Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Egyre több a sérült gyerek, akik visszatartják a tanítót az oktatás folyamatában. A felsőbb évfolyamokon sok a nulladik óra, amitől fáradékonyabbak a tanulók. A tanárokat, tanítókat felesleges adminisztrációval terhelik. A pedagógusoknak nem fizetik ki a helyettesítéseket mint régen. Akik a tananyagot összeállítják, valószínű soha nem tanítottak, mert sok fölösleges dolgot erőltetnek a gyerekekkel.

A gyerekek túlterheltek.A napközi otthon közelező. Hiába vagyok itthon, nem engedik el délután a gyereket haza. A kicsi fiam, tavaly óvodában sem nagyon volt a vírus miatt, most az iskolába 4ig kell lenni, nem engedik haza. Nagyon fáradt, nem tud koncentrálni. A tankönyvek a tanárok szerint rosszak, vagy vetetnek másikat, vagy próbálják a meglévőt alakítgatni. Egyáltalán nem érdekli az iskolát a gyerek miben jó. Leadják amit muszáj és kész. A nagy fiam másodikos. Teljesen új tanárok vannak minden évben, épp akit nyáron sikerül az iskolába csábítani. Nem alakul ki kötődés. Azt mondják mindig a gyerekek rugalmasok. Felháborító.

Nekem a problémám az oktatási rendszerrel van!! 12 éves és 16 éves gyerekeim olyan sok felesleges anyaggal vannak leterhelve, hogy ami fontos lenne időhiány miatt csak bemagolni tudják ami nem maradandó! Több időt tanulnak mint egy felnőtt ember munkaviszonya! Ide-oda ugrálnak a matematikai anyaggal nincs idő rendesen megtanulni mert már a következő héten jön a következő anyag!! A tanárok is le vannak terhelve ütemszerűen adják le a tananyagot és nincs idő a gyengébb tanulók segítésére!! Ami oda vezet, hogy kivizsgálásra küldik a gyereket aki jó esetben heti két órában még plusz járhat felkészítésre!! Mínusz két óra a gyernekkorából a semmire!! Túlterheltség aggódás az életünk a túl magas színtű értelmetlen oktatási rendszer miatt!! Zombiként éljük az életünk folyamatos aggódással az iskola miatt az oktatási rendszer miatt!! Nem csak mi de a tanárok is akik hiába szeretnének a gyerek mellett lenni nem tudnak mert minden döntést kivettek a kezükből!!

Túl sok a tananyag, kreativitás lehetősége minimális! Nincs elegendő szaktanterem!

A pedagógusok sem tiszteletet, sem anyagi megbecsülést nem kapnak. Egy minimálbérhez közeli fizetés nem elég ahhoz, hogy a pályán tartsa a tanárokat. Az alacsony fizetés mellé semmilyen juttatás nem jár, pl. Cafeteria, Szép-kártya. Egy pedagógus joggal érezheti úgy, hogy róla megfeledkeztek. A fizetés stagnál, eközben az árak egyre emelkednek, vagyis ez a gyenge bér is egyre veszít vásárlóértékéből. Tegyen a kormány ez ellen! Ne csak az orvosok eleve magasabb bérét emelje, hanem a tanárokat is ismerje el, mind erkölcsileg, mind anyagilag. A pedagógusok családja is nagyon nehéz helyzetbe kerül. A gyermekeik taníttatása, főiskolákon, egyetemeken szinte elbírhatatlan anyagi terhet jelent. A bérek rendezését már sokáig nem lehet halogatni. Habár Novák Katalin szerint ennek még nincs itt az ideje, kíváncsi lennék, hogy ő hogyan tudna megélni ilyen kevés pénzből és neki milyen jövőképe lenne ilyen szerény bér birtokában. A gyermekek oktatásának reformjára van szükség. A 21. században alkalmazkodni kell a világban zajló változásokhoz. A reformpedagógiákhoz kell közelíteni. Élményszerűvé kell tenni a tanítást, az állandó dolgozatírások, számonkérések helyett használható tudást kell a diákoknak adni. Vekerdy Tamás szerint az iskola beteggé tesz, károkat okoz. Ezt kellene elkerülni, a szorongás helyett egy felszabadult légkört kell a gyermekek számára teremteni. Egy olyan iskolát, ahol a diákok jól érzik magukat és a tanárok biztatják őket arra, hogy értékesek, és próbálják magukból a legtöbbet kihozni. Egy olyan iskola, amely állandóan azt sugallja, hogy a diák értéktelen és csak a hibákra és a hiányosságra koncentrál, ELFOGADHATATLAN!!!! A kötoktatás nagy reformjára van szükség, bízom benne, hogy ez minél hamarabb bekövetkezhet.

A 6 éves gyerekek iskolába kényszerítése botrányos ! A tanárok alulfizetettsége, a rettenetes tankönyvek, a napi testnevelés óra tornatermek nélkül ezek mind mind rendszerszintű problémàk. Minél több képzetlen ember legyen, azokat könnyebb irànyítani ez lehet a cél?

Szégyen a pedagógus társadalom megbecsulese.

Szülő és harmad éves óvodapedagógus hallgató vagyok, gyed előtt dajkaként dolgoztam Budapesten. Túl terhelt pedagógusok, dajkák 27-es gyermek létszám a csoportokban. Egyre kevesebben maradnak pályán, én is csak azért mertem ebbe belevágni mert a férjem jól keres. Nélküle nem tudnék ebből a bérből élni. A gyerekekre pedig nem jut annyi idő egyénenként mint amennyi ideális lenne.

Rendkívül rossz a helyzet! Erről szakdolgozatot lehetne írni.
Borzasztó állapotok vannak minden területen legyen az:
Gyógypedagógiai
Pedagógiai
Gyermekvédelmi
Ellátottsági
Vagy bármely más terület...

Van olyan frissen Pedagógus I. fokozatba sorolt kolléga, aki most szembesült azzal, hogy a fizetése egy fillérrel sem lesz több a minősítés után, mivel végre elérte a kötelező bérminimumot, így ezután nem kap kompenzációt.
Az oktatási intézmény, ahol dolgozom, kb. 60%- os létszámmal dolgozik, a tankerület rugalmatlan, eszközöket nem kapunk, a helyünk is kevés. Évek óta gyakorlatilag semmilyen fejlesztés nem történik sem a tárgyi feltételek, sem a szakemberellátottság terén, miközben a kihasználtságunk óriási. A pedagógusok, akikkel kapcsolatban állunk, egyre kilátástalanabb helyzetről számolnak be. Fiatal tanárok szinte nincsenek, a fejlesztésre szoruló gyerekek ellátása esetleges az intézményekben. A néhány utazótanár emberfeletti munkával próbálja ellátni a rájuk bízott 5-10 intézmény számtalan gyerekét.
A saját gyerekeim intézményeivel kapcsolatban azt látom, hogy áldott az, akit nem az állam tart fenn. Náluk nagyjából minden feltétel rendelkezésre áll, bár a pedagógushiány valamilyen szinten őket is érinti. A tankerület által fenntartott iskolákban azonban, ha egy pedagógus kiesik (nyugdíjba megy, vagy a kinevezett intézményvezetők szolgalelkűsége vagy kicsinyessége miatt elmegy az iskolából, mert ilyen is van), szinte pótolhatatlan. A tanárok egyre fáradtabbak és kiégettebbek, ide már kevés a hivatástudat és a gyerekek szeretete, ha a létfenntartáshoz szükséges pénzt sem lehet megkeresni, és agyonterhelik őket értelmetlen és felesleges adminisztrációval és teljesíthetetlen elvárásokkal.

Kevés a pedagógiai segítő munkatárs, sok az adminisztrációs feladat, alacsonyak a bérek.
Nincs az intézményeknek pénze, hogy legalább két asszisztens legyen.

A gyerekek egyre agresszívabbak, nem tudnak problémáikkal tanáraikhoz fordulni.

Felháborító, hogy mennyire nem értékelik a tanárok munkáját. Azok az emberek akik a jövő nemzedékét oktatják, készìtik fel az életre, szégyenszemre annyit keresnek (vagy annyit sem) 6 év egyetemi tanulás után, mint egy szakmunkás minimálbér!!!! Nem stadionok kellenek (Orbán hobbi),hanem jól megfizetett tanárok!!!

Túlzsúfoltak az osztályok. Túlterheltek a pedagógusok, már ahol még vannak. Osztályonként minimum 1 pedagogiqi asszisztense lenne szukseg! A tankönyvek csapnivalóak és az is, hogy még mindig, mint 30-40 évvel ezelőtt is, minden nap cipelni kell a könyveket az iskolába. Egyéni fejlesztésre alig van lehetőség.

Kevés pedagógus, magas osztálylétszám, hiányzó fejlesztők, és álláshelyek is rá. Az állások sincsenek meghirdetve. A bérmaradványok, egyéb pénzek egy része pedig a tankerületnél landolnak, véletlenül sem a hiányzó állást helyettesítőknél.
Eszközöket elvárják, hogy használjunk, de nem adnak rá se pénzt, vagy szerzik be a hiányzó dolgokat, hanem a dolgozók maguknak vegyék meg.

Nem (is) alkalmaznak elég tanárt, se fejlesztőt. A költségvetést alul tervezik, a pénz egy része el se jut az iskolához. Nincsenek megfelelő digitális eszközök. Az elvárásokhoz nem igazodik az iskolák eszközei.

28 éve tanítok, de ennyire rossz még sosem volt a helyzet. 28 fős osztályomba 6 papíros és 2 bukott gyermek jár. ADHD-s, simán hiperaktív, tanulási és magatartászavaros gyerekek tömkelege. A gyógypedagógusok biztosan megértik a helyzet súlyosságát. Tartok tőle, hogy a szülők többsége nem tudja, ez milyen drámai állapotokat jelent. Az osztálytermünk pici, levegőtlen, 8 éve nem volt kifestve, 600 gyerekre jut 1 tornaterem...soroljam még? Hova tűntek a kislétszámú osztályok és miért engedi a Pedagógiai Szakszolgálat, hogy kétszemélyes interakció során is kezelhetetlen gyermek tönkretegye másik 27 társa jövőjét??? Jahh...és a pedagógust is...Menekül a pályáról minden épeszű ember. A legnagyobb áldozatok pedig a gyerekek.

Pályakezdő tanárként ijesztő volt látni, hogy a fizetési papíron megjelenik a "bérminimumra való kiegészítés " sor. Nem jut pénz a minőségi szórakozásra, a kultúrára, csak a lakhatásra több minta fizetésem fele elmegy, és még nem ettem semmit. Nevetséges, hogy 2014 óta változatlanok a pedagógusbérek, nem követve a minimálbéremelést, illetve az inflációt. Borzasztó, hogy annyi adminisztrációs teher van, hogy nem jut idő a minőségi felkészülésre, a magas óraszámok, állandó helyettesítések pedig szintén a leterheltségünket növelik, ami együtt jár azzal, hogy a magas színvonalú órák száma csökkenni fog. A tanári kar a kiöregedés szélén van, ami önmagában nem lenne baj, de új kollégákat alig találni, már nem csak természettudományos vonalon. Elkeserítő az egész. Több volt egyetemi szaktársam már nem tanérként dolgozik, hanem egy nagy multinál, amivel gondolhat a saját jövőjére. Abszolút érthető!

Fojtogató a légkör, kevés a szabadság és az autónomia a mindennapokban. Alacsony bérezés, rengeteg vállalhatatlan plusz teher az adminisztrációtól a tanítandó órák számáig. Korszerűtlen és rigid oktatási stratégia.

A fizetések elinflálódtak, mióta elszakították a minimálbértől. A pedagógustársadalom elöregedett. Sem a tartalmi (NAT), sem a formai (fenntarttóváltás) nem kérdezik meg a véleményünket. A nemzet napszámosai vagyunk továbbra is! Fogd be a szàd és dolgozzál! Ezt csinálják egy magasan képzett társadalmi csoporttal, akik bőven képesek lennének az önkormányzásra, önirányításra. Visszaélnek azzal, hogy a pedagógusok többsége maximálisan lelkiismeretes,a hivatását, a gyermekeket, szülőket, a nemzetet szolgáló morális honfi.

Adófizető szülőként miért kell vagyonokat fizetnem a gyerekeim tanévkezdéséhez? (Megveszem a Mozaikos könyveket a szülőtársakkal, hogy legyen miből tanulnia a gyereknek, és miből tanítania a gyerekemet oktató tanító kollégának. ) Amit, persze pedagógus bérből állok.
Apropó, a fizetésem… Miért érzem magam szakvizsgázott pedagógusként egy senkinek? Nem a jövő generációját vagyunk hivatottak oktatni, nevelni, gondolkodásra tanítani? A gyerek befektetés a jövőbe. Csak akkor lehetséges, ha minőségi munkát végezhetünk, megújulásra való képességgel, fejlődésre törekvő igénnyel. Eddig is szívvel- lélekkel tettem a dolgom. De én is pénzből élek… Nem vágyom sztárgázsira, csak szeretnék az elvégzett munkám arányában tisztességes fizetést, juttatást kapni. Hogy ne kelljen azon rágódnom a hónap közepén, hogy két könyv megvásárlását megengedhetem-e még magamnak, be tudom- e még emellett fizetni a gyerekek étkezését? Vagy túl sokra vágyom?!

Legyen alkalmassági teszt, ki való a pályára, és ki nem. Túl sok ellenséges véleménnyel találkozom. Tegyük a szívünkre a kezünket, van benne igazság….
De amíg nem emeljük a színvonalat, hagyjuk, hogy egy jobb megélhetésért kiváló pedagógusok pályát módosítsanak, a fiataloknak nem tesszük vonzóvá a szakmát, a kiégett kollégákat nem hagyjuk időben, méltó módon nyugdíjazni, addig nem látok sok reményt a változásra.

Gyermekvédelem….
Van mit tanulnunk…
Rendszer- abúzus van….
Méltatlan munkabeosztás, méltatlan fizetés, cserébe maximális lojalitást, önfeláldozást, felelősségvállalást várnak.
Hatalmas a fluktuáció, hiányoznak a szakemberek, csak tűzoltás van az ésszerű megelőzés helyett.
Racionalizációt követel azonnal!

A gyerekek jelentik a jövőt! Miért nem készítjük fel, fejlesztjük őket? Nem gazdaságosabb egészséges adófizető polgárokat nevelni, mint később beteg, lecsúszott embereket “eltartani”?

Nincs elég pedagógus, a betöltetlen álláshelyeket folyamatos helyettesítéssel oldják meg, ami az esetek többségében nem szakszerű. Nyugdíjas kollégákat hívnak vissza, akiknek se mentális, se fizikális állapotuk nem érdemli ezt meg - nemhiába nyugdíjasok.
Míg a közeli egyházi fenntartású intézményben mentálhigiénés és pszichológia szakemberek is segítik a tanulók és a pedagógusok munkáját, addig ezt itt egy kolléga látja el, pedig jóval nagyobb az intézmény, így leterheltebb a pszichológus.
A logopédus is csak sakkozik az időpontokkal és egyszerre kénytelen több gyermekkel foglalkozni.
Az szükséges eszközöket csak hónapokkal később kapja kézhez az iskola, pedig egy műszaki hiba kiszámíthatatlan, viszont a csere igencsak fontos. Pl. tanári laptop, tantermi hangfal vagy projektor.
Az épület erősen renoválásra, korszerűsítésre szorul.

A Szakértői Bizottság által adott ajánlások semmibe vétele, elmaradó fejlesztések, leterhelt tanárok, hiányzó gyógypedagógusok. A szociális nevelés, érzékenyítés hiánya. Sok gyerek szorong, fél, a szülők tehetetlenek, ha szót emelnek, a gyerek issza meg a levét.

Mint pedagógus, egyre inkább tapasztalom a hiányt. Kevés a jó pedagógus, a jó szakember. Logopédus, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, tanító, szaktanár, stb.
Szülőként azt látom, hogy nehéz bejutni logopédiai ellátásra, fejlesztésekre, stb.
Egyre több a papíros, a problémás gyerek. Nekik szakembereket lenne szükségük, de kevés a hely, várólista van. Pedig egy gyereknek, akiről kiderül, hogy fejlesztésre van szüksége, az lenne az ideális, ha szinte rögtön megkaphatják azt.

Azt tapasztalom, mint szülő, hogy az általános iskolában gyakran cserélődnek a pedagógusok.Az új NAT szerinti tananyag elég furcsa. Pl.: Történelemből ötödikben kimaradt az őskor. Most hatodikban a kiegyezéssel ér véget a tananyag. Mit tanulnak majd a következő 2 évben?
Nincs biológia, földrajz külön. Gondolom azért, mert nincs elég pedagógus. Óvodában 4 év alatt egy óvónő volt fix. A másik pozíciót 5 óvónő töltötte be 4 év alatt. Leterheltek a pedagógusok. Ismerek olyan pedagógust, aki imádja az alsós tanítványait, imád tanitani. Mégis azon gondolkodik, hogy pálya elhagyó lesz, mert ellehetetlenítik őt. A sok fentről jövő plusz feladat, adminisztráció. A nevetségesen alacsony fizetés... Bajok vannak...
Nekem, mint szülőnek harcot kell vívnom, hogy az éppen 5 éves gyerekem maradhasson jövőre még ovis. Úgy, hogy az óvónők szerint is maradnia kellene. Nonszensz, hogy úgy döntenek a gyerekekről, mintha egy hitel kérelem lenne.

Zeneiskolában tanítok. Az elmúlt években egyre kevesebb gyermek jelentkezik zeneiskolába, mert már alsóban 6-7, felsőben 7-8 órájuk van.

-a lányom bilógiából szeretne érettségizni -évek óta nincs biológiatanár a gimnáziumban
-a fiam diszlexiás -a legtöbb pedagógus nem tud mit kezdeni ezzel, nem ismer vagy nem akar alkalmazni egyénre szabott módszereket
-felső tagozaton tanítok -a rengeteg tanóra és egyéb feladatok mellett, s a sikerélmények hiánya miatt, egyre kedvetlenebbnek, kiégettnek érzem magam
-a diákok nem szeretnek iskolába járni, motiválatlanok és túlterheltek
-a gyerekeknek rengeteg órájuk van, késő délután érnek haza -nincs idő kikapcsolódásra, sportolásra, barátokra, hiszen estére még ott a rengeteg tanulnivaló
-a fizetésem -három diplomával, egyetemi végzettséggel- nevetségesen kevés, a bejárást a mai napig 15Ft-tal fizetik ki; az íróeszközöket, egyéb segédeszközöket saját költségen vesszük meg
...

Se szaktanár, se napközis tanár.. Persze aki helyettesít szidják, mert nem tanít semmit.. Egy magyar tanár nem fog tudni kémiát tanítani, hisz ' nem erre szakosodott. Emelni kéne a pedagógusi bért és lenne, aki pedagógus szeretne lenni. Hiába van kereslet, ha nem fizetik meg őket.

Évek óta nem kapnak fejlesztést az SNI-s gyerekek, nincs logopédiai fejlesztés. 6-8 pedagógus hiányzik a tabtestületből! Évek óta nincs kémia tanárunk, informatika tanárunk, hiány van tanítókból.

A társadalom évek óta gyalázza a pedagógusokat, így hát társadalmi megbecsülésük fokozatosan eltűnt. Mivel anyagi megbecsülésük sosem volt, nem nehéz elfogadni, hogy ma olyan kevesen akarják ezt a hivatást, MONDOM: hivatást választani. Kívánom, hogy legyen érdekérvényesítési erejük, mert a gyermekeimnek szükségük van példaértékű, hivatásuknak élni tudó tanárokra.

Nincsenek megbecsülve sem anyagilag, sem emberileg.

Már alapvetően a tankönyvek borzalmasak,oktatásra alkalmatlanok.
A tanárképzésben is változás kell,XXI.századi alapok használata,emelni kell a színvonalat. A tanári pályának vonzónak kellene lenni,de nem az. Életpályaként kellene bért fizetni a tanároknak,csökkenteni az adminisztrációs terheiket,elég egyéb alkalmazottal és digitalizációval. Több eszközt adni a tanároknak a fegyelem és a tanári megbecsülés érdekében. Segítő szakemberek,képzése és bevonása a tanárok mellé. A gyerekeknek nem lexikális tudást kellene tömni a fejükbe, hanem több társadalmi és gazdasági ismeretet, valamint gyakorlati minták a logikai készségek fejlesztésére, használatára, vitakultúra bevezetés egymás tiszteletben tartásával. A tanár-szülők között gyakori együttműködési alkalmak, amikben egyeztetik mi jó a gyerekekneknek, szülőknek, tanároknak egyaránt. Hosszú lenne mindent felsorolni.
Alapvetően kell változtatni az oktatás színvonalán, strukturáján, a gyerekek, szülők és tanárok érdekeinek a legjobban megfelelő módon.

Fájdalmasan hiányos a speciális szükségletű gyerekek ellátása, az iskola pszichológus mozgástere, ideje rendkívül korlátozott, általában nincs vagy rendkívül kevés a gyermek pszichiátria. Az iskolai tankönyvek felületesek, miközben fontos társadalmi/ kulturális tényt súlyosan elhanyagol.

Csak néhány gondolat: demotivált gyerekek és demotivált, fáradt tanárok. Fejlesztésre szoruló gyerekek nem jutnak el a szakemberekhez, ha eljutnak, nem kapnak annyi időt (mert nem jut), amennyi valós segítséget adna. Zsúfolt osztálytermek, zsúfolt órarend. Használhatatlan és átláthatatlan tankönyvek. Mindenki mindent kénytelen végezni: szakórákat tart, szünetben ügyel, ebédeltet, tanítás előtt vagy után rendszeresen ügyel, tanulószobázik vagy napközizik, alsós feltanít felsőbe, a felsős letanít alsóba.

1. Olyan tanítókat, tanárokat is alkalmaznak az iskolák, akik kiégtek, vagy talán soha nem is voltak valók a pályára. Megalázzák, akár fizikailag is bántalmazzák a tanulókat. Mindez az igazgató és a tanári kar tudtával történik.
2. Némely tankönyv tartalma botrányos. Pl. történelem, biológia (szexualitás téma). Otthon kell megtanítani a kihagyott tananyagot, vagy felülbírálni a tankönyvben szereplő szöveget. Ez költség, mert be kell szerezni a jobb minőségi tankönyvet. Illetve idő, ami a dolgozó szülőknek nem áll végtelenül rendelkezésre. Aki pedig saját maga nem tájékozott, nem is tudja, hogy probléma van a tankönyvekkel. 3. Iskolai zaklatás: a zéró tolerancia lett meghirdetve. Ez azt jelenti, hogy mind a támadó, mind az áldozat büntetést kap, ha fizikai tettlegességre kerül sor. Tehát védekezni nem szabad. Árulkodni tilos. Ha a szülő szól, hogy a gyerekét bántják, akkor sem történik semmi. Inkább elfordulnak a pedagógusok. Esetleg jelzik a renitens gyerek szülőjének a problémát, és ezzel le is tudták a gondot. Nem tartanak érzékenyítő foglalkozásokat. Volt olyan foglalkozás, ahol egy pszichológus bejött az osztályba, hogy elbszélgessen a gyerekekkel, hogy miért nem szabad egymást bántani. Na, erről a foglalkozásról kiküldték a rosszalkodó gyereket a folyosóra, hogy ne zavarja az órát.

Hiányolom az iskolapszichológust, akit ismernek a gyerekek, akihez minden egyes gyerek bátran fordul, ha baj van. Rengeteg a zaklatás a gyerekek között és igazából nincs kihez fordulniuk, mert nincs kimondva év elején, hogy ki az aki meghallgatja őket. Bosszant, hogy 30 éve nem változtattak semmit az oktatási módszereken, évről évre ugyanazt a száraz tananyagot nyomják le a torkukon, ahelyett, hogy interaktívvá, színessé, szórakoztatóvá tennék a tanulást. Hogy tanulni ne teher, hanem öröm legyen. Borzalmasan túlterheltek már az általános iskolás gyerekek is. Sokkal magasabb fizetést a pedagógusoknak, hátha akkor lelkesebben állnak majd a gyermekeinkhez, lesz motivációjuk érdekesebbé tenni a tananyagot.

Ne eroltessék a gyereket, hanem ahogy a haladó orszagokban, érettségi szintnek megfelelően menjenek csak iskolába

Elsős gyereknek 5órája. Harmadikosnak 6 órája. Egész napos iskola= egész nap zajban! Elképesztően megterheli az idegrendszert!!! Étkezések rendszertelenül! ( a minőségről inkább most nem). Szaktanár hiánya, osztályösszevonások. Gyerek és felnőtt túlterhelve. Portfólió? A 30 éve dolgozó magyarázza a bizonyítványát?? Pár ezer forintért??? Tudnám folytatni. És javaslataim is lennének.

Az oktatási rendszer szerteágazó problémái miatt a gyerekek sem fizikálisan sem mentálisan nem kaphatják meg, amit meg kellene kapniuk.
Az összevonások, túlterheltség, felesleges leterheltség, értelmetlen intézkedések miatt ideges, parancsolgató, türelmetlen pedagógusokkal találkoznak, sajnálom őket.
Az oktatásirányítás összes problémája a gyereken csapódik le, az agresszió mindig lefele irányul.
A minősítési rendszer miatt sok több diplomás pedagógus kényszerül pályaelhagyásra, így cseréli le az állam a hozzáértőket képesítés nélküliekre. Ezek nem fogják megkérdőjelezni a könyvben az értelmezhetetlen feladatokat, jó, ha csak érzékeltetik s verbálisan nem fogalmazzák meg, hogy a gyerek alacsonyabb szellemi képességekkel rendelkezik, holott a könyv feladatai következetesen rosszak.Ez a gyerek önbecsülésének leépüléséhez vezet ..a szülő nem fogja érteni, mi a probléma....csak a rendszer maga.
Csak azok a gyerekek fognak tudni továbbtanulni,ahol a szülő áldozni tud olyan magántanárra, aki tudja súlypontozni a dolgokat, s meg tudja győzni a gyereket, hogy nem vele van baj.

Szörnyű az adminisztrációs túlterhelés, megalázóan kevés fizetés.

Tanarhiany, fáradt lelkiismeretes pedagógusok. Rossz etelek a közétkeztetésben. Szánalmas, elavult tananyag. Túl nagy csoportlétszám.

Kevés a pedagógus és a szakember. Nem jut elég idő és figyelem a kevésbé problémás gyerekekkel történő foglalkozásra. Így lehetetlen a nagycsoportos óvodásokat felkészíteni az iskolakezdésre. Túl nagy a kontraszt az óvoda és az iskola között.

Gomba módra nőnek a lakóparkok, ezzel a zöld területeket egyre jobban háttérbe szorítva, kiírtva. Az óvodák száma nem nő ezzel egy időben, inkább az egy főre jutó négyzetmétert csökkentik le, hogy a csoportokat magasabb létszámmal tudják indítani. Túlzsúfolt csoportok, állandó óvodapedagógus hiány jellemzi városunk helyzetét. 10. osztályos szakiskolában jelenleg héti 1 testnevelés és 1 nyelv óra van a tanmenetben. A város egyetlen tanuszodaja jelenleg nem működik, mert vita van, hogy ki legyen a fenntartója. Iskolának nincs pénze kazánt javítani, így télen "kicsit " hideg van egyes helységekben.
Tovább is van, mondjam még?

Tanárhiány,szörnyű tankönyvek,eszközhiány.Semmi nincs rendben!

Sajnos sok tanár hagyja el örökre a pályát aktív dolgozóként és vág bele valami egészen másba. Nem szabadna hagyni őket elmenni és talán ők sem szívesen váltanak. Szerintem a liberális nevelés is tehet ennek a folyamatnak a megindulásáról, ami mostanra már kézzel fogható, illetve jobban meg kellene becsülni anyagilag és erkölcsileg is az ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁROKAT IS!!!! Hiszen a középiskoláig is el kell jutni valahogy és ez az időszak adja meg a legszilárdabb alapot (írás, olvasás, számolás, nyelvtan) ami kell az a további értelmi építkezéshez.

Leterhelt pedagógusok, ellátatlan fejlesztés, feleslegesen sok tananyag. Kevés szabad döntési jog.

Az iskolaépületek korszerűtlenek és veszélyesek. A tanári fizetés alacsony, a továbbképzést előírják, de feltételei nem biztosítottak. A kerettanterv tananyaga sok es korszerűtlen, nem tesz lehetővé igazi elmélyülést. A tanári többletmunkát, túlórát sem pénzbeni, sem egyéb juttatásokkal nem fedezik. A beérkező gyerekek jelentős része neveletlen, készség- és képességbeli hiányokkal kezdi az első osztályt. A szülő helyett a digitális eszközök rajzolt figurái a beszédtanulásuk mintája, rengeteg a beszédhibás gyerek. A digitalozált világ a mozgásfejlődéste is rosszul hat, a szülők "kitenyésztik " az SNI-s generációt. Az olló már kosiskolás korban hatalmasra nyílik. A szülők a tanároktól várják a csodát, de nem fogadják el, hogy csemetéjük nem tökéletes, igy a legtöbb iskolai munkáját elvégzik helyette, ezzel tovább mélyítve a problémát.

A gyermekjogok a gyermekvédelmi eljárások, a segítő tevékenységek szabályozása nincs összhangba a köznevelési törvénnyel. Kevés a szakember (pedagógus, pszcihológus, gyógy -és fejlesztőpedagógus, szociálismunkás stb)
Sok a mesterségesen generált ellenségeskedés. A gyerekrk nincsennek tisztába a jogaikkal, de a azülők és néha a pedagógusok és más szakemberek sem.Rengeteg a feszültség egyre több a gyermekek közötti bántalmazás. Stb.

A frissen végzettek nem kezdenek el óvodapedagógusként dolgozni. A nyugdíjasok helye betöltetlen. A még aktív dolgozók erejükön felül próbálják működtetni az intézményt alacsony bérezés mellett. Csoportonként -jó ha van- egy óvodapedagógus végzi két ember munkáját. Anyagi elismerés nincs. Minimálbérért dolgoznak a pedagógiai asszisztensek, sok feladat jut rájuk is. Pár év megerőltető munka után a még aktív és lelkes óvodapedagógus is elfárad, kiég.

Szakemberhiány: Itthon kell tanítanom az autista gyermekem!!

A pedagógushiány miatt szinte minden évben cserélődnek az oktatók. A pedagógusok maximális óraszámban tanítanak, mellette pedig adminisztrálnak. Sajnos a jó kollégákelhagyják a pályát, mert sajnos alig bírnak megélni a fizetésből. Nem megoldás hogy érettségivel vagy pár hónapos képzéssel rendelkezők kezdjenek majd tanítani. Akkor teljesen össze fog omlani a rendszer. Így is a digitális oktatás miatt rengeteg gyerek elveszett a tanulás terén. Vannak olyan diákok akik semmit nem tanultak a digitális oktatás alatt. Most viszont szenvednek, mert semmit nem tudnak. Az a gond hogy a gyárakba is legalább 8 osztály kell, illetve írni és számolni tudjon. Szerintem az első és legfontosabb a pedagógusok bérének rendezés.

A pedagógushiányt és túlterheltséget, valamint a nem megfelelő anyagi ellentételezést magam bőrén tapasztalom.
Jómagam 3 diplomás (német tanító, jogász és rendőrtiszt) vagyok, megtehetném, hogy sokkal megbecsültebb szakmára váltok, de mégis tanítóként dolgozom. Szeretem a munkám, de elkeserítőek a mindennapok.
A tantesületünkben nagy a hiány, amit helyettesítésekkel és az óraszám kitolásával oldanak meg (nem heti 22 óra, hanem magasabb -24/26- óraszámunk). A pedagógusok mentális egészsége is a padlón van, emiatt sok a betegeskedés/betegállomány-ekkor szintén helyettesítésekkel tömködik a keletkező emberhiányt.
A gyerekanyag is sokat változott, más kihívásokkal kell megküzdenünk, amire nincs felkészítés/tréningezés.

A 2020as NAT, a logikátlan ismeretanyagelosztás, a nagy tananyag, a központosított rendszer mind gátolják ez egyéniesítést.

A helyzet tarthatatlan!

A pedagógus életpályamodellt és a tanfelügyeletet kell eltörölni! Nevetséges az érte járó béremelés! A ped.aszisztensek többet keresnek már, mint a főiskolát végzett pedagógusok! A minősítés is a bohóckodás kategória! Napokig tanítják be az osztályokkal a 'műsort '! Ennek mi értelme? A 35 éves 'mesterpedagógus ' pedig kioktatja a nyugdíj előtt álló pedagógust, és elmondja, hogy hogyan is kell ezt csinálni....
Egyre többen otthagyják a pályát és inkább elhelyezkednek a legoban, ahol nem piszkálja senki, nem kell portfóliót írni, és nem lincselik meg a szülők!

Fáradt, túlhajszolt, alulfizetett pedagógusok.

3 év alatt 3-szor lett új óvónőnk és szintén 3-szor új dadusunk. A gyerekek már az első alkalommal is sokat sírtak, az újabb váltásokat többen közülük elutasítással fogadták. Ezáltal nyilvánvalóan passzívabbak a foglalkozásokon, így kevésbé is fejlődnek. Rossz közérzetük kihathat ellenállóképességükre, és későbbi szociális aktivitásukra is. És mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat egy szem állandó nevelőnkkel.

Nagyon borzalmas egyes pedagógusok hozzáállása, a gyerekeket nem segítik csak ha bizonyos réteghez tartoznak vagy a város kiskirályai, haverok. Itt is megy a Református iskolában a mutyibiznisz csak itt sok kis élet megy tönkre. Iskolát váltottunk, nem azért mert a kisfiamnak bármi baja lett volna, példamutató a magatartása és a szorgalma, csupán a tanító néni a személyes indittatású problémát nem tudta félretenni. Több alkalommal megütötte a gyermekem, naponta megalázta és a 2. Osztály novemberében már dadogni, szorongni (izzadt hámlott a keze) kezdett. Naponta itthon tanultam vele, tanító nénitől egy darab segítséget nem kapott. Mindenkinek itthonra volt kiadva hogy tanítsa meg itthon a tananyag javarészét a gyereknek. Napestig tudnám sorolni. De ez nem mindenhol van így.
Az új iskolában a tanító néni szuper, motiválja és elismeri a gyerekek igyekezetét.

Nem tudom,hogy a kedves államtitkár úr milyen statisztikákat néz,de pl. a gyermekem óvodájában már évek óta mennek csoportok úgy,hogy délután a konyhás néni van bent velük... A mostani rendszer megöli a maradék lelkes szakembert is...hatalmas felelősség, az összes szülő rajtuk vezeti le a frusztrációit, ehhez képest a mekiben 6óraban többet lehet vele keresni, persze lehet mondani, hogy ezt hivatástudatból kell csinálni, de az nem elég...hajléktalankent elveszik a hivatástudat és a lelkesedés is.
Sajnálom a mai gyerekeket és pedagógusokat.

Nyugdíjba vonult kollegákat hívnak vissza,akiknek már érthető módon nincs türelmük a gyerekekhez,se a szülőkhöz,ez állandó konfliktus helyzetet teremt.
Középsős gyermekem csoportja már a 4. óvónőt "fogyasztja... " vagy visszamentek nyugdíjba, vagy máshova mentek dolgozni, mert a bérükből nem tudták fizetni az albérletet.
Volt olyan csoport,ahol egész évben helyettesítésekkel oldották meg a másik óvónő hiányát.
Tudok több olyan óvópedagógust, aki másodállaaban sparban,ruhaboltban dolgozik.
Fejlesztőpedagógusból is hiány van.
Egyik baratnőm tanítónő, imadta, mindig az akart lenni, de gyes után a fizetes miatt nem megy vissza... nem tudná fenntartani a családját...

Gyermekem magánóvodájába nem találnak végzett óvónénit. Az egyetlen képesítéssel rendelkező óvodapedagógus a nyugdíjból visszatért óvónő, aki mindent megtesz, de sokszor a gyerekek délután már csak a dadussal vannak hagyva.

3 gyermek édesanyjaként, a sok felesleges tananyag, az fáradt, kedvtelen, szabadidőtől megfosztott gyermek. A nemtörődöm pedagógus. Szörnyű és kiábrándító ez az egész, még a jól tanuló gyermek is szorongva megy iskolába.Tobbet tanulnak mint egy 8 órában dolgozó felnőtt.

A pedagógusok leterheltek, a fiatalok érettségit kérő munkahelyeken 80-100 ezer Ft-al nagyobb fizetést kapnak, egyre több a pályaelhagyó. A szakos ellátottság egyre rosszabb, a tankerület részben a saját, részben a központ ésszerűtlen és szakszerűtlen utasításaival ellehetetleníti a iskolai munkát, ezen kívül pedig a személyes rosszindulat és a politika is vezető szerepet játszik némely döntésükben.

Ötödikes gyermekemnek csak azért jutott matematikatanár, mert ezt a tagozatot választotta. A társait az eddigi tanítója tanítja kényszerűségből.

A KLIK létrejöttével az oktatási intézmények gazdátlanokká váltak, fenntartóként csak a pénzügyi korlátozások zajlanak, az erős központosítás hatására egyre körülményesebb bármit is elintézni, lebonyolítani. Nem támogat, inkább akadályoz ez a tankerületesdi. Különösen igaz ez a mi tankerületünkkel kapcsolatban, ahol a párthűség fontosabb a szakmánál, a szakmai igazgatóhelyettes munkája kifejezetten a politika irányában érzékelhető csak. Sajnálatos módon ez alapján vannak támogatott és kevésbé támogatott iskolák a fenntartásuk alatt. A köznevelési törvény óraszámai helyett a KK sajátos számítási rendszerében gyerekenként számítják az egyes iskolák órakeretét, így például kistelepüléseken nincs lehetőség szakkörökre, tehetséggondozásra, felzárkóztatásra, hiszen gyerekenként 2 órát levonnak a 27 fő alatti létszámok esetén. (Mintha 18 gyerek esetében nem ugyanúgy kellene magyarórát vagy egyéb foglakozást tartani.) Mellette minden pedagógus 26 órában látja el a feladatát. Eseti helyettesítéseket nem fizetik, régebbi pluszjuttatásokról álmodni sem lehet. Nyugdíjas kollégák álláshelyét nem tudjuk betölteni, gyakran meg is szüntetik azt eleve. Integráció megszűnt fontosnak lenni, gyakran annak értelmetlenségét hangoztatja épp a vezetés. A 2018-tól járó nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékot nem fizetik ki, hiába jár az a hh-s tanulók %-a után is. Magántanuló felkészítésre azt javasolja, a heti 10 órát az SNI tanulók fejlesztésével együtt lássuk el...

Óvodapedagógus hallgatók vagyok...sok óvodapedagógussal volt szerencsém beszélni. Ez a munka nekem való de már most tartok attól, hogy a sok papírmunka kellett, hogy tudok 20-25 gyereket egyénileg is fejleszteni.
Tudom...oldjam meg.

Nincs pedagógus az iskolában, hogy a napköziben ellása a gyerekeket.

A pedagógus hiány közvetetten érint, hiszen mindkét tanítónkat többször kihívják helyettesíteni. Az iskola infrastruktúrája elavult, kevés a nyomtató, a tanítok a saját eszközeiket használják munkavégzésre. Két elromlott WC javítása hónapok óta húzódik, igy 4 osztálynyi kislány a maradék két WC-t tudja csak használni. A gyerekek saját maguknak visznek ugrókötelet, labdát a testnevelés órákra. Az idén végre elkezdődött úszást leállítottak az iskolában, állítólag a tankerület nem között szerződést az önkormányzattal. Az sni gyermekek ellátása hiányos, egy-egy szakértői vizsgálatra alaphangon 5 hónapot kell várni. A pedagógia szakszolgálatoknál méltatlan körülmények között dolgoznak a szakemberek. (Rohadó padló, koszos fal, nem biztonságos váróhely.) az iskolákban kevés a szakember (pszichológus, ped.asszisztens, iskola orvos/nővér). Ha valaki fejleszteni akarja a gyereket, magánban kell elintézni, brutális pénzt fizetve.

Hivatástudattal és gyermekszeretettel, erőnkön felül, de a maximum nyújtására törekedve végezzük a mindennapi feladatainkat. Ami felőrli a pedagógusokat -és ha hamarosan nem történik változás, súlyos következmények lesznek a közoktatásban-:pedagógushiány; alacsony bérek; elismertség hiánya; túlzott adminisztrációs terhek...

Túlterhelt, kiégett pedagógusokkal találkoztunk már óvodában, akik teljesen képzetlenek a konfliktuskezelés, viselkedésproblémák, pozitív fegyelmezés terén. Lelkes, elhivatott óvónőnk évek óta egyedül vagy majdnem visz egy csoportot, modern pedagóguai ismeretek nélkül. Lelkes, elhivatott tanítónénink elavult, unalmas tankönyvekből értelmetlen, használhatatlan tananyagot kénytelen átadni, kisgyerekek testi-lelki szükségleteit el nem ismerő keretek között (túl sok ülés, túl sok gyerek, 0 egyénre szabott figyelem és kapcsolódás). Magántanulói státusz megnehezítése/eltörlése óriási nehézséget okoz sok család számára,de közben a rendszer teljesen felkészületlen sni-s gyerekek kezelésére.

Az idei évet úgy kezdtük, hogy 4 tanár felmondott évnyitó előtt. Nincs még órarend. A tanárok nem a saját szakóráikat tartják, több órát kell vállalniuk a létszámhiány miatt.

Az óvodában még talán ennél is rosszabb a helyzet.

Növekvő osztálylétszámok, pedagógushiány, megalázó fizetés a pedagógusoknak és mellette mérhetetlen leterheltség, az ingyenes tankönyvek választékában drasztikus csökkenès, suliba még a WC papírt, szalvétát is a gyerekeknek kell vinni, szülők végzik önkéntes alapon a festést stb

Röviden és tömören: katasztrófa!

Folyamatosan alázzak a gyerekeket! Plusz órákat kell venni méreg drágán, számla nélkül, mert nem tanítják meg az anyagot.

Az óvodánkban mar szinte nincs is olyan csoport,ahol két óvodapedagógus lenne,egy óvodapedagógus+egy pedagógiai asszisztens viszi a csoportokat. Az önkormányzat próbál lakhatási segítséget nyújtani legalább,de így súlyos a hiány. Szept.1-je után születetteknek esélyük sincs bekerülni,a bölcsibe nagyjából a gyerek születése napján kellene feliratkozni a várólistára. Az ovi udvarán régi,leharcolt játékok,sokszor a szülők füvesítettek vagy adták össze a pénzt egy-egy új játékra.

A törvényhozók gyereket még nem láttak. A gyerekek érdekei sérültek a 6 éves kori kötelező iskoláztatással és azzal, hogy a tankerület 30 fősre duzzasztja az elsős osztályokat. Nincsen elég óvodapedagógus, asszisztensek, dadusok nem tudják az ovisokat fejleszteni. És gondoljunk csak a covid járvány alatti lezárásokra, hiszen van olyan elsős, aki 2 évet nem járt óvodába, de az iskolát el kellett kezdenie.
A pedagógusok leterheltek, nincsenek megbecsülve anyagilag (sem). Nincsenek kifizetve a helyettesítések, a vetítési alap a 7 évvel ezelőtti minimálbérhez van viszonyítva, pótlékkal szúrják ki a szemünket, amit bármikor elvehetnek . Pályakezdőként önálló élet elkezdése lehetetlen. Persze "szülj 3 gyereket és jó lesz a fizetésed ". na ez a nem jó hozzáállás.

Alacsony ped. bérek, túlterhelt dolgozók és túlterhelt gyerekek.A diákok sok időt tartózkodnak az iskolában.

Problémák: pedagógushiány, leterheltség gyerek és pedagógus részéről egyaránt, színvonaltalan tankönyvek, semmi felújítás, semmire nem adnak pénzt, beázást, penészesedést évek óta nem hozzák rendbe, egyre nagyobb terhek, rengeteg túlóra.

Az iskolánk jelenleg 10 fő pedagógushiannyal küzd ami kihat az tanórákra illetve a napközis ellátás mindennapjaira.

A pedagógusok által kért gyermekvédelmi segitsétség, intézkedés nagyon nehézkes, gyakorlatilag nulla eredménnyel. A pedagógusok gyakorlatilag sok nehéz esetnél teljesen tehetetlenek. A gyermekvédelmi rendszer és az intézkedéseik egyáltalán nem segítik a pedagógusokat és a gyereket hogy a felmerült problémákat pozitívan meg lehessen oldani.

Valóban egyre kevesebb a pedagógus. Ezt tetézi még a tankönyvek minősége. Használhatatlan. Ezekből nem ért meg semmit a gyerek, maximum összefüggéstelen szöveget lehet bemagolni.

Megbecsülést érdemelnének a pedagógusok, hogy motiváltan taníthassanak, ne kelljen pályaelhagyás miatt aggódnia az intézményvezetőknek azon, hogy ki megy be majd az órákra tanítani, a gyerekeknek pedig a sokadik tanárt megszoknia ugyanabból a tantárgyból.

A gyermekek túlterheltek, túl sok fölösleges lexikális tudásra kényszerítik őket. Nincs lehetőség a differenciált oktatásra, különös tekintettel az SNI tanulóknál. A pedagógusok sem anyagilag sem erkölcsileg nincsenek megbecsülve. A fölösleges adminisztrációs terhek, az értelmetlen bürokrácia nem szolgálja sem a diákok sem a pedagógusok érdekeit. A gyermekvédelemben ugyanez a helyzet.

Mindkét fél részéről érintett vagyok. Nyelvtanár vagyok középiskolában. Minden évben, ha 9. évfolyamosokat kapok, szembesülök azzal, hogy teljes tájékozatlansággal érkeznek, mintha sosem tanultak volna magyar nyelvtant, matekot stb. Nem tudnak mondatot elemezni, nem ismerik a szófajokat stb. Kár általános iskolában leterhelni őket és felesleges dolgokat megtanítani. Az alapokat kellene begyakorolni.
Szülőként látom, hogy veszik el a gyerekek kedvét, hogyan bánnak kicsi, alsós gyermekekkel. Lelketlenül, empátia nélkül, csak egyeseket, fekete pontokat osztogatva. Rendkívül elkeserítő a helyzet. És a tanító néni kiabál velük, üzenget a szülőknek. Néha megértem, hogy miért nem szeretik a tanárokat!

A kötelező beiskolázás miatti plusz teendők (kérvény a halasztásra, papírok beszerzése, stb.) elég megterhelőek voltak. A gyereknek is egy felesleges stressz volt. A vizsgálaton ugyanazt állapították meg, amit szülőként mi is láttunk. A saját gyerekünket mégis csak mi ismerjük a legjobban, ránk bízhatnák ezt a döntést.
Az iskolában a pedagógusok nagyon szimpatikusak, de kevesen vannak, és ez a gyerekek órarendjén is meglátszik: kész káosz.
Első osztályban a kötelező hittant/etikát feleslegesnek tartom, a környezetismeretet viszont nagyon hiányolom.

A pedagógusok nagyon túlterheltek. Rengeteg az adminisztráció, sokszor az érdemi munkára, az órára való felkészülésre, a tananyagban való elmélyedésre nincs idő (esetleg éjszaka). A fizetés nagyon megalázóan kevés más diplomásokkal összehasonlítva (jogászok, orvosok stb.). A helyettesítésekért sem jár óradíj, holott ez plusz feladatként jelentkezik, sőt el is várják, hogy ne gyerekmegőrzés legyen a helyettesített órán, hanem érdemi munka. A karantén alatti otthonról való tanítás egy rémálom volt. Saját számítógéppel, saját áramfogyasztással vittük végig a tanítást hónapokon keresztül, semmi anyagi támogatást nem kaptunk. A médiában sikertörténetként adták elő a "nagy embereink " a home office oktatás megvalósítását, holott korántsem volt az. Aki lelkiismeretesen végigcsinálta, az szenvedett rendesen. A pedagógus szakszervezetek borzasztó gyengék, semmit sem tesznek a fennálló állapotok megváltoztatásáért.

Tömegeket mozgatnak kapkodva, nincs tér és idő az egyéni bánásmódra, nincsen iskolapszichógus

Aki ezeket a törvényeket meghozta, biztosan nem látott még közelről gyereket! Felháborító szülőként, hogy ilyen tortúrán kell végigmenni, ahhoz hogy maradhasson a gyermek még egy évet óvodában! Alsó tagozatos pedagógusként is erősen kifogásolom az egész jelenséget! Káros ez óvodára- iskolára- gyermekre- szülőre- óvónőre és tanítóra nézve is!

Tundnék mind a két oldalról bőven írni, van baj az egyszer biztos!

Az egész egy katasztrófa. Én, 23 év tanítással a hátam mögött a tanév végén pályaelhagyó leszek. Nincs megbecsültség, anyagi gondjaim vannak, túlterhelt vagyok. Olyan helyzetekbe kényszerít bele az iskolavezetés, amire nincs képesítésem. Ők folyamatosan ígérgetnek, de nem tartanak be semmit. Elkeserítő...

Az iskolában alig van már szakképzett pedagógus. Az óraadók 3-4 iskolába is rohangálnak, heti 35-40 órában. Így a tanár nem hal éhen, az iskola meg fel tud mutatni pár órát, amit szakképzett pedagógus tart, de milyen színvonalon így?

Nálunk 8 tanító és 5 tanár hiányzik a közel 1000 főnyi diáksereg oktatásához.
Fizetésem nettó 204 ezer forint, osztályfőnöki pótlékkal együtt.
Felzárkóztató és tehetséggondozó órák rovására megy a pedagógushiány. A pedagógiai asszisztensek személyenként kb. három pedagógus munkáját látják el.
Logopédus: 1 utazó?!
Gyógypedagógus: nincs.
Köszönöm szépen a kezdeményezést!
Bízzunk!

A fizetésünk megalázóan kevés, a társadalmi megbecsülésünk a béka segge alatt. Mindenki nyomja a "három hónap nyári szünetük van " dumát, ami nettó 2 hónap sincs. Én speciel napi 5-6 órát vagyok a gyerekekkel, utána levelezek a szülőkkel, javítok, készülök, naplót írok. Bőven kijön a napi nyolc óra, sőt! A szülők összes frusztrációjukat rajtunk töltik ki,időnként a lábukat törlik belénk. Kevés a szabadság, nagyon kötött a tanterv, a tenmenet. Túl sok a tananyag és a felesleges tantárgy (pl. etika). Minden tanárnak van másod vagy akár harmadállása is.

Induló első osztályokat 32 főre töltötték fel. A tanterem kicsi, nagy a zsúfoltság. Az órakeret is a maximális számmal megy, erre jön még az ügyelet, helyettesítések..

A rendszer így is túlterhelt, nincs idő a gyerekekjel való minőségi foglalkozásra, forráshiány illetve rossz elosztás miatt a rendszer nem fejlődik ezzel a törvénnyel.

A tanárok túlterheltek ès motiválatlanok. Leadják a tananyagot, pipa, de semmi többet, extrát nem visznek bele. Ez szülőkènt bosszantó, de az alacsony anyagi ès szakmai megbecsülés ès a rengeteg munka mellett teljesen èrthető. A kormányzat folyamatosan rossz döntèseket hoz, a szülők, diákok, tanárok akaratát semmibe veszi. Kicsit az az èrzèse az embernek, hogy mindezt tudatosan is csinálja.

Túl sok anyag, felesleges lexikális tudás, logikátlan oktatási rendszer, túl sok felesleges tanóra (minek egy gimiben már etika, meg matek-fizika-infó fakton művtöri?), napi 8-9 tanóra, felesleges 0. órák, rossz tankönyvek, borzasztóan megnehezített érettségik, időhiány, nem megfelelő oktatási körülmények (pld kiesik az osztályterem ablaka, amiért nem lehet kinyitni sem, télen meg nincs fűtés a gimiben, mai napig előfordulnak nem a teljesítmény, hanem a szülői háttér szerinti osztályozás bizonyos tanárok részéről,stb.

A gyerekek leterheltek,nem is értem, hogy egy elsősnek minek kell etika/hittan illetve informatika oktatás. A heti 5 testnevelés órát is feleslegesnek tartom. A tananyagokról már nem is beszélve... Igen érdekes dolgokat tartalmaznak az alsós tankönyvek... (felsős még egyenlőre nem érint,de már előre félek)Klikk maga egy katasztrófa.... Sajnos a tanárok keze is meg van kötve, nem is csodálkozom, hogy a fiatalok nem akarnak tanárnak/tanítónak állni.Az idősebb pedagógusokban pedig hiában van szakmai tudás, elhivatottság, ha a rendszer olyan, amilyen. Őszintén sajnálom mind a gyerekeinket mind a pedagógusokat. Változásra van szükség, mert ez katasztrófa, egyre rosszabb irányba haladunk.

SNI-s gyermeket nevelek. Környékünkön egyáltalán nem biztosít az állam fiam számára megfelelő intézményt (kis létszámú osztály, fejlesztőpedagógusokkal, lassabb haladási tempó...). A helyi iskolák (befogadó iskolák!), az óvodák es a bölcsőde hivatkozva túlterheltségre, szakemberhiányra stb. mindent elkövetett, hogy eltérő fejlődésű gyermekemet ne irassam be, ha megis, ellenségesen viselkedtek velem, a gyermek alapvető jogait semmibe vették. A folyamatos mulasztásos törvénysertéseket csak "lepapírozták " karöltve a Pedagógiai Szakszolgálat és a Gyerekjóléti Szolgálattal.
Jelenleg "egyéni munkarendes " (magántanuló) gyermekem oktatását és fejlesztését támogatás nélkül, teljesen önerőből intézzük, férjem keresetéből.
Felháborít, hogy az oktatási törvényben is deklarált alapjogunkat, a fiam számára megfelelő oktatást nem biztosítja az állam, míg rajtunk, gondviselőkön folyamatosan számon kéri, képességeihez mérten megfelelően halad-e a gyermek a tanulásban.
Egy csalódótt és kizsigerelt anya

Sajnos nálunk az igazgatónő olyan intézkedéseket tesz ami a törvénnyel ellent mond és mi szülők sajnos nem tudunk ellene mit tenni.

8.osztályos fiamnak 34 órája van egy héten. 3-szor nulladik órája. Így egy héten 4-szer van 7 órája.
Bár napi 2,5 óra vízilabda edzése van. De csak 1 testnevelés óráról tud eljönni. Az órarend nem ad lehetőséget a 2. testnevelés alóli mentességről. Bár a 2,5 óra/nap nem 2 testnevelést vàltana ki.
Abba senki nem gondol bele,amikor órarendet készít,hogy a tanítási óraszám egy része az iskolai lètnek. Otthon még tanulni is kell másnapra. Így összessegében bőven átlépi egy 13-14 éves gyerek azt a napi 8 órás kötelezettséget, ami a felnőtt korosztálytól elvár a mai rendszer. Szerintem ez tarthatatlan.

Gyermekünk óvodájában mindhárom csoportban egyetlen óvónő van. Nincs váltás és remény sincs, hogy találnak pedagógusokat. Nagy a nyomás a nyugdíj előtt álló óvónőkön, úgy érzik, az út mellett hagyták őket, nincs érdekképviseletük és változás sem.

Betegség esetén nincs helyettesítő tanár, vagy összevont csoportok vannak, vagy nem tartják meg az órát. Legutóbbi esetben 6 hétig nem volt napközi mert nem tudták megoldani. Súlyos gond az épületek romló állapota is mivel szintén nem tudnak órát tartani ha nincs fűtés vagy épp csőtörés van. Ezek a jelenségek az óvodában is tapasztalhatóak pl a csoportpénzből dobtuk össze mi szülők a vízcsap árát amit az egyik szülő megjavított hogy ne ömöljön a víz, mert csak 1 hónap múlva javították volna meg! A karbantartás is a fenntartó dolga lenne! ( és még sorolhatnám...)

< 23. oldal >