Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Az óvoda- és pedagógusoknak szörnyen sok adminisztratív munkát kell ellátniuk (nagy részét feleslegesen) és ez a gyerekek rovására megy.
Az óvodában nincs óvónő, ped.adszisztensek vannak a gyerekeinkkel, akik nem képzettek erre a körre. A szülőknek kell összefogni és tisztasági csomagot, gyümölcsöt bevinni minden héten, hogy az intézmény a kis bevételét a termek festésére, esetleges javításokra tudja fordítani! Ahhoz, hogy a gyereket plusz 1 évig óvodában tarthassuk, mert még nem érett, az egy vicc!!! Felháborító sajnos!
Az ált.iskolákban rengeteg felesleges tantárgyat, tananyagot tanítanak meg a gyerekeknek és ez nagyon leterheli őket, és elvonja az idejüket, energiájukat attól, hogy gyerekek lehessenek. Az iskolába is a szülőknek kell biztosítani a tisztasági csomagot!

Aránytalanul sok adminisztrációt sózva a pedagógusok nyakába(önértékelés, tanfelügyelet, napi esetleges hibrid oktatás) úgy, hogy 2013 óta nem emelték az inflációt követve a bérüket!!!! Se helyettesítési bér, se túlóra kifizetése, se munkaruha, se étkezési/utazási utalvány. SEMMI, akkor mitől legyenek motiváltak?! Sürgős rendezésre lenne szükség, mert sorra hagyják el a pályát a legcsodálatosabb Pedagógusok is!!! Ki fogja tanítani, nevelni-oktatni gyermekeiket?????!!!!!

Felháborító a kényszerítés az oltás felvételére vonatkozóan.Diszkriminatív a megkülönböztetés az egyházi és állami iskolák között. Használhatatlan, hibákkal teli tankönyvek vannak, megtanulhatatlan mennyiségű tananyag, az egyre fásultabb tanárokat értelmetlen adminisztrációval gyötrik. A leginkább felháborító az az utasítás, amivel a református egyház nem csupán a sztrájkban való részvételt tiltotta meg a hitoktatóknak, hanem azt is, hogy egy sztrájkoló pedagógust helyettesítsen. Szégyellem magam helyettük. Ki kell állnunk a pedagógusokért, mert valójában a gyermekeinkért állunk ki.

15 éve óvónő vagyok. Aktív, (még) lelkes. A fizetésem ennyi év munkaviszony után 2 diplomával és felsőfokú myelvizsgával alig haladja meg a nettó 180 Ft-ot. Sajnos ez már csak hobbimunkának mondható. Ha a férjem fizetéséből nem tudnánk pótolni a fizetésemet, nem tudám eltartani a 3 gyerekemet. A környező óvodákban akkora bedagógus hiány van, hogy a legtöbb csoportban már csak 1 óvónő dolgozik. A segítő szakemberekről nem is beszélve. Az egész körzetet 1-1 logopédus, fejlesztő pedagógus látja el. Nincs idejük minden óvodát ellátni, így ez a feladat is (képzettség hiányával együtt is) az óvónőkre marad. A gyerekek pedig nem kapják meg a pedagógiai szakszolgálat által előírt fejlesztést, mert nincs rá szakember.

Borzasztó túlterheltek a gyerekek, arra nincs idejük, hogy gyerekek legyenek. Sok a felesleges, elavult tananyag, a számonkérés sok és maradi. A könyvek gyalázatosak, tele hibával, történelem hamisítással.
A tanárok kezét megkötik, mindent felülről vezérelnek. Ebből elég. A kérdésem csupán annyi, hogy miért kellett ennyit várni? Már rég fel kellett volna lázadnia a pedagógus társadalomnak. Össze kell fogni a tanároknak, az eünek, mindenkinek! Egységben az erő!

A gyerekek és a tanárok egyaránt túlterheltek!
A tanárok fizetése, megbecsültsége nagyon alacsony!
Eszközhiány és elavult eszközök, bútorok
(pl. iskolapadnak csúfolt szék felhajtható
könyöklővel; cipősdoboznyi szekrény a teremből
jó messzire). Pici teremben összezsúfolt,
nagy létszámú osztály,úgy gondolom, hogy ez így járvány idején külön említésre méltó.(A fent említett székekben a falak mentén, körben ülve a gyerekek vállai szinte összeérnek. 1,5 m? Hol? Hogyan?)
Túl sok, felesleges tananyag. Van olyan tanár, akinek az adott tantárgy nem a képzettségének megfelelő, de így kell tanítania...
Előfordul, hogy a helyettesítés sem megoldott, a gyerekek mennek a tanáriba szólni, hogy nincs velük tanár....
Az otthon maradt beteg (akiket sokszor rejtélyes, érthetetlen okból nem tesztelnek) gyerekek a tananyagot csak egymástól tudják megszerezni.

A másodikos gyermekem oltatlan kitiltott tanára helyett több másik tanárnak kellett átvenni az órákat. Van most akinek heti 30-32 órája lett. Nem csoda hogy két hét után lebetegedett egy hétre... így legalább a fejetlenség nőtt. Az év elején vásárolt minőségi tankönyvek helyett pedig elkezdtek hazaszállingózni az OH tankönyveinek másolatai?‍♀️ Kérem vonják vissza a politikai szemszögből meghozott oltási kötelezettséget, mert ez idáig senkinek sem volt jó!!!!

Sáros udvar,piszkos mosdók,nincs wc papír,kréta,pad a folyosón,zárható szekrény. A tanárok motiválatlanok,tele felesleges adminisztrációs terhekkel,nincs terük saját ötletekre és kreativitásra,minden túlszabályozott. A tankönyvek tragikusak,túl sok a tanulnivaló,emiatt hatalmas a nyomás a gyerekeken. Rengeteg a felesleges,magolnivaló tananyag. Az iskola nem az életre tanítja őket. A központi felvételi egy hatalmas szivatás.

Sok pedagógust kell helyettesíteni, oltás hiánya miatt és sajnos betegség miatt is. A bérek viccesek az iskolában dolgozóknak és a pedagógusoknak is. Takarító, ügyintéző, friss diplomás pedagógus ugyan annyit keres. Kellene eltérésnek lenni fizetések között, 8 általános és végzetség, érettségi és végzetség, pedagógus diploma. A gyermekeknek joguk van a tanuláshoz és nem mindegy, hogy pedagógussal, szakos tanárral vagy csak valakivel akinek még diplomája sincs. Tiszteljük, becsüljük meg a pedagógusokat és az iskolákban dolgozókat.

Kiállok a pedagógusok törvényes szrájkjoga mellett, mert:

❌ Nem fogadom el, hogy jelentős számú pedagógusnál - több év szakmai tapasztalattal és diplomával (diplomákkal) a zsebükben - , azért van szükség szerződésmódosításra, hogy a bérük elérje a megemelt garantált bérminimumot.

❌ Nem fogadom el, hogy végzettséget és a szakmai évek számát figyelmen kívül hagyva, bérfeszültséget generálva, összemosódnak az óvodai alkalmazottak bérei.

❌ Nem fogadom el, hogy kitűnő pedagógusoknak dönteniük kell arról, hogy pályaelhagyók lesznek vagy éhen halnak!

❌ Nem fogadom el, hogy koronavírus elleni oltásra kötelezik a pedagógusokat (vagy bárkit)!

❌ Nem fogadom el, hogy egy olyan minősítési rendszerrel mérik a pedagógusok szakmaiságát, ami nem ad reális képet SENKIRŐL! Amellett, hogy óriási, felesleges teher, senki nem lesz általa jobb és/vagy elhivatottabb a szakmájában! Csak a gyerekektől veszi el az időt...

❌ Nem fogadom el, hogy integrálás címszó alatt, a sajátos nevelési igényű gyermekek legtöbbször nem megfelelő vagy semmilyen szakmai segítséget sem kapnak az óvodai ellátásban.

❌ Nem fogadom el, hogy sok esetben annak jár az egyéni bánásmód és a gyermekközpontú óvodai közeg, akinek van rá pénze.

❌ Nem fogadom el, a szakadékot az óvoda és az iskola között.

❌ Nem fogadom el, hogy az óvodák nagy részében nem megfelelőek a személyi - és tárgyi feltételek.

❌ Nem fogadom el, hogy az iskolakezdésről olyan szakemberek döntenek elsősorban, akik nem ismerik az érintett gyereket.

❌ Nem fogadom el, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdeke az utolsó helyen áll a jelenlegi magyarországi oktatási rendszerben.

Szomorúan tapasztalom, hogy mindenhol kevés a pedagógus! Az óvodában is, ugyanis ők is pedagógusok! Nincsenek megbecsülve, nincsenek megfizetve! Nem csoda, hogy belefáradnak, a jobb megélhetés reményében más munkát keresnek! A fiatalok számára nem vonzó életpálya , hiszen sok az elvárás, a papírmunka, adminisztráció, a felelősség. Mégsincs megbecsülve! Ezt már csak elhivatottságból lehet jól csinálni, de így egyre kevesebbeknek lesz kedve hozzá!
És ez kiütközik a tanításban. A gyerekek frusztráltak, leterheltek. Változás kell!

Túlterhelt, még terheit cipelő pedagógusok és mellettük( vagy helyettük) egyre több pedagógiai asszisztens, óraadó nyugdíjas. A Tanker nem probléma megoldó, hanem kerékkötő a munkánkban. Felesleges adminisztráció, megfélemlítés, miközben a minőségi munkáról és a gyermekközpontúságról papolnak.

A kollégáim (és jómagam is) kiöregednek, kiégnek, elfásulnak, belegebednek a túlterhelésbe, az értelmetlen adminisztrációba.
A gyerekállomány évről évre silányabb, rengeteg az SNI-s, halmozottan hátrányos helyzetű, kezelhetetlen gyermek.
Alapvetően a rendszer bűne, szétverték az oktatást az elmúlt tíz évben.
Gyermekvédelmis voltam, megszüntették a státuszt: "nem kell az ". Most jobban kellene mint eddig bármikor.
Elég reménytelennek, kilátástalannak látom a helyzetet mind az egyre súlyosabb terhek, mind a stagnáló bérek miatt.

Kevesebb óraszám, kevesebb tananyag kellene. Gimnazista gyerekek reggel 7- től, délután 5-6-ig tanulnak.
A gimnáziumok nem, vagy csak nagyon kevés amelyik fogad SNI-s gyereket. Pedig vannak köztük kiemelkedő képességűek is. Nem tudnak velük mit kezdeni, nincsenek rájuk felkészülve, mert sehol sem tanítják, képezik őket erre. Pedig egyre több az Adhd-s, Adhd-s gyermek, akiknek igencsak kiemelkedően s képességeik. Viszont a gimik nem hajlandóak fogadni őket.
Hatalmas a tanárhiány mindenütt. Akik vannak, azok többsége pedig bele van már fáradva.

Indokolatlan mennyiségű felesleges adatot tartalmazó tananyag, emiatt az anyaggal rohan a tanár, egy lassabb gyereknek esélyes sincs lépést tartani a tananyaggal. A tananyag sokszor olyan, mintha egy olyan ember írta volna, aki még az életben nem beszélgetett volna gyerekkel. Sokszor túlzó a hazafiasságra nevelői szándék a tankönyvekben. Vagy a sztereotípiák erősítése pl. kelet-magyarországi aluliskolázott korán szülő cigányokról kell tanulni 8. osztályban föciből.
Nincs idő arra, hogy a tanárok beszélgessenek, odafigyeljenek a gyerekekre, mert haladni kell az anyaggal. Sok esetben nincs idő kreatív, tapasztaláson alapuló oktatásra. Kevès a szaktanár, a gimnáziumból letanító pedagógusnak meg nem esik le, hogy nem 18 éveseket tanít, hanem kicsiket, akik most ismerkednek az adott tantárggyal.

Nekünk még talán szerencsénk van. Olyan iskolába jár a gyerekünk ahol még nincs tanárhiány. ( Szerintem azonnal lenne, ha a nyugdíjra jogosultak nyugállományba vonulnának.) A magát nemzetinek mondó kormányunknak, úgy látszik nem fontos az oktatás ügye. Mint szülő ( és mint volt tanár ) támogatom a sztrájkjukat ! Egy kb. 2- 3 éves gyakorlattal rendelkező pedagógus a magyar átlagbért mindenképpen megérdemelné. ( Ez mostanában kb. 480000 HUF körül van. ) Annak idején, a sokat elátkozott szocializmusban én kb. a 4. év után már az akkori átlagot megkaptam és túlórát is fizettek. Amit most a kormányzat az oktatással művel az nevetséges és elszomorító. Azt érdemelné, hogy minden tanár felmondjon és otthagyja az egészet. Ne hagyják magukat! Pénze van a kormánynak, de neki fontosabb pl. egy stadion építése, mint az egész oktatási rendszer!

Alulfizetett és túldolgoztatott pedagógusok, rengeteg adminisztratív feladattal. A tananyag sok és sokszor irreleváns. A nyelvtanítás színvonal alatti még a legjobb iskolákban sem lehet megtanulni idegen nyelven normális színvonalon. Az oktatási színvonal iskolánként eltérő és a gyerekek anyagi különbségét azonnali hátrányként leképező rendszerben működik. A középiskolai felvételi rendszer elfogadhatatlan, a közoktatás nem tudja biztosítani a felvételihez való felkészítést. A felvételi eltúlzottan és feleslegesen nehéz, a gyerekek egy adott pillanatban fennálló állapota nagyban befolyásolja az eredményt, ez nem reális és nem igazságos mérési rendszer.

Óvoda: szerencsémre 2 nagyon rugalmas gyerkőccel csináltuk végig az ovit, kB 10 óvónénit "fogyasztottunk " el... pályamódosítás, magán óvodákba történő elvándorlás miatt. No comment... Az iskolaérettségi procedúra, annak megaláztatása a szülők, gyerekek részéről felháborító! Amikor az épp csak 6 éves, aki amúgy ugyes-okos, de izeg-mozog, szociálisan éretlen, ezt a szülő tudja, érzi, mégis egy ismeretlen dönti el hogy márpedig iskolaérett!
Iskola: 30 fős osztálylétszám, 4 osztály, egy évfolyamon... a NAT.. az hogy nem lehet differenciáltan oktatni ilyen létszám mellett... szerencsére az én gyerekeim nincsenek lemaradva, viszont unatkoznak! Tündéri tanítanők mellett. Vicc...

Számomra elszomorító, hogy akiktől a legnagyobb tudást kapjuk életünk folyamán nincsenek megbecsülve, lealacsonyító, nevetséges összeget kapnak az egyik legnagyobb felelősségű munkáért. Ezen változtatni kell!

A mai oktatási rendszer nyomokban sem követi a világ változását. Már régen nem lexikális tudásra lenne szüksége a gyerekeknek, hanem együttműködésre, rezilienciára, EQra, rugalmas gondolkodásra, gyakorlati pénzügyi ismeretekre kéne őket oktatni. Csupa olyan haszontalan tudással tömik a fejüket, amit az életben nem fognak használni, ami igazán fontos, arról pedig nem is hallanak az iskolában.
A pedagógusok fizetése pedig vérlázítóan alacsony ahhoz képest, hogy a jövő nemzedékeinek sorsa múlik rajtuk.

Egyre több pedagógus hagyja el a pályát, nem vagyunk megfizetve. Egyre több a követelmény, túlterheltség a pedagógusoknak és a diákoknak egyaránt. Az életpálya modellről nem beszélve tönkre teszik vele a pedagógusokat, de legalább ha megírja az egyén megfizetnék.

36 éve vagyok a pályán. A megemelt óraszámok miatt délelőtt is, délután is tanítok az általános iskolámban. Osztályfőnök is vagyok, de napközis óráim is vannak. Megszünt az a régi, jól bevált rendszer, hogy volt egy délelőtt tanító osztályfőnök és egy délután dolgozó napközis nevelő. Ez biztonságot adott az alsós, kicsi gyerekeknek és ki lehetett alakítani szokásokat. Most van olyan osztály, akinek nincs napközis tanára, mert 3 pedagógus van beosztva különböző napokra. Már alsóban 4-5 tanár tanítja a kicsiket, mert így jön ki az óraszám. Holott a pedagógushoz való kötődés ebben a korban nagyon fontos lenne. Az pedig, hogy egy nap 7,8 órát legyünk gyerekekkel, az nagyon igénybe veszi a türelmünket, idegrendszerünket. Az ilyen napok után haza esve csak nézünk ki a fejünkből. Képtelenség utána a másnapra készülni vagy javítani. A gyerekeknek alig marad szabad idejük a játékra, kikapcsolódásra. Amikor én voltam gyerek, jutott idő mindenre, egészséges napirendünk volt. Délelőtt megtanultunk mindent, délután játék és leckeírás volt. A kisiskolások életkori sajátossága, hogy az első három órában a legterhelhetőbbek, fogékonyabbak a tanulásra. De a vezetőség nem tudja ezt figyelembe venni, ezért előfordul, hogy tesi órával kezdik a napot. Holott annak a pihentetés lenne a feladata, a szellemi munka után. Az egész jól működő rendszert fölborította a megemelt óraszám. Nem beszélve azokról a munkákról, amelyek nem számítanak sehova. A gyerekek ebédeltetése az nem óra. Úszásra el- és visszakísérésük sem óra, a kréta szerint olyankor nem dolgozunk. Igaz, hogy ott vagyunk, segítünk, felügyelünk, hajat szárítunk, de úgymond nem tanítással töltjük az időt. Pedig mi ott is tanítunk pl: viselkedés, illem stb. Ugyanúgy a helyettesítések ki nem fizetése is jogtalan.

Gyerekem 7.osztályos, lassan pályaválasztás előtt áll. Ma azzal jött haza, hogy nagy baj van. A matematika tanárnő hétfőtől nem tanítja nekik a matekot, mert kevés a pedagógus és kapnak egy nyugdíjas tanárt, aki eddig csak gimnáziumban tanított. Retteg a gyerekem, hogy pont a matek, ami nehéz neki, hogy fog így menni. A mostani tanárnő nagyon sokat tett értük, hogy elmagyarázza, még délután korrepetálást is tartott, hogy ne bukjanak meg.Miért kell továbbtanulás előtt kitenni ennek a gyerekeket? Nagyon szomorú vagyok én és a gyerekem.

Sajnos fásultak a tanárok, a gyerekek képességeit az az 5-6% alapján döntik el, ami a padban ülve tudod/nem tudod alapon előhozható, egyéb kompetenciákra úgy tűnik nincs szükség az oktatásban. Ebbe a rendszerbe csak egy szűk réteg fér bele! Felfelé,lefelé, jobbra és balra kilóg belőle a többség! Eszméletlen hajtós a tempó, rengeteg a felesleges anyag. Nem hiszem, hogy ha külföldön bárhol ennek a fele is elég, akkor mi értelme nyüstölni a gyerekeket! Miért nem lehet engedni, hogy majd abba az irányba legyenek "túl fejlesztve " ami érdekli őket, amihez adottságuk van, ami örömet ad számukra??? Irigykedve hallgatom az Ausztriába élő barátnőm, Németországban élő öcsém, Angliában a volt osztálytársam, Svédországban az unokahúgom beszámolóit: az enyémekhez képest kisegítő szinten van az a mennyiség, amit ők tanulnak!! De van idő rengeteg játékra, sportra, programokra! Senki ne mondja nekem, hogy ennyivel terhelhetőbbek lennének a magyar gyerekek! Melyik felnőtt dolgozik szívesen nyolc óránál többet?? Fel a kezekkel!! Akkor a gyerekek???? Leülik a 6-7-8 órát, általánosan, utána fér csak bele egy kis zenetanulás, stb. utána a kis poronty álljon neki az ipari mennyiségű leckének, tanulni valónak! Számolta már valaki, hogy ezek a gyerekek mennyit tanulnak effektív egy nap!! Pedig érdemes lenne! Ahhoz képest 1000 km-re arrébb pénteken viszik csak haza a táskát...nemhogy lecke...
Írom mindezt saját tapasztalatból, négy iskolás gyerek anyukájaként. Van 8.-os, 6.-os, 3.-os, és elsős gyermekem is,van köztük maximalista, kitartó kitűnő, van szenvedő figyelemzavaros, van pörgős zseni és egy alapbetegség miatt SNI-s, átlátom a rendszert.....
Remélem az unokáim már életszagú oktatási rendszerben tanulhatnak!

Súlyosan megalázó bérek a társadalom egyik legfontosabb területén, amelytől az ország jövője függ. Rendszeres óra-elmaradások pedagógushiány miatt. A gyerekeket motiválni képtelen tanítási módszerek. Elavult tananyag, amely csak az értelmetlen magolásra épít, a lexikális tudásra, összefüggéseket nem mutat meg és önálló gondolkodásra vagy kreativitásra egyáltalán nem serkent, azt nem igényli. A rendszer alkalmatlan arra, hogy egy érdeklődő gyereknek segítsen kibontakoztatni érdeklődését és ha többet akar, segítse, felkészitse versenyekre. Szorgalmas, okos, tanulni vágyó gyerekek unják az iskolát és nem akarnak bejárni.

Átláthatatlan a rendszer! Szinte semmilyen jogkörben nem dönthetünk.. Most az iskola.. Az iskola 95%-a covid miatt hiányzik de igazgató asszony nem dönthet az online oktatás mellett! A fiam napi szinten küzd a fáradsággal.. Olyanokat is tanulnak amire egyáltalán nincs szükség! A tanárok fele visszahívott nyugdíjas! Felháborító ami oktatás néven zajlik! A tanárok fizetése is vicc!

Évről évre romlik a helyzet itt is, az állami
általános iskolákban,gyermekemet tanító tanárok,
csak idén, eddig hárman mondtak fel,nevetséges bérezés,
túlterhelés,és az miatt,hogy saját igazgatójuk
Nem áll ki mellettük,nem figyel az egyre méltatlanabb
körülményekre.A felújítások,korszerűsítések elmaradásáról
(Az egyik vallásos iskola a kivétel,ők kapnak támogatást városunkban rendesen)már nem is beszélve. Elavult tanterv,kiégett tanárok,fusztràlt gyerekek,összefoglalva ez a lényeg.

Hihetetlenül kizsigereli a tanárt és a diákot egyaránt. Három gyermekem van, 3 különböző iskolába járnak. Mindenhol gond a tanár hiány, a követelmények néha teljesen abszurdak. Elavult az oktatási rendszer, a kor követelményeinek semmiben sem felel meg, miközben társadalmi elvárásként az jelenik meg, hogy a fiatalok korszerű tudással lépjenek egyel feljebb az oktatásban. Persze amíg ennek a területnek a minisztere a múlt újraírásával és régészkedéssel foglalkozik, addig ez érthető... (A régészet egyébként csodás dolog.) Egyszerűen abszurd, hogy ma már egy viszonylag jól tanuló általános iskolás is csak külön órákkal juthat be egy tejesen átlagos gimnáziumba. Annak aki pedig azzal jön, hogy jajj, hát a mi időnkben sem volt könnyű és mi bajunk lett stb., szeretném jelezni, hogy nem, nem ilyen volt semmi a "mi időnkben ". Nem volt covid, online oktatás, ennyi tananyag, ennyi inger, ennyire gyorsan változó világ, benne ennyire folyamatosan és gyorsan gyarapodó megszerzendő tudás. Egyszerűen nonszensz, hogy azokat mennyire nem becsüli meg a társdalom, akikre a gyermekeinket bízzuk (bölcsődei gondozó, óvoda pedagógusok, tanárok), miközben milyen nagyra tart teljesen marginális szereplőket, akik pl. csak bemondanak egy hazugságot a tévében.

Egyetlen szóval ki tudom fejezni:SIRALMAS! Mind az oktatási rendszer, az alacsony bérek, a túlterhelt pedagógusok!
Ugyan ez a helyzet más munkakörökben is!
Maximálisan támogatom a pedagógus sztrájkot! Most kellenne minden ágazatban összefogni országosan! Elismerésem az összefogásért!

Szülőként abszolút azonosulni tudok a pedagógustársadalom jelenleg (sőt inkább már évek óta húzódó) problémáival, melyben tisztán látható, h nincs se erkölcsi, sem pedig anyagi megbecsülése e szakmában dolgozóknak!
Sajnos tény, h országos szinten elmondhatóan lassan nincs elegendő pedagógus, aki a gyermekeinket tanítaná, mert olyan nevetségesen alacsony bérezéssel - amivel rendelkeznek - nem lesz, aki ezt a pályát választaná! Fel kellene végre T. Kormánynak ébrednie, h ez hosszú távon ilyen formában tovább nem tartható! A magas óraszámok heti szintű kötelező vállalása, s hozzá a létminimum közeli bérezés a továbbiakban megengedhetetlen! Részemről teljes mértékben támogatom a jövőben tervezett sztrájkkezdeményezéseiket!

Kevés szakmai önállóság, szabadság! Túlterheltség (adminisztratív is)! A NAT szakmaiatlansága, "megnyirbált " tankönyvek! Szabad TK. választást szeretnék (ne az ár kell, hogy döntsön, újra lehessen rendelni Mozaikos könyveket)! Alacsony anyagi és szakmai megbecsülés! A portfóliót töröljék el! Nem a fizetés, hanem a szakma szeretete tart a pályán- ma is!

- Minden fontos (főleg az adminisztráció....), csak sajnos maga a gyerek nem a rendszer szerint.
- Sok-sok felesleges dolgot tanítunk.
- A hittant tanítsák egyházi kereteken belül.
- Több fizetés, minimálbérhez igazítás: 2 diplomával, 10 év után 200.000 Ft-ot keresek bérpótlékokkal(!)...
- Választható minősítés: szenvedés több héten, hónapon át, ráadásul megalázó az egész... egy 20-30 éve tanító pedagógus bizonyítson, minősítik részben 2 óra alapján személyesen... és megalázó a vele - csak a következő év januártól - járó fizetésnövekedés mértéke.
- Maximum 22 óránk legyen egy héten. A gyerekek óraszáma is nagyon magas!

- Több fizetés: 2 diplomával, 10 év után 200.000 Ft-ot keresek bérpótlékokkal(!)...
- Választható minősítés: szenvedés több héten, hónapon át, ráadásul megalázó az egész... egy 20-30 éve tanító pedagógus bizonyítson... és megalázó a vele - csak a következő év januártól - járó fizetésnövekedés mértéke.
- Maximum 22 óra legyen egy héten.

Középiskolai angoltanárként dolgozom, de a nyelvtudásommal egy multicégnél a jelenlegi fizetésem háromszorosát kereshetném. Hivatástudat és a gyermekek iránti szeretetem miatt maradok a pályán, de nagyon fárasztó a mindennapos helyettesítés, nyelvi csoportok összevonása, rengeteg fizetetlen túlóra, felesleges adminisztráció, emellett osztályfőnökként a nap 24 órájában rendelkezésre állni a szülőknek, gyerekeknek egyaránt. Mindezt szívesen csinálom, csak szomorú látni, hogy egyre több elhivatott kollégám hagyja el a pályát egy jobban fizető állásért, illetve egyre több olyan pedagógus lesz, aki nem igazán annak való. Mindezt a gyerekek, és a társadalom sínyli meg. Ismerjék el a munkánkat, ne csak szavakkal, hanem versenyképes fizetéssel is.

Működő integràló intézmény valójàban csak az alapító okiratokban létezik. A jelenlegi rendszer a többségi gyermekek szàmàra is alkalmatlan ês romboló, az SNI gyermekek szàmàra pedig ezeken felül teljesen kilátástalan, kirekesztő és megbélyegző.
Szakemberek,fejlesztők, terapeuták hiànya önköltséges formàban is aggasztó.
Az àtlàthatatlan rendszer(ben bolyongàs) miatt gyermekek tömegével esnek ki a(nem működő)ellàtàsi rendszerből,ezâltal rengeteg csalâd kerül anyagilag-erkölcsileg szociàlisan kiszolgàltatott helyzetbe.

Sajnos, nincs elég pedagógus nemcsak az iskolákban, az óvodákban sem! Helyette vannak pedagógiai asszisztensek, akik megalázóan beszélnek az alsó tagozatos gyermekekkel, a tanárokkal egyetemben! Pedig a tanár lenne a példa, de néhány tanár olyan csúnyán beszél, hogy azt elmondani nem lehet! Mindig a gyerek hazudik, csak a pedagógus nem! Sajnos, nincs ember és ilyenek vannak a gyermekeinkkel, tiszteket a kivételnek! A tanárok le terheltek, a szülők folyamatosan cirkuszolnak valami miatt…. Mindig az Ő gyerekük a legjobb, a legszebb a legokosabb…. A többi mind hülye! A tanár tudja jól az igazságot de nem meri felvállalni a szülők előtt a problémákat! Egy első osztályos gyereknek 16 kg a táskája, és van hogy napi 2-3 dolgozatot ír…. Ez nem normális dolog, h ilyen követelmény rendszer van…. Másik országban meg csak 4-ben tanuljak a római számokat, nálunk már 2-ban! Tehát a tanárok le terheltek, a gyerekek fáradtak, nincs motivációjuk h kedvesek legyenek…. Fizetés emeléssel lehetne jobban ösztönözni őket, hogy színvonalasabb legyen a pedagógus szakma! Nekem 2 gyermekem van, egyik középiskolás, másik felső tagozatos…. Jó képességűek, de így is suli után még 3-4 órát tanulnak!Emeljék meg a fizetést és ne legyen ekkora követelményrendszer.

Pedagógusként: a magas óraszámok miatt és a gyerekek viselkedési, magatartási hiányosságai miatt lehetetlen minőségi munkát végezni. A rideg integráció olyan nehézségeket ró ránk, amely még inkább ellehetetleníti azt, hogy felszabadult, boldog perceket tölthessünk az iskolában. Az anyagi nem megbecsülés pedig még inkább elveszi a kedvet a pályán maradástól.

Szülőként: Mivel egyre kevesebb a pedagógus, a tehetséggondozásra alig jut idő az iskolában. Nincsenek szakkörök, kevés idő jut egy-egy tehetségesebb gyerek fejlesztésére, kibontakoztatására. Az idő elmegy a fegyelmezéssel. A motivált, jó képességű gyermekem sokszor unatkozik így a községi állami iskolában. De nem az a megoldás, hogy elhordjuk máshová, hisz a személyiségének fejlődéséhez az is szorosan hozzátartozik, hogy kötődik lakóhelyéhez...

Először is…. A pedagógus egyáltalán nincs megbecsülve, mint emberileg mint pedig anyagilag….. Én annyira szeretem a gyermekeket, de nekem is van 2 és abból h én szeretem a hivatásom,-még nem tudok a szájukba kenyeret adni! Nem marad hó végére semmi, pedig nem élünk nagy lábon! Az iskolába az ebédjük 18.000,- de nem akarom ecsetelni…… A másik, hogy a szülők, úgy beszélnek velünk minta a fenekükből rántották volna ki, beszólnak, le hordanak mindennek, ha mer szólni az ember bármit is…. pl. h “beteg” a gyerek…. Szakmailag nem vagyunk megbecsülve, semmi támogatás, könyvpénz, beiskolázás, ebéd hozzájárulás, szépkártya….. semmit nem kapunk, de dolgozzunk mert nekünk kell!!!!

Integrált óvodában dolgozom gyógyped.asszisztensként. az ovink tele van SNI-s BTMN-es gyerekekkel. Kapnak fejlesztést, de nem annyit amennyire szükségük lenne. Kevés a gyógypedagógus. Megjegyzem hozzánk jár logopédus, pszichológus, gyógypedagógus, de még így is kevesen vagyunk.
Ezután megemlíteném a pedagógusok kizsigerelését...nagy számú csoportok, sok egyéni bánásmódot igénylő gyermek és nagy elvárások, rengetek papírmunka. Mindez igen alacsony fizetésért....

A pedagógusbérek alacsony szintje, a túlórák és egyéb pluszmunkák ki nem fizetése. A folyamatos továbbképzések, minősítések elvárása, ennek ellenére a szakképzésben dolgozó oktatóknak nincs előrelépési lehetőségük. Nincs szabad tankönyvválasztás. Sok a felesleges adminisztráció, ami a minőségi oktatástól, felkészüléstől veszi el az időt. Nincsenek megfelelő digitális eszközök sem a pedagógusok, sem a diákok kezében.
A diákok óriási leterheltsége, nem a mai világnak megfelelő tudás közvetítése.

Úgy látom kevés a hivatástudattal rendelkező szakember. Aki pedig rendelkezik ezzel és tényleg szívből csinálja, sajnos nem mer felszólalni a félelemtől. A szülők nem tisztelik a pedagógusokat, szakembereket! Egy olyan átfogó háló kéne ami nem a régi és elavult rendszereken alapszik, hanem egy jövőbe mutató, mentálhigiénésen kellőképpen megtámasztott erőbázis alapján fejlődhet!

Szuper kollégáim vannak! Jó bemenni a tanáriba, beszélgetni pár szót. Remek szakemberek. De fáradtak vagyunk, végletekig leterheltek. Felülről nyomaszt a centralizált, gyereket közelről valószínűleg tanítási helyzetben soha nem látott irányítás irreális követelményrendszere. Közben meg ott vannak a gyerekek, akiknek ez az egy gyermekkoruk van. Most iskolások. Persze hogy miattuk félre toljuk az egyéni sérelmeinket, fáradtságunkat, felháborodásunkat... és nevelünk, oktatunk. Mert mi hiszünk abban, hogy az oktatás a jövőbe való befektetés. Ezért lettünk pedagógusok!

Jelenleg van 1 túlterhelt osztályfőnükünk es egy mar 4 éves nyugdíjas tanítónénink. 2.osztályos a gyermekem. Az egesz iskola pedagógus hiánnyal küzd. Óraadók vannak. Az oktatás a mai gyerekekhez nem való. Ezek a gyerekek mar nem képesek 45 percig folyamatosan koncentrálni. Új világ van es adjunk a tanaroknak szabad kezet és több bért, mert NEM lesz aki tanítsa a jövő nemzedékét.

Az oktatàs màr règ nem èrtèk.
Sajnos ez meglàtszik a tàrsadalmunkon.
A megbecsülès hiànya àllami/pènzbeli,illetve szülői oldalon is!

Hallatlan a helyzet, ma egy segédmunkás végzettség nélkül többet keres :( Mi pedig a szemünk fényeit bíznánk jó kezekbe amely kezek lassan kihalnak :( Helyükbe pedig nem nő új :(

A kerület egyik legjobb iskolájába járnak a gyermekeink. De hiába ott is hatalmas gondot okoz a tanár hiány. Az egyik gyerkőcnek 4 év alatt 3 osztalyfőnök, a masik gyereknek 3 ev alatt 3 jutott. Ez egy gyermeknek sem jó. Legutóbb Nagy nehezen pótolta az iskola a kilépett osztalyfőnököt, de félév sem telt bele, a gyerekeknek el kellett köszönni tőle, mert érthetetlen okokból oltatlan pedagógus nem taníthat. Hiába volt kiváló tanár, óriási pályamúlttal ő nem kellet. Így mindenkit tönkretesznek, tanárt, szülőt, gyereket.
Szégyen!

A normális tanárok elmennek.
Őket, nyugdíjas vagy félig diák tanárokkal helyettesítik.
A dolgozó tanar túlterheltek emiatt feszültek és ingerlékenyebbek.
Nem tudnak rendesen foglalkozni a gyerekekkel.
Arról nem is beszélve hogy a sok teher miatt sokat is hiányoznak.
A gyerekek állandóan le vannak maradva. Emiatt a gyerekek is túlterheltek, fáradtak, kimerültek és ingerlékenyebbek.
Normális fizetés járna nekik.
Csak az arra alkalmas pedagógus kerüljön a pályára.
Mert ezzel a jövő nemzedéke ért vagyunk felelősek.

Sajnos az elmúlt években amit tapasztaltunk 6.osztálytól, hogy vannak tanárok akik egyszerűen nem akarnak segíteni az adott tantárgy megértésében. A gyerek joga, hogy a tanár addig nem kérheti számon a tananyagot, amíg a gyermek meg nem értette azt. Nincs az emberekben sem empátia, sem együttműködés.
És sajnos nem tudják hogyen kezeljenek konfliktust sem az osztályon belül. Pedig lenne erre idő, mint pl.az osztályfőnöki órán, ami direkt azért van, hogy bármi jó és rossz történt, megtudjanak beszélni. A gyermekvédelmi rendszerrel kapcsolatban, egy szóval kifejezve sajnos katasztrófa... túl sok csalódást okoztak, egyáltalán nem a gyermek érdekét vették figyelembe, sem pedig a gyerek-és a szülők jogait. A rendszerben való hitünk is elveszett, ők és a megyei Iskolafenntartó intézmény nem jártak el jogszerűen. Hiába harcolunk ügyvéd segítségével az igazunkért, nem akarják beismerni, hogy ők a vétkesek.

Nagyon szomorú, egyben dühítő is, hogy elhibázott, szakmaiatlan, átpolitizált kormányzati intézkedések miatt a közoktatás színvonala egyre csökken. Ezt nem lehet “kézi vezérléssel”, alulról jövő szerveződésben megoldani! Szülőként aggodalommal tekintek a jövőbe… lesz, aki tanítsa a gyermekemet?Pedagógusként elgondolkodom azon, hogy mennyire volt érdemes 10 évet tanulnom felsőoktatásban azért, hogy a létminimum környékén kereshessek… Hiába vagyok elhivatott, ezt a megalázó helyzetet nehéz elviselni.

A pedagógusok túlterheltek. A szomszédos országokban a kötelező óraszám 18, a bérek magasabbak, mint nálunk. A fiatalok nem maradnak a pályán, mert jelenleg a tanárokat az állam nem veszi emberszámba.

A tanárok egyáltalán nincsenek megbecsülve, nincsenek jogaik,nem mernek fegyelmezni,nem taníthatnak a megfelelő tankönyvekből,amikből oktatnak,borzalmasak,szégyen a fizetésük stb. A gyerekek borzalmasan le vannak terhelve,a lányomnak 41 órája van egy héten! Sok felesleges dolgot kell tanulniuk,de a gyakorlat nagyon kevés, jobban kellene szemléltetni a dolgokat....

Aki marad túlterhelt, nem motivált sem anyagiag, sem pedig erkölcsileg. Így pályaelhagyásra kényszerül, hogy eltartsa magát és/vagy családját.

Szülői tapasztalat: NINCS ELÉG PEDAGÓGUS, már az óvodában szembesültünk, hogy 2 óvónő helyett csak 1-et kaptunk. Év elején 1 hónapig vártunk, hogy osztálytanítót vadásszanak az egyik gyermekemnek, és rengeteg szaktanár is hiányzik a rendszerből.

Ex-pedagógus tapasztalat: a pedagógia munka 70%-a szólt a "papírozásról ", 30 a gyerekről, és nincs támogatás a szakmai fejlődést illetőleg (óraszámkedvezmény, költségek), csak követelőzés (portfólió, kreditek, pályázatírás). Nekem ebből lett elegem.

Három gyermek büszke édesanyja vagyok. A három gyermekem közül az első 1999-ben kezdte el koptatni a magyar közoktatásban a padokat, a legkisebb még mindig a közoktatásban tanul. Vagyis már lassan 23 éve figyelem a közoktatás állapotának lezüllését, szétrombolását, ami kormányoktól függetlenül zajlott.

Az igazi zuhanás azonban 2011-től figyelhető meg. Ez volt az az év, amikor életbe lépett a köznevelési törvény. Azóta eljutottunk oda, hogy a működés alapvető feltételei is akadályokba ütköznek (van-e kréta, vagy éppen takarító személyzet, és elegendő tanár). Veterán SZMK-sként (13 évig csináltam), óvodától középiskoláig láttam, hogyan romlik a helyzet. A teljesen felesleges adminisztratív terhek, a minimális megbecsülés hiánya (nemcsak anyagiakban), az eszköztelenség bármilyen pedagógiai és munkahelyzetben (mert az eszközöket elvették, megvonták - nemcsak az anyagi fedezetet, hanem pl. az önállóságot), és még sorolhatnám - mind arra jók csak, hogy a gyerekeim ne kaphassanak jó minőségű oktatást. Pedig középosztálybeli szülő lennék, akit elvileg támogat a jelenlegi politika. De nem.

Sosem felejtem el az osztályfőnök szekunder szégyenét a szemében, amikor először arra kérte a szülői értekezleten a szülőket, hogy hozzanak be papírt és krétát, hogy tanítani tudjanak. Sosem fejeltem el a gyerekem könnyes tekintetét, amikor a minősíthetetlenül használhatatlan tankönyvből próbált tanulni, és nem volt igazodási pontja, hogy most mit is kellene elsajátítania, mert a tanártól az órán mást hallott. (Helyesen.) Sosem felejtem el, hogy a gyerekem nem bírja kialudni magát, már most tiniként gyógyszert szed a gyomorpanaszaira, mert a NAT túlterheli - pont olyan felesleges dolgokkal, mint a pedagógusokat a hiábavaló adminisztrációval.

Ebben a rendszerben szenved a pedagógus, és főleg szenved a gyerek is - a szülő pedig csak a tehetetlen dühöt érzi, mert nincs hová mennie panaszra.

Csodával határos módon a mi Tanítóink még mindig hisznek a gyermekek jó minőségű oktatásában. Szívvel lélekkel adják át a tudást nap mint nap gyermekeinknek. Ami még fontosabb, hogy mindezt mérhetetlen szeretettel teszik. Pedig volna miért panaszkodni... Például amikor önköltségen vásárolják az írólapot, a technika órára szükséges eszközöket, jutalom matricákat és sorolhatnám. A hangsúly az önköltségen van... 146000ft/hó. Számoljuk ki, hogy ez mire elég havi szinten. Ellehetetlenítik a munkavégzésüket szinte hetente megjelenő új szabályozásokkal. A kötelező tanmenet egy vicc! Persze persze... Nyáriszünetük van... Ön ki bírná a gyermeke oktatását, abból fakadó viselkedés problémáját, neveletlenségét az év 9 hónapjának minden munka napján?! Ha igen... Akkor ugye ez lenne az Ön szakmája, ezt csinálná napi szinten, mert ugye máshol így nem dolgozhatna... Milyen körülmények között és milyen szabályozásokkal végezné ezt szívesen?! És havonta mennyiért?! Ezért állok ki mellettük!

Óriási terhelès van a pedagógusokon általános ès közèpiskolában, illetve óvodákban a jelenlegi sajátos, változásban lèvő világrend közepette. Központosìtott intèzkedèsek,túlzott szakmai ès emberi elvárások, úgy hogy a pedagógusokra ugyanúgy hatnak a negatìv környezeti hatások. A mai iskolás gyerekekhez több türelem ès felkèszültsèg kell, hiszen magas technikai fejlettsèg tapasztalható az èlet különböző területein, ugyanakkor morális èrtèkválság van a társadalmi csoportok minden szintjèn. Kevès a megèrtès, elfogadás, szeretet. Betarthatatlan szabályok nehezìtik az oktatást, kènyszerintèzkedèsek rontják az oktatók hangulatát. Hogyan lehet ìgy hatèkonyan dolgozni??

Kevés a tanár. Ingyen végzik a hiányzó szaktanárok munkáját, hogy a gyerekek tanítása ne csorbuljon. Már szinte mindenki elhagyta a pályát, csak a legelhivatottabak maradtak, mert a gyerekekért még a saját megélhetésüket is hosszú ideje kockáztatják. A hiányzó takarítók, dadusok helyett is dolgoznak. Mert nekik még fontosak a gyerekek. Ők viszik a hátukon a gyermekeink jövőjének terhét. Emellett még a speciális igényű gyerekekre (pl. allergia) is külön figyelnek. Teljes mellszélességgel támogatom a sztrájkot.Addig kell, míg a kormány azt is be nem tiltja jogszabalyban.

Küzdjünk azért, hogy a pedagógus társadalmat munkájához méltón elismerjék és anyagilag is megbecsüljék! Színvonalas és nyugodt munkakörülményeket teremtsen végre az állam és ne lehetetlenítse el a tanárt, mint embert!

Az önkormányzati óvodánkban 4 év alatt 4 új óvőnő volt a gyermekem csoportjában. Folytonos a cserélődés, aminek elsődleges oka a nevetséges bérezés. A gyereknek ez a folytonos változás nem jó, nyilván. A kitartó óvónőknek szintén nem jó, mert duplázniuk kell, egész nap egyedül 25-30 gyerekkel, idegesek, nyúzottak, kiégnek. Ami a gyereknek megint jó!

Az iskolában is kérdéses, hogy megmarad-e a tanító néni, mert nem lehet megélni a pedagógus fizetésből. Azok a tanítók adnak bele mndent (törődés, odafigyelés, kreaktivtás) az oktatásba, akiknek van valamilyen stabil hátterük. A többiek egy idő után kiégnek és utálják, vagy pályát váltanak, ezt látom magunk körül.
SŐT az oktatási törvény nem ad elég teret a tanároknak, a NAT nem jó, így a gyerekek egy présben vannak, mérhetetlenül leterhelve, és harmadik osztályra elegük is lesz az iskolából/tanulásból. Ismét, senkinek nem jó. Még egy jó tanár mellett is ez történik. Ez tarthatatlan, mert nem normális, hogy a gyermek tudásvágyát megtartani nem lehet, csak ha magánintézménybe viszi a szülő, évi milliós nagyságrendű összegért.

Az iskola gyermekmegőrzővé vált, nem folyik pedagógiai munka, a gyerekekkel (fejlődésükkel, lelkükkel, társas helyzeteikkel, képességeikkel, stb.) nem, legfeljebb a leadandó tananyaggal foglalkoznak, adminisztrálnak, technikai jellegű dolgokkal foglalkoznak csak. Az iskolarendszer nem bátorítja az egyéni megoldásokat, a kreativitást, egyszerűen sivár. Mivel nincsenek megfelelően képzett és megfizetett pedagógusok, állandó a tanárhiány, de kevés van segítő személyzetből, iskolapszichológusból, az iskola nem tudja felkelteni a gyerekek kíváncsiság, tudásvágyát sem. Az iskolarendszer azonnali és teljes átalakítására, a tanári, pedagógusi fizetések azonnali és radikális emelésére lenne szükség, hogy valóban elhivatott es jő pedagógusok tanítsanak, foglalkozzanak a gyerekekkel, nagyobb önállóság, kreativitás és jóval kevesebb adminisztráció jelenjen meg az iskolákban.

13. kerületi általános iskolában, remek, elhivatott tanárok küzdenek megélhetési gondokkal, illetve a tankönyveket/módszertant érintő korlátozásokkal. Egyre több tanár megy el ebből az iskolából is, új pályát, jobb megélhetést keresve. Siralmas, hogy az tanterembe az ablakra árnyékolót a szülőknek kell venni, sőt még a tábla beszerzését/elsős vonalalazás felfestését is mi, szülők álltuk. (Mindkét gyermekem osztályában)

A korrekt bérezés a minimum. Emellet a gyerekek (a jövőnk) érdeke, hogy a tanár leginkább a saját dolgát végezzhesse szakszerűen, szeretettel, megújulva. Kevesebb adminisztráció, kevesebb lexikális tudás (csökkentett/más tananyag), több tudásfeldolgozás, több segítő kolléga, jobb körülmények, több és jobb eszközök, előrevivő képzési lehetőségek.
Kevesebb diák jusson egy tanárra minden életkorban, vagyis több tanárt engedjenek tanítani, ha még egyáltalán marad.....

A sok felesleges adminisztráció, és a pedagógushiány miatti túlterheltek a pedagógusok, ennek ellenére lelkiismeretesen felelősséggel oktatják gyermekeinket, de lassan nem lesz aki oktat...

Az iskolák kézivezéreltek a tankerületektől. A pedagógusok túlhajszoltak,fizikailag és mentálisan is egyre terheltebbek, és ez sokszor a gyerekeken csattan. A bántalmazó hagnem napi szinten megjelenik. Nincs elég tanár és tanító,aki van, sokszor nem felel meg a pálya alapvető követelményeinek emberileg. A tananyag katasztrofális, olyannyira nem készíti fel a gyerekeinket semmilyen, az ő életükben várható kihívásra, hogy az már bűn. Teljes mértékben hiányzik a szellemiség. Az utolsó mohikánok, azok a gyerekszerető, fantasztikus pedagógusok, akik még a pályán vannak, egyre reménytelenebb és elkeseredettebb módon küzdenek, napról-napra. Teljes változásra van szükség. Szeretetteli, anyagi és erkölcsi megbecsülést is mutató, nem a versengést, hanem az együttműködést támogató, hasznos tudást adó oktatásra!!!

A tanárok megbecsülése anyagi és erkölcsi szempontból is fontos, hiszen ők tanítják a következő nemzedékeket. Ha nincs kiszámítható életpálya, anyagi megbecsülés, sőt alig tud megélni egy tanár akkor előbb-utóbb elhagyja a pályát.
Sajnos már 15-20 éve is leginkább azok mentek tanárnak, akiket más főiskolára nem vettek fel és közülük csak kevesen tanítanak. Nagyon kevesen vannak, akik elhivatottak és tényleg pedagógus vénával rendelkeznek.
Amíg nem teszik vonzóvá a tanári állást, sajnos a színvonal és a tanárok száma is csökkenni fog.
Sajnos sokan gondolkoznak úgy, hogy neki sem jobb, miért legyen akkor a tanárnak jobb? Nem, nem normális hogy bárkinek 100-200ezer forintból kell 2022-ben megélni!!! És nem csak azért, mert diplomával rendelkeznek!
Az óraszám is csak egy alap, nem azt jelenti h a megtartott óra után a tanár eldobja a krétát és nem csinál mást!
Kiállok azért, hogy nekik jobb legyen anyagilag, meg munkafeltételek szempontjából is. Azért, hogy a mi gyerekeink jövője is jobb legyen!!!

A nagy létszámú osztályokban, nincs lehetőség az egyéni bánásmódra és figyelemre. A különböző adottságú gyerekekkel azonos ütemben kell haladni, így annak a gyermeknek, akinek több odafigyelésre, magyarázatra van szüksége, behozhatatlanul lemarad. Az olyan osztályoknál, ahol az osztály egésze tanulási nehézséggel és figyelemzavarral küzd, ott sem a tanmenetet, sem a fegyelmet, így "normális " tanórát sem lehet tartani, ha nem engedik az osztály bontását. Nagyon magas a fizetetlen helyettesítések óraszáma. Szükséges lenne alsó tagozatban nem loholni, hanem sok ismétléssel, gyakorlással értő, író, olvasó gyermekeket nevelni.

A pedagógus hiány a mi iskolánkban is jelen van. 2. osztályos gyermekemnek év eleje óta nincs magyar tanára, de a másik gyerekemnek se lesz, mert oltás hiányában el kell hagynia a pályát. Egésznapos iskola helyett a 2.-osnál napközi van. Egy bölcsész végzettségű hölgy személyében. Miért jobb egy oltott diplomás egy oltatlan pedagógusnál? De több évfolyamon is probléma van: matek, fizika, kémia, angol. Több gyógy- és fejlesztő pedagógus is kéne, mert vannak lemaradók de nem mindenki tud ezért zsebbe nyúlni. A magán fejlesztők pedig drágák. Több differenciált oktatás, kevesebb központosítás kellene, hogy mindenki a saját tempójában sikereket megélve tanulhasson.

Tanár, szülő és gyermek is túlterhelt. A tanárok anyagi és erkölcsi megbecsülése is nagyon fontos a megfelelő tanítási színvonal biztosítása érdekében.
A tantárgyak tananyag mennyiségének csökkentése feltétlenül szükséges. A különböző tudományokat megszerettetni és nem megutáltatni kellene. Mivel a gyermek nagyon sok időt tölt az iskolában a tanároknak a tanítás mellett nevelő szerepe is kellene hogy legyen és maradjon. Ehhez az ő túlterhelésük csökkentése is szükséges. Hol marad a gyerekek számára a 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás az iskola utáni órákig tartó tanulás mellett. Miért terhelik őket jobban még a felnőtteknél is ?!?

Nagy osztálylétszám mind az ovikban,mind aziskolákban...ez tovabb nehezíti a pedagogusok dolgat es a gyerekeknek se nem egeszseges se nem kenyelmes, ilyen letszam mellett lenni egy legterben napi 8 orakat... Emellett nem jut rajuk megfelelo figyelem, nincs mod arra, hogy az esetleges egyeni igenyek,kepessegek eszrevehetok legyenek. Es mindezt tulterhelve, alacsony berezes mellett vegzik az ovonok,dadusok,tanitok...

A pedagógusokat sajnos nem becsülik meg! Nincs tisztelet,nincs méltó fizetés. A tanár hiány rettentő terhet nyom a jelenleg még dolgozó pedagógus szakemberekre. Ezen változtatni kell!

Tiltakozom a pedagógusok túlterheltsége (önértékelés, tanfelügyelet, minősítés, magas óvodai csoportlétszámok,stb.), az alacsony pedagógusbérek, a kifizetetlen helyettesítési és túlóra díjak, a nevetséges közalkalmazotti bértábla ellen, melyben nincs különbség a 2 éve, vagy 32 éve dolgozó asszisztens, dajka, konyhai alkalmazott, stb. fizetése között.

Két fiam jár középiskolába. Sajnos a pedagógushiány állandó, amely a diákok tanulását nagyban befolyásolja.
Úgy tapasztalom, hogy a magas számú órarend miatt a gyermekeink túl vannak terhelve. A napi 7-8 tanóra után készüljenek még a következő napra is. Vannak olyan tantárgyak , melyeket fél- ill. egy évig tanulnak csak, ezek elhagyhatók lennének, megkönnyítve a diákok és tanárok mindennapjait.
A magas osztálylétszámok miatt a gyakorlati oktatatás minősége sem a legmegfelelőbb.

A tanárhiány valós jelenség. Egyik gyermekünk általános iskolájában a nyugdíjas matektanárt kellett visszahívni, mert nem találtak a posztra megfelelő embert, de több tantárgynál is hasonló a helyzet. A másik gyermekünk iskolájában (pedig az alapítványi iskola) éves szinten hagyják ott a pályát a pedagógusok. Idén érettségizik és nem tudtak informatikát tanulni mert nem volt aki tanítsa. A mozgókép és média választható érettségi tantárgy volt, de nem tudnak belőle vizsgázni a gyerekek, mert szeptembertől nincs tanár, aki tanítsa. Túlterhelt pedagógusok, alacsony bérek ,az iskolák működése nehezen biztosított. A bürokrácia túlszervezett, még egy doboz kréta beszerzése, vagy egy javítás, karbantartás is hosszú időt vesz igénybe. A felesleges többlet adminisztráció rengeteg energiát vesz el a tanároktól.

Tulságosan centralizált a rendszer. Semmilyen tekintetben nincs autonómia az intézményekben. Az intézményvezetôk csak a rendszer bábjai. A pedagógusok rendkívül túlterheltek, eltűnt a klasszikus osztálytanító ês napközis tanító feladatkör. Az ebêdeltetés, délutáni levegôzés nem számít bele az óraszámba, pedig ekkor is végzünk nevelô munkát. Azok tankönyvek, melyeket a tanulónkénti "fejkvótában " rendelni lehet, rendkívül alacsony színvonalúak. A gyerek istúlterheltek (tanórákba beépített hitoktatás, heti 5 testnevelés a tárgyi és tornatermi feltételek hiányában). A problémákat hosszan lehetne sorolni.

Elavult tananyag. Kiégett pedagógusok. Agyonhajszolt gyerekek. Minden évben azt gondoljuk, ennél már nincs lejjebb, és minden év rácáfol erre sajnos. Most kell változtatni, és akkor 10 éven belül felcsillanhat a remény, hogy normális, életvidám gyerekeket nevelünk.

Pályakezdő tanár vagyok, mivel nyilvános a bértáblánk, mindenki láthatja, hogy a szakmunkás minimálbért kapom.
Előfordult már, hogy miután a diákomnak szóvá tettem, hogy tanulni kéne a dolgozatra, ő úgy vágott vissza, hogy "Ja mert nézze meg, maga mire ment a tanulással. A nyolc általánost végzett árufeltöltő is többet keres. "
És nem volt mivel visszavágnom. Igaza van.

A Tanári kar egyre kevésbé elhivatott, rossz minőségű órákat tart vagy éppen napi 3-4 órát helyettesíti azokat akik elhagyták a pályát! A diákok oktatása nem megfelelő ezzel szemben a követelések nőnek csak éppen a tananyag nincs megfelelő formában átadva!!!

A gyermekekkel dolgozó szakemberek alulfizetettek, nagy hiány van belőlük, emiatt a tanárok közé egyre képzetlenebb emberek is bekerülhetnek, iskolapszichológusok (stb.) közül pedig egy szakember jut több intézményre, ami természetesen nem elég. A gyermekek és szülők számára sokszor elérhetetlenek azok a szakemberek és lehetőségek, amikre szükségük lenne, és ami jogilag megilletné őket. A túlterheltség minden szinten ront az oktatás minőségén, és még azoknak a szakembereknek a kedvét is elveszi, akik a maradék lelkesedést képviselték.

Abban az iskolában , amelyben a fiam tanul nem érzékelünk problémát. Még csak alsós, és a tanító nénik kiválóan ellátják a feladatukat, itt egyenlőre nincs gond. Viszont sok tanár ismerősöm van Baranyában, illetve sok cikket olvasok a témában és úgy vélem Magyarország helyzete rendkívül aggasztó, és a probléma exponenciálisan nő. Időkérdése, és ha nem változik semmi, az oktatás össze fog omlani. Bár férjemmel mindketten szorgalmasan dolgozó értelmiségiek vagyunk, félő , hogy egy fizetős oktatási rendszerben nem tudnánk fiunkat taníttatni, márpedig egyértelmű, hogy a jelenlegi kormány ezt irányt tartja. Fájdalmas bele gondolni, hogy ha ez így folytatódok, nem lesz esély gyermekeink színvonalas oktatására közintézményekben, állami finanszírozással.. A pedagógusok több megbecsülést érdemelnek! Rendkívül fontos a munkájuk!

Az általános iskolánkban a délutáni felügyeletet le kellett rövidíteni mert nincs megfelelő mennyiségű pedagógus. A gyereket iskolán kívül tanárhoz járatjuk mert a magas osztály létszám miatt kevesebbet tudnak foglalkozni vele. Teljesen elmaradott az oktatási rendszer, már nem lexikális tudásra lenne szükség, több kisebb csoportos probléma megoldásra koncentráló feladatokat kellene adni a gyerekeknek. Napi szintű IT eszköz használat felkészítené őket a mindennapi gondok leküzdésében.
A pedagógusok megpróbálnak mindent megtenni, de sajnos a teljes képet nézve ők sem tudnak csodákat tenni.
Minden olyan megmozdulást, kezdeményezést támogatunk ami a tanárok megbecsülését megélhetését és a diákok fejlődését előrébb viszi.

A színvonal romlik a túlterhelés miatt. Ügyeleti és helyettesítési díjainkat nem fizetik ki. Nincs segítségünk ebédeltetéshez,btmn-es és Sni-s tanulókhoz. A portfólióval a mesterpedagógusi dolgokkal egymás ellen próbálnak feszíteni bennünket. Szulok sokszor ellenségesek.

Egyedülálló édesanya vagyok, aki pedagógusként dolgozik. Felháborítónak tartom, hogy sokan azt gondolják, az óráira nem készülő, szakértelemmel nem rendelkező, túlfizetett pedagógus vagyok, aki mást sem csinál, csak a szüneteket élvezi.
Fogalma sincs az embereknek arról, mennyire lekiismeretesen végezzük a munkánkat nap mint nap, sőt, hétvégén is! Mindezt alulfizetett munkaerőként, a jövő nemzedékét nevelve, tanítva. Ideje felszólalnunk. Elég volt!

A szakemberek hiánya a közvetlen környezetünkben is észlelhető, ráadásul a következő pár évben többen nyugdíjba mennek, fiatal pályakezdő jelentkező alig. Sajnos e mögött a megbecsülés hiánya az átlag alatti alacsony bér a legnagyobb probléma.

A pedagógusok túlterheltek, túl sok a felesleges adminisztráció, ami miatt kevesebb idő és energia marad a gyerekek fejlesztésére, a minőségi és szeretetteljes gondozásra. Nagyon alacsony szinten van az erkölcsi és az anyagi megbecsülés,ráadásul a minősítések is plusz terhet rónak a pedagógusokra , ezért sok pályakezdő,- sőt, akár több éve a hivatását gyakorló pedagógus is-inkább pályát módosít. Az nevelő-oktató hivatást végző szakemberek a következő generációt készítik fel az életre,akik a társadalmunkat fogják alkotni, ezért fontos lenne a pedagógusok munkájának elismerése és támogatása.

Itt mindennel problèma van... Amikor az ember nem tudja miből fizesse ki a szàmlàit, vagy miből vàsàroljon be a boltban, akkor nem tud szìvvel-lèlekkel, feszültsèg nèlkül dolgozni. Ràadàsul az emberhiàny, az eszement, felesleges elvàràsok, papìrmunkàk ès a nem megfelelő körülmènyek miatt, sokszor dupla annyit dolgozni... szegèny gyerekek!

A döntéshozók cinikusan és lenézően viselkednek a tanárokkal szemben, sőt szándékosan ellenük hangolják a velük amúgy sem szolidáris társadalmat is, aminek az az eredménye, hogy NAGYON NEM JÓ PEDAGÓGUSNAK LENNI MA MAGYARORSZÁGON. Azok az emberek, akik az óvodákban, iskolákban, szakiskolákban, gimnáziumokban a gyerekeink nevelésével, tanításával töltik a munkaidejüket - a közhiedelemmel ellentétben - szellemileg, fizikailag és idegileg is rendkívül megterhelő, igénybevevő, nagyon felelősségteljes és fárasztó ugyanakkor valóban szép feladatra vállalkoznak. Sajnos a feladat szépsége sem tudja feledtetni a lehetetlenül kevés fizetést és a teljesen fölösleges plusz terheket. Néhány éven belül nyugdíjba megy az a generáció, akik még akkor kezdték a pályájukat, amikor sokkal alacsonyabb óraszámban, kevesebb teherrel, összehasonlíthatatlanul emberibb hangulatban, viszonylag alacsony (de nem a legalacsonyabb) fizetésért elég nagy szabadságban és nyugalomban dolgozhattak, és ezért hűségesen kitartottak. Ők legalább negyedét jelentik az aktív pedagógusoknak. Nem lesz helyettük senki, aki tanítson. A 10 éves gyerekemnek, mire gimnáziumba megy, egyszerűen nem lesz, aki fizikát, matekot, biológiát, földrajzot, idegen nyelvet… tanítson. Felfoghatatlan, hogy ez megtörténhet, hogy hagyjuk, hogy megtörténjen.

Négy gyerek nevében írok. A legnagyobb budapesti középiskolába jár, a többiek általános iskolába, három különböző intézményben a négy gyerek.
A legnagyobb tiszteletem a legtöbb pedagógusnak, csak is az ő lelkiismeretük és elköteleződésük tartja még ezt a rendszert, amely eleve elavult (már 30 éve az), a mértéktelen lexikális ismeret biflázását tekinti tudásnak, korrepetív, gyengeségre fókuszáló, mindenkit egyformán butára vagdosó, unalmas és demotiváló.
Készségek fejlesztése nem történik és egyre kevésbé képes a nagyszámú sajátos nevelési igényű gyerek fogadására, fejlesztésére. Gyakorlatilag csak nappali gyerekmegőrző ebben a formában. 45 percesre szétdarabolt, összefüggéseket és kapcsolódásokat figyelmen kívül hagyó tantárgyak, a tanárokat nehezítő felesleges adminisztrációk, a tanári pálya társadalmi megbecsülésének hiánya és a “kimagaslóan” alacsony bérezés együtt vezet oda, hogy mind a szülő, mind a tanár és leginkább a gyerekek napi szinten elszenvedik az értelmetlen időtöltés okozta frusztrációt.
Amikor azt mondom a gyereknek, töltse olyannal az időt, amit szeret, ezért órán csendben olvas, a tanár neki egyest ír be, míg a tanulók többsége minősíthetetlen módon viselkedik az órán. Vagy testnevelés órán tessék, lehet kondizni a gyéren felszerelt teremben, csináljanak azt, amit akarnak, tornázgassanak, a tanár veszi a laptopját és csinálja a maga dolgát, de a gyerektől elveszi a nyelvkönyvet, amiből készülne külön órára. És igen, a 10 óra után megy külön németre, matekra meg edzeni meg mindenhova, amit napközben megtehetett volna. Mert nem volt tanár, nem haladtak a tananyagban, nem értik, de ezzel nem foglalkoznak.
A kovid teljesen szétszedte a gyerekeket, szociális készségük, kommunikációjuk visszaesett, egymáshoz kapcsolódni nem tudnak, de megy a minősítő-bántó-kiközösítő gyakorlat. Erre aztán végképp nincs a tanárnak ideje és ereje.
Mélyreható és gyökeres változásra lenne szükség.

Alsó tagozatos gyermek szülője vagyok.
Kevés a pedagógus a gyerekek számához képest, túl sok az adminisztráció, megfáradtak a tanárok, nincs kedvük/idejük minőségi oktatást nyújtani. Ha elmegy egy tanár (jobb esetben szülni, rosszabb esetben végleg) nyugdíj mellől tudnak csak visszahívni valakit.
Alsó tagozatban nincs idő az alapok minőségi elsajátítására. Nem jut idő odafigyelni a ceruza fogásra, írás közbeni testtartásra, a több irányú elmagyarázásra, a betűk, számok szépírására.
Az előgyártott munkafüzetek miatt a gyerekeknek nem kell annyit írni se betűt, se számot, így nincs berögződés.
Az olvasókönyvi szövegek kor idegenek, olyan szavakat kell olvassanak, amit néha még mi se értünk.
A tankönyv (ha már vissza kell adni), legyen tankönyv, ne munkatankönyv.
Az emelt óraszámos oktatások miatt nehézkes az iskolaváltás.

A mindennapos tesi miatt heti 2x 8 órája van a gyereknek, de mivel a 24 osztályra 1, azaz 1 tornaterem van az órák minősége ?. Fölöslegesen vannak terhelve. Annyi tankönyve van a gyereknek hogy alig bírja el, felét nem is használják mert használhatatlan, de vinni kell. Inkább fizetnék a tanulhatóbb jobb minőségű és tartalmú könyvekért.

Óvodapedagógus vagyok, több csoportos óvodánkban egyik pedagógusnak sincs váltópárja. Pedagógiai asszisztens van délután a gyermekekkel, ha ő lebetegszik (ami jelen helyzetben elég gyakori) reggeltől estig vagyunk a gyerekekkel. A fizetésünk arra sem elég, hogy albérletet tudjunk fizetni, a sokat irigyelt szabadságunkkal konkrétan semmire nem megyünk, mivel úgysem tudjuk kivenni, csak a nyári zárás idején. Akkor is dokumentációval,szervezéssel, tervezéssel is foglalkozunk. Nehéz a helyzet, de tudom, hogy mindannyian szeretjük a munkánkat ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Viszont nagy a teher, nem véletlenül kéne az óvodapedagógusoknak is párban dolgozni (ami évek óta nem teljesül). A megbecsülés a terhekkel ellenben szinte nem is létezik.

Rettenetesen félek, hogy idén a kisfiam óvodába megy, mert tudom, hogy a helyi óvodákban rémesen sok a probléma. Pont a mi körzetünkben létszám hiány van, és nagyon szomorú vagyok, hogy nem tudják megoldani a felelősök. Teljes szívből a pedagógusok mellett állok, és támogatom őket, hogy több megbecsülést kapjanak, mert így pár év múlva nem tudom, ki fogja a gyermekeimet tanítani ..

Az egész pedagógusszakma egy vicc Magyarországon. A megbecsültség, elismerés, túlterheltség, illogikus döntések olyanok részéről akik talán gyerek közelében még nem is voltak. ...És vicc a pedagógusok fásultsága is. Mert aki elhivatott, fikarcnyi energiája sincs már tiltakozni.

És ami most a leginkább a bögyömben van,: kötelezően beiskoláznak egy extrém koraszülött kisfiút az ismeretségi körömből, csak azért, mert merészelt 2015. szeptember 1, 0:00 előtt megszületni, augusztusban december helyett. Aki még 2016-ban sem jutott haza életében először a kórházból, mert az életéért küzdött. Siralmas az egész döntés az OH részéről!

Az óvodába járó gyermekek olyan családokból érkeznek, akik hátrányos helyzetű családokból, minimálisan normális értékrenddel, normarendszerrel rendelkeznek.Sem az õ részükről, sem a vezetés részéről nem rendelkezünk támogatással. A fizetés pedig egyenesen szégyen és vérlázító. Semmi elismerés, semmi sikerélmény. Csodálkozunk, hogy lassacskán kiégünk?!

Pedagógusként dolgozom, diplomáztam, minősültem, ami a bérezésben nem jelenik meg, sem a túlóra, mert az ebben a szakmában papíron nincs. A mindennapi felelősséget vállalom a gyerekekért, az ő érdekeiket nézem, nem csak ott, a tényleges munka közben hanem azon túl is, kapcsolatot tartok családdal, utána járok dolgoknak. Tiszta szívvel végzem a hivatásomat, de amikor boltba kell menni, számlát kell fizetni el vagyok keseredve mert ebből a fizetésből nem sok mindenre jut. Akkor nem érzem azt, hogy megérte ezt a szakmát választani, nincs megbecsülés, sem tisztelet a szakma iránt. Elkeserítő, és igen, lehet váltani, de ha mindenki vált, akkor ki lesz a gyerekkel?!

A pedagógusoknak sajnos már nincs társadalmi megbecsülése és erről nagyrészt a politika tehet. A 6 millió virológus és pedagógus országa lettünk :-( Sok szaktanár hiányzik, kevés a szabadság, túlszabályzott a NAT, rosszak a tankönyvek. Államosított butítás folyik. Gyermekeim szerencsére nem állami iskolába járnak, így van összehasonlítási alapom - én utóbbiban tanítok.

A mi óvodánkban jelenleg 6 óvónő hiányzik. A hiányukat pedagógiai asszisztensekkel és nyugdíjas óvónőkkel próbáljuk pótolni. A délutános hetemen heti kétszer délelőttre be kell segítenem a szomszéd csoportba. A kolléganőm ugyanígy tesz a délutános hetén. Az adminisztrációs munkánk egyre több és gyakran teljesen felesleges. A dadusaink és bölcsödénk dolgozói többet keresnek kollégáinknál. És nem az ő fizetéseiket sokallom. Szomorú és kilátástalan a helyzetünk!?

A gyerekek hatalmas tananyagokat tanulnak meg teljesen feleslegesen, hogy 1 hét múlva elfelejtsék. A tanárok leterheltek és kiégettek. A folyamatos karanténok és tanárcserék mentálisan is megviselik a gyerekeket.
Ha nem viszünk WC papírt és szappant az iskolába akkor nem lesz.
A könyvek elavultak, a tananyag előző századi. Digitalizációról, modern eszközökről sokan nem is álmodnak.
Az úgynevezett ingyen oktatás vagyonokat emészt fel a szülők részéről.

A gyerekeket túlterhelik az iskolában. Míg a mi időnkben az óvodában iskola felkészítés működött, most már gyermekmegőrzés, ez is van a leírásban, mert a gyereknek nem kötelező semmi. Ez hogy lehet ?? Fizetek az iskola felkészítésért magánba. Az iskolába lehetetlen órákat hoznak létre. Ahelyett hogy a megfelelő írás, olvasás, számolásra ösztönöznék őket. Hittan? Mint osztályozható óra? Ez gyalázat. A hitet hol és hogy lehet osztályozni??? az mindenki saját akarata. Hol van ez a bibliában vagy máshol leírva? A sok hülyeséggel a tanárokat és a gyerekeket is leterhelik. Érdekes régen nem kellett a tanároknak különféle iskolákba futkosni tanítani. Még is meg volt az óra száma. Fel kellene ébredni végre!!! Ami jó volt miért kell szétszedni?? A pedagógia szakszolgálat kijárhatna az intézményekbe. tarthatna felkészítést heti több alkalommal. megismerné a gyereket. 1 alkalommal találkozik vele , aztán megállapít dolgokat 2x2 órában 5-6 éves gyerekeknél? Leterheli, Kódokat húz a gyerekre. Amivel megpecsételi. Ez már nem állapot. Mint a bábukat kezelik a gyerekeket.

Kötelezően elvárják, hogy 7 évente fejlődjünk és továbbképzésre járjunk. Ezzel nem is lenne gond, de mindezt saját zsebből finanszírozva. Vannak olyan akkreditált képzések, amik bizony nem két fillérbe kerülnek. A bér pedig eléggé alacsony hozzá. Rengeteg embert kell helyettesíteni, mert nagyon kevesen vannak a pályán és persze ugyanannyi pénzért, mert túlórát sem fizetnek. Szülőként is látom, hogy túlterheltek a pedagógusok, nem tudnak ennyi gyerekkel foglalkozni, amennyi egy csoportba zsúfolva van. És mellette miután mindenki lediplomázott, továbbképzésre jár még behozták a portfóliót is, ami aztán még több idődet elveszi a családod életéből.

Egyre kevesebb a pedagógus, akiknek a helyét pedagógiai asszisztensekkel töltjük fel. Lassan már annak örülünk, ha minden csoportban lesz legalább egy pedagógus! Rengeteg a felesleges papírmunka.
Egyre több az SNI-s gyermek, akiknek a fejlesztése nehézségeket okoz, valamint a csoport létszámban nincs jelentősége. 30 fős csoportokban 4-5 ilyen gyermek simán található, ami már minimum 4-5 fővel magasabb létszámot jelentene! De ez senkit sem zavar. Emellé a fizetésünk siralmas!

< 3. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!