Gimnáziumi központi ponthatár: levelezés a Klebelsberg Központ elnökével

Tisztelt Dr. Maruzsa Zoltán Államtitkár Úr!
Tisztelt dr. Varga-Bajusz Veronika Államtitkár Asszony!
Tisztelt Dr. Balatoni Katalin Helyettes Államtitkár Asszony!
Tisztelt Hajnal Gabriella Elnök Asszony!

Amint arról a sajtó is beszámolt, idén az állami gimnáziumok ajánlást kaptak a fenntartótól, hogy a gimnáziumi felvételt az írásbeli felvételi vizsgán elért központilag meghatározott minimális pontszámhoz kössék. Szülői szempontból indokolatlannak és problémásnak látjuk ezt az intézkedést.

Önmagában furcsálljuk, hogy az állami fenntartó a gimnáziumoknak „ajánlást” küld a felvételi kritériumokkal kapcsolatban. Azt tapasztaljuk, hogy az „ajánlást” a gimnáziumok egy része már idén alkalmazta, más része még nem, de ahol alkalmazták az „ajánlást”, ott ezt a szülők felé jellemzően mint egy kötelező érvényű felsőbb utasítást kommunikálták. Vagyis úgy érezhető, hogy az iskoláknak ebben nem volt valódi döntési lehetősége. Miután az iskolák minden szempontból egzisztenciálisan függnek az állami fenntartótól, erős a nyomás, hogy egy ilyen „ajánlást” előbb vagy utóbb elfogadjanak. Az iskolák között is egyenlőtlenséget teremt, ha az egyik iskola elfogadja az „ajánlást”, miközben a másik nem. Összességében úgy érezzük, hogy az „ajánlást” várhatóan azt fogja jelenteni, hogy néhány éven belül az iskoláknak ezt szinte kötelező lesz alkalmazniuk, holott az iskolák ilyen „ajánlást” nélkül is jól el tudják dönteni, milyen felvételi kritériumokat használnak.

Az intézkedés következtében nő a központi írásbeli vizsga tétje, és ezt szülői szempontból nem tartjuk jónak. A korlátozás révén elképzelhető, hogy egy tanuló nem tud bekerülni a választott gimnáziumba, holott a korlátozás nélkül a jelenlegi pontszámítás szerint az osztályzatai illetve az esetleges szóbeli eredmény révén bekerült volna. Mindez növeli a felvételi eljárás során a gyerekekre nehezedő stresszt, hiszen még a korábbiaknál is több függ attól, hogy épp az írásbeli felvételi napján hogyan teljesít a tanuló. Egyáltalán nem biztos, hogy egy adott napon, egy méréssel nyert eredmény jól tükrözi a tanuló képességeit és felkészültségét. És az sem biztos, hogy ez jól előre jelzi, hogy az adott gimnáziumban hogyan fog teljesíteni.

A jelenlegi középiskolai felvételi rendszerben eddig nem volt jelentős szerepe annak, hogy milyen nehéz a központi írásbeli vizsga, hiszen mindenkinek ugyanolyan nehéz; a vizsga versenyeztette a tanulókat. Ebben a rendszerben a most bevezetett korlátozás rendszeridegen, mert egy előre meghatározott konkrét minimumértékhez köti a gimnáziumi felvételt, így már nemcsak a tanulók egymáshoz mért relatív eredménye számít, hanem az abszolút érték is. Ez egy kiszámíthatatlanságot hoz be a felvételi eljárásba: ha nehezedik a felvételi, akkor kevesebb tanuló kerül be a gimnáziumokba. Nem tartjuk helyesnek a gimnáziumba kerülő tanulók ilyen kiszámíthatatlan és mesterséges korlátozását.

A sajtóban megjelentek szerint az intézkedés fő célja a gimnáziumi képzés „presztízsének” növelése. Nem világos, hogy a kormányzat hogyan képzeli ezt, hiszen jelenleg a központi írásbeli egy opcionális elem a felvételi eljárásban. Ha egy iskola úgy látja, hogy az „ajánlás” következtében túl kevés gyerek kerül be az intézménybe, akkor megteheti, hogy a későbbiekben inkább nem kéri a központi írásbelit. Nem érthető, hogy ettől miért nőne az intézmény presztízse? Számíthatunk arra, hogy a kormányzat a továbbiakban újabb korlátozó intézkedéseket vezet be?

Úgy látjuk, hogy az iskolák presztízsét az növelné, ha javítanánk a közoktatás minőségén mind az általános iskolában, mind a középiskolákban. Hiszen elképzelhető, hogy egy tanuló azért nem teljesít megfelelően az írásbeli felvételin, mert az általános iskolai képzés színvonala nem volt elég jó; lehetséges az is, hogy a pedagógushiány miatt volt gyenge az oktatás. Az általános iskolai és középiskolai oktatás feltételeinek és módszertanának javításával akár az a tanuló is sikerrel elvégezhet egy gimnáziumot, akinek ez most nehézséget okoz.

Az intézkedést úgy tekintjük, hogy – más intézkedések mellett – ez is egy újabb törekvés arra, hogy még több tanulót tereljenek a szakképzésbe. Nem értünk egyet azzal a kormányzati célkitűzéssel, hogy a szakképzésben továbbtanulók aránya tovább nőjön akár 70%-ra ilyen és hasonló más terelési módszerekkel. Természetesen a gimnáziumi képzés mellett a szakképzésnek is fontos szerepe van, ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a tanulókat minél inkább az általános műveltség megszerzésére és a továbbtanulásra ösztönözzük. A tapasztalatok szerint a 14 éves gyerekek jelentős része még nem tudja jól eldönteni, mivel szeretne foglalkozni, és a szakképzés kiválasztása esetén a későbbiekben viszonylag nehéz a váltás; a gimnáziumi képzésnek ezért is fontos szerepe van.

Kérjük, hogy ne alkalmazzanak ilyen és más adminisztratív módszereket arra, hogy a tanulókat mesterségesen a gimnáziumokból a szakképzésbe tereljék!

Üdvözlettel,
Dr. Miklós György
A Szülői Hang Közösség képviseletében

Tisztelt Dr. Miklós György!

Engedje meg, hogy mint az egyik megszólított, és az ajánlást kiadó vezető, én válaszoljak levelére. Elsőként szeretném leszögezni, hogy nem utasítás, hanem ajánlás történt, az iskolaigazgatókat utasítani erre nem is lehetne, és nem is áll szándékomban. Mindannyiunk közös célja, hogy a gyermekek, tanulók a képességeinek leginkább megfelelő, a kibontakozásukat, testi, lelki, mentális egészségüket leginkább erősítő oktatási intézményben tanuljanak.

Ahogy Ön is említette levelében, prioritás annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a minden diák továbbtanulhasson a középiskola elvégzése után is, amely lehetőség azonban nemcsak a gimnáziumi, hanem a technikumi, illetve a szakgimnáziumi képzésben is adott.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a javaslat nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit is erőszakkal vagy, ahogy levelében említette, adminisztratív eszközökkel a szakképzés irányába tereljünk, hanem azt, hogy minden tanuló olyan középiskolába járjon, amely a képességeinek megfelelő. Ellenkező esetben súlyos következményei lehetnek a nem megfelelő iskolaválasztásnak, amely mind a későbbi munkaerőpiaci lehetőségeket, mind pedig a személyiségfejlődést negatívan befolyásolná az érintett tanulók esetében.

Valóban fennállnak egyenlőtlenségek, azonban ezek pont abból fakadnak, hogy vannak olyan középiskolák, amelyek elvárják a központi írásbeli felvételi megírását, és vannak olyanok, amelyek pedig nem. Tény, hogy előfordulhat, hogy éppen a középiskolai írásbeli napján érzi magát rosszul valaki, vagy blokkol le, és lesz sokkal gyengébb az eredménye annál, mint amire egyébként képes lenne. Azonban, ha emellett a korábbi években a tanulmányi eredmények is konstans gyengék voltak, ott már élni kell a gyanúperrel, hogy esetleg olyan képességbeli és/vagy szorgalombeli hiányosságok is vannak az adott tanulónál, amelyek nem teszik őt alkalmassá a gimnáziumi képzésre, és ebben az esetben a gyermek érdeke is az, hogy más intézménytípusban folytassa a tanulmányait, ahol szakmát szerez, de emellett lehetősége van belépni a felsőoktatás kapuján is.

Az ajánlást egyébként a középiskolai felvételi eljárás adatai alapján határoztuk meg. Felhívom figyelmét, hogy van olyan gimnáziumi osztály, ahol a felvételt nyert tanulók a megszerezhető maximális pontszám csupán 9 százalékát érték el, miközben a 9. évfolyamra felvételt nyert tanulók esetében a központi felvételi országos átlaga 58 pont volt 2024 tavaszán. Ráadásul az is látható, hogy több gimnáziumban is folyamatosan csökken a jelentkezők száma, sok esetben annyira, hogy az osztályindítási minimumot is alig vagy egyáltalán nem érik el. Emellett az is látható, hogy ezen gimnáziumok esetében a lemorzsolódás is jelentősebb probléma pont a képességbeli és/vagy szorgalombeli hiányosságok miatt, amit nem minden esetben lehet pedagógiai módszerekkel megoldani, akárhogy is igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni az adott iskolában a kollégák. Ha valahogy végig is tudják vinni az érintett diákokat, egy épphogy megszerzett középszintű érettségi vizsgával igen csekély lehetőségeik lesznek a munkaerőpiaci elhelyezkedésre, továbbá az egyetemi felvételre is. A fentiek miatt adtam ki az ajánlást, amellyel azonban nem kötelező élnie egyetlen középiskolának sem. Ezzel együtt változatlanul azt gondolom, hogy ez az eszköz az egyenlőtlenség visszaszorítását is szolgálja. Itt jegyezném meg, hogy a gimnáziumok nagy százalékában eddig is meghatároztak minimális követelményeket, és ez bizony sok esetben ennél jóval magasabb pontszámokat jelentett.

Mivel levelében annak a véleményének is hangot adott, hogy a gyengébb eredménynek nemcsak a tanulói képességekhez, hanem az általános iskolai oktatás színvonalához is lehet köze, ezért engedje meg, hogy erre is reagáljak.

Az Ön által említett pedagógushiány generálisan nem jellemző, bár tény, hogy vannak olyan iskolák, ahol egyes tantárgyak esetében nehézséget jelent a szakos ellátás biztosítása, de ezt a fentartók és az iskolák közösen probálják megoldani. Az elmúlt években több százmilliárd forintot fordítottunk az infrastrukturális fejlesztésekre, módszertani megújulásokra, az iskolák korszerűsítésére, digitális eszközparkkal történő ellátására, sőt ez utóbbi esetében a pedagógusok és a tanulók saját használatú laptophoz juttatásával az iskolán kívüli tanulási környezet fejlesztésére is gondoltunk, pontosan azért, hogy minden tanuló számára biztosítsuk az esélyegyenlőséget. Nagyon sok pozítivumot, és eredményt lehetne felsorolni. Javaslom nézzen körül e témában.

Budapest, 2024. december 11.

Üdvözlettel:
Hajnal Gabriella

Tisztelt Hajnal Gabriella Elnök Asszony!

Köszönjük, hogy részletes válaszlevelében kifejtette véleményét! Természetesen készséggel elismerjük, hogy más területeken történtek a közoktatásban infrastrukturális fejlesztések és előrelépések, ettől függetlenül a gimnáziumi felvételi esetében a minimális írásbeli pontszám bevezetésével kapcsolatban az aggodalmaink továbbra is fennállnak.

Bár a központi ajánlás formálisan nem kötelező érvényű az iskola számára, mégis úgy érezzük, hogy a fenntartó részéről egy ilyen ajánlás erőteljes nyomásgyakorlást jelent, hiszen az iskola minden szempontból függ a fenntartótól. Amennyiben egy adott iskola működésével, képzési színvonalával kapcsolatban szakmai kétségek merülnének fel, akkor jobbnak tartanánk, ha az iskola – szükség esetén –, akár független szakmai tanácsadókkal működhetne együtt, és erre kaphatna forrást a fenntartótól annak érdekében, hogy az iskola jobb működésével kapcsolatban változtatást javasoljanak, melynek része lehet a felvételi eljárás módosítása. Nagy eltérések lehetnek az egyes iskolák működésében és a felmerülő problémákban, így nem valószínű, hogy ugyanaz a központi kritérium segítene mindenütt.

Továbbra sem kaptunk érdemi választ arra a kérdésre, hogy mi értelme van a központi írásbeli vizsgákra minimális pontszámot meghatározni, amikor ez a vizsga opcionális elem a felvételi eljárásban. Egy ilyen központi kritériumnak semmi hatása nincs azokra az intézményekre, ahol nem várják el a központi felvételi megírását, és szintén nincs hatása a legnépszerűbb gimnáziumokra, ahol eleve magasabb a bejutási küszöb. Miért kellene a középerős gimnáziumokat korlátozni ilyen módon?

Bár levelében hangsúlyozta, hogy a javaslat nem azt a célt szolgálja, hogy adminisztratív eszközökkel a tanulókat a szakképzés irányába tereljék, a gyakorlatban mégis ez történik. A korlát bevezetésével ugyanis csökken a felvehető tanulók száma, és ha túl alacsony a számuk, akkor akár osztályok szűnhetnek meg. Ezzel effektíve kevesebb gimnáziumi férőhely lesz, ami a gyakorlatban épp azt jelenti, hogy a tanulókat adminisztratív módon a szakképzés felé terelik.

A gimnáziumi képzés fontos társadalmi igényt elégít ki akkor is, ha nem annyira magas a bejutási küszöb. Most is van sok olyan gimnázium, amelyik nem követeli meg a központi írásbeli felvételi megírását; ha ezeknek a tanulóknak meg kellene írni a központi felvételit, vélhetően sokan nem érnék el a most meghatározott küszöböt. Ennek ellenére fontos, hogy ezek a gimnáziumi osztályok is tovább működhessenek, hiszen sok olyan család van, ahol fontosnak tartják az általános műveltség megszerzését a gimnáziumban, és a tanulónak a gimnáziumi képzés esetén nem kell túl korán elköteleződni egy szakma mellett. Ez is egy fontos szempont, hiszen a jelenlegi szakképzési rendszerben alacsonyak a nem szakirányú közismereti óraszámok, és így nehéz más irányra váltani.

Ön is utal arra, hogy egyes tanulók épp a felvételi napján teljesítenek rosszul, és ilyenkor érdemes megnézni a korábbi iskolai tanulmányi eredményüket. Erre hívjuk fel a figyelmet mi is: a bevezetésre kerülő központi írásbeli korlátozás épp ebből a szempontból is hátrányos és növeli a szükségtelen stresszt, mert a központi felvételi mellett, ha az nem sikerült elég jól, már nem engedi érvényre juttatni az iskolai hozott pontokat, illetve az esetleges szóbeli vizsgát, pedig ezekkel a gyengébb írásbeli vizsga esetén még korrigálni lehetne.

Levelében többször utal arra, hogy a gimnáziumba a megfelelő képességű tanulók kerüljenek. Természetesen a gyerekek képességének is van szerepe, de emellett sok más külső tényező is szerepet játszik. A kompetencia és más mérések eredményeiben is látszik, hogy nagyon nagy eltérések vannak az ország különböző települései között, pedig nyilván mindenütt éppúgy vannak jó és gyengébb képességű tanulók. Ennek okai között szerepelnek a nagy társadalmi-szociális különbséget, illetve a közoktatás feltételeiben és minőségében fennálló eltérések, ezért nem gondolhatjuk, hogy a központi felvételi önmagában jól méri a gyermek képességeit. Ha újabb mesterséges korlát kerül bevezetésre a gimnáziumi felvételi során, akkor ezzel tovább szélesedik a már most meglevő társadalmi szakadék, és ismét a vidéki, alacsonyabb társadalmi státuszú családok járnak rosszabbul. Azzal, hogy egy-egy gimnáziumi osztályt bezárnak, azoknak a tanulási és továbbtanulási esélyei csökkennek, akiknél a gimnáziumi képzés lett volna a megfelelő választás, ami segíthetett volna abban is, hogy leküzdjék az esetleges korábbról hozott hátrányokat.

A pedagógushiánnyal kapcsolatban nagyon rossz visszajelzéseket kapunk sorozatosan, és a reprezentatív adatok is egyértelműen jelzik a problémát. Példának okáért a felvételi szempontjából kritikus matematika esetében A közoktatás indikátorrendszere tanulmány (HUN-REN, 2023) szerint a matematikát szakos képesítés nélkül tanítók aránya az általános iskolában 10% feletti és növekvő tendenciát mutat; az Európai Bizottság által kezdeményezett vizsgálatban (Zárótanulmány az emberierőforrásszűkösségekről a magyar közoktatásban, T-Tudok, 2021) pedig az intézményvezetők 40%-a jelezte, hogy nincs elegendő matematikatanár. Drámai helyzet alakult ki a pedagógushiánnyal kapcsolatban, a helyzet pedig a hivatkozott tanulmányok közzététele óta tovább romlott.

Hiányoljuk, hogy nem átlátható a kormányzati stratégia az intézkedés mögött. Ahogy fentebb is jeleztük, nem látszik az intézkedés értelme, és csak az sejthető, hogy további hasonló intézkedésekre számíthatunk a gimnáziumi képzés rovására, erről azonban nincs érdemi kormányzati kommunikáció. Az Ön által említett eset, amikor a gimnáziumi tanuló 9%-ot ért el a felvételin, inkább egy ad hoc kiragadott esetnek tekinthető, semmint tipikusnak. A diákokat, családokat és az ország jövőjét alapvetően érintő kérdésről van szó, melyben bármi fajta rendszerszintű változtatással kapcsolatban érdemes lenne részletes, adatokkal alátámasztott hatástanulmányt és szakmailag megalapozott, nyilvános vitára bocsátott stratégiai anyagot közzétenni, ilyennel azonban nem találkoztunk.

Üdvözlettel,
Dr. Miklós György