Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

A gyerekek túl vannak terhelve.

Szülőként legjobban talán a kötelező integráció bosszant. Így azok a gyerekek is kénytelenek a körzetes iskolákban tanulni, akinek jóval több időre lenne szükségük, így visszavetik a haladás ütemét. Amiatt, hogy a körzetes iskola köteles fogadni bármilyen hátterű, viselkedésű gyereket, az iskolában tanító tanárok nevelő eszköztára csorbul, hiszen bizonyos magytartásformákat képtelen így szankcionálni. Régen a megfelelő fokozat után kirúghatta a tanuló, ami elrettentő példa volt és jobban sarkall a szabályszegésre. Másik nagy gond a tartós tankönyv. A gyerekek sokszor salátát kapnak tankönyv címén. Ez felháborító, másrészt hogyan várhatnánk a gyerekektől, hogy szeressenek tanulni, ha egy "hányás " kinézetű eszközt kell naponta a kezükbe venni? Vannak Szülők, akik épp emiatt megvesznek minden könyvet, vagyis ugyanott vagyunk, mintha nem is lenne tartós tankönyv.
A kötelező olvasmányok a mai gyerek számára érthetetlennek és élvezhetetlenek. Sokszor még szülőként/tanárként is kínszenvedés elolvasni, de mi ezt várjuk el tőlük. Sokszor olyan szavak, kifejezések vannak bennük, amiket még se tudunk magyarázni, mert annyira nem illik a jelenlegi élethelyzetbe. Ezzel nem olvasóvá, inkább könyv gyűlöletre neveljük őket. :( Egy csomó ponton elavult a rendszer, az elvárások.

Tanárként nehéz, hogy egyre kevesebb a Kollégám, mert lassan már senki sem akar tanár lenni. Elvették a kezünkből a nevelő eszközöket, kivették a zsebünkből a fizetést és nem fizetik ki a többlet munkát. Szánalmasnak tartom a munkahelyemet és nem a munka égés helyére gondolok! Vannak olyan gyerekek, akik mellé veszélyességi pótlék járna, miközben csökkent a fizetésünk. Egy érettségizett ember a BKV-nél egyszerű ügyintéző pozícióban lassan a fizetésem dupláját kapja. Ez felettébb érdekes a számomra. Ha lenne pozíció üresedés, már biztosan ott lennék és nem itt. Olyan magas az óra szám, hogy képtelenség minőségileg felkészülni a tanórákra.

Az egész oktatásügy kész katasztrófa. Központosított, egyedi törekvéseket megnyírbáló, más véleményt el nem fogadó, problémákat el nem ismerő. És lassan összeomló..

Megbecsülés hiánya, elfogadhatatlanul alacsony munkabér,.....

Szakember hiàny, kevés a fejlesztésre fordított idő.
Túl merev oktatàsi rendszer. Szabad döntés, vàlasztàs lehetősége korlàtozott. Szakmaisàg figyelmen kívül hagyàsa.

A gyermekek érdekei sérülnek. Egészséges fejlődésüket akadályoztatva van.

SNI gyerekek, diagnosztizálása, hosszú idő. Érdemi segítség nincs. Van egy papírom, de a gyerekem tanulmányát nem segíti a jelenlegi oktatási törvény. Külön iskola nincs, nagy osztály létszámú osztályba jár, nincs idő vele és hasonló problémakkal küzdő gyerekjel foglalkozni. Fejlesztő pedagógus, ped aszisztens nincs vagy kevés.

A legnagyobb probléma nálunk az igazgató, akit látszólag érdekelnek a problémák, de amint egy-egy szülőnek vagy tanárnak gondja van a bevált válassza: Nincs itt semmiféle probléma! A másik gond elöregedett tanári kar aki kiégett, túl hajszolt, életunt,nem törődöm. 3rom gyermekem jár ugyan abba az iskolába és teljes mértékben tanár függő a tudásuk és az iskola szeretetük. Még az egyik gyermekemék rendszeresen projektekre készülnek, neveznek. Állandó kreatív munkát végeznek agyagozás,varrnak,sütnek,karton várost építenek és engednek belelátni az iskolai életükbe, addig a másik fiam rajz óra helyett is matekozik,szülinap tartásra nincs kedvük vagy bármiről tájékoztatni.Ne mondja nekem senki, hogy normális, ha mi szülők tanítjuk a gyerekeket és ez állandó és ez általánosan igaz mind a 3rom osztályra. Aki kicsit is lassabb vagy figyelmetlenebb arra nincs idejük és a kedvencem, hogy az a fontos és az alapján ítélnek meg egy szülőt,hogy hányas osztályzatú egy gyerek, nem az a fontos, hogy kedves, tisztelettudó, kiegyensúlyozott és értelmes gyerekek legyen, hanem 5ös tanulók. Aki 5ös tanuló attól mindent elviselnek, ha leköpi a társait vagy anyázza a tanárt azt is és a szülőért is oda vannak. Ez szerintem az igazgató hölgyből indul ki. Pár példa ami szerintem negatívan hat és egy fejlett oktatásban elképzelhetetlen:külön padsor van a rossz és jó tanulóknak, 3év alatt nem írt a fiam a füzeteibe 10oldalt,nincs diktálás,rendszeres hangos olvasás,nem javítja a tanár a hibákat. Az egyik gyermekem angolt tanul 4 évvégére a szókincse olyan 600szó volt még a németet tanuló gyermekemnek 4év elejével olyan 30szó.Nagyon sok szülönek van gondja aki megkeresi a vezetőket de azt mondják másnak nincsenek ilyen gondja, de rájövünk mikor kint beszélgetünk, hogy ez nem igaz, de szép lassan beletörődünk Csak éljük túl! Így járunk mindennap nagyon sokan.A másik gond a gyerekek nevelésének hiánya gondolom ez is oka a tanárok kiégésének és persze a fizetés,és hogy nem lehet beleszólásuk semmibe.

Több éve nincs matematika szakos tanár. Tanító nő (természetesen az alsós órái mellett nagyon leterhelve) és nyugdíjas tanár (még ebben az évben óraadóként) tanítja plusz órákban ezt a tantárgyat.

A gyermekvèdelem egy nagy vacak.... A gyerekek érdekét egyáltalán nem veszik figyelembe. Semmit nem csinálnak, amikor szükség lenne rá... várják a fizikai bántalmazást,a lelki nem elég!!!

Az közelező iskolakezdés, ahol a szülők véleményét figyelbe sem veszik, teljesen nonszensz! Ki ismerné jobban a gyerekeket?! Az óvónők véleménye sem elég. Hosszas várólista minden állami fejlesztésre, pszichológusra.... tarthatatlan helyzet. Mindent megnehezítenek, amit csak lehetséges!

Küzdenek az iskolák, még kitartanak, de nem tudni, meddig!

Szülőként mindkét gyerekem augusztusi, felháborító ez a beiskolázási törvény. Szülőként úgy látom,tanárként az a tapasztalatom,hogy a nyári gyerekek még nem iskolaérettekszinte soha...Pedagógusként rengeteg az adminisztráció,a tartós helyettesítés,a csoportok összevonása 1-1 tanórán,vagy a napközbeni.

Rendszeresen elmaradó német órák, matematika tanárhiány

Megyeszékhelyen, alsó osztályban nem volt az osztályfőnöknek tanító párja egy egész évig.
Óvodában a kisfiam csoportjában 1 óvónéni van, nem tudjuk mikor lesz másik, a dadusok végzik a hiányzó óvónéni munkáját.

Egyre nagyobb a probléma, mind a tanar/gyógypedagógiai szakemberek hiánya miatt, mind az egyre több és rosszabb tananyag miatt, miközben a gyerekek fejébe egyre több lexikális anyagot próbálnak belepreselni. Az ember feje nem lexikon, arra ott a könyvtár, a google. A gyerekeknek az önálló gondolkodást, tanulást kéne megtanitani, az életre nevelni, hasznos információkhoz juttatni, felkelteni az érdeklődését, kíváncsiságát. Minden gyerek más. Minden gyerekben meg kéne találni azt amiben jó, és azt támogatni. Nem a földbe taposni, csak mert valami nem megy. Nekünk sajnos ezt csak egy magán iskolában tudják most biztosítani, a fiam diszlexiás.

A tanárhiány óriási. Az már elképzelhetetlen, hogy egy tanár vigye végig az osztályt sem felső tagozatban, sem a gimnáziumban.
A gyerekek és tanárok is nagyon túlterheltek. Rengeteg felesleges dolgot kell megtanulniuk. Nagyon keveset dolgoznak csoportban.
Az óvodákban a gyerek az utolsó. Fontosabb a papírmunka és minden egyéb a gyereken kívül. Nagyon sokan vannak egy csoportban.

A pedagógusok keveset keresnek és nincsenek megbecsülve. Emiatt kevesen vannak, így olyanok is bent maradnak a szakmában, akik kifejezetten rosszak és egyáltalán nem szabadna gyerekekkel foglalkozniuk. Sok gyermeknek okoznak szükségtelen traumákat. A tananyag rettentően poros és unalmas.

Felháborító a szakemberhiány, lassan az önkormányzati közmunkások mennek be az óvodába "felügyelni ". Nevetségesek a pedagógus fizetések, fáradt, lestrapalt dolgozók. A pedagóguskepzesbol hiányzik a lényeg, a pszichológia, önismeret. Nagyon feszültek, kiabálnak az óvodai dolgozók sokszor sajnos. A gyerekek nem jutnak hozzá a szükséges fejlesztésekhez, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus és logopédus is alig akad. Ez a rendszer senkinek sem jó, főleg nem a gyerekeknek. Szociálisan eretlenul kerülnek be az iskolákba.

Kérvényeztem fiam (március hégén töltötte be a 6-ot) még egy évig óvodai nevelésben maradását. Az óvónők, a logopédus, a fejlesztőpedagógus is támogattak ebben. A szakvéleményükben azonban már nem köszönt vissza ugyanaz a támogatás.
A szakszolgálati vizsgálaton kiderült, hogy a fiam okos, korának megfelelően teljesített. Mondtam hogy nem ez a gond, hanem az érzelmi labilitás, szabálykövetése, feladattudata még nem alakult ki, finommotorikája fejlesztésre szorul, és még sorolhatnám. Természetesen a kérvényemet elutasították, irány a suli.
A hasonló cipőben járó gyerekeknek nagyon jó lenne még az az egy év ovi.
Vagy akár az iskolákban indíthatnának iskola-előkészítő osztályokat.
Köszönettel.

Alacsony bérek, az intézmények mukodesehez kevés pénz. torveny módosítások politikai érdekeknek megfelelően, szakemberek bevonása nélkül. Felduzzasztott adminisztráció.

Véleményem szerint a klik (szándékosan kicsivel) politikai bábként működik. Nem érdeke az alá tartozó iskolák segítése, inkább akadályozza a működést.
Fejetlenség lehet a klikben is, késve reagálnak, felesleges feladatokat rónak az iskoláknak, igazgatóknak.
Hallomásból tudom, hogy volt olyan iskola, ahol meg volt a gyerekek és a tanítók létszáma 3 első osztály indításához, de csak kettőt engedélyeztek. Lett két 29 fős osztály...XXI.század...
A városi iskolákban még csak-csak eldöcögnek áttanításokkal a felső tagozatok. De vidéken volt olyan, hogy hónapokig kellett helyettesíteni a biosztanárt. Egy alsós tanító néni tartotta a biológiát a 8.-ban. Nem egy-egy alkalommal, hanem HÓNAPOKIG!
Azt is rebesgetik, hogy ahol csak lehet, a klikesek nem írják ki az álláshelyet, ha valaki elmegy nyugdíjba. Szét akarják osztani a többi pedagógus között az órákat, de ugyanúgy nettó 200-as fizuért. Azért, hogy papíron ne legyen pedagógus hiány.
Mielőtt bárki politikai elfogultsággal vádolna, a legutóbbi választásokig mindig a fideszre tettem az x.et.

Az iskolában a szülőin a tanító nénik mondták, hogy 4 tanár hiányzik. Aki teheti tanítás után vigye haza a gyereket, mert csak összevont csoportokban tudnak napkozit tartani. Nincs fejlesztő pedagógus, így a fejlesztést sem tudják megoldani. Próbálnak utazó pedagógust kérni, de már most mondta az igazgató, hogy lehetetlen küldetés...

Sajnos a napköziben több évfolyam gyermekei járnak túlzsufoltan, nincs lehetősége a tanárnak arra, hogy rendesen átnézze segítsen a délutáni munkát.

25 fős első osztályomban 5 "papíros " tanuló. 1 fő BTMN, 3 fő SNI (enyhe ért.fogy.) 1 fő autista. Számított létszám 30 fő. A tankerület nem engedélyezte az osztálybontást, 26 órában tanítok+ 19 órát a saját osztályomban, 5 órát 8.osztályban pedagógushiány miatt. A tanteremben a táblavonalazás kb. 15 éves, alig látható. A tanulók több mint 70%-a HH-s, HHH-s,alacsony iskolázottságú szülőkkel. Szeptember eleje van, de már most kimerültem. Csak az első osztályban 5 felé kell differenciálnom, felkészülnöm az óráimra. Nemtudom meddig fogom bírni mentálisan és fizikailag :(

Nincs kellő számú tanár. Az iskolai vezetőség kényszer megoldásokat alkalmaz

A szakos ellátottság gyakorlatilag megszűnt. Az iskolavezetők kétségbeesetten kérlelik a még meglévő kollégáikat a betöltetlen állások szakóráinak ellátására. Mindenki mindent tanít már, s bőven heti 26 felett. Vagyis akik még maradnak, nagyon sok órában azt is tanítják, amit nem tanultak. Ezt a legjobb szándékkal sem nem lehet minőségromlás nélkül csinálni.

A pedagógushiány miatt osztályokat vonnak össze. Ez már nem működik úgy, mint a régi időkben. A mai gyerekek nem tudnak így tanulni. Nem tudjuk számukra biztosítani az egyéni bánásmódot, a külön figyelmet és segítséget! Képtelenség őket felkészíteni a digitális oktatásra.

Kevés a tanár, rossz a "tanterv " nem felel meg a XXI. századi elvárásoknak. Nincs rendes kommunikáció tanár szülő és pedagógus között. Túl sok adminisztrációs munkájuk van a tanároknak, Sok gyerek jár egy osztályba és nincs idejük a tanároknak a részképességi zavarral küzködő gyermek fejlesztésére,

Rettenetes! Saját gyerekem óvodai tapasztalatai: az óvónők helyett simán beraknak dajka nénit főleg délutánra, de sokan nem gyerekszeretetből mennek pl. Dajkának.. Borzalmas fegyelmezési szokásaik vannak, de szintén tapasztaltam ilyen rideg viselkedést ped. Asszisztenseknél is!!! Boldog boldogtalan megy Dajkának vagy asszisztensek.. Közük nincs a gyerekekkel, hogyan kell bánni! Pl. Nem engedik ki alváskor pisilni őket.. Vagy nem engedi h. Vizet igyon mert akkor alvás alatt zavarja a többit, ha wcre kell mennie... Vagy sírás esetén befogja a kezével a gyerek száját, vagy karantén után nem engedte hogy 4 gyerek társasozzon mondván h. Vírusveszély van emiatt büntetése állított 2 gyereket a sarokba... Nem értették miért nem mehetnek társasozni 4en csak ketten! Borzalmas!!! Aki szüli a 3 - 4 gyereket az számoljon ehhez hasonlókkal... Mire odakerül a gyerekük nem lesz szakképzett pedagógus!!!!

Úgy lökik bele a gyerekeket az SNI kódos rendszerbe, hogy nincsenek meg azok a jó minőségű intézmények amelyek fogadnák aztán őket. A szülőket erről előzetesen nem tájékoztatják, így később lehetetlen helyzetbe kerülnek. A pedagógusok jeleskednek a szűrésben, de nem tudják kezelni a gyerekeket. Eleve jellemző a militáns szellem az óvodákban, a pici gyerekek nem egy elfogadó, szeretetteljes közegbe kerülnek hanem egy rideg helyre tele értelmetlen szabályokkal, ahol azt sem tudják ki van épp velük.

Az óvodánkban 6 csoportból 4- ben csak 1 óvodapedagógus dolgozik. Délután pedagógiai asszisztensek vigyáznak a gyerekekre. Év végére 25-30 fős csoportok a jellemzőek. Jövőre nagyon sok kiscsoportos várható. Pedagógus jelentkező 0.

A pedagógusok egyáltalán nincsenek megbecsülve, semmilyen téren. A ránk rótt teher viszont egyre több/nagyobb. A szülők nagy részének teljesen mindegy mi történik az óvodában, mert az a lényeg hogy fél7-fél5ig le tudja passzolni az intézményben. Otthon nem foglalkozik vele, hiába kérjük hogy legyenek együttműködőek. Amit érzek, az hatalmas csalódottság és elkeseredettség. Amikor eljön az én időm, csatlakozom a pályaelhagyók táborához.

Túlterhelt és meg nem fizetett tanárok, túlterhelt diákok. Az innovatív módszerek és az oktatói szabadság elnyomása. A mai kornak nem megfelelő tananyag. Összességében minden területén változásra van szükség.

Mindkét oldalról érintett vagyok, mint pedagógus, mint szülő is! Nagyon szomorú, ahogy tönkreteszik ezt a szakmát! Sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülés sincs! Én mindig is pedagógus szerettem volna lenni, de nem hiszem, hogy ezt sokáig lehet bírni, tűrni! Elkeserítő a helyzet!!!!

Mérhetetlenül fásult dolgozók- a verseny hiánya! Akkor is maradnak a helyükön, ha végigülik a napot a padon!

A pedagógusok túl vannak terhelve, motiváció nulla.

Kevés a pedagógus, mert alacsony a fizetés. A gyermekvédelmi rendszerben ugyanez a helyzet. Aki mèg maradt a szakmában, az túlterhelt, hamar kièg.

10 éve dolgozom az oktatás-nevelés területén. A pedagógusok száma csökken, fiatalok alig jönnek a pályára. A pedagógusok terhei folyamatosan nőnek, és egyre nagyobb, sokszor egyenesen önfeláldozó erőfeszítésre van szükség részükről, hogy a rájuk bízott gyerekekkel megfelelő módon foglalkozzanak. Szégyen.

A körzeti általános iskolában az elmúlt tanévben annyi tanár nyugdjíba ment, illetve felmondott, hogy augusztus közepéig úgy tűnt, az ötödikes gyerekemnek nem lesz osztályfőnöke. Az utolsó pillanatban sikerült felvenni matematika-fizika szakos tanárt is - és sajnos úgy tűnik, a kényszer miatt igen rossz pedagógust vettek fel. Szívszorító, amikor 10 éves gyerekek azt kérdezik tőlem: miért nem akar minket senki tanítani?

Felháborít a tanárképzés tervezett "lebutítása "!

A gyerekek túlterheltsége elképesztő. Közel a hivatalos felnőtt munkaidőhöz (40 óra) jár a heti óraterhelés, teljesen rapszodikusan elosztva, mert az iskolák/órarendkészítők sem tudnak racionális és élhető rendszert kialakítani a sokféle szempont miatt. A heti 5 tesióra nem lenne rossz, de a feltételek nem adottak, még a jól ellátott budai-zöldterületi iskolákban sem. Egyszerűen nincs elegendő tér hozzá. Az órarendbe épített hittan borzasztóan megnehezíti és szétzilálja az órarendeket, további komoly teremelosztási problémákat okozva. Ez csak a 2 legfeltűnőbb. A tananyag egészének elosztása, tartalma, rendezése, követelményei másik és sokkal hosszabb történet lenne. - A pedagógusok oldala is kriminális; ebből kiemelném a tankönyvügyeket: pl. a mindenki által kedvelt, korszerű, elektronikus háttérrel készülő Mozaikos tankönyvek hivatalosan, nyilvánvalóan politikai döntés miatt elérhetetlenek. A tanítás színvonala olyan, ami adott körülmények között elvárható (vagy magasabb), mert a munkakörülmények és a fizetések vállalhatatlan színvonalából következő ped.hiány miatt nem lehet semmilyen minőségi szűrést alkalmazni. Az iskolák túlzsúfoltak, a fizikai környezet leharcolt, elhasznált, a pótlásra vagy nincs lehetőség, vagy eszméletlen adminisztrációval jár és kiszámíthatatlan. A tankerület nem fenntartó, hanem birtokos módjára viselkedik az iskolákkal; a bérfeszültség nagyon durva és szembetűnő, miközben alapfeladatát is alig látja el. Egyszerűen nem teljesíti a fenntartás követelményeit. Az iskolai könyvtárak a tönk szélén állnak, rá vannak szorítva a tankönyvek kezelésére. Gyarapításra, olvasásnépszerűsítésre, állományfrissítésre nincs lehetőség. A tankönyves munka díjazása az utóbbi években elveszítette az átláthatóságát, a tankerületek az aláírt szerződést, egyeztetés nélkül is módosíthatják utólag, amikor a munka már el van végezve. Nagyon hosszan lehetne folytatni... :((

Pedagógushiány van, ennek ellenére kötelező a 32 bent töltött óra, hogy ne lehessen másodállásban is dolgozni. Persze a feltételek nem adottak, a nagytanáriban 1 működő számítógép van összesen...
Diákok túlterheltek, rengetegszer van 8 órájuk egy nap (középiskola).

Túlterheltek a gyerekek, sok felesleges óra helyett kellene például kresz, és elsősegély oktatás. A tanárok a rengeteg papírmunka mellett képtelenek mindent megtanítani. Túl sok az elvárás a gyerekekkel szemben.

Unokáimon látom, hogy eszemnt átpolitizált fölöslegesen nagy tananyagot tanítanak nekik, ráadásul rohamléptekkel. Rögzítésre nincs idő. A napi óraszámuk majdnem kiteszi a 8 órás munkaidőt és még ezután készüljön a másnapra, de sportoljon, szakkörözzön stb. Nincs ideje a gyerekeknek igazán azzal foglalkozni ami érdekli. Év végére a gyerek és pedagógus is teljesen kimerül. A megbecsülés egy vicc.

Első, második osztályban figyelem valamint hiperaktivitással megbélyegzett gyermekem most szeptemberben kezdte az 5.osztályt.
Minden évben kontroll vizsgálat során kiderült, hogy nincs ilyen jellegű probléma, csupán másképpen kellene,vele viselkedni az iskolában. Éveken keresztül harcoltunk ezzel, és most is ez a probléma megmaradt, hogy még azelőtt elítéli a tanító, mielőtt megismerné a gyerek igazi énjét.
Könnyebb beskatulyázni, hogy buta gyerek minthogy dolgozni kelljen vele picit többet.

Sajnálom, hogy a Gyermekjóléti Szolgálat hamar feladja, hogy a nagyszülői láthatásnak érvényt szerezzen. A Megállapodás szerinti kontroll-mediációnak sem tud vagy nem akar érvényt szerezni?
A gyermekeknek szükségük van a nagyszőkkel való kapcsolattartásra. Ennek nem lehet akadálya az anya szimpátia hiánya a nagymama személyével szemben. Ehhez sokkal több kell!
Az említett hivatal azt sem teszi lehetővé, hogy a nagymama a szūlők jelenléte nélkül, kapcsolati ügyeleten tōlthessen el 1-2 órát az unokáival.

A pedagógusok túlterheltek,kevés minőségi időt tudnak eltölteni a gyerekekkel a tanítási kívül,hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és megismerjèk és időben meglássák aha problèma van a gyerekkel! Sajnos gyermekvèdelem nincs ma Magyarországon,vannak sokan akik ennek szentelik az èletüket és hivatáskènt ezt választják, de sajnos szèlmalomharcot vívnak! Sokkal komolyabb és átfogóbb gyermekvèdelmi törvènyek kellenènek és egy olyan szerv amelyik csak ezzel foglalkozik és komolyan is veszi! Olyan gyermekotthonok és anyaotthonokra lenne szükség amely segít a fiataloknak és az anyáknak egy motiváló,elèrhető jövő kèpet kialakítani és elindítani egy olyan úton ahol esèlyel indulhat egy jobb élet reményében!

Kevés a pedagógus és az ebből fakadó plusz munkat sem fizetik meg. Alacsony a bérezésük a pedagógusoknak.

Helyettesítések tömkelege ingyen. Nincsenek szaktanárok, oktatók. Nagyon kevés a fizetés. Napról-napra próbálunk megélni. A gyermekekre gyakran pedagógiai asszisztens felügyel helyettesítés alkalmával. Az iskola nem gyermekmegőrző, hanem oktatási intézmény. Szerintem.

A nevelt lányom SNI-s, papíron jár neki fejlesztés, több idő a dolgozatokra, szóbeli felelési lehetőség. Azt nem állítom, hogy ebből semmi nem valósul meg, de azért el lehet képzelni a törvény szövege és a valóság között húzódó szakadékot.

Túlterhelt, nevetséges fizetésért dolgozó hősök nevelik gyermekeinket, de ez nem tud már a felső tagozaton magas minőséget eredményezni. Titokban oktatott alternatív tankönyvek, borzasztó NAT, borzasztó tanárhiány, tehetséggondozásra, fekzárkóztazásra nincs pénz.

Nálunk az iskolában májusban úgy történt meg egy 13 éves lány öngyilkossága, hogy tavaly februárban már tudomása volt arról az osztályfőnöknek, hogy a gyerek nem bír el több terhet (családit), ennek ellenére nem fordult sem Ő, sem az intézmény gyermek / családvédelemhez.

A tanórák száma rendkívül magas a kisebb korosztálynál is .13-14 éves gyerekek esetében 32 óra? Felesleges a délelőtti hit-és erkölcstan, az 5 testnevelés. Nevetséges, hogy a magyar anyanyelv tantárgyi óraszáma viszont alacsony. (Kommunikáció, helyesírás!) A tananyagból hiányzik az "életre nevelés ", praktikus dolgok elsajátíttatására való törekvés, vitakészség fejlesztése, idegen nyelv oktatása élményszerűen.... felesleges usmeretek szanálása, ill. választhatóság. Egyre inkább az írásbeli számonkérés a jellemző, pedig szükséges lenne a szóbelire is. Megemlíteném a naponta hordozott tanszer mennyiségét, ami a legtöbb esetben nem a testtömeg 10%-a!

Teljesen lesüllyesztik az óvónői szakmát esztelen rendeletekkel, ezzel korrigálva a pedagógus hiányt: nem hatêkony, ha megengedik a dajkai felügyeletet délutánonként a csoportokban, hiszen nem felkészültek a délután érdemi vezetésére. Siralmas a helyzet a szakszolgálatoknál. A logopédus hiány miatt a kistelepüléseken két hetente kapnak fejlesztést a gyerekek, két hónapig ellátatlanok az iskolaérettségi vizsgálatok miatt, mert vizsgálniuk kell. Aránytalan az állami támogatás: diszkriminatív a normatíva az egyházi intézmények előnyére. Az állami oktatást leamortizálják. Egyes önkormányzatok kényük- kedvük szerint értelmezik s törvényt, az óvodavezető munkáját, jogait csorbítják, akár törvénysértésekkel is, megkárosítják gazdasági kompetenciáját, ami kihat sz oktatás színvonalára. Több sebből vérzik a közoktatás.

2 tanév alatt 4 tanító váltotta egymást a kis iskolakezdő osztályban. Nem, még mindig nem ad pénzt a KLIK krétára. Apropó, Kréta! Na ugye... 2 járványügyi lezárás után a tananyag mennyisége, ütemezése semennyire nem lett átgondolva, ez még egy jó képességű, városi iskolába járó osztályt is megtépett, komoly lemaradások vannak. Nincs igazi fejlesztés, nincs tehetséggondozás, nincs normális integráció az egyre diverzifikáltabb osztályokban. Az iskola esélykiegyenlítő szerepe pedig gyakorlatilag megszűnt.

Kevés a pedagógus. Már az egyházi iskolákban is tanár hiány van. A több iskolában tanítók nem vehetnek részt egyik iskola mindennapi tevékenységében. Pl. nem ügyelhetnek. Ezért az állandó emberekre többlet teher járul. A központosított tankönyvek lebutított tananyagot tartalmaznak. A szülők sok esetben inzultálják a pedagógusokat. A gyerekeket leszoktatták a tanulásról.

SNI-s gyermekek (1 AdHd-s ált.iskolás, egy halmozottan diszes es figyelemzavaros középiskolás) szülőjeként azt kell tapasztalnom, hogy többet értek eme gyermekek oktatásához, mint pl. a Bp-i, fizetős sni-s iskola. Csak szülőtréningek, online oktatások és más szülők tapasztalatai miatt jutottam ahhoz a tudáshoz, ami több, mint néhány pedagógusé, mert nincs lehetőségük továbbképezni magukat, a szakemberek (gyógypedagógusok) magánsuliban kapnak annyi fizetést, amiből meg lehet élni, lehet tanulni és kifejezi a tudásuk miatti köszönetet. Felesleges tananyagrészek, lóverseny jelleget mutató tanmenet... ha nincsenek biztos alapok, nem lesz mire építeni = butul a társadalom. Kellenek a jó pedagógusok, akik a tudással, gyakorlattal fektethetik le a jövő alapjait! Fizetésemelés, életpálya-modell, "szabadabb " oktatási lehetőség a tanórán. Nincsenek megfelelő eszközeik, amivel ezt megtehetnék, szükség van interaktív táblákra, projektorokra, stb!
Most iskolaváltásunk volt, reménykedem, hogy a változás szele hamarosan átjárja az oktatást is, és jókedélyű iskolásokat fogok látni lépten-nyomon!

200 fos nagy ovi. 5 ovono hianyzik az intezmenybol. Csoportok 1 ovonovel mennek.

Az iskolaérettségi eljárás felháborító, hatalmas lelki terhet ró a gyerekre és a szülőre is. 4 óvónőnk volt, az egyik azért ment el, mert nem tudta fizetni az albérletet a fizetéséből.

Egyre kevesebb a pedagógus. Akik maradtak a szakmában, azok is a legtöbben belefásulnak a sok adminisztrációba.

Szülőként mondom, hogy sajnálom a pedagógusokat. Túlterhelt, nincsenek se megbecsülve se megfizetve ! És ez egyenes következménye annak, hogy esetlegesen romlik az oktatás ! Amikor egy iskolában idős nyugdíjas pedagógusokat csábítanak vissza, hogy egyáltalán legyen óraadó tanár,hogy megtudják tartani az órákat, ez az ország szégyene !

A tanárok szakmunkás bérért, osztályokat összevonva kénytelenek használhatatlan könyvekből tanítani,rengeteg adminisztráció mellett. Csak a lényegre nincs idő, a tanulókra. A szülők saját nevelési hiányosságaiért a tanárt okolják, nincs megbecsültsége annak a pedagógusnak, akire heti 5 napban a gyermeküket bízzák.

Második éve viszek egyedül egy óvodai csoportot, mint óvodapedagógus. Idén még 4-en mentek nyugdíjba, így a 8 csoportos oviban 6 csoportban nincs csak egy óvónő. Nyugdíjasok, pedagógia asszisztens és összevonás, hogy délután ne kelljen ott maradni. De a szakmai rész egyedül egy ember vállát nyomja. :( Fáradtan túlterheltnek érzem magam, idén 27 év után nem vártam a tanévkezdést. Pedig "szerelemmel " csinálom eddig azt hittem mást el sem tudnék képzelni hivatásnak.
A lányom a kerületi magán gimnáziumban tanul, itt jobban megfizetik a pedagógusokat, nincs is hiány és örömmel mennek órát tartani. A lányom alig várta, hogy végre legyen jelenléti oktatás, mert annyira jól tanítanak és érdekesek az órák. És jelzem mindössze 10 000 Ft a havi tandíj.

Kétgyerekes szülőként látom az alulfizetett, de minden nap erőn felül teljesítő pedagógusokat és óvodai dolgozókat; a nevetséges, színvonaltalan, a diákok tanítására alkalmatlan tankönyveket; a rengeteg felesleges adminisztrációt! Felháborít az iskolaéretlen gyerekek iskolába kényszerítése! Az iskolának vidám, tanulásra inspiráló helynek kellene lennie, motivált pedagógusokkal - de nyilvánvalóan nem ez a politikai cél. A szülők és a pedagógusok csak összefogva, hangosan tiltakozva érhetnek el változást!

Az iskolában nincs idő igazi tanításra, csak leadni az anyagot. Ez nem tanítás! Itthon nekem, mint szülőnek minden tantárgyat tudnom kell, hogy el tudjam magyarázni a gyereknek, amit időhiány és a túlzsúfolt tananyag miatt nem tudtak neki rendesen elmagyarázni. 6-7 órájuk van általános iskolában (du. 2-3-ig iskola - ez 6-7 órás munkaidő, majd itthon még kezdődik újra, ami 3-4-5 órát vesz igénybe naponta + a hétvégi tanulás, kötelező olvasmány). Többet "dolgoznak " a gyerekek, mint egy felnőtt. Hogyan legyen gyermekkoruk? Hogyan legyenek barátaik? Sem idejük, sem energiájuk nincs rá...
A gyermekvédelemről meg annyit, hogy kevesen vannak, mindig máshoz kerül az adott gyermek/család problémája, ami senkinek sem jó, illetve nagyon nehezen elérhetők.

30 éve vagyok pedagógus! Már remélem nem sokáig kell ebben az embertelen rendszerben szolgálnom! Minden igyekezet hiába…. És elég volt ebből. Felállok! Az emberek, családok segítése az életem! De nem ezen a színterén! ??

Politikai játszmák áldozata a szülő és pedagógus lét egymasra ugrasztása közben.
Először ez a legsúlyosabb bélyege a rendszernek.
A politika célja birkákat termelni.
Oktatás és egészségügy kivéreztetése , szétzúzása……
Nem îrnék többet erről…….
Az ellopott pénzt oktatásba és egészségügybe visszairányítani.

Már nyugdíjas vagyok, de a pályám utolsó éveiben nagyon sok negatív élményem volt. 24 fős nyelvi csoport; értelmetlen adminisztráció; a nagylétszámú nyelvi csoportokban a gyerekeknek legalább a fele, néha több is tanulási illetve viselkedési problémákkal küzdött, ennek ellenére az iskolában nem volt fejlesztő pedagógus, és az utazó pszihológus is csak heti kétszer három órában volt elérhető az iskolában. Egy szakközépiskolában tanítottam, ahol a közismereti órák mellett szakmaai alapozó tárgyakat is tanultak a gyerekek, így az is előfordult egy-egy szakmacsoport osztályainál, hogy heti 35-37 kontakt órájuk volt az iskolában. Így hogy várható el egy gyerektől, hogy még otthon is tanuljon?

Éppen egy pedagógiai asszisztens OKJ képzésen veszek részt, ahol döbbenten tapasztaljuk a csoporttársakkal, hogy néhányunk már úgy tudott elhelyezkedni, hogy sem a szakmai gyakorlata, sem a vizsga nincs meg. Ám ez a kisebbik baj, hiszen vegyük úgy, hogy megelőlegezi a munkahely a bizalmat a sikeres vizsga iránt. De mindegyikünk pedagógus helyett! és nem mellett fog dolgozni. Mind óvodában, mind iskolában napköziben, azaz délutános munkaidőben fog dolgozni/dolgozik egyedül, tehát pedagógus nélkül.

Nincs eszköz, nincs anyagi forrás, megbecsülés, segítség a nevelőmunkát végző dolgozók körében, és a szociális szférában.
A pedagógus fizetésből már nem lehet, vagy csak nagyon nehezen megélni, hiszen befagyasztották a béreket. Nincs semmilyen motiváció a minőségi munkavégzéshez, már csak a gyermekszeretet tartja az elhivatott pedagógusokat a pályán. Az oktatásirányítás gyermekeket érintő döntései mostanában nagyon negatívak, élettől elrugaszkodottak, nem e gyermekek szülők érdekét veszi figyelembe, hanem a hatalmi elitét.

Eszköztelenség, továbbképzések hiánya, alacsony bér, szakképzetlen emberek veszik át a hiányzó szakemberek helyét. Szakmai és rászorultsági szempontok helyett politikai döntések határozzák meg a megmaradt lehetőségek kihasználását. Ebből fakadóan a munka eredménye siralmas.

Minden tiszteletem a tanároké, akik ebben az őrült, túlközpontosított, gyerekek érdekeit figyelmen kívülhagyó, nem tisztelő, túlzott adathalmazt fejbesúlykoló, ugyanakkor gondolkodást, önálló véleményt, másságot nem támogató rendszerben át tudják adni az emberség, a szeretet, a gondolkodás fontosságát gyermekeinknek.

Az óvodában sajátos nevelési igényű gyermekem fejlesztéseit nem vagy csak elenyésző mértékben tudják biztosítani. A helyzet tarthatatlan, mert hiába az integrált nevelés, ha a szakszolgálatok által javasolt terápiákat és fejlesztéseket egyidejűleg nem tudják intézményesen biztosítani.
Ezzel még nagyobb terhet helyeznek a szülőkre, mert többnyire önköltségen kell átvállalják az amúgy szakvéleményben előírt és államilag támogatott fejlesztések biztosítását.

Nem lehet találni informatikatanárt, mivel olyan alacsony a pedagógusbér, hogy inkább elmennek más informatikai céghez dolgozni.
Hogy lesz ebből digitális írástudás???

Egyre rosszabb a pedagógus hiány. Keves fizetést kapnak. túlterhelt, rohanó, türelmetlen egyre több pedagógus.
Egyre több pedagógus hagyja el a pàlyáját.

A tanárok túlterheltek, a diákok szintúgy. A gyermekvédelemben dolgozók mindenhonnan előszedett emberek akiknek ilyen olyan továbbképzés után kell bizonyítani hogy kitűnő szakemberek. Megbecsülést semmilyen formában nem kapnak, sőt anyagi és emberi áldozatot is elvárnak tőluk. Panaszból lenne még....

Az oktatásirányítás döntései "egyre jobbak ". Lassan elérik azt a célt, hogy még több nagyüzemben még több "szalagrobot " dolgozhasson.
Az integráció az állami fenntartású iskolákban "rettenetesen jól " működik, a tehetséggondozás rovására, de ez senkit nem érdekel ott fenn. Megkérdezem: MA ki is a hátrányos helyzetű???
Pedagógusokat kényszerítenek fejlesztő- és gyógypedagógusi feladatok ellátására, ezáltal a tehetséggondozásra sem idő, sem energia nem marad!
Kevés a gyógypedagógus is, a különnevelést igénylő gyerekek így nem kapják meg a megfelelő oktatást.
Siralmas méreteket öltött a pedagógushiány! :(

Az iskolában, ahova a gyermekeim járnak, jelenleg legalább 6 tanár hiányzik. Bezárták a környékbeli falvak iskoláit, a gyerekek ide kerültek, a lányomék most 30-an vannak, de nincs elég tanár, hogy ketté szedjék az osztályt. Az alsós tanítónéniknek is sakkozni kell, ki melyik osztályban legyen osztályfőnök, de mellette még a másik osztályban is muszaj tanítania, és különórát is tartson, plusz helyettesítsen a felsőben. Közben meg szégyenletesen alacsony a fizetésük.

Óriási a teher a pedagógusokon és az iskolavezetőkön. A központosítással az egyentankönyvekkel, amelyek rohammunkában, megfelelő szakmai lektorálás nélkül készültek, megfojtják a tanárok kreativitását. Az oktatási hivatalok személytelenül, gyakran megfelelő szakértelem nélkül osztogatják az értelmetlen feladatokat és az "észt ". Legyen nemzeti minimális alaptanterv és az iskolák, a pedagógusok sokkal több dologban dönthessenek szabadon és válasszák ki a tanítási módszereiket, alakítsák az iskola profilját.
És nem kell olyan sok tankönyv és munkafüzet. Ha már beüzemeltük a digitális oktatást a járvány miatt, lehessen használni a jól bevált papírmentes módszereket is a tanításban a rossz és NEHÉZ tankönyvek helyett. Ki fogja majd fizetni a nehéz iskolatáska miatt gerincbántalmakban szevedő most felnövő generáció gyógyíttatási költségeit?

Minősíthetetlen mindkét terület, a benne érintettek helyzete.

- Túlterhelt, alulképzett (mai számítástechnika) tanárok
- gyereket munka tárgyának tekintő képzés
- aki lemarad, semmi segítséget nem kap, nincs fizetett korrepetálás

Szülőként és pedagógusként is látom, hogy a gyerekek túl vannak terhelve. A mai világban nem alkalmazható felesleges tudást nyomnak le a torkukon. Ettől szenved pedagógus, diák, szülő. A segítségre szoruló SNI-s, és BTMN-es gyerekek tönkre mennek a rendszerben.

A pedagógusok elhanyagoltsága elképesztő. A társadalom, amelynek nem fontos az intézményes gyermeknevelés, lényegében a gyerekekre nem figyel oda, a gyerekek iránt érdektelen. A túlterheltség miatt nincs időnk edukálni a szülőket, pedig ez nagyon sürgős és fontos volna: a gyermekbántalmazás még ma is teljesen bevett nevelési szokás. Miközben törvénytelen. A gyerekeket a bántalmazó szülőkkel szemben nem védi semmi, ha a pedagógusnak nincs ideje, ereje erre. Márpedig a megélhetésünkért olyan harcot kell folytatnunk, ami nem teszi lehetővé a gyerkekek védelmét.

Szülőként az iskola csak utasít, és keveset tájékoztat, nem kezel partnerként.
Gyermekem unja az iskolát, a tankönyvi tananyagot. A folyamatos minősítés teljesen külső kontrolossá tette.
Az iskolai könyvtárban is alig lel friss, érdekes olvasmányra, már ha bejut, hiszen nincs főállású könyvtárostanár.

A túlterheltségtől a rossz és meggondoltatlan döntésekig nagyon sok.

Az alsó tagozaton és a felsőben is tanárhiány van. A meghirdetett állásokra nem jelentkeztek. A pedagógus munkának nincs semmilyen megbecsülése. A központosított oktatás rendszere nem a gyerekekről szól, hanem a felesleges és túlzott adminisztrációról. Nem gyermekbarát az okotatás, pedig őértük kellene történni mindennek.

Azt mondják az iskolák, hogy egyre több az SNI-s gyerek, de az alapító okiratukban maximálva van az SNI-s gyerekek létszáma. Nincs elég fejlesztő pedagógus sem. Mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Az iskolás nem akarnak SNI-s létszámot emelni mert sok vele a feladat és nincs megfelelő ember a fejlesztésre. Ezek a gyerekek akik valamiben elmaradtak más téren kompenzálnak, vagyis valamiben meg kiemelkedőbbek a társaiknál, de esélyük sincs fejlődni a rájuk sütött SNI-s bélyeg miatt, amit még a tanárok többsége is bélyegnek tart.

A tanároknak pont a gyerekekre nincs ideje, tele vannak adminisztrációs feladatokkal.Nincs a tanárnak elég segítsége pl. Tanársegéd, gyerekpszichológus stb.
A tankönyvekről is lehetne írni egy külön fejezetet!
A központifelvételi ágyrém!
Kapják vissza az iskolák az autonómiájukat!

Fájó szívvel hagytam el a pályát, mert:
- a családomnak szüksége van rám, nem arra, hogy itthon is a munkám és hivatásom töltse ki az időm.
- a családomnak szüksége van biztos forrásra, ahelyett, hogy a jövedelmem jó részét a munkámra és hivatásomra költsem.
- nekem pedig szükségem van arra, hogy láthassam, a munkámnak érrtelme és eredménye van, ahelyett, hogy a sikertelen küzdelemről szólna a vezetés, a fenntartó irreális, olykor abszurd, elvtelen elvárásaival szemben.

Minket azzal vert meg a sors, hogy a gyerekeim végig unatkozták az általános iskolát. Fontos lenne azokat a gyerekeket is lekötni, akiknek a 45 perc töredéke is elég a tananyag megértéséhez.
A tanárok egy része nem is titkolja, hogy nem motivált: Eltöltik az órát, aztán kimennek a teremből. Már az első sorban ülő gyerekek sem hallják, mit mond némelyikük. Nagy lányom egy mondatos véleménye az informatika oktatásról: Egyszer bejött X néni helyettesíteni. A 4 év alatt az volt az egyetlen igazi informatika óránk.

A pedagógusok nincsenek megbecsülés sem erkölcsileg, sem anyagilag. Túl sok, értelmetlen adminisztrációval sújtják a pedagógusokat, ezzel elvéve értékes időt a gyermekektől. A pedagógusok módszertani szabadsága szinte a nullával egyenlő! Motiválatlanok vagyunk! Egy kezdő óvodapedagógus bére kevesebb, a bértábla szerint, mint a garantált bérminimum!

Az iskola gyermekmegőrző intézménnyé változott. Fél analfabéta tanulók kerülnek ki az iskolákból. A tanárok erkölcsi és anyagi megbecsülése felháborító! Figyelem! Sürgős változtatásra van szükség!

Fejétől bűzlik a hal a mi sulinkban...

Hatalmas (sokszor fél éves) lemaradások az anyagban.
Ideges, türelmetlen, fáradt tanárok.
Nagy fluktuáció a tanárok között.
Sok elmaradó óra a tanárok hiánya / hiányzása miatt.
A gyerekeknek természetes digitális világtól való félelem, hozzá nem értés, elzárkózás, bénázás...

Nagyon kevés a pedagógus iskolánkban. Mindenki túlórában és dupla ügyeletben dolgozik. A pedagógusok átlag életkora 50+.Katolikus iskola vagyunk, de ugyanolyan problémákkal küzdünk és NINCS több pénzünk!!!!! Hiányzó szakok: biológia, fizika, angol.

Gyalázatos tanarhiány, elmaradozó órák..

Nincs fejlesztő és gyógypedagógus, pszichológus az iskolákban. Nekünk nincs rendes tornatermünk sem.
A tanárok elhasználódtak, kimerültek, kiégtek, nagyon alacsony a fizetésük. A gyerekekre nagyon kevés személyes figyelem jut, hát még ha valamiben mások és egyénileg több és más figyelmet igényelnének.

Az iskola épülete beázik. A tetőszerkezet romokban. Évek óta kérjük a felújítást. A Siófoki Tankerületi nem költ rá,a települési önkormányzatnak sincs pénze. Minden héten, minden szinten hetente +1 napot túlóráznak a pedagógusok az állandó helyettesítések miatt.

Pedagógusok átlagéletkore 50 év felett van, fiatalok nem mennek tanárnak. Ennyi bürokrácia és ilyen kevés fizetés mellett nem is csoda. A KLIK semmire nem jó, csak szabályoz, megfélemlít, ellehetetlenít. Az oktatás színvonala kritikán aluli, tisztelet a kivételnek.

Kikből lesznek gyerekeink tanítói, tanárai?

10-20 éve még „csak” a felvételiző középmezőny aljaként mutatták a statisztikák a tanítói
pályát választókat. Mára már sok „legalja” is a pályára kerül!
(Mielőtt a kivételek megsértődnének ezen a minősítésen, gondolkodjanak el: nem nekik kellene-e ez
ügyben a leghangosabban kiabálniuk?)

2009-ben, a max. elérhető 480 pontból 160-at teljesítők is bekerülhetnek a képzésbe.
Szélsőséget tekintve, 160 pontja lehet pl.: egy (hátrányos helyzetből érkező), minden évben
minden tantárgyból 2-es, az érettségin 20-30 %-osan teljesített pályaválasztónak.
Ha átverekszi magát a felsőfokú képzésen is, akkor a rábízott gyermekeink példaképe lehet.
Két szakmában nem engedhető meg a felsőfokú végzettségűek felhígulása. (Az orvos-kiválasztás kvázi ma is rendben van.) A másik a pedagógus. Amíg a hiányosan képzett és nem rátermett mérnök, közgazda, jogász, stb. megtalálhatja
a hasznos helyét a társadalomban, addig ma: a pályára alkalmatlan pedagógusokat is „ráengedjük” gyermekeinkre...
folytatás>>>https://www.jatektan.hu/jatektan/____2012_006/stat.pdf

< 24. oldal >