Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Megbecsültség hiánya erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A szabadság hiánya tananyag és tankönyv tekintetében. Felesleges adminisztrációs munka, amely hasznos, gyerekeket felzárkóztató, tehetségeket kibontakoztató, minőségi munkára lehetne fordítani. Túlterheltség a kötelező, tanítandó órák számát illetően. Én például magyartanárként korrepetálást tartok, amely órák NEM számítanak a kötelező órák számába.Ezért technika tanár is lettem a megkérdezésem nélkül, mert így 25 megtartott óra után csak 21-et számítanak, s ehhez kellett plusz 1 óra, hogy meglegyen a 22 órám. Ez lett a technika. Persze ehhez a tantárgyhoz semmi pénz nincs, hogy gyakorlati feladatokat végezzünk, vásárolhassak valamit, hogy tudjunk valami hasznisat csinálni. Sok mindent én vettem meg a saját pénzemből, mert szörnyű eszközök nélkül technikát oktatni. De ezt nem tudom tovább finanszírozni, örülök, ha megélek! Fáradt, kiégett, elkeseredett, hivatását szerető pedagógus vagyok 34 éve. Betelt a pohár!!

Iskolapszichológus 5 éve nincs az iskolánkban, ez hatalmas probléma, egyre több gyereknek szüksége lenne rá.
Az státuszok számát csökkentették, megoldásként a kötelező óraszámokat megemelték. Ezzel nőttek a pedagógusok terhei, fejlesztő órára, tehetséggondozásra, szakkörökre nem marad lehetőség.
A tantárgyak éves óraszáma, felosztása, illetve maga a tananyag sem megfelelő.
Az erősen korlátozott "tankönyvválasztásról " nem is beszélve...
Az anyagi megbecsültség hiánya miatt sokan elhagyják a pályát, vagy más fenntartóhoz tartozó iskolába mennek. Túl sok a személyi változás, még tanéven belül is. És sok esetben előfordul, hogy nem szaktanárok tanítanak bizonyos tantárgyakat.
Ez mind-mind csökkenti az oktatás színvonalát, ezt mind-mind a gyerekek sínylik meg legjobban és ez tönkretesz egy teljes generációt.

Fejlesztő pedagógusként dolgozom jelenleg, de korábban óvónőként is dolgoztam. Döbbenetes a jelenlegi helyzet. Sajnos azt tapasztalom, hogy egyre több munkát várnak el tőlünk ugyanazért a bérért, miközben egyre több a státuszt kapott gyermek. Ez nemcsak a fejlesztőket,de a csoportos óvónőket is leterheli. Viszont hiányoznak a gyógypedagógusok, pszichológusok, logopédusok. Ők inkább intézményen kívüli fejlesztést vállalnak, mert jóval többet keresnek, mint a köznevelési intézményekben.
Ha most orvosolnák ezt a helyzetet véleményem szerint már akkor is késő lenne,hisz nincs utánpótlás.

Egyre lesújtóbb amit pedagógusként tapasztalok!
Múlt héten szóbeli elbeszélgetést tartottunk az intézményünkbe jelentkező nyolcadikos diákoknak.
Az egyik tanuló félévi bizonyítványát átnézve furcsának találtuk hogy minden tantárgyból 5 osztályzata van,kivéve a biológiát,amiből 3-asa volt.
Megkérdeztük hogy alakult ez így?
Mire a tanuló azt válaszolta: Ja biológia tanár egy hónapig volt az iskolában, akkor kapott egy 3- as osztályzatot, amit nem tudott kijavítani azóta sem. Biológia szakos tanár hiányában gyakran lyukas órájuk van, vagy egy ráérö más szakos pedagógus megy be órára és felolvassa a következő leckét a tankönyvből!!!!!
Ez sajnos nem egyedi eset!!!
Az oktatói bérek szégyenteljesen, megalázóan alacsonyak!
Plussz munka vagy szülői, házastársi segítség nélkül képtelenség megélni belőle.
Számos kollégám 30-40 évesen a szüleivel él, mert albérletre nem futja a fizetésből.Esélyét sem látva a családalapításra, önálló életre!!!!!

Nagy a pedagógus hiány, így a többiek vannak túlterhelve!!! Nyugdíjas napközis tanítók, szaktanárok próbálnak helyt állni több-kevesebb sikerrel... Fejlesztő pedagógus, logopédus sincs pedig volt és szükség is lenne rájuk!!!

Csatlakozom és támogatom is ebben a pedagógusokat! Az óvodában csoportonként már csak egy óvónő van a gyerekekkek. Az iskolába megszűnt az iskolaotthonos osztály, mert nem tudnak egy osztályhoz 2 pedagógust beosztani. A napköziben pedagógiai asszisztensek vannak a gyermekekkel. Sokszor a helyettesítésben is ők segítenek. Nálunk már arra is volt példa, hogy a portás volt a felügyelő személy. Lelkiismeretes pedagógusaink vannak, akik remekül helyt állnak. Szeretnénk, ha sokáig pedagógusok maradnának! Becsüljük meg Őket!!!

Embertelen rendszer, túlterhelt diákokkal és tanárokkal. A 21. századi minőségi oktatás feltételeinek teljes hiánya az épületek állagától és az osztálytermek berendezésétől és zsúfoltságától kezdve a gyermekektől idegen és taníthatatlan tananyagon, kritikán aluli "okos tankönyveken " át a központi utasításokat végrehajtó szerepre kényszerített tanárokig. Alacsony bérek, nem létező béren kívüli juttatások, cserébe viszont brutális munkaterhek, határtalan adminisztráció, a többletmunka és minőségi munka anyagi elismerésének teljes hiánya. Immár egy évtizede hiába minden "bármilyen irányból jövő " jó szándékú, szakmai alapon megfogalmazott észrevétel!

Gyógypedagógiai intézményben autokrata vezetés, kiégett, alulfizetett szakemberek. Nagy a fluktuáció, a szakemberhiány. Állandó gyógypedagógus és gyógypedagógiai asszisztens hiány van, ezért általános a túlterhelés, ami súlyos problémákat okoz a mindennapokban. Az ideálisnál magasabb osztálylétszám. Sok a pszichés zavarral küzdő ön és közveszélyes gyerek, akik nem közösségbe valók és állandó veszélyt jelentenek társaikra, tanáraikra. Nem szaktanárok tanítják a tantárgyakat. Sokszor asszisztensek tartanak órákat. Oktatási eszközök teljes hiánya tapasztalható. Az online oktatásra alkalmatlan eszközparkkal rendelkezik. A karantén idején az iskolába járó tanulóknak nem tudták biztosítani az online órákba való becsatlakozást.

Szülőként és 33 éves pedagógusi munkám alapján is csatlakozom azokhoz, akik méltánytalannak, gyalázatosnak tartják a pedagógusok megítélését és bérét. A leggyengébb, nevüket alig leírni tudó, 14-17 évesen segédmunkásként dolgozók jó esetben 5-6 nap alatt keresik meg egy tanár fizetését.Nincs értéke a tudásnak, nincs motivációja a diáknak és pedagógusnak sem Aki ezt nem látja, és nem tesz ellene / érte, az felelőtlen, és nem számol a beláthatatlan következményekkel.

2013 óta zuhanórepülésbe kezdett az oktatásügy.
Az iskolák felkészülés nélküli állami fenntartásba helyezése tragikus állapotokat eredményezett. Minden ezzel kapcsolatos döntés átgondolatlan, koncepció nélküli, minden szakmaiságot nélkülöző és végzetes következményekkel járó volt. A hazug kommunikáción alapuló fizetésemelések valós eredményeként ekkor kezdtek a pedagógusok folyamatosan távozni az iskolákból. Évekig a legalapvetőbb eszközöket sem vásárolhatta neg az iskola. Minden arról szólt, hogy min lehet még spórolni, hogyan lehet még több forrást elvonni egy intézménytől és szinte működésképtelenné tenni egy egészen jól működő rendszert. Évekig kizárólag az elhivatott iskolavezetők, pedagógusok működtették az intézményt a szülők támogatásával. A folyamatos tantervváltoztatgatások minden stabilitást lehetetlenné tesznek, érdemi változást a gyerekek túlterheltségében egyik sem hozott. Nincs szabad tankönyvválasztás! A legjobb szakmai színvonalat képviselő tankönyveket tiltott megrendelni, az ingyenes tankönyvek egy része szinte annyit is ér. A pedagógusok túlterheltek, a 45 év alattiakat már csak az emlékeinkből ismerjük. Érdemi rendszergazdai, pedagógiai asszisztensi segìtség nincsen. Ingyen pluszmunkákban dúskálunk, nincsen elismerve a kontakt órákon kívüli tevékenységeink zöme és az sincs tisztázva, hogy mennyi ezek munkaidő igénye. Pl.: egy témazáró összeállítása, megíratása, javítása 25-30 főre, alaphangon 5,5 óra. Erre monják, hogy "megtartotta azt az 1 óráját ". El lehet képzelni, hogy a 22-26 tanórára miért is lehetetlenség úgy felkészülni, ahogyan igényünk volna rá. Ketten a saját szaktárgyainkon kívül! 5 olyan tantárgyat tanítunk, amihez nincs végzettségünk. Nincs más, aki megtenné. Egész nap rohanunk és toljuk magunk előtt az egyre halmozódó feladatokat. A tehetséggondozásról már csak álmodozom. Meg arról is, hogy a gyerekek és a pedagógusok ettől sokkal jobbat és többet érdemelnek.Tudnám még részletezni. Ez nem mehet így tovább! A gyerekekért!!!

34 éve vagyok a pályán. A tantestületünkből 3 pedagógus hiányzik, az ő óráikat felosztották közöttünk, mindenkinek heti 27-30 órája van. Mellé jönnek a felügyeletek, ebédeltetések, persze ingyen. Valaki mindig táppénzen van, vagy a gyerekei utáni szabadságát tölti, ezért sokat helyettesítünk.Többen már túllépték a 30 alkalmat, amit ingyen kellett megtennünk. A gyerekek órarendjét nagyon nehéz összeállítani az óraadó kollégák, a leterheltség miatt. A tanulók érdekei már egyáltalán nem számítanak. Testnevelés órán gyakran 3 osztály van összezsúfolva a tornateremben.

Nagyon kevés a fiatal pedagógus, nagyon sok tanár fog nyugdíjba menni néhány éven belül. Már most is több tantárgyból nyugdíjas óraadó tartja az órákat. A betegség miatt hiányzó tanárok óráit, a többi amúgy is túlterhelt kollégák ingyen helyettesítik. A tanulásban motiválatlan gyerekeket fáradt, túlterhelt pedagógusok próbálják rávenni a tanulásra.

A nyugdíjba vonuló és a felmondott pedagógusok helyére nem jönnek újak. Részben mert a fenntartó nem engedi, másrészt nincs is kiből válogatni. Külsős óraadókkal próbálkoznak több-kevesebb sikerrel. A megmaradt pedagógusok terhei halmozottan nőnek, hiszen nemcsak az óraszámukat maxolják ki, hanem a csoportösszevonások miatt több gyermekkel kell dolgozniuk. Így egy diákra sajnos kevesebb figyelem jut. A kötelező tanítási órák számába már a szakköröket és felzárkóztató foglalkozásokat sem lehet beleszámolni, így ezeket - ami még elvétve megmaradt - ingyen tartják a tanárok, diákjaik érdekét a saját és családjaik érdeke elé helyezve. De többnyire se ideje se energiája nincs a pedagógusoknak a plusz foglalkozásokra. A magas óraszámok miatt a helyettesítéseket is nehezebb megoldani, arról nem is beszélve, hogy az is ingyen elvégzendő feladat. Ez a helyzet mindenkinek rossz, és a jelenlegi feltételek mellett egyre rosszabb lesz.

A döntéshozóknak sajnos fogalmuk sincs a meglévő problémákról, a tudás fontosságáról.
Teljesen felesleges dolgok kerültek az oktatásba- a rengeteg adminisztratív feladat, a lélekölő statisztikák, értékelések lettek a fontosak az EMBER helyett.
Abban merülnek ki a pedagógusok, aminek nincs értelme; egy pár hónap múlva már nem is fontos…

A pedagógusok túlterheltek, meg van kötve a kezük a NAT-tal. A központi könyvek silányak. A első két gyermekem kisiskolásként még mozaikos könyvekből tanult. Van olyan, hogy a munkafüzetben egy kérdésre nem találni választ a könyvben. A kisgyermeknevelők és a szociális szférában dolgozók bére hozzá van kötve a minimálbér alakulásához. Nem értem, hogy a pedagógusoknak miért nincs. Vagy is van egy elméletem, de az nagyon elkeserítő. Minél kevesebb a gondolkodó, értelmiségi, annál befolyásolhatóbb egy társadalom. Ez félelmetes, ha ez a cél.

A pedagógusok túlterheltek, a társadalmi megbecsültségük nagyon alacsony.Szűk a mozgásterük az oktatás módszereinek, eszközeinek kiválasztásában, így nem is tudnak igazán pozitív, korszerű példát mutatni az önálló, kritikus gondolkodásmód kialakítására. Szinte csak a túlélésre jut energiájuk. Hol marad a korszerű, új ismeretek továbbadása, ha nekik egyáltalán nincs módjuk, eszközük ezt megszerezni, illetve módjuk továbbadni? Ideje lenne felismerni, hogy a legjövedelmezőbb ( hosszútávú) befektetés az oktatás korszerűsítése!

Egyre több a problémás gyerek. Nem kell hogy SNI-s legyen elég a BTMN, akkor is szét tudja verni a csoportot, osztályt, Mára már csoportonként/osztályonként 5-6 ilyen gyerek van, amihez nincs szakszolgálat, nincs aki segítse a pedagógus munkáját. ezek a gyerekek nem kapnak megfelelő ellétést és "miattuk " a papír nélküli gyerekek se. És akkor hol marad a tehetséggondozás. Már mindenki csak a negatívumok elhárításával foglalkozik, a pozitív dolgokra már semmi idő. De ezzel nem a problémás gyerekeket szeretném lehúzni, mert ez nem az ő hibájuk, hanem a rendszeré.
Nincs megfelelő és elegendő szakember. A gyerekek csak sodródnak, a pedagógusok szétszakadnak és tüzet oltanak. Hol van itt a gyerek? Hol van itt a pálya szépsége? Csináljuk, mert nekünk fontos a gyerek. A gyerekeim meg mennek az iskolába, mert kötelező, de egyre kevesebb az öröm.:( Legyen változás!

Pedagógus szülő vagyok.
Nehezen viselem a megnövekedett terheket. Annyira elfáradok a napi plusz munkáktól, hogy nincs erőm minőségben felkészülni az óráimra. Hétvégén előre dolgozom,pedig akkor kellene pihennem és feltöltődnöm. Szerettem a munkám, szerettem tanítani, a gyerekekkel lenni, játszani, beszélgetni, iskolán kívüli programokat szervezni számukra. Mára alábbhagyott a lelkesedésem. Látom magam körül az elkeseredett , kiégett kollégákat... "pedig ahol kiégés van, ott volt egyszer tűz is ". Sajnálom a gyermekem akit hasonlóan szomorú, motiválatlan kollégák tanítanak. Nem csodálkozom és nem kárhoztatom őket,,,

Az oviban és az iskolában is emberhiánnyal küzdenek. Az oviban a csoportunkban azok, akik 4. éve járnak iskolába, már a 8. pedagógust fogyasztják. Ráadásul frekventált helyen, metróhoz közel van az óvoda, nem a közlekedés a gond. A diplomások oldaláról megértem, hogy ez a helyzet, főleg a covidos időszakban, én sem csinálnám ezt ennyiért, de a gyerekek isszák meg a levét. Megalázóan alacsony a konyhai és adminisztratív dolgozók, karbantartók bére is.
Az iskolában egy kicsit jobb a helyzet, mert összetartó a közösség, sok szülő már gyerekként is ebbe az iskolába járt, de eszközökből, forrásból és diplomás tanárokból, tanítókból itt is hiány van. Az alacsony, megalázó bérezés, a túltolt adminisztráció pedig a gyerekek oktatásának, illetve az oktatás minőségének a rovására megy. A pálya kezd elöregedni, kiüresedni, a tananyag nagy része pedig felesleges vagy az adott formában felesleges.

Kevesen vagyunk óvónők, sokat kell helyettesíteni, sok a túlmunka. Sokszor pedagógiai asszisztens, dajka vigyáz a gyerekekre. Egyre több a tanulási problémával, magatartászavarral küzdő gyermek, akiknek fejlesztésére a magas csoportlétszám és a kevés szakember miatt nincs lehetőség. A szülők, a társadalom egyre kevésbé becsüli meg a munkánkat. Rengeteg a felesleges adminisztráció. Sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülés nincs.

Az alacsony megbecsültség és az ezt kifejező alacsony jövedelem hatására a pedagógusok és a szociális szakemberek is elfáradnak. Nincs idejük, pénzük, regenerálódni, tovább képezni magukat. Aki megteheti, az tovább áll, más pályát választ. Aki marad leépül. Tisztelet a kivételnek.
A gyermekeink így megfelelő és értő figyelem nélkül, személytelenül járják ki az iskolát. A legszegényebbek pedig egyszerűen kiesnek a gondoskodásból.

Gyógypedagógusként sok a fizetetlen kötelező túlóra.
36 év után 3 diplomával ig.h.-ként is nevetségesen kevés a fizetésem. Kötelezően 40 órát tartózkodom az iskolában!
Nagyon sok a felesleges adminisztráció!

A fizetés megalázóan alacsony. Nem elég a megélhetésre. Magas az óraszám, sok a helyettesítés. A helyettesítést nem fizetik ki, ingyen dolgozunk. Nincs ruhapénz, könyvpénz, a pedagógus konkrétan nyomorog. Félretenni lehetetlen, így a saját lakás elérhetetlen.
Másodállást a helyettesítések, a másnapra történő készülés a javítások, előírások (1.o.), adminisztrációk, többletmunkák, értekezletek, továbbképzések stb. miatt nem lehet vállalni. Kb. ötszörösére kellene emelni a pedagógusbéreket ahhoz, hogy értelmiségi létünkhöz méltó, értelmiségi életet tudjunk élni.Ez, a pedagógus hivatás társadalmi megbecsültségét is visszaadná.

A legfontosabb az adminisztráció. Lényegtelen ebben a központosított rendszerben az egyén és a lélek. Itt is mindenki szinte egy szám...sztem az én tankerületem azt sem tudja, h merre van az a hely, ahol tanítok...borzalmas 2éven vagyunk túl, melyből a legjobbat próbáltuk kihozni. Mégis borzasztó szintre süllyedt az oktatás. Rengeteg hiányzó pedagógus, állandó szakszerűtlen helyettesítések. Folyamatos itthoni tanulás még jelenléti oktatás mellett is!!!
Portfólió, de minek??? Az is megkapta a maximumot, aki távol áll a gyerekektől, a szakmaiságtól...stb. Vicc az egész!
Erre kell koncentrálni sajnos és a lényeg elvész. Sajnálom a gyerekeimet, hogy egy ilyen rendszerben kellene élvezniük a gyerekkorukat. Szerencse, hogy megfelelőképp tudok számukra segítséget nyújtani, ennyi hasznom legalább van a diplomámból és nem kell különórákat fizetnem...

Óvodapedagógusként egyedül nevelek 3 gyermeket. 2 középiskolás, 1 egyetemista. (gyermektartás 50.000 ft) A fizetésem januártól az adókedvezmény rendszeres havi igénybevételével nettó 280.000 ft-ra emelkedett. Ebből aznap visszautalok 36.156 ft lakbért az önkormányzatnak.A fizetésemből 243.844 ft marad rezsire és élelemre. Ruhát akkor tudunk venni, ha munka után el tudok menni gyerekekre vigyázni vagy takarítani a csoportomba járó gyermekek szüleihez. Ezt az óvodás gyermekek is látják, hogy az óvónénijük munka után rájuk vigyáz, vagy náluk mosogat, míg a szülei moziban vannak. Pár héttel ezelőtt foglalkozás közben egy 6 éves gyermek többször ismételgette, hogy csicska óvónő, csicska óvónő.
Júniusban én is lemondok a megbizatásomról.

Számomra elfogadhatatlan, hogy gyógypedagógiai intézmény úgy indíthat kifejezetten autista csoportot, hogy se képzett szakember, se megfelelő eszköz nem áll rendelkezésre. Mondhatni napi szinten gyerekmegőrzés van. Persze míg a gyerek óvodás, addig de aranyos.. megfelelő fejlesztés hiányában.. elérve a kamaszkort... a szülő be se vigye az iskolába, mert problémás... kezelhetetlen, agresszív.... stb. Mindezt amellett mondják ki, hogy számtalan esetben üvöltenek a gyerekekkel és sajnos tettlegességig is fajultak már dolgok. Mint szülő, KLIKK-hez folyamodtam, leírva a problémát, de sajnos a beadványt átküldték az iskolának és még Én lettem elmarasztalva... Szóval ennyire nem érdekel senkit a nyomorunk. Ezzel annyit értem el, hogy 13 éves korától ne vigyem a gyereket iskolába, 16 éves kor betöltésével teljesen ki is rakták. Tehát még a gyerekfelügyelet se jár napi 4 órában.

Tanár vagyok magyart tanítok, ehhez képest rendszeresen tartok testnevelés órát, fizikát, számítástechnikát, etikát stb. A tanárhiányt nemszakos helyettesítésekkel próbálják átvészelni az iskolák! 26-28 órára járatnak bennünket, rég túlléptük a 30 órás ingyenes helyettesítési határt, s még egy fillért nem láttunk belőle...
Szülőként: a fiam hallássérült, heti 3 óra szurdopedagógiai fejlesztés járna neki, de 4 éve nem látott szurdopedagógust, mert NINCS!!!!
A jelenlegi "oktatás " egy vicc!

A pedagógusok és a gyerekek is túlterheltek. A pedagógus megbecsülése a nullával egyenlő. Az egész oktatás romokban hever. Néhány év múlva nem lesz pedagógus. Legalábbis olyanok nem, mint a most még pályán lévő, elhivatott szakemberek. A gyermekvédelem hasonló helyzetben van. Az iskolákban megszüntették a gyermekvédelmi felelőst, nincs iskolai pszichológus, pedig egyre nagyobb szükség van rá.

Vadászni kell a szaktanárokat ezért ha találnak és az durván, lealacsonyítóan bánik a gyerekekkel nem küldhetik el. Ezért a gyerekeknek nem csak a hihetetlen mennyiségű felesleges tananyaggal kell megbirkózniuk hanem egy vagy akár több tanárral is akitől rettegnek. A renkivül sok és máról holnapra megtanulandó, sokszor felesleges tananyag nagy mértékben stresszeli a gyerekeket. Nincs idejük kikapcsolni, gyereknek lenni. A lányomat pont ezek miatt kellett volna sürgősen pszichológushoz vinni, de nincs elég szakember csak hetekig tartó várólista. És addig?? Idegileg, lelkileg iszonyúan ki van merülve. Ez az oktatáspolitika úgy van kitalálva, hogy a jövő generációja már kiégett, érzéketlen
buta zombi legyen akiket bábként lehet irányítani mert a tudatukat, egyéniségüket módszeresen kiírtották. A tanárok is túlterheltek aki tud menekül a közoktatásból aki nem az kiégett ideges ahogy a gyerekek is, ezért " egymásnak esnek ". Mi születése óta szeretjük óvjuk, építjük a személyiségét, lelkét, hogy kibontakozhasson és egy egészséges boldog ember lehessen. A jelenlegi oktatásirányitás pedig lassan módszeresen tönkre teszi őket a szemünk láttára. Összegezve én úgy érzem a gyerekek és mi szülők is magunkra vagyunk hagyva ebben az embertelen játszmában mert nincs HATÉKONY érdekképviselet.

Nehéz megfelelő óvodát, iskolát találni, különösen, ha a gyerek eltér az átlagtól, vagy fejlesztésre szorul. A jogszabályok ugyan előírják a kötelező fejlesztés biztosítását, de a gyakorlatban az intézmények jó része képtelen ezt biztosítani. A szülők kénytelenek magán úton megoldást keresni, ami szintén nem egyszerű, mert itt is gyakran telítettek a csoportok. Az óvodapedagógusok és a tanárok folyamatosan cserélődnek, ha egyáltalán találnak utánpótlást, egyértelműen érezhető a szakemberhiány. A gyerekemnek három év alatt három matektanára volt, de volt, hogy hónapokig az ment be órát tartani, aki éppen ráért, mert nem találtak tanárt. Többen közülük elhagyták a tanári pályát. Nincs olyan év, hogy ne történne 2-3 tanárcsere.

Sokminden, a pedagógusok túlterheltek, alulfizetettek, kevesen vannak, nincs keret segítőket alkalmazni melléjük (pedig abból lenne bőven), az integrálás közel sem úgy működik, mint külföldön. Nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek. Mindezek összességében befolyásolják a gyermekeink nevelését/tanítását/ellátását. Ezen sürgősen változtatni kell, ez mindannyiunk érdeke!!!!!!!

A kislányomnak 1 óvónénije van 1 hónapja.A másik óvónőnek át kellett vennie egy másik csoportot,ott ő is egyedül van.Ők nem is sztrájkolhatnak,de már nagyon fáradtak,egyedül foglalkoznak egész nap 23-25 kisgyerekkel.
Kisfiam iskolájában a tantesület egy része sztrájkolt csak.A szülők teljes mértékben támogatják a tanárokat, de szomorú az összefogás hiánya iskolán belül.

Óriási a szakember hiány. Gyógypedagógusokat lasszóval sem lehet fogni. Minden 5. gyermeknek szüksége lenne logopédiára, de kivitelezhetetlen. A jelenlegi integrálás minden csak nem segítség. Gyakran egy problémás gyermek tönkre tesz 20-at.....
Óriási és felesleges az adminisztratív teher.
Évente korlátozni kellene a megengedhető ellenőrzések számát....Az nem lehet, hogy dolgozzunk, helyettesítsünk, minősüljünk, arra készítsük fel a gyakornokokat, tanfelügyeleten vegyünk részt, ahhoz önértékelések sorát végezzük, járjunk tovább képzésekre, e mellett Korm. hivatal, Mák, Ász, munkaügy , közlekedés felügyelet, Nébih, Katasztrófa védelmi ellenőrzések sorozataival bombáznak minket.
Nem sorolom...a fizetés, a túl munka, az egyedüli munkavégzés, pedig grátisz a fenntartó felé....
Senki sem jön a szakmába ezek miatt, persze ez csak a felszín....

A fő baj szerintem az, hogy nincs fejlődés. A pszichológia és pedagógia elmúlt 50-100 év eredményei nem jelentek meg a tantervben és a kimeneti ellenőrzésben, és bár a pedagógusképzésben megjelenik, de a rendszerrel szemben a hatalmas többeltmunkát jelenető feladatot a leterhelt, meg nem becsült, hihetetlenül alulfizetett pedagógusoknak kellene végeznie. Ráadásuk a pedagógusi munka egyik pilléréhez, a neveléshez-fegyelmezéshez semmilyen tudást vagy segítséget nem kapnak, pláne nem a mai modern,demokratikus nevelési elveknek megfelelőt. Többletterhet viszont rengeteget, mind adminisztrációban, mint a különböző, szakmai segítséget igénylő gyerekek integrálàsaban.

Két gyermek édesanyja vagyok. Egyikük általános, másikuk középiskolás.
A gyerekek iszonyú mértékben leterheltek. A középiskolás lányomnak minden nap 8-tól 3-ig vannak órái, kivéve a csütörtököt, mert aznap 8-tól 5-ig! Ezek után jön még a házi feladat, a tanulás, készülés a dolgozatokra és miden egyéb sport és közösségi tevékenység. 17 évesen azt éli meg, hogy soha semmire nincs ideje! Elvárás persze (jogosan és saját igénye, meg a mienk is), hogy olvasson, járjon színházba, kiállításra stb. - de mégis mikor?
Az általános iskolás gyerekem iskolájából szeptember óta 4 tanár ment el, és nem is sikerült mindet pótolni - mindezt Budapest közepén! Mi van vidéken? Már évekkel ezelőtt a szakos tanárok hiányáról panaszkodtak kisebb települések igazgatói - mára ez a Fővárost is elérte, és évről évre kevesebb lesz a jól képzett pedagógus, mert egyre többen mennek nyugdíjba, miközben nincs utánpótlás.
A tananyag egyre inkább épít a lexikális tudásra, egyre kevésbe biztosít teret a készségfejlesztésre, az egyéni érdeklődési körök kialakulására vagy megtámogatására. A pedagógusok fáradtak, egyre kevésbé képesek a gyerekekre figyelni. A tankönyvek némelyike egyszerűen alig-alig használható otthoni tanulásra! Sok esetben az interneten keresünk inkább segítséget, mert a tankönyvek rossz logikában, követhetetlen módon tárgyalnak bizonyos dolgokat. A középiskolai írásbeli felvételi köszönő viszonyban sincs a tananyaggal, teljesen más tudást, készségeket vár el, mint amire az iskola egyébként felkészít. Ezen jól teljesíteni annak van esélye, aki külön készül rá. Mi ezt megtehetjük - persze ez plusz időráfordítás a gyerek részéről, és sok plusz pénz a mi részünkről - de szerencsések vagyunk legalább, hogy ezt megengedhetjük magunknak! Ez a felvételi rendszer ebben a formában csak tovább mélyíti és megerősíti a társadalmi rétegek közötti szakadékot.

Gyógypedagógusként dolgozom már majdnem 10 éve. Évről évre egyre nehezebb körülmények között. Az anyagi megbecsülés hiánya mellett a legfájóbb a szakmai megbecsülés hiánya. A politika, a média hatása elérte, hogy a társadalom többsége lenézze, megvesse a pedagógusokat. Nap mint nap értük, gyermekeikért dolgozunk. Küzdenünk kell egy jobb oktatási rendszerért!

Sni és adhd problémákkal rendelkező gyerekek járnak abba a suliba, ahol dolgozom. Nincs pszichológus, nincs fejlesztő pedagógus, nincs elég szakmai tanár (építőipar), gyakorlaton 6-8 gyerek helyett 30-40 gyerek jut egy oktatóra, de mindegy is, mert alapanyag évek óta nincs, amin megtanulhatnák a szakmát. A covid oltás miatt több pedagógus kiesett az iskolából. Sőt, jelenleg egyetlen takarító van a hatalmas, négyszintes épületre ugyanezen okból kifolyólag.

A gyermekem informatika tagozatra járt, de ettől a tanévtől megszűntették, mert elment mindkét informatika tanár és képtelenség megoldani a helyettesítést. A matematikát már hónapok óta a történelem-földrajz szakos tanár tartja a gyerekeknek, mert az egyetlen szaktanár a nyolcadikosokkal van, hogy legalább a felvételire próbálja őket felkészíteni. A helyettesítő kollégákkal a szünetekben konzultál, hogy segítsen nekik az anyagban. A nyelvtanítás kéthetente zajlik, úgy tudják elosztani a még dolgozó szaktanárt. Testnevelést több osztálynak egyszerre tartják, korosztálytól függetlenül, s hely hiányában általában üldögélnek a padokon, utcai ruhában. A helyettesítéseknél természetes, hogy az egyetlen ped.asszisztenst teszik be mindenhová, legyen az nyolcadikos fizika óra, vagy alsós magyar… szétesik minden

A tanárok leterheltsége, a magas óraszámok, a helyettesítések, a folyamatos tanórán kívüli tevékenységek (rendezvények, versenyek, kapcsolattartás, képzések, megbeszélések, adminisztráció stb.) miatt emberfeletti. Szabadságuk főképp akkor érvényesül, ha felrúgják a NAT és a hozzá kapcsolódó kerettantervek és helyi fenntartók elvárásait és megpróbálnak a diákok terhelhetőségéhez és igényeihez igazodni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem pusztán árral szemben, de gyakran szürke zónában kénytelenek tanítani.
A tanulók heti óraszáma elképesztően magas, ami szükségképpen az elmélyült munka és ismeretszerzés, összességében pedig a személyiség fejlődésének rovására megy.

Túlterheltség, felesleges adminisztrációk, milliónyi ki nem fizetett helyettesítés, eszköz hiány, asszisztencia teljes hiánya, pedagógiai asszisztens, pszichózis, fejlesztő pedagógus hiánya......

Pedagógushiány miatt nincs csoportbontás, sokszor 20-30 fős csoportok minden órán ( nyelvórákon is). Olyanok tanítanak érettségizős osztályokban is, akik nem érettségiztethetnek. Túl magas heti óraszámok, nincs idő a tisztességes felkészülésre. Megalázóan alacsony fizetés. Általános iskolákban és gimnáziumokban kötelező minősülés. Aki viszont szakképzésben tanít és minősülni szeretne, a fizetésénél nem veszik figyelembe. Tudok olyan kollégáról, aki szakképző intézményben tanít és kevesebbet keres, mintha gimnáziumban tanítana..
Feltételek nem adottak, nincs papír, fénymásoló, táblafilc, elegendő számítógép ( csak a legalapabbakat említve).
Diákok nagyon leterheltek,magas elvárások, sok bent töltött óra.
Társadalmi megbecsülés hiánya.

Nagyon szomorúnak látom a mostani helyzetet mind szülőként,mind pedagógusként. Nagyon nagy a hiány pedagógusból és az őket segítő pedagógiai asszisztensekből. Nyugdíjas kollégák visszahívásával igyekeznek a kieső kollégák munkáját pótolni,illetve a többi tanárral terheljék egy csomó helyettesítést. ☹️??

Dolgoztam pedagógusok között, nagyon leterheltek, nincs eszköz a kezükben a fegyelmezéshez, rengeteg adminisztatív munka terheli őket, a nagyon gyakran változó oktatási szemlélet, módszer plusz időt, energiát kíván tőlük.
Megalázóan kevés és igazságtalan a fizetésük és az új előmeneteli/fizetési besorolásuk.

Anyagi megbecsülés hiánya miatt, nincs óvodapedagógus utánpótlás. Csoportonként 1 óvodapedagógus van csupán, aki túlterhelt. Az állam a statisztikákat a hivatalos állásportálon megjelenő álláshirdetésekből készíti el. Ha 40 óvó néni hiányzik, az intézmény csupán egy hirdetést ad fel. Arra sem jelentkezik senki. Óriási a hiány, amit tehát államilag nem helyesen térképeznek fel. Az integráláshoz sincsenek megfelelő személyi feltételek. Nagyon fontos lenne a fiatal pályakezdőknek vonzóvá tenni ezt a hivatást. Ennek a legfonosabb eszköze az anyagi megbecsülés.

Gyógytornász sem általános, sem középiskolában nincs, gyógypedagógus, pszichológus szintén nincs. Pedagógiai asszisztens nincs elég, az alacsony fizetés és leterheltség miatt. Matek, angol, természettudományos tantárgyak, informatika oktatók kevese vannak, a leterheltségük óriási, az oktatás szinvonala ezért alacsony, így a gyermekem jövője került veszélybe, mert sem az érettségire, sem a szakmára, sem a továbbtanulásra nem tudják felkészíteni gyermekeinket.

Évtizedes tapasztalat után:az utóbbi 10 év lejtmenet volt az oktatásban. (Ma már nem lennék tanár, mindenkit lebeszélek erről.) Sok a felesleges adminisztráció. Az oktatáshoz nem értő, csinovnyik szemléletű fenntartók és oktatásirányítók csak a maguk fontosságát akarják bizonyítani. Az életpályamodell és a továbbképzések jelentős része (munkaidőn kívül a család sérelmére vagy munkaidőben a kollégák sérelmére) haszontalan pénzkidobás.Igazságtalan az állami és az egyházi fenntartású intézmények finanszírozása. A pedagógusoknak alacsony a bére, mégis ők veszik (saját pénzből) a dekorációs anyagokat, gyakran fizetik a hátrányos helyzetű gyerek kirándulását, egy munkahelyi laptopért hatalmas plusz elvárásokat kell teljesítenie. Sajnálom a mai diákokat. Mi vár rájuk? Ki fogja átadni a tudást, ki fogja értékekre tanítani őket, ki egyengeti a jövőjüket?

A családom támogatása mellett néhány évig ki tudtam húzni a pályán. Azonban ha az ember saját családot akar alapítani és/vagy nem a szüleire hagyatkozni lassan 30 évesen, a megalázó fizetésből nagyjából semmire sem jut, a létminimumon vagy az alatt tengődik. Emellé jön a túlterhelés, óvodai csoport egyedüli nevelése, rengeteg helyettesítés és túlóra, amelyet nem csak, hogy nem fizetnek ki, de mindig ugrásra készen kell állnod, mikor közlik, hogy akkor másnaptól egy hétig magad leszel, négy napon belüli eseti helyettesítés fogalmát nem ismerik. Nem hogy az idődre, de gyakran az előre egyeztetett orvosi időpontra sincsenek tekintettel! Azért is elővesznek, ha vasárnap délután nem állsz ugrásra készen egy akkor kitalált online értekezletre. Az embernek nincs magánélete, folyamatosan leterhelt, feszült, úgy vegetál a pályán, hogy nem hogy a jövőjéről, de még a másnapról sincs elképzelése. Korosztályombeli kollégáim nagy része elhagyta a pályát. Mentem én is.

Rettenetes sok munka, felesleges adminisztráció, alacsony bér, nulla megbecsülés, maximális elvárások: hogy teljesítsenek, és eredményeket érjenek el a diákokkal...
S legyenek egy személyben tanárok, szülők, szociális munkások, gyermekvédők, pszichológusok, fejlesztők, gyógypedagógusok... stb.
Biztosítanak megfelelő eszközöket, tartsanak érdekes, izgalmas, tartalmas órákat (eszközök és alapfelszereltség nélkül) Képezzék magukat, tartsanak lépést a fejődéssel!!! (hogy miből? Oldják meg!)

Fájdalmas látni, hogy eltűnik a fény a gyermekeim szeméből. Hogy nem az önálló, kreatív gondolatok számítanak, hogy a szabálytalanul tehetséges vagy éppen a bukdácsoló gyerek csak egy probléma, hogy aki nem a nagykönyv szerint elemez egy verset, aki nem biflázza be a leckét, azt rossz jeggyel büntetik. Fájdalmas, hogy a rendszerből kikacsintó elhivatott tanárokra kell számítani ahelyett, hogy maga a rendszer segítene a gyerekeknek felnőni. Fájdalmas, hogy szülőként évek óta azon dolgozom, hogy megmaradjon a kíváncsiság és nincs esélyem az a hatalmas és érdektelen tananyaggal szemben. Fájdalmas, hogy ez az oktatási rendszer gondolkodó fiatalok helyett megtört dolgozókat akar nevelni. Akik felnőttként is csendben maradnak.

Pedagógushiány szinte minden iskolában.A fiatalok nem jönnek, mert egyre leterheltebb a pedagógus,nem tud a napi munkára koncentrálni, mert annyi egyéb fölösleges munka van.A bérezés minimális motiváltságot ad.Most még a jogtalanul bevezetett kötelező oltással is ellehetetlenült a hiányok pótlása.

50 éves tanítónként szívem szerint ma elmennék nyugdíjba, annyira kimerült és kifáradt vagyok, az egész helyzet siralmas. 5 diplomával 25 év után kevesebbet keresek egy segédmunkásnál. A tananyag olyan sok, hogy nincs idő a gyakorlásra, a gyerekek túlterheltek, lassan a levegőre sincs idő kivinni őket. A szülőkkel 1-2 percet lehet szót váltani, hazamenetelkor, lassan megszűnik itt is az emberi kommunikáció. Reformra van szükség, aminek a középpontjában a gyerek áll! Fizessék meg a munkánkat, adják vissza a becsületét, és töröljék el a kötelező oltást, mert amiatt ne küldjenek el a munkahelyekről, ha nem hajlandó valaki kísérleti nyúlnak beállni!

Intézményvezető vagyok. Nap mint nap azzal küzdök, hogyan szervezem meg a gyermekek ellátását. Színvonalas nevelésről már régen nincs szó, hiszen gyakorlatilag nem tudunk elmenni sétálni, nem tudjuk a nagyokat elvinni színházba, könyvtárba, mert tíz gyermekenként kellene egy-egy felnőtt. De ki? Délelőtt mindenki be van "fogva ", az intézményvezetői feladatokat délután és otthon este végzem,mert én is csoportban vagyok, pedig megfogadtam, hogy nem viszek haza munkát, hiszen nekem is van családom, de még hobbim is lenne.Kilenc csoportos óvodát vezetek, négy pedagógus kolléga hiányzik évek óta. Folyamatosan hirdetek, de még csak érdeklődő sincs. Ebben az évben két óvónő megy nyugdíjba, akkor már hat pedagógus fog hiányozni! A kollégákat nem noszogatom továbbképzésekkel, egy részt mert nagyon költséges, és már nem igaz, hogy bármit is fizetne az állam. Van néhány ingyenes képzés, azokat választjuk, mert 100-150ezer Ft-ot képtelenség kifizetni és felmerül a kérdés, hogy van-e értelme!A covid miatt elvileg nem lehetne csoportokat összevonni, de elkerülhetetlen, hiszen a délutáni pihenőt biztosítani kell, este 18:00 óráig vagyunk nyitva, addig gyermek is van, egyedül meg nem lehetnek. Sok kollégám volt covidos beteg, vagy egyéb súlyos betegségek is előfordultak mostanáig. Az állandó helyettesítésbe is bele lehet betegedni, a fáradság, a folyamatos készenlét miatt! A nem is létező helyettesítési pénz nem váltja ki a regenerálódás, és pihenés idejét. Most meg sem említem a felesleges adminisztrációt. Arra gondolok, hogy mikor dől össze az egész rendszer? Mert lassan ez lesz. Hogy még is mi tart bennünket életben? Aki nem szökött meg, és még dolgozik, az elhivatott, és lelkiismeretes. Aki sosem dolgozott ezen a pályán, el sem tudja képzelni mekkora öröm és siker a gyermekmosoly! Még mindig képesek vagyunk abban hinni, hogy boldog gyermekkort tudunk biztosítani a hozzánk járó ovisoknak, és a szülőknek is biztonságot nyújtunk. De elfogytak a tartalékaink!

Szülőként azt látom, hogy hajtás van, hogy rengeteg az anyag, a gyerekeim jó tanulók, de még így is alig győzik...
Pedagógusként azt látom, hogy a Kollégák vért izzadva helyettesítenek, oktatnak a minőséginek nem nevezhető kötelezően előírt tankönyvekből, és próbálnak túlélni.
Ezen változtatni kell!
Kevesebb anyag, egymásra épülő tantárgyak közötti kapcsolatokat is erősítő, csoportos, team feladatok, vita kultúra fejlesztése, érzelmi inteligencia fejlesztése, érzékenyítés!
Ezek nélkül droidokat nevelünk, akik felnőttként önálló véleménykifejezés, és öntudat nélkül nehezen fognak boldogulni.

Az oktatás a jövő. Ha tönkreteszik, minimum 20 év kell a rendbetételéhez. A "tananyag " teljesíthetetlenül sok biflázás, nacionalista és soviniszta lélekmérgezés, a tanárok sokszorosan konraszelektáltak, rabszolgának tekintik őket, akiknek ingyen is muszáj dolgozniuk, fásultak, kiégettek.

Szülőként és pedagógusként is tudok véleményt mondani. Sajnos elkeserítő a helyzet. Örülök ennek a fórumnak,mert végre kirajzolódik,hogy az egész országban hasonló a helyzet. Erősítenünk kell egymást és változtatni kell,de minél gyorsabban. A gyerekeknek egy gyerekkoruk van,joguk van a tisztességes oktatáshoz, esélyegyenlőséghez.Pedagógusként jogunk van tisztességes munkáért tisztességes jutalmat kapni.

Szakember hiány neheziti a pedagogus munkat. Idealis vilagbanaz óvodában 2 óvónő, dajka mellett ped.asszisztens segitené a munkát. Pszichologus, logopédus, gyogytornasz elerheto lenne, nem kellene beosztani kire jut idő, kinek nem sürgős.
Iskolában is lehetne asszisztens a differencialas miatt.
Bérezés és munka és adminisztracio terhei nincsenek egyensulyban.

A hivatástudatból tanítást nem lehet a végrelenségig elvárni. Óvodában gyerekőrzés van, iskolában szintén semmi differenciálás, tehetséggondozásra nem marad kapacitás.
Ez már olyan mértékű züllesztése a gyerekek jövőjének, ami sérti az oktatáshoz való alapjogukat.

Mi jellemzi a mai magyar iskolákat? Ütött-kopott egészségtelen bútorok, pénztelenség, lebutított tankönyvek, átgondolatlan, felesleges tananyag. Ami nem a jövő felé mutat, hanem visszalép. A gyerekek óraszáma nem igazán csökkent. Felesleges új tantárgyak. Az oktatási intézmények, pedagógusok állandó fenyegetettsége, ellenőrzése, felesleges papírmunka, amit később senki sem néz meg. A kormány lekezelő, lenéző magatartása, a pedagógusok erkölcsi elmerését nagymértékben rombolja.

Egyre égetőbb a pedagógushiány. A hirdetésekre többségében nyugdíjas tanárok, vagy tanári végzettség nélküliek jelentkeznek. A tanárok és diákok túlterheltek. Az általános iskolák követelményrendszere túlnő mindenen. A gyerekek késő délutánig csak tanulnak, egyre több az idegrendszeri vagy mentális problémákkal küzdő gyerek.

Munkaidőm töredékét tudom csak a tanításra fordítani az adminisztrációs és egyéb terhek miatt. Kevés fizetésem kiegészítére kénytelen vagyok mellékmunkákat vállalni, hogy megélhessek.

Az iskola működését a szülők által az alapítványba befizetett összegből tartják fent, ezen felül a szülök biztosítják a tisztálkodó szereket, wc papírt, maszkot, fertőtlenítőt, stb. A fenntartó a szükséges pénz töredékét állja. A felsős és alsós lányoméknál is többször van egy tanévben tanárcsere. Ha sikerül tanárt találni, próbaidő alatt felmond. Tavaly magyarból nyugdíjas tanárt kellett visszahívni. Fél évig földrajz tanár helyettesített emelt rajzon. Nyelvtanárok felnőttképzésből jönnek, nem értenek a gyerekekhez, de nincs más. És még sorolhatnám estig a problémákat. Méltánytalan és vérlázító, hogy egy 3 diplomás tanár 15 év tanítás után úgy tudja eltartani a családját két pici gyerekkel, ha éjszakánként árut pakol a tescoban. Ez mi, ha nem a legalja?

Évről-évre egyre több terhet viselnek a pedagógusok. Kezdőként 18 órában tanítottunk, felette fizették a túlórát. Most az alapfizetésért 26 órát kell sokaknak megtartania. Egyébként teljesen igazságtalan a rendszer, mert van, aki 22 megtartott óráért, van aki 26 megtartott óráért kapja az alapbért. A bérek nagyon alacsonyak. A kezdő bérek bérpótlékkal érik el a minimálbért 6 év egyetem elvégzése után. Ha valaki nyugdíjba megy, sok esetben nem lehet felvenni helyette senkit, szétosztják az óráit. Bizonyos szakokon szinte nem végez pedagógus, így utánpótlásra nincs lehetőség. Vidéken még sokkal rosszabb a helyzet. Nincs szakos tanár. Egyszerre több évfolyamot tanítanak. 2013-ban lerögzítették a minimálbéres szorzót, gyakorlatilag drasztikusan lecsökkentették és tartották ezzel alacsonyan a béreket. Az életpályamodellben a minősítésekre készülés többhónapos többlettmunkával jár, ami nehezíti az adott időszakban a minőségi munkavégzést. Ha valaki mestertanár, akkor a plusz terhelés folyamatos. Az életpályamodell bevezetésével minden pótlékot töröltek. (Pl. tanácsosi címért járó bruttó 10000 forintot is, amivel a kiemelkedő minőségi munkát ismerték el korábban.) A mostani pedagógusbér emelés során nem az alapfizetést változtatták, bérpótlékot adtak, amit bármikor el lehet venni.(Évekkel ezelőtt volt is rá példa.)
A diákok túl vannak terhelve. A tananyag olyan sok, hogy nincs idő a gyakorlásra. Az érettségi követelmény viszonylag gyakran változik. Sokszor a lényegesebb változtatásokat sem jelentik be időben. (régen ez két év volt) Pl. néhány éve történt, hogy kb.2 héttel az érettségi jelentkezés előtt jelentették be azt, hogy fizetőssé teszik a közgáz szakot. Nagyon sok család nem tudta vállalni a költségeket, a diákok utolsó pillanatban változtattak az érettségi tantárgyaikon és a továbbtanulási szándékukon.

A folyamatos ellenőrzések minősítés engem nagyon degradál. A folyamatos stress miatt nem tudunk elég időt fordítani a gyerekek fejlesztésére, pedig ez lenne az elsődleges feladatunk.

Tanárhiány
Gyakran fáradt, kiégett, rosszindulatú tanárok.
Bődületes mennyiségű tananyag, túl gyors tempót diktáló tanmenetek.
Sokszor fáradt,unott, motiválatlan,ingerlékeny diákok.
Unalmas tananyagfeldolgozás, szánalmas tankönyvek.

Az óvónők leterheltek, egyre több a sérült, SNI-s gyerek, akire nem jut gyógypedagógus, így azt is az óvónőknek kell valahogy megoldaniuk, annak ellenére, hogy az óvodapedagógus nem gyógypedagógus. Egyre több az erőszakos, szemtelen óvodás, amivel szemben a pedagógusok tehetetlenek egy idő után. A szülők kevésbé együttműködőek, mint eddig. Nagyon nagy lelki teher ez a pedagógusoknak amellett, hogy ki vannak téve a folyamatos megbetegedéseknek, mert a szülő lázasan és hányással viszi be a gyereket,mondván nem beteg. Emellett ott a rengetek papírmunka, közben készüljön a foglalkozásra, hogy a gyerekek megkapják a megfelelő ismeret szerzési lehetőségeket, mivel a szülők otthon nem foglalkoznak ezzel, mert úgy gondolják ez az óvoda feladata.
A szülőktől semmiféle tiszteletet, megbecsülést nem kapunk.
Kevés a fizetés, emelett nagyon sok a munka. Az idősebbek nyugdíjba mennek, utánpótlás nem jön. És akik nyugdíj mellett dolgoznak azok sem fiatalok már, kevés a türelmük a gyerekekkel, ami nem jó senkinek. Nem tudom meddig kell süllyedni ahhoz, hogy észhez kapjanak, és tegyenek valamit mielőtt megszűnik az óvodai ellátás, mert nem marad pedagógus a pályán.

Elkeserítő minden nap azt látni, hogy a gyerek mennyire rosszul érzi magát az oktatásban, pedig a nap aktív részét ott tölti. Van, hogy dühöngök, és fogadóórát kérek. Majd a fogadóórán szembesülök vele, hogy a pedagógus is vergődik, fáradt és tehetetlen. A gyerekeim értékes évei mennek kárba egy elhibázott, ostoba, múltbanéző oktatáspolitika miatt. Család szinten nagy energiákat kell mozgósítani, hogy folyamatosan kompenzáljuk az iskola hiányosságait. Ez felemészti a szülőket, a gyereket, és vélhetően az iskolát is. Hetente többször megfordul a fejemben, hogy a gyereknek jobb lenne itthon tanulni. A nyelvtanulás alapszinten működik, nagyon sok az elmaradt, helyettesített óra, amikor a tanulás helyett tanteremben "bandáznak " a gyerekek. A mindennapos testnevelés óra terem hiányában "hézagos ".
Az online oktatásban kiderült, hogy a tankönyvek nagy része használhatatlan. Egyszerűen nem lehet belőle tanulni: a gyerek CSAK SEGÍTSÉGGEL tudja használni a tankönyvet (pedig amúgy értelmes gyerek). A tankönyvek egy része innen-onnan kimásolt részeket tartalmaznak, folyamatosan bukkantunk rá a neten található szövegekre, amiket beemeltek. A szövegekek jelentős része (pl természetismeret 5-6.osztály) nem a gyerek nyelvén íródott (vajon kinek szánták?!).
A szülők elidegenedtek az iskolától, egyre nehézkesebb a párbeszéd, ami nem segít, hiszen innen indulnak az alaptalan feltételezések. Az igazgató lavírozik. Az iskolából elpárolog az őszinteség, a csapatszellem, egymás segítése.
Gyerekvédelem??? Az abúzust elkövető óvónőt az igazgatónő védte, gyámüggyel fenyegették a szülőket, mert szóltak, hogy gond van az óvodai csoportban. sorolhatnám... nagyon sok fölösleges energia megy el a rossz szabályozás, az emberhiány, a pedagógusok túlterheltsége miatt is. Irány a fizetős iskola, ami ugyan nem megoldás, de legalább a gyerek lelkét kevésbé nyomorítják. Nem tudom hány év alatt lehet ezt a 10 éve tartó rombolást helyrehozni... szomorú vagyok.

Üres álláshelyek nincsenek meghirdetve.
Teljesítés kényszer a tanker felé, iszonyatos mennyiségű projekt munkák, programok értelmetlen teljesítése, a gyerekek nem sok hasznát látják, a túlterhelt pedagógusoknak még több plusz munka, ami a családjuktól és a pihenéstől veszik el az időt.
Az elvárások, követelmények zombivá változtatják a gyerekeket, nem tudják élvezni a gyerekkort, nincs idő játszani, pihenni, feltöltődni. Minden kreatív, alkotó vágyat kiöl belőlük a rendszer.

7 éve vagyok a pályán és ez a harmadik intézmény ahol dolgozom.A fluktuáció igen nagy és kevés a jó, igazán elhivatott szakember. Lassan már bárki bárkivel pótolható, mondhatni. Csakhogy az élménynyújtás, a sokoldalú személyiségfejlesztés és a differenciálás elengedhetetlen - ezeket mind mégis el kell engedni ha csak dajka néni, képzettség nélküli babysitter vagy pedagógiai asszisztens az, akire rá 'kellene bízni ' mindezt. Nem is elvarható, hogy mindezt ők végezzék .

Ahogy az sem elvarhato, hogy egy olyan fizetéssel, ami
a létminimumhoz hasonló lelkesen és a fizetésunk egy részét az eszköz és anyagigenyre áldozva, hétről hétre boldogan, kipihenten és a korszerű, módszertanilag helytálló tevékenységotletekkel megrakodva(úgy, hogy a legtöbb továbbképzés fizetős) érkezzünk minden reggel vidáman dolgozni.
Ha nem magánóvodában kezdek esélyem se lett volna kifizetni a lakbért a kezdő fizetésemből(ígyis igen erőteljes szülői támogatással indultam) . Nem mindenki ilyen szerencsés. A pálya egyáltalán nem vonzó már a fiataloknak.
Hiszen ki lelkesedne egy olyan munkakörért ami óriási felelősség innovációt, rengeteg áldozatot kíván honorárium és megbecsülés nélkül .

Pályakezdő óvodapedagógusként elég hamar szembesülnöm kellett a pedagógusokat érintő nehézségekkel és kihívásokkal. A pálya kezdete óta egyedül vagyok és magamra vagyok hagyva. Nincs váltó társam, nincs támaszom, akire szakmailag felnézhetek. Egyedül kell ezt a rögös utat megtennem. Nincs délelőttös és délutános műszakom, mert majdhogynem az egész napot lefedik a munka óráim. Nagy a teher, a felelősség és nincs senki, akivel ezt megosszam. Nem vagyunk megbecsülve és elismerve. Rengeteg a pályaelhagyó és a nyugdíjba vonuló kolléga. Kimerültek, fáradtak vagyunk. Semmi segítséget nem kapunk a szülők részéről sem. Az óvoda már csak gyermek megőrzőként fog lassan funkcionálni. Felemésztenek minket a felesleges adminisztrációk és állandó papírozások. A gyerekek elől veszik el az időt. Már hosszú ideje itthon is dolgozunk. Gyártjuk itthon is a papírt… Hova süllyedünk még? Évek óta hanyatlik a pedagógus munka. Azt hinnénk, hogy már nincs lejjebb, de mindig szembesülünk vele, hogy van még hova süllyedni.

Mind a gyerekek,mind a pedagógusok túlterheltek. Nagy szakadék tátong az óvoda ès az első osztály között. Nem a gyerek a lényeg,hanem,hogy minél több tananyagot "beleszuszakoljunk " a gyerekbe.
Másrészről viszont már ott tartunk,hogy a pedagógus szolgálja ki a diákot,semmiért nem kell megdolgoznia. Csak a gyereknek vannak jogai.
Pedagógusoknak több szabadságot! A gyerekeknek kevesebb tananyagot ès több játékot!

A diploma egy ideje a kezemben, hogy elhelyezkedem-e, mint pedagógus, viszont már kérdéses. A megbecsülés teljes hiányát tapasztalom (a családban nem egy dolgozó pedagógus él). Nonszensznek tartom a fizetést, hiszen a munkaidő végeztével nem ér véget a munka. Az adminisztráció, a másnapra való felkészülés, az eszközök elkészítése a magánélet, a család rovására megy. Arról nem is beszélve, hogy saját pénzből kell megvenni az eszközökhöz szükséges anyagokat. Egyre több a fejlesztésre szoruló gyermek a csoportokban, egyetlen pedagógusnak kell csoporton belül őket is fejleszteni + a többivel is haladni. Kötelező továbbképzések hada önerőből. "Többe kerül a leves, mint a hús "...

Rosszak. Sok az adminisztrációs munka, nincs idő a gyerekeket fejleszteni. Óvodapedagógusnak tanulok, de nem hiszem, hogy ilyen korulmenyek kozott a palyan maradok.

Elavult oktatás. Túlterhelt tanárok, diákok. Nincsenek tanárok, emiatt az órák folyamatosan elmaradnak. A hatalmukkal visszaélnek egyes tanárok! Nem figyelnek a gyerekek igényeire, unalmas a tananyag, túl sok a magolás. Felesleges heti 5 tesi. Informatikát tanárhiány miatt 25 fős csoportban tartják, így nem lehet oktatni és tanulni. Nincsenek szakemberek( pszichológus, logopédus… ) Leterheli a gyerekeket az iskola és nincs semmi haszna, nem tanulnak semmit, amire szükségük lenne. Ha van az embernek pénze különórákra akkor tud a gyerek fejlődni( mozgás, nyelvóra…)

A lányomnak ebben a tanévben már 3 magyartanára volt. Az imádott, elhivatott magyartanárának távoznia kellett, mert egészségügyi okok miatt nem oltatta be magát. 3 hétig helyettesítette egy másik magyaros, majd január végétől jött egy új tanár. Fizikából egyetemi hallgató tanítja őket. A 2 fizika óra tömbösítve van, mert a hallgató csak egy nap tud jönni. Hozzá igazították az órarendet. Iskolapszichológusra hatalmas igény lenne, de sosem volt, esély sincs rá, hogy legyen az iskolában.

Kiégett, alul fizetett, megbecsülést, tényleges utánpótlást nélkülöző, méltatlan feltételekkel, körülményekkel dolgozó emberek próbálják a jövő generációját, a jövő adófizetőit a jövőre okítani, nevelni. Biztos sikerülni fog…?

Nagy a pedagógushiány.Erre a pályára csak az elhivatottak jönnek,akiknek nem a fizetés számít.Az életpálya modell egy nagy nulla!Aki megíratja a portfóliót,felkészül a kirakatórákra,az hozzájut plusz jövedelemhez,aki meg önerőből végzi a szakvizsgás képzéseket és önmagát fejleszti,marad ugyanott- bérben.Sokan mondják,hogy ott a nyári szünet, a 3 hónap.Aki benne van,tudja,hogy a június elmegy az adminisztrációra, az augusztus a következő tanév előkészítésére. Máshol is van szabadság, amit akkor vesz ki, amikor akar. Ez egy pedagógusnál nem így van:tanév közben nem lehet beteg, alig tud ügyeket intézni...A szülői partnerségről ne is beszéljünk!Neveletlen gyerekek jönnek az iskolába, a pedagógus a tanítás mellett neveljen is,mert otthon nem bírnak a saját 1-2 gyerekükkel, de a pedagógus 20-26 gyereket kössön le,motiválja és magas színvonalon oktassa őket.Persze vannak kivételek is,de az a kevesebb sajnos. Nem egy vonzó pálya az anyagiakat és a társadalmi megbecsülést tekintve,ideje lenne rajta változtatni!Van már olyan iskola,ahol a pedagógiai asszisztens felügyel órán.Régen az orvos,az ügyvéd,a pap mellett az oskolamester örvendett legnagyobb megbecsülésnek településen!Hol van ez már??? "Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája. " (Szent-Györgyi Albert)Tehát ideje lenne elkezdeni gondolkodni....

Szülőként: Gyermekeim 10 és 14 évesek, nem volt még egy olyan angol tanáruk sem (pedig volt egy pár), akinek angol tanári végzettsége lett volna, illetve érdemleges oktatást végzett volna.
Pedagógusként: Iskolánkból 2 olyan angol tanár távozott, anyagi megbecsültség hiánya miatt, akik évről évre több diákot jutattak el 8. év végéig sikeres közép és alap nyelvizsgáig. Nyugdíjas kollegák járnak vissza, olyan pedagógus hiányban szenved az iskola. Nincs tanári végzettséggel rendelkező fizika és kémia szakos tanárunk. Matek tanáraink is nyugdíj előtt állnak. A fiatal kollégák a pálya elhagyását fontolgatják. Én személy szerint azért maradok, mert ez a hivatásom, imádok tanítani nem tudnék mást elképzelni és persze van egy jól kereső férjem, aki mellett megtehetem, mert támogatja ezt a hobbimat....

Mind a gyermekek, mind a pedagógusok rettenetesen túlterheltek. A tananyag életszerűvé alakítására, csökkentésére volna szükség, a tanárok adminisztrációjából a felesleges dolgokat száműzni kell!
Szabad tankönyvválasztásra, nagyobb autonómiára van az intézményeknek szükségük, illetve szülői támogatásra, hogy a gyermekeknek ne csak jogaik, de kötelességeik is legyenek.
A pedagógus pályát vonzóvá kell tenni, mert gyermekeinknek, unokáinknak szükségük van jól motivált, felkészült tanárokra és olyan segítő kollégákra (fejlesztő pedagógus, logopédus, mozgásterapeuta, pszichológus), akik jelenlétével a sikeres tanítás-tanulás megvalósítható.
Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni a pedagógus társadalom emberi és anyagi megbecsülését sem, de ehhez a példát a törvényhozóknak kell mutatniuk, akik kiállnak a tanárok mellett, nem pedig ellenfélként, ellenségként kezelik őket.

Rengeteg adminisztratív munka, ami felesleges, időigényes és ingyen kell elvégezni. Rengeteg el nem könyvelhető plusz feladat. Koszos, elavult iskola, az int.vezetők tehetetlenek. Nincsenek pályakezdő pedagógusok (sem). Buta, használhatatlan tankönyvek. A méltatlan fizetésünkből vásárolunk tollat, ragasztót bármit, ami a készüléshez kell. Saját mobilnetet és telefont használunk. A tankerület nem támogat, hanem megaláz, lekezel, ostoba feladatokat ad és ellenségének tekint. De idei munkaszerződésünk ma még nincs. Nem pedagógusi feladataink is vannak: terem takarítása, adatgyűjtés (pl. oltott-oltatlan).

Kiégett, elöregedett pedagógusok, óriási adminisztrációs terhekkel. Megbecsülés hiánya (anyagiak) miatt szenvedünk a pedagogus hiányától és pálya elhagyóktól..

A gyerekek rengeteg felesleges dolgot tanulnak meg alapoktatásban. Olyanokat is amelyeket elég lenne szakosodott iskolában, pl.szakgimn., főiskola, egyetem. Ugyanakkor ami igazán fontos arra nincs elég idő, nem tud elmélyülni. A magas óraszámok miatt a gyerekek fáradtak.35 óra + az otthoni tanulás nagyon sok. nem tudnak pihenni, csak úgy levegőre menni, pedig ez sokszor hasznosabb, mint egy újabb felesleges dolgot bemagolni. Sajnos sok tanár azt hiszi az övé az egyetlen fontos tantárgy és mindent követel.

A napközi sajnos csak gyerekmegörzőként működik.A házi nincs kész vagy ha kész is van otthon kell javítani mert hibás.A kötelező napközi nagyon rossz.Ha megtudom oldani alsóban ,hogy haza jöjjön miért kötelező?A tanár kiabál a figyelemzavaros gyerekkel , semmit nem ér hogy ezt megállapították.Folyamatosan az van a füzetbe figyelj jobban!!Az óran nem figyelt!A jegyeknéknél az sni-s gyermek nincs figyelembe véve ha nem sni nincs fejlesztés az iskolába hiába kéne biztosítani az iskolának!!A tananyag olyan szinten előrébb van 4 osztályban hogy felsőbe nem tudom mit fogunk tanulni.A napközibe annyi házi van ,hogy amit fejből kell tudni másnapra arra nincs idő otthon kell még tanulni.A gyermek 8 órát tanul folymatosan es még ha haza megy kéne folytatni.De ez nem egyetem csak a 4 osztály!A felnőtt 8 órat dolgozik a gyereknek többet kell teljesíteni a sok felesleges dolog egy átlathatalan rossz tananyag miatt!Az sni- gyerek mellett kéne hogy legyen az óran egy gyógypedagógus ami nincs !Ez csak egy bélyeg a gyereknek semmi nem védi vagy segíti hogy ezt ráteszik!Sőt az hogy én buta vagyok a gyerek reszeről, és sajnos egy jó jegyér nagyon meg kell dolgozni!Ha nincs sikerélmeny egy gyereknél,minek tanuljon.Ez az egész oktatas olyan mint egy lóversenypálya,amelyik gyerek lemarad annak annyi.Pedig minden gyerek tehetséges valamibe !Csak ebben a rendszerben ez senkit nem érdekel.Az osztalyzás alapú értekeles nagyon elevult módszer!Főleg úgy ha olyan pedagógus tanít aki kivételezik modjuk egy folyamatosan hianyzó gyerek akinek a szülője szmk annak csak 1 hónappal kesőbb kell a tananyagból felelni ,dolgozatot írni.Úgy lehet 4-es tanuló valaki!A gyerekek nagyonle vannak terhelve a sok felesleges dolog miatt ami a tananyagban van!!!Nincs idő egy adott rész megérteni menni kell tovább!Minek!Nem tudnak szöveget érteni mert egy órán 1 osztályban 2 betűt kell megtanulni borzalom.Az óvoda iskola között szakadék van !Augusztusba színez babázik szeptemberbenheti 2 × 6 órája van !!Miért!!!

Mint szülő:
Egyik gyerekemnél több tantárgyat szakképzetlen tanár tanít. Pl. kémiát matek tanár, angolt, angolt hol szakképzett, hol az alapfokú nyelvvizsgával rendelkező rajztanár tanítja.
Másik gyereknél a szakmai tantárgyat nem mérnöktanár tanítja, hanem infotanár, akinek ezeket a szakmai témákat nem tanítják. Állítólag ennyi pénzért csak egy-egy mérnöktanár jelentkezik.
Saját iskolában nagyon sok a helyettesítés, így van olyan hét, hogy 30 órát is tanítok. Csak a túlórák felét fizetik ki. Őrült sok az adminisztráció, aminek felét feleslegesnek tartunk. pl. heti hiányzások, az osztályok hangulata, stb.
Sok az értekezlet, akár heti egy-kettő, azok is hosszúak, néha tanítási időben.
Ezen felül ott vannak a versenyekre felkészítések, ami elvárás, de elismerés az elért eredményekért nem jár.
Eszközökre nincs pénz, jelenleg hivatalosan egy 12 éves laptopon dolgozok, amin nem működnek az új programok. A projektorok nagy része régi. Izzócserére nincs pénz, így a fényük annyira halvány, hogy szinte alig látszik a kivetített anyag.
A feladatokhoz képest kevés a fizetés. Volt kolléganőnk a Tescoban dolgozik, több pénzért... Ha hazamegy nem kell dolgozatokat javítani, feladatlapokat, prezentációkat készíteni, statisztikákat, jelentéseket összeállítani.

Röveden tömören: Túlterheltség, alacsony megbecsülés, túlórák kifizetésének hiánya, az amúgy is alacsony jövedelem mellett. Rossz tankönyvek, emiatt tovább növekvő terhek a pedagóguson, kiegészítő eszközök a gyermekek részére, ami mindenki számára teher.

Pályakezdő óvodapedagógusként olyan dolgokkal szembesültem, amire nem is gondoltam volna. Pedagógusként, nem ért véget a munka, ha az intézményből kiléptem. (Belefulladtunk a rengeteg adminisztrációba ((éves terv, projektterv összeállítása szakirodalmakból életkornak megfelelően, reflexiók, értékelések, hiányzások, feljegyzések a csoport életéről))mindemellett készülni kellett a jeles napokra, rendezvényekre, tehetség foglalkozások tartása, 24 gyermek képességét értékelni, majd azt a szülőkkel külön időpontokba megbeszélni, szülői értekezlet témáit összeállítani, majd megtartani azt, foglalkozásra készülni differenciáltan, foglalkozáshoz eszközök készíteni pl.: mesepárna, készségfejlesztő játékok, helyettesítés természetesen ingyen, önértékelés, pedagógiai értékelés, stb...) És ugye a gyerekekkel történő foglalkozást még meg sem említettem. Munka mellett párhuzamosan végeztem mesterképzést, pont a vizsgaidőszakra esett a portfólió feltöltésének határideje, ami még több adminisztrációt, időt és energiát vett volna ki belőlem. Itt mondtam, hogy elég! Huszonévesen nem erre vágytam, nem volt szabadidőm, se hétvégém! Dönteni kellett, hogy merre tovább!

Feleségemmel mindketten pedagógusok vagyunk. Egy rossz állapotú, penészedésre(!) hajlamos 2 szobás házban élünk 3 gyerekünkkel, komoly nehézséget okoz pedagógus fizetésből továbblépni. Röviden ennyit az anyagi megbecsülésről, de vannak nagyobb problémák is, ezt már évekkel ezelőtt is tisztázni próbáltuk. Akkor nem tudtunk elég nagy nyomást gyakorolni a pozitív változásokhoz.
Szülőként azt tapasztalom, hogy gyermekeink tanítói, osztályfőnökei erejükön felül teljesítenek, nagyon nagy megterhelésben van részük. Le a kalappal előttük, hogy ilyen körülmények között is helytállnak! Köszönjük!
Gyermekeink túlterheltek, gyakran kimerültek, naponta több, mint 8 órán keresztül hajtanak, készülnek. 11 éves fiam az első imádott 4 év után ma már nem szeret iskolába járni, sokat panaszkodik. 9 éves lányom néha sírva fakad a kimerültségtől. A 7 éves lányom még bírja, szereti, jól teljesít, mert hihetetlen jó tanítónénije van, aki a saját felelősségére jól kezeli a rendszer irreális szabályait és elvárásait.
A erkölcsi megbecsültség hiánya érezhető bizonyos fórumokon, ami inkább a tájékozatlanok részéről jellemző, de azt gondolom, hogy inkább a fásult beletörődés jellemző a társadalomra. Örülök, hogy egyre többen mellénk állnak, bízom benne, hogy eloszlik a fásultság és kiállunk a gyerekeink, a jövőnk érdekében az oktatásért.

Pedagógushiány van. Aki tanít, az túlterhelt, mert a pedagóguslét nemcsak a tanítási órából áll. Nem fizetik ki a túlórát. Alacsony a pedagógusok társadalmi megbecsültsége, ez egyenes arányban van a fizetéssel!
Gyermekeim jól tanulnak, de ők is nehezen viselik el azt, hogy évente elhagyja egy- egy tanár az intézményt és új jön.

Heti30/32 óra+helyettesités(ez 30 alkalomig -ami nem azonos a 30 órával-INGYEN).Utánna felkeszülés,dolgozat,kapcsolattartás,programok,ADMINISZTRÁCIÓ)A fizetes .... 270... 18 év után,és semmi más. Se egy szépkártya,se jutalom,se semmi!Megbecsülés,felszerelés sehol! A dolgozathoz a papírt is a tanár veszi!Olyan kevesen vagyunk,hogy lassan az utcáról kell behívni valakit,hogy menjen be a gyerekekhez!Meddig bírja ezt egy pedagógus? Egyre többen,egyre kevesebb ideig!

Minden változtatásról egyeztetni kellett volna a pedagógusokkal. Tanulmányaink során felkèszítettek minket, hogyan, milyen módszerekkel tanítsunk az egyes tankönyvekből, majd amint a pályára léptünk, megkaptuk az egyentankönyvet, ami messze nem biztosítja azt a rengeteg lehetőséget, amikre minket kikèpeztek ès mèg mindig elvárás, hogy megjelentessük az órákon. Az èvek óta jól működő, digitalizált ès differenciálási lehetőséget biztosító tk. helyett, most mi kèszítünk otthon digitális anyagokat ès differenciált feladatokat. Szemléltető eszközök is alig akadnak, azokat is mi gyártjuk le a 30 fős osztályoknak.
A helyettesítèsi rendszer egy vicc. Aznap reggel vagy óra előtt 5 perccel tudom meg, hogy angolos lévén most egy német órát fogok tartani, ezt az anyagrèszt vegyük át, hajrá!
A szülők is folyamatosan ellenőrizgetik, elég kompetens vagyok-e, mivel nem bíznak a pályakezdőkben. Nem hibáztatom őket, bár több időm lenne rájuk, akkor ők is látnák.
Ha elkezdek idén portfóliót írni egy tantárgyból, jövőre a tanarhiany miatt változik a tantárgyfelosztásom ès egy másik tantárgyból kell majd portfóliót vèdenem.
Az adminisztrációs feladatokra simán fel lehetne venni plusz egy embert tanáronkènt, annyi van. De nem is a valóságot írjuk be, hanem amit mondanak. Feleannyi helyettesítès, ügyelet, mint valójában.
A gyerekek is ugyanolyan fáradtak, mint mi. De ők nem hivatástudatból járnak iskolába, mint mi, őket minden nap motiválni kell. Ez a legnehezebb. Amikor már èn magam is kiègtem ès a saját motivációmat sem találom, mit mondhatnék nekik?
Készítsük fel a gyerekeket tanulmányi versenyekre, szerepeljenek kimagaslóan. Foglalkozzunk velük tanórán kívül is ès kísèrjük el őket minden versenyre. Zárkóztassuk fel az sni, btmn, egyéb okból lemaradókat. Biztosítsuk (állítsuk össze mi magunk) a fair dolgozatokat, számonkèrèseket. Legyen műsor minden ünnepre, karácsony, anyák napja, jeles napok...stb. Ezek is a tanórák idejét rabolják általában.
Szeretem a munkám, de ennyi időm nincs.

A város egykor volt legszínvonalasabb intézménye mára siralmas állapotban van minden szempontból: több négyzetméteren felvált, hiányzó linóleum, szétesett székek, asztalok, szekrények, melyek nem csak a szemünket bántják, hanem baleset veszélyesek is. Két érintett gyermek szülőjeként igyekszünk,igyekeztünk tettlegesen és anyagilag segíteni ahol csak tudtunk, de mindannyiunk egyre nehezedő gazdasági helyzete miatt ez már tarthatatlan. A legutóbbi kérés már egy több százezres projektor megvásárlása volt, mert nem tudják önerőből megvásárolni.De ennél kisebb dolgok sem biztosítottak a gyermekeink oktatásához. A jó szakemberek vagy elmennek,vagy belefásulnak ebbe a helyzetbe.

Egyre kevesebb a jó pedagógus, a megbecsülés hiánya nem jó irányba vezet. Vonzóvá kell tenni a pályát, drasztikus béremelést kell adni nekik, hogy gyermekeinket elhivatott ÉS vidám, elégedett emberek tanítsák. A helyettesítéseket fizessék ki, csökkentsék a kötelező óraszámot, az eszközöket a fenntartó biztosítsa. Ne a tanár vegyen papírt, nyomtatópatront, kísérleti eszközt, stb.. Ja, és ne fényezésse őket senki azért, mert végre kiállnak a jövőért, a gyerekeinkért és magukért..

Két gyermekem van, látjuk, érezzük a romló körülményeket. (Túlterheltség, tanárhiány, tananyag minősége...)
Ha azt szeretnénk, hogy a kisebbik gyermekünk is megkaphassa azt a minőségű, mennyiségű oktatást, mint a nagyobbik sürgős változás kell. Pedagógus bérben és munkafeltételeken is, különben nem lesz aki tanítja őket!

Az iskola a 21. sz. igényeire és kihívásaira készítse fel a gyerekeket. Kapjon sokkal nagyobb szerepet a kompetencia alapú oktatás szemben a jelenlegi módszerekkel. Unalmas, idejétmúlt ismereteket oktatnak és önálló gondolkodásra nevelés helyett, a tananyag szolgai bemagolását várja el a jelenlegi rendszer. A korábbihoz hasonlóan legyen döntése a pedagógusnak választani, hogy miből tanít.
A pedagógus bérek és a munkájukat segítő technikai személyzet bére is megalázóan alacsony.
Nagyon komoly gondok vannak a pedagógus utánpótlással. Tegyék vonzóbbá a pályát azzal is, hogy normális, európai szintű bért adnak nekik.

Támogatom a pedagógusokat. Azt én is látom, hogy túl sok az adminisztráció. Mint szülő az alábbiakat jegyezném meg: Ha az édesanya megfelelően el tudja látni a gyermekét, akkor ne legyen kötelező 3 éves kortól az óvoda. Sok gyermek még olyan anyás, fájdalmas az elszakadás. Szörnyű volt látni, mikor az anyjába kapaszkodó , síró gyermeket elszakítják az anyjától, mert kötelező...de a picit senki nem nézni, hogy érett-e rá. A legtöbb gyermek csak 4 vagy 5 éves kora körül tud elválni sírás nélkül az édesanyjától. Ez nem egészséges gyakorlat, ami most van. A délutáni alvás lehetősége mellett jó lenne, ha lenne lehetőség játszani az udvaron vagy a tornaszobában azoknak a gyerekeknek, akik nem igénylik az alvást.

Szerintem az életre nevelés, ami az iskolában kéne: olvasás, számolás,mozgás,írás (nem nyelvtan szabályok magolásával, hanem egyszerű begyakorlással), erdő, mező, virágok, gombák megismerése ehető, mérgező, túlélés tanítása, fiúknak szerelés, ijászat ..., lányok varrás, csipke, főzés, háztartásvezetés, órák akár a szabadban is. BESZÉLGETŐS, VÉLEMÉNYKIFEJTŐS VITAÓRÁK. Olvasás, számolás, írás-ból 30 perces órák. Történelmet, Kémia, Fizika és hasonlóak szükségtelenek olyan részletesen tanítani, bemagoltatni, mint ahogy most megy, semmi hasznuk ezeknek az életben. Aki történész akar lenni az majd úgy tanul tovább stb. Általánosban tényleg semmi értelme. Ezeknek hallgatólagos tantárgyaknak kellene lennie és tényleg csak a legalapvetőbb dolgokat kéne visszakérni. Gondoljunk bele, ha ez így folytatódik 20-50-100 év múlva mennyi történelmet kellene megtanulni szegény gyerekeknek...ahogy múlnak az évek az irodalomban is egyre több költőről kéne tanulni …ez hova vezet? Képtelenség az egész. Így csak ronggyá tanultatják a gyerekeinket nincs idejük mozogni élni, játszani és ténylegesen az életre felkészülni, ennek nincs értelme.
Ének, hittan, erkölcstan, rajz, testnevelés osztályozása felesleges.

Túlterheltek a tanárok és a diákok is. Nincs szabadidő. Sok felesleges dolog van a tankönyvekben és sokszor értelmetlen dolgok is. A fontos életre nevelő dolgokat nincs idő a gyerekekkel megtanítani és még lehetne sorolni….,

Túlterhelt pedagógusok, diákok...rosszul összerakott tantervek, alig használható könyvek..semmire sincs megfelelő minőségi idő...aki lemarad kimarad...elavult, regimódi felszerelések, márha épp van és működik...elhanyagolt, régimódi épületek...egyre romló iskolai étkeztetés

Nagy létszámok óvodákban, iskolákban. Egyre több a speciália nevelesi igényű gyermek, akik nem kapják meg a kellő figyelmet, nevelést. U.ezért a problémamentes gyermek sem. Rengeteg a fölösleges adminisztráció, ami a gyerekektől veszi el az időt.

Több gyakorlati szemléltetés kellene a természettudományos tantárgyaknál: mikroszkóp, kísérletek, szemléltető eszközök, applikációk, legalább youtube-videók - ha más nem... Tiltsák be a nyolcadik órát! Heti 32 óra is bővel elég lenne a diákoknak. A tanárok heti 26 órája nagyon sok, de a még a 22 is sok. 20 igényes órát megtartani is heti 40 óra!

Nagyon rossz az oktatási rendszer, úgy ahogy van. A tananyag ès a tankönyvek siralmasak, taníthatatlan, a tudás felmérhetetlen. A tanárok demotiváltak, nincsenek eszközök a kezükben, túlterheltek. Azok, akik ezt orszàgos szinten irányítják, nem értenek az oktatáshoz, rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak és folyamatosan rontanak a helyzeten. Javító szándéknak a csírája sincs. Az egész oktatást meg kell reformálni, új vezetőkkel, másképp gondolkodókkal.

< 2. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!