Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

-a lányom bilógiából szeretne érettségizni -évek óta nincs biológiatanár a gimnáziumban
-a fiam diszlexiás -a legtöbb pedagógus nem tud mit kezdeni ezzel, nem ismer vagy nem akar alkalmazni egyénre szabott módszereket
-felső tagozaton tanítok -a rengeteg tanóra és egyéb feladatok mellett, s a sikerélmények hiánya miatt, egyre kedvetlenebbnek, kiégettnek érzem magam
-a diákok nem szeretnek iskolába járni, motiválatlanok és túlterheltek
-a gyerekeknek rengeteg órájuk van, késő délután érnek haza -nincs idő kikapcsolódásra, sportolásra, barátokra, hiszen estére még ott a rengeteg tanulnivaló
-a fizetésem -három diplomával, egyetemi végzettséggel- nevetségesen kevés, a bejárást a mai napig 15Ft-tal fizetik ki; az íróeszközöket, egyéb segédeszközöket saját költségen vesszük meg
...

A társadalom évek óta gyalázza a pedagógusokat, így hát társadalmi megbecsülésük fokozatosan eltűnt. Mivel anyagi megbecsülésük sosem volt, nem nehéz elfogadni, hogy ma olyan kevesen akarják ezt a hivatást, MONDOM: hivatást választani. Kívánom, hogy legyen érdekérvényesítési erejük, mert a gyermekeimnek szükségük van példaértékű, hivatásuknak élni tudó tanárokra.

Már alapvetően a tankönyvek borzalmasak,oktatásra alkalmatlanok.
A tanárképzésben is változás kell,XXI.századi alapok használata,emelni kell a színvonalat. A tanári pályának vonzónak kellene lenni,de nem az. Életpályaként kellene bért fizetni a tanároknak,csökkenteni az adminisztrációs terheiket,elég egyéb alkalmazottal és digitalizációval. Több eszközt adni a tanároknak a fegyelem és a tanári megbecsülés érdekében. Segítő szakemberek,képzése és bevonása a tanárok mellé. A gyerekeknek nem lexikális tudást kellene tömni a fejükbe, hanem több társadalmi és gazdasági ismeretet, valamint gyakorlati minták a logikai készségek fejlesztésére, használatára, vitakultúra bevezetés egymás tiszteletben tartásával. A tanár-szülők között gyakori együttműködési alkalmak, amikben egyeztetik mi jó a gyerekekneknek, szülőknek, tanároknak egyaránt. Hosszú lenne mindent felsorolni.
Alapvetően kell változtatni az oktatás színvonalán, strukturáján, a gyerekek, szülők és tanárok érdekeinek a legjobban megfelelő módon.

Fájdalmasan hiányos a speciális szükségletű gyerekek ellátása, az iskola pszichológus mozgástere, ideje rendkívül korlátozott, általában nincs vagy rendkívül kevés a gyermek pszichiátria. Az iskolai tankönyvek felületesek, miközben fontos társadalmi/ kulturális tényt súlyosan elhanyagol.

Csak néhány gondolat: demotivált gyerekek és demotivált, fáradt tanárok. Fejlesztésre szoruló gyerekek nem jutnak el a szakemberekhez, ha eljutnak, nem kapnak annyi időt (mert nem jut), amennyi valós segítséget adna. Zsúfolt osztálytermek, zsúfolt órarend. Használhatatlan és átláthatatlan tankönyvek. Mindenki mindent kénytelen végezni: szakórákat tart, szünetben ügyel, ebédeltet, tanítás előtt vagy után rendszeresen ügyel, tanulószobázik vagy napközizik, alsós feltanít felsőbe, a felsős letanít alsóba.

1. Olyan tanítókat, tanárokat is alkalmaznak az iskolák, akik kiégtek, vagy talán soha nem is voltak valók a pályára. Megalázzák, akár fizikailag is bántalmazzák a tanulókat. Mindez az igazgató és a tanári kar tudtával történik.
2. Némely tankönyv tartalma botrányos. Pl. történelem, biológia (szexualitás téma). Otthon kell megtanítani a kihagyott tananyagot, vagy felülbírálni a tankönyvben szereplő szöveget. Ez költség, mert be kell szerezni a jobb minőségi tankönyvet. Illetve idő, ami a dolgozó szülőknek nem áll végtelenül rendelkezésre. Aki pedig saját maga nem tájékozott, nem is tudja, hogy probléma van a tankönyvekkel. 3. Iskolai zaklatás: a zéró tolerancia lett meghirdetve. Ez azt jelenti, hogy mind a támadó, mind az áldozat büntetést kap, ha fizikai tettlegességre kerül sor. Tehát védekezni nem szabad. Árulkodni tilos. Ha a szülő szól, hogy a gyerekét bántják, akkor sem történik semmi. Inkább elfordulnak a pedagógusok. Esetleg jelzik a renitens gyerek szülőjének a problémát, és ezzel le is tudták a gondot. Nem tartanak érzékenyítő foglalkozásokat. Volt olyan foglalkozás, ahol egy pszichológus bejött az osztályba, hogy elbszélgessen a gyerekekkel, hogy miért nem szabad egymást bántani. Na, erről a foglalkozásról kiküldték a rosszalkodó gyereket a folyosóra, hogy ne zavarja az órát.

Hiányolom az iskolapszichológust, akit ismernek a gyerekek, akihez minden egyes gyerek bátran fordul, ha baj van. Rengeteg a zaklatás a gyerekek között és igazából nincs kihez fordulniuk, mert nincs kimondva év elején, hogy ki az aki meghallgatja őket. Bosszant, hogy 30 éve nem változtattak semmit az oktatási módszereken, évről évre ugyanazt a száraz tananyagot nyomják le a torkukon, ahelyett, hogy interaktívvá, színessé, szórakoztatóvá tennék a tanulást. Hogy tanulni ne teher, hanem öröm legyen. Borzalmasan túlterheltek már az általános iskolás gyerekek is. Sokkal magasabb fizetést a pedagógusoknak, hátha akkor lelkesebben állnak majd a gyermekeinkhez, lesz motivációjuk érdekesebbé tenni a tananyagot.

Az oktatási rendszer szerteágazó problémái miatt a gyerekek sem fizikálisan sem mentálisan nem kaphatják meg, amit meg kellene kapniuk.
Az összevonások, túlterheltség, felesleges leterheltség, értelmetlen intézkedések miatt ideges, parancsolgató, türelmetlen pedagógusokkal találkoznak, sajnálom őket.
Az oktatásirányítás összes problémája a gyereken csapódik le, az agresszió mindig lefele irányul.
A minősítési rendszer miatt sok több diplomás pedagógus kényszerül pályaelhagyásra, így cseréli le az állam a hozzáértőket képesítés nélküliekre. Ezek nem fogják megkérdőjelezni a könyvben az értelmezhetetlen feladatokat, jó, ha csak érzékeltetik s verbálisan nem fogalmazzák meg, hogy a gyerek alacsonyabb szellemi képességekkel rendelkezik, holott a könyv feladatai következetesen rosszak.Ez a gyerek önbecsülésének leépüléséhez vezet ..a szülő nem fogja érteni, mi a probléma....csak a rendszer maga.
Csak azok a gyerekek fognak tudni továbbtanulni,ahol a szülő áldozni tud olyan magántanárra, aki tudja súlypontozni a dolgokat, s meg tudja győzni a gyereket, hogy nem vele van baj.

Az iskolaépületek korszerűtlenek és veszélyesek. A tanári fizetés alacsony, a továbbképzést előírják, de feltételei nem biztosítottak. A kerettanterv tananyaga sok es korszerűtlen, nem tesz lehetővé igazi elmélyülést. A tanári többletmunkát, túlórát sem pénzbeni, sem egyéb juttatásokkal nem fedezik. A beérkező gyerekek jelentős része neveletlen, készség- és képességbeli hiányokkal kezdi az első osztályt. A szülő helyett a digitális eszközök rajzolt figurái a beszédtanulásuk mintája, rengeteg a beszédhibás gyerek. A digitalozált világ a mozgásfejlődéste is rosszul hat, a szülők "kitenyésztik " az SNI-s generációt. Az olló már kosiskolás korban hatalmasra nyílik. A szülők a tanároktól várják a csodát, de nem fogadják el, hogy csemetéjük nem tökéletes, igy a legtöbb iskolai munkáját elvégzik helyette, ezzel tovább mélyítve a problémát.

A pedagógushiány miatt szinte minden évben cserélődnek az oktatók. A pedagógusok maximális óraszámban tanítanak, mellette pedig adminisztrálnak. Sajnos a jó kollégákelhagyják a pályát, mert sajnos alig bírnak megélni a fizetésből. Nem megoldás hogy érettségivel vagy pár hónapos képzéssel rendelkezők kezdjenek majd tanítani. Akkor teljesen össze fog omlani a rendszer. Így is a digitális oktatás miatt rengeteg gyerek elveszett a tanulás terén. Vannak olyan diákok akik semmit nem tanultak a digitális oktatás alatt. Most viszont szenvednek, mert semmit nem tudnak. Az a gond hogy a gyárakba is legalább 8 osztály kell, illetve írni és számolni tudjon. Szerintem az első és legfontosabb a pedagógusok bérének rendezés.

A pedagógushiányt és túlterheltséget, valamint a nem megfelelő anyagi ellentételezést magam bőrén tapasztalom.
Jómagam 3 diplomás (német tanító, jogász és rendőrtiszt) vagyok, megtehetném, hogy sokkal megbecsültebb szakmára váltok, de mégis tanítóként dolgozom. Szeretem a munkám, de elkeserítőek a mindennapok.
A tantesületünkben nagy a hiány, amit helyettesítésekkel és az óraszám kitolásával oldanak meg (nem heti 22 óra, hanem magasabb -24/26- óraszámunk). A pedagógusok mentális egészsége is a padlón van, emiatt sok a betegeskedés/betegállomány-ekkor szintén helyettesítésekkel tömködik a keletkező emberhiányt.
A gyerekanyag is sokat változott, más kihívásokkal kell megküzdenünk, amire nincs felkészítés/tréningezés.

A 2020as NAT, a logikátlan ismeretanyagelosztás, a nagy tananyag, a központosított rendszer mind gátolják ez egyéniesítést.

A helyzet tarthatatlan!

3 év alatt 3-szor lett új óvónőnk és szintén 3-szor új dadusunk. A gyerekek már az első alkalommal is sokat sírtak, az újabb váltásokat többen közülük elutasítással fogadták. Ezáltal nyilvánvalóan passzívabbak a foglalkozásokon, így kevésbé is fejlődnek. Rossz közérzetük kihathat ellenállóképességükre, és későbbi szociális aktivitásukra is. És mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat egy szem állandó nevelőnkkel.

Nem tudom,hogy a kedves államtitkár úr milyen statisztikákat néz,de pl. a gyermekem óvodájában már évek óta mennek csoportok úgy,hogy délután a konyhás néni van bent velük... A mostani rendszer megöli a maradék lelkes szakembert is...hatalmas felelősség, az összes szülő rajtuk vezeti le a frusztrációit, ehhez képest a mekiben 6óraban többet lehet vele keresni, persze lehet mondani, hogy ezt hivatástudatból kell csinálni, de az nem elég...hajléktalankent elveszik a hivatástudat és a lelkesedés is.
Sajnálom a mai gyerekeket és pedagógusokat.

Nyugdíjba vonult kollegákat hívnak vissza,akiknek már érthető módon nincs türelmük a gyerekekhez,se a szülőkhöz,ez állandó konfliktus helyzetet teremt.
Középsős gyermekem csoportja már a 4. óvónőt "fogyasztja... " vagy visszamentek nyugdíjba, vagy máshova mentek dolgozni, mert a bérükből nem tudták fizetni az albérletet.
Volt olyan csoport,ahol egész évben helyettesítésekkel oldották meg a másik óvónő hiányát.
Tudok több olyan óvópedagógust, aki másodállaaban sparban,ruhaboltban dolgozik.
Fejlesztőpedagógusból is hiány van.
Egyik baratnőm tanítónő, imadta, mindig az akart lenni, de gyes után a fizetes miatt nem megy vissza... nem tudná fenntartani a családját...

Gyermekem magánóvodájába nem találnak végzett óvónénit. Az egyetlen képesítéssel rendelkező óvodapedagógus a nyugdíjból visszatért óvónő, aki mindent megtesz, de sokszor a gyerekek délután már csak a dadussal vannak hagyva.

3 gyermek édesanyjaként, a sok felesleges tananyag, az fáradt, kedvtelen, szabadidőtől megfosztott gyermek. A nemtörődöm pedagógus. Szörnyű és kiábrándító ez az egész, még a jól tanuló gyermek is szorongva megy iskolába.Tobbet tanulnak mint egy 8 órában dolgozó felnőtt.

A pedagógusok leterheltek, a fiatalok érettségit kérő munkahelyeken 80-100 ezer Ft-al nagyobb fizetést kapnak, egyre több a pályaelhagyó. A szakos ellátottság egyre rosszabb, a tankerület részben a saját, részben a központ ésszerűtlen és szakszerűtlen utasításaival ellehetetleníti a iskolai munkát, ezen kívül pedig a személyes rosszindulat és a politika is vezető szerepet játszik némely döntésükben.

A KLIK létrejöttével az oktatási intézmények gazdátlanokká váltak, fenntartóként csak a pénzügyi korlátozások zajlanak, az erős központosítás hatására egyre körülményesebb bármit is elintézni, lebonyolítani. Nem támogat, inkább akadályoz ez a tankerületesdi. Különösen igaz ez a mi tankerületünkkel kapcsolatban, ahol a párthűség fontosabb a szakmánál, a szakmai igazgatóhelyettes munkája kifejezetten a politika irányában érzékelhető csak. Sajnálatos módon ez alapján vannak támogatott és kevésbé támogatott iskolák a fenntartásuk alatt. A köznevelési törvény óraszámai helyett a KK sajátos számítási rendszerében gyerekenként számítják az egyes iskolák órakeretét, így például kistelepüléseken nincs lehetőség szakkörökre, tehetséggondozásra, felzárkóztatásra, hiszen gyerekenként 2 órát levonnak a 27 fő alatti létszámok esetén. (Mintha 18 gyerek esetében nem ugyanúgy kellene magyarórát vagy egyéb foglakozást tartani.) Mellette minden pedagógus 26 órában látja el a feladatát. Eseti helyettesítéseket nem fizetik, régebbi pluszjuttatásokról álmodni sem lehet. Nyugdíjas kollégák álláshelyét nem tudjuk betölteni, gyakran meg is szüntetik azt eleve. Integráció megszűnt fontosnak lenni, gyakran annak értelmetlenségét hangoztatja épp a vezetés. A 2018-tól járó nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékot nem fizetik ki, hiába jár az a hh-s tanulók %-a után is. Magántanuló felkészítésre azt javasolja, a heti 10 órát az SNI tanulók fejlesztésével együtt lássuk el...

A pedagógus hiány közvetetten érint, hiszen mindkét tanítónkat többször kihívják helyettesíteni. Az iskola infrastruktúrája elavult, kevés a nyomtató, a tanítok a saját eszközeiket használják munkavégzésre. Két elromlott WC javítása hónapok óta húzódik, igy 4 osztálynyi kislány a maradék két WC-t tudja csak használni. A gyerekek saját maguknak visznek ugrókötelet, labdát a testnevelés órákra. Az idén végre elkezdődött úszást leállítottak az iskolában, állítólag a tankerület nem között szerződést az önkormányzattal. Az sni gyermekek ellátása hiányos, egy-egy szakértői vizsgálatra alaphangon 5 hónapot kell várni. A pedagógia szakszolgálatoknál méltatlan körülmények között dolgoznak a szakemberek. (Rohadó padló, koszos fal, nem biztonságos váróhely.) az iskolákban kevés a szakember (pszichológus, ped.asszisztens, iskola orvos/nővér). Ha valaki fejleszteni akarja a gyereket, magánban kell elintézni, brutális pénzt fizetve.

Hivatástudattal és gyermekszeretettel, erőnkön felül, de a maximum nyújtására törekedve végezzük a mindennapi feladatainkat. Ami felőrli a pedagógusokat -és ha hamarosan nem történik változás, súlyos következmények lesznek a közoktatásban-:pedagógushiány; alacsony bérek; elismertség hiánya; túlzott adminisztrációs terhek...

Túlterhelt, kiégett pedagógusokkal találkoztunk már óvodában, akik teljesen képzetlenek a konfliktuskezelés, viselkedésproblémák, pozitív fegyelmezés terén. Lelkes, elhivatott óvónőnk évek óta egyedül vagy majdnem visz egy csoportot, modern pedagóguai ismeretek nélkül. Lelkes, elhivatott tanítónénink elavult, unalmas tankönyvekből értelmetlen, használhatatlan tananyagot kénytelen átadni, kisgyerekek testi-lelki szükségleteit el nem ismerő keretek között (túl sok ülés, túl sok gyerek, 0 egyénre szabott figyelem és kapcsolódás). Magántanulói státusz megnehezítése/eltörlése óriási nehézséget okoz sok család számára,de közben a rendszer teljesen felkészületlen sni-s gyerekek kezelésére.

Növekvő osztálylétszámok, pedagógushiány, megalázó fizetés a pedagógusoknak és mellette mérhetetlen leterheltség, az ingyenes tankönyvek választékában drasztikus csökkenès, suliba még a WC papírt, szalvétát is a gyerekeknek kell vinni, szülők végzik önkéntes alapon a festést stb

A gyermekek túlterheltek, túl sok fölösleges lexikális tudásra kényszerítik őket. Nincs lehetőség a differenciált oktatásra, különös tekintettel az SNI tanulóknál. A pedagógusok sem anyagilag sem erkölcsileg nincsenek megbecsülve. A fölösleges adminisztrációs terhek, az értelmetlen bürokrácia nem szolgálja sem a diákok sem a pedagógusok érdekeit. A gyermekvédelemben ugyanez a helyzet.

Mindkét fél részéről érintett vagyok. Nyelvtanár vagyok középiskolában. Minden évben, ha 9. évfolyamosokat kapok, szembesülök azzal, hogy teljes tájékozatlansággal érkeznek, mintha sosem tanultak volna magyar nyelvtant, matekot stb. Nem tudnak mondatot elemezni, nem ismerik a szófajokat stb. Kár általános iskolában leterhelni őket és felesleges dolgokat megtanítani. Az alapokat kellene begyakorolni.
Szülőként látom, hogy veszik el a gyerekek kedvét, hogyan bánnak kicsi, alsós gyermekekkel. Lelketlenül, empátia nélkül, csak egyeseket, fekete pontokat osztogatva. Rendkívül elkeserítő a helyzet. És a tanító néni kiabál velük, üzenget a szülőknek. Néha megértem, hogy miért nem szeretik a tanárokat!

A kötelező beiskolázás miatti plusz teendők (kérvény a halasztásra, papírok beszerzése, stb.) elég megterhelőek voltak. A gyereknek is egy felesleges stressz volt. A vizsgálaton ugyanazt állapították meg, amit szülőként mi is láttunk. A saját gyerekünket mégis csak mi ismerjük a legjobban, ránk bízhatnák ezt a döntést.
Az iskolában a pedagógusok nagyon szimpatikusak, de kevesen vannak, és ez a gyerekek órarendjén is meglátszik: kész káosz.
Első osztályban a kötelező hittant/etikát feleslegesnek tartom, a környezetismeretet viszont nagyon hiányolom.

A pedagógusok nagyon túlterheltek. Rengeteg az adminisztráció, sokszor az érdemi munkára, az órára való felkészülésre, a tananyagban való elmélyedésre nincs idő (esetleg éjszaka). A fizetés nagyon megalázóan kevés más diplomásokkal összehasonlítva (jogászok, orvosok stb.). A helyettesítésekért sem jár óradíj, holott ez plusz feladatként jelentkezik, sőt el is várják, hogy ne gyerekmegőrzés legyen a helyettesített órán, hanem érdemi munka. A karantén alatti otthonról való tanítás egy rémálom volt. Saját számítógéppel, saját áramfogyasztással vittük végig a tanítást hónapokon keresztül, semmi anyagi támogatást nem kaptunk. A médiában sikertörténetként adták elő a "nagy embereink " a home office oktatás megvalósítását, holott korántsem volt az. Aki lelkiismeretesen végigcsinálta, az szenvedett rendesen. A pedagógus szakszervezetek borzasztó gyengék, semmit sem tesznek a fennálló állapotok megváltoztatásáért.

A tanárok túlterheltek ès motiválatlanok. Leadják a tananyagot, pipa, de semmi többet, extrát nem visznek bele. Ez szülőkènt bosszantó, de az alacsony anyagi ès szakmai megbecsülés ès a rengeteg munka mellett teljesen èrthető. A kormányzat folyamatosan rossz döntèseket hoz, a szülők, diákok, tanárok akaratát semmibe veszi. Kicsit az az èrzèse az embernek, hogy mindezt tudatosan is csinálja.

Túl sok anyag, felesleges lexikális tudás, logikátlan oktatási rendszer, túl sok felesleges tanóra (minek egy gimiben már etika, meg matek-fizika-infó fakton művtöri?), napi 8-9 tanóra, felesleges 0. órák, rossz tankönyvek, borzasztóan megnehezített érettségik, időhiány, nem megfelelő oktatási körülmények (pld kiesik az osztályterem ablaka, amiért nem lehet kinyitni sem, télen meg nincs fűtés a gimiben, mai napig előfordulnak nem a teljesítmény, hanem a szülői háttér szerinti osztályozás bizonyos tanárok részéről,stb.

A gyerekek leterheltek,nem is értem, hogy egy elsősnek minek kell etika/hittan illetve informatika oktatás. A heti 5 testnevelés órát is feleslegesnek tartom. A tananyagokról már nem is beszélve... Igen érdekes dolgokat tartalmaznak az alsós tankönyvek... (felsős még egyenlőre nem érint,de már előre félek)Klikk maga egy katasztrófa.... Sajnos a tanárok keze is meg van kötve, nem is csodálkozom, hogy a fiatalok nem akarnak tanárnak/tanítónak állni.Az idősebb pedagógusokban pedig hiában van szakmai tudás, elhivatottság, ha a rendszer olyan, amilyen. Őszintén sajnálom mind a gyerekeinket mind a pedagógusokat. Változásra van szükség, mert ez katasztrófa, egyre rosszabb irányba haladunk.

SNI-s gyermeket nevelek. Környékünkön egyáltalán nem biztosít az állam fiam számára megfelelő intézményt (kis létszámú osztály, fejlesztőpedagógusokkal, lassabb haladási tempó...). A helyi iskolák (befogadó iskolák!), az óvodák es a bölcsőde hivatkozva túlterheltségre, szakemberhiányra stb. mindent elkövetett, hogy eltérő fejlődésű gyermekemet ne irassam be, ha megis, ellenségesen viselkedtek velem, a gyermek alapvető jogait semmibe vették. A folyamatos mulasztásos törvénysertéseket csak "lepapírozták " karöltve a Pedagógiai Szakszolgálat és a Gyerekjóléti Szolgálattal.
Jelenleg "egyéni munkarendes " (magántanuló) gyermekem oktatását és fejlesztését támogatás nélkül, teljesen önerőből intézzük, férjem keresetéből.
Felháborít, hogy az oktatási törvényben is deklarált alapjogunkat, a fiam számára megfelelő oktatást nem biztosítja az állam, míg rajtunk, gondviselőkön folyamatosan számon kéri, képességeihez mérten megfelelően halad-e a gyermek a tanulásban.
Egy csalódótt és kizsigerelt anya

8.osztályos fiamnak 34 órája van egy héten. 3-szor nulladik órája. Így egy héten 4-szer van 7 órája.
Bár napi 2,5 óra vízilabda edzése van. De csak 1 testnevelés óráról tud eljönni. Az órarend nem ad lehetőséget a 2. testnevelés alóli mentességről. Bár a 2,5 óra/nap nem 2 testnevelést vàltana ki.
Abba senki nem gondol bele,amikor órarendet készít,hogy a tanítási óraszám egy része az iskolai lètnek. Otthon még tanulni is kell másnapra. Így összessegében bőven átlépi egy 13-14 éves gyerek azt a napi 8 órás kötelezettséget, ami a felnőtt korosztálytól elvár a mai rendszer. Szerintem ez tarthatatlan.

Gyermekünk óvodájában mindhárom csoportban egyetlen óvónő van. Nincs váltás és remény sincs, hogy találnak pedagógusokat. Nagy a nyomás a nyugdíj előtt álló óvónőkön, úgy érzik, az út mellett hagyták őket, nincs érdekképviseletük és változás sem.

Betegség esetén nincs helyettesítő tanár, vagy összevont csoportok vannak, vagy nem tartják meg az órát. Legutóbbi esetben 6 hétig nem volt napközi mert nem tudták megoldani. Súlyos gond az épületek romló állapota is mivel szintén nem tudnak órát tartani ha nincs fűtés vagy épp csőtörés van. Ezek a jelenségek az óvodában is tapasztalhatóak pl a csoportpénzből dobtuk össze mi szülők a vízcsap árát amit az egyik szülő megjavított hogy ne ömöljön a víz, mert csak 1 hónap múlva javították volna meg! A karbantartás is a fenntartó dolga lenne! ( és még sorolhatnám...)

Megyeszékhelyen, alsó osztályban nem volt az osztályfőnöknek tanító párja egy egész évig.
Óvodában a kisfiam csoportjában 1 óvónéni van, nem tudjuk mikor lesz másik, a dadusok végzik a hiányzó óvónéni munkáját.

Egyre nagyobb a probléma, mind a tanar/gyógypedagógiai szakemberek hiánya miatt, mind az egyre több és rosszabb tananyag miatt, miközben a gyerekek fejébe egyre több lexikális anyagot próbálnak belepreselni. Az ember feje nem lexikon, arra ott a könyvtár, a google. A gyerekeknek az önálló gondolkodást, tanulást kéne megtanitani, az életre nevelni, hasznos információkhoz juttatni, felkelteni az érdeklődését, kíváncsiságát. Minden gyerek más. Minden gyerekben meg kéne találni azt amiben jó, és azt támogatni. Nem a földbe taposni, csak mert valami nem megy. Nekünk sajnos ezt csak egy magán iskolában tudják most biztosítani, a fiam diszlexiás.

A tanárhiány óriási. Az már elképzelhetetlen, hogy egy tanár vigye végig az osztályt sem felső tagozatban, sem a gimnáziumban.
A gyerekek és tanárok is nagyon túlterheltek. Rengeteg felesleges dolgot kell megtanulniuk. Nagyon keveset dolgoznak csoportban.
Az óvodákban a gyerek az utolsó. Fontosabb a papírmunka és minden egyéb a gyereken kívül. Nagyon sokan vannak egy csoportban.

A pedagógusok keveset keresnek és nincsenek megbecsülve. Emiatt kevesen vannak, így olyanok is bent maradnak a szakmában, akik kifejezetten rosszak és egyáltalán nem szabadna gyerekekkel foglalkozniuk. Sok gyermeknek okoznak szükségtelen traumákat. A tananyag rettentően poros és unalmas.

Kérvényeztem fiam (március hégén töltötte be a 6-ot) még egy évig óvodai nevelésben maradását. Az óvónők, a logopédus, a fejlesztőpedagógus is támogattak ebben. A szakvéleményükben azonban már nem köszönt vissza ugyanaz a támogatás.
A szakszolgálati vizsgálaton kiderült, hogy a fiam okos, korának megfelelően teljesített. Mondtam hogy nem ez a gond, hanem az érzelmi labilitás, szabálykövetése, feladattudata még nem alakult ki, finommotorikája fejlesztésre szorul, és még sorolhatnám. Természetesen a kérvényemet elutasították, irány a suli.
A hasonló cipőben járó gyerekeknek nagyon jó lenne még az az egy év ovi.
Vagy akár az iskolákban indíthatnának iskola-előkészítő osztályokat.
Köszönettel.

Véleményem szerint a klik (szándékosan kicsivel) politikai bábként működik. Nem érdeke az alá tartozó iskolák segítése, inkább akadályozza a működést.
Fejetlenség lehet a klikben is, késve reagálnak, felesleges feladatokat rónak az iskoláknak, igazgatóknak.
Hallomásból tudom, hogy volt olyan iskola, ahol meg volt a gyerekek és a tanítók létszáma 3 első osztály indításához, de csak kettőt engedélyeztek. Lett két 29 fős osztály...XXI.század...
A városi iskolákban még csak-csak eldöcögnek áttanításokkal a felső tagozatok. De vidéken volt olyan, hogy hónapokig kellett helyettesíteni a biosztanárt. Egy alsós tanító néni tartotta a biológiát a 8.-ban. Nem egy-egy alkalommal, hanem HÓNAPOKIG!
Azt is rebesgetik, hogy ahol csak lehet, a klikesek nem írják ki az álláshelyet, ha valaki elmegy nyugdíjba. Szét akarják osztani a többi pedagógus között az órákat, de ugyanúgy nettó 200-as fizuért. Azért, hogy papíron ne legyen pedagógus hiány.
Mielőtt bárki politikai elfogultsággal vádolna, a legutóbbi választásokig mindig a fideszre tettem az x.et.

Az iskolában a szülőin a tanító nénik mondták, hogy 4 tanár hiányzik. Aki teheti tanítás után vigye haza a gyereket, mert csak összevont csoportokban tudnak napkozit tartani. Nincs fejlesztő pedagógus, így a fejlesztést sem tudják megoldani. Próbálnak utazó pedagógust kérni, de már most mondta az igazgató, hogy lehetetlen küldetés...

25 fős első osztályomban 5 "papíros " tanuló. 1 fő BTMN, 3 fő SNI (enyhe ért.fogy.) 1 fő autista. Számított létszám 30 fő. A tankerület nem engedélyezte az osztálybontást, 26 órában tanítok+ 19 órát a saját osztályomban, 5 órát 8.osztályban pedagógushiány miatt. A tanteremben a táblavonalazás kb. 15 éves, alig látható. A tanulók több mint 70%-a HH-s, HHH-s,alacsony iskolázottságú szülőkkel. Szeptember eleje van, de már most kimerültem. Csak az első osztályban 5 felé kell differenciálnom, felkészülnöm az óráimra. Nemtudom meddig fogom bírni mentálisan és fizikailag :(

A szakos ellátottság gyakorlatilag megszűnt. Az iskolavezetők kétségbeesetten kérlelik a még meglévő kollégáikat a betöltetlen állások szakóráinak ellátására. Mindenki mindent tanít már, s bőven heti 26 felett. Vagyis akik még maradnak, nagyon sok órában azt is tanítják, amit nem tanultak. Ezt a legjobb szándékkal sem nem lehet minőségromlás nélkül csinálni.

Rettenetes! Saját gyerekem óvodai tapasztalatai: az óvónők helyett simán beraknak dajka nénit főleg délutánra, de sokan nem gyerekszeretetből mennek pl. Dajkának.. Borzalmas fegyelmezési szokásaik vannak, de szintén tapasztaltam ilyen rideg viselkedést ped. Asszisztenseknél is!!! Boldog boldogtalan megy Dajkának vagy asszisztensek.. Közük nincs a gyerekekkel, hogyan kell bánni! Pl. Nem engedik ki alváskor pisilni őket.. Vagy nem engedi h. Vizet igyon mert akkor alvás alatt zavarja a többit, ha wcre kell mennie... Vagy sírás esetén befogja a kezével a gyerek száját, vagy karantén után nem engedte hogy 4 gyerek társasozzon mondván h. Vírusveszély van emiatt büntetése állított 2 gyereket a sarokba... Nem értették miért nem mehetnek társasozni 4en csak ketten! Borzalmas!!! Aki szüli a 3 - 4 gyereket az számoljon ehhez hasonlókkal... Mire odakerül a gyerekük nem lesz szakképzett pedagógus!!!!

A pedagógusok egyáltalán nincsenek megbecsülve, semmilyen téren. A ránk rótt teher viszont egyre több/nagyobb. A szülők nagy részének teljesen mindegy mi történik az óvodában, mert az a lényeg hogy fél7-fél5ig le tudja passzolni az intézményben. Otthon nem foglalkozik vele, hiába kérjük hogy legyenek együttműködőek. Amit érzek, az hatalmas csalódottság és elkeseredettség. Amikor eljön az én időm, csatlakozom a pályaelhagyók táborához.

Túlterhelt és meg nem fizetett tanárok, túlterhelt diákok. Az innovatív módszerek és az oktatói szabadság elnyomása. A mai kornak nem megfelelő tananyag. Összességében minden területén változásra van szükség.

A körzeti általános iskolában az elmúlt tanévben annyi tanár nyugdjíba ment, illetve felmondott, hogy augusztus közepéig úgy tűnt, az ötödikes gyerekemnek nem lesz osztályfőnöke. Az utolsó pillanatban sikerült felvenni matematika-fizika szakos tanárt is - és sajnos úgy tűnik, a kényszer miatt igen rossz pedagógust vettek fel. Szívszorító, amikor 10 éves gyerekek azt kérdezik tőlem: miért nem akar minket senki tanítani?

A gyerekek túlterheltsége elképesztő. Közel a hivatalos felnőtt munkaidőhöz (40 óra) jár a heti óraterhelés, teljesen rapszodikusan elosztva, mert az iskolák/órarendkészítők sem tudnak racionális és élhető rendszert kialakítani a sokféle szempont miatt. A heti 5 tesióra nem lenne rossz, de a feltételek nem adottak, még a jól ellátott budai-zöldterületi iskolákban sem. Egyszerűen nincs elegendő tér hozzá. Az órarendbe épített hittan borzasztóan megnehezíti és szétzilálja az órarendeket, további komoly teremelosztási problémákat okozva. Ez csak a 2 legfeltűnőbb. A tananyag egészének elosztása, tartalma, rendezése, követelményei másik és sokkal hosszabb történet lenne. - A pedagógusok oldala is kriminális; ebből kiemelném a tankönyvügyeket: pl. a mindenki által kedvelt, korszerű, elektronikus háttérrel készülő Mozaikos tankönyvek hivatalosan, nyilvánvalóan politikai döntés miatt elérhetetlenek. A tanítás színvonala olyan, ami adott körülmények között elvárható (vagy magasabb), mert a munkakörülmények és a fizetések vállalhatatlan színvonalából következő ped.hiány miatt nem lehet semmilyen minőségi szűrést alkalmazni. Az iskolák túlzsúfoltak, a fizikai környezet leharcolt, elhasznált, a pótlásra vagy nincs lehetőség, vagy eszméletlen adminisztrációval jár és kiszámíthatatlan. A tankerület nem fenntartó, hanem birtokos módjára viselkedik az iskolákkal; a bérfeszültség nagyon durva és szembetűnő, miközben alapfeladatát is alig látja el. Egyszerűen nem teljesíti a fenntartás követelményeit. Az iskolai könyvtárak a tönk szélén állnak, rá vannak szorítva a tankönyvek kezelésére. Gyarapításra, olvasásnépszerűsítésre, állományfrissítésre nincs lehetőség. A tankönyves munka díjazása az utóbbi években elveszítette az átláthatóságát, a tankerületek az aláírt szerződést, egyeztetés nélkül is módosíthatják utólag, amikor a munka már el van végezve. Nagyon hosszan lehetne folytatni... :((

Unokáimon látom, hogy eszemnt átpolitizált fölöslegesen nagy tananyagot tanítanak nekik, ráadásul rohamléptekkel. Rögzítésre nincs idő. A napi óraszámuk majdnem kiteszi a 8 órás munkaidőt és még ezután készüljön a másnapra, de sportoljon, szakkörözzön stb. Nincs ideje a gyerekeknek igazán azzal foglalkozni ami érdekli. Év végére a gyerek és pedagógus is teljesen kimerül. A megbecsülés egy vicc.

A pedagógusok túlterheltek,kevés minőségi időt tudnak eltölteni a gyerekekkel a tanítási kívül,hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és megismerjèk és időben meglássák aha problèma van a gyerekkel! Sajnos gyermekvèdelem nincs ma Magyarországon,vannak sokan akik ennek szentelik az èletüket és hivatáskènt ezt választják, de sajnos szèlmalomharcot vívnak! Sokkal komolyabb és átfogóbb gyermekvèdelmi törvènyek kellenènek és egy olyan szerv amelyik csak ezzel foglalkozik és komolyan is veszi! Olyan gyermekotthonok és anyaotthonokra lenne szükség amely segít a fiataloknak és az anyáknak egy motiváló,elèrhető jövő kèpet kialakítani és elindítani egy olyan úton ahol esèlyel indulhat egy jobb élet reményében!

A tanórák száma rendkívül magas a kisebb korosztálynál is .13-14 éves gyerekek esetében 32 óra? Felesleges a délelőtti hit-és erkölcstan, az 5 testnevelés. Nevetséges, hogy a magyar anyanyelv tantárgyi óraszáma viszont alacsony. (Kommunikáció, helyesírás!) A tananyagból hiányzik az "életre nevelés ", praktikus dolgok elsajátíttatására való törekvés, vitakészség fejlesztése, idegen nyelv oktatása élményszerűen.... felesleges usmeretek szanálása, ill. választhatóság. Egyre inkább az írásbeli számonkérés a jellemző, pedig szükséges lenne a szóbelire is. Megemlíteném a naponta hordozott tanszer mennyiségét, ami a legtöbb esetben nem a testtömeg 10%-a!

Teljesen lesüllyesztik az óvónői szakmát esztelen rendeletekkel, ezzel korrigálva a pedagógus hiányt: nem hatêkony, ha megengedik a dajkai felügyeletet délutánonként a csoportokban, hiszen nem felkészültek a délután érdemi vezetésére. Siralmas a helyzet a szakszolgálatoknál. A logopédus hiány miatt a kistelepüléseken két hetente kapnak fejlesztést a gyerekek, két hónapig ellátatlanok az iskolaérettségi vizsgálatok miatt, mert vizsgálniuk kell. Aránytalan az állami támogatás: diszkriminatív a normatíva az egyházi intézmények előnyére. Az állami oktatást leamortizálják. Egyes önkormányzatok kényük- kedvük szerint értelmezik s törvényt, az óvodavezető munkáját, jogait csorbítják, akár törvénysértésekkel is, megkárosítják gazdasági kompetenciáját, ami kihat sz oktatás színvonalára. Több sebből vérzik a közoktatás.

2 tanév alatt 4 tanító váltotta egymást a kis iskolakezdő osztályban. Nem, még mindig nem ad pénzt a KLIK krétára. Apropó, Kréta! Na ugye... 2 járványügyi lezárás után a tananyag mennyisége, ütemezése semennyire nem lett átgondolva, ez még egy jó képességű, városi iskolába járó osztályt is megtépett, komoly lemaradások vannak. Nincs igazi fejlesztés, nincs tehetséggondozás, nincs normális integráció az egyre diverzifikáltabb osztályokban. Az iskola esélykiegyenlítő szerepe pedig gyakorlatilag megszűnt.

SNI-s gyermekek (1 AdHd-s ált.iskolás, egy halmozottan diszes es figyelemzavaros középiskolás) szülőjeként azt kell tapasztalnom, hogy többet értek eme gyermekek oktatásához, mint pl. a Bp-i, fizetős sni-s iskola. Csak szülőtréningek, online oktatások és más szülők tapasztalatai miatt jutottam ahhoz a tudáshoz, ami több, mint néhány pedagógusé, mert nincs lehetőségük továbbképezni magukat, a szakemberek (gyógypedagógusok) magánsuliban kapnak annyi fizetést, amiből meg lehet élni, lehet tanulni és kifejezi a tudásuk miatti köszönetet. Felesleges tananyagrészek, lóverseny jelleget mutató tanmenet... ha nincsenek biztos alapok, nem lesz mire építeni = butul a társadalom. Kellenek a jó pedagógusok, akik a tudással, gyakorlattal fektethetik le a jövő alapjait! Fizetésemelés, életpálya-modell, "szabadabb " oktatási lehetőség a tanórán. Nincsenek megfelelő eszközeik, amivel ezt megtehetnék, szükség van interaktív táblákra, projektorokra, stb!
Most iskolaváltásunk volt, reménykedem, hogy a változás szele hamarosan átjárja az oktatást is, és jókedélyű iskolásokat fogok látni lépten-nyomon!

Szülőként mondom, hogy sajnálom a pedagógusokat. Túlterhelt, nincsenek se megbecsülve se megfizetve ! És ez egyenes következménye annak, hogy esetlegesen romlik az oktatás ! Amikor egy iskolában idős nyugdíjas pedagógusokat csábítanak vissza, hogy egyáltalán legyen óraadó tanár,hogy megtudják tartani az órákat, ez az ország szégyene !

Második éve viszek egyedül egy óvodai csoportot, mint óvodapedagógus. Idén még 4-en mentek nyugdíjba, így a 8 csoportos oviban 6 csoportban nincs csak egy óvónő. Nyugdíjasok, pedagógia asszisztens és összevonás, hogy délután ne kelljen ott maradni. De a szakmai rész egyedül egy ember vállát nyomja. :( Fáradtan túlterheltnek érzem magam, idén 27 év után nem vártam a tanévkezdést. Pedig "szerelemmel " csinálom eddig azt hittem mást el sem tudnék képzelni hivatásnak.
A lányom a kerületi magán gimnáziumban tanul, itt jobban megfizetik a pedagógusokat, nincs is hiány és örömmel mennek órát tartani. A lányom alig várta, hogy végre legyen jelenléti oktatás, mert annyira jól tanítanak és érdekesek az órák. És jelzem mindössze 10 000 Ft a havi tandíj.

Kétgyerekes szülőként látom az alulfizetett, de minden nap erőn felül teljesítő pedagógusokat és óvodai dolgozókat; a nevetséges, színvonaltalan, a diákok tanítására alkalmatlan tankönyveket; a rengeteg felesleges adminisztrációt! Felháborít az iskolaéretlen gyerekek iskolába kényszerítése! Az iskolának vidám, tanulásra inspiráló helynek kellene lennie, motivált pedagógusokkal - de nyilvánvalóan nem ez a politikai cél. A szülők és a pedagógusok csak összefogva, hangosan tiltakozva érhetnek el változást!

Éppen egy pedagógiai asszisztens OKJ képzésen veszek részt, ahol döbbenten tapasztaljuk a csoporttársakkal, hogy néhányunk már úgy tudott elhelyezkedni, hogy sem a szakmai gyakorlata, sem a vizsga nincs meg. Ám ez a kisebbik baj, hiszen vegyük úgy, hogy megelőlegezi a munkahely a bizalmat a sikeres vizsga iránt. De mindegyikünk pedagógus helyett! és nem mellett fog dolgozni. Mind óvodában, mind iskolában napköziben, azaz délutános munkaidőben fog dolgozni/dolgozik egyedül, tehát pedagógus nélkül.

Minden tiszteletem a tanároké, akik ebben az őrült, túlközpontosított, gyerekek érdekeit figyelmen kívülhagyó, nem tisztelő, túlzott adathalmazt fejbesúlykoló, ugyanakkor gondolkodást, önálló véleményt, másságot nem támogató rendszerben át tudják adni az emberség, a szeretet, a gondolkodás fontosságát gyermekeinknek.

Fájó szívvel hagytam el a pályát, mert:
- a családomnak szüksége van rám, nem arra, hogy itthon is a munkám és hivatásom töltse ki az időm.
- a családomnak szüksége van biztos forrásra, ahelyett, hogy a jövedelmem jó részét a munkámra és hivatásomra költsem.
- nekem pedig szükségem van arra, hogy láthassam, a munkámnak érrtelme és eredménye van, ahelyett, hogy a sikertelen küzdelemről szólna a vezetés, a fenntartó irreális, olykor abszurd, elvtelen elvárásaival szemben.

Minket azzal vert meg a sors, hogy a gyerekeim végig unatkozták az általános iskolát. Fontos lenne azokat a gyerekeket is lekötni, akiknek a 45 perc töredéke is elég a tananyag megértéséhez.
A tanárok egy része nem is titkolja, hogy nem motivált: Eltöltik az órát, aztán kimennek a teremből. Már az első sorban ülő gyerekek sem hallják, mit mond némelyikük. Nagy lányom egy mondatos véleménye az informatika oktatásról: Egyszer bejött X néni helyettesíteni. A 4 év alatt az volt az egyetlen igazi informatika óránk.

Kis településen sok az óraadó tanár. Szülőként sose láttuk őket, sose tudtunk velük beszélni. Szinte minden évben új tanárhoz, szokásokhoz, elvárásokhoz kellett alkalmazkodnia a gyerekeknek.
A tanári túlterheltség talán a kötelező napközin látszott leginkább. Már nem maradt tanári motiváció a délutánra. Kaptak egy rakat leckét, hogy biztos kitartson 4-ig, és elég legyen megkövetelni, hogy csendben üljön, és írja a házi feladatot. Ha nem ment, segítséget nem kapott. A felügyelő pedagógus viszont végezhette egyéb feladatait.
Gyermekvédelmi szakembert nemigen láttunk. Bár talán annak nevezhető az iskolába évente 1x kijáró rendőr aki DADA órát tarott.

A gyerekek összezsúfolása egy-egy osztályban. Szerintem az egészséges, a gyerekeknek is jó létszám a 10-15 fő. Így minden gyerekhez oda tudunk lépni, segíteni tudjuk a nehezebben haladót és a tehetségest is. Van lehetőség a gyerekekkel való beszélgetésre, problémáik, gondjaik, örömeik, ötleteik meghallgatására. Az ingyen helyettesítések. A tavalyi tanévben 1 hónapnyi helyettesítésem volt, s ezért egy fillért nem fizettek.

Elfogadhatatlan a központosított oktatás, a gyerekeimnek egyénre szabott figyelemre van szüksége. Túl zsúfolt a tananyag, sok a felesleges, lexikális tudáselem, és kevés a képesség és készségfejlesztés. Elfogadhatatlan az iskolák és pedagógusok autonómiájának korlátozása, adminisztratív túlterheltsége. Kreatív energiáikat felesleges és megalázó adminisztrációra kell fordítaniuk a gyerekekkel töltött értékes idő helyett.

A speciális, fejlesztő oktatás-nevelésben vagyunk érintettek, az infrastrukturális ellátottság (eszközök, internetelérés stb.) csak döcög, a módszerek elavultak, az ellátó személyeket tekintve folyamatos, ijesztő mértékű a fluktuáció (minden tanévben van legalább 1 személyi változás, de általában 2-3 is), amiben a megbecsültség hiánya is megmutatkozik. Sokkal több iskolai férőhelyre lenne szükség a gyermekek számára, és sokkal több pedagógusra, asszisztensre stb., hogy pl. tudjanak együtt többen sétálni menni, betegségek esetén is tudjanak foglalkozásokat tartani helyettesítéssel stb. Az online oktatás siralmas volt, szinte mindent én mint szülő követeltem ki és segítettem, hogy megoldják, az intézmény nemcsak nem dolgozta ki és biztosította az oktatás mikéntjét, de nem is kezdeményezte, támogatta (maguk a pedagógusok igen, de az intézmény nem).

A pedagógus (különösen a kezdő pedagógus) társadalmi és anyagi megbecsülése az egyik legalacsonyabb szinten áll. Nem vonzó a pálya, ezért nem is választják a fiatalok ezt a hivatást. Aki mégis ezen a területen helyezkedik el, az sem a legtehetségesebbek közül kerül ki, az előzőekben leírt okokból kifolyólag. A problémát folyamatost továbbképzései kötelezettséggel próbálják orvosolni, ami látszat intézkedés, pénzherdálás. A meglévő pedagógusok további leterhelését idézi elő. Tehát a valódi munka még kevésbé lesz hatékony. Fontos a továbbképzés is, de nem a jelenleg kialakult helyzet kezelésére való. Jelenleg gyermekeink, életünk legfontosabb értékei ilyen körülmények között "fejlődnek ". Ha ez így marad, akkor lesz még rosszabb is.

Hiányolom a minőségi munka objelktív körülményeit. Hiányolom a valódi beszélgetéseket, az egyenrangú és ítélkezésmentes vitákat. Fel vagyok háborodva, hogy a pedagógusmunka megítélése még mindig szóbeszédek és hamis információk alapján zajlik. Mindez nem teszi lehetővé a valós helyzetértékelést. Szabadságot várok a tananyag egy részének kiválasztásában, jobb technikai ellátást, modernebb és gondolkodásra nevelő tantárgyrendszert kell bizotsítani a jövő értelmes embereinek érdekében. Ehhez jobb megbecsülés, jobb képzés és jobb továbbképzés szükséges.

Pedagógiai szakszolgálatnál dolgozó pszichológus vagyok. Az utolsó klinikai szakpszichológus ma mondott fel tagintézményünkben, a pszichológusok létszáma a 3 évvel ezelőttihez képest harmadára csökkent. A gyermekpszichiátriáról heti több gyermeket küldenek hozzánk pszichoterápiára, mára azonban egyetlen emberünk sincs, aki hivatalosan pszichoterápiát végezhet. Az egészségügyben, vagy magánellátásban 3-4-szeresét kereshetjük meg a bérünknek, ezért 2-3 év tapasztalat után minden pszichológus itt hagyja a szakszolgálatot. Nem tudom, én mikor fogom 2 egyetemi diplomával, tanácsadó szakpszichológusi végzettséggel és több módszerspecifikus képzéssel a zsebemben megalázónak érezni, hogy adókedvezményestül 200.000 ft a nettó fizetésem, rengeteg a funkciótlan adminisztratív feladat, közben azt érzem, túl sok, túl komoly problémával küzdő gyermekért vagyok felelős. A gyermekpszichiátriákon terápiás ellátásra alig van lehetőség, csak diagnózist kapnak a gyerekek, a pedagógiai szakszolgálatokban viszont egyre kevesebb a szakember.

2011 - ben elvették a plusz státuszokat /óvodapedagógus helyettesítői státusz, + centralizáltál az óvodákat gazdasági okok miatt. Azóta a tagóvodákban a tagóvoda vezetőnek, a szakmai irányítóknak el kell látnia teljes mértékben a csoportos óvodapedagógusi feladatait és ez mellett sikeresen vezetnie kell egy szakmai közösséget, egy óvodát. Ezek mellett, ha bármikor kolléga hiányzik /táppénz, szabadság, továbbképzés, önértékelés teljesítése stb./ miatt a csoportban maradó kollega egyedül helyettesíti a kieső kollégát. Az már csak mellékes, hogy nem jár érte se óra kedvezmény, se pénz, sem semmi. Ha tartósan egyedül marad az óvónő egy óvodai csoportban akkor az egyedül maradó óvodapedagógus teljesíti a két ember munkáját. A pedagógiai feladatokat, naplóírást, benne különböző tervezetekkel, programokkal, cél-, feladattal, eszközzel, differenciálással mind a hét tevékenységi területen /mozgás, környezet, mese, vers, anyanyelvi nevelés stb./ vezeti a csoportnaplót, afelvételi mulasztási naplót, szakszolgálathoz jellemzéseket készít, a gyermekekről DIFER tesztet, félévente akár 30 gyermekről, + jellemzést készít. Ha adminisztrációból ez sem lenne elég, akkor jön az önértékelés, a kötelező továbbképzések, minősítésekre való felkészülés.
Nem lenne szabad hagyni, hogy pedagógiai asszisztens, dajka vigyázzon délután a gyerekekre, mert ezzel annyi adminisztrációs teher hárul arra az egy óvodapedagógusa aki még a csoportban marad, aminek szinte lehetetlen megfelelni.

Nem véletlenül tanulunk három éven keresztül és utána folytatjuk továbbképzésekkel a szakmára való felkészülést, alkalmasságot. Ezek az elméleti és gyakorlati tudások feltétlenül szükségesek a gyermekek ellátásához.

10 éves munkaviszony után a bérünk ugyanannyi, mint egy Szakképzési centrumból, friss szakmával végzett 18 éves fiatalé. Ennél lejjebb aligha lehet süllyednünk.

A fiam autizmus spektrumzavaros (SNI-s) tanuló, akinek a szociális és egyéb fejlődéséhez, speciális igényeihez igazódó egyénre szabott oktatásához minimálisan szükséges körülmények megteremtése, a köznevelés kiemelt feladataként a hatályos köznevelési törvényben is leírt SNI-s ellátások megszervezése, beleértve az integrációs és inklúziót előkészítő tevékenységeket (pedagógusok informálása és támogatása speiális ismeretekkel, gyermekközösség elfogadóvá tétele, stb.) elmúlt 10 évben főállású önkéntesként végeztem. Megtehettem, miközben a fiam édesapja eltartott egy fizetésből egy 5 fős családot (Vajon hány családban tehetik ezt meg a jelenlegi Magarországon, hogy állami köznevelési feladatokat önként és ingyen átvállalva lemondanak aját létfenntartásukról?)
A valódi integráció és inklúzió elérése érdekében tett legtöbb lépés a gyermekemmel kapcsolatba kerülő pedagógusok és fejlesztőszakemberek empátiájának, együttműködési készségének köszönhető, nem pedig a már égetően szükséges, az állami köznevelési intézményeknek a speciális nevelési és oktatási igényű tanulók ellátásához való gyakorlati felkészítésnek, azaz megfelelő emberi- és pénzügyi erőforrások biztosításának. A rendszer erőforrások nélkül az ellátási teljesítőképességének, az összeomlás szélén áll.

Elkötelezett, lelkiismeretes tanárnak tartom magamat, aki 5. éve tanít közoktatásban, pedig nem vagyok fiatal. Itt találtam meg a hivatásomat. Rengeteget dolgozom, alig van szabadidőm, de csak a tanári munka lenézésével, ellehetetlenítésével, anyagi semmibevételével találkozom. A diákok és a kollégák támogatása az egyetlen, ami miatt még 1 évig maradok.

Az üres álláshelyeket a tankerület meg sem hirdeti, majd széttárja a karját, hogy nincs pedagógus.
Szolgálati lakás vagy pedagógusszállás elvétve sincs, pedig segítene enyhíteni a pedagógushiányt.
A hiányzó kollégák óráit a többiekre osztják, akik a túlzott terhelés miatt azonnal kilépnek és hagyják el az iskolát.

A politikai (vagy egyesek gazdasági) érdeke mindig felülírja a tanulás védelmét: a gyerekeket biodíszletnek használják, az edzők fizetését egészíti ki a város a kötelező sportoltatással (délelőtt, tanítási órák helyett).

Ha a gazdaság dübörög, legalább a tantermek kifestésének terhét vagy a fénymásoló papír biztosításának terhét le kellene venni a szülőkről! Nem beszélve az eszközökről, a szabad könyvválasztásról, a pedagógusok megbecsült fizetéséről.

Féltem ebben a helyzetben a gyermekeimet, leendő unokáimat...

Pedagógusként az alábbi kifejezések jutnak eszembe:
Elkeserítő, kihasználó, kiábrándító, anyagilag nem megbecsült, felaprózott, kiégetett, túlterhelt, nem motiváló, kimerült, fárasztó, SOK, még annál is több, szomorú, megalázó, gyalázatos, nevetséges, mégis vérlázító, felháborító, SZOMORÚ. A sor végtelen.

Ilyen érzésekkel telik minden egyes munkanap. Lassan a gyerekek sem tudják tartani a lelket bennem, hogy kitartsak. Pedig szeretnek, és én is őket, csak miattuk vagyok képes még kitartani, de már nem sokáig.

Nagy pedagógus hiány, rengeteg ingyen helyettesítés. Azért, hogy az iskola el tudja látni az alapfeladatat, a + tudást nyújtó pedagógusok (fejlesztő ped., gyogyped., dráma szakos) is be kell, hogy álljon tanitasba, ezáltal a rászorult vagy tehetséges gyerek kevesebb hozzaadott pedagógiai értékhez jut.

Évek óta nagyon súlyos problémát (és ezzel együtt kifizetetlen túlórák sorát) okoz az, hogy nincsenek megfelelő szakos tanárok, akik a pedagógus fizetések miatt elmennének tanítani. Különös tekintettel megjelenik ez az idegen nyelvi oktatásban és a művészeti, illetve természettudományos tantárgyak esetén.
A heti 22-26 tanóra már csak egy vágyálom. Van olyan kollégám, aki évek óta 28-30 órában tanít és ezekben még nincsenek benne sem a szakkörök, sem a tehetséggondozások, sem a felzárkóztatók.
Eszközfejlesztésre, állagmegóvásra, javításra nincs pénz. A digitális és európai szintű oktatást egy olyan számítógép segítségével kell megoldanom, ami — jobb napjain — alig 25 perc alatt képes bekapcsolni.
Internethez való hozzáférés nincs, ha valamely teremben van, akkor ott is akadozik, videót megnézni teljesen esélytelen.
Túlórák kifizetése, helyettesítések, egyéb elvégzett munkák kifizetése nuku, de legalább a feszültség, az éhenhaláshoz is kevés fizetés és a gyerekek-szülők frusztráltsága biztos!
A legfelháborítóbb csak az, amikor egyik-másik Facebook csoportban leírják a “3 hónapos” szünetet. Azt, a 3 hónapot, ami idén nekem mint tanárnak alig több mint 1 hónap volt. Nem akarom elhinni, hogy nincs olyan ember ebben az országban aki közvetetten legalább ne kapcsolódna az oktatáshoz. Ezek után hogy lehet erre ennyire magasról tenni?
A fizetésem — a sikeres minősítés után — a kezdőhöz képest jelenleg kb. 20%-kal több, ami így jól is hangzik, de csak 2021-ben ennyit drágultak az élelmiszerek, így hiába több a fizetésem 2021-ben, mint 2018-ban, mégsem ér többet, sőt, még annyit sem.

Gyermekeim mind állami oktatási intézményekbe járnak, melyek más, és pedagógiai irányelvek mentén működnek. Mindegyik intézményben azt tapasztalom, hogy az intézményvezetők erőn felüli munkát végeznek, hogy megtartsák a pedagógusi kart, illetve szükség esetén új tanárokat szerződtessenek, és ezzel az iskolájuk kitűzött oktatási céljait fenntarthassák, megtartva ezzel a szülők és diákok bizalmát. A lelkiismeretesebb szülők pedig velük együtt küzdenek, gyermekeik érdekében. Ezzel szemben az intézmények fenntartója: az állam (értsd a kormány) az utóbbi 10 évben egyértelműen azon dolgozik, hogy ezek az erőfeszítések sorra falakba ütközzenek. A pedagógus pálya vonzása, a kritikán aluli bérezés miatt drámaian csökkent, ezzel együtt erkölcsi megbecsülésük az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan csökkent. Pedig, amennyiben társadalmi szinten ki akarunk emelkedni a mostani helyzetünkből, és a sokszor hangoztatott egészségügyet, okatatásügyet, szociális ellátást, természetvédelmet előtérbe akarjuk helyezni, akkor az csakis a pedagógusok nevelői munkáján keresztül fog tudni megvalósulni. Az alúlfizetett, diákjai, munkáltatói, egyéb munkavállalói szférában tevékenykedő felnőtt társai által nem becsült pedagógus nem fogja tudni a jövő nemzedékek számára élménnyé tenni a tanulást, nem fogja példáján keresztül ösztönözni őket, hogy a lehetőség az övék, hogy döntsenek milyen pályára menjenek, nem tudja megmutatni az irányt, hogy mire alkalmasak, abban támogatni sem fogja, és így lesz egyre kevesebb orvos, egészségügyi alkalmazott, kutató, szociálisan érzékeny ember. A jelenleg pályán lévő pedagógusokat én 2 kategóriába sorolnám: a teljesen kiégett, türelmetlen, és motiválatlan, de nem elég merész, hogy pályát váltson típus, illetve a gyermekek iránt elkötelezett, fogát összeszorítva is a pályán maradó, de nem kevésbé kiégett típus.

Túlszabályozott, értelmetlen adminisztrációs terhek özönét zúdítja a pedagógusokra, akik inkább a tanítványaikkal foglalkoznának.
Hatalmas tananyagmennyiség, aminek nagy részét úgysem alkalmazzák a gyerekek, semmi szükségük nem lesz rá.
Magyar és történelem tárgyból sokszor dohos, idejétmúlt ismeretanyag, megfelelve a kormányzat ilyen irányú igényeinek.
Matematikából folyamatosan előre rohanunk, az alapműveletek elmélyítése helyett.
Rossz minőségű és gyenge tartalmú, központosított tankönyvek. Még a 70-es években is színvonalasabbak voltak.
A túlmunka aljas módon történt beépítése a pedagógusok óraszámába.
Bármilyen alulról érkező javaslat lesöprése az oktatásirányítás részéről.
A nagy hanggal beharangozott életpálya modell teljes csődje. A béremelések rég elinflálódtak, a legutóbbi emelések pótlékként lettek kifizetve, ami nem alapbér, bármikor visszavonható.
A pedagógusképzés lebutítása merénylet a szakma és a gyerekek ellen.
Igazi iskolaigazgatók helyett dróton rángatható, semmilyen hatáskörrel nem rendelkező szolgai végrehajtók vezetik az iskolákat a Klebelsberg Központ kénye-kedve szerint. Az egész egy gyalázat, ami súlyosan vissza fog ütni gyerekre, szülőre, pedagógusra egyaránt.

A pedagógusnak nincsen szabadsága a tananyag választásában, tanmenet rugalmas kezelésében, a tankönyv kiválasztásában. Nincsen idő a tanulókkal való mélyebb személyes ismerkedésre, az életre felkészülő témákkal való foglalkozásra, készségek fejlesztésére. Rengeteg az adminisztrációs feladat és a túlóra. A tanulók kényszerben érzik a tanulást, mivel nincsen idő egy-egy témába való elmélkedés e, saját megfigyelések és vélemények megosztására, kreatív munkára. A szociális problémák megoldására sincs kapacitása az iskoláknak. A diákok szinte egyáltalán nem szólhatnak be az iskolai működésbe, csak elszenvedői egy embertelen rendszernek.

Az én tapasztalatom, hogy egy két tanár/óvónő megfeszített munkája miatt nem dől össze az egész. Személyes tapasztalatom az angoltudás nélküli angol tanár,aki helyett nincs más, örüljünk ennek is. A mentálisan beteg óvónő akit nem rúgnak ki mert akkor leállna az óvoda, ennyi pénzértnincs mása helyére. Az agyonhajszolt óvodai dajka, aki dolgozik mindenki helyett. Oktatásirányítás azt jelenti hogy mindenki fél és kivár. Nem tudnak gyors és hatékony választ adni semmilyen szituációra.

Gyermekem óvodába jár. Több alkalommal volt,hogy pedagógiai végzettség nélküli közfoglalkoztatott végezett nevelő munkát a csoportjukban egy személyben,aki nyilván erre szakmailag inkompetens.

Jelenleg plusz két olyan tárgyat tanítok,amire nincs végzettségem!
Minden ilyen tantárgy tanításához 3év egyetem lenne szükséges jelenleg.
Ez a helyzet teljesen általános az iskolánkban.

- Az óvodában gyakran előfordult, hogy nem sikerült elegendő óvodapedagógust felvenni. Részben képesítés nélküliekkel pótolták a hiányt, de az is többször előfordult, hogy a szülőket megkérték, hogy hamarabb vigyék haza a gyerekeket, mert nincs ki vigyázzon rájuk.
- Az iskolában alig tudtak találni megfelelő tanítót az elsősöknek. Végül egy épp akkor diplomázó fiatalt sikerült találni, aki lelkes volt ugyan, de nem volt elegendő tapasztalata ahhoz, hogy mindjárt osztályfőnökként vigyen egy egész osztályt. Végül nem is bírta, másfél év után kiégett és elment.
- A tanulók leterheltsége hatalmas, és emiatt nem tudják élvezni az oktatást, túl sok a teljesen felesleges lexikális ismeret, nem elég érdekes az iskola. Mindennek az lett az eredménye, hogy a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére is a kezdetben lelkes fiam néhány év után teljesen megutálta a tanulást, pedig ennek nem kellett volna így történnie.
- A tankönyvek sok esetben rosszak, volt, hogy a tanár kéthetente figyelmeztette a diákokat a tankönyvben található hibákra. Lett volna jobb tankönyv is, de a kormányzat az iskolák számára megtiltotta, hogy bármi mást rendeljenek, mint az állami egyentankönyvet (ami valójában nem ingyenes, hanem csak kölcsönkönyv). Hol van itt a gyerekek érdeke?

< 10. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!