Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Szülőként és gyógyped.asszisztensként írok.
Középiskolás gyermekemnek napi 7-8 órája van. Plusz napi 4-5 óra házi feladat, felkészülés a számonkérésekre. A rájuk kényszerített könyvek rosszak, a tananyag hatalmas, tele van korszerűtlen, a mai életben alkalmatlan elemekkel. Rendkívül leterheltek a diákok, pedagógusok.
A pedagógus kollégáknak a rengeteg fölösleges
adminisztráció, a rájuk kényszerített minősülés, értelmetlen tanfolyamok ( van hasznos is) mellett, már sokszor a gyerekek oktatására nincs idejük és erejük. A pedagógus hiány miatt sokat kell helyettesíteniük, nagyrész ingyen.
Mi asszisztensek pedig szinte éhbérért végezzük az igencsak felelősségteljes munkánkat. És mi is kevesen vagyunk. Sokszor a pedagógust helyettesítjük, ügyeletben vagyunk stb.

Nyolcadikos kislány anyukája vagyok. AZ iskola ahova jár állami és viszonylag jó hírű. Az elmúlt 4 évben /felsőben/ a kislánynak 3 osztályfőnőke volt és 5 matektanára. Jó képességű kislány: az év eleji matekfelmérőt 2-re írta. Soha nem gondoltam volna, hogy magán matektanárhoz kell vinnem, hogy a felvételire felkészüljön. Magyar nyelv és irodalomból az elmúlt 4 év alatt egyszer írtak fogalmazást. Pedig a felvételi feladatok között ez az egyik legfontosabb.
A felvételin megkövetelt tudás nincs összhanban azzal, amit az általános iskola tanít.

Mint pedagógus, azt tapasztalom, hogy egyre több és nehezebb feladat hárul ránk, azonban a bérünk nevetségesen alacsony és sajnos kimondhatjuk, hogy képtelenség megélni belőle. Egy pedagógus a jelenlegi béréből képtelen fenntartani egy albérletet egyedül, nem beszélve arról, hogy ha ezt meg is tudja oldani, mert talál egy kisebb "lyukat ", a további megélhetésre már nem futja. Kénytelen elhagyni a pályát, hogy élni tudjon. A fiatalok már nem is lépnek a pályára, hisz ennyi fizetésből nem tudják fenntartani magukat. Míg a világban mindennek az ára növekedik, úgy a bér stagnál és már képtelenség ebből megélni. Ennek következménye, hogy már alig van szakember, súlyos pedagógushiányban szenvedünk. Akik még kitartanak, plusz feladatokat kényszerülnek ellátni. Egyre több a sérült gyermek, akik plusz odafigyelést, külön szakembert igényelnének és sajnos nem kaphatják meg,mert kevés az az ember, aki ennyi pénzért beállna dolgozni. Ez a fejlődésük hatékonyságát is nagy mértékben gátolja. Egyet értek azzal, hogy 10-20% emelés már nem elég, legalább 50%-kal emelni kellene a pedagógusok bérét, különben végleg "elveszünk ".

Az óvódakban kevés az óvónő. Egyszerre egy embernek 3 ember feladatát kellene ellátnia. Ha pedig valami baj történne a gyerekkel akkor Ő lenne a felelős, aki több ember helyett próbál helytállni.

A pedagógus hiányt magasabb létszámú csoportok létrehozásával, pedagógus asszisztens alkalmazásával próbálják kiküszöbölni, ami a minőségi munka rovására megy. A pedagógusok fáradtak, a túlóra rendszeres, s bizony a türelem fogy. Természetesen túlórát az elmúlt 40 évben kB. 2x fizettek. Ugyanakkor a tisztelet, a szülők és pedagógus közötti kapcsolat romlik, hivatkozva a személyi jogokra - beleszólást igényelnek a nevelési munkába. Az anyagi elismerés elmarad, a teher nő, a gyerekek családi nevelése sajnos egyre siralmasabb. A fiatalok mindezeket látva menekülnek a pedagógusi pályától.

Az a baj, hogy kevés a jó tanár. A tanároknak türelmük nincs megtanítani minket a tananyagra. Nem magyarázzák el rendesen, utánna meg mi vagyunk a hibásak, ha nem értjük. A tananyag nehéz, és sokszor értelmetlen. A tantárgyak óraszáma katasztrofális. 10ben 3 fizika órán van, 3 biológia, de például 1 földrajz. 9ben 2 info óránk volt, mind a 2 nulladikban. Borzalmas az oktatási rendszer. A nyelvórákat sokszor nem lehet érteni, nem a tanár miatt hanem a tananyag, meg a tanterv. Egyszóval az iskolai rendeszer katasztrófa, a néhány tanár szintén. (tisztelet a kiváló, türelmes, és tisztelettudó tanároknak)

1. 2012-ben - az összes, rendszerváltás utáni kormányok közül elsőként, ez nagyon dicséretes - rendbe tették végre a pedagógus béreket. Majd ezt a rendszert 2014-ben borították, és azóta is gyakorlatilag nulla emelés van (hagyjuk azt a néhány százalékot, az az inflációt sem fedezi). Ez szégyenletes.
2. Eközben a munkateher adminisztrációs oldalon jelentősen megnőtt, és nem csökkenő a tendencia.
3. A szakemberhiány komoly gondokhoz vezet rövid távon is, hosszú távon pedig katasztrofális hatásai lesznek.
4. A pedagógusképzéssel is gondok vannak, mert nem életszerű, nem a valóságra készít fel, ahogy látom.

A pedagógusok rengeteg feladatot, felelősséget kapnak, miközben a fizetés és megbecsülés rendkívül alacsony. Úgy gondolom, hogy nevettséges, hogy egy gyakornok, aki főiskolát, egyetemet végzett ugyanannyit keres, mint egy dajka. A rengeteg adminisztráció elveszi az időt a gyerekektől, akik egyre nagyobb figyelmet igényelnek. Egyre csak nő a nehezen kezelhető gyermekek száma, miközben alig van már pedagógus, mert senki nem vállal ennyi pénzért ilyen nehéz mentális munkát. Nem 10-20 ezer Ft-al kellene megemelni a fizetést,legalább 50%-os emelésre lenne szükség,hogy ne a szakmunkás minimálbért keresse egy pályakezdő pedagógus. Kevesebb elvárást és több segítséget kellene biztosítani a pedagógusoknak. Sokszor 25- 30 fős csoportokért, osztályokért felelnek. Akik még a pályán vannak rengeteg feladatot kapnak, hiszen nekik kell pótolni a hiányzó pedagógusokat is. Ha nem jön nagyon gyorsan egy drasztikus változás, akkor rövid időn belül nem lesz, aki tanítsa, fejlessze a gyermekeket, mind az óvodákban, mind az iskolákban.

A gyermekek túlterheltek, a pedagógusok kevesen vannak, nincsenek szaktanárok! Mindez az oktatás rovására megy! A pedagógusok megbecsülése és bére gyalázatos az országunkban! Nincs visszatartó erő a problémás gyerekek tekintetében. Nincsenek speciális szakemberek, nem is csodálom hogy ennyi bérért nem vállalják! Omlik össze az oktatás, amit még a lelkiismeretes, gyermekszerető pedagógusok tartanak össze, de meddig? Ők feláldozhatók?

A ránk rótt felelősség és a feladatok mennyisége nagy és egyre csak nő. A pedagógushiánynak köszönhetően egyre többet és többet dolgozunk, mert lelkiismeretesek vagyunk, de ezek az erőfeszítések semmilyen módon nincsenek honorálva. Az alacsony fizetésünk pontosan az alacsony megbecsüléssel párosul. Aki szívből csinálja a szakmáját az dilemmázik a váltáson, mert nekünk pedagógusoknak is meg kéne élnünk, gyereket nevelnünk, családot fenntartanunk....

Óvodapedagógus pályakezdőként a harmadik évemet kezdtem egy új helyen, ugyanis az előző óvodában a tanulmányaim alatt pedagógiai aszisztensként óvodapedagógusi feladatokat láttam el egy szintén tanulmányait végző kolléganővel karöltve. Tehát a csoportot két egyetemi hallgató vitte, melyek mellett volt egy szociál pedagógiát végzett, szintén pedagógiai aszisztensként alkalmazott kolléganő, aki egy autizmus spektrumzavarral rendelkező gyermekkel foglalkozott kizárólag. A nevetséges fizetés , folytonos szülői elégedetlenség, helyettesítés, rengeteg papírmunka és a munkáltató magas elvárása nem könnyítette meg a tanulmányaink befejezését. A munkáltató teljes kollektíva váltás akart, miután SENKI nem jelentkezett a helyünkre, akkor már mi is jók voltunk. Ezen eset után a kollektíva 70% munkahelyet váltott.

Mint óvónő, a feladatom egyre több, de sajnos a fizetésem nem emelkedik. Óvónő a gyerekek szeretetéért lettem, de sajnos megélni nem tudok belőle. Gyermekem is van, ha szeretném, hogy ételt kapjon, szép ruhákba járjon, de ez az összeg hamar elfogy. Sokszor érzem túlterheltnek magam. A gyermekekért élünk, neveljük, tanítjuk őket, de sokszor úgy érzem nincs megbecsülése sem a szakmámnak. Nem gyermekmegőrző vagyunk, hanem teszünk és segítjük a gyerekeket, hogy önálló, megfelelő tudással lépjen be az iskola kapujába. Remélem átgondolják a pedagógus hiány miért van, és aki még kitart miért tart ki. Remélem megkapjuk a megbecsülést, azt a fizetésemelést amit érdemlünk. Köszönöm szépen. Tiszteletem.

Felháborító, hogy a törvényileg maximalizált óraszámot kell a jelenléti ívbe kötelezően beírni, miközben a megnövekedett adminisztráció és feladatkör miatt ma egy óvodapedagógus annak sokszor a dupláját tölti munkával. Sajnos ezen az sem segít, hogy elszámolhatunk plusz adminisztrációval heti x túlórát, ami még mindig nem fedi a valós ledolgozott óraszámot.
Sokszor a kezdő pedagógus bére a bérminimumot sem éri el.
A fenntartó csak a legszükségesebb kötelezettségének tesz eleget (számlák kifizetése), semmilyen fejlesztés nem történik, az egyéni felajánlásokat is akadályozza. Tehát sem a tárgyi sem a személyi feltételeket nem teremti meg.

Pedagógus hiány, mely okán óriás terheltség a még dolgozókra. Pedasszisztens nem vehető fel több... Összevonások. Rengeteg gyermek. Integrált oviba a 25 fős csoport létszám, segítő szakember nélkül.

Megfelelő végzettségű szakember szükséges az oktató-nevelő munkában, hiszen a jövő nemzedéke van a kezünkben. A bérezés pedig szánalmas és lealacsonyító! Óriási pedagógushiány várható!

Erőszakos központosítás politikai kinevezettekkel. A szubsziriaditás elve teljes mértékben sérül. Pedagógus hiány minden szinten. Nem bitosítják a köznevelési törvényben előírt létszámokat az oktató-nevelő munkát segítő munkakörökben. Pszichológus, logopédus hiány. A pedagógusok anyagi, erkölcsi megbecsülésének hiánya. A gyermekvédelmi rendszer nem működik hatékonyan, mert félnek meghozni bizonyos döntéseket, tartva a következményektől. Elviselhetetlen óraszámok a gyermeknek és a pedagógusnak egyaránt.

Fölösleges papírmunkák, rémes napló, helyettesítés, megalázó fizetés, túlterhelt pedagógusok, szülők megbecsülése ritka, tisztelet a kivételnek, sok nélkülöző, szeretethiányos CSOK gyermek, megalázó éhbér a fizetés.... Nem sokáig maradok a pályán pedig nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Én magam is 3 gyerek édesanyja vagyok. Ha nem változik a fizetés, nem könyöradománnyal emelve, hanem a mindenkor minimálbér ez kötve, akkor megyek más munkát keresni. Szerencsére 5 zsákmány van... Nem várom meg míg kiégek a szélmalom harcban...

A véleményem az, hogy már a kedvem is elmegy a pályától...6 év után azt érzem sehova nem halad az életem. Nem vagyok megbecsülve. 30-as éveimben járva nem merek családot alapítani, mert nem tudom miből tartanám el a gyermekeimet. Fizetésemelésre, és a pálya presztizsének növelesére van szükség! 6,5órás munkarend pedig nem létezik, még egyszer sem értem haza időben, pont azért, mert nincs elegendő, motivált pedagógus...

Gyermekem nagycsoportos óvodás. Kevés az óvónő alapból, de most hogy betegek is néhányan, a gyerekek összevont csoportban vannak. Délután mindig,de van hogy délelőtt is.Ez a helyzet nagyon elszomorít,főleg így 1 évvel az iskolakezdés előtt,hogy nem tudnak haladni megfelelően.A gyerek is panaszkodik, hogy nagy a zaj a csoportban,és látom rajta is hogy feszült. Szegény óvónők és dadusunk erőn felül teljesítenek.

Sok intézményben nincs elegendő pedagógus, mert az alacsony bérek miatt nem választják a fiatalok ezt a szakmát, vagy elhagyják a szakmát. A pedagógushiány következtében az intézményben dolgozó többi pedagógusra több munka és több felelősség hárul, de plusz anyagi megbecsülés nem. Kevés a segítő szakember és egyre több az SNI-s, BTMN-s gyermek, ami szintén több feladatot, felelősséget tesz a pedagógusok vállára, és ez anyagilag, vagy egyéb módon nincs értékelve. Nehezebb munkakörülmények, több munka az országos minimálbérhez viszonyítva extrém kevés munkabérért.

Sorolhatjuk:
- siralmas fizetés az óriási felelősség ellenére
- megbecsülés hiánya
- felesleges többletmunkák (tanfelügyelet, önértékelések, stb.)
- minősítési rendszer ebben a formában nem igazán éri el a célját
- óvodavezetők, tagóvoda vezetők a csoportban dolgoznak mondhatni 2 munkakört látnak el egy fizetésért
- vicc, hogy csak 151 főtől jár a "magasabb " vezetői pótlék, miért nem lehet óvodai csoportonként megállapítani ezt?
- és sok, sok stb.

Szörnyen leterheltek a pedagógusok, és a felesleges tananyagok miatt a gyerekek is. Nincs idő a tanultak elmélyítésére. Állandóan helyettesítő tanárok vannak, hiszen nincs elég pedagógus. Pár év múlva lehet már nem is lesz egyáltalán. Szégyenteli a bérezésük. Emellett óriási a felelősségük legyen szó óvodapedagógusról, tanárról. Lehet kevesebb stadion kellene és inkább megfizetett jó szakemberek. De ezt is tönkreverik, mint oly sokmindent.

Az iskolában tanárhiány van nagyon, és az óvodákból,iskolából hiányoznak a fejlesztések, mint pl logopédus...Úgy kell könyörögni, hogy az óvodás gyermekem valahogy eljusson logopédiára, mert mivel még nem nagycsoportos nem tartozik a fontosak közé hiába nincs meg neki több betű...ha pedig iskolás és mondjuk csak egy betű hiányzik, már nem foglalkoznak vele mert nincs kapacitás...magánok is tele vannak, ha meg van szabad akkor csak a belvárosban..

Tanár társaim nagy része anyagi problémákkal küzd. Az iskolai oktatás színvonala folyamatosan csökken. A gimnazista gyerekeimnek 35-37 órája van egy héten. Mindkét fél számára tarthatatlan állapotok uralkodnak. Az iskolában rendszeresen koszosak a mosdók, nincs wcpapír, szappan törülköző. Ha vírushelyzet idején nem sikerül az alapvető higiéniát tartani, akkor mire számítsunk?

Annyira kevés a pedagógus, hogy bárkit felvesznek, akár olyan embereket is, akik nem megfelelők az adott pozícióra.
Fejlesztést a gyermek csak magán úton kaphat, hisz se logopédus, se fejlesztő pedagógus nincs elég.

A nevelés, az oktatás és a képzés fogalmak elfelejtődtek. A pedagógusok nem szeretik a gyermekeket. A társadalom alján vannak a pedagógusok, majdnem éheznek. Úgy is néznek ki, teljes az alábecsültségük. Ma már csak az megy tanári pályára, akit nem vettek fel sehova máshova. Semmilyen szellemi és egzisztenciális nívót nem nyújt a tanári pálya. Ez süt a tanárokból a gyerekek felé. Negatív kisugárzásuk rombolja gyermekeink személyiségfejlődését.

A sok adminisztráció elviszi a pedagógusokat a gyerekektől, a tanítástól. A tanárok kreativitását bekorlátozza a rendszer. A jó szakemberek frusztráltak, inkább elhagyják a pályát, hogy ne kelljen annyira behódolni. Aki marad, az vagy a nagyon elhivatott kevesek közé tartozik, vagy erőtlen vagy fél/nem tud váltani.
A gyerekvédelemmel csak külső betekintésem van szerencsére. A szakemberek tehetetlenek, jogi háttér gyenge, a gyerek érdekeit kevéssé veszi figyelembe, sok esetben részrehajló. Továbbá kevés a szakember is.

Óvodapedagógus vagyok, évek óta nehezíti a munkát az óvónőhiàny. Miközben a napi munkán túlmenően erőn felül teljesítünk, a plusz óràk megfizetése nélkül helyettesítünk, présel minket a portfólió írás, a tanfelügyelet, az önértékelés (ez az értelmetlenül sok és felesleges adminisztráció), sem anyagi, sem erkölcsi elismerés nincsen. A rendszerben rengeteg az ellentmondás. A 6 évesek kötelező beiskolázásánál nem számít az óvodapedagógus véleménye, ugyanakkor 66 indikátor mentén kell számot adni a szakmai tudásunkról. A hivatásunk leértékelődik, a szakemverhiányt nem azzal kell orvosolni, hogy délután nem kötelező pedagógusnak ellátnia a csoportot. Jó lenne, ha a hivatás szeretetetét nem kezdené ki az a sok nehézség, amitől egyre frusztráltabbak, fásultabbak, feszültebbek a pedagógusok.

Saját és a gyermekeim intézményében is folyamatos a pedagógushiány. A rengeteg sni kódos gyermek mellett minimális idő jut a többi gyerekre, a kevés gyógypedagógus nem tudja ellátni a sok feladatot. A pedagógusok túlterheltek, feszültek, rengeteg dokumentációval küzdenek, a legkevesebb idő a gyermekre jut. Az óvodában gyakran működik összevont csoport a pedagógus hiány miatt, vagy a gyerekekre nem szakképzett munkaerő vigyáz. Konkrétan csak gyermekmegőrzés van délután.

Az iskola és benne a pedagógus addig szipolyozható, amíg azt az iskolahasználók elnézik. Amikor már kellő számban kérik számon a fenntartókon, hogy miért nem kellően felkészült (lelkileg és/vagy szakmailag) a tanára, miért vannak nagy számban (talán szakszerűen) helyettesített órák és miért nincs kellő számú szakkör vagy felzárkóztató foglalkozás, akkor talán érdemben lehet beszélni a megalázó fizetésekről, a technikailag lepusztult épületekről és számos más kérdésről.
Amíg a szülők jelentős része elfogadja, saját erejéből kipótolja a hiányokat, illetve nem a tudást, hanem a jó osztályzatot kéri számon a pedagóguson, addig csak apró eredmények várhatók.
Az iskola egy intézmény, ami számos speciális feladatot lát el úgy, hogy a pedagógust tekintik benne mindentudónak, de mitől lenne az, hiszen
— fizetéséből épphogy megél;
— munkaeszközeit leginkább maga kell előteremtse;
— továbbképzésekre ritkán jut el, amikor igen, akkor véletlenszerű az elégedettsége;
— munkáját központilag próbálják irányítani a differenciálás gondolata nélkül;
— munkáját ezer módon kell adminisztrálja.
Milyen jó lenne, ha
— szakképzett segítői lennének (fejlesztő pedagógus, pedagógiai asszisztens stb.);
— kellő időt szánhatna a diákokkal való foglalkozásra (tehetségesekre és elmaradókra is);
— kellő időt szánhatna a saját regenerálódására (szellemileg és fizikailag is).

Az önkormányzatoknak egyáltalán nem célja a minőségi munka, és hogy ehhez a személyi és tárgyi feltételeket biztosítsa, egyetlen céljuk van, hogy az óvodákon hol lehetne a legtöbbet spórolni, értem ezt személyi és tárgyi feltételekre is, így az államkincstártól az óvodai működésre kapott pénzt másra tudják fordítani. Ezenkívül pedig, mindenféle szakmai tudás nélkül a az éppen aktuális polgármesterek kényük-kedvük szerint citálják az intézményeket. Személyszerint sokkal jobban örülnek ha az óvodákat is kivennék a helyi önkormányzatok kezéből.

Alsós tanítóként:
Az államosítással lett a legrosszabb minden. Megnőtt az adminisztráció, a papírmunka. Ovi nagycsoportban nem kötelező az isk.felkészítő foglalkozás, ez nagyon meglátszik a gyerekeken. Az, hogy most már 6 évesen kell iskolába jöbbiük, --holott cikkek, kutatások sorozata szól arról, hogy a mai gyerekek, 6 évesek mennyire másabbak, mint régen, nem fejlettek szociálisan, de értelmileg sem, pszichésen nagyon terheltek, stb..--- szóval ez is nagyon neheziti a helyzetet, a tanítást.
Aztán van egy nagyon rosszul értelmezett integráció. Mindenféle problémást bedobnak egy osztályba, aztán a tanító oldja meg, ahogy tudja. Az integrációhoz sok segítség kell, kislétszámú osztályok, eszközök, fejlesztőszobák, asszisztencia, és pénz, pénz, pénz..., így akár működhetne is. De már szinte alig látok olyan osztályt, ahol nincs egy-két, vagy több olyan gyermek, akik tönkreteszik egy egész osztály munkáját. És nem a csendes SNI-sekre gondolok, hanem a dührohamosokra, a neveletlenekre, a pszichés betegekre, olyan magatartás zavarosakra, akikre nemigen lehet hatni.
Pénz semmire nincs, a digitális tábláinkból már pl. csak 2 működik.
Jó, én egy régebbi épületben lévő iskolában tanítok, de ami kosz, omlás, amortizáció ott van, egy hajléktalanszálló is különb, néha ezt gondolom. A termekben több évtizedes, kopott, szedett-vedett szekrények, lógó ablakok, kilincsek..., ja, a mosdókról ne is beszéljünk.., kosz, bűz. A takarítás nálunk ki van szervezve, ami azt jelenti, hogy du 4-re jön pár takarító, (kb. havonta más-más) és 2 naponta felmosnak nagyjából. A padokat sajnos le se mossák.. Ebben a pandémiás helyzetben minden szünetben le kéne törölni a kilincseket, átmosni a vizesblokkokat. (de ugye napközben nincs is takarító, minden hányást, kakaókiömlést, wc mellé kakilást a tanítónénik takarítanak fel...) Mivel nem az iskola alkalmazottai a takarítók, a kutya se szólhat rájuk, hogy végezzenek alaposabb munkát. Húú, estig tudnám folytatni., semmi megbecsülésünk nincs..

Nincs megfelelő szakmai oktatás,nem kapjuk meg azt az oktatást amire tényleg szükség van,teljesen mást tanítanak mint amit kéne! Rengeteg tanóra,van mikor 16:00kor végzek és 18:30ra érek haza és őszintén szerintem egy diáknak sincs kedve neki állni tanulni másnapra ilyenkor már főképp úgy hogy 5-6 tantárgyból lesz számonkérés másnap!

Óvodapedagógus, óvodavezető helyettes vagyok. A heti kötött óraszámomnál többet vagyok csoportban, a helyettesi feladataimat ezután, ill. itthon végzem el este, hajnalban, itthon. Az intézményben több üres/betöltetlen óvodapedagógusi álláshely van. Nem csak a(z ingyenes) helyettesítés terheli le a maradék óvodapedagógusokat, hanem a felesleges adminisztráció, az életkorunk növekedése, a hajnali és esti ügyelet ellátása, mely sokszor együtt jár a "hosszúzással " is, hiszen senki nem hagyja ott a csoportját/kollégáját a kötött munkaideje után, hiszen akkor van a legnagyobb szükség mindkét óvodapedagógusra. (étkezés, tisztálkodás, nyugodt pihenésre felkészítés...) A nyugdíjas óvodapedagógusok heti 14 órás beállása nem megoldás; munkát vállalnak, mert segíteni szeretnének, de a testi adottságok 70 évesen meglehetősen korlátozottak, már nem tudják a munkájukat színvonalasan végezni, szó szerint "csak " altatják a gyerekeket, de a magas csoporlétszám, az autista gyerekek ellátása különösen nagy kihívás (=megoldhatatlan feladat) nekik (is). Nagyobb segítség lenne, ha végzős (óvoda)pedagógusokat is fel lehetne venni az üres álláshelyre (gyakornoknak).Az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntésekről: Több, mint 30 éves pedagógusként eltöltött időm és a ped.II.-be sorolásom után meglehetősen megalázó tudomásul venni, hogy a gyermekek iskolaérettségéről egy tollvonás után nem dönthetek, nem dönthetünk a szülőkkel közösen. A munkám megbecsülésének teljes hiánya! Az oktatásirányításról, a szakszolgálatok, nevelési tanácsadók munkájáról: Valószínű, hogy a szakemberek hiány okozza, hogy hiába küldjük a gyerekeket időben vizsgálatra, rendszerint csak az iskola előtt, a beiratkozás időpontja után (!!!) kapják meg sok esetben a gyermekek az SNI-s státuszt. Integrálásról: Nagy létszámú csoportokban MINDENKINEK gyötrelem, nincs segítség, hiába tudjuk, hogy "egyszemélyes " a gyermek; pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztens segítségére lenne szükség, nincs rá státusz.

Igazából ami tipikusan jellemez engem egész tanévben, az általánosságban a fáradtság. Egyszerűen képtelenség teljesíteni az iskola elvárásait és emelett még a jövőmmel is foglalkozni. Próbáltam sokféleképpen, de mindig az iskola felé billent a mérleg.
Úgy vélem, a diákoknak több szabadság kellene abban, hogy beoszthassák saját idejüket, hogy azt tanulhassák ami érdekli őket, amivel foglalkozni szeretnének “felnőttként”.
A fáradtságra visszatérve, mire eltelik az az 5 tanítási nap, és eljön a hétvége, addigra az energiaszintem konkrétan 0 szintre csökken. Nemhogy bulizni nincs energiám elmenni, de arra kényszerülök, hogy pihenjek, különben tudom, hogy nem fogom bírni a következő hetet.
Megint egy másik téma, hogy túl sok óránk van naponta. Csak megemlítenék egy példát. Csütörtökönként 9 órám van. Ez annyit tesz hogy 9x45 perc kb 15 perces szünetekkel. Lehetetlen, hogy valaki 9 órán keresztül makulátlanul figyeljen, jegyzeteljen és tanuljon. Ja, és persze ezután hazaérek kb 5-re, és ülök vissza tanulni, készülni következő napra. És akkor még aznap semmit nem foglalkoztam magammal, csak az iskolával.
Ez így mind összefoglalva rávilágít a diákok szemszögéből a problémákra a magyar oktatási rendszerrel. Remélem van mód arra hogy megoldódjanak

A szakemberek alulfizetettek, nincsenek megbecsülve. Az oktatási rendszer rosszul felépített, másképp kellene a gyerekeket tanítani. Rengeteg a tananyag amivel túlterhelik a diákokat.

Az erkölcsi megbecsülés régen feledésbe merült, a szülők úgy tekintenek ránk, mintha a személyes alkalmazottaik lennénk, akikek kötelessége, hogy úgy táncoljunk, ahogy ők fütyülnek. A családok többségében eltűnt a nevelés, felváltotta az "elektromos gyermekmegőrző ". Egyre több a beszédfogyatékos, magatartási zavaros gyermek, akik nem szobatiszták mikor óvodába kerülnek, mondván kicsi még. Gyógypedagógust szinte lehetetlen találni, az ellátást viszont kötelező biztosítani. Amennyiben az óvodában próbáljuk korrigálni a fejlődésbeli elmaradásokat, a nevelési hiányokat, ordítva jön be a szülő, hogy bántjuk a gyermekét. A bántás abban merül ki, hogy következetesen próbáljuk az alapvető emberi értékeket betartatni. A minősült gyakornokom bére diplomával, nyelvvizsgával annyi mint a dajkáké. Nem a dajka bére sok, hanem az pedagógusé kevés! Ha álláshelyet hirdetünk, nem az alkalmasság alapon tudunk választani, mert örülünk, ha van valaki, aki ellátja a feladatot! Az adminisztráció megöl mindent. Pályakezdőként volt egy napló, meg egy éves terv és sokkal magasabb színvonalon tudtunk nevelni, mert még volt becsületünk. Ma már a szülőnek csak jogai vannak, a kötelességeit elfelejti! Mérünk, értékelünk, százalékolunk, de minek? A papíroktól nem lesz jobb semmi! A papírmunkára töltött idő helyett lehetne újabb ötleteket gyűjteni, eszközöket készíteni, programokat szervezni. A törvénymódosítás, ami szerint az aktív nevelőmunkán kívüli időben engedi, hogy dajka is elláthassa a feladatot, a hivatás kicsúfolása, vagy talán tűzoltás?

Az óvodákban a pedagógushiány elkeserítő, nincs olyan èv, hogy ne lenne változás. A meglévő óvònènik belefulladnak a felesleges adminisztràcióba ahelyett, hogy a gyerekekkel foglalkoznànak. Utànpótlàs alig van. Logopèdus, gyógypedagógus sincs, aki idöben felmèrnè a gyerekeket ès tàjèkoztatnà a szülöket, csak akkor jàr vmi, ha SNI-s a gyerek, pedig sokuknak csak rèszkèpessèg problèmàja van. Így a nem tehetős szülőknek esèlyük sincs a gyerekek fejlesztèsère.
Az iskolàban a tanàrhelyzet ugyanilyen siralmas, alig van pedagógus. A tankönyvek borzalmasak, értelmetlen mondatok szerepelnek benne ok okozati összefüggès nèlkül, a gyerekeknek nehèz tanulni belölük, szülöi segítsèget igènyelnek. De ugye a tanàrnak nincs joga vàlasztani miböl tanít, ami szànslmas. Az iskola feltètelei se biztosítottak pl. 5 tesióra, amit nincs hol megtartani. Felesleges tantàrgyak vannak pl. etika, ahelyett, hogy a nyelvoktatàs lenne hangsúlyos. A gyerekeket a NAT könyvek nem gondolkodni tanítjàk hanem magolni, ami semmire sem jó. Gyakorlatilag a szülönek kell megtanítani a gyereket tanulni. A felesleges adminsztràció itt is ugyanúgy jelen van.
A règi közoktatàs sokkal jobb volt. A tàmogatàsok megvonàsa, a szègyentelenül akacsony bèrezès, az utànpótlàs hiàny csak tovàbb fog rontani a helyzeten.

Egyértelműen pedagógus hiányban szenved az ország, a bérezésük elkeserítő, a gyerekekre egyre kevesebb figyelem jut. Az integráció során olyan gyermekek is bekerülhetnek többségi óvodákba, akik 2, akár 3 főnek is számítanak a csoportban, hozzájuk akár külön segítség is kellene. Erre viszont úgy gondolom, lenne lehetőség plusz munkaerőt alkalmazni (pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztens), viszont a keretbe már nem fér bele. Én is éppen ezt tanulom, közben folyamatosan nézem az álláshirdetéseket. A közelünkben sajnos egyáltalàn nincs ilyen álláslehetőség, holott tudom és tapasztalom is, hogy igény lenne rá. Reménykedem a pozitív változásban!!!!!!

Sok az adminisztràció.Leterhelt óvónénik.
Nagy nyomàst gyakorol rànk a minősülés. Nincs feltöltődés,mert nyàron is fogadnunk kell nagy létszàmban gyerekeket.Semmive veszik a szakmai tudàsunkat azzal,hogy az iskola érettség meghatàrozàsàt egyszeri felmérés alapjàn olyanokra bízzàk,akik egyàltalàn nem ismerik a gyereket.

-Nincs az oktatásnak saját minisztériuma aki kiáll a pedagógusokért, óvónőkért, technikai személyzetért.
- alacsony bérek
- magas csoportlétszám
- 50- 78 éves pedagógusok dolgoznak
- hol vannak a pályakezdők??
- képzés színvonala, gyakorlat módszertan kevés
- amikor lejár a munkaidőm hazamegyek vagy este mikor a saját gyerekemet családomat ellátom jöhet éjjel a papírmunka, adminisztráció, eszközök készítése
- minősítések, tanfelügyelet és a hozzájuk tartozó papírmunka, vagy a feltöltések

Sajnos a gyermekek mozgástere beszűkült a magas csoportlétszámok és az ehhez képest kicsiny csoporszobák miatt.
Ez nagyban kihat a gyermekek érzelmi állapotára, sok a frusztrált, fáradt kisgyermek már óvodáskorban is. A nyugodt, családias, megnyugtató környezetet nehéz, szinte lehetetlen biztosítani ilyen feltételek mellett. Újabb csoportok kialakítására lenne szükség, hogy a zsúfoltság ne legyen ilyen jelentős. Ugyanakkor a jelenlegi csoportszám esetén sincs meg a két óvodapedagógus egy csoportban, nemhogy újabbakat lehessen nyitni.
Az óvónők figyelme sem képes a végtelenségig terjedni. Nagyon fárasztó ilyen feltételek mellett dolgozni!

Felháborító ami mostanában zajlik, 8 csoportos óvodákban konkretan 8 óvónő van, a dajka pedasszisztens agyon van hajszolva 170.000 Ft-ért, ez valami röhej.. valamit csinalni kell mert egyre többen hagyják el a pályát, és teljesen igazuk van, hiszen minden ember 4 ember helyett dolgozik ugyanazért a fizetésért. Nem beszélve a az energiáról, az időről, az ember már alig van otthon a családjával mert olyan hiány van a munkahelyen
Becsületesen,tisztességesen dolgozunk, még sincs megbecsulve, sőt..

Az oktatás teljesen korszerűtlen, központosítás még sosem tett jobbá oktatási rendszert. A NAT borzalmasan elavult és magolásra épít, nem kompetenciát fejleszt. Emellett nem kritikai érzéket tanít, hanem egy igaz értékrendet sulykol.
Aki nem illik be a dobozba, annak annyi. Pl. ADHD-s gyereknek nem jó a nagy szabadságot nyújtó magániskola, de elég csak az ADHD-s FB csoportot megnézni, hogy hány gyerek és szülő küzd napi szinten azzal, hogy az amúgy tehetséges, okos, kreatív gyereke nem hajlandó magát a "dobozba " gyömöszölni. Tanárhiány van, mert nem megbecsült szakma, emiatt nagy lesz a leterheltség és ez egy lefelé tartó spirálhoz vezet. Szerencsére nálunk még pszichológus, fejlesztő, logopédus elérhető.

Közel 40 éve tanítok egy jó iskolában; sokat, kevésért. De megérte. Eddig. A legújabb oktatásirányítási elvek, dokumentumok elvették azt a részét is, amiért eddig érdemes volt bemenni a tantermekbe. A 2012-es törvény, a tankönyvek központosítása, az új s újabb nat, kerettanterv, majd a mégújabb érettségi az életpályamodellel és a fizetéssel nem vállalható. Szánom a hazámat.

Tanítóként dolgozom egy falusi kisiskolában, egy remek közösség tagjaként. Szerencsések vagyunk, hiszen óriási támogatást kapunk a szülőktől, így van projektorunk, festés és újra lakkozott parketta a tantermeinkben. Állami segítség minimális, ami elgondolkodtató.
Nálunk is van pedagógus hiány, a hiányzó kolléga munkáját túlórában végezzük, emellett készülünk az órákra, javítunk esténként, végezzük az osztályfőnöki feladatokat, napi 10-12 órát dolgozunk.
Szeretem a hivatásom, imádom a gyerekeket; kevés anyagi megbecsülés mellett.

Rengeteg az értelmetlen adminisztráció. Óriási a teher a még pályán lévőkön. Ingyen túlórázunk,minden " belefér a plusz 4 órába ". A portfólió írásának a világon semmi értelme,csak plusz teher. Írásbeli munka alapján döntenek arról,ki a jó pedagógus,pláne most,hogy online (!) folyik a minősítés..A kötelező 6 éves kori beiskolázás agyrém,a gyerek nem attól lesz iskolaérett,hogy betöltötte ezt a bűvös kort. Óriási a pedagógushiány,a fiatalok,ha el is jönnek, 1- 2 éven belül mennek is. A társadalmi megbecsültség csak mínusz számokban kifejezhető, erről tesznek is " odafönt " a jól irányzott kommunikációval. A járvány alatt magunkra lettünk hagyva,pláne most.
A gyermekvédelem szinte nem is működik.
A gyerekek érdekei elsikkadnak, normális létszám szóba sem jöhet szinte,mert a pénz nagy úr, nem tartunk fent "felesleges " intézményeket.Az integráláshoz nincs elég segítség.
Legutoljára hagytam a gyalázatos fizetéseket.

Jelenleg városunkban is tombol a hatalmas pedagógushiány. Legfrissebb információim szerint 23 fő óvodapedagógus hiányzik az ágazatból városi szinten. Ez nem jelent mást, minthogy nagyon sok csoportban az óvodapedagógusok állandó délelőttös műszakban dolgoznak, a délutánokat pedig pedagógiai asszisztensekkel próbálják megoldani. A pedagógusok megbecsültsége nagyon alacsony. Leginkább a bérezés elszomorító, ami egyáltalán nincsen összhangban a felelősséggel, a rengeteg adminisztrációval és otthon végzett munkával. Minimum meg kellene duplázni minden pedagógus fizetését. Kezdő óvodapedagógusként nem lehet egyről a kettőre jutni, önálló életet kezdeni, mert a fizetésünk elmegy a lakhatásunkra és még talán enni jó, ha tudunk. Szórakozásról már ne is beszéljünk. Plusz munkát kell vállalni ahhoz, hogy hónap végén is legyen miből kiflit venni vacsorára. Elszomorító, elkeserítő, dühítő a pedagógusok alábecsültsége.

Az én lányom hetedikes,első osztály óta együtt tanulunk egyes tantárgyakat,szerintem a könyvek sem jók mert amikor a munkafüzetbe van feladat miért nincs meg a válasz a könyvbe? Bizony ezeknek a válaszolnak a keresgetése is rengeteg időt elvesz.
Akkor az is kiderül,hogy órán nem is volt szó olyan dolgokról amik a házihoz kapcsolódó kérdések.
Aztán szerintem sok a tananyag,mivel szoktunk együtt tanulni,(nem is csodálkozom,hogy utál iskolába járni)ha egy nap több tantárgyból is írnak dolgozatot akkor egész nap tanulhat,másra nem is jut idő,szerintem a tantárgyak anyag részeit is sebtében átveszik aki érti annak jó,aki nem az így járt.
Miért nem lehet olyan,hogy aki amit nem ért kérdezhet.Jó lenne egy héten egyszer olyan órát tartani a tantárgyakból,hogy csak beszélgetni ki mivel nincs tisztába,(főleg matek,fizika,kémia)állandóan csak rohannak tovább a könyvek nem mindig jól magyaráznak,az interneten meg mire megtalálja az ember a megfelelőt eltelik a nap.
A táska nagyon nehéz,sok mindent kell cipelni.
Szerintem egy nap 5 óra is elég lenne.
Gondolhatnának azokra a gyermekekre is akiknek nem megy minden simán,nehezebben értenek meg dolgokat.
Persze nincs más dolguk,mint tanulni de ez így nagyon nem jó, szerintem sok gyerek szenved a suliban, miért kell gyomor görccsel iskolába menni?
42 éves vagyok,ugyan ez volt az én időmben is,leadták az anyagot,aki felfogta az szerencsés volt,akinek meg nem ment az bukdácsolt.
És tényleg nem az lenne a cél,főleg felsőben,hogy a felvételire felkészítsék őket? És hogy tudjanak helyesen írni,olvasni, számolni?
Minek a suli,ha még külön tanár is kell bizonyos tantárgyakhoz?
A tanárokkal is van némi probléma,ha hiányzik a suliból a leckét el kell kérni,van hogy nem minden információt kapunk meg, például 3 napot hiányzott,amikor ment dolgozatot írtak,csak azt a leckét nem is tudta,hogy vették.
A krétába ha már van,miért nem lehet beírni a leckét órai anyagot a tanárnak,ezért ne kapjunk már egyest.

Túlterhelt pedagógusok, pénz centrikus vezetőség, ritka, ahol a gyermek fejlődés van a középpontban. Egyre inkább a "szabad játék " elve alapján működnek a csoportok, de ez inkább magára hagyást jelent, a gyerekek elvadulását eredményezve. A pedagógusok befásulnak, a szakma szeretete szinte eltűnt már néhol.

A rendszer elavult, a pedagógiában változtatásra van szükség.Órákat tölteni adminisztrációval megterhelő és felesleges. Ha "zöld óvoda " miért nem számítógépen dokumentálunk (rengeteg papírt használunk el!!!) Nincs megbecsülés csak elvárás. Több rugalmasságot és támogatást (anyagi es szellemi)a pedagógusoknak és kevesebb minősítést!

Hosszú évek óta kevés a gyermekekre jutó pedagógusok létszáma. Mind az óvodapedagógusok, mind a pedagógusok egyre leterheltebbek, a bérük pedig arcpirítóan alacsony.
Egy gyakornok kevesebbet keres, mint egy technikai dolgozó (pl.: takarító).
Nem csoda, ha egyre kevesebben lépnek a pályára és egyre több a pályaelhagyó!

Az óvodánkban 3 csoportra 4 óvónő jut, 2 pedagógiai asszisztens és 2 dadus.
A mi csoportunkban 1 óvónő van és 1 dadus. Legutóbb a konyhás nénit láttam a csoportszobában. Nem ebédet, vagy uzsonnát osztott, hanem besegített a pedagógiai feladatokba.
Sokszor kérik, hogy ebéd után vigyük haza gyermekünket. Sokszor összevont csoportok vannak.

Kevés a fizetés, nincs megbecsülve a szakma, így a fiatalok nem motiváltak a szakma választásában továbbá sok a szakmát elhagyó is.
Sok esetben nem a gyerkekek és az ő védelmük, megfelelő fejlődésük az elsők, hanem a magasabb pozícióban levő emberek jóléte.
A szakemberek túl vannak terhelve. Rengeteg a munka, kévés a dolgozó.

Valóban nagyon sok településen van hiány óvodapedagógus szakemberből. Szerencsés vagyok,nálunk a törvényi előírásnak megfelelő a létszám. Az alacsony megbecsültség azonban érint Minket is.

A rengeteg adminisztráció mellett egyre kevesebb idő jut a gyerekekre.
Minden óvodában van hiányzó Óvodapedagógus.
A Dajka bére több, mint a diplomás kezdő Óvodapedagógusé.

A gyermek manapság sajnos, a fontossági sorrend végén foglal helyet a rengeteg papírmunka, folyamatos ellenőrzések, minősítések, mindenféle szabályozás, folyamatos jogszabályi, rendeleti változások, mérések útvesztőjében. Ehhez társul még az időről-időre, különböző okok miatt jelentkező óvodapedagógus hiány, ami természetesen helyettesítéseket generál, mert a működés nem állhat le.

A nyári szünetben a szülők festették ki a tantermeket, miután a pandémia miatt 1 évig be sem mehettünk az iskolába. A szülők vihetik be a tisztasági csomagot (wc papírt, szalvétát, szappant, zsepit, papírtörlő), de legalább így van papír a mosdókban. Az igazgatónak kell cégektől leselejtezett számítógépeket kérnie, hogy a nagyobb létszámú osztályokban is jusson minden tanulónak gép informatika órán. Szaktanár hiány miatt az alsós tanárok helyettesítenek felső tagozaton is. Az iskola civil szervezetén keresztül keresi a források bevonásának lehetőségét, mert a fenntartótól erre nem számíthat.

Tanár hiány,túlterheltek,rengeteg jelentèsi kötelezettsèg, rossz tankönyvek,alulfizetès,kiègett-kihajszolt emberek,eszközhiány,felesleges tantárgyak-tanulni valók.Általános iskolás egèsz nap bent dolgozik,óránkènt mászkál egyik teremből, másikba,nehèz az isk.táskájuk.Egy nap 7 fèle tanóra,lehetne helyette "duplázni ".Szekálásokra nem koncentrálnak.Modernizációra,egyszerűsítèsre nincs pènz.
Gyakorlati foglalkozások őrületesen ritkák.Feljesztèsre, tehetsèggondozásra nincs ember.

Létszámhiány miatt csoportonként egy óvónő, csoportonként átlag 25-30 fő közötti gyerekkel. Állandó délelőttös, vagy inkább egész napos beosztás, kifizetetlen túlórák. Lecsúszni képtelenség. Nagyjából egy dajka fizetéséért (akik szintén túlterheltek)
Van még valakinek kérdése?

Hatalmas a pedagógus hiány. Folyamatosan le vannak terhelve a pedagógusok. Rengeteg a felesleges papírmunka, aminek a gyerekek látják kárát. A fizetés meg botrányos.

A pedagógusok beszűkültek és kifáradtak. A neurotipikus gyermekeket sem tudják ellátni. Anyagot leadni van maximum erejük. Meg kedvük. Szupervízióra szorulnak. Teammunkára gyógypedagóus kollégákkal. Képzésekre, hogy tudják kezelni a kihívást jelentő magatartású gyermekeket, SNI és HH, HHH gyerekeket és megtanuljanak kommunikálni a szülőkkel. Ingyenes és minőségi képzésekre van szükségük, árnyékpedagógusokra az osztályokba. Sőt egy teljesen új struktúrára. Tanulócsoportok váltsák fel a homogén osztályokat. Képesség szerinti inklúzív csoportok legyenek és ehhez mind mind megfelelő anyagi támogatásra.

Borzasztó jelenleg,ami az oktatásban van, óriási a hiány a bölcsődètől egészen a főiskolai oktatást végző pedagógusokig. Sajnálom a gyermekeim,hogy milyen jövő elé néznek ebben a rendszerben,ahol megannyi jó pedagógus lenne,de a megbecsülés és a megalázóan alacsony fizetés miatt kenyerülnek a pálya elhagyàsàra,aki még maradt ,hamarosan nyugdíjba megy. Mi lesz így?! Hogy lesz jövő?

Nincsenek a pedagógusok megbecsülve, sem a szülők felől, sem a kormány felől. Rengeteg a probléma. A pedagógus és jó munkaerő hiánya sok problémát szül. Sok helyen már nem a gyerek az első. Na meg a rengeteg papírmunka. Hétvégéim úsznak el a dokumentációkkal.

Hiányzik a pedagógusok tisztelete, megbecsülése. A szülők nem minden esetben együttműködőek. Szinte minden óvodában pedagógus hiány van. Egyre több a problémás gyermek, akiknek
a gyógypedagógiai ellátása nem megoldott. Az integráció sokszor az épek kárára megy. Az alacsony bérek miatt a fiatal pedagógusok elhagyják a pályát.

A gyermekeim 8 csoportos óvodájában jelenleg 3 óvónő hiány van. Rendszeres a túlórázás, de csoportokat is kénytelenek ebéd után alkalmanként összevonni. A férjemmel mindketten dolgozunk,a gyerekeket így nem tudjuk elhozni ebéd után. Aggódom a gyerekeimért.
Aggódom,hogy mi lesz,ha nyugdíjba megy a az óvónénink!

Kevés szó esett két dologról, pedig mindkettőnek erős szegregációs hatása van.
Tankönyvek: az ingyenes állami tankönyvek bevezetése jó dolog is lehetne (bár már a választási lehetőség megvonása önmagában kétségessé teszi ezt), azonban számos iskolában a lelkiismeretesebb tanárok megkérik a szülőket, hogy saját pénzen vegyenek meg más, az állami tankönyvlistán nem szereplő (azonban azokkal ellentétben jól használható) tankönyveket. Jó látni szülőként, hogy vannak tanárok, akik ha a gyerekek érdeke megkívánja, szembe mernek menni a központi akarattal. De felmerül a kérdés, mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek a tanárai nem merik felvállalni ezt, vagy a szüleik nem tudják megfizetni ezeket a tankönyveket…
Középiskolai felvételirendszer: a gyerekeket 4-6-8 éven át arra kondicionálják a legtöbb (állami) iskolában, hogy ne kérdezzenek, ne gondolkodjanak, csak magolják be az anyagot, majd a középiskolai felvételin olyan típusú, gondolkodást, a tudás alkalmazását igénylő feladatokkal szembesülnek, amelyekkel sosem találkoztak a tanulmányaik során. Érthető, hogy mára komoly „háttériparrá” vált a felvételi előkészítés, rengeteg gyerek jár különtanárhoz a felvételit megelező évben magyarból és matekból. Ezt viszont megint csak azok a gyerekek érik el, akiknek szülei egyrészt anyagilag megengedhetik maguknak, másrészt elég tájékozottak, hogy tisztában legyenek ennek szükségességével. Meglepően sok szülő, de tanár sem tudja, miként működik pontosan a felvételi rendszer, sokan csúsznak le nekik való iskolákról a tájékozatlanság miatt.
Az utóbbi években ráadásul egyre nagyobb harc folyik a gimnáziumokba kerülésért, a gyerekeknek is nagy stressz a felvételi (kissé morbid, de a kerületünkben ennek időszakában már „pszichológia felvételi előkészítő” is elérhető, ahol stresszcsökkentő technikákat tanítanak a gyerekeknek).
A technikumok azoknak valók, akik pontosan tudják, mik akarnak lenni (hiszen a többi tárgyat nem vagy lebutítva tanulják csak).

Intézményvezető-helyettesként nem tudom az órakedvezményem igénybe venni,mert pedagógus hiány van az intézményben.
A források szűkösek, előfordul, hogy a pedagógusok saját pénzből vásárolnak a munkájukhoz eszközöket. A szülőktől egyre több dolgot kérnek,pl wc papír zsebkendő, szalvéta stb.

Az iskola kiöli a gyerekekből a tudásvágyat, kíváncsiságot. Elavult, megtanulhatatlan mennyiségű, teljesen felesleges lexikális tudás megtanulására kényszerítik őket, amire az életben semmi szükségük nem lesz. Ráadásul a túl nagy tananyagmennyiség miatt az igazán fontos és hasznos dolgok gyakorlására, a gondolkodásra, összefüggések értelmezésére általában nem jut elég idő.

Túlterheltek, kedvetlenek a gyerekek (és a tanárok is), ebben a rendszerben szenved az összes résztvevő: tanár-diák-szülő.
Hiába mondják, nemhogy nem csökken a terhelés, inkább több lesz évről évre.
Olyanok irányítják az egész közoktatást, írják a szinte évente változó NAT-ot, akiknek fogalma sincs arról, hogy a mai gyerekek milyenek. A tanárokat sokkal jobban meg kellene becsülni, az ő munkájuktól függ a gyerekek jövője.

Az iskolában több SNI-s gyermek is van,mégsem rendeltek ki többszöri kérés ellenére sem pedagógus asszisztenst a tanárok munkájának megsegítésére,ill. a gyerekek felzárkóztatására. Egy tanár számára nagy a jelenleg altalános osztálylétszám, a fizetésük megalázóan kevés,feleslegesnek tartom az egyéb plusz terheket is mint pl.a portfólió készítés. A gyerekek nagyon túl vannak terhelve sok felesleges lexikális tudással,aminek az életben nem veszik hasznát,ahogy bemagolták már el is felejtik.Stresszeli őket a teljesítmény kényszer,nincs önbizalom fejlesztés,önálló gondolkodásra tanítás,az életre való felkészítés,motiváció.

Nagyon sok óra elmarad a tanárhiány miatt, sokszor helyettesítés sincs.
A tananyag unalmas, túl sok. Az iskolában nem használnak digitális eszközöket, ami jobban megfelelne a mai gyerekek érdeklődésének.
Rengeteg órájuk van a diákoknak. Képtelenség ennyit egy helyben ülni és tanulni.
Az iskolatáska olyan nehéz, hogy eldeformálja a gyerekek tartását. Az iskolában nincs idő a szociális életre.
A testnevelésórát vagy az udvaron, vagy a teremben, vagy a folyosón tartják, vagy elmarad, mert nincs hely a tornateremben.
30-32 fős osztályokban (alsó tagozaton főként) nem megoldható a személyes figyelem, és azt is figyelembe kell venni, hogy most már minden osztályban vannak SNI- és BTMN-es tanulók. A pedagógus nem tud figyelni sem rájuk, sem a többi diákra. Ez egyenlő hideg integrációval.
Nincsenek megfelelő szemléltetőeszközök. Sokszor még kréta és papírtörlő sincs.
A gyógypedagógusok és a fejlesztőpedagógusok olyan ritkák, mint a fehér holló. A szakszolgálatoknak esélyük sincs ellátni az iskolákat. Továbbá arra sincs kapacitásuk, hogy a bejelentkezett gyerekeket megvizsgálják, sokszor a pedagógus véleménye alapján állítják fel a diagnózist!!!!
A gyerekek stresszelnek az iskolában, egyre több a pszichés zavarral küzdő serdülő.
Normál övezetbe tartozó IQ-val rendelkező autista tanulóknak nincs megfelelő iskola!!!!! A fordított integrációnak kellene működni.

Nincs differenciált oktatás. Az épértelmű auti, ADD, ADHD-s gyerekek megfelelő integrálása nem megoldott. Nincsenek fejlesztő- és gyógypedagógusok.

Az idősebb pedagógusok kiégnek a fiatalok hamar elhagyják a pályát. Megbecsülés nincs, fizetés szánalmas, megélhetésre sem alkalmas. A pedagógus fizetésnek 3x annyinak kellene lennie.

Projekt alapú, kicsoportos munka még hírből sincs.
A gyerekek túlterheltek az indokolatlan nagy tempótól és feleslegesen kelnek korán. Hajrá 9:00-es kezdés, hajrá csökkentett NAT!

Pontosítok. Pedagógus voltam!

Gyenge diákok tönkelege, többségében a szülők nemtörődömsége, közömbössége, nem ritkán a tanári tekintély hiánya miatt. Utóbbi fő okozója a gyenge fizetés és a kollégák gyáva hozzáállása.

Az ex-főnököm többet fogalmazott a politikával és saját hatalmának megtartásával mint az alá tartozó diákok és tanárok jólétével. Többször kaptam utasítást, hogy etikátlan, a diákok számára káros, az igazgató számára előnyös osztályzatot adjak.

A tanári pályafutásomnak vége! Immár 3 éve kívülről nézem ezt a katasztrófát. Csak kényszer esetén térnék vissza erre a nevetséges pályára!

Mivel diák szemmel tapasztalom az egész oktatási rendszert, így más szemszögből szeretném elmondani a véleményem. 12. éve járok iskolába, idén érettségizem és teljesen úgy érzem, hogy nem lesz rá időm tanulni. Agyonnyom minket a teher, amit el kell viselnünk nap mint nap. Napi 7-8 óráink vannak tele felesleges tantárgyakkal amivel csak a diáknak az idejét húzzák el. A heti 5 tesi óra sok, beleépítik az órarendünkbe és van olyan amikor 0.órába megyek tesizni. Örülnék, ha kicsit végre lehetne formálni az órarendeken meghallgatnák a diákokat és megértené mindenki hogy nem csak 1 tantárgyunk van naponta.
Érettségi feladatsorról nem is beszélve, borzalmasan sok dolgot kérnek benne minden egyes tantárgyból. Egyetemre nem mehetek emelt érettségi nélkül? Ez melyik másik országba van? Sehol. Akkor nálunk miért kell erőltetni? Miért nem lehet egy elfogadható és egy olyan feladatsort összetenni amiből a diákok jól tudnak teljesíteni és nem csak a csalódás és a stressz érné őket.
Szeretnénk ha egyszer eljutna a szavunk ,,fentre " és megértenék, hogy amit elvárnak tőlünk az sok. Ők se bírnák, akkor én miért tűrjek?

Kevés, megfáradt pedagógusok. Szakmailag kritikán aluli tankönyvek. Rohanós tananyag, túlterhelt gyerekek. SNI fejlesztés az 0. Ósdi tananyag ósdi módszertannal ósdi eszközállománnyal ósdi szemlélettel.A KLIK tojik mindenre...
Katasztrófa az egész...

Nálunk 4 alsós osztályra 4 tanító néni jut. Egyikünk most beteg lett, ezen a héten 37 tanórát tartottam meg. Ebben nincs napközi sem, a felső tagozatra is betanítunk, mert sok szakos hiányzik. Anyagi és erkölcs megbecsülés nélkül hosszútávon ez nem vállalható.

Védőnő vagyok. Látom, milyen agyonhajszoltak a gyerekek, tanárok, szülők. Sírnivalóan elavult, sematikus, merev az oktatási rendszerünk. A "kincstári " könyvek borzalmasak. Miért nem lehet bízni a szakmailag kompetens tanárok mérlegelési és döntési képességében? Ugyan ki tudja helyettük jobban, hogy ők miből tudnak a leghatékonyabban tanítani?
A minősítési rendszer pedig egyszerre méltatlan és nevetséges.
Ja, és a gyerek... a 33 (?!!!) kis szorongó elsős egy osztályban... Na, ő nem szempont a rendszer számára. Darab-darab.
A tanárok próbálnak pufferelni, időt szánni, odafigyelést. De szétforgácsolódnak. A többség pedig menekül, hiszen nekik is csak egy életük van.

Három gyermekem van, két középiskolás és egy általános iskolás. Úgy gondolom, hogy alaposan újra kell gondolni a közoktatás tartalmát és szerkezetét. Tudomásul kell venni, hogy ami működött évtizedekkel ezelőtt, az a mai felgyorsult világban már nem működik. Változott a világ, a gyerekek, a gyerekkor és az igények. Általános és középiskolában is túlterheltek a tanárok és a gyerekek, rengeteg értelmezhetetlen és haszontalan tudást próbálnak beléjük tömni, a tanárok keze meg van kötve. A tanárokat nem tisztelik, nem becsülik, nem motiválják. Igen, anyagilag sem. Pedig gyönyörű és fontos hivatás az övék: segíteni a szülőket abban, hogy gondolkodó felnőttekké formálják a gyerekeket, és segítsenek megtalálni a helyüket a világban. A munkájuk nem áll meg négy órakor, az iskolában, hanem hazamennek és folytatják, próbálnak újat kitalálni, jobbak lenni. A gyerekek gyakorlatilag nyolc órát "dolgoznak " mint a felnőttek. A középiskolások 3-4 óra után esnek haza, akkor ülnek le leckét írni és másnapra készülnek. Éppen csak élni és kamasznak lenni nincs idejük. Nem szomjazzák a tudást, hanem menekülnek a rengeteg hasztalan adat elől.
Bőven van min változtatni és csak együtt lehet. Ez csapatmunka de a kormányzati szándék és támogatás hiányzik. Őszintén remélem, hogy nem talál süket fülekre ez a rengeteg segélykérés...

A helyzet katasztrofális: már nem az a kérdés, hogy hol vannak a jó pedagógusok, hanem, hogy vannak-e egyáltalán. Több éve, több iskolában is azt tapasztaltuk, hogy azért vannak folyton "lyukas órák ", mert az adott pedagógus évközben felmondott, eleve nem is találtak szaktanárt vagy a sok helyettesítést az iskola nem tudta megoldani.
Értelmiségi családként belegondolni is szörnyű, hogy az olyan gyerekek, akik anyagi vagy szellemi értelemben szerényebb körülmények közé születtek, hogyan tudják venni az iskolai akadályokat, mivel a tankönyvek csapnivalók, érthetetlenek, a tananyag értelmezhetetlen, a követelmény követhetetlen. Ha nincs erős szülői háttér egy gyerek mögött, az oktatás jelenleg nem biztosít kiutat, kitörési lehetőséget, inkább csak mélyíti, konzerválja a társadalmi leszakadást.
A követelményrendszer fölösleges, kivitelezhetetlen és elavult.
A szülőkre akkora teher hárul (kikérdezés, tananyag magyarázat, sokszor jegyzetek készítése), ami miatt erősen elgondolkodtató, hogy miért töltik a nap min. 1/3-át a gyerekek az iskolában. Délután, este fáradtan kell(ene) a leckét megírni és készülni a számonkérésekre.
A számonkérések során nem azt nézik, miben jó a gyerek, hanem pont azt, hogy mik a hiányosságai. Ez nem motiváló.
A nyelvtanítás még mindig 40-50 ezelőtti módszerekkel tanít(ana). Nem csoda, hogy nagy a lemaradás az aktív idegen nyelv használatban.
Tehetséggondozás szinte nulla, a művészképzőkben, sportiskolákban meg egyenesen háttérbe szorul a tanulás, mindent a "szakma " határoz meg.
és a többi....

Soha nincs vége....
Mindig van valami, hetente 3 határidő, ezt add le, azt mondd az osztályodnak, minden gyerek problémáját oldd meg!! Aztán ott a portfólió :( Elveszi az időt a tanítástól, készüléstől, javítástól, programszervezéstől és persze a családtól. Mit minősít???? Ki tud jobban hazudni???? Ki lódít nagyobbakat? Kollégák, akik megcsinálták azt mondták, ne aggódjak, a papír nagyon sokat elbír!!! Szóval? Mi értelme? Ha a minősítő kollégák tanítanának minősítés helyett, már egyből nem lenne akkora a tanárhiány. Tavaly visszaléptem, most meg kellene csinálnom...valahogy. És ha nem? Kirúgnak??? Hát....keressenek helyettem valakit!! Egy töri és egy tesi szakost keres az iskolánk augusztus óta. Minden nap helyettesítek. 21 év tanítás után úgy érzem, nagyon közel állok a pályaelhagyáshoz...pedig tanítani nagyon szeretek! Mondom: TANÍTANI!!!!

Nyugdíj előtt álló pedagógus vagyok. Szeretek tanítani,nem voltak problémáim nagyjából az utóbbi kb. 5 évig. De egyre nehezebb. A társadalom megváltozott, a gyerekek megváltoztak. Egyre több a viselkedészavaros gyerek. A gyerekek agresszívek saját társaikkal és pedagógusaikkal szemben. Ezt egy nagyobb létszámú osztályban nem lehet már kezelni. Egy-két gyerekkel talán még lehet kis osztálylétszámnál, --azt is nehezen-- de egy magas létszámú osztályban, ahol esetleg többen is vannak ilyenek, már nem. Mindennaposak a fegyelmezési problémák, az esetek amikor egyes gyerekek miatt lehetetlen normálisan tanítani a többieket. Elrontják, semmivé teszik az oktatás egy részét. Ehhez már szakemberek kellenének. Ha egy gyerek agresszív a társaival és a tanárral, mit tudunk tenni? Próbáljuk így-vagy úgy megoldani a helyzetet. Szeretettel, érdekes témákkal, változatos, tevékenykedtető módszerekkel lekötni és tanítani. De a legtöbb esetben ez sem működik.
Mindennaposak a kiborult pedagógusok, mert frusztráltak és tehetetlenek, idegileg leterheltek. A gyerekek szintúgy szenvednek a leterheltségtől, a viselkedési problémás társaiktól.
Itt már nem elég a pedagógus megújulása. Szakemberek kellenének. Főleg pszichológusok. Nem okolom a gyerekeket, sem a szülőket. Tudomásul veszem , hogy megváltozott a világ, megváltoztak a körülmények. Ez van, ezt kell megoldani.
Szerintem ...
1. Később kellene kezdeni a tanítást. Vannak olyan osztályok akiknek nulladik órájuk is van . Fel sem bírnak kelni, nemhogy tanulni.
2. Kisebb osztálylétszámok kellenének. Az a tendencia most, hogy egyre nagyobb létszámmal indítanak. Mert nincs sem elég tanterem, sem elég pedagógus.
3. Minden iskolában kellene pszichológus.
4. Csökkenteni kellene az óraszámukat. Ehelyett heti egy órában meg kellene tanítani nekik, hogy lehet az agressziót kezelni, hogy lehet megnyugodni, elmélyedni, relaxálni, pihentetni az elmét. Jóga illetve meditációs órákra, gyakorlatokra gondolok, amit komoly szakember tart.

Szülőként és gyógypedagógusként is érintett vagyok. Egy hiányszakma birtokában vagyok. Nehéz a munkánk gazdasági hasznát lemérni, de minden nap azon fáradozunk, hogy a hátránnyal induló gyermekek is minél önállóbbak legyenek, a képességeiket, készségeiket a legteljesebb módon kiaknázó tanulók, majd felnőttek lehessenek. Támogatjuk a sérült gyermekeket, a családjukat, befogadó pedagógusaikat. Az irántuk érzett felelősség, hűség és a hivatástudat tart minket a pályán, és úgy érzem, hogy ezt teljesen kihasználják, mert működtetjük a gépezetet. Sokszor gyermekeink játékaival, saját fizetésünkön vásárolt gyurmával, krepp papírral, fejlesztőeszközökkel, könyvekkel, saját laptoppal és még hosszasan sorolhatnám, mivel végezzük a munkánkat. Az adminisztrációs teher olyan nagy, hogy elveszi az időt és az enrgiát attól, hogy arról beszéljünk, ami a legfontosabb: a gyerekekkel végzett munkáról. Tudjuk, hogy lehetne jobban, hatékonyabban, európaibban dolgozni, csak éppen erre nem marad már energia.
Hiszem, hogy egyszer a mi gyönyörű, szeretett hiányszakmánk is megkapja a méltó társadalmi és anyagi elismerést.

Feleségem pedagógus és két iskolás gyereket nevelünk. Azt, hogy a gyerekeknek jó esetben „csak” évente változnak a tanárai (fluktuáció) és nem év közben, kezdjük megszokni. Az, hogy a családon belül az életszínvonal évről évre csökken (munkabér vásárló értéke) lassan azt is. Ellenben, hogy a pedagógus feleségemnek a munkája mekkora mértékben megnőtt azt már nehéz tolerálni. Munka után napi szinten 3-4 órát még az adminisztratív teendőivel foglalatoskodik (tanmenet, felkészülés, minden féle szervezések stb..) amit a családjától veszít el. A munkahelyi légkör is feszült, hiszen nem csak ő hanem minden kollégája leterhelt. Minden nap fáradt, hétvégén pedig marad a házimunka. Természetes, hogy ilyen helyzetben abszolúte nincs mit csodálkozni a pálya elhagyókon. Hiszen lényegesen ingerszegényebb környezetben napi 8 óra munkával képesek jobb keresetet és nyugodtabb légkört biztosítani maguk és a családjuk számára.

Szülőként azt tapasztalom, hogy sok kiégett kolléga olykor vállalhatatlan módon próbálja a saját munkanapjait elviselhetővé tenni. Gyakran azt kommunikálják, hogy a gyerekkel van baj, szülőként úgy tűnik, a gyerek jelenléte zavarja a pedagógust.
Pedagógusként tudom, hogy a semmire sem jó elvárások, az eszement rendszer olyan szinten égeti ki a dolgozók agyát, lelkét, hogy évente több évet öregszik a tanárember. Tudom, a szülőtől is többet várnának el nevelésben, de lássuk be, ez már rég nem a család-iskola "kinek a dolga a nevelés " kérdésről szól, itt csapódik le az a rengeteg ismerethiány, a szülők túlhajszoltsága is.
Gyermekvédelemmel is foglalkozó dolgozóként pedig látom, hogy itt is rendszerhibával van dolgunk. Az agyonszabályozott, agyonadminisztrált rendszer nem tud idejében, hathatós segítséget nyújtani. Az elvesztegetett idő pedig gyerekek, családok életét teszi végérvényesen tönkre. A szakemberek hiánya pedig itt még nagyobb, mint az oktatásban, csak erről aztán végképp nem beszélünk, így hát nincs is probléma. A szociális dolgozók a tanároknál is kevesebbet keresnek, többet adminisztrálnak. Aki tud, menekül, aki itt marad a pályán talán még tud elhivatott lenni egy darabig, de ilyen körülmények között inkább szeretne segédmunkás lenni, akkor jobban keresne, és felelőssége se lenne akkora.
Véleményem szerint legjobban mégis az hiányzik, hogy a szereplők ne egymásra, külső segítségre várjanak, hanem mindenki a maga helyén tegye meg felelős lépéseit.

Fiam kilencedikes gimnazista, egy elvileg jó hírű, de nem versenyistálló iskolában.Öt órakor jár haza és éjfélig tanul, mivel már most többször van 8 órája, 6 viszont soha. (Az utazás 40 perc oda-vissza. Nem jár suli után sehová.) Ebédszünet csak a házirendben van, a valóságban pont tesi van előtte, így mire visszaérnek kezdődik az óra. Az 50 kg-os emberke 10 kg-os táskát cipel minden nap.
A fiam nem zseni, de jó képességű, szorgalmas. Viszont szerintem ami zajlik az nem nevelés, nem oktatás, hanem emberkínzás. Kérdezném tisztelettel, melyik felnőtt cipel napi szinten 10 kg-os táskát? Ki kezdi újra ugyanazt a tevékenységet 6-7 óra hosszan délután, amit délelőtt 8 órán keresztül csinált?

Csodálkozunk, hogy beteg a társadalom? Változtatni kell!
1. Csak előre (kb. 10 nappal) bejelentett számonkérés legyen (a stressznél szerintem kevés károsabb van)
2. 6 óránál több ne legyen egy nap, max. 12. osztályban
3. A természettudományos tárgyak közül ne kelljen mindet tanulni, csak amire a diáknak szüksége van. Pl. a fiam villamosmérnöknek készül, tehát teljesen felesleges neki a biosz, kémia. (Így lehetne pl. csökkenteni az óraszámot.)
4. A tanároknak magas fizetést kell adni és az elején (fősuli felvételijén) kell nagyon komoly szűrést csinálni, ki való pedagógusnak. A legfontosabb emberek, hiszen nagyban függ tőlük a jövő generációjának szellemi, lelki állapota!
5. A tankönyveket többszörös szakértői gárda ellenőrizze és válassza ki a legjobbat.

Nem értem, miért hagyjuk, hogy gyermekeink így éljék meg azt az időszakot, aminek a legszebbnek kellene lenni. :-(

Kislányom hatodikos, kitűnő tanuló a kezdetektől. Tavaly váltott iskolát, mert a régi suli körzetébe csupa szociálisan hátrányos helyzetű, tanulási és magatartászavarral küzdő gyerek járt, még fegyelmezni is képtelenség volt ott, nem hogy tanítani.
Az új iskola korábban jó hírnévnek örvendett, de egyre zuhan a színvonal. Sajnos a szülők közt sincs kommunikáció, összetartás, így nehéz bármit elérni.
Tanórákon nem tanulnak szinte semmit, a gyerek azért kel fel korán, hogy 5-6 órát unatkozzon (amit az osztály magaviseletére fognak, de valójában azt látom, a pedagógushiány miatt - tisztelet a kivételnek - olyanok is tanítanak, akik sem a gyerekekhez, sem a tantárgyaikhoz nem értenek, csak megőrzik a diákokat napi pár órában). A rengeteg leckét hazaadják, én sokszor napi 3-4 órában magyarázom, ellenőrzöm azokat. A gyerek sokszor még este nyolckor is tanul, fáradt, motiválatlan. A tananyag csupa ostobaság, nem olyasmi, aminek hasznát veszik, csak feleslegesen leterheli őket. Önálló véleménynek helye nincs, a házi feladatokat és a dolgozatokat hazafias és családbarát szellemben kell megoldaniuk (bármit jelentsen is ez). Dühösek és elkeseredettek vagyunk, évről évre rosszabb a helyzet...

Szakszolgálatnál dolgozom, mint logopédus. Sok kollégámmal szemben "csak " két intézményt kell ellátnom, ami elég baráti szám. Így is aránytalanul sok az ellátásra szoruló gyermek, a szűréseken csak nő a várólista hossza, miközben a kollégák és a szülők - a gyermek érdekét nézve - verik az asztalt, hogy lássak el mindenkit. Ez nyilván a munkám minőségének a rovására megy, nem beszélve arról, hogy a (mesterdiploma mellett) nevetségesen alacsony fizetés mellett számtalan különórát kell vállalnom, hogy fizetni tudjam az albérletem, megélhetésem. (Sajnos félretenni, családalapításra megtakarítani így nem tudok.) Az adminisztráció aránytalanul sok időt vesz el, mindenről számot kell adni, és mindent számon is kér a vezetőség, mert félnek, hogy fentről őket fogják meghurcolni. Új eszközöket évek óta nem kaptunk, amit használok, azt saját magam készítem, illetve szerzem be. Sajnos a logopédiának nincs nagy presztízse az óvodában (hiába itt előzhetnénk meg a későbbi nyelvi, olvasás, írászavarokat), a néptánc, a csoport tornája, stb. mind fontosabb, ami nagyon megnehezíti az órarend összeállítását. A város, ahol dolgozom még két teljes állású logopédust elbírna, de erre nincs keret biztosítva. De ha lenne, akkor sem biztos, hogy jönne jelentkező, egy betöltetlen állást másfél évig hirdettünk. Ha nem szeretném szenvedélyesen a szakmám, talán már nem lennék a pályán, de nem azért tanultam 8 évet, hogy mindezt a semmibe eldobjam (pedig párszor már megfordult a fejemben).

Veszprémi gimnáziumban tanítok magyar nyelvet és irodalmat. Naponta tapasztalom a túlterheltséget, a kiégéssel fenyegető, lejárt szavatosságú, teljesíthetetlen tananyagot. A tanítványaim reggel fél nyolckor már az iskolában vannak, fél háromig folyamatosan órák, délutánra kilúgozott zombik, akikre még a holnapi felkészülés kihívása vár. Újabb órák. Miközben a hajsza egyre nő, az életükbe bejelentkezett egy sor konkurencia, internet, facebook, játékok, chetelés, sport, ezermás, és a tanulás, amire minden munkanapjukból egyébként is hét órát fordítanak, rendre vesztesen jön ki a maradék időért folytatott versengésből.

Annál is inkább, mert a tananyag, amit tanítunk sok és korszerűtlen, egy, de valószínűleg legalább két korszakkal ezelőtti általános műveltségből indul ki, úgy megy el az élet eszeveszett sebességű átalakulása mellett, mintha nem ebben a világban élnének azok, akik határoznak róla. Tömérdek és vitatható vonzerejű (olykor elrettentő) kötelező olvasmányt próbálunk erőnek erejével lenyomni a gyerekek torkán, miközben sehol, senki nem magyarázza el nekik, mi a az az ingatlanpiaci buborék, mire kell ügyelni, ha hitelszerződést kötnek, mi fán terem az árfolyamkockázat. Ma sok ezer magyar család él lakhatási létbizonytalanságban, fejük fölött lebeg a banki végrehajtás: talán ha egy életszerű iskolában elmagyarázták volna nekik, hol vannak a csapdák, nem lennének most annyian nyomorultak. Válasz-e erre az, hogy valami zanza nyomán másfél hétig tudták, ki az a Raszkolnyikov?

A tanárok helyzete katasztrofális. Ezekkel a bérekkel olyan kontraszelekció indult el, ami a jövő magyar generációját intellektuálisan is, de gyakran erkölcsileg is romlásba dönti. A gyerekek előtt az egyik legmegfoghatóbb tanult ember a tanár. Az lenne a szép, ha a tanár magára mutatva azt mondhatná: tanuljatok, fiaim, lányaim, mert ha tanultok, olyanok lehettek, mint én vagyok. Ma egy ilyen mondat annyira kínosan hangzana, hogy nincs tanár, aki ki merné ejteni a száján.

Egy frissen végzett pedagógus apjaként írok. Rengeteg ajánlással, egyetemi oktatói ajánlattal és egy elit-iskolai szakgyakorlattal a lányom inkább elment rétest sütni, mert el akarja kezdeni az életét. És akinek itt az elhivatottság hiánya jut eszébe, az írja meg hogyan tudna Bp-en életet kezdeni 120eFt-ért. Jobb konzervatív kvázi Orbán fanként írom, hogy az oktatásügy a Fidesz kormány szégyene. A pedagógusok jóindulatával, elkötelezettségével és szervezetlenségével való visszaélés és/vagy totális inkonpetencia. Egyik sem túl hízelgő. Szégyelljék magukat ezért!!!

Iszonyatos nyomás alatt dolgoznak a pedagógusok és a gyerekek is, sok gyerek van egy osztályban és most a covid árnyékában dolgoznak, ami növeli a nyomást. Első osztályos a fiam, túl sok órájuk van, közösségépítésre esélyük sincs, a gyerek iszonyatosan fáradtan jön haza és előfordul, hogy még van leckéje. A gyerekek értékelésének rendszere rémes, egyáltalán nincs ideje a pedagógusoknak megismerni a gyereket, igazodni az egyéniségéhez pedig ebben a poroszos rendszerben esélytelen. A gyerek akkor jó, ha egyforma. :( Hogy kivel vagy mivel? Hát azzal, amilyennek egy gyereknek lennie kellene. Hogy ez így értelmezhetetlen? Az nem baj, a pedagógusnak kötelessége egyformára faragni mindet... Tehetetlenül nézzük ezt párommal, pedig szeretnénk, ha a mi gyerekeink már nem teljesítménykényszerben nőnének fel, ha a sikert a boldogság jelentené és nem a teljesítmény.

Rossz döntések sorozata (6 éves kori tankötelezettség, megbonyolított lehetőség az óvodában maradásra, központosított döntések, tankönyvek, az intézmények, pedagógusok autonómiájának megnyirbálása, stb.), az iskolarendszer maradisága, a pedagógusok nem megfelelő képzése, felkészítése, a hiányzó szakemberek nagy száma megnehezítik, gyakran ellehetetlenítik az "átlagos " gyerekek oktatását is, nem még a beilleszkedés zavarokkal küzdőkét, vagy speciális igényű gyerekekét.
Drasztikus és azonnali változásra van szükség, hogy felvegyék a ritmust az exponenciális gyorsaságban változó világgal, és a pillanatok alatt elérhető lexikális információk helyett valódi - a jövőben szükséges kompetenciákat, igényeket kielégítő - tudást adjanak át a diákoknak, valamint (nálunk) újszerű (még alternatív) módszerek bevezetésével, elterjesztésével, hozzáállás-váltással jobban elérjék a diákokat, mint most.

Nagyon szörnyű a helyzet. Elvileg elit, rózsadombi iskolába járnak gyermekeink, de egyáltalán nem színvonalas oktatásban van részük. A főbb problémák:
- súlyos személyi problémák: a tanárok alacsony bérszínvonala és társadalmi megbecsülés hiánya miatt oda vezetett, hogy a pedagógus pályát manapság már nem a tehetséges és intelligens emberek választják, hanem a finoman szólva is közepes képességűek. (Tisztelet a kivételnek.) A tanárok személyisége már nem tiszteletet kiváltó, hiszen nem jó képességűek és a személyiségük sem éppen követendő példa. Mostanra viszont az alacsony színvonalú tanárok mellett újabb probléma, hogy nincs is tanár. Hiába keresnek az iskolák, senki sem jelentkezik a betöltetlen állásokra. Reál tárgyakból a legsúlyosabb a helyzet. Ezt nem lehet tantárgy összevonásokkal megoldani, például a matematikát mivel vonjuk össze? Az irodalommal? Nonszensz.
- Infrastrukturális alultámogatottság: . A 2. kerületben konkrétan elvárás, hogy mindig a szülők újítsák fel az osztálytermeket. A szülők viszik be a papírokat, vettünk nyomtatót, számítógépet stb. A testnevelés nevetséges, az iskola folyosóján lépcsőznek a gyerekek (egy egyetem utolsó éves hallgatója a tanáruk, azaz nincs is diplomája, de annyira nem találtak mást). Nincsennek sportszerek, stb.
- versenyképtelen tananyag: az oktatás alapkoncepciója, hogy iszonyatos mennyiségű lexikai biflázás. Semmi kreativitás. Egy jó képességű gyerek 4. osztályra abbahagyja a gondolkodást, mert csak emlékeznie kell a megtanultakra.
- A napi 7-8 órás iskolai órák után a gyereknek még itthon további 3-4 óra házi feladata van. Ez egyszerűen számolva is több, mint egy teljes munkaidős napi 8 óra munka. És még ez után foglalkozna a gyerek azzal, ami érdekli. Nemhogy ideje, hanem energiája nincsen egy idő után.

4 gyermekes szülőként nézve a jelenlegi oktatási rendszert felháborító az anyagi megbecsültség teljes hiánya!

Ez nem olyan dolog, amit majd a személyes jó kapcsolattal/tisztelettel ellentételezni lehet. A pedagógus is ember, gyerekekre fókuszálva figyelni pedig igen megterhelő. Nehéz mindig és folyamatosan kiegyensúlyozottnak maradni míg terelik őket a tudás megszerzése felé. Igazán elismerhetnénk a teljesítményüket pénzbeli megbecsülésben is, hogy a mindennapi élet pénzügyi részével kevesebbet kelljen foglalkozniuk, kiegyensúlyozottabbá válhatnának,
az az oktatás előnyére is lenne. Utóbbi pedig gyerekeink érdeke, tehát közös érdekünk.

Az egyik óvodából szó szerint menekültünk teljesen alkalmatlan, ártalmas pedagógus miatt, a másik óvodát szeretjük, de iszonyatosan sajnálom a túl terhelt, erőn felül teljesítő pedagógusokat és az ezt meg szenvedő gyerekeket.
Nincs elég pedagógus, óriási létszámok vannak, idegenek döntenek a gyerekek sorsáról, az őket ismerő pedagógusok és szülők helyett.
Ahogy én látom,a rendszer nem fog összeomlani. A rendszer már összeomlott, csak néhányan még dolgoznak a romjain. De ez már csak látszat.
Persze ez volt a cél...

Egyedülálló anyaként 3 általános iskolás gyereket nevelek és próbálok megfeleni a soféle és egyre összetettebb elvárásoknak... Nem könnyű egyik félnek sem. Sajnálom, hogy a tanítók, tanárok ennyire leterheltek, sok az anyag, a Gyerekeket egyre többet tanulnak. A pandémiás időszakban az online oktatás sem volt leányálom és a kicisk nem is tudtak úgy haladni, lemaradtak, az alapok nem stabilak matekból és olvasásból, valamint helyesírásból, ez plusz stressz a tanároknak és esélyük sincs behozni a korábbi hátrányt.
A délutáni edzések után rendzserint tanulniuk kell mert a napköziben nincs idő megcsinálni a feladatokat, emiatt a nyugis családi esték átkerülnek hétvégére. Ezt anyaként én rosszul viselem, őket sajnálom, de nem tudok ellene tenni, ez a rendszer hibája. Ugyanakkor a tanárokat is sajnálom, és egyben tisztelem, hogy még van bennük annyi becsület hogy próbálják jól csinálni.
Nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést érdemelnének!!!!

Gyógypedagógusként elkeserítő számomra az anyagi megbecsülés. Ki merem jelenteni, hogy anyagi és megélhetési gondokkal küzdök. Nem győzök magán órákat és egyéb munkákat keresni és elvállalni. A motivációm egyre inkább csökken, pedig ezen a területen kiemelten szükség lenne a pozitív életszemléletre, hiszen fogyatékos gyerekekkel foglalkozom. Ami számomra elkeserítő, hogy olyan gyerekeket is el kell látnom, akikhez nincsen meg a szakmai tapasztalatom, de mivel nincsen szakos gyógypedagógus vagy terapeuta, az én nyakamba varrják őket. Ebben a folyamatban mindenki érdeke sérül: a gyereké, mert nem azt a fejlesztést kapja, ami jár neki, a szülőé, akinek a legtöbb esetben nincs tudomása róla hogy mi járna (!), és nekem is hogy én hogyan számolok el a lelkiismeretemmel, szakmaiságommal. Én is azt tapasztalom, hogy papíron legyen lefedve a fejlesztés, de hogy a valóságban mi történik, az senkit nem érdekel...

Középiskola, évnyitón derült ki, a kilátásba helyezett oszifő felmondása okán új embert kapnak a gyerekek. Majd szeptemberben újabb kilépések miatt hetekig nem voltak szakos tanárok, így majdnem egy teljes hónapig tartottak az áldatlan állapotok, jól-rosszul megoldott helyettesítésekkel. Toldozgatnak, foltozgatnak, ahogy tudnak. A gyerekeknek meg nem lesznek biztos alapjaik, ismereteik, amelyekre tovább építkezhetnének. Mi lesz így velük?? Egyszerűen kétségbeejtő, ami itt folyik!!

Az óvodában és az iskolában is súlyos munkaerőhiány van, ami erre az tanévre elérte a kritikus szintet.

Az óvodában 7 csoportból 4 óvónői állás nincs betöltve, ped. asszisztens sincs elegendő. Emiatt délután összevonnak csoportokat, tehát 1 felnőttnek kéne vigyázni kb. 50 gyerekre, rossz idő esetén ráadásul bezsúfolva őket 1 csoportszobába. Ez megengedhetetlen! Belekényszerítenek, hogy délután hazavigye a gyereket, aki tudja. Aki meg nem, az aggódhat folyamatosan. A megmaradók erőn felül teljesítenek már régóta, munkaterheik olyan nagyok, hogy félő, inkább ők is elmennek. Ilyen körülmények között az óvónők részéről a csoportos fejlesztésre kevés a lehetőség, a kislétszámú vagy egyéni fejlesztésre pedig szinte semmi.

Az általános iskolában 4 tanítói állás nincs betöltve. Emiatt 4 osztályban nincs napközis tanár. Évek óta egyre nő a munkahiány. A tanóra túl sok, a tananyag sok és nem igazodik a gyerekek életkori sajátosságaihoz, érdeklődéséhez, élményszerű oktatásra nincs sok lehetőség, túl sok a leszabályozottság, az osztálylétszámok magasak, a termek kicsik, az ebédlő nagyon kicsi. Mindezek miatt a gyerekek stresszesek, nem szeretnek iskolába járni, sokan szoronganak. A tanárok erőn felül teljesítenek már évek óta.

Azonnali beavatkozásra van szükség: nagy mértékű béremelés, szakmai autonómia visszaaadása, óraszám csökkentés, korszerű tananyag és élményszerű oktatás bevezetése, épületek bővítése, korszerű taneszközök beszerzése.

Tanárhiány elképesztő. Pedagógusok méltatlan körülmények között, egérlyuknyi szobákban, vagy zsúfolt tanári szobákban. Fizetésről nem is beszélve.
Altalános iskola alsó tagozatában nincs lehetőség hogy minden gyerek elsajátítsa az alapokat, osztás-szorzás, értő olvasás, szövegértelmezés. Az online oktatás ezt tovább rontotta. Felső tagozat: tananyag mennyisége sok, értelmetlen, nem értelmezhető a gyerekek számára, a kötelező olvasmányok elavultak (szinte csak halott írók-költők), művészeti nevelésre drámapedagógiara nulla esély időhiány miatt. A gyerekeknek nincs idejük mozogni az órák között, a közétkeztetés botrányosan rossz és 2 perc alatt kéne megenni. Nyelvoktatás olyan elavult, hogy semmit nem ér, több év nyelvtanulás után sem tudnak a gyerekek megszólalni, miközben sokan már felirat nélkül is értik az angol nyelvű filmeket. Az egész egy katasztrófa, csak arra várok, hogy mikor tudom elvinni a gyereket egy nem államiba...

Túlterhelt gyerekek és pedagógusok.
Ezáltal túlterhelt szülők is.
Pedagógusok fizetését meg kellene minimum duplájára emelni. Bőségesen jutalmazni a gyerekek és szülők által elismert pedagógusokat, iskolai dolgozókat.
Az oktatás az alapja egy országnak. Nagyon nem mindegy milyen gyerekeket képzünk. Ők a jövő, ők fogják az országot tovább építeni.

< 8. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!