Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Az döntéshozók hozzá nem értése és/vagy bűnös hanyagsága miatt a gyermekeink számára mára kifejezetten egészségtelen hely lett a magyar iskola!
A túlméretezett tananyag és helytelen pedagógiai módszerek matt gyermekeink rendkívül túlterheltek, fáradtak, folyamatosan szoronganak és különféle instant stressz-oldók után kutatnak - és persze találnak is, egyre többen menekülnek káros függőségekbe! Elvesszük tőlük a gyerekkorukat!
A készség-tárgyak közül különösen a testnevelés kezelése nagyon elkeserítő. Jó volna, ha a jövő generációit végre az egészséges életmód követésére, a rendszeres testmozgás szeretetére nevelnénk, de még mindig követelünk, teljesen feleslegesen osztályozunk, sok gyereket megalázunk és akár életre szóló ellenszenvet generálunk!
A bevezetett „egészséges, reformétkeztetés” annyit jelent, hogy csapnivaló, kifejezetten rossz minőségű alapanyagokból készült ízetlen, ehetetlen ételt kínálnak a gyermekeinknek, amit a pedagógusaink is elutasítanak. Nálunk nincs büfé, de még egy nyamvadt mikrosütő sem! Következmény: a gyermekeim nem jutnak a fejlődő szervezet számára nélkülözhetetlen tartalmas, egészséges, meleg ételhez, és gyakorlatilag éheznek az általános iskolában!
Az épületek műszaki színvonala sok évtizeddel ezelőtti szinten rekedt, még az osztálytermek árnyékolását sem sikerül megoldani, így napos, meleg időben a túlmelegedett tantermekben sokszor kifejezetten egészségtelenek,oktatásra tanulásra alkalmatlanok a körülmények!
Sajnos sorolhatnám napestig.

Hihetetlen elavult az oktatási rendszer, a tananyag, minden részlete!
A tanárok nincsenek megbecsülve, sem anyagilag sem más módon, leterheltek felesleges dolgokkal, idejük sincs oktatni, a "cél " a rendszer elvárásainak való megfelélés a tanítás, életre nevelés helyett - egy katasztrófális rendszerben.
Gyerekek: nem oktatásban vesznek részt, hanem egy embertelen kiképzőtáborban. X év alatt x magyar tanár, y év alatt y matematika tanár...eredmény: alapok? nincsenek, tudás? nulla. Küszködik mindenki ebben a rendszerben. A jövő generációját felesleges anyaggal tömik amiket az életben soha sem fognak használni. Iszonyú leterheltek, nem élik meg a gyerekkorukat, kamaszkorukat, felnőtté válásukat - mert nincs rá lehetőségük az elavult, túlterhelt iskolai rendszerben. Stresszes, kiégett, tudatlan, boldogtalan gyerekeket nevelünk? Családok, emberek, gyermekek, szülők hullnak szét... "Gratulálok " azoknak akik ezért felelősek vagy ez ellen tehetnének!

A Pedagógiai Szakszolgálat újabban már nem írja bele a szakvéleménybe, hogy a gyermeket lássa el a szakszolgálat pszichológusa, fejlesztő- vagy gyógypedagógusa, esetleg az iskola megfelelő szakembere. Ugyanis ha ez javaslatként bekerül a véleménybe, akkor kötelező biztosítani az ellátást, viszont nem állnak rendelkezésre a szakemberek. A szülőnek szóban elmondják, hogy szerintük mire lenne szükség, de nem írják le, mert azt számon kérhetik rajtuk, és tényleg nincs szakember, kilométeres a várólista.

Gyermekem 7. osztályos semmi szabadideje nincs annyira le van terhelve, rengeteg anyag túl nagy elvárás és mindennek semmi értelme. A sok feleslegesen megtanult anyag amire 1 hétre rá már nem emlékezik vissza nem beszélve az életbe nem fogja soha használni. Elhiszem, hogy a tantervben van és le kell adni, de körül kéne nézni a környező országokban ők az életre nevelik őket, ezzel csak megutáltatják a tanulást. Sajnos én nem tudok jót mondani gyermekem iskolájában a tanári karban egy kezemen meg tudom számolni az elhivatott és tanítani akaró pedagógusok számát. Lehet annak tudható be, hogy keveset keresnek és ők is leterheltek, megértem őket is, de kérdezem én mint szülő a gyerekeknek kell meginni ennek a levét, mert sajnos rajtuk csapódik minden sérelem! Az sem állapot, hogy munka után hazamegyünk és a "nem leadott anyago " az internet segítségével youtube-n tanulja meg vagy mi magyarázzuk el ez nem tanítás. És ugyanez mondható el az egyetemi oktatásról is!

A jelenlegi oktatási rendszer szégyen az országra nézve. Túlterheltség a diákság és a pedagógusok oldalán is Sok felesleges adminisztráció, sok felesleges tananyag. Kevés a jól hasznosítható, gyakorlatias tudás (pl. érvelési- és vitatechnikák, konfliktuskezelés). Az érzékenyítés (pl. SNI vagy más eltéréssel rendelkező gyerekek, felnőttek felé), mint olyan, szinte nem is létezik. attól, hogy a szülők egy része otthon mesél erről a gyereknek, nem fog elfogadóbbá válni a társadalom. Már óvodától kezdve hatalmas szükség lenne ilyen jellegű foglalkozásokra. A tananyagra visszatérve: nagyon sok az elmaradás, lemaradás. A tanárhiány miatt van, hogy évente cserélődnek az osztályokban pl. az idegen nyelvi tanárok. Ennek eredményeként nincs érdemi haladás a tananyaggal. Az online oktatás csak még jobban rontotta a helyzetet minden szempontból. Aki eddig is nehezen tanult, az még jobban lemaradt, leszakadt. Ráadásul a szociális készségek is csorbultak vagy ki sem fejlődtek igazán. A gyermekvédelmi rendszert nem is minősíteném érdemben. Amíg az a fontos, hogy anya nő, apa férfi, addig semmi nem fog változni. Szemét, fülét becsukva elnéz a rendszer a bántalmazottak felett. Sok esetben már csak akkor történik valami, ha túl késő és visszafordíthatatlan károk keletkeztek. Az árvaházak, nevelőotthonok működése se a legmegfelelőbb. Kitaszítottként bánnak a gyerekekkel és azt sulykolják beléjük, hogy nem viszik semmire az életben. Rendkívül radikális változásra lenne szükség az oktatás-nevelés-gyermekvédelem területén.
Sajnos azonban addig, amíg se megbecsülés, se élhető fizetés nem jár az ilyen területen dolgozóknak, nem lesz vonzó a pálya. Ha a mostaniak kiégnek vagy nyugdíjba mennek, szinte már nem lesz, aki elvégezze ezt a munkát, hivatást.

Teljes kétségbe esésben vagyok. 25 és 21 évesek a nagylányaim, így a szemem láttára omlott össze az oktatás Magyarországon. A most 11 éves lányomnak nem tudom jó szívvel azt mondani, hogy iskolába járni jó, mert nem jó. Általános iskola 6. osztályba történelmet, irodalmat gimnáziumi tanár tanít. Vázlatot vetít kivetitőn, amit másoljanak be a gyerekek. Magyarázat órán semmi a tanagyaghoz. A technika tanár bácsi olyan öreg, hogy beszélni is alig tud szegény, és a gyerekek szerint büdös a bácsi. Gondolom egyedül él és nem tud gondoskodni a ruhája tisztaságáról. A teljes 5. osztály anyaga elveszett az online oktatás miatt. Korrepetálni hordom a gyereket, mert alapok nélkül, magyarázó oktatás nélkül nem tudjuk megugrani a 6. osztályt. Még mindig az Egri csillagok a kötelező olvasmány, pedig született azóta néhány kortárs író is. Nincs vége annak a sok változásra érett tanagyagnak, amiken most már tényleg változtatni KELL, mert a gyerekeink élete a tét!!!

Sok remek pedagógust sodort mellénk az élet, akik elhivatottak a szakmájuk iránt, de rengeteg a kiégett motiválatlan befásult tanár. Túlterhelt gyerekek, rengeteg óraszám o-dik és aznap még 8-dik óra. Lassan többet tölt a gyerek az iskolában, mint egy felnőtt a munkahelyen. Tanárhiány összevont órák, felszerelés és eszköz hiány olyan szituációkba kényszerítik a szülőt amiről mindenki tudja hogy rossz, de mivel nincs más opció hallgatólagosan tűrni kell......

Szülőként felháborító, hogy a mai gyermek társadalom mennyire kiszolgáltatott helyzetben van. Órási tananyagok, megfeszített munka tempó! A speciális igényű tanulók ,mint egyéni tanrend szerinti tanulók ,mind hátterében vannak szorítva.a pedagógus nem tud ,és nem is kap a lehetőséget az egyéni tanrendes gyermekek munka tempójúkhoz igazodó órát tartani. Kizárólag külön fejlesztő,vagy felzárkóztató óra amit jelenleg az iskola tud biztosítani de a kötelező óra terhére! Ami szintén lemaradást okoz a speciális igényű tanulók számára! Hiányzó pedagógus létszám, fejlesztő tanárok és utazó pedagógus mind a hanyatló oktatási színvonal rovására megy. Ezen szakemberek, pedagógusok szinte mind alulfizett alkalmazott. A gyerekek fele az új NAT szerinti oktatás túlhajszolt gyermekek és pedagógust eredményez, nem színvonalas oktatást! Helyettesítő pedagógus nem megoldás ekkora lètszàmhiányhoz. Hianyzolom a régi rendszerben jól működő Technikai órákat, ahol a gyermekek megismerkedtek a szerszámok használatával, a kétkezi munka fontosságát, az alkotás örömét és sorolhatnám! Vissza terve a speciális igényű tanulókra. Vagy túl jó eredményt kap a Pedagógiai Szakszolgálattól és nem jut be ez által egy pl autizmus specifikus iskolàba mert oda " túl jó "! Járhat így normál tanrend szerinti iskolába, ahol még az igényei szerint nem vagy épphogy hozzájut az őt megillető törvényileg szabályozott fejlesztésekhez, de hozzáteszem az új NAT szerinti követelmények szerint. Persze, hogy kudarcok hada éri ezeket a tanulókat. Hiszen egyik speciális iskolába "túl jó " amíg a normál tanrend szerintiben meg " túl lassú "! Ezek a tanulók és gyermekek kirostàlodnak az Oktatási Intézmények-ből! marad a szülőknek a régi fogalom szerinti magán tanuló ( egyéni munkamenet-) szerinti oktatás vagy pl alapítványi fizetős oktatás ami a jelenlegi helyzetben szinte kifizethetetlen egy pl gyári munkás szülőnek és vagy épp a munkahelyét elvesztő szülőnek aki speciális igényű gyermeket nevel NATszerint

A leterheltség mellett általános, hogy nincsenek fiatalok a pályán. A 35 év alatti kollégákat nagyítóval kell keresni, (Vannak olyan iskolák is ahol még van olyan kolléga aki ismer olyan kollégát aki látott pályakezdőt) jelentős a nyugdíj mellett tanításból élők aránya akik már türelmetlenek nincs vesztenivalójuk "legfeljebb jövőre pihennek ". (De az idő sajnos ellenük dolgozik.) A digitális oktatás az csapni való volt. Az általános iskolában hónapokon keresztül napi 70-80 perc alatt befejeződött a tanítás. Sokszor a kollégák "nem értek rá " mert más dolguk volt. A szülők ezt többször jelezték az intézmény vezetőse felé is. Érdemi előrelépés azonban nem történt. A gyerekek viszont teljesen lemaradtak, a szülőknek kellett leülni a gyereknek magyarázni (Matematika, magyar nyelvtan pl.) A legtöbb helyen ez természetesen nem történt meg. Én szégyelltem magam a kollégák helyett is. Hogyan várható el az áhított megbecsülése a pedagógus szakmának, ha közben a pedagógusok nem pedagógusok, hanem "csak tanárok " azaz letudom az egészet és megyek haza nem érdekel az egész típusú hozzáállással rendelkeznek. Digitális oktatás egy vicc. A tanárok nem akarják nem tudják ki kellett volna dolgozni az anyagokat a gyerekeknek és eljuttatni de ez nagyon kevés helyen történt meg. Olvasd el! Egy csomó gyereknek problémát jelentett a digitális eszközállomány hiánya is. Nincs gép vagy nem annyi. Dönteni kellett a testvérek közül ki használja ma. Oktatásban facebookot használni? Arra bíztatni általános iskolás gyerekeket, hogy csináljatok magatoknak profilt. Ja hogy nem megy? Akkor hamis profilt. A másik oldal is érthető, kevés a fizetés, nincs társadalmi megbecsülés sem. Növekedik az óraterhek mellett az adminisztráció. Ha jól végzed a munkádat akkor heti 50 órát dolgozol vagy még többet. Rengeteg pro és kontra van. Véleményem szerint csak az összeomlás után lesz építkezés. Akkor azonban teljes.

A tananyag túl sok, nem lényegre törő, a tanterv rossz.30 év alatt semmi nem változott, sőt rosszabb lett. Sok az 5 db testnevelés hetente, túl magas az óraszám így. 1 tantárgyból 4 könyv van alsóban, irodalom, nyelvtan es matek tantárgyból is, a tanár azt se tudja melyikhez kapjon, a gyerek alig birja el a táskát. Csak rohannak végig az anyagon, hogy befejezzék, nincs idő gyakorlásra. Az elvárások túl magasak. Szóbeli felelet már nincs is, túl magasak az osztálylétszámok. A tanárok belefásultak, nincs türelmük, sajnos már némelyik a jóindulat, biztatás, dicséret fogalmát sem ismeri. Fusztrációját a gyerekeken vezeti le indokolatlan szigorral. Teljesen felhígult a szakma, kevés az ember, mindenkit felvesznek aki csak jelentkezik. A felvételi rendszer rossz, 1 írásbelin túl sok múlik.

Túlterhelt pedagógusok, nevetségesen alacsony fizetések mellett. Túlterhelt gyerekek, teljesen felesleges mennyiségű lexikai tananyaggal, minimális gyakorlati, életre felkészítő tananyaggal. Hiányzó tartalmas, minőségi kapcsolat pedagógus-szülő- diák között.

Szülőként katasztrofálisnak látom a helyzetet. A gyermekek fejlettségi szintje nincs mérve. Egyként kezelik a fejlett, és a kevésbé fejlett gyermekeket. Sajnos látható, hogy rengeteg a fejlődési rendellenességű gyermek. A szakhatóságokra hónapokat kell várni, és az iskolában nincs lehetőség a tanterv miatt megvárni a elmaradottakat. A tavalyi online oktatás egyelő volt a nullával. Ez minden, csak nem színvonalas oktatás.

A fiúnk magániskolába jár (nem kell tandíjat fizetni, mert ott dologozok) a fizetés csapnivaló, pedig szívemet lelkemet beleteszem. Szeretek tanítani, de hogy egy tesco pénztáros többet keres (akár bűntetett előélettel) mint mi az felháborító!

Nagyobbik fiam szeptember óta ovis. Már ezen rövid idő alatt is látszódnak problémák. Döbbenetes a pedagógushiány, 25 kisgyerekre jut 2 óvónő és egy kisegítő, ha az egyik lebetegszik nincs aki helyettesítsen, na esetleg mindkettő, akkor csoportösszevonás van (50! kisgyermek). Az ovis adatlap része, hogy mely szülő milyen tárgyi eszközzel tudja az ovit segíteni (pl rajzpapír, kréta, fogkrém, wc papír, bármi), gyülölcsöt heti bontásban a szülők visznek. Akik nem voltak bölcsisek ez az elsô közösségi élményük, ahol hulla fáradt sokszor kiégett pedagógusok próbálják őket felkészíteni az iskolára! Minden tiszteletem a pedagógusoké, hogy ilyen feltételek mellett még a pályán vannak!
Amikor én jelentkeztem felsőoktatásba az ismerőseim jó része azért jelölte be a tanári szakot, ha sehova máshova, oda biztios felveszik. Munkám során pedig rengeteg fiatal pedagógussal dolgoztam együt SSC-kben, akik pár hónap tanitás után rájöttek, hogy hónap végére nem marad a fizetésből ennivalóra, így inkább könyvelnek vagy fuvarszerveznek vagy bármi. Pesze akinek van rá lehetősége… Ilyen feltételek mellett csoda, hogy vannak még egyáltalán pedagógusok!

A rendszert két oldalról látom, gyerekeim iskolás korúak, a feleségem pedig pedagógus.
Lehet részletezni a dolgokat, de a fő probléma az alacsony bér. Ez részben anyagi gondokat okoz, ami feszültséget, stresszt hoz. Részben a megbecsültséget tükrözi, ami egy lelki trauma. Ez miatt tanárhiány van, a plusz terhelést a még pályán lévőkkel kell megoldani. A stressz és rossz hangulat elkerülhetetlenül tükröződik a tanárok arcán és lelki állapotán. A gyerekek hosszú éveken át látják, hogy ez egy stresszes pálya, jobb elkerülni. Ez egy ördögi kör amiből mielőbb ki kell törni. A jövő tudásalapú. Ennek a záloga egy erős iskolarendszer.
A gyerekek lelkével, fejlesztésével is foglalkozni kell, az alap probléma a fenti.
Nem minden a pénz - igen, kell az elhivatottság is. De van az a szint a bérekben, amikor már nehéz elhivatottnak lenni, és ezt sajnos elértük.

Középiskolai tanár voltam, most nyáron felmondtam. Nem mentem máshova dolgozni egyelőre, úgy mondtam fel, hogy inkább semmi, mint ezt a munkát folytatni… Három kisgyermek mellett még a fél állás is sok volt, mert heti 20 óra helyett rendszeresen 30-40 órát dolgoztam az előző tanévben, az online oktatás során. Mindezt nettó 116 ezerért… A rekordom a heti 50 óra volt (dolgozatjavítás, feladatlapok készítése, adminisztráció stb.) - még egyszer hangsúlyozom: heti 20 óra helyett… Mindeközben mindenhol azt olvashattam, hallhattam, hogy mi, tanárok, csak a lábunkat lógatjuk, semmihez sem értünk, nem dolgozunk, mégis kapjuk a fizetést stb. Egyre nagyobb stressz volt számomra, hogy a belem kidolgozom, miközben a munkám mennyiségére, minőségére sz…ik mindenki (szülő, diák, kolléga, igazgató, mindenkinek tök mindegy, hogy mit és hogyan csinálsz…), és emiatt a senki által nem becsült munka miatt nem jut elég időm, energiám a gyermekeimre, férjemre, magamra. A változást már most érzem: sokkal türelmesebb vagyok a gyerekekkel, mert nem stresszelek azon, hogy ezer más dolgom lenne még, kipihent vagyok, és teljesen új érzés, hogy a reggeli ébresztő hangja után nem ugrik görcsbe a gyomrom az érzéstől, hogy nem akarok a munkahelyemre menni… Végtelenül kiábrándító, hogy feleslegesen tanultam annyi évet, hogy tanár lehessek, most meg úgy érzem, hogy soha többé! Még néhány gondolat vázlatosan:
- elképesztő és megtaníthatatlan mennyiségű tananyag
- szinte semmi idő nem jut képességfejlesztésre
- az online oktatás alatt még plusz adminisztrációs terheket pakoltak ránk
- az ex főnököm mindent “levert” rajtunk, ami fentről jött, akármilyen baromság és felesleges dolog volt
- a vezetőség semmit nem tett azért, hogy korrekt módon szankcionálni lehessen az online oktatásról való lógást
- az online oktatás során saját pénzből álltam a tablet + pencil költségeit, hogy úgy tudjam javítani a dolgozatokat, mintha papíron adták volna be (a tantárgy jellege szükségessé teszi ezt) stb., stb.

Az iskolában nem készségfejlesztés folyik, hanem a száraz tananyag átadása, persze hogy frusztrált a legtöbb gyerek és tanár. Ennek az oktatásnak nem sok értelme van, ami nem a tanárok hibája. Az egész rendszert kellene megreformálni. Sajnálom az oktatás minden résztvevőjét.

- Túl sok gyermek egy csoporton belül, kevés pedagógus
- A gyermek hátránya is, hogy nem kaphat egyéni figyelmet, vagy csak elenyészőt, hiszen nincs rá kapacitás
- Nevetségesen kevés a bérezés. Nyilván az ember hivatásként csinálja - úgy is csak azok maradtak a pályán-, de azért gondoljunk már bele, hogy ez milyen fájó erkölcsileg is. Egy pályakezdő, vagy egyedülálló pedagógus nem tudja eltartani magát ebből a bérből önálló emberként. Pedig igencsak sokat tett, tanult a diplomáért, arról nem beszélve, hogy a pedagógiai előmeneteli rendszernek köszönhetően még pluszban képeznie is kell magát, és időről időre vizsgáztatják is.
- Nagyon sokan nem tudják milyen szakmai tudás társul pl. egy óvodai foglalkozás mögé, sajnos nincsenek megbecsülve erkölcsileg sem a pedagógusok
- egyre több az elvárás, nő a nyomás
- gyakorlatilag kezd gyerekmegőrzővé válni az óvoda, iskola a képzetlen munkaerő miatt - minden hála, annak aki részt vesz benne, de ne felejtsük el, hogy a pedagógusok kiérdemelték azt a diplomát!
- rendkívül logikátlan döntéseket hoztak az elmúlt években többekközött az iskolaérettség, óvodaérettség, iskolakezdés kapcsán.. És nem is működik jól a rendszer.
- az általános iskolát kezdő gyermekek pedagógusai egyre többször találkoznak a nem önálló gyermekekkel
- igen fájó, hogy a pedagógusok - MINDEN PEDAGÓGUS - ennyire nem számítanak a társadalomban. De nélkülük mihez kezdenének?

A gyermekvédelmet teljesen tönkretették,a jo szakembereket szélnek eresztették. Akkor, amikor sok gyerek csak az intézményben kap csak enni...Akkor, amikor a gyerek nem tud járni óvodába, mert NINCS CIPŐJE!
A pedagógusok kevesen vannak, őket is túlterhelik felesleges--csak otthon van rá idö adminisztrációval.
A legnagyobb gondnak azt látom, hogy egy évtizede nincs szakmai egyeztetés, nincs Oktatási Minisztérium.
A pedagógusok bére nem követi a mindenkori minimálbért. Még hisszan tudnám sorolni, de akkor valószinűleg holnap már be se mennék dolgozni. Egy óvónéni.

Szülő vagyok és általános iskolai tanár, de van gimnáziumi és zenetanár rokonom is. Duplán, sőt triplán is látjuk a rendszer belső gondjait. Túlterheltség minden szinten, a diákoknak is nagyon sok az órájuk. 9-10. évfolyamon napi 7-8 órát is a padban ülnek. A tanárokat mindenhol maximális óraszámra (26, osztályfőnök 24 óra) feltöltik. A kevés fizetés mellé nem kapnak (mert nem fizetki ki) a túlórát, magánórákat pedig már csak a családjukkal tölthető idő rovására tartanak, ha bírnak. A zenetanárok a délelőtti órák elhúzódása miatt csak későn tudnak kezdeni tanítani, és akár este 19:30-20:00-ig is tanítanak (sok közöttük a kisgyermekes anyuka). A zenetanárok nem kapnak sem osztályfőnöki pótlékot (pedig 23-25 növendéke is van egyeseknek, és napló, anyakönyv és bizonyítványírás is a feladatuk). Az pedig felháborító, hogy egy üzletláncban 3 éve dolgozó polcfeltöltőnek 30-40.ezer forinttal több bruttó bére van (+ cafetéria és műszakpótlék, munkaruha), mint egy 20 éve dolgozó Pedagógus II. fokozatba lépett általános iskolai tanárnak (akinek nincs cafetéria, max. osztályfőnöki pótlék).

Az egyik borsodi pedagógus/szülő ezen mondata, sajnos minden betűjében igaz: "A gyermekvédelmi rendszer egyenesen gyalázatos. Mindenki mindent megtehet a gyerekekkel. " A pedagógushiányra hivatkozva semmit sem tesznek a gyerekek jogait nyilvánvalóan sárba tipró tanárral sem, a szülők bármilyen figyelemfelhívása figyelem helyett a szőnyeg alá söprés, elhallgattatás. Nincs válasz a lelki abúzusra, az iskola, a tankerület, az egész rendszer csak időt húzott, ha olyan elkeseredett vagy hogy elhozod a gyermeket, akkor meg már végképp egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe a gyerekek érdekében. Még várják is, hogy menjen el a szülő, gyerek, és megy a "propaganda ", hogy "nincs itt semmi probléma, vagy ha van, a gyerek (?!) meg a szülő a hibás ". Mi elhagytuk ezt az iskolát, szörnyen csalódva, de sokan nyelik a békát mert élethelyzetük, más oda járó gyermekük miatt nem mernek szót emelni, változtatni. Hónapokig tartó folyamat során semmi eredmény - mert a rendszer nem is kényszeríti ki magából a valós válaszokat, egyszerűen nem teszik a dolgukat a gyerekvédelem során a szereplők:(((.

Szakemberhiány, az SNI-s diákok diszkriminálása, szisztematikus kirekesztése folyik. Pedagógusok eszköztelensége, alulmotiváltsága, az oktatás központosításából fakadó közöny jellemzi a közoktatást. A 21. század kihivásaira középkori válaszokat ad a kormány. A szakmabeliek elhallgattatása és ellehetetlenítése zajik. A pedagógusokból majdhogynem közellenséget csinál a gyűlöletkampány, amit ma a hatalom folytat.

Nincs pedagógus, de már dajka sem elég.
A gyerekeket vigyék haza du., mert osszevonások vannak.
Uszasra menetelkor várják a szülők segítségét, mert már dajka sincsen.

A "nemzethy tanrend " nem ok. Egy 10.-es gyereknek 32 órarendi órája van. E mellett még házi feladat megoldás, otthoni tanulás, edzés, különórák (ha éppen kell/szükséges).
Ez azért felnőtteknek is sok.

E mellett másfél év eltelt a covid árnyékában, de nem vette a fáradságot az oktatási vezetés, hogy online módszertani és online tanagyagok fejlesztésére pályázatokat írjanak ki.

A nem beoltottak karanténban tartása, de a tanításuk nem megszervezése online formában elfogadhatatlan. (Mi bevagyunk oltva mindannyian.)

Döbbentem figyelem évek óta, ami az óvodákban, iskolákban történik. Annak ellenére, hogy egyre jobban érezzük a bőrünkön a szakemberhiányt, az irányítási rendszer ahelyett, hogy kedvet csinálna az utánpótlásnak, csak még inkább elveszi azt...A kollégák erejükön felül próbálnak kitartani, amire rámegy az egészségük, így már mindenki helyettesít mindenkit...És bár vészesen fogynak a szakos kollégák, mégis egyre nehezebb megfelelni az újra és újra megváltoztatott és egyre emelkedő szakmai és jogszabályi követelményeknek. Pedig mindannyian azt szeretnénk, ha gyermekeinket nyugodt, kiegyensúlyozott és egészséges pedagógusok nevelnék vidámnak, kreatívnak, életrevalónak és örömmel telinek. Én ilyen iskolát szeretnék :)

Agyon vannak terhelve a gyerekek. Nagyon gyorsan, nagyon nagy mennyiségű anyagot kell tanulniuk.
Alsóban már cipelhetetlenül nehéz az iskolatáska, állandó a rohanás. Sokszor se enni, se inni, se mosdót használni nincs idejük a szünetben sem. Nyílt napokon csak sajnáltuk őket. Gyermekvédelmi szakembereknek a legfontosabb feladat lenne ezzel kezdeni valamit.

Az állandó, folyamatos számonkérési rendszer pedig szörnyű!, Elavult, és nem sok pozitív hatása van a gyermekekre. Sokszor korukhoz képest nagyon maximalista, extrém az elvárás.

Sokszor csalódás az iskola, a tanulás. Sokszor szülőként is teljesen felesleges, hogy ennyi időt beleölünk. Pedig sokszor a család idejét veszi el, mert annyit kell nekik segíteni.
A rendszer nagyon rossz.

Gimnazistaként nagy tervekkel állok az élethez, amit sajnos a mindennapi iskolai élet nem sok szempontbol tud támogatni. A nagyon korai iskolakezdés (7:30) miatt az első órák olyanok, mintha bent sem lennénk. Mindenki fáradt, a tanárok és diákok egyaránt feszültek és senki nem örül annak, hogy itt lehet. Az elképesztő rohanás a tananyaggal azt következteti, hogy maximum egy dolgozat erejéig emlékszünk a megtanultakra, majd miután egyből haladunk tovább szinte mindent elfelejtünk,nincs semminek ideje leülepedni, ami nem támogatja a valós, hosszútávú tudást. Minden nagyon száraz és azok a kamasz éveink, amik arra lennének, hogy felfedezzük magunkat és keresgéljük az utunkat elmegy arra, hogy kora reggeltől délutánig megfáradt arcokat nézünk, és mint a robotok próbáljuk beletömni a fejünkbe a nagy mértékű lexikális tudást, mely nagy része nem szolgálja a javunkat. A művészetek valós megismerése szinte lehetetlen, nem sok lehetőség van az ilyenek tanulására, és ott is sok téma ki van zárva.
Én szerencsésnek mondhatom magam, mivel olyan iskolába járhatok, ahol nagyon sok lelkes tanár van, akiknek célja a tényleges tanítás és nem csak tárgyként kezelnek minket, akiknek le kell adni egy tananyagot, viszont nem ismerek olyan diákot más iskolából aki szintén elmondhatja, hogy mint ember érdeklik a tanáraikat. Természetesen ez nem meglepő, ennyire megbecsületlenként, mint egy tanár én sem hinném, hogy máshogy tudnám csinálni. Elszomorító, hogy azok, akik életek igazgatásával és segítésével törődnek így a háttérbe vannak szorítva, még a megélhetéshez is kevés fizetéssel kell kihúzniuk a mindennapokat, elképesztően leterhelten, sokszor akár több iskolában is tanítva a nagy hiányok miatt.
Szeretném, hogy mi, gyerekek, akik később a felnőttek lesznek és viszik tovább a nemzetünk, emberségünk, ne egy ilyen szörnyű példával kelljen felnőnünk, legyünk mi is figyelembe véve, hisz kicsit máshogy, de ugyanúgy életek dőlnek el az iskolában, mint egy kórházban. Jobbat érdemlünk.

Rendszerszintű váltásra van szükség és összefogásra! 10 év, ped2, innovatív, digitális... Alacsony megbecsültségre példa: 2017-es lakásvásárlásnál még hitelképes (+félállással),2021-ben bekért bérpapírok alapján hitelképtelen vagyok (1 munkahely). Miért? A válasz egyszerű, mert nettó 196.000 Ft-ot keresek pótlékok nélkül. Mindeközben a szakmunkás bérminimum: 200.000 Ft. 2015 januárjától 101.500 forinton rögzítették a ped.béreket és azóta sem emelték a vetítési alapot.
Sajnálom, de kénytelen vagyok elhagyni a pályát.

30 éves tapasztalattal, 3 diplomával a társadalom legkevésbé megbecsült rétegébe tartozom, ami elkeseritő. Sehol, semmilyen ertekünk nincs, a tankeruletvezetők kifejezetten örulnek, ha elhagyjuk a pályát, "mert az öregekkel mindig baj van, mindíg van véleményük! " A változáshoz Szükséges lenne a nagyfokú béremelés, az óraszamok csökkentése, az előmeneteli rendszer eltörlése. A gyerekek részéről a változást a tananyag csökkentésével, a minőségi tananyag, tankönyvek visszahozatalával, az életkori érésüknek megfelelő iskolakezdessel kellene kezdeni. Megszüntetni a kozpontosítást, visszaadni a jogokat a szülőknek és a pedagogusoknak a döntések terén.

Sok órát kell helyettesiteni, bar azt mondjak, minden eszköz adott, pl. Számítógépek, wifi, tabletek, okostáblák, ezt nem lehet általánosítani. Ha vannak lassúak, akadozik a wifi, nem annyira könnyíti a munkankat! A tankönyvek sokkal kevesbé használhatók, a munkafüzettel nem mindig kompatibilis, csak plussz feladat, csak időpocsékolás... az óraszám csokken a követelmény es a megtanitandó anyag nő! Nem haladunk a korral! Fárasszuk magunk es a diákokat! A szülők nagy része nem támogató, nem tartják fontosnak a tanulást. Így nem egyszerű! De meg mindig fontos, szép szakmának tartom igy huszon egynéhány év után is!

44 évesen, 20 év tapasztalat birtokában nem tudok megélni a fizetésemből. Heti 17 órára szerződtem, mert kisgyerekeim vannak, de emellett rendszeresen helyettesítek heti 3-4 (fizetetlen) órát. Így keresek nettó 100 ezer Ft-ot, amely a hónap 10-ig elég.?
Szülőként azt látom, hogy a gyerekek túlterheltek, reggelente 7-8 táskát visz együtt a két gyerek, és ha délutáni elfoglaltságuk van (hogy valami értelmeset is tanuljanak), utána este 7-ig házizhatnak, játszani már nincs idejük. Most kezdődött el az év, de már hulla fáradtak. A pedagógusok egy része pedig minden frusztrációját rajtuk éli ki. Énekből pl. a népdalok szövegét kell másolgatniuk a füzetbe, több oldalnyit egyszerre. Ennek mi értelme vajon?!

Anyaként és pedagógusként egyaránt az a véleményem, hogy az oktatási, nevelési rendszer pocsék. Túlmunka, adminisztrációs terhek, idő és pedagógushiány, fölösleges minősítő eljárások... Sem erkölcsileg, sem anyagilag nem vagyunk megbecsülve. A gyermek pedig elvész a papírkupacok alatt, melyet gyártunk nap mint nap, ahelyett, hogy tényleg minőségi időt tölthetnénk el velük. Nagy szükség van a változásra!

A probléma már a járványhelyzet előtt is fennállt! A járvány következtében alkalmazott intézkedések pedig csak rontottak a helyzeten. Ami látható, érezhető és tapasztalható, hogy a pedagógusok kimerültek, tengernyi felesleges adminisztráció nyomja a válunkat, otthon is órákat körmölünk, hogy minden dokumentum naprakész legyen, mert ha kapunk egy ellenőrzést akkor ajj-aj! Mindemellett túlórapénz nincs, jutalom vajmi kevés vagy nincs, megbecsülés nincs! A fizesetést nem is említem!
Másrészt a szülők nyomják be a gyereket betegen, lázasan, begyógyszerezve (a gyerekek meg ugyebár őszinték), el várják hogy a 26 - 30 fős létszámú csoportban fejlesszük géniusszá a gyereket, figyeljük mennyit iszik, miből mennyit eszik, mennyit volt vécén... De ők meg hazaviszik a gyereket és nyomják a kezébe a tabletet /telefont vagy épp ültetik a tévé elé. TISZTELET A KIVÉTELNEK! Úgy gondolom a pedagógusok megbecsültsege a kormány és a szülők részéről sincs meg! Ha ez nem változik, nem lesznek pedagógusok pár éven belül. Vagyis lesznek, olyanok akikre a saját gyerekemet sem bíznám rá, nemhogy másét! Hát köszi, de akkor inkább magam tanítanám az életre!

Bár nagyon meg vagyok elégedve gyermekem iskolájával, a tanárokkal és tanítókkal, több problémát látok (egyik sem lesz új, számtalanszor elmondták már nálam hozzáértőbbek): (1) nagyon alacsony a társadalmi és anyagi megbecsülése a pedagógusoknak (javaslatom: fordítsuk meg az arányokat, a pedagógusok kapjanak minisztériumi kiemelt fizetéseket, a minisztériumi dolgozók pedig pedagógusi fizetéseket); (2) a pedagógusok kevesen vannak és túlterheltek, hatalmas tisztelet azoknak, akik ilyen körülmények között lelkesen és odafigyelve nevelik gyermekeinket; (3) nincs pedagógiai asszisztens, gyógy- és fejlesztő pedagógus, pszichológus a Pedagógiai Szakszolgálatnál - pedig nemcsak igény lenne rá, de kötelezettség is lenne ezeknek a szakembereknek a biztosítása; (4) nincsenek eszközök a modern oktatáshoz; (5) nincs modern oktatási stratégia - amennyire én ezt szülőként meg tudom ítélni; (6) a digitális oktatás egy vicc volt, hiányzott a módszertan, a tananyag átalakítása, az oktatás és a számonkérés rendjének átalakítása, a pedagógusok képzése a digitális oktatásra és eszközhasználatra - ezeket nem a pedagógusokon kérem számon, hanem az oktatási stratégiáért felelős intézményeken; eszköztelenül nem lehet digitálisan oktatni; (7) a tankönyvekről inkább nem ejtek szót, a többség csapnivaló - de nem vagyok szakember; (8) élmény alapú oktatás bevezetése nem lenne rossz, számomra meglepő volt pl., hogy egy kifejezetten jó iskolában sem kísérleteznek kémia vagy fizikaórán, így nem lehet a diákok érdeklődését felkelteni - és ez megint nem a túlterhelt és eszköztelen pedagógus számlájára írandó hiányosság.

A tanarok leterheltsege miatt nem jut eleg szakmai figyelem es odaadas. A tanarok ki vannak egve..az alapveto feladataikat sem tudjak ellatni...ami a tanitas lenne. A leli odafigyelesrol nem beszelek. A tehetsegek elvesznek. A gyerekem teljesen elvesztette a jövőképèt ebben a vilagban. Nem csoda. O is es en is el vagyunk keseredve. Nem beszelve azaz eddigi online oktatas egy kalap kakit sem ert es igy erettsegi elott ez elkeserito. A szakmai oktatas gyakorlati resze a technikumokban a 3 ev alatt nulla volt. Miert olyanok hozzak a donteseket akiknek fing gőzük mincs semmiről?

"Pedagógus hiány " nincs. Ezért, igazgatónk belső átszervezéssel "oldotta meg ". 3 hét után annyira fáradt vagyok, mint máskor június elején. Minőségi munkát így nem lehet végezni. Cél pusztán a túlélés, sodródás az árral.

Kiöregedik az óvodapedagógus szakma. Környezetemben több óvodapedagógus is más pályát választott, mert a fizetés és a felelősség nem arányos. Iskolában nincs pedagógus, helyettesítenek, nincs lehetőség tehetséggondozásra. Gyesen levő pedagógus vagyok és jómagam is pályát készülök váltani.

A pedagógusok kiégtek, fáradtak, ezért gyorsabban lebetegszenek. Elöregedik és elnőiesedik a pálya. Bizonyos területeken érezni a hiányt,pl informatika, matematika, kémia, biológia és azok az idegen nyelvek, amelyek ritkábbak..pl spanyol. Félnek, mert kevés hatásos fegyelmi eszköz van a gyermekek nevelésére.... Az adminisztrációjuk nem lett kevesebb, sőt, olyan területeken várnak el tőlük profi megoldást egyik napról a másikra, amelyeket addig nem használtak..pl online tanítás.. Se eszköz se tudás nem volt biztosított..az esetek nagy számában...

Lányom Szakgimnáziumba jár 11.-be. Idén már kétszer van egy héten tíz órájuk,egyszer nyolc órájuk. Ez kegyetlenség!! Mégis mit várnak?? Hogy lehet ezt megengedni??? A lányom, de nem csak ő, már kilencedik órán azt sem tudja hol van. A hat ötperces szünetről nem is beszélve. Még szeptember van, de már a harmadik órarendjük van. Így kiégett,idegileg tönkrement fiatalok fognak érettségizni.

Pályakezdő gimnáziumi tanár vagyok. 6 éves egyetemi képzés után, kétszakos mesterdiplomával a kezemben a nettó fizetésem 145 ezer Ft. Pótlékostól 160 ezer.
Mindeközben egy 15 négyzetméteres penészes szuterén lyuk bérlése havi 100 ezernél kezdődik. Ha a rezsit is ki akarom fizetni, étkezésre már csak akkor futja, ha kb. üres tésztán élem le az életem. A szüleim segítenek annyival, hogy minden hónapban küldenek annyi pénz, amiből tudok venni tusfürdőt, sampont, wc-papírt meg buszbérletet. De ha valami váratlan nagy kiadás jönne az életembe, utcára kerülnék, mert a fizetésem megélni sem elég, félrerakni esélyem sincs.

Túlterheltség, pedagógushiány, kevés fizetés, nulla megbecsülés, rengeteg adminisztráció, folyamatos testi, lelki, szellemi kimerültség- ezeket tapasztalom, és élem át.A rengeteg egyéb teher miatt, nem marad idő és energia a gyerekekre. A döntéshozok nem voltak még oktatási intézményben.

Kétcsoportos óvodát vezetek, 30 év munkaviszonyom van. Hiába 12 óra a csoportban töltendő időm, teljes munkaidő alatt gyerekekkel vagyok. Hajnalban, vasárnap vagy itthon végzem az adminisztrációt, amibe lassan belefulladok. Nincs óvónő, de ki is jönne ilyen bérért? Nincs fejlesztő szakember, a BTMN-s gyerekek fejlesztését is rátolták az óvónőkre, hiszen mindenhez értenek. Imádom a munkám, de nem tudom, meddig akarom ezt még így csinálni. Megalázóan alacsony bérért….

Borzasztó alacsony fizetések, nyugdíjból visszahívott tanárok, hiányzó szakos oktatók.
Az iskola teljesen lelakott, szakadozott linóleummal, az udvaron nulla játék, sehol egy okos tábla, vagy tablet.
Katasztrofális.

20 éve tanítok természettudományos tantárgyakat általános iskolában, de eddig még egy munkahelyem sem volt, amelyikben ne 3-4-5 tantárgyat kellett volna tanítanom felsőben osztályfőnökség plusz korrepetálás plusz délutáni tanulószobázás mellett, mert csak így jött ki a kötelező óraszám.Az integrálásnak köszönhetően a fáradtságos munkával megtervezett óráim a kukában végzik az SNI-s, BTM-es, ADHD-s, autista és még sorolhatnám, külön bánásmódot igénylő tanulók miatt, mert azt kívánják tőlem, hogy gyógypedagógus, pszichológus is legyek. Egyre több az agresszivitás gyermek és szülő részéről egyaránt. Elvették a professzionális tankönyveket, helyette alacsony színvonalú ingyenes könyvekből kell tanítani. A kollégák a leterheltségtől és stressztől folyton megbetegednek, állandó a helyettesítés, amiért semmilyen plusz juttatás nem jár. Nincs pénz az iskolákra, állapotuk romlik, a hiperszuper digitális táblákat pedig nincs pénz fenntartani, a filces táblákra megvett filc 2 hétig sem elég, cifra nyomorúság ez, nem lennék gyerek ebben a korban, ilyen iskolákban.

Lehetséges, hogy nem leszek rövid, ennek ellenére belevágok, hátha valaki elolvassa.
- 32 éve a pályán levő pedagógusként tanúja lehettem az otatásirányítás korszakainak, de ez a rombolás, ami 10 éve kezdődött el, soha nem volt tapasztalható. Példaként említem, hogy az "átkos " szocializmus utolsó éveiben is nagyobb volt a tankönyvválaszték, mint most. Ilyen mélységben soha nem avatkoztak bele az oktatásba, mint most.
- A megalázóan alacsony bérek miatt feleségemmel együtt kénytelenek vagyunk másodállást vállalni (így ketten dolgozunk három álláshelyen, mindegyik pedagógiai munka). Én heti 36 órát nyomok le a gyerekek között, és csak ez után jöhet az órákra való felkészülés, dolgozatjavítás, adminisztrálás stb. Lelkifurdalásom van amiatt, hogy a nap végén már nem vagyok képes normálisan felkészülni másnapra (háttéranyagok, szemléltetőanyagok keresése, az óra menetének átgondolása stb.) Gondolkoztam azon is, hogy hétvégén elmegyek valamelyik üzletlánchoz polcot pakolni, de ez már meghaladná az erőmet.
- De még ezt az alacsony fizetést is elviselné az ember, ha adnának mellé valami nyomorult béren kívüli juttatást. Se munkaruha, se cafetéria, se Szép kártya (amire oly büszkén verik a mellüket országunk irányítói)
- Nagy bűn, hogy a pedagógusbéreket az ún. "vetítési alaphoz " igazítják, ammi gyakorlatilag a bérek befagyasztását jelenti 2014 óta.
- De a legnagyobb bűn, amit a mostani országvezetés elkövet: a problémák, hiányosságok letagadása, elkenése, nem létezőnek beállítása. Pontról pontra lehetne cáfolni, amit állítanak, de ez cseppet sem zavarja őket, folyik tovább a hazudozás.

Bár már nyugdíjasként, de az unokáim révén mégis közvetlenül érzem még a ma iskolájának minden fájdalmát.
Az aktualizált tananyag, a modernizált eszközpark csak a szépen megírt jelentésekben szerepel. A mindennapos testnevelés feltételei rosszabbak, mint 50 éve, amikor a tanteremben kellett tornázni. Pocsék minőségű (főként tartalmában) tankönyvek, munkafüzetek kerülnek a padokra. Következetlen, koncepció nélküli NAT-tal küszködik diák és pedagógus. Mérhetetlen tananyag , elvégzése már 0. órával sem lehetséges, ezért a házi feladat lesz nagy mennyiségű - a gyerekek fáradtak, túlterheltek. Nem csoda, hiszen a minisztérium oktatási székében nem pedagógus szakember ül. Tanárhiány. Létszám- emelkedések az osztályokban - 40 éve dolgoztam ekkora létszámú osztályokban.
A pedagógusok szinte már csak a KLIK statisztika éhségének csillapítására van tartva. A jogokat elvették mind a fegyelmezésre, mind a gyerek érdekében kialakított bizalmi légkör kialakítására - az iskolák hangulata lassan egy kaszárnyáéval vetekszik.
Portfólió - 35. évben elvették az addig megszerzett minősítéseket, a 7 évente elvégzett 120 órások ellenére - és vissza a startvonalra.
Megalázó fizetések és nyugdíjak a pedagógusoknak. Az erkölcsi megbecsültségük fogalma kikopott a szótárakból.Tanárhiány, ingyen helyettesítések,és lehetőleg ne legyen adminisztrálva. Sokba kerülne. Túlórák, reggeltől-estig bent, ügyelet, ilyen-olyan feladatok - de ha nincs, akkor csak azért, mert az a munkahelye és ott ücsörögjön x órát. otthon netán még dolgozni is tudna. (Mellőzve a munka minden egyedi jellemzője.)
A szülők egyre többet dolgoznak, kevesebb idő jut a gyerekre - így sem otthon, sem az iskolában nem kap érdemi odafigyelést.
A legnagyobb bűn pedig a gyerek, az iskola gyűlöletkeltésre használása. A lecsúszott, szegény családok megsegítése civil szervezetekre hárul, a sokféle szervezet közt elveszik a probléma a papírok halmazában.
Nem folytatom - de ezt a problémát már nem lehet röviden leírni.

Rég elhagytam a pályát. Feleségem gyermekek mellett, én nem engedhetem meg magamnak azt a megalázó fizetést. Amit pedig azóta csak hallok: folyamatosan növekedő terhek a pedagógusokon munkaidőben, adminisztrációba... Semmiképp nem mennék vissza. Pedig tudom, hogy férfi tanárok még inkább hiányoznak az iskolákból.
Bontjuk az országot...

- A pedagogus palya presztizse, megbecsulese nulla, ebbol kifolyolag az ott dolgozok kollegak hozzaallasa neha nulla, nem csoda, igy miert lenne erdemes szivuket lelkuket beleadni, persze vannak olyanok akik meg igy is beleadjak,
- fizetes szegyenteljesen nulla!!!,
- plusz juttatas nulla!!!,
- az adminisztracio iszonyat mennyisegu, elveszunk benne, a felesleges dolgokban is elveszunk, pont az oktatasra szant ido a legkevesebb,
- tomenytelen a tananyag, kevesebb ido jut ra,
- minden kozpontositva van, ami iszonyat nagy teher mindekinek az iskolaban, hisz ki tudna jobban a helyi problemakat mint az ott dolgozok.

Szakképzésben dolgozom, 40. tanévet kezdtem. Lehet én ide nem ís írhatok, mert a szakképzést átszervezték másik minisztériumhoz, nem vagyunk már tanárok, oktatók lettünk. 40 éve azt hallhatjuk, hogy majd ekkor, meg akkor lesz jobb. Nekem eltelt az életem a várakozásban.
Sok minden között a szakoktatásban szörnyű az állandó változtatás. Két évente változik a tantarv (2016-ban szakgimnázium, 2018-ban újabb verziója, 2020-ban technikum) Állandóan írhatjuk az újabb és újabb helyi tanterveket, szakmai programokat. Az iskolában levő 5 évfolyam rendszeresen 3 különböző program szerint tanul, kapkodhatja a fejét a tanár, hogy most éppen melyiknek megfelelő osztályban van órája. Rengeteg az ezzel kapcsolatos adminisztrációs plusz munka is.
Azt utolsó átgondolt, előkészített változás a Világbanki program volt. Évekig jártunk előtte továbbképzésekre, tananyagok kidolgozására, készültek a tankönyvek, feladatgyűjtemények. Sajnos azóta sem volt átgondolt változás. Közben azokat a tankönyveket már nem lehet megkapni, helyettük újak nincsenek, én vegyészeket tanítok elsősorban, egyetlen szakmai könyv nincs a tankönyvlistán. És ez más ágazatokban is előfordul.
Folyamatosan változtatják a szakmai vizsgák rendszerét is. Mire egy tanuló eléri a technikus évfolyamot, már más a vizsgarendszer, lehet, hogy még a szakma neve is más, mint amire jelentkezett nyolcadikos korában.
A közismereti tankönyvekkel sem jobb a helyzet. Elkezdünk egy tankönyvcsaládot a 9. évfolyamban. a 10-re már nem tudjuk a következő kötetet megrendelni. A rendelhető könyveket évente változtatják.
A szakképzésben állítólag több a pénz. Sajnos ezt nem vesszük észre. Nem tudunk a laborokban fejleszteni, új műszer beszerzése nem lehetséges. Az informatikai háttér is elkeserítő, 10-20 éves számítógépeket, laptopokat használunk órákon.
A bérezés is elkeserítő. Kiszámoltam, hogy 2016 óta bruttó alapbérben 7 millió Ft-tal kevesebbet kaptam, mint ami 2013-as ígéretek szerint járt volna.

A 22-26 óra leterhelés csak elméletben létezik; alapban mindenkit 26 órára járatnak-plusz helyettesítés ingyen. Művészetoktatásban megszüntették az osztályfőnöki pótlékot a főtárgytanárok számára-pedig ugyanazt az adminisztrációt és közösségfejlesztést (minősítéskor számon is kérik), mint a közismeretben oktatók. Ez utóbbi eltüntetésében "közreműködött " az MZMSZ is. A 2014-es minimálbérhez rögzített béralap valójában a bérek befagyasztását jelentette-más szektorban többet lehet keresni. Én ismét a váltáson gondolkozok. A minősítés megalázó. Okleves mesterfokozatú tanárként pitizhettem a pedagógusII. minősítésemért olyan "bizottságban ", ahol 30 órás tanfolyamot végeztek el a minősítők. MA képzésben egy fél évig tanultam a portfólió elméletét (Falus-Kimmel kézikönyv alapján), majd a gyakorlaton gyűjtött dokumentumok alapján kellett portfóliót készítenem. Tudásom nem felszínes-ellentétben a minősítők jelentős részével. Értelmetlennek tartom a továbbképzések jelentős részét: azok alapvetően a képzés szervezőinek, illetve a tankerületeknek jelentenek plusz bevételt, a pedagógusnak pedig nyűg. Eddigi tapasztalataim alapján a közvetített ismeretek nem korszerűek (pl már az alfa-generációt kezdjük tanítani - a továbbképzések még csak a Z-generációnál tartanak a portfólió kézikönyvekkel egyetemben..). Digitális tanításhoz saját magam kellett tananyagot készítenem, önképzéssel illetve saját keresés utáni valós tudást adó tanfolyamon fejlesztettem magam offline-online módszertanból egyaránt. Amúgyis egy agyrém, hogy Mo-n mindenki online órát akar tartani, van ahol percre pontosan kérik, mint a tantermi órát; holott az online óra a digitális tanrend legrosszabb változata. Én ezt valós szakemberektől tanultam - a mostani oktatási rendszerben pedig folyamatos alaptalan kritikát kapok erre is. Az oktatást nem szakmeberek irányítják,hanem gyakorlatilag szakmailag nullák.

A pedagógusok sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülést nem kapnak. Nyomja őket a teljesítménykényszer a szülő, az óvoda /iskola és az oktatási rendszer részéről is. Úgy, hogy még szabad kezük sincs a minőségi oktatás megteremtésére, az egyre több nehezen kezelhető gyerek tanítására.
Ami a megbecsülés mellett szükséges lenne: sokkal kevesebb terhelés mellett, a folyamatos fejlődés biztosása és támogatása számukra is! A gyerekek is változnak, a pedagógusok módszereinek is alkalmazkodni kell ehhez! Enélkül egyre növekvő belső feszültségekkel és fizikai konfliktusokkal, pályaelhagyással kell számolni.

Az óvodapedagógus hiány több probléma forrása. A környező óvodákban évek óta nem tudják megfelelően kezelni a helyzeteket: helyettesítés, tartós beteg kolléganő helyét betölteni. De csak egy egyszerű elbocsájtást sem tudnak kivitelezni évközben. Így többször olyan konfliktushelyzetek alakultak ki az óvónők között, amelyek a gyerekek mindennapjait is hátrányosan érintették.
Arról nem is beszélve, hogy egy minőségi személyzeti cserét sem lehet tervezni.
Az óvódák sokszor így, csak egy szimpla gyerekmegőrzőként funkcionálnak. Még esetleg traumát is okozva a gyerekeknek a nem megfelelő pedagógusok / a napi konfliktusaik miatt.

A mi kis ovinkban a vezető óvónő csoportot is vitt, de alig foglalkozott a gyerekekkel, az adminisztrációs terhei miatt.

Nálam is eljott a pont, hogy kezdem feladni. A gyerekek iránti szeretet tart még jelenleg is a pályán. A pedagógusok nagyon nincsenek megbecsülve! A szülők sokszor tiszteletlenek. Úgy vélem, hogy egyre több és több az adminisztráció, amit általában haza kell vinnünk, a magánéletunk rovasara. A sok határidős munka, tovabbkepzesek hada, Portfólió írás, ellenőrzések, elveszik az időt a gyerekekkel való foglalkozástól, ami szerintem a legfőbb feladatunk lenne. Diplomasok vagyunk, akiket köteleznek Portfólió írásra és védésre, hogy bizonyitsuk mennyire jó pedagógusok vagyunk olyan szakértők előtt, akik talán épp nem is ezen a területen dolgoznak. Megalázónak és felesleges tehernek, 1 év plusz feszültséggel teli időszaknak érzem. Aki nem teljesíti búcsúzhat az állásától. A kollégák túlterheltek, idegesek. A fizetesunkről meg nem is beszélve...

Másodállás, harmadállás, alkalmi munkák, tanfolyamok, magántanítványok, értelmetlen portfóliókészítés, ostoba NAT, kormányzati cinizmus vagy uszítás a pedagógusok ellen, tanári és iskolai autonómia hiánya, sztrájk akadályozása, takarítatlan termek, megszorító tankerület stb. Elegem van!

Pedagógus és szülő is vagyok! Családommal több mint 10 éve albérletben élek és sajnos esélyünk sincs egy saját otthon biztosítására. Pedagógusként naponta kell szembesülnöm azzal, hogy a gyermekek leterheltek. Ugyan volt kezdeményezés a tanórák számának csökkentésére, ez csupán látszat intézkedés. A kötelezően elvárt tananyag nem ad teret az eltérő képességű gyermekek közötti differenciálás. Az integrációs törekvéseket, felzárkóztatást és a tehetséggondozás együtt egy 30 fős osztályban nem lehet megvalósítani. Ha a szülő azt szeretné, hogy gyermeke "versenyképes " tudást kapjon, mellyel majdani jövőjét megalapozhatja, számos különórára kell járnia csemetéjét. A tananyag nem fordít elegendő figyelmet egyik tantárgy esetében sem a gyakorlati tudásra. Anyaként azt látni, hogy egy harmadikos, negyedikes gyermek retteg a következő napi 2-3 dolgozattól elkeserítő. Pedagógusként tudom, hogy ez nem a kolléga hibája, hanem a rendszer alkalmatlansága a gyermekek fejlesztésére. Nincs idő a gyakorlásra, a biztos tudás megszerzésére. Nem lehet egy tanteremben egyszerre 4-5 Btmnes és 2-3 SNIs gyermeket megfelelően fejleszteni,mert csak a kudarcba lesz részük. Tehát igen, a mai közoktatás katasztrófális helyzetben van és én most csak egy nagyon pici részét érintettem. Az az iskola, ahol még kréta sincs, nemhogy projektor nem tud a mai gyerekek számára már kellő ismeretet adni. Az online oktatás idején a rendszer teljes csődje volt megfigyelhető. Minden szülő igyekezett valamilyen eszközt beszerezni, hogy a gyermeke fel tudja venni a kapcsolatot a pedagógussal, de a hátrányos helyzetű településeken élő gyermekek jelentős részének erre esélye sem volt. Megfigyelhető, hogy legalább 1 évnyi tananyagot kellene a gyermekeknek ledarálni, mert megértésre és elmélyítésre esély sincs. Ugyanakkor a Tanfelügyelet pallosa ott lobog minden intézményvezető feje fölött. Nem tudom, hogy mi a célja a kormánynak, meddig akarják lenyúzni a maradék bőrt is a pedagógusokról? Katasztrófa helyzet van!

Tragikus a helyzet, minden oldalról. Az egész rendszer működésképtelen, ki kellene kukázni, úgy, ahogy van és az alapoktól újraépíteni az egészet. Nagyon a spanyolviaszt sem kellene feltalálni, van néhány jól működő rendszer a világban. Ott kezdődne az egész, hogy kőbe kell vésni: egy alsósnak nem lehet több órája heti 20-nál, egy felsősnek 25-nél, egy középiskolásnak pedig heti 30-nál, fakttal, különórákkal, tokkal-vonóval. Ami ebbe belefér és a gyerek boldogulását szolgálja, az megmarad, a többi értelmetlen hülyeséget meg el kell engedni és meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy hol és hogyan jutnak információhoz, ha arra van szükségük. Tanárként pedig azt gondolom, hogy bőven van ezen a pályán is olyan, akit gyerekek közelébe sem lenne szabad engedni. Megoldás? Rém egyszerű: gyerekeket és szülőket megkérdezni (kik is minősítik jelenleg a pedagógusok munkáját azok helyett, akik nap mint nap igénybe veszik a szolgáltatásaikat???), akikre ők "rábólintanak ", az marad, annak a fizetését min. a három-négyszeresére emelni, cserébe a folyamatos minőségi munkát elvárni és be is hajtani, max. heti 18 kötelező óra (és legalább a felére csökkentett adminisztráció) mellett. Mert kb. ennyire lehet normálisan felkészülni, úgy, hogy az tényleg korszerű, minőségi, és a gyerekek számára is élvezetes tanóra legyen. Anyagi és technikai feltételeket biztosítani, ne okozzon például gondot, ha színesben szeretnék egy könyvből kimásolni valamit. Továbbá: fejlesztő pedagógusok, iskolapszichológusok kellenének nagyon MINDEN iskolába (és persze kémiatanár is, jól felszerelt szertárostul)! Végül: ha élhető jövőt akarunk ebben az országban, akkor tolni a pénzt az oktatásba, a fejlesztésre, mert hová a bánatba, ha nem oda???

Kérem szépen, hogy a közoktatásban történt gyalázat bemutatásakor sose felejtsék ki az óvodákat, a pedagógus hiány bemutatásakor az óvodapedagógusok számának drasztikus csökkentését. Nem pedagógusokról és óvónőkről kellene beszélni, hanem mindenkiről, aki 3-18 éves korig a gyerekekkel foglalkozik, vagyis a köznevelési törvény hatáskörébe tartozik.
Véleményem szerint sokkal hangosabban kellene beszélni arról a 2020 -as jogszabályról, amely szerin az óvodában csak a "tanulási időben " 8-12-ig kell felsőfokú végzettségű pedagógusnak a gyerekekkel lenni, a reggeli és délutáni időszakra még az érettségi sem követelmény, gyakorlatilag dajka, de a kertész bácsi is alkalmazható a felügyeletre. Ez közben az óvónőkre ugyanúgy vonatkozik a köznevelési törvény, a tanfelügyelet, a minősítés.
Nem kellene megvárni, amíg tragédiák történnek az óvodákban.
Az óvodai nevelést tartották idáig a köznevelés "utolsó bástyájának " amióta az önkormányzatokhoz kerültek, lassan erodálódnak pedagógiai értékeik.

Fiam tanító gyakornok. A bértábla alapján nettó 138.000, -ft lenne a fizetése, de mivel ez már a kormánynak is égő, ezért mindenféle pótlékokkal kiegészítik 160.000,- ft-ra. Ha az eredeti terveknek megfelelően minimálbérkövető lenne a fizetése, most 190.000,- ft-ot hozna haza.Ha felemelik a minimálbért bruttó 200.000,- Ft-ra, akkor január 1-től 236.000,- Ft-ot hozna haza.
Miért gond ez a szülőnek?
Mert a fiam évfolyamán végzett 64 tanítóból 14-en vannak a pályán. Van, aki nettó 280.000,- Ft-ért internetet szerel, van, aki nettó 300.000,- Ft-ért targoncázik és így tovább.
Kérem a szülőket, álljanak az óvónők, tanítók, tanárok mellé. Az öregek nyugdíjba mennek, fiatalok nem lesznek, és nem lesz, aki az Önök gyermekeit tanítsa.
Pedig fiatalok kellenek, sokan, akik közelebb állnak az Önök gyermekéhez korban is.
Segítsenek, mert a döntéshozók minderre fütyülnek.

A tanárok alulfizetettek és túlterheltek. Még a legelhivatottabb, legtehetségesebb tanítók se tudják úgy végezni a munkájukat, ahogy arra a gyerekeknek szüksége lenne. A tantermek fala omladozik, nincs pénz krétára... mintha háborús helyzet lenne Magyarországon! A törvényhozók igyekeznek úgy alakítani a rendszert, hogy olyan gyerekek nevelődjenek, akik nem képesek önállóan gondolkodni, véleményt formálni. Fölösleges tárgyi tudás sulykolásával, a pedagógusok adminisztratív és helyettesítési feladatainak megnövelésével lehetetlenítik el a minőségi oktató-nevelő munkát, a gyerekek felkészítését a való világra. Ne robotokat neveljünk! Együttérző, együttműködő, vállalkozó kedvű, proglémamegoldó, kunfliktuskezelő, kiegyensúlyozott, BOLDOG emberkéket!

Gyalázatos ez a bèr, èp èsszel megáldott pedagógus nem marad ezen a pályán. Fèrfikènt azt a szègyent èlem meg, hogy a párom 3 èves okj szakápolóival jóval többet keres, mint èn egyetemi vègzettseggèl, gimnáziumi tanárkènt.

Szakemberek hiánya: egyértelmű, hogy kevés a pedagógus a rendszerben. Ezen ne is csodálkozzon senki, se szülő se politikus, hiszen egy 6 évig egyetemen tanuló pedagógus bruttó 219000 forintot (nettó 145000 forintot + 15000 pótlék) visz haza. Harmadik éve egészítik ki a gyakornokok bérét a szakmunkás minimálbérre. Ameddig egy szakember 18 éves korában megkezdheti a munkát és a pénzkeresést, egzisztencia építést, addig egy tanár akkor kezdi meg 6 éves tanulmányait, amely csak pénzügyi ráfordítással jár! Ha 2022-től a szakmunkás minimálbért 20%-al megemelik, akkor már a Pedagógus I. kategóriában 10 éve tanító pedagógus bérét is ki kell egészíteni, mégegyszer, A SZAKMUNKÁS MINIMÁLBÉRRE! Ameddig ez nem változik ne csodálkozzon senki, hogy esik a színvonal! A gyerekek az iskolában kinevetik a tanárokat, ha megtudják mennyit keresnek! Miért nézne fel egy tanárra, hogy mutathat példát egy gyermeknek, ha minimálbért keres, nincs pénze a 120-150 ezer forintos albérlet mellett minőségi ruhára, nincs pénze semmire!? Egy-egy pedagógus kiesése egy egész tantestületet leamortizál, hiszen az összes óráját valakinek meg kell tartania, bármiféle túlóradíj, kompenzáció nélkül, a saját magas óraszáma mellett. Azzal hitegettek az egyetemen, hogy friss lesz a tudásom, 7 évig nem kell továbbképzésekre járnom! De a tankerület ERŐSEN ajánlja... Több továbbképzési kreditem van, mint akinek gyüjtenie kell! A kormányzat, a tankerület semmibe veszi a tanárokat, a kisegítő dolgozókat, a gyerekeket, de amikor valami eredmény mégis megszületik, vagy kap egy néhány százezres felújítást az iskola, akkor kicsődítenek mindenkit egy fotózásra, hogy fejlődik az ország...
Csak remélhetjük, hogy a szülők is észreveszik, hogy baj van, a gyermeke nem úgy fejlődik ahogyan elvárható lenne, mert minden második órán más tanítja a fizikát, kémiát stb. Nyilván a politikusok nem látják, mert a több milliós fizetésből futja a gyereknek magániskolára, de az ország 95%-ának nem. Szóval ideje lenne észbe kapni!

24 gyerekre 1 óvónő, 1 ped.assz. és 1 dadus nagyon kevés. Azt kérik, hogy ne tartsuk föl őket kérdésekkel se reggel, se hazamenetelkor. Családlátogatásra nincs idő.
Az óvodai étkeztetés korszerűtlen: rengetegeg glutén, cukor, minimális zöldség-gyümölcs. A szülők viszik a tisztasági szereket és a gyümölcsöt az oviba. Az ovi egy átalakított iskolában működik, ahol magasak a mosdók, wc-k. Így a napi 1x-i ovis fogmosásra nincs lehetőség.

BTM-es gyerekem semmifele hathatós felzarkóztatwó segitséget nem kapott. Magátanár külön órán tette azt meg sikeresen. Fiam most tanarképzö egyetemre jar. Jó tanár szeretne lenni,ha hagyják elvégezni az egyetemet és a család, gyerekek utáni vágya miatt nem lesz pálya elhagyó ő is.

A tanár, a diák és a szülő sincs megbecsülve. Az iskola már nem az a hely, ahol tanulni és tanitani lehet. Kiégett tanárok, fáradt, agyonhajszolt szülők és magára hagyott gyerekek. És az eredmény láható.... sajnos. Persze tisztelet a kivételnek.

Sajnálatos módon, tanár hiánnyal küzd az általános iskola, melybe gyermekem jár. Ez persze országos probléma is.
A gyerekek túlterheltek, rengeteg a plussz óra az órendükben. Hetedik osztályos gyermekeknek heti 37 órája van. Igaz német nemzetiségi oktatásban részesül, ami azt jelenti,hogy heti 5 db német órájuk van és egy német hon és népismeret. A gond csak az hogy nincs elegendő német nyelvtanár!! A másik óriási probléma,hogy ha ennyi plussz nyelvóra van akkor hetedik osztályban miért nem lehet eltörölni ezeknél az osztályoknál a heti egy éneket, rajzot, hit és erkölcstant????? Miért van 5 tornaóra, hiszen hely sincs és egyébként is sportol a gyerekek nagy többsége egyesületnél. Igen azzal is tisztában vagyok hogy heti 2 testnevelés óra alól felmentés járna csakhogy az összes torna óra reggel van egyet sem raktak be nap végére az órarendbe!!! Jó lenne valami megoldást találni,mert ez nagyon elkeserítő. 12 -13 éves gyerekek akik reggel ok 8.00- délután 15-15.30-ig vannak iskolában, után kell még 4-5 tantárgyból készülni másnapra. Nem tud edzésre járni,mert nem ér oda 15.00-ra, és pihenni sincs ideje.

Egy nagyon jó, képzett, tapasztalt óvónőtől búcsúztunk el év végén. Magán óvodában folytatja munkáját. 2 évvel nyugdíj előtt jól jött neki ez a lehetőség. Hiszen nem mindegy hogy mennyit kap majd nyugdíjas ként, és hogy most mennyiből kell gazdálkodnia.
Sajnos képzett óvónőt nem tudtak felvenni a helyére (hiszen nem nagyon van) így egy nagyon aranyos másodéves hallgatóval próbálják betölteni az űrt.

A 8-os felvételi és a tananyag nincs összhangban. Csak azok képesek gimibe jelentkezni akiket felkíszítenek plusz vállalják azt a heti 4-6 plusz órát ami ezzel jár. Ne feledjük, hogy 8-ban 32-33 órája van a gyereknek, ami mellett ott a házi feladat és felkészítő. Aki ezt a tanrendet összeállította annak semmi köze nincs a gyerekneveléshez de még az oktatáshoz se!

Omlik össze a rendszer. Egyre kevesebb a pedagógus, egyre több az órahelyettesítés, egyre kevesebb a fizetés. (Mellékzönge-A diákok jobb autókkal járnak, mint a tanárok). Rengeteg a tananyag, kevesebb az óraszám. A szakképzéseben már nem is kell pedagógusi végzettség, minek is az. Iskolapszichológus kéthetente jön egyszer. Tankönyvek évenként változnak, az "ingyenes " tankönyv nem ingyenes, mindent vissza kell vinni majd év végén. Egyre silányabb a könyvek minősége is...folytathatnánk a sort.

A pedagógusok túlterheltek. Sok a fölösleges adminisztráció. Kevés a pedagógus, sok a túlóra, amit nem fizetnek meg. Alacsony a bérezés. A fizetésből nem tud félre rakni a pedagógus, de még megélni is alig. Sokszor betegen is bemegy az ember dolgozni, mert nincs aki helyettesítse.

Az iskolának egy nyugdíjas történelem tanárja, egy felsős magyartanárja és egy óraadó természettudományos tanárja van összesen. Ha hiányoznak nincs lehetőség szaktanácsadó helyettesítés. Énektanár nincs. A tanári kar nagy része vagy közvetlen nyugdíj előtt áll, vagy most megy nyugdíjba és vagy visszajön tanítani vagy nem. Már az iskolatitkár is két iskolában kell, hogy elássa a feladatokat, így jóformán elérhetetlen.
Az óvodában az előző tanévben az egyik óvónő helyét a pedagógiai asszisztens töltötte be egész évben óvónő hiány miatt.

Tök jó, hogy ösztöndíjat kapnak a gyerekek a technikumban, de nem a tanárokat kéne jobban megfizetni abból a pénzből? Alig van, aki tanítson. Kevés, ha csak 1-2 tanár van, akit a diák néz is valamire, figyel rá.
Már minden óvodában, iskolában hiány van szakemberből.

Sajnálattal tapasztalom a tanárhiányt. Pl. a 8-as gyermekemet nincs aki fizikára tanítsa, bár októbertől egy nyugdíjas tanárt tudnak majd alkalmazni az iskolánkban. Nem hiszem, hogy ez volna a megoldás, de nincsenek tanárok szóval ez van! Az, hogy nincsenek tanárok viszont nem csoda! Mindenki elvárja tőlük, hogy tanítsák, neveljék a gyerekeket, ugyanakkor nincs eszköz a kezükben, nincsenek lehetőségeik a tananyag helyes kijelölésére és nem adottak a feltételek a minőségi oktatáshoz. (Egy blőd példa: tudok olyan gimnáziumról a térségben ahol 2-3 hétig nincs oktatás a tanév elején mert most újítják fel a mosdókat. Jelenleg 2 db mosdó üzemel az iskolában amire nyilvánvaló nem lehet becsődíteni több száz diákot és a tanári kart. Hát kérdem én mire való a nyári szünet hosszú 2 és fél hónapja? De a fiaim iskolájában is tudok hasonlót. Ott a konténer termeket nem tudták a nyári szünet alatt összeállítani.) A számtalan probléma megoldása mellett a tanárok fizetése gyalázatosan alacsony, nem lehet belőle megélni. Régen tanárnak lenni dicsőség volt, elismert szakma a nép szemében. Tisztelet övezte őket hiszen ők nevelték a jövő nemzedékét. Most bábok egy hozzá nem értő szervezet kezében. Érdekes, hogy nincs szavuk az oktatás kialakításában, az irányában, a módszerében. Mindent kitalálnak helyettük olyanok akik nem is pedagógusok. Hát nem a szakemberre kellene bízni a szakmát? A színvonal az iskolákban már már mérhetetlenül alacsony és egyre csak csökken! A cél a jelek szerint, hogy egy gondolkodni képtelen nemzedéket neveljenek ki. Sajnos ez a törekvés jó úton halad. Én személy szerint sajnálom a mai gyerekeket és a jövőjüket nagyon sötétnek látom és ha az oktatás illetve a tanárok iránti hozzáállás nem változik, igen komoly problémákkal fognak/fogunk küzdeni a közeljövőben.

Azért csatlakozom, mert egy éve elhagytam a pedagógusi pályát. A pályamódosításban elsősorban a túlterheltség és a pedagógus életpálya modellben az előmenetelhez megkövetelt értelmetlen pluszmunka motivált. GYED után vártak vissza a tanári állásomba művészetoktatási intézménybe, de a teljes munkaidős állást nem tartottam összeegyeztethetőnek kisgyerekes anyaként a magánéletemmel. Az volt a tapasztalatom még a gyermekvállalás előtt (7 évet dolgoztam tanárként), hogy ez a munka a végsőkig kihasználta az erőforrásaimat, és azt láttam magam körül, hogy mindenkivel ez történik, aki igényesen áll hozzá a tanításhoz. Ráadásul az alacsony megbecsültség miatt a rekreációs lehetőségei egy tanárnak finoman fogalmazva korlátozottak. Saját erőből nem hogy évente egy nyaralásra, de sportolni, vagy egy-egy drágább kulturális eseményen való részvételre sem mindig futotta.
A gyermekeket ezek a problémák közvetve szintén érintik, elsősorban a tanárok kiégésén keresztül, és egyértelmű színvonalesés tapasztalható a tanárok és a gyermekek felkészültségében is. A tehetséggondozás nagyon alacsony szintű, az óraszámok nem fedezik egy tehetséges gyermek szükségletét, így gyakran áldoztam saját időmből erre. Felzárkóztatás még rosszabb, a művészetoktatásban gyakorlatilag nincs, pedig szükség lenne rá.
A pedagógushiányt magam is tapasztaltam, valahányszor új tanárt kerestünk, vagy akár amikor saját helyettesemet kerestem várandósan (a vezetőség tagjaként ez feladatom volt), hogy bár a művészetoktatásban az állások még némi nehézség árán betölthetők, verseny már csak a legjobb presztízsű iskolákban van, helyettes tanári állásra pedig gyakran egyáltalán nincs jelentkező.
Az oktatás általános problémái a jövőre nézve kisgyermekes szülőként is rendkívül aggasztanak. Meggyőződésem, hogy az oktatás helyzetében jelentős változást csak a munkateher egyidejű csökkentése és az anyagi megbecsültség hosszú távú növelése hozhat, mert ez hozná magával a szakma társadalmi megbecsültségének növekedését.

Fejlesztő pedagógus és pszichológus kevesebb a szükségesnél, és talán alkalmatlan is a túlterhelés miatt. Tanárhiány és használhatatlan tankönyv. Oktatásra alkalmatlanoktól nem tud az iskola megválni. Az iskolának nincs döntése fontos kérdésekben, főleg pénzhiány miatt. Az eszközök folyamatos elavulása.

A pedagógusok megbecsültsége minden téren nagyon alacsony. Módszertani szabadság, autonómia teljes hiánya jellemző. Az egész oktatás felülről vezérelt, szakmaiatlan, sőt olykor dilettáns... Rengeteg felesleges, értelmetlen adminiszrtráció, áthárított, juttatás nélküli helyettesítések terhelik a pedagógusokat. A mindennapi munka értéke elvész, helyette felesleges minősítgetés, mely nem ad reális képet a szakmai munka minőségéről. A központosítás átláthatatlanná tette a rendszert, a korábbi vezetők eszköztelenek lettek, nincsenek döntési helyzetben, pedig az intézmények működösét ők ismerik legjobban. A költségvetés szégyenletesen alacsony, pénzhez jutni esetleg pályázatok útján lehet, ami újabb megterhelést jelent. A bérek minősíthetetlenül alacsonyak, már egy segédmunkás sem dolgozik óránként 1.200-1.500 Ft alatt... A pedagógus mindig is a nemzet napszámosa volt, de legalább erkölcsi megbecsülést kapott, na meg szolgálati lakást, pedagógus "földet ", amin gazdálkodhatott, mert maradt rá ideje.

Veszélyben van az óvoda, a gyermekek felhőtlen gyermekkora. Szakképzetlen, hozzá nem értő emberek kerülnek a gyermekek közelébe. Gyermek megőrzés lesz a legfőbb feladat, sérül a gyermekek játéka, tevékenysége, személyisége.
A most dolgozók túlterheltek, a kiégés veszélye fenyegeti őket! A világhírű magyar óvodai rendszer folyamatosan dől össze, sajnálom a jövő nemzedékét!

Magas óraszámok, a pedagógusok túlterheltsége, feleslegesen sok adminisztráció, kevés értelmes továbbképzési lehetőség. A pedagógus előmeneteli rendszer átgondolatlansága, a rosszul kidolgozott és felesleges ellenőrzési rendszer ( BECS, tanfelügyelet 4-5 évenként kötelező, Ped II. rendszer hülyeség). Szakemberhiány. Az elvileg működő szakszolgálati rendszer, amely a gyerekek vizsgálatát végzi, nem mondja ki a valóban problémás gyerekekről, hogy problémásak, elvileg mindenki "integrálható ". Ha a pedagógusnak mégsem sikerül, ő a hülye és a rossz szakember. A problémás gyerekek valós létszámának "bújtatása ". Első szösszenetre ennyi, de még napestig sorolhatnám. Pl: tankönyvrendszer stb. stb. stb.

Kevés ugyan a pedagógus, de igazán nagy probléma, hogy erre hivatkozva olyan magas létszámokkal indítanak csoportokat, osztályokat, hogy ellehetetlenítik az oktatás, nevelés minőségi végzését, valamint a problémás gyerekek integrálását, ami amúgy is nehéz plusz feladat, amire ritkán biztsítanak továbbképzést, pedig kéne. Eközben csoportokat zárnak be, osztályokat vonnak össze. Nem biztosítanak megfelelő anyagi forrásokat, ezáltal a szükségesnél jóval kevesebb pedagógus, minimális eszközzel kénytelen valamilyen eredményt elérni, miközben a papír munka megsokszorozódott, ellenőrzés ellenőrzés hátan, hogy a portfólió megírására kötelezve lassan a kimerülés határán már nem csak a fiatalok hagyják el a pályát, de az idősebbek is ezen gondolkodnak. Mindezt olyan alacsony fizetésért tesszük, hogy folyamatos megélhetési gondokkal küzdünk, ha nincs egy jól kereső pár mellettünnk. Röviden ennyi.

Problémám:
- Irányítás elvesz minden szabadságot, kreativitást,
- fővárosi gyógypedagógiai intézmény_ EGYMI- ben a 154 álláshelyen 104 pedagógus van, ahol a félállásó vagy óraadó is 1 főnek számít!
- fóvárosi szakszolgálatban 9 gyógypedagógus álláshelyből csak 4 van betöltve.
- Fogyatékkal élő, vagy autizmus spektrumzavart mutató, vagy halmozott sérült tanulóknak nincs elegendő hab-rehab foglalkozásuk megtartva, mert nincs elég szakember!
- 35 éve vagyok a pályán de SOHA egy tabletet, laptopot, mobiltelefon nem kaptam használatra (természetesen leltárba véve a tanker tulajdonában maradna)
- internetemet, munkaruhámat munkaeszközeimet én finanszírozom.
- 5 diplomával, 2 szakvizsgával, Mesterpedagógus minősítéssel a fizetésem katasztrofális ( mind a 3 diplomás fiam dupláját keresi itthon, nem külföldön!)
- úgy látom a képesítés nélküliekkel való ellátásra hajaz a regnáló kormány.

Felesleges szintű adathalmaz a NATban.Nem készségeket fejlesztő alapoktatás. A felvételi rendszer embertelen. Stressz minden szinten. A fenntartó diktál. Félelem uralkodik. Az igazgatók rányomják a tanárhiány miatti munkát a még maradókra. Bérkülönbsegek a közoktatas szintjein.. Megalázó bér. Technikumokban megalázó bánásmód a tanárokkal szemben. A a több bérért mértéktelenül több munkát kötelező végezni. Nincs szabad választás.

Kiégett, orientációt vesztett pedagógusok alkotják a megmaradt tanári gárdák zömét.
Lassan elfogynak az elhivatottságból, sorsfeladatként küzdő pedagógusok és csak a megalkuvók maradnak a rendszert kiszolgálva, szenvedve és a gyerekeket szenvesztve.
Fásultság, "megélhetési bűnözés " jellemzi a mindennapokat.
Kevés a tanár, nincs karbantartó és már takarítót találni is nehéz.
A közeg, melyben gyermekeink élnek, a túlélésről szól, az "ezt a napot valahogy bírjuk ki " állapotban.
Napi rendszerességgel ró a rendszer feladatokat a szülőkre, nem is beszélve az elmaradt karbantartásokról, festésről, iskola felújításokról, mely évtizedek óta rendszeresen a szülőkre hárul.
A KLIKK az az állami szervezet, amely rendszeresen jogszabályok és normák áthágására készteti alattvalóit. Fontosabb megspórolni még pár forintot, mintsem valamilyen elfogadható szinten teljesíteni az állami feladatokat.
Sem az eszközök, sem az ingatlanok, sem a dolgozók nincsenek arra alkalmas állapotban, hogy gyermekeink felelős felügyeletét ellássák, nem beszélve arról, hogy munkájuk eredménye a jövőnk, az ország jövője.
"Magyarország jobban teljesít " és "Soha nem volt ilyen jólét a Kárpát-Medencében " jelszavak és kirakat mögött egy erodált, velejéig romlott rendszerben zajlik gyermekeink bántalmazása, megtörése, alattvalóvá formálása.

Igen, alacsonyak a bérek, rosszak a tankönyvek, hiányoznak szakos tanárok, de legfőképp azt látom problémának, hogy mind a szülők (nagy részéből), mind a gyerekek körében (de leginkább az oktatásirányítók részéről) hiányzik a tisztelet. Hiányzik a bizalom, hiányzik a tudásvágy, hiányzik a figyelem, és az önfegyelem képessége. Közösségben dolgozni csak akkor lehet, ha a fentiek mellett van empátiakészség, és együttműködési hajlam. Ami van, az már maga a borzalom, amit intézményi szinten javítani nem lehetséges. Nem lehetséges oktató munkát folytatni, ha állandóan megzavarja azt a közösségellenesség, az agresszív önzés, a résztvevők semmibe nézése, a romboló akaratérvényesítés. Ott tartunk, hogy az eltévesztett integráció hatásaként, azok szenvednek végig minden órát (nevelőikkel együtt), akik képesek lennének érdeklődésüknek megfelelő képzésben részt venni. Ha? Ha hagynák a fejlesztéstől elgátolt integrált tanulók, illetve az intézményeket agyonterhelő fenntartó szervek szándékában állna a pedagógia, mint szakterület elsőbbségét biztosítani szemben az oktatásban dolgozók agyonterhelésével és végső soron a hivatástudattal bírók kivéreztetésével. Fentiek miatt, hamarosan kezelhetetlenné válnak a problémák, amivel naponta kell megbirkóznunk egészségünk károsításával természetesen, és aki csak teheti elmenekül a pályáról. Mert kibírhatatlanná vált ez a szép hivatás.

Pedagógushiány miatt fiam szegregált intézményében átszervezésre volt szükség, így a súlyosan autista felsős osztály kénytelen volt új terembe és új pedagógusokhoz kerülni. Ennek következtében fiamnak újra komoly viselkedésproblémái lettek...

Gimnáziumba jártam, nagy terveim voltak, szorgalmasan készültem, de tanároktól semmilyen segítséget nem kaptam. Biológiából szerettem volna emelt szintű érettségit tenni, de a tanár nem ismerte a követelményrendszert, szerves kémiához nem is értett, pedig az fontos része a biológia érettséginek. Házi feladataimat másfél hónap alatt javította ki jobbik esetben.

Magyar tanárral szintén nem voltam elégedett. Illetve tanárokkal, mert 5 év alatt 4 különböző tanár készített minket fel érettségire. Egyik sem tanított meg érvelést írni vagy verset elemezni. Az utóbbi magyar tanár pofára osztályozott, hiába tanultál az órájára. És hab a tortán az volt, hogy mi voltunk az első osztály, akiket ez a tanár életében először érettségiztetett. Egy embernek lett ötös a magyar érettségije, többieknek 3 vagy 2. Én nagyon nem voltam elégedett, ezért fellebbeztem és szereztem plusz négy pontot. Egyik osztálytársam követte a példámat, és nála is találtak plusz 3 pontot.

Matematika volt az egyik kedvenc tárgyam és az is lesz mindhalálig. De ahogy a mi iskolánkba tanították ezt a tárgyat, nem csodálom, hogy a többség utálta. Viszont ez nem a tanár hibája, ugyanis ő egy nagyon kedves, de öreg és beteg nő. Sajnos az igazgatót ez nem igazán érdekli és nem engedi nyugdíjba. Egyszerűen siralmas volt a helyzet, fakultációt is ez a beteg tanár vállalta el. Nyilván nem kaptunk minőségi oktatást emiatt, de ez tényleg nem a tanár hibája volt ebben az esetben.

És ezek után szembesültünk a következményekkel: mi évfolyamunkból a legtöbb embert nem vettek fel egyetemre, én is közéjük tartoztam. Egy évet rabolt el ez a “gimnázium” az életünkből. Nem csak időt, de pénzt is. Magántanárhoz jártam biológiából és úgy javítottam emelt érettségin hármasról ötösre. Legviccesebb az, hogy a magántanárom másodéves orvostanhallgató és egy év alatt bepótolta a 2 évnyi tudást.

Egyszerűen szégyen és gyalázat, ami velünk történt.

Idén elment a fiatal ovónénink máshová dolgozni, mert nem bírt a fizetéséből megélni… Ugyan sikerült helyettest találni, máshonnan csábították el, mert ez egyházi, jónevű ovi.
De ha ez így folytatódik, ki fogja a gyerekeinket tanítani? Ki marad így a pályán, ha a fiatalok elhagyják??

Pedagógus hiány, fizetetlen túlórák, felesleges adminisztrációk, leterheltség, használhatatlan, hibás központi tankönyvek, folyamatos ellenőrzések hiteltelen emberektől, megalázóan kevés fizetés, semmi plusz juttatás, a tudatos lejáratás miatti megbecsülés hiánya, a pedagógus képzés lebutítása = kiégett, motiválatlan pedagógus
Nincs matek, kémia, fizika szakos tanár- megoldás: vonjuk össze a természettudományos tantárgyakat, sőt 1-2. évfolyamon ne is tanítsuk! = Összefüggéseket nem látó tágabb környezetét nem ismerő, lebutított gyerek.
Politika és vallás soha nem volt bevihető az iskolába. Ez mind borul! Miért?

Ez egy jó kerület, mégis érzékelhető a tanárhiány. A mi esetünkben az alsó tagozat 4 éve alatt a gyerekek 3-3 különböző tanítóval és napközis tanítóval voltak. A cserék mögött volt pályaelhagyás, alapítványi iskolába távozás és nyugdíjazás is. A két leghosszabban tanító tanár egyike sem volt gyakorlott a korosztállyal (pályakezdő, felső tagozaton tanító). Ebben a korban fontos lett volna a világos útmutató, annak megtanulása, hogy hogyan kell tanulni. Az angol tanárok évente cserélődnek az angol tagozaton, így csak keveset haladnak előre, mindig ismétléssel, a gyerekek szintjének felmérésével megy el az idő. A matematika tagozaton 1 évig nem volt állandó angoltanár. Az iskolában maradt tanárok maximálisan leterheltek, a feladataik kiosztásánál nem a képességük az ellátásra, hanem a kényszer a mérvadó. Az iskola épületére ráférne a felújítás és korszerűsítés, bár kívülről voltak csinosítások.

Egyre több a sérült gyerek, akik visszatartják a tanítót az oktatás folyamatában. A felsőbb évfolyamokon sok a nulladik óra, amitől fáradékonyabbak a tanulók. A tanárokat, tanítókat felesleges adminisztrációval terhelik. A pedagógusoknak nem fizetik ki a helyettesítéseket mint régen. Akik a tananyagot összeállítják, valószínű soha nem tanítottak, mert sok fölösleges dolgot erőltetnek a gyerekekkel.

A gyerekek túlterheltek.A napközi otthon közelező. Hiába vagyok itthon, nem engedik el délután a gyereket haza. A kicsi fiam, tavaly óvodában sem nagyon volt a vírus miatt, most az iskolába 4ig kell lenni, nem engedik haza. Nagyon fáradt, nem tud koncentrálni. A tankönyvek a tanárok szerint rosszak, vagy vetetnek másikat, vagy próbálják a meglévőt alakítgatni. Egyáltalán nem érdekli az iskolát a gyerek miben jó. Leadják amit muszáj és kész. A nagy fiam másodikos. Teljesen új tanárok vannak minden évben, épp akit nyáron sikerül az iskolába csábítani. Nem alakul ki kötődés. Azt mondják mindig a gyerekek rugalmasok. Felháborító.

Nekem a problémám az oktatási rendszerrel van!! 12 éves és 16 éves gyerekeim olyan sok felesleges anyaggal vannak leterhelve, hogy ami fontos lenne időhiány miatt csak bemagolni tudják ami nem maradandó! Több időt tanulnak mint egy felnőtt ember munkaviszonya! Ide-oda ugrálnak a matematikai anyaggal nincs idő rendesen megtanulni mert már a következő héten jön a következő anyag!! A tanárok is le vannak terhelve ütemszerűen adják le a tananyagot és nincs idő a gyengébb tanulók segítésére!! Ami oda vezet, hogy kivizsgálásra küldik a gyereket aki jó esetben heti két órában még plusz járhat felkészítésre!! Mínusz két óra a gyernekkorából a semmire!! Túlterheltség aggódás az életünk a túl magas színtű értelmetlen oktatási rendszer miatt!! Zombiként éljük az életünk folyamatos aggódással az iskola miatt az oktatási rendszer miatt!! Nem csak mi de a tanárok is akik hiába szeretnének a gyerek mellett lenni nem tudnak mert minden döntést kivettek a kezükből!!

A pedagógusok sem tiszteletet, sem anyagi megbecsülést nem kapnak. Egy minimálbérhez közeli fizetés nem elég ahhoz, hogy a pályán tartsa a tanárokat. Az alacsony fizetés mellé semmilyen juttatás nem jár, pl. Cafeteria, Szép-kártya. Egy pedagógus joggal érezheti úgy, hogy róla megfeledkeztek. A fizetés stagnál, eközben az árak egyre emelkednek, vagyis ez a gyenge bér is egyre veszít vásárlóértékéből. Tegyen a kormány ez ellen! Ne csak az orvosok eleve magasabb bérét emelje, hanem a tanárokat is ismerje el, mind erkölcsileg, mind anyagilag. A pedagógusok családja is nagyon nehéz helyzetbe kerül. A gyermekeik taníttatása, főiskolákon, egyetemeken szinte elbírhatatlan anyagi terhet jelent. A bérek rendezését már sokáig nem lehet halogatni. Habár Novák Katalin szerint ennek még nincs itt az ideje, kíváncsi lennék, hogy ő hogyan tudna megélni ilyen kevés pénzből és neki milyen jövőképe lenne ilyen szerény bér birtokában. A gyermekek oktatásának reformjára van szükség. A 21. században alkalmazkodni kell a világban zajló változásokhoz. A reformpedagógiákhoz kell közelíteni. Élményszerűvé kell tenni a tanítást, az állandó dolgozatírások, számonkérések helyett használható tudást kell a diákoknak adni. Vekerdy Tamás szerint az iskola beteggé tesz, károkat okoz. Ezt kellene elkerülni, a szorongás helyett egy felszabadult légkört kell a gyermekek számára teremteni. Egy olyan iskolát, ahol a diákok jól érzik magukat és a tanárok biztatják őket arra, hogy értékesek, és próbálják magukból a legtöbbet kihozni. Egy olyan iskola, amely állandóan azt sugallja, hogy a diák értéktelen és csak a hibákra és a hiányosságra koncentrál, ELFOGADHATATLAN!!!! A kötoktatás nagy reformjára van szükség, bízom benne, hogy ez minél hamarabb bekövetkezhet.

Van olyan frissen Pedagógus I. fokozatba sorolt kolléga, aki most szembesült azzal, hogy a fizetése egy fillérrel sem lesz több a minősítés után, mivel végre elérte a kötelező bérminimumot, így ezután nem kap kompenzációt.
Az oktatási intézmény, ahol dolgozom, kb. 60%- os létszámmal dolgozik, a tankerület rugalmatlan, eszközöket nem kapunk, a helyünk is kevés. Évek óta gyakorlatilag semmilyen fejlesztés nem történik sem a tárgyi feltételek, sem a szakemberellátottság terén, miközben a kihasználtságunk óriási. A pedagógusok, akikkel kapcsolatban állunk, egyre kilátástalanabb helyzetről számolnak be. Fiatal tanárok szinte nincsenek, a fejlesztésre szoruló gyerekek ellátása esetleges az intézményekben. A néhány utazótanár emberfeletti munkával próbálja ellátni a rájuk bízott 5-10 intézmény számtalan gyerekét.
A saját gyerekeim intézményeivel kapcsolatban azt látom, hogy áldott az, akit nem az állam tart fenn. Náluk nagyjából minden feltétel rendelkezésre áll, bár a pedagógushiány valamilyen szinten őket is érinti. A tankerület által fenntartott iskolákban azonban, ha egy pedagógus kiesik (nyugdíjba megy, vagy a kinevezett intézményvezetők szolgalelkűsége vagy kicsinyessége miatt elmegy az iskolából, mert ilyen is van), szinte pótolhatatlan. A tanárok egyre fáradtabbak és kiégettebbek, ide már kevés a hivatástudat és a gyerekek szeretete, ha a létfenntartáshoz szükséges pénzt sem lehet megkeresni, és agyonterhelik őket értelmetlen és felesleges adminisztrációval és teljesíthetetlen elvárásokkal.

Kevés pedagógus, magas osztálylétszám, hiányzó fejlesztők, és álláshelyek is rá. Az állások sincsenek meghirdetve. A bérmaradványok, egyéb pénzek egy része pedig a tankerületnél landolnak, véletlenül sem a hiányzó állást helyettesítőknél.
Eszközöket elvárják, hogy használjunk, de nem adnak rá se pénzt, vagy szerzik be a hiányzó dolgokat, hanem a dolgozók maguknak vegyék meg.

28 éve tanítok, de ennyire rossz még sosem volt a helyzet. 28 fős osztályomba 6 papíros és 2 bukott gyermek jár. ADHD-s, simán hiperaktív, tanulási és magatartászavaros gyerekek tömkelege. A gyógypedagógusok biztosan megértik a helyzet súlyosságát. Tartok tőle, hogy a szülők többsége nem tudja, ez milyen drámai állapotokat jelent. Az osztálytermünk pici, levegőtlen, 8 éve nem volt kifestve, 600 gyerekre jut 1 tornaterem...soroljam még? Hova tűntek a kislétszámú osztályok és miért engedi a Pedagógiai Szakszolgálat, hogy kétszemélyes interakció során is kezelhetetlen gyermek tönkretegye másik 27 társa jövőjét??? Jahh...és a pedagógust is...Menekül a pályáról minden épeszű ember. A legnagyobb áldozatok pedig a gyerekek.

Pályakezdő tanárként ijesztő volt látni, hogy a fizetési papíron megjelenik a "bérminimumra való kiegészítés " sor. Nem jut pénz a minőségi szórakozásra, a kultúrára, csak a lakhatásra több minta fizetésem fele elmegy, és még nem ettem semmit. Nevetséges, hogy 2014 óta változatlanok a pedagógusbérek, nem követve a minimálbéremelést, illetve az inflációt. Borzasztó, hogy annyi adminisztrációs teher van, hogy nem jut idő a minőségi felkészülésre, a magas óraszámok, állandó helyettesítések pedig szintén a leterheltségünket növelik, ami együtt jár azzal, hogy a magas színvonalú órák száma csökkenni fog. A tanári kar a kiöregedés szélén van, ami önmagában nem lenne baj, de új kollégákat alig találni, már nem csak természettudományos vonalon. Elkeserítő az egész. Több volt egyetemi szaktársam már nem tanérként dolgozik, hanem egy nagy multinál, amivel gondolhat a saját jövőjére. Abszolút érthető!

A fizetések elinflálódtak, mióta elszakították a minimálbértől. A pedagógustársadalom elöregedett. Sem a tartalmi (NAT), sem a formai (fenntarttóváltás) nem kérdezik meg a véleményünket. A nemzet napszámosai vagyunk továbbra is! Fogd be a szàd és dolgozzál! Ezt csinálják egy magasan képzett társadalmi csoporttal, akik bőven képesek lennének az önkormányzásra, önirányításra. Visszaélnek azzal, hogy a pedagógusok többsége maximálisan lelkiismeretes,a hivatását, a gyermekeket, szülőket, a nemzetet szolgáló morális honfi.

Adófizető szülőként miért kell vagyonokat fizetnem a gyerekeim tanévkezdéséhez? (Megveszem a Mozaikos könyveket a szülőtársakkal, hogy legyen miből tanulnia a gyereknek, és miből tanítania a gyerekemet oktató tanító kollégának. ) Amit, persze pedagógus bérből állok.
Apropó, a fizetésem… Miért érzem magam szakvizsgázott pedagógusként egy senkinek? Nem a jövő generációját vagyunk hivatottak oktatni, nevelni, gondolkodásra tanítani? A gyerek befektetés a jövőbe. Csak akkor lehetséges, ha minőségi munkát végezhetünk, megújulásra való képességgel, fejlődésre törekvő igénnyel. Eddig is szívvel- lélekkel tettem a dolgom. De én is pénzből élek… Nem vágyom sztárgázsira, csak szeretnék az elvégzett munkám arányában tisztességes fizetést, juttatást kapni. Hogy ne kelljen azon rágódnom a hónap közepén, hogy két könyv megvásárlását megengedhetem-e még magamnak, be tudom- e még emellett fizetni a gyerekek étkezését? Vagy túl sokra vágyom?!

Legyen alkalmassági teszt, ki való a pályára, és ki nem. Túl sok ellenséges véleménnyel találkozom. Tegyük a szívünkre a kezünket, van benne igazság….
De amíg nem emeljük a színvonalat, hagyjuk, hogy egy jobb megélhetésért kiváló pedagógusok pályát módosítsanak, a fiataloknak nem tesszük vonzóvá a szakmát, a kiégett kollégákat nem hagyjuk időben, méltó módon nyugdíjazni, addig nem látok sok reményt a változásra.

Gyermekvédelem….
Van mit tanulnunk…
Rendszer- abúzus van….
Méltatlan munkabeosztás, méltatlan fizetés, cserébe maximális lojalitást, önfeláldozást, felelősségvállalást várnak.
Hatalmas a fluktuáció, hiányoznak a szakemberek, csak tűzoltás van az ésszerű megelőzés helyett.
Racionalizációt követel azonnal!

A gyerekek jelentik a jövőt! Miért nem készítjük fel, fejlesztjük őket? Nem gazdaságosabb egészséges adófizető polgárokat nevelni, mint később beteg, lecsúszott embereket “eltartani”?

Nincs elég pedagógus, a betöltetlen álláshelyeket folyamatos helyettesítéssel oldják meg, ami az esetek többségében nem szakszerű. Nyugdíjas kollégákat hívnak vissza, akiknek se mentális, se fizikális állapotuk nem érdemli ezt meg - nemhiába nyugdíjasok.
Míg a közeli egyházi fenntartású intézményben mentálhigiénés és pszichológia szakemberek is segítik a tanulók és a pedagógusok munkáját, addig ezt itt egy kolléga látja el, pedig jóval nagyobb az intézmény, így leterheltebb a pszichológus.
A logopédus is csak sakkozik az időpontokkal és egyszerre kénytelen több gyermekkel foglalkozni.
Az szükséges eszközöket csak hónapokkal később kapja kézhez az iskola, pedig egy műszaki hiba kiszámíthatatlan, viszont a csere igencsak fontos. Pl. tanári laptop, tantermi hangfal vagy projektor.
Az épület erősen renoválásra, korszerűsítésre szorul.

Mint pedagógus, egyre inkább tapasztalom a hiányt. Kevés a jó pedagógus, a jó szakember. Logopédus, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, tanító, szaktanár, stb.
Szülőként azt látom, hogy nehéz bejutni logopédiai ellátásra, fejlesztésekre, stb.
Egyre több a papíros, a problémás gyerek. Nekik szakembereket lenne szükségük, de kevés a hely, várólista van. Pedig egy gyereknek, akiről kiderül, hogy fejlesztésre van szüksége, az lenne az ideális, ha szinte rögtön megkaphatják azt.

Azt tapasztalom, mint szülő, hogy az általános iskolában gyakran cserélődnek a pedagógusok.Az új NAT szerinti tananyag elég furcsa. Pl.: Történelemből ötödikben kimaradt az őskor. Most hatodikban a kiegyezéssel ér véget a tananyag. Mit tanulnak majd a következő 2 évben?
Nincs biológia, földrajz külön. Gondolom azért, mert nincs elég pedagógus. Óvodában 4 év alatt egy óvónő volt fix. A másik pozíciót 5 óvónő töltötte be 4 év alatt. Leterheltek a pedagógusok. Ismerek olyan pedagógust, aki imádja az alsós tanítványait, imád tanitani. Mégis azon gondolkodik, hogy pálya elhagyó lesz, mert ellehetetlenítik őt. A sok fentről jövő plusz feladat, adminisztráció. A nevetségesen alacsony fizetés... Bajok vannak...
Nekem, mint szülőnek harcot kell vívnom, hogy az éppen 5 éves gyerekem maradhasson jövőre még ovis. Úgy, hogy az óvónők szerint is maradnia kellene. Nonszensz, hogy úgy döntenek a gyerekekről, mintha egy hitel kérelem lenne.

< 9. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!