Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Nagyon szomorú, egyben dühítő is, hogy elhibázott, szakmaiatlan, átpolitizált kormányzati intézkedések miatt a közoktatás színvonala egyre csökken. Ezt nem lehet “kézi vezérléssel”, alulról jövő szerveződésben megoldani! Szülőként aggodalommal tekintek a jövőbe… lesz, aki tanítsa a gyermekemet?Pedagógusként elgondolkodom azon, hogy mennyire volt érdemes 10 évet tanulnom felsőoktatásban azért, hogy a létminimum környékén kereshessek… Hiába vagyok elhivatott, ezt a megalázó helyzetet nehéz elviselni.

A pedagógusok túlterheltek. A szomszédos országokban a kötelező óraszám 18, a bérek magasabbak, mint nálunk. A fiatalok nem maradnak a pályán, mert jelenleg a tanárokat az állam nem veszi emberszámba.

Unokámnak a napközis tanára nyugdíjba ment. Január óta mindig más tanár van velük. Az a gyerekeknek nem valami jó. Szerintem nagyon is ráfér a pedagógusokra a megbecsülés.

A tanárok egyáltalán nincsenek megbecsülve, nincsenek jogaik,nem mernek fegyelmezni,nem taníthatnak a megfelelő tankönyvekből,amikből oktatnak,borzalmasak,szégyen a fizetésük stb. A gyerekek borzalmasan le vannak terhelve,a lányomnak 41 órája van egy héten! Sok felesleges dolgot kell tanulniuk,de a gyakorlat nagyon kevés, jobban kellene szemléltetni a dolgokat....

Nagyon komoly, rendszerszintű probléma van vele Magyarországon. A fizetésük jóval a segédmunkások fizetése alatt van.

Kevés tanár, helyettesítés megoldatlan, fejetlenség, aminek ellenére a tanárok és tanítók megpróbálnak erőn felül teljesíteni.Iskolaigazgatók döntésképtelen bábok, úgy kell bólogatniuk ahogy a KLIK kívánja, egy rakás sz.r.

Egyértelműen túl keveset keresnek a pedagógusok, ezáltal csak az elhivatottak maradnak a pályán. Mint szülő azt szeretném, ha a gyermekemmel megfelelően képzett, rátermett pedagógusok foglalkozzanak, akik megkapják az őket megillető megbecsülést anyagi formában is.

Képzettséget nem igénylő segédmunka nem lehetne valós anyagi alternatíva egyetemi végzettségű pedagógusoknak! Szociális, egészségügyi ellátás és az oktatás nem fenntartható pusztán a benne (még) dolgozók elköteleződéséből és lelkiismeretébőől!

Aki marad túlterhelt, nem motivált sem anyagiag, sem pedig erkölcsileg. Így pályaelhagyásra kényszerül, hogy eltartsa magát és/vagy családját.

Szülői tapasztalat: NINCS ELÉG PEDAGÓGUS, már az óvodában szembesültünk, hogy 2 óvónő helyett csak 1-et kaptunk. Év elején 1 hónapig vártunk, hogy osztálytanítót vadásszanak az egyik gyermekemnek, és rengeteg szaktanár is hiányzik a rendszerből.

Ex-pedagógus tapasztalat: a pedagógia munka 70%-a szólt a "papírozásról ", 30 a gyerekről, és nincs támogatás a szakmai fejlődést illetőleg (óraszámkedvezmény, költségek), csak követelőzés (portfólió, kreditek, pályázatírás). Nekem ebből lett elegem.

Három gyermek büszke édesanyja vagyok. A három gyermekem közül az első 1999-ben kezdte el koptatni a magyar közoktatásban a padokat, a legkisebb még mindig a közoktatásban tanul. Vagyis már lassan 23 éve figyelem a közoktatás állapotának lezüllését, szétrombolását, ami kormányoktól függetlenül zajlott.

Az igazi zuhanás azonban 2011-től figyelhető meg. Ez volt az az év, amikor életbe lépett a köznevelési törvény. Azóta eljutottunk oda, hogy a működés alapvető feltételei is akadályokba ütköznek (van-e kréta, vagy éppen takarító személyzet, és elegendő tanár). Veterán SZMK-sként (13 évig csináltam), óvodától középiskoláig láttam, hogyan romlik a helyzet. A teljesen felesleges adminisztratív terhek, a minimális megbecsülés hiánya (nemcsak anyagiakban), az eszköztelenség bármilyen pedagógiai és munkahelyzetben (mert az eszközöket elvették, megvonták - nemcsak az anyagi fedezetet, hanem pl. az önállóságot), és még sorolhatnám - mind arra jók csak, hogy a gyerekeim ne kaphassanak jó minőségű oktatást. Pedig középosztálybeli szülő lennék, akit elvileg támogat a jelenlegi politika. De nem.

Sosem felejtem el az osztályfőnök szekunder szégyenét a szemében, amikor először arra kérte a szülői értekezleten a szülőket, hogy hozzanak be papírt és krétát, hogy tanítani tudjanak. Sosem fejeltem el a gyerekem könnyes tekintetét, amikor a minősíthetetlenül használhatatlan tankönyvből próbált tanulni, és nem volt igazodási pontja, hogy most mit is kellene elsajátítania, mert a tanártól az órán mást hallott. (Helyesen.) Sosem felejtem el, hogy a gyerekem nem bírja kialudni magát, már most tiniként gyógyszert szed a gyomorpanaszaira, mert a NAT túlterheli - pont olyan felesleges dolgokkal, mint a pedagógusokat a hiábavaló adminisztrációval.

Ebben a rendszerben szenved a pedagógus, és főleg szenved a gyerek is - a szülő pedig csak a tehetetlen dühöt érzi, mert nincs hová mennie panaszra.

Csodával határos módon a mi Tanítóink még mindig hisznek a gyermekek jó minőségű oktatásában. Szívvel lélekkel adják át a tudást nap mint nap gyermekeinknek. Ami még fontosabb, hogy mindezt mérhetetlen szeretettel teszik. Pedig volna miért panaszkodni... Például amikor önköltségen vásárolják az írólapot, a technika órára szükséges eszközöket, jutalom matricákat és sorolhatnám. A hangsúly az önköltségen van... 146000ft/hó. Számoljuk ki, hogy ez mire elég havi szinten. Ellehetetlenítik a munkavégzésüket szinte hetente megjelenő új szabályozásokkal. A kötelező tanmenet egy vicc! Persze persze... Nyáriszünetük van... Ön ki bírná a gyermeke oktatását, abból fakadó viselkedés problémáját, neveletlenségét az év 9 hónapjának minden munka napján?! Ha igen... Akkor ugye ez lenne az Ön szakmája, ezt csinálná napi szinten, mert ugye máshol így nem dolgozhatna... Milyen körülmények között és milyen szabályozásokkal végezné ezt szívesen?! És havonta mennyiért?! Ezért állok ki mellettük!

Óriási terhelès van a pedagógusokon általános ès közèpiskolában, illetve óvodákban a jelenlegi sajátos, változásban lèvő világrend közepette. Központosìtott intèzkedèsek,túlzott szakmai ès emberi elvárások, úgy hogy a pedagógusokra ugyanúgy hatnak a negatìv környezeti hatások. A mai iskolás gyerekekhez több türelem ès felkèszültsèg kell, hiszen magas technikai fejlettsèg tapasztalható az èlet különböző területein, ugyanakkor morális èrtèkválság van a társadalmi csoportok minden szintjèn. Kevès a megèrtès, elfogadás, szeretet. Betarthatatlan szabályok nehezìtik az oktatást, kènyszerintèzkedèsek rontják az oktatók hangulatát. Hogyan lehet ìgy hatèkonyan dolgozni??

Két éve van covid. Hogy a bánatban lehet, hogy a gyerekről semmit se tudunk. Öt másodperc alatt elválás az óvoda ajtajában, ugyanez távozáskor 3 másodperc. Mindegy hogy sír a gyerek, vagy éppen leszokik a pelenkáról vagy csak most kezdi az ovit. És nincs alternatíva. Azt se értem, h miért kell ránk erőltetni az osztatlan életkorú maxi csoportokat, rettenetesen felduzzasztott létszámmal. Az iskola? Az alsó tagozatosok olyan épületbe járnak, ami utoljára a hetvenes években lehetett felújítva. A tanárok mind kiöregedőben, nyugdíj előtt.

Kevés a tanár. Ingyen végzik a hiányzó szaktanárok munkáját, hogy a gyerekek tanítása ne csorbuljon. Már szinte mindenki elhagyta a pályát, csak a legelhivatottabak maradtak, mert a gyerekekért még a saját megélhetésüket is hosszú ideje kockáztatják. A hiányzó takarítók, dadusok helyett is dolgoznak. Mert nekik még fontosak a gyerekek. Ők viszik a hátukon a gyermekeink jövőjének terhét. Emellett még a speciális igényű gyerekekre (pl. allergia) is külön figyelnek. Teljes mellszélességgel támogatom a sztrájkot.Addig kell, míg a kormány azt is be nem tiltja jogszabalyban.

A pedagógusok alacsony megbecsültségét, túlterheltségét már több intézményben is tapasztaltuk. Sajnálatos módon továbbra sem vonzó pálya a fiataloknak, sajnos így nem lehet megoldani a problémákat, mindenképp szükség van alapvető változásokra!

Küzdjünk azért, hogy a pedagógus társadalmat munkájához méltón elismerjék és anyagilag is megbecsüljék! Színvonalas és nyugodt munkakörülményeket teremtsen végre az állam és ne lehetetlenítse el a tanárt, mint embert!

Több megbecsülés jár(na) a gyermekeinkkel foglalkozó pedagógusoknak. Szükség van a jó tanárokra, tanítókra, óvodapedagógusokra!

Az önkormányzati óvodánkban 4 év alatt 4 új óvőnő volt a gyermekem csoportjában. Folytonos a cserélődés, aminek elsődleges oka a nevetséges bérezés. A gyereknek ez a folytonos változás nem jó, nyilván. A kitartó óvónőknek szintén nem jó, mert duplázniuk kell, egész nap egyedül 25-30 gyerekkel, idegesek, nyúzottak, kiégnek. Ami a gyereknek megint jó!

Az iskolában is kérdéses, hogy megmarad-e a tanító néni, mert nem lehet megélni a pedagógus fizetésből. Azok a tanítók adnak bele mndent (törődés, odafigyelés, kreaktivtás) az oktatásba, akiknek van valamilyen stabil hátterük. A többiek egy idő után kiégnek és utálják, vagy pályát váltanak, ezt látom magunk körül.
SŐT az oktatási törvény nem ad elég teret a tanároknak, a NAT nem jó, így a gyerekek egy présben vannak, mérhetetlenül leterhelve, és harmadik osztályra elegük is lesz az iskolából/tanulásból. Ismét, senkinek nem jó. Még egy jó tanár mellett is ez történik. Ez tarthatatlan, mert nem normális, hogy a gyermek tudásvágyát megtartani nem lehet, csak ha magánintézménybe viszi a szülő, évi milliós nagyságrendű összegért.

Az iskola gyermekmegőrzővé vált, nem folyik pedagógiai munka, a gyerekekkel (fejlődésükkel, lelkükkel, társas helyzeteikkel, képességeikkel, stb.) nem, legfeljebb a leadandó tananyaggal foglalkoznak, adminisztrálnak, technikai jellegű dolgokkal foglalkoznak csak. Az iskolarendszer nem bátorítja az egyéni megoldásokat, a kreativitást, egyszerűen sivár. Mivel nincsenek megfelelően képzett és megfizetett pedagógusok, állandó a tanárhiány, de kevés van segítő személyzetből, iskolapszichológusból, az iskola nem tudja felkelteni a gyerekek kíváncsiság, tudásvágyát sem. Az iskolarendszer azonnali és teljes átalakítására, a tanári, pedagógusi fizetések azonnali és radikális emelésére lenne szükség, hogy valóban elhivatott es jő pedagógusok tanítsanak, foglalkozzanak a gyerekekkel, nagyobb önállóság, kreativitás és jóval kevesebb adminisztráció jelenjen meg az iskolákban.

13. kerületi általános iskolában, remek, elhivatott tanárok küzdenek megélhetési gondokkal, illetve a tankönyveket/módszertant érintő korlátozásokkal. Egyre több tanár megy el ebből az iskolából is, új pályát, jobb megélhetést keresve. Siralmas, hogy az tanterembe az ablakra árnyékolót a szülőknek kell venni, sőt még a tábla beszerzését/elsős vonalalazás felfestését is mi, szülők álltuk. (Mindkét gyermekem osztályában)

A korrekt bérezés a minimum. Emellet a gyerekek (a jövőnk) érdeke, hogy a tanár leginkább a saját dolgát végezzhesse szakszerűen, szeretettel, megújulva. Kevesebb adminisztráció, kevesebb lexikális tudás (csökkentett/más tananyag), több tudásfeldolgozás, több segítő kolléga, jobb körülmények, több és jobb eszközök, előrevivő képzési lehetőségek.
Kevesebb diák jusson egy tanárra minden életkorban, vagyis több tanárt engedjenek tanítani, ha még egyáltalán marad.....

A sok felesleges adminisztráció, és a pedagógushiány miatti túlterheltek a pedagógusok, ennek ellenére lelkiismeretesen felelősséggel oktatják gyermekeinket, de lassan nem lesz aki oktat...

Az iskolák kézivezéreltek a tankerületektől. A pedagógusok túlhajszoltak,fizikailag és mentálisan is egyre terheltebbek, és ez sokszor a gyerekeken csattan. A bántalmazó hagnem napi szinten megjelenik. Nincs elég tanár és tanító,aki van, sokszor nem felel meg a pálya alapvető követelményeinek emberileg. A tananyag katasztrofális, olyannyira nem készíti fel a gyerekeinket semmilyen, az ő életükben várható kihívásra, hogy az már bűn. Teljes mértékben hiányzik a szellemiség. Az utolsó mohikánok, azok a gyerekszerető, fantasztikus pedagógusok, akik még a pályán vannak, egyre reménytelenebb és elkeseredettebb módon küzdenek, napról-napra. Teljes változásra van szükség. Szeretetteli, anyagi és erkölcsi megbecsülést is mutató, nem a versengést, hanem az együttműködést támogató, hasznos tudást adó oktatásra!!!

Túl sok joguk van a gyerekeknek, míg a pedagógusok keze meg van kötve. Egy olyan esetnél ahol a pedagógut bántalmazza illyetve sértegeti a diák igeni had vághasson vissa a neveletlen gyereknek, mert ha a szülő nem képes megnevelni gyermekét akkor ki más tegye ezt. Régen nem volt ebből probléma akkor most se legyen. Több pénzt és több jogot a pedagógusoknak.

A tanárok megbecsülése anyagi és erkölcsi szempontból is fontos, hiszen ők tanítják a következő nemzedékeket. Ha nincs kiszámítható életpálya, anyagi megbecsülés, sőt alig tud megélni egy tanár akkor előbb-utóbb elhagyja a pályát.
Sajnos már 15-20 éve is leginkább azok mentek tanárnak, akiket más főiskolára nem vettek fel és közülük csak kevesen tanítanak. Nagyon kevesen vannak, akik elhivatottak és tényleg pedagógus vénával rendelkeznek.
Amíg nem teszik vonzóvá a tanári állást, sajnos a színvonal és a tanárok száma is csökkenni fog.
Sajnos sokan gondolkoznak úgy, hogy neki sem jobb, miért legyen akkor a tanárnak jobb? Nem, nem normális hogy bárkinek 100-200ezer forintból kell 2022-ben megélni!!! És nem csak azért, mert diplomával rendelkeznek!
Az óraszám is csak egy alap, nem azt jelenti h a megtartott óra után a tanár eldobja a krétát és nem csinál mást!
Kiállok azért, hogy nekik jobb legyen anyagilag, meg munkafeltételek szempontjából is. Azért, hogy a mi gyerekeink jövője is jobb legyen!!!

A nagy létszámú osztályokban, nincs lehetőség az egyéni bánásmódra és figyelemre. A különböző adottságú gyerekekkel azonos ütemben kell haladni, így annak a gyermeknek, akinek több odafigyelésre, magyarázatra van szüksége, behozhatatlanul lemarad. Az olyan osztályoknál, ahol az osztály egésze tanulási nehézséggel és figyelemzavarral küzd, ott sem a tanmenetet, sem a fegyelmet, így "normális " tanórát sem lehet tartani, ha nem engedik az osztály bontását. Nagyon magas a fizetetlen helyettesítések óraszáma. Szükséges lenne alsó tagozatban nem loholni, hanem sok ismétléssel, gyakorlással értő, író, olvasó gyermekeket nevelni.

A pedagógus hiány a mi iskolánkban is jelen van. 2. osztályos gyermekemnek év eleje óta nincs magyar tanára, de a másik gyerekemnek se lesz, mert oltás hiányában el kell hagynia a pályát. Egésznapos iskola helyett a 2.-osnál napközi van. Egy bölcsész végzettségű hölgy személyében. Miért jobb egy oltott diplomás egy oltatlan pedagógusnál? De több évfolyamon is probléma van: matek, fizika, kémia, angol. Több gyógy- és fejlesztő pedagógus is kéne, mert vannak lemaradók de nem mindenki tud ezért zsebbe nyúlni. A magán fejlesztők pedig drágák. Több differenciált oktatás, kevesebb központosítás kellene, hogy mindenki a saját tempójában sikereket megélve tanulhasson.

A leírtakkal egyet értek. Mindegyik probléma. A fentieken túl még úgy tapasztaltam, hogy a vezető kiválasztásánál - amit központilag tesznek meg és a helyi szervek véleményét figyelmen kívül hagyják - fontosabb a párthűség, mint a hozzáértés.

Túlterheltek a tanárok,nincs szakember,nincs gyógypedagógus.

Az oktatási rendszer elavult. Nincsen modernizálás, rengeteg a felesleges tananyag, ami évről évre csak bővül, nagyon kevés a gyakorlati feladat. A tanárok nagy része demotivált, nem érti a szót a fiatalokkal, nincs ideje érdekességek hozzáfűzni a tananyaghoz, csak a tankönyv. Nincs a tanárok-diákok között személyes kapcsolat. A tanároknak mindent adminisztrálni kell.

Tanár, szülő és gyermek is túlterhelt. A tanárok anyagi és erkölcsi megbecsülése is nagyon fontos a megfelelő tanítási színvonal biztosítása érdekében.
A tantárgyak tananyag mennyiségének csökkentése feltétlenül szükséges. A különböző tudományokat megszerettetni és nem megutáltatni kellene. Mivel a gyermek nagyon sok időt tölt az iskolában a tanároknak a tanítás mellett nevelő szerepe is kellene hogy legyen és maradjon. Ehhez az ő túlterhelésük csökkentése is szükséges. Hol marad a gyerekek számára a 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás az iskola utáni órákig tartó tanulás mellett. Miért terhelik őket jobban még a felnőtteknél is ?!?

Probléma csupán az hogy a hibás döntések miatt rengeteg tanár elment az iskolákból. Kötelező oltás, kevés megbecsülés. Álljunk ki a gyerekeink és tanárok mellett !!!

Nagy osztálylétszám mind az ovikban,mind aziskolákban...ez tovabb nehezíti a pedagogusok dolgat es a gyerekeknek se nem egeszseges se nem kenyelmes, ilyen letszam mellett lenni egy legterben napi 8 orakat... Emellett nem jut rajuk megfelelo figyelem, nincs mod arra, hogy az esetleges egyeni igenyek,kepessegek eszrevehetok legyenek. Es mindezt tulterhelve, alacsony berezes mellett vegzik az ovonok,dadusok,tanitok...

A pedagógusokat sajnos nem becsülik meg! Nincs tisztelet,nincs méltó fizetés. A tanár hiány rettentő terhet nyom a jelenleg még dolgozó pedagógus szakemberekre. Ezen változtatni kell!

Tiltakozom a pedagógusok túlterheltsége (önértékelés, tanfelügyelet, minősítés, magas óvodai csoportlétszámok,stb.), az alacsony pedagógusbérek, a kifizetetlen helyettesítési és túlóra díjak, a nevetséges közalkalmazotti bértábla ellen, melyben nincs különbség a 2 éve, vagy 32 éve dolgozó asszisztens, dajka, konyhai alkalmazott, stb. fizetése között.

Az oktatásról lesújtó véleménnyel vagyok.Két gyermeket nevelek és rengeteg rossz tapasztalatom van.A tanárok nem ritkán a gyereknek panaszkodnak a leterheltségről mintha köze lenne hozzá kérik a diákokat,hogy menjenek a magánóráikra ahol valamit még el tudnak sajátítani.Rengeteg felesleges tananyag,nincs idő elsajátítani tananyagot csak rohannak tovább felületesen és persze a szülőre marad aki ha tud fizet magánórát. Többször volt olyan,h hetekig tanári felügyelet nélkül kint voltak az udvaron,mondván h nincs tanár aki felügyeljen rájuk.
Az,h már nincs étkezési lehetőség és azt eszik amit a szülő pakol be és megeszik a lépcsőn ehhez képest már semmi és hogy a testnevelés órák csak papíron vannak megtartva igazából sosem,persze itt is a szülő fizet ha azt akarja h mozogjon a gyerek.
Hihetetlen,h a jövő nemzedéket ilyen silány “oktatásnak “ tesszük ki,ahol vagy bejön tanár órára vagy nem, vagy leadja az órát vagy tanuld meg otthon vagy betesz ez rendszeres volt egy-egy filmet h ne unatkozzon a gyerek.Van olyan h alszanak a padon mindenről felvételem van és senki nem szól h kérlek ez egy iskola lenne hiszen nem csak otthon kellene nevelni a gyereket.
Még az is előfordul h iqost szívnak órán persze ez senkit nem zavar és nem veszi észre.
Egy szóval hatalmas gond van az oktatásban sajnálom h ebben a társadalmi hanyatlásban kell a gyermekeimet nevelni.
Üdvözlettel

Két fiam jár középiskolába. Sajnos a pedagógushiány állandó, amely a diákok tanulását nagyban befolyásolja.
Úgy tapasztalom, hogy a magas számú órarend miatt a gyermekeink túl vannak terhelve. A napi 7-8 tanóra után készüljenek még a következő napra is. Vannak olyan tantárgyak , melyeket fél- ill. egy évig tanulnak csak, ezek elhagyhatók lennének, megkönnyítve a diákok és tanárok mindennapjait.
A magas osztálylétszámok miatt a gyakorlati oktatatás minősége sem a legmegfelelőbb.

Nagyon kevés a pedagógus, az óvodában komoly gondok vannak már. A nagyobbik kislányom osztálya pedig elvesztette a német tanárát, mert nincs beoltva. Ez tarthatatlan!

Én azt látom, hogy a túlterhelés miatti fáradtság ellenére is nagyon igyekeznek, sokkal többet érdemelnek ennél!

A tanárhiány valós jelenség. Egyik gyermekünk általános iskolájában a nyugdíjas matektanárt kellett visszahívni, mert nem találtak a posztra megfelelő embert, de több tantárgynál is hasonló a helyzet. A másik gyermekünk iskolájában (pedig az alapítványi iskola) éves szinten hagyják ott a pályát a pedagógusok. Idén érettségizik és nem tudtak informatikát tanulni mert nem volt aki tanítsa. A mozgókép és média választható érettségi tantárgy volt, de nem tudnak belőle vizsgázni a gyerekek, mert szeptembertől nincs tanár, aki tanítsa. Túlterhelt pedagógusok, alacsony bérek ,az iskolák működése nehezen biztosított. A bürokrácia túlszervezett, még egy doboz kréta beszerzése, vagy egy javítás, karbantartás is hosszú időt vesz igénybe. A felesleges többlet adminisztráció rengeteg energiát vesz el a tanároktól.

Tulságosan centralizált a rendszer. Semmilyen tekintetben nincs autonómia az intézményekben. Az intézményvezetôk csak a rendszer bábjai. A pedagógusok rendkívül túlterheltek, eltűnt a klasszikus osztálytanító ês napközis tanító feladatkör. Az ebêdeltetés, délutáni levegôzés nem számít bele az óraszámba, pedig ekkor is végzünk nevelô munkát. Azok tankönyvek, melyeket a tanulónkénti "fejkvótában " rendelni lehet, rendkívül alacsony színvonalúak. A gyerek istúlterheltek (tanórákba beépített hitoktatás, heti 5 testnevelés a tárgyi és tornatermi feltételek hiányában). A problémákat hosszan lehetne sorolni.

Elavult tananyag. Kiégett pedagógusok. Agyonhajszolt gyerekek. Minden évben azt gondoljuk, ennél már nincs lejjebb, és minden év rácáfol erre sajnos. Most kell változtatni, és akkor 10 éven belül felcsillanhat a remény, hogy normális, életvidám gyerekeket nevelünk.

Még nagyobb problémának érzem az alacsony béreknél a megbecsülés hiányát.

Pályakezdő tanár vagyok, mivel nyilvános a bértáblánk, mindenki láthatja, hogy a szakmunkás minimálbért kapom.
Előfordult már, hogy miután a diákomnak szóvá tettem, hogy tanulni kéne a dolgozatra, ő úgy vágott vissza, hogy "Ja mert nézze meg, maga mire ment a tanulással. A nyolc általánost végzett árufeltöltő is többet keres. "
És nem volt mivel visszavágnom. Igaza van.

A Tanári kar egyre kevésbé elhivatott, rossz minőségű órákat tart vagy éppen napi 3-4 órát helyettesíti azokat akik elhagyták a pályát! A diákok oktatása nem megfelelő ezzel szemben a követelések nőnek csak éppen a tananyag nincs megfelelő formában átadva!!!

A pedagógusok szabadsága nem érvényesíthető, alulfizetett tanárok, tanítók, emiatt szinten aluli oktatáspolitika, tarthatatlan az oktatási színvonala. Azonnali változást akarunk!

NAGYON NEM VAGYOK KIBÉKÜLVE AZ ONLINE OKTATÁSSAL NEM ÉRTÜNK HOZZÁ

Az állami oktatásban még szívvel-lélekkel dolgozó tanárok/tanítók mind hősök. Aki ilyen körülmények közt még nem vesztette el a motivációját, azt már csak a gyerekek szeretete és a hivatástudat tartja fent. Mert a fizetése már biztos nem...

A gyermekekkel dolgozó szakemberek alulfizetettek, nagy hiány van belőlük, emiatt a tanárok közé egyre képzetlenebb emberek is bekerülhetnek, iskolapszichológusok (stb.) közül pedig egy szakember jut több intézményre, ami természetesen nem elég. A gyermekek és szülők számára sokszor elérhetetlenek azok a szakemberek és lehetőségek, amikre szükségük lenne, és ami jogilag megilletné őket. A túlterheltség minden szinten ront az oktatás minőségén, és még azoknak a szakembereknek a kedvét is elveszi, akik a maradék lelkesedést képviselték.

Abban az iskolában , amelyben a fiam tanul nem érzékelünk problémát. Még csak alsós, és a tanító nénik kiválóan ellátják a feladatukat, itt egyenlőre nincs gond. Viszont sok tanár ismerősöm van Baranyában, illetve sok cikket olvasok a témában és úgy vélem Magyarország helyzete rendkívül aggasztó, és a probléma exponenciálisan nő. Időkérdése, és ha nem változik semmi, az oktatás össze fog omlani. Bár férjemmel mindketten szorgalmasan dolgozó értelmiségiek vagyunk, félő , hogy egy fizetős oktatási rendszerben nem tudnánk fiunkat taníttatni, márpedig egyértelmű, hogy a jelenlegi kormány ezt irányt tartja. Fájdalmas bele gondolni, hogy ha ez így folytatódok, nem lesz esély gyermekeink színvonalas oktatására közintézményekben, állami finanszírozással.. A pedagógusok több megbecsülést érdemelnek! Rendkívül fontos a munkájuk!

A Nemzeti Alaptantervvel vannak nagyon komoly problémáim.

Az általános iskolánkban a délutáni felügyeletet le kellett rövidíteni mert nincs megfelelő mennyiségű pedagógus. A gyereket iskolán kívül tanárhoz járatjuk mert a magas osztály létszám miatt kevesebbet tudnak foglalkozni vele. Teljesen elmaradott az oktatási rendszer, már nem lexikális tudásra lenne szükség, több kisebb csoportos probléma megoldásra koncentráló feladatokat kellene adni a gyerekeknek. Napi szintű IT eszköz használat felkészítené őket a mindennapi gondok leküzdésében.
A pedagógusok megpróbálnak mindent megtenni, de sajnos a teljes képet nézve ők sem tudnak csodákat tenni.
Minden olyan megmozdulást, kezdeményezést támogatunk ami a tanárok megbecsülését megélhetését és a diákok fejlődését előrébb viszi.

Kétsegbeejtő az oktatás helyzete, amit a kormányzat egyetlen sarkalatos pontján sem hajlandó kezelni, pedig ilyen egyre több van.A jövőnk minősége múlik azon, hogy gyerekeinkből mennyire képzett felnőttek lesznek! Aki ezt nem érti és nem tartja felelősnek magát érte,és bár tehetne ellene, de mégsem tesz az nemzetellenes bűnöző!

A színvonal romlik a túlterhelés miatt. Ügyeleti és helyettesítési díjainkat nem fizetik ki. Nincs segítségünk ebédeltetéshez,btmn-es és Sni-s tanulókhoz. A portfólióval a mesterpedagógusi dolgokkal egymás ellen próbálnak feszíteni bennünket. Szulok sokszor ellenségesek.

Aránytalanul sokat helyettesítenek, de pénzt nem kapnak érte. Túlórát csak a falusi iskolákban fizetnek! Felháborító!!!
Felső tagozaton tanító pedagógusok pedig 2-3-4 iskolában látják el a szakos ellátottságot! Gyerekeim gyakorlatilag velejéig kiszívott, de robotüzemmódban dolgozó tanárokat lát.
Nagyon sajnálom, mert sok a tehetséges tanár, de versenyre vinni a gyerekemet nincs energiája és pénze. Az online versenyekre sem kapnak szakköri órát, hiszen más falvakban vannak kint.

A fizetések alacsony mértéke miatt a szakemberek nem vállalják ezt a munkát, mert rengeteg bajlódással jár az üvöltő, verekedő, néha a saját nevelőjére késsel támadó, stb. majdnem felnőtt fiatalok ellátása, felügyelete. Az itteni vezető nő saját bevallása szerint ott tartanak, hogy bárkit felvesznek az utcáról, csak jöjjön. Én meg rettegve nevelem a 3 gyermekem ezek az események mellett. Van, hogy 1-2 hetente itt a mentő különböző okok miatt.
Tehát a minőséget csak pénzzel lehet megfizetni. Az elhivatottság még nem elég!

Tanárdiplomám kézhez vétele után egy percet sem tanítottam állami iskolában. Helyette szakterületen maradva igyekeztem gyakorlati tudást szerezni, hogy ha végre megéri elkezdenem/visszatérnem, legyen ilyen ismeretem is.

Házastársam gyakorló pedagógus, mivel szakközépiskolában, csak volt. Mára csak oktató, mindenféle törvényi védőháló nélkül. A fizetése nem több, mint egy középiskolai végzettségű RIASZosé.

Gyermekem folyamatosan panaszkodik az iskolára, a tanárokra, az osztálytársaira. Jóeszű, jólelkű gyerek, de motivációja már most, általános iskola felső tagozatán közelít a bányászbéka hátsójának magasságához. A legszörnyűbb, hogy én sem tudok aktív segítséget nyújtani neki, mert az őt oktató kollégák megnyilvánulásait nem tudom enyhíteni. A gyereket direkt bántó, megkeseredettséget és rosszindulatot tükröző megnyilvánulásokról van szó.

Egyedülálló édesanya vagyok, aki pedagógusként dolgozik. Felháborítónak tartom, hogy sokan azt gondolják, az óráira nem készülő, szakértelemmel nem rendelkező, túlfizetett pedagógus vagyok, aki mást sem csinál, csak a szüneteket élvezi.
Fogalma sincs az embereknek arról, mennyire lekiismeretesen végezzük a munkánkat nap mint nap, sőt, hétvégén is! Mindezt alulfizetett munkaerőként, a jövő nemzedékét nevelve, tanítva. Ideje felszólalnunk. Elég volt!

A szakemberek hiánya a közvetlen környezetünkben is észlelhető, ráadásul a következő pár évben többen nyugdíjba mennek, fiatal pályakezdő jelentkező alig. Sajnos e mögött a megbecsülés hiánya az átlag alatti alacsony bér a legnagyobb probléma.

A pedagógusok túlterheltek, túl sok a felesleges adminisztráció, ami miatt kevesebb idő és energia marad a gyerekek fejlesztésére, a minőségi és szeretetteljes gondozásra. Nagyon alacsony szinten van az erkölcsi és az anyagi megbecsülés,ráadásul a minősítések is plusz terhet rónak a pedagógusokra , ezért sok pályakezdő,- sőt, akár több éve a hivatását gyakorló pedagógus is-inkább pályát módosít. Az nevelő-oktató hivatást végző szakemberek a következő generációt készítik fel az életre,akik a társadalmunkat fogják alkotni, ezért fontos lenne a pedagógusok munkájának elismerése és támogatása.

Testnevelő tanári diplomám van. Már több iskolába jelentkeztem, viszont hiába a borzasztó tanárhiány, a tapasztalatom az, hogy szinte mindenhol OKJ-s edzők látják el a testnevelő tanárok munkáját és nem kellenek a diplomás pedagógusok. Elszomorító, hogy amíg 6 évig tanultam az egyetemen, "versenyeznem " kell egy maximum 2 évet tanult, 1 sportághoz "értő " edzővel.

A gyerekeket teljesen felesleges adathalmazzal tömik.Betöltik a vödörbe, a másik oldalon kifolyik.
Nem lényeg a tényleges tudás, a gondolkodásra való képesség fejlesztése. Az agy és működése nagyjából változatlan. Az információs robbanás,a technikai fejlődés más oktatási módszereket kívánna, nem a 100 évvel ezelőttieket, vagy agymosással visszalépve egy letűnt világ ideáinak "oktatására ".
Alsós gyereknek is, szülőnek is iszonyúan megterhelő a napi 7-8! óra.

Nincs elegendő óvoda pedagógus így a gyerekem jó esetben sem tölt 2 óránál többet egy napból óvónő jelenlétében. Így képtelenség felkészíteni a gyerekeket az iskolára.

“Pályakezdő” pedagógusként a gyerekektől származó mérhetetlen szeretet az egyetlen dolog, ami a pályán tart (még). A szörnyen megalázó bérek mellett, ami még jobban elszomorít, az a kollégák egymás iránti gyűlölete, a versengés, hogy ki a jobb. Olyan kevés ember dolgozik már ezen a pályán, ha ez tovább folytatódik, senki nem marad, aki minőségi oktatást nyújtson. Szomorú, hogy idáig jutottunk; a másik támogatása helyett, a másik eltiprása lett az új erény.

Nincs a fiam óvodájában elég délutános óvónő csak fejlesztő pedagógus.A másik gyermekemnél sorra maradnak el az órák a középiskolában mert nincs tanár aki megtartaná az órákat.Hát kérem szépen ez nem normális állapot.

A tanárok semmibevétele a vezetés által,konkrétan a Szakképzési Centrumok részéről, ahol a tanárt lefokozták oktatónak, ahol a kapkodás a jellemző, a négyéves képzés folyamán a változtatások( mellékszakképesítés bevezetése), nem megfelelő tájékoztatás a tanár, a diák számára a kimenetről, felsőbb utasításra "nem lehet buktatni " és ha mégis buktat a tanár a pályaszélére kerül, nincs szakos (biológia szakos egy egészségügyi technikumban) tanítja, aki kapja terhelve a másik oktatót nem beszélve arról, hogy ez mekkora hátrány a gyereknek.A napi 8-9 óra.

Itt mindennel problèma van... Amikor az ember nem tudja miből fizesse ki a szàmlàit, vagy miből vàsàroljon be a boltban, akkor nem tud szìvvel-lèlekkel, feszültsèg nèlkül dolgozni. Ràadàsul az emberhiàny, az eszement, felesleges elvàràsok, papìrmunkàk ès a nem megfelelő körülmènyek miatt, sokszor dupla annyit dolgozni... szegèny gyerekek!

A döntéshozók cinikusan és lenézően viselkednek a tanárokkal szemben, sőt szándékosan ellenük hangolják a velük amúgy sem szolidáris társadalmat is, aminek az az eredménye, hogy NAGYON NEM JÓ PEDAGÓGUSNAK LENNI MA MAGYARORSZÁGON. Azok az emberek, akik az óvodákban, iskolákban, szakiskolákban, gimnáziumokban a gyerekeink nevelésével, tanításával töltik a munkaidejüket - a közhiedelemmel ellentétben - szellemileg, fizikailag és idegileg is rendkívül megterhelő, igénybevevő, nagyon felelősségteljes és fárasztó ugyanakkor valóban szép feladatra vállalkoznak. Sajnos a feladat szépsége sem tudja feledtetni a lehetetlenül kevés fizetést és a teljesen fölösleges plusz terheket. Néhány éven belül nyugdíjba megy az a generáció, akik még akkor kezdték a pályájukat, amikor sokkal alacsonyabb óraszámban, kevesebb teherrel, összehasonlíthatatlanul emberibb hangulatban, viszonylag alacsony (de nem a legalacsonyabb) fizetésért elég nagy szabadságban és nyugalomban dolgozhattak, és ezért hűségesen kitartottak. Ők legalább negyedét jelentik az aktív pedagógusoknak. Nem lesz helyettük senki, aki tanítson. A 10 éves gyerekemnek, mire gimnáziumba megy, egyszerűen nem lesz, aki fizikát, matekot, biológiát, földrajzot, idegen nyelvet… tanítson. Felfoghatatlan, hogy ez megtörténhet, hogy hagyjuk, hogy megtörténjen.

Négy gyerek nevében írok. A legnagyobb budapesti középiskolába jár, a többiek általános iskolába, három különböző intézményben a négy gyerek.
A legnagyobb tiszteletem a legtöbb pedagógusnak, csak is az ő lelkiismeretük és elköteleződésük tartja még ezt a rendszert, amely eleve elavult (már 30 éve az), a mértéktelen lexikális ismeret biflázását tekinti tudásnak, korrepetív, gyengeségre fókuszáló, mindenkit egyformán butára vagdosó, unalmas és demotiváló.
Készségek fejlesztése nem történik és egyre kevésbé képes a nagyszámú sajátos nevelési igényű gyerek fogadására, fejlesztésére. Gyakorlatilag csak nappali gyerekmegőrző ebben a formában. 45 percesre szétdarabolt, összefüggéseket és kapcsolódásokat figyelmen kívül hagyó tantárgyak, a tanárokat nehezítő felesleges adminisztrációk, a tanári pálya társadalmi megbecsülésének hiánya és a “kimagaslóan” alacsony bérezés együtt vezet oda, hogy mind a szülő, mind a tanár és leginkább a gyerekek napi szinten elszenvedik az értelmetlen időtöltés okozta frusztrációt.
Amikor azt mondom a gyereknek, töltse olyannal az időt, amit szeret, ezért órán csendben olvas, a tanár neki egyest ír be, míg a tanulók többsége minősíthetetlen módon viselkedik az órán. Vagy testnevelés órán tessék, lehet kondizni a gyéren felszerelt teremben, csináljanak azt, amit akarnak, tornázgassanak, a tanár veszi a laptopját és csinálja a maga dolgát, de a gyerektől elveszi a nyelvkönyvet, amiből készülne külön órára. És igen, a 10 óra után megy külön németre, matekra meg edzeni meg mindenhova, amit napközben megtehetett volna. Mert nem volt tanár, nem haladtak a tananyagban, nem értik, de ezzel nem foglalkoznak.
A kovid teljesen szétszedte a gyerekeket, szociális készségük, kommunikációjuk visszaesett, egymáshoz kapcsolódni nem tudnak, de megy a minősítő-bántó-kiközösítő gyakorlat. Erre aztán végképp nincs a tanárnak ideje és ereje.
Mélyreható és gyökeres változásra lenne szükség.

Alsó tagozatos gyermek szülője vagyok.
Kevés a pedagógus a gyerekek számához képest, túl sok az adminisztráció, megfáradtak a tanárok, nincs kedvük/idejük minőségi oktatást nyújtani. Ha elmegy egy tanár (jobb esetben szülni, rosszabb esetben végleg) nyugdíj mellől tudnak csak visszahívni valakit.
Alsó tagozatban nincs idő az alapok minőségi elsajátítására. Nem jut idő odafigyelni a ceruza fogásra, írás közbeni testtartásra, a több irányú elmagyarázásra, a betűk, számok szépírására.
Az előgyártott munkafüzetek miatt a gyerekeknek nem kell annyit írni se betűt, se számot, így nincs berögződés.
Az olvasókönyvi szövegek kor idegenek, olyan szavakat kell olvassanak, amit néha még mi se értünk.
A tankönyv (ha már vissza kell adni), legyen tankönyv, ne munkatankönyv.
Az emelt óraszámos oktatások miatt nehézkes az iskolaváltás.

A mindennapos tesi miatt heti 2x 8 órája van a gyereknek, de mivel a 24 osztályra 1, azaz 1 tornaterem van az órák minősége ?. Fölöslegesen vannak terhelve. Annyi tankönyve van a gyereknek hogy alig bírja el, felét nem is használják mert használhatatlan, de vinni kell. Inkább fizetnék a tanulhatóbb jobb minőségű és tartalmú könyvekért.

Óvodapedagógus vagyok, több csoportos óvodánkban egyik pedagógusnak sincs váltópárja. Pedagógiai asszisztens van délután a gyermekekkel, ha ő lebetegszik (ami jelen helyzetben elég gyakori) reggeltől estig vagyunk a gyerekekkel. A fizetésünk arra sem elég, hogy albérletet tudjunk fizetni, a sokat irigyelt szabadságunkkal konkrétan semmire nem megyünk, mivel úgysem tudjuk kivenni, csak a nyári zárás idején. Akkor is dokumentációval,szervezéssel, tervezéssel is foglalkozunk. Nehéz a helyzet, de tudom, hogy mindannyian szeretjük a munkánkat ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Viszont nagy a teher, nem véletlenül kéne az óvodapedagógusoknak is párban dolgozni (ami évek óta nem teljesül). A megbecsülés a terhekkel ellenben szinte nem is létezik.

Rettenetesen félek, hogy idén a kisfiam óvodába megy, mert tudom, hogy a helyi óvodákban rémesen sok a probléma. Pont a mi körzetünkben létszám hiány van, és nagyon szomorú vagyok, hogy nem tudják megoldani a felelősök. Teljes szívből a pedagógusok mellett állok, és támogatom őket, hogy több megbecsülést kapjanak, mert így pár év múlva nem tudom, ki fogja a gyermekeimet tanítani ..

Az egész pedagógusszakma egy vicc Magyarországon. A megbecsültség, elismerés, túlterheltség, illogikus döntések olyanok részéről akik talán gyerek közelében még nem is voltak. ...És vicc a pedagógusok fásultsága is. Mert aki elhivatott, fikarcnyi energiája sincs már tiltakozni.

És ami most a leginkább a bögyömben van,: kötelezően beiskoláznak egy extrém koraszülött kisfiút az ismeretségi körömből, csak azért, mert merészelt 2015. szeptember 1, 0:00 előtt megszületni, augusztusban december helyett. Aki még 2016-ban sem jutott haza életében először a kórházból, mert az életéért küzdött. Siralmas az egész döntés az OH részéről!

Az óvodába járó gyermekek olyan családokból érkeznek, akik hátrányos helyzetű családokból, minimálisan normális értékrenddel, normarendszerrel rendelkeznek.Sem az õ részükről, sem a vezetés részéről nem rendelkezünk támogatással. A fizetés pedig egyenesen szégyen és vérlázító. Semmi elismerés, semmi sikerélmény. Csodálkozunk, hogy lassacskán kiégünk?!

Pedagógusként dolgozom, diplomáztam, minősültem, ami a bérezésben nem jelenik meg, sem a túlóra, mert az ebben a szakmában papíron nincs. A mindennapi felelősséget vállalom a gyerekekért, az ő érdekeiket nézem, nem csak ott, a tényleges munka közben hanem azon túl is, kapcsolatot tartok családdal, utána járok dolgoknak. Tiszta szívvel végzem a hivatásomat, de amikor boltba kell menni, számlát kell fizetni el vagyok keseredve mert ebből a fizetésből nem sok mindenre jut. Akkor nem érzem azt, hogy megérte ezt a szakmát választani, nincs megbecsülés, sem tisztelet a szakma iránt. Elkeserítő, és igen, lehet váltani, de ha mindenki vált, akkor ki lesz a gyerekkel?!

A pedagógusoknak sajnos már nincs társadalmi megbecsülése és erről nagyrészt a politika tehet. A 6 millió virológus és pedagógus országa lettünk :-( Sok szaktanár hiányzik, kevés a szabadság, túlszabályzott a NAT, rosszak a tankönyvek. Államosított butítás folyik. Gyermekeim szerencsére nem állami iskolába járnak, így van összehasonlítási alapom - én utóbbiban tanítok.

A mi óvodánkban jelenleg 6 óvónő hiányzik. A hiányukat pedagógiai asszisztensekkel és nyugdíjas óvónőkkel próbáljuk pótolni. A délutános hetemen heti kétszer délelőttre be kell segítenem a szomszéd csoportba. A kolléganőm ugyanígy tesz a délutános hetén. Az adminisztrációs munkánk egyre több és gyakran teljesen felesleges. A dadusaink és bölcsödénk dolgozói többet keresnek kollégáinknál. És nem az ő fizetéseiket sokallom. Szomorú és kilátástalan a helyzetünk!?

A gyerekek hatalmas tananyagokat tanulnak meg teljesen feleslegesen, hogy 1 hét múlva elfelejtsék. A tanárok leterheltek és kiégettek. A folyamatos karanténok és tanárcserék mentálisan is megviselik a gyerekeket.
Ha nem viszünk WC papírt és szappant az iskolába akkor nem lesz.
A könyvek elavultak, a tananyag előző századi. Digitalizációról, modern eszközökről sokan nem is álmodnak.
Az úgynevezett ingyen oktatás vagyonokat emészt fel a szülők részéről.

A gyerekeket túlterhelik az iskolában. Míg a mi időnkben az óvodában iskola felkészítés működött, most már gyermekmegőrzés, ez is van a leírásban, mert a gyereknek nem kötelező semmi. Ez hogy lehet ?? Fizetek az iskola felkészítésért magánba. Az iskolába lehetetlen órákat hoznak létre. Ahelyett hogy a megfelelő írás, olvasás, számolásra ösztönöznék őket. Hittan? Mint osztályozható óra? Ez gyalázat. A hitet hol és hogy lehet osztályozni??? az mindenki saját akarata. Hol van ez a bibliában vagy máshol leírva? A sok hülyeséggel a tanárokat és a gyerekeket is leterhelik. Érdekes régen nem kellett a tanároknak különféle iskolákba futkosni tanítani. Még is meg volt az óra száma. Fel kellene ébredni végre!!! Ami jó volt miért kell szétszedni?? A pedagógia szakszolgálat kijárhatna az intézményekbe. tarthatna felkészítést heti több alkalommal. megismerné a gyereket. 1 alkalommal találkozik vele , aztán megállapít dolgokat 2x2 órában 5-6 éves gyerekeknél? Leterheli, Kódokat húz a gyerekre. Amivel megpecsételi. Ez már nem állapot. Mint a bábukat kezelik a gyerekeket.

Kötelezően elvárják, hogy 7 évente fejlődjünk és továbbképzésre járjunk. Ezzel nem is lenne gond, de mindezt saját zsebből finanszírozva. Vannak olyan akkreditált képzések, amik bizony nem két fillérbe kerülnek. A bér pedig eléggé alacsony hozzá. Rengeteg embert kell helyettesíteni, mert nagyon kevesen vannak a pályán és persze ugyanannyi pénzért, mert túlórát sem fizetnek. Szülőként is látom, hogy túlterheltek a pedagógusok, nem tudnak ennyi gyerekkel foglalkozni, amennyi egy csoportba zsúfolva van. És mellette miután mindenki lediplomázott, továbbképzésre jár még behozták a portfóliót is, ami aztán még több idődet elveszi a családod életéből.

Egyre kevesebb a pedagógus, akiknek a helyét pedagógiai asszisztensekkel töltjük fel. Lassan már annak örülünk, ha minden csoportban lesz legalább egy pedagógus! Rengeteg a felesleges papírmunka.
Egyre több az SNI-s gyermek, akiknek a fejlesztése nehézségeket okoz, valamint a csoport létszámban nincs jelentősége. 30 fős csoportokban 4-5 ilyen gyermek simán található, ami már minimum 4-5 fővel magasabb létszámot jelentene! De ez senkit sem zavar. Emellé a fizetésünk siralmas!

Túl sok adminisztrációs feladat, fizetés kritikán aluli, túl sok gyerek egy csoportban. Egzisztenciálisan nem vagyunk megbecsülve.

Sok szó esik az oktatásról, a háttérintézményekről eddig még nem olvastam véleményt. Az egykor legendás hírű nevelési tanácsadókról például, amiket pedagógiai szakszolgálattá silányítottak néhány éve. Az ott folyó, szakmaiságot, humánus, gyermekközpontú szemléletet nélkülöző, diktatorikus vezetés által irányított ámokfutás eredményeként a tapasztalt, nagy tudású szakemberek menekülnek a szakszolgálatokból. Sem erkölcsi, sem anyagi szinten nincs honorálva az a munka, amihez a végzettséget, módszereket milliókban mérhető összegekért, saját költségen végzik el az ott dolgozók, amit a rendszer csaknem ingyen használ. Míg a kirendelt tolmács óradíja egy szakértői vizsgálaton 19.000 ft (ha magyarul nem beszélő gyereket vizsgálnak, vagy a szülőnek van rá szüksége), a szakértőé, aki minden, drágán megszerzett tudását adja ehhez és vállalja a szakmai felelősséget, nagyjából 1.500. Az adminisztrációs terhek teljesen indokolatlanok és értelmetlenek, a portfólióírás kényszere mindenkit érint, még a pszichológusokat is, akiknek a munkája, bár pedagógus munkakörben alkalmazzák őket, nem pedagógiai jellegű.

Óvodapedagógusként, 40 évesen, lakáshitellel, gluténérzékenyen nem tudnék megélni a fizetésemből a családom támogatása nélkül. A vezetők túlterheltek, szinte nem jut idejük a pedagógiai munkára. Kevés a pedagógus, a dajkák munkaminősége, hozzáálássa sokszor elmarad a minimális szinttől.

Nagyon nagy az óvodákban a leterheltség.Nincs elegendő óvodapedagógus.A nyugdíjba vonulók helyét nem tudjuk betölteni.A sok adminisztráció a gyerekektől veszi el az időt.A portfólió írás egy felesleges kirakatmunka.Ha valakinek 35 év óvónői munka után bizonyitania kell rátermettségét az már régen rossz .S ráadásul ez a korosztály még nem ért úgy a digitális világhoz ahova mindent fel kell tölteni.

Pályakezdő óvónőként sajnos nem sok esélyt látok arra, hogy a pedagógus pályán képzeljem el hosszú távon a jövőmet! A pedagógusok leterheltsége, avagy megnem becsüléséből fakadóan, nincs olyan kolléga, aki időt és energiát fektetnek a megfelelő mentorálásba. Egy gyakornokot, az én tapasztalatom szerint, mindenki csak lök jobbra balra és nincs rá sem plusz energia, sem idő, sem elhivatottság kitanítani! Sajnálatos! És mindezt megértem miért van így, de pályakezdőként is látom, hogy valami hatalmas probléma van az oktatási rendszerben!
Pályakezdő Óvodapedagógus, Somogy megye

Imádom a szakmám, de a fizetésemből nem tudom megadni azt a színvonalat a családom számára, amit szeretnék. Elkeserít, amikor azt látom, hogy lassan körülöttem mindenki jobban meg van becsülve anyagilag, mint én. Pedig az egyik legfontosabb hivatás a miénk!

Az a tény, hogy a fizetésem egy dajkáétól pár ezer forinttal több (és nem kapnak sokat a daduskák, sőt!!!) eléggé megalázó.Sok szülőnek természetes,hogy a gyermekét idedja az oviba és ellátjuk őket,szeretjük, foglalkozunk velük (sokszor a szülők helyett is)észre sem veszik,hogy ebbe mi munka van.A többiről ne is beszélve...10%béremelés???? De tényleg? 10 éve vagyok óvónő és a pályakezdő kolléganő többet fog kapni mint én úgy hogy láthatóan még a kezdeti lelkesedés sincs benne?? 3 gyerekem van. Imádom a munkámat,de ilyen anyagi és megbecsülési feltételekkel csak addig maradok a pályán míg a kicsim is elballag oviból.

Állami intézményünkben közelről tapasztaljuk meg a pedagógushiányt. Évek óta hirdetjük eredménytelenül a megüresedett helyeket (német, kémia, fizika, tanító). Kollégáim túlterheltek, ingyen látják el a helyettesítések jó részét.
Nincs elég fejlesztőpedagógus, logopédus egyáltalán nincs. Nyelvórákon nincs lehetőség bontásra, 20-25 gyerekkel képtelenség hatékony munkát végezni.
Fizetésünk vicc kategória, ennyiért nem fognak a fiatalok tanárként elhelyezkedni. Van aki nálunk is ezért állt fel, mert nem tudja eltartani a családját.
Gyermekeim szerencsések, mert nem állami iskolában tanulnak, de a problémák lassan már ott is jelentkeznek.

Minden problémát “söprünk a szőnyeg alá”,amiről nem beszélünk az nincs is. A legfőbb tennivaló, hogy az adminisztràció rendben legyen, a pedagógiai munka màsodlagos. A gyermekvédelem nulla, írjuk a jelzőlapokat, adminisztrálgatunk, esetmegbeszéléseket szervezünk. Teljesen feleslegesen!

Az iskolás gyermekem túlterhelt, sok felesleges információt kell tudnia, miközben az alapvető, az élethez szükségeseket, mint pl. : olvasás, számolás, nem.

Teljesen elfogadhatatlan ,hogy elveszik tőlem, mint SZÜLŐTŐL azt a jogomat, hogy döntsek a jelenleg 5 éves kisfiam iskoláztatásáról. Az óvodának és a szülőnek együtt kellene döntenie arról, hogy iskolaérett már a gyermek vagy nem!!!
Nem pedig vadidegen embereknek könyörögjek az interneten kérvényben írjam le a fiam MAGÁN jellegű problémáit azért,hogy utána elvigyem egy szakszolgálatoshoz és kitegyem Őt annak ,hogy mint egy bazári majmot méregessenek... meg tesztelgessék kedvükre.
És nem azért tartom vissza mert "nem tud pontosan vágni " vagy "kimegy a vonalból színezéskor ". Hanem azért mert minél később kerül a magyar iskola rendszer lélek kiszívó, mindent elváró, zombikat nevelő rendszerébe annál jobb!!
Saját gyermekeinket mérgezzük meg ezzel a rendszerrel. Illetjük őket mindenféle szakkifejezéssel,megbélyegezzük őket : mi szülők, az óvónők, a tanárok, a szakszolgálatos.
Holott legtöbb esetben csak másképp gondolkodik!!!
Nekünk szülőknek is tennünk ez ellen!! Hogy az óvónők újra szeretettel forduljanak gyerekünk felé és ne azt pásztázzák egész nap miben van "elmaradva ". Hogy a tanárok segítsék gyermekeinket az iskolába. Álljunk ki mellettük! Tiszteljük őket! És ne engedjük át a kormánynak a gyerekeink jövőjét!!!

Véleményem szerint túl vannak terhelve a pedagógusok és nincsenek megfizetve eléggé ahhoz mérten, hogy mennyit dolgoznak. Testvérem óvónő, de kezd belefáradni a szakmájába és abba hogy túl sok és nagy az elvárás(pl: papírmunka, előkészület a foglalkozásokra), mikor óvónő hiány lévén rá hárul minden. Szerintem könnyíteni kellene ezeken a terheken valamint hagyni a szakembereknek és a szülőknek közösen, hogy döntsenek a gyermekeket érintő kérdésekben.
Illetve az oktatási rendszert igencsak jó volna átalakítani, mivel sok nagyobb gyermekes szülőtől hallom(és régen is tapasztaltam), hogy szegény gyerekek nem tudnak igazán gyerekek lenni, mert a sok tanulnivaló mellett nincs idejük rá. Más országokban jobb a helyzet ezen a téren, nem ártana változtatni itt is ezen!

Kisfiam kiscsoportos óvodás, az egyik óvónő időközben elment nyugdíjba, azóta sajnos se óvónőt, se ped. asszisztenst nem tudott az óvoda felvenni, a többi csoportban is hiány, sok csoport egy óvónővel megy. Így a kiscsoportos fiamék délután mindig másik kollegával vannak. Ez a 3 éves gyerekeknek semmi biztonságérzetet nem ad, nem viselik jól. A meglévő óvónő nagyon kedves, egyelőre bírja. De hosszú távon nem megoldás. Egyáltalán nincsenek az óvónők megbecsülve, pedig nagyon fontosak a gyermekeink életében!

Oltás nélkül a szülőknek nem lehet bemenni az óvodába, iskolába, a pedagógusokat meg elküldik. Ha így folytatjuk, a gyerekek sem mehetnek be oltás nélkül....

Pályaelhagyó pedagógus szülők vagyunk. Pedig mindenkinek olyan tanárt kívánnék mint a férjem volt. A városban már a takarítónak is magasabb az órabére mint egy közoktatásban dolgozó pedagógusnak. Végzetes ami most történik. Pedig az egészségügy után ez lenne a legfontosabb! Ideje változtatni!

Túlterhelt szülők- gyerekek- pedagógusok. Minek a portfólió?
Meg a többi papír v.digitális hasztalanság?
Miért szólnak bele fentről, hogy az én gyerekem érett-e?

A mi óvodánkban a nyugdíjba vonuló kollégák helyét dajkákkal, vagy sima érettségivel rendelkező személyekkel töltik be. A képzetlen munkaerők nehezítik a szakképzett óvónők munkáját, valamint a gyerekek fejlődését, fejlesztését is.

< 6. oldal >