Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Sokan a béreket jelölik meg fő problémának, számomra az óraszámok azok, amik miatt teljes csődnek hat a munkám. Hogyan lehetne ugyan tartalmasan, differenciálva felkészülni minden órára, ha heti 32+ órát töltünk gyerekek közt? Aki azt mondja, hogy maximum 26 órát kell gyerekek közt lenni, az nem látja azokat a településeket, illetve iskolákat, ahol minden tanár ennél több óraszámban van gyermekek közt. Azok jártak valamennyire jól, akik szaktanácsadója lettek vagy a minősítési rendszerben is dolgoznak, nekik elég magas a bérük, heti 18 óránál nem lehet több órájuk, és heti egy munkanapjuk stabilan a szaktanácsadói stb. fordítandó, vagyis nincsenek az iskolában. Ki kell mondani: ez belső feszültségeket okoz.
Soha nem volt ennyi figyelemzavaros gyermek, mint most. Hiába van egy osztályban esetleg kevesebb gyermek, hiába jut statisztikailag egy tanárra kevesebb tanuló, ha a tanulók többsége valamilyen speciális problémával küzd, amire a pedagógusnak nincs eszköze.
Biztosan vannak jó példák is az országban, de amikor azt olvashatjuk, hogy az országos kompetenciamérés eredménye azt mutatja, hogy a 16 évesek 50%-a éppen csak súrolja alulról az értékelhető szintet, akkor talán mégiscsak dicshimnusz zengése helyett válságforgatókönyveket kellene írni.

Nagyon túlterheltek, sok felesleges dolgot tanulnak. Kreativitás,önálló gondolkodásra késztetes kéne. Szégyen,hogy az oktatas meg itt tart es nem tart lépést a fejlődéssel

Pedagógusként ezer felé szabdalva. Szülőként szintén, hiszen folyamatosan próbáljuk a rendszer hiányosságait pótolni

Sajnos évről évre egyre több problémával kell pedagógusként szembenéznünk. Bizony kritikus sok intézményben a pedagógushiány, a helyettesítést nem fizetik ki, a pedagógusoktól minden beren kívüli juttatást elvettek, minden hónapban több százezer forintot vesznek ki a zsebünkből a vetítési alap miatt! Megalázó, hogy folyamatosan bizonygatnunk kell, hogy alkalmasak vagyunk a pályára. Ám ha majd nem lesz elegendő jelentkező fiatal erre a pályára, akkor majd az "utcáról beesett, botcsinálta pedagógusoknak " is kell a megalázó portfólióval küzdeni??? Nettó 20.000.- Ft alatti plusz pénzért? A politikának nem lenne szabad beleszólni az oktatás ügyébe! A pedagógusok ugyan szabadon választhatnak, melyik tankönyvből akarnak tanítani, de megmondják föntről, melyik kettőből! Mert az igazán színvonalas tankönyv lekerült az ingyenes listáról, azokat csak pénzért tudja a pedagógus megrendelni, ha a szülőkkel le tudta egyeztetni!!! Magasak az óraszámok, gyereknek, pedagógusnak egyaránt. A hittan óráknak vissza kellene kerülni délutánra, vagy a plébániára. Nem normális dolog, hogy már egy elsős kisgyereknek 4 óránál több van egy nap. Rengeteg a tananyag, és felháborító, hogy 1. és 2. évfolyamon elvették a környezetismeret tantárgyat!! Ennek mi értelme volt? A pedagógusnak is kevesebb lett az óraszáma, így nem győz helyette ügyelni, más osztályba betanítani!
Azt érzem, hogy megint elindultunk a központosítás felé, ami ellen anno, a rendszerváltáskor mindenki tiltakozott. Nagyon magasak az osztálylétszámok, már mindenféle problémával küzdő gyermeket be kell integrálni, amire egy tanító nincs szakmailag felkészítve, nincsenek gyógypedagógiai, fejlesztőpedagógusi kompetenciái, ismeretei!!! Egy autista gyermeknek egy borzalom lehet egy ének óra (énekelnek, tapsolnak), vagy egy olyan testnevelés óra, ahol a tornateremben 3 osztály dolgozik egyszerre!!! Szóval van probléma bőven!

A tapasztalatom az, hogy úgy ahogy fentről nem kapnak megbecsülést a pedagógusok úgy a szülőktől sem. Nagyon rossz irányba mennek a dolgok. A fizetés siralmas mind a pedagógusoknak mind a pedagógiai munkát segítőknek és ehhez még párosul,hogy nincs megbecsülve a pedagógus munkája.

A pedagógusok nincsenek megbecsülve, hiaba kepezi magát , semmi elismerés. Az óvónő hiány nagyon nagy, s ezt nem akarjak tudomásul venni. A ránk eső teher óriási. Egyre többen mennek nyugdíjba, nincs utánpótlás. A bérünkről nem is beszélve!!! Az átszervezés csak megnehezíti a dolgot, nem könnyít rajta semmit.

Folyamatos pedagógus hiány van. Az integrációhoz nem kapunk segítséget. Sok a dokumentáció. Gyermekvédelem nem működik.

Règóta vagyok màr a tanàri pàlyán. Hogy rendesen meg tudjak élni màsod és harmad állásom is van. Új szakmàt kezdtem tanulni, amivel sokkal többet keresnék mint most. Úgy néz ki két éven belül pályaelhagyó leszek. Az új szakmámmal kètszer ennyit fogok keresni. Valamint nem lesz ennyi felesleges papirmunka, nincs megalázó életpályamodell, ahol papírokból ès megtartott 2 mintaóràból megállapítják milyen tanàr vagyok. Egy tanàrnak nem fizetnek túlóràt. Ezt ki lehet jàtszani óraösszevonással, akkor te dolgozhatsz kètszer annyit akàr egy èvig egy nem lètező kolega helyett, nem fizetik ki. Igy próbálja a KLIK megspórolni az üres állàshely bèrèt. Undorító!

Már nem vagyok érintett szülőként, nagyok a gyerekeim unokáim.Nyitott szemmel járok és az ismeretségi körömben sokat hallok a problémákról. Az itt leírtakat én is tapasztalom.
Mert nálunk MINDEN A GYEREKEKRŐL SZÓL!
A szlogenekben elhangzó MINDEN gyakorlatilag semmit jelent

Betegek a tanárok ,szülők,gyerekek.Mentálisan,fizikálisan.Sok a baleset,több a felsőlégúti beteg.Mindenki túl van hajszolva.Mindenkinek rosszabb,mint egy átlag munkahely,mert ott legalább a teljesítményedért megfizetnek.Iskolai autonómia kell,mint az egyetemeknél.Kívülről ne szólhassanak bele hatóságok.Gyerekeknek egyszerűsített órák,több szabadság.
Szülőknek több szabadság.Tanárok rugalmasabbak legyenek.

Tanár, tanító nincs. Elavult rendszer igen. Borzalmas tankönyvek igen. Ideje megbecsülni és anyagilag elismerést adni a pedagógusoknak, mert a gyerekek oktatása kulcsfontosságú a jövőjük szempontjából.

Nincs pedagógus utánpótlás, nincs motiváció!A fizetés 2021-ben a 2014-es vetítési alap! Az a kevés pedagógus, aki jelen pillanatban dolgozik, túl van terhelve( adminisztráció, becs, portfólió és egyebek).

Sajnos nem jók a tapasztalataim, túl sok az elvárás, az adminisztrációs feladatok, kevés a pénz, a megbecsülés, a szakember.

Az osztályunknak nincs saját matektanára, ezért más osztályokkal összevonva tanulunk. Ezen kívül egy társunk anyukája tartja nekünk a fizikát és az informatikát.

Kevés ilyen túlterhelt, alábecsült, rosszul fizetett pálya van. Csoda, hogy még van, aki marad! Az utóbbi 6-8 év mindent alulmúlt. Ezt tetézték meg a gyermekek elleni döntésekkel (3 évtől kötelező óvoda, 6 évtől iskola, új NAT, stb.)

3 éve egyedül dolgozom, sehogy sem vagyok kompenzálva, felháborító!

Soha ennyire nem tapasztalt fáradtság, érdektelenség és nehezen motiválhatóság jellemzi a gyerekek nagy részét.
Tanárként úgy érzem, árral szemben úszom, pedig én még azon szerencsések között vagyok, akik 14 év multis tapasztalattal kezdtem tanítani, szenvedélyből. Technikai problémám nincs es értem a mai generáció nyelvét, a gyerekek szeretnek.
Nagyon sajnálom őket es magamat is, energiavámpír ez a rendszer
Azonnal be kellene szüntetni a 6-7-8-szor 45 percre felosztott napokat, csak témákban es projektekben szabad gondolkodni.
És általánosban kompetenciákat tanítani.

Tragikus a helyzet, minden oldalról. Az egész rendszer működésképtelen, ki kellene kukázni, úgy, ahogy van és az alapoktól újraépíteni az egészet. Nagyon a spanyolviaszt sem kellene feltalálni, van néhány jól működő rendszer a világban. Ott kezdődne az egész, hogy kőbe kell vésni: egy alsósnak nem lehet több órája heti 20-nál, egy felsősnek 25-nél, egy középiskolásnak pedig heti 30-nál, fakttal, különórákkal, tokkal-vonóval. Ami ebbe belefér és a gyerek boldogulását szolgálja, az megmarad, a többi értelmetlen hülyeséget meg el kell engedni és meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy hol és hogyan jutnak információhoz, ha arra van szükségük. Tanárként pedig azt gondolom, hogy bőven van ezen a pályán is olyan, akit gyerekek közelébe sem lenne szabad engedni. Megoldás? Rém egyszerű: gyerekeket és szülőket megkérdezni (kik is minősítik jelenleg a pedagógusok munkáját azok helyett, akik nap mint nap igénybe veszik a szolgáltatásaikat???), akikre ők "rábólintanak ", az marad, annak a fizetését min. a három-négyszeresére emelni, cserébe a folyamatos minőségi munkát elvárni és be is hajtani, max. heti 18 kötelező óra (és legalább a felére csökkentett adminisztráció) mellett. Mert kb. ennyire lehet normálisan felkészülni, úgy, hogy az tényleg korszerű, minőségi, és a gyerekek számára is élvezetes tanóra legyen. Anyagi és technikai feltételeket biztosítani, ne okozzon például gondot, ha színesben szeretnék egy könyvből kimásolni valamit. Továbbá: fejlesztő pedagógusok, iskolapszichológusok kellenének nagyon MINDEN iskolába (és persze kémiatanár is, jól felszerelt szertárostul)! Végül: ha élhető jövőt akarunk ebben az országban, akkor tolni a pénzt az oktatásba, a fejlesztésre, mert hová a bánatba, ha nem oda???

Töménytelen az adminisztráció, a pedagógushiány már jó ideje begyűrüzött ebbe a térségben is ami egyre nagyobb problémát okoz a mindennapokban. A bérek megalázóan alacsonyak.

A pedagógógusoknak a gyerek érzelmi biztonsàgát kellene megteremteni az iskolai közösségben, ehelyett az adminisztrációval kell foglalkoznia és azzal, hogy megtömje a gyerek fejét csupa felesleges információval. Tök hatékonytalan az oktatásunk, érzelmileg pedig kifejezetten megterhelô minden résztvevônek. Nem csoda, hogy a pedagógus kiég, a szülô kiakad, a gyerekek meg tömegével kerülnek pszichoszomatikus tünetekkel a nevelési tanácsadóba. Ráadásul nemzetközi összehasonlításban is a legszarabb eredményû teszteket írják a gyermekeink. Szuper, nagyon megéri…Mikor lesz már meg a legfelsôbb szándék ennek a halott rendszernek a radikális megváltoztatására? Kinek éri az meg, hogy zombikat képzünk nyitott, érdeklôdô, fejlôdni akaró, önbizalommal teli fiatalság helyett? Miért nem együttmûködni tanítjuk gyermekeinket, miért versengeni? Miért nem hatékonyabb a nyelvoktatás? Miért nem hozzuk helyzetbe a leszakadó térségek gyermekeit, miért nem adunk nekik esélyt? Csak a miérteket tudom sorolni…végtelenül szomorú vagyok.

Mindenki felsőbb utasításra vár és fanyalog. Az intézményvezetők, pedagógusok szóba állhatnának és összefoghatnának a szülőkkel. Havonta is lehetne szmk-kal gyűlés vagy szülői értekezlet, ha beengednék a szülőket. A szülők rengeteget tudnának segíteni mindenben, ha partnernek tekintenék őket. A gyerekek életminősége az intézményekben kritikán aluli. Rendeletben kötelezővé kellene tenni a csúsztatott iskolakezdést, a fejlesztő szobát, a csendespihenőszobát, és be kell zárni minden intézményt, ahol nincs udvar, játszótér, tornaterem. Az osztályokat otthonosabbá kell tenni, fel kell hagyni a frontális oktatással. A szünetekben lehessen használni a folyosókat, udvart, tornatermet, tilos legyen bezárni az osztályokba a gyerekeket. Töröljék el a házi feladatot. A napköziben kötelező legyen kivinni a gyerekeket a levegőre. Használjanak élménypedagógiai módszereket, IKT eszközöket és sok külső programot, memoriterek és adatok helyett. Álljanak szóba a pedagógusok a gyerekekkel, tartsanak reggel beszélgetőkört, ne blicceljék el az etika és osztályfőnök órákat. Legyen kötelező továbbképzés, amelyen mindegyik pedagógus megtanulja a csapatépítő, közösségteremtő, integráló technikákat és legyen kötelező minden tanévet csopirtfoglalkozással,osztálykirándulással indítani.Tanulják meg kötelezően az egyenlő bánásmódot is! Vegyék igénybe a civil szervezetek ingyenes workshopjait az intézmények érzékenyítés, toleranciaoktatás, bullying megelőzés, szexuális felvilágosítás stb. témákban. A pedagógusok szálljanak le a magas lóról, kérjenek segítséget, javítsanak a körülményeken, a szülők támogatására számíthatnak, ne cseréljenek el minden fejlődési lehetőséget a tekintélyelvűségre.

Az óvodapedagógusok és pedagógusok is túlterheltek,napjuk nagy részét elveszi a rengeteg papírmunka.A gyerekek az integráció következtében normál óvodában, iskolában nevelkednek.Ez leterheli a pedagógusokat,hiszen nem megfelelő a képesítésük ezekhez a gyerekekhez.Teher a többi gyerek számára,mert miattuk sokszor lassabban kell haladni,nem tudják az egész tananyagot átvenni,ezért abból házi feladat lesz.Teher az integrált gyerekek számára,mert nem a nekik megfelelő fejlesztést,oktatást kapják.Erre a heti 1-2 fejlesztő óra kevés,fejlesztő pedagógus is alig van.Mindezen problémákat pedig úgy kívánják megoldani,hogy bármely pedagógus fejleszthet,ill.már az egyetemi képzés anyagában épül be a különleges bánásmódot igénylő gyerekekkel kapcsolatos ismeret.Mindeközben pedig egy ped.asszisztens,de még egy dajka is,akiknek messze nincs akkor felelősség a vállán,mint egy pedagógusnak,aki legyen naprakész (már az online világban is),legyen türelmes,megértő,mosolygós,még minősülések után is csak párszáz Ft-tal keres többet,mint gyakornokként,amely fizetés meg sem közelíti a ped.asszisztensét (akinek mellesleg manapság egy érettségi is elegendő) vagy a dajkáét.Ráadásul,aki önköltséggel végzi el az egyetemet (mert annyira elvakult és elhivatott a vágyott szakma iránt),az félévente 200-500.000 Ft tandíjat kell fizessen Ezazonban a már említett csekély fizetéssel,szinte sosem térül meg.Összegezve tehát:sajnos sem anyagilag,sem lelkileg,sem erkölcsileg nem vonzó hivatás többé.Többirányból szorulna javításra, méghozzá sürgősen,mert hamarosan a nyugdíjból visszahívott pedagógusok is elfogynak,újak pedig nem lesznek,mert inkább maradnak ped.asszisztensek,az kedvezőbb minden szempontból.

Pályaelhagyó pedagógus vagyok, remélem nem végleg.Nem tudok ebben az oktatási rendszerben dolgozni.A tananyag elavult,a gyerekek megutalják a tanulást, elvész a velük született tudasvágy.Az iskola nem tölti be alapvető funkcióját. A gyerekek így egyre frusztráltabbak, agresszívebbek, egyre rosszabbul érzi magát minden résztvevője az iskolának.
Nyilvánvaló a szándékosság a kormányzat részéről,hogy látszólagos oktatást akarnak csak, tudatlan ,nem gondolkodó és véleményt nyilvánító következő nemzedéket.
Nem is értem miért tűrjük ezt mi pedagógusok és szülők. (46 éves ketdiplomas tanár 3 gyerekkel a közoktatásban)

Nincs megbecsülés,sok adminisztráció!Felesleges adminisztrációs munka....MINŐSÍTÉS....miért?

Millió feladat, amely mellett a legkevesebb idő a gyerekekre marad. Óriási a pedagógus hiány, a pályán maradók alig bírják már... Nagy baj lesz!!!

Nálunk is borzasztó a pedagógushiány. Az óvodában is és az általános iskolánkban is.

Ovi: 3 gyermekem van, 2015 óta ismerem ezt az óvodát. Azóta drasztikus romlás következett be. A legtöbb csoportban csak egy óvónő van. Az Ovi működéséhez nyugdíjas óvónőket hívnak vissza. Nélkülük már nem működne. Jópáran közülük már fásultak, ráadásul a számítógéphez nem értenek, mailt írni nem tudnak, digitális adminisztrációt/dokumentációkat nem csinálnak... De ott vannak és húzzák az igát minden nap. Óvodavezetőnk azt mondta, hogy ha egy dolgozó megbetegszik, ő nem tudja, hogy tudja majd biztosítani az óvoda működését. Annyira borotvaélen táncol az egész intézmény. Nagyon sajnálom őket, mindenki iszonyúan túlterhelt. Ennek ellenére lelkiismeretesen végzik a munkájukat.

Iskola: katasztrófa. Itt is pedagógushiány van. Tesi tanár tartja az informatikát, vannak osztályok ahol nincs angol tanár, a suliban egyáltalán nincs kémia tanár. Vannak lelkes, értelmes, hiteles tanárok, de van sok semmirekellő, hazudozós is, akin látszik, hogy nem való a pályára. Sajnos az iskolák már nem válogathatnak, bárkit felvesznek. Rettenetesen alacsonyan van a mérce. Tragédia az egész. Nem tudom, mi lesz. Szerintem a legnagyobbprobléma a forráshiány. Bérek, eszközök, berendezések: ezekre sok pénzt kellene szánni. Azonnal.

Jómagam egyébként pályaelhagyó tanár vagyok. 20 éve tanítottam utoljára. Egyedülálló fiatalként esélyem sem volt ebből megélni. Muszáj volt pénzt keresni... Nem igazán van visszaút. Új szakmám van, a régi meg már megkopott. Úgy érzem, nem tudnék vissza menni tanítani. ?

Rengeteg adminisztrációs munka feleslegesen!Megaláztatás minősítés!! Alacsony bérek!

A jelenlegi oktatási rendszerben szenved a pedagógus, a szülő és a gyermek egyaránt. Irreálisak az elvárások minden részvevőtől. A pedagógus a legtöbb idejét a fölösleges adminisztrációval és portfólióval tölti, ahelyett, hogy érdemben tudna "törődni " a gyermekek mindennapi problémáival, hogy valójában pedagógus lehessen a szó legszebb értelmében. A gyermekek belerokkannak az irreális elvárásokba, ahelyett, hogy játszva, könnyedén bontakozhassanak ki. Csak a teljesítmény számít, de a leadott tananyag köszönő viszonyban sincs egy középiskolai vagy egyetemi felvételi vizsgán megkívánt tudással. A külön órák nélkül gyakorlatilag elveszett a gyermek. Ez még inkább megterhelő fizikálisan és mentálisan egyaránt. Sok a pszichiátriai zavarokkal küzdő gyermek, mely zavarok oka részben a családi diszharmónia, és ezt az iskola felerősíti. A szülők is túlterheltek, mert a napi munka után, ha még van erejük és idejük "számon kell kérni " vagy legalább szorosan követni kell a gyermek iskolai előmenetelét. Pótolni a hiányosságokat, elmagyarázni a meg nem értett dolgokat, és fenntartani a motivációt a tanulás iránt. Valljuk be egy 12 órás munkarendben dolgozó szülő erre képtelen, de ezt várja tőlük a rendszer. Hosszan lehetne sorolni a problémákat, de valahol nem akarják ezeket meghallani. De akkor hol lesz a jövő nemzedéke? Ez csak a pedagógusokat és a szülőket érdekli?

Lassan ott fogunk tartani, hogy mindenki nevelheti a gyerekeket...
Nincs jelentkező, mert dràga a felsőoktatàs, emeltszintű érettségi kell.. ràadàsul anyagi elismerès sincs....
Manapság aki a pályàn marad az hivatàstudatból teszi. Nem a pènzèrt...

Az óvodában, ahol dolgozom óvodapedagógus hiány van.
Csupán 2 csoportban van 2 óvónő, a többi csoport munkáját pedagógiai asszisztens segíti az 1 óvónő mellett, vagy egyedül kénytelen dolgozni. Reggeltől egészen uzsonnát, utána összevont csoport.
Egész évben 1 óvónő viszi az egész csoportot mindenféle túlórapénz nélkül, nagy létszám mellett.
Bőven megvan a heti 40 óra.
Vajon mikor készül fel? Mikor van a családjával? Kivel beszéli meg a felmerülő nevelési helyzeteket?
Mikor van a munkán kívül bármire is ideje..

Olajat a "lámpásokba ",nagyobb keretet az emberi értékek kibontakoztatására! A szűkre szabott szabadság megöli a rendszert.

Több csoportban csak 1 óvodapedagógus dolgozik 1 dajkával, 25-30 gyermekekkel (2-3 SNI, BTM-es gyermek/csoport). Fiatalok nem helyezkednek el, ha tehetik többet fizető állást választanak. Rengeteg adminisztráció mellett, az óvodák közötti versenyben is helyt kell állni, különben népszerűtlen lesz az óvoda. Állami támogatásról és felújításokról csak álmodozunk.
A helyettesítésről és a rengeteg plusz óráról, amit bent töltünk már nem is beszélve.
Évek kérdése és kihal a szakma.

Kevés az ovónó,tanár, rengeteg adminisztratív munkájuk van, nincsenek kellően megfizetve, nem marad idejük érdemben a gyerekekre

Alacsony bér már hosszú évek óta.Felsős tanulószobába a tanítók vannak beosztva, ha az óraszámokat visszállítanák 22-re ez nem történne meg.Valamint a BTMN-es tanulókkal való foglalkozást is a tanítókkal oldják meg.A délutáni kötelező testnevelésnek akkor lenne értelme,ha több lehetőség közül választhatna.Ellenben gyere aztan lesz vmi.
Sok a gyerek és szülő joga,mindenért szólnak és mindenbe beleszólnak.Problámás gyerekkel sokszor nem tudunk mit kezdeni,viselkedésével tönkreteszi az osztályt es a pedagogust.

Tul sok lexikalis tudnivalót kellenene megtanulniuk a gyerekeknek. Nincs elég kompetenciafejlesztő gyakorlat.a pedagogusok es a tanulók tul vannak terhelve. A pedagógusok és az oktatást es nevelest segítő dolgozók bére rettenetesen alacsony. Tanárhiány van a reáltargyakból. Az oktatás rendszere avítt.

Minden felmerülő probléma hátterében az anyagi és az erkölcsi megbecsülés hiánya lapul. Diploma nélküli személyek oktatják gyermekeinket,mely nem csak szakmaiatlanságot és módszertani hiányt feltételez, de mi pedagógusok a ledolgozott éveinket, a diplomáinkat ennyi erővel le is húzhatjuk a wc- én. Felháborító,ami az oktatásban folyik. Mind szülőként, mind tanárként ezt látom. A Tankerület egy vicc!!! A félelemről nem is beszélve.

Engem az stresszel, hogy a gyermekem augusztusban fogja betölteni a 6. életévét, és azonnal mennie muszáj az iskolába - egy több, mint fél évvel az előtti státuszt alapul véve, és egy távoli parancs-előírást alkalmazva. Azt szeretném, hogyha a gyermekem szintjét az őt ismerők (óvónénik, és mi szülők) állapítanánk meg, és az alapján lehetne, legalább a nyári gyerekeknek, tovább maradni szükség esetén az óvodában (évekkel ezelőtt is ez volt a menet, hogy a nyári gyerekekről választási lehetőség volt)!

A pedagógusok hiánya sajnos olyan megoldásokat eredményezett ( pl. dajka betöltheti az óvodapedagógus feladatát délután, óvodapedagógus elvégezheti a gyógypedagógus/fejlesztőpedagógus munkáját), mely a hiányos szakmai tudás, hiányos gyakorlat és előképzettség nélkül nagyobb károkat okoz a gyermekek fejlődése szempontjából, mint ha fejlesztést sem kapnának. Az, hogy egy dajka betöltheti a hiányzó pedagógusok helyét az óvodákban délutánonként, egyenesen fölhàborító. Nem evárható sem a technikai személyzettől, hogy ezen a területen IS helyt álljanak, ugyanakkor ezáltal a pedagógusok jelentősége nevetségessé válik. De nagyon sok etikailag megkérdőjelezhető döntést hoztak az elmúlt 10 évben teljesen dilettáns kormányzati vezetők. A pedagógus bértábla pedig gyszerűen szégyen erre az országra nézve.

Pedagógusként a helyi óvodában 120%-os létszámmal működünk. Sem idő, sem hely, sem szakember szempontjából nincs kapacitás arra, hogy a gyermekeket életkori sajátosságaiknak megfelelően gondozzuk, fejlesszük.

Az egyik gyermekem óvodás korú. Ettől a tanévtől intézményt váltott. Előző helyen 1 pedagógus/ csoport (28-30gyerek) működött. Minőségi idő nem jutott a gyerekekre, jóformán csak gyermekmegőrzés működött. A pedagógusok frusztráltak, kiabálósak voltak, a kiegyensúlyozott vidám gyermek pszichés szorongás jeleit kezdte mutatni.
Egy általános iskolában tanítok ettől a tanévtől. A kisebbik gyermekemre a nagymama vigyáz, mert nincs bölcsőde, az ovi nem veszi be, pedig két és fél éves.
Az iskolában kevesen vagyunk, mindent IS tanítunk - pl töri tanár technikát, hitoktató informatikát. Tesitanár éneket. Mindenki max óraszámmal, vagy többel dolgozik. Van olyan óraadó kollégánk, aki 44 órát tart egy héten. De legalább neki normális a fizetése. Sokan vagyunk elégedetlenek, keressük a pályaváltási lehetőségeket.

A mai magyar oktatásból hiányzik a gyermekre való VALÓDI odafigyelés. Nem tudom, mért nevezik még oktatásnak, pedagógusi munkának...

31 éve dolgozom óvodában de sosem hittem hogy az erőm a kitartasom a hivatadtudatom utolsó morzsáit csipegetem. Imádom a gyerekeket az óvoda az életem. De az elmúlt évek túlterheltsege a rengeteg felesleges dokumentáció a pedagógus hiány mind az anyagi és mind az erkölcsi megbecsülés hiánya a szülők gyakran tiszteletlen stílusa már teljesen elcsüggeszt. Vezető beosztásban pedig egyszerűen kilátástalannak látom a helyzetet. Erősen gondolkodom a pályaelhagyásban....

Óvodapedagógusként a pedagógus-hiánnyal szembesülök. Munkánkat a ped.asszisztensek segítik. Ez annyit jelent, hogy egyedül szervezem a délelőttöt, tartom a foglalkozásokat és a fejlesztéseket, valamint az adminisztráció is rám hárul.

Senki, aki akar egy ovodai vagy iskolai intezmenyben dolgozik, nincsen megbecsulve. Meg a szulok is minket tamadnak, pedig aztan mi mindent a gyerekekert csinalunk. probalunk a tolunk telheto legjobban teljesiteni. Fizetes? Rossz errol beszelni…Palyakezdokent, imadom a gyerekeket, van bennem meg lelkesedes es szeretnem nekik atadni a tudasomat, de egy ev utan azon gondolkodom hogy elhagyom a palyat, mert ha szeretnek elerni valamit az eletben ebbol a penzbol, igen, 150.000ft-bol nem lehet. Ez az oka annak is, hogy SENKI nem szeretne mar pedagogus lenni, es igy ki fogja a mi gyermekeinket majd tanitani? Regi a modszer? Mert nincs fiatal palyakezdo, aki behozna az ujitasokat, igy marad a regi rendszer. Egyre tobb a serult gyerek, amit elfogadunk, segitunk nekik, de ha mar egy osztalyban tobb is van, nem eleg egy pedagogus oda. De hat ki segitsen meg, ha az allam ezzel az eletpalya modellel es fiezetessel ami van, csak eluldozi a jelolteket.

,, Szerintem a legfontosabb, hogy a tanároknak érezniük kell, hogy a kormány és a szülők nagyra értékelik őket. Ennek sok köze van a fizetéshez, de ez nem old meg minden problémát. Inkább egyfajta bizonyíték lenne arra, hogy megmutassuk: be akarunk fektetni a saját nemzetünkbe.

Hiábavalók a szavak, ha nem mutatjuk meg tettekben, mi lehet jobb, mint a saját népünk oktatása. Röviden: tegyék sokkal vonzóbbá a tanárok számára a feltételeket, így sokkal több motivált, tehetséges és szenvedélyes pedagógus lesz a jövőben, és hamarosan hatalmas pozitív hatások és eredmények születnek.”
Jukka Sinnemäki

Nagyon leterheltek a pedagógusok, rengeteg az adminisztráció ahelyett hogy a gyerekkel foglalkoznának! Az anyagi megbecsülés nevetséges.

Szülőként a gyermekeim túlterheltségét, folyamatos stresszelését látom,a teljesen felesleges és logikátlan elvárások miatt. Depresszió és tanulászavar.
Nincsenek szaktanárok,akik megtaníthatnák az anyagot, de a vizsgán elvárják tőlük a tudást. Hogyan? Az meg már nem számít..

Értelmileg sérült gyermekek iskolájában évek óta logopédushiány van, heti 20 óra helyett 4 órában kell ellátni a rászoruló gyermekeket, köztük óvodásokat is.
Összevont osztályokban kell elsajátítaniuk már 1., 2. évfolyamon az írás, olvasás, számolás alapjait.

Rettenetesen alacsony megbecsülés, nevetséges fizetések. Aki ma tanárnak áll, biztos van mellette valaki, aki tudja finanszírozni a "hobbiját ". Egyedül megélni a tanári fizetésből lehetetlen. A minőség romlik, és ezt a tanulók szenvedik meg leginkább. Kiégett, elkeseredett tanárok, túlterhelt, rossz mentális állaptban lévő diákok.

Borzasztó, egyre kilátástalanabb és kaotikusabb a helyzet.

Nem vagyok megelégedve, hogy gyermekemet nem szakos nevelő tanítja kémia, fizika tárgyakból, rajzból

Nyolcadik osztályt kezdte a fiam.
2.éve nincsen fizika tanár!
Tavaly a magyar szakos osztályfőnök próbálta tanítani az osztályt, iden a tankerület megtiltotta!
Szaktantárgyat csak szaktanár taníthat jeligével.
Az meg ugye nincs.
Továbbá napközis tanár sincsen mindennap más más tanár van beosztva napközire.

Tulterheltek vagyunk. Nem fizetnek helyettesiteseket. Nincs caffeteria. Nincs megbecsult anyagi elismeres. Nem elunk meg a fizetesunkbol. A gyerekem adja kolcson a zsebpenzet honaprol-honapra.
Minden centralizalt az oktatasban. A munkankban nincs szabadsag. Sok az adminisztracios teher. Es meg sorolhatnam....

Elöregedő tantestület, adminisztrációs túlterheltség, pedagógushiány, megalázó bér, csapnivaló tankönyvek. Alig van iskolapszichológus, logopédus. Semmi nem a gyerekek érdekét szolgálja! A pedagógus a nemzet lámpása és nem a nemzet napszámosa kellene, hogy legyen!

Elöregedő tantestület, adminisztrációs túlterheltség, pedagógushiány, megalázó bér, csapnivaló tankönyvek. Alig van iskolapszichológus, logopédus. Semmi nem a gyerekek érdekét szolgálja! A pedagógus a nemzet lámpása és nem a nemzet napszámosa kellene, hogy legyen!

A legnagyobb gond az oktatásban az, hogy a diákokat tömik az infókkal, DE NEM TUDNAK HELYESEN ÍRNI, NEM TUDJÁK, HOGY A NEMZETI DALT KI ÍRTA, NEM TUDJÁK, hogy ki volt Mozart, összekeverik a térképen Dél- Amerikát, Afrikával!!!!
Ez nagy baj!!! Az egyetemen olyan helyesírási hibákkal találkozok és szarvashibákkal a magyar nyelvben, ami mellett nem tudok elmenni, főleg, hogy ezek az emberek diplomások lesznek, sokan közülük oktatók, tanárok. DE HELYESEN NEM TUD BESZÉLNI!
Ebben kellene változtatni!! Megtanítani, hogy hogy kell helyesen használni az anyanyelvet, hogy kell helyesen írni. Nem tudnák segíteni, hanem tudnék. Nem nem-e kell/kellesz, hanem nem kell-e…
Ezekre kellene hangsúlyt fektetni.
Illetve arra, hogy a fiatalok túlnyomó része megtanuljon legalább angolul. Egy idegen nyelven nem tudnak beszélni, gyakran magyarul se helyesen.
Nekem a szüleim oktatásban dolgoznak, anyukám egyetemi oktató, apukám pedagógus. Én egyetemi hallgató vagyok, nem tanítanak meg semmit az alapoktól, rohannak az anyaggal, mint a töketlen kutya.

Alacsony bérek miatt pedagógusként megélhetési problémával küzdök. Ha nem vállalnék másodállást, hó végén nem tudnék mit enni. De így az energiám és figyelmem is meg kell osszam, kevesebb jut a lényegre. Pedig a gyermekeink lennének a lényeg, ők a jövő. Óvodopedagógusként a szakmai hiányt a gyermekek serülik meg, ahol nincs pedagógus, oda mindig más megy be helyettesíteni, nincs állandóság, nincs biztonság a kicsik életébe. A túlterhelt adminisztrációs feladatok meg csak nehezítenek a helyzeten. Utánpótlás nincs, mert nem tudnak megélni a kezdő fizetésből. Diplomával a kezben a banki szektorban jobb pénzért lehet elhelyezkedni. Ha nem változik a helyzet, lehet én is elhagyom a pályát lassan, hiába van hivatastudatom, azzal nem tudok a boltban fizetni.

SNI-s, autista gyermekem van. Soha nem kapta meg az előírt fejlesztéseket, iskola sincs megfelelő.

A jelenleg haldokló rendszer úgy rossz, ahogy van. Alapvetően a megszerezhető tudásszint csökkentése, a gondolkodó, egyéni véleményt megfogalmazó személyiségek nem kellenek a jelenleg regnálóknak. Ennek megfelelően teszik tönkre az amúgy sem túl acélos oktatási rendszert. A vezetés hozzá nem értők kezében van - lásd a jelenlegi ember(telen) miniszter, Klik és a tankerületek úgy, ahogy vannak. Elmaradott a tanító- és tanárképzés rendszere csakúgy, mint a forgalomban lévő tanterv is.

A most uralkodó helyzetet nem lehet más szóval jellemezni,csak azzal h katasztrófa. 14éve óvónőként dologozom. Még akkor kezdtem,mikor nagy megtiszteltetés volt óvónőként dolgozni,és most abban a korban dolgozom,ahol már szégyen és megalázó. Szomorú,csalódott,kimerült és frusztrált vagyok a sok követelőző szülőtől,aki 3 év alatt normálisan enni és köszönni nem tanította meg a gyerekét,de vergődni azt tud, hogy miért vonalkódos a gyerek alsója. Innen is üzenem,hogy max.2év múlva,nemhogy vonalkódos lesz,hanem egész nap sz.rban fog lenni,mert nem lesz EMBER,aki elvégezze és elvisleje ennyi pénzért. A nevelésről,fejlesztésről meg inkább nem is írok semmit. Más munka után keresek...ennyi.

Megbecsülés hiánya, minden téren. Túlzó követelmények, feladatok, adminisztráció, ellenőrzések, bizonygatások, hogy alkalmasak vagyunk a pályára… és mindez azért, hogy utána ha el szeretnénk tartani a családunkat elgondolkodjunk, hogy maradjunk e, keressünk másodállást? Megéri e ez az egész? Ki áll ki értünk? Hol van a pedagógusok megbecsülése? A szakszervezet is egy gyenge, semmietlen szervezet, ami mögé ha odaállunk sem történik érdemleges változás. Úgy érzem egyre kevésbé vonzó ez a pálya én is lebeszélek róla mindenkit. Hogy ki neveli a jövő generációját….???

Változásokra van szükség az Oktatási rendszerben!!!

Az elmúlt 6-7 éves időszakból egyre elkeserítőbb tapasztalatokról számolhatok be óvónőként. Az értelmetlen, indokolatlan, irreális, nagyrészt fölösleges adminisztrációs terhek, a folyamatos központi ellenőrzés, pedagógus minősítés álságos rendszere, az irreális elvárások minden irányból (oktatásügy, fenntartó, intézményvezető, szülők), az aránytalan terhelés munkahelyen belül, a ki nem fizetett túlórák egyre növekvő aránya, a felelősség hárítása, az inkompetencia a szülők részéről a legtöbb gyermeknevelést érintő kérdésben, a személyi, tárgyi és anyagi feltételek évről-évre fokozódó hiányosságai lassan lehetetlenné teszik az érdemi munkavégzést. Optimális feltételek mellett is kimerítő a pedagógusi munka, mindezek hiányában viszont nem lehet nem észrevenni a minőségi romlást e téren, amely egyenes arányban nő a fent említett, töménytelen mennyiségű, értelmetlen és irreális elvárással. Az oktatásirányítás visszásságai (pl. beiskolázás kérdése) persze a szülőket egyaránt sújtja, elbizonytalanítja. Természetesen mindennek a gyermekeink isszák meg a levét, akik már régóta nélkülözik az érzelmi biztonságot, az értő figyelmet biztosító és hiteles, hasznos, életre felkészítő tudást közvetíteni tudó felnőttek, pedagógusok jelenlétét. Tapasztalataim szerint évről-évre romlik a helyzet. Mindez legszembetűnőbben ilyenkor tanév/nevelési év kezdetén látszik. Mára gigászi küzdelmet jelent sok intézményvezető számára, hogy legalább papíron biztosítsa a személyi feltételeket az évkezdéshez. Az álláshirdetések önmagukért beszélnek. Vajon mi lehet még megtartó erő a pályán egy pedagógus számára...? A gyermekek iránti elkötelezettség és szeretet attól tartok hamarosan kevés lesz.

Katasztrófahelyzet van. A pedagógusok lelkiismerete viszi el a közoktatást a vállán, s a kormány mossa kezeit. A diákok jelentős része atipikus, teljesen más környezetben, kislétszámú csoportokban, naprakész viselkedésterápiás tudással kellene őket támogatni, hogy tíz év múlva sikeres adófizetővé válhassanak. Nyugaton már bontják az osztálytermeket, mi viszont megerősítjük az elavult rendszert. Kiégett, reményvesztett, eszköztelen pedagógusokat küldünk az SNI- színezett csoportokba. Eleve elrendelt kudarc minden szinten. Masszív pénzügyi átcsoportosításokra, inkluzív módszertanra, versenyképesen megfizetett, fiatal zászlóvivőkre, pénzügyileg is önálló, helyi szinten beágyazott intézményekre van szükség.

A nagy létszámhiány miatt állandósultak a helyettesítések, melyeket természetesen nem lehet megjeleníteni a jelenléti ívekben. Az Sni-s,Btm-s, egyéb integrált gyermemkek zöme sokkal több fejlesztést igényelne, azonban nincs is olyan státusz az intézményben, mely lehetővé tenné gyógy- vagy fejlesztőpedagógus foglalkoztatását. Az utazó pedagógusoknak pedig oly sok intézményben kell helyt állni, hogy éppen csak a gyermekekre nincs ideje.
A sok helyettesítés miatt pedig az otthoni minőségi idő vész el, én magam a saját családommal sokszor alig tudok foglalkozni, mert hát, minden napra készülni is kell.
A gyermekek nem válnak hatévesen iskolaéretté, aki úgy kerül első osztályba már a kezdeti időkben lemarad és véleményem szerint a szülők túlterheltsége miatt sem elvárható, hogy a hiányokat ők pótolják.
Az iskolarendszer egy nagy katyvasz, a központi tájékoztatás nem.teljes körű, mégis alkalmazkodni kell hozzá. Sem szülőként, sem pedagógusként nem lehet ennyi szabálynak és elvárásak megfelelni, mégpedig az igen magas osztálylétszámok és a rugalmatlanul megírt szabályok miatt.

Rengeteg adminisztrációs munka (napi,tervezések, minősítés, tanfelügyelet st.) Az elvárások és a feltételek nagyoooon távol állnak egymástól. A szakmai kompetenciákat kivették az óvodapedagógusok kezéből. (pl. iskola kezdés) Minden gyereket integrálni kell, még akkor is, ha egyértelműen nem oda való. A feltételek hiányoznak mind tárgyi,mind szakmai szempontból, specális elhelyezésük nincs megoldva. A helyettesítést nem fizetik. STB.

Egy pedagógus férjeként és kétgyermekes apaként állíthatom, hogy nagyon leterheltek a tanítók. A járás egyik kisvárosi iskolájának alsó tagozatán például több pedagógus hiányzik, de még csak nem is hirdetnek állásokat sem. Feltehelőleg hogy a statisztikát se rontsa és így minden szép és jó. Már minden órát helyettesítenek a nyelvi órákat is. Lassan közelítenek a 40 órához. A normál gyerekekkel is nehéz foglalkozni hát még az SNI vagy BTN státuszú gyerekekkel. Folytathatnám még órákig a problémákat, de sajnos a megoldás sem lesz egyszerű minél tovább takargatják és halogatják a dolgot és a pénz csak egy része ennek az egésznek.

A gyerekek túlterheltsége riasztó, ez már komolyan az egészségüket veszélyezteti. Teljesen felesleges dolgok megtanulásával rengeteg idő megy el. Korszerűtlen tananyag, korszerűtlen módszerekkel, hasonlóan korszerűtlen számonkéréssel. Elkeserítő, hogy a fiatal tanárgeneráció sem innovatív, sőt egy jó részük konzervatívabb az idősebbeknél, felfogásban, módszertanilag. A legelkeserítőbb az egészben,hogy évről-évre rosszabb, mert a legjobb tanárok sorban mennek el, akik jönnek, csak rosszabbak. A közoktatás folyton belekotyog a szülői kompetenciákba, túl szabályozza a dolgokat, miközben az, ami a feladata lenne, abban meg alacsony színvonalon teljesít.Sajnálom a jó tanárokat ebben a rendszerben, de az alkalmatlanoknak nincs helye ezen a pályán. De ezt nem a NAT folytonos újraírása fogja megoldani.

A gyerekek nagyon túl vannak terhelve! Rengeteg fölösleges dolgot tanulnak, aminek később semmi hasznát nem veszik az életben, de az iskolában számonkérés gyanánt a jegye felét teszi ki. De a tanárok is hibásak valamilyen szinten. Ha tudja, hogy az adott gyermek/gyermekek nem készülnek fizikusnak, kémikusnak miért nem úgy kéri számon tőle a tananyagot , hogy nem vérre megy?! Elhiszem , hogy le kell adni a tananyagot és minden egyéb. De könyörgöm legyünk már rugalmasok kedves tanárok és empatikusak!

A iskolák pedagógiai programjába a KILK beleszól. Úgy kerülve sni-s terület, hogy nincsenek meg a személyi és az eszköz feltételek!

Az alacsony bér, és megbecsültség hiánya évekre meghatározza a pedagógusok létét. A portfólió készítés egy baromság. Szükséges lenne a pedagógusokat és óvónőket segíteni, felkészíteni a gyerekek megváltozott szociális készségeinek (covid) kezelésére. Sajnos a problémás gyerekekre már nincs türelmük. Megőrző lett az iskola és óvoda, nem műhely a jövő gyermekeinek képzésére. A szülők nincsenek felkészülve, hogy még a tanítás is rájuk marad, ha eredményeket akarnak elérni a sikeres iskolai létben. A pedagógusnak több lehetőséget, szabadságot kell biztosítani, hogy taníthasson, nem arra szerződtek, hogy végrehajtók legyenek egy buta rendszerben.

Zongoratanár vagyok. Minden elfogultság nélkül a világ egyik legszebb hivatása: zenével a gyermekekért. Minden porcikámmal imádom. Mégis két választásom van csak: teljes vagy részleges pályaelhagyás, vagy költözés. Tulajdonképpen mindkettő lesz. Az új szakmámba beleszerettem, de soha nem hagynám abba a tanítást. Viszont ha Magyarországon nem értékelik a munkám, majd máshol fogják. Nem gondolnám, hogy az életem önálló finanszírozása, mindennemű luxus nélkül, irreális elvárás lenne. Mégis, jelenleg annak tűnik.

Idén mentem,ill elmenekültem nyugdíjba! Elég volt!
A túlterhelés,30 gyermek és minden ami evvel jár.Az értelmetlen idejét múlt,szakmaiságot nélkülöző olykor eltakaró, adminisztrálásra szolgáló papírmunka.Mert! Én tudom a gyerek helyét,fejlettségét és mindent ,mindent. A szülőnek nem mutathatom,akkor magamnak miért kell 2-3 féleképpen uazt leírni? Olyan kérdésekre nevetséges pontozással válaszolni ami nem is erre a korosztályra vonatkozik? Nincs segitség. Most hogy eljöttünk többen a 12 óvő néniből 4 hiányzik! Nagyon fáradtak,kiábrándultak ,kiégettek.Összevissza helyettesitenek már a pénz se adna gyógyírt.Meddig lehet csinálni? Miért kellett eltiporni a nagyszerű ,világszínvonalú képzést? Már gondolkodnak hogy újra kellene inditani? Mire az felál mire onnan kikerülnek HA! még akarnak itt dolgozni?Addig összedől,de lehet hogy az kell hozzá hogy felébredjen akik ezért felelősök.Életekkel,lelkekkel "dolgozunk " itt nem lehet egyforma csavarokat gyártani.. a fájó szívvel otthagyott társaim küzdését látva megszakad a szívem.A lelkiismeret nem hagy nyugodni.Az én unokámnak lasszóval kell fogni egy még egy önfeláldozó óvó nénit? Vagy az én leszek ha a törvény nem kényszeritené be a rendszerbe azt is aki még otthon tudna maradni. Azóta nincs 1 gyerek sem a helyén aki kitalálta az augustusi életkor határt /6/Csúszásban vannak a gyerekeknek ,és éretlenek,fejlesztések tömkelege stb sem kellene.Mert úgy mint régen időben beérnének de ezt is ránk tolják! Elnézést írhatnék még ,de gondolom ezeket is mmár leírták már!
SEGÍTSEN már VALAKI! Kívánom hogy sikerüljön valamit elérni ,nincs már idő és minden hét megnyomoritja a pedagógusokat!

Pedagógushiánnyal küzdünk. Az adminisztratív terhelés nagyon nagy, es felesleges. A portfólióírás, az önertékelés mind túl nagy terhet ró ránk. Eközben sokkal több a problémás gyerek, mint régen, de nincs plusz ember, aki tudná segiteni a munkánkat velük kapcsolatban.

Mint szülő, az állandóan változó tankönyveket tartom finoman szólva érdekesnek. Nincs nagy korkülönbség a gyerekeim között, de egy pl.negyedikes és negyedikes tankönyv közt már igen, pedig nem telik el 2 év. A tankönyvek anyaga nem illeszkedik a korosztályhoz, a belőle tanítónak sokat kell mellétennie, magyaráznia,hogy a tanuló megértse elsajátíthassa. Rengeteget kell mindkét félnek készülnie. A minden nap testnevelés- nincsenek meg a feltételek. Nincs annyi testnevelő, tornaterem és így tovább.
Mint pedagógus:A bér nevetséges. Számomra az életpályamodell is az. Rengeteg az adminisztráció, közben a tárgyi feltételek nincsenek biztosítva. Pedagógusi laptop megléte és karbantartása pl. A személyi feltételek sincsenek biztosítva. Differenciálni kéne, amihez semmi sem adott. A túlórákat ki kéne fizetni. A vetítési alap a minimálbér legyen már végre! A gépjármüvel bejáró dolgozó benzinpénzét is lehetne emelni. Pedagógusigazolvány jogosultsága belépőknél.

A sok adminisztráció, a minősítésre való felkészülés elveszi az értékes időt, energiát a gyermekektől. A pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülés hiányában egyre nehezebben bírják a terhelést. Hivatástudatból nem lehet megélni. A fiatalok körében sem vonzó a pálya.

Óvodánkban a pedagógus hiány miatt rengeteg túlórát kell végeznem. A dokumentumok kitöltése rengeteg időmet veszi igénybe, így a mindennapi foglalkozásokra rendszerint munkaidőn kívül kell felkészülnöm. A túlórák semmilyen formában nincsenek elszámolva, a pihenő időmet nem kapom vissza. Anyagilag egyáltalán nem vagyok megbecsülve és rendszerint vásárolok eszközöket az óvodai munkámhoz. Kezdem úgy érezni, hogy bármennyire boldoggá tesz a gyermekek nevelése és fejlesztése, de ez hosszú távon a jelenlegi feltételekkel sajnos nem egy élhető pálya számomra.

Az oktatásban es a gyermevedelemben rendszerszintu problemakkal szembesülök nap mint nap. Fölösleges adminisztrációs feladatokkal, online rendszerekkel terhelnek minket. Ezekben a rendszerekben éppen a lényeg veszik el, a gyermek, az ugyfel. Fáradt, kimerult, kiegett szakemberek foglalkoznak az ügyfelekkel /gyermevedelemben /, mert hiába jelzik a problémákat, a rendszerszintű problemkkal, nem tudnak mit kezdeni, sem ők, sem az intezmenyvezetők. Nap mint falakba ütközni fárasztó, kimeritő, frusztráló.

4 éve tanítok egy általános iskolában nyelvtant, irodalmat, angolt. Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy idén is folytassam a munkát. Az első évben csak úgy szálltak felém a megrökönyödött kérdések, hogy milyen nyakatekert okból akartam én tanár lenni. A kezdő bérem akkoriban nettó 134000 Ft volt. Ez nem igazán elég Budapesten... És habár ez nem sokat javult azóta sem, az sokkal rosszabb, ahogyan hallom és olvasom az emberek gondolatait arról, hogy ennyit is ér a munkánk. Tanárok tucatjait látom magam körül, akik elveszítii a hitüket a rendszerben, tanításban, mert elfáradtak, hogy ilyen feltételek, ítéletek mellett kell dolgozniuk. És akkor még nem is beszéltem a vállalhatatlan tankönyvekről, amiket ránk erőszakoltak.
Nálunk még valamivel jobb a helyzet, mert évkezdés után pár héttel, hónappal le tudunk akasztani egy-egy fizika, matematika, biológia tanárt, de mi van más helyeken? Senki nem fogja tanítani ezeket a tárgyakat, még ha nagyon szeretnék se, mert nem éri meg nekik annyit tanulni, hogy kevesebbet keressenek más területen a tudásukkal. A bérek rendezése nagyon fontos, igenis keressen meg egy pedagógus nettó 200000-et legalább, mert így fogadják el igazi munkának és nem "hobbinak. "
A gyerekek is szenvednek. Sokak álmai vesznek oda, mert nincs tanár, aki felkészítse őket sokszor természettudományos pályákra. Tavaly ballagott egy osztályos, ahonnan voltak fiúk, akik lemondani a mérnöki pályáról, mert nem volt senki, aki rendesen taníthatta volna nekik a fizika alapjait. ÉS NINCS szükségük a mindennapos tesire.
A fejünk felett születik minden döntés, és már tehetetlenek vagyunk. Én nem vagyok ellene az életpályamodellnek, de hogy ezzel tartsanak sakkban kiváló pedagógusokat is, az elszomorító.

Sem a személyi sem a tárgyi feltételei nem adottak a rengeteg integrált gyermek neveléséhez! Katasztrofalis mennyiségű adminisztráció, ingyen túlóra, sem erkölcsi sem anyagi megbecsülés!!!

Az aktívan tanító pedagógusok többsége 50 feletti. Évről-évre 2-3 pedagógus megy nyugdíjba, akiknek a helyére többnyire más iskolákból átcsábított 45-50 éves pedagógusok jönnek. A fiatalok lakhatási támogatás és versenyképes fizetés nélkül gyorsan elhagyják a pályát. Az angoltanároknál a legnagyobb a mozgás, óraadókkal próbálják megoldani az iskolák ezt a problémát. De az óraadókra egyéb iskolai feladatoknál, osztályfőnökségben nem lehet számítani. Szülőként azt látom, hogy az általános iskolákban sok tanár már belefásult a munkába, hiszen vannak elit osztályok és vannak olyanok, ahol 20-24 diákra 7-8 BTM-es vagy SNI-s jut és a tanár ehhez semmilyen segítséget nem kap. Ezzel a "normális " gyerekek oktatáshoz való joga is sérül és a tanulási nehézségekkel küzdőké is. Teljes szemléletváltásra van szükség. A gyerekeim iskolájában az online oktatás alatt alig voltak megtartva az órák, volt olyan tantárgy amelyikből egy sem. Abszolút nem volt iskolavezetői kontroll. Nagyon nagy a baj szerintem.

Óriási a nyomás a gyerekeken, a tanárok frusztráltak, hajtják a diákokat, hogy valahogy utolérjék magukat. Sajnos követelés van, tanítás inkább nem annyira. A hatékonyság, humánus hozzáállás teljes hiánya, mintha a diák valamiféle bűnöző lenne, aki csak ki akar tolni a tanárral... Szörnyű.

Az óvodákban sincs elég óvodapedagógus. Sok helyen a csoportot egy óvónő viszi, jó esetben pedagógiai asszisztenssel, rosszabb esetben egy dajkávan, aki egyébként takarít is, mert takarítónőre nincs pénz. Ez heti 32 órát jelent, amit folyamatosan a gyerekekkel töltünk, így minden más túlóra, vagy otthon este elvégzendő feladat. Amit persze senki sem fizet ki. Mindezt annyi pénzért, amit (nem degradálva senkit sem!) még egy szalag mellett dolgozó is kevesellne. Mindez PED1 minősítéssel, a gyakornokok béréről nem is beszélve! Hogyan tervezzenek jövőt, saját otthont, családot 130.000 ft-ból, amit ugye kötelezően 2-3 évig???? Nem csoda hogy kevés az utánpótlás!

Óvodapedagógus hiány,alulfizetettség

Az utolsó utáni órában vagyunk. Már 25 évet csúsztunk bárminemű megoldással.
Hatalmas szakemberhiány,a tudásanyag még mindig hatalmas,a gyerekek és az adminisztráció miatt a tanárok is túlterheltek...és még hosszan lehetne sorolni a problémákat.

Nagyon nagy a pedagógushiàny. Leterheltek vagyunk, ingyen helyettesítünk. Bàr próbàlunk jól teljesíteni, de fàradtan és megbecsülés nélkül nem mindig sikerül. A tévében pedig halljuk, hogy minden szuper. Hàt nem az, lassan az iskolàk működésképtelenek lesznek, mert nem lesz, aki tanítson. Sürgősen kellene intézkedni! Imàdom a hivatàsomat, de rettenetesen elkeserít a jelenlegi helyzet.

Ugyanezt leírhatnám mégegyszer! Pedagógus, szakember hiány, alacsony anyagi megbecsülés, túlterheltség, indokolatlan döntések a tankerületnél, semmi anyagi támogatás oktatás fejlesztésre, munkabérek csökkentése, évek óta semmi emelés...

Szülőként úgy érzem, a jelenlegi oktatási rendszerben (iskola) még mindig a tananyag van a középpontban, és nem a gyermek. Középiskolás gyerekeim heti óraszáma 35! Ez normális?! Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a technikumban minden oktató ért ahhoz a tantárgyhoz, amit tanít és/vagy a pedagógiához...
Óvodapedagógusként végtelenül elkeserít a helyzet, le se merem írni, mi mindenen mentünk keresztül az utóbbi években. Iszonyatosan nehéz lesz, ha a fiatalokat nem tudjuk a pályán tartani, bár a bérrendezés nélkül -azt hiszem- ez elképzelhetetlen.

Alapvető megélhetési gonddal kűzdő pedagógusoktól, akik emiatt állandó stresszben élnek, nem várható el, hogy minden pillanatban nyugodtan reagáljanak a diákoktól érkező "kihívásokra ".

4 éven keresztül rögzítettem, egy héten mennyi iskolai munkát végzek. Az átlag 70 óra volt. Tanórák, helyettesítések, szakkör, felkészülés (sokan nem is gondolják, egy szakköri foglalkozás mennyi előkészülettel jár, plusz a tanórai...), szülőkkel való kapcsolattartás, szabadidős programok. Átlag 70 óra...Ráadásul mennyi mindent mi finanszírozunk az iskolában. Nem, nem azért, mert megtehetjük. Esély sincs a pihenésre, a családra, a hobbimra. És nem azért, mert rosszul osztom be az időmet. Vagy mert nem fontos a családom...

Nincs utanpótlás. A fiatalok ilyen bérezés mellett nem jönnek dolgozni. Nem beszélve az adminisztrációs terhekről minősítésről főleg!!!

Évek óta hiányoznak pedagógusok az intézményekből. A munka teher ezáltal pluszban terheli a kollégákat, nő a kiégés veszélye. A társadalmi és anyagi megbecsülés alacsony, míg a felelősség magas szintű. A pályakezdő kollégák zöme két éven belől elhagyja a pályát, a kollektíva átlagéletkora nő. Ha ez a folyamat nem változik, kiöregszik, nyugdíjba megy a kollégák nagy része. A pedagógus életpályamodell felülvizsgálatra szorul, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Növelte az adminisztratív terheket, de valódi motívációt, előrelépési lehetőséget nem hozott.

Alacsony bérezés, túlórák, rengeteg adminisztráció, problémás gyerekek, nem együttműködő szülők

Sajnos egyre több a "problémás " valamilyen nehézségekkel küzdő gyermek, miközben mi pedagógusok egyre jobban le vagyunk terhelve... ?Pl egyre több az adminisztrációs munka, a kolléganők hiánya miatt az ingyenes!!! Segítséget alig kapunk, mert fejlesztőkből is hiány van? helyettesítés... Felesleges minősítgetes.... Kötelező 120 kredit évente.... És mindezt minimálbért.... ???Ha ez így folytatódik én sem maradok a pályán, pedig imádtam, de ha férjem nem tartana el.... eddig sem tudtam volna ezt csinálni ?? Megalazoan alacsony a berunk, más diplomásokehoz képest... ???

Leterheltek az óvoda pedagógusok.
Volt, hogy egy év alatt 4 különböző pedagógus vitte a gyerekeket. Nincs idejük a gyerekekre, mert rengeteget adminisztrálnak. A megüresedett állásra alig találnak jelentkezőt.
Szülőktől állandóan pénzt kérnek foglalkozásokra, felszerelésekre, mert ha valami elromlik, hónapokat kell várni a javíttatásra. Kicsit azt érzem, nem is állami óvodába jár a gyerekem,annyi pénzt beszednek.

Óvodapedagógusként elmondhatom, hogy sem anyagi, sem erkölcsi elismerésben nem részesülök. A szülők semmi tiszteletet nem mutatnak felénk. Rengeteg magatartásprobléma van, nevelési problémák a gyernekekkel. A dokumentációk miatt, túlterheltek vagyunk. Az óvodapedagógusok kezdő fizetése 150 e forint. Ebből egy fiatal nem tud elindulni... Plusz a helyettesítéseket nem fizetik ki. A munka mellett pedig plusz feladataink is vannak (tehetségműhelyek stb.) amit lelkiismeretesen végzünk. Szeretem a hivatásomat de sokszor elkeserítő a jövőre gondolni.

Nagyon nagy gondok vannak ès továbbra sem képesek változtatni a kialakult problèmàn.Az iskolàk felszerelések is a bèka segge alatt van.Nincs eszközünk sem hogy minőségi oktatást biztosítsunk nem beszélve az àllandó helyetesítèsről.Nagyon túlterhelés a tanàrok.Megbecsülèsük 0 alatt van....Mi kell ennél több......

Túl sok adminisztráció, több szakember kellene.

A gyerekek figyelme, koncentrációs képessége már teljesen más típusú, mint amilyen a mi időnkben volt. A világ változott: ömlik rájuk az információáradat, és sok olyan dolog érdekli őket, amiről könnyen és izgalmasan szerezhetnek ismereteket az iskolán kívül. Amit a suliban hallanak, az csak egy csatorna, és rendszerint nem az izgatja őket legjobban. Alapvetően át kellene tervezni az iskola rendjét, a nap beosztását ahhoz, hogy fel tudjuk venni a versenyt. Nem lehet egy nap 7-8 féle dologban elmélyülni, felnőttként se tudunk. Márpedig csak az elmélyült foglalkozással tudunk többletértéket teremteni, ellene hatni a gyors, felületes információfeldolgozás és ítéletalkotás divatjának. Agyon vannak terhelve a diákok olyasmivel, amit nincs idő izgalmassá tenni, mert rohanni kell az anyagban. Blokkosítás, több választási lehetőség, demokratikusabb, a gyereket középpontba helyező szemlélet kellene. És sok-sok lelkes, kíváncsi, nyitott, folyamatos képzéssel és személyiségfefejlesztéssel megtámogatott pedagógus, aki nem a megélhetési gondjaival meg a lehetetlen óraszámokkal küzd, hanem azzal, hogy hogyan tud minél több diákot behúzni a tanulási folyamatba.
Az eszeveszett lefölözést (nyolcosztályos, hatosztályos gimi) nem szabadna hagyni ebben a formában, mert csak a társadalmi háttér konzerválását segíti, meg azt, hogy a különböző hátterű gyerekek majd felnőttként se álljanak szóba egymással. A hátrányos helyzetű gyerekeknek komoly állami befektetés árán valódi esélyt kell adni. Holnap reggelig tudnám írni, annyira jó lenne, ha reálisan gondolkodni lehetne a rendszer bátor átalakításáról, a gyerekekért, a pedagógusokért és a szülőkért.

Sok adminisztrációs munka a gyerekektől veszi el az időt, energiát és nem utolsó sorban a saját családjától. Aki ezt a hivatást választotta, szívvel-lélekkel dolgozik, de lassan belőlük is elfogy a szufla. Sajnos csak elvarások vannak, emiatt kifacsart, űzött vadra hasonlító pályatársakkal van teli a szakma. Tudjuk, hogy a gyerekek jelentik a jövőt, de a megfelelő feltételek minden ismert hiánya miatt, pont ők szorulnak háttérbe.

< 20. oldal >