Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Amíg az önkormányzat dönti el milyen létszámmal dolgozhatnak az Óvodák semmi változás nem várható!

Röviden az a véleményem, hogy ma Magyarországon felső általánostól kezdve gyakorlatilag nem oktatás, hanem számonkérés van. Teljesen értelmetlen, a hetvenes évek óta hasonló témákat magoltatnak a gyerekekkel, egy olyan korban,amikor bármilyen információhoz egyszerűen hozza tudnak férni.

Amit még nem irtak és fontos: nem 8-kor kezdődjön az iskola, hanem 9-kor, a gimnáziumi nulladik órákat pedig szüntessük meg. 5.3O kor kel a gyerek, hogy Dunabogdányból beérjen busszal Szentendrére nulladik órára, ott meg jöhet a tesi gyúrú és gerendagyakorlat hajnalban? Hetente többször? 6 éves gyerek 6.3ö kor kel, hogy beérjen 7.45-re, ez a szabály. És csodálkozunk hogy búbánatos a magyar. Hát ez nagyban közrejátszik. Én általámos iskolásként 3O éve heti 3-szor jártam 7 órára, 5.3O kor kelve. A téli hideg sötétben botorkálva. Nevetséges. Három barátom külföldre költözött a gyerekeik miatt (Norvégia, USA, Anglia), azt mondják a gyerekeik szeretnek ott iskolába járni, itt meg nem szerettek, ezért inkább kimentek. A gyerekeik ha hazajönnek és találkoznak az enyémekkel, az első amit mesélnek, hogy képzeld csak 9-re kell menni iskolába. Ez fontos. Az iskola gyerekmegörzó szerepe miatt kezdődik 8-kor, de lehetne ö-tól 9-ig csak felögyelet, és a tornateremben játszanának addig, mint más országokban

Katasztrofális az egész ahogy van. Túlterheltek a diákok, a tanárok. Túl sok a felesleges tananyag, és túl sok az adminisztráció, a tanításra, nevelésre, a gyerekre már nincs idő. Sajnos ez van amikor dilettánsok hatalmat kapnak, nem szakmai hanem politikai alapon születnek a döntések és a forrásokat nem megfelelően költik, hanem elherdálják. Sajnos a pedagógusok sem fognak össze, és állnak ki az érdekeikért, a gyerekek érdekeiért. Beletörődnek mindenbe, és ez fásultsághoz vezet, ami senkinek nem jó. A mostani szülők sem tisztelik a pedagógusokat, és ezt a szülői mintát viszi tovább a gyerek az iskolába. Lehet hogy egy emberöltő is kevés lesz ahoz hogy a szakmának ismét becsülete legyen.

Túlterheltek a pedagógusok, a gyerekek egyaránt. A pedagógusoknak nincs türelmük és persze kedvük sem szívvel-lélekkel tanítani, mint régen. Az "igazi " pedagógus lassan ritka, mint a fehér holló. Aki megszeretteti a tanulást, a tantárgyát a gyerekekkel és érdekessé teszi, olyan már nincs. Bele vannak fásulva. Csak leadják jó esetben az anyagot és követelnek. A gyereknek meg nincs ideje a legfontosabbra: gyereknek lenni, gondtalanul játszani.

Hatodikos és első osztályos gyermek édesanyjaként oldalakat tudnék írni arról, hogy mi az a jelenlegi közoktatásban, amivel mélységesen nem értek egyet (egyetemi és főiskolai végzettségem van, angolul, németül tárgyalok, tehát tanultam pár évet magam is). A tanulnivaló mérhetetlenül sok, esély sincs az ismeretek leülepedésére, rendszerezésére. Pánik szerűen napról napra élünk, hogy ne legyen tele a kréta rossz jegyekkel. Tesszük ezt úgy, hogy fél nyolcra a gyerek iskolában van, négy után hazaér, este még ráhúzunk, vasárnap pedig egész nap leckét írunk, tanulunk. A tankönyvek, az azokban taglalt témák szexisták, demagógok, felháborítóak. A pedagógusok igyekeznek ezeket fénymásolt lapokkal korrigálni, ami egy komplett dossziét kitesz már decemberre. A tanszerek mennyisége bődületes, azért kell kísérni a gyereket az iskolába, mert nem bírja el a táskát. A természetismeret tantárgy alsóban felháborító, bonyolult, részletes és felesleges ismeretekkel terheljük le őket, mint pl. az enzimek.

A túlterheltség miatt, ami a magas csoportlétszám és a pedagógusok hiánya okoz, az óvodánkban ( és nem is állami fenntartású) szinte csak gyerekfelügyelet van évek óta. A COVID csak hab a tortán! Iskolába készülünk, de hogyan is?! ... Csak úgy nem indul hátránnyal ( talán?) a gyerek, ha én mint szülő itthon oktatom/tanítgatom, fejlesztő foglalkozásra, mozgásra, néptáncra...stb..hordom.Hetente 1szer biztos előjön, az ebéd utáni hazavitel kérése, a csoport összefektetés, a GYESen lévők anyukák felé csak délelőtti jelenlét kérése, és még ezer sebből vérzik a kisgyermekek nevelését ellátó intézmény itt is.

Először is! A pedagógusok nem egyformák!
Van olyan tanárunk aki lelkiismeretes,ismeri az empátiát elfogadást! Viszont a másodikos gyermekem osztályfőnöke nulla megértéssel rendelkezik.
Igen a gyermekem sajnos figyelemzavaros sok olyan problémával küzd amire nem kapunk megfelelő segítséget. A tanárok többsége rossz gyereknek titulálja miközben a gyermekem szenved. Magam is hasonlóan voltam figyelemzavaros gyermekkoromban mégis 5 magatartással.
Úgy gondolom,hogy a pedagógusok sokkal jobb helyzetben vannak a szociális ápolókkal szemben,ahol emberhiány miatt visznek dolgozók végig egyedül fekvő osztályon 13 órásműszakot etetés,fürdetés,pelenkázás,mosogatás,takarítás sorolhatnám..
A tanárok csak leadják az anyagot az általános iskolában nem tanítják a gyerekeket már! Csak leadják az anyagot mint a főiskolán. A többi nem €érdekli őket!

Pedagógusként azt vettem észre, hogy kezd eltűnni a pedagógusok iránti tisztelet és megbecsülés. Ha összehasonlítanánk egy 10 évvel ezelőtti gyereket és szülőt egy mostanival, akkor feltűnően nagy különbséget vennénk észre. Régen, ha valamit jeleztünk a szülőnek, azonnal elbeszélgetett a gyermekével. Ma, ha ilyen van először én vagyok kioktatva és elhordva mindennek, mert ilyet-olyat állítok a "szent és sérthetetlen " gyerekről. Azt veszem észre, hogy szinte teljesen megszűnt a szülői támogatás.
Emellett a fizetés se emberhez méltó! Az iskolában bent vagyunk reggeltől estig, folyamatosan figyelünk, koncentrálunk, tanítunk. A pedagógus lediplomázott és az életét a tanítanak szentelte, és minden hónapban a fejéhez vágják a jelenlegi fizetést. Ellenben egy érettségi nélküli szakmunkás, aki ugyan annyit dolgozok, legalább 2x többet visz haza. Ez vicc. Nem csoda, hogy pedagógus hiány van! Ki akarna/szeretne ennyi pénzért ennyit dolgozni? Egy egyedülálló ember például Pesten egy albérletet sem tud kifizetni...
Jóval több pénzt kellene az oktatásba belefektetni, hogy a pedagógus elégedett legyen. És itt nem csak a fizetésből beszélek. Csak menjenek be egy pesti iskolába. Le van lakva, nem működnek az eszközök vagy épp nincsenek eszközök... ilyen körülmények között nem egyszerű tanítani!
Ha már csak egy kis figyelmet kapna az oktatás és nyiott szemmel végignézik, hogy mi zajlik az intézményekben, akkor észre kellene venni ezeket a problémákat! De őszintén azt érzem, hogy velünk senki sem foglalkozik, észre sem veszik, hogy mit csinálunk nap, mint nap. És ez vonatkozik a gyerekekre, szülőkre és az oktatásért felelős emberekre. Ők mindig mindent sokkal jobban tudnak, mint mi, akik szinte az iskolában élnek...
Gyakran elgondolkodok, hogy váltani kéne, hisz minden képzettség nélkül, bárhol tudnék dupla ennyit keresnék!
(Az én türelmem is véges!!!)

A jelenlegi rendszer nem a gyerekekért és a tudás alapú társadalomért dolgozik.

Az alacsony bérek miatt a pedagógusoknak napi megélhetési problémáik vannak. Az egyházi fenntartású iskolákban még kevesebb a kifizetett bér. Az általános tudásfelmérők jól mutatják a gyerekek tudásszintjének csökkenését. Tragikus!

Mit lehet arra mondani, ha becsülettel, szakmai munkát végezve, minden munkanapot ledolgozva (betegség, hiányzás nélkül) egyszerűen nem számolnak el napokat? Ezáltal az amúgy is megalázó fizetés tízezrekkel lesz kevesebb? Majd amikor jelzem a problémát, egy vállrándítással intézik el... Vagy kifizetik hó közben, vagy nem... Mindezt Karácsony előtt...
Egy szót: megalázás

Sajnos nem rég kezdtem a pályámat, de erősen gondolkodom azon hogy hamarosan el is hagyom.
Rengeteg minden változtatnék, ha tehetném. Az oktatás több sebből is vérzik.

1. Ami a pedagógusokat a legmélyebben érinti, hogy diplomát szerzett emberként nem tudjuk megkeresni azt a pénzt, amiből fennt tudjuk tartani magunkat. Ahhoz, hogy ez rendezödjön nem 10 százalékos emelés kellene, figyelembe véve a forint nagyütemű romlását és a dráguló termékeket. Még is, hogy legyek kiegyensúlyozott, mikor folyamatos anyagi gondokkal küszködök. A teljes fizetésem, nem elég egy garzon lakás bérlésére.

2 Helyettesítések: Október 20-án nagy örömmel olvastam a cikket, amiben megfogalmazták, hogy ezentúl fizetni fogják a helyettesítéseket. Aztán kiderült, hogy ebben is találtak kiskaput és csak ha két órát helyettesíteni egy nap, az kerül elszámolásra. Mérhetetlen dühöt érzek, amikor a saját dolgaimat nem tudom elintézni, mert egyik napról a másikra derül, ki hogy hiába terveztem előre, be kell mennem, ráadásul ingyen. Más munkahelyeken miért fizetik ki a túlórát és nekünk miért természetes, hogy úgy rángatnak, ahogy szeretnének?

3. Az egyre problémásabb gyermekek. Nem rég óta vagyok a pályán, de néhány év alatt is nagy változások lettek a gyermekek viselkedésében. Magával az integrációval egyetértek, de azzal nem, hogy nagy létszámú osztályokban már negy-öt papíros gyermek van, akikre sokkal több időt kellene fordítani. Így azokra a gyerekekre nem jut elég idő, akikkel nincs annyi "probléma ". Ezt nem tudom integrációnak nevezni, hiszen a nem különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek is van szüksége elegendő figyelemre. Sajnos mivel nincs elég pedagógus és túl nagy az osztály létszám, emiatt gyakran azt érzem, hogy pont az átlagos gyerekek vannak hátrányosan megkülönböztetve. (Nem tudom külön kiemelni, nem látom ha neki is problémája van... Stb.

4. Életpálya modell: Tíz-húsz ezer forintos emelésére, egyáltalán nem éri meg ennyit küzdeni.

Teljesen fölösleges a legtöbb tananyag , a gyakorlatoknak semmi értelme , túl sok az óra

A sok és gyakran felesleges adminisztrációs teher a gyerekektől vonja el a figyelmet, az energiát és nem utolsó sorban időnként a türelmet is. Az anyagi és társadalmi megbecsülés egyáltalán nincs szinkronban az elvégzett munka mennyiségével, minőségével. Még mindig az óvoda a közoktatási rendszer legjobban működő egysége. Pedig sokat tesznek ennek lerombolásáért.

Borzasztóan elkeserít,hogy a mai gyerekeknek nincs igazi gyermekkoruk.Brutálisan le vannak terhelve,millió felesleges anyaggal,7-9 10 órában naponta.Állandósultak a szinte napi szintű dolgozatírások,beszámolók.Ha netán még nyelvet,vagy zenét szeretne tanulni,esetleg az egészségmegőrzés érdekében sportolna ,ez esetben konkrétan 18 óra tanulásban van!Felháborító!

Iskolában dolgozom. Belelátok a napi kihívásokba, ami a pedagógusokat érinti. Iskolánkban is osztályonként több ADHD-s SNI-s illetve alacsony intelligenciájú gyermek van. Nem az a megoldás, hogy nem adjuk nekik ezt a státuszt, hanem speciális iskolák létrehozása, és több gyógy- és fejlesztő pedagógus képzése, alkalmazása az iskolákban.

A problémák nyilvánvalóak, mindenki látja őket, aki nem néz szándékosan félre. Semmirekellő tankönyvek, korszerűtlen tananyag (igyekszem szalonképes jelzőket használni, mindenki behelyettesítheti kedve szerint), méltatlan fizetés egyik oldalon, a gyerekeknek rengeteg óra, csak a rohanás egyik témáról a másikra értelmetlenül, nehogy valamit készségszinten megtanuljanak, mert hová is vezetne az. Néhány lelkes pedagógus viszi a hátán az iskolákat (már amelyikben még vannak ilyenek), tartják a lelket a kollégákban és a gyerekekben. A NERbarát, lojális igazgatók (tisztelet a kivételnek - ami elvétve lehet) pedig fegyelmezetten jelentik, hogy minden a legnagyobb rendben.

Nem értik meg nincs már elég pedagógus, aki van az is elhagyja a pályát. A pénzről már nem is beszélek. Inkább azt kellene meglátni nincs már elég tanár. A közigálláson nem azért nem látunk szeptember után álláshirdetés mert betöltötték, azért mert nem engedik meghirdetni sem. Helyette keresnek pedagógiai asszisztenseket. Gyermekeinket már most nincs aki oktassa, felügyelet van. Tudok olyan iskolát ahol 4 tanárral volt több előző tanévben most négy pedasszisztenssel van több.

Ez a 24.tanévem. Mindig pedagógus akartam lenni, elsős koromtól kezdve. Nagyon jó tanuló voltam, szerettem is tanulni. Most 2 szakirányú diplomával, 2 pedagógus szakvozsgával, 1 B2 nyelvvizsgával ped2.-ben osztályfőnökként 238 ezer Ft-ot vihetek haza. Igaz, hogy 3 gyerekkel voltam anno 3-3 év gyesen, és csak a 3. előtt véglegesítettek, vagyis jogviszonyom sem volt 2 gyes alatt - de ez nem az én döntésem volt. Mint ahogy az sem, hogy az első éveimben csak szorgalmi időszakra volt szerződésem, nyaranta fizetés nélkül voltam - mezőgazdasági munkákat vállaltam.
És ezek csak az én sérelmeim (vagyis annak egy része) a gyerekek túlterheltségéről, túlmaxolt osztálylétszámokról nem is beszélek...
Úgy érzem, elvették az "életpályám ", szinte bármi lehettem volna. Viszont 50 évesen már nem tudom, mit találhatnék. De az biztos, ha ebben a tanévben nem lesz változás, akkor keresnem kell valamit, mert rossz lúzernek érezni magam.

Pályakezdő vagyok és szeretnék tanár lenni. Csak az a baj, hogy élni is kéne valamiből. A kezdő fizetés meg nem elég semmire. Vagy a rezsire megy el vagy az élelmiszerekre. De a kettőre együtt nem elég. Saját családot is szeretnék, de hogyan, ha nem tudom őket eltartani?? Még magamat is alig tudom.
A gyerekek túlterheltek, nincs kedvük és nem is szeretnek tanulni. Belefásultak az iskolába. A tankönyveik pocsékok, nem is lehet belőlük se eredményesen tanulni, sem tanítani. Látszik, hogy 1-2 hónap alatt dobták össze, nincs rendesen kidolgozva, felépítve. A tananyag elvileg csökkent, legalábbis a tankönyvekben kevesebb szöveg van, viszont a követelmények nem. Ezeket összhangba kellene hozni.

Nem lehet megkötött kezű tanárokkal kreatív munkát végeztetni, és aki megpróbálja, fejére koppintanak. Most majd a tanárhiány csak ront a helyzeten.

A gyermekem óvodás, eddig 3 óvodapedagógusa távozott, 2 pályaelhagyó lett, mert a napi megélhetését nem tudta fedezni a fizetéséből.
A rémes kereset dacára a dadus néni vette a szemeteszsákot és a mosószert, mert az önkormányzat ezt nem biztosította, de tiltotta, hogy a szülőktől segítséget kérjenek

A gyerekek szempontjából, túl sok lexikális tanulás, oktatás, kevés gyakorlatiasság. A délután a másnapi felkészulésre megy, aki még sportol is, annak nulla gyerekkor és játékidő.

Túlterheltek a gyerekek, sok a felesleges tényanyag, a kompetenciák fejlesztésére nincs elég idő, hiányzó pedagógus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus.
A pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülése elégtelen.

A pedagógus hiány egyértelmű, lassan verseny van az iskolák között, hogy kihez menjen az éppen pályakezdő, vagy váltani akaró tanár, az óvodák esetében hasonló a helyzet. A gyermekvédelmi szakemberek igazából tehetetlenek, a gyerekek nagy része olyan családban nő fel, ami sérült, illetve állandó mentális problémákat vált ki a gyerekeknél. A pedagógusok túlterheltek, magas az óraszám, a felkészülésre szánt időt a saját szabadidejéből, a családjától kénytelenek elvenni, ami elősegíti a kiégés folyamatát. A fizetések alacsonyak, a nagy életpálya modell nem alkalmas arra, hogy valaki maga tartsa fent a családját, ha szükségessé válna, vagy csak venne egy saját házat... Az oktatás erősen centralizált és olyan követelményt támaszt a diákokkal szemben, amit talán felnőttek sem tudnak teljesíteni, nem hogy egy középiskolás gyerek, vagy még kisebb. A tanárok lassan éjjel-nappal elérhetővé kell, hogy váljanak, mivel a szülők nem tartják tiszteletben a munkaidőt, ezen túl bármikor ki vannak téve jogszerűtlen eljárásnak is, amire sajnos van példa a közel múltból is. A közösségi média hergeli az oktatás körüli negatív hangulatot, feszültséget teremt a gyerek-szülő-tanár között.

A 8.osztályos tanulóknak nem adnak online órát(mondván volt lehetőség oltásra) felháborító hogy ìgy próbálnak rá venni az oltásra!!! Akinek otthon kell maradni(karanténban)azoknak nem adnak külön órákat hogy segìtsèg a felzárkóztatást, fejetlenség van az egèsz rendszerben.Ìgy hogy menjen a gyerek felvètelizni?

A politika irányítja az oktatást. Nem az a jó vezető, tanár, aki szakmailag odavaló, hanem aki megfelelő oldalon áll, aki jó pártkatona, "megbízható " személy, aki úgy bólogat, ahogy elvárják. A szakmailag kiváló tanárok elmenekülnek ez ilyen intézményekből. Saját bőrünkön érezzük, hogy elveszítettük azokat a tanárokat (kényszernyugdíj, áthelyezés), akik értek is valamit. Emiatt mi is iskolát váltottunk, mentünk a tanárok után, mert az iskolában már nem maradt olyan, akire rá merném bízni gyerekem fejlődését. Látom, hogy az a maroknyi tanár, akik még küzdenek, erejükön felül dolgoznak azért, hogy a gyerekeinkből ne droidok legyenek.
A legkisebb gyerekem most lett elsős. Nem volt elég pedagógus, emiatt olyanokkal töltötték fel a helyet, akiknek nincs végzettsége, alig múlt 18 éves. Nagyon kedves és helyes tanárjelölt, örülök, hogy legalább valaki van, de ezt nem nevezném végső megoldásnak. Ahogy azt sem, hogy bizonyos tárgyakat leredukálnak, mert nincs hozzá tanár. Politikailag fontos tárgyakat létrehoznak, a propaganda bejut a gyerekek mindennapjaiba, de a használható tudást adó tárgyak eltűnnek. De rengeteg egyéb problémát írhatnék még ide, ami a tanárokat és diákokat egyaránt érinti.

Kevés a tanár, nagyon túlterheltek, nem tudnak alsóban a gyerekekkel egyénként foglalkozni, egy nagy gyerekmasszának tekintik az osztályt. Kénytelen külön órákra küldeni a szülő (aki megteheti) a gyermeket, ha nem akarja hogy lemaradjon.
Felsőben türelmetlenek, sokan alkalmatlanok a tanári szerepre, de örülni kell annak is, ha egyáltalán van kémia és biológia tanár. Előfordul, hogy a portás tartja meg az énekórát. Mi lesz, ha a matematikát is ő fogja tartani??!!

Általános a tanárhiány,a tananyag elavult, a gyerekek feleslegesen magolják azt amit aztán soha nem fognak használni. Már régen meg lehetett volna oldani a hibrid oktatást is, járványtól függetlenül. Aki nem megy,lemarad,mert hiába van Kréta,nem töltik fel a tananyagot. SNI tanuló fejlesztése nem megoldott, pedig megyei jogú városban élünk.

Egy tragédia a mai magyar közoktatás!!! Gyakorlatilag ugyanúgy ki akarja véreztetni a kormány a közoktatást, mint az egészségügyet. A cél nyilván egyértelmű: a tanárokat minél inkább elnyomva, minden lehetséges eszközt és döntést kivéve a kezükből hasznavehetetlen könyvekből okítsák a gyerekeket. Minél kevesebb tudással bírnak a gyerekek, annál jobban lehet őket felülről irányítani...

Véleményem szerint, azok a tanárok akik már 15-20 évvel ezelőtt is tanítottak, le vannak ragadva egy rendszerben. Ahogyan a generációk változnak, úgy a tanítási rendszernek is fejlődnie kéne. A diákot nem megalázni, lehúzni kéne rossz jegyekkel, túlterhelni felesleges anyagokkal, hanem meg kéne vele értetni az anyagot, úgy hogy azt magától használni tudja. Úgy gondolom ezt a szintet a béremelés nem fogja megoldani, hiszen a tanárokat is tanította valaki anno az egyetemen. Az egész rendszert újra kéne gondolni, gyökeresen megváltoztatni.

Megbecsültség nulla, mind az oktatásban, mind a gyermekvédelem területén! A diákok túlterheltek, magas a követelményrendszer, aki kicsit is lemarad, az óriási hátrányba kerül!
A normál iskolába járó, de tanulási nehézséggel küzdő gyerekek kel nincs igazi foglalkozás, fejlesztés!!

Rengeteg jelenlegi problémát felsoroltak az előttem felszólalók:a szakember hiányt, a nem reális fizetést, a rengeteg adminisztratív plussz munkát (éjszakait,hétvégeit!!), a rendezvényekkel kapcsolatos sajátságos problémákat (pl:a saját kapcsolati tőkénk többszöri alkalmazását, stb.), de egyről nem látok bejegyzést. Még pedig arról az évtizedek óta megoldatlan problémáról, hogy itt súlyosan, közvetlenül kivagyunk téve a betegségeknek. Mostmár ugye egyre komolyabb betegségeknek. Ezt ez a rendszer semmilyen módon nem teszi rendbe, nem "orvosolja " anyagilag. Manapság egyre súlyosabb betegségek jelentkeznek, és fognak is.Mi is hús-vér emberek vagyunk, egy életünk van.
Arról nem beszélve, hogy súlyos 10-20 000ft-okat hagyunk a patikákban (teszt, váladékoldó,láz-fájdalomcsillapító, stb.De pl:egy kötőhártya gyulladás kezelése sem olcsó, stb.)Erre sincs kidolgozva évtizedek óta egy utalvány rendszer vagy valami.Megéri ez Önök szerint? Ha még ezt is levonjuk a fizetésből?! Megéri?!
És még táppénzre sem tudunk elmenni az emberhiány miatt!! Betegen is dolgozunk!
Értik már miért mondja maga az óvodapedagógus szülő is azt a gyermekének, hogy "lányom ne válaszd.. "

A rengeteg adminisztráció, hatalmas felelősség, teljesen feltöltött csoportok ellehetetlenítik a szakmát. A bér messzemenően alacsony, másodállást kell vállalni, hogy a kiadásokat ki lehessen fizetni.

A közoktatásban nem adnak át tananyagot, vagyis nem oktatás folyik, hanem magoltatás. Érdektelen, haszontalan, idejétműlt anyagot magoltatnak. Lásd nyelvtani szabályok magolása, rajzból, tesiből, énekből dolgozat írása, irodalomból verselemzés, környezetből lexikális adatok visszakérdezése. Minek??? A 21.században... Konfliktus kezelést, csapatmunkát, pénzügyi ismereteket kellene tanítani, nem disztihonokat!!!!

Két gyermeket nevelek. A kisebbik ADHD diagnózissal 19 fős 1. osztályban. Szenved a tanító, a gyerek és a társak is. Mint szülő én is tehetetlen vagyok. Kis létszámú osztály sehol. Senkinek nem jó ez a rendszer.?

A pedagógusok túlterheltek, a tényleges tanító-oktató munkától értelmetlen egyéb feladatok elvégzése veszi el az időt. Gyakorlatilag semmilyen szakmai kérdésbe nem szólhatunk bele, értelmetlen döntések napi szintű megjelenése, majd visszavonása jellemző. Fenyegetések, kierőszakolt döntések szintén napi szinten jellemzőek. Évek óta tartó hitegetés a bérek rendezése terén, megbecsülés teljes hiánya. Megalázások, cinikus hangvétel felsőbb körökből.....

A délutános nyugdíjas óvónő, aki nagyon szereti a gyerekeket, nem bír el a viszonylag nagylétszámú csoporttal. Amire azért került sor, mert pl Budapest III. kerületében 11 óvodai csoportot szüntettek meg idén szeptemberre. Óvónő hiány és elvont költségvetés az ellenzéki kerülettől és persze a Fővárostól.
Nem marad elég energia a gyerekek iskola-előkészítésére. Pl mi nem vagyunk rajzolósok, ezt inkább szakembertől várnánk, hogy fejlessze a gyereket.

Sajnos egyre több a teher, napi 10-12 óra munkával a fizetés a béka feneke alatt. A megbecsültség pedig még annál is rosszabb. Egyre jobban azt érzem, hogy nekünk pedagógusoknak kell összefogni és kikényszeríteni a minimum dupla fizetést és a megfelelő eszközöket, segítőket. Ez nem politika, hanem érdekérvényesítés, amivel már élni kellene egyszer az életben!

Óvodában egy óvónő. Mennyiségben kevés ennyi gyerekkel való foglalkozása, főleg h.integrált nevelés zajlik (sni gyerekkel) a csoportban. Minőségében pedig a helyettesítő/ beugró pedagógusok/nevelők csak megőrzést látnak el.
Iskolában elavult tananyag, értelmetlen szövegek az olvasókönyvekben, unalmas mesék/ népmesék melyek nyelvezetével egy szülő sem tud azonosulni. Kreativitás nélkülöző feladatok, bár szép, színes könyvek, de gyorsan leamortizálódnak. Lelkiismeretes tanító, de ha ő kiesik betegség miatt, borul a rendszer, mivel a másik tanítónk/ pedagógus nyugdíjas.

Lányom 2. Osztályos, zenetagozatos osztályban, ami emelt számú éneket jelent szaktanárral. Amikor a tanár hiányzott nem volt helyettesítés, mert nincs más énektanár.
A napközisük egy visszahívott nyugdíjas pedagógus, aki heti 2x vagy 3x van. A többi nap végig az osztályfőnök van velük, ami nyilvánvalóan nem jó hosszútávon.
Az hogy kivették a tantervből a környezetet, az felháborító. Az osztályfőnök szakkör szinten foglalkozik ilyen témákkal a gyerekekkel, ami szintén plusz idő és energia.
29 fő van az osztályban.

Az óvodában hálás lehetek, hogy két nagyszerű óvónő van a csoportban ( még!). Viszont pénz az nincs, tehát ha azt akarjuk, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel, nekünk kell vinni eszközt (papír, ragasztó, só, liszt, gyurma, ....) bármit, mivel pénzt azt nem szedhetnek.

Több, mint 3 évtizede dolgozó pedagógus vagyok, akit most elbocsátanak, mert nem veszem fel a vakcinát. Idén két érettségiző osztályom van. Nincs megfelelő végzettségű szakos kolléga az intézményben, aki átveheti őket. Szakképző iskolában én vagyok az egyetlen közismeretis tanár, aki vállalta, hogy aki szeretne tovább tanulni, felkészítem emelt érettségire. Így most még ettől is elesnek. Nem gondolom, hogy én, a fertőzésen frissen átesett oltatlanként bárkire komoly veszélyt jelentenék, viszont több diák továbbtanulási lehetősége elszáll.

Mindkét oldalról érintett vagyok. Elkeserítő a helyzet mindkét oldalról. 3 középiskolás gyermek szülei vagyunk férjemmel. Pályaválasztás előtt áll 2 gyermekem 1 pedig elsős gimnazista.
Nem tudunk nekik okosat javasolni. Elszomorító.
Egy szakmunkás gyermeknek 10xtöbb az ösztöndíja 3 egészes átlaggal mint egy gimnaziumban tanulónak kitűnővel.
Elkeserítő. Ez milyen motiváció a tanulásra?
Az oltatlant diszkriminálják. A pedagógus fizetésem csak a megélhetésünk kiegészítésére elég.
Kedvem sincs tovább sorolni. Milyen karácsonyunk lesz így?

Kevés szakképzett óvodapedagógus, több nyugdíjaskorú, kevés pályakezdő.
A dolgozók túlterheltek, rengeteg az admonisztráció. Olyan alacsonyak a bérek, hogy a fiatalokat nem vonzza, az időseket elůzi. A pályánlevő pedagógusok létszáma is naponta csökken.

Az én gyerekeim már kamaszok, de az ő óvodás korukban is már túlterheltek voltak az óvodapedagógusok.Ha a gyerekeket korán küldik iskolába, ezzel enyhítve az óvodapedagógus hiányt, a gyerekek az iskolában isszák meg a levét, lévén még nem teljesen iskolaérettek. Jönnek a tanulási nehézségek.
A tanárhiány elképesztő... Megalázó bérért nagyon sokat kell dolgozniuk. Jó ez a magyar államnak hosszú távon...?

Az oktatási rendszer egésze tarthatatlan állapotú. Úgy a pedagógusok anyagi/erkölcsi megbecsülése, továbbá a gyermekkel szemben felállított követelményrendszer, valamint maga a tananyag gyakorlatában sürgős,pozitív irányú változásra változásra van szükség!

A gyermekem iskolájában nincs pedagógushiány, azonban annál nagyobb hiány mutatkozik fejlesztő pedagógusokban, holott a tanulók min. 15-20%-a valamilyen fejlesztésre szorulna. Így a probléma megoldása egyedül a szülőre marad. A tananyag irgalmatlanul sok, még a szünetek is készüléssel telnek, a gyerekek (és persze szüleik) állandóan fáradtak, fásultak, motiválatlanok. Ugyanez igaz a pedagógusokra is. Értelmes célokért megéri küzdeni, de ez mindenkinek csak értelmetlen szélmalom-harc.

A pedagógusok túlterheltek, nincs elég szakember és ez hátráltatja a gyermekek minőségi oktatását.

Rengeteg anyagot adnak egy napra és a tanár erről nem tehet,mert a tanterv szerint kell haladnia.És a diákoknak ez rengeteg tanulni való,amit nem tudnak megtanulni,ebből következik a rossz jegy,amiből a depresszió és legvégső esetben öngyilkosság.

A tankerület idéntől nem biztosítja az úszást (mondván, nincs rá keret), ahogy a korábbi években volt, de azt sem engedi, hogy mi szülők kifizessük azt.
Inkább fulladjon meg a gyerek, mert nem tanult meg úszni, csak ne érje az a szégyen a tankerületet, hogy szégyenszemre a szülőknek kell fizetni iskolaidőben az úszást. Pedig egy tornateremben nem megoldható a 16 db osztály heti 5 tesiórája.
Az önkormányzat simán finanszírozná az úszást, csak ugye már nem ő a fenntartó... Miért is kellett elvenni mindenhol az önkormányzatoktól a sulikat? Azért, hogy egyformán mindenkinek sz@r legyen mindenhol?

Iszonyú mennyiségű tananyag, silány, hibás tankönyvek, elvész a lelkesedés, a jó pedagógus...

18 óvodapedagógus álláshelyre 11,teljes munkaidőben foglalkoztatott pedagógus van.A többi helyet pedagógiai asszisztensekkel és nyugdíjas pedagógusokkal töltjük be.A teljes álláshelyen dolgozó pedagógusok közül egy fő a jövő tanévben nyugdíjba megy,5-en 50 év felettiek.Fiatal óvodapedagógus 2 van a testületben.A folyamatos álláshirdetésekre senki nem jelentkezik.Nagyon magasak a csoportlétszámok,26-28 gyermek van bezsúfolva a nem túl nagy csoportszobákba.Ilyen feltételek mellett is maximálisan elvárják tőlünk a minőségi munkát.Az a szomorú,hogy ezen a katasztrofális helyzeten már az esetleges béremelés sem fog segíteni!

Megélhetési problémák!!!!! Ingyenes helyettesítés! Online munkához nem kaptunk semmilyen támogatást. Még mindig egyre növekvő terhek(magas óraszám, túl sok program, adminisztrációs terhek).A társadalom, szülők megbecsülésének hiánya. Semmilyen rekreációs lehetőség, előszezonban, utószezonban nem mehetünk nyaralni, nincs SZÉP-kártya, nincs ruhapénz, étkezési utalvány, könyvpénz stb. Egyre romló munkakörülmények (nem kapunk legszükségesebb irodaszereket sem, nincs biztosítva az ebédszünet, szegényes mosdó, járvány idején kimondottan veszélyes a munkakörünk.)

Körültekintően választottam óvodát és iskolát is a gyerekeimnek; viszont azt kellett látnom, hogy a kitűnő óvónők magukra maradnak, túlterheltek, a pályakezdő és elkötelezett fiatal óvónő a duplaműszak (!) után bébiszittelést vállal, hogy ki tudja fizetni az albérletét. Az iskolában ugyanez: kitűnő pedagógusok vannak - de egyre kevesebben, és egyre fáradtabban. Hiszen munka után (ahol egyedül viszi az osztályt) még rohan, hogy a Starbucksban kiszolgáljon este 8-ig. Megbecsülést, élhető munkakörülményeket és reális fizetést szeretnék látni a pedagógusi pályán dolgozóknak, mert nincs tovább! 10 éve verem a vészharangot egyszerű szülőként - és nem mozdul semmi.

Nálunk 3 hónap alatt kb. 4 tanár ment el a suliból, ezt beugró és helyettesítő tanárokkal oldják meg. A minőség romlását a fantáziára bízom... Ami engem legjobban zavaraz, hogy miért nem lehet megvédenünk gyerekeket (aki így dönt) a COVID-tól a jelenléti oktatástól mindenféle szankció nélkül?????? Kötelező megfertőződni????

A fizetés még viccnek is rossz, nem hogy megélni lehessen belőle. Az otthonról hozott minta miatt rengeteg a kezelhetetlen fegyelmezetlen gyerek, velük szemben semmilyen nevelési eszköz nincs. Sem tisztelet sem megbecsülésünk nincs az emberek szemében. Mindez köszönhető a politikai uszításoknak a legalja embereknek tartanak minket pedagógusokat. Rengeteg felesleges papírmunka és ingyen elvárt pluszmunkával vagyunk terhelve: hajnali ügyeletek, szünetben ügyelet, stb.

Az iskolánkban szakmákat, idegen nyelvet, matematikát, fizikát oktató tanárok fele kb. 15 pedagógus + 2 fejlesztő/gyógyped. kolléga hiányzik.
A kerületi gyermekjóléti szolgálatnál családsegítő, óvoda-és isk-i szoc.munkás kolléga kb. 10-12 fő hiányzik.
A Pedagógiai Szakszolgálatnál klinikai 3-5, tanácsadó 3-5 szakpszichológus, óvodai pszichológus kb.7 fő hiányzik.

Nem azt tanuljuk meg ami az eletben fontos aki tovabb akar tanulni az tanuljon nehezebb dolgokat aki nem az csak tudja hogy van és mimimalisan tanulja
A nemet es Finn oktatasi rendszert kell be invesztálni

Az oktatási rendszer túlságosan elmélet központú a gyakorlati oktatás helyett.

Óvodapedagógusként szülőnek lenni nem könnyű.
Tisztában lenni azzal, hogy milyen feltételek szükségesek az érdemi pedagógusi munkához....és gyermekem óvodába kerülésekor látni, hogy itt 0 lesz ebből megvalósítható, nagyon szomorú. Ahogy többen írták, látják, az óvoda jelenleg tényleg egy gyermekmegőrző. A pedagógusok, bízom benne, megtesznek mindent, amit lehet, de nem lehet a végtelenségig kizsákmányolni őket.
Lassan a remény lehetősége is kiveszik, hogy változás igenis lehetséges....végtelen elkeserítő. Milyen világban, milyen segítséggel....nőnek fel a mai gyerekek?! Van ennél lejjebb? Sajnos, mindig van.

Egy elkeseredett, gyermekei jövőjéért aggódó pedagógus és anya.

Egy kis vidèki ôvodàban dolgozom,hàrman vagyunk ôvodapedagôgusok, kèt dajkàval.. Nagyon fontos lenne egy Ped.asszisztens illetve mèg egy dajka, mert 3 csoportban ha valamelyik ôvônô megbetegszik, akkor nincs “beugrôs” ember.. Îgy nehèz helyzetben van aki tàppenzen van; mert szinte “azonnal” Azt vàrjàk hogy visszamenjünk dolgozni.. Könyörgöm; hogy?! —amikor mèg meg sem gyôgyult az ember teljesen!! 1 logopédus jàr ki az ôvodànkba ès ègetôen fontos lenne 1 fejlesztô pedagôgus valamint 1 gyôgypedagôgus is az ôvodànkba..Tele vagyunk HH-s ès HhH gyermekekkel; nincs mindenkire idônk egyènileg foglalkozni!
Elszomorîtô a helyzet hogy mindent a pedagôgustôl vàrnak!!

A rengeteg plusz feladat mellett a gyermekkel végezhető minőségi munka elvész. Vírusos időszak van, kevés a pedagógus,a gyakori összevonásokat a gyermekek is megsínylik.Mindig más csoportban délutánonként, más felnőttekkel, gyerekekkel.Fiatal minimális a pályán, egyre több a nyugdíj előtt álló, aki még aktív az húzza az igát, őt terheli minden felelősség, feladat.

Általánosságban, és nem csak a mi intézményünkben a következő gondokat érzékelem: A tanórák és azok előkészítése mellett még rengeteg járulékos feladat kapcsolódik a szakmai munkához+ az adminisztráció és a véget nem érő és gyakran semmi pluszt nem adó kötelező továbbképzések, pedagógus minősítésből adódó plussz feladatok. Nagyok az osztálylétszámok, a tanulási, magatartási zavarral vagy egyéb nehézséggel küzdő gyerekek aránya egyre növekszik, a sikeres integrálásukhoz szükséges feltételek ugyanakkor nincsenek meg. Túl magasak a kötelező óraszámok mind a pedagógusok, mind a gyerekek számára.Túl nagy hangsúly helyeződik az intellektuális és lexikális tudásra, kevés teret kap az érzelmi nevelés, a gyakorlati tevékenység és a mozgás, a kis gyerekek számára elengedhetetlenül szükséges játék, szabad játék.Hatalmas mennyiségű a tananyag, nincs elegendő idő az alapok készség szintű begyakorlására. A túlterheltség miatt a pedagógusok nem tudják megvalósítani kreatív ötleteiket, nem tudnak teamben dolgozni,és ez is növeli a kiégés veszélyét.

Feleslegesen sok adminisztrációs munka, egy dolgot 23helyre kell rögzíteni, leadni.
Túlterhelt kollégák a hatalmas pedagógus hiány miatt. A pedagógusok szakmai el nem ismerése. Gondolok itt, lassan gyermek megőrző lesz jónéhány intézmény. Kollégák közti bér feszültség, ami köszönhető a rossz előmeneteli rendszernek... És még lehetne sorolni hosszan.
Szülő, óvodavezető

Egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek, nagyon kevés a szakember. Egyéni fejlesztésre a nagy gyermeklétszám miatt kevés lehetőség van. Rengeteg a túlmunka ( ingyen), a felesleges adminisztráció. Erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya.

Kevés a tanár. Rossz tankönyveket kell használni, emiatt a tanár (szerencsére) többoldalnyi tananyagot diktál a gyerekeknek, ebből kell készülniük.
Nagy a túlterheltség, sok órájuk van, kevés szabadidő.

Véleményem szerint a legnagyobb és legégetőbb probléma az alacsony fizetés. Én hétvégénként és néhány délutánon egy étteremben dolgozom, hiszen amikor az óvodai fizetésemből próbáltam megélni, akkor a hónap utolsó hetében már egyáltalán nem volt semennyi pénzem. Ami azt jelenti, hogy szó szerint éheztem, nem tudtam se ételt, se tisztálkodási szereket, se semmit vásárolni. Amikor elkezdtem egyetemre járni, meg sem fordult az a fejemben, hogy éhezni fogok. Az ebből adódó depresszió rettenetes volt. Mióta két munkahelyem van, azóta jobban érzem magam, de elképesztően fáradt vagyok. Szeretném, ha több időm lenne önfejlesztésre és pihenésre, hiszen pályakezdő vagyok, még sokat kellene tanulnom. Nyilván gondoltam rá, hogy teljes állásban átmegyek az étterembe, több, mint dupla annyi fizetésért betanított felszolgálónak. De nem megy, mert vagyok annyira szentimentális, hogy a pedagógiai munkában találok egy olyan fentebb stílt, értelmet és jelentőséget, amit az éttermi munka nem ad meg. Ettől függetlenül nem tudom meddig lehet ezt így csinálni.

Fásult pedagógusok, szülőt kérik számon, ha a gyermek valamiben gyengébb (írás-előkészítés, matematikai alapok, stb.), holott ez az oktatási rendszer dolga lenne leginkább. Persze lehet otthon gyakorolni, segíteni a fejlődést, de nem elvárható egy 4-5 évestől, hogy az egész napos ovi után hazaérve leüljön matekozni. Az embernek kb. az az érzése, hogy az óvoda felől irreálisak az elvárások, a gyerek menjen haza ebéd után, hogy kevesebb dolguk legyen, a szülő fejlessze, tanítsa otthon, és ők csak a kötelező minimumot adják. Így viszont a szülő ne dolgozzon csak azért, mert az oktatási rendszer képtelen ellátni a feladatát? Valamiből márpedig élni kell, plusz nem minden szülő végzett pedagógus, aki majd megtanít mindent is a gyereknek... szomorú egy helyzet :(

Túlterhelt minden óvodapedagógus. A fiatalok elhelyezkednének a fővárosban, de olyan kevés a fizetésük, hogy nem tudják kifizetni a magas albérleti díjakat. Semmivel nincsenek motiválva, sőt, ha olyan kitartó, hogy mégis a pályán marad,akkor bedobják őket a mélyvízbe, mert nincs aki mentorálja őket. A magas követelmények ugyanúgy rájuk is vonatkoznak,mondván,oldják meg. Emellett "csak " gyakornokok, 2 éven belül minősűlniük kell,ami szintén rengeteg energiát elvesz,nem beszélve a 7 évenkénti 120 órás továbbképzésekről. És emellett még nem csinált semmit a csoportban. Nekem 7 "papíros " gyerekem van, 2 autista, 4 BTMN-es, 1 értelmi fogyatékos, egy 28 fős csoportban. Sajnos az egészséges gyerekek fejlesztésére nagyon kevés idő jut, még egy pedasz.segítsége mellett is. És 37 év munkaviszony után köteleznének a minősítésre, hogy bizonyítsam be,hogy alkalmas vagyok 60 évesen a pályára! Nevetséges! Ezért el fognak bocsájtani a munkahelyemről és felvesznek képesítés nélkül bárkit. Az biztosan alkalmas lesz. Szomorú ez a helyzet a hazai óvodákban!

Elkeserítő, hogy a GYED lejárta után nem fogok tudni a szakmámban (óvodapedagógus) elhelyezkedni, mert három saját gyerek mellett nem tudom vállalni ilyen kevés fizetésért azt a mérhetetlenül sok felelősséget, munkát és terhet, amit ez a hivatás megkövetel.

Túlterhelt, fáradt, önállóságuktól megfosztott tanárok, akik könnyen (meg)vezethetők. Itt dolgozni luxus, amit egyre kevesebben engedhetnek meg maguknak. Vannak ragyogó egyéniségek, de kevesen és a rendszert ők sem tudják/akarják megváltoztatni.

Egy hajszálon múlik, hogy ne omoljon össze a rendszer. Ezért fizetek adót, hogy aztán annak aki megérdemelné, ne kapjon belőle? Micsoda ország ez? A szakmaiság és a megbecsülés már rég nem számít. Tüntetni kell rogyásig itt mindenki csak a láncait veszítheti!

Eddig pedagógusként is tapasztaltam a szakma összeroppanásának kezdetét, most már szülőként is rettenetes, amit látok. Alulfizetés, gyűlöletkeltés, lekezelés. Ráadásul ezt azokkal teszik meg, akikre a legnagyobb kincseinket bízzuk. Elmaradott oktatás, túlterhelés, szorongás.
Bárcsak egy fejlettebb gondolkodású országban taníthatnék! Bárcsak rá merhetném bízni a gyermekeim, tiszta nyugodtsággal, a hazai oktatási rendszerre!

"Csak " nagyszülőként, és ex-pedagógusként tudok hozzászólni: Kérdés, hogy mi a cél? Mert míg szülőként megéltem azt, hogy képesítés nélküli pedagógus került a gyermekem osztálya élére, most, több, mint 40 év után ismét folyamatosan romló helyzet van az iskolákban a pedagógushiány miatt!! Akkor hol vannak a szépen hangoztatott elvek? Mit várunk kiégett, túlterhelt, helyettesítésekkel, rossz tankönyvekkel, kötelező, sokszor értelmetlen adminisztrációval "megnyomorított " pedagógusoktól? Ezt közvetlen tapasztalatból tudom megítélni, mert pedagógus gyermekeim vannak! Ha ezen nem változtatunk, több évtizedre kiható beláthatatlan következményekkel kell számolnunk!

Megvárom a tanév végét, mert nem hagyom cserben a diákjaim, de a következő tanévet már nem tanítóként folytatom! Megszakad a szívem, mert ez a hivatásom, de a hivatástudat nem elég, hiszen a boltban, illetve a szolgáltatásokért nekem is fizetni kell.
Elég volt a nyomorgásból! Abból, hogy minden hónapban számolni kell mennyi marad, miután mindent kifizettem... bevallom semmi nem marad. Nem dohányzom, nem iszom alkoholt, nincs káros szenvedélyem, ettől függetlenül nincs pénzem új ruhára, műkörömre, szempillára, fodrászra, kozmetikusra, a hobbimra stb... Közben pedig elvárás, hogy tipp-topp legyen a pedagógus... Kérdem én miből és mindezt mikor valósítsa meg?! Hiszen nem elég a kritikán aluli fizetés, a rengeteg helyettesítés mellett, alig van idő pihenésre, regenerálódásra.
A tankönyvek minőségére és a többi logikátlan „csodára”, amit ránk sóznak inkább már nem is térek ki…
Kitartást kívánok minden pályán maradó kollégának és minden szülőnek, akinek most iskolás a gyermeke!

Alulfizetett pedagógusok.
Embertelen mennyiségű papírmunka.
Túlzott mennyiségű lexikális tananyag.

Kezdő tanárként küzdök a megélhetésért, hogy ki tudjam fizetni a bérleti díjat, a számlákat, a napi ételt, stb. Hónap végén csak kaparom a fejemet. Ez nem lenne probléma, ha nem annyit dolgoznék, amennyit. Na kérem, nem az órarendi óráimat kell nézni, hanem mellette azt, hogy mennyit kell ezekre készülni, dolgozatokat összeállítani, javítani;tanórán kívüli programokat szervezni, stb. Egy átlagos napon általában 18:00-20:00 között végzek az aznapi teendőimmel (csak az iskolaiakkal), és még utána kéne foglalkoznom a többivel. Ha helyettesíteni kell valamelyik kollégát, azt ingyen és mosolyogva teszem, mert meg kell tennem. Ha megkérdezi tőlem valaki, miért vagyok tanár, nem tudom már megmondani. Bizonyára a kritikán aluli és egyenesen megalázó minősítési rendszer miatt.
Idegörlő ez a pálya, és nem csak a fent említettek miatt. Szeretnék egy olyan tanítási napot megérni, amikor nem kell egy gyereket sem fegyelmezni (mert kritikus és elkeserítő a viselkedése sok csemetének), vagy hogy ne támadjon le néhány szülő azért, mert egyest kapott a gyereke arra a tananyagra, amiből egy betűt nem tudott kinyögni...
Persze mindig tisztelet a kivételnek, akik vannak szép számmal, csak nem elegen.
A legtisztábban talán úgy tudom érzékeltetni azt, hogy milyen a helyzet, hogy nem tudom felhőtlen boldogsággal kijelenti, hogy pedagógus vagyok, mert nem bírom a néhol szánakozó, néhol egyéb negatív kifejezésekkel teli reakciók látványát. Szeretek tanítani, ezért remélem, hogy miharabb változni fog a helyzet, különben biztosan pályát fogok váltani.

Jelenleg hallgató vagyok az ELTE-SEK-en, de jelenlegi munkahelyem igazgatója felkért, hogy vigyem a matekot és fizikát 6.-8.-ig. Óraadói állást kaptam, heti 14 órával és most kb. annyit keresek, mint a teljes állású feleségem, aki szintén ugyanitt pedagógus. Ha végzek a tanulmányaimmal, kb felére fog csökkenni a bevételünk, mert megszűnnek a különböző ösztöndíjak, amiket a tanumanyom alatt kapok. És akkor még nincs saját házunk, az autónk fenntartási költsége hatalmas, és előbb-utóbb gyereket kéne vállalni. Ilyen anyagi háttérrel ez nagyon nehezen menne, akárhogyan számolok. Ezért fogok egyből más állás után nézni, amint letanítottam azt a kötelező 5-6 évet, amit a Klebelsberg Központ kirótt rám egy ösztöndíj miatt. (amiből maximum a kollégiumot lehetne fizetni) #magyarorszagjobbanteljesít #énistapasztalniakarom

Rengeteg tananyag amit egyik napról a másikra szinte lehetetlen megtanulni. Egyre több mindent kell tanulni lényegesen kevesebb idő alatt. Van hogy 2 témakört veszünk másnap belőle számon kérés amit persze az osztály felé nem ért, természetesen javítási lehetőség nincs. Haza érünk 6-7-8 óra bentlét után mintha nem is iskolába hanem egy kínzó kamrában lettünk volna. A napi sport szinte a néha néhai tesiórákat leszámítva semmi. Rendes edzésre/zenére sem lehet már elmenni annyi a tanulni való. Inkább legyen több év és normálisan tanuljuk meg az anyagot közbe legyen időnk arra amit mi szeretnénk, mint hogy elfelejtsük azt a gyermekkort mint amiről a szüleink beszélnek.

A mai oktatási rendszert elavult és nem gyerekbarát. A finn oktatási rendszer bevezetése kellene. Nem ingyenes igénytelen tankönyv és lexikális tudás kell, hanem az életre nevelés, sociális mentális nevelés is fontos. Nem csak a magolást kell értékelni az csak egy része az ember agyi tevékenységének. Állami iskolák is annyi pént kapjanak, mint a vallási intézmények. Sokkal kevesebb, házi felesleges dolgozat. A német, osztrák iskolákba is tanítanak, de ott felesleges házi és dolgozat alig van a magyar rendszerhez képest. Nyáron állandó felügyelet a dolgozó szülök gyerekeinek szakkörök formájában.

Nincs érzékenyítés, emiatt nagyok a feszültségek gyerekek, családjaik és pedagógusok között. Ilyen nehezített közegben nehezebb a fejlesztő munka.

30nm²-es csoporszobára a mi településünkön 29-32 gyerek jut. Plusz óvónő és dadus. Érdemi munkát így hogy lehet végezni? Torna foglalkozást rossz idő esetén lehetetlen.

Sajnos egyre több a problémás gyermek, akik mellé a szakszerű ellátás érdekében minimum 2 óvónő, de jobb lenne ha plusz egy pedagógiai asszisztens is társulna. A jelenlegi helyzetben a 3 pedagógus helyett mindössze 1 óvodapedagógus jut, akinek az összes többi 24-28 gyermekre is oda kell figyelnie és szakmailag a lehető legjobban ellátnia, fejlesztenie. Ez az állapot ebben a formában tarthatatlan… mind a gyermekek, mind a pedagógus számára. A türelem pedig szintén véges, hiszen ilyen mértékű kapacitása senkinek sincs, pláne ennyi anyagi megbecsülésért.

Nincs arányban a fizetés a vállalandó munka mennyiségével! Sok a teher, a segítséget igénylő gyermek, de kevés a pedagógus

Szülőként és gyógypedagógiai asszisztensként úgy látom, hogy nem vagy nagyon kevés státusz írnak ki a segítőknek, mert egy jól képzett segítő nagyban megkönnyíti a pedagógus, óvódapedagógus munkáját. Sajnos a a pedagógushiány lassan olyan katasztrófális méreteket kezd ölteni, hogy a gyermekeink oktatása, tanítása veszélyben van.Vagy esetleg egy lebutított generáció a cél akik nem gondolkodnak, csak robotként cselekednek?

A pedagógushiány miatt túlterheltek az óvónők. A túlórákat továbbra sem fizetik ki, emiatt és az akacsony bérek miatt a fiatalok nem maradnak a pályán. Nehezíti a helyzetet az is, hogy magas létszámúak a csoportok, több sajátos nevelési igényű gyermekkel. Ilyen esetben plusz pótlékot kellene fizetni, mert sokkal nagyobb a felelősség és fárasztóbb a munka, mint ahol kevés gyermekkel foglalkoznak.

Korszerűtlen tananyag, korszerűtlen tanárképzés, siralmas iskolai felszereltség. A középiskolai felvételi rendszer igazságtalan, embertelen. Ősidőkből visszamaradt tananyag, felesleges,embertelen, gyerekellenes, a tudásvágyat,kíváncsiságot,aktív tudásszerzést lebénító, önálló gondolkodásra nem késztető módszerek, mert "haladni kell az anyaggal ". Ami még jó, az azért jó,mert a pedagógusok többsége igyekszik a legjobbat kihozni a gyerekekből és saját magából. Kérdés, meddig lesznek még elhivatott pedagógusok...

Túl sok a gyerek egy csoportban, kevés a gyakorlott, tapasztalt nevelő!

Túl sok gyermek van egy csoportban.
Ez a gyermekeket és az óvónőket is leterheli.

Amellett, hogy a pedagógusok nincsenek megfizetve, a legnagyobb probléma a gyerekek túlterhelése. Napi 7-8-9 óra, állandó, napi szintű dolgozatírásokkal. Ez olyan mértékben leterheli őket, hogy sportolásra, zenetanulásra már alig van erejük, pedig az egészséges test, és a lélek igen fontos! Nincs lehetőségük a pihenésre, és nem tudják megélni az igazi gyermekkor szépségeit!

Sok érintett úgy érzi, hogy rengeteg az alkalmatlan pedagógus, ezért aztán nem is érdemlünk béremelést.
Nekem is van olyan kollégám, akit normális körülmények közt gyerekek közelébe se engednék. De nem rúghatjuk ki, mert senkit nem találunk a helyére, viszont ha ő se lenne, az óráit a többieknek kellene ellátniuk, és így a normális tanárok szakadnának bele a munkába - majdnem ingyér. A dilemma: maradjon az alkalmatlan, és romboljon tovább, vagy ki vele, és akkor előbb-utóbb (inkább előbb) a normálisak is elmennek, és jöhetnek helyettük a képzetlenek (ha ugyan jönnek).
Melyik jobb (illetve kevésbé rossz) a gyerekeknek?
Szóval azért is kellene a megélhetést biztosító bér, hogy a meg nem felelő tanerőket kiselejtezhessük.

A pedagógusok óraszáma nagyon magas. Adminisztrációs terhek, felesleges 16h-kor kezdődő értekezletek, ingyenes rendszeres helyettesítések, minősítési rendszer nehezítik a mindennapi életet. A fizetés nevetségesen alacsony!

Sajnos valóban rengeteg teher van a pedagógusokon. Meg kell becsülni a munkájukat.

Úgy gondolom, a diákoknak nem tanították meg eléggé, hogy tiszteljék a tanáraikat. Bizonyos szakoknál egy tanári diplomával sokkal többet keresne és nyugalmasabb környezetet kapna egy másik munkahelyen, úgyhogy a diákoknak mérlegelniük kéne, hogy értük van ez az egész. A tanár egy tanult ember, a társadalomtól is több megbecsülést kéne kapniuk, a gyermekeiket nevelik. A tanári fizetésből nem lehet megélni. Ezen változtatni kell. Az, hogy elég lenne a tanároknak az érettségi anyagát tudni... így csak még kevesebb megbecsülést kapnának.

A fantasztikus négyes

2019/20-as tanév elején velem együtt még 3 kollégámmal közölték, hogy mi 4-en fogunk részt venni a pedagógus önértékelésben. Azóta két kollégám már nem dolgozik ott, mert felmondtak. Önszántukból mondtak fel, tudott és sejthető okok miatt. Engem onnan kirúgtak, nem szépítem tovább, megrendezett bírósági tárgyalás volt amerikai módra. Áthelyeztek, mert nem kerülhetek az utcára, mondták.
Hogy mire használja fel egy igazgató a kezébe adott eszközöket, mint a pedagógus önértékelést is. Valami igen nagy gond van némelyik igazgató asszonnyal.
A kérdés az az, mire használja fel a kezébe adott hatalmat?
Meddig mer elmenni? Mennyire képes gátlástalan lenni?
Sajnálom, de nem tudok óvatosabban fogalmazni.
Törvényszegő és jogellenes magatartás is jellemezheti.
Az eredmények saját szájíze szerinti tálalása, belejavítás, szándékos lehúzás, átírás.
Ezt hogyan hívják az ügyvédek?
Egy matematika tanárból pedig jobb sorsra érdemes benzinkutas lett, mert ő elhitte magáról.

A gyerekek nagyon túl terheltek!
A pedagógus hiány miatt pedig kevés idő marad egy egy gyerekre, a követelmény viszont magas, és a szülőnek kell vele megbirkóznia itthon, hogy tanítsa a gyereket!
Persze mindezt 9 iskolába töltött óra után! Mikor legyen a gyerek gyerek?

A gyermekekkel és a szüleikkel is egyre nehezebb. Minden évben egyre kevesebb a kivétel. Minden évben egyre kevesebb tananyagot lehet megtanítani tisztességesen, a gyerekek lekötése egyre nehezebb feladat! 45 perc iszonyú hosszú tud lenni és ha van, (márpedig sok van) papíros az osztályban akkor órán szó szerint ketté kell(ene) szakadni (legalább), mert különben a papíros gyermek sem kapja meg a megfelelő támogatást, sem a többiek nem tudnak úgy haladni és figyelni. Aki a tanárokat irigyli, nem tudja, mit beszél, időnként bolondok házában érzem magamat! Időnként azt gondolom, aki tanulni akar, az lassan már inkább kínlódik az iskolában a többi között, mintsem jól tudná és hatékonynak érezné magát! Sokan visszasírták a tanév elején a diákok közül az online tanulást, osztályonként max. pár gyerek kivételével, mert aki akart, bizony tanított online is és aki akart, követte a tanárát. Csak egy tanár munkáját egy napig végigkísérné valaki, az első órától az ügyeleten át: a szünetekben a gyerekek kérdéseivel, gondjaival törődni, esetleg még a jobbakat támogatni, versenyekre mozdítani, motiválni, az arra rászorulóknak pszichológust találni és követni a helyzetüket, megnézni a felőrlő mindennapokat a dolgozatok összeállításával, dolgozatjavításokkal, egyéb adminisztrációs feladatokkal, és lelki nehézségekkel együtt, amikor tisztességesen végigküzdötte a legreménytelenebbekkel is a tanmenet szerinti tananyagot és a hetedik óra után jut el a mosdóba! És bőven nem telik le a kicsengetéssel annak, aki ezt még hivatásként csinálja! A helyettesítések pedig: hab a tortán! Avagy utolsó csepp az amúgy is tele pohárban! :( :(

Jogellenes magatartás jellemzi a vezetőket. A jó szándék kijelentése mögé bújva tették meg velem tegnap, hogy már megint a bíróság nevű játszma kellős közepében találtam magam. Csoportos, mert velem szemben az igazgatón kívül ott volt még 6 ember. Már ez a lélektani helyzet kimeríti a bántalmazás fogalmát és nem mondható jó szándékúnak. Nem csak a munkámat kritizálták, hanem azt, milyen vagyok. Ez már mindenek a teteje. Közölték azt is, hogy nincs ebédidő. Nem jár nekem a 8 órában.

elavult tananyag és oktatàsi mòdszerek, elavult szàmonkérési-értékelési rendszer, egységes követelmények, gyerekközpontúsàg és rugalmassàg hiànya, tanàrhiàny, pénzhiàny, pedagògusok motivàlatlansàga és megbecsülésének hiànya

Rossz kommunikációs gyakorlat a szülők és az intézmény között.
Poroszos oktatási rendszer.
Fontosabb a tempó a minőségnél.

< 8. oldal >