Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Egy nagyon jó, képzett, tapasztalt óvónőtől búcsúztunk el év végén. Magán óvodában folytatja munkáját. 2 évvel nyugdíj előtt jól jött neki ez a lehetőség. Hiszen nem mindegy hogy mennyit kap majd nyugdíjas ként, és hogy most mennyiből kell gazdálkodnia.
Sajnos képzett óvónőt nem tudtak felvenni a helyére (hiszen nem nagyon van) így egy nagyon aranyos másodéves hallgatóval próbálják betölteni az űrt.

A tananyag egy nagy rakás szar. Az alsós tagozat után semmire sem jó. Amit tanulnak, semmire sem fogják tudni használni, csak szűk csoportok. Ezért kellene differenciálni már, hogy a diák megválaszthassa azokat a tantárgyakat, amik neki valók. (USA rendszere kiváló példa). Nem szabadna osztályozni a készségtárgyakat, minek?? Legfeljebb, ha egy tanuló kéri, mert szüksége van rá a továbbtanuláshoz. Magatartás, szorgalom osztályzása? Röhej.. ez is csak nálunk van, sehol nem is tudják, mi ez. Egyébként mire is jó?? Semmire. Tűnne már el a béna etika és hittan tantárgy is, semmire sem jó, mindenki utálja, hogy van, csak az idő megy el vele. Aki vallásos, megkapja iskolán kívül, aki nem, azt pedig nem az etikán tanultak fogják észhez téríteni, hanem a család. Csak az órarend duzzad feleslegesen. Az is nagy hülyeség, hogy minden nap máskor kezdődnek az órák. Miért nem lehet egységesen mindenkinek mondjuk 8 óra? Egy családban több gyerek esetén mindig szív az egyik, hacsak nem a suli mellett laknak, mert a szülő úgyis egyszerre viszi be őket, de ez persze senkit nem érdekel. A és B hét?? Minek?? Csak hogy össze lehessen zavarni a tanulókat? Lehessen adni a felszereléshiány bejegyzéseket?? Ebédidő adását is kötelezővé tenném! Gyermekellenes, ami itt folyik. Szerencsétlen gyerekek, van 10 percük enni, persze csak ha sorra kerül, mert ha éppen tömeg van a menzán, jól megszívta, mehet vissza, és ehet délután. 12-13 között adni kellene kötelezően 1 órás ebédszünetet! Sorolhatnám még.

Nem működik megfelelően, alacsony a bér, jellemző a kiégés, a munkában a túlterheltség. A társadalom nehezen fogadja be a családokból kiemelt gyerekeket. A szociális szférát jellemzi a munkaerő hiány.

A 8-os felvételi és a tananyag nincs összhangban. Csak azok képesek gimibe jelentkezni akiket felkíszítenek plusz vállalják azt a heti 4-6 plusz órát ami ezzel jár. Ne feledjük, hogy 8-ban 32-33 órája van a gyereknek, ami mellett ott a házi feladat és felkészítő. Aki ezt a tanrendet összeállította annak semmi köze nincs a gyerekneveléshez de még az oktatáshoz se!

Pedagógus vagyok, és sajnos az a tapasztalatom, hogy sokan már azért nem szeretnék ezt a pályát választani, mert diploma szerzés után még mindig csak gyakornokok....
Kezdődik előről a tanulás, portfólió írás, vizsganap...
Miért kell kétszer vizsgázni /diplomázni?
Értem, hogy a pedagógia munka színvonalát emelik ezzel, de egyre kevesebben vállalják emiatt.
A bérezés pedig ugyan annyi mint egy gyárban egy technikusi végzettséggel! Nem nézem le a kétkezi munkát, de miért tanulna, vizsgázna kétszer pedagógusként ha kevés tanulással, kevesebb felelősséggel ugyan annyi lesz a fizetése!?

Omlik össze a rendszer. Egyre kevesebb a pedagógus, egyre több az órahelyettesítés, egyre kevesebb a fizetés. (Mellékzönge-A diákok jobb autókkal járnak, mint a tanárok). Rengeteg a tananyag, kevesebb az óraszám. A szakképzéseben már nem is kell pedagógusi végzettség, minek is az. Iskolapszichológus kéthetente jön egyszer. Tankönyvek évenként változnak, az "ingyenes " tankönyv nem ingyenes, mindent vissza kell vinni majd év végén. Egyre silányabb a könyvek minősége is...folytathatnánk a sort.

A pedagógusok túlterheltek. Sok a fölösleges adminisztráció. Kevés a pedagógus, sok a túlóra, amit nem fizetnek meg. Alacsony a bérezés. A fizetésből nem tud félre rakni a pedagógus, de még megélni is alig. Sokszor betegen is bemegy az ember dolgozni, mert nincs aki helyettesítse.

Az iskolának egy nyugdíjas történelem tanárja, egy felsős magyartanárja és egy óraadó természettudományos tanárja van összesen. Ha hiányoznak nincs lehetőség szaktanácsadó helyettesítés. Énektanár nincs. A tanári kar nagy része vagy közvetlen nyugdíj előtt áll, vagy most megy nyugdíjba és vagy visszajön tanítani vagy nem. Már az iskolatitkár is két iskolában kell, hogy elássa a feladatokat, így jóformán elérhetetlen.
Az óvodában az előző tanévben az egyik óvónő helyét a pedagógiai asszisztens töltötte be egész évben óvónő hiány miatt.

Tök jó, hogy ösztöndíjat kapnak a gyerekek a technikumban, de nem a tanárokat kéne jobban megfizetni abból a pénzből? Alig van, aki tanítson. Kevés, ha csak 1-2 tanár van, akit a diák néz is valamire, figyel rá.
Már minden óvodában, iskolában hiány van szakemberből.

Sajnos nagyon kevés tanár van. Kevés a gyerekekre fordított idő. Csak leadják a tananyagot de, hogy megértse a gyerek arra már nincs idő.

Sajnálattal tapasztalom a tanárhiányt. Pl. a 8-as gyermekemet nincs aki fizikára tanítsa, bár októbertől egy nyugdíjas tanárt tudnak majd alkalmazni az iskolánkban. Nem hiszem, hogy ez volna a megoldás, de nincsenek tanárok szóval ez van! Az, hogy nincsenek tanárok viszont nem csoda! Mindenki elvárja tőlük, hogy tanítsák, neveljék a gyerekeket, ugyanakkor nincs eszköz a kezükben, nincsenek lehetőségeik a tananyag helyes kijelölésére és nem adottak a feltételek a minőségi oktatáshoz. (Egy blőd példa: tudok olyan gimnáziumról a térségben ahol 2-3 hétig nincs oktatás a tanév elején mert most újítják fel a mosdókat. Jelenleg 2 db mosdó üzemel az iskolában amire nyilvánvaló nem lehet becsődíteni több száz diákot és a tanári kart. Hát kérdem én mire való a nyári szünet hosszú 2 és fél hónapja? De a fiaim iskolájában is tudok hasonlót. Ott a konténer termeket nem tudták a nyári szünet alatt összeállítani.) A számtalan probléma megoldása mellett a tanárok fizetése gyalázatosan alacsony, nem lehet belőle megélni. Régen tanárnak lenni dicsőség volt, elismert szakma a nép szemében. Tisztelet övezte őket hiszen ők nevelték a jövő nemzedékét. Most bábok egy hozzá nem értő szervezet kezében. Érdekes, hogy nincs szavuk az oktatás kialakításában, az irányában, a módszerében. Mindent kitalálnak helyettük olyanok akik nem is pedagógusok. Hát nem a szakemberre kellene bízni a szakmát? A színvonal az iskolákban már már mérhetetlenül alacsony és egyre csak csökken! A cél a jelek szerint, hogy egy gondolkodni képtelen nemzedéket neveljenek ki. Sajnos ez a törekvés jó úton halad. Én személy szerint sajnálom a mai gyerekeket és a jövőjüket nagyon sötétnek látom és ha az oktatás illetve a tanárok iránti hozzáállás nem változik, igen komoly problémákkal fognak/fogunk küzdeni a közeljövőben.

Távozó óvónő helyére egy 19 éves joghallgató lány érkezett, bizonyára azért, mert képesítés nélkül ő a legalkalmasabb... :/ Iskolában szintén nagy hiány, nyugdíjba menő tanítónéni helyére senki nem érkezett, helyettesítésekkel próbálják túlélni a tanévet.

Szülőként azt látom, hogy a gyerekek extrém túl terheltek. A tanárok szétforgácsolódnak, és hajtják a tananyagot, mégha belül nem is értenek egyet a követelménnyel, a tananyaggal. A pedagógusoknak nincs szövetsége, vagy ha van, jelen van a féltékenység, a presztízs, a pozíció. A tankönyvírók, oktaktási minisztérium már nem tudja milyen tanítani. Az elmúlt év digitális oktatás során a 3 általános iskolás gyermekem tananyagának nagy részébe beleláttam. Nem tisztem megítélni a tankönyvírók kompetenciáját, de magyartalan mondatok tömkelege, lényegtelen, felesleges információk áradata található főleg egy felső tagozatos gyerek tankönyveiben. Számomra nagy kérdés,hogy miért kell egy 5-dikes gyereknek tudnia, hogy az 1800-as években ki kutatta az éghajlatot és 3 sosem hallott nevet kell megjegyeznie, akikre semmi szüksége nem lesz felnőtt korában! Valóban ezt kell az iskolában megtanulniuk meterológia múltja és jövője címen? Hol a jelen? Hogyan állapítják meg ma az időjárást? Milyen technikai berendezésekkel mérik? Nem izgalmasabbak ezek a kérdések? Egy 8-adikos gyermek irodalom órán még mindig a költők életrajzát kell bemagolja, ahelyett, hogy kortárs irodalmat olvasna és megfogalmazhatná a gondolatait, érzéseit a regénnyel, verssel kapcsolatban? Az iskola a gyerekek oktatásáért van vagy egy rendszer kiszolgásáért? Arra szeretnénk őket neveleni, hogy kritikusan gondolkodjanak vagy hogy bebiflázzanak több tonna tanagyagot? Megtanítjuk őket a társas kapcsolatok alapjaira, hogyan érezhetik jól magukat egy közösségben, mi az az empátia? Vagy marad a rendszer, hogy a leterhelt pedagógus feszültségét "bünti röpdolgozatok ", "old meg egyedül " és "akkor most kijössz felelni " és hasonló elavult játszmákkal növeli a stresszt mindenkiben, amit majd a diákok egymást közt a szünetben szivatásban élnek ki egymáson? Nem látjuk már végre, hogy ez a rendszer beteg? Kedves jogalkotó és szabályhozó, tankönyvíró az Ön gyermeke, unokája is lehet az, aki ennek a rendszernek egy elszenvedője!

Több kisebb csoportra/osztályra lenne szükség, részben egyre több SNI, magatartászavaros gyermek kerül be a "normál " óvodákba, iskolákba, illetve egy 30 fős csoportban nem lehetséges az differenciált oktatás megvalósítása.

Kevés a pedagógus!!!!

Rendszerszintű problémák vannak, amelyek miatt a katasztrófa szélén állunk. Álságos az egész, nem a valóságot kommunikálják. A szubszidiaritás elvének kellene érvényesülnie az egyen-zubbony helyett. A gyerekek és a pedagógusok elleni bűn volt a pedagógus óraszámok megemelése anno. Van, akinek 31 órája van egy héten, a helyettesítésekkel együtt. EMBERTELEN! A bérek vérlázítóak! A NOKS dolgozók béréről nem is beszélve. Rabszolgatartó társadalom... Borzalmas, ismeretközpontú NAT, holott a munkaerőpiacnak nem erre van szüksége. Erőszak, bántalmazások az iskolában. Több kiégett pedagógus, akik számolják, hány nap van még vissza a nyugdíjig. Aki amint tud, él a nő 40 lehetőségével. Nagy a fluktuáció. KI FOG TANÍTANI??? Nagyfokú bizalomhiány, töménytelen adminisztráció. A politika pedig polipként tekeredett rá az iskola belső világára, ami nagy baj...

Nagyon rossz magyarországon a pedagógusok megbecsülése. Már szinte szégyenkezve merik társaságban kimondani a kollégák,kolleginák, hogy tanár, óvodapedagógus a szakmájuk mert rögtön fújjolásoknak vannak kitéve. Mindemellett óriási az elvárás nagyon kevés fizetésért. Óvodapedagógust már szinte lasszóval sem lehet fogni. A pedagógus életpályamodell katasztrófa.

Pedagógusnak lenni ma Magyarországon egy hobbi, legalábbis zsebpénzt fizetnek csak érte. Az engedheti meg magának, hogy pedagógus legyen, akinek a párja eleget keres ehhez. Hálás vagyok annak a maroknyi fantasztikus pedagógusnak (köztük a lányaim óvodájának dolgozóinak), hogy kitartanak ez a pálya mellett a megalázóan alacsony bérek ellenére.
Azt is fontos kihangsúlyozni, hogy ma az iskolák általában többet ártanak, mint használnak: még gyermekmegőrzésre sem alkalmasak. A nagy létszámú osztályokban elavult tankönyvek alapján elavult módszerekkel próbálnak elavult ismereteket átadni, miközben az egyes diákokra, az iskolai zaklatás, kiközösítés megelőzésére, a csoportszellem építésére, a 21. században elengedhetetlen készségek fejlesztésére semmi idő nem jut.

Egyetemista vagyok, tanár szakos
Idén 3 iskola konkrétan megkeresett, és tudok még 4 iskolát ahova minden probléma nélkül el tudtam volna menni tanítani. 0gyakorlat, diploma nélkül!
Másodév óta rendszeres óraadó vagyok.
Ez nem hiszem hogy normális...

Most értesültem róla, hogy a BTMN-es gyermekek nem kapnak fejlesztést az ovinkban gyógypedagógustól vagy fejlesztőpedagógustól. Hanem nekem, a mezei óvónéninek kell fejlesztési tervet írni pluszban az ilyen gyekeknek- mert ugye, minden gyereknek írok életkor alapján; - de nekik még a nevelési tanácsadó által megjelölt fejlesztendő területeket is figyelembe kell vennem a fejlesztési tervüknél....Mindemellett 26 gyermek jár a csoportomba, ebből 1 beszédfogyatékos, 1 autista, és persze ott vannak a "normál " gyerekek, akikkel jó lenne játszani, beszélgetni.
30 éve vagyok a pályán, középfokú és felsőfokú végzettséggel, pedagógus2 kategóriában, 5 évente önértékelem magam, járok tanfolyamokra a saját pénzemen, saját időmből. A harmadik tanévem kezdtem meg egyedül, nincs váltótársam, de van egy ügyes pedasszisztensem.
És akkor még ezt is a nyakamba rakják...

A pedagógusok alulfizetettek, emiatt egyre kevesebb az a szakember, aki szívvel lélekkel tanítaná a gyerekeket. A lassabban tanuló, nehezebben teljesítő diákokat óriási stressz éri az állandó teljesítménykényszer és a sok kudarc miatt. Felzárkóztatásukra a jelenlegi rendszerben semmi esély.

Nincsen elég pedagógus az iskolában, óvodában. A speciális igènyű gyerekek számára nem tudnak az iskolák, óvodák megfelelő segítsèget nyújtani és a pedagógusok is magukra vannak hagyva ezzel a problémával. A pedagógusoknak alacsony a fizetésük, ahhoz kèpest milyen fontos feladatot végeznek.

A mai gyerekeket 2021ben másképp kellene oktatni. Elvész a gyermekkoruk olyan tananyagok bemagolására, aminek 20 %át fogják ténylegesen használni az életben. Ezeket többnyire általános iskola 4. osztályáig el is sajátítják. Utána már differenciáltan kellene az oktatást szervezni. Addigra már bontakoznak ki a gyerekek különböző képességei is. A nyelvoktatást is másképp kellene szervezni. Lehetne még sorolni...
És az a rengeteg adminisztráció, ami meg sokszor nem is a valóságot fedi, de mindent papírozni kell! Mindent le kell fedni vele, csak a való élet más, rengeteg életszerűtlen dolgokkal vagyunk mi emberek gúzsba kötve.

Alsóban is rengeteg tanóra. Lányomnak 3. osztályban volt 8. órája. Rossz tankönyvek, kétértelmű felafatokkal. A pedagógushiány nálunk is érződik, az angoloktatás megoldása még mindig kérdéses.

Sajnos az iskolában tele van nyugdíjas pedagógussal, akinek már türelme nincs, nem megfelelő a tanítás ugyanis nem magyaráznak el semmit, amelyik gyerek érti az érti a többi nem érdekes. Minősíthetetlen hangnemben beszélnek a gyerekekkel nem ritka hogy idióta barmoknak vannak nevezve, illetve a megbuktatással való fenyegetés. Követelmény az van, tanítás nincs. Felháborító.

Borzalmas.Túlterheltek,falakba ütköznek,csak a papír számít.

Túlterhelt mindenki, pedagógus és tanuló is. Több tantárgyból használhatatlan a tanterv. Kevés a fiatal, elhivatott pedagógus, mert a bér kevés. Elmaradott a nyelvoktatás. Alig van lehetőség fejlesztéekte, felújításokra.

Egyszerűen Mindenki túlterhelt.

A pedagógusok nwm kapnak kellő tiszteletet, megbecsülést. Sem anyagilag, sem erkölcsileg. A nemzet rabszolgái vagyunk!

Az osztályom heti 39 órát tölt el az iskolában, és még azt várjuk tölük, hogy otthon készüljenek, tanuljanak az órákra. A rengeteg iskolában töltött idő nem térül meg, nem mutatkozik meg a diákok tudásában (persze mindig vannak kivételek), mert az átlagos gyermek, már a nap közepére elfárad, nem tud tovább figyelni. Az iskola épülete lepukkant, elkeserítő, hogy a gyerekeink ilyen környezetben nőnek föl. Közben neveljük őket arra is, hogy legyenek igényesek a környezetükre? A tantermek túlzsufoltak. Télen hideg van, mert a 60 éves ablakok nem zárnak jól és kimegy a meleg. Nyáron pedig elviselhetetlen a hőség.
Nálunk is betöltetlen néhány állás. A hiányzó kollégákat helyettesítjük változatlan fizetés mellett, ráadásul általában pluszmunkát is vállalunk, hogy kiegészítsük a fizetésünket. Nagyon le vagyunk terhelve.

A pedagógusok kiöregedtek, nem korszerűek. A fiataloknak nagyon kevés a tapasztalatuk. Le vannak terhelve emiatt nem tudnak kellőképpen odafigyelni a gyerekek egyéni szükségleteire. A konfliktusokkal nem tudbak mit kezdeni. Anyagilag nincsenek megbecsülve. Motiválatlanok, kiégnek rövid időn belül.

Kevés a gyógypedagógus,a gyermekek többsége, köztük az enyém se,nem kapnak megfelelő fejlesztést.

Integrálás szakszerűtlenül folyik, csak a megfelelő ellátó szervezet, egymi létszámának növelés szükséges, pedagógus bérek rendezés,az aktuális minimálbér legyen a vetítési alap értelmetlen minősítés megszüntetése...

A nyugdíba ment kolléga helyett nem lehet újat felvenni. 32 fős összevont napközis csoportokban tanulnának a gyerekek. De így csak gyermekmegőrzés lesz. Tanulni nem lehet.

A tanárhiány már évek óta azt eredményezi,hogy szaktanár helyett hol a könyvtáros ,hol akinek épp órája van köteles bemenni bármilyen órát tartani ingyen és természetesen akármennyire igyekszik nem tart szakórát. Igy az oktatás minősége egyre siralmasabb nem beszélve a könyvekről .

Nagyon sok az ADHD-s, SNI-s és a pedagógusoknak még adminisztrációs terheik is vannak. A gyerekeknek így nem kipihent tanítói vannak, hanem elhavazott, ideges pedagógusaik. Van, hogy az ember hiány miatt még állandó helyettesítések is nehezítik a pedagógusok és gyerekek életét. Sokan még évközben is elmennék a pedagógusok közül, mert nem bírják tovább és osztályok maradnak magukra. Az anyag vontatott és unalmas a gyerekek számára több esetben is. Nem az élet összefüggéseire világít rá, hanem lexikális tudást kérnek még mindig.

A kezdő pedagógusok nettó 150.000 Ft–ért és gyermekvédelmi szakemberek még akár ennél is kevesebbet keresnek!Ez még a megélhetéshez is kevés, de a rendszer azt várja tőlük, hogy ezért a szuper fizetésért egyre több pluszmunkát végezzenek, egyre több problémával küzdő gyerekekkel, nyakukban libegő ellenőröknek, és olyan szülőkkel küzdve, akik sokszor ahelyett, hogy segítenék a szakemberek munkáját, még aláássák a maradék tekintélyüket is. Ja, és a csodás NAT már csak hab a tortán. Nemzeti Birkák képzése...Vannak stadionjának, vadászkiállításunk, meg napi kevesebb, mint 700 Ft egy állami gondozott napi élelmezésére!? Mi a fene van már?!??

Sajnos a fiamnak már 2. éve nincs a tanító néniének párja, egyedül viszi az osztályt.

Alacsony bér, sok elektronikus adminisztráció, a sérült gyermekeket integrálni kényszerülünk, holott gyógypedagógiára szorulnának,
A tananyag tartalma/mennyisége és a generáció közti szakadék.

Ha a gyerek lassabban tanul, vagy bármiben eltér az átlagtól, máris küldik a Pedagógiai Szakszolgalathoz, kapja is az sni kódot. Amire még nem kap fejlesztést, mehet az egymibe.

A pedagógusok leterheltek. Mind az óvodában, mind az iskolában egyre nehezebb a dolguk, mert a csoportok, osztályok összetétele kicsit sem homogén. A gyerekek érettsége között óriási a különbség, hatalmasak a létszámok, és nagyon sok az SNI gyermek. A többségi pedagógus ehhez nem kap segítséget, így nem tud érdemben foglalkozni egyik gyermekkel sem. Arra végképp nincsen energiája, ideje, hogy a szülő felé nyisson, megbeszélje vele a fontos dolgokat. A pedagógusok fizetése nevetségesen kevés összehasonlítva a munkával, amit csinálnak. Amíg ennyit keresnek, addig a megbecsülésük is alacsony? Mi motiválja őket? Hol van számukra a bónusz, a csapatépítés, az Egészségkártya, a továbbképzések támogatása? A pedagógus szakma elavult, és nem megbecsült, miért is szeretnének a fiatalok pedagógusok lenni, és miért is ne égne ki minden államnak dolgozó pedagógus vagy hagyná el a pályát 40 éves koráig?

A gyerekek túlterheltek, a pedagógusok kevesen vannak, túlszabályozottak, kiégtek, alacsony fizetésért, ők is túlterhelve dolgoznak. Ha a szülő menti a gyerekét alternatív iskolába, ahol sokkal jobb légkörben tanulhat, és nem ölik ki belőle a motivációt egy év alatt, aránytalanul nagy összegeket kell fizetnie. Az állam sokkal kevésbé járul hozzá az ő tanításukhoz, mint az állami, de főként az egyházi iskolákba járókéhoz. Miért ér kevesebbet az államnak az én gyerekem, mint az, amelyik egyházi iskolába jár? És miért ér kevesebbet az én munkám (diplomával, szakvizsgával), mint sok szakmunkásé?

A gyerekek túl vannak terhelve, magas az óraszám. Az iskolában nagy ívben letojja az osztályfőnök, ha kiközösítenek gyerekeket! Ráadásul van olyan kezdő pedagógus, aki középiskolában a saját egyetemi anyagát adja le! Tesnevelőtanár felülbírálja a hivatalos, orvosi felmentést és pl szívritmuszavaros gyermeket beállít futni stb..sorolhatnám még, sajnos rengeteg a probléma! A tankönyvekről (NAT2020) már ne is beszéljünk! Pocsék, minősíthetetlen és értelmetlen!

Az iskola rendszeresen pedagógus és szakember hiánnyal küzd. Fejlesztő nevelő oktatást végző intézmény ahol fél évekre is elmarad Pl: a mozgás vagy látásfejlesztés szakember hiánya miatt ami a gyermekek egészségi állapotromlását okozza.

Rengeteg szakember hiányzik a rendszerből, ami borzasztó szégyen az országra, ahol Bárczi Gusztáv, Pető András vagy említhetném Dévény Annát is, dolgozott. Alulfizetettek, túlterheltek, semmire nincs pénz. A sérült gyerekek jogai minden szinten sérülnek, kezdve a kórházi ellátással, folytatva az oktatás hiányával. A rendszerben még dolgozók mindent megtesznek, erejükön felül is, de nem tudom, meddig bírják még.

A gyermekemet SNI státusza miatt nem vállalják a környező települések iskolái. NIncs gyógypedagógus, logopédus. Az egyéni tanmenetet nem tudják biztosítani. A KLIKK nem engedélyezi számára a külön pedagógiai asszisztenst, akire szüksége lenne egy integrált oktatásban.

- A negyedikes gyerekeket már 3 éve egyetlen egy tanítónő viszi egy 28 fős osztályban. A napköziben már össze vannak vonva, a nagy létszám miatt főleg kint vannak az udvaron, így házi feladat írásra alig van lehetőség.
- Az "online oktatás " az első körben csak elküldött feladatokról szólt, de a második hullám alatt is csak maximum az olvasókönyvből olvastak a gyerekek a kamerába, érdemi oktatás nem történt.
- A tanítónő már évek óta nem figyel arra az értékelésre, amit a nevelési tanácsadó (tudom, már más neve van) adott ki, miszerint például a dolgozatoknál mindig győződjön meg, hogy érti-e a gyerek a feladatot.

Azért csatlakozom, mert egy éve elhagytam a pedagógusi pályát. A pályamódosításban elsősorban a túlterheltség és a pedagógus életpálya modellben az előmenetelhez megkövetelt értelmetlen pluszmunka motivált. GYED után vártak vissza a tanári állásomba művészetoktatási intézménybe, de a teljes munkaidős állást nem tartottam összeegyeztethetőnek kisgyerekes anyaként a magánéletemmel. Az volt a tapasztalatom még a gyermekvállalás előtt (7 évet dolgoztam tanárként), hogy ez a munka a végsőkig kihasználta az erőforrásaimat, és azt láttam magam körül, hogy mindenkivel ez történik, aki igényesen áll hozzá a tanításhoz. Ráadásul az alacsony megbecsültség miatt a rekreációs lehetőségei egy tanárnak finoman fogalmazva korlátozottak. Saját erőből nem hogy évente egy nyaralásra, de sportolni, vagy egy-egy drágább kulturális eseményen való részvételre sem mindig futotta.
A gyermekeket ezek a problémák közvetve szintén érintik, elsősorban a tanárok kiégésén keresztül, és egyértelmű színvonalesés tapasztalható a tanárok és a gyermekek felkészültségében is. A tehetséggondozás nagyon alacsony szintű, az óraszámok nem fedezik egy tehetséges gyermek szükségletét, így gyakran áldoztam saját időmből erre. Felzárkóztatás még rosszabb, a művészetoktatásban gyakorlatilag nincs, pedig szükség lenne rá.
A pedagógushiányt magam is tapasztaltam, valahányszor új tanárt kerestünk, vagy akár amikor saját helyettesemet kerestem várandósan (a vezetőség tagjaként ez feladatom volt), hogy bár a művészetoktatásban az állások még némi nehézség árán betölthetők, verseny már csak a legjobb presztízsű iskolákban van, helyettes tanári állásra pedig gyakran egyáltalán nincs jelentkező.
Az oktatás általános problémái a jövőre nézve kisgyermekes szülőként is rendkívül aggasztanak. Meggyőződésem, hogy az oktatás helyzetében jelentős változást csak a munkateher egyidejű csökkentése és az anyagi megbecsültség hosszú távú növelése hozhat, mert ez hozná magával a szakma társadalmi megbecsültségének növekedését.

Mindenki túlterhelt a rendszerben: szülők, gyerekek, pedagógusok egyaránt.
Az iskola nagyon sok információt akar a gyerekek fejébe tömni - kevés sikerrel-, miközben ma már bárki a zsebéből előszedhet bármilyen információt egy telefon segítségével. Az iskola így egy céltalan és fölösleges időtöltéssé vált, ami ráadásul még kellemetlen is.
A pedagógusok - tisztelet a kivételnek - nem alkalmasak a pályára. Ez hivatás, nem munka. Nagyon meg kéne válogatni, hogy kik taníthatják a jövő nemzedékét, és ezeket az embereket meg is kéne becsülni anyagilag és erkölcsileg is!

A kötelező tankönyvek nem megfelelőek az adott korosztály megfelelő oktatására.
Az alapszintű oktatás nem látja el feladatát, nem hagy elég időt a készségszintű írás, olvasás, számolás, stb. Ki
kialakítására.
Az állandóan változó fenntartói, jogszabályi, oktatási környezet, előírások akadályozzák, hogy hosszútávon hatékonyan működhessenek az iskolák.
A gyerekek túlterheltek már az általános iskolában is.
Tudomásul kellene venni, hogy NEM ugyanúgy kell tanítani közép- illetve alapfokon.
Stb

A tanárok hiánya mérhetetlenül nagy terhet ró a folyamatos helyettesítések miatt az iskolákban dolgozó pedagógusokra.
Az óraadó tanárok, a több iskola között ingázó tanárok alkalmazása nem jelent valódi megoldást a problémákra.
Hiányzik a folyamatos támogató háttér(érdemi továbbképzések formájában) a minőségi munkavégzéshez.
Az iskolák önállóságának, a pedagógusok autonómiájának hiánya gátat szab az innovatív szemléletnek, a korszerű módszerek alkalmazásának.
A közoktatás és a szakképzés szétválasztása durva beavatkozás volt a pedagógiai folyamatokba,megosztottá tette a tanárokat.Hiányoznak a fontos és lényeges taneszközök, segédeszközök, sok helyen az infrastruktúra leromlott állapota, a szükségmegoldások eredményezte körülmények nehezítik a munkavégzést.

A problémát a tárgyi és személyi feltételek hiányában, túlterheltségben, az alacsony anyagi és társadalmi megbecsültségben látom. A gyerekek fáradtak, s bár nagy lexikális tudást követelnek tőlük, az életre nincsenek kellőképpen felkészítve.

Teljesen kudarcos a központosítás, beváltatlanok a keresetnövelés és életpálya modell ígéretei. A tanári presztízs a mélyben, a túlterheltség pedig egyre elviselhetetlenemóbb. A pályaelhagyás katasztrofális, a nyugdíjba menetel folytán 3 ~ 4 év múlva teljessé válik az ellehetetlenülés.

A tanárok túlterheltek, alulfizetettek.
Egyre kevesebb a szaktanár.
Egyre több a tananyag. Értelmetlen mennyiségű adatot akarnak a gyerekek fejébe tuszkolni.
A tanároknak meg van kötve a keze. Egyen tankönyvek vannak.
A középiskolás gyerekeimnek 8-10 órája van majdnem minden nap és ezután még házifeladatot, beadandókat kell írniuk, valamint tanulni is. Ez teljesen irreális.
Menjenek el az illetékesek a finnekhez és hozzák haza a módszerüket. Ezt szeretném...

Azt tapasztalom, hogy a pedagógusi szakma egyáltalán nem megbecsült, társadalmilag nem övezi tisztelet a szakmát és szinte mindenki belebeszélhet, véleményt formálhat. Mindez köszönhető a kormányzat oktatáspolitikájának is, a szakmai szervezetek nem megfelelő működésének, a nem megbecsült szakma felhígulásának, társadalmi szinten az igényesség, a tudás értékvesztésének. Természetesen a tananyag avittsága, a gyerekek érdeklődésének nem megfelelő tartalmak szajkózása, a délután 3-4-5 óráig tartó iskolai tanórák, foglalkozások sorozata egyáltalán nem javít a helyzeten.

A 2014es bérminimum szerint kapjuk pedagógusok a bérünket. Méltán nevezhetjük az infláció következtében éhbérnek. A tantestületünk elaggott. A 60 főből alig van 30éves,az alatti meg egyáltalán.Mimden évben egyre többen mennek nyugdíjba. Eddig még visszajöttek segíteni, de most a kibírhatatlan, hülye és fölösleges adminisztráció miatt nem jönnek. Igazuk van. Portásként dupla annyit keresnek tized annyi munkával és nem őrlődnek fel idegrendszerileg. A gyermekekkel a kutya sem törődik, pontrájuk nem jut idő. A pedagógusokat sikerült társadalmilag elleheteleníteni végképp. Az öregek a napi túlélésre dolgoznak.
A nyíregyházi tanítóképzőbe idén 7db fiatal jelentkezett. Ők sem tervezik a pályán áradás. Mennek külföldre.

Kevés a tanár, egyre többször szakképzett sincs, gyorsan váltakoznak, valószínűleg a nagy leterheltség és az alacsony bérezés miatt.Sokan megpróbálják a fiatalok, de elhagyják a pályát. A tananyag túl sok, rendszertelenül ömlesztik a gyerekekre, nincs idejük elmélyíteni a tudást, kapkodva, gyorsan, mindent akarnak nekik tanítani. A kevesebb néha több lenne,ha azt átláthatóan, rendszerben tanítanàk és azt alaposan el is tudnák mélyíteni, úgy hogy mellette még lenne idejük gyereknek is maradni. Mindenképpen változtatásra lenne szükség. A gyerekek is érzik a tanárok szervezetlenségét, cserélődését, az adminisztráció miatt kevesebb idejük jut a minőségi oktatásra a tanároknak, így a gyerekek is feszültebbek, kevésbé nyugodt az iskolai légkör . Tisztelet azoknak az iskoláknak ahol még tudják tartani a színvonalat ha van ilyen. Változtatni kell az ország és a gyermekeink jövője a tét !

A közoktatást arra találták ki, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülők nem tudnak segíteni a tanulásban, lehetőséget kapjanak arra , hogy jobb képesítést szerezennek, mint a szüleik. Jelenleg az értelmiségi középosztály tartja fenn a látszatát annak, hogy sikeres képzés folyik az iskolákban, mert a leadott tananyag és a középiskolás felvételi köszönőviszonyban sincs egymással. A szülői segítség és a fizetett különórák nélkül esélye sincs a gyerekeknek a felvételiken. A felső tagozatos magyar tananyag katasztrófálisan fölé van lőve a gyerekek értelmi szintjéhez képest. Sok és fölösleges a tananyag. Magyar mondatelemzés nincs csak 7.ben , idegen nyelvből meg már tudni kéne mi az alany meg az állítmány 5.-ben Történelem eröltetett , az Irodalom elavult. Alsóban a történetek nép és állatmesék, de a szövegértés a kacsacsőrű emlős tudományos leírása. Petőfi aránytalanul hosszú ideig megy , a történelem és az Irodalom idővonala szétvált. Az autista specifikus képzés úgy megy le, hogy egy autistát sem láttak a pedagógusok-

Nincs elég pedagógus, az óvodában 1 óvónő viszi az egész csoportot, váltótárs nélkül! Az iskolában is kevés a tanár/tanító, a tananyag rettenetes, tele hülyeségggel!

Nagyon sok pedagógus hiányzik és e miatt azok, akik még a rendszerben vannak túlterheltek! Sok pedagógus teljesen más órákat kénytelen megtartani, mint ami a tényleges szakja!
A gyerekek borzasztóan le vannak terhelve, sokkal több órájuk van, mint az normális, fáradtak, nincs gyerekkoruk!

Fejlesztő pedagógus és pszichológus kevesebb a szükségesnél, és talán alkalmatlan is a túlterhelés miatt. Tanárhiány és használhatatlan tankönyv. Oktatásra alkalmatlanoktól nem tud az iskola megválni. Az iskolának nincs döntése fontos kérdésekben, főleg pénzhiány miatt. Az eszközök folyamatos elavulása.

Túlterheltek a gyerekek! Én 8 órát dolgozok a gyerekem 10-12 órát. Normális ez? Enni nincs ideje az iskolában. Felesleges dolgokat tanulnak!

A pedagógusok megbecsültsége minden téren nagyon alacsony. Módszertani szabadság, autonómia teljes hiánya jellemző. Az egész oktatás felülről vezérelt, szakmaiatlan, sőt olykor dilettáns... Rengeteg felesleges, értelmetlen adminiszrtráció, áthárított, juttatás nélküli helyettesítések terhelik a pedagógusokat. A mindennapi munka értéke elvész, helyette felesleges minősítgetés, mely nem ad reális képet a szakmai munka minőségéről. A központosítás átláthatatlanná tette a rendszert, a korábbi vezetők eszköztelenek lettek, nincsenek döntési helyzetben, pedig az intézmények működösét ők ismerik legjobban. A költségvetés szégyenletesen alacsony, pénzhez jutni esetleg pályázatok útján lehet, ami újabb megterhelést jelent. A bérek minősíthetetlenül alacsonyak, már egy segédmunkás sem dolgozik óránként 1.200-1.500 Ft alatt... A pedagógus mindig is a nemzet napszámosa volt, de legalább erkölcsi megbecsülést kapott, na meg szolgálati lakást, pedagógus "földet ", amin gazdálkodhatott, mert maradt rá ideje.

Veszélyben van az óvoda, a gyermekek felhőtlen gyermekkora. Szakképzetlen, hozzá nem értő emberek kerülnek a gyermekek közelébe. Gyermek megőrzés lesz a legfőbb feladat, sérül a gyermekek játéka, tevékenysége, személyisége.
A most dolgozók túlterheltek, a kiégés veszélye fenyegeti őket! A világhírű magyar óvodai rendszer folyamatosan dől össze, sajnálom a jövő nemzedékét!

olyan hosszú lesújtó véleményem van, hogy itt nem is tudnám kifejteni! Ez a helyzet így ahogy van, tűrhetetlen!

Magas óraszámok, a pedagógusok túlterheltsége, feleslegesen sok adminisztráció, kevés értelmes továbbképzési lehetőség. A pedagógus előmeneteli rendszer átgondolatlansága, a rosszul kidolgozott és felesleges ellenőrzési rendszer ( BECS, tanfelügyelet 4-5 évenként kötelező, Ped II. rendszer hülyeség). Szakemberhiány. Az elvileg működő szakszolgálati rendszer, amely a gyerekek vizsgálatát végzi, nem mondja ki a valóban problémás gyerekekről, hogy problémásak, elvileg mindenki "integrálható ". Ha a pedagógusnak mégsem sikerül, ő a hülye és a rossz szakember. A problémás gyerekek valós létszámának "bújtatása ". Első szösszenetre ennyi, de még napestig sorolhatnám. Pl: tankönyvrendszer stb. stb. stb.

Szerintem is kevés a tanár és nincs megbecsülve a munkájuk!

1.Évről évre növekvő túlterheltség (óraszám, adminisztráció)
2.A fizetésemelés állandó ígérgetése - egy egyetemi végzettségű ped 2-es 30 éve tanító fizetése nem éri el az országos átlagot. A minimálbér emelése nem hat a pedagógus bértáblára
3. Állandósult reformálás, állandó változtatások - pedig ezek nélkül is van mire figyelni, reagálni a társadalmi változásokra. A gyerekek túlterheltek.

A gyermekvédelmi rendszer, sajnos inkább már gyermek bántalmazás. A pedagógusok nincsenek felkészülve és inkább szabadulni akarnak, SNI,BTM,Autista gyerekektől akár intézetbe juttatás árán is. Tisztelet a kivételnek.

Dolgozom benne, hogyne tudnám! Túlterhelt vagyok, nincs ped.asszisztensem, nincs interaktív táblám, de van 28 órám. Nincs túlórám, és kevés a fizetés. Megdöbbentem, hogy egy érettségizett, korombeli ápolónő nettó 100ezerrel többet visz haza, mint én.

Kevés ugyan a pedagógus, de igazán nagy probléma, hogy erre hivatkozva olyan magas létszámokkal indítanak csoportokat, osztályokat, hogy ellehetetlenítik az oktatás, nevelés minőségi végzését, valamint a problémás gyerekek integrálását, ami amúgy is nehéz plusz feladat, amire ritkán biztsítanak továbbképzést, pedig kéne. Eközben csoportokat zárnak be, osztályokat vonnak össze. Nem biztosítanak megfelelő anyagi forrásokat, ezáltal a szükségesnél jóval kevesebb pedagógus, minimális eszközzel kénytelen valamilyen eredményt elérni, miközben a papír munka megsokszorozódott, ellenőrzés ellenőrzés hátan, hogy a portfólió megírására kötelezve lassan a kimerülés határán már nem csak a fiatalok hagyják el a pályát, de az idősebbek is ezen gondolkodnak. Mindezt olyan alacsony fizetésért tesszük, hogy folyamatos megélhetési gondokkal küzdünk, ha nincs egy jól kereső pár mellettünnk. Röviden ennyi.

Problémám:
- Irányítás elvesz minden szabadságot, kreativitást,
- fővárosi gyógypedagógiai intézmény_ EGYMI- ben a 154 álláshelyen 104 pedagógus van, ahol a félállásó vagy óraadó is 1 főnek számít!
- fóvárosi szakszolgálatban 9 gyógypedagógus álláshelyből csak 4 van betöltve.
- Fogyatékkal élő, vagy autizmus spektrumzavart mutató, vagy halmozott sérült tanulóknak nincs elegendő hab-rehab foglalkozásuk megtartva, mert nincs elég szakember!
- 35 éve vagyok a pályán de SOHA egy tabletet, laptopot, mobiltelefon nem kaptam használatra (természetesen leltárba véve a tanker tulajdonában maradna)
- internetemet, munkaruhámat munkaeszközeimet én finanszírozom.
- 5 diplomával, 2 szakvizsgával, Mesterpedagógus minősítéssel a fizetésem katasztrofális ( mind a 3 diplomás fiam dupláját keresi itthon, nem külföldön!)
- úgy látom a képesítés nélküliekkel való ellátásra hajaz a regnáló kormány.

Pedagógus vagyok 26 éve, lányom szintén ezt a hivatást választotta....szeretett velem bejárni a suliba! Most azon imádkozok, hogy ne haljon éhen a szakmunkás minimálbérből, amit kap havi illetményként, ami inkább alamizsna,mert megélni, önálló életet kezdeni ebből nem lehet.

Minden amire önök felhívták a figyelmet plusz a célnélküli demagóg oktatási elvárások hatalmas nyomása a diákokon és a szülőkön. Sehol sincs a az egyén, a szükséglet és tehetség. Mi érdekli mi az amiben jó, ügyes....
A hátrányosabb helyzetben lévők esélyegyenlőségi problémája ijesztő.
A nehezitettseggel küzdő gyerekek is hátrányosan vannak megkulönböztve.két autizmussal elő gyermek anyukájakéntnaponta félek rettegek. Miközben a gyerekeim még szerencsések....

Túlterheltség. Gyermekvédelemben szakemberek hiánya, ezért nem megfelelő emberek kerülnek a munkakörök betöltésére.

Rengeteg adminisztráció, alacsony bér. Munkakörülmények színvonala egy re jobban csökken.

Egy önkényeskedő, embertelen igazgató miatt nem gyakorolhatom a hivatásomat, pedig a tanítványaim szerettek, leliismeretes, lelkes, empatikus tanár vagyok. Mellesleg ötgyerekes anya, aki a gyerekein keresztül is tapasztalja a pedagógushiány okozta nehézségeket. Azt látom, hogy az oktatásban legutolsó szempont az, hogy mi a gyerekek, diákok érdeke, mi szolgálja az ő javukat. A tankerületek a diktatúra fenntartásának legfőbb eszközei. Azokat a pedagógusokat, akik - úgy, mint én - nem hajlandóak teljes alázattal szolgálni a rendszert, szándékosan pályaelhagyásra kényszerítik. Sok ismerősöm tette meg ezt a lépést az utóbbi időben.
A tananyaggal kapcsolatosan egyetértek azokkal, akik a gyerekek értelmetlen, egészségtelen túlterheltségéről írtak! Azonnali gyökeres változásokra van szükség, GYEREKKÖZPONTÚ oktatásra, az ország jövője a tét!

Tenni kell valamit az erőszak ellen,ami már az óvodában is utol érhető,S gyermek / fiatal életet is követelt. Ez így nem maradhat tovább. Komoly, országos, esetleg törvény alapú programra lenne szükség,ami megszünteti,de legalábbis jelentősen csökkenti az iskolai zaklatások számát.Ne legyen több gyermek áldozat!!!!

A mi óvodánkban 4 óvónői álláshely szabad. A gyermekcsoportok létszáma magas, 27-28 fő. Pedagógiai asszisztens csak annyi, amennyi a törvényben megengedett. Az Önkormányzat ebben nem partner. Lehetetlen egy óvónő egy ilyen magas létszámú csoportban monden kisgyermeknek a maximális érzelmi nevelést biztosítsa.

Kevés a tanító.
Kevés a tanító.
Kevés.
Kevés a tanterem.
Kezelhetetlen: ebédeltetés, wc használat alatti bullying, netes szekálások

Még kevesebb az óvodapedagógus.

Túl sok az értelmetlen, nehezen kezelhető adminisztráció.
Nem betűre sok hanem mert nagyon nehézkes. Én már a neten lógó generáció vagyok, de ha nem tudnak értelmesen, időtakarékosan használható álkami felületeket és netet gŕpeket rendszergazdát adni, inkább írjunk kézzel, papírra!

Este 8 utáni email-ek túl sűrűn repkednek.

Túl magas elvárások. Nulla bizalom. Inkább nem írok a vázlatomba mástól átvett ötletet, mert túlbiztosítottak az idézési szabályok, nem elég egy név...

Továbbképzések a jók drágák káoszos a rendszer, nincs rá idő. Személyiség pedagógusi munkaeszköz. Nagy baj ha nincs bizalom. Nincs eszköz.

Fiam harmadikos, sajátos nevelési igényű. A 19 fős osztályában 11-en azok. Nincs pedagógiai asszisztens, hiába írja elő a szakvélemény. Nincs tanító, ezzel a terheléssel már másodszor viszi egyedül az iskolaotthonos osztályt az osztályfőnök. A tankönyv ingyenes, de annyira szar, hogy kellett mellé másik (pénzért).

Gyermekvédelemben dolgozó szociális munkásként rosszabb anyagi helyzetem volt, mint a klienseimnek. Az érdemi munka helyett papírgyártásra kényszerültünk. Sok esetben az alulfizetett, erre nem kiképzett, ehhez segítséget nem kapó pedagógusok a sajátos nevelési igényű gyermekeknél jelentkező pedagógiai problémákat próbálták jobb híján gyermekvédelmi jelzéssel kezelni. Ugyanakkor komoly de kevésbé látványos problémák évekig rejtve maradhattak, mivel nincs idő, lehetőség az egyéni, valódi odafigyelésre.

Másfél év alatt 4 óvónénink volt, mind lelkiismeretes és jó szakember. Viszont a túlterheltség és alulfizetettség miatt volt aki alig várta a nyugdíjat, volt, aki a csoportváltásban reménykedett és már csak a gyerekek miatt van a pályán és volt, aki inkább elment egy bankba dolgozni.
A gyerekem mindeközben nem tudott fejlődni, nem tudták elkezdeni az iskolai felkészítést - a vegyes csoportban egyszerre több SNI-s gyermek érkezett (pontosabban majd egyszer az lesz, ha kb egy év múlva megkapja róla a papírt - az egészségügyben is lenne mit helyrerakni) ami miatt a többiekre egyszerűen nem maradt idő..
Végül gyermekeiket kivettem az állami óvodából, most súlyos pénzeket fizetek azért, amit egyébként az adómból kellene megoldani. És jön az iskola, amitől előre rettegek, az óvodákból így tömegesen kerülnek ki az iskolaéretlen gyerekek. Hogy lesz így oktatás?
Csoda, hogy a gyerekeim jövőjét lassan csak külföldön látom biztosítottnak? Tényleg hagyjuk itt az országot megrohadni a saját mocskában? Ez lenne az egyetlen járható út?

Pedagógus hiány, fizetetlen túlórák, sok és felesleges adminisztráció, leterheltség. Nagyon kevés fizetés, semmi plusz juttatás, a tudatos lejáratás miatti megbecsülés hiánya, a pedagógus képzés lebutítása (fél képzett, motiválatlan pedagógusok). A fiatalok itt hagyják a pályát a gyakornoki státusz + a megalázóan kevés fizetés miatt. Egyre több problémás gyermek, magas csoportlétszámok.(28-30)

Az anyagi erőforrások kihatnak a humán erőforrásra, ami az egyre nagyobb számban jelen lévő egyéni bánásmódú gyermekek érdekeit sem szolgálja. Nincs megfelelő létszám a színvonalas, papíron elvárt szakmai munka megvalósítására. Szenved a rendszerben a gyerek, a pedagógus és a szülő is. A pedagógus béreknél még a kötelező juttatásokat is lefaragják mindenféle indokkal, miért lenne bárkinek vonzó? Stb.

A megemelt óraszám- 22-26 csak rontja az oktatás színvonalát. Emellett sem az tanításra, az adminisztrációra kell koncentrálni, mely közben elvész a gyerek. Nincsnek rendes, felmenő rendszerű tankönyvek, tenkönyvcsaládok sem. Két részre osztott pedagógustársadalom; KILIK és Szakképzési centrum oktatói- nevetséges egy országon belül. Az életpályarendszert az SZC nem fogadja el, de nincs helyette más, értelmes, kidolgozott rendszere. Nincsenek a szaktanároknak értelmes továbbképzések, a pedagógusoknak minimum egy-egy laptop, pen drive járna, hiszen dolgozzon gépen, online....
Ugyanez járna minimum a középiskolás diákoknak is. Kész anyagi csőd a családoknak az online oktatás!!! Gondolják, hogy minden gyereknek van saját laptopja?!

Felesleges szintű adathalmaz a NATban.Nem készségeket fejlesztő alapoktatás. A felvételi rendszer embertelen. Stressz minden szinten. A fenntartó diktál. Félelem uralkodik. Az igazgatók rányomják a tanárhiány miatti munkát a még maradókra. Bérkülönbsegek a közoktatas szintjein.. Megalázó bér. Technikumokban megalázó bánásmód a tanárokkal szemben. A a több bérért mértéktelenül több munkát kötelező végezni. Nincs szabad választás.

Két kisgyereket hordtam két különböző iskolába gyalog mert a Tankerület nem engedélyezte, hogy egy helyre járjanak. Nem tudják kezelni az Sni,s BtmN-es gyerekeket, olyan fejlesztést kapnak, amilyet a fejlesztő éppen tud, nem olyat, amire szükségük van. Ötödikben az összes könyv kölcsön, aláhúzni nem lehet benne! Állítólag az iskola csak NAT-os könyvet vehet, még kiegészítésnek sem lehet mást!

Nincs elég tanító. A napközis ellátást összevont csoportokban 5 nap alatt 3 különböző nevelővel oldják meg.

Csak s gyerek veszik el a jog útvesztőjében

Kiégett, orientációt vesztett pedagógusok alkotják a megmaradt tanári gárdák zömét.
Lassan elfogynak az elhivatottságból, sorsfeladatként küzdő pedagógusok és csak a megalkuvók maradnak a rendszert kiszolgálva, szenvedve és a gyerekeket szenvesztve.
Fásultság, "megélhetési bűnözés " jellemzi a mindennapokat.
Kevés a tanár, nincs karbantartó és már takarítót találni is nehéz.
A közeg, melyben gyermekeink élnek, a túlélésről szól, az "ezt a napot valahogy bírjuk ki " állapotban.
Napi rendszerességgel ró a rendszer feladatokat a szülőkre, nem is beszélve az elmaradt karbantartásokról, festésről, iskola felújításokról, mely évtizedek óta rendszeresen a szülőkre hárul.
A KLIKK az az állami szervezet, amely rendszeresen jogszabályok és normák áthágására készteti alattvalóit. Fontosabb megspórolni még pár forintot, mintsem valamilyen elfogadható szinten teljesíteni az állami feladatokat.
Sem az eszközök, sem az ingatlanok, sem a dolgozók nincsenek arra alkalmas állapotban, hogy gyermekeink felelős felügyeletét ellássák, nem beszélve arról, hogy munkájuk eredménye a jövőnk, az ország jövője.
"Magyarország jobban teljesít " és "Soha nem volt ilyen jólét a Kárpát-Medencében " jelszavak és kirakat mögött egy erodált, velejéig romlott rendszerben zajlik gyermekeink bántalmazása, megtörése, alattvalóvá formálása.

Bejelentették, hogy a napközis tanítónő nyugdíjba megy ősszel, új ember nincs mert senki nem jelentkezik az álláshirdetésre, az osztályfőnök lesz velük egész nap. A könyvek siralmasak, a tananyag mennyisége sok és ez miatt rohamtempóban kell tanulni. Az épület lehangoló, a wc-k állapota katasztrófa,a menza ehetetlen.

1.Pedagógus asszisztens van több napközis csoporthoz beosztva.
Ha beteg,nem lehet a helyettesítését kifizetni.Összevont csoportokkal tudják csak megoldani,úgy meg nem lehet tanulni.

2.Az elmaradt "helyettesített "szaktárgyi órák miatt, a tananyag feléig sem jutottak el az előző tanévben.
Most ismétlés, majd kezdik (folytatják) az új (előző évi)anyagot. Mikor veszik az ezévi anyagot? 8.évfolyamról van szó! Pályaválasztás előtt!!

Igen, alacsonyak a bérek, rosszak a tankönyvek, hiányoznak szakos tanárok, de legfőképp azt látom problémának, hogy mind a szülők (nagy részéből), mind a gyerekek körében (de leginkább az oktatásirányítók részéről) hiányzik a tisztelet. Hiányzik a bizalom, hiányzik a tudásvágy, hiányzik a figyelem, és az önfegyelem képessége. Közösségben dolgozni csak akkor lehet, ha a fentiek mellett van empátiakészség, és együttműködési hajlam. Ami van, az már maga a borzalom, amit intézményi szinten javítani nem lehetséges. Nem lehetséges oktató munkát folytatni, ha állandóan megzavarja azt a közösségellenesség, az agresszív önzés, a résztvevők semmibe nézése, a romboló akaratérvényesítés. Ott tartunk, hogy az eltévesztett integráció hatásaként, azok szenvednek végig minden órát (nevelőikkel együtt), akik képesek lennének érdeklődésüknek megfelelő képzésben részt venni. Ha? Ha hagynák a fejlesztéstől elgátolt integrált tanulók, illetve az intézményeket agyonterhelő fenntartó szervek szándékában állna a pedagógia, mint szakterület elsőbbségét biztosítani szemben az oktatásban dolgozók agyonterhelésével és végső soron a hivatástudattal bírók kivéreztetésével. Fentiek miatt, hamarosan kezelhetetlenné válnak a problémák, amivel naponta kell megbirkóznunk egészségünk károsításával természetesen, és aki csak teheti elmenekül a pályáról. Mert kibírhatatlanná vált ez a szép hivatás.

Pedagógushiány miatt fiam szegregált intézményében átszervezésre volt szükség, így a súlyosan autista felsős osztály kénytelen volt új terembe és új pedagógusokhoz kerülni. Ennek következtében fiamnak újra komoly viselkedésproblémái lettek...

Általános iskolában 1 évig angol tanár, 1.5 évig fizika tanár nem volt. Megoldás: szakos/nem szakos helyettesítés. Eredmény: csekély. Ugyanez a gyerek, technikum: 1 évig német tanár hiány. Helyettesítés nélkül. Az iskola tehetetlen. A gyerek érdeke nem számít. A fizika tanár nyugdíj elott, csoda hogy van, igen tudjuk... ne mondjatok semmit. Sajnos ebből nem lesz fizika érettségi.
Másik gyerek, gimi, kiégett, minősíthetetlen term.tud. oktatás. Anya mérnök majd elmondja a mozgástant fizikából vagy keresd a neten. A könyv használhatatlan. Magyarból ugyanez. Biblia "feladva " középkori irodalom önálló feldolgozasra (?!) "Házi feladat ". 16 évesen ez igy senkit nem erdekel. A hiany ugyis csak 5 év múlva derul ki... Elkeserítő.
Az egyetemről kikerülő munkaerő használhatatlan Mire betanitom tovább rebben. Igen, van kapcsolat.

Gimnáziumba jártam, nagy terveim voltak, szorgalmasan készültem, de tanároktól semmilyen segítséget nem kaptam. Biológiából szerettem volna emelt szintű érettségit tenni, de a tanár nem ismerte a követelményrendszert, szerves kémiához nem is értett, pedig az fontos része a biológia érettséginek. Házi feladataimat másfél hónap alatt javította ki jobbik esetben.

Magyar tanárral szintén nem voltam elégedett. Illetve tanárokkal, mert 5 év alatt 4 különböző tanár készített minket fel érettségire. Egyik sem tanított meg érvelést írni vagy verset elemezni. Az utóbbi magyar tanár pofára osztályozott, hiába tanultál az órájára. És hab a tortán az volt, hogy mi voltunk az első osztály, akiket ez a tanár életében először érettségiztetett. Egy embernek lett ötös a magyar érettségije, többieknek 3 vagy 2. Én nagyon nem voltam elégedett, ezért fellebbeztem és szereztem plusz négy pontot. Egyik osztálytársam követte a példámat, és nála is találtak plusz 3 pontot.

Matematika volt az egyik kedvenc tárgyam és az is lesz mindhalálig. De ahogy a mi iskolánkba tanították ezt a tárgyat, nem csodálom, hogy a többség utálta. Viszont ez nem a tanár hibája, ugyanis ő egy nagyon kedves, de öreg és beteg nő. Sajnos az igazgatót ez nem igazán érdekli és nem engedi nyugdíjba. Egyszerűen siralmas volt a helyzet, fakultációt is ez a beteg tanár vállalta el. Nyilván nem kaptunk minőségi oktatást emiatt, de ez tényleg nem a tanár hibája volt ebben az esetben.

És ezek után szembesültünk a következményekkel: mi évfolyamunkból a legtöbb embert nem vettek fel egyetemre, én is közéjük tartoztam. Egy évet rabolt el ez a “gimnázium” az életünkből. Nem csak időt, de pénzt is. Magántanárhoz jártam biológiából és úgy javítottam emelt érettségin hármasról ötösre. Legviccesebb az, hogy a magántanárom másodéves orvostanhallgató és egy év alatt bepótolta a 2 évnyi tudást.

Egyszerűen szégyen és gyalázat, ami velünk történt.

Az oktatás pontosan olyan borzmas állapotban van, mint minden más itt Magyarországon. Van egy szűk kb 10%-os felső réteg, akinek minden megadatik kiváló oktatás, kiváló egészségügy, pihenés, magas egzisztencia stb. A többi pedig lavirozik egyéni lehetőségei mezején. Kevés a pedagógusok fizetése? Másé is! Túl vannak terhelve? Mások is! Miért csak 7 perc jut egy gyerekre otthon? Mert a szülők is túl vannak terhelve. A 24 órás napra 36 órás munka jut.
EZ megy évtizedek óta, a világ rohamtempóban fejlődik, Magyarország meg leragadt. A "nekünk is jó volt, gyerekeinknek is legyen jó " mondat mindenapos, holott már nekünk sem volt jó, csak épp nem pusztultunk bele. Senki nem törődik már a másikkal és olyan lebutult nép lettünk, hogy észre sem vesszük, hogy nem azért kell megvenni/ ajándékba adni a szomszédnak a tehenet, hogy neki jobb legyen, hanem, hogy reggel mi is friss tejet ihassunk (mert csak ő tudja megfejni azt a tehenet).
Szóval én kilátástalannak látom a helyzetet, amíg a magyar nép elutasítja a változást, a fejlődést, amíg mindenki annyira túlterhelt, hogy nem tud odafigyelni a másikra, sőt a saját gyermekeire.

Idén elment a fiatal ovónénink máshová dolgozni, mert nem bírt a fizetéséből megélni… Ugyan sikerült helyettest találni, máshonnan csábították el, mert ez egyházi, jónevű ovi.
De ha ez így folytatódik, ki fogja a gyerekeinket tanítani? Ki marad így a pályán, ha a fiatalok elhagyják??

Pedagógus hiány, fizetetlen túlórák, felesleges adminisztrációk, leterheltség, használhatatlan, hibás központi tankönyvek, folyamatos ellenőrzések hiteltelen emberektől, megalázóan kevés fizetés, semmi plusz juttatás, a tudatos lejáratás miatti megbecsülés hiánya, a pedagógus képzés lebutítása = kiégett, motiválatlan pedagógus
Nincs matek, kémia, fizika szakos tanár- megoldás: vonjuk össze a természettudományos tantárgyakat, sőt 1-2. évfolyamon ne is tanítsuk! = Összefüggéseket nem látó tágabb környezetét nem ismerő, lebutított gyerek.
Politika és vallás soha nem volt bevihető az iskolába. Ez mind borul! Miért?

Ez egy jó kerület, mégis érzékelhető a tanárhiány. A mi esetünkben az alsó tagozat 4 éve alatt a gyerekek 3-3 különböző tanítóval és napközis tanítóval voltak. A cserék mögött volt pályaelhagyás, alapítványi iskolába távozás és nyugdíjazás is. A két leghosszabban tanító tanár egyike sem volt gyakorlott a korosztállyal (pályakezdő, felső tagozaton tanító). Ebben a korban fontos lett volna a világos útmutató, annak megtanulása, hogy hogyan kell tanulni. Az angol tanárok évente cserélődnek az angol tagozaton, így csak keveset haladnak előre, mindig ismétléssel, a gyerekek szintjének felmérésével megy el az idő. A matematika tagozaton 1 évig nem volt állandó angoltanár. Az iskolában maradt tanárok maximálisan leterheltek, a feladataik kiosztásánál nem a képességük az ellátásra, hanem a kényszer a mérvadó. Az iskola épületére ráférne a felújítás és korszerűsítés, bár kívülről voltak csinosítások.

< 22. oldal >