Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Tisztelt Cím! Egy észrevételem szeretném megosztani Önökkel! Az önkormányzatoknak egyáltalán nem áll érdekében a minőségi szakmai munka, a tárgyi és személyi feltételek biztosítása az intézményekben. A gazdagabb nagyvárosokban talán fordítanak erre figyelmet, de a községekben, falvakban lévő nehezebb helyzetben lévő önkormányzatok szeme előtt csak egy cél lebeg, hogy hogyan tudnának az óvoda költségvetéséből lecsípni, és más önkormányzati célokra fordítani ebből. Minél kevesebb a ténylegesen alkalmazott személyzet, és minél kevesebb összeget kell fordítani az eszközök beszerzésére, annál jobb. Emellett pedig mindenféle szakmai tudás nélkül irányítanak . Véleményem szerint sokkal jobb lenne egy szakmai központhoz tartozni, mint az önkormányzathoz.

Nyolcadikos kislány anyukája vagyok. AZ iskola ahova jár állami és viszonylag jó hírű. Az elmúlt 4 évben /felsőben/ a kislánynak 3 osztályfőnőke volt és 5 matektanára. Jó képességű kislány: az év eleji matekfelmérőt 2-re írta. Soha nem gondoltam volna, hogy magán matektanárhoz kell vinnem, hogy a felvételire felkészüljön. Magyar nyelv és irodalomból az elmúlt 4 év alatt egyszer írtak fogalmazást. Pedig a felvételi feladatok között ez az egyik legfontosabb.
A felvételin megkövetelt tudás nincs összhanban azzal, amit az általános iskola tanít.

Mint pedagógus, azt tapasztalom, hogy egyre több és nehezebb feladat hárul ránk, azonban a bérünk nevetségesen alacsony és sajnos kimondhatjuk, hogy képtelenség megélni belőle. Egy pedagógus a jelenlegi béréből képtelen fenntartani egy albérletet egyedül, nem beszélve arról, hogy ha ezt meg is tudja oldani, mert talál egy kisebb "lyukat ", a további megélhetésre már nem futja. Kénytelen elhagyni a pályát, hogy élni tudjon. A fiatalok már nem is lépnek a pályára, hisz ennyi fizetésből nem tudják fenntartani magukat. Míg a világban mindennek az ára növekedik, úgy a bér stagnál és már képtelenség ebből megélni. Ennek következménye, hogy már alig van szakember, súlyos pedagógushiányban szenvedünk. Akik még kitartanak, plusz feladatokat kényszerülnek ellátni. Egyre több a sérült gyermek, akik plusz odafigyelést, külön szakembert igényelnének és sajnos nem kaphatják meg,mert kevés az az ember, aki ennyi pénzért beállna dolgozni. Ez a fejlődésük hatékonyságát is nagy mértékben gátolja. Egyet értek azzal, hogy 10-20% emelés már nem elég, legalább 50%-kal emelni kellene a pedagógusok bérét, különben végleg "elveszünk ".

1. Nagyon kevés a gyógypedagógus szakember, SNI-s gyerekek mellé szükséges több gyógypedagógus.
2. A jelenlegi helyi szabályok ellehetetlenítik a családokat: az óvoda csak egészséges gyereket fogad: kicsit orrfolyós, köhögős gyereket haza küldenek. Ez eddig úgy volt, hogy lázas gyereket nem lehetett óvodába vinni, de így még nehezebb, hiszen sok gyerek gyakran náthás, semmilyen munkahely nem tolerál ennyi hiányzást (táppénzes) napot. Nem beszélve arról, hogy az egy csökkentett jövedelem!!!

Az óvódakban kevés az óvónő. Egyszerre egy embernek 3 ember feladatát kellene ellátnia. Ha pedig valami baj történne a gyerekkel akkor Ő lenne a felelős, aki több ember helyett próbál helytállni.

A pedagógus túlterhelt az életpálya modell kivitelezése miatt. Rengeteg a papírmunka. Emberhiany van mindenütt. Nem vonzó szakma a fiataloknak.
A szülők és a társadalmi megbecsülés eltűnt.
A bérezés nevetségesen alacsony.

A pedagógus hiányt magasabb létszámú csoportok létrehozásával, pedagógus asszisztens alkalmazásával próbálják kiküszöbölni, ami a minőségi munka rovására megy. A pedagógusok fáradtak, a túlóra rendszeres, s bizony a türelem fogy. Természetesen túlórát az elmúlt 40 évben kB. 2x fizettek. Ugyanakkor a tisztelet, a szülők és pedagógus közötti kapcsolat romlik, hivatkozva a személyi jogokra - beleszólást igényelnek a nevelési munkába. Az anyagi elismerés elmarad, a teher nő, a gyerekek családi nevelése sajnos egyre siralmasabb. A fiatalok mindezeket látva menekülnek a pedagógusi pályától.

Az a baj, hogy kevés a jó tanár. A tanároknak türelmük nincs megtanítani minket a tananyagra. Nem magyarázzák el rendesen, utánna meg mi vagyunk a hibásak, ha nem értjük. A tananyag nehéz, és sokszor értelmetlen. A tantárgyak óraszáma katasztrofális. 10ben 3 fizika órán van, 3 biológia, de például 1 földrajz. 9ben 2 info óránk volt, mind a 2 nulladikban. Borzalmas az oktatási rendszer. A nyelvórákat sokszor nem lehet érteni, nem a tanár miatt hanem a tananyag, meg a tanterv. Egyszóval az iskolai rendeszer katasztrófa, a néhány tanár szintén. (tisztelet a kiváló, türelmes, és tisztelettudó tanároknak)

1. 2012-ben - az összes, rendszerváltás utáni kormányok közül elsőként, ez nagyon dicséretes - rendbe tették végre a pedagógus béreket. Majd ezt a rendszert 2014-ben borították, és azóta is gyakorlatilag nulla emelés van (hagyjuk azt a néhány százalékot, az az inflációt sem fedezi). Ez szégyenletes.
2. Eközben a munkateher adminisztrációs oldalon jelentősen megnőtt, és nem csökkenő a tendencia.
3. A szakemberhiány komoly gondokhoz vezet rövid távon is, hosszú távon pedig katasztrofális hatásai lesznek.
4. A pedagógusképzéssel is gondok vannak, mert nem életszerű, nem a valóságra készít fel, ahogy látom.

A pedagógusok rengeteg feladatot, felelősséget kapnak, miközben a fizetés és megbecsülés rendkívül alacsony. Úgy gondolom, hogy nevettséges, hogy egy gyakornok, aki főiskolát, egyetemet végzett ugyanannyit keres, mint egy dajka. A rengeteg adminisztráció elveszi az időt a gyerekektől, akik egyre nagyobb figyelmet igényelnek. Egyre csak nő a nehezen kezelhető gyermekek száma, miközben alig van már pedagógus, mert senki nem vállal ennyi pénzért ilyen nehéz mentális munkát. Nem 10-20 ezer Ft-al kellene megemelni a fizetést,legalább 50%-os emelésre lenne szükség,hogy ne a szakmunkás minimálbért keresse egy pályakezdő pedagógus. Kevesebb elvárást és több segítséget kellene biztosítani a pedagógusoknak. Sokszor 25- 30 fős csoportokért, osztályokért felelnek. Akik még a pályán vannak rengeteg feladatot kapnak, hiszen nekik kell pótolni a hiányzó pedagógusokat is. Ha nem jön nagyon gyorsan egy drasztikus változás, akkor rövid időn belül nem lesz, aki tanítsa, fejlessze a gyermekeket, mind az óvodákban, mind az iskolákban.

A gyermekek túlterheltek, a pedagógusok kevesen vannak, nincsenek szaktanárok! Mindez az oktatás rovására megy! A pedagógusok megbecsülése és bére gyalázatos az országunkban! Nincs visszatartó erő a problémás gyerekek tekintetében. Nincsenek speciális szakemberek, nem is csodálom hogy ennyi bérért nem vállalják! Omlik össze az oktatás, amit még a lelkiismeretes, gyermekszerető pedagógusok tartanak össze, de meddig? Ők feláldozhatók?

A ránk rótt felelősség és a feladatok mennyisége nagy és egyre csak nő. A pedagógushiánynak köszönhetően egyre többet és többet dolgozunk, mert lelkiismeretesek vagyunk, de ezek az erőfeszítések semmilyen módon nincsenek honorálva. Az alacsony fizetésünk pontosan az alacsony megbecsüléssel párosul. Aki szívből csinálja a szakmáját az dilemmázik a váltáson, mert nekünk pedagógusoknak is meg kéne élnünk, gyereket nevelnünk, családot fenntartanunk....

Pedagógusok nevetségesen alacsony alapbére!

Óvodapedagógus pályakezdőként a harmadik évemet kezdtem egy új helyen, ugyanis az előző óvodában a tanulmányaim alatt pedagógiai aszisztensként óvodapedagógusi feladatokat láttam el egy szintén tanulmányait végző kolléganővel karöltve. Tehát a csoportot két egyetemi hallgató vitte, melyek mellett volt egy szociál pedagógiát végzett, szintén pedagógiai aszisztensként alkalmazott kolléganő, aki egy autizmus spektrumzavarral rendelkező gyermekkel foglalkozott kizárólag. A nevetséges fizetés , folytonos szülői elégedetlenség, helyettesítés, rengeteg papírmunka és a munkáltató magas elvárása nem könnyítette meg a tanulmányaink befejezését. A munkáltató teljes kollektíva váltás akart, miután SENKI nem jelentkezett a helyünkre, akkor már mi is jók voltunk. Ezen eset után a kollektíva 70% munkahelyet váltott.

Az alacsony bérek miatt a pedagógusok más pályát választanak.

Mint óvónő, a feladatom egyre több, de sajnos a fizetésem nem emelkedik. Óvónő a gyerekek szeretetéért lettem, de sajnos megélni nem tudok belőle. Gyermekem is van, ha szeretném, hogy ételt kapjon, szép ruhákba járjon, de ez az összeg hamar elfogy. Sokszor érzem túlterheltnek magam. A gyermekekért élünk, neveljük, tanítjuk őket, de sokszor úgy érzem nincs megbecsülése sem a szakmámnak. Nem gyermekmegőrző vagyunk, hanem teszünk és segítjük a gyerekeket, hogy önálló, megfelelő tudással lépjen be az iskola kapujába. Remélem átgondolják a pedagógus hiány miért van, és aki még kitart miért tart ki. Remélem megkapjuk a megbecsülést, azt a fizetésemelést amit érdemlünk. Köszönöm szépen. Tiszteletem.

Felháborító, hogy a törvényileg maximalizált óraszámot kell a jelenléti ívbe kötelezően beírni, miközben a megnövekedett adminisztráció és feladatkör miatt ma egy óvodapedagógus annak sokszor a dupláját tölti munkával. Sajnos ezen az sem segít, hogy elszámolhatunk plusz adminisztrációval heti x túlórát, ami még mindig nem fedi a valós ledolgozott óraszámot.
Sokszor a kezdő pedagógus bére a bérminimumot sem éri el.
A fenntartó csak a legszükségesebb kötelezettségének tesz eleget (számlák kifizetése), semmilyen fejlesztés nem történik, az egyéni felajánlásokat is akadályozza. Tehát sem a tárgyi sem a személyi feltételeket nem teremti meg.

Pedagógus hiány, mely okán óriás terheltség a még dolgozókra. Pedasszisztens nem vehető fel több... Összevonások. Rengeteg gyermek. Integrált oviba a 25 fős csoport létszám, segítő szakember nélkül.

Megfelelő végzettségű szakember szükséges az oktató-nevelő munkában, hiszen a jövő nemzedéke van a kezünkben. A bérezés pedig szánalmas és lealacsonyító! Óriási pedagógushiány várható!

Erőszakos központosítás politikai kinevezettekkel. A szubsziriaditás elve teljes mértékben sérül. Pedagógus hiány minden szinten. Nem bitosítják a köznevelési törvényben előírt létszámokat az oktató-nevelő munkát segítő munkakörökben. Pszichológus, logopédus hiány. A pedagógusok anyagi, erkölcsi megbecsülésének hiánya. A gyermekvédelmi rendszer nem működik hatékonyan, mert félnek meghozni bizonyos döntéseket, tartva a következményektől. Elviselhetetlen óraszámok a gyermeknek és a pedagógusnak egyaránt.

Pedagógusok túrtelheltsége, két ember helyett dolgozok, nincs kolléganőm. Megalázó bérezés. Mesterpedagógusként nem tudok elhelyezkedni a lakóhelyem környékén, mert nem kell a magas szintű pedagógiai munka.

3 gyerekes szülő vagyok. A kicsi szeptember 15-én volt 6 éves jövőre iskolába menne de nem áll készen már most nem tudom hogy írják pontosan de diszlexiás logopédiai fejlesztésre jár ahol a logopédus is elmondta nekem jobb lenne +1év óvoda. A középső fiamnál elutasítottak. Most 2.osztályos és soha nem volt eddig probléma az oviba de mióta suliba jár hisztis toporzékol nem akar itthon tanulni hüppög. Ezt nem akarom még egy gyerekemmel átélni. A rendszer rossz. Miért 6 évesen? 7 évesen volt régen is aki pedig évvesztes volt 8 évesen ment suliba. Sokkal felkészültebbek is iskolaérettebbek voltak a gyerekek. Nem úgy mint most. Jó lenne ha ez a régi rendszer visszajönne.

Fölösleges papírmunkák, rémes napló, helyettesítés, megalázó fizetés, túlterhelt pedagógusok, szülők megbecsülése ritka, tisztelet a kivételnek, sok nélkülöző, szeretethiányos CSOK gyermek, megalázó éhbér a fizetés.... Nem sokáig maradok a pályán pedig nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Én magam is 3 gyerek édesanyja vagyok. Ha nem változik a fizetés, nem könyöradománnyal emelve, hanem a mindenkor minimálbér ez kötve, akkor megyek más munkát keresni. Szerencsére 5 zsákmány van... Nem várom meg míg kiégek a szélmalom harcban...

A véleményem az, hogy már a kedvem is elmegy a pályától...6 év után azt érzem sehova nem halad az életem. Nem vagyok megbecsülve. 30-as éveimben járva nem merek családot alapítani, mert nem tudom miből tartanám el a gyermekeimet. Fizetésemelésre, és a pálya presztizsének növelesére van szükség! 6,5órás munkarend pedig nem létezik, még egyszer sem értem haza időben, pont azért, mert nincs elegendő, motivált pedagógus...

Gyermekem nagycsoportos óvodás. Kevés az óvónő alapból, de most hogy betegek is néhányan, a gyerekek összevont csoportban vannak. Délután mindig,de van hogy délelőtt is.Ez a helyzet nagyon elszomorít,főleg így 1 évvel az iskolakezdés előtt,hogy nem tudnak haladni megfelelően.A gyerek is panaszkodik, hogy nagy a zaj a csoportban,és látom rajta is hogy feszült. Szegény óvónők és dadusunk erőn felül teljesítenek.

Sok intézményben nincs elegendő pedagógus, mert az alacsony bérek miatt nem választják a fiatalok ezt a szakmát, vagy elhagyják a szakmát. A pedagógushiány következtében az intézményben dolgozó többi pedagógusra több munka és több felelősség hárul, de plusz anyagi megbecsülés nem. Kevés a segítő szakember és egyre több az SNI-s, BTMN-s gyermek, ami szintén több feladatot, felelősséget tesz a pedagógusok vállára, és ez anyagilag, vagy egyéb módon nincs értékelve. Nehezebb munkakörülmények, több munka az országos minimálbérhez viszonyítva extrém kevés munkabérért.

Sorolhatjuk:
- siralmas fizetés az óriási felelősség ellenére
- megbecsülés hiánya
- felesleges többletmunkák (tanfelügyelet, önértékelések, stb.)
- minősítési rendszer ebben a formában nem igazán éri el a célját
- óvodavezetők, tagóvoda vezetők a csoportban dolgoznak mondhatni 2 munkakört látnak el egy fizetésért
- vicc, hogy csak 151 főtől jár a "magasabb " vezetői pótlék, miért nem lehet óvodai csoportonként megállapítani ezt?
- és sok, sok stb.

Szörnyen leterheltek a pedagógusok, és a felesleges tananyagok miatt a gyerekek is. Nincs idő a tanultak elmélyítésére. Állandóan helyettesítő tanárok vannak, hiszen nincs elég pedagógus. Pár év múlva lehet már nem is lesz egyáltalán. Szégyenteli a bérezésük. Emellett óriási a felelősségük legyen szó óvodapedagógusról, tanárról. Lehet kevesebb stadion kellene és inkább megfizetett jó szakemberek. De ezt is tönkreverik, mint oly sokmindent.

Szükség van több óvónőre,mert nincs aki betöltse az állásokat.
Emelni kell a fizetést,hogy nagyobb legyen a motiváció a maradásra vagy az elhelyezkedésre.

Az iskolában tanárhiány van nagyon, és az óvodákból,iskolából hiányoznak a fejlesztések, mint pl logopédus...Úgy kell könyörögni, hogy az óvodás gyermekem valahogy eljusson logopédiára, mert mivel még nem nagycsoportos nem tartozik a fontosak közé hiába nincs meg neki több betű...ha pedig iskolás és mondjuk csak egy betű hiányzik, már nem foglalkoznak vele mert nincs kapacitás...magánok is tele vannak, ha meg van szabad akkor csak a belvárosban..

Tanár társaim nagy része anyagi problémákkal küzd. Az iskolai oktatás színvonala folyamatosan csökken. A gimnazista gyerekeimnek 35-37 órája van egy héten. Mindkét fél számára tarthatatlan állapotok uralkodnak. Az iskolában rendszeresen koszosak a mosdók, nincs wcpapír, szappan törülköző. Ha vírushelyzet idején nem sikerül az alapvető higiéniát tartani, akkor mire számítsunk?

Véleményem szerint fixen állítom, hogy leterheltek. Némeylik pedagógus az óvódában 10 12 órát is dolgozik és alig kapnak minimál bért. Roham munka az egész. Altatás, etetés főleg a bölcsödékben. Szerintem megérdemelnének nagyobb fizetéseket és vagy váltást. Sok szülő bedobja a bölcsibe reggel 6kor a gyereket és csak 3 4 óra felé megy érte. Igen dolgoznak, de az óvónő is ember. Rajtuk nagyon nagy felelősség van, főleg a nagyon pici gyerekeknél. Én Szerbiából írok, de tisztában vahyok az anyaországi helyzettel es az ittenivel. Nem sok eltérés van. Jobb bérezes jó szakemberek. És ígynem hagynak el a fiatalok az országokat. Nem azért tanulnak éveket, hogy aztán külföldre menjenek.Mert kénytelenek. Azért a kevés pénzért senki nemvallal felelősseget gyerekeért főlegnem 10 12 órában. Vagyis vállalnának, de dupla annyi bérért. Szak eber kell, mert ha nem kellene atdobhatnám a szomszedba is a gyereket, hogy a Pista bacsi vigyázzon rá és a gyerek meg azt csinál, amit akar nap, mint nap. Egy szó mint száz a pedagógusok úgy óvónők-bácsit, tanítók, tanárok megérdemlik a nagyobb iszteletet, fizetést és megbecsülést. Mind a szülők terén, mint az állam terén, hiszen ők vigyaznak nap mint nap a nap nagy részében a gyerekeinkre.

Annyira kevés a pedagógus, hogy bárkit felvesznek, akár olyan embereket is, akik nem megfelelők az adott pozícióra.
Fejlesztést a gyermek csak magán úton kaphat, hisz se logopédus, se fejlesztő pedagógus nincs elég.

A nevelés, az oktatás és a képzés fogalmak elfelejtődtek. A pedagógusok nem szeretik a gyermekeket. A társadalom alján vannak a pedagógusok, majdnem éheznek. Úgy is néznek ki, teljes az alábecsültségük. Ma már csak az megy tanári pályára, akit nem vettek fel sehova máshova. Semmilyen szellemi és egzisztenciális nívót nem nyújt a tanári pálya. Ez süt a tanárokból a gyerekek felé. Negatív kisugárzásuk rombolja gyermekeink személyiségfejlődését.

A sok adminisztráció elviszi a pedagógusokat a gyerekektől, a tanítástól. A tanárok kreativitását bekorlátozza a rendszer. A jó szakemberek frusztráltak, inkább elhagyják a pályát, hogy ne kelljen annyira behódolni. Aki marad, az vagy a nagyon elhivatott kevesek közé tartozik, vagy erőtlen vagy fél/nem tud váltani.
A gyerekvédelemmel csak külső betekintésem van szerencsére. A szakemberek tehetetlenek, jogi háttér gyenge, a gyerek érdekeit kevéssé veszi figyelembe, sok esetben részrehajló. Továbbá kevés a szakember is.

Óvodapedagógus vagyok, évek óta nehezíti a munkát az óvónőhiàny. Miközben a napi munkán túlmenően erőn felül teljesítünk, a plusz óràk megfizetése nélkül helyettesítünk, présel minket a portfólió írás, a tanfelügyelet, az önértékelés (ez az értelmetlenül sok és felesleges adminisztráció), sem anyagi, sem erkölcsi elismerés nincsen. A rendszerben rengeteg az ellentmondás. A 6 évesek kötelező beiskolázásánál nem számít az óvodapedagógus véleménye, ugyanakkor 66 indikátor mentén kell számot adni a szakmai tudásunkról. A hivatásunk leértékelődik, a szakemverhiányt nem azzal kell orvosolni, hogy délután nem kötelező pedagógusnak ellátnia a csoportot. Jó lenne, ha a hivatás szeretetetét nem kezdené ki az a sok nehézség, amitől egyre frusztráltabbak, fásultabbak, feszültebbek a pedagógusok.

Saját és a gyermekeim intézményében is folyamatos a pedagógushiány. A rengeteg sni kódos gyermek mellett minimális idő jut a többi gyerekre, a kevés gyógypedagógus nem tudja ellátni a sok feladatot. A pedagógusok túlterheltek, feszültek, rengeteg dokumentációval küzdenek, a legkevesebb idő a gyermekre jut. Az óvodában gyakran működik összevont csoport a pedagógus hiány miatt, vagy a gyerekekre nem szakképzett munkaerő vigyáz. Konkrétan csak gyermekmegőrzés van délután.

Túlnagy az óraszám, túlterheltek a gyerekek.

Méltóságon alulinak ,konkrétan sértőnek érzem a rengeteg, fárasztó ,maximálisan szívem, lelkem, életerőm beleadva végzett munkám után az embertelenül alacsony havi bérem, ami a hónap feléig sem tart ki és mas munkával kell a további életünkhöz az anyagiakat megoldanom.
Természetesen a pályaelhagyáson dolgozom, már csak az emberséges és a megélhetést biztosító fizetés a cél! Sajnos! Mert rajongok a gyerekekért! Azonban a munkám túlzottan drága “hobbynak” bizonyul.

Az iskola és benne a pedagógus addig szipolyozható, amíg azt az iskolahasználók elnézik. Amikor már kellő számban kérik számon a fenntartókon, hogy miért nem kellően felkészült (lelkileg és/vagy szakmailag) a tanára, miért vannak nagy számban (talán szakszerűen) helyettesített órák és miért nincs kellő számú szakkör vagy felzárkóztató foglalkozás, akkor talán érdemben lehet beszélni a megalázó fizetésekről, a technikailag lepusztult épületekről és számos más kérdésről.
Amíg a szülők jelentős része elfogadja, saját erejéből kipótolja a hiányokat, illetve nem a tudást, hanem a jó osztályzatot kéri számon a pedagóguson, addig csak apró eredmények várhatók.
Az iskola egy intézmény, ami számos speciális feladatot lát el úgy, hogy a pedagógust tekintik benne mindentudónak, de mitől lenne az, hiszen
— fizetéséből épphogy megél;
— munkaeszközeit leginkább maga kell előteremtse;
— továbbképzésekre ritkán jut el, amikor igen, akkor véletlenszerű az elégedettsége;
— munkáját központilag próbálják irányítani a differenciálás gondolata nélkül;
— munkáját ezer módon kell adminisztrálja.
Milyen jó lenne, ha
— szakképzett segítői lennének (fejlesztő pedagógus, pedagógiai asszisztens stb.);
— kellő időt szánhatna a diákokkal való foglalkozásra (tehetségesekre és elmaradókra is);
— kellő időt szánhatna a saját regenerálódására (szellemileg és fizikailag is).

3 tanár munkáját végzem. Egész nap szaladok, egyik teremből a másikba, ahelyett, hogy meghallgatnám a gyerekeket, milyen napjuk van. Mindezt persze "ingyen " 1 fizetésért, ami a hiteltörlesztésre sem elég.

Az önkormányzatoknak egyáltalán nem célja a minőségi munka, és hogy ehhez a személyi és tárgyi feltételeket biztosítsa, egyetlen céljuk van, hogy az óvodákon hol lehetne a legtöbbet spórolni, értem ezt személyi és tárgyi feltételekre is, így az államkincstártól az óvodai működésre kapott pénzt másra tudják fordítani. Ezenkívül pedig, mindenféle szakmai tudás nélkül a az éppen aktuális polgármesterek kényük-kedvük szerint citálják az intézményeket. Személyszerint sokkal jobban örülnek ha az óvodákat is kivennék a helyi önkormányzatok kezéből.

Alsós tanítóként:
Az államosítással lett a legrosszabb minden. Megnőtt az adminisztráció, a papírmunka. Ovi nagycsoportban nem kötelező az isk.felkészítő foglalkozás, ez nagyon meglátszik a gyerekeken. Az, hogy most már 6 évesen kell iskolába jöbbiük, --holott cikkek, kutatások sorozata szól arról, hogy a mai gyerekek, 6 évesek mennyire másabbak, mint régen, nem fejlettek szociálisan, de értelmileg sem, pszichésen nagyon terheltek, stb..--- szóval ez is nagyon neheziti a helyzetet, a tanítást.
Aztán van egy nagyon rosszul értelmezett integráció. Mindenféle problémást bedobnak egy osztályba, aztán a tanító oldja meg, ahogy tudja. Az integrációhoz sok segítség kell, kislétszámú osztályok, eszközök, fejlesztőszobák, asszisztencia, és pénz, pénz, pénz..., így akár működhetne is. De már szinte alig látok olyan osztályt, ahol nincs egy-két, vagy több olyan gyermek, akik tönkreteszik egy egész osztály munkáját. És nem a csendes SNI-sekre gondolok, hanem a dührohamosokra, a neveletlenekre, a pszichés betegekre, olyan magatartás zavarosakra, akikre nemigen lehet hatni.
Pénz semmire nincs, a digitális tábláinkból már pl. csak 2 működik.
Jó, én egy régebbi épületben lévő iskolában tanítok, de ami kosz, omlás, amortizáció ott van, egy hajléktalanszálló is különb, néha ezt gondolom. A termekben több évtizedes, kopott, szedett-vedett szekrények, lógó ablakok, kilincsek..., ja, a mosdókról ne is beszéljünk.., kosz, bűz. A takarítás nálunk ki van szervezve, ami azt jelenti, hogy du 4-re jön pár takarító, (kb. havonta más-más) és 2 naponta felmosnak nagyjából. A padokat sajnos le se mossák.. Ebben a pandémiás helyzetben minden szünetben le kéne törölni a kilincseket, átmosni a vizesblokkokat. (de ugye napközben nincs is takarító, minden hányást, kakaókiömlést, wc mellé kakilást a tanítónénik takarítanak fel...) Mivel nem az iskola alkalmazottai a takarítók, a kutya se szólhat rájuk, hogy végezzenek alaposabb munkát. Húú, estig tudnám folytatni., semmi megbecsülésünk nincs..

Több bért a pedagógusoknak így maga az oktatás színvonala is javulni fog.
Kevesebb fölösleges dokumentációt.
Több ingyenes és hasznos! Továbbképzési lehetőségeket

Nagyon nagy felelősség,,rengeteg felesleges papírmunka, kevés óvónő, nagyon alacsony bér.
Akinek nem keres jól a férje,az nem teheti meg hogy óvónő legyen.

Nincs megfelelő szakmai oktatás,nem kapjuk meg azt az oktatást amire tényleg szükség van,teljesen mást tanítanak mint amit kéne! Rengeteg tanóra,van mikor 16:00kor végzek és 18:30ra érek haza és őszintén szerintem egy diáknak sincs kedve neki állni tanulni másnapra ilyenkor már főképp úgy hogy 5-6 tantárgyból lesz számonkérés másnap!

Óvodapedagógus, óvodavezető helyettes vagyok. A heti kötött óraszámomnál többet vagyok csoportban, a helyettesi feladataimat ezután, ill. itthon végzem el este, hajnalban, itthon. Az intézményben több üres/betöltetlen óvodapedagógusi álláshely van. Nem csak a(z ingyenes) helyettesítés terheli le a maradék óvodapedagógusokat, hanem a felesleges adminisztráció, az életkorunk növekedése, a hajnali és esti ügyelet ellátása, mely sokszor együtt jár a "hosszúzással " is, hiszen senki nem hagyja ott a csoportját/kollégáját a kötött munkaideje után, hiszen akkor van a legnagyobb szükség mindkét óvodapedagógusra. (étkezés, tisztálkodás, nyugodt pihenésre felkészítés...) A nyugdíjas óvodapedagógusok heti 14 órás beállása nem megoldás; munkát vállalnak, mert segíteni szeretnének, de a testi adottságok 70 évesen meglehetősen korlátozottak, már nem tudják a munkájukat színvonalasan végezni, szó szerint "csak " altatják a gyerekeket, de a magas csoporlétszám, az autista gyerekek ellátása különösen nagy kihívás (=megoldhatatlan feladat) nekik (is). Nagyobb segítség lenne, ha végzős (óvoda)pedagógusokat is fel lehetne venni az üres álláshelyre (gyakornoknak).Az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntésekről: Több, mint 30 éves pedagógusként eltöltött időm és a ped.II.-be sorolásom után meglehetősen megalázó tudomásul venni, hogy a gyermekek iskolaérettségéről egy tollvonás után nem dönthetek, nem dönthetünk a szülőkkel közösen. A munkám megbecsülésének teljes hiánya! Az oktatásirányításról, a szakszolgálatok, nevelési tanácsadók munkájáról: Valószínű, hogy a szakemberek hiány okozza, hogy hiába küldjük a gyerekeket időben vizsgálatra, rendszerint csak az iskola előtt, a beiratkozás időpontja után (!!!) kapják meg sok esetben a gyermekek az SNI-s státuszt. Integrálásról: Nagy létszámú csoportokban MINDENKINEK gyötrelem, nincs segítség, hiába tudjuk, hogy "egyszemélyes " a gyermek; pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztens segítségére lenne szükség, nincs rá státusz.

Igazából ami tipikusan jellemez engem egész tanévben, az általánosságban a fáradtság. Egyszerűen képtelenség teljesíteni az iskola elvárásait és emelett még a jövőmmel is foglalkozni. Próbáltam sokféleképpen, de mindig az iskola felé billent a mérleg.
Úgy vélem, a diákoknak több szabadság kellene abban, hogy beoszthassák saját idejüket, hogy azt tanulhassák ami érdekli őket, amivel foglalkozni szeretnének “felnőttként”.
A fáradtságra visszatérve, mire eltelik az az 5 tanítási nap, és eljön a hétvége, addigra az energiaszintem konkrétan 0 szintre csökken. Nemhogy bulizni nincs energiám elmenni, de arra kényszerülök, hogy pihenjek, különben tudom, hogy nem fogom bírni a következő hetet.
Megint egy másik téma, hogy túl sok óránk van naponta. Csak megemlítenék egy példát. Csütörtökönként 9 órám van. Ez annyit tesz hogy 9x45 perc kb 15 perces szünetekkel. Lehetetlen, hogy valaki 9 órán keresztül makulátlanul figyeljen, jegyzeteljen és tanuljon. Ja, és persze ezután hazaérek kb 5-re, és ülök vissza tanulni, készülni következő napra. És akkor még aznap semmit nem foglalkoztam magammal, csak az iskolával.
Ez így mind összefoglalva rávilágít a diákok szemszögéből a problémákra a magyar oktatási rendszerrel. Remélem van mód arra hogy megoldódjanak

Gyermekem egy nagyon elismert, erős, de a 21. század kihívásaihoz képest túlságosan tekintélyelvű, nem nyitott 8 osztályos gimnáziumba jár. Itt a gyerekek lelkivilága másodlagos, a tanári tekintély és szó mindenek feletti. 8 év eltöltött idő után látom, hogy sok tanár bár nagy tudású, de emberileg kiégett, frusztrált, többen alkoholisták, és bizony már nem erre a pályára valók. Az érzékenyebb lelkivilágú gyerekek ezt pontosan érzik, és meg is viseli őket.
(előfordult egy iskolai tábor során, hogy egy tanár "kis Pesti g@cik -nek titulálta a srácokat, mert egy talált labdával elkezdtek focizni)
Mi szülők nem sokat tehetünk, mert azt kapjuk, hogy nem kötelező ide járni el lehet menni. Mi hosszas tanakodás után maradtunk, de pszichológus és egy kiegészítő akadémia segítségével ahol a közoktatás által levagdosott szárnyakat az akadémia 21 századi oktatási rendszere vissza ragasztgatta a gyerekre.
Ebben az intézményben elsősorban az új pár éve ide helyezett igazgató személyében érzem a probléma gyökerét. Valamint abban, hogy az itt tanító pedagógusok mentális segítségre szorulnak, de láthatólag nincs ilyen segítségük.Nem hiszem, hogy a gyerek anyag ennyire megviselné őket, mert ide komoly felvételi megmérettetés után juthat be gyerek. Nincs a gyerekek között alkohol vagy drog probléma, rossz családi háttér. Viszont többször kiabáltak és büntették meg a gyerekeket mert nem volt rajtuk papucs vagy köpeny...
Sajnálom nagyon, mert úgy érzem egy valaha nagyszerű szellemiségű iskola volt.

A legnagyobb probléma a gyermekvédelmi rendszer bürokráciával kezdődik, és itt ér véget. Közben elveszítünk gyerekeket, akik megmenthetőek lennének a lemorzsolódástól.
A leterhelt pedagógusoknak sokkal több támogató jelenlét kellene a szociális területeket erősítve.
A gyerekeknek jól szervezett jelzőrendszer, és órarendbe épülő mentálhigiénés foglalkozások kellenek.
Kisebb óraszám. Sokkal több odafigyelés, ésszerű szabályozás.

Katasztrófa a tanárhiány! De a tanárképzéssel is bajok vannak. Tavaly az 5.-es lányomék osztályában tanított egy fiatal matematika tanár. Örültünk hogy vannak fiatalok akik még választják ezt a szakmát! Félév végére azonban el is küldték! A tananyagot nem adta le, a gyerekek füzete egy káosz volt! Semmit nem tanultak, pedig alaptantárgy!
Félreértés ne essék! Nem az iskola a hibás!! Észrevették, igyekeztek segíteni, változtatni, majd miután ez nem sikerült, elküldték. De a gyerekek vesztettek fél évet! A második félév nem volt elég a teljes tananyag megfelelő oktatására!

Az egész rendszer rossz. Nem csak a pedagógusokat nem becsülik meg hanem a gyerekeket sem. Ahhoz hogy a gyerekekből legyen valaki ebben az életben nem csak a szülőkre hanem a pedagógusokra is szükség van és itt nem csak az iskoláról van szó hanem az óvodákról is mert ott alapozzák meg a gyerekekben az iskolás évekre való felkészülést.

A szakemberek alulfizetettek, nincsenek megbecsülve. Az oktatási rendszer rosszul felépített, másképp kellene a gyerekeket tanítani. Rengeteg a tananyag amivel túlterhelik a diákokat.

Végleg palyaelhagyo vagyok három diplomával, 23 év után. Kénytelen vagyok, mert nem akarom ilyen rosszul érezni magam, mint már évek óta a közoktatásban. Nem részletezem, sose érnék a végére. Röviden: káosz, törvenytelenség, arrogancia felsőbb szinteken, tulterheltség, a megbecsültség hiánya.

Az erkölcsi megbecsülés régen feledésbe merült, a szülők úgy tekintenek ránk, mintha a személyes alkalmazottaik lennénk, akikek kötelessége, hogy úgy táncoljunk, ahogy ők fütyülnek. A családok többségében eltűnt a nevelés, felváltotta az "elektromos gyermekmegőrző ". Egyre több a beszédfogyatékos, magatartási zavaros gyermek, akik nem szobatiszták mikor óvodába kerülnek, mondván kicsi még. Gyógypedagógust szinte lehetetlen találni, az ellátást viszont kötelező biztosítani. Amennyiben az óvodában próbáljuk korrigálni a fejlődésbeli elmaradásokat, a nevelési hiányokat, ordítva jön be a szülő, hogy bántjuk a gyermekét. A bántás abban merül ki, hogy következetesen próbáljuk az alapvető emberi értékeket betartatni. A minősült gyakornokom bére diplomával, nyelvvizsgával annyi mint a dajkáké. Nem a dajka bére sok, hanem az pedagógusé kevés! Ha álláshelyet hirdetünk, nem az alkalmasság alapon tudunk választani, mert örülünk, ha van valaki, aki ellátja a feladatot! Az adminisztráció megöl mindent. Pályakezdőként volt egy napló, meg egy éves terv és sokkal magasabb színvonalon tudtunk nevelni, mert még volt becsületünk. Ma már a szülőnek csak jogai vannak, a kötelességeit elfelejti! Mérünk, értékelünk, százalékolunk, de minek? A papíroktól nem lesz jobb semmi! A papírmunkára töltött idő helyett lehetne újabb ötleteket gyűjteni, eszközöket készíteni, programokat szervezni. A törvénymódosítás, ami szerint az aktív nevelőmunkán kívüli időben engedi, hogy dajka is elláthassa a feladatot, a hivatás kicsúfolása, vagy talán tűzoltás?

Az alacsony bérezést nagyon nagy problémának tartom. Azt gondolom, hogy fizetésem nincs összhangban a befektetett munkával.

Az óvodákban a pedagógushiány elkeserítő, nincs olyan èv, hogy ne lenne változás. A meglévő óvònènik belefulladnak a felesleges adminisztràcióba ahelyett, hogy a gyerekekkel foglalkoznànak. Utànpótlàs alig van. Logopèdus, gyógypedagógus sincs, aki idöben felmèrnè a gyerekeket ès tàjèkoztatnà a szülöket, csak akkor jàr vmi, ha SNI-s a gyerek, pedig sokuknak csak rèszkèpessèg problèmàja van. Így a nem tehetős szülőknek esèlyük sincs a gyerekek fejlesztèsère.
Az iskolàban a tanàrhelyzet ugyanilyen siralmas, alig van pedagógus. A tankönyvek borzalmasak, értelmetlen mondatok szerepelnek benne ok okozati összefüggès nèlkül, a gyerekeknek nehèz tanulni belölük, szülöi segítsèget igènyelnek. De ugye a tanàrnak nincs joga vàlasztani miböl tanít, ami szànslmas. Az iskola feltètelei se biztosítottak pl. 5 tesióra, amit nincs hol megtartani. Felesleges tantàrgyak vannak pl. etika, ahelyett, hogy a nyelvoktatàs lenne hangsúlyos. A gyerekeket a NAT könyvek nem gondolkodni tanítjàk hanem magolni, ami semmire sem jó. Gyakorlatilag a szülönek kell megtanítani a gyereket tanulni. A felesleges adminsztràció itt is ugyanúgy jelen van.
A règi közoktatàs sokkal jobb volt. A tàmogatàsok megvonàsa, a szègyentelenül akacsony bèrezès, az utànpótlàs hiàny csak tovàbb fog rontani a helyzeten.

Megdobbento, hogy egy burkolo a tizszereset keresi meg annak a jovedelemnek, amit egy tobb-diplomas pedagogus, akire a gyerekeink testi-szellemi fejleszteset bizzuk, akar eveken at.

Nem a burkolo keres tul sokat, hanem a pedagogusok es segitoik jovedelme meltatlan es gyalazat. Az intezmenyek forrashiannyal kuzdenek, a pedagogiai szakmai munkaba durvan avatkozik be az allam.

A gyerekek végtelenül túlterheltek! A tananyag túl részletes. A tanárok motiválatlanok és sok óra elmarad a tanár hiány miatt! Ez az egész, ami itt megy, a gyerekek elleni gaztett!

Egyértelműen pedagógus hiányban szenved az ország, a bérezésük elkeserítő, a gyerekekre egyre kevesebb figyelem jut. Az integráció során olyan gyermekek is bekerülhetnek többségi óvodákba, akik 2, akár 3 főnek is számítanak a csoportban, hozzájuk akár külön segítség is kellene. Erre viszont úgy gondolom, lenne lehetőség plusz munkaerőt alkalmazni (pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztens), viszont a keretbe már nem fér bele. Én is éppen ezt tanulom, közben folyamatosan nézem az álláshirdetéseket. A közelünkben sajnos egyáltalàn nincs ilyen álláslehetőség, holott tudom és tapasztalom is, hogy igény lenne rá. Reménykedem a pozitív változásban!!!!!!

A megnövekedett papirmunka miatt kevesebb idő jut a gyerekekre. Alacsony bérezés miatt többen nem választják ezt a szakmát!

Sok az adminisztràció.Leterhelt óvónénik.
Nagy nyomàst gyakorol rànk a minősülés. Nincs feltöltődés,mert nyàron is fogadnunk kell nagy létszàmban gyerekeket.Semmive veszik a szakmai tudàsunkat azzal,hogy az iskola érettség meghatàrozàsàt egyszeri felmérés alapjàn olyanokra bízzàk,akik egyàltalàn nem ismerik a gyereket.

Egyes alsós tanárok fizikai fenyítést alkalmaznak pici gyerekeknél. Pedagógushiányra hivatkozva következmények nélkül. Alsós mosdók undorítóak, helyettesítések nem megoldottak, igazgatónő semmire nem válaszol, konkrét gyermekbántalmazással kapcsolatos szülői jelzésre sem.

-Nincs az oktatásnak saját minisztériuma aki kiáll a pedagógusokért, óvónőkért, technikai személyzetért.
- alacsony bérek
- magas csoportlétszám
- 50- 78 éves pedagógusok dolgoznak
- hol vannak a pályakezdők??
- képzés színvonala, gyakorlat módszertan kevés
- amikor lejár a munkaidőm hazamegyek vagy este mikor a saját gyerekemet családomat ellátom jöhet éjjel a papírmunka, adminisztráció, eszközök készítése
- minősítések, tanfelügyelet és a hozzájuk tartozó papírmunka, vagy a feltöltések

Sajnos a gyermekek mozgástere beszűkült a magas csoportlétszámok és az ehhez képest kicsiny csoporszobák miatt.
Ez nagyban kihat a gyermekek érzelmi állapotára, sok a frusztrált, fáradt kisgyermek már óvodáskorban is. A nyugodt, családias, megnyugtató környezetet nehéz, szinte lehetetlen biztosítani ilyen feltételek mellett. Újabb csoportok kialakítására lenne szükség, hogy a zsúfoltság ne legyen ilyen jelentős. Ugyanakkor a jelenlegi csoportszám esetén sincs meg a két óvodapedagógus egy csoportban, nemhogy újabbakat lehessen nyitni.
Az óvónők figyelme sem képes a végtelenségig terjedni. Nagyon fárasztó ilyen feltételek mellett dolgozni!

Felháborító ami mostanában zajlik, 8 csoportos óvodákban konkretan 8 óvónő van, a dajka pedasszisztens agyon van hajszolva 170.000 Ft-ért, ez valami röhej.. valamit csinalni kell mert egyre többen hagyják el a pályát, és teljesen igazuk van, hiszen minden ember 4 ember helyett dolgozik ugyanazért a fizetésért. Nem beszélve a az energiáról, az időről, az ember már alig van otthon a családjával mert olyan hiány van a munkahelyen
Becsületesen,tisztességesen dolgozunk, még sincs megbecsulve, sőt..

Az oktatás teljesen korszerűtlen, központosítás még sosem tett jobbá oktatási rendszert. A NAT borzalmasan elavult és magolásra épít, nem kompetenciát fejleszt. Emellett nem kritikai érzéket tanít, hanem egy igaz értékrendet sulykol.
Aki nem illik be a dobozba, annak annyi. Pl. ADHD-s gyereknek nem jó a nagy szabadságot nyújtó magániskola, de elég csak az ADHD-s FB csoportot megnézni, hogy hány gyerek és szülő küzd napi szinten azzal, hogy az amúgy tehetséges, okos, kreatív gyereke nem hajlandó magát a "dobozba " gyömöszölni. Tanárhiány van, mert nem megbecsült szakma, emiatt nagy lesz a leterheltség és ez egy lefelé tartó spirálhoz vezet. Szerencsére nálunk még pszichológus, fejlesztő, logopédus elérhető.

Nagyon kevés az óvodapedagógus. Itt is gyakran van csoportösszevonás, általában reggel, és ebéd utántól. Az én kisfiam emiatt nem is alszik ott. Szerencsére megtehetem, hogy elhozzam délben. Viszont azt érzem, ahhoz, hogy iskolaérett legyen, szükséges lenne a kortársaival töltött idő, valamint a szakmailag irányított csoportos foglalkozások. Nagyon fontosnak tartom a szabad játékot a pajtásokkal, a kisgyerek az egymás közti interakciókból rengeteget tanul, pl. másik tulajdonságainak, véleményének elfogadása, konfliktusok kezelése stb.

Az elmúlt négy évben a pedagógushiány miatt, 4 kolléga fordult meg mellettem...Megsínylette a csoport, és a szülői közösség. A határon túliak felvétele nem mindig hoz magával szakmai, korszerű felkészültséget. A fiatalok sorra elmennek, pályát váltanak.

Közel 40 éve tanítok egy jó iskolában; sokat, kevésért. De megérte. Eddig. A legújabb oktatásirányítási elvek, dokumentumok elvették azt a részét is, amiért eddig érdemes volt bemenni a tantermekbe. A 2012-es törvény, a tankönyvek központosítása, az új s újabb nat, kerettanterv, majd a mégújabb érettségi az életpályamodellel és a fizetéssel nem vállalható. Szánom a hazámat.

Szakemberek hiánya? Nálunk pl. németes tanította a jogi ismereteket (végzettsége nincs hozzá), olyan tanár a fejlesztő, akinek nincs ilyen végzettsége, olyan tanít az informatikai technikus képzésben infotechnikai tantárgyat, akinek nincs ilyen végzettsége, bár műszerészi OKJ-s papírja van hozzá... Itt tartunk.

Tanítóként dolgozom egy falusi kisiskolában, egy remek közösség tagjaként. Szerencsések vagyunk, hiszen óriási támogatást kapunk a szülőktől, így van projektorunk, festés és újra lakkozott parketta a tantermeinkben. Állami segítség minimális, ami elgondolkodtató.
Nálunk is van pedagógus hiány, a hiányzó kolléga munkáját túlórában végezzük, emellett készülünk az órákra, javítunk esténként, végezzük az osztályfőnöki feladatokat, napi 10-12 órát dolgozunk.
Szeretem a hivatásom, imádom a gyerekeket; kevés anyagi megbecsülés mellett.

Rengeteg az értelmetlen adminisztráció. Óriási a teher a még pályán lévőkön. Ingyen túlórázunk,minden " belefér a plusz 4 órába ". A portfólió írásának a világon semmi értelme,csak plusz teher. Írásbeli munka alapján döntenek arról,ki a jó pedagógus,pláne most,hogy online (!) folyik a minősítés..A kötelező 6 éves kori beiskolázás agyrém,a gyerek nem attól lesz iskolaérett,hogy betöltötte ezt a bűvös kort. Óriási a pedagógushiány,a fiatalok,ha el is jönnek, 1- 2 éven belül mennek is. A társadalmi megbecsültség csak mínusz számokban kifejezhető, erről tesznek is " odafönt " a jól irányzott kommunikációval. A járvány alatt magunkra lettünk hagyva,pláne most.
A gyermekvédelem szinte nem is működik.
A gyerekek érdekei elsikkadnak, normális létszám szóba sem jöhet szinte,mert a pénz nagy úr, nem tartunk fent "felesleges " intézményeket.Az integráláshoz nincs elég segítség.
Legutoljára hagytam a gyalázatos fizetéseket.

Alapjaiban kéne újragondolni az egész oktatást, mind az emberi erőforrás, mind a pedagógia-szakmai oldaláról. Mostani állapotban nem maradhat és ezen már egy kis fizetésemelés se segítene. Ha így marad 1-2 éven belül én is pályaelhagyó leszek, már új szakmán gondolkodok.

Jelenleg városunkban is tombol a hatalmas pedagógushiány. Legfrissebb információim szerint 23 fő óvodapedagógus hiányzik az ágazatból városi szinten. Ez nem jelent mást, minthogy nagyon sok csoportban az óvodapedagógusok állandó délelőttös műszakban dolgoznak, a délutánokat pedig pedagógiai asszisztensekkel próbálják megoldani. A pedagógusok megbecsültsége nagyon alacsony. Leginkább a bérezés elszomorító, ami egyáltalán nincsen összhangban a felelősséggel, a rengeteg adminisztrációval és otthon végzett munkával. Minimum meg kellene duplázni minden pedagógus fizetését. Kezdő óvodapedagógusként nem lehet egyről a kettőre jutni, önálló életet kezdeni, mert a fizetésünk elmegy a lakhatásunkra és még talán enni jó, ha tudunk. Szórakozásról már ne is beszéljünk. Plusz munkát kell vállalni ahhoz, hogy hónap végén is legyen miből kiflit venni vacsorára. Elszomorító, elkeserítő, dühítő a pedagógusok alábecsültsége.

Az én lányom hetedikes,első osztály óta együtt tanulunk egyes tantárgyakat,szerintem a könyvek sem jók mert amikor a munkafüzetbe van feladat miért nincs meg a válasz a könyvbe? Bizony ezeknek a válaszolnak a keresgetése is rengeteg időt elvesz.
Akkor az is kiderül,hogy órán nem is volt szó olyan dolgokról amik a házihoz kapcsolódó kérdések.
Aztán szerintem sok a tananyag,mivel szoktunk együtt tanulni,(nem is csodálkozom,hogy utál iskolába járni)ha egy nap több tantárgyból is írnak dolgozatot akkor egész nap tanulhat,másra nem is jut idő,szerintem a tantárgyak anyag részeit is sebtében átveszik aki érti annak jó,aki nem az így járt.
Miért nem lehet olyan,hogy aki amit nem ért kérdezhet.Jó lenne egy héten egyszer olyan órát tartani a tantárgyakból,hogy csak beszélgetni ki mivel nincs tisztába,(főleg matek,fizika,kémia)állandóan csak rohannak tovább a könyvek nem mindig jól magyaráznak,az interneten meg mire megtalálja az ember a megfelelőt eltelik a nap.
A táska nagyon nehéz,sok mindent kell cipelni.
Szerintem egy nap 5 óra is elég lenne.
Gondolhatnának azokra a gyermekekre is akiknek nem megy minden simán,nehezebben értenek meg dolgokat.
Persze nincs más dolguk,mint tanulni de ez így nagyon nem jó, szerintem sok gyerek szenved a suliban, miért kell gyomor görccsel iskolába menni?
42 éves vagyok,ugyan ez volt az én időmben is,leadták az anyagot,aki felfogta az szerencsés volt,akinek meg nem ment az bukdácsolt.
És tényleg nem az lenne a cél,főleg felsőben,hogy a felvételire felkészítsék őket? És hogy tudjanak helyesen írni,olvasni, számolni?
Minek a suli,ha még külön tanár is kell bizonyos tantárgyakhoz?
A tanárokkal is van némi probléma,ha hiányzik a suliból a leckét el kell kérni,van hogy nem minden információt kapunk meg, például 3 napot hiányzott,amikor ment dolgozatot írtak,csak azt a leckét nem is tudta,hogy vették.
A krétába ha már van,miért nem lehet beírni a leckét órai anyagot a tanárnak,ezért ne kapjunk már egyest.

Túlterhelt pedagógusok, pénz centrikus vezetőség, ritka, ahol a gyermek fejlődés van a középpontban. Egyre inkább a "szabad játék " elve alapján működnek a csoportok, de ez inkább magára hagyást jelent, a gyerekek elvadulását eredményezve. A pedagógusok befásulnak, a szakma szeretete szinte eltűnt már néhol.

Lepukkant iskola, túl sok a gyerek egy osztályban.

A rendszer elavult, a pedagógiában változtatásra van szükség.Órákat tölteni adminisztrációval megterhelő és felesleges. Ha "zöld óvoda " miért nem számítógépen dokumentálunk (rengeteg papírt használunk el!!!) Nincs megbecsülés csak elvárás. Több rugalmasságot és támogatást (anyagi es szellemi)a pedagógusoknak és kevesebb minősítést!

A legégetőbb problémák: a pedagógusok megalázóan alacsony keresete, az ebből fakadó tanárhiány, a felesleges adminisztrációs terhek, a rossz életpálya modell, a gyerekek értelmetlen túlterhelése.

A SNI-s gyerekeknek nincs megfelelő számu logopédiai és gyogypedagógiai fejlesztés.

Hosszú évek óta kevés a gyermekekre jutó pedagógusok létszáma. Mind az óvodapedagógusok, mind a pedagógusok egyre leterheltebbek, a bérük pedig arcpirítóan alacsony.
Egy gyakornok kevesebbet keres, mint egy technikai dolgozó (pl.: takarító).
Nem csoda, ha egyre kevesebben lépnek a pályára és egyre több a pályaelhagyó!

Az óvodánkban 3 csoportra 4 óvónő jut, 2 pedagógiai asszisztens és 2 dadus.
A mi csoportunkban 1 óvónő van és 1 dadus. Legutóbb a konyhás nénit láttam a csoportszobában. Nem ebédet, vagy uzsonnát osztott, hanem besegített a pedagógiai feladatokba.
Sokszor kérik, hogy ebéd után vigyük haza gyermekünket. Sokszor összevont csoportok vannak.

Kevés a fizetés, nincs megbecsülve a szakma, így a fiatalok nem motiváltak a szakma választásában továbbá sok a szakmát elhagyó is.
Sok esetben nem a gyerkekek és az ő védelmük, megfelelő fejlődésük az elsők, hanem a magasabb pozícióban levő emberek jóléte.
A szakemberek túl vannak terhelve. Rengeteg a munka, kévés a dolgozó.

Mi az egyesített óvodához tartozunk. Azt látom, hogy ⁷ csoportban sajnos alig van óvónő. Plusz még a vezető is távozik az óvodából,mert az egyesített óvoda fő vezetője sza@ik bele mindenbe.Ez ahhoz fog itt vezetni, hogy az óvoda vezetővel több óvónő és dadus is eltávozik.Túlterheltek a pedagógusok.

Valóban nagyon sok településen van hiány óvodapedagógus szakemberből. Szerencsés vagyok,nálunk a törvényi előírásnak megfelelő a létszám. Az alacsony megbecsültség azonban érint Minket is.

Kevés pedagógus sok problémás gyerek nagy csoportlétszám kevés fizetés megbecsülés

A rengeteg adminisztráció mellett egyre kevesebb idő jut a gyerekekre.
Minden óvodában van hiányzó Óvodapedagógus.
A Dajka bére több, mint a diplomás kezdő Óvodapedagógusé.

Szomorúak a tapasztalataim.Az okát ugyan nem tudom, mert évek óta ugyanez a helyzet. Agresszívak a tanárok, ki vannak égve, utálják a gyereket, már sajnos a látszatra sem adnak. Az oktatás színvonala nevetséges, semmit nem tanulnak, nem a tananyagról szól az óra, hanem folyamatosan üvöltöznek velük és megalázzák őket. Lassan nincs olyan tanár, aki nem viselkedne így. Szóvá tettük, de semmi változás, pedig nem fogom annyiban hagyni. A gyerekeknek joguk van a nyugodt iskolai körülményekhez!

Megbecsültség igen alacsony, a terheltség nagyon nagy, az integrált oktatás szintén növeli a leterheltséget.A szülők a jogaikat ismerik a kötelességeiket kevésbé..(gyesen,gyeden lévő szülők gyermeke reggeltől estig az oviban).

A gyermek manapság sajnos, a fontossági sorrend végén foglal helyet a rengeteg papírmunka, folyamatos ellenőrzések, minősítések, mindenféle szabályozás, folyamatos jogszabályi, rendeleti változások, mérések útvesztőjében. Ehhez társul még az időről-időre, különböző okok miatt jelentkező óvodapedagógus hiány, ami természetesen helyettesítéseket generál, mert a működés nem állhat le.

A nyári szünetben a szülők festették ki a tantermeket, miután a pandémia miatt 1 évig be sem mehettünk az iskolába. A szülők vihetik be a tisztasági csomagot (wc papírt, szalvétát, szappant, zsepit, papírtörlő), de legalább így van papír a mosdókban. Az igazgatónak kell cégektől leselejtezett számítógépeket kérnie, hogy a nagyobb létszámú osztályokban is jusson minden tanulónak gép informatika órán. Szaktanár hiány miatt az alsós tanárok helyettesítenek felső tagozaton is. Az iskola civil szervezetén keresztül keresi a források bevonásának lehetőségét, mert a fenntartótól erre nem számíthat.

A pedagógusok túlterheltek!!!!Nincsenek anyagilag szakmailag(portfolio)megbecsülve!

Tanár hiány,túlterheltek,rengeteg jelentèsi kötelezettsèg, rossz tankönyvek,alulfizetès,kiègett-kihajszolt emberek,eszközhiány,felesleges tantárgyak-tanulni valók.Általános iskolás egèsz nap bent dolgozik,óránkènt mászkál egyik teremből, másikba,nehèz az isk.táskájuk.Egy nap 7 fèle tanóra,lehetne helyette "duplázni ".Szekálásokra nem koncentrálnak.Modernizációra,egyszerűsítèsre nincs pènz.
Gyakorlati foglalkozások őrületesen ritkák.Feljesztèsre, tehetsèggondozásra nincs ember.

Megalázó fizetés, kizsigerelés jellemzi a pedagógusok pályáját. A túlóradíj visszavezetésével rengeteg probléma megoldódna...
Ennyi időm volt, mert a saját gyerekeimmel is szeretnék foglalkozni, amire az iskola és a hiányzó pedagógusok miatt alig jut időm...

Létszámhiány miatt csoportonként egy óvónő, csoportonként átlag 25-30 fő közötti gyerekkel. Állandó délelőttös, vagy inkább egész napos beosztás, kifizetetlen túlórák. Lecsúszni képtelenség. Nagyjából egy dajka fizetéséért (akik szintén túlterheltek)
Van még valakinek kérdése?

Csupán csak annyi a véleményem, hogy egyszerre lettem pályakezdő és pályaelhagyó is! Egyedül, bármiféle segítség nélkül képtelenség lenne megélnem, mikor a kezdő fizetésem annyi lenne mint maga az albérlet ára....
Másrészről semmibe vennének,megaláznának.
Ha nem változtatnak a helyzeten biztosan nem kezdek el dolgozni ebben a gyönyörű szakmában... És sajnos nem csak én vagyok így ezzel. Idén frissen végzett óvodapedagógusként mondhatom, hogy körülbelül 5-en kezdtek el dolgozni ebben a szakmában, mindenki inkább mást tanul, vagy másban kezd el munkát vállalni. Ez a szám szinte 0,ha azt mondjuk, hogy egy óvodába, ami például 3 csoportos, 6 óvónőre lenne szükség; egy kisvárosban körülbelül 6-8-10 óvoda van.
Az én városomban csak 1 óvodába szükség lenne már most 1-2 pedagógusra...

A rendszer nem a legjobban megszervezett, a résztvevői mind túlterheltek.

A pedagógus fizetésből nem lehet megélni, ruhabolti eladónak mennek el fiatal kollegák, közel kétszer annyi pénzért.

Az utolsó 4.évben elvették az egyik óvónéninket és a dajkát akiket imádtak es megszoktak a gyerekek és az utolsó évét töltő óvónéni maradt a gyerekekkel, ill. Kaptunk egy beugró párost ideiglenesen. Rendkívül megviselte a gyerekeket. Az egész óvodában rángatják a pedagógusokat mert nincs elég ember. Sorozatosan betegen dolgoznak az óvónénik, dajkák mert nem tudnak betegszabira menni....

< 14. oldal >