A kormányzat április 1-jén tette közzé a hivatalos tankönyvjegyzéket, melyen szinte kizárólag állami kiadású tankönyvek szerepelnek a közismereti tárgyakból. Fekete nap ez a hazai oktatás történetében: adminisztratív módszerekkel, a pedagógiai szempontok figyelmen kívül hagyásával szorítják ki a nem állami kiadók kiadványait a magyar iskolákból. A szakmai versenyt felszámolják, holott még a miniszteri biztos Csépe Valéria szerint is ez a verseny a minőségi taneszközök titka. A valódi választékot állami monopóliumra cserélik, pedig ahogy Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke fogalmazott: „A sokszínűség nem káosz, az uniformizmus pedig nem egyenlő a renddel! A pedagógusoknak szükségük van a széles tankönyvválasztékra.”

A kormány intézkedéseinek végső soron gyermekeink látják kárát, akik így nem jutnak hozzá az őket megillető minőségi taneszközökhöz és modern digitális anyagokhoz. Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke elmondta: több nagyszerűen használható tankönyv immár nem áll a tanárok rendelkezésére, és ezért kevéssé érdekes vagy kevéssé érthető a gyerekeknek a könyv.

Mire is tanítjuk mindezzel a gyermekeket? Megtanulhatják, hogy nekünk felnőtteknek az ő oktatásuk nem fontos, hiszen milliószámra maradnak használatlanok az állami tankönyvek, és helyette a gyerekek fénymásolt papírokból vagy feleslegesen és unalmas munkával lekörmölt órai jegyzetekből tanulnak. A gyerekek is látják, hogy a felnőtt társadalom becsapta őket, és a valódi ingyenesség helyett csupán kölcsönkönyveket kapnak. Azok a gyerekek, akik az év elején kézbe veszik a sokszor beleírásokkal teli használt kölcsönkönyvet, megtapasztalják, hogy az állam igazságtalan, nem gondoskodik róluk, és  magukra maradnak: még a tanáraik sem tudnak segíteni nekik.

Szomorú következménye az egyentankönyvrendszernek, hogy tovább növeli az esélyegyenlőtlenséget. „Nem lehet jó ugyanaz a könyv mindenhol, az ország minden pontján, minden iskolában, minden iskolatípusban, minden gyereknek” – hívta fel a figyelmet Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke. „Az esélyegyenlőségre a differenciálás vezet, az, ha mindenki azt kapja, ami neki való, és ezáltal tud fejlődni.”

Az intézkedés nemcsak a gyerekekre, hanem a tanárokra is demotiválóan hat, hiszen szakmai önállóságuk tovább szűkül. A szabad tankönyvválasztás ellehetlenítése elsősorban épp a legelhivatottabb tanároknak jelent fájdalmas gátat, és ezzel tovább erősíti a tanári kontraszelekciót, növeli a már most is jelentős tanárhiányt. Hogyan is bízhatnánk a pedagógiai munka sikerében, ha közben még annyira sem bízunk a pedagógusokban, hogy megengednénk nekik a taneszköz szabad kiválasztását?

Az egyentankönyvek ellen szülők ezrei tiltakoznak. Szülőként élünk jogainkkal, és ahol megtehetjük, megpróbáljuk mérsékelni a kormányzat rombolását: a tanárok visszajelzése alapján saját költségen megvásároljuk a legjobbnak tartott tankönyvet. Gyermekeink most járnak iskolába, ezért nem várhatunk, és szülőként magunk próbálunk tenni gyermekeink minőségi oktatásáért. Abszurd, hogy a tanárok és szülők százezreinek azért kelljen ma Magyarországon küzdeni, azért kelljen akciót indítani, hogy a gyerekek a tanár által legjobbnak ítélt tankönyvből tanulhassanak! De a kormányzat munkáját, felelősségét szülőként nem vállalhatjuk át. Az oktatás lebutításáért, a differenciált pedagógiai kultúrát ért rombolásért  a mostani kormányzatot terheli a felelősség, amely a döntéséről nem folytatott szakmai párbeszédet, véleményét nem támasztotta alá hatástanulmányokkal; nem csoda, hogy ennek az intézkedésnek a felelősségét a kormány részéről egyetlen oktatási szakember sem vállalta.

A mai nappal a kormányzat kísérletet tesz az idő kerekének visszafordítására, és a Kádár-korszak elavult egyentankönyvrendszerét próbálja ráerőltetni a tanárok, diákok, szülők százezreire. Újabb fájdalmas emberkísérlet ez gyermekeinkkel, melynek kudarca garantálható, hiszen ahogy Gyarmathy Éva pszichológus fogalmazott, nincsen olyan, hogy „egy tökéletes tankönyv,” a legnagyobb szakértő sem tudja létrehozni, még központi akaratra sem.

Az egyre nehezebb körülmények ellenére arra kérjük a közös jövőnkért felelősséget érző pedagógusokat és szülőket, hogy a lehetőségekhez mérten próbálják mégis megtalálni a módot a differenciált oktatás feltételeinek megteremtésére, hogy ezzel megmaradjon a remény, és a minőségi oktatás csíráit egy majdani következő, jobb oktatási kormányzat idejére átmenthessük.

Szülői Hang Közösség

  Megosztás

Szülői Hang