Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Ped2 óvodapedagógusként számtalanszor szembesülök, hogy lassan ott tartunk, ahol a 80-as évek közepén. Gyakran pedagógiai asszisztensek, vagy dajkák vannak délutánonként a csoportban, hiszen kevesen vagyunk. Miért? Anyagi megbecsülésünk a béka feneke alatt, ennek ellenére elvárás "hegyeket " támasztanak velünk szemben. Az adminisztráció évről évre egyre több, állandó megmérettetésnek, ellenőrzéseknek vagyunk kitéve. Az életpálya modell megalázó és felesleges idő, energia, stressz, a több éve pályán lévők számára. A fizetésünk messze elmarad a diplomás bértől. Ha túlórában ott kell maradnunk, azt nem fizetik ki. A technikai dolgozók (akik nélkül nem tudnánk meglenni) olykor több fizetést visznek haza, mint a pályakezdők, akik ezért el is hagyják ezt a szép hivatást. Ha te vagy a családfenntartó, akkor kell mellé olyan elfoglaltság, amiből meg lehet élni, vagy olyan férj, aki támogatja felesége "hobbiját ". Ma "divat " a pedagógusokat szidni, ami nem is csoda, hiszen a médiában is gyakran negatív színben jelenítenek meg minket.
Egyre több "más " gyermek érkezik, akikhez nincs megfelelő tudásunk, egyre nagyobb kihívást jelentenek számunkra. Hiányzik a megfelelő tudásunk valamint a segítő szakemberek, akikkel összedolgozva sikerül leküzdeni a problémákat.

A gyermekszeretet az egyetlen,amièrt mèg a pàlyàn vagyok!Úgy gondolom,ha a jelenlegi csoportokat vègig viszem èm is vàltok!Sem anyagilag sem erkölcsileg nem vagyunk megbecsülve!Egy pàlyakezdő óvodapedagógus 120ezer forintot visz haza....Elgondolkodtató!

mindenki látja, a tanároknak milyen embertelen sok papírmunkával kell megküzdeniük, - az oktatás kárára. Emiatt (is) feszültek,türelmetlenek, aminek igazi kárvallotjai természetesen a gyerekek - és rajtuk keresztül a szülők. Irracionális mennyiségű anyag van "kiróva " rájuk, amit már az általános iskola alsó tagozatán képtelenség tisztességesen átadni a gyerekeknek. Idő hiányában állandó rohanásban az egyes anyagokat épphogy érintik, ú.m. "kipipálják ", a gyerek, még ha aznap érti is, hosszútávon elfelejti. A szülő meg csak annyit lát az egészből, hogy hatalmas anyagmennyiséggel van a gyerek lemaradva, előbb-utóbb képtelenség behozni.

Én éppen a kezdő tanári fizetésemmel (154 ezer ft) küzdök, a kihelyezett állás pedig 40 kilométerre van. A 15 Ft-os támogatás pedig közel sem éri el az utazás 80%-át sem. Tehát mire mindent kifizetek egy hónapban,az utolsó két hétben jön a logisztika: eldönthetem hogy eszek, ha valami elromlott valami, megcsináltatom, vagy esetleg bejáró dolgozni és benzint veszek, ahhoz, hogy jövő hónapban is menjen a kerék.
Tényleg annyi tart a pályán, hogy amikor a gyerekekkel vagyok jó érzéssel tölt fel engem is. De a őszinte lendületet minden hónap végén egyre nehezebb megtalálni.

Vezetőként és pedagógusként is problémának tartottam a szakmailag jó óvodapedagógusok hiányát! Sokszor hirtelenjében kellett felvenni kollégát, annak érdekében, hogy teljes pedagóguslétszámmal kezdhessük meg a nevelési évet, és bizony gyakran tapasztaltuk, hogy alkalmatlan volt a pedagógiai programunk magáévá tételére, és a gyermekek szeretetteljes nevelésére az új kolléga!!! Azok a pedagógusok, akik "élethosszig tartó " tanulással képezték tovább magukat, valamint az óvodájukat gazdagító pályázatokat írták, méltánytalanul ugyanannyit kaptak hónap végén, mint azok, akik húzták-halasztották a kötelező továbbképzésen történő részvételt, illetve nem vállaltak fel részvételt a választható programokban a gyermekekkel (pl. úszás, korcsolyázás, bábelőadáson történő részvétel...). Mindenhez kell értenünk, mindig készen kell állnunk, akár hétvégén is a szülők és gyermekek érdekében, felsorolni sem lehet azokat a feladatokat, amiket a munkaköri leírásban foglaltakon kívül teszünk, lelkiismeretesen, családunkat és egészségünket is elhanyagolva! Munkaidőn túl - plusz fizetés nélkül- óvodán kívüli értekezleteken, gyermekvédelmi egyeztetéseken, szülői fogadó órákon, szülői értekezleteken veszünk részt rendszeresen, olykor lelkileg és mentálisan is megterhelve magunkat az ott elhangzott illetve kikényszerített véleményünk miatt! Nem utolsó sorban gyalázatnak tartom, hogy az oktatásban maradó, 40 éves munkaviszony után is olyan méltánytalanul alacsony fizetéssel rendelkezem, hogy a családunkban egyetemet végzett és munkába álló kezdő gyermekeim többet keresnek mint én!!! Nem nekem kellene szégyelnem magam ezért a megalázó helyzetért, hanem azoknak a felelősséget vállaló szakembereknek, akik az oktatást irányították és ma is irányítják és a pedagógusok munkáját értékelik, és illetményüket megállapítják! Nem csak a munkában dolgozók, hanem a nyugdíjba vonult kollégák alacsony jövedelmét is rendezni kellene utólag, annak érdekében, hogy legalább öregségükre megtudjanak élni belőle.

A kormány hiteltelen adatokat tesz közzé. Súlyos pedagógus hiány van országszerte. A túlórákat, helyettesítéseket nem fizetik ki. A Nemzet napszámosai vagyunk? A minősítési eljárások, tanfelügyeletek értelmét elvesztették, mivel a bérígeretét a kormány nem tartotta be. A gyerekek fáradtak...

Nehéz röviden összegezni:elavult kerettantervek,tanmenetek, vállalhatatlan tankönyvek,kiégett,fásult, frusztrált kollégák,vezetők(teljesen megértem),napi szinten értelmetlen adminisztráció,becsavarozott ablakok(egyébként életveszélyesek),máladozó falak,wc-papír+szappan hiánya,akadozó internetkapcsolat (de éljen az online oktatás...),széteső iskola,szakképzetlen "fejlesztőpedagógusok "(azaz némettanárok, gyógypedagógus nincs), leterhelt tanárok-segítség és megbecsülés nélkül...stb.,stb.

Az erős túlterheltség miatt (a többsegnek 24-26 órája van) egy vesszőfutás az élet: nincs idő és energia olyan jól felkészülni minden órára, odafigyelni minden gyerekre. Pedig ez kenne a lényeg: a gyerekek igényeihez igazodó tanórák, melyből profitálnak.
A tanterv túlzsúfolt, túl sok a számonkerendő lexikális tudástudás, alig marad idő az elmélyítésre, képességfejlesztésre. Itt is egy állandó rohanast él meg mindenki, megint csak a lényeg vész el.
Az új tankönyvek pedagógia szempontból elmaradottak, a ped.fizetés kritikán aluli. Ha nem szeretnénk ennyire a tanítványainkat, már rég bedőlt volna a rendszer a tanárhiány miatt.

Szülőként írom ezt a pár sort . A tankönyvek tartalma minősíthetetlen, a tananyag csapnivaló. Felesleges hazugságokat és hülyeségeket tanítatnak a gyerekekkel. Hatalmas változások lenne szükség!

Adminisztációs túlterheltség.A nyugdíjba vonuló óvodapedagógusok helyének pótlására pedagógiai asszisztensekkel oldják meg illetve csoport összevonással (30 fős csoportok),ami a gyermekek érdekeivel ellentétes.Anyagi és erkölcsi elismerés hiànya.

A lehető legkevesebb bérért dolgozunk, hatalmas elvárások a papírmunkában, a plusz "vállalható " feladatokban(pl. műhely vezetés, városi rendezvény).
Ugyanakkor a szülők elvárásainak megfelelni úgy, hogy a gyermekek mindenek felett állnak,de nem választhatod meg a kollégád, rettegsz hogy már olyan is bekerül a rendszerbe, aki nem biztos, hogy odavaló. Magas csoportlétszámok az oviban, de helyettesítünk túlóra kifizetése, plusz juttatás, cafeteria nélkül is.

Semmi nem a gyerekek érdekét szolgálja.

A pedagógusok bére megalázó. 25 éves pedagógus létemre még mimindig kollégiumban lakom, két másodállással, mindennapos munkával..
Néha sírhatnékom van hónap végén..

Pár éven belül nem lesz senki a pályán...

Az egész oktatási rendszer úgy van kitalálva, hogy kizsákmányolják a pedagógusokat, gyerekeket, és velük együtt a szülőket. Az elvárások, a rossz módszertan, a folyamatos ellenőrzés-amit azért sem értek, mert elvárni csak úgy lehet, ha a feltételek biztosítva vannak-a nevetséges bérezés mélységesen felháborít.

Semmi nem a gyérekről szól. Annak idején, én még a gyermekre esküdtem nem az adminisztrációra.

Látom az óvónőkön hogy mindent megtesznek a gyerekekért, de látom hogy túl vannak terhelve. Sok feladatuk van de rengeteg olyan dologban amit meg ők látnak azokban nem dönthetnek hanem olyanok döntenek akik nem is ismerek a gyerekemet. Több teret kellene nekik adni hogy jobban tudják végezni a dolgukat meg kellene becsülni őket

Tapasztalatom szerint rengeteg a felesleges papír munka kevesebb idő jut a gyermekekre. A pedagógus hiány és a túlterheltség nagyon nagy probléma még egy kis létszámú óvodában is, fejtörést okoz a mindennapi tevékenységek megoldása.

Évekig tagadták, hogy pedagógushiány van. Akkor kezdődött, amikor kitalálták a minősítési rendszert. Kevés olyan fiatal van, aki így nekivág ennek a pályának. Tanul 4-5 évet, utána portfólió - ez rendben van. Aztán tanít 2 évet és újra portfólió, meg a bemutatóórák a hozzátartozó adminisztrációval. Majd pár év múlva újra. Közben állandó önértékelés, ellenőrzések, és a 7 évenként elvégzendő tanfolyamok. Mindez az egyre növekvő terhek mellett, egyre alacsonyabb értékű bérért. Mindezt úgy, hogy a pedagógiai szabadságot egyre jobban megnyirbálják. Ennyit tanulni, többször bizonyítani azért, hogy ne engedjenek tanítani/nevelni? Emellett egyre több a "problémás " gyerek, BTMN, SNI.. Úgy döntenek ezeknek a gyerekeknek a státuszáról - hova sorolják, milyen fejlesztés és egyéb segítség jár neki, hol, hogyan oktatható - hogy a saját környezetéből kiemelve, idegen emberek előtt kell teljesítenie. Felnőttek között döntik el, hogy egy gyerek integrálható-e gyerekközösségbe. Integráljuk be őket úgy, hogy semmilyen képesítéssel nem rendelkezünk az ilyen gyermekek neveléséhez/oktatásához, különösen integráltan. Egyre kevesebb a szakember is - logopédus, pszichológus..., - a fejlesztőpedagógus is, aki megadhatná ezeknek a gyerekeknek (és nekünk is) a segítséget. Közben azok a szülők, akik nem nevelték meg a gyermekeiket, nem foglalkoztak a problémáikkal időben, a pedagógusra mutogatnak, támadnak, jogaikat emlegetik - elfeledve kötelességeiket és a gyermek jogait. Még élnek nagyon jó gyermekvédelmi törvények, csak nincsenek betartatva, a szülő jogát a gyereké elé helyezve ezzel. pl.: A gyermeknek joga van az adottságainak megfelelő intézményben nevelkedni, tanulni. Joga van minden segítséget megkapni. DE: A szülő megteheti, hogy nem viszi el a szakemberhez, eltitkolja az intézményvezető elől, hogy a gyermeknek milyen segítség jár, olyan intézménybe viszi, ahol nem tudják megfelelően fejleszteni...

Óvodapedagógusként elmondhatom, hogy sem anyagi, sem erkölcsi elismerésben nem részesülök. A szülők semmi tiszteletet nem mutatnak felénk. A gyerekek egyre agresszívebbek, ugyanolyan tiszteletlenek a felnőttekkel, mint a szüleik, rengeteg magatartásprobléma van, nevelési problémák. A dokumentációk miatt és a kevés pedagógiai asszisztens miatt túlterheltek vagyunk. Az óvodapedagógusok kezdő fizetése 150 e forint. Ebből egy fiatal nem tud elindulni... Plusz a helyettesítéseket nem fizetik ki. A munka mellett pedig plusz feladataink is vannak (tehetségműhelyek stb.) amit lelkiismeretesen végzünk. Szeretem a munkámat de sokszor elkeserítő a jövőre gondolni.

A gyerekeim tanárai fáradtak, túlterheltek. Nem is értem, hogy lehet ennyi empátiát és szakmaiságot követelő munkáért ilyen keveset fizetni. Tényleg annyi, mint azon a netes táblázatoban van? Hihetetlen. A szomszéd keres ennyit 8 általánossal a gyárban.

Nincs elég gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, pedagógiai asszisztens. A pedagógusok túlterheltek, fizetésük nagyon alacsony, nincsenek megbecsülve. Óriási a stressz, ezért hagytam el én is a pályát. Az egész oktatási rendszer elavult, a gyerekekhez való hozzáállás nevetségesen elmaradott, poroszos. Gyűlölet uralkodik az iskolákban. A tanárokat is egymás ellen uszítják. Tragikus a helyzet.

Harmadik éve egyedül vagyok a csoportban, pedasszisztensi segítséggel. A dajkámnak magasabb a bére mint az enyém. Irreális elvárások a legfelsőbb vezetőktől. Nincs hétvégén sem pihenés, csak az adminisztráció. Zavar, hogy a szülők egyszerre néznek milliomosnak és cselédnek. A nem megfelelő kommunikáció következtében meg vannak győződve, hogy minden pedagógus túl van fizetve.

Nincsenek megfizetve az óvodapedagógusok! Kevesen vannak, kimerültek túlóráznak és mindezt a semmire, és elhivatotságból ,mert különben nem lenne senki a gyerekekkel!!!!

Az adminisztrációs feladatok nagyon súlyos terhet rónak az óvodapedagógusra.

Úgy gondolom, az oktatás ma Magyarországon gyalázatos, siralmas, és a végét járja. Ennyire tönkre tenni valamit nem lehet csupán sutaságból, hozzá nem értésből. Csakis szándékkal.
A pedagógusokat semmibe veszik. Az óvónőket kizsigerelik. Arányaiban tekintve kevesebb ma egy óvónői fizetés, mint 20 évvel ez előtt. Egy óvónő ma, nem tud megélni a keresetéből. Egy kezdő tanult óvónői, vagy tanári fizetés szégyenteljes. Még kimondani is siralmas. De ez még csak az egyik rész. Mert a pedagógus réteget a totális kiégés jellemzi. Hogy miért? A fantasztikus integrált oktatás bevezetése miatt. Pl. már az óvónők kötelesek egy Btmn-es, adhd-s, vagy egyéb pszichés zavaros gyermeket ellátni, ha nincs fejlesztő. Márpedig erre nincs.S az eredménye: a pedagógus kikészül, a tehetséges gyermek elveszik- a mentális betegségekkel küzdő, vagy értelmi képességeiben gyengébb gyermekeknek pedig nem okoz fejlődést, egy ilyen integrált csoportban biztosított heti 1 fejlesztés. Konkrétan semmi. Arra viszont kiváló, hogy a pedagógusok elhagyják a pályát. De, ha kis elköteleződést is éreznek a gyermekek iránt, akkor is pályaelhagyásra kényszerülnek, mert, ha nem teszik, a földönfutás fenyeget.
Szégyen, hogy a valaha kiváló oktatásáról híres Magyarországból, mára szégyenteljes eredményeket produkáló, talán a gyárak sorai mellé állítható diákok kiképzése zajlik. Már az óvodákból sérült, félmunkával fejlesztett gyermekek kezdik meg az iskolákat. Jellemzően alul finanszírozásból adódóan eltűnnek a gyógypedagógusok, az óvónők, a tanárok. Tűrhetetlen, hogy egy nemzet romba döntését ennyire szó nélkül hagyja egy társadalom. Tűrhetetlen, hogy ha a pedagógus szót emel, akkor mindenki más lehurrogja, hisz létrejött már egy olyan szülő-generáció, akik nem nevelni, hanem kritizálni tudnak inkább. Akik minden hiányosságukat a pedagógusokra hárítják, így elérve, hogy a pedagógusnak van ma a legkevesebb becsülete. Kívánom, hogy mielőbb felemelkedhessen a pedagógus társadalom, vele az oktatás, vele a nemzet!

Szeptember elsején nincs: szappan, egészségügyi papír, világítás a folyosón. Tisztasági festés nem volt, a folyosók, osztálytermek 1994-es állapotban vannak.
Elvileg digitálisan felszerelt minden osztály, de a 14 éves laptopok,projektorok nem működnek. A tanári székek töröttek, billegnek, a szekrények, táblák 10-15 éve megértek volna a lomtalanításra.
Mit tehetnénk első osztályos gyerekek szüleiként? Megvesszük, bevisszük, megszereljük, és próbálunk arra gondolni, hogy legalább még van aki tanítson, bármilyen minőségben is.

Pedagógus hiány sok munka kevés fizetés és még a minősítési rendszerrel is súlytanak!Így is túlterheltek vagyunk és állandóan bizonyítanunk kell!Inkàbb a gyerekekre kellene ezt az időt fordítani!

Kevés fizetés.

Óvodában a magas csoportlétszám miatt nincs elég minőségi idő minden gyermekre.
Mivel nincs elég óvodapedagógus, aki dolgozik túlórázik, túl van terhelve és még a túlórát sem fizetik ki, valamint lecsúsztatni se tud.
Az óvodák többségének nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételei az SNI és Autista gyerekek fogadására mégis meg kell oldani, de ez sem az érintett gyermeknek sem a pedagógusoknak nem könnyű.

A gyerekek nem kapnak megfelelő fejlesztést és ellátást, mert akármilyen jó pedagógus tanítja őket, annyira túlterheltek, hogy nincs idejük foglalkozni, csak a legproblémásabb esetekkel. Nincs elég pedagógus az óvodában. Hiányzik a pedagógusok megbecsülése (anyagilag és erkölcsileg) ; elvették tőlük az alapvető döntési jogokat.
Az állam és a társadalom nem bízik meg bennük, hogy értenek a munkájukhoz, ebből kifolyólag mindenki szakember ebben az országban csak éppen senki nem akar pedagógus lenni ennyi pénzért ennyi munkával.
A gyerekek életének fontos állomásairól olyanok döntenek, akik maximum 2 órát ha látják az adott gyereket, de úgy gondolják, hogy ők abból meg tudják mondani mi a legjobb számára. ( A családnak és az óvodának esélye sincs.)

Az óvodapedagógusok is rendkívül túlterheltek. Van olyan óvoda, ahol egyetlen csoportban biztosítottak a személyi feltételek, a többi csoportban csupán egyetlen óvodapedagógus dolgozik. A pedagógushiányt nyugdíjas óvodapedagógusokkal és pedagógiai asszisztensekkel próbálja enyhíteni a fenntartó. Azonban ez sem a felelőségből, sem az adminisztratív terhekből nem vesz le az óvodapedagógus válláról.

Röviden tömören: el kell engedni ezt a pályát, és szétnézni sokkal megbecsültebb helyen!

Egyértelműen gond van. Kevés a pedagógus. Még kevesebb a felkészült, odaadó pedagógus. Túlterheltség, kiégés, kilátástalanság jellemzi az oktatási rendszerben részt vevőket, miközben ennek az ellenkezője lenne az elfogadható a 21. szazadi Európában.

Nagyon kevés a fizetés. Sok az adminisztráció az óvodapedagógusoknak.

Hatalmas az óvónőhiány, a nyugdíjba vonuló óvodapedagógusok helyére nem jelentkezik senki. Az adminisztráció értelmetlenül sok, a Covid miatt második éve nem volt nyári zárás a kerületi óvodákban, így a szabadságunkat sem tudtuk teljes egészében kivenni a nyáron. Anyagilag sem vagyunk megbecsülve, pedagógusnapi jutalom nem volt. A nyugdíj közelében van a kollégák többsége, így a fokozódó terheket egyre nehezebben bírjuk.

A pedagógus életpálya modell bevezetésével (önértékelés, tanfelügyelet, minősítés) az amúgy is nagy adminisztrációs feladatok nagymértékben megnövekedtek - háttérbe szorítva a gyermekekkel való tényleges tevékenységeket. A pedagógusok túlterheltek, fáradtak, motíválatlanok, sokan pályát módosítanak, hisz nem ezért választották a pedagógus hivatást. A megnövekedett adminisztrációs terheket a család is megéri, mert muszáj otthon esténként, hétvégenként elvégezni a papírmunkát. És mindezt csekély fizetésért...

Nagy a pedagógus hiány, a kevés fizetés miatt sok a pályaelhagyó pedagógus, a fiataloknak pedig nem vonzó a szakma. Nagy a felelősség, de a sok helyettesítés miatt egyre fáradtabbak a kollégák. A társadalmi elvárás velünk szemben egyre nagyobb, míg a megbecsülésünk egyre kisebb.

A gyermek csoportok egyre problémásabbak, nehezen kezelhetőek, nincsenek új, használható módszerek a kezelésükre, nevelhetőségükre. A pedagógushiány a tetőfokán van, elöregedett a pálya, a fiatalok számára pedig nem vonzó a bérezés, ahogy a nyugdíjba vonuló számára sem motiváló az anyagi elismerés. Az adminisztráció rengeteg és fölösleges. Más a gyakorlatban megvalósult munka, más a tervezés. Ennek már csak a sok éve gyakorló, elkötelezett óvodapedagógusok minősítése, tudásuk megkérdőjelezése, "kinek a pap, kinek a papné "alapon való - relatív véleményezése hatalmas gond, visszatartó erő a leendő " született óvónéni " számára is. Ezen felül a kötelező, de államilag nem finanszírozott továbbképzések szükségessége, szakmai előrelépésünk folyamatos függvénye.

Óvodában nincs meg a két pedagógus csoportonként.

A bérek megalázóan alacsonyak! Rengeteg az adminisztrációs munka, amely elveszi az időt a gyermekekkel való foglalkozástól.Ezt nem szeretnénk, ezért hazahozzuk a papírmunkánkat.

Óvodapedagógus gyakornokként a nettó fizetés siralmas, elkezdeni egy felnőtt életet, tervezni vele szinte lehetetlen.

Pedagógusként óriási leterheltség, szinte semmi anyagi és erkölcsi megbecsülés. 3 diplomával, 15 év pályán eltöltött idő után pedagógusként kevesebb a fizetésem, mintha eladó lennék egy boltban. Márpedig a felelősség nem ugyanaz. Az óvoda az egyedül jól müködő intézmény az országban, és sajnos ezt is ellehetetlenítik. A gyermekvédelmi rendszer egyenesen gyalázatos. Mindenki mindent megtehet a gyerekekkel. Szülöként is ezt látom sajnos.

Szülőként a tanár hiánnyal szembesülök, és aggódom, hogy gyermekem megfelelő oktatásban részesül e, a pedagógusok túlterheltsége, és a megfelelő tanerő hiánya miatt. Óvodapedagógusként pedig a saját bőrömön tapasztalom a problémákat: 10 óvodapedagógus státuszra 8-an vagyunk, és ez egy éven belül, tovább romlik nyugdíjba vonulás miatt. Rengeteg az adminisztrációs teher, tervezetek tervezetét tervezzük, óvodán belüli és kívüli programokat szervezünk a gyerekeknek és családjuknak. Nincs megfelelő anyagi fedezet a normális biztonságos környezet, eszközök megteremtésére, rengeteg dolgot saját zsebből, erőből oldunk meg. Ehhez lélek rombolóan kevés a megbecsülésünk úgy anyagilag, és társadalmilag is. A gyerekek között nagyon sok pozitív energiát kapunk, néhányunkat ez még motivál, feltölt. De komolyan úgy érzem hogy ez már nem sokáig elég. Nem hiszem hogy én a minősítést vállalom. Nem azért mert nem tudnám megcsinálni, hiszen kitűnően végeztem a főiskolán, számos továbbképzésen, szakvizsgán vagyok túl, hanem mert elviekben nem értek egyet a minősítés rendszerével, és megalázónak tartom, hogy pl. egy középiskolai földrajz tanár minősítse a munkámat egy fél délelőtt után. Nem tagadhatom, hogy egyre többször eszembe jut hogy milyen más munkát végezhetnék, és az anyagiak miatt lassan kénytelen leszek váltani.
Még itt tart a gyerekek iránt érzett elhivatottságom, de nem fogom feláldozni a testi lelki egészségemet és a családom biztonságát.

A gyerekek valóban leterheltek, sok a felesleges anyag, illetve a tankönyvek is bonyolult módon fogalmaznak. Pedagógus függő is az oktatás, de pl a készség tárgyak mint ének, rajz, testnevelés minek osztályozni? Az életben nem kötélmászásból, meg egyszer egy királyfiból fog megélni.
Pedagógusként a másik oldalt is látom, rengeteg az adminisztráció, ami felesleges. Ez az egész bizonygassuk hogy a pályára valók vagyunk nevetséges. Ezt nem egy portfólión múlik.
Csábítóbbá kéne tenni a pedagógus pályát, igenis mindenhol odaadni a cafatériát, adott esetben utazási támogatást adni, és fizetést emelni. Az oktatás az egyik legfontosabb eleme a társadalomnak. És nagyon alul fizetett a pedagógus társadalom a bölcsödei dolgozóktól az óvónőkön keresztül a tanárokig. Lehet irigyelni a szabadságot, de sok szülő nem csinálná semmi pénzért amit mi csinálunk. Ez pszichésen megterhelő szakma. Túl nagyok a csoport és osztálylétszámok. Ebben fel sem lehet mérni, ki mire képes. Nagyon sok gond van az oktatásügyben!!! Minden területén!

Túlterheltek a pedagógusok,kevés a munkaerő. Az alacsony fizetés,megbecsülés hiánya, a sok papírmunka, portfólió, tanfelügyelet, rossz oktatáspolitika miatt. A gyermekvédelmi rendszer rossz, kevés a szakember, rossz fizetés, használhatatlan törvények.

A pedagógus hiány egyre szembetűnőbb , nincs jelentkező a meghirdetett állásokra. A szakmaiság kezd háttérbe szorulni, a szülők részéről fontosabbak a különfoglalkozások,szolgáltatások, még az sem gond ha délelőtt a játékból és értékes tevékenységekből szakítják ki a gyermeket. Egyre több az SNI és BTMN szakvéleménnyel rendelkező gyermek, akiket muszáj integráltan nevelni.

Anyagilag erkölcsileg,nincsenek megbecsülve a pedagógusok.
Változás kell mihamarabb.

Óbodapedagógusként egyedül vagyok egy kiscsoporthoz.Mivel nincs pedagógus társam nem lehetek beteg mert nincs aki helyettesítene délelőtt.A fizetés annyira kevés,hogy félününk kell a sárga csekkektől marad-e pénzünk hónap végére.De ne hagyjuk el a pályát...

Elsősorban az anyagi részét emelném ki, ami a megalázó kategóriában van. Az integráció hatalmas plusz teher a gyerekekre és a pedagógusokra nézve is.

Alacsony fizetés
Megbecsületlenség
Rengeteg adminisztrációs teher,amelyek feleslegesek
Integráció , amelyben eljárás,hogy megfelelő tudás és ismeret hiányában fejlesszék a sérült, magatartás zavaros ,gyerekeket.
A szakértői intézet nem vállalja fel a szülővel szemben a konfrontálódást
Kevés a pedagógus és a segítő mukatárs

A gyermeklétszámok és a sajátos nevelési igénylő gyermekek száma is folyamatosan nő.Nics óvodapedagógus utánpótlás, nics segítség a speciális fejlesztésekhez. Erőn felül dolgozik még aki a rendszerben maradt,a hivatástudat viszi előre. Sajnos a túlórapénz hiánya és az alacsony bérek miatt kilátástalan a pedagógusok helyzete.

Óriási a pedagógus hiány. Megbecsülés? Miaz? Plusz feladatokkal, magas elvárással és rengeteg problémás gyermekkel kell megbírkózni, de elismerés az nincs.
Szülő/Pedagógus III. Kerület

Felháborító rendszerszintű elbutítas folyik.
A 30 éve pályán lévő pedagógus egy szakmunkás bérének töredékét keresi.Innovatív pedagógusok akkor lesznek ha a társadalmi megbecsültség látszik a kormány törekvésein.
Semmi nem látszik,egy futószalag melletti humánrobotok kellenek egyéni gondolkodás ,szabad akarat nélkül.Végtelenül szomorú vagyok,pedig szárnyalhatna is .

Óvoda: pedagógusok hatalmas adminisztratív leterheltsége igen nagy gondot jelent. Erejükön felül dolgoznak, a papírmunkára fordított időt és energiát sokkal szívesebben fordítanák a gyerekekre.
Általános iskola: túl nagy osztálylétszám.
Nagyobbik gyermekem idén kezdte az első évet, egyelőre nem látom a többi nehézséget.

Kevés a pedagógus,mert kevés a fizetés. Pedig rengeteg a gyerek.

Óriási leterheltség, anyagi és szakmai elismerés hiánya.

Óvodában dolgozom pedagógiai asszisztensként, ahol a gyermekvédelmi feladatokat is el kell látnom, amiért semmiféle ellenszolgáltatást nem kapunk. A tavalyi évben 2 óvodáért is felelős voltam, mellette délutános óvónő egy csoportban. 8 órás a munkaidőnk, sokszor az óvónő hamarabb elmegy haza, mi pedig maradunk, sokszor zárósként is. Az óvónő 6,5 órát van csoportban, mi 8 órát, úgy, hogy mellette ott az adminisztráció, gyermekvédelem. Ja a fizetésünk sokkal kevesebb. Spórolnak rajtunk, nem keveset!!!! Ez nem az óvónők ellen szól!

A munka egyre több. A fizetésünk egyre kevesebbet ér.

Nevetséges és megalázó, hogy 7 év-nyi tanítási gyakorlattal, 2 diplomával ped. 1 fokozatban az fizetés nem éri el a 180.000 nettót. Elhagyom a pedagógus pályát!

Ma már egy diplomás egészségügyi dolgozó is többet keres, mint egy általános iskolai pedagógus. Közel azonos korúak esetén. Eddig nem így volt. Hozzáteszem az eü. dolgozók sincsenek túl fizetve.

Az adminisztrációs teendők olyannyira megnövekedtek, hogy majdnem plusz félállást igényel, amit rendszeresen már csak otthon végzünk el, mert az iskolában nincs sem idő sem eszköz. Ezt senki nem fizeti ki, ugyanannyi bérért duplaannyit dolgozik mindenki szinte. A gyerek elvész a papír halmazok között.... Nonszensz, hogy egy elsős gyereknek 24 órát kell végigülnie... Az meg, hogy saját gyerekemnek 6db írásmunkafüzete van plusz két vonalas abszurd! Ez csak az írás óra!!! Ezenkívül az idegennyelvet megszüntetném alsóban, tele vannak az iskolák beszédhibás gyerekekkel... A logopédiai foglalkozásokat kellene oviban és elsőben kötelezővé tenni nem a hittant!!!! A tananyagot drasztikusan a mai gyerekekre kellene formálni, csökkenteni! A mi iskolánkban tanító párokat szednek szét, hogy a pedagógus hiányt foldozgassák, toldozgassák... Egy idő után nem lesz kit szétszedni....

Kérem szépen, hogy a közoktatásban történt gyalázat bemutatásakor sose felejtsék ki az óvodákat, a pedagógus hiány bemutatásakor az óvodapedagógusok számának drasztikus csökkentését. Nem pedagógusokról és óvónőkről kellene beszélni, hanem mindenkiről, aki 3-18 éves korig a gyerekekkel foglalkozik, vagyis a köznevelési törvény hatáskörébe tartozik.
Véleményem szerint sokkal hangosabban kellene beszélni arról a 2020 -as jogszabályról, amely szerin az óvodában csak a "tanulási időben " 8-12-ig kell felsőfokú végzettségű pedagógusnak a gyerekekkel lenni, a reggeli és délutáni időszakra még az érettségi sem követelmény, gyakorlatilag dajka, de a kertész bácsi is alkalmazható a felügyeletre. Ez közben az óvónőkre ugyanúgy vonatkozik a köznevelési törvény, a tanfelügyelet, a minősítés.
Nem kellene megvárni, amíg tragédiák történnek az óvodákban.
Az óvodai nevelést tartották idáig a köznevelés "utolsó bástyájának " amióta az önkormányzatokhoz kerültek, lassan erodálódnak pedagógiai értékeik.

Nevetséges pedagógus bér a pályakezdőknek, a gyerekeknek ajándék lenne az egy év amit még az óvodában tölthetnek

Fiam tanító gyakornok. A bértábla alapján nettó 138.000, -ft lenne a fizetése, de mivel ez már a kormánynak is égő, ezért mindenféle pótlékokkal kiegészítik 160.000,- ft-ra. Ha az eredeti terveknek megfelelően minimálbérkövető lenne a fizetése, most 190.000,- ft-ot hozna haza.Ha felemelik a minimálbért bruttó 200.000,- Ft-ra, akkor január 1-től 236.000,- Ft-ot hozna haza.
Miért gond ez a szülőnek?
Mert a fiam évfolyamán végzett 64 tanítóból 14-en vannak a pályán. Van, aki nettó 280.000,- Ft-ért internetet szerel, van, aki nettó 300.000,- Ft-ért targoncázik és így tovább.
Kérem a szülőket, álljanak az óvónők, tanítók, tanárok mellé. Az öregek nyugdíjba mennek, fiatalok nem lesznek, és nem lesz, aki az Önök gyermekeit tanítsa.
Pedig fiatalok kellenek, sokan, akik közelebb állnak az Önök gyermekéhez korban is.
Segítsenek, mert a döntéshozók minderre fütyülnek.

Szülőként: Gyermekem most lett elsős, megrökönyödve tapasztalom, hogy milyen silány tankönyvekből kell tanulnia. Értő olvasás a cél, de szerencsére még nem tud olvasni, mert ha tudna, nem tudná megoldani a feladatokat. Olyan pongyola és pontatlan feladatmeghatározások vannak, amiket szülőként is nehezen értelmezek.
Pedagógusként: Az adminisztrációs terhek nagyon nagyok. Nem értek egyet az önértékelési és tanfelügyeleti rendszerrel, és nem azért, mert rendszer szinten nincs szükség rá, hanem azért, mert nem veszi figyelembe a valós körülményeket. Az egészre épülő informatikai rendszert egy idióta alkotta meg, nem felhasználóbarát, és teljesen használhatatlan, ugyanez vonatkozik a KIR rendszerre is. Használhatatlan és rendkívül bonyolult. A központi irányítás, és ellenőrzés csak a folyamatok túlszabályozásában hisz, állandóan szabályzatokat, mellékleteket, függelékeket gyártunk, nincs idő érdemi, a gyermekközpontú munkára, gondolkodásra. A bérezés megalázóan alacsony. Kollégáim java napi megélhetési gondokkal küzd. A gyermek a rendszerben csak statisztikai adat. A SNI gyermekek száma drasztikusan nő, nincs megfelelő szakértői bizottsági munka, a gyermekeket soha nem vizsgálják csoportban, mégis megállapítják, hogy integrálhatóak. A fejlesztőpedagógusok száma rendkívül alacsony. A pedagógusok kiégettek, és elkeseredettek. A növekvő terhek mellett jövedelmük fizetőértéke rendkívül alacsony.

A tanárok alulfizetettek és túlterheltek. Még a legelhivatottabb, legtehetségesebb tanítók se tudják úgy végezni a munkájukat, ahogy arra a gyerekeknek szüksége lenne. A tantermek fala omladozik, nincs pénz krétára... mintha háborús helyzet lenne Magyarországon! A törvényhozók igyekeznek úgy alakítani a rendszert, hogy olyan gyerekek nevelődjenek, akik nem képesek önállóan gondolkodni, véleményt formálni. Fölösleges tárgyi tudás sulykolásával, a pedagógusok adminisztratív és helyettesítési feladatainak megnövelésével lehetetlenítik el a minőségi oktató-nevelő munkát, a gyerekek felkészítését a való világra. Ne robotokat neveljünk! Együttérző, együttműködő, vállalkozó kedvű, proglémamegoldó, kunfliktuskezelő, kiegyensúlyozott, BOLDOG emberkéket!

A tanév elején vagyunk , de nincs angol tanár és nincs történelem tanár.Mindjárt október és csak helyettesítés van, mi megengedhetjük magunknak, az angol külön órát , de aki nem azzal mi lesz? Járvány helyzet van, veszélyhelyzet meghosszabítva a gyerekek wc-ben , se fertőtlenítő , se kéztörlő nincs.Az én időmben ilyen elképzelhetetlen volt,hogy nincs szaktanár egy iskolában és csak azt a választ kapjuk szülőin, hogy keresnek , hirdetnek, de nincs. Sőt még azt javasolják , ha tudunk valakit szóljuk neki. Elképesztő!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

1. Nem tartom etikusnak, hogy a törvényhozó a kötelező óraszámot 22-26 órában határozza meg. Nem fair azokkal szemben, akik adott esetben egy egész tanévben heti négy órával többet tart annál, akinek 22-re jön ki az óraszáma - ugyanazért a fizetésért. Ez egy félévben +144 óra. Rengeteg.
2. Nem tartom etikusnak, hogy túlmunkára köteleznek pedagógusokat: heti akár +10 órát is ingyen és dalolva rásózhatnak az emberre szintén a siralmasan alacsony fizetés mellett. (Tudom, hogy havi keretben szabályozva van a felső határ, de hát a kényszer nagy úr, ugye... Nem feltétlenül van betartva mindenhol.) Sajnos egyre inkább várható a helyettesítések számának növekedése, miután egyre kevesebben maradnak a pályán. Sok helyen kénytelenek ezt a helyzetet helyettesítéssel "kibekkelni ".
3. Nem tartom etikusnak, hogy a pedagógus a nyári szabadsága terhére "önként " táboroztat étkezési utalványért.
4. Nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy én, mint "mezei " pedagógus integráltan vagyok kénytelen oktatni a tanulásban akadályozott/viselkedési problémás diákokat. Nyilván kénytelen vagyok saját időmből - adott esetben pénzemből - megoldásokat keresni erre a helyzetre könyvek vagy akár továbbképzések formájában. Viszont nem vagyok gyógypedagógus, nem készített fel rá semmilyen iskola, semmilyen kurzus, hogy ezekkel a gyerekekkel hogyan lehet mindenki számára eredménnyel dolgozni. Úgy érzem, ez nem feltétlen az én hibám.
5. Vicc, hogy diplomával a kezében, még mindig csak gyakornok az ember. Nyilván azért van ez így, mert az illetékesek is tudják, hogy a tanárképzés jószerével a munkábaálláskor kezdődik.
6. A minimálbér, mint vetítési alap megszüntetését felháborítóan aljas húzásnak gondolom. Mondandómat mi mással is zárhatnám, hogy volt olyan diákom, aki a képembe röhögött, hogy mennyit keresek. Nem mondtam meg, nyilvános adat a közalkalmazotti bértábla.

Noha pedagógusnak vallom magam, többek között a fent említettek miatt vagyok pályaelhagyó.

A fizetés nagyon alacsony, a felelősség nagyon nagy. Nagyon sok az adminisztráció és ebben épp a gyerek veszi el. Nincs pénz továbbképzésekre, magunknak kell fizetni. A minősítés portfólió írás is értelmetlen mert nem jár valós fizetésemeléssel. A szülők már nem partnerek hanem megrendelők. Kész gyereket akarnak kapni az ovi végére.
Emellett ami még nehéz, hogy egyre több a problémás sok fejlesztést igénylő gyerek és nagyon kevés a szakember. Csak papíron kapnak megfelelő ellátást emiatt a gyerekek.

A gyermekem az éven kezdte meg az elsős tanulmányait. A pedagógus hiánynak köszönhetően a gyermek 31 fős osztályba jár.
Amivel probléma nem lenne, ha a tanárnő ezt a fajta frusztrációt nem a gyerekeken és a szülőkön próbálná meg levezetni.
Sajnos nincs olyan szerv, ahova a szülő fordulni tudna, hogy segítséget kapjon.

Katasztrófa felé robog fénysebességgel az oktatási rendszer!

A szakemberhiány eltagadása visszafordíthatatlan károkat, lemaradásokat okoz. A pedagógustársadalom általános megítélése a negatív politikai kommunikációnak köszönhetően a béka feneke alatt van.

*lebutított "népet " nevelünk, a tananyag magolós, nem a kreativitást hozza ki a gyermekekből
*túl nagy a követelmény szint, és kicsi a lehetőség a differenciálásra, ugyanaz a kimenet mindenhol-lsd központi felvételik, "Csajágaröcsögén "ugyanazt írják, mint az "Elit-schoolban "
*motiváltan pedagógusok- alacsony fizetés, másod- harmadállást kell vállalni a megélhetésért
*az állam túlságosan behatárol
*rengeteg "papírmunka " - egyre inkább online felületen
*a minősítő rendszer nem tölti be a funkcióját, nem szűri ki a "rossz pedagógust ", és nem is motivál, mert a béremelés késleltetett, akár egy évet is kell rá várni

A munkaerőhiány következtében felhígul a szakma, a vezető kénytelen alkalmazni a gyenge képességű pedagógust is, hogy a gyerekek ne maradjanak ellátatlanok. A fizetés siralmas, a feladat egyre több, az ellenőrzések sokasága felesleges terhet ró pedagógusra és tanulóra egyaránt. A kifizetetlen túlmunkák elveszik a kollégák maradék lelkesedését is.

Gyermekem sajatos nevelesi igényű, így jár neki héti 5 óra segítség. Jár, csak nem jut. Tavaly ez volt. Idén két órát az ötből csoportosan oldanak meg, mert szakemberhiány van. Az oviban is elkelne a több segítség, de nincs.
Az már más téma, de szinten bosszantó, hogy a szülőknek kell fizetni a tisztasági csomagot és a gyümölcsöt a gyerekeknek, mert az óvoda nem tudja kigazdálkodni.

Fontolgatom, hogy elhagyom a pályát. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert nem tart lépést a bérezésem az inflációval. Nehéz fiatalként hónapról hónapra élni, tudván, hogy nem tudok félretenni, tőkét teremteni saját lakásra. Nem ezért tanultam!

A gyerekek túlterheltek, unalmas tananyag. Ugyanazt tanuljak mint én 30 éve, nem haladnak a korral. A tanárok fáradtak, napi küzdelem elveszi az erejüket idejüket. Mindenki fásult...mint az egész ország

55 év az aktívan dolgozo pedagógusok átlagéletkora. Mint ebből látszik, a probléma nem új eredetű, legalabb 30 éve kezdődött. Nem az anyagi megbecsülés hiánya az elsődleges, hanem ez a kívülről belülről érkező folyamatos és leépítő jellegű kritika, ellenőrzés. "Pedagogus életpalya modell ". Dolgozni csak együtt lehet, nem megosztva.

Pedagógusként és szülőként is látom, hogy mekkora probléma a pedagógushiány. Tavaly hónapokig nem volt óvodapedagógus gyermekem csoportjában. A munkahelyemen jelenleg is több betöltetlen álláshely van. A túlterheltség egyrészt ebből is fakad. Folyamatosan helyettesíteni kell az üres álláshelyen lévőket, ha van hiányzó kolléga az ő helyettesítésével tovább nőnek a terhek. Az anyagi megbecsültség nulla. 8 év munkaviszony után alig keresek többet, mint diákéveim alatt diákmunkával. Nagyon sok pedagógus ismerősöm hagyta már el a pályát,.mert máshol ennek a sokszorosát is megkereshetik. Én is gondolkodom a pályaelhagyáson. Sajnos sokszor a rátermett, hatékonyan dolgozó, "jó " pedagógus hagyják el pályát, így csökken az oktatás színvonala, minősége. Ez persze a még rendszerben lévő pedagógus túlterheltségtől is romlik. Több fizetés, kevesebb felesleges adminisztrációs teher, jobb felszereltség az eszközök tekintetében, több autonómia az intézményvezetőknek és a pedagógusnak - ez nagyon hiányzik a mai oktatási rendszerből.

Túlterheltek. Alul fizetettek, kevesen vannak, és elég idosek. Folyamatosan változik az oktatási kerettanterv, a tankönyvek tartalma, mennyisége. Nincs biztos állandóság az oktatásban. Bizonytalanság.

Túlterhelt diákok, kizsigerelt tanárok. Pedagógushiány, annak ellenére, hogy azt igyekszik elfedni a fenntartó.
Hiány mindenből is! Fölöslegesen elköltött összegek a tankerületi központok működésére. Helyi döntések, autonómia hiánya, nulla kreativitási lehetőség.
Pénztelenség, megbecsülés hiánya, Nat2020.
Hosszasan lehetne sorolni...

Probléma akad bőven. A gyerekek túlterhelése, úgymond gyerekbutítás folyik, nem pedig az önálló gondolkodásra nevelés. Bérek: kezdjük az alapnál: egy gyerek családi pótlék 12200, 3 gyerek miért is nem 3x ennyi? Egy gyerek is 1 pár cipőt hord! Igazságtalan sok családi támogatás ingyen busz....aki becsületesen dolgozik adózik annak semmi, dolgozzon azokra a "nyomor családra " , akit nem érdekel a gyereke csak a kiemelt családi és még sorolhatnám. A pedagógus 200000 hazavisz, nem dolgozza le a napi 8 órát, a ped. vmi gyógyped. asszisztens napi 8-9 órát pelenkáz,segít kíséri,neveli,támogatja, orrot fúj,eteti, TANÍT..szarba sem nézik, havi 150000 a bére jobb esetben. Miről beszélünk?
Van gond! Nyári szünet nem annyi nekik, bútort emel.....miről beszélünk?

Több éves tapasztalattal rendelkező pedagógusként sajnos a fizetésünk megalázó. Ingyenes helyettesítések, csak minden 30.óra után van túlóra kifizetés, az sem az összes. Szégyen hogy a korábban megszerzett diplomámhoz szinte kötelező a Ped. II. megszerzése, ami nem kevés) 1éves) munkával jár, ami "eredménye " bruttó 20 000ft emelés. Belefáradt, kimerült, agyondolgozott kollégák vannak, velem együtt. Se erkölcsi se anyagi megbecsülés. Ha nem jönne vissza pár nyugdíjas kolléga tanítani, bezárhatna az iskola. A gyerekek viselkedése sok szülővel együtt, tisztelet a kivételnek, a pedagógus felé minősíthetetlen. Középkorú pedagógusként alig várom hogy 40 éves munkaviszonnyal nyugdíjba menjek. Mai eszemmel többet nem mennék erre a pályára (nem vagyok egyedül ezzel az állásponttal), pedig korábban mindig is tanár akartam lenni. Ideje lenne legalább a bérünket rendezni amíg nem késő, bár már az.

A pedagogusokat folyamatos jogserelem eri:
Jogviszonyuk munkaviszony.
Azonban a valosagban teljesen hianyzik a munkaviszony 3 alapveto eleme:
1.) Nem letezik pontos es valos MUNKAIDONYILVANTARTAS.
2.) Nem kapjak meg a MUNKAESZKOZOKET
3.) Nincs biztositva a szellemi munkara alkalmas, csendes es ergonomiailag korszeru MUNKAHELY.

A fentiek rendezese lenne az origo, a nulla pont, a startvonal... ahhoz hogy munkaviszonyrol beszelhessunk egyaltalan es ne valami zavaros, keplekeny definialhatatlam jogviszonyrol.

Nagyon nagy a pedagógushiány. A munkabérek már-már nevetségesek. Egy segédmunkás, vagy egy bolti eladó magasabb bérért dolgozik mint egy több diplomás 15 éve pályán lévő pedagógus.
A diákok túlterheltek. Hatalmas a tananyag mennyisége a középiskolákban.

Nonszensz, hogy a városunkban nincs olyan általános iskola, amely fogadna - integrálható! - ASD-s (autizmus-spektrumzavarral diagnosztizált) gyermeket! A tankerülethez tartozó egyetlen integráló iskolában évente 2 (!) hely van autisták számára, és ezek, nyugodjunk meg, a csókosoknak vannak leosztva! Ugyan meddig tartana indítani egy autista osztályt, akik ún. fél integrációban vennének részt? Még akár fizetnénk is érte! Másik megyébe kell hurcolni a gyerekeinket reggel-este, csak mert ALKALMATLAN a tankerület az oktatás megszervezésére?! Miért nem látják az idők jeleit, hogy EGYRE TÖBB autista gyerek születik, akiknek UGYANÚGY JOGUK VAN a tisztességes ellátáshoz és oktatáshoz! Miért??
Cinikus válasz az, hogy adjam a gyerekemet bentlakásos heti iskolába, vagy KÖLTÖZZÜNK EL...!
Mélységesen felháborító!!!

Teljesen elavult az egész oktatási rendszer. A gyermek véleménye nem releváns, szinte köteles a pedagógus véleménye és nézetei szerint nyilatkozni, (tekintélyelv: a tanárnak mindig igaza van). Ha sját véleményt igyekszik kifejezni akkor az csírájában el van folytva és nincs lehetőség a saját vélemény helyes kifejezésének megtanulására. Elavult a tananyag is. Olyan dolgokat tanulnak amik teljesen távol állnak már a mai követelményektől, a gyakorlati tudásra semmi hangsúly nincs fektetve. A kötelező olvasmányok az adott korosztálynak vagy még semmit nem mondanak (késöbb már más lenne a helyzet). A nyelvkönyvek úgy az iskolaiak, mint a felnőttoktatásban is használhatatlanok. Amelyik jó azt nem lehet használni. A pedagógusok nagyrésze kiöregedett, belefáradt vagy alkalmatlan. Ha egy kolléga tényleg a gyerekek érdekét nézi akkor szinte ki van útálva. Az igazgatói székekért magánharcot vívnak a táborokra szakadt tanári karok. Elkeserítő

A munkaerőhiány katasztrófális, ahogy az az elképzelés is, hogy a meglévő kollégák majd csupán a gyermekek iránti szeretetből kitöltik a keletkezett űrt ingyen és bérmentve. A pedagógus az, akinek nagyon nagy szüksége van az ép idegrendszerre ahhoz, hogy a gyerekekre tudjon figyelni, és ne arra, hogy vajon hogy tervezhető meg egy nap szakmai károk nélkül? Jót csak az tud adni, aki maga is jól van. Ilyen alacsony megbecsültség mellett ez nap mint nap mwgkérdőjeleződik.

Gyalázatos ez a bèr, èp èsszel megáldott pedagógus nem marad ezen a pályán. Fèrfikènt azt a szègyent èlem meg, hogy a párom 3 èves okj szakápolóival jóval többet keres, mint èn egyetemi vègzettseggèl, gimnáziumi tanárkènt.

Senki nincs megfizetve ezekben a szakmákban, ezért egyre kevesebben választják ezeket.

Szakemberek hiánya: egyértelmű, hogy kevés a pedagógus a rendszerben. Ezen ne is csodálkozzon senki, se szülő se politikus, hiszen egy 6 évig egyetemen tanuló pedagógus bruttó 219000 forintot (nettó 145000 forintot + 15000 pótlék) visz haza. Harmadik éve egészítik ki a gyakornokok bérét a szakmunkás minimálbérre. Ameddig egy szakember 18 éves korában megkezdheti a munkát és a pénzkeresést, egzisztencia építést, addig egy tanár akkor kezdi meg 6 éves tanulmányait, amely csak pénzügyi ráfordítással jár! Ha 2022-től a szakmunkás minimálbért 20%-al megemelik, akkor már a Pedagógus I. kategóriában 10 éve tanító pedagógus bérét is ki kell egészíteni, mégegyszer, A SZAKMUNKÁS MINIMÁLBÉRRE! Ameddig ez nem változik ne csodálkozzon senki, hogy esik a színvonal! A gyerekek az iskolában kinevetik a tanárokat, ha megtudják mennyit keresnek! Miért nézne fel egy tanárra, hogy mutathat példát egy gyermeknek, ha minimálbért keres, nincs pénze a 120-150 ezer forintos albérlet mellett minőségi ruhára, nincs pénze semmire!? Egy-egy pedagógus kiesése egy egész tantestületet leamortizál, hiszen az összes óráját valakinek meg kell tartania, bármiféle túlóradíj, kompenzáció nélkül, a saját magas óraszáma mellett. Azzal hitegettek az egyetemen, hogy friss lesz a tudásom, 7 évig nem kell továbbképzésekre járnom! De a tankerület ERŐSEN ajánlja... Több továbbképzési kreditem van, mint akinek gyüjtenie kell! A kormányzat, a tankerület semmibe veszi a tanárokat, a kisegítő dolgozókat, a gyerekeket, de amikor valami eredmény mégis megszületik, vagy kap egy néhány százezres felújítást az iskola, akkor kicsődítenek mindenkit egy fotózásra, hogy fejlődik az ország...
Csak remélhetjük, hogy a szülők is észreveszik, hogy baj van, a gyermeke nem úgy fejlődik ahogyan elvárható lenne, mert minden második órán más tanítja a fizikát, kémiát stb. Nyilván a politikusok nem látják, mert a több milliós fizetésből futja a gyereknek magániskolára, de az ország 95%-ának nem. Szóval ideje lenne észbe kapni!

24 gyerekre 1 óvónő, 1 ped.assz. és 1 dadus nagyon kevés. Azt kérik, hogy ne tartsuk föl őket kérdésekkel se reggel, se hazamenetelkor. Családlátogatásra nincs idő.
Az óvodai étkeztetés korszerűtlen: rengetegeg glutén, cukor, minimális zöldség-gyümölcs. A szülők viszik a tisztasági szereket és a gyümölcsöt az oviba. Az ovi egy átalakított iskolában működik, ahol magasak a mosdók, wc-k. Így a napi 1x-i ovis fogmosásra nincs lehetőség.

Siralmas, túlterhelt a 6.-os gyermekem és szedett-vedett a tanári kar többsége, tisztelet a kivételnek. Nincs hozzáértők és szakember tanár. Gyermekvédelem az nincs szerintem vagy csak egyoldalú az anya felé.

Rossz az egész rendszer! 150 éves elavult módszerek, hiperaktív gyerekek, a tisztelet hiánya. Idős, elöregedett pedagógus társadalom, kiégett pedagógusok, interneten felnövekvő, sokszor érzéketlen fiatalság. Az egész rendszer ROSSZ! Kezdő pedagógus bér 150000 ft. Mégis ennyi pénzért mit várnak? Pár év és nem lesz aki tanítson az állami iskolákban. A magán iskolai tandíjat meg sokan nem tudják kifizetni. NÉPBUTÍTÁS ez a javából!

BTM-es gyerekem semmifele hathatós felzarkóztatwó segitséget nem kapott. Magátanár külön órán tette azt meg sikeresen. Fiam most tanarképzö egyetemre jar. Jó tanár szeretne lenni,ha hagyják elvégezni az egyetemet és a család, gyerekek utáni vágya miatt nem lesz pálya elhagyó ő is.

A tanár, a diák és a szülő sincs megbecsülve. Az iskola már nem az a hely, ahol tanulni és tanitani lehet. Kiégett tanárok, fáradt, agyonhajszolt szülők és magára hagyott gyerekek. És az eredmény láható.... sajnos. Persze tisztelet a kivételnek.

Sajnálatos módon, tanár hiánnyal küzd az általános iskola, melybe gyermekem jár. Ez persze országos probléma is.
A gyerekek túlterheltek, rengeteg a plussz óra az órendükben. Hetedik osztályos gyermekeknek heti 37 órája van. Igaz német nemzetiségi oktatásban részesül, ami azt jelenti,hogy heti 5 db német órájuk van és egy német hon és népismeret. A gond csak az hogy nincs elegendő német nyelvtanár!! A másik óriási probléma,hogy ha ennyi plussz nyelvóra van akkor hetedik osztályban miért nem lehet eltörölni ezeknél az osztályoknál a heti egy éneket, rajzot, hit és erkölcstant????? Miért van 5 tornaóra, hiszen hely sincs és egyébként is sportol a gyerekek nagy többsége egyesületnél. Igen azzal is tisztában vagyok hogy heti 2 testnevelés óra alól felmentés járna csakhogy az összes torna óra reggel van egyet sem raktak be nap végére az órarendbe!!! Jó lenne valami megoldást találni,mert ez nagyon elkeserítő. 12 -13 éves gyerekek akik reggel ok 8.00- délután 15-15.30-ig vannak iskolában, után kell még 4-5 tantárgyból készülni másnapra. Nem tud edzésre járni,mert nem ér oda 15.00-ra, és pihenni sincs ideje.

Nem szeretném feltalálni a meleg vizet. Az oktatás kutatói mindent leírtak. Miért nem olvassák el a döntéshozók? (Költői kérdés.)

A közoktatás alul finanszírozott, központosított és így tarthatatlan. addig amíg minimál béren fizetnek tanárokat nem várható minőségi oktatás. Szemléletváltásra van szükség, és a tanárok megbecsülésére.

Az óvonő jelzésére a szülők nem kötelesek szakemberhez vinniük, az iskola esetében már nem tagadhatják meg...sokszor addigra ha megkapták volna a fejlesztést, elkerülhező lenne sok tanulási nehézség.
A fizetés alacsony voltáról már ne is beszéljünk, 70-80.000 nettóval többet keres egy E kategóriás (nem diplomás) gondozónő. Az óvónők diplomásak, portfólió, kötelező továbbképzés stb. Nem sajnálja tőlük senki, csak nem értjük.
Rengeteget túlórázunk, kolléganőt helyettesítünk, pénzt nem kapunk érte. Sok a papírmunka, elveszi a gyerekektől az időt.

< 21. oldal >