Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Idén a a tankerület azt a szabályt hozta, hogy a nyelvi csoport létszáma nem mehet 17 fő ALÁ. Ebből az következik, hogy a 23 gyerekből, aki angolra jelentkezett, a 3, esetleg 2 nyelvi csoport helyett egyet csináltak. Hol itt a probléma? Van elég tanár... Náluk a statisztika stimmelni fog, mert nem gyerek / tanár a nyelvtanulás mérőszáma, hanem csoport / tanár. Csak a kezdő kis negyedikesek nem tudnak így nyelvet tanulni, 23an egy csoportban.

Gyermekem 12. osztályos, biológiából szeretne emelt érettségit tenni. A kedvelt és eredményes biológia tanáruk felmondott most szeptemberben. #nincstanarhiany

A gyermekvédelmi rendszer túlterheltsége:
Örökbefogadó szülőként megdöbbentett, hogy a kislányomnak másfél évet kellett várnia az örökbefogadására, annak ellenére, hogy minden papírja rendben volt. Tehát az örökbefogadhatóvá nyílvánítás (már ez a folyamat is fél év volt) után, még másfél évig senkinek sem ajánlották ki őt, mivel nem volt ügyintéző, aki foglalkozhatott volna az ügyével. Mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, ha nem három, hanem másfél évesen fogadhattuk volna őt örökbe.
Pedagógushiány:
Ugyancsak vele tapasztalat, hogy miután fél évet töltött nálunk, szeretett volna a nővérével óvodába járni vegyes csoportba. Mivel nem volt még óvodaköteles, helyhiány miatt nem tudták felvenni. Négy évvel ezelőtt a nővérét még két és fél évesen vették fel ugyanabba az oviba. Mivel a mi falunkba falusi csok igénybe vehető, megnőtt az új lakosok száma, akik három gyermeket vállanak/fognak vállalni. Az óvoda bővítésére mégsem tudnak pénzt teremteni. Ugyanakkor óvónő hiány is van, az egyik csoportban a vezető óvónő van évek óta, mivel ha talál is új óvónőt, egy másik elmegy.
Nagy fiam iskolás. Az iskolájában két nyugdíjas tanár is csak segítőkészségből tanít, mert ha ők nem mentek volna vissza, nem lett volna matematika és magyar tanár. A helyettesítések nehezen megoldhatók, nem egyszer forult elő, hogy matematika tanár tartott olvasás órát.
Középső gyermekem szeptemberben kezdi az első osztályt. Mindkét tanítónő, akikkel az iskolanyitogató programok során megismerkedtünk, beadta a felmondását. Nekik most nincs osztályfőnökük.

SNI-s gyermekem integráló általános iskolába jár. Egy-két tanár kivételével nincs differenciált tanítás. A tanárok többsége nem képes vagy nem akarja betartani a szakvéleményben leírt dolgokat. Kislányom jövőre lesz 8. osztályos és fogalmam sincs, hogy hol tudna tovább tanulni. Segítséget sem az iskolától, sem a hivatalos oldalról nem kapok.

Nem értem, miért nem a szülők dönthetnek oktatási kérdésekben. Vissza kellene vezetni a magántanulóság lehetőségét, olyan módon, hogy ne kelljen külön kérvényt benyújtani, hanem legyen alapvető választási lehetőség. Amikor gyermeket vállaltam nem gondoltam, hogy ez nem alapvető választási lehetőség. Nem értek egyet az SNI/BTMN rendszerrel. Esetleg egy Angliában élő szemléletet meg lehetne valósítani itthon is.

Kicsi, de fejlett településünkön óvodaped. hiánnyal küzdünk, így 3 nyugdíjazott óvónénink teljesít erőn felül, friss óvónéni 0, azaz NULLA!
Iskolánk nem rég lett csilli-villi (ez is olyan csodás, hogy a múltkor egy épületrész, melyben több tanterem is található, használhatatlan volt, mert áram nem volt benne!), angol tanárunk hol van-hol nincs, így jobb híján az angol nyelvvizsgával rendelkező pedagógusok helyettesítették ezeket az órákat (gondolom kaptak érte egy zsák levegőt, de lehet még azt is sajnálták tőlük!).
Talán most van elég pedagógus, az én fiam úgy tudom nem szenved hiányt, bár csak alsós, így nem sok órája van más tanárával a tanítóján kívül. Azt gondolom, iskolánk és óvodánk pedagógusai is mindig mindent megtettek a gyerekeinkért, most is! Büszke vagyok rájuk, az online tanrendi munkájukat is becsülettel végigcsinálták! Ezt csak itt lent látjuk? Fentről már ködös? Illő lenne végre megbecsülést mutatni! Fizessék meg őket rendesen! Csökkentsék mind a pedagógusok, mind a tanulók terheit!

Azok a tapasztalataim az évek során hogy egyre kevesebb a tanár mivel drasztikusan alacsony a fizetésük és nem éri meg nekik dolgozni.Nekünk a tanulnivalónk és emellett vannak 8 óráink ami mellett meg haza is kell érni és szociális életet is kéne élnünk.És mellette egyéb dolgokat csinálnunk.És még itthon legalább 3 órát kell tanulni hogy jó tanulók legyünk.

Ha valaki tanár és osztályfőnök is, plusz lelkiismeretesen próbálja végezni a munkáját, a megnövekedett egyéb terhek miatt nagyon nehéz anyaként, feleségként is helytállni. A mindig emelkedő óraszám és az ingyenesen végzendő, szinte már állandósult helyettesítések mellett semmire sem jut idő. A hétvégék alatt is csak az elmaradásokat próbálja behozni az ember, s pihenésre már szinte nem is kerül sor. Emellé társul, hogy el sem ismerik az ember munkáját sem erkölcsileg, sem anyagilag. A gyerekeknek elgyötört, kiégett tanárok jutnak. Ez is csak addig mondható el, amíg el nem megy a többség nyugdíjba. Utána ki fog tanítani? Miért jönne bárki is erre a pályára? Hiába szeretjük sokan a hivatásunkat, a hozzá nem értők döntései miatt elmegy a kedvünk az egésztől. Össze kellene végre fognunk, s egyszerre felállni és megtagadni a munkát. Akkor talán elgondolkodnának a megoldáson.

A nem versenyképes kereseti lehetőségek miatt egyre nagyobb a tanárhiány és egyre nagyobb a megmaradó tanárok terhelése. A szabad tankönyv választás személyre szabhatóbb oktatást tenne lehetővé.

A gyerekek az iskolában töltött hosszú órák után még otthon is sokat tanulnak. A tantervi követelmények miatt 21. századi készségek elsajátítására (pl. együttműködés, problémamegoldás, kritikus gondolkodás) nagyon kevés idő jut, illetve a pedagógusoknál hozzáférhető továbbképzések hiányában nincs is meg az ehhez szükséges szemlélet és a módszertani tudás. A pedagógusok túlterheltek, az alacsony fizetések nem biztosítják, hogy képezzék magukat, vagy áldozhassanak a saját szellemi, lelki feltöltődésükre. A rendszer nem biztosít megfelelő fejlesztést az SNI-s gyerekeknek.

A gyerekeknek érdektelen tananyag, jószándékú tehetetlen leterhelt tanárok, akik nem kapnak yegítséget. Nincs tábla, taneszköz, ajtózár, függöny, .... A 21. Sz. Változását nem tudja lekövetni, a gyerekek érettebbek, és nagyon eltérő helyzetűek, kellene ped. asszisztens, rendes neg és taneszköz, érdemi változás. A szakokat megszüntetik mert nincs tanár, nyelvet csak korlátozottan lehet tanulni, mert nincs tanár, tehetséggondozás nincs, mert nincs tanár. Iskolában utcán autók között tartanak tesit, mert kötelező, ... A tanárok kiégettek, leterheltek, esélyük sincs valós változtatást elérni, mert a rendszer politikailag kijátszó, megosztó...

Kedves Szülők! Legnagyobb félelmem az, hogy a gyermekeink látják e a jövőjüket ebben az országban. Sok feladata van a szülőnek, de a gyermekeinket támogatni a legfontosabb! Amikor hallottam a gyermekem iskolájában dolgozó pedagógusok kirúgásáról dühömben sírva fakadtam 😡🤬. Van ettől lejjebb?? Kérlek titeket támogassuk a gyermekeinket hogy érezzék nincsenek egyedül ebben a helyzetben!!!

Szörnyűség,a zsúfoltság, kimerült tanárok, megfélemlítés a vezetőség részéről, és a Kormány egyszerűen úgy viselkedik, mintha nekik nem lennének gyerekeik... Katasztrófa.

Minden évben új óvodapedagógus van a gyerekeimmel, kisebbiknél még évközben is több váltás volt, egy időben az igazgatóval voltak óvónőhiány miatt. Nagyobbik gyerekem már elsőosztályos, tanárai szemmel láthatóan nagyon le vannak terhelve. Helyettesítések idején titkárnő megy be az osztályhoz, nincs elegendő szaktanár.

Pontosan nulla óra autizmus specifikus fejlesztést kapott a gyerekem az államtól az elmúlt 5 évben, holott az SNI papírjában heti 5 óra van előírva!

A pedagógusok leterheltek, és nincsenek felkészítve a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való foglalkozásra. Legegyszerűbb megszabadulni ezektől a gyerekektől. A Gyermekvédelmi Szolgálat tehetetlen. Jegyzőkönyv felvételén kívül semmit nem tehetnek. Próbálkoznak, de ők is túlterheltek. Az iskolák nem veszik figyelembe a véleményüket. A gyermekek joga a megfelelő oktatáshoz folyamatosan sérül. Ezek a gyerekek elvesznek a rendszerben. Minden a szülökre van hárítva. Családok mennek tönkre. Sok gyerek kerül ki az oktatásból. Egyéni tanrendben tanulnak, ami azt eredményezi, hogy az egyik szülőnek fel kell adni az állását. Anyagilag teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek ezek a családok. Mentálisan is nagyon megterhelő ez a helyzet.

A tananyag és a technikai feltételek messze elmaradnak a korszerű oktatástól. A rendszer nem képes támogatni sem a kiemelkedően tehetséges, sem a nehézséggel küzdő gyerekeket. Elkeserítően gyenge lett a gyermekvédelmi ellátórendszer. Alulfizetett, túlterhelt, kiégett pedagógusok és szociális szakemberek küzdenek széllel szemben a gyerekekért. Egyre kevesebben.

A jelenlegi oktatási rendszerben mindenki borzasztóan túlterhelt, az abból kilépő gyerekek, fiatalok egyre gyengébb felkészültséggel teszik meg a következő lépést.
Szülőként szinte semmilyen lényegi információt nem kap neg az ember a helzetről, mert alig van aljalom is, hogy beszéljünk a pedagógusokkal és egyáltalán be sem mehetünk az iskolákba.

Nagyon rossz tapasztalatom van. Gyermekem autista és 4 éve magántanuló mert nincs se megfelelő iskola, se szakember aki az oktatását megfelelő körülmények között biztosítani tudná, persze papíron minden rendben....

A sok részletben elveszik a lényeg. A fiaim iskolai környezetében gyakori a fizikai és egyéb bullying. Az emberhiány, a sok adminisztratív feladat, meg a tanterv "fontosabb " (aka.továbbtanuláshoz szükséges) részei között elvesznek a tantervnek azok a részei, amik papíron fontosak, megvalósulni azonban már nem tudnak. Ami a normális együttélést segíthetné, ami a közös munkát erősíthetné, ami a társadalom (akár iskolán belüli kis társadalom) elesett, tagjai irányába tanusított toleranciát, együttérzést és segítést erősíthetné. Sajnos a gyerekek közti kezeletlen konfliktusok, a pozitívan egymásra figyelés hiánya természetesen nagyban hátráltatja a klasszikus tanítási helyzetek kibontakozását is, ezzel még inkább eszkalálva az amúgy is túlterhelt kollégák nehézségeit, és persze a sajátjukat. Én speciális iskolában tanítok, sokkal szélesebbek a lehetőségeim arra, hogy magam válasszam meg a tananyagot, az oktatási eszközöket (mert egységesen a tanulóinkra a meglévő, államiak köztudomásúlag nem alkalmazhatóak)... De elképzelni sem tudom azoknak a kollégáknak a helyzetét, akik bele vannak paszírozva a kötelező taneszközök és lehetetlen, uniformizált követelmények karámjába, ugyancsak eltérő képességű, személyiségű és érdeklődésű gyerekek tanítása során...

Nem állapot, hogy tanárainkat mérhetetlen adminisztrációs terhek, saját pénzből megvalósítandó projektek, túlterheltség és megalázás sújtsa. Nem állapot, hogy egy renitens gyermek miatt egy egész osztály ne tudjon tanulni, mert a pedagógusnak nincs eszköze ehhez. Nem állapot, hogy amíg az egyházi iskolák kimazsolázhatják a nekik tetsző tanulókat, addig az állami iskolákra terhelnek minden egyebet - pedig mindkettő állami pénzből működik! Nem való, hogy a tanterv 60 éve nem változik jelentősen, a mai kor kihívásait egyáltalán nem vagy csak jelképesen veszi figyelembe.

Felháborítónak tartom, hogy megszüntették a korábbi szabályozást,mely szerint a szülő és az óvónő dönthette el közösen, maradjon-e még egy évet óvodában a gyermek.Az idő előtti iskolakezdés életre szóló kudarcot okozhat.
- Nem értek egyet az ingyenes túlórázás rendszerével!
- Az integráláshoz nincs elegendő fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, pedig az óvónők legtöbbjének nincs ilyen irányú képesítése, emiatt egalább egy pedagógiai asszisztenst kellene biztosítani.Nem jut elegendő idő és energia az ép gyerekek fejlesztésére a sajátos nevelési igényű gyerekekkel való fokozott törődés miatt.
- A szakszolgálathoz küldött gyerekek csak hónapokkal később kapnak feljesztést és gyakran nem elegendő a heti 1 vagy 2 alkalom,de szakemberhiány miatt nem jut több.
- A csoport létszámában egy főnek számít az a gyermek is,aki papíron 3-at "ér ", így 25 fölötti létszámok is előfordulnak.

Megírtuk az előző évben is a csoportnaplót. Nevelési év végén belenéztem 465 oldal lett belőle...egy orvosi disszertáció nincs ennyi oldalba leírva. Ez pedig csak óvoda. Szomorú, hogy a gyerekektől, a minőségi foglalkozástól vesszük el az értékes időt.

Alsó tagozatos gyermekeim számára nincs meg az a biztonságérzet,amit az állandó pedagógus jelenléte adna meg. Sokan tanítják őket, de cserélődnek,áttanítanak a tanárok.
Felső tagozatban már nincs szaktanár. Biosz,fizika,kémia,földrajz,történelemtanár nincs. Ezért felső tagozatba már nem a jelenlegi iskolába fognak járni a gyerekek,hiszen bármennyire jó a légkör,semmit nem fognak tudni 8.osztály végére.Jó lenne,ha felfogná végre mindenki,hogy az iskolában építkezik szellemileg a jövő.De amíg nincsenek megbecsülve a tanárok és nincsenek jó tankönyvek erre halvány esély van csupán.

Tisztelt Szülői Hang!
Szülőként osztom meg véleményemet ebben a témában.
Maximálisan egyetértek azzal, hogy kormányunk - így kisbetűvel - évek óta halogatja a közoktatás problémáinak megoldását, a pedagógusom bérének rendezését. Miközben az elmúlt években Ft milliárdok mentek el stadionok építésre, saját NER ismerősök zsebeinek kitömésére és állami vagyonok "átjátszására " baráti köröknek. Továbbá EU adófizető polgárainak pénzének ellopására. Ezek mellett nem vették és veszik figyelembe a XXI. századi kihívásokhoz való alkalmazkodást a közoktatásban sem.
A jelenlegi helyzetet nem a megelőző kormányok idézték el - mivel több mint 12 éve a FIDESZ kormányoz, hanem vastagon ez a kormány.
Elfogadhatatlan, hogy országunkat mindenféle állampolgári felhatalmazás nélkül a jelenlegi formában vezessék, képviseljék a Világ és EU-n belül és hozzanak - vagy ne hozzanak - olyam döntéseket, ami a közoktatást, tanulókat, pedagógusokat és mindannyiunk jövőjét befolyásolja a következő években, évtizedekben.
Így egy ország nem tud egészségesen fejlődni, élni és fennmaradni - annak ellenére, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott médiákban ezzel ellentétben más ömlik minden percben.
Nem a szabadságharcot kell hangoztatni és "jó " magyar szokás szerint mindenről meglenni a véleménynek és kioktatni a Világot, hogy mit hogyan kell csinálni, hanem megérteni a mai kor kihívásait, követelményet és elvégzendő feladatait és ennek megfelelően intézkedni.
El kell(ene) dönteni, hogy a Nyugathoz szeretnék tartozni ennek minden jogával és kötelességével ami csak művelt, megfelelően képzett, tájékozott emberekkel lehet KÖZOKTATÁS!!! vagy pedig a Kelethez, mindenkivel szembe menve és a történelmünkből nem tanulva akarunk tartozni. Ez is egy döntés, de engedjék meg, hogy erről MI döntsünk és nem a MI nevünkben döntsenek felhatalmazás nélkül.
Az is érdekes, hogy "képviselőink " saját fizetésemeléseit azonnal, hatékonyan meg tudják szavazni...

Van olyan kollégám, aki, miután itt az iskolában letanítja a maga teljes óraszámát, online még két másik intézményben tart órákat, mert azokban akkora a szakos ellátatlanság, hogy csak így tudják megoldani az érettségire való felkészítést biológiából és kémiából.

Kolléganőm egyedül viszi a a csoportját! Hónap elején táppénzre küldték önhibáján kívül, mert az egyik gyermek Covidos lett, ezért elrendelték neki a karantént. Ma megkapta a fizetését, szörnyen le volt törve.
Tehát így állunk: Egyedül viszi a csoportot, plussz egy ember munkáját végzi, és még a fizetése is kevesebb. 😡😡
szülői értekezletet tart egyedül, szabadideje rovására(természetesen ez a kutyát nem érdekli). Szégyen ami az oktatásban zajlik. Nem egy megélhető pálya ez. Szerencsére én is lassan elhagyom.

A tegnapi polgári elégedetlenségben résztvevő 18 pedagógus, ma megkapta utolsó írásbeli figyelmeztetését! Felháborító, és nagyon dühítő, két gyerekem 2-2 pedagógusa közül szeptembertől 1-1 elhagyta az iskolát. Átszervezésekke, a jelenlegi pedagógusokat tovább terhelve oldották meg a helyzetet. Az iskola udvarán található játékok nem használhatók, a tankerület a szülőktől várja a felújítást, vagy mire vár? Az szmk azt tervezi, hogy a szülők örökbe fogadva egy-egy játékot, majd felújítják...botrány! Itt tartunk 2022-ben :(

Szaktanárok hiánya miatt nehéz helyettesítés
Csoportbontás nehéz, ez nyelvnél különösen fontos lenne
Túlterhelt diákok
Túlterhelt pedagógusok
Nincs szabad tankönyvválasztás

Gyerekeink iszonyatosan túl vannak terhelve. Rengeteg a fölösleges tantárgy és a lexikális tudás elvárása.
( hittan, etika, dráma, hon és népismeret)?
Ausztráliában mért elegendő 5-6 tantárgy?
Itt egy 15 éves gimisnek 15 tantárgyból kell teljesítenie. Napi 8 órája van. Ez borzasztó, megtanulhatatlan tananyag mennyiség.
A legtöbb gyerek utál iskolába járni és pszichológushoz jár. Depressziós nemzedéket nevelünk.

Az oktatási rendszer elavult, problémamegoldás helyett a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt. A tanárok - akik a felnövő nemzedéket tanítják - nincsenek megbecsülve, ezért sok az idős és a pályára nem való fiatalabb tanár az iskolákban.
A jó tanárok meg reggeltől estig dolgoznak, hogy megéljenek, vagy megélhetési gondok miatt elhagyják a pályát.
Véleményem szerint ezt a szakmát kellene a legjobban megfizetni, mert az ő munkájuk nagyban befolyasolja az ország jövőjét!

Iskolánkban jelenleg nincs egyáltalán fizika és informatika tanár, hiányzik sok matek, rajz, technika és egyéb tanár is. Tanáraink másfélszer annyi órát tartanak, mint amennyit kellene és egyre több órát évfolyamos összevonással tudnak csak megoldani.

Pedagogus hiany, tulterheltek, nincs anyagi megbecsulesuk es emberileg sem.

Szaktanár hiány,gyerekek túlterhelése..torna terem kapacitása(folyosón tornáznak mert nincs szabad terem)

Kevés tanár. 100 évvel ezelőtti szemléletű tankönyvek, megspékelve tényként tálalt vitatható elméletekkel, hazugságokkal. Anyag és eszköz hiányok, elképesztő átfutási idejű javítások.

A tanárok főleg szaktanárok hiánya miatt az adott tantárgyból oktatás egyenlő a 0-val. Szégyen, hogy 2022 ben a gyerekeket rendszerszinten agymosottá teszik, az oktatás színvonala kritikán aluli. Amikor a 4. osztályos gyerekem hazajön az iskolából ès azt mondja, hogy tudtuk e azt, hogy az osztrák magyar monarchia alatt Magyarország független állam volt😱. Mi van😱. Ez van leírva az olvasókönyvèbe. Felháborító bődületes hazugságok vannak a mai könyvekben ez csak egy a sok közül. A pedagógusok nem lehetnek önállóak, kreatívak, rettegnek mind a KLIK től mind a szülőktől agresszív gyerekektől stb. Mind ezt èhbèrèrt. Nem szeretném, hogy a gyermekeim egy ilyen országba nőknek fel. Arra nevelem őket, hogy mielőbb el kell innen menni. A megfelelő oktatáshoz se lelkes pedagógus, se megfelelő könyvek, körülmények, eszközök. Teljesen kizsigerelik a maradék pedagógust. Hagyjanak nekik szabad kezet, mind az oktatási módszerben mind a könyvek választásában. Teremtsenek megfelelő körülményt mind a pedagógusok mind a diákok részére, emeljék meg a bérüket, hogy meg tudjanak èlni megfelelően a hivatásukból, csökkentsék az adminisztrációs terheket.

Ameddig ekkora pedagogus hiany van, addig a palyara alkalmatlanokat nem lehet elkuldeni, es nem beszelhetunk minosegi oktatasrol.
Az oraszamok nem teszik lehetove, hogy kreativ es motivalo tananyagot tudjak kesziteni minden orara. Mas ilyen munkahely nincs, ahol a heti munkaorak szama akar 7 oraval (26-22+ 3 ora helyettesites) is magasabb lehet minden heten es ugyanannyi penzt kap az ember erte.

A közoktatás súlyos válságban van. A pedagógusok túl vannak terhelve, magasak az óraszámok és túl sok az adminisztráció. Anyagi és társadalmi megbecsültségük nulla. Szégyenteljes és gyalázatos ahogyan a kormányzat a pedagogus társadalommal bánik. Értelmes szakmai párbeszéd helyett arrogáns, pökhendi, lekezelő stílus. A döntéshozók totális dilettantizmusa, a silány minőségű egyentankönyvek a szakmai szervezetek bevonasa nélkül elfogadott új NAT, a sztrájk kiüresítése, a fenyegetőzés - félelemkeltés.. És még lehetne folytatni.. Pfúj!!!

Egyértelmű, h a pedagógusok nincsenek sem anyagilag, sem erkölcsileg megbecsülve.
Pedig a gyermekeinket bízzuk rájuk..
Kiemelném azonban az általános és középiskolás tanulók embertelen leterheltségét mind a tananyag mennyiségében, mind abban, h hány kg felszerelést kell cipelniük.
Ez a mennyiség sem nem tanítható, se nem megtanulható.
Semmire nincs idő, a tanárok csak gyorsan leadják az anyagot, be sem tudják fejezni adott tanévben.
Egy hetedikes gyereknek heti 32!!!! órája van!!! Reggel 3/4 8-14:45-ig tart az iskolában töltött tanulóidő, és átlagosan plusz 1,5-2 óra otthoni tanulás!!
Egy felnőtt dolgozik ennyit...ez téboly!
És akkor nem említettem, h a fél tananyagot modernizálni kell, h a mai korral lépést lehessen tartani.
Ez ellen feltétlenül tenni kell. Ez így tarthatatlan.
A gyerekkor nem ér véget az iskolába járással!

Túl sok a felesleges tananyag. Kevés a szaktanar. A gyerekeimnél kémia, fizika és informatika tárgyakból volt állandóan össze-vissza az oktatás.Általános a túlterheltség, kiégettség.

A gyerekeim egy népszerű kéttannyelvű általános iskolába járnak az egyik legjobb kerületben. Mégis az iskola lassan a fejükre dől, a padok ócskák,az épület beázik. Az iskola alapítványa próbálja foltozni a lyukakat, de azt ugye a szülők fizetik, holott nem ők a fenntartók.
Évről évre kevesebb a tanár. A 4-es gyerekem az 5. osztályfőnökét fogyasztja. A 6-os a 2. matek tanárát és a 4. magyart csak a felsős évei alatt. De örülünk, mert legalább van. A nyelvtanárok annyira kevesen vannak,hogy mindenki a maximum túlórában dolgozik,mégsem tudják megoldani minden osztályban a csoportbontást. Alsóban 5 nyugdíjas napközizik. Ha csak egy valakinek is elege lesz összeomlik az alsó tagozat. Hangsúlyozom jó környék, jó iskola,támogató családok.

Végülis csak a jövőnk a tét, de sebaj, vodafonra futja, biosztanár meg nem is kellett. Így nehéz lesz a fiamnak az orvosira menni. De majd a hatalmas egészségügyi fizetéssel elszipkázzuk a német orvosokat.

Alulfizetett és megfélemlített pedagógusok, teljesíthetetlen tananyag, ideges szülők, fáradt gyerekek. Ennyi röviden a közelkép.

- Kevés a szaktanár. Ha ő valami miatt nem tud tanítani, akkor nincs, aki helyettesítse és az az óra gyakorlatilag elmarad. Esetleg kapnak a gyerekek házi feladatot, vagy otthon olvassák el a leckét. Nincs alapos, élvezetes magyarázat, tolódik minden, felhalmozódnak a hiányosságok, nem marad idő rendesen befejezni év végére a tananyagot. Maradandó hiányosságok alakulnak ki igen korán és ennek a felszínes tudásnak a továbbtanulás után isszuk meg a levét.
- A tanárhiány miatt nincs idő olyan dolgokkal rendesen foglalkozni, mint jó osztályközösség építése, egymás elfogadása, tisztelete, békés egymás mellett élés szabályai.
- A délutáni "napközi " egy vicc, csak a legproblémásabb gyerekek maradnak, a többiek elmenekülnek. Ha délutáni szakkörre jár a gyerek és annak vége, akkor ezek közé a problémás gyerekek közé kell a maradék időben bemenni a busz érkeztéig. Ezért inkább nem akar járni szakkörre a gyerek. Nem érzi magát biztonságban.
- Bullying: csak azt a megoldást látom, hogy elmenekülnek a gyerekek másik iskolába és reménykednek, hogy ott jobb lesz a helyzet, ez persze igen nehézkes, mivel a jóhírű iskolákban nincs hely, vagy éppen az anyagiak, az otthontól való távolság túl sok, ez a szülőtől is plusz energiát, költséget igényel.
- Szükség lenne iskolapszichológusra minden iskolában, sokkal több alkalommal. Nem csak egyéni foglalkozásokra, hanem a csoportos foglalkozásokra is szükség lenne, hogy a gyerekek korán felismerjék, hogy másokat bántani nem jó, megtanulni hogyan működjenek együtt.
- A tanárok sokszor éjjel és hétvégén is dolgoznak. A Kréta bizony mutatja, hogy mikor kerülnek bele a jegyek és hiányzások, feladatok. Hogyan várjuk el, hogy frissen és tettre készen foglalkozzanak a gyerekeinkkel másnap, egész nap?
- Sok tanár informatikai tudása gyenge, emiatt lassúak, elhúzódik a sok dokumentáció elkészítése.
- Elavult dolgokat tanulnak.
- Osztálypénz: most akkor egyáltalán törvényes valahogy szedni?
- ...

Sok tanár elment, pedig a gyerekek szerették őket, ragaszkodtak hozzájuk. Szomorú.

Iskolánkban alig van fejleasztő pedagógus. A Pedagógiai Szakszolgálatok 3/4 évre való várólistával működnek. Ennyi idő, mire valakit meg tudnak vizsgálni, tehát kb. 1 év, mire egy gyermeknek fejlesztés jut, ha jut. Addig szorong és küzd. A szülő pedig, ha van rá módja, próbál magán úton boldogulni.

Egy héten legalább 4db tanítási óra marad el!!!
Amelyek soha nincsenek bepótolva!!
Miért? Ha lebetegszik vagy bármilyen probléma miatt nem
tudja felvenni a munkát egy tanár, nincs aki helyettesítse.
Ha véletlenül mégis, nem szakos tanár. Ilyen esetben csak
gyermek megörzés történik.
Milyen oktatás az ahol a hiányzó órák nincsenek pótolva?
A gyerekek ezekben az üres időkben TUDÁSROL
maradnak le!

A gyermekem 8.osztályos. Ez idő alatt hat osztályfőnöke volt. Idén pályaválasztás előtt elment a magyartanár, a matektanár, az angoltanár, a töritanár, a tesitanár.
Pedagógusként pedig 2 diplomával és 22 év után elmondhatom, hogy elkeserítő a helyzet. Rengeteg adminisztráció, helyettesítések, szakemberhiány, minőségromlás, megalázóan kevés fizetés.

Elhagytam a pályát

Sajnos nagyon sok mindenben korlátozzák a pedagógusokat, uszítanak ellenük, ellehetetlenítik, fenyegetik őket. Úgy gondolom a bérezés kérdése mellett nagyon fontos szót ejteni a tananyag mennyiségéről (és minőségéről), a megfelelő munkakörülmények hiányáról, az elavult, hiányos eszközökről melyekkel lehetne az oktatás színvonalát növelni. Csak remélni tudom, mire a saját gyermekem lesz, addigra észbekapnak a döntéshozók, mert előre félek a gondolattól, hogy a jelenlegi köznevelési rendszer lássa el a gyermekem oktatását.

A rendszer nem a gyerekek érdekeit szolgalja. Pedagógus és szülő ellenes. Újra kell alkotni. Sürgősen. Amíg nem megy el mindenki ebből az országból.

Rengeteg gyermek van, aki különböző fokú idegrednszeri éretlenséggel rendelkezik és fejlesztésre van szüksége. Állami úton évekig semmi nem történik, értékes idő veszik el. Magán úton több tízezer/százezer forint a fejlesztés, nagyon keveseknek adatik meg, hogy megfizessék. Ezeket a gyermekeket sokszor kirekesztik, intézmények elutasítják, sérülnek a jogaik, mindezt arra fogva, hogy náluk nincs lehetöség .... pedig megfelelö együttműködéssel, fejlesztéssel teljesen integrálhatóak lennének,csak ugye ezzel is foglalkozni kellene és nem az egyszerű utat választani, hogy megszabaduljanak tőlük az intézmények.
Sajnos a mai világban az egészséges gyermekeknek vannak jogaik, a problémásaknak nincsen.....

8. gyermekem iskolájában MÉG nincs tanárhiány, viszont a minőségi oktatás nem mindegyik tanárnál adott. Túlterheltek a pedagógusok, és a diákok, és nagyon sokszor a szülők is (ld. on-line oktatás alatt a szülő próbál "tanítani " a gyereknek - tudom, ez lehetetlen). Sérelmezem azt az eljárást is, amelyik Covid-19 járványra hivatkozva az oltatlan, egészséges diákot veszi ki a jelenléti oktatásból, nekik on-line oktatást sem bitosítva. Rengeteg próblémát lehetne kiemelni, nekem hirtelen ez jutott az eszembe. És még az, hogy sok tanár fél kiállni magukért, a gyerekekért. Próbálom megtenni helyettük én.

A kerületben több óvodában, több óvodapedagógus állás betöltetlen, így vagy kimerült pedagógusok helyettesítenek, vagy dajka, pedagógiai asszisztens van délután a gyerekekkel.

A gyerekek és a pedagógusok is túlterheltek. Nagy létszámú 36-40 fős osztályokban tanulnak a diákok. Kevés a csoportbontás. Nincsenek meg az infrastruktúrális lehetőségek sem a tantermekben sem pedig az intézményekben.

Csak rossz tapasztalataim vannak a rendszerrel. Szerencsétlen tanárok próbálják felszínen tartani az iskolákat, de ez nem megy sokáig.

Dolgoztam iskolában adminisztrátorként. Láttam, mennyire túlterheltek a tanárok és mennyire túlterheltek a gyerekek is. Az örökös tanárhiány, helyettesítések, megoldhatatlan helyzeteket eredményeznek. Többször mentem be órát tartani, mert éppen nem volt szaktanár. Nem egyszerű! Minden tiszteletem a még helytálló tanároknak!

Budai gimnáziumban 2017-2021 négy tanéve alatt (ebből az utolsó másfél év jelenléti oktatás nélkül!) 7 matematika, öt német és 3 angoltanára volt az osztálynak. Hónapok teltek el érdemi oktatás nélkül, még a jelenléti oktatás ideje alatt is. Egy XVI. kerületi általános iskolában 3 évig betegség miatt nem tudták pótolni a rajztanárt, ami nem tűnhet fontosnak, de mégis az, mert a rajzóra a finommotorikus képességek fejlesztésében nagyon fontos még az alsó tagozat végén is, a művészettörténet pedig felső évfolyamokban szorosan kapcsolódik a történelemhez és az irodalomhoz. A némettanár hónapokig tartó betegsége miatt egyáltalán nem volt német oktatás az egyik tanévben 4,5 hónapig. Az alsós tanító néni nem vette észre, hogy a gyermekem a 3. osztály második féléve és a negyedik osztály első féléve miatt online oktatásban töltött, továbbá az iskolaváltás miatti döbbenetes mértékben eltérő matematika tananyag és követelmények miatt segítségre, hovatovább fejlesztésre szorulna. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a jelzéseimet, kéréseimet. Minden gond nélkül kettes osztályzatot adott, az addig négyes osztályzatú gyereknek. Olyan mértékben lerombolta az önbizalmát, hogy szinte minden tantárgy esetén elbizonytalanodott a tudásában. Magánúton elvégeztük a gyógypedagógiai felmérést, kiderült, hogy nem épültek be az alap matematikai fogalmak, ezért matematikai reedukáció javasolt. Mindez 5. osztály végén derült ki! Nagy problémának tartom, hogy a pedagógusok nem veszik komolyan a szülők jelzéseit, a pedagógia végzettségükre hivatkoznak, ennek ellenére komoly elakadásokat nem vesznek észre vagy elsiklanak felettük. Ugyanakkor a szülők sem fogadják el sok esetben a pedagógus észrevételeit, legyen az magatartásbeli vagy tanulmányi vonatkozású.

A tanévnyitó előtt egy héttel derült ki, hogy másodikos gyerekem egyik tanító nénije felmondott. Nagyon fiatal, okos, gyerekcentrikus, lelkiismeretes, de már egyszerűen kilátástalanná vált az élete. Most, néhány nappal a tanítás kezdete előtt nem tudjuk, ki lesz helyette. Nem elég, hogy a covid mennyi mindent elvesz/elvett a családoktól, gyerekektől, közösségektől...a pedagógusok, diákok, szülők csak együtt érhetnek el bármit is!

Az iskola főépülete 4 éve vasgerendákkal van megerősítve, mert enélkül összedőlne, anno leszakadt a plafon egy eleme. Teljes évfolyam járt abban az évben a közeli egyetemre (mondjuk a kölykök, és az egyetemisták is imádták ezt a helyzetet). Most sem azt újítják fel, pedig körzetes sportsuli, viszont egy sokkal jobban állapotú gimit igen. A kölyök úgy ment felvételizni, hogy az épületet csekkolta:ez nem fog leszakadni? Akkor jó lesz.
7.-ben annyira nem volt matektanár, hogy egy ukrán nemzetiségűt vettek fel. Nem is érdekelt volna, de ukrán metodika szerint oktatta az ukrán 7.-es anyagot, néha cirill betűre váltva táblára íráskor, a gyerekek nem értették, mit mond. Egész évben semmit nem haladtak az anyaggal. 8.-ban a város egy másik iskolájából járt át matektanár, az első 2 hónapban loholták át a 7.-es a tananyagot, hogy felvételinél ne legyenek hátrányban.
8 év szomatopedagógusi fejlesztésből összesen 2,5 évet sikerült megoldani az igazgatónőnek, minden jószándék ellenére, mert égen-földön nem volt szakember.
Ha valaki azt mondja, nincs baj, az vak! Az utolsó mohikánoknak számító tanárok miatt működik még az oktatás.

A pedagógushiány számos olyan problémát vonz maga után, amit a leglelkiismeretesebben és legjobb szakmai tudás birtokában lévő pedagógusoknak is fel adják a leckét és elgondolkodnak a pályaelhagyáson, csak hogy kiutat találjanak ebből az egyre csak süllyedő hajóból. Elsősorban a mi intézményünkben is jelenleg 7 csoport működik. Ebből 4 csoport 1 óvodapedagógussal kezdi meg a nevelési évet. A jogi szabályok olyannyira megkötik az intézményvezető kezét is, hogy még ő sem tud ebből kiokoskodni valamit, hogy a kollégák terhéből egy kicsit levegyen, esetleg több pedagógiai asszisztenst kérni a fenntartótól stb. Tehát 4 csoportban 1 pedagógus fogja ellátni 2 ember feladatát, mindezt természetesen 1 fizetésért, ami valljuk be eleve nem egy túlzottan kielégítő összeg,a megélhetésre éppen hogy elég, félre tenni és a jövőjét építeni ne is álmodjon belőle az ember. Az év során számos feladatunk van, a napi tervezett tevékenységeken túl ünnepekre és jeles napokra készülünk, dekorációt gyártunk és dekorálunk, továbbképzéseken és szakmai konzultációkon illetve bemutatókon kell részt venni, millió papír munkát kell elvégezni stb... Mindezt egy ember végzi ezekben a csoportokban, természetesen amellett hogy ledolgozza a kötelező óraszámot és lelkiismeretesen elvégzi a munkáját, mely során értékelhető szakmai munkát folytat, értéket közvetít, nevel, óv, törődik, szülőkkel és egyéb szükséges intézményekkel tartja a kapcsolatot, minden gyermeket és a személyes dolgait észben tartja, ingázik a munkahely és a lakóhelye között (van hogy több 10km-t). Fiatal pályakezdőként jelentem ki, hogy a 4.szakmai évemet kezdem meg töretlenül nagy szeretettel a gyerekek felé, de az én energiám is véges. Szégyenteljes érzés kering bennem, hogy arról a szakmáról amit 4 éve "szerelem szakmaként " kezdtem el, ma azt gondolom, hogy nem éri meg. Egyetlen húzóerő tart a pályán és az a gyerekek... De ha ez így megy tovább a legnagyobb szívfájdalommal de búcsút kell mondanom az óvodapedagógusi pályának.

A gyermekeim bölcsődés- és óvodás évei alatt szinte folyamatosan cserélődtek körülöttük a pedagógusok. A felmondások hátterében nagyrészt egzisztenciális problémák álltak (értsd: pénztárosként többet lehet keresni). Egy esetben a megüresedett helyet egy év alatt sem sikerült betölteni. Több állami és magán intézményben is "megfordultunk ", az előbbiek kb. felében folyó nevelési tevékenység alig nevezhető többnek gyermekmegőrzésnél. A bölcsődei kapacitások látványosan szűkösek, közben a kormány egy évtizede igyekszik serkenteni a családalapítást szóval és újraelosztással.
Az elemi iskolák is látványosan alulfinanszírozottak, közhely, de nem jut WC papír a mosdókba. A központosított tankönyvpiac a kezdetektől fogva egy csőd, szerencsére van példa rá, hogy egy osztályközösség összedobja a pénzt rendes, minőségi tankönyvekre.
A járványkezelést az iskolák esetén sem vette komolyan a kormány, a jelenléti oktatás erőltetése, a tanári kar és a tanulók rendszeres tesztelésének hiánya, és egyéb teljesen félrement intézkedések látványosan hirdetik a kormány és az oktatásirányítás inkompetenciáját.
Masszívan ellenzem az oktatási intézmények és feladatok egyházi kézre átjátszását, valamint a magánoktatás szabályozási és bürökratikus eszközökkel történő fokozatos ellehetetlenítését is.

Mi lehet az országban, ha az egyik leggazdagabb városban is létszámhiány van?

Mind a pedagógusok, mind a gyermekvédelmi szakemberek nagy része rendkívül rossz minőségű. Azért kéne, hogy sokkal több fizetést és nagyobb szabadságot kapjanak, mert vonzóbbá válna a pálya a jobb képességűek számára, és talán egy idő múlva a mostani rendkívül rossz minőségű pedagógusok lecserélődnének. Tisztelet a kivételnek, ők meg megérdemlik a kobb körülményeket.

Lesújtó, elkeserítő, felháborító a helyzet! Legyél tanár, diák, szülő...😡

Jelenleg GYESen lévő pedagógus vagyok. Követem a történéseket. Egyre szomorúbban.
Nem érzem azt, hogy a gyerekeken és néhány szülőn kívül hálásak lennének azért, amit naponta teszünk. Jó, ezzel nem vagyunk előrébb, de ahhoz, hogy a pályán maradjon valaki, fontos.
Nem tudom, hogyha odajutok, hogy vissza kell térjek, akkor valóban visszatérek a katedrára. A terv az, hogy igen, de ahhoz szükségesek a változások.
Jó lenne, ha a hivatásom meg lenne becsülve.
Reményik szavaival élve, amit én mottómnak is tartok:
"Egy lángot adok, ápold, add tovább
és gondozd híven. "

A heti óraszám túl magas - tanárnak is, diáknak is! A szaktanárok hiánya elképesztő méreteket ölt! A Nemzeti Tanterv nem kicsit sem diákbarát, túl sok lexikális tudás, kevés kreatív probléma megoldás. A tanterv betartása a tanári szabadság teljes korlátozása.
Vannak jó példák a változtatásra az alternatív típusú oktatásban: epochális oktatás, összefűzhető tantárgyak, tanuló csoportok, osztályozás helyett szöveges értékelés stb.
A jelenlegi rendszer tarthatatlan, nem elég rugalmas, követi a 21. századi követelményeket, a túlzott adminisztráció felesleges leterhelés a pedagógusoknak.
A fizetések elkeserítően alacsonyak, a tanári szakma semmilyen elismertséggel nem jár, nincs megbecsülése a jó és színvonalas munkának.

Gyermekeim középsikolások. Korábban is, de itt aztán maximálisan érzékelhető, hogy milyen szinten férkőzött be a politika az iskolákba. Itt is - mint bárhol máshol is - jellemzően nem szakmai tapasztalat, inkább pártállás a mérvadó az igazgatók kiválasztása esetén.
Ebben a két középiskolában tanárhiányról nem, jó, felkészült pedagógushiányról annál inkább be tudunk számolni, legyen az friss diplomás ill. sokéves tapasztalattal rendelkező.

Szaktanár hiány, nevetséges fizetés, túlterheltség, a megbecsülés hiánya.....sorolhatnám. De kiemelném a gyerekek olyan szintű túlterhelését, amely később akár súlyos lelki- fizikai problémákhoz vezet. Hatalmas, felesleges tananyag, használhatatlan tankönyvek, a végeredmény:kevés használható tudás. Részemről a 150-200 oldalas általános iskolás könyvekből maximum 25 oldalnyi lényegét írnék. A többi kutatás, önálló ismeretszerzes, amire később szüksége lesz.

Sajnos túlterheltek vagyunk. 3 óvodapedagógus hiánya miatt szeptember úgy fogja indítani a vezető, hogy két csoport mini - kicsi gyerekekhez egy óvodapedagógus és egy dadus lesz.Talán lesz pedagógus asszisztens is mellette, de az nem biztos. Pelenkás gyerekek lesznek és persze nincsennek tárgyi feltételek se meg hozzá.24 gyerek lesz.Elvárja, hogy készítsünk az egyedül levő óvónő kézzel készített fogadó ajándékot és későbbre születésnapi ajándékot.Az önkormányzat ad bizonyos pénzösszeget, amelyet szempontok szerint ki lehetne osztani az óvodapedagógusok között,de olyan szempontsort írt amely csak a vezető szubjektív megítélése mellett lesz kiosztva, tehát ha abba a 4 puncsos ember közzé beletartozol, akkor kapsz belőle vagyis a felsőbb 4 ember kap belőle. Nincsen színes fénymásoló,és semmilyen szakmai könyv megújítás ezeket is saját pénzből veszed.Sokszor nyúlok a saját pénztárcámhoz, hogy legyen pluszba a csoportnak akár vizuális eszköze,bábjai.Nagy a feszültség,mivel gyenge a vezető minden dajka veszekszik egymással hisz a vezetőségtől se kap segítséget.Szinte elvárás, hogy te a lelkiismeretedre alapozva maradtál ha nincs délutános, mert senki nem küldés oszt be oda senkit. A hétvégéken sokszor kényszerítve vagyunk, hogy részt vegyünk a programokon, hisz ha nem veszel részt, akkor kilógsz a sorból és persze esetleg egy szabadnap jár érte, de azt csak akkor veheted ki amikor mondják.Kifelé mutogatás megy és senki nem törődik vele, hogy miből van az a papír és egyéb..A fenntartó szinte semmilyen szinten nem törődik az intézménnyel.Például nincs kertészünk és helyette a dadusok ásózzák a homokot és locsolják a homokot vagy az óvodapedagógusok. A szülőknek minden megvan engedve és ha egy is persze jogtalanul a butaság kategóriájában valamit szól már az óvodapedagógus megvan rángatva.. Szinte mindenki magánál hordja a felmondó levelét..

A mi városunkban is (Dorog) igen nagy a tanárhiány. Most láttam az egyik általános iskola hirdetését, ahol gyakorlatilag az összes tantárgyra keresnek szaktanárt. A lányom iskolájában is szinte hetente változik az órarend, tanárhiány miatt. Aggódom, hogy a "helyettesítő " tanárnak mennyi energiája, ideje, idegrendszere van, hogy minőségi oktatást tartson.
Aggasztó a cinizmus ami az oktatás, a pedagógusok problémáit körülveszi a politika részéről.
A bérezést nem is magyaráznám, csak annyi, hogy a környéken lévő gyárakban, olyan állásoknál, amit úgy hirdetnek, hogy "nincs tesztírás ", tehát szinte analfabéta szinten lehet bruttó 400-500e forintot keresni és nyilván nem azt sokallom. Aki a lányomat tanítja, annak ne legyen megélhetési és anyagi gondja. Tudjon teljes energiával, szívvel-lélekkel a gyerekekkel foglalkozni.

Nincs megfelelő és elegendő pedagógus, egyre romlik az oktatás minősége, gyerekeink jövője kilátástalan. A segítő munkatársakat agyon terhelik, nulla megbecsülés és fizetés.

Minden követelésükkel teljesen egyetértek! Én már nyugdíjas vagyok, de az unokáim elszenvedői a dilettáns, erőszakos felsővezetői tevékenysége következményeinek!

Központosítás. Tanárok leterheltsége, szaktanárok hiánya. Pedagógusok elöregedése.

A pedagógusok sokszorosan túlterheltek. Mivel kevesen vannak, nagyon sok helyettesítést rónak ki rájuk. A német órát néha olyan tanár tartja a gyerekeknek, aki nem is beszél németül.
Gyógypedagógus, logopédus? Ugyan már, csak az SNI státuszú gyerekek jogosultak iskolán belül ellátásst kapni (ha van éppen szakember). Amúgy lehet vagy magánba hordani, vagy kivárni a fél éves várólistát a pedagógiai szakszolgálatnál, ahova szintén be kell hordani iskola után.
Amíg a pedagógusok bérét, helyzetét nem rendezik, ez nem fog változni. Senki sem fogja éhbérért ezt a nehéz szakmát választani.

Az egyik legjobb gimnáziumba jár a fiam, ahol két éve nem tudnak betölteni két teljes matematika tanári állást, akkor milyen lehet a helyzet máshol? Felháborítónak tartom, hogy egy pályakezdő pedagógus bérét évekig ki kell egészíteni a minimálbérre 6 év egyetem után. Az én gyerekemnek már csak néhány év van hátra, de mi lesz a következő generációval, őket ki fogja tanítani?

Se fizetés, se infrastruktúra, se autonómia! Gyalázat

Mélyreható változtatásokra van szükség!!

Látom, érzékeljük közvetetten és közvetlenül is a rendszer problémáit (pedagógus hiány, pályán maradó pedagógusok emberfeletti küzdelmei, merev, felülről irányított, rugalmatlan keretek, gyermekellenes követelmények, elavult szemlélet, gyakorlatiasság, életre nevelés, kreativitás, önálló gondolatok, rendszerkritika hiánya, megfélemlítés, beletörődés, közöny...)

Nincs jól működő gyermekvédelem

Lelkiismeretes, gyerekszerető, elhivatott tanár ismerőseim gondolkodnak pályamódosításon elkeseredésükben...
Miért üldözik el a pedagógusokat azzal, hogy semmibe se veszik őket?!
Tényleg a racionális és kritikai gondolkodásra képtelen tömegek “kinevelése” lenne a cél...? Elfelejtettük volna, hogy “egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlk”?
Azonnali 100%-os béremelés szükséges, hogy a tanárhiány ne fokozódjon aggasztóan gyorsuló mértékben. Érdemi javuláshoz, méltó megbecsüléshez, és nem utolsósorban ahhoz, hogy a legtehetségesebb fiatalok számára is vonzó legyen a jövő nemzedék oktatásán-nevelésén munkálkodni, ennél is többre és nem csupán fizetésemelésre lesz szükség!

Szeretném ha elismernék az óvónők, pedagógusok munkáját! Szerencsénk volt ez idáig, kivételes pedagógusokkal hozták össze az égiek a lányaimat, nem tudok elég hálás lenni! De több ízben tapasztalom,hogy ahelyett hogy a megbecsülnék Őket, erőjátékot űznek, inkább lenyomják őket, szőnyeg alá söprik a problémákat vagy álproblémákat csinálnak! Miért? Miért kell a gyerekeket tönkre tenni? Mert ennek akárhogy is, ez a hozadéka. Annyira a családokat erősítik, akkor miért nem akarnak a pedagógusok problémájára megoldást adni? Nagyon-nagyon elszomorító!

A pedagógus feladata nemcsak tanítani, hanem támogatni és segíteni a rábízott gyerekeket az előrejutásban.
Fáradt, napi gondokkal küszködő pedagógusokkal ez nehezen kivitelezhető.
Ráadásul fiatalként azt látni, mennyire senki és semmi nem számít, csak a hatalom, borzasztó káros az egész társadalomra.

A 28 as létszámú óvodai csoportot 2. éve nevelem egyedüli óvónőként. Segítségemre van egy állandó peadagógiai asszisztens aki a gyerekek gondozásában jelen van. A gyermekekről a jellemzést, fejlődést, fejlesztést egyedül viszem és mindezeket dokumentálom.
Úgy érzem nincs megbecsülve a munkám sem erkölcsileg sem anyagilag. Ezeken felül már nem tudom hanyadszorra kell újra és újra bizonyítanom, hogy jó pedagógus vagyok. Óvodapedagógusi és hitoktatói diplomámmal. Míg férjem egy dimplomával soha nem kellett számot adniai újra a szakmai tudásáról és nem mellesleg 4x annyit keres mint én 2 diplomával több tucatnyi továbbképzéssel, úgy hogy elvileg egyenjogúság van férfi és nő között. Ő tud menni kirándulni, nyaralni a gyerekeinkkel, míg én sokszor a továbbképzések, portfólió írás miatt lemaradtam. Nagyon elszomorító, elgondolkodtattó. Ha nem történik valami előre lépés a pedagógusoknál erkölcsileg és anyagilag akkor más területen próbálom ki magam. A saját gyerekeink mar lassan nélkülöznek és hátrányos helyzetűekké válnak.

Alacsony bérek, túlterhelt, kiégett pedagógusok, tanárhiány, túlzott adminisztráció, egyen tankönyvek, korszerűtlen tananyag, magas osztálylétszámok, .....

Minden nap tapasztalom a munkam során a hiányosságokból adódó problémákat.

Áprilisban felmondtam, elhagytam a pedagógus pályát, óriasi a leterheltség, magasak az óraszámok tanárnak diáknak egyaránt, nulla megbecsülés, rabszolgamunka, 21 év után 210 nettó...

Az oktatási rendszer elavult, problémamegoldás helyett a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt. A tanárok - akik a felnövő nemzedéket tanítják - nincsenek megbecsülve, ezért sok az idős és a pályára nem való fiatalabb tanár az iskolákban.
A jó tanárok meg reggeltől estig dolgoznak, hogy megéljenek, vagy megélhetési gondok miatt elhagyják a pályát.
Véleményem szerint ezt a szakmát kellene a legjobban megfizetni, mert az ő munkájuk nagyban befolyasolja az ország jövőjét!

Ha vágóhídon az oktatás, a nemzet süllyed el. Hogyan lehet nemzeti egy kormány, ha oktató tanárait, nevelőit nem becsüli? Miért tiporják sárba Széchenyi örökségét: A nemzet erejet a kiművelt emberfők adják.
Szülőként ma azt látom, hogy aggódom két kisgyermekem jövőjéért: ki fogja tanítani őket?
Szülőként azt látom, hogy a Hornk kormány egyik kormány sem becsüli pedagógusait, lábtörlőnek használják és bűnbaknak.
Szülőként azt látom, hogy bárhol nagyobb anyagi, erkölcsi és társadalmi megbecsülést lehet elérni, mint az oktatásban.
A 24.órában vagyunk. Megértem, ha szeptemberben nem nyitnak ki au iskolák. Ez az embertelen bánásmód nem mehet így tovább! A sztrájk alapjog.

tanár helyett már az iskolában fellelhető összes "szabad " embert kell beültetni órára, helyettesíteni. tudom, csináltam hónapokig közfogisként. ez nem vezet jóra! a tanárok fáradtak, ingerültek. ez tűrhetetlen! igenis jár nekik a lelki és anyagi megbecsülés!

A jelenlegi "oktatáspolitika " már rövid távon is katasztrófához vezet. Frekventált településen élek és tanulnak a gyerekeim, itt MÉG nem érezhető a probléma. Szeretném, ha a pedagógusokat anyagilag is megbecsülnék, mert csak így várható, hogy minőségi legyen az oktatás, egyáltalán legyen oktatás pár év múlva is...

Én nem élek már Magyarorszàgon, de rokonaim, barátaim is szülők és, csatlakozásommal őket szeretném támogatni. Szeretném megjegyezni, hogy a tanárhiány nagyon nagy probléma Franciaországban is. Ugyanúgy kevés a tanárok fizetése, fáradtak és depressziósak. A szakma nem érdekli a fiatalokat és a covid alatt is nyugdíjasokat hívtak helyettesíteni. Persze tudom, hogy Magyarorszàgon még ennél is kényesebb a helyzet.
Nagyon örülök, hogy a magyar pedagógusok bátran kiállnak és tiszta szívből remélem, hogy elérik céljukat!

Négy gyerekes szülőként, pedagógus barátokkal, ismerősökkel rendelkezve látom a helyzet súlyosságát.

Óriási gondok vannak a mostani oktatásban

Kénytelen vagyok alapítványi intézménybe járatni a gyermekeimet, hogy megfelelő nevelésben és oktatásban részesülhessenek. Én magam pedig magánórákkal kell kiegészítsem a jövedelmem pedagógusként.

Szülőként és pedagógusként is látom a leterheltségét, sokszor a kiégést. Nincs sehonnan, semmilyen irányból megbecsülés, nincs eszköz, amivel nevelhetünk, de az oktatáshoz sem megfelelő. A tankönyvek hagynak némi kívánnivalót maguk után, a felszereltség egy osztályteremben nem megfelelő, igen sok intézményben az oktató/pedagógus vigyen saját digitális eszközt, ha azzal akar dolgozni (mert nem kap minden iskolatílusban dolgozó). Gyakorlatokhoz nincs megfelelő háttér biztosítva (eszközök, anyagok). X oldalt lehet egy hónapban másolni. Lehetne végtelenségig sorolni... Papíron lehet, sőt biztos, hogy minden sokkal szebb, de a valóság mást mutat. Viszont amikor ellenőriznek, akkor a negatív dolgokat el kell ám fedni... A megélhetéshez plusz óraadói állásokat vállal rengeteg kolléga nevetségesen alacsony óradijakert, sokszor nem helyben.

Egy óvodás és egy kisiskolás gyermekem van. Testvéreim révén a családban a tanítónőig az egyetemi tanárig van pedagógus. Testközelből látom a túlterheltséget, a stresszt, a megbecsülés hiányát és az alulfizetettséget, napjaink Magyarországának érzelmi és anyagi élhetetlenségét. Ha a pedagógusnak álló emberek nem szeretnék nagyon a gyerekeket és ezt a csodás szakmát, és nem éreznének elhivatottságot, ami ellensúlyozza a szakmával járó negatív körülményeket, akkor ma már nem lennének óvódapedagógusok, fejlesztőpedagógusok, tanárok az intézményekben.

túl sok, ráadásul elavult, felesleges, rosszul strukturált tananyaggal kell megküzdeni pedagógusként és tanulóként egyaránt

Mindenki kap béremelést, támogatást, nyugdíjnövelést, családtámogatást, de a pedagógusok mindig hátrányt szenvednek.Ezen változtatni kell.

Borzasztó, hogy milyen állapotban van az oktatási rendszer.
A pedagógusok bére, megbecsülése is szörnyű.
Sok pedagógus megy nyugdíjba, nem lesz aki színvonalasan tanítson.
Nagyobb bért és megbecsülést a gyerekeink jövője érdekében!

< 1. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!