Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

A jelenlegi oktatási rendszerünk egy túlélőshow.
Velejéig túlterhelt és kivéreztetett gyermekekkel és pedagógusokkal. Felesleges baromságokkal tömik a gyerekek fejét... Nem csoda, hogy a gyerekek nagy részének neurotikus problémája van. Reggeltől késő délutánig az iskolapadban ülnek napi 4-5 dolgozattal.... Teljes káosz!
A tanárok ingyen helyettesítenek, közben alamizsnáravalót keresnek. Nem tudom még hány bőrt lehet róluk lehúzni...
Akinek csöpp esze van, elmegy még ebből az országból is!

A pedagógus életpálya modell rossz.

Túl nagyok az elvárások, a követelmények, gyorsan haladnak az anyagokkal, a diákoknak nincs idejük játszani, gyermeknek lenni. Nem az életre készít fel, az időbeosztásra, a sikeres vagyonkezelésre, az önállóságra, az egyedi ötletekre, az önellátásra, praktikusságra, megoldóképesség fejlesztésére. Hanem csak kockafejű, irányítható birkákat nevelnek belőlük, akik nem kérdőjeleznek meg semmit, nem jarnak utána semminek, minden irányítást és rabláncot elfogadnak maguk körül.

A gyerekeket túlterhelik!!! Ha pl. matematikából hármasnál nem tud többet kihozni magából a gyerek zavarják a szakszolgálathoz ahol btmn-nel rögtön megbélyegzik. A tanár, mivel rohanni kell az anyaggal nem tud vele foglalkozni. Ő is türelmetlen. A gyerek frusztrált lesz, kishitű. Pedig az alapoknál ment el minden. Nincs idő az alapokra, nincs idő megrágni, felfogni mert szaladni kell tovább. Ez a tanmenet. Minden második gyerek alig tudja a szorzótáblát!!! Nem tudnak szöveget értelmezni. Nem tudják használni a tankönyvet mert nem húzhatnak benne alá, nem jelölhetnek be fontos részeket. Ehelyett órán vázlatolni kell, körmölni. Nem a tanár magyarázatát hallgatni, elmélkedni a hallottakon. Megérteni. A magyar oktatás iszonyú gáz. A távoktatás még jobban lerontott mindent. Szörnyű!!!

A mi iskolánkban középfokú nyelvvizsgával tanítják az angolt más szakos tanárok. Minden év elején gondot okoz a nyelvtanár-hiány.

A fiam most kezdte a technikumot. Nincs tankönyvük a komplex természettudomány tantárgyból. A tanára szerint a pedagógushiányt akarják így megoldani központilag: taníthatja bármely reál szakos, aki éppen van az iskolában... A matematikát egy másodéves egyetemista tanítja nekik. Még jó, hogy legalább matekszakos.

Agyonterhelnek a felesleges adminisztrációval,a kivitelezhetetlen órarenddel, idegesítenek és szorítanak sarokba a hülye portfólióval, amit hónapokig írnunk kell. Tök bizonytalan, hogy mikor hány órát kell helyettesíteni, persze nem fizetik, néha többet kell bemenni, mint amit megenged a törvény!! Más írja be néha az órát, pont azért hogy ez le legyen fedve, nem tudom kipihenni magam idegileg! A fizetés éppen arra elég, hogy megéljünk. 6 éve nem nyaraltam!

Nincs elég fejlesztő pedagógus, pedig egyre több kisgyereknek lenne rá szüksége./ A gyermekvédelmi feladatokat többnyire az egyébként is túlterhelt osztályfőnököknek kell ellátni - kb. mint pályakezdésemkor ezelőtt 40! évvel - azzal a különbséggel, hogy ez a feladat ma már sokkal szélesebb körű, sokkal több területtel bővült./ Az alulfizetettség közhely, de az hogy az idei tanév "szenzációs " újításai komoly FIZETÉSCSÖKKENÉST okoztak a napközis feladatokat ellátók körében, talán kevésbé köztudott:
1.Hivatalosan elismert munka-idő 14.00-től, de 13.40-kor kicsengetnek, kvázi akkor kell átvenni az osztályt, hogy ne maradjanak felügyelet nélkül, ez 5 x 20 perc = 100 perc társadalmi munka hetente
2.A délelőtti tanórákkal ellentétben, ami 45 perc,a délutáni foglalkozások 60 percesek, kvázi az eddigiekhez képest óránként 15 perccel többet dolgozunk ugyanannyi bérért
3. 30 óra helyettesítés ingyen kötelező!!!(El lehet várni túlórát jó fizetésért, de nem a megélhetés küszöbén!)
4.Este ingyen ügyelünk - erre persze nincs pénz
Kíváncsi vagyok, hogy ha a szocializmusban szocializálódott öreg pedagógusok elfogynak, ki fog a fiatalok közül - egyáltalán a közigazgatásban dolgozni -,ingyen bármiféle pluszmunkát vállalni, MINTHOGY A VILÁG KÖZGAZDASÁGI/PÉNZÜGYI ALAPÚ! Nekem egy köbméter vizet, egy kilowatt áramot nem biztosít senki a lelkiismeretére alapozva. EZT CSAK A PEDAGÓGUSOKKAL LEHET MEGTENNI, de MEDDIG????????????????????

Nincs elegendő szakember, gyermekemmel egy éve járunk a helyi nevelési tanacsadóba, ahol talán most sikerül bekerülnie fejlesztő tornára, de csak csoportos foglalkozásra, pedig egyénre szabott kéne neki, de ennek is örülhetünk mert nincs szakember. Megjegyzem a torna sem az a típusú lesz amit neki speciálisan előírtak, ugyanitt, mert arra sincsen személyzet, aki lenne privátban csinálja. Tehát akinek nincs pénze külön tanárra, gyógytornászra, logopédus rá, lassan magán ovira, az örüljön hogy egyáltalán vigyáz valaki a gyermekére amíg ő dolgozik?!Ez így nincs rendben. Aki pedig még elérhető pedagógus és lelkiismeretes, annak a családi életminősege romlik rengeteg stressz miatt, amit a rendszer generál. Nincs megfelelő technikai háttér, anyagtamogatas, mindent saját kontóra kell lassan beszerezni, a fizetés alacsony, ebből nem telik az ovis gyerekekre és a saját gyermekeinkre egyaránt. Rengeteg a fölösleges papírmunka, adminisztráció, önellenőrzés, ellenőrzés, a gyerekekkel való tényleges foglalkozás rovására.

A pedagógusok nagy része kiégett, nem korszerűek a tanítási stratégiáik, nem kapnak elég segítséget, nincs motivációjuk, mert ha halàlra is dolgozzàk magukat és lelkiismeretesen csinálják a dolgukat semmilyen szinten nem kapnak megbecsúlélést. Anyagi honorációjuk csekély, a kezük az állam által meg van kötve, nem használhatják azokat a könyveket, módszereket amik nekik kényelmesebbek. Nincs megoldva az SNI-s gyerekek integrációja, nincs hozzá elég szakember emiatt mindenki joga sérül, és a szegregáció érzésével élik a mindennapokat. A szülők jogait korlátozták, hogy olyan oktatási formát válasszanak a gyerekeiknek amit a legmegfelelőbbnek tartanak, ugyanakkor ezzel mélyítve a szakadékot a szociálisan hátrányos helyzetű és az elit oktatást megfizetni tudó gyerekek között. A gyermekvédelmi rendszer pont azokat a gyerekeket nem tudja megvédeni, akiket a legjobban kellene és sok felesleges plusz feladatuk van, viszont azokat akik felelős szülőként vannak jelen családjukban sokszor felesleges szankciókkal sújtják és megkérdőjelezik hozzáállásukat.

Az iskolában a nyugdíjba, szülni menő és egyéb okból távozó tanárokat nem sikerült maradéktalanul pótolni. Egyértelmű, hogy a többi tanárra hárul a helyettesítés terhe.

Borzasztónak tartom a jelenlegi helyzetet. Mindenki túl van terhelve, de az elvárások folyamatosan nőnek miközben egy 8 általánossal egyik másik ember többet keres. A gyermekek ugyanúgy terheltek és csak az érdemjegy számít? Ismételten borzasztó!

A mi iskolánk (általános) szuper hely, imádják a tanárok, gyerekek egyaránt. Ezért a pedagógusokkal 1-2 kivétellel (alkalmatlan, alkoholista) elégedettek vagyunk. A pedagógusok egyáltalán nincsenek megbecsülve, lehetetlen körülmények között kell dolgozniuk. A gyermekvédelmi rendszerrel szerencsére nincs kapcsolatom, de úgy látom, ott is lenne mit javítani. Az oktatási problémák hatalmasak. A gyerekek túlterheltek fölösleges, értelmetlen elvárásokkal (tananyag mennyisége és minősége). Aprólékosan kell megtanulniuk teljesen érdektelen és sokszor nagyon nehéz, nem is az életkoruknak való dolgokat. Jó, ha a gyerek a következő dolgozatig meg tudja jegyezni, majd törli az agya, mert rohanás van a következő értelmetlen és rengeteg anyagrészre. Szóba sem jöhet, hogy normális, ideális gyerekkora legyen. Már általános iskolákban vizsgák sokaságával kell megküzdeniük. Végül pedig a sok lexikális, de egyébként sosem kellő tudás alapján osztályozzák őket, vagyis az önértékelésük, énképük, önbizalmuk attól függ, hogy a nyomorult vésőcsőrt, atomizét és a Szajna éves vízhozamát mennyire tudja fejből. Felháborító, elkeserítő, szomorú, ami egy ideje az oktatásban folyik. Aztán egy csekket nem tudnak kitölteni, egy hivatalos levelet megírni stb. Az életről semmit nem tudó gyerekeket képeznek, miközben agyon nyomasztják őket hosszú évek alatt a tanulással. Épp csak a fontos dolgok vesznek el.

Magas csoport létszám az óvodákban, általános iskolákban. Eldőnthetem, hogy adminisztrálok, vagy megvalósítok. Felesleges ellenőrzések! Nem azt mondom, hogy nem kell, csak azt hogy nem kell központosítani, ráadásul iszonyú mennyiségű adminisztrációval. A kedvencem a nyugdíj előtti ellenőrzés 5 éves tervvel? A fizetés is az átlagon aluli. Azért az nem semmi,hogy ped 2-es pedagógus nyugdíj előtt nem éri el az átlag bért.

A városban egy állami iskola az ami a kötelező felvételt biztosító intézmény.
Ide kerül mindenki akit a többi iskola "nem kíván ". Lassan már csak ilyen gyerekeket kerülnek ide. Kialakult a szegregáció. Az iskola bevezette a KIP, Kap programot, ami megoldást nem hozott, ellenben a gyerekek 16 óráig foglalkozásokon ülnek...

Sajnos egyre több tanulási nehézséggel küzdő gyermek van. Már az óvodában sem kapják meg az elégséges fejlesztést. 4-5 intézményre jut egy logopédus, pszichológus stb. Sajnos az általános- illetve középiskolában is hasonló hiányosságokról beszélhetnénk. Elszomorító, hogy a gyermekeink megfelelő fejlődése ennyire háttérbe szorul a gazdaság/gazdagság mögött.

Sok kollégát ismerek, akik hozzám hasonlóan két vagy három intézményben tanítanak egyszerre, mert így tudjuk azt a bérszintet elérni, mellyel biztosítani lehet a család megfelelő megélhetését. Ezt nem lehet sokáig kiégés nélkül, mindenütt azonos minőségben végezni.

Évtizedek óta mindenki tudja, hogy rendszerszintű átalakításra van szükség, nem reformokra és tantervmódosításokra.
De ebbe egyetlen kormány sem mert belevágni, nemhogy a szükséges anyagiakat biztosítani.
Az általános iskola nem adja meg az általános múveltséget, egyre több esetben még értő olvasással, megfelelő írástudással sem rendelkeznek a kiengedett gyermekek. 14 évesen a többség még nem alkalmas pályaválasztásra, ezért a szakképzőkből hatalmas a lemorzsolódás, vagy nem a végzett szakmában helyezkednek el. Az értelmiségi hivatásokra is egyre kevésbé képesek felkészíteni a gimnáziumok. Egyre több egyetemen panaszkodnak arról, hogy középiskolás anyagot kell pótolniuk. Rengeteget költünk feleslegesen. Nincs drágább, mint egy rosszul működő oktatás.

A vezetésnek sosem célja az intelligens, önállóan gondolkodni képes felnőtt "ki "nevelése. Arra ott vannak a magas tandíjas magániskolák.

Ekkora ellenérdekeltséggel szemben csak a politikai nézetektől független, emberségre, jóakaratra, közös célra épülő összefogás lehet a megoldás. Magyarország a lehetőségek hazája. A köznevelésben érintettek közös erejére lenne szükség.

Pedagógusként:a gyermekvédelem nem véd igazán,-csak végső esetben kiemeli a gyermeket a rendszerből.Ha bántalmazó családban él az anya, a rendszer az apát is támogatja.A gyermeknek állandóságra és nyugodt anyára lenne szüksége, de ezt nem támogatják-így szegény gyerek az egy hétig itt,másikon ott életben kétlaki életet él,mert most ez a divat-nincs leckéje,nem tud készülni rendesen,nincs felszerelése-mert az a másiknál maradt.Ki dönt?Mi a gyermek érdeke?Sajnálom őket.A gyereknek az állandóságra van szüksége, mert így lenne biztonságos.
Szülőként:a pedagógusokon sok a teher.Folyton rohanunk,nekünk sincs állandóság és biztonságérzetünk.A fizetés nem fedezi a szükségleteinket,az élet drága.Ingyen helyettesítés, amire nem tudunk felkészülni egyik percről a másikra.Nincs társadalmi megbecsülés-nem időszerű a fizetésemelés-csak az ingyenmunka...A fiatal pedagógusnak is kevés,nem éri el csak kiegészítéssel a garantált bérminimumot,de az átlag életkorú korosztálynak nem sokkal több - 40 év után 274 ezer forint...És csak harsogják,hogy keveset dolgozunk,van nyári szünet-de mi nem mehetünk el akkor szabadságra,amikor olcsóbban tehetnénk. A szülők zömének erről nincs információja.Azt harsogja a média,ha nem tetszik csinálj mást-ha mindenki elmegy,akkor az utolsó majd kapcsolja le a villanyt!

Egyre kevesebb jó tanár van az iskolákban köszönhetően az alulfizetettségnek és annak, hogy nem tekinti őket felnőttnek a rendszer. Gúzsba köti őket az értelmetlen központosítás és a hazafiaskodó NAT. Aki ezt nem bírja, lelép, vagy el sem kezd tanárként dolgozni. Legtöbbször nem a szakma krémje marad. Akinek probléma, hogy visszafelé, a középkor felé nézünk a 21. század helyett, az menekül.

Mivel mozgássérült gyereket nevelünk, már az iskolába bejutás is probléma,és költségben kb. 3-4-szerese egy bérletnek. A család vagy autóval oldja meg a be- és hazajutást minden nap, vagy sehogy, mert a szállító szolgálatoknak már nincs kapacitásuk az összes iskolást és dolgozót a megfelelő idősávokban a megfelelő helyekre juttatni. Kevés autóval, kevés sofőrrel dolgoznak. Az cssk egy illúzió, hogy sérültként ugyanúgy jogod lenne a közoktatásban részt venni. Ez rengeteg család problémája.
Ettől feszült a szülő és a gyerek is, pedig még el sem kezdték tanulni azt a teljesen kaotikusan felépített tananyagot, amiről nem egy szaktanár elmondja, hogy emészthetetlen. Minden tiszteletem annak, aki megmaradt a pedagógus szakmában. Pl. a biológia, földtajz, fizika és kémia tananyagának megemésztéséhez rengeteg itthoni tanulásra van szükség, ami az egész családtól rendszeresen elveszi a pihenőidőt.

Szülőként én azt látom, hogy egyre jobban utál a gyerekem iskolába járni. Az önbizalmát, a tanuláshoz való jó hozzáállását, a kreativitását már rég letörték.
Az sosem jó, ha valaki félti az állását és azt számolja hány éve van még a nyugdíjig. Abban az állapotban nem lehet átadni semmi maradandót, csak a pesszimizmust.
A kétkezi munkás sem kap ám álomfizetést!!! Én a 20 éves közalkalmazotti munkaviszonyomat hagytam ott és váltottam a szociális szférára. Egyáltalán nem lettem gazdagabb, de szívvel-lélekkel végzem a munkámat. Én csak a gyerekeket sajnálom ebben az egész rendszerben. Elszomorít, kilátástalannak tűnik a jövőjük.

Az óvodapedagógusok elvesznek a rengeteg felesleges papírmunkában, a kisgyerekeknek sok kötelező program van már 3 éves kortól, szabad játékra alig jut idő ami számukra a legfontosabb lenne.
A dajkák fizikailag túl terheltek,nagyon alacsony fizetésért dolgoznak, kevés szabadságot kapnak.
Az oktatási rendszer változtatását meg kell kezdeni minél előbb, gyökeresen kéne megváltoztatni a mai gyerekekre szabva.Egyéni foglalkozásra ami szintén fontos lenne sok kisgyereknek, szinte nincs is idő a zsúfolt kötelező foglalkozások, programok miatt.

Óvodás és iskolás(alsós)gyermekem van.Számomra megdöbbentő, hogy óvodapedagógusunknak milyen alacsony szinten van az érzelmi intelligencia szintje...nagyon kevés a pályára való pedagógus, tényleg márcsak az megy erre s pályára akiket máshova nem vesznek fel...a pedasszisztens a nevén kivül nálunk többet nem tud...nem sikerült eddig egy összetett mondatot kihúzni belőle.Iskolában a gyerekek bántalmazzák egymást a szünetekben a pedagógus meg nem látja, mert vagy mobilozik ügyeletben vagy az ügyeletes társával beszélget az árnyékban.Siralmas színvonal.

Pedagógus asszisztensként dolgozó pedagógusként azt gondolom, hogy sem megbecsülést, sem tiszteletet nem kapnak az oktatásban résztvevő szakemberek.

Súlyos gondok vannak, lassan szétesik az egész. Csak az a fontos, hogy papíron - adminisztrálva minden jól mutasson, lehetőleg a "sokezrediken " is. A valóság az, hogy egyre kevesebben vagyunk, egyre fáradtabban egyre öregebbek. Hiányoznak a fiatalok a pályáról, ami nem csoda, nem tudnak megélni, ráadásul folyamatosan azt érezzük, hogy nem bíznak bennünk, jó bűnbakok vagyunk mindenre. Ellenőrzés ellenőrzés hátán. Még tovább nyúzza a rendszer azt, aki még megmarad a pályán, segítséget csak egymástól kapunk. Megmutatták ezt a digitális oktatási időszakok. Közben egy alternatív "valóságban " megy a hencegés milyen jól megy minden, nincs semmi baj. Elfelejtik, hogy a problémák letagadása nem old meg semmit. Rengeteg pénzt ölnek hiábavalóságokba, miközben oda, ahova kellene nem jut. Így nem tud az iskola óvoda hatékonyan működni. Azt a sok "okos " embert, a rendszer "vízfejét " aki kitalálja a "sokezredik " papírt, ellenőrzést, működésképtelen döntéseket, el kellene küldeni tanítani. Akkor talán nem 5 embernek kellene elvégezni 8-10 munkáját tevőlegesen az intézményekben. Akkor talán elérhető lenne, hogy tényleg a gyerek legyen a fontos. Mert a mai állapotok ténylegesen nem szolgálják a gyerek érdekeit.

A rengeteg felesleges dokumentáció a gyerekekkel való érdemi foglalkozás idejét csökkenti. Sokszor erőn felül helyettesítjük a hiányzó kollégákat, túlóra kifizetés nélkül, mert az nekünk belefér ?. A felkészülések a családtól, a magánéletünktől veszi el az időt. Mindenki elvárja, hogy vidáman, kiegyensúlyozottan végezzük a munkánkat. Persze jó színészek vagyunk, de ez már felettébb kimerítő. A fizetésünk szerintem már mindenki számára ismert.? Egyszóval, ha fiatal lennék, nem választanám ezt, az amúgy csodálatos szakmát, ilyen feltételekkel.

Minden hiányzik. A megbecsülés, a szülői odafigyelés. Senki nem ír a használt tankönyvekről? Egy osztályban legalább kétféle tankönyv van. Bejelölve, megoldva az előző év. Ez most komoly? Akinek nem egyezik a könyve a munkafüzettel, annak a tanárok fénymásolnak. Nevetséges, vagy mégsem. Az órarend. Az a sok a tanfelesleges óra nyelvtan, olvasás helyett. Már megint 10 kilós egy táska.Ezek a könyvek alkalmatlanok többéves használatra. A tartalma meg.... Környezetből az össze-visszaság felháborító. Borzalom. Ezekből tanítani, számonkérni emberfeletti.

Hosszú lenne leírni, inkább elmondanám.???

A kontaktórákon túlmenően elképesztő adminisztrációs teher nehezedik a pedagógusokra, elvonva energiájukat a gyerekeinktől. Le a kalappal, hogy a legtöbb pedagógus szívvel-lélekkel neveli és oktatja a rá bízott diákokat!

Teljes mértékű óvodapedagógus hiány van a környezetemben,a gyermekvédelem ugyancsak óriási szakemberhiánnyal küzd.Mindkét helyen,de főleg a gyermekvédelemben súlyos rendszerhibák is jellemzőek.Eszköztelenség,pénzhiány,motiválatlanság.
Az óvodai helyzetet az önjelölt szakértök,tisztelet a kivételnek,nehezítik.Az életpályamodell elhibázott,az óvodapedagógusokat a hivatás és gyermekszeretet tartja a pályán,de rohamosan romlik az ellátás színvonala,köszönhetően az egyre alacsonyabb elvárásokat támasztó képzésnek és teljesen félremagyarázott pedagógiának,amit igyekeznek betolni az óvodákba és aminek semmi köze a gyermekek valós igényeihez,szükségleteihez,fejlődési üteméhez.

Középiskolai tanár és 2 kamasz fiú gyermeke vagyok. Az érettségit adó középiskolai nappali helyek számának csökkenése rengeteg gyereket elzár a boldogulás lehetőségétől. A 19. századi tananyagközpontú magyar oktatásban kevés tanár engedi meg magának, hogy modern, hatékony módszereket használjon. A magas osztálylétszám ezt még inkább ellehetetleníti. A felvételi rendszer kifejezetten kegyetlen. Aki nem járt plusz felkészítésére, annak esélye sincs. Az általános és középiskolákban egyre inkább magoltatás folyik sok helyen, mintha 50 évvel visszahajtottuk volna az idő kerekét. Nem egyházi iskolában tanítok. Itt festeni kéne a teremfalakat, nincs elég számítástechnikai eszköz. A fizetésem? 235 nettó. 20 éve tanítok. 5 diplomám van. Nem életszerű.

Teljes társadalmi és anyagi megbecsülés hiánya sújtja a pedagógusokat. Ami még elkeserítőbb, hogy az óvodapedagógusokat nem is tekintik pedagógusoknak. Pedig a pandémia alatt mi, testi és gyakran lelki épségünket nem féltve dolgoztunk. Mi nem tudunk óvódapedagógusként 1,5 m távolságot tartani. Mi hittel és szeretettel neveljük az óvodás gyermekeket. Aki erre a pályára ment dolgozni az mindíg is tudta, hogy nem lesz gazdag ember, pénzben nem csak szívben. Azt viszont senki sem gondolta, hogy 2021-ben az óvodapedagógusok fizetése gyakorlatilag a létminimumra sem elég.

Természetesen nagy probléma az alulfizetettség, és a minden területen jelentkező megbecsülés hiánya. Viszont én most másra hívnám fel a figyelmet. Miért lehetséges az, hogy 3 éven keresztül senkinek nem tűnik fel, ha gond van a gyermek fejlődésével? Hibátlan védőnői státuszlapokat kapunk olyan gyerekekről, akikről ordít, hogy súlyos elmaradásokkal küzdenek. Valahogy azt érzem, most ez (is) leginkább rajtunk, óvodapedagógusokon csattan, amikor a gyermek érdekeit szem előtt tartva igyekszünk, - gyakran komoly harcok árán- szakszolgálati vizsgálatra elvitetni őket. Mindezt közvetve a családok, közvetlenül a gyermek érdekében, hogy egyik félnek se legyen kínszenvedés az iskola, később ne a hátrányok leküzdése vegye el mindenki idejét és energiáját.

A gyermekeim iskolájából 11 pedagógus hiányzik. 1 héttel az iskolakezdés előtt megkérték a szülőket, hogy ha lehet ne igényeljünk napközit, mert csak nagy létszámú csoportokban tudják biztosítani a délutáni felügyeletet, és 4 óra után már csak asszisztensekkel. Az óvodai csoportban egy óvónő van, mert szintén pedagógushiánnyal küzdenek, délután itt is csak asszisztenssel tudják megoldani a felügyeletet. A pedagógusok fáradtak, a felesleges adminisztrációval kell foglalkozniuk a gyerekek helyett. A tananyag mennyisége irreális, a minősége pedig nem a jövőre készíti fel a gyerekeket. A pedagógusok nincsenek megbecsülve, így nem tervezek pedagóguskent dolgozni a jövőben, pedig 10 éve még örömmel tettem.

Pályakezdő tanárként a szakjaim felül fejlesztő foglalkozásokat kell tartsak, képesítés nélkül mert az iskolának nincsen elegendő gyógy- és fejlesztő pedagógúsa.
Úgy gondolom ez is nagy probléma, azon felül hogy 5-6 év egyetemi tanulmány után mesterdiplomával nem éri el a fizetésem a garantált bérminimumot. Nem sokra vagyok attól hogy itt hagyjam az egészet és szenvedjen ennyiért aki megelégszik ezzel a fizetéssel. Férfi tanárként nem tudok előre tervezni ezzel a fizetéssel, csak álom hogy egyszer saját lakásom legyen, soha nem fog ilyen állás mellett ez magadatni. Köszönöm az államnak hogy leszar minket.

Sokan hiányoznak a pedagógusok, oktatók közül. Ezért magas az óraszáma a még dolgozóknak. Ezért túlterheltek, frusztráltak. Na így nem lehet lelkesbek lenni. Ezen felül a Klik, Centrum értelmetlen, felesleges, megalázó "extra " feladatokkal szórakoztat minket.

Konkrétan a váltáson gondolkozom. Pedig nagyon szeretem csinálni.

Az egyre több pedagógus hiányzik a pályáról, ami azt eredményezi,hogy sok nem oda való ember kerül be rendszerbe,hogy betömjék a lyukakat pl. pedagógiai asszisztensként.Egy részük tényleg nagy segítség a mindennapokban viszont a másik része csak ront az oktatás színvonalán.

A fizetésemből nem tudok nagyot álmodni.Kicsit sem.Nem tudok a hobbimra költeni,az egészségemre fordítani,tartalékot képezni az öregségemre vagy a gyerekeknek. Ha elromlik otthon a mosógép vagy valami, erre sincs tartalék.Hónapról hónapra élek.

8.osztályos gyerekemnek heti 2x van 8! órája, ebből egyszer reggel 0.órának hívják és 7! órakor kezdik a tanulást. Természetesen ez után jön még a házi feladat és a tanulás. Hiába volt alapóraszám csökkentés a kormányzat részéről (ami nevetségesen minimális), nincs látszata, mert minden iskola rendelkezik vmi extrával (csábítóerőként), ahol egy-egy tantárgyat emelt óraszámban tanítanak. Mérhetetlenül leterheltek a gyerekek! Nagyon későn jutnak meleg ételhez, nincs megoldva a 12-13 óra körüli ebédelési lehetőség. A heti 5 tesi is felesleges (nem a mozgás miatt, hanem mert kényszeróra a gyereknek), sokkal többet érne a szabad játék és mozgás.

A mi óvodankból jelenleg 4 óvodapedagógus hiányzik, ami ránk, a többiekre hihetetlen többletmunkát terhel. Segítséget nem kapunk, az egy hónapja meghirdetett állásra senki sem jelentkezett. Mivel városi szinten is 30 fő óvodapedagógus hiányzik, nem is fog senki jelentkezni…

Politikai játszmák miatt vannak csókos és mindenből kimaradó iskolák. Nem a szakmai munka számít, csak a politika.

Nagyon nagy a probléma, nem csak pályakezdő pedagógusok nincsenek, nagyon kevesen vannak a 35-40 éves korosztályból is. Amikor már az évtizedek óta pályán lévő pedagógusok mondják azt, hogy eddig és nem tovább, valóban nagy a baj. Szomorú, hogy ez megtörténhet. Mi lesz a gyermekekkel?

A pedagógusok túlterheltek, az intézményvezetők pedig nem a pedagógus és a gyermekek igényeit tartják szem előtt, hanem a jogszabályoknak és a Kliknek akarnak megfelelni. A legjobb tanárok elhagyják a pályát vagy alternatív iskolákba mennek, és azok maradnak, akik lelketlenül, minden kreativitást és odafigyelést mellőzve próbálják kiölni a gyerekeinkből a kíváncsiságot, tudásvágyat, életkedvet. De csak, ha hagyjuk...

A pedagógusok helyzete rendkívül aggasztó. A fizetésből nem lehet mesélni, nincs társadalmi megbecsülés, ami talán enyhíthetne rajta... a rengeteg papirmunkaról és a folyamatos ellenőrzéséről nem is beszélve. Nincs idő a gyerekekre miközben egyre több a problémás gyermek. A legtöbb intézkedés figyelmen kívül hagyja a gyermekek igényeit és érdekeit. Nem véletlen a pedagógushiany és a pályaelhagyás.Ha nEm változnak a dolgok, gyerekmegörzőkké válnak az óvodák.

2 gyermekem van, szülő, pedagógus és diák is vagyok egyben. Pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése nem megfelelő. A gyerekek mellett a tanárok is leterheltek. Sok felesleges dologgal találkozom a tankönyvekben. A nyelvezete sok könyvnek nem érthető. Felül kellene vizsgálni a tananyagot. A gyerekeknek nem jut megfelelő fejlesztés, ha mégis, nem a megfelelő mennyiségben.

Kész káosz! Szülő, gyerek, tanár túlterhelt. Mennyiségi és nem minőségi oktatás van jelenleg.

Középiskolai tanár voltam, most nyáron felmondtam. Nem mentem máshova dolgozni egyelőre, úgy mondtam fel, hogy inkább semmi, mint ezt a munkát folytatni… Három kisgyermek mellett még a fél állás is sok volt, mert heti 20 óra helyett rendszeresen 30-40 órát dolgoztam az előző tanévben, az online oktatás során. Mindezt nettó 116 ezerért… A rekordom a heti 50 óra volt (dolgozatjavítás, feladatlapok készítése, adminisztráció stb.) - még egyszer hangsúlyozom: heti 20 óra helyett… Mindeközben mindenhol azt olvashattam, hallhattam, hogy mi, tanárok, csak a lábunkat lógatjuk, semmihez sem értünk, nem dolgozunk, mégis kapjuk a fizetést stb. Egyre nagyobb stressz volt számomra, hogy a belem kidolgozom, miközben a munkám mennyiségére, minőségére sz…ik mindenki (szülő, diák, kolléga, igazgató, mindenkinek tök mindegy, hogy mit és hogyan csinálsz…), és emiatt a senki által nem becsült munka miatt nem jut elég időm, energiám a gyermekeimre, férjemre, magamra. A változást már most érzem: sokkal türelmesebb vagyok a gyerekekkel, mert nem stresszelek azon, hogy ezer más dolgom lenne még, kipihent vagyok, és teljesen új érzés, hogy a reggeli ébresztő hangja után nem ugrik görcsbe a gyomrom az érzéstől, hogy nem akarok a munkahelyemre menni… Végtelenül kiábrándító, hogy feleslegesen tanultam annyi évet, hogy tanár lehessek, most meg úgy érzem, hogy soha többé! Még néhány gondolat vázlatosan:
- elképesztő és megtaníthatatlan mennyiségű tananyag
- szinte semmi idő nem jut képességfejlesztésre
- az online oktatás alatt még plusz adminisztrációs terheket pakoltak ránk
- az ex főnököm mindent “levert” rajtunk, ami fentről jött, akármilyen baromság és felesleges dolog volt
- a vezetőség semmit nem tett azért, hogy korrekt módon szankcionálni lehessen az online oktatásról való lógást
- az online oktatás során saját pénzből álltam a tablet + pencil költségeit, hogy úgy tudjam javítani a dolgozatokat, mintha papíron adták volna be (a tantárgy jellege szükségessé teszi ezt) stb., stb.

Az iskolában nem készségfejlesztés folyik, hanem a száraz tananyag átadása, persze hogy frusztrált a legtöbb gyerek és tanár. Ennek az oktatásnak nem sok értelme van, ami nem a tanárok hibája. Az egész rendszert kellene megreformálni. Sajnálom az oktatás minden résztvevőjét.

Túlterheltség, sok felesleges dolog, ami nem a gyerekért van, és nem a szakmáról szól. Nincs megbecsülés.

- Túl sok gyermek egy csoporton belül, kevés pedagógus
- A gyermek hátránya is, hogy nem kaphat egyéni figyelmet, vagy csak elenyészőt, hiszen nincs rá kapacitás
- Nevetségesen kevés a bérezés. Nyilván az ember hivatásként csinálja - úgy is csak azok maradtak a pályán-, de azért gondoljunk már bele, hogy ez milyen fájó erkölcsileg is. Egy pályakezdő, vagy egyedülálló pedagógus nem tudja eltartani magát ebből a bérből önálló emberként. Pedig igencsak sokat tett, tanult a diplomáért, arról nem beszélve, hogy a pedagógiai előmeneteli rendszernek köszönhetően még pluszban képeznie is kell magát, és időről időre vizsgáztatják is.
- Nagyon sokan nem tudják milyen szakmai tudás társul pl. egy óvodai foglalkozás mögé, sajnos nincsenek megbecsülve erkölcsileg sem a pedagógusok
- egyre több az elvárás, nő a nyomás
- gyakorlatilag kezd gyerekmegőrzővé válni az óvoda, iskola a képzetlen munkaerő miatt - minden hála, annak aki részt vesz benne, de ne felejtsük el, hogy a pedagógusok kiérdemelték azt a diplomát!
- rendkívül logikátlan döntéseket hoztak az elmúlt években többekközött az iskolaérettség, óvodaérettség, iskolakezdés kapcsán.. És nem is működik jól a rendszer.
- az általános iskolát kezdő gyermekek pedagógusai egyre többször találkoznak a nem önálló gyermekekkel
- igen fájó, hogy a pedagógusok - MINDEN PEDAGÓGUS - ennyire nem számítanak a társadalomban. De nélkülük mihez kezdenének?

Alul fizetett pedagógusok, nincs rendes utánpótlás, tanszer hiány

Úgy érzem, hogy 3 év felsőfokú tanulmány és egy kötelező nyelvvizsga után a fizetés kevés. Napi szinten gyerekekkel foglalkozunk, a jövő generációját próbáljuk nevelni. Sok esetben a szülő sincs tisztában azzal amit csinálunk, "csak " gyermekmegőrző vagyunk. A szülők sem becsülnek minket, minden óhajukat teljesíteni kell. Pedig mi nem a szülőkért, hanem a gyerekekért teszünk. Partnerként kellene összedolgoznies nem ellenséget látni bennünk. Rengeteg az adminisztráció és a minősítési eljárás csak plusz teher. Aki ezen a pályán van sem a pénzért csinálja, megélni ebből nem lehet. Hivatástudatból vagyunk még a pályán

Sok a különleges bánásmódot igénylő gyermek (kistestvér születése, válás, betegség, költözés, szociális háttér stb. miatt) egy-egy óvodai csoportban. Az ő fejlesztésük, felzárkóztatásuk időigényes. Ezt csak kellő számú szakemberrel lehet megvalósítani.

Pszichésen és intellektuálisan alkalmatlan emberek a pályán.

Az iskolaerettseg eldonteset elvettek a szuloktol. Az ovoda epuleti es udvari fejlesztesek rettenetesen elmaradtak. A pedagogusok nincsenek megbecsulve, tulhajszoltak.

Intézményünkben, ahol dolgozom nincs jelenleg pedagógus hiány. Amikor volt, megoldottuk belső erőforrással. Nem kellett ingyen helyettesíteni. Csúsztatással megoldottuk. Viszont kollégáim kellett helyettesítsenek más intézményekben. Ezeket túlórában fizették, de nem ment gördülékenyen. A gyerekeim iskolájában előfordul időszakosan pedagógus hiány, testnevelés órák szoktak néha elmaradni.

Három gyermekem van, két általános iskolás alsótagozatos és egy óvodás. Személy szerint én iskolában szembesültem azokkal a problémákkal, hogy a gyerek túlterhelt, hatalmas a megfelési kényszer. Illetőleg, hogy a csúfolódás milyen mértékben el tud harapódzni. Se én, mint szülő, se a tanárok ezekre a szintű dolgokra nincsenek fel készülve. Ráadásul rengeteg a gyerek, mind különböző rétegekből, különböző szociális problémákkal. Alsótagozatban, mint osztályfőnöki óra, már nincs és ez hatalmas probléma. Hiszen mindig történik valami és nálunk általában valamelyik kézségtárgyból veszi el az időt tanárnéni, hogy az osztály gondjait meg lehessen beszélni. Hiányolom a rendszerből a gyermekközpontúságot, hiányolom a felvilágosító lehetőségeket, hogy már kisiskolás korban legyen szó a bántalmazásról. Mert sajnos saját tapasztalat, hogy nincsenek a gyerekek érzékenyítve, hogy haladjanak a rengeteg tanulni valóval, rájuk magukra, mint érző emberekre nincs idő.
És ez nem a tanár, vagy a gyerek,vagy a szülő hibája- itt rendszer szinten van probléma. Mi éppen emiatt járunk a naggyal gyerek pszichiáterhez és pszichológushoz, mert olyan szinten bántották a társai, hogy menni kellett.És nem a tanár hibáztatom, mert próbált és próbál is segítetin, de annyi gyerek van, mindenhol nem tudnak ott lenni. A szülök folyton dolgoznak.A gyerekek túl vannak terhelve, mert rengeteg a tanulni való, mert tanul 8-16-ig iskolában. Utána meg otthon. Nincs idő játszani, gyereknek lenni egy folyamatos mókuskerék van. Nàlunk sok idős tanár van, ráadásul semmi tekintélyük, mert alig van valami hatalmuk, ha gond van a gyerekekkel. Illetöleg nagyon sok a tanulási nehézséggel és magatartás problémával küzdő gyerek, mert 6 évesen dobjuk be az iskolába. Így nagyon sok iskolára éretlen gyerek kerül az iskolába, mert olyanok döntenek róla óvodában, akik nem napi szinten látják a gyereket. Mi szerencsések voltunk, mindkét gyerek ráhúzott plusz egy évet az oviban, így iskolában nincs ezzel gond.

Alsótagozaton allandó valtozasok. 3 ev alatt 3 osztalyfőnök, legalább 15 tanar. Nincs felelősségvállalás, a józan ész is elfogyott. Szellemi, testi epsege a gyerekemnek veszelyben ereztem az iskolaban. Elhoztam. Maganiskolaban folytatja. Nem gondoltam, hogy erre kerul sor. Egyedúl maradtam a problemammal, az iskolanak jol jott a pandemias bezarkozas, teljesen megkozelithetetlen, viszont teljesen tehetetlen. Nem fogadhato ez szamomra. Egyedul kellett donteni, dontottem, h a gyereknek legyen jobb. Jobb lett, mar az első hónap utan.

A nevelőcsaládokba úgy kerülnek gyerekek, hogy a nevelőszülő csak felszínes tájékoztatást kap, ez a nullával egyenlő. A gyermek bekerül normál oktatási intézménybe, ahol a fejlesztészre, nincs elég szakember. A hátrányokkal induló gyerekek még jobban leszakadnak. Ez idővel nem csak a tanuláson fog meglátszani, hanem a pszichés állapotukon is. Nagyon jó lenne, ha a pedagógusok mellett lennének pedaszisztensek, akik minden gyermek, és a pedagógus érdekében, a korábban elfáradó gyermeket az osztályból ki tudnák vinni pihenni, és akivel az elmaradt anyagot a későbbiekben pótolni tudnák.Nagyon sok pedagógus képtelen kezelni helyzetek, amik adódnak, ezeket tovább képzéseken mutatnák be nekik .Drasztikus fizetés emelés, hogy a pályát ismét vonzóvá tegyék, és ne az kerüljön a gyerekek közelébe akit csak oda vettek fel.A tananyag fölülvizsgálata, hogy azt tanulják amit kell, fölöslegesnek tartom a hit oktatását az állami iskolákban, biztos van más lehetősség is erre.Az iskolákban nem őrökre van szükség, hanem a problémás gyermekek kezelésre.

Mint óvodapedagógus az a véleményem, hogy borzasztó nehéz a dolgunk. Amikor elindult a pedagógus életpálya modell, azt mondtam, hogy élhető az élet, azzal az emelt fizetéssel. Mára ez elveszett, ismét az van, mint előtte, hónap végére kifogy a kassza. Több pályakezdő kollégát tudok, akik alkalmasak lennének hivatásként csinálni ezt a szakmát, elhagyták a pályát, mert nem tudnak megélni a fizetésükből. Jelenleg is keres az intézmény, ahol dolgozom, munkatársat, de senki nem jelentkezik. Fáradunk, keseredünk. A hivatásunk presztízse elveszett, pedig a mi kezünkben van az ország jövője, mi neveljük a jövő nemzedékét. Muszáj lenne ezt a hivatást felemelni, legyenek a pedagógusok, pedagógus munkát segítők, a kisgyermeknevelők megbecsült állampolgárai az országunknak!

A rendszer, a vezetők sokszor meltatlanul bánnak a pedagogusokkal . Elveszik a kedvüket a munkatol. A vezetők kiskiralynak erzik magukat. De ha ezt folytatjak egyre több lesz a palyaelhagyo. Nagyon sok a felesleges papirmunka. Nagyon megterhelő a beintegralt papiros gyermekekkel foglalkozni, ami sokszor a tobbi gyermektől veszi el az időt. megterhelő a minősítés es tanfelugyelet.

Kevés a pedagógus, egyre több a " problémás " gyermek, rengeteg a felesleges adminisztráció, ami a gyermekektől veszi el a pedagógus figyelmét, idejét. Kevés a bér, túlórát elvárják, de ki nem fizetik. Megalázó az un. "Életpálya modell "!

Egy falusi óvodában dolgozom, 3 önkormányzat társulásával tudjuk megoldani, hogy legalább 1 óvónő mindenhol, mindhárom falu óvodájában legyen, egyik oviból a másikba vándorlunk. Fáradunk, pedig még csak október sincs. Májusban 3 kolléga vonul nyugdíjba, utánpótlás nincs, előre rettegünk mi lesz. Érdeklődtünk végzős óvodapedagógusoknál jönnének e. A válasz egyértelműen nem részükről, rengetegen el sem akarnak helyezkedni a pályán az alacsony bérek, a megbecsülés hiánya miatt.

A gyermekek integrálása csak papíron működik. A magas létszámok nem alkalmasak az integrálásra, a személyi feltételek még minimálisan sem adottak hozzá. Ez megterheli a csoportot, az integrált gyermekeket és szüleiket, a csoportban dolgozó felnőtteket egyaránt. Az óvodák összevonásával az ügyintézés bürokratikus, lassú, az egyes óvodák tagóvodavezetői leterheltek, hisz csoportban is dolgoznak. Néhány esetben még óvodapedagógus váltótársuk sincs. A szakemberhiány miatt az SNI, BTMN gyermekek vizsgálati folyamata lassú, ellátásuk hiányos. Az iskolából való visszatartás jelenlegi rendszere (OH) a gyermekek fejlődését figyelembe véve, értelmetlen. A minősítések, tanfelügyeletek rugalmatlanok, a valós munkavégzés megismerésére alkalmatlanok. A gyakornokok mentorálása és munkába való bevezetése az óvodapedagógushiány miatt nem működtethető aszerint, ahogyan ezt törvényileg előírják. Az óvodapedagógusok helyzete megalázó, nem csak a bérek miatt. A feladatokat rájuk osztják anélkül, hogy azok életszerűségét vizsgálnák. Véleményüket semmilyen formában nem kérik ki. Egyre több elvárás fogalmazódik meg velük szemben, miközben tárgyi és személyi feltételek nem biztosítottak a feladatok ellátásához. A napjainkban épült, felújított óvodák építészeti produktumok, melyeknél a használhatóság alig szempont, a pedagógusok véleménye nem mérvadó. Az adminisztráció sokszorosan ismétlődő, sokszor csak arról szól, hogy "lepapírozzunk " a valóságban egyébként megvalósíthatatlan feladatokat. A jelenlegi pedagógusok jó része lélekben pályaelhagyó, melyet különböző okoból nem lépnek meg. Ha tehetnék, megtennék.

A pedagógusok a Nemzet NAPSZÁMOSAI! Véleményem szerint 3 éven belül összeomlik az oktatás Magyarországon. Egészen elképesztő, ahogyan az elmúlt évtizedekben egyik kormány sem gondolta azt, hogy az emberek életében legfontosabb két dolgot kiemelten támogassa: az egészséget és a nevelést. Most a járvány idején és a választások előtt végre mintha megindulna valami az egészségügyi dolgozók bérezése ügyében. De hol vannak a pedagógusok, óvodai, bölcsődei dolgozók, akikre nap, mint nap rábízzuk gyermekeink felügyeletét, nevelését? Milyen megbecsülésben van, volt részük az elmúlt évtizedekben? Hogyan gondolhatja bármelyik kormány azt, hogy a pedagógusok bérezésének rendezésénél, megbecsülésénél fontosabb a lakások felújításának a támogatása, a 25 évnél fiatalabbak adó alóli mentessége? Pedagógus családból származóként tudom, hogy 30-40 évvel ezelőtt is szégyenteljes fizetést kaptak a pedagógusok, de legalább akkor volt megbecsülése a pedagógusoknak. Kis falvakban a fiatal pedagógusnak is előre köszönt mindenki. Tisztelték a munkáját! Amikor csak lehetett megköszönték Nekik, hogy segítik gyermekeik nevelését. Ma se fizetés, se megbecsülés. Közben minden tanévnyitón elhangzik a kormány emberei részéről, hogy milyen fontosak a pedagógusok és milyen megbecsült tagjai a társadalomnak. Annyira alacsonyak a bérek, hogy nagyon kevesen jelentkeznek pedagógusnak és a többség még, ha el is végzi a szakot nem a szakmában helyezkedik el, mert valamiből azért meg is kellene élni. Annyira nagy a "liberalizmus ", hogy a mai világban nem a gyereknek kell tartani attól, ha nem jó jegyet kapott az iskolában, mert nem tanult, hanem a tanárnak, aki a jegyet adta. Milyen világ az, ahol iskolaőrökre van szükség? Miközben napi szinten azt hallom, hogy a család az első és hogyan fogják megállítani a demográfiai adatok csökkenését az intézkedések, felmerül az emberben a kérdés, hogy az intézkedések hatására "megugró " számú gyermekeket kik fogják majd tanítani. A helyzet mérhetetlenül elszomorító!

Vannak önkormányzatok, egyházmegyék, ahol kipótolják az óvónők bérét. Ezekben az ovikban könnyebben töltik fel az üres státuszokat. De a közeli településeken már óriási az óvőnő hiány. Több pályakezdő óvónőről tudok, aki továbbképzi magát és elhagyja a pályát. Ők mind huszonévesek. Szomorú, hogy nem fordít elég figyelmet a kormány arra, hogy elegendő, felkészült pedagógus foglalkozzon a gyerekekkel.

Jaj.
Hosszú a lista.
Csak ennyit: tizenévvel ezelőtt kezdődött a szakképzés szétverése, most már egyre inkább érezzük ennek a negatív hatását. Az oktatás többi szektorának kivégzése ugyan hová vezet majd? Nemcsak szakmunkás nem lesz, hanem normális ügyvéd, orvos, tanár, vegyész, matematikus, mérnök...
Szeretnék visszamenni tanítani, mert ez volt a hivatásom, de így, ebbe a fojtogató, egyre szűkülő rendszerbe tiszta öngyilkosság lenne.

Az egész káosz, sürgős reformokra van szükség!
Töröljék el a nevetséges életpálya modellt a minősítéssel együtt!!!

2 óvónő hiányzik, ingyen kell helyettesítenünk, a rengeteg adminisztráció mellett. E mellett még portfóliót is írok, amire alig van időm és energiám a sok munka mellett. A család hétköznap teljesen el van hanyagolva mert esténként mindig a gép előtt kell ülnöm.

Óvodapedagógusként azt érzem, hogy a megbecsülésünk akár erkölcsi akár anyagi szempontból megalázó. A feladatok olyan mértékben nőttek, hogy a terhet már nem bírjuk. Rengeteg az adminisztráció, olyan gyermekeket is nevelünk akik fejlesztéséhez nincs végzettségünk, mert nincs intézmény ahol elég hely lenne a súlyos problémás gyerekeknek. Nyugdíj előtt pár évvel már görcsbe rándul a gyomrom, hogy mennyi lesz a nyugdíj. Elkeserítő mennyire nem számítunk! "Nem életszerű a fizetésünk rendezése! " Szégyen.

Életekért felelünk, ez nem elég indok, hogy megbecsüljenek minket? A jövőt tartjuk a kezeink között. Kiégve, fáradtan és anyagi problémákkal küzdve nem lesz, aki ezt vigye, mert a hivatástudatból senki sem él meg. A legnagyobb probléma az alulfizetettség és a mellé történő leterheltség. Nem azért tanul az ember 3 évet, hogy utána 2 ízben is kötelezően portfóliót írjon, nevetséges összegért. Van elég munka ezeken felül bőven. Ez semmi mást csak stresszt okoz, az amúgy is fokozott idegrendszert igénylő munkában. Nem fizetik a túlórákat, a szabadságokat meg nem tudjuk kivenni.

Se emberileleg,se szakmailag,se anyagiakban nem vagyunk megbecsülve!Bárki helyettesíthet bennünket!Felháborítónak tartom,hogy az óvodapedagógusok ,nem pedagógusok,ránk senki nem gpndol,pedig a pandémia idején:orrot töröltünk,popsit töröltünk,öltöztetés-ölelés közben ránk tüsszent a gyermek.Sorolhatnám,de mi óvónénik a gyermek igényeit,lelküket,személyiségüket szeretjük és óvjuk őket!Szívből dolgozunk,nem érzéketlenül!!! ❤️

Magas gyermeklétszámú csoportokban egyedüli Óvoda- pedagógusként a rengeteg dokumentálással, a folytonos
adminisztrációval...,stb. Embert próbáló!

Igaz még csak 9 éve vagyok az óvodapedagógusi pályán, de eddigi tapasztalataim alapján nem vagyunk jó helyzetben. A sok felesleges papírmunkák miatt kevesebb idő jut magukra a gyerekekre, akik miatt választottam a pályát. Anyagiakban sem vagyunk jól megfizetve, na és persze a mai szülők elvárásairól ne is beszéljünk. Ráadásul az, hogy a minősítési procedúrát is kötelezővé tették meg felháborító. Ebből a fizetésből meg egy albérletre se telik úgy hogy még élni is tudjon mellette az ember. ??

Katasztrofális a helyzet. Óvónőnek lenni öröm volt. Ma küzdelem minden nap. Egyedül, váltótárs nélkül két ember munkáját végzem egy megalázóan alacsony fizetésnek nevezett bérért. Hatalmas a felelősség, a szülők mindent ránk hárítanak, nem nevelik a gyerekeket, nincs segítő szakember. Az SNIgyerekek nem kapják meg a megfelelő ellátást. Nem fizetnek túlóra pénzt, rengeteget dolgozunk ingyen. Fáradt, fásult kollégákat látok. Az alap szintű megélhetésért küzdünk.. Az elvárások az egekben. 5 év múlva nem lesz szakképzett pedagógus a pályán, ha így haladunk a szakadék felé.

Az, hogy túlterheltek vagyunk egy dolog, mindenki az.Legalábbis sokan más pályán dolgozók. Természetesen nehéz ezzel együtt élni, és nem látni a változtatási hajlandóságot. Inkább, hogy ezzel haggyuk/haggyák elveszni a jövőt. Az egész világ "kicsi kincsével " én dolgozom. Állítólag a a legnagyobb érték a gyermek?! Akkor ez a legnagyobb kincs miért nem kaphatja meg azt az egészséges mértékű figyelmet ,ami kellene neki? Mert foglalkozzak az SNI-ssel, törődjek a papírmunkával, mert az a fontosabb. Szervezzek óvóda időn túli programot???!!!!!, mert a BECS-nek csak akkor vagyok értékes???
Mindezt olyan fizetésésrt, hogy gondolkozom, hogy a tojást megvegyem-e? Bérletet vegyek? Nem színházit.... Mindenki irigyli a nyaramat, mert annyi van. Sokszor hangoztatjuk, hogy igen, van nyarunk, persze. Ki tud elmenni nyaralni? Egyhetes nyaralás 1 főnek, akkora összeg, egész évben arra kellene spórólnom, dehát a tojásra költöm, mert enni kell...Akkor megyek nyaralni, ha meghív valaki. Akkor is van az oda/visszaút költsége, meg az étkezés, és természetesen a házigazdát meghívom ide/oda, hamár nála nyaralhatok ingyért.....

A Szakértői Bizottság másfél év után adott szakvéleményében összekeverték az anamnézisben más gyerek adataival, rossz címre postázták, a felülvizsgálatra hiába jelentkeztem, elhajtottak. A vizsgálatra az autista gyerekkel a bejáratban lévő folyosón (jöttek-mentek az emberek) kellett várakozni két órán keresztül, infót nem adtak a vizsgálat menetéről, hiába kértek be és kaptak meg minden papírt.
Amúgy meg nincs olyan intézmény, ami fogadni tudná a fiamat.

Az óvodapedagógusi porfóliós minősítés igazságtalan,abszurd az idősebb kollégákkal.Olyan kompetenciákat vár el,amelyeket a képzés során nem tanultunk.( compjuter használat készség szintjén,természetesen saját és otthoni)Nincs még egy olyan hívatás,ahol az előre lépést,hasonló vizsgához,vagy minősítéshez kötnék.A pályaelhagyást sokunknak megadja.

Kevés az óvodapadagógus, több kollégánk már a nyugdíj mellett dolgozik. Örülünk, hogy rájuk még legalább számíthatunk, mert sajnos nincs fiatal utánpótlás. De miért is lenne! A szalag mellett dolgozók már most többet keresnek, mint egy pedagógus. Nálunk sok a túlóra, melyet nem fizet ki senki! Rengeteg az adminisztráció, melyet sokszor otthon ír meg az ember, mert a gyerekek között ez nem lehetséges. Egyre türelmetlenebbek a szülők, s ezt érzik a gyerekek is, s ez mind az óvodákban, iskolákban csapódik le. Én is a pályaelhagyáson gondolkodom.

Ugyan az folytatódik a suliban mint az oviban,,, a szülő vásároljon be mindent, fessen ki, vegyen minden eszközt, utána meg évente más pedagógus van a gyerekekkel... Az idei tanévet mindent összesz@molva 60ezerrel kezdtük! Közölték a suliban h. A tankerület nem vesz semmit... És nincs hova rakni a gyerekek cuccait így százezres bútorral indított az osztály... Amit még elvárnak a tanévben majd fizetni valót kész kereset lesz!!! Ez egy állami intézmény!!! Irdatlan a tananyag már elsőben... Nonszensz miért kell a napi 5 óra...de tanulni 4 után is ajánlott... A gyerek kidől az egész napos oktatás után.. Emiatt egy sport foglalkozásra nem tudom elvinni mert nagyon fáradt.. Akkor végképp nem fog itthon is tanulni.

A pedagógusokat érintő indokolatlan ellenőrző és ertekelő, minősitő rendszer megszüntetése letfontosságú. A tanfelügyelet, önértékeléssel pluszban járó adminisztració,
a tehetséggondozás, fejlesztések megvalósitása, annak lehetetlen mennyiségű adminisztrációja felháborító.
A tanítás, nevelés maga elveszik ezek terhe alatt. Alulfizetettség, a megbecsülés hiánya elképesztő méreteket öltött.

Rengeteg a különböző problémákkal küzdő gyerek.A pedagógusok túlterheltek.Nincs elég gyógypedagógus,asszisztens.
A bérezés nevetségesen kevés.

Úgy látom/tapasztalom, a rendszerben dolgozó pedagógusok gyakran két ember munkájának megfelelő feladattal kénytelenek megbirkózni. Rengeteg fölösleges adminisztráció elveszi az időt a gyermekektől. A pedagógusok saját szabadidejükből helyettesítenek, tartanak szülői értekezleteket, fogadóórákat, ezekért semmi anyagi elismerést nem kapnak. A minősítési rendszer elűzi a potenciális pedagógus jelölteket, az alacsony bérezés pedig még inkább távol tartja a pályakezdőket. Mivel a pedagógus csak kérhet, sok esetben veszik kellően komolyan, mert semmi egyéb vonzata nincs a kérések nemteljesítésének.

Most kaptunk egy levelet a szakszolgálatoktól, hogy szakember hiányában nem tudnak kijönni csoportban megnézni a gyerekeket, és már a központban is jelentős várólista van! Nekem második éve nincs váltótársam. Hiába segíti a munkámat pedagógiai asszisztens, az összes adminisztráció, a kezdeményezések megtervezése és megtartása, a fogadóórák az én vállamon vannak. Ezért nem kapok plusz pénzt,

Most már jó pár éve Bp. és vonzáskörzetében
sajnos gyakori gond, h. 30-32fős létsz@mokkal indulnak az elsősök! Embertelen... Bezsúfolni egy 20 főre kialakított tantermekbe a mai kor gyermekeit! Van, hogy 11kor jutnak le szabad levegőre vagy egyáltalán mozogni! Elavult az egész oktatási rendszer,elmerülnek a gyerekek a munkafüzet halmazokban és feladatokban... A büntetési eszközök sem azt a célt érik el, amit szeretnének vele, ezzel már az első hónapokban kiégett gyerekekkel lehet szembesülni, nulla motivációval.Pedagógus, gyerek, szülő igen hamar kiég szeptembert követően!!!!

A kisebbik fiam óvodájában be kellett zárni egy csoportot óvónő hiány miatt. Emellett több csoportban nyugdíjas óvónők vagy épp egy óvodapedagógus és egy pedagógiai asszisztens dolgozik. A fiamnak csodálatos pedagógusai vannak, akik kiscsoportban még azt mondták, hogy ismerve az iskolai elvárásokat, ők javasolják mindenkinek a plusz 1 óvodai évet. Jelenleg nagycsoportos már a fiam és szinte mindenkinek javasolják az iskolakezdést és bár nagyon tisztelem a véleményüket, tartok tőle, hogy ez titkon a nagymértékű óvónő hiány miatt van.

Mióta szülő lettem döbbentem figyelem, hogy a legfontosabb dolog, amivel társadalmi szinten foglalkoznunk kellene, az áll a leggyengébb lábakon az országban. A társadalom alappilléreit erősítik a pedagógusok, gyermekvédelmi dolgozók, amiért nem csak kiemelkedő bérezés, de kiemelkedő elismerés, megbecsülés is járna nekik. Mindent gyerekkorban alapozunk meg, a szocializáció folytatására, továbbalapozására iskolában, de már az oviban is alig van idő és energia! Pont arra, ami a legfontosabb lenne! Több szakember kellene erre területre, akik érdemben tudnánk körülöleni a gyermekeinket és minőségi időt, gyermekközpontú gondolkodást biztosíthatnának a mindennapokban. Az oktatásban pedig a finn oktatási rendszer alapjait kellene végre átvennünk, gyakorlati módszerekkel, a a tantárgyak összefésülésével felépíteni a tudásanyagot.

Óvodapedagógusként tapasztalom, hogy egyre kevesebb az óvodapedagógus, helyüket képesítés nélküli kollégákkal kell pótolni. Gondolom azt nem kell ecsetelnem, hogy mennyi többletmunkával jár a végzett szakembernek, illetve a pedagógiai munka színvonala is csorbulni fog, ha egyre több egy intézményben a képesìtés nélküli dolgozó.
És említem még az egyre több egyéni bànàsmódot igénylő gyermeket, az új beiskolázási törvényt - hogy iskolàra éretlen gyerekek kerülnek be az első osztályba, hogy az iskolai oktatásnak reformokra lenne szükség (más módszerek...) stb...

A tanító saját elmondása szerint a rendszer az összeomlás szélén áll. Nincs felsős énektanár, ezért a tanító helyettesít. Túl sok(28-31) a gyerek az első, másodikos osztályokban. Olyan SNI gyermek van az osztályban, aki kisebb létszámú osztályban tudna csak jól koncentrálni. A szülők festenek, lámpát szerelnek, felújítják a tönkrement iskolai játszóteret, saját pénzen. A tanítók túlterheltek és fáradtak. Mivel hiány van, ezért felvesznek olyat, aki alkalmatlan a feladatra, ebből következett, hogy nemrég felpofozott egy délutános tanár egy gyereket. A tanár már előre jelezte, hogy legfeljebb majd felpofozza, aki nem úgy viselkedik.

Fiamat olyan trauma érte általános iskolában, hogy tele van félelemmel, rettegéssel maga az iskolától. Eredményes sportoló volt, viszonylag jó tanuló és egyik pillanatról a másikra megváltozott. Semmilyen segítséget nem kapok, annyi a válasz ha nem megy be az iskolába akkor nem tudunk mit kezdeni vele. Saját költségemen jár szakpszichologushoz. Visszaállíthatnánk a magántanulói státuszt amit az igazgatók bírálnának el.

Minden nap szembesülök vele. Helyettesítés, fizetetlen túlóra. Olyanok hoznak döntêseket, akik gyerekek, gyerekcsoportok, gyermekközösségek közelében sem jártak.

Nyugdíjasként dolgozom egykori iskolámban. Döbbenetes ,egyúttal elmismásolt tény,hogy rengeteg szakos hiányzik a rendszerből.A természettudományos tárgyak oktatására alig van kolléga,ezért sérül a gyermeknek a megfelelő oktatáshoz való joga. Érdemes lenne egy próbapert indítani az állam ellen ezen jogok sérülése miatt.

A pedagógus hiány miatt a gyermekem megbetegedett. Ugyanis olyan "pedagógusokat " is alkalmaznak, illetve a rengeteg panasz ellenére megtartanak, akik sokmindennek alkalmasak, de speciel tanítónak, tanárnak nem. Az sem zavarja az iskolát, amikor a gyerekek 3/8-adát elviszik az iskolából emiatt. Hál istennek azóta a gyerekem rendbe jött, de ehhez egy másik iskola kellett, sok sok km-rel messzebb.
A gyerekeimnek eddig mindig van autista vagy sni-s osztály/csoport-társa. Mindenáron eröltetik az integrációt, de a feltételeit nem teremtik meg. Az integráció jó! De nem úgy, hogy nincsenek szakemberek az ilyen gyerekekhez. A pedagógusok a kevésbé problémás gyerekekkel sem boldogulnak, a más nevelési igényű gyerekekhez egyáltalán nem értenek, a kettőt együtt kezelni pedig végképp képtelenek.
Mivel a szakma teljesen leértékelődik, egyre több a tanárnak alkalmatlan tanár, emiatt a tiszteletük is rendkívül csökken. Nem csak tanítani nem tudnak, de fegyelmet tartani sem, így az egész osztály minden tanulója nehéz helyzetbe kerül. Ráadásul ez egy erősen lefelé mutató spirál, amit egyértelműen fentről is ebbe az irányba eröltetnek, hiszen eddig diploma volt szükséges a tanárok, tanítók számára, most majd egy érettségi is elég lesz...
Keresztény vallási iskolákba kényszerítik a gyerekeinket, hiszen állami már alig van. Az állam csak a keresztény iskolákat/oktatás preferálja, ahol viszont rögtön az első órákon azt tanítják, hogy a tudás fájáról enni bűn... Így indul neki a gyerek a tanulásnak. A kormány és az egyház támogatásával. Az ilyen felfogáshoz nem is igen kellenek tanárok, csak papok, akik megtöltik a gyerekek fejét azzal, amit előírnak nekik. (Tisztelet néhány iskolának, akik erősen a kivételek közé tartoznak!)
A központosítás a lehető legjobb ötlet volt ahhoz, hogy végleg elértéktelenedjen az oktatás. A többmillió forintos tandíjak pedig garantálják, hogy ne túl sokan tudjanak érdemi oktatásban részt venni...

Folyamatos visszafejlődés. A NAT egy katasztrófa - ahelyett, hogy a "hanyatló nyugaton " már bizonyítottan eredményes, kifejezetten nem központosított, a pedagógusok kompetenciáira és az egyéni fejlődésre helyeznék a hangsúlyt, egyre központosítottabb, poroszosabb, elavultabb rendszert hoznak létre fentről, ami az uniformizáltságra épít (lásd minden 6 éves iskolaérett...), egyre kevesebb pedagógus mellett egyre magasabb osztálylétszámokkal, egyre romló tárgyi feltételek közepette. A tananyag, az előírt kötelezően "választható " tankönyvek silány minősége, a környezetismeret oktatásának törlése az első osztályokban érthetetlenül visszaveti a lehetőségeket. Tovább rontva a helyzetet a pedagógusképzés minőségi követelményeinek erodálásával. A pedagógusokat külön terheli a portfólióírás kötelezettsége - szülőként is felháborítónak tartom, hogy energiáik egy jó része elmegy erre az értelmetlen adminisztratív akcióra, miközben ezeket az energiákat talán a gyerekekkel való foglalkozásba fektethetnék inkább. Fentről folyamatosan, egymásnak akár szögesen ellentmondó utasítások, visszamenőleges hatályú, hatalomfitogtató parancsok jönnek sorba, pedagógusokat alázva és a gyerekek érdekeit tökéletesen figyelmen kívül hagyva (tapasztaltuk az online oktatás során gyakran). Az oviban sosincs elég munkaerő, folyamatos a fluktuáció - jelen fizetési körülmények között sokan plusz 20 fillérért is odébbállnak, ami valahol érthető, hiszen a pedagógusoknak is élni kell valamiből. Fogalmam sincs, mi tartja még életben a rendszert, félő, hogy a kevés, még nagyon elhivatott pedagógusnál is tele lesz a pohár egyszer. A szülők küzdenek, mint disznó a jégen, a felvételik során szembesülnek azzal, hogy a kiadott felvételi feladatsorok és a tananyag köszönőviszonyban sincsenek egymással, a felvételi akár évekkel előzi meg a leadott anyagokat. Irreális és szürreális az egész.

Középiskolában dolgozom,nagyon leterheltek a diákok. Fáradtak,elvesztik a motivaltságukat. Értelmetlen dolog napi 7x45 percet a párban ülni és hallgatni passzívan a tanárok magyarázatot.

Sok esetben a gyermek mindenekfelett álló érdeke sérül a sok értelmetlen adminisztráció, statisztika és egyebek miatt. A pedagógusoktól ez sok energiát von el, amit a gyerekek nevelésére-oktatására is fordíthatnának. Ez egy elhivatott pedagógus számára nagyon frusztráló. Így az adminisztráció jó része munkaidőn kívülre, otthonra marad.

Azt tapasztalom, hogy a szülők nem veszik észre, hogy mennyire leterheltek a pedagógusok. Elvárják a minőségi oktatást egy olyan osztályban, ahol az óra fele fegyelmezéssel telik. Igen, vannak tanárok, akik nem tudják kezelni a helyzetet, sokakat a kiégés fenyegeti, de az, hogy a szülő nyílvánosan leértékeli a tanárokat általánosságban, azzal azt éri el, hogy a gyerek már úgy megy iskolába, hogy a tanárt nem tiszteli, hiszen mindenhol csak azt olvassa, hallja, hogy a tanárok alkalmatlanok. Ezzel megneheziztik azoknak a munkáját is, akik valóban szívüket-lelküket bele adják a tanításba. A pedagógusoknak pedig meg kellene tanulniuk, hogyan tudnák a megfelelő környezetet bíztosítani annak a gyereknek, aki a családi problémák miatt viselkedésproblémás. Sajnos a gyerek büntetésével, megalázásával csak rontanak a helyzeten. Bele kell vinni az oktatásba a mentálhigiénét. A tanároknak is foglalkozniuk kell saját lelkük ápolásával, hiszen csak egy kiegyensúlyozott tanárban fognak megbízni annyira, hogy elmondják, hogy baj van. A gyermekvédelmisek le vannak terhelve, de az az igazság, hogy sokkal több gyerek szorul segítségre, csak nem tudnak róla.

Szakképzetlen, gyakorlatlan munkaerőt és nyugdíjasokat is kénytelenek alkalmazni az iskolákban, ami sem a gyerekeknek, sem a pedagógusoknak nem ideális, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy egyre több az sni/btmn kategorizált gyermek.

Anyagilag nem vagyunk megbecsülve, ezért nincs elég pedagógus.

Minden évkezdés úgy indult az óvodában, hogy óvodapedagógusokat és szakképzett "kiszolgáló személyzetet " kerestek. A legkirívóbb év talán a 2019-es volt, amikor kezdtük az ovit: 7 óvodapedagógus hiányzott a "repertoárból ". Többen nyugdíjba mentek, vagy váltottak és magán bölcsődében-óvodában folytatták a pályájukat, ahol a fizetés valamivel kedvezőbb és nagy előnyként élik meg pl. a cafeteria-t. (Ami van, ahol havi 5.000.-... tehát, nem a világ pénze, mégis sajnos már ez is nagy szó számukra.)

Az üres helyek végül feltöltésre kerültek, de kérdés hogy hogyan?! Sajnos a mai napig él az a "legenda ", hogy az óvónő-tanító képzésekre szinte csak azok jelentkeznek, akiknek az a lényeg, hogy legyen egy diplomájuk és az bizony teljesen mindegy milyen (tisztelet a kevés kivételnek) és a bejutás is szinte 100%-ban garantált. Más kérdés, hogy ez miért garantált. Talán pontosan azért, mert nincs túljelentkezés, mert már annak is örülni kell, ha valaki jelentkezik erre a pályára. Arra a pályára, melyet hivatásként kellene megélni és folytatni.

Az online időszak alatt egyértelművé vált az is, hogy a szülőket sem segíti senki. A kormány részéről egy olyan intézkedés sem született, mely garantálta volna a munkahelyek megmaradását, az elbocsátások megfékezését; ugyanakkor eszközökkel sem segítették a családokat, s ezzel hatalmas anyagi terhet és/vagy visszafordíthatatlan lemaradást biztosítottak a gyerekeknek. A lelki és szellemi teherről nem is beszélve.

Az pedig egyenesen szégyen, hogy egy ilyen helyzetből még ki sem lábalva azt értékelik szinte a legnagyobb problémának, hogy a gyerekek érzékenyítve legyenek-e, felvilágosítva legyenek-e arról, hogy a világ színes és sokan, sokfélék vagyunk benne.

Az oktatást szervezők olyan benyomást keltenek, mint akik nem hogy közoktatási intézménybe nem jártak, de a 4 fal közül sem igen tették ki a lábukat. Alapvető problémájuk van a gondolkodással, a gondoskodással, az empátiával és a prioritásaik, preferenciáik is siralmasak.

< 17. oldal >