Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Sok szó esik az oktatásról, a háttérintézményekről eddig még nem olvastam véleményt. Az egykor legendás hírű nevelési tanácsadókról például, amiket pedagógiai szakszolgálattá silányítottak néhány éve. Az ott folyó, szakmaiságot, humánus, gyermekközpontú szemléletet nélkülöző, diktatorikus vezetés által irányított ámokfutás eredményeként a tapasztalt, nagy tudású szakemberek menekülnek a szakszolgálatokból. Sem erkölcsi, sem anyagi szinten nincs honorálva az a munka, amihez a végzettséget, módszereket milliókban mérhető összegekért, saját költségen végzik el az ott dolgozók, amit a rendszer csaknem ingyen használ. Míg a kirendelt tolmács óradíja egy szakértői vizsgálaton 19.000 ft (ha magyarul nem beszélő gyereket vizsgálnak, vagy a szülőnek van rá szüksége), a szakértőé, aki minden, drágán megszerzett tudását adja ehhez és vállalja a szakmai felelősséget, nagyjából 1.500. Az adminisztrációs terhek teljesen indokolatlanok és értelmetlenek, a portfólióírás kényszere mindenkit érint, még a pszichológusokat is, akiknek a munkája, bár pedagógus munkakörben alkalmazzák őket, nem pedagógiai jellegű.

Óvodapedagógusként, 40 évesen, lakáshitellel, gluténérzékenyen nem tudnék megélni a fizetésemből a családom támogatása nélkül. A vezetők túlterheltek, szinte nem jut idejük a pedagógiai munkára. Kevés a pedagógus, a dajkák munkaminősége, hozzáálássa sokszor elmarad a minimális szinttől.

Nagyon nagy az óvodákban a leterheltség.Nincs elegendő óvodapedagógus.A nyugdíjba vonulók helyét nem tudjuk betölteni.A sok adminisztráció a gyerekektől veszi el az időt.A portfólió írás egy felesleges kirakatmunka.Ha valakinek 35 év óvónői munka után bizonyitania kell rátermettségét az már régen rossz .S ráadásul ez a korosztály még nem ért úgy a digitális világhoz ahova mindent fel kell tölteni.

Pályakezdő óvónőként sajnos nem sok esélyt látok arra, hogy a pedagógus pályán képzeljem el hosszú távon a jövőmet! A pedagógusok leterheltsége, avagy megnem becsüléséből fakadóan, nincs olyan kolléga, aki időt és energiát fektetnek a megfelelő mentorálásba. Egy gyakornokot, az én tapasztalatom szerint, mindenki csak lök jobbra balra és nincs rá sem plusz energia, sem idő, sem elhivatottság kitanítani! Sajnálatos! És mindezt megértem miért van így, de pályakezdőként is látom, hogy valami hatalmas probléma van az oktatási rendszerben!
Pályakezdő Óvodapedagógus, Somogy megye

Az a tény, hogy a fizetésem egy dajkáétól pár ezer forinttal több (és nem kapnak sokat a daduskák, sőt!!!) eléggé megalázó.Sok szülőnek természetes,hogy a gyermekét idedja az oviba és ellátjuk őket,szeretjük, foglalkozunk velük (sokszor a szülők helyett is)észre sem veszik,hogy ebbe mi munka van.A többiről ne is beszélve...10%béremelés???? De tényleg? 10 éve vagyok óvónő és a pályakezdő kolléganő többet fog kapni mint én úgy hogy láthatóan még a kezdeti lelkesedés sincs benne?? 3 gyerekem van. Imádom a munkámat,de ilyen anyagi és megbecsülési feltételekkel csak addig maradok a pályán míg a kicsim is elballag oviból.

Állami intézményünkben közelről tapasztaljuk meg a pedagógushiányt. Évek óta hirdetjük eredménytelenül a megüresedett helyeket (német, kémia, fizika, tanító). Kollégáim túlterheltek, ingyen látják el a helyettesítések jó részét.
Nincs elég fejlesztőpedagógus, logopédus egyáltalán nincs. Nyelvórákon nincs lehetőség bontásra, 20-25 gyerekkel képtelenség hatékony munkát végezni.
Fizetésünk vicc kategória, ennyiért nem fognak a fiatalok tanárként elhelyezkedni. Van aki nálunk is ezért állt fel, mert nem tudja eltartani a családját.
Gyermekeim szerencsések, mert nem állami iskolában tanulnak, de a problémák lassan már ott is jelentkeznek.

Teljesen elfogadhatatlan ,hogy elveszik tőlem, mint SZÜLŐTŐL azt a jogomat, hogy döntsek a jelenleg 5 éves kisfiam iskoláztatásáról. Az óvodának és a szülőnek együtt kellene döntenie arról, hogy iskolaérett már a gyermek vagy nem!!!
Nem pedig vadidegen embereknek könyörögjek az interneten kérvényben írjam le a fiam MAGÁN jellegű problémáit azért,hogy utána elvigyem egy szakszolgálatoshoz és kitegyem Őt annak ,hogy mint egy bazári majmot méregessenek... meg tesztelgessék kedvükre.
És nem azért tartom vissza mert "nem tud pontosan vágni " vagy "kimegy a vonalból színezéskor ". Hanem azért mert minél később kerül a magyar iskola rendszer lélek kiszívó, mindent elváró, zombikat nevelő rendszerébe annál jobb!!
Saját gyermekeinket mérgezzük meg ezzel a rendszerrel. Illetjük őket mindenféle szakkifejezéssel,megbélyegezzük őket : mi szülők, az óvónők, a tanárok, a szakszolgálatos.
Holott legtöbb esetben csak másképp gondolkodik!!!
Nekünk szülőknek is tennünk ez ellen!! Hogy az óvónők újra szeretettel forduljanak gyerekünk felé és ne azt pásztázzák egész nap miben van "elmaradva ". Hogy a tanárok segítsék gyermekeinket az iskolába. Álljunk ki mellettük! Tiszteljük őket! És ne engedjük át a kormánynak a gyerekeink jövőjét!!!

Véleményem szerint túl vannak terhelve a pedagógusok és nincsenek megfizetve eléggé ahhoz mérten, hogy mennyit dolgoznak. Testvérem óvónő, de kezd belefáradni a szakmájába és abba hogy túl sok és nagy az elvárás(pl: papírmunka, előkészület a foglalkozásokra), mikor óvónő hiány lévén rá hárul minden. Szerintem könnyíteni kellene ezeken a terheken valamint hagyni a szakembereknek és a szülőknek közösen, hogy döntsenek a gyermekeket érintő kérdésekben.
Illetve az oktatási rendszert igencsak jó volna átalakítani, mivel sok nagyobb gyermekes szülőtől hallom(és régen is tapasztaltam), hogy szegény gyerekek nem tudnak igazán gyerekek lenni, mert a sok tanulnivaló mellett nincs idejük rá. Más országokban jobb a helyzet ezen a téren, nem ártana változtatni itt is ezen!

Az egyik nagy baj az, hogy mind a kerettantervek, mind a pedagógusminősítés szabályai rontják a kompetenciaalapú oktatás hitelét, hiszen azt kérik, hogy egy kövekkel színültig töltött vizes medencében ússzanak a tanárok. Fizikailag és mentálisan sem lehetséges a kötött kerettanterv szerint készült tanmenetnek megfelelve heti 26 órában, osztályokra és egyénekre szabott, szakmailag érvényes, kompetenciaalapú órákat tartani. Nem lehet a tudáselemeket összekötni, az alkalmazási képességeket fejleszteni. A kialakított feltételrendszerek mellett a tananyagot ledarálni lehet, leginkább frontálisan, a jól bevált „lenyomunk mindent a tanulók torkán” módszerrel.

A településünkön (agglomeráció) szó szerint megteltek az iskolák és az óvodák. Nincs pénz fejlesztésre, bővítésre, az osztály- és csoportlétszámok kezelhetetlenül nagyok. Így még inkább tiszteletre méltó, amit megmaradt pedagógusaink a gyermekekért tesznek, holott a magas létszámok mellett a pedagógushiányt és a növekvő adminisztrációs terheket is meg kell szenvedniük.

A fizetésünk rangon aluli.? 3 diplomával,amiből 2 egyetemi végzettség,kevesebbet keresek,mint a volt férjem a honvédségnél szakácsként érettségivel.? Egyedül nevelem a gyerekemet és már a hónap közepén nem tudom,miből veszek enni.A fizetésünket igazíthatnák a mindenkori szakmunkás minimálbérhez. A tanárok választhassanak olyan tankönyvet,amiből tanítani szeretnének.A kötelező óraszám 22 legyen. Biztosítsanak a pedagógusoknak otthonra korlátlan netet,amit a tankerület fizet,illetve laptopokat.Ne tanfolyamhoz kössék,ki kaphatja meg. A minősítés ne egy kötelező eljárás legyen,hanem választható.Illetve ne 20-30ezer bruttóval keressen többet az,aki minősül. A minősülést követő 2 hónapon belül kapja meg a kolléga a magasabb bért. Cafeteriat minden hónapban kapjunk,illetve egészségpénztári cafeteriat is kapjunk. Ne dolgoztassák le velünk a dec.24.-t,ami eleve a téli szünet/szabadság alatti időszakra esik. Az iskolákba egészségesebb,változatosabb,választható ételeket adjanak. A családos pedagógusok kapjanak augusztusban iskolakezdési támogatást: 20.000.-/gyerek. 13.havi fizetést decemberben.

Annyi az adminisztráció, hogy a gyerekekre sokkal kevesebb idő jut, mint amennyi kéne. Lassan minden óvónő egyedül van a csoportban, így két ember munkáját és adminisztrációját végzi egy pénzért. Borzasztó, hogy alig marad időm a felkészülésre, hisz minden héten enyém a foglalkozás, a mérés, a fejlesztőkkel való kapcsolattartás, fejlődési napló megírása, jellemzések, kérvények megírása. Ahhoz, hogy a beiskolázás halasztásához meg tudjam írni a gyerekekről az összegzést, szabadságot vettem ki. Ebben a tanévben még "csak úgy " nem volt időm a gyerekekkel játszani. Gyermekvédelmi szakemberek munkájáról nem tudok nyilatkozni, illetve csak negatív tapasztalatom van.

Szeretnék szólni az óvodai dolgozók megalázóan alacsony bérezése miatt! Ezzel még a lelkesebb, jobb pedagógusok is elhagyják a pályát, mert neki is van gyereke, akit etetni kell. Így pl. egyik gyermekemnél óvódában minden évben más volt az óvónő (ami kifejezetten nehézzé teszi pl. a szabályok betartását, a biztonság megélését). És az óvónőhiány miatt délután volt, hogy a dadus vigyázott rájuk, vagy egy óvónő vitte a csoportot (ami igen megterhelő, így többen emiatt is felmondtak). És ezt még hivatalossá is tették, megengedhető lett papíron, hogy a dadus vigyázzon rájuk, de a gyermekeink isszák meg a levét. Ennek ellenére hálapénzt nem fogadnak el, viszont így csak az Önkormányzat/állam emelheti meg a fizetésüket, amit ez úton is szeretnék javasolni. Tényleg a 24 órában vagyunk, vagy azon is túl, hogy megmentsük az oktatást, és gyermekeinknek biztosíthassuk a megfelelő pedagógusokat!

25éve vagyok óvodapedagógus.Sajnos elkeserítő az,amit az elmúlt években tapasztalok a munkám során. Abban a kerületben,ahol dolgozom magas az óvodapedagógushiány. Óvodánkban is van sajnos hiányzó szakember. Túlóra pénz nélkül,erőnkön felül dolgozunk. Évről-évre egyre több az SNI gyermek,egy csoportban 4,5 fő. A segítség,a személyi/tárgyi feltételek nem megfelelőek. Sok az adminisztráció. A kevés fizetés,sok-sok többlettmunka mellett elvárják tőlünk,hogy minősüljünk,tanfelügyeletre készüljünk,végezzük az önértékeléseket,teljesítményértékelést,és 7 évente saját pénzből újítsuk meg a diplománkat. Mindez nem jár fizetésemeléssel,csak egy nevetséges nettó pár ezer forint bérnöveléssel. Nagyon rossz az irány,ahova tartunk. Tennünk kell valamit!!!

Túlterheltek a pedagógusok. Elvesztik a motivációjukat, ami részben az alacsony béreknek is köszönhető. Sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülést nem kapnak.

A sikeres kísérletnek hogy kényszerítsék a pedagógusok oltását , olyan idegállapotban vannak a maradt tanárok , hogy egyszerűen már mint szülő érzem rosszul magam. Mindenen pattannak , és kiborulnak, mindent támadásnak vesznek. Egyszerűen még azok a tanárok is akik eddig bár túlterheltek voltak, de bírták. Kiégés veszélye fenyegeti őket és árt a gyerekek lelkének. Már 1-2-3 osztályosoknak is :( A rossz oktatás , a lekezelő stílus amit a tankerek,felső vezetők megengednek mindenkit megnyomorít. Szeretném , mint szülő ha végre a tanárok együtt fel és kiállnának magukért , a bérekért, az oktatás színvonala miatt, a gyerekekért. Legyen inkább egy hét hirtelen szünet amikor nem veszik fel a munkát és inkább hallatják együtt a hangjukat , hogy legyen változás , mert másképp ez nem fog menni. Nem veszik komolyan őket és a gondokat sem. Mint szülő meg fogom érteni és támogatni fogom őket , mert muszáj végre valami drasztikust tenni, hogy legyen jövője a gyerekeknek és ennek a pályának.

Ilyen nagy ember hiány soha nem volt mióta a pályán vagyok.A kollégák sorra hagyják itt a pályát. Nincs tanár, műszaki személyzet, takarító, portás stb. Egy ember 3 ember munkáját végzi el.Mindenki fáradt túlterhelt, kiégett. Fiataloknak eszük ágában sincs erre a pályára jönni, ha véletlenül ide pottyan valaki kis idő múlva elmegy. Alamizsnáért dolgozunk, bármennyire is szeretjük a szakmánkat mindenki pénzből él. Ma már nincs becsülete ennek a pályának. Nagyon nagy gondok várhatók hamarosan. Ki fogja tanítani, gondozni a gyerekeinket??

A tanárok leterheltsége is elég nagy. Sokszor tapasztalom, hogy egy rohanás az egész oktatási rendszer. Egy tananyag ledarálva a renitens (SNI, figyelemzavaros, fegyelem zavaros...stb) gyerekek miatt 15-20perc elmegy egy órából. Így valóban nem tudnak megfelelően tudást átadni.
Én otthont 2 gyereknek többféle módon is próbálom megértetni az anyagot és van hogy így is este 9-10 ig megy a tanulás.
Régen volt idő tanulni, játszani...
És egy átlag feletti tudást elsajátítani az órákon.
Nagyobbik végzős lányom évfolyam első szuperlatívuszokban beszélnek róla. Az árát csak én ismerem. Lesújtó.

16 éves gyermekem után most készülünk iskolába a kicsivel. A sok éretlen iskolába készülő, illetve inkább kötelezően menő gyermek számos kihívással szembesül. Már az alsós tanítók is nagyon túlterheltek, az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányától frusztráltak. Ezen kívül évről évre növekszik a tananyag, amiben egyre több szükségtelen dolgot tanítanak, iszonyatosan terhelve így a diákokat, miközben az érdemi részek, az életre tanítás háttérbe helyeződik. Hatalmas kihívás egy arra igényes igazgatónak mindemellett egy barátságos diákélet kialakítása, fenntartása.

Kevés megbecsülés, a tisztelet hiánya.
Alacsony fizetés, ami nem arányos a mindennapi tennivalókkal.
Rengeteg, sokszor felesleges papírmunka.
“Hazavitt munka”
Az, hogy a szakembert olyanokkal próbálják pótolni, akik szakképzetlenek, az elfogadhatatlan. Sem a szakmabeliek, sem a gyermekek érdekét nem szolgálja ez a “rendszer”.
Semmi nem ösztönzi arra a fiatalokat, hogy ezt a hivatást válasszák.
Akik pedig MÉG kitartanak, azok sem sokáig fognak maradni, mert a pályakezdőknek ez egy csalódás. Nem tudnak megélni, haladni, stb. az életben.
A minősítést pedig miért is csináljuk? Miért is éri ez meg nekünk? Szakmai fejlődés, színvonalas munka biztosítása… Kicsit furcsa, hogy ilyenekről beszélgetünk, miközben lassan kb. az utcáról behívhatunk bárkit, hogy a gyermekeinket felügyelje. Mert kb. itt tartunk. Gyermekmegőrző válik az óvodából.
Rengeteg az olyan gyermek, akik mellé kellene a pedagógiai asszisztens, a megfelelő fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, akikből szintén hiány van.

Túlórák a dolgozni nem tudó, táppénzen lévő kollégák helyett. INGYEN. Rengeteg eszement adminisztráció, sokszor értelmetlenül. Naponta több táblázat értelmetlenül fenntartó felé. Mindenre van idő, csak a tanításra, gyerekre nincs elég. Rengeteg otthon elvégzett feladat, ami a megfelelő felkészüléshez elengedhetetlen Saját internet, saját digitális eszközök, saját magam által finanszírozott segédeszköz, szakirodalom. Nulla megbecsülés....Sem erkölcsi, sem anyagi... Értelmetlen minősítési rendszer...Szülőként, felsős gyereket nevelve, sokszor este kilencig, tízig végzi becsületesen a házi feladatokat, készül a másnapi órákra. Ez nem normális, de középiskolai felvételi előtt áll 14 évesen...

Kevés a pedagógus, sokan nyugdíj mellől jönnek vissza, nincs türelmük a gyerekekhez. Ha egy gyerek problémás meg sem próbálják elfogadni, segíteni csak a negativ kritika, büntetés jut neki osztályrészül, szakember segítsége helyett.Merthogy iszonyú kevés a szakember a pedagógiai szakszolgálatoknál, és a tankerületek sem fogalalkoztatnak elég gyógypedagógust, iskola pszichológust, logopédust, stb. A rendszer ott tart, hogy évekig kell várni, hogy egyáltalán egy vizsgálatra be lehessen jutni. Így sem a problémás gyerekek , sem a tarsaik nem tudnak megfelelő körülmények között tanulni. Most az oltási kényszer miatt elmegy egy csomó pedagógus, így még kevesebben maradnak a gyerekeink mellett azok közül akik pedig szívből választották és évekig tanulták, gyakorolták ezt a pályát...
Nagyon szomorú és egyben felháborító.

Szülőként és pedagógusként is azt tapasztalom, hogy amellett, hogy az óvodák, iskolák alap személyi feltételeit is nehéz megteremteni, egyéb szakemberek, gyógypedagógus ők, fejlesztő pedagógusok, logopédusok részvételére, segítségére is nagy szükség lenne, hiszen a jelenlegi ellátásban igen csekély időt tudnak egy-egy gyermekre fordítani. A pályára való motiválásnak sajnos anyagi akadályai vannak, ezt kellene mihamarabb orvosolni.

Mind szülőként és mind pedagógusként is látom a hiányosságokat. Az óvodai nevelés egyre nehezebb, nincs fejlesztés, nincs utazó gyógypedagógus. Az egyetlen, papíron gyógypedagógiához értő óvónő látatlanban sem volt hajlandó a csoportba fogadni az óvodát kezdő magasan funkcionáló fiamat, így egy másik csoportba került, ahol semmilyen támogatást nem kapott. A vezető semmilyen szinten nem tud segíteni, 3 év alatt 4 óvónő váltás volt a csoportban. Jelenleg sem jobb a helyzet abban az óvodában, volt év amikor több mint 6 ember ment el. Az alsótagozat szintúgy gáz. Nincs fejlesztés, papíron integrálnák, de inkább ne vigyük oda a gyereket, mert nincs fejlesztés. Nincs ember rá, magas osztálylétszám, etc.. Felső tagozat sem jobb, most teljesen máshová kell mennünk a kerületből. Kinek van pénze magániskolákra? A gyerek 3 évesen olvasott, számolt ezerig és fejből megjegyzett hosszú szövegeket. Egy zseni lehetne egy nyugodt, támogató oktatási rendszerben, de hol van ilyen? A pedagógusok túlterheltek, mert a hülye minősítés egy borzalmasan haszontalan és időtrabló dolog, valós képzések alig vannak, nehezített, ha valaki szívesen tanulna gyógypedagógiát, teljesen feleslegesen újra kezd mindent. Nincs megbecsülés, mindenki a pedagógust hibáztatja pedig a vezetők vagy a minisztériumi hozzáállás az ami gáz. Nincs rendes bérrendezés, némely gyerek zsebpénze több, mint a havi keresete egy óvodai nevelőnek vagy tanárnak, utazó gyógypedagógusnak. Nincs esély fejleszteni, nincs idő érzékenyíteni a gyerekeket. Minden héten, minden fórumon támadják a politikusok a pedagógusokat és nincs normális elismerés. Nincs terv vagy iskola a magasan funkcionáló autisták, adhds gyerekek számára. Nincs megoldás a náluk rosszabb helyzetben lévő gyerekek számára. Bonyolult vizsgálatokra eljutni, nehéz időpontot kapni, nehéz támogatást kapni, mert alig van ember a rendszerben. A pályakezdő fejlesztők is inkább magánba mennek, mert amúgy kicsi a fizetés. Nincs jövőképe a kormányzatnak hogy merre tovább.

A gyerekek túlterheltek, egy felnőtt sem képes 8.00-16.00 óra között folyamatosan topon lenni, még ő is kap ebédszünetet, többszöri kávészünetet, pihenőt. Egy gyerektől pedig elvárják, hogy óráról órára teljesítsen és ne lankadjon a figyelme. Mindezek után menjen el különórára, edzésre, majd este készüljön fel a következő nap óráira, főleg ha még felelés és dolgozatírás is kilátásban van. Ezt senki sem gondolhatja komolyan. Az én 15 éves lányom gimnazista, heti 40 órája van.
A rengeteg lexikális tudás helyett (ez a generáció az okoseszközöket életük végéig használni fogják, és még olyan technikai vívmányokat, amiket most még el sem tudunk képzelni)gyakorlati, az életben hasznosítható tudásra kellene őket rávezetni. Örülnék a kreativitást fejlesztő foglalkozásoknak is, aminek szintén hasznát tudnák venni a jövőben a gyerekeink.
Jó lenne, ha belelátnának egy vállalkozás működésébe, pénzügyi folyamatokba. Persze nem akarok mindent az oktatásra ráterhelni, hiszen mi szülők is jelen vagyunk a gyerekeink életében, a mi felelősségünk elsősorban a saját gyerekünk boldogulása. De ha belegondolunk, a rengeteg tanóra miatt a tanárok többet látják a gyerekeket, mint mi szülők. Ez nagyon nincs rendben.
Ami nagyon nem tetszik az az, hogy a pedagógusoktól elvettek mindenféle saját döntési jogot, távvezérelve működik az oktatás. Az oktatásnak és a kultúrának sincs külön minisztériuma és ez nagyon beszédes. Az "emberminisztérium " és az iskolák közé jogi értelemben betettek olyan felettes szerveket, aminek munkatársai ahelyett, hogy segítenék a folyamatokat, inkább csak hátráltatják azokat a rengeteg adminisztrációval. Rossz nézni, mennyire nincs meg a bizalom az állam és a pedagógusok között. Pedig ha ez a bizalom működne, a pedagógusok is szárnyra kapnának, ebben biztos vagyok.

Két óvodás korú gyermekünk van.
Az óvónők, pedagógiai asszisztensek, dadusok a végletekig le vannak terhelve. Borzasztó látni, hogy bár a lelküket kiteszik a gyermekekért, mennyire nincsenek megbecsülve. Sem anyagilag, sem erkölcsileg. A fiatal óvónők jönnek-mennek, néhány régi, elhivatott kolléga tartja a frontot. De meddig lehet ezt bírni?
Nem lehet minőségi munkát végezni ilyen körülmények között. 20-25 fős csoportokat visznek egyedüli pedagógusként. Differenciálás, egyéni fejlesztés? Ugyanmár.
Iskolákban is hasonló a helyzet. Látom, hallom.
Minden tiszteletem a pedagógusoké, akik még ennek az omladozó oktatási várnak az utolsó tégláit tartják. Hamarosan összedől minden, de őszintén szólva egy pillanatig sem neheztelek azokra, akik elhagyják a pályát. A helyükben lehet én is ezt tenném. A legnagyobb vesztesek pedig, mint mindig: a gyerekek.
Egy szülő

Egyre több az sni-s gyermek is az óvodás csoportokban és sajnos az óvodapedagógusok nem tudnak nekik kellő fejlesztést biztosítani mert kevesen vannak és nincs szakszerű segitségük. Túl vannak terhelve a sok papír inkább miatt is.

Tragikusan leterhelt óvónők és pedagógusok, sokan a kiégés szintéjn vannak. Fejlesztő pedagógust lehetetlen találni, akit "kiírnak " meg sem jelenik a foglalkozáson. Sok iskola előtt álló gyereket nem lehet megérteni, de logopédus sehol...

Visszafelé kezdem. A megroggyant oktatás területéről kivonni pedagógusokat, mert oltatlanok, felelőtlen és elképesztő döntés. Csoda, hogy még ennyien is dolgoztak eddig az oktatásban! A vészhelyzet hozta új terhek mellett, gondolok pl. a távoktatásra, meg kellett volna szüntetni az önértékelés, minősülés rendszerét. Amúgy sem értek egyet a tanfelügyelet, és az ehhez kapcsolódó feladatok jelenlegi procedúrájával. Ám ezt a terhet ott hagyni a pandémia, a létszámhiány, a méltatlanul alulfizetett pedagógusok hátán, felháborító. Mindezzel a gyerekek nevelését-oktatását szolgáló minőségi idő csökkent. Ezek mellett " belenyúltak " sok, jól működő szakmai módszerekbe. Például a beiskolázás , az iskolakezdési alkalmasság módszerébe. Ami megdöbbent , hogy nincs a pedagógus társadalom részéről ellenállás. Végig nézzük, hogy elfogynak a pedagógusok, hogy megszűnik a szaktanár ellátottság, hogy nincs sem anyagi, sem szakmai megbecsülés, hogy a méltán világhírű óvodapedagógia romokban hever, hogy csak központilag szabályozott módszerekkel taníthatnak az általános iskolákban, hogy a gyermekvédelem szakember gárdája szinte kifogy! " Tovább is van, mondjam még? " Így neveljük a jövőt? Mert ennek, gyermekeinken keresztül mindannyian kárát látjuk. S ezen csak összefogással segíthetünk. Ébresztő !

Sok felesleges óra van és tananyag. Az elsős, épp iskolába járó gyerekeknek minek naponta 5 óra. A kötelező testnevelés órának se látom értelmét. Hadd mehessen ki az udvarra rohangálni.

Kisfiam autizmussal él. A legminimálisabb segítséget sem kapja meg a suliban, ami az allapotahoz szükséges lenne. Az előírt 5 fejlesztés helyett 2 órát kap, a fejlesztő pedig nem autizmus specifikus végzettségű. Tanárainak nincs ismerete hogyan működik, pedagógiai asszisztens nincs mellette...szárnya szegett madár a fiam...és nem tudok ellene tenni...

Katasztrófális a helyzet. Ijesztő a jövőkép. Ès még ijesztőbb, hogy ember-embernek farkasa lett. A hiányt ( anyagi, emberi, erkölcsi, szakmai…) nem az fogja bepótolni, hogy egymás ellen fordulunk, hogy egymást szapuljuk, hogy békétlenkedünk. Végre igazi megoldásokra van szükség. Olyanokra, ahol visszaállítják a szakma becsületét, megbecsülését. Szükség lenne, hogy a szülők magukénak érezzèk a pedagógusok, az oktatás, a nevelés jelenlegi problémái, mert az ő gyerekeik nőnek fel ebben a tarthatatlan helyzetben. Ezt az állapotot a közvetlen gyerekekkel foglalkozók nem tudják megoldani. Összefogásra van szüksèg, hogy ismét gondolkodni tudó, akaró, önálló, értelmes, becsületes nemzedék nőhessen fel. Különben elbukunk.

Túl sok a könyv, munkafüzet, a színvonaluk pedig rettenetes. Alsó tagozaton elsőben elég lenne olvasókönyv, matekfüzet, és írás munkafüzet, ehhez képest 11-et csomagoltam 5 füzettel! Az ötödikes természetismeret egyenesen szeméttel egyenértékű. Össze-vissza kapkodás a témák között.
És igen durván túlterheltek a pedagógusok. Nincs idő a gyerekkel foglalkozni.
Ez a kötelező napközi pedig agyrém. Mintha káros lennék a saját gyerekeimre, hogy nem hozhatom őket délben haza.

Egyértelműen pedagógus hiány van. Gyermekeim egyes órái rendre elmaradnak, vagy szakszerű helyettesítés nélkül telnek el a szakpedagógus betegsége, más elfoglaltsága miatt. A mindennapos testnevelési órákat tornaterem hiányában nem lehet megtartani. Helyettük értelmetlen udvari "tömegsport " alkalmak vannak, vagy a szülők fizetős külső megoldást kell keressenek (edzések, úszótanfolyamok stb.) A fejlesztő pedagógusok túlterheltek, több intézmény között ingáznak, ha egyáltalán vannak egyes problémás eseteknél. Nálunk pl. képtelenek voltak diszkalkuliás esetet kezelni, az érintett gyermeket 4. osztályban emiatt el akarták tanácsolni az iskolából. Nagyobbik gyermekem idején még volt az alsó tagozatban ingyenes angol nyelvoktatás, mire a kicsi odakerült, ez a lehetőség megszűnt, sőt a tankerület azt sem engedélyezte, hogy az angol tanár a hivatalos órákat követően fizetős órát tartson a gyermekeknek. Erre csak 16 óra utáni időpontra hajlandók engedélyt adni, miáltal a gyermekek többsége számára ez nem járható út. 6-10 éves gyermekeknek nem reális, hogy 17 óra után menjenek haza úgy, hogy 8-kor kezdenek minden nap. A szakminisztérium az önkormányzattal közösen a szülők megkérdezése nélkül az iskola teljes lebontásáról döntött a 2022/23-as tanévre, az iskolát a jelenlegi helyétől 3 km távolságra lévő helyszínen telepítendő konténeriskolába kívánják áttelepíteni 3 évi időtartamra azzal, hogy a szülők majd autóval hordják a gyermekeket (állítólag lesz iskolabusz is, de semmilyen konkrétum nincs) A helyzet számos szülő és gyermek számára ellehetetlenítheti, hogy tanulmányait a lakóhelye szerinti településen folytathassa. Nagyobbik gyermekem osztályában volt olyan rendőrségi feljelentéssel is járó több gyermek ellen irányuló agresszió, illetve másik esetben az iskola vagyontárgyai ellen elkövetett jelentős károkozás, ahol az iskola fél év után tudta az érintett szülő közreműködése mellett elérni az érintett tanuló eltávolítását az iskolából. Még lenne mit írnom, de nincs hely.

Úgy a gyerekek, mint a pedagógusok túlterheltek. A kormányzat által engedélyezett tankönyvek hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, sok felesleges tananyagot tartalmaznak és nem mellesleg egyes tantárgyak erősen kormányközeli nézeteket hirdet. A pedagógusoknak a szintén felesleges adminisztráció emeli meg jelentősen a munkaidejét. Persze a kötelezőn túl, nem beszélve az ingyen helyettesítésről. Folytathatnám...

Ebben a mostani sok tényezővel nehezített szülő-tanár helyzetben további nyomást jelent, hogy az iskolavezetés csak hagyja megtörténni a dolgokat. Eddig sem számítottak az egyéni kiemelkedő eredmények, de a jelenlegi általános rossz hangulat mellé a folyamatos presszionálás tudatosítja bennünk, hogy nem fontos az ember. A szülők részéről sincs összefogás és támogatás, pedig az ő gyerekük számunkra is kincs! Elveszítünk kollégákat, akik elhivatottak, még lelkesen teszik a dolgukat, amíg a pártpropaganda még engedi nekik.
Pályám delén vagyok és még reméltem, hogy sokáig kitart a lendület, de be kell látnom, ez már nem az a közeg, ahová reggel mosollyal érkezik az ember.

A mi óvodánkkal kapcsolatban pozitívak az élményeim, bár tudom, hogy emberhiánnyal küszködnek. Óvodában dolgoztam külföldön, ott is szereztem diplomát és tudom, hogy mennyire fontos az állandóság a kisgyermekek életében, amit a mi óvodánk próbál megoldani, de látom, hogy nem mindig megy. Tudom, hogy túlterheltek, fáradtak és ehhez hozzáadódik a szülői kritika is. Felbosszant, ha a szülőket hallom panaszkodni, hogy ‘már megint nem adják ki a gyerekem időben’, ‘már 10 perce itt állunk és semmi’. Eszméletlen sokszor a szülői érzéketlenség, butaság és az empátia hiánya.
Szerencsésnek tartom magunkat, hogy olyan óvodát találtunk, ahol a nehézségek ellenére a gyerekeket tartják szem előtt. Hallottam más óvodáról a városban, ahol már az óvodapedagógus se úgy áll a dolgokhoz, ahogy kellene. Szomorú!

A gyógypedagógiai ellátórendszer katasztrofális helyzetben van. Nincsenek befogadó intézmények, (autista gyereknek lehetetlen megfelelő intézményt találni) nincsenek szakemberek. Az SNI ellátás érdemben nem valósul meg, logopédus nincs az iskolákban. Az utazó pedagógusok eszköz nélkül, saját járművel szélnek eresztve, a pedagógiai szakszolgálatoktól menekülnek a pedagógusok. Az óvodákban nincs óvónő. Brutális rombolás az egész rendszerben. A fiatalok továbbállnak. Minősíthetetlenül alacsony bérért dolgozunk, és a kormány még bocsánatot sem kér a helyzetért. Gőgösen hárít minden kritikát és a társadalmat ellenünk hangolja.

A gyerekeim megérdemlik hogy azokkal a tanítokkal tanuljanak akiket nekik választottunk. Most elveszik az egyiket értelmetlen szabályok miatt, holott mi szülők vállaljuk elfogadjuk ha nem oltanak. A másik tanító márciusig kap haladékot mert átesett nemrég rajta.
A gyermek issza meg a levét mindennek, valaminek ami miatt így sem volt még egy normális iskolai éve sem. Mindenkinek joga van választani. Ami most van az kényszerítés.
#jobbatérdemelnek

Másodikos gyerekem sír , sír mert felfüggesztett lett az egyik tanítója, akitől el sem tudott köszönni, aki eddig ebben az amúgy bizonytalan első éveiben egy biztos pont volt az életében. Sír azért mert nem tudja visszatérhet e még, sír valaki miatt aki napi 8 órában mellette volt. És még nem tudja , hogy lehet a másik tanítója is erre a sorsra jut márciusban. Én sírok a gyerekeim ért akik még soha nem tapasztalták meg milyen az igazi iskola , hiába járnak évek óta.
Fenti körökben nem kötelező az oltás, de mindenki mást egy tollvonással eltipornak.
Esélyegyenlőség nincs. Ha katolikus vagy református iskolában viszem akkor ott nem kell oltás a tanároknak. Teljesen ellehetetlenítik a szülőket, gyerekeket.
És sírok amiatt is mert nincs szülői és tanári összefogás , nem állnak ki egymás mellett a gyerekekért.
Nem tudom mi jöhet még , de lassan úgy gondolom eladók mindent és valahol egy kihalt faluban önnelátva törvényen kívüliként kezdem újra a családommal.

Gyermekeim hátrányba kerültek már amióta iskolába járnak. 3 éve a legnagyobb már coviddal indult éve katasztrófa volt. Azóta a testvére is iskolás. Újra lezárások, karantén, sok hiányzás. Tegnap pedig ennek fejében elveszítette az egyik osztalyfönőkét az oltás kényszer miatt, mert elküldik. A másik tanára márciusig kap haladékot, addig van kártyája. A helyettesítések miatt mind a két gyerkem hátrányba kerül azért , mert nincs elég tanár és nincs rendes oktatás. Mi szülők is úgy érezzük lassan nem dönthetünk , az a gyerek aki nem kap oltást lassan nem mehet iskolába?! Elvették a jogot , hogy online lehessen tanulni , olyan lassú a kontakt kutatás és annyira értelmetlen a gyereknél az eljárási rend, hogy mire végig megy az ember rajta több gyerek is beteg, nem fékezik meg,mert véletlenül se kerüljön hivatalosan karanténba egy osztály.
Általános iskolás kicsi gyerekek szenvednek nap mint nap a tanítók hiánya miatt és ez január 3.-ától még rosszabb lesz. Most kellett volna megkapniuk az alapot és egyik gyerekem sem kapta meg. Óvodákban ahol nincs max nem kötelező az oltás, a parlamentben nem kötelező, de emberek ezrei és gyerekek életét, oktatását szét lehet cseszni a kormány szerint ennyire. Kiállunk a tanárok mellett.

Családfenntartó vagyok, 2 gyerekes apa és matek-fizika tanár.
Heti 37 órát tanítok, 45 évesen bruttó 346 ezer Forint a fizetésem, ami pont a semmire elég.
Ha elmegyek kőműves-segédnek játszva kapok nettó 20 ezret naponta.
Miért is jártam főiskolára????
Viszont, ha otthagyom az iskolát, akkor 250 hátrányos helyzetű, nagyrészt roma gyerek sorsa válik bizonytalanná. Mert akkor be fogják zárni, hiszen jelenleg a 22 álláshelyen 10en vagyunk.
Ez a szomorú magyar valóság!!!!!

A 22 tanári álláshelyre 10-en vagyunk.Amíg a béreket nem rendezik értelmesen, ez biztosan így is marad.
Az iskolánkban 238 gyerek tanul, akiknek 98%-a halmozottan hátrányos helyzetű.
33 órát tanítok egy héten, a többlettanításra van ugyan szerződésünk, de nem fizetik ki.
Csak a gyerekek miatt nem hagytam még ott az iskolát!
44 éves, 2 gyermekes anyaként, magyar-angol szakos tanár egyetemi diplomával, a nettó fizetésem minden pótlékkal együtt 260 ezer Forint.

Legfőbb ideje lenne, hogy a pedagógia tudományának művelői változtatnának a retorikájukon. A hatalmas oktatáspolitikai hiányosságok, a kritikán aluli anyagi és társadalmi (!) megbecsültség, a rossz tananyag-elrendezés mellett abban látom a fő problémát, hogy módszertani kérdésekben teljesen félrevezetően kommunikálnak. Elhitették, hogy a frontális oktatás ab ovo rossz, és minden áron az alternatív technikák kizárólagosságát erőltetik. Nem az lenne a legjobb, ha a pedagógus minden órához megtalálná a megfelelő módszert, amely illeszkedik az osztály életkorához, fejlettségi szintjéhez, érdeklődéséhez és aktuális állapotához, legyen az akár hagyományos, akár modern eljárás? Tapasztalataim szerint a gyerekek mindkettőt igénylik. Nem lehet elvárni tőlük, hogy állandóan aktívak legyenek egyénileg/párban/csoportban, ugyanakkor azt sem, hogy folyton csak a tanári magyarázatra koncentráljanak. Az egyensúly valahol a kettő között lenne, de úgy látom, hogy a pedagógusképzés nem erre szeretné nevelni azokat a keveseket, akik ezt a hivatást választották.

Legfőbb ideje lenne, hogy a pedagógia tudományának művelői változtatnának a retorikájukon. A hatalmas oktatáspolitikai hiányosságok, a kritikán aluli anyagi és társadalmi (!) megbecsültség, a rossz tananyag-elrendezés mellett abban látom a fő problémát, hogy módszertani kérdésekben teljesen félrevezetően kommunikálnak. Elhitették, hogy a frontális oktatás ab ovo rossz, és minden áron az alternatív technikák kizárólagosságát erőltetik. Nem az lenne a legjobb, ha a pedagógus minden órához megtalálná a megfelelő módszert, amely illeszkedik az osztály életkorához, fejlettségi szintjéhez, érdeklődéséhez és aktuális állapotához, legyen az akár hagyományos, akár modern eljárás? Tapasztalataim szerint a gyerekek mindkettőt igénylik. Nem lehet elvárni tőlük, hogy állandóan aktívak legyenek egyénileg/párban/csoportban, ugyanakkor azt sem, hogy folyton csak a tanári magyarázatra koncentráljanak. Az egyensúly valahol a kettő között lenne, de úgy látom, hogy a pedagógusképzés nem erre szeretné nevelni azokat a keveseket, akik ezt a hivatást választották.

A gyermekeink elbutítása a cél, nem pedig a gondolkodni tudó, önálló ember. A tananyag kesze-kusza. Elvárják, hogy a negyedikes gyerek szinte földrajzot tanuljon környezetismeret helyett. A maradékos osztást nem írásbeli levezetéssel tanulják, hanem a legbonyolultabb módon. A nemzeti tankönyvek tanagyagai nem korosztályszintűek, van amikor túlbutítottak és van ahol túl sok mindent akarnak belenyomni a gyerekbe. Nincs idő megtanulni normálisan semmit, túl sok az anyag. Tömeg, űrtartalom, hosszúság tanulására évente 1 óra van másodiktól negyedikig. Semmi rávezetés nincs, a gyerekek nem értik az egészet. Túlkomplikáltak a feladatok. A tanárok követik a szabályokat,a túltolt papírmunkát, próbáljak a gyerekeket nézni, de sok esetben nem tudják a nyomorult bürokrácia miatt. Már most túlsok a lelkileg sérült gyermek, melyből majd jönnek a mentális problémák is. Huszon, harminc éve tanító tanároknak kellett újravizsgázni, hogy hogyan tart egy órát, már véleményt sem nagyon formálhatnak. A Covid helyzet hatására pedig megy az egymástól elszigetelés és elridegesítés mind közösség, mind szülő-tanár szinten. SZABAD, MINŐSÉGI, SZÍNVONALAS OKTATÁST ÉS MEGBECSÜLT PEDAGÓGUSOKAT, GONDOLKODÓ EMBEREKET!!!!!!!

Gyermekem, aki pedagógus fizikailag és mentálisan is le van már épülve, amiatt, hogy nem győzik a pedagógus hiány miatti helyettesítéseket! Ugyanakkor a túlmunkájukért nem kapják meg az őket megillető pénzt sem! A járvány még jobban sújtja őket, mivel jeleléti és digitális oktatást is kell tartaniuk!

Mi, tanárok túlterheltek vagyunk, rengeteg a kötelező óra, emellett a helyettesítésekkel annyira felmegy a munkaidő, hogy azt már lehetetlen jól csinálni, ráadásul a többletmunkát ingyen, amellett, hogy a fizetés is felháborítóan alacsony.
A nevetséges és megalázó fizetés mellett nincs ok remélni, hogy a fiatalok ezt a szakmát választják, az utánpótlás hiánya már most látszik, és semmi nem utal arra, hogy ezt a problémát kezelnék.
A diákoknak rengeteg az órája, ami mellett egyszerűen nincs energiájuk és idejük arra, hogy a tehetségüket szakkörökön bontakoztassák ki. Az óraszámok csökkentését a kötelező hittan eltörlésével kezdeném, és lehet, hogy megszüntetném a kötelező 5 testnevelést. Az is nevetséges, hogy a modern társadalom jellemzőit semmibe véve alakították ki az új NAT-ot, alig van informatika óra, és a természettudományi képzést is leépítik.
Sorolhatnám...

Gyermekek: nagy óraszám ,felesleges órák ,amelyek beépíthetők lennének más tantargyakba( media,tánc és dráma,etika,művészetek...) rugalmatlan,merev,elavult tananyag. Gyakorlati,életszerű foglalkozások hiánya. Kreativitás degradálása. Egyéni képességek figyelmen kívül hagyása.
Pedagógus: túlterheltség,felesleges adminisztráció, életpálya,továbbképzések. Egyéni szabadság eltiprása,rugalmatlan munkavégzése kényszerítés. Támogatások megvonása. Állandó fenyegetettség és elnyomás érzése. Társadalmi lenézettség. Szakmai elismerés hiánya. Megalázó bérek.

Az oktatási rendszer elavult,egyáltalán nem a tanulás és az életre nevelés folyik , a gyermekek túlterheltek, a tanítók sokkal többet adminisztrálnak,mint tanítanak. Sok kiégett köztük.

A Tankerület vezetője SEM, és az iskolaigazgató (k) sem űznek tisztességes játékot. Sanyarhatják a dolgozókat, és kicsit sem nézik a gyermekeink érdekeit, csak addig a pontig, amíg nekik kényelmes.

A gyerekek nem kapnak minőségi oktatást, ha egy pedagógus hiányzik, egyre sűrűbben fordul elő, hogy a titkárnők mennek be az órára vigyázni a gyerekekre vagy ha szaktanár is megy be, az nem tud a sok helyettesítés miatt felkészülni az órára. Nem ad házi feladatot, másnap úgy is más tanár megy be. Ezt még tetőzi az a probléma, hogy az oltással nem rendelkező tanárokat az állami szféra elhagyására kényszerítik! A vezetőség mindenre azt mondja, hogy megoldja, miközben erre már nem képes, ugyanakkor nem áll ki a dolgozók és a diákok érdekeiért. Ez nagyon szomorú és pont egy iskolában nem túl példamutató.

"Nem feltétlenül kéne megállni a tanárok anyagi és szakmai megbecsülésénél. Tovább lehetne menni mondjuk, hogy első osztálytól kezdve 6-8 órát ülnek a gyerekek a teremben. Hogy lehet ennyi idős gyerektől elvárni, h ennyi időn keresztül koncentráljon? Aki meg nem tud megülni az órán, arra rámondják a nagy pedagógusok, h problémás. Problémás a fenét , csak az ő szervezetének nagyon nem erre van szüksége. Túl éles a különbség az óvoda és az első osztály között is. Még óvodás a gyerek, aki elsőbe megy, nem készíti fel senki erre, hogy neki egész nap ülnie kell ott, jó esetben 1-2 óra udvari szünettel, de az sem egyben.. és elvárják tőle, hogy ülje végig a napot. Abszolút nem jövőkép centrikus az oktatás, plusz különböző képességű srácokat egy osztályba pakolnak. Aki meg nem tud úgy teljesíteni, mert esetleg lassan, több idő kell neki, az meg megbukik. Sok értelme van így. Meg a rengeteg fölösleges dolognak amit belepumpálnak a gyerekek agyába. De gondolkozni nem tanítják meg őket, saját véleményt mondani kb nem lehet, mert mit képzel, h nem tiszteli a tanárt. Ezek szerintem az elsődleges problémák, nem az anyagi és a szakmai megbecsülés. "
- ez egy komment, a Szülői hang Facebook bejegyzése alól,
- amivel sajnos teljességében azonosulni tudok..!

Rengeteg felesleges tantárgyam van még mindig végzős létemre, ritkán végzek négy óra előtt, és az út hazafele meg még egy óra. 5-kor otthon vagyok, és ezután sincs pihenés, ugyanis rengeteget kell készülni másnapra. A legtöbb követelmény felesleges, helyette tanulhatnánk értelmesebb dolgokat is, amiket tudunk használni a való életben. A tanárokon azt látom, hogy a kimerültség mellett próbálnak igyekezni, felkészíteni még az érettségire, mert az elmúlt években háttérbe szorult a jelenléti oktatás, egymásra halmozódott a sok lemaradás. Egy szó mint száz, az oktatás egy nagy trágya, a cél az, hogy robotként jöjjünk ki az iskolából.

Sajnos nagyon leterheltek, sokszor túlterheltek a szakember-hiány miatti túlmunkától, túlzott adminisztrációtól. Szülőként, az adózott jövedelmemből (nem az adból) kell pótolnom az oktatási rendszer hiányosságait magán órákkal (matematika, angol, fizika), hogy felzárkóztassam a gyermekem arra az általános európai szintre, amit a külföldi társak az állami oktatásban megkapnak. Szomorú, szégyenletes.

- magas óraszám > darálás, hajszoltság, közöny, céltévesztés
- alacsony bérezés > megbecsülés hiánya, nyugodt életvitel ellehetetlenülése, tehetséges fiatalok bevonzásának hiánya, szakos ellátottság veszélybe kerülése, állandó helyettesítések
- túlterhelt kerettanterv > az elmélyülés lehetőségének hiánya, az autonóm tanári döntések kizárása
- iskolai körülmények (leromlott állapotú épület, állandó fűtési és beázási gondok, hiányos technikai felszereltség, alacsony színvonalú közétkeztetés)
- tankönyvek (alacsony szakmai színvonal)

Gyógypedagógusok emberhiány miatt,összevont csoportban foglalkoznak olyan gyermekekkel,akik mind külön speciális fejlesztő foglalkozást igényelnének.Így nincs fejlődés,a maradék gyógypedagógus meg kiég a kudarctól.

A bürokratikus rendszer nem engedi meg, hogy az óvodavezetők érdemben tudjanak tenni az óvodások körülményeinek javításában. Vélhetően nem is olyan emberek ülnek vezetői pozícióban, akik mentalitásukban, kvalitásukban erre alkalmasak, hiszen olyan sok többletmunkáért és felelősségért annyira kevés többletjuttatás jár, hogy ezt rátermett ember biztos el nem fogadná…
Az óvónők túlterheltek, nincs rendes kommunikáció óvópedagógus és szülő között, hisz arra sincs igazán idejük az óvónéniknek, hogy a gyerekekre megfelelő figyelmet fordítsanak, nemhogy ezt még kommunikálják a szülők felé is… a 30 gyerekre még a 2 ember is kevés, nemhogy az egy, ami néha előfordul (betegség, családi esemény,stb miatt)
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy korunk népbetegsége az egyre több SNI-s gyermek, akik még több odafigyelést igényelnének!
Ráadásul kötelezővé tették 3 éves kor felett az óvodát, de nincs megfelelő számú hely sem. A fiatalos, fejlődő településeken az ész nélküli társasházak felépítésével a kisgyerekesek betelepülése olyan ugrást jelent az óvodáskorúak létszámában, amit az infrastruktúra nem tud lekövetni… az óvodákban sok helyen a tornatermet vonják be csoportszobának a probléma megoldására, de ezzel egyrészt elveszik a normál mozgási lehetőséget a gyerekektől (az összejövetelek helyszínéül szolgáló teremről ne is beszélve), ráadásul a tornaterem nem ideális a gyerekek egész napi tartózkodására (az akusztika miatt a hang még jobban leterheli őket).

Kevesebb tananyag és a adminisztráció, több és minőségibb idő a gyerekekkel. A szülők segítsék a pedagógus munkáját, egy irányba kell húzni a szekeret. És még sok más.....

Megalazoan alacsony tanari fizetes, tulterheltseg, szar tankonyvek, differenciált oktatas teljes hianya. Idegen nyelvi orak korszerutlensege es meg az is keves.A foloslegesen sok lexikalis tudas sulykolasa. Penzugyi, penz kezelesi, banki, hitel informaciok teljes hianya. Korszerutlen osztaly felszerelesek.

Ha a pedagógus tartósan beteg vagy várandós, nincs szakszerű helyettesítés. Éppen beeső helyettesítők, felügyelet, elvesztegetett órák, napok, hetek, hónapok. Hogy lehet így haladni, fejlődni?
A lányomnak 4. osztály végére már a 8.-9. tanítója volt.

A felsötagozatos és középiskolás korú gyerekek rendkívül túlterheltek. Szerintem nem normális, hogy reggel 8 órától délután fél 3 vagy 4- óráig vannak az iskolában, majd ezt követően még készüljenek a másnapi órákra. Mi felnőttek is elfáradunk, nemhogy a 11-18 éves korúak. Nincs megfelelő motíváció, az egyéni képességek közti differenciálás elmarad, a különböző képességekből fakadó lemaradásokat a szülőknek kell megoldani, pótolni/behozni. Nagyon sok felesleges anyaggal terhelik a gyerekeket. Az alapokra kellene nagyobb hangsúlyt fektetni és erre építeni a többi anyagot. A középiskolákban legyen a tanárok elsődleges célja az, hogy minden gyermek az egyéni képességeinek megfelelően fel legyen készítve a vizsgákra és le is tudjon érettségizni, vizsgázni, mert ez is az Ő munkájukat minősíti.

Évek óta egyedül viszem az óvodai csoportomat, választásom sem volt, hogy vállalom-e. Fizetésemben ezért semmi plusz juttatást nem kapok, a rengeteg adminisztráció és túlóra miatt egyre kimerültebben járok dolgozni. Mindezek mellett a folytonos ellenőrzések, minősülés kötelezettség mind nehezíti a munkámat es elvonja az óvónőt á gyerekektől. Miután sem megfizetve nem vagyok, se megbecsulve a rengeteg plusz munkáért, ezért a pályámat elhagyom. A gyermekeket sajnálom,de ilyen körülmények között nem lehet dolgozni úgy, hogy közben itthon a családomnak is szüksége van rám.

Pedagógusként azt tapasztalom,hogy egyre nagyobb a pedagógushiány. Sokszor pedagógiai asszisztensekkel oldjak meg a kialakult helyzetet,de a legtöbb helyen a pedagógusok túlóráznak ingyen. A fizetés felháborító, plusz juttatás semmi,maximum ruhapénz,ami igazából semmire nem elég. Megbecsültség sem a szülők, sem a fenntartó oldaláról, sőt néha a vezetés részéről sem tapasztalható. Az előmeneteli rendszerről ne is beszéljünk. Portfólióírás,minősülés, tanfelügyelet, önértékelés,mindez túlórákkal,SNI,BTM gyerekek hada mellett, saját pénzből vásárolt ,vagy készített eszközökkel. Ja, és mindez család es sokszor másodállás mellett.

Fejetlenség egyik rendelet üti a másikat. Ember eszköz hiány de az ellenőrzés követelmény megbénitja az embert és mindenki mentálisan fizikailag is túlterhelt a fizetésről papírmunkáról ne is beszéljünk. A gyerek az nem számit ebben az egészben. Lassan azt érik el hogy nem lesz csak gyermek megőrzés de pedagógus az nem.

Röviden az a véleményem, hogy ma Magyarországon felső általánostól kezdve gyakorlatilag nem oktatás, hanem számonkérés van. Teljesen értelmetlen, a hetvenes évek óta hasonló témákat magoltatnak a gyerekekkel, egy olyan korban,amikor bármilyen információhoz egyszerűen hozza tudnak férni.

Katasztrofális az egész ahogy van. Túlterheltek a diákok, a tanárok. Túl sok a felesleges tananyag, és túl sok az adminisztráció, a tanításra, nevelésre, a gyerekre már nincs idő. Sajnos ez van amikor dilettánsok hatalmat kapnak, nem szakmai hanem politikai alapon születnek a döntések és a forrásokat nem megfelelően költik, hanem elherdálják. Sajnos a pedagógusok sem fognak össze, és állnak ki az érdekeikért, a gyerekek érdekeiért. Beletörődnek mindenbe, és ez fásultsághoz vezet, ami senkinek nem jó. A mostani szülők sem tisztelik a pedagógusokat, és ezt a szülői mintát viszi tovább a gyerek az iskolába. Lehet hogy egy emberöltő is kevés lesz ahoz hogy a szakmának ismét becsülete legyen.

Túlterheltek a pedagógusok, a gyerekek egyaránt. A pedagógusoknak nincs türelmük és persze kedvük sem szívvel-lélekkel tanítani, mint régen. Az "igazi " pedagógus lassan ritka, mint a fehér holló. Aki megszeretteti a tanulást, a tantárgyát a gyerekekkel és érdekessé teszi, olyan már nincs. Bele vannak fásulva. Csak leadják jó esetben az anyagot és követelnek. A gyereknek meg nincs ideje a legfontosabbra: gyereknek lenni, gondtalanul játszani.

Pedagógusként azt vettem észre, hogy kezd eltűnni a pedagógusok iránti tisztelet és megbecsülés. Ha összehasonlítanánk egy 10 évvel ezelőtti gyereket és szülőt egy mostanival, akkor feltűnően nagy különbséget vennénk észre. Régen, ha valamit jeleztünk a szülőnek, azonnal elbeszélgetett a gyermekével. Ma, ha ilyen van először én vagyok kioktatva és elhordva mindennek, mert ilyet-olyat állítok a "szent és sérthetetlen " gyerekről. Azt veszem észre, hogy szinte teljesen megszűnt a szülői támogatás.
Emellett a fizetés se emberhez méltó! Az iskolában bent vagyunk reggeltől estig, folyamatosan figyelünk, koncentrálunk, tanítunk. A pedagógus lediplomázott és az életét a tanítanak szentelte, és minden hónapban a fejéhez vágják a jelenlegi fizetést. Ellenben egy érettségi nélküli szakmunkás, aki ugyan annyit dolgozok, legalább 2x többet visz haza. Ez vicc. Nem csoda, hogy pedagógus hiány van! Ki akarna/szeretne ennyi pénzért ennyit dolgozni? Egy egyedülálló ember például Pesten egy albérletet sem tud kifizetni...
Jóval több pénzt kellene az oktatásba belefektetni, hogy a pedagógus elégedett legyen. És itt nem csak a fizetésből beszélek. Csak menjenek be egy pesti iskolába. Le van lakva, nem működnek az eszközök vagy épp nincsenek eszközök... ilyen körülmények között nem egyszerű tanítani!
Ha már csak egy kis figyelmet kapna az oktatás és nyiott szemmel végignézik, hogy mi zajlik az intézményekben, akkor észre kellene venni ezeket a problémákat! De őszintén azt érzem, hogy velünk senki sem foglalkozik, észre sem veszik, hogy mit csinálunk nap, mint nap. És ez vonatkozik a gyerekekre, szülőkre és az oktatásért felelős emberekre. Ők mindig mindent sokkal jobban tudnak, mint mi, akik szinte az iskolában élnek...
Gyakran elgondolkodok, hogy váltani kéne, hisz minden képzettség nélkül, bárhol tudnék dupla ennyit keresnék!
(Az én türelmem is véges!!!)

Az alacsony bérek miatt a pedagógusoknak napi megélhetési problémáik vannak. Az egyházi fenntartású iskolákban még kevesebb a kifizetett bér. Az általános tudásfelmérők jól mutatják a gyerekek tudásszintjének csökkenését. Tragikus!

Sajnos nem rég kezdtem a pályámat, de erősen gondolkodom azon hogy hamarosan el is hagyom.
Rengeteg minden változtatnék, ha tehetném. Az oktatás több sebből is vérzik.

1. Ami a pedagógusokat a legmélyebben érinti, hogy diplomát szerzett emberként nem tudjuk megkeresni azt a pénzt, amiből fennt tudjuk tartani magunkat. Ahhoz, hogy ez rendezödjön nem 10 százalékos emelés kellene, figyelembe véve a forint nagyütemű romlását és a dráguló termékeket. Még is, hogy legyek kiegyensúlyozott, mikor folyamatos anyagi gondokkal küszködök. A teljes fizetésem, nem elég egy garzon lakás bérlésére.

2 Helyettesítések: Október 20-án nagy örömmel olvastam a cikket, amiben megfogalmazták, hogy ezentúl fizetni fogják a helyettesítéseket. Aztán kiderült, hogy ebben is találtak kiskaput és csak ha két órát helyettesíteni egy nap, az kerül elszámolásra. Mérhetetlen dühöt érzek, amikor a saját dolgaimat nem tudom elintézni, mert egyik napról a másikra derül, ki hogy hiába terveztem előre, be kell mennem, ráadásul ingyen. Más munkahelyeken miért fizetik ki a túlórát és nekünk miért természetes, hogy úgy rángatnak, ahogy szeretnének?

3. Az egyre problémásabb gyermekek. Nem rég óta vagyok a pályán, de néhány év alatt is nagy változások lettek a gyermekek viselkedésében. Magával az integrációval egyetértek, de azzal nem, hogy nagy létszámú osztályokban már negy-öt papíros gyermek van, akikre sokkal több időt kellene fordítani. Így azokra a gyerekekre nem jut elég idő, akikkel nincs annyi "probléma ". Ezt nem tudom integrációnak nevezni, hiszen a nem különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek is van szüksége elegendő figyelemre. Sajnos mivel nincs elég pedagógus és túl nagy az osztály létszám, emiatt gyakran azt érzem, hogy pont az átlagos gyerekek vannak hátrányosan megkülönböztetve. (Nem tudom külön kiemelni, nem látom ha neki is problémája van... Stb.

4. Életpálya modell: Tíz-húsz ezer forintos emelésére, egyáltalán nem éri meg ennyit küzdeni.

A sok és gyakran felesleges adminisztrációs teher a gyerekektől vonja el a figyelmet, az energiát és nem utolsó sorban időnként a türelmet is. Az anyagi és társadalmi megbecsülés egyáltalán nincs szinkronban az elvégzett munka mennyiségével, minőségével. Még mindig az óvoda a közoktatási rendszer legjobban működő egysége. Pedig sokat tesznek ennek lerombolásáért.

Borzasztóan elkeserít,hogy a mai gyerekeknek nincs igazi gyermekkoruk.Brutálisan le vannak terhelve,millió felesleges anyaggal,7-9 10 órában naponta.Állandósultak a szinte napi szintű dolgozatírások,beszámolók.Ha netán még nyelvet,vagy zenét szeretne tanulni,esetleg az egészségmegőrzés érdekében sportolna ,ez esetben konkrétan 18 óra tanulásban van!Felháborító!

A problémák nyilvánvalóak, mindenki látja őket, aki nem néz szándékosan félre. Semmirekellő tankönyvek, korszerűtlen tananyag (igyekszem szalonképes jelzőket használni, mindenki behelyettesítheti kedve szerint), méltatlan fizetés egyik oldalon, a gyerekeknek rengeteg óra, csak a rohanás egyik témáról a másikra értelmetlenül, nehogy valamit készségszinten megtanuljanak, mert hová is vezetne az. Néhány lelkes pedagógus viszi a hátán az iskolákat (már amelyikben még vannak ilyenek), tartják a lelket a kollégákban és a gyerekekben. A NERbarát, lojális igazgatók (tisztelet a kivételnek - ami elvétve lehet) pedig fegyelmezetten jelentik, hogy minden a legnagyobb rendben.

Nem értik meg nincs már elég pedagógus, aki van az is elhagyja a pályát. A pénzről már nem is beszélek. Inkább azt kellene meglátni nincs már elég tanár. A közigálláson nem azért nem látunk szeptember után álláshirdetés mert betöltötték, azért mert nem engedik meghirdetni sem. Helyette keresnek pedagógiai asszisztenseket. Gyermekeinket már most nincs aki oktassa, felügyelet van. Tudok olyan iskolát ahol 4 tanárral volt több előző tanévben most négy pedasszisztenssel van több.

Pályakezdő vagyok és szeretnék tanár lenni. Csak az a baj, hogy élni is kéne valamiből. A kezdő fizetés meg nem elég semmire. Vagy a rezsire megy el vagy az élelmiszerekre. De a kettőre együtt nem elég. Saját családot is szeretnék, de hogyan, ha nem tudom őket eltartani?? Még magamat is alig tudom.
A gyerekek túlterheltek, nincs kedvük és nem is szeretnek tanulni. Belefásultak az iskolába. A tankönyveik pocsékok, nem is lehet belőlük se eredményesen tanulni, sem tanítani. Látszik, hogy 1-2 hónap alatt dobták össze, nincs rendesen kidolgozva, felépítve. A tananyag elvileg csökkent, legalábbis a tankönyvekben kevesebb szöveg van, viszont a követelmények nem. Ezeket összhangba kellene hozni.

A gyermekem óvodás, eddig 3 óvodapedagógusa távozott, 2 pályaelhagyó lett, mert a napi megélhetését nem tudta fedezni a fizetéséből.
A rémes kereset dacára a dadus néni vette a szemeteszsákot és a mosószert, mert az önkormányzat ezt nem biztosította, de tiltotta, hogy a szülőktől segítséget kérjenek

Túlterheltek a gyerekek, sok a felesleges tényanyag, a kompetenciák fejlesztésére nincs elég idő, hiányzó pedagógus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus.
A pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülése elégtelen.

A pedagógus hiány egyértelmű, lassan verseny van az iskolák között, hogy kihez menjen az éppen pályakezdő, vagy váltani akaró tanár, az óvodák esetében hasonló a helyzet. A gyermekvédelmi szakemberek igazából tehetetlenek, a gyerekek nagy része olyan családban nő fel, ami sérült, illetve állandó mentális problémákat vált ki a gyerekeknél. A pedagógusok túlterheltek, magas az óraszám, a felkészülésre szánt időt a saját szabadidejéből, a családjától kénytelenek elvenni, ami elősegíti a kiégés folyamatát. A fizetések alacsonyak, a nagy életpálya modell nem alkalmas arra, hogy valaki maga tartsa fent a családját, ha szükségessé válna, vagy csak venne egy saját házat... Az oktatás erősen centralizált és olyan követelményt támaszt a diákokkal szemben, amit talán felnőttek sem tudnak teljesíteni, nem hogy egy középiskolás gyerek, vagy még kisebb. A tanárok lassan éjjel-nappal elérhetővé kell, hogy váljanak, mivel a szülők nem tartják tiszteletben a munkaidőt, ezen túl bármikor ki vannak téve jogszerűtlen eljárásnak is, amire sajnos van példa a közel múltból is. A közösségi média hergeli az oktatás körüli negatív hangulatot, feszültséget teremt a gyerek-szülő-tanár között.

A 8.osztályos tanulóknak nem adnak online órát(mondván volt lehetőség oltásra) felháborító hogy ìgy próbálnak rá venni az oltásra!!! Akinek otthon kell maradni(karanténban)azoknak nem adnak külön órákat hogy segìtsèg a felzárkóztatást, fejetlenség van az egèsz rendszerben.Ìgy hogy menjen a gyerek felvètelizni?

Kevés a tanár, nagyon túlterheltek, nem tudnak alsóban a gyerekekkel egyénként foglalkozni, egy nagy gyerekmasszának tekintik az osztályt. Kénytelen külön órákra küldeni a szülő (aki megteheti) a gyermeket, ha nem akarja hogy lemaradjon.
Felsőben türelmetlenek, sokan alkalmatlanok a tanári szerepre, de örülni kell annak is, ha egyáltalán van kémia és biológia tanár. Előfordul, hogy a portás tartja meg az énekórát. Mi lesz, ha a matematikát is ő fogja tartani??!!

Egy tragédia a mai magyar közoktatás!!! Gyakorlatilag ugyanúgy ki akarja véreztetni a kormány a közoktatást, mint az egészségügyet. A cél nyilván egyértelmű: a tanárokat minél inkább elnyomva, minden lehetséges eszközt és döntést kivéve a kezükből hasznavehetetlen könyvekből okítsák a gyerekeket. Minél kevesebb tudással bírnak a gyerekek, annál jobban lehet őket felülről irányítani...

Rengeteg jelenlegi problémát felsoroltak az előttem felszólalók:a szakember hiányt, a nem reális fizetést, a rengeteg adminisztratív plussz munkát (éjszakait,hétvégeit!!), a rendezvényekkel kapcsolatos sajátságos problémákat (pl:a saját kapcsolati tőkénk többszöri alkalmazását, stb.), de egyről nem látok bejegyzést. Még pedig arról az évtizedek óta megoldatlan problémáról, hogy itt súlyosan, közvetlenül kivagyunk téve a betegségeknek. Mostmár ugye egyre komolyabb betegségeknek. Ezt ez a rendszer semmilyen módon nem teszi rendbe, nem "orvosolja " anyagilag. Manapság egyre súlyosabb betegségek jelentkeznek, és fognak is.Mi is hús-vér emberek vagyunk, egy életünk van.
Arról nem beszélve, hogy súlyos 10-20 000ft-okat hagyunk a patikákban (teszt, váladékoldó,láz-fájdalomcsillapító, stb.De pl:egy kötőhártya gyulladás kezelése sem olcsó, stb.)Erre sincs kidolgozva évtizedek óta egy utalvány rendszer vagy valami.Megéri ez Önök szerint? Ha még ezt is levonjuk a fizetésből?! Megéri?!
És még táppénzre sem tudunk elmenni az emberhiány miatt!! Betegen is dolgozunk!
Értik már miért mondja maga az óvodapedagógus szülő is azt a gyermekének, hogy "lányom ne válaszd.. "

A rengeteg adminisztráció, hatalmas felelősség, teljesen feltöltött csoportok ellehetetlenítik a szakmát. A bér messzemenően alacsony, másodállást kell vállalni, hogy a kiadásokat ki lehessen fizetni.

A közoktatásban nem adnak át tananyagot, vagyis nem oktatás folyik, hanem magoltatás. Érdektelen, haszontalan, idejétműlt anyagot magoltatnak. Lásd nyelvtani szabályok magolása, rajzból, tesiből, énekből dolgozat írása, irodalomból verselemzés, környezetből lexikális adatok visszakérdezése. Minek??? A 21.században... Konfliktus kezelést, csapatmunkát, pénzügyi ismereteket kellene tanítani, nem disztihonokat!!!!

Két gyermeket nevelek. A kisebbik ADHD diagnózissal 19 fős 1. osztályban. Szenved a tanító, a gyerek és a társak is. Mint szülő én is tehetetlen vagyok. Kis létszámú osztály sehol. Senkinek nem jó ez a rendszer.?

A pedagógusok túlterheltek, a tényleges tanító-oktató munkától értelmetlen egyéb feladatok elvégzése veszi el az időt. Gyakorlatilag semmilyen szakmai kérdésbe nem szólhatunk bele, értelmetlen döntések napi szintű megjelenése, majd visszavonása jellemző. Fenyegetések, kierőszakolt döntések szintén napi szinten jellemzőek. Évek óta tartó hitegetés a bérek rendezése terén, megbecsülés teljes hiánya. Megalázások, cinikus hangvétel felsőbb körökből.....

A délutános nyugdíjas óvónő, aki nagyon szereti a gyerekeket, nem bír el a viszonylag nagylétszámú csoporttal. Amire azért került sor, mert pl Budapest III. kerületében 11 óvodai csoportot szüntettek meg idén szeptemberre. Óvónő hiány és elvont költségvetés az ellenzéki kerülettől és persze a Fővárostól.
Nem marad elég energia a gyerekek iskola-előkészítésére. Pl mi nem vagyunk rajzolósok, ezt inkább szakembertől várnánk, hogy fejlessze a gyereket.

Sajnos egyre több a teher, napi 10-12 óra munkával a fizetés a béka feneke alatt. A megbecsültség pedig még annál is rosszabb. Egyre jobban azt érzem, hogy nekünk pedagógusoknak kell összefogni és kikényszeríteni a minimum dupla fizetést és a megfelelő eszközöket, segítőket. Ez nem politika, hanem érdekérvényesítés, amivel már élni kellene egyszer az életben!

Óvodában egy óvónő. Mennyiségben kevés ennyi gyerekkel való foglalkozása, főleg h.integrált nevelés zajlik (sni gyerekkel) a csoportban. Minőségében pedig a helyettesítő/ beugró pedagógusok/nevelők csak megőrzést látnak el.
Iskolában elavult tananyag, értelmetlen szövegek az olvasókönyvekben, unalmas mesék/ népmesék melyek nyelvezetével egy szülő sem tud azonosulni. Kreativitás nélkülöző feladatok, bár szép, színes könyvek, de gyorsan leamortizálódnak. Lelkiismeretes tanító, de ha ő kiesik betegség miatt, borul a rendszer, mivel a másik tanítónk/ pedagógus nyugdíjas.

Lányom 2. Osztályos, zenetagozatos osztályban, ami emelt számú éneket jelent szaktanárral. Amikor a tanár hiányzott nem volt helyettesítés, mert nincs más énektanár.
A napközisük egy visszahívott nyugdíjas pedagógus, aki heti 2x vagy 3x van. A többi nap végig az osztályfőnök van velük, ami nyilvánvalóan nem jó hosszútávon.
Az hogy kivették a tantervből a környezetet, az felháborító. Az osztályfőnök szakkör szinten foglalkozik ilyen témákkal a gyerekekkel, ami szintén plusz idő és energia.
29 fő van az osztályban.

Az óvodában hálás lehetek, hogy két nagyszerű óvónő van a csoportban ( még!). Viszont pénz az nincs, tehát ha azt akarjuk, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel, nekünk kell vinni eszközt (papír, ragasztó, só, liszt, gyurma, ....) bármit, mivel pénzt azt nem szedhetnek.

Kevés szakképzett óvodapedagógus, több nyugdíjaskorú, kevés pályakezdő.
A dolgozók túlterheltek, rengeteg az admonisztráció. Olyan alacsonyak a bérek, hogy a fiatalokat nem vonzza, az időseket elůzi. A pályánlevő pedagógusok létszáma is naponta csökken.

Az én gyerekeim már kamaszok, de az ő óvodás korukban is már túlterheltek voltak az óvodapedagógusok.Ha a gyerekeket korán küldik iskolába, ezzel enyhítve az óvodapedagógus hiányt, a gyerekek az iskolában isszák meg a levét, lévén még nem teljesen iskolaérettek. Jönnek a tanulási nehézségek.
A tanárhiány elképesztő... Megalázó bérért nagyon sokat kell dolgozniuk. Jó ez a magyar államnak hosszú távon...?

Az oktatási rendszer egésze tarthatatlan állapotú. Úgy a pedagógusok anyagi/erkölcsi megbecsülése, továbbá a gyermekkel szemben felállított követelményrendszer, valamint maga a tananyag gyakorlatában sürgős,pozitív irányú változásra változásra van szükség!

A gyermekem iskolájában nincs pedagógushiány, azonban annál nagyobb hiány mutatkozik fejlesztő pedagógusokban, holott a tanulók min. 15-20%-a valamilyen fejlesztésre szorulna. Így a probléma megoldása egyedül a szülőre marad. A tananyag irgalmatlanul sok, még a szünetek is készüléssel telnek, a gyerekek (és persze szüleik) állandóan fáradtak, fásultak, motiválatlanok. Ugyanez igaz a pedagógusokra is. Értelmes célokért megéri küzdeni, de ez mindenkinek csak értelmetlen szélmalom-harc.

18 óvodapedagógus álláshelyre 11,teljes munkaidőben foglalkoztatott pedagógus van.A többi helyet pedagógiai asszisztensekkel és nyugdíjas pedagógusokkal töltjük be.A teljes álláshelyen dolgozó pedagógusok közül egy fő a jövő tanévben nyugdíjba megy,5-en 50 év felettiek.Fiatal óvodapedagógus 2 van a testületben.A folyamatos álláshirdetésekre senki nem jelentkezik.Nagyon magasak a csoportlétszámok,26-28 gyermek van bezsúfolva a nem túl nagy csoportszobákba.Ilyen feltételek mellett is maximálisan elvárják tőlünk a minőségi munkát.Az a szomorú,hogy ezen a katasztrofális helyzeten már az esetleges béremelés sem fog segíteni!

Megélhetési problémák!!!!! Ingyenes helyettesítés! Online munkához nem kaptunk semmilyen támogatást. Még mindig egyre növekvő terhek(magas óraszám, túl sok program, adminisztrációs terhek).A társadalom, szülők megbecsülésének hiánya. Semmilyen rekreációs lehetőség, előszezonban, utószezonban nem mehetünk nyaralni, nincs SZÉP-kártya, nincs ruhapénz, étkezési utalvány, könyvpénz stb. Egyre romló munkakörülmények (nem kapunk legszükségesebb irodaszereket sem, nincs biztosítva az ebédszünet, szegényes mosdó, járvány idején kimondottan veszélyes a munkakörünk.)

Óvodapedagógusként szülőnek lenni nem könnyű.
Tisztában lenni azzal, hogy milyen feltételek szükségesek az érdemi pedagógusi munkához....és gyermekem óvodába kerülésekor látni, hogy itt 0 lesz ebből megvalósítható, nagyon szomorú. Ahogy többen írták, látják, az óvoda jelenleg tényleg egy gyermekmegőrző. A pedagógusok, bízom benne, megtesznek mindent, amit lehet, de nem lehet a végtelenségig kizsákmányolni őket.
Lassan a remény lehetősége is kiveszik, hogy változás igenis lehetséges....végtelen elkeserítő. Milyen világban, milyen segítséggel....nőnek fel a mai gyerekek?! Van ennél lejjebb? Sajnos, mindig van.

Egy elkeseredett, gyermekei jövőjéért aggódó pedagógus és anya.

A rengeteg plusz feladat mellett a gyermekkel végezhető minőségi munka elvész. Vírusos időszak van, kevés a pedagógus,a gyakori összevonásokat a gyermekek is megsínylik.Mindig más csoportban délutánonként, más felnőttekkel, gyerekekkel.Fiatal minimális a pályán, egyre több a nyugdíj előtt álló, aki még aktív az húzza az igát, őt terheli minden felelősség, feladat.

Általánosságban, és nem csak a mi intézményünkben a következő gondokat érzékelem: A tanórák és azok előkészítése mellett még rengeteg járulékos feladat kapcsolódik a szakmai munkához+ az adminisztráció és a véget nem érő és gyakran semmi pluszt nem adó kötelező továbbképzések, pedagógus minősítésből adódó plussz feladatok. Nagyok az osztálylétszámok, a tanulási, magatartási zavarral vagy egyéb nehézséggel küzdő gyerekek aránya egyre növekszik, a sikeres integrálásukhoz szükséges feltételek ugyanakkor nincsenek meg. Túl magasak a kötelező óraszámok mind a pedagógusok, mind a gyerekek számára.Túl nagy hangsúly helyeződik az intellektuális és lexikális tudásra, kevés teret kap az érzelmi nevelés, a gyakorlati tevékenység és a mozgás, a kis gyerekek számára elengedhetetlenül szükséges játék, szabad játék.Hatalmas mennyiségű a tananyag, nincs elegendő idő az alapok készség szintű begyakorlására. A túlterheltség miatt a pedagógusok nem tudják megvalósítani kreatív ötleteiket, nem tudnak teamben dolgozni,és ez is növeli a kiégés veszélyét.

Feleslegesen sok adminisztrációs munka, egy dolgot 23helyre kell rögzíteni, leadni.
Túlterhelt kollégák a hatalmas pedagógus hiány miatt. A pedagógusok szakmai el nem ismerése. Gondolok itt, lassan gyermek megőrző lesz jónéhány intézmény. Kollégák közti bér feszültség, ami köszönhető a rossz előmeneteli rendszernek... És még lehetne sorolni hosszan.
Szülő, óvodavezető

< 4. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!