Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek, nagyon kevés a szakember. Egyéni fejlesztésre a nagy gyermeklétszám miatt kevés lehetőség van. Rengeteg a túlmunka ( ingyen), a felesleges adminisztráció. Erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya.

Kevés a tanár. Rossz tankönyveket kell használni, emiatt a tanár (szerencsére) többoldalnyi tananyagot diktál a gyerekeknek, ebből kell készülniük.
Nagy a túlterheltség, sok órájuk van, kevés szabadidő.

Véleményem szerint a legnagyobb és legégetőbb probléma az alacsony fizetés. Én hétvégénként és néhány délutánon egy étteremben dolgozom, hiszen amikor az óvodai fizetésemből próbáltam megélni, akkor a hónap utolsó hetében már egyáltalán nem volt semennyi pénzem. Ami azt jelenti, hogy szó szerint éheztem, nem tudtam se ételt, se tisztálkodási szereket, se semmit vásárolni. Amikor elkezdtem egyetemre járni, meg sem fordult az a fejemben, hogy éhezni fogok. Az ebből adódó depresszió rettenetes volt. Mióta két munkahelyem van, azóta jobban érzem magam, de elképesztően fáradt vagyok. Szeretném, ha több időm lenne önfejlesztésre és pihenésre, hiszen pályakezdő vagyok, még sokat kellene tanulnom. Nyilván gondoltam rá, hogy teljes állásban átmegyek az étterembe, több, mint dupla annyi fizetésért betanított felszolgálónak. De nem megy, mert vagyok annyira szentimentális, hogy a pedagógiai munkában találok egy olyan fentebb stílt, értelmet és jelentőséget, amit az éttermi munka nem ad meg. Ettől függetlenül nem tudom meddig lehet ezt így csinálni.

Túlterhelt minden óvodapedagógus. A fiatalok elhelyezkednének a fővárosban, de olyan kevés a fizetésük, hogy nem tudják kifizetni a magas albérleti díjakat. Semmivel nincsenek motiválva, sőt, ha olyan kitartó, hogy mégis a pályán marad,akkor bedobják őket a mélyvízbe, mert nincs aki mentorálja őket. A magas követelmények ugyanúgy rájuk is vonatkoznak,mondván,oldják meg. Emellett "csak " gyakornokok, 2 éven belül minősűlniük kell,ami szintén rengeteg energiát elvesz,nem beszélve a 7 évenkénti 120 órás továbbképzésekről. És emellett még nem csinált semmit a csoportban. Nekem 7 "papíros " gyerekem van, 2 autista, 4 BTMN-es, 1 értelmi fogyatékos, egy 28 fős csoportban. Sajnos az egészséges gyerekek fejlesztésére nagyon kevés idő jut, még egy pedasz.segítsége mellett is. És 37 év munkaviszony után köteleznének a minősítésre, hogy bizonyítsam be,hogy alkalmas vagyok 60 évesen a pályára! Nevetséges! Ezért el fognak bocsájtani a munkahelyemről és felvesznek képesítés nélkül bárkit. Az biztosan alkalmas lesz. Szomorú ez a helyzet a hazai óvodákban!

Elkeserítő, hogy a GYED lejárta után nem fogok tudni a szakmámban (óvodapedagógus) elhelyezkedni, mert három saját gyerek mellett nem tudom vállalni ilyen kevés fizetésért azt a mérhetetlenül sok felelősséget, munkát és terhet, amit ez a hivatás megkövetel.

Eddig pedagógusként is tapasztaltam a szakma összeroppanásának kezdetét, most már szülőként is rettenetes, amit látok. Alulfizetés, gyűlöletkeltés, lekezelés. Ráadásul ezt azokkal teszik meg, akikre a legnagyobb kincseinket bízzuk. Elmaradott oktatás, túlterhelés, szorongás.
Bárcsak egy fejlettebb gondolkodású országban taníthatnék! Bárcsak rá merhetném bízni a gyermekeim, tiszta nyugodtsággal, a hazai oktatási rendszerre!

Megvárom a tanév végét, mert nem hagyom cserben a diákjaim, de a következő tanévet már nem tanítóként folytatom! Megszakad a szívem, mert ez a hivatásom, de a hivatástudat nem elég, hiszen a boltban, illetve a szolgáltatásokért nekem is fizetni kell.
Elég volt a nyomorgásból! Abból, hogy minden hónapban számolni kell mennyi marad, miután mindent kifizettem... bevallom semmi nem marad. Nem dohányzom, nem iszom alkoholt, nincs káros szenvedélyem, ettől függetlenül nincs pénzem új ruhára, műkörömre, szempillára, fodrászra, kozmetikusra, a hobbimra stb... Közben pedig elvárás, hogy tipp-topp legyen a pedagógus... Kérdem én miből és mindezt mikor valósítsa meg?! Hiszen nem elég a kritikán aluli fizetés, a rengeteg helyettesítés mellett, alig van idő pihenésre, regenerálódásra.
A tankönyvek minőségére és a többi logikátlan „csodára”, amit ránk sóznak inkább már nem is térek ki…
Kitartást kívánok minden pályán maradó kollégának és minden szülőnek, akinek most iskolás a gyermeke!

Kezdő tanárként küzdök a megélhetésért, hogy ki tudjam fizetni a bérleti díjat, a számlákat, a napi ételt, stb. Hónap végén csak kaparom a fejemet. Ez nem lenne probléma, ha nem annyit dolgoznék, amennyit. Na kérem, nem az órarendi óráimat kell nézni, hanem mellette azt, hogy mennyit kell ezekre készülni, dolgozatokat összeállítani, javítani;tanórán kívüli programokat szervezni, stb. Egy átlagos napon általában 18:00-20:00 között végzek az aznapi teendőimmel (csak az iskolaiakkal), és még utána kéne foglalkoznom a többivel. Ha helyettesíteni kell valamelyik kollégát, azt ingyen és mosolyogva teszem, mert meg kell tennem. Ha megkérdezi tőlem valaki, miért vagyok tanár, nem tudom már megmondani. Bizonyára a kritikán aluli és egyenesen megalázó minősítési rendszer miatt.
Idegörlő ez a pálya, és nem csak a fent említettek miatt. Szeretnék egy olyan tanítási napot megérni, amikor nem kell egy gyereket sem fegyelmezni (mert kritikus és elkeserítő a viselkedése sok csemetének), vagy hogy ne támadjon le néhány szülő azért, mert egyest kapott a gyereke arra a tananyagra, amiből egy betűt nem tudott kinyögni...
Persze mindig tisztelet a kivételnek, akik vannak szép számmal, csak nem elegen.
A legtisztábban talán úgy tudom érzékeltetni azt, hogy milyen a helyzet, hogy nem tudom felhőtlen boldogsággal kijelenti, hogy pedagógus vagyok, mert nem bírom a néhol szánakozó, néhol egyéb negatív kifejezésekkel teli reakciók látványát. Szeretek tanítani, ezért remélem, hogy miharabb változni fog a helyzet, különben biztosan pályát fogok váltani.

Jelenleg hallgató vagyok az ELTE-SEK-en, de jelenlegi munkahelyem igazgatója felkért, hogy vigyem a matekot és fizikát 6.-8.-ig. Óraadói állást kaptam, heti 14 órával és most kb. annyit keresek, mint a teljes állású feleségem, aki szintén ugyanitt pedagógus. Ha végzek a tanulmányaimmal, kb felére fog csökkenni a bevételünk, mert megszűnnek a különböző ösztöndíjak, amiket a tanumanyom alatt kapok. És akkor még nincs saját házunk, az autónk fenntartási költsége hatalmas, és előbb-utóbb gyereket kéne vállalni. Ilyen anyagi háttérrel ez nagyon nehezen menne, akárhogyan számolok. Ezért fogok egyből más állás után nézni, amint letanítottam azt a kötelező 5-6 évet, amit a Klebelsberg Központ kirótt rám egy ösztöndíj miatt. (amiből maximum a kollégiumot lehetne fizetni) #magyarorszagjobbanteljesít #énistapasztalniakarom

Rengeteg tananyag amit egyik napról a másikra szinte lehetetlen megtanulni. Egyre több mindent kell tanulni lényegesen kevesebb idő alatt. Van hogy 2 témakört veszünk másnap belőle számon kérés amit persze az osztály felé nem ért, természetesen javítási lehetőség nincs. Haza érünk 6-7-8 óra bentlét után mintha nem is iskolába hanem egy kínzó kamrában lettünk volna. A napi sport szinte a néha néhai tesiórákat leszámítva semmi. Rendes edzésre/zenére sem lehet már elmenni annyi a tanulni való. Inkább legyen több év és normálisan tanuljuk meg az anyagot közbe legyen időnk arra amit mi szeretnénk, mint hogy elfelejtsük azt a gyermekkort mint amiről a szüleink beszélnek.

A mai oktatási rendszert elavult és nem gyerekbarát. A finn oktatási rendszer bevezetése kellene. Nem ingyenes igénytelen tankönyv és lexikális tudás kell, hanem az életre nevelés, sociális mentális nevelés is fontos. Nem csak a magolást kell értékelni az csak egy része az ember agyi tevékenységének. Állami iskolák is annyi pént kapjanak, mint a vallási intézmények. Sokkal kevesebb, házi felesleges dolgozat. A német, osztrák iskolákba is tanítanak, de ott felesleges házi és dolgozat alig van a magyar rendszerhez képest. Nyáron állandó felügyelet a dolgozó szülök gyerekeinek szakkörök formájában.

Nincs érzékenyítés, emiatt nagyok a feszültségek gyerekek, családjaik és pedagógusok között. Ilyen nehezített közegben nehezebb a fejlesztő munka.

30nm²-es csoporszobára a mi településünkön 29-32 gyerek jut. Plusz óvónő és dadus. Érdemi munkát így hogy lehet végezni? Torna foglalkozást rossz idő esetén lehetetlen.

Sajnos egyre több a problémás gyermek, akik mellé a szakszerű ellátás érdekében minimum 2 óvónő, de jobb lenne ha plusz egy pedagógiai asszisztens is társulna. A jelenlegi helyzetben a 3 pedagógus helyett mindössze 1 óvodapedagógus jut, akinek az összes többi 24-28 gyermekre is oda kell figyelnie és szakmailag a lehető legjobban ellátnia, fejlesztenie. Ez az állapot ebben a formában tarthatatlan… mind a gyermekek, mind a pedagógus számára. A türelem pedig szintén véges, hiszen ilyen mértékű kapacitása senkinek sincs, pláne ennyi anyagi megbecsülésért.

Szülőként és gyógypedagógiai asszisztensként úgy látom, hogy nem vagy nagyon kevés státusz írnak ki a segítőknek, mert egy jól képzett segítő nagyban megkönnyíti a pedagógus, óvódapedagógus munkáját. Sajnos a a pedagógushiány lassan olyan katasztrófális méreteket kezd ölteni, hogy a gyermekeink oktatása, tanítása veszélyben van.Vagy esetleg egy lebutított generáció a cél akik nem gondolkodnak, csak robotként cselekednek?

A pedagógushiány miatt túlterheltek az óvónők. A túlórákat továbbra sem fizetik ki, emiatt és az akacsony bérek miatt a fiatalok nem maradnak a pályán. Nehezíti a helyzetet az is, hogy magas létszámúak a csoportok, több sajátos nevelési igényű gyermekkel. Ilyen esetben plusz pótlékot kellene fizetni, mert sokkal nagyobb a felelősség és fárasztóbb a munka, mint ahol kevés gyermekkel foglalkoznak.

Korszerűtlen tananyag, korszerűtlen tanárképzés, siralmas iskolai felszereltség. A középiskolai felvételi rendszer igazságtalan, embertelen. Ősidőkből visszamaradt tananyag, felesleges,embertelen, gyerekellenes, a tudásvágyat,kíváncsiságot,aktív tudásszerzést lebénító, önálló gondolkodásra nem késztető módszerek, mert "haladni kell az anyaggal ". Ami még jó, az azért jó,mert a pedagógusok többsége igyekszik a legjobbat kihozni a gyerekekből és saját magából. Kérdés, meddig lesznek még elhivatott pedagógusok...

Amellett, hogy a pedagógusok nincsenek megfizetve, a legnagyobb probléma a gyerekek túlterhelése. Napi 7-8-9 óra, állandó, napi szintű dolgozatírásokkal. Ez olyan mértékben leterheli őket, hogy sportolásra, zenetanulásra már alig van erejük, pedig az egészséges test, és a lélek igen fontos! Nincs lehetőségük a pihenésre, és nem tudják megélni az igazi gyermekkor szépségeit!

Sok érintett úgy érzi, hogy rengeteg az alkalmatlan pedagógus, ezért aztán nem is érdemlünk béremelést.
Nekem is van olyan kollégám, akit normális körülmények közt gyerekek közelébe se engednék. De nem rúghatjuk ki, mert senkit nem találunk a helyére, viszont ha ő se lenne, az óráit a többieknek kellene ellátniuk, és így a normális tanárok szakadnának bele a munkába - majdnem ingyér. A dilemma: maradjon az alkalmatlan, és romboljon tovább, vagy ki vele, és akkor előbb-utóbb (inkább előbb) a normálisak is elmennek, és jöhetnek helyettük a képzetlenek (ha ugyan jönnek).
Melyik jobb (illetve kevésbé rossz) a gyerekeknek?
Szóval azért is kellene a megélhetést biztosító bér, hogy a meg nem felelő tanerőket kiselejtezhessük.

A gyerekek nagyon túl terheltek!
A pedagógus hiány miatt pedig kevés idő marad egy egy gyerekre, a követelmény viszont magas, és a szülőnek kell vele megbirkóznia itthon, hogy tanítsa a gyereket!
Persze mindezt 9 iskolába töltött óra után! Mikor legyen a gyerek gyerek?

Riasztó állapotok uralkodnak az ágazatban. Mindent elborírt a rengeteg adminisztráció, amit az íróasztalnak gyártunk. A gyerekekre alig jut idő. A terhek egyre növekednek, tapintható a feszültség. 2 ember munkáját végzem 5.éve, semmi megbecsülésért. Kilátás sincs arra, hogy emberibbé váljon a helyzet. Elhagyom a pályát.

Túl sok adminisztráció, pályázat, folyamatos bizonyítás, hogy jól csináljuk a munkánkat. Plusz órákat töltünk bent, hogy mindent megadhassunk a gyermekeknek. Túlórát nem fizetik, 2014-s bértáblához igazítva kapjuk a bérünket. Pedagógus I. fokozatba léptem lassan egy éve, nem kevés munka volt, míg elértem, és a Gyakornok 100 Ft-tal kevesebbet keres mint én. Egyáltalán nem vagyunk megbecsülve, korosztályomból lassan senki nem lesz a pályán és ez az elszomorító.

Óvodapedagógus vagyok lassan egy éve viszem egyedül a csoportot a pedagógiai aszisztens gyesről jön vissza a szabadságát tölti. Túlórázunk felváltva, betegek nem lehetünk. Óvodapedagógust nem tudunk felveni mert nincs jelentkező. Fáradtak vagyunk és csalódottak mert ez senkit nem érdekel. A fizetésünkről nem is beszélve.

Kedvenc óvónőnk elhagyja az ovit. Kezdő bér siralmas, 25-en vannak egy csoportban. Pedagógus hiány miatt hol dadus, pedasszistens helyettesít, hol összevont csoportok vannak.
Szomorú

Rendszer központúvá vált körülöttünk minden. Döntéshozói szintén senkit nem érdekel, hány ember látja el a feladatokat, miközben a "rendszer " újabb és újabb határidős feladatokkal bombázza az intézményeket. Ha csak a ránk bízott gyerekekkel foglalkozhatnánk, az is embert próbáló, ha úgy, hogy folyamatosan pedagógus hiánnyal küzdünk. Jelenleg ott tartunk, hogy a pedagógusoknak elfogy az energiája. Nincs pihenőidejük, lassan nem lesz magánéletük, és mindezt úgy csinálják, hogy legfeljebb néhány szülő, és a gyermekek öröme a köszönet. Van az a pillanat, amikor nincs már mit odaadjon az ember, mert elfogott a nap 24 órája, mert fáradt, és a fáradtságban elég a lelkesedés, mert a családnak meg kellene élni valamiből, amire nem elég a pedagógus fizetés. Közben meg ott a választott hivatás, a nagy szerelem...

Tul vannak terhelve az óvonök napi szinten 1 ovonő van 23 gyermekkel+ 1 pedaszisztens. Elfáradtak es a szülök is fáradtak mint fizikailag mint lelkileg. Én mint szülő tapasztalom hogy sok embertársam lealacsonyitó stlusban beszélnek azzal az emberrel aki napi 8-10 órát is vigyáz a gyermekkére.

Országszerte nagy a pedagógushiány, hiszen nem becsülik meg a pedagógusokat, óvodapedagógusokat sem. Kevés a fizetés, minimálbér alatt keresünk. Rengeteg az adminisztráció, így kevesebb idő jut a gyermekek fejlesztésére. Ráadásként sok az SNI-s és BTMN-es gyermekek száma, akikkel sokkal többet kell foglalkozni. Jobbik esetbe van fejlesztó vagy gyógypedagógus, aki fejleszti a gyerekeket, rosszabbik esetbe az óvodapedagógusnak kell ezt is megoldani, egyénileg fejlesztenie. Véleményem szerint több ingyenes továbbképzésre lenne szükség, hogy a pedagógusok felkészültebbek lehessenek szakmailag. Amennyiben nem változtatnak az oktatásban, még rosszabb lesz a helyzet !

Kevés a lelkiismeretes ,gyerek központú óvónő.
A gyerekek átformálása már oviba elkezdődik,hogy az iskolában minél "kevesebb " gond legyen velük. Csak az a jó gyerek aki csendben játszik, szépen rajzol, megül az asztalnál, nem kérdez csak válaszol. Ha nem így tesz akkor jön a jelentés a fogadó órán (=az óvónő mossa kezeit, köszöni szépen) ez a gyerek menthetetlen, kezelhetetlen , soha nem fog iskolába járni... A gyerekem nem illik a rendszerbe... hát nagyon sajnálom,de nem is fog! Ilyen áron nem! Sem az óvóda, sem az iskola nem tanítja meg igazán azt ami kéne a nagy betűs élethez.
Vonzóbbá kéne tenni az óvónői , dadus, tanár állást és jobban meg kéne fizetni őket. Illetve nem papíron pipálgatni melyik gyerek mit tud és mit nem , hanem megismerni a gyerek jellemét és a szülővel együtt karöltve azokból a tulajdonságokból kihozni a legeslegjobbat!!!

Méltánytalan a bérezés!A pedagógusok erkölcsi megbecsülése is jelentősen csökkent az évek alatt. Túlterheltek vagyunk a rengeteg adminisztrációval. Ha ezt az időt a gyerekekre fordíthatnánk, akkor egy fokkal könnyebb lenne az élet.
A gyerekek közt töltött óraszámok (óvoda) nagymértékű túlterheltséget eredményez. Óraszámcsökkentés lenne szükséges.
A nemzet napszámosai, valóban mi vagyunk.

Pedagógiai korlátokat érzünk! Tizenhat fő felett a csoport tömeggé válik és ezáltal sem érzelmi, sem értelmi fejlődésüket nem ideálisan támogató közegbe kerülnek a gyerekek. Fontosnak érezzük ezen tapasztalatok megosztását, mert a gyerekekért tenni akaró pedagógusként olyan eredményeket szeretnénk elérni, amelyekre büszkék lehetünk. Ezzel szemben a napi nevelőmunkánkat úgy éljük meg, hogy sokszor tehetetlenül állunk, és még beszélni sem szabad – nem illik – erről.
Reggel hét órától tíz óráig egyedül kell gondoskodnom, nevelnem, fejlesztenem, problémákat megoldanom 25 gyerek körül és között. Nagyon nagy felelősség és intenzív agyi munkát kíván mindez, a fizikális részt nem is említem. Sok a problémás gyerek a dajkai segítség minimális. Két csoportra egy dajka jut azonos időben. Váltótárs hiánya esetén (betegség) iszonyatos a terhelés, de még a mellett is. Folyamatosan érzem, hogy nem bírom ezt és nem lehet szeretem, de akarom csinálni,, el vagyunk lehetetlenítve és senkit, még a vezetőmet sem érdeklik a problémák.
Naponta sok a szervezési feladatunk: a csoportszobában, hogy elférjen a sok gyerek, pénzek beszedése, a fejlesztő foglalkozásokra járó gyerekek körül sok a tennivaló. Egyidőben kell két helyen – csoportszobában és öltözőben - lévő gyerekeket irányítanunk, felügyelnünk és segítséget nyújtanunk, amikor például gyógytestnevelés van és öltözik a csoport fele. Annyira sok a tevőleges és a dokumentációs munka, hogy ezt már nem lehet szeretni. Keressük a sokféle problémára a megoldásokat, de a fennálló feltételrendszerben nem találjuk.

Nem is tudom hol kezdjem...mi a nehezebb, mi az elszomorítóbb!?
Megbecsülésünk szinte semmi a társadalom részéről, tisztelet a kivételnek. Szinte mindenhonnan csak a nyomás nehezedik ránk, elvárás, elvárás hatán: portfólió, tanfelügyelet, belső ellenőrzések, önellenőrzés, papírmunka, irreális szülői igények. A rendszer kiszipolyoz minket és mindezt a bizonyos béka testrészek alatt lévő bérért. Sokat hangoztatott a pedagógus béremelés, jól hangzik persze, de nézzük már meg, hogy a szorzónk a 2009-es minimálbér. Tisztelet minden dajkának és köszönet a munkájukért, de több fizetést kapnak, mint a kezdő pedagógus. A felelősség pedig a pedagógusé, ahogy a nevelés, a oktatás is. A szívünk, a gyerekek tartanak minket a pályán, de sajnos egy idő után ez kevés. A kormány szerint nincs pedagógushiány. De VAN, csak betömik a lyukakat, ilyen és olyan intézkedésekkel: képesítés nélküli "pedagógusokkal ", délutáni felügyelet dajkákkal és még sorolhatnánk.

Felháborítónak tartom, hogy elbocsátanak pedagógusokat mert nem veszik fel az oltást!!!! Többek között a kisfiam már megmaradt egyetlen egy óvónőjét is aki a legjobb óvónő!!!! Szívből sajnálja mindenki!!! Ezt nem szabadna megtenni!!

A pedagógusokat fel kellene készíteni a folyamatosan változó "gyerekanyag " kezelésére. Amíg ez nem valósul meg folyamatos képzésekkel pl. life coachok bevonásával, addig hamar túlterheltnek és kiégettek lesznek.
A tanterveknek ráadásul nincs egy szép ívűk, össze vissza ugrálnak a témák között. És nincs idő begyakorolni a tanultakat. Pl. Matek
A magyar irodalom és a történelem tanulás nem kapcsolódik szorosan! Pedig ez alap lehetne!
Minden olyan tantárgyhoz, amihez lehet, a havi 1 tanulmányi kirándulást iktatnék be, ami azon a héten a heti 5 testnevelest is kiválthaná: kisebbeknek múzeumba, csodák palotájába, állatkertbe, középiskolába, mint a kutatók éjszakáján, 5. osztály felett pl. valamelyik egyetemre, gyárba.

Sokkal több szabadságot lehetne adni a tanároknak! Kell a szabad tankönyv választás joga!

Még hallgató vagyok.Idővel a pedagógusi pályát terveztem, de valószínű, hogy ez nem fog bekövetkezni. A fizetés borzalmasan alacsony, ha nincs a hátad mögött 20-30 év tapasztat, de kérdem 1 diplomával amiért megdolgoztunk a kezdő fizetésünknek 180 000-nak kell lennie? A gyárban kapnak annyit a raktárosok. Tudom sokat dolgoznak és ők is megérdemelnék a nagyobb bérezést, de ha csak Németországot is nézem a fizetés a miénk 5x öse és a munka fele annyi sincs mint itt. A megbecsülésről már szót se ejtek. Kiröhögnek hogy pedagógus lesz az ember? Se megbecsülés se fizetés. Az elvárások meg hatalmasak mind a tanárok mind az óvodapedagógusok felé. Amellett hogy mindig bizanyítanunk kell a rátermettségünket a minősítésnél,ami folyamatos önfejlesztést igényel.

A pedagógus hiány miatt tagozatosnak indult osztályok veszítik el a plusz óráikat. A kényszerű csoport összevonások miatt, nem tudunk mindenkinek gépet biztosítani informatika órán.
Ehhez képest online kívánják a kompetencia mérést elvégeztetni.
A magas óraszámok miatt a szünetek rövidek, nem elég a mosdóra menethez, és vagy a másik épületbe való átéréshez.
A gyerkek létszámához mérik a szükséges tanár létszámot, mikor 30-40% küzd valamilyen tanulási nehézséggel.

Egyre kevesebb az óvodapedagógus, köszönhetően annak, hogy a pálya nem nyújt igazi perspektívát. Rendkívül alacsonyak, megalázóak a bérek, az ingyen túlóra, helyettesítés rendszeres, folyamatos és természetesnek van tekintve. Rengeteg a felesleges adminisztráció, amit, ha nem akarunk a gyerekek idejéből elvenni, akkor otthon, hétvégén kell megcsinálni. Ehhez jönnek még a minősítő eljárások, amit szintén megalázónak érzek közel 40 pályán töltött év után. Ettől nem leszek jobb pedagógus, ellenben sokkal leterheltebb igen. Pluszban ott van a tanfelügyelet. Mindez a gyerekektől, a saját családtól veszi el az időt.
A gyerekek, akikért tulajdonképpen vannak az intézmények, lassan elvesznek a rendszerben, mert a rendeletek alkotóinak fontosabb, hogy mi van leírva, mint az, hogy mit van idő a gyakorlatban megvalósítani.

Azt látom, hogy az oktatásból hiányzik a gyerek. Határidők vannak, kötelező tananyagok vannak, de nincs érzelmi intelligencia fejlesztés, nincs önismeret, nincs közös munka. Rutinból mennek a napok, ahol egyáltalán nem az a fontos, hogy minden óra élmény legyen, hogy a gyermekek felfedezzék egymásban a különlegeset, a szépet, az egyedit, hogy barátságokat kössenek emberi kapcsolatokat "tanuljanak ". Helyette "letudják " a napi kötelezőt cseppet sem örömmel.

Sokszor nem is az épületek rossz állapotát, a felszerelések, infrasturktúra hiányát érzem problémának, hanem azt, hogy a gyermekek elvesznek a tömegben, mert nincs elég szakember, aki vigyáz, figyel rájuk.

A másik fő problémát abban látom, hogy a pályán dolgozó szakemberek életéből hiányzik az egyéni motiváció, az egyéni célkitűzés, a fejlődés iránti vágy és ha lenne is, nem tudnak új módszerekhez, tudáshoz jutni, hiszen számukra nincsenek megfizethető tréningek, fejlesztések - ami mind-mind a versenyszférában sokszor adott. Nem kezeli senki a burn out problémáját, pedig keményen jelen van, és nem tudnak kihez fordulni akkor sem, ha úgy érzik nem bírják tovább.

Magam is tanárként is végeztem, imádok tanítani de a mai rendszerben nem. A központilag irányított elméleti tananyag egy rémálom a pedagógusnak és a gyereknek is. Gyakorlati oktatás nincs. Sok felesleges tárgyat tanulnak a gyerekeim még akkor is ha már fakultációt választottak. A pedagógusok belefásultak ebbe a rendszerbe, eszközok nincsenek, hacsak a szülők által fenntartott alapítvány nem finanszíroz. Mi szerencsések vagyunk mert jómodú szülők gyermekei járnak az iskolába. De mi van egy kevésbé fejlett kis településen? A fiam nagyszerű pedagógus lenne, de inkább közgazdásznak állt, azt mondta ilyen társadalmi megbecsülés mellett inkább nem. Nem anyagi, társadalmi. És ez így megy még sok más fiatalnál. Maximálisan megértem őket. Itt a fejekben kell rendet tenni, nem lehet Rákosi elvtárs országát visszahozni. Tegyük színessé az oktatást, helyezzük vissza az önkormányzatok felügyelete alá, és a pedagógusoknak adjunk több szabadságot, anyagi és erkölcsi megbecsülést. Másként nem fog menni!

Mi nagyon elégedettek vagyunk az óvodával és az (1db) óvónőnkkel, mert Ő a szabadidejét és minden erejét a gyerekek fejlődésére fordít. De egyedül van. Vegyes csoport 8 éves nagy gyerekeknek is aludni KELL, mert nincs aki foglalkozzunk velük, pedig lehetne akkor iskola előkészítő.
Ha rendesebben megfizetnék a pedagógusokat, nem csak az elhivatottak maradnának és teljesítenének. Befizetett adómból inkább ezt támogassák, mint a “focit”

Az Európa szerte példátlanul alacsony fizetésünk, az egyre növekvő szülők általi nem megbecsülés és a napi szintű stressz, ami az egyre nehezebben kezelhető gyerekekkel jár az oka annak, hogy a fiatalok és az idősebb kollégák is egyaránt pályaelhagyáson gondolkoznak. A törvény által előírt integrálás miatt, évről évre egyre több olyan gyermek érkezik az óvodákba, akiknek gyógypedagógusra, vagy legalábbis csoportonként egy pedagógiai asszisztensre lenne szükségünk. A mostani vírushelyzetben pedig folyamatosan romlik az eddig kialakított jó szülő-óvónő kapcsolat, amikor vírusos tünetekkel hazaküldjük a gyereket. Ránk haragszanak, amiért a közösség és a saját magunk egészségét védjük. Éveken belül hatalmas problémák lesznek, ha ezen az úton haladunk több óvoda is be fogja zárni kapuit emberhiány miatt…

Gyermekem mellett nincs képzett szakember. Így csak teng-leng az oviban. Nincs kapacitásuk ennyi gyerekre. Nem tehetnek róla, a rendszer borzalmas.

Sajnálatos módon egyre kevesebb az igazi, "nagybetűs " pedagógus, mert a jelenlegi oktatási rendszerünk minden eszközt, támogatást és megbecsültséget elvett már tőlünk. Ezek a gyermekszerető-gyermekcentrikus tanítók a mennyiségi oktatásban tisztán látják, hogy funkcionális analfabéták nevelését célozta meg a kormány, mondván, a gyártósori munkára és a kormány támogatására nem kellenek gondolkodni tudó emberek.. Így, vagyunk még páran, akik nem adtuk fel nevelési elvünket és továbbra is tanulóink egyéni sajátosságait próbáljuk fejleszteni. De meddig?!

A munkahelyemen, már negyedéves hallgatókat vesznek fel, mert egyszerűen nincs végzett gyógypedagógus. Szeptemberben 13 üres gyógypedagógus álláshellyel indult el a tanév. Mindezt Budapest egyik legnagyobb, legnevesebb EGYMI-jében, ami közfeladatokat lát el.
Emellett mást se csináltunk, csak a bürokratikus labirintusban próbáltunk eligazodni és lavírozni.
A saját gyerekeimet már megpróbáltam kimenekíteni az állami oktatásból, de ez csak ideig óráig megoldás.

A pedagógusok túlterheltek, rengeteg adminisztrációs feladatnak kell megfelelniük. A pedagógushiány egyre több köznevelési intézményt érint a régióban, ahol élek. Vannak iskolák, ahol hónapok, évek óta nem tudják biztosítani a szakos ellátottságot.

A rengeteg adminisztráció, a kifizetetlen túlórák, a családra jutó kevés idő egyre jobban arra a döntésre sarkall, hogy más pályát kell választani. Elhagyni azt a munkakört, amit sok évig teljes odaadással végeztem.

A jelenlegi óvodánkban 9 szakember hiányzik. Van csoport ahol nincs óvónő csak pedagógiai asszisztens. Mindent megtesznek amit lehet. Egyre elkeserítőbb a helyzet! A fiatalok elmennek csak az idősebbek vannak akik nemsokára nyugdíjba mennek.

Felháborító, hogy az egyházi oktatást látványosan az állami elé helyezik, így a katolikus hitet nem aktívan gyakorlók alapból hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.
Az oktatási rendszer elavult, a mai világ teljesen más kompetenciákat kíván, mint 30-50 évvel ezelőtt.
Nem elég, hogy alkalmazottként tömjük a pénzt az államkasszába, a magán egészségügyi ellátás mellett már kénytelenek vagyunk az általános iskolát is magánúton megoldani. Noha 2 alkalmazotti fizetésből egyáltalán nem könnyű az alapítványi iskola finanszírozása, de a gyerekeink jövője a legfontosabb. Hálás vagyok, hogy egyáltalán van ilyen intézmény a lakóhelyünkhöz közel.
A színvonalas oktatás nem luxus, hanem minden gyerek számára elérhető minimum kellene, hogy legyen!

Intézményünkben az átlagéletkor az országos átlaghoz képest viszonylag alacsony, kb. 48 év. Sok fiatal kollégánk van. Közülük azonban rövidesen elmegy egy, egy másik lombikprogramos és veszélyeztetett terhesként a jövő héttől nem fog dolgozni.Ezen a héten 3 továbbtanuló (másod diplomájukat szerzik- tanulnak, de olyat, amit nem feltétlenül fognak használni, a vezetőség küldte őket, mert jól mutat, ha a szakos ellátottságot nézzük), 3 beteg, 1 versenyre kísérő kolléga és 2 egyéb okok miatt távol lévő helyettesítését kellett megoldanunk. Nagyjából minden nap mindenki 1-2 órát helyettesített. Sok esetben adott tantárgyhoz (angol, fizika) nem értő szaktanárok. Több fiatal kolléga adott ma hangot elkeseredésének, hiszen a bérük nagyon kevés, az iskolában gyerekekkel töltött ideje mindenkinek kb. 28-30 óra. Napi levelező kapcsolatot tartunk a szülőkkel, gyermeklelkeket ápolunk, a szünetekben vagy akár tanórákon deviáns magatartású gyerekeket fékezünk meg (a rendőr gumibottal jár, mi meg 60 kilósan próbálunk közbeavatkozni, amikor a válogatott trágárságokat üvöltő kamasz éppen megruházni igyekszik valakit). Az utóbbi két hétben három, az egész iskolát érintő szabadidős programsorozatot szerveztünk és bonyolítottunk le. Az előzetes munkákon kívül ez azokon a napokon 8-16-ig tartó konkrét elfoglaltságot jelentett. Folyamatosan csipog a telefonunk, amelyen még este is jönnek a pályázatok, az aktuális információk, pedagógiai jellemzések írására való felkérések a vezetőségtől, szülői kérések vagy éppen egy -egy probléma orvoslása miatt keressük mi pedagógusok egymást messengeren. Mégsem csak a sok munka és a méltatlanul alacsony bér az, amivel 32 év után mélységesen fel vagyok háborodva (hobbimként élem meg a tanítást, a gyermeklelkek megmentését- hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozom), hanem az, hogy a helyettesítésekért nem jár fizetség. A túlmunka esetleges fizetésével kapcsolatos törvények úgy vannak kitalálva, hogy ne kelljen fizetni.

1. Oktatásirányítás: 11. éve nincs oktatási minisztere Magyarországnak, az oktatás teljes folyamata mára minisztériumi logikák alapján széttagolt, a kisgyermekkori nevelés két államtitkársághoz tartozik, önkormányzati fenntartásban, a közoktatás, a szakképzés és felsőoktatás két tárcánál van. Így mind az érdekérvényesítés, mind a szakmai munka széttöredezett, ami látszik a minőségen (romlik).
2. Iskolavezetés és központosítás: az oktatási intézmények vezetése a szakmai irányítás helyett az állami intézményeknél adminisztratív szereplőkhöz került (Tankerületek), ami további nagymértékű minőségromlást okoz.
3. Nemzeti Alaptanterv: a nemzeti alaptantervet a legjobb szakembereknek kellene készíteni, és azt társadalmi, szakmai, politikai konszenzussal kellene elfogadni, és hosszútávra tervezni finomhangolással. A korszerű tartalomhoz korszerű módszertant kell tenni.
4. Mindenkinek jó iskolát: evidenciának tűnik, de itthon már nagyon kevés a nagyon jó iskola és kevés a jó iskola. A nemzetközi méréseken is eredményes országokban ez nem így van.
5. A fentiek (korszerű tartalom, korszerű módszertan, jó iskola) kulcsa a megbecsült, jól felkészült pedagógus. Itthon a pedagógus lenézett, alulfizetett, kihasznált és felkészültsége valójában a saját igényességének kérdése. Ebből sosem lesz jó iskola.

7.-es vagyok és gyógytesis ami+3 óra nekem egy héten így van nekem hetente 36 órám. 1-szer van 6 órám,2-szer 7 és 2-szer 8. rengeteget kell tanulni és pihenni is kéne. Ha azt nézzük hogy egy átlagos felnőtt napontak kb.8 órát dolgozik én pedig annyit ha nem többet vagyok iskolában + a tanulás stb. Szerintem ez nagyon igazságtalan velünk szemben,a legtöbb szülő pedig azt hangoztatja hogy élvezzük ki a gyerekkort mikor nem is tudunk gyerekek lenni.

A tanárok túlterheltek, sokan a kiégés szélére sodródtak. A gyerekeket felesleges terhelésnek kell kitennünk a kiszabott irdatlan mennyiségű lexikális tudas átadása miatt. Közben pedig elsikkad a tudas megszerzésének öröme. Csak a gyerekszeretet tartja még a tanárokat a pályán, hiszen az adminisztrációs terhek is megnövekedtek.

A tanárhiány sajnos azt eredményezi, hogy az Intézmények foggal körömmel ragaszkodnak azokhoz a pedagógusokhoz is, akik alkalmatlanok. A pedagógus béremelés az első lépés. Viszont fontos lenne hogy a gyerekek és a szülők értékeljék a pedagógusok azévi munkáját, és annak fényében év végi jutalmat kapjanak. Így a jó tanárok megkapnák a megérdemelt jutalmat. A másik fontos dolog a gyógypedagógusok és gyógyped asszisztens hiánya. Miközben kb.50 sni-s gyerekre 1 gyógyped asszisztens jut, az Intézmény őt ülteti be a titkárnő betegsége esetén a titkárságra. Akkor hogyan is van az a fontossági sorrend? Intézmény, pedagógusok és a legvégén a diákok?

Véleményem szerint a "kevesebb több ". A gyerekek gondolkodni tudó felnőttekké váljanak majd, akik a tudásukat át tudják helyezni a gyakorlatba a valós életre. a pedagógusok a gyerekeket tanítsák, ne a tananyaggal kelljen száguldozni. Azok a pedagógusok tanítsanak , akik nemcsak tanárok, hanem a gyerekek irányába elfogadó emberek is. Az iskolák infrastruktúrája lehetővé tenné, hogy az iskolák valóban tudjanak differenciálni, kis létszámban tanítani. A pedagógus társadalom tele van értékes tanítókkal, tanárokkal, akik nem tudnak "érvényesülni ", nem tudnak úgy tanítani, amitől az iskola a legjobb hely lehetne a gyerekek számára. Nekem fontos, hogy a gyerek-pedagógus-szülő kerek legyen. Szerintem ezt a poroszos tanítási stílust és iskolarendszert már rég meg kellett volna szüntetni. Nem alkalmas, és soha nem is volt oktatásra. Fokozatosan, de gyökeresen át kell alakítani az oktatást, mert ha nem indul meg, akkor 10-20-50 év múlva is ugyanott? , inkább lejjebb leszünk, lesznek a gyerekeink. A megoldást, azoknak a szakembereknek kell kidolgozniuk, akik tapasztalatokkal, tudással, és szeretettel a szívükben döntenek a gyerekek életéről. Sok sikert kívánok!!!!

Mindenki túlterhelt és alulfizetett... a legfontosabb, legképzettebb és legelkötelezettebb pedagógusok ellehetetlenítése és elüldözése zajlik. Ez borzasztó a gyerekeknek, a szülőknek, az egész országnak.

A BMPSZ tagintézményében dolgozom gyógypedagógusként. Saját bőrömön tapasztalom a súlyos problémákat. Gyógypedagógus, pszichológus, logopédus szakemberhiány, méltatlan körülmények, súlyos eszközhiány, hosszú várólisták, a többségi pedagógusok között még mindig nagyon sokan megbélyegzik a btmn-es és az sni-s tanulókat az integráló iskolák osztályaiban, és sokuk még csak nem is segiti őket, hiába írjuk bele a szakvéleménybe a javaslatainkat, a gyermekek jogait, lehetőségeit, kedvezményeket számukra. Ha előadást szervezünk számukra, érdektelenek, el sem jönnek (tisztelet a kivételnek), pedig kevesen vannak tisztában a munkánkkal és az ő, ezzel kapcsolatos teendőikkel.

A legsúlyosabbnak a pedagógusok alulfizetettségét tartom és a tisztelet, erkölcsi megbecsülés hiányát! Nagyon súlyosnak tartom, hogy fontos szakmai döntésekben is a szülő dönt. Óriási probléma(és hol volt a szakma???),hogy az értelmi retardációval, küzdő gyerekeket beintegrálták, megszüntették a kis létszámú,fejlesztő osztályokat a szegregáció nevében! Így pont azok a gyerekek sérültek a legjobban, akiken segíteni akartak. Mindkét fél tanuláshoz való joga sérült.Mindig a sérült gyerekekről kell statisztika, odafigyelés, és a tehetséges, hol van?Csak beszélünk a tehetséggondozásról, de eszközök,tárgyi és személyi feltételek nélkül év tizedek óta, csak le van írva,tenni vajmi keveset lehet.A központosítás katasztrófa, az általános,ALAPKÉPZÉSBEN!!!! a tananyagok horribilis mennyiségűek, már ott tartunk, hogy a középiskola azt se tudja,mennyire szállhat el egy felvételinél és gyakorlatilag elölről kezdik a munkát. Embertelen mennyiség van a gyerekek torkán lenyomva és nem haladunk a korral. Kompetencia mérés????!!! Ha, nem eszerint tanítunk, akkor milyen jogon mérjük fel???Mit mérünk????Mindenből adunk jó sokat, de semmiből sem adunk alaposat!Nevetséges, amit erre alapozva a középiskolák kérnek és csodálkozunk, hogy a gyerekek nem akarnak tanulni.A Komplex Alapprogramról meg ne is beszéljek,az a másik katasztrófa!Nem csodálkozom, hogy nem jönnek a pályára és kívánom, hogy omoljon össze a rendszer, zárjanak be az iskolák, de mind, a pedagógus hiány miatt,hogy végre észbe kapjanak ott "FÖNT ",hogy valami nagyon nagyon rossz és változtatni kell.6 éves kortól kötelező az iskola. De, az óvodák évtizedek óta nem készíthetnek fel az iskolára,katasztrófa, mivel NEM jönnek fel a gyerekek.Miért nem térünk át a 0.évre, mint Romániában?Játsszon 6 éves koráig,majd legyen 1 év iskola előkészítő!Gyermekvédelem? No, az nincs! Fantasztikus GYVT-nk van,de senki nem használja.Tisztelet a kivételnek!Pedagógusképzés!Nagyon alacsony színvonalú!

Oktatás: Előtérben látom a gyermeket feleslegesen leterhelő lexikális tudás előtérbe kerülését. Ellenben háttérbe kerül a logikus gondolkodás tanítása. (összefüggések keresése, felismerése, alkalmazása).
Alsó tagozatos gyermeknek az alap képességét (írás, olvasás, számfogalom), valamint a tanulás képességét és szeretetét kell elsajátítania. Nem túlterhelni olyan mennyiségű feladattal mely napi 8-10 órányi aktív munkát vár el.

Gyermekvédelem: Olyan emberek számára is maximális szülői jogokat biztosítunk (és erőszakoljuk rá a gyerekre) aki (bár nem a gyermek irányába, de bántalmazó, társadalmi és alkotmányos normákat nem tart.
Az, hogy valaki képes utód létrehozására nem jelenti azt, hogy képes és alkalmas az utód egészséges fejlődését biztosítani.

Teljesen nem megfelelő,hogy idegen emberek döntenek a gyerekek sorsáról,nem ismerik a gyerekeket,nem tudják milyen szinten van. Ezért hagyni kellene hogy az óvoda és a szülő döntse el, hogy a gyerek érett e az iskolára.

Sajnálom, hogy az ország pillére lassan összeomlik. Rengeteg teher mellett-kevés pedagógus, ezért állandó helyettesítések, sok adminiszráció, minősítési procedúra …. és még sorolhatnám- szégyenletes bérezés. 2 diplomával a kezemben a bérem nem éri el a kezdő 18 éves szakmunkások bérét. Nem tőlük sajnálom, hanem megalázónak tartom. Könyvet tudnék írni a problémákból. Meggondolandó, mert abból lehet meg is lehetne élni….

Aspergeres a gyermekem. Iskolavalasztás nem egyszerű, a körzetis nem integraló, az integrálókba meg nem veszik fel. Analfabéta lesz a gyerekem, csak mert az állam tesz rájuk magasról? Ezek a gyerekek magas intelligenciával rendelkeznek, kiaknazatlan lehetőségek tarhazai. A kormány szerint csak nyűg, meg sem próbal segiteni. Kis ketszámu csoportok, szakemberek kellenek, sürgősen! Nagyon nagy a baj!

Gyógypedagógiai iskolába jár a gyerekem, mert ADHD-s. Az iskolában NINCSENEK szaktanárok (kémia, fizika, biológia, földrajz, angol), kevés a gyógypedagógus-asszisztens, de a kevés fizetés miatt senki nem akar ilyen iskolában tanítani.

Az óvodapedagógus bérek megalázóan alacsonyak, a magas szintű szakmai munka ellenére is!
Egyre kevesebb a pályakezdő, egyre több a pálya elhagyó, mert lehetetlen megélni ennyi pénzből. Rendkívül sok, jó szakembert veszít el e miatt az ország, a magyar társadalom.
Az irreálisan alacsony bérek következtében, a megbecsülés teljes hiányát éljük át. Ez alapvetően megingatja a megmaradt pedagógusok bizalmát, lojalitását.
Mi szeretjük az országunkat, fontosak nekünk a gyerekeink, hiszen ők a jövő generációja. Ezért kellene vissza állítani a pedagógus pálya értékét, a megfelelő bérek segítségével!

Középiskolás a fiam. Kollégista. Rengeteg a tananyag, nincsenek megfelelő könyveik, jegyzetelnek órán így oda sem tudnak figyelni az órai anyagra. A gyakorlati órákon nem a választott szakmájuknak megfelelő munkát végeznek csak az iskola udvarát takarítják, mivel nincsenek meg a szükséges eszközök hozzá.
A kollégiumi elhelyezés siralmas. Olyanok a szobák a szoba berendezései hogy ha börtön lenne ezért kártérítés járna a raboknak.
Viszont van iskolaorvos hetente párszor és van iskola pszichológus amire nagyon nagy szükség van a sok iskolai atrocitás miatt.
A tanárok leterheltek, látjuk a hétvégén mikor megyünk a fiamért. A legtöbb tanár leadja a tananyagot oszt jónapot. Meg lehet őket is érteni, de azt már nem hogy a diákokon töltik a frusztráltságukat. Sajnos lehet sorolni az oktatási rendszerben előforduló hibákat ez megoldani nem fogja. A mindennapos testnevelést feleslegesnek tartom ezzel csak még nagyobb ellenszenvet váltanak ki a fiatalokból a mozgás iránt. Az hogy szakkörök nincsenek, nincs délutánra változatos mozgás lehetőség a focit leszámítva már meg sem említem mert nincs aki ezeket a foglalkozásokat megtartsa. A fiatalok elvesznek ebben az embertelen lelketlen rendszerben.

Az az autista gyermek,aki nem szocializálható gyermek közösségbe, semmilyen segítséget nem kap a jelen oktatási helyzetben. A magasabb intelligencia szintű gyermek, nem járhat speciális iskolába, egyéni tanrendű oktatását normál iskolai kereten belül a szülőnek kell megoldani..hivatkozva tanerő hiányra, nem megfelelő képzettségre, fizetés nélküli túlórákra!! Ez nem vicc?? Sőt!! Továbbtanulás? Egyéni tanrendben? Szinte lehetetlen!

A legelhivatottabb,legjobban felkészült tanárok is szenvednek, napról napra "túlélnek ", ahogy hallom tőlük. Sok óra elmarad, és van, ahol majdnem mindegy, megtartják-e (újabban ez a helyzet a rajzzal, énekkel, de van, akinél általánosban a nyelvóránál is). Iskolapszichológust messziről és hátulról se láttam, mióta iskolások a gyerekeim (kb, 11 éve). A többségnek olyan fizetése van, amennyiért pl. a saját szakmámban senki fel se emelné a kezét. A tankönyvekben hemzsegnek a hibák és a pontatlanságok,és néha mintha verseny folyna, melyik tudománytól akarják épp elvadítani a gyerekeket. Az oktatásirányítás egyfajta arctalan massza, a pedagógussal és a családdal leginkább a "verekedjetek meg ti ketten " klasszikus játszmáját játsszák. És látványosan idősödik a pedagógus-társadalom, pedig nagy szükség volna felkészült fiatalokra - de aki autonóm pedagógus lehetne, azt a kötött tankönyvek, a képtelen elvárások riasztják el, ha a fizetési szint nem volna elég. De abban se vagyok biztos, honnan indulhatna olyan megújulás, ami mögé szülő-pedagógus-gyerek-szakma felsorakozhatna, olyan közös minimum, amiben meg tudnánk egyezni, hasonlóan a lengyel vagy finn mintához. Az iskola sok mindenben tükrözi az általános társadalmi folyamatokat és bajokat. Külön aligha lehet eredményesen megreformálni.

A központilag előírt kötelező tankönyvek nem alkalmasak az "oktatásra ". Alsó tagozatban alkalmatlan a gyermek írás-, olvasás-, és számolás tanítására. Rohannak végig a tananyagon, hogy teljesítsenek egy előírást, de nem nézik a gyermekek szükségleteit. Főként, ha a pedagógus nem tyúkanyó típus, s ráadásként kiemelt figyelmet fordít azokra a gyerekekre, akik már olvasás tudással mennek az 1. osztályba. Így a bátortalan, óvodából olvasás-, írás-, számolás-tudás nélkül lépő gyermeknek esélye sincs az alapok JÓ elsajátításához. Ehhez még társul az online oktatás másfél éve, amire nem voltak felkészülve.
Felső tagozatra olyan tananyag-elmaradással küzdenek, amit nem tudok mire vélni, hiszen sosincs idő semmire, hogy teljesítsék a tantervi előírásokat.
A szemünk láttára zajlik a következő generáció teljes ELBUTÍTÁSA. Írni, olvasni, számolni és gondolkodni nem tudó birkákat akarnak csinálni a gyermekeinkből.

Nincs megfelelő ellátást biztosító iskola aspergeres gyereknek nem hogy helyben, de a környéken sem! 16 iskola utasított el!

Pénzhiány, nemhogy oktatási eszközt nem kapunk, hiány van wc papírból,zsebkendőből,szalvétából, tisztító szerből,stb. A megbecsültség nulla, persze mindent vállalj el szimplán jó indulatból. Maximum egy vállveregetést kapsz érte. Nem mellesleg a sok plusz feladat miatt alig marad minőségi idő amit a gyermekek fejlesztésével lehet tölteni. Az egyetlen motiváció a gyerekek boldogsága.

Azt tapasztalom, hogy a legtöbb gyermek esetében nem az elvárt fejlődés mutatkozik, mégis kérvényezni kell az iskola kezdésének időpontját. A szülő nem dönthet.
Egy 25 éve oktatásban dolgozó pedagógusnak portfóliót kell írnia.
Az iskolák jelenlegi tanterve nem veszi figyelembe a mai gyerekek képességeit, eredmény centrikus az oktatás. Sokat követel az iskola, nem hagyva időt a gyakorlásra, így az első négy év a helyett, hogy megalapozná a további éveket, ezért a felső osztályban sok gyermek nehezen boldogul.
Az óvodától olyan dolgokat követelnek, mint a tehetséggondozás, külön fejlesztés. Pedig a jó pedagógus ismeri a hozzá járó gyermekeket, és a mindennapok tevékenységeibe alapból beépíti.
Kell, hogy legyen a szülőknek is jogai, de nem annyi, hogy ők irányítsák az oktatási intézményeket. Ezzel mutatva példát gyermekeiknek. Így nem csoda, hogy a gyermekek nem tisztelik a pedagógusokat, hiszen azt látják és tapasztalják, hogy anya v apa úgy is be megy és elintézi, reklamál, hiszen az ő gyermeke nem tenne olyat!
Az integrálás nem rossz, de nem minden esetben. Mert vannak olyan gyermekek, akik nem valók egy telt létszámú csoportba, mert neki olyanra lenne szükség, ahol oda tudnak rá figyelni, tényleg kap egyéni fejlesztést, és nem a többi, ép gyermek fejlődésének akadályozója. Vagy biztosítani pedaszisztenst. Nem csak együtt! intézményenként, hiszen a mai világban egyre több problémás gyermek van sajnos.

Szülőként és szakemberként (óvodapszichológusként, ill. gyermekvédelemben dolgozó pszichológusként) is sok tapasztalatot szereztem az elmúlt évek során, és siralmasnak látom a helyzetet: Alacsony bérek, szakemberhiány, kiégett vagy kiégés felé tartó pedagógusok és más szakemberek. Ez a kötelező beiskolázás csak újabb szögeket vert az amúgy is halódó közoktatás koporsójába. A gyerek ebben a rendszerben nem érték, csak áldozat.

A pedagógusok alulfizettek, túlterheltek. Az óvodai, iskolai osztalylétszamok túl magasak, sok a problémás gyerek.
Nem működik az integráció!
Magasak az óraszámok, sok a tananyag, nincs nyugalom, mert az oktatáspolitika nem teszi a dolgát, felülről vezerelt,rossz döntések garmadát hozta, túlterheltséget, motivalatlanságot, kimerülést okoz ettől mindenkinek.

Felesleges dolgokkal terhelik még, a még helytálló tagokat, mint pl.az önértékelés.
A minősítés sem jelent kiemelt bérezést. Tragedia az egész, összeomlás előtti állapotok.
Az iskolák felszereltsége mondvacsinált.
Van ugyan projektor, de a szekrényben, mert nincs pénz a felszerelésre, hiányzik a kábel hozzá, régi laptopok, rossz minőségű táblák, székek, asztalok.....
Elkeserítő állapotok.

Negatív tapasztalat. Óvodában sok a gyerek, a feléjük fordított idő, türelem, tanítás, megismerés csekély. Összevont csoportként, a nagyok segítenek a kicsiknél... Nincs egészséges egységes csoport a kellő fejlődésüket segítve.. Szülők felé észrevétel jelzése minimális... csak a nagyobb volumenű dolgok vannak említve.. látszólag kisebb volumenű hanyagolva van és idővel ebből adódnak a problémás dolgok...

Sok a rossz tanár, lelkileg bántalmazzák a gyermeket, megszégyenítik. A legtöbb helyen sajnos nem tesznek eniatt semmit, mert ha ezek a tanárok sem lennének, nem lenne elég tanár az iskolában. A tanárok is teljesen motiválatlanok, csak ömlesztik rá a gyerekekre a tananyagot, a kicsikre és a nagyokra is egyaránt, aminek az az eredménye, hogy a nagy rohanásban semmit nem ért és jegyez meg a gyermek. Otthon újra le kell ülni és újra megneszelniaz egészet, de sokszor ez sem jó, mert ha másképp tanítjuk meg otthon, mint a tanár, nem fogadják el és szégyenbe hozzák a gyermeket. Nem engednek a dolgozatokba betekintést, nincs fogadóóra, lehetetlen és kész káosz ez az oktatási rendszer

A pedagógus pálya nem vonzó a fiatalok számára. Nincs megbecsülve, sem szakmai, sem anyagi szempontból.
A gyerekek túlterheltek, indokolatlanul sok tanórájuk van, napi max. 5 tanóra felsőben is elég lenne. Rengeteg, felesleges lexikális tudást kell bemagolniuk.
Sokkal inkább gyakorlatiasabb, életre nevelésre, problémamegoldásra kellene tanítani őket.
Az iskolák épületei elavultak, régiek, nincsenek felújítva.
Pedagógusoknak, szülőknek végre össze kell fognunk és változtatni ezeken!

A pedagógusok nincsenek megbecsülve. Pedagógus hiány van. Így azok a pedagógusok, akik még a pályán vannak nagyon leterheltek, még magánovikban is folyamatosan cserélődnek. Nekünk 2 év alatt sikerült két olyan óvó nénit is kifogni, akit nemhogy gyerekek, de még növények közelébe sem engednék. Emberileg teljesen alkalmatlanok voltak a pályára... A fejlesztésekkel kapcsolatban, pedig az a tapasztalatom, hogy ha az ember nem tud zsebbe nyúlni és magánfejlesztéseket megfizetni, akkor nem igazán megoldható,vagy legalábbis nem túl hatékony a gyerkőc fejlesztése az állam által nyújtott keretek közt. Az iskolai oktatás is elég katasztrofális. Ráférne már egy alapos reform. A poroszos, töltsünk bele minél több felesleges információt a gyerekek fejébe helyett, végre el kellene kezdeni őket az életre, a gyakorlatiasságra nevelni. És kötelezővé tenném a pedagógusoknak a szemléletváltást is!!! Amikor is a tanárok arra lennének kiváncsiak, hogy mit tud a diák és nem arra, hogy mit nem, hogy mit jelent pozitívan nevelni gyermeket, ahelyett, hogy mindig a negatívumokra, a hiányosságra koncentrál a pedagógusok jó része.

Szülőként és pedagógusként is maximálisan
elégedetlen vagyok!Felháborító,ahogy bánnak velünk pedagógusokkal és a gyerekeinkkel! Szemétdombra való tankönyvek,irreális elvárások, túlzott stressz jellemzik a gyerekek mindennapjait. Megalázó éhbérért cserébe önként és dalolva vegyük a portfolió írást,minősítést a nyakunkba, dolgozzunk egyre nehezebb körülmények között a rengeteg SNI-s,BTMN-s,magatartási problémás, neveletlen gyerekkel, miközben folyamatos emberhiánnyal küzdünk.Nem tudom,van-e még egy ország,ahol ennyire nem számítanak a pedagógusok és a gyerekek érdekei!

A rengeteg felesleges adminisztráció elveszi azt a minőségi időt, amit a gyerekekre fordíthatnánk. A 2013-ban bevezetett csodálatos életpályamodell engem abszolút nem tud motiválni, hiszen pedagógus 1. fokozatba lépve nem nőne jelentősen a bérem, viszont hónapok mehetnek rá a portfólió elkészítésére. Sajnálom, hogy ennyire erőltetik a minősülést. Aki kitalálta tudnia kellett volna, hogy amit kényszerítenek az nem motivál. Egy fiatalt ezzel a minősülési csodával egészen biztosan nem tudnak a pályán tartani. A béreket meg már nem is említem. Egy teljesen más területen tanulok. Nagy bánatomra hónapokon belül elhagyom a pályát!

Mindenből sokkal kevesebbet tanítanék, nyolcadik után már csak ismétlés van, vagy olyan tananyag, amit az élet nem igényel. Viszont Kresz-re, elsősegélyre, állampolgári ismeretekre, jogi alapokra nagy szükség lenne.

Túl sok az elvárás az adminisztráció területén. A minősítési rendszer plusz teher és felesleges. Nem minden gyermek iskolaérett 6 éves korára, figyelembe kellene venni az óvodapedagógus véleményét is, mint szakember, hogy ki iskolaérett és ki nem. Különben kudarc lesz az iskola a gyermeknek. Társadalmi megbecsülés alacsony, sokan azt gondolják csak gyermekmegőrzés folyik, nem lehet olyan nehéz dolgunk. Pedig komoly fejlesztések történnek a gyermek érdekében. Van olyan gyermek aki itt tanulja meg az alapvető higiénés szabályokat is mert nem látott rá példát. Ha nem változik a megbecsülés, a fizetés és nem törlik el a minősítést, nem veszik jobban figyelembe a gyermek érdekeit akkor hatalmas gondokkal kell szembesülni és nagy szakemberhiány várható.

A gyerekekre senki nem gondolt a covid zárás ideje alatt. Sok gyereket megviselt pszichésen a szeparáció. A pedagógus ingyen dolgoztatása, vagy az osztályok óra tartása, nem szakos tanárokkal. A pedagógusok, módszeres, társadalmilag történő lejáratásuk. Pl.A pedagógus képzésbe csak az nem kerül be, aki nem akar. Persze csak a jogi, a közgazdász diploma társadalmilag értékes? A központi helyettesitési rendszer törvényileg megfogalmazva, de gyakorlati kivitelezése nulla 10 éve. Hat éves gyermek beiskolázását nem döntheti el az a pedagógus(diplomás),aki a szülőn kívül a legtöbbet tud a gyermekről, annak fejlődéséről,szociális helyzetéről. Ezzel is a szakma leértékelése történt központilag. A pedagógusok igen gyakran az otthonukban is dolgoznak.Javítás, felkészülés stb. Meg kellene kérdezni a pedagógusok házastársát, gyermekeit, hogy ezek a családok, hogyan élik meg, az otthoni munkákat.A tanári szobák nem alkalmasak a munkahelyen történő dolgozat javításokra, felkészülésükre. Rengeteg adminisztráció, a tényleges időt csökkenti a gyermekekkel történő érdemi élményszerű időt.itt jut eszembe, hogy gyakran a munkaidőn túlra esnek a szülői értekezleten, a tanulmányi kirándulások stb. Ma nem tud egy pedagógus, a kamasz gyerek lelki egészségével foglalkozni, meghallgatni.A minősítéssel, a három évente kötelező bérfejlesztések megalázóan alacsony. Az SNI- gyerekekkel történő érdemi munkáról már nem is beszélve.Adminisztratív adatok lettek ezek a gyerekek. A pályakezdők, amikor szembesülnek a valósággal, jó esetben a gyakornoki vizsga után pálya elhagyók. A pályának elvették a presztízsét, a jövőképét.Biztos minden mai felnőttnek van az emlékei én olyan pedagógus,aki nagy hatást gyakorolt az egyén orientálódásának kialakulására. A mai gyerekeknek ki lesz? Vagy minden szülő magán órákat finanszírozzon, ha tud? De mikor,az egész napos iskola rendszerben.A gyerekeink gyakran több időt töltenek feladatokkal, mint maguk a szülők a munkahelyeken. Sürgős változásra lenne szükség!!!!!

Sajátos nevelési igényű gyermekem van. Nincs esélye a többi társával integráltan tanulni gyógypedagógiai segítséggel, mert ez Magyarországon nem megoldott. Nincs rá elég ember, és nincs erre példa sem. Az a gyakorlat, hogy menjen speciális iskolába. Igaz, lehet hogy többre is képes lenne, de a jelenlegi oktatási rendszerben nincs más lehetőség.
A hasonló gyerekek felnőtt korukra sokkal többre is képesek lennének, ha több bizalmat, odafigyelést kapnának! A társadalomnak is jobb lenne. Anyagilag sem támogatják a rengeteg fejlesztést, vitamint.

Első a szakképzett pedagógus hiány. A nem megfizetett munka ellehetetleníti a fiatalokat ettől a pályától. Az idősebb pedagógusok a régi módszerekkel oktatják a gyermekeket, ami nem feltétlenül jó, de szükség van az újításokra. A sok papírmunka, adminisztráció stb., elveszi a lényeges időt a gyermekekről. Ha valamire szükség van, azt rendszeresen úgy kell kisírni magunknak. Fizetésünk nagy részét vissza hordjuk az óvodába, ha eszköz vagy a foglalkozáshoz való hozzávaló beszerzéséről van szó. De a legfontosabb, nem azért tanultunk ennyit, hogy minimálbérért tegyük magunkat tönkre. Erre áldozzuk minden hétvégénket, delutánunkat, szabadidőnket, melyet a saját családunktól, szeretteinktől veszünk el. Ne is beszéljünk a minősítési rendszerről. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mennyire gusztustalan is ez. Hazudj össze egy portfóliót, majd tarts egy kirakat foglalkozást. Éveket vett el az életemből, maximálisan rákészültem, vizsga napján azt mondták mindent el tudnak képzelni, minden rendben volt. Majd másnap jön a telefon, hogy ez egy semmi volt, biztos meg sem tartottam a tevékenységet, tele van hibákkal. Ilyet nem lehet. Kezdőként pont elég is volt ez ahhoz, hogy tudjam, én ezt nem akarom hosszú távon csinálni. Ellehetetlenítik az embert! Undorító és gusztustalan. 164 ezer forintból egy albérletet nem tudok fenntartani. Megbecsülés? Annyit nem kapunk hogy köszönöm, nem éreztetik hogy szükség van ránk. Sőt!! Azt mondják, hogy örüljünk ha dolgozhatunk? Mert ovodapedagogus csak 4 órában kötelező a gyermekek melle, azon kívül vigyázhat rájuk a gondnok is. Ennyi fizetésért be is vállalom a 4 órát. Köszönöm!

Rendkívül negatív vèlemènyem van. 27 éve vagyok óvónő. A megbecsülésünk egyre rosszabb. Semmi hàla, semmi köszönet. Ha nem lennènek a pótlékok, nem lenne 200.000 a fizetésem. A tovàbbkèpzèseket sajàt pénzből finanszírozom èvek óta. Ràadásul jövőre tanfelügyeleti ellenőrzés. Egyre jobban hajlok arra, hogy elhagyom a pàlyát. A hivatástudat màr kevés.

Közel 40 éve óvónő vagyok,2 éve vezető! Lehet hogy a ,kollégák közül elítélnek, de nagyon várom a nyugdíjas éveket! Miért? Elfáradtam,a sok adminisztráció, rengeteg papír munka,elvette az összes energiámat! Készülök mindennap a foglalkozásokra,plusz a vezetői munka,a felelősség!Óvónő hiánnyal küzdök évek óta! Valami megváltozott sajnos nem jó irányban, ez a helyzet elszomorító! Régen a gyerek volt az első, ma a papír a fontos,leadni, beadni,küldeni,gép előtt ülni, nem munkaidőben hanem otthon, későéjjelig,vagy hajnalban, kinek melyik szimpatikusabb!! Most így él az óvónő, tanár,tanító és még sorolhatnám!! Minden kollégának kitartást kívánok!!

Szülőként aggodalommal tölt el amit az óvodában tapasztalunk. Kisfiam 5 éves középső csoportba jár. Tavaly óta 1 óvonéni van aki minden nap délelőttös. Borzasztóan kimerült, fáradt az adminisztrációs teendőivel van el maradva. Délután pedaszisztens van a gyerekekkel akit az elmúlt hónapban helyettesíteni kellett. Ezt sikerült megoldani úgy, hogy minden nap más volt a gyerekekkel. Ez borzasztó, a gyerekeknek is és a szülőknek is. Nincs az óvodában orvos, gyógypedagógus, és pszichológus sem. Ez számomra felfoghatatlan a 16 gyerekből legalább 10 gyermeknek kellene segítség. Sajnos az óvónőket teljesen magukra hagyják segítség nélkül. Nem tudják kihez lehet fordulni, ha a gyermekkel bármi gond felmerülő mivel az óvodában nincs erre megfelelő szakember, óvodán kívül pedig túlterhelt a rendszer. Arról nem is beszélve, hogy a szülők nehezen fogadják el az óvonő véleményét egy adott esetben ha segítséget igényelne a gyermekük, más lenne ezt hallaniuk gyógypedagógustól vagy pszichológustól. A gyermekek azonnali segítséghez juthatnának az intézményben. Ez lenne a normális. A csoportlétszámról annyit, hogy 16 gyermekre 2 ember borzasztó kevés. NEM LEHET MINŐSÉGI FEJLŐDÉST BIZTOSÍTANI A GYERMEKEK SZÁMÁRA!

Óvodapedagógusként dolgozom egy vidéki, óvodában. Súlyos emberhiánnyal küzdünk, napról, napra. A csoportokban egy óvónő, egy pedagógiai asszisztens van. Egy csoportban csak egy óvónő, dajka. Mivel nők vagyunk, a többségnek kis gyermeke van otthon. Ezért, ha lebetegszik a gyerkőc, ami egyre sűrűbben következik be a kollégák között, sajnos küzdünk a munkából. Akkor pedig borul minden. Ki tud bemenni a csoportba, ki tud délután altatni, vonjunk-e össze csoportokat? Ha összevonunk, alig férünk el a csoportszobákban. Ez Coviddal terhes időszakban különösen veszélyes. A mai viszonylatban, BTMN- és, SNI-s gyermekekkel leterhelt,25-26 fős gyermeklétszám esetében kevés egy pedagógus, a figyelem, foglalkozások megtartása, egyéni fejlesztések, iskolaérettségi vizsgálatok tekintetében is.
Mivel egy óvónő van a csoportokban, megnőnek az adminisztrációs terhek, melyek a gyermekektől veszik el a drága időt. Leterheltek, kizsigeteltek vagyunk.
A megbecsülés, és anyagi biztonság hiánya már csak hab a tortán!

3,5 éves autista kisfiam Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat szakértői bizottsága által írásban javasolt heti 2-5 fejlesztő órája helyett heti 1 alkalmat tudnak csak biztosítani, és azt sem abban a bölcsődében, ahová jár (ahogyan az előbb említett írásos szakvéleményben szerepel), hanem külön helyszínre kell hordani. Emellett kénytelenek vagyunk magán úton is fejlesztőórákra járni, ami az egyik szülő (anya) munkába járását ellehetetleníti, a másiknak (apa) pedig a fizetését őrli fel. ?
Hivatkoznak a szakember hiányra, de akkor miért nem emelik meg a statuszok számát? Mi a 3. kerületben lakunk, ami az egyik legnépesebb, és mindössze 2 teljes és 1 fél statuszuk van, holott ennek a sokszorosára volna szükség. De a másik oldalról, azt is megértem, ha a pedagógusok nem sietnek a közoktatasba, mert az a fizetés csak az éhenhalásra elég. Tudom, én is pedagógus (matematika-informatika tanár) vagyok, voltam...

A pedagógusi pálya elértéktelenedett: kevés fizetés, kevés szabadság. Nem is várható el, hogy a fiatalok ezt a pályát válasszák. A jelenlegi súlyos tanárhiány csak a kezdet, mert akik ma nem választják ezt a pályát 5 év múlva fognak az oktatásból hiányozni. Most azok hiányoznak nagyon, akik 10-15 évvel ezelőtt nem választották ezt a pályát!!!
Az iskolák finanszírozása a másik probléma. Nekem személy szerint a legelkeserítőbb, hogy az iskolai étkezés körülményeiről szó sem esik, annyi egyéb gond van. Ez a tehetetlenség, reménytelenség uralja az iskolákban a pedagógusok hangulatát is, ami biztosan kihat a gyerekekre.

Szülőként elkeserítő, hogy a gyerekeknek nincs normálisan leadva a tananyag, sietnek-rohannak, le sem tud ülepedni a dolog bennük. Arról meg nem is beszélve, hogy mennyi értelmetlen dolgot tanítanak velük.
Óvodapedagógusként évek óta le vagyunk terhelve, értelmetlen és felesleges adminisztrációs munkákat raknak ránk. A fizetésünk meg szégyenteljesen kevés! Mivel még több, mint 20 évem van a nyugdíjazásomig, ezért a normálisabb életkörülmény elérése érdekében a pályamódosítás útjára léptem. Sajnos ez a szakma már nem olyan, mint amikor elkezdtem anno!

Én azt láttam minden szférát lassan rendeznek, de az óvodapedagógusok bére nevetséges. Lassan a 8altalanost végzett dajkám többet keres, mint én diplomásan. A gyerekek egyre problémásabbak, egyre több a papírmunka és kevesebb a szakember, mert sajnos ennyi pénzért ilyen nagy felelősségű munkát a fiatalok nem akarnak magukra venni hogy aztán ehenhaljanak. Borzasztónak találom a jelenlegi helyzetet és a maradék pedagógus is lassan pályát fog módosítani ha nem változik semmi.

A KLIK-ek kártékony klikkek. Felesleges és túlzott mérvű adatszolgáltatásra ítélik a kollégákat saját zsíros állásuk fennmaradása érdekében.Lassan megszűntetik azokat a tevékenységeket, amiket kötelességük lenne szolgáltatni az iskolák felé. A rengeteg kötelező, de teljesen fölösleges munkával elnyomják a tanári kezdeményezőképességet, önállóságot, fantáziát, újító kedvet.A kötelező tananyag nyomorékká terheli a gyerekeket.

Kevés a tanár, a pályát nagyon sokan elhagyják és nincs utánpótlás. A munkájukat nem megfelelően végző tanárokat nem küldik el, mert nincs kit felvegyenek helyette. A tanárok felesleges adminisztrációval sok időt veszítenek. A tankönyvek szörnyűek. Rengeteg felesleges dolgot kell megtanulni, nem jut elég idő a FONTOS, ALAP ismeretek elsajátítására. A gyerekek túlterheltek! Nagyon sok az óraszám! Sokszor napi 8 tanóra után még 4-5 órát tanulniuk kell. Ennyit mi felnőttek sem tudunk koncentrálni! A középiskolai felvételi megterheli a gyerekeket. Az iskola igazgatóitól elvették az érdemi döntés lehetőségét szakmai, személyi kérdésekben. A tanárok fizetése siralmasan alacsony. Sok tanár megélhetési gondokkal küzd. A szakmában meghozott döntésekből teljesen kihagyják a szakmában dolgozók véleményét! Teljesen tönkretették a minőségi oktatást! A felnőtt képzésekről már ne is beszéljünk.

Gyermekem nagyon jó képességű autizmussal elő kisgyermek. Harmadik osztályba jár, 27 fős állami iskolában. Semmilyen segítséget nem kap. A plusz órákról már kirakták, mert nem megfelelő a viselkedése... A tanárainak nincs hozzá gyakorlata, pedagógiai asszisztens nincs... És ez egy befogadó iskola! Tárgyi és humán feltételek nélkül. A sírás és a düh folytogat szinte mindig...

Kisfiammal, aki Asperger-szindrómás, már a harmadik iskolát próbáljuk, és jelenleg 3.osztályos, tehát eddig minden tanévet más oktatási intézményben kezdett. A Pedagógiai Szkszolgálat nem segítette az intézmény keresést, az iskolák hol szakemerhiányra, hol a távolságra hivatkozva elutasítottak minket. Az eddigi iskolaváltásra azért volt szükség, mert a gyermeket bántalmazták (fizikálisan, majd verbálisan). Az integráló iskolákban nincsenek szakemberek, így a gyermek nem kap megfelelő fejlesztést.

Autizmusban enyhén érintett, egyébként jól integrálható gyermekem számára sehol nincs megfelelő ellátás. Egyéni tanrenddel, részben egy fizetős tanulócsoportban, részben otthon igyekszik haladni a tananyaggal, ami sok-sok pénzt és időt emészt fel a családtól. Neki is járna, ami mindenki másnak jár!

Ép értelmű autistáknak nincs általános, se középiskola. Azt mondták, csak úgy lehet a fiamat beiskolázni, - jobb híján kisegítőbe - ha értelmi fogyatékosnak is minősítik. Így persze papíron rögtön a neki való oktatást kapta meg, két legyet ütöttek egy csapásra. Azt csak évek múlva tudtam meg, hogy méltányossági kérelmet is írhattam volna a felvételhez. Így megúsztuk volna a továbbtanulást nehezítő értfogyi stigma lerázásának tortúráját. Bár akkor persze nyoma maradt volna, hogy nem a neki való helyre nyomtuk be a gyereket...

Csak versenyképes fizetéssel lehet versenyt teremteni, hogy a legjobb pedagógusok tanítsák a gyerekeinket. A pedagógusok munkaterheit csökkenteni kell: az órákat nem csak megtartani kell, hanem előkészíteni és elemezni is. Az adminisztrációval együtt ez rengeteg plusz munka.
Készségek, csapatmunka, felelősségvállalás, forráskeresés, globális összefüggések: ezek ma a fejlesztendő területek; az internet korában fölösleges évszámok százait megtanulni.
És végül egyetértek azzal az elgondolással, hogy a kamaszoknak ne kelljen olyan korán kezdeni a tanulást. Az ő bioritmusuk mást diktál.
Az oktatáspolitika igazodjon a gyerekek és a társadalom igényeihez, nem pedig fordítva! Köszönöm, hogy elmondhattam!

Pedagógus hiány:
alacsony bérek, alacsony erkölcsi megbecsültség, túlterheltség, túlzott adminisztráció,
A jó pedagógusok nagyrésze emiatt elhagyja a pályát.

Nincs átmenet az óvoda és az iskola között, szükség lenne egy évre az iskolában az első osztály megkezdése előtt.

Az iskola nem élmény és tapasztalati alapon tanít, még mindig könyvből és lexikális tudást vár el. A gyakorlati, korszerú tudás átadása háttérben van. A gyerekek túlterheltek, motiválatlanok. Megfelelő szülői háttér hiányában nem jutnak megfelelő képzéshez, tudáshoz. A hátrányos helyzetű gyerekek még inkább leszakadnak.

A szülők kevés tartalmas időt töltenek el a gyermekeikkel. Sokak az intézményeknek szülik őket a CSOK és egyéb családi kedvezmények miatt.

A gyermekvédelem látszatintézkedésekből áll. Papírtologatások történnek, hogy lefedjék magukat a szakemberek, a gyermekek tényleges érdekénél ez a fontosabb. A társszakmák nem dolgoznak össze. Ez a terület is alulfizetett, túlterhelt, szakemberhiánnyal kűzd.

Valamennyi területen sok-sok hitehagyott, kivéreztett ember dolgozik. Sokan az utolsó leheletükkel kűzdenek, miközben a számuk és erejük egyre fogy!

Rohan a rendszer a szakadék felé és se megállítani, se pedig más irányba terelni nem tudja, de leginkább nem akarja a vezetés a magyar nevelési-oktatási "vonatot ", amin a gyermekeink ülnek.

Az oktatás a kipusztulás szélén áll! A mostani kormányrendelet után, miszerint kötelező az oltás, nem lesz aki az iskolákban dolgozzon. Az, hogy a pedagógus bér említésre sem méltó, arról már ne is beszéljünk! A gyerekek, a szülők is épp oly kimerültek, túlterheltek, mint a pedagógusok! Rövidesen nem lesz olyan személy, aki a pedagógus pályát fogja választani! Akk tanít, az tényleg elhivatottságból, lelkiismeretből tanít! Borzasztó a helyzet, ha ez továbbra is így halad, kilátástalan állapotok fognak uralkodni! Mit kell még lenyomni a pedagógus torkán? Milyen nyomást kell még tűrnie egy 7 évesnek gyereknek már iskolába lépésétől kezdve? Hány őrlődésen kell még keresztül mennie egy szülőnek? Imádkozom a Jó Istennek, hogy csoda történjen, hogy újra vonzó és megbecsült érzés legyen pedagógusnak lenni!

Egyáltalán nem megoldott az ép értelmű autisták specifikus fejlesztése - és a kor előrehaladtával egyre kevésbé.
Ami viszont hajmeresztő: mindkét gyerekemnek gyógytornát írtak fel, gerincferdülés miatt (bár rendezetlen a mozgásuk, hypotón az izomzatuk, ez terheli az ízületeiket - de ez végképp nem érdekel senkit). Nos: nem csak a kis faulsi általános iskolában nem megoldott a gyógytorna (még úgy se, hogy nem lenne gond Vácra hordani), de az 1000 fő fölötti váci középiskolában sem elérhető. És nem hiszem, hogy az én fiam az egyetlen, akinek szüksége volna rá - most, a középiskolásokat érintő sokhónapos karantén után különösen.

Pedagógusra és szülőkre is eszméletlen nagy terhet rak, hogy kivették a kezünkből az iskola érettségiről való döntést. Nagyon stresszes az óvónőknek is, amikor látják a tanköteles de nyilvánvalóan iskolaéretlen gyereket, és nem tehetnek mást a munkájuk lelkiismeretes végzésén túl, mint próbálják a szülőt is extra fejlesztésekre rábeszélni, miközben az idő az amire egyszerűen szükség lenne. Szülőnek szintén stresszes a bizonytalanság, a fejlesztések még logisztkailag és anyagilag is nagyon megterhelőek.

< 5. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!