Miklós György, a Szülői Hang Közösség képviselője az alábbi beszédet mondta a Szabad Oktatást! zárórendezvényén a Kossuth téren 2019. december 1-jén.

Hogyan születnek manapság a közoktatást érintő döntések? Hogyan hozzák meg azokat a törvényeket, amelyek gyermekeink sorsát, az ország jövőjét hosszú évtizedekre meghatározzák?

Vegyük például az iskolakezdést, melynek időpontjáról a gyermekeket legjobban ismerő szülők és óvodapedagógusok közösen döntöttek – mindeddig. A kormányzatnak pont a tanévzárót követően, amikor a nyári szünidő elkezdődött, eszébe jutott, hogy itt az ideje elvenni ezt a jogot is a szülőktől és óvodáktól. Mindezt gyáván, még saját javaslatukat sem  felvállalva, hiszen a törvény egyéni képviselői indítványként lett benyújtva, így elkerülték a szakmai egyeztetést. Ismét jött a központosítás: egy távoli hivatal látatlanban, papírok alapján ítéli meg a gyermekek iskolaérettségét. Mintha kizárólag a központosítás lenne az egyedüli eszközük, mintha a kormányzatnak csak egy kalapácsa lenne amivel nekiesik mindennek, amin változtatni szeretne. 

Az indoklással nem bajlódnak sokat. Először azzal próbálkoztak, hogy a minél előbbi iskolakezdés a gyermek érdekeit szolgálja, mintha a gyermek iskolaérettsége nem is számítana. Utána az egységesítésre hivatkoztak, mintha nem épp ennek az ellenkezője, az egyénre szabott döntések lennének a legfontosabbak. Most pedig állítólagos, de nem részletezett visszaélésekkel próbálják alátámasztani azt a védhetetlen törvényt, ami gyermekek tízezreinek esetében veszi el a hozzáértő pedagógiai, gyermekközpontú döntések lehetőségét. Mindeközben a kormány részéről csak politikusi magyarázatokat kapunk, nem látunk, hallunk egyetlen valóban hozzáértő szakértőt, aki a kormányzati döntésekért személyesen felelősséget vállalna. 

Ugyanezt láthatjuk a többi oktatást érintő döntésnél: az intézményvezetői kinevezések véleményezési jogának elvétele, a magántanulói döntések központosítása, az óvodai felmentések korlátozása, az alternatív iskolák szabadságának megnyírbálása és függő helyzetbe hozása, a szabad tankönyvválasztás lehetőségének megszüntetése… Mind-mind ugyanabba a sorba illik: a központosítás, mint kalapács a kormányzat egyedüli eszköze, ezzel verik szét a szülők és pedagógusok még megmaradt önálló döntési jogköreit, az oktatás szabadságát.

Mindeközben letagadják az olyan valódi problémákat, mint amilyen az egész közoktatást lebénító tanárhiány. A kormányzat szerint ez nem országos, hanem csak helyi szintű probléma, nem zavarja őket a valóság, és az sem, hogy a mondataiknak már értelme sincs. Nyelvoktatás: hol van a szakmai egyeztetés és a számonkérhető, hosszútávú megoldási stratégia? Ehelyett csak látszat intézkedésekre tellett. A teljesíthetetlen nyelvvizsgához kötött felvételi követelménytől várták a megoldást, ami szükségszerűen elbukott, hiszen nem voltak mögötte valódi erőfeszítések a nyelvoktatás fejlesztésére. A szakképzésben a szülők már nem is tudják pontosan, milyen iskolába íratják a gyermekeiket, olyan gyorsan követik egymást a reformoknak hívott kormányzati kísérletezgetések a gyermekeink kárára.

A kormányzat nem érti, szemmel láthatóan nem is akarja érteni, hogy egyedül a széles társadalmi és szakmai párbeszéd, az őszinte kommunikáció vihet előre. Amit látunk, az ennek épp az ellenkezője. Nem oktatáspolitikai, hanem hatalompolitikai döntések születnek, és eközben pont a legfontosabb, az oktatás szereplői közötti kölcsönös bizalom és együttműködés sérül, amely nélkül pedig lehetetlen felelősségteljesen gyermekekkel foglalkozni, a jövőt építeni.

A kormányzat hazugságai ellen szülőként nincs más eszközünk, mint a bátor, őszinte szó. Gondolkodjunk hosszú távon, és hívjuk fel az oktatás bajaira a figyelmet valamennyien. Álljunk ki és vállaljunk személyes felelősséget a véleményünkért. A kötelező hat éves beiskolázás elleni szülői kampányunkban napról napra újabb és újabb szülők küldenek be fotót és saját arcukkal vállalják véleményüket nyilvánosan is. Csak akkor remélhetünk változást, ha mi magunk személyesen megteszünk mindent a gyermekek érdekében. 

Becsapjuk magunkat szülőként, ha azt hisszük, hogy az oktatásban léteznek valódi menekülőutak, egyéni kibúvók. Álljunk ki szülőtársaink gyermekeiért is, hiszen ők együtt fogják alkotni a jövő generációt, egymás barátai, munkatársai, Magyarországot együtt építő állampolgárai lesznek. Minden egyes gyermek, aki ma hazánkban nem kapja meg a minőségi oktatást, hátrányba kerül, és ez a hátrány saját gyermekünk és az egész társadalom számára is teherként jelentkezik majd. 

Együtt kell orvosságot találnunk az oktatás bajaira, de ez nem fog menni egyik napról a másikra. A sok civil kezdeményezés egymást erősíti, csak a közös erőfeszítés és a kitartás hozhat eredményeket. 

Mindazok, akik jobban látják és értik az összefüggéseket, felelősséggel tartoznak azért, hogy másokkal is megértessék mindezeket. Sokaknak el kell még magyaráznunk, hogy a gyenge színvonalú oktatás, amelytől gyermekeink szenvednek, a kormány hibás döntéseinek és spórolásának egyenes következménye. Szükségünk van a hosszútávú, felelősségteljes gondolkodásra és oktatási alternatívákra. Kapja meg az oktatás azt a kiemelt fontosságot és figyelmet, amit gyermekeink jövője megérdemel! Ne elégedjünk meg a gyatra színvonallal, ne kössünk vállalhatatlan kompromisszumokat a gyerekek kárára, követeljük meg a mindenki számára elérhető minőségi közoktatást! 

Személyes felelősségvállalással, kitartással és összefogással célba érhetünk! Gyermekeink és az ország jövője a tét!

Az Index tudósítása a rendezvényről az alábbi képre kattintva érhető el. A beszéd meghallgatható 12.40-től.

A Szülői Hang Közösséget az oktatási kérdések iránt érdeklődő önkéntes szülők hozták létre. Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszünk, és aktív részvételünkkel képviseljük a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. Ha szeretne értesülni híreinkről, akcióinkról, iratkozzon fel hírlevelünkre.

  Megosztás

Szülői Hang