek elavultak, az ellátó személyeket tekintve folyamatos, ijesztő mértékű a fluktuáció (minden tanévben van legalább 1 személyi változás, de általában 2-3 is), amiben a megbecsültség hiánya is megmutatkozik. Sokkal több iskolai férőhelyre lenne szükség a gyermekek számára, és sokkal több pedagógusra, asszisztensre stb., hogy pl. tudjanak együtt többen sétálni menni, betegségek esetén is tudjanak foglalkozásokat tartani helyettesítéssel stb. Az online oktatás siralmas volt, szinte mindent én mint szülő követeltem ki és segítettem, hogy megoldják, az intézmény nemcsak nem dolgozta ki és biztosította az oktatás mikéntjét, de nem is kezdeményezte, támogatta (maguk a pedagógusok igen, de az intézmény nem).

Egyes tantárgyak oktatásához szinte teljes egészében hiányzik a kerettanterv által meghatározott eszközállomány, ezzel maga az iskola, a fenntartó akadályozza a tanulók oktatáshoz való jogát. Ezen túl nincs mindenhol internet, nincs laptop, nincs függöny se, vigyünk, ha kell, meg persze ragasztópisztolyt és patront is. Az elmúlt tanévben talán két bérpapírt kaptunk, és ez évek óta így megy. Az órák lefedése valóságos számisztikai bravúr, papíron jól is néz ki, a valóságban pedig döntsön a pedagógus, mire/kire jusson idő... A vezetés ( intézményi és tankerületi szintű) szakmai, emberi hozzáállása egészen elképesztő. A megfélemlítés, megalázás mindennapos eszköz a pedagógusok felé.

Senki nem mer szólni! Az évtizedes megaláztatások, a feladatok pedagógusokra terhelése, a gyermekvédelmi rendszer összeomlása (egymásra mutogatás!), az életpálya-modell kudarca és a családok széthullása jellemzi a magyar oktatást-nevelést. A családok többsége széthullott, nagyon sok gyerek nő fel egyszülős/nevelőszülős/ mozaik családban. Nemhogy a nagyszülőket, de még a szülőket sem minden esetben ismerik (elváltak, a gyerek sem akar vele találkozni stb.) Ezen erkölcsi alapok és minták hiánya után a pedagógus feladata a példamutatás, ha kell a saját családjának a feladása árán is. "Mert a pedagógusnak nincs családja "!

Egy országot felemelni kiművelt emberfőkkel lehet. Olyan emberekkel, akik megtanultak gondolkodni, megértették, hogy a gondolkodásnak szabadsága van és ezzel élni lehet és kell. A pedagógus szakma megbecsültségét növelni kell, olyan bért kell kapniuk, amely mellett nem kell másodállást vállalni, hogy a családjukat el tudják tartani. Kezdő pedagógusok nem fognak sajnos a pályára jönni, ha kevesebbet keresnek, mint egy gyári munkás. A minőségi oktatást pedig úgy lehet megvalósítani, ha ez a pálya vonzó lesz és versengenek majd a pedagógus állásokért azok, akik ezt választanák hivatásnak.

Pedagógusként és szülőként is tapasztalom, hogy a közoktatásban uralkodó állapotok egyre tarthatatlanabbak. Intézményünk is pedagógus hiánnyal küzd. Egyre magasabb a nyugdíjba vonulók száma,ugyanakkor nincs fiatal utánpótlás. Ez leginkább a felső tagozaton jelent komoly gondot. Nincs elegendő szaktanár (matematika!!!, kémia, fizika, földrajz ...) A helyzet pedig évről- évre aggasztóbb!

Halmozottan sérült gyermekem nem kap személyi segítőt az iskolában, nincs szállító szolgálat, aki elvigye, hazahozza.

Tanárhiány, összedobált tankönyvek, túlterhelt pedagógus és diák. Azt a gyereket, aki kíváncsian és lelkesen indult, szeretett iskolába járni, néhány év alatt ledarálta ez a minden ízében elavult rendszer.

A tanárok, tanítók 90 %-a gyenge, tehetségtelen, pocsék munkát végez. Gimnáziumból a közepesnél alig jobb teljesítményt nyújtó diákok mennek el tanítónak, általános iskolai tanárnak. És ők azok, akik rögtön el is veszik a gyerekeink kedvét a tanulástól.
Nem tanárnak, hanem inkább "számonkérő "-nek kellene nevezni őket.

A pedagógus (különösen a kezdő pedagógus) társadalmi és anyagi megbecsülése az egyik legalacsonyabb szinten áll. Nem vonzó a pálya, ezért nem is választják a fiatalok ezt a hivatást. Aki mégis ezen a területen helyezkedik el, az sem a legtehetségesebbek közül kerül ki, az előzőekben leírt okokból kifolyólag. A problémát folyamatost továbbképzései kötelezettséggel próbálják orvosolni, ami látszat intézkedés, pénzherdálás. A meglévő pedagógusok további leterhelését idézi elő. Tehát a valódi munka még kevésbé lesz hatékony. Fontos a továbbképzés is, de nem a jelenleg kialakult helyzet kezelésére való. Jelenleg gyermekeink, életünk legfontosabb értékei ilyen körülmények között "fejlődnek ". Ha ez így marad, akkor lesz még rosszabb is.

Nagyszülő vagyok. Mélységesen nem értek egyet a mai "oktatáspolitikával "! Főleg nem a "vízfejjel ". Egyszer már megtanultuk hogy a centralizáció káros, rossz. Sajnos nem mindenki--főleg a döntést hozók nem. Valamikor a tanító egyenértékű volt (szinte) a helyi orvossal. A gyerekek nem tudnak tanulni, nem tudnak értelmezően olvasni, nem tanulnak meg alaposan semmit. Évek óta.

A teljes oktatási rendszer átszervezése szükséges. Oktatási Minisztérium létrehozása, amelyet TANÁR vezet! Szüntessék meg a diktatórikus, politikai érdekek szerint működő tankerületi rendszert! Adják vissza az iskolák autonómiáját! Írják újra a NAT-ot, mert ebben a formában használhatatlan: fölösleges információk túlhajtott tempóban! Adjanak a tanároknak megbecsülést és méltó bérezést, mert 5 év sem kell, és nem lesz, aki tanítson! (Vagy bevezethetik az állandó digitális oktatást, és akkor 80 tanulóra elég egy tanár (irónia)). Ha nem lesz változás gyökerestül, összeomlik a rendszer, és ennek a gyerekeink isszák meg a levét!

Minden felvetett problémát megtapasztaltam a munkám során

Túlterhelt tanárok, diákok, a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése NULLA. Vészesen fogyunk! KI FOG 5 ÉV MÚLVA TANÍTANI??????

Tisztelet a kivételnek, de már képesítést is sokan kapnak olyanok, akik 10-15 évvel ezelőtt nem kaphattak volna.

A tanárok fáradtak. Sok a fölösleges adminisztráció. A tankonyvek rosszak, nem valók a gyerekeknek. Felesleges az 5 tornaóra. Sok helyen tornaterem sincs hozzá. Az ingyen túlórák segítségével megnyomorítják a tanárokat. Csökkenteni kellene a gyerekek óraszámát is mert nagyon sok!!

Hiányolom a minőségi munka objelktív körülményeit. Hiányolom a valódi beszélgetéseket, az egyenrangú és ítélkezésmentes vitákat. Fel vagyok háborodva, hogy a pedagógusmunka megítélése még mindig szóbeszédek és hamis információk alapján zajlik. Mindez nem teszi lehetővé a valós helyzetértékelést. Szabadságot várok a tananyag egy részének kiválasztásában, jobb technikai ellátást, modernebb és gondolkodásra nevelő tantárgyrendszert kell bizotsítani a jövő értelmes embereinek érdekében. Ehhez jobb megbecsülés, jobb képzés és jobb továbbképzés szükséges.

Vészes a pedagógushiány!!!!!
Vészes a pályakezdők fizetése!!!!!
Több fejlesztőpedagógusra lenne szükség az iskolákban!!!!

Pedagógiai szakszolgálatnál dolgozó pszichológus vagyok. Az utolsó klinikai szakpszichológus ma mondott fel tagintézményünkben, a pszichológusok létszáma a 3 évvel ezelőttihez képest harmadára csökkent. A gyermekpszichiátriáról heti több gyermeket küldenek hozzánk pszichoterápiára, mára azonban egyetlen emberünk sincs, aki hivatalosan pszichoterápiát végezhet. Az egészségügyben, vagy magánellátásban 3-4-szeresét kereshetjük meg a bérünknek, ezért 2-3 év tapasztalat után minden pszichológus itt hagyja a szakszolgálatot. Nem tudom, én mikor fogom 2 egyetemi diplomával, tanácsadó szakpszichológusi végzettséggel és több módszerspecifikus képzéssel a zsebemben megalázónak érezni, hogy adókedvezményestül 200.000 ft a nettó fizetésem, rengeteg a funkciótlan adminisztratív feladat, közben azt érzem, túl sok, túl komoly problémával küzdő gyermekért vagyok felelős. A gyermekpszichiátriákon terápiás ellátásra alig van lehetőség, csak diagnózist kapnak a gyerekek, a pedagógiai szakszolgálatokban viszont egyre kevesebb a szakember.

A tanárok, óvónők nem megbecsülése sajnos tükröződik az oktatásukon. A hiányuk s a tanszerhiányról nem is beszélve!

Megfelelő eszközök és pedagógusok hiánya,a tankönyvek borzalmasak alsó és felső tagozaton, sokszor értelmetlen és értelmezhetetlen tartalommal... Túl sok és tömény tananyag egy tanévre (mind alsó -, mind feső tagozaton) azoknak a gyerekeknek is, akik "tudnak haladni ".

Személyes véleményem az elmúlt 9 év tapasztalatai alapjàn, a közoktatàs olyan fa amelyik még àll de màr nem él. Siralmas.

Az oktatás és a gyermekvédelem évek óta zuhanó repülésben van, teljesen szétzilálodott a rendszer a benne dolgozó szakemberek és a gyermekek, családok teljesen magukra hagyva fuldokolnak, hogy a felszínen tudjanak maradni, illetve teljes mértékben szakmaiatlanná a feladatainak ellátására alkalmatlanná válik mindkét rendszer így. Látszat oktatás és gyermekvédelem van jelenleg, valódi produktum nélkül.

A helyzet minen téren kétségbeejtő. A pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiánya kézzel fogható, megbecsültségük - anyagi és erkölcsi - alacsony, túlterheltségük és felelősségük azonban nagy. A helyettesítéseket évek óta nem fizetik. A pedagógusfizetések számításánál ismert ún. vetítési alap már évek óta nem változik, ez a 2014-es minimálbért, vagyis a 101.500 forintot jelenti. Ha a mindenkori minimálbér lenne a tanárok fizetésének az alapja, ami folyamatosan emelkedik, jobb lenne a pedagógusok helyzete. Így viszont az eltelt évek alatt milliókat veszítettek.

Túlterhelt szakemberek hoznak döntéseket gyermekvédelmi kérdésekben. Nincs idő, és lehetőség a valódi segítségnyújtásra főleg a szegregátumokban élő roma gyerekek esetén. Valódi szociokulturális problémák esetén meg van kötve a szakemberek keze az oktatási intézményekben és a szociális szférában is. Nehéz helyzetben vannak az átlagos szülők, gyerekek, és pedagógusok is ez tagadhatatlan, de az olyan települések, ahol szinte már csak roma családok élnek egyenesen kilátástalan helyzetbe sodródtak sok egyéb, és a vizsgált szempontok alapján is. Ez egy újratermelődő buborék, melyhez régóta nem nyúl senki, de ha kipukkan, elképesztő hatással lesz mindannyiunkra. Minden megyében van ilyen település, településrész, van ahol több is, ezzel minden érintett szakember tisztában van. A helyzet romlik, rengeteg gyermek szenved, és valahogy mégsem elsődleges kérdés ez a mi kis országunkban. Pedig vannak még elhivatott szakemberek, bőven akad jó szándék, lêteznek felzárkóztató programok, csak a döntéshozói szándék, és a finanszírozás hiányzik hozzá. Illetve az, hogy a döntéshozók a terepen dolgozókat kérdezték még mire volna szükség ahhoz, hogy müködjön a rendszer. Mert sokszor tapasztalható, hogy akik néhány szinttel feljebb munkálkodnak, teljesen elveszítik kapcsolatukat a külvilággal, a valósággal. Emiatt sok minden csak papíron működik, és rengeteg szakember mond búcsút mindkét területnek.

Az iskolai digitális eszközpark lassú, elavult. Tabletből egy iskolára mindössze egy fél osztálynyi jut.

Tanárhiány:matematika szaktanár felső tagozat, elmaradás, tudáshiány, esélyvesztés s továbbtanulásban. Elfáradt, nem tanító szaktanárok,angol,esélyvesztés. Informatika, szaktanárhiány. Az iskolai oktatás nem készít fel a felvételire, nem érdekes, sok fölösleges adat. Frontális, megkövesedett módszerek. Kiégett tanárok. Tanulással szembeni ellenállás, érdektelenség, kínlódás. Én tanítom itthon, beleszakadunk, a privát időnk elvész.....

Sok dolgot fel lehet sorolni: A jelenlegi bérekért nem fognak a fiatalok a pályára menni. A túlzott központosítás miatt a pedagógusok kreativitása nem érvényesülhet, pedig nagy kincs lenne. Sok elszánt, ötletgazdag ember van a pályán bár sokat sikerült már elűzni. Nincs elég pszichológus, logopédus, fejlesztő pedagógus, pedig nagyon sok gyereknek lenne szüksége rájuk.
Folytathatnám még, de kicsi a hely.

Pedagógushiány van, csak sok helyen nem hirdetik meg az állásokat. Gyermekvédelmi szakemberhiány még inkább van. Mindenki túlterhelt, megbecsülés nulla. Akik az oktatást irányítják, közelről nem láttak még gyereket. Fejetlenség, dilettantizmus, kontraszelekció, csak oda nem jut pénz, ahová a legjobban kellene. Az oktatást irányítókat nem érdeklik a gyerekek. A magyar közoktatás jelenleg egy nagy vízfej; következetlen, hanyag, tudálékos, alattomos, basáskodó vezetőkkel nagyon kevés kivétellel. Az a baj, hogy a pedagógusok és a gyermekvédelmi szakemberek zöme egyaránt tűri. Ahogy a szülők is. Kevés a fecske...

Alsó tagozaton borzasztó a tanító hiány. 31- 32 fős osztályokat tanítunk. Fejlesztő órára nincs keret, csoportbontást nem engedélyez a tárterület, pedig 30 fő felett lehetne A prdagógushiány megoldása: mindenki 26 órát tanít. Így az üres álláshelyeket be sem kell tölteni. Egy tollat, táblafilcet semmit nem kaptunk évkezdéshez a tankerülettől. Felső tagozaton is sok nyugdíjas kolléga dolgozik óraadóként.

SNI-s BTMN-es gyerekekkel dolgozom. Sokuk halmozottan hátrányos helyzetű. Látom a tehetetlenséget, aminek oka összetett. Ember, pénz, akarat nincs elég. A gyerekem tehetséges, de csak saját erőből tudjuk ezt támogatni, az államnak ez pont mindegy.

2011 - ben elvették a plusz státuszokat /óvodapedagógus helyettesítői státusz, + centralizáltál az óvodákat gazdasági okok miatt. Azóta a tagóvodákban a tagóvoda vezetőnek, a szakmai irányítóknak el kell látnia teljes mértékben a csoportos óvodapedagógusi feladatait és ez mellett sikeresen vezetnie kell egy szakmai közösséget, egy óvodát. Ezek mellett, ha bármikor kolléga hiányzik /táppénz, szabadság, továbbképzés, önértékelés teljesítése stb./ miatt a csoportban maradó kollega egyedül helyettesíti a kieső kollégát. Az már csak mellékes, hogy nem jár érte se óra kedvezmény, se pénz, sem semmi. Ha tartósan egyedül marad az óvónő egy óvodai csoportban akkor az egyedül maradó óvodapedagógus teljesíti a két ember munkáját. A pedagógiai feladatokat, naplóírást, benne különböző tervezetekkel, programokkal, cél-, feladattal, eszközzel, differenciálással mind a hét tevékenységi területen /mozgás, környezet, mese, vers, anyanyelvi nevelés stb./ vezeti a csoportnaplót, afelvételi mulasztási naplót, szakszolgálathoz jellemzéseket készít, a gyermekekről DIFER tesztet, félévente akár 30 gyermekről, + jellemzést készít. Ha adminisztrációból ez sem lenne elég, akkor jön az önértékelés, a kötelező továbbképzések, minősítésekre való felkészülés.
Nem lenne szabad hagyni, hogy pedagógiai asszisztens, dajka vigyázzon délután a gyerekekre, mert ezzel annyi adminisztrációs teher hárul arra az egy óvodapedagógusa aki még a csoportban marad, aminek szinte lehetetlen megfelelni.

Nem véletlenül tanulunk három éven keresztül és utána folytatjuk továbbképzésekkel a szakmára való felkészülést, alkalmasságot. Ezek az elméleti és gyakorlati tudások feltétlenül szükségesek a gyermekek ellátásához.

10 éves munkaviszony után a bérünk ugyanannyi, mint egy Szakképzési centrumból, friss szakmával végzett 18 éves fiatalé. Ennél lejjebb aligha lehet süllyednünk.

Pedagógusként és szülőként is szeretném megvédeni a gyermekek alapvető tanuláshoz való jogát, ami manapság igencsak nehézkesen megoldható.

Sajnos azt látom, 36 év a pályán semmi megbecsülés alkalmatlan vezetők akik csak a saját érdekeit nézik nem a gyerekét és a pedagógusét. Szakmai munkát nem nézik, ki hogy tudja építgetni a karrierét. Klikk csak akadálya a gépezetnek, elvették a szabadságunkat bírkának és rabszolgának néznek mindenkit. Ha nem szeretném a gyerekeket és a hivatásomat ennyire,már rég mást csinánék.

A fiam autizmus spektrumzavaros (SNI-s) tanuló, akinek a szociális és egyéb fejlődéséhez, speciális igényeihez igazódó egyénre szabott oktatásához minimálisan szükséges körülmények megteremtése, a köznevelés kiemelt feladataként a hatályos köznevelési törvényben is leírt SNI-s ellátások megszervezése, beleértve az integrációs és inklúziót előkészítő tevékenységeket (pedagógusok informálása és támogatása speiális ismeretekkel, gyermekközösség elfogadóvá tétele, stb.) elmúlt 10 évben főállású önkéntesként végeztem. Megtehettem, miközben a fiam édesapja eltartott egy fizetésből egy 5 fős családot (Vajon hány családban tehetik ezt meg a jelenlegi Magarországon, hogy állami köznevelési feladatokat önként és ingyen átvállalva lemondanak aját létfenntartásukról?)
A valódi integráció és inklúzió elérése érdekében tett legtöbb lépés a gyermekemmel kapcsolatba kerülő pedagógusok és fejlesztőszakemberek empátiájának, együttműködési készségének köszönhető, nem pedig a már égetően szükséges, az állami köznevelési intézményeknek a speciális nevelési és oktatási igényű tanulók ellátásához való gyakorlati felkészítésnek, azaz megfelelő emberi- és pénzügyi erőforrások biztosításának. A rendszer erőforrások nélkül az ellátási teljesítőképességének, az összeomlás szélén áll.

Elkötelezett, lelkiismeretes tanárnak tartom magamat, aki 5. éve tanít közoktatásban, pedig nem vagyok fiatal. Itt találtam meg a hivatásomat. Rengeteget dolgozom, alig van szabadidőm, de csak a tanári munka lenézésével, ellehetetlenítésével, anyagi semmibevételével találkozom. A diákok és a kollégák támogatása az egyetlen, ami miatt még 1 évig maradok.

30-40 évvel ezelőtt még voltak szaktantermek, nyelvi labor, technika terem a megfelelő felszereléssel. Most a mi általános iskolánkban semmi sincs. Rossz időben az aula és a lépcsőház a tornaterem. Visszhangzik az egész zavarva atöbbi órát. A legfelső emelet beázik stb....

Egy ország jövője az oktatási rendszer minőségén múlik!
Csak jól képzett emberek képesek a jövő kihívásainak megfelelni!
Az nem normális, ha egy város egyik legnagyobb iskolájába évek óta 4o kilométerről kell nyugdíjas óraadó tanárt hívni, mert helyben nincs megfelelő szaktanár!
Az sem normális, hogy olyan fizetést kapnak a pedagógusok, hogy a fiatalok egy rész el sem kezd tanítani, más része pedig elmenekül a pályáról, mert nem tud megélni a fizetéséből.
Az oktatandó tananyag, a tankönyvek egy része pedig önmagában katasztrófa.

Az üres álláshelyeket a tankerület meg sem hirdeti, majd széttárja a karját, hogy nincs pedagógus.
Szolgálati lakás vagy pedagógusszállás elvétve sincs, pedig segítene enyhíteni a pedagógushiányt.
A hiányzó kollégák óráit a többiekre osztják, akik a túlzott terhelés miatt azonnal kilépnek és hagyják el az iskolát.

A politikai (vagy egyesek gazdasági) érdeke mindig felülírja a tanulás védelmét: a gyerekeket biodíszletnek használják, az edzők fizetését egészíti ki a város a kötelező sportoltatással (délelőtt, tanítási órák helyett).

Ha a gazdaság dübörög, legalább a tantermek kifestésének terhét vagy a fénymásoló papír biztosításának terhét le kellene venni a szülőkről! Nem beszélve az eszközökről, a szabad könyvválasztásról, a pedagógusok megbecsült fizetéséről.

Féltem ebben a helyzetben a gyermekeimet, leendő unokáimat...

Rengeteg helyettesítés,ingyen pluszmunka, kevés valódi figyelem a gyerekek felé, szánalmas jövedelem

Kisebbik unokám nagyon tehetséges rajzos, ezért ilyen iskolába irattuk, anyja is ide járt. Sajnos az iskola már rég nem az, mint ahova mi szántuk, a tehetséggondozás nulla, rajz szakos tanár egy van, aki az egész felsőtagozatot és középiskolát viszi, így nem marad idő semmire. Ami még nagyon feltűnő számomra, a központilag előírt tananyag, egyszerűen borzasztó. A tankönyvek használhatatlanok!

Csapnivaló tankönyvek, túlterhelt pedagógusok, ésszerűtlen intézkedések

Nagyon nagy a létszámhiány.

Tanárhiány van, akármit is állítanak (hazudnak) az illetékesek. Alacsonyak a munkabérek (pl. Franciaországban kb. háromszor annyit keres egy tanár, mint nálunk). Emiatt sem jelentkeznek tehetséges fiatalok tanárképző főiskolákra, egyetemekre. A jelenlegi kormány már hosszú ideje kivonja az oktatásból a pénzt, s a maradékot sem arra használja fel, amire kellene, pl. az oktatás tartalmának, módszereinek megújítására, korszerűvé tételére, a pedagógusok fizetésének rendezésére stb. Ezzel az ország jövőjét élik föl, ami az én szememben nettó hazaárulás. Ennek a kormánynak a hatalmon maradás a bevallott célja, mindent ennek rendel alá. Rengeteget problémáról írhatnék még...

Sok adminisztráció, kevés fizetés, eszközhiány...tanárhiány, segítő szakemberek egyáltalán nincsenek, rossz tankönyvek...

Lelki bántalmazás miatt iskolaváltásra kényszerültünk. Az osztályfőnök tájékoztatva lett, mégsem tett semmit. Azon javaslatomat, hogy szociális munkás segítségét kérje az osztályban, félresöpörte. ...

A pedagógusok alulfizetettek, túlterheltek, fáradtak, adott esetben alkalmatlanok a feladatukra. A centralizáció, a túlterheltség hatalmas akadálya a szakmai fejlődésüknek, mert ki szeretne a szabadideje terhére fejlődni? Ki akarja elvenni gyerekeitől, családjától az értékes időt, hogy továbbképezze magát? A gyerekek szintén leterheltek, gyakorlatilag reggel 8tól 4ig a suliban vannak kötelező jelleggel és olyan dolgokkal töltik idejüket, ami nem feltétlen az iskola feladata (pl.hittan/etika). És még sorolhatnám napestig...

Az iskolában, ahol tanítok, nagyon magas óraszám van dolgoznak tanárok. Pl. az egyik matematikatanárnak 28 órája volt hetente. Ezt hogy lehet minőséggel, pszichés megterhelést és lebetegedés nélkül ellátni? Nagyon sok a helyettesítés, illetve sokszor pedagógiai asszisztenst kell beküldeni az órára. Ezek rontják a minőséget. Ez inkább gyerekmegőrzés.

Abban az iskolában, ahol a gyerekeim alsósok, kiválóak a tanítók, de közelednek a nyugdíjkorhatárhoz! Nincs, aki átvegye a stafétabotot!

Nagyon sok az idős nyugdíjas tanár, akik még azért tanítanak igen aktív óraszámban, mert különben nincs aki tanítsa a gyerekeket. Ezek a tanárok sokszor érthető módon fáradtak és türelmetlenek. Nehezen találják a hangot a mai tinikkel. Viszont az iskolák és ezen nyugdíjasok is kényszerhelyzetben vannak, mert egyébként a pedagógus hiány miatt nem lenne aki tanítson.
A NAT miatt egyébként is nagyon le vannak feleslegesen terhelve az iskolák a tanárok és a gyerekek. Ennek az a következménye, hogy az iskolákban sok a feszültség.

SNI-s gyerekek számára alig van megfelelő pedagógiai és egészségügyi ellátás. Főként a viselkedészavaros gyerekek esnek ki a rendszerből. Teljesíthetetlenek a feltételek sok szülő számára, akiknek tömegközlekedéssel kellene vinni a gyereket intézménybe, ami sokszor csak a fővárosban vagy nagyobb városban elérhető, de ott sem biztosan. A gyermekegészségügy (is) túlterhelt, egy vizsgálatra hónapos határidővel tudnak időpontot adni. Ha a gyermek es családja intézményben él (családok átmeneti otthona), ez nagy kihívás mind a dolgozóknak, mind a szülőknek és a többi családnak is
. Ehhez itt sem biztosított plusz szakember.

Alulfizetés, aránytalanul sok, felesleges adminisztráció, magas osztálylétszámok, megbecsülés, elismerés hiánya, szinte teljes jogfosztottság.

Hiányoznak a szakemberek. A fizetés kevés, nincs megbecsülés, túlterheltek vagyunk. A törvények nem megfelelőek, hibásak. Nem a gyerekek érdekeit tarja szem előtt.

Pedagógusként az alábbi kifejezések jutnak eszembe:
Elkeserítő, kihasználó, kiábrándító, anyagilag nem megbecsült, felaprózott, kiégetett, túlterhelt, nem motiváló, kimerült, fárasztó, SOK, még annál is több, szomorú, megalázó, gyalázatos, nevetséges, mégis vérlázító, felháborító, SZOMORÚ. A sor végtelen.

Ilyen érzésekkel telik minden egyes munkanap. Lassan a gyerekek sem tudják tartani a lelket bennem, hogy kitartsak. Pedig szeretnek, és én is őket, csak miattuk vagyok képes még kitartani, de már nem sokáig.

Nagy pedagógus hiány, rengeteg ingyen helyettesítés. Azért, hogy az iskola el tudja látni az alapfeladatat, a + tudást nyújtó pedagógusok (fejlesztő ped., gyogyped., dráma szakos) is be kell, hogy álljon tanitasba, ezáltal a rászorult vagy tehetséges gyerek kevesebb hozzaadott pedagógiai értékhez jut.

Az iskolánk az elmúlt években kétszeresére nőtt, miközben nincs megfelelő szaktanári kar. A fejlesztőpedagógus elment, iskola pszichológus nincs. OKJ-s kepesítésű emberekkel próbálják tömködni a lyukakat. A gyerek meg a legutolsó. Tavaly év végén az utolsó két hétben 7 dolgozatot irattak a gyerekekkel ( alsó tagozat), úgy, hogy semmit nem ismételtek a karantént követően. A gyerekeknek 3. osztályban minden nap 6 órájuk van.
A tanár frusztrált, a gyerekeken tölti ki, hogy őt is sanyargatják.

Közel tucat tanar hiányzik az iskolából, évek óta.

Nincs tényleges, átfogó, folyamatos követési rendszer, nincsen támogató képviselet. Újra vissza kellene állítani a gyermekvédelmi pedagógusi munkakört az iskolákban.

Évek óta nagyon súlyos problémát (és ezzel együtt kifizetetlen túlórák sorát) okoz az, hogy nincsenek megfelelő szakos tanárok, akik a pedagógus fizetések miatt elmennének tanítani. Különös tekintettel megjelenik ez az idegen nyelvi oktatásban és a művészeti, illetve természettudományos tantárgyak esetén.
A heti 22-26 tanóra már csak egy vágyálom. Van olyan kollégám, aki évek óta 28-30 órában tanít és ezekben még nincsenek benne sem a szakkörök, sem a tehetséggondozások, sem a felzárkóztatók.
Eszközfejlesztésre, állagmegóvásra, javításra nincs pénz. A digitális és európai szintű oktatást egy olyan számítógép segítségével kell megoldanom, ami — jobb napjain — alig 25 perc alatt képes bekapcsolni.
Internethez való hozzáférés nincs, ha valamely teremben van, akkor ott is akadozik, videót megnézni teljesen esélytelen.
Túlórák kifizetése, helyettesítések, egyéb elvégzett munkák kifizetése nuku, de legalább a feszültség, az éhenhaláshoz is kevés fizetés és a gyerekek-szülők frusztráltsága biztos!
A legfelháborítóbb csak az, amikor egyik-másik Facebook csoportban leírják a “3 hónapos” szünetet. Azt, a 3 hónapot, ami idén nekem mint tanárnak alig több mint 1 hónap volt. Nem akarom elhinni, hogy nincs olyan ember ebben az országban aki közvetetten legalább ne kapcsolódna az oktatáshoz. Ezek után hogy lehet erre ennyire magasról tenni?
A fizetésem — a sikeres minősítés után — a kezdőhöz képest jelenleg kb. 20%-kal több, ami így jól is hangzik, de csak 2021-ben ennyit drágultak az élelmiszerek, így hiába több a fizetésem 2021-ben, mint 2018-ban, mégsem ér többet, sőt, még annyit sem.

Kevés a szakember nincsenek tanítók, tanárok, óvónők a városban ahol élek. Idén az alsó tagozatosok napközis ellátását többségben pedagógiai asszisztensek fogják ellátni, nagy létszámú csoportokkal. Az óvodákban sem jobb a helyzet,9 csoportban pedagógiai asszisztens lesz a gyerekekkel délután. Elkeserítő.

Negyven évig dolgoztam óvoda pedagógusként, több, mint harminc évet óvodavezetőként. Most pedig nagymamaként szorongva várom, milyen lesz kisunokám élete az 1. osztályban? Mit tehetünk, ha megint bezárják az iskolát? Hogyan tudunk majd segíteni neki? A pedagógusok nagyon leterheltek. Nem tudnak feltöltődni kellően, ezt pedig a gyerekek "érzékeny antennái " azonnal észreveszik. Nem tudják mi történt, de érzik,hogy valami nincs rendben. Pedig érzelmileg is kell a biztonság egy kisiskolásnak.

Túlterhelt óvónők. A szakember hiány miatt elégtelen tájékoztatást kapnak a szülők. Nem tudnak úgy és annyit figyelni a gyerekekre amennyit kéne. Túl sok és fölösleges admimisztráció.

Féltem az unokáim jövőjét! "Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! " (Berzsenyi: A magyarokhoz)

Feleslegesen sok tananyag sújtja a gyerekeket sokszor elképesztően magas heti óraszámmal. A pedagógusok szintén erősen túlterheltek, a fizetésünk pedig évről évre kisebb értékkel bír.

Már nyugdíjas vagyok. Sok éves tapasztalat. Addig, amíg a pedagógus társadalom 90%-a nem áll ki a véleménye mellett, nem jelzi a mindennapos problémáját, amit nyiltan ki is mer mondani,nem szolidárisak egymással, addig mindig ki fogják használni a hivatás tudatukat, hivatás szeretetüket. Míg lesz, aki 179 forintos órabérért táboroztat, nincs változás, előrelépés.

Gyermekeim mind állami oktatási intézményekbe járnak, melyek más, és pedagógiai irányelvek mentén működnek. Mindegyik intézményben azt tapasztalom, hogy az intézményvezetők erőn felüli munkát végeznek, hogy megtartsák a pedagógusi kart, illetve szükség esetén új tanárokat szerződtessenek, és ezzel az iskolájuk kitűzött oktatási céljait fenntarthassák, megtartva ezzel a szülők és diákok bizalmát. A lelkiismeretesebb szülők pedig velük együtt küzdenek, gyermekeik érdekében. Ezzel szemben az intézmények fenntartója: az állam (értsd a kormány) az utóbbi 10 évben egyértelműen azon dolgozik, hogy ezek az erőfeszítések sorra falakba ütközzenek. A pedagógus pálya vonzása, a kritikán aluli bérezés miatt drámaian csökkent, ezzel együtt erkölcsi megbecsülésük az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan csökkent. Pedig, amennyiben társadalmi szinten ki akarunk emelkedni a mostani helyzetünkből, és a sokszor hangoztatott egészségügyet, okatatásügyet, szociális ellátást, természetvédelmet előtérbe akarjuk helyezni, akkor az csakis a pedagógusok nevelői munkáján keresztül fog tudni megvalósulni. Az alúlfizetett, diákjai, munkáltatói, egyéb munkavállalói szférában tevékenykedő felnőtt társai által nem becsült pedagógus nem fogja tudni a jövő nemzedékek számára élménnyé tenni a tanulást, nem fogja példáján keresztül ösztönözni őket, hogy a lehetőség az övék, hogy döntsenek milyen pályára menjenek, nem tudja megmutatni az irányt, hogy mire alkalmasak, abban támogatni sem fogja, és így lesz egyre kevesebb orvos, egészségügyi alkalmazott, kutató, szociálisan érzékeny ember. A jelenleg pályán lévő pedagógusokat én 2 kategóriába sorolnám: a teljesen kiégett, türelmetlen, és motiválatlan, de nem elég merész, hogy pályát váltson típus, illetve a gyermekek iránt elkötelezett, fogát összeszorítva is a pályán maradó, de nem kevésbé kiégett típus.

Túlszabályozott, értelmetlen adminisztrációs terhek özönét zúdítja a pedagógusokra, akik inkább a tanítványaikkal foglalkoznának.
Hatalmas tananyagmennyiség, aminek nagy részét úgysem alkalmazzák a gyerekek, semmi szükségük nem lesz rá.
Magyar és történelem tárgyból sokszor dohos, idejétmúlt ismeretanyag, megfelelve a kormányzat ilyen irányú igényeinek.
Matematikából folyamatosan előre rohanunk, az alapműveletek elmélyítése helyett.
Rossz minőségű és gyenge tartalmú, központosított tankönyvek. Még a 70-es években is színvonalasabbak voltak.
A túlmunka aljas módon történt beépítése a pedagógusok óraszámába.
Bármilyen alulról érkező javaslat lesöprése az oktatásirányítás részéről.
A nagy hanggal beharangozott életpálya modell teljes csődje. A béremelések rég elinflálódtak, a legutóbbi emelések pótlékként lettek kifizetve, ami nem alapbér, bármikor visszavonható.
A pedagógusképzés lebutítása merénylet a szakma és a gyerekek ellen.
Igazi iskolaigazgatók helyett dróton rángatható, semmilyen hatáskörrel nem rendelkező szolgai végrehajtók vezetik az iskolákat a Klebelsberg Központ kénye-kedve szerint. Az egész egy gyalázat, ami súlyosan vissza fog ütni gyerekre, szülőre, pedagógusra egyaránt.

Nem lehet szabadon tankönyvet választani, gondolkodni nem tudó gyerekeket kellene nevelni.
Sok tanagyag.
Egyre kevesebb az elhivatott pedagógus és azt a keveset is elüldözik a jelenlegi intézkedésekkel.
Lassan már az utcáról is bejöhet akárki tanìtani, miközben mi, akik több ideje a pályán vagyunk, folyamatosan bizonyìtanunk kell, hogy megfelelünk.

Tanárhiány miatt összevont osztályok napköziben egész tanévre, elmaradó órák. A helyettesítés nem megoldott, ha valaki lebetegszik. Rugalmatlan, merev rendszer még a járványhelyzet okozta kihívások közepette is.

A gyermekeim óvodájában hatalmas az elvándorlás, holott az egyik legjobb intézmény volt nemrégiben. A nagyobb gyerekem idén ballagott, így hamarosan az iskolai nehézségekkel kell szembesülünk. Azonban a kisebbik gyerekem még két évig oviba fog járni úgy, hogy bizonytalan, hogy lesz-e a csoportjában óvónő. Sorra mennek el a dadusok és a gyermekem kedvenc óvónénije is otthagyta az óvodát a ped.asszisztenssel együtt. Valószínűleg csoportösszevonások lesznek, meg sok-sok udvaron szaladgálás, bár az nem biztos, hogy a megfelelő módja az iskolára való felkészítésnek...

Évek óta tanár/tanítóhiánnyal küzdenek a Kaposvár környéki kisiskolák.A pedagógusok leterheltsége óriási. Értelmetlen adminisztráció, továbbképzések, statisztikák veszik el az idejüket az érdemi munkától. Hagyják végre szabadon tanítani, nevelni a gyerekeket. Megalázóan alacsony fizetések ,a megbecsülés teljes hiánya miatt egyre többen hagyják el a pályát. Utánpótlás nincs. A fiatalok már nem fognak hivatástudatból alacsony bérért tanítani!

Tantestületünkben a pedagógushiány miatt annyi túlmunkát kaptam, hogy képtelen voltam azt rendesen ellátni, mellette pedig családanyaként otthon helytállni. Választanom kellett, így 25 év után egy tanítói és rajz-művészettörténet szakos tanári diplomával elhagytam a pályát és új életet kezdtem.

Nincs elég pedagógus, ezért összevont napközit kellene tartani felsőben, de mert sokan kérik azt, így nem megoldható összevonással. Logopédus, fejlesztő pedagógus, pszichológus ha van is, kevés óraszàmban, mert több intézményhez tartozik, az esetszámok meg erősen növekednek. Nincs elég pedagógiai asszisztens, és sokszor irodai munkát végez, vagy helyettesít, de ezzel nem a tanító, tanár munkáját segíti, hanem a pedagógushiányt takarja el. A múlt tanévben végig digitálisan küldött természetismeret tananyag elsajátìtását nem oldották meg az iskolában, azt este, hetvégé otthon kellett elvégezni, helyette játszottak a gyerekek valakinek a felügyelete alatt. És ezek szerintem apróságok más iskolához kèpest.

Félelmetes pedagógushiánnyal küzdenek az iskolák, ami már az oktatás színvonalát is súlyosan érinti, valamint a gyermekeket megfosztja az állandóságtól, hiszen sosem lehet tudni, mikor ki tanít.
És a helyzet csak romlani fog, tekintve a pedagógusok átlagéletkorát.

Egyszerűen tragédiába fog fulladni az oktatás. Már most száguld lefelé a lejtőn, hamarosan falhozcsapódik.

A megoldás a központosítás megszűntetése lenne, valamint a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése.

A pedagógusnak nincsen szabadsága a tananyag választásában, tanmenet rugalmas kezelésében, a tankönyv kiválasztásában. Nincsen idő a tanulókkal való mélyebb személyes ismerkedésre, az életre felkészülő témákkal való foglalkozásra, készségek fejlesztésére. Rengeteg az adminisztrációs feladat és a túlóra. A tanulók kényszerben érzik a tanulást, mivel nincsen idő egy-egy témába való elmélkedés e, saját megfigyelések és vélemények megosztására, kreatív munkára. A szociális problémák megoldására sincs kapacitása az iskoláknak. A diákok szinte egyáltalán nem szólhatnak be az iskolai működésbe, csak elszenvedői egy embertelen rendszernek.

Rengeteg az óra, a tananyag. A tanároknak nincsene
megbecsülés, sokan hagyják el a pályát.

Igazából csak ex-pedagógus vagyok (szakiskolai tanár, ped.1/2). Imádtam tanítani és irigylem azokat akik élhetnek ennek a nemes hobbinak, de egyedülállóként ebből megélni nem lehet. Engem is beszippantott a nagy büdös ipari szféra, mert az albérletet bizony fizetni kell...

A közismert dolgok: megalázó bér, 3 évvel nyugdíj előtt ötször halasztották el a minősítésemet ped.2-be, sosem volt alkalmam a megalázó üzenetre válaszolni. Egyházi iskolában tanítok, itt még rosszabb a helyzet. A fenntartó püspök mindennek csak a minimumát adja, saját laptoppal tanítok, az iskola beázik, legalább 10 éve nem meszelték a tantermeket (hol a pénz, amit az állam az egyházi iskolákba pumpál?). Tehetséges, szorgalmas igazgató kirúgása, helyette a fenntartó dilettáns emberének idehozatala....lehetne még sorolni.

A most nyolcadikos fiamnak már a negyedik felsős osztályfőnöke lesz.

Sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülèse nincs a pályának. Aki teheti lelèp innen. A maradók kiègve, túlterhelten biztos nem a gyermek igènyeit szolgàljàk.

Az én tapasztalatom, hogy egy két tanár/óvónő megfeszített munkája miatt nem dől össze az egész. Személyes tapasztalatom az angoltudás nélküli angol tanár,aki helyett nincs más, örüljünk ennek is. A mentálisan beteg óvónő akit nem rúgnak ki mert akkor leállna az óvoda, ennyi pénzértnincs mása helyére. Az agyonhajszolt óvodai dajka, aki dolgozik mindenki helyett. Oktatásirányítás azt jelenti hogy mindenki fél és kivár. Nem tudnak gyors és hatékony választ adni semmilyen szituációra.

Tanárhiány évek óta: angol, informatika, ének

A kevés pedagógusnak óriásiak az óraterheik, és rengeteget kell adminisztrálniuk, alig van idejük a gyerekekre. Az óvónő hiányt éretlen gyerekek iskolába kényszerítésével akarták megoldani, SNI gyermek csak 1 évet maradhat pluszban oviban a korábbi kettő helyett. A BTMN gyerekektől elvették a kedvezményeket, így több az SNI, de számukra incs elég gyógypedagógus. A nyugdíj korhatárt elérő pedagógusok abban a hónapban és napon el kell menjen nyugdíjba, amikor betölti azt, fiam így november közepétől vesztették el az osztályfőnöküket, s kaptak másikat

Egyre rosszabb a helyzet, egyre távolodunk a 21. századtól, a minőségi állami közoktatástól, felsőoktatástól, a szekularizációtól.

Gyermekem óvodába jár. Több alkalommal volt,hogy pedagógiai végzettség nélküli közfoglalkoztatott végezett nevelő munkát a csoportjukban egy személyben,aki nyilván erre szakmailag inkompetens.

Több és igen mély sebből vérzik a magyar oktatás. Csak egy mai példa: vajon kiknek készült a hatodikos "természettudományok " tankönyv. Tartalmilag és nyelvezetileg biztosan nem 12 éves gyerekeknek.

Jelenleg plusz két olyan tárgyat tanítok,amire nincs végzettségem!
Minden ilyen tantárgy tanításához 3év egyetem lenne szükséges jelenleg.
Ez a helyzet teljesen általános az iskolánkban.

Állandó a tanár vagy inkább tanító hiány.Művészetet oktató pedagógusként ugyanezt tapasztalom.Utánpótlás nincs,aki elkezd a pályán dolgozni,az is hamar megszökik.Ez személyes tapasztalat!Érdekes,hogy a főnökök ugyanúgy látják a problémát,mégsem történik semmi...ami a legelkeserítőbb,az a társadalom közönye,pedig a gyerekeikről van szó...

A pedagógus társadalom teljesen magára van hagyva. Sem a kormány, sem az ellenzék, sem a szülők nem támogatják, hiába vannak tisztában az óriási problémákkal. Az életpályamodell csak plusz munkát, leterheltséget okoz, a fizetés megalázó, és nem csak a pályakezdőknek, hanem a nevelési-oktatási intézmény minden dolgozójának. Az óvodapedagógusok jogkörét csorbították az islolaéretségi döntésben, elkenben az elvárások, a feladataik megtöbbszöröződtek. A hiányzó kollégák helyettesítését nem fizetik, a KNT módosításával pedig joghézag is keletkezett az Ovodai Alapprogram szelkemiségének való ellentmondással.

A pedagógusok túlterheltek, sokan kénytelenek délután is tanítani, hogy megéljenek, ez a felkészülés rovására megy. Nincs idő a tananyag alapos megbeszélésére, mert óriási a tananyag, a tanterv nem biztosít időt gyakorlásra. Nincsenek tekintettel a változásokra, a modernizáció helyett egyre konzervatívabb szemléletű a tananyag.

Kataszrófális, az én munkahelyemen jelenleg négy fő hiányzik pedaszisztenssel oldjuk meg meg ingyen túlmunkával!!!!

< 25. oldal >