Gimnáziumbezárás: így válaszoltak a szülők az Iparkamara ötletelésére

„Széles körű tájékoztatással ismertessék meg a tanulókkal a különböző szakmák választásának előnyét, a továbbképzések lehetőségét. Tegyék lehetővé a tanulás során az átjárhatóságot, az egymáshoz közeli vagy érintkező szakmákban. Szakemberek segítsék a pályaválasztókat saját képességeik felismerésében. Pályázatokkal, ösztöndíjakkal tegyék vonzóvá a gazdaság igénye szerinti szakmákat. Ne a gimnáziumi képzés szűkítésével kényszerítsék, korlátozzák a jövő nemzedékét olyan életútra, melyre nem akarnak lépni, hanem teremtsenek vonzó jövőképet a szakmunka területén, pl.bérezés terén. A teljesség igénye nélkül szerintem ezek lennének fontosak. Semmiképpen nem a gimnáziumok bezárása a célhoz vezető jó eszköz, hiszen azok vannak többségben, akik nem tudják tizennégy éves korukban, hogy mit szeretnének tenni , dolgozni életük folyamán.”

„Egy jó alapokat nyújtó általános iskola és gimnázium elvégzése nyit a társadalmi lehetőségekre, támogatja a mobilitást. A világról és magáról több ismerettel és tapasztalattal rendelkező fiatal számára könnyebb a döntés, illetve a pályamódosítás. A mobilitás lehetősége az egyén számára motiváló, a társadalom számára dinamikus felhajtó erő lehet.”

„Olyan általános iskolai reform meglépésével, amelyben valóban az életre nevelnek pedagógusaink, amelyben önálló gondolkodásra,tanulásra van lehetősége gyermekeinknek. A különböző fejlettségi szintek figyelembevétele, a kreativitás fejlesztése lenne a fő cél. És még sorolhatnám… A jelenlegi alapfokú iskolarendszer mindezeket csak akadályozza, úgy rossz, ahogy van. Közmunkásokat nevelünk, és ezt nem én találtam ki!”

„Nem pofázik bele az emberek, pláne gyerekeink életébe, jövőjébe. Megteremti mindenki számára a tisztességes választás lehetőségét minden irányba. A 13-14 évesek nem felnőttek, még huszonévesek sem tudják mindig eldönteni, hogy mi érdekli őket igazán, miben tudnának kiteljesedni. Hagyjanak minél szélesebb sokoldalúbb választási lehetőséget.”

„Hát nem 13-14 éves korban kell eldönteni, hogy mi legyen a gyerekből. Alap, hogy a középiskolai tanulmányok nem tarthatnak csupán a gyerekek 14 éves koráig. Persze biztos, hogy nem elegendő a jó döntések meghozatalához a középiskolai korhatár kiterjesztése. A teljes képzési rendszer felülvizsgálatát és megreformálását célszerűnek tartanám – beleértve a pedagógusok képzését is.”

„Ugyan vannak akik már 5-6 éves koruktól egy irányba haladnak, és pontosan tudják merre van az arra. De ez egy igen kicsi százaléka a gyerkőcöknek. Ezért jó a gimnázium, mert van ideje, lehetősége arra, hogy szélesedjen a látóköre, felfedezzen magában valamihez tehetséget, elhivatottságot. Ezt elvenni a gyerekek többségétől szerintem nem szabad.”

„Úgy, hogy a lehető legmagasabb életkorig (lehetőleg 18 éves korig) a közismereti tárgyakra helyezi a hangsúlyt, pályaválasztási döntést csak ezután vár el a gyerektől és a családtól.”

„Ha az általános iskolában nem csak az agyat akarnák pallérozni, hanem sokoldalú tevékenységgel kínálnák meg a gyereket: etetőt fabrikálnának, babaruhát szabnának-varrnának, kosarat fonnának, lelket álmodnának a papírba, befőznének, sütnének. Ha a sok felesleges szájtépést feladnák, időt is lehetne rá nyerni innen-onnan/mindennapos, erkölcsi-vallás órák/ Itt eldőlne, kik ügyesek, szeretik is csinálni, azok mennének szakmát tanulni a gimi után, kik kétbalkezesek, azoknak marad a filozofálás. De az érettségi kell, egy ácstól, egy csirkekeltetőtől is elvárható, hogy értelmesen gondolkodó humánum legyen.”

„Nem felesleges adatokkal , évszámokkal kellene teletömni a gyerekek fejét az iskolában hanem meg kell(ene) tanítani őket összefüggéseket értő, logikus gondolkodásra. Ki miben tehetséges, abban segíteni személyreszabott feladatokkal és nem arra törekedni a kormányzatnak hogy szabvány alattvalókat neveljenek.”

„Nem kényszeríti a gyermeket, nem kategorizálja be a gyermeket, tágabb, összefüggésekre és önálló gondolkodásra fókuszál a merev dogmatikus és átpolitizált, szűk látókörű idiotizmus helyett.”

„1. A kormány leváltásával. 2. A megfelelő szakmai tanácsadó testület létrehozásával 3. Az eddig az oktatáshoz nem szervesen kacsolódó, ám a személyiség fejlődésében fontos szerepet játszó művészeti, mentál higiéniénés, szervezetek bevonása a tanulók boldogabb ifjúkorához történő hozzájárulása érdekében. 4. Az egész eddigi rendszer megreformálása egy gyakorlatiasabb, életre nevelőbb és nyitottabb filozófia mentén. 5. Megtanítani a tanulókat döntéseket hozni, nem félelemből, hanem önmagába vetett hit által vezérelve. 6. A különböző szakképzéseket vonzóbbá tenni. Nagyon fontos, hogy jó szakember képzés induljon el, ami magában foglalja a nyitottabb látásmódot, a fejlődésre való hajlamot és a megteremthető jövőkép fogalmát. 7. Van még kb 1000 pont amit le lehetne írni.”

„A fiú gyermekek igazán 18 éves kor körül kezdenek el beérni. Ekkor tudják eldönteni mivel szeretnének foglalkozni eletük végéig. Ha ezt a lehetőseget elvesszük tőlük legfeljebb külföldre termelünk szakmunkasokat.”

„A mostanival sehogyan. A tanulás, a tudás megszerzésének örömét kellene a gyerekeknek átélni ahhoz, hogy bármilyen hivatást, szakmát válasszanak tisztában legyenek vele, hogy nem lezárul, hanem kinyílik előttük valami. Olyan felelősségérzetet is el kellene tudni sajátitaniuk, hogy merjék önmagukat és döntéseiket vállalni. Azaz gyökereket és szárnyakat kellene kapniuk, de ez a mai oktatási rendszer szemlélete miatt lehetetlen.”

„Színvonalas oktatással, pályaválasztási tanácsadással, melybe a szülőket is be kell vonni. Az én családomban van olyan, ált. iskolás korában, kimondottan gyengén tanult, a gimnáziumban, már kitűnőre érettségizett, ma MTA akadémikusa. Különösen a fiúk érnek később, válnak jókká.”

„Az érettségi legyen alap, mint az általános iskola. Ha vaéaki nem akar felsőoktatásba továbbmenni, a szakképzés legyen utána, ahogy eddig. Csak ezek a szakképzések legyenel sokkal jobbak, intenzívebbek, gyakorlat-orientáltabbak. Én pont a szakközépislolákat, vagy szakgimnáziumokat hanyagolnám. Olyan nincs, hogy valaki ne tudjon érettségizni. Ha ez így van, az nem a gyerek, hanem a rendszer hibája.”

„Ha szakember kell, akkor a képzés utáni országban maradást garantálja olyan feltételek teremtésével ami nem űzi el az szakembereket. Kézi vezérléssel nem lehet hatékony semmi. Rendeletekkel lehet próbálkozni, de a bukás garantált. Segíteni úgy tud leginkább, ha nem centralizál, hanem szabadon lehet választani. Az élet eldönti, hogy a választás helyes volt, vagy nem.”

„A tanulókkal meg kell ismertetni a kedvenc tantárgyak által végezhető szakmákat,azokat be kell mutatni a mindennapi életben, gyakorlatban, üzemekben. A későbbiekben a választható szakmák konkrétan mit csinálnak, milyen versenyek vannak, mit érhetnek el, mi várható a szakma fejlődésében. Amennyiben a választott szakmát magasabb szinten akarja csinálni, milyen lehetőségek vannak és milyen változások várhatóak. Milyen főiskola vagy egyetem elvégzése lehet vagy szükséges, ill. milyen felvételi kell hozzá, milyen tantárgyakból. Tájékoztatás a későbbiekhez.”

„Könnyen és világos szabályokkal átjárható iskolai szintekkel. A megkezdett szakiskolai, szakközépiskolai tanulmányok ne jelentsenek lemondást a továbbtanulás lehetőségéről, illetve minden középiskolatípusnak legyen felsőbb szinten színvonalas folytatása.”

„14 évesen általában sehogy. Átlátható, átjárható egymásra épülő, rendszer kell. A világ fejlődik és ami ma biztos szakma, holnap lehetséges felesleges. Ezért a képzést úgy kell biztosítani, hogy bármikor változtatható és az alapokat biztosító legyen.”

„Növelni kell a nevelés, oktatás színvonalát. Ehhez pedig az eredményes oktatók megbecsülését növelni szükséges. A jó pedagógus tudja segíteni a tehetséges tanulók pályaválasztását.”

„Hatékony alapképzéssel, a kulcskompetenciák széleskörű fejlesztésével, és a használható, alkalmazható tudás biztosításával képes lesz 17-18 éves korára, hogy eldöntse, milyen irányba húzza az érdeklődése.”

„Ha lehetőséget ad döntéshalasztásra, ha átjárhatóságot biztosít a képzési formák között és ha gondot fordít a szövegértés, az informatikai ès az angol tudás folyamatos fejlesztésére. ”

„Szakemberek (pszichológus, pedagógus stb) segítségével több éven át tartó, tartalmas pályaválasztási foglalkozásokkal, választási lehetőségek biztosításával, az életen át tartó tanulásra való igény felkeltésével, aztán ennek az igénynek a rendszerszerű (tanfolyamok, továbbképzések, távoktatás stb) kielégítésével.”

„Minőségi oktatást elérhetővé teszi mindenki számára , az otthonról esetleg hozott hátrányokat csökkenti , 18 éves korig lehetőséget ad minél szélesebbkörű ismeretszerzésre az általános-, és a középiskolában .”

„Életszagú tananyagot tanítani a definíciók biflázása helyett, megmutatni a gyerekeknek, hol lesz szükségük a nyelvtan-, irodalmi-, matektudásukra stb. A világ szépségét mutatni, hogy eldönthessék, melyik rész érdekli jobban őket. Földrajzórán dokumentumfilmet nézni a pingvinek életéről, ahelyett hogy bebifláznák, hol bányászható kőszén. Mondjuk.”

„Az iskoláknak személyközpontúnak, demokratikusnak, átjárhatónak kell(ene) lennie.Fontos lenne a kompetenciák fejlesztése és az autonómia.”

„- A szakközépiskolai érettségi legyen egyenértékű a gimnáziumi érettségivel. – Az ötödik érettségi tárgyat minden intézménytípusban szabadon választhassák meg a diákok. – A szakközépiskolák egymás között átjárhatóak legyenek: a szakmai tárgyakból kelljen csak különbözeti vizsgát tenni, vagy a szakmai tárgyak pótlásakor lehessen évet csúsztatni. – Minél több jól tanuló általános iskolás mehessen gimnáziumba. – A 8. évfolyamon legyen pályaorientációs óra. (Ennek megvalósításához nélkülözhetetlen a lexikális tananyag csökkentése.”

„Leginkább azzal, ha minél később kényszerülnének a pályaválasztásra a diákok, tehát minél többen kerülhetnének gimnáziumba. Tévedés, hogy a gimnázium csak a felsőoktatásra készít fel. Elsődlegesen a tanulási képességek, a gondolkodás fejlesztése a feladata.”

„Nem azzal lesz vonzóbb egy szakképző, hogy gimnáziumokat zárnak be. Vannak hiányszakmák, amire végül rá is jöttek, habár ezt már évekkel ezelőtt is meg lehetett jósolni. Valami olyan lehetőséget kellene kitalálni, hogy a gyermekeknel 16-17 évesen kelljen dönteni. 13-14 évesen még bőven a szülő terelgeti a pályaválasztás során, s ha szerencsés a gyermek, akkor jó irányba. A gyerek döntésének kellene lennie ennek, arra pedig érniük kellene.”

„Önismeret, érzelmi intelligencia fejlesztéssel, Látókör bővítés a tanárok, diákok körében, feladatmegoldó gondolkodás a dolgozatra készülés helyett A tanulás mint érték megteremtése (a tanár is fejlődjön) A munka elismerése stb. Alapok lefektetése(4-5 olyan központi gondolat, érték, amihez ragaszkodunk, minden másban rugalmasnak lenni. Tanárnak lenni legyen kiváltság).”

„Készség- és képességfejlesztés-centrikus oktatással. Hasonlóan más országok oktatási rendszeréhez, projekteket részesíteni előnyben, melyek létrehozása, megvalósítása során kiviláglik, melyik gyerek miben tehetséges, mihez érez kedvet igazán (pl. jó a nyelvérzéke, jól tud együttműködni másokkal v. épp ellenkezőleg, jó taktikai érzéke v. szervezőkészsége van, jó a logikája, műszaki beállítottságú, az állatokhoz vonzódik v. a növényeket szereti stb.).”

„Kitolja a döntés idejét érettségi utánra. Amit egy gimnáziumi érettségin tudni kell, azt minden állampolgárnak tudni kellene. Van aki könnyen ér el oda, van aki nehezebben, de egy-két kivételtől eltekintve, megfelelő pedagógia és tanulási módszerekkel minden gyereket el kellene juttatni odáig. (A kivételek a fogyatékkal élők, betegek, ilyesmi.) Közben pedig mindenféle szakmáról kellene bemutató, folyamatos kapcsolat az üzleti világgal pl. legyenek cég- és gyárlátogatások, és komplex ismeretek átadása, mint a pénzügyek, informatika, jog. Legalább érintőlegesen, hogy esélyük legyen érdeklődni. Legyen sokszor tudományok és múzeumok éjszakája, és jó öltet a gyárak éjszakája is, meg hasonlók. A képzés pedig minél inkább a személyes kompetenciákra fókuszáljon, mint kommunikáció, információszerzés, érvelés, együttműködés, konszenzuskötés, elemzés, értelmezés, logika, kreativitás. Ha ezek megvannak, utána teljesen mindegy merre fejlődik a világ.”

„Szerintem kb. 16 éves korig csak általános tananyagot kellene tanítani, sokkal több műveltséget nyújtó tananyagokkal és csak akkor kellene valamilyen szakirányt választani. Ebben a korban már szervezhetnének klf. börzéket a 16 éves tanulóknak, ahol tájékozódni tudnának, hogy esetleg milyen szakirányba szeretnének továbbmenni.”

„Szerintem már az általános iskolában is külön figyelmet kellene fordítani a rosszabbul teljesítő diákokra és felzárkóztatni őket, utána arra kellene törekedni, hogy minden gyerek kijárja a gimnáziumot, vagy 12 osztályos iskolák kellenének amit érettségivel zárnának a tanulók. Az utolsó 2 évben be lehetne mutatni a különböző szakirányokat, hogy a gyerek mire kijárta az iskolát, pontos képet kapjon a különböző szakmákról és továbbtanulási lehetőségekről. Így sokkal érettebben és felkészültebben dönthetne a további tanulmányairól.”

„A diákok idejének felszabadításával, hogy legyen módjuk az élet sokféle területébe betekintést nyerni, az általános iskolás tananyag, a munkarend és a tanítási módszerek gyakorlatiasabbá és életszerűbbé alakításával, valamint széleskörű tájékoztatással, amelynek részét képezi az üzem- cég- illetve szervezet-látogatás is.”

„Mivel egy 13-14 éves gyerek nem tudja eldönteni (persze vannak kivételek) hogy mi az a szakma ami neki tetszik és amiben megtudja állni a helyét (mivel a kettő nem jár együtt feltétlenül), ezt a döntési kényszert, szerintem 16-18 év közötti időszakra kéne kitolni. Az általános iskolában elég korlátozott a lehetősége a gyerekeknek, hogy megismerjék a világot (még burokban élnek). a középiskolában, gimnáziumban kitárul előttük a világ. Ráadásul a konfliktus helyzeteket, akadályokat nem biztos, hogy ebben a korban megfelelően tudják kezelni. A diák munkák alkalmával ki tudják próbálni magukat. El tudják dönteni, hogy szellemi, fizikai, kreatív stb. területen szeretnék megtalálni a helyüket a munkaerő piacon. És ekkor lépne be a pályaválasztási tanácsadó szerepe, amit viszont kötelezővé tennék. Mind szakmai szempontból, mind azért, mert Ők a lehetőségek tárházának tudói.”

„Kiemelt figyelmet kell fordítani a tanulók önmagukról- személyiségjellemzőik, fejlődésük – való tudásának fejlesztésére (képességek, tulajdonságok, adottságok, érdeklődés), és a pályaorientációs foglalkozások (általános iskola!) beépítésére.”

„Véleményem szerint érettségi után könnyebben, megfontoltabban tud a gyerek és a szülő arról dönteni, hogy milyen szakmát válasszon. Egy felelős döntés után komolyabban is veszi a tanuló a szakma tanulását, A szakközépiskolák jelentős részében jelenleg nincsenek meg a feltételek arra, hogy jó szakembert képezzenek. Nincs meg az átjárhatóság lehetősége sem, azaz a gyerek négy évre dönt. Ha mégsem jól választott, akkor vagy kezdi elölről, vagy kimarad a rendszerből.”

„Gimnáziumba, hogy így jobban megismerje a világot, műveltséget szerezzen, megtapasztalja saját lehetőségeit, és maga dönthessen a továbbtanulásról érdeklődése alapján.”

„Őszintén én a gyerekre biznám.Azért ennyire tartom felelős gondolkodásúnak, hogy a saját életét ne én döntsem el. Én információkat és segítséget adok ha kér. Az államnak is a lehetőséget kell biztosítani és nem beterelni a szerinte helyes iskolába. Lehetőséget úgy lehet biztosítani,ha sokszínű a képzési rendszer”

„Gimnáziumba, mivel a szakképzést mára teljesen szétverték.”

„Kizárólag érettségit és szakmát egyidejűleg adó intézménybe, ahol a parasztvakítást szolgáló tárgyak minimálisak, és helyettük valódi, háztartási és piaci értéket képviselő tudást kap abban a korban, amikor még az idő 100%-át tanulással tölti!”

„Gimnázium. A duális szakképzésnek csúfolt szakképzés nem ad megfelelő kompetenciákat. Zsákutca.”

„Egyértelműen gimnáziumba, mert úgy látom jó képességűek, és egyetemre kéne menniük, ami csak gimiből esélyes.”

„Mindenképpen gimnáziumba, az általános tudás megszerzése a cél. Ma, amikor nem tudható, hogy akár néhány év múlva is milyen szakmákra lesz szükség, legyen egy biztos tudás, amely majd alapja lehet egy későbbi alkalmazkodási képesség kialakulásának.”

„Gimnázium. Sokkal több lehetőség lesz nyitva előtte, bàrmit is vàlaszt később, amikor már elég érett lesz a döntésre.”

„Gimnáziumba. A szakközépiskolákba az általános ismereteket sokkal gyengébben tanítják. Ha emelnék a színvonalat, lenne értelme.”

„Gimnáziumba, mert nem értek egyet a korai szakosodással, fontosnak tartom a közismereti tárgyak hangsúlyosabb jelenlétét. Inkább a személyiségfejlesztésre, az elmélyülésre, az összefüggések felismerésére (komplex tantárgyak) helyezném a hangsúlyt.”

„Gimnáziumba, hiszen ilyen fiatalon még nem fejlődhettek kellő mértékben a képességei, nem derülhetett fény minden jó adottságára.”

„Gimnáziumba. Fontosnak tartom, hogy ne kényszerüljön túl korán specializalodni.”

„Inkább szakképzésbe iratnám, ahol érettségit is szerezhet, és ahonnan akár független területen is továbbtnulhatna.”

„Gimnáziumba, mert onnan több irányba tud tovább lépni. A kiváló szakembertől a komoly tudást igénylő hivatásokig.”

„Csakis gimnázium. A szakképzésben leszűkül a látásmódja, a jelenlegi képzés nem teszi lehetővé egy másik pálya egyetemének választását.”

„Egyértelműen gimnáziumba. Honnan tudnám egy alig 14 évesről (8. elején kell dönteni-jelentkezni), hogy mi akar lenni, mennyit tud-akar tanulni. Egy gyenge gimnáziumi érettségi is jóval többet ér, mint a tanított szakmák többsége, ami később is elsajátítható. Az idegen nyelv és IKT ismeret pedig mindenütt kell.”

„Gimnáziumba. Amiatt, mert jelenleg a gimnáziumok sokkalta inkább képesek arra, hogy az alapműveltséget átadja a tanulók számára. Jelenleg a szakközépiskolák általános tananyaga annyira lebutított, hogy erre képtelenek. Egy felmérés szerint a jelenlegi magyar szakképzésben végzettek közül sokaknak már egy időjárás jelentés, illetve egy étlap értelmezése is problémát jelent. Továbbá a mostani magyar szakképzés egyáltalán nem naprakész; hisz semmi garancia nincs arra, hogy a következő 10-20 évben mik lesznek a legnépszerűbb szakmák, sőt, lehetséges hogy többségük még egyelőre nem is létezik. Amíg ez nem változik, addig semmiképpen nem íratnám a gyermekemet a szakképzésbe.”

„A gyermek döntése lesz elsősorban, de mindenképp hangsúlyoznám neki, hogy egy gimnázium után elvégezni egy szakképzőt még mindig esélyesebb, mint fordítva, valamint az iskola alatt még mindig tud gondolkozni, hogy mit szeretne csinálni.”

„Gimnáziumba. Mert a felsőoktatásban való részvételhez elengedhetetlen.”

„Inkább gimnáziumba, ha nem lesz elképzelése előre arról, hogy milyen szakmát szeretne tanulni. Saját magamból kiindulva, én sem tudtam és férjem sem 13-14 évesen (mindketten gimnáziumban végeztünk és utána választottunk szakirányt), hogy hol szeretnék tovább tanulni, pedig sok erősebb szakközép iskolát is választhattunk volna a gimnázium helyett. Technikum és ötödév adott nekünk első szakmát, de én még akkor sem tudtam, 18 évesen, hogy mi szeretnék később igazán lenni. Ezt egy 13-14 évestől elvárni pláne nem lehet, szülői és egyéb ráhatással pedig nagyon el lehet venni az egész tanulástól a kedvét a gyerekeknek (szintén saját tapasztalat).”

„Olyan szakmát is adó középiskolába, mely érettségit és szakmát is ad. De a képzés olyan legyen,hogy lehetősége legyen a gyermeknek bármely vonalon a továbbtanulásra ha így dönt.”

„Mind az ötöt gimnáziumba írattam. Mindegyik felsőfokú végzettségű, vagy ott tanul. A 8 általános semmire sem elég a XXI.században, a szakképzés régóta röhej… Olyan mint a foci. Sok pénzért semmi. A gyereket – alapos tájékozódás után – az érdeklődésének megfelelő területre kéne irányítani, ha hajlandó ezért áldozatot is hozni. Ebben támogatni kell! De legyen lehetősége időben változtatni.”

„Gimnazium. Közismereti tárgyak nagyobb óraszáma miatt, szakosodni kesőbb is tud, 14 évesen nem tud dönteni es most nem is átjarható a rendszer. Szakmunkásnak is kéne nagyobb műveltseg es nyelvtudás, szalag mellé mar kevesen kellenek. ”

„Szerintem a XXI. század igényes szakmái mind csakis a gimnáziumban megszerezhető alapos és sokrétű általános ismeretekkel sajátíthatók el korszerű, piacképes színvonalon. Ez egyre inkább így lesz a jövőben. A gimnáziumi alapokra nagy szükség van minden későbbi szakmaváltás vagy bármilyen irányú továbblépés esetében, de a magán- és családi élet kulturált alakításához is.”

„Kizárólag szakképzésbe. A gimnáziumok teljesen értelmetlenek önmagukban, és a napi gyakorlatban nagyrészt hasznavehetetlen tudást adnak. Egy egyetemi, vagy főiskolai diploma nélkül az a tudás használhatatlan.”

„Gimnázium. A szakképzés jelen körülmények között egy olyan szakmunkásképző, ahol a szakmát nem tanítják meg. Aki ennél többet akar, az olyan közegbe menjen tanulni, ahol gondolkodó emberekkel találkozik. A minőség iránti igény, a jól végzett munka jelenleg csak a gimnáziumban érték. Én még 18 évesen sem tudtam, milyen szakmát szeretnék, és kiderült, hogy amiben sikeres vagyok, az még akkor nem is létezett, de volt időm megtalálni a saját utamat pszichológiai értelemben is felnőtté, döntésképessé válni.”

„Gimnáziumba kizárólag olyan gyereket érdemes iratni, aki előreláthatólag felsőoktatási intézményben is tovább tud majd tanulni. Egy gimnáziumi érettségi önmagában semmire nem elég. Sajnos a gimnáziumok egy részében olyan színvonalú az oktatás, hogy onnan kikerulve a gyerekek a munkaerőpiacon semmilyen munkakörben nem tudnak elhelyezkedni, vagy irodai betanitott munkások lesznek. Azoknak a gyerekeknek, akiknek a felsőoktatásba való bejutása bizonytalan olyan érettségit és szakmát is adó középiskolákat kell üzemeltetni, ami megtartja a tovabbtanulas lehetőséget, de használható szaktudast is ad, magas szintű szakmai nyelvtudassal. Akár 1 vagy 2 további tanév alatt. Egyes szakmákban vannak erre nagyon jó példák.”

„Gimnáziumba, hogy ne korlátozzam a lehetőségeit a későbbi továbbtanulásra.”

„Gyenge gimnáziumba biztos nem íratnám a gyerekemet, pl. oda, ahová 2,8-as átlaggal is be lehet jutni. Nem csak a gyerek képességeitől függ, hogy hol tanul tovább, hanem az egyéni ambícióitól is. Inkább legyen belőle egy jól kereső ács vállalkozó, mint egy önkormányzati irodában csücsülő jogász, aki tulajdonképpen asszisztensi feladatokat lát el.”

„Gimnáziumba, mert sajnos egyértelmű, hogy a szakképzésből nincs visszaút.”

„Fiatalabb lányunk gimnáziumba járt (más szóba sem jöhetett, humán területen volt erős), 4 diplomája van! Idősebb lányunk előbb szakmát szerzett, majd érettségizett és további iskolákat is végzett!Nem voltak megkeseredett diákok!”

„Gimnáziumba. Utána még mindig ráér szakosodni bármilyen irányba. Kitolódnak az életkori határok, ma ráérünk később is pályát választani. A gimnáziumban folytatható lenne az általános iskolában elkezdett koncepció (projektek), ami erősíti a szociális érzéket, fejleszti az érzelmi intelligenciát, ami fontos a későbbi boldoguláshoz. A műveltséggel rendelkező emberek kritikusabbak, egészséges önbizalommal rendelkeznek, jobban meg tudják fogalmazni az igényeiket és meg tudják védeni az érdekeiket.”

„Csak akkor íratnám szakképzésbe, ha egyértelműen eldöntötte, hogy egy bizonyos irányban szeretne továbbtanulni. Pl egyik gyermekem zenei középiskolába készül.”

„Mindenképpen szakképzésbe. Legyen biztos kenyere, s ha esze meg szorgalma van, utána úgyis azt tanulhat, amit akar.”

„A mai helyzetben mindenki tudja hogy nincs megfelelő szakképzés sajnos és ezt tapasztalatból tudom hiszen én is szakmunkás vagyok és több szakmám is van, de engem még 35 éve mester emberek és szakoktatók tanítottak, amiből mostanság kevés van. Másodgyára pedig nincs megbecsülve a kétkezi munka se anyagilag se másképp és nem szeretném hogy a gyermekeimnek is más országban kelljen megtalálni az anyagi biztonságot.”

„Gimnáziumba, mert európai műveltséggel rendelkező kultúrembert szeretnék belőle nevelni. Tizennégyéves korban szakmát választani egy elmebeteg a valóság teljes ismerete nélküli ember találhatta ki, aki az időben nem előre hanem hátra akar menni.”

„Gimnáziumba. Ha korán egy irányba tereljük az ismereteit sokkal nehezebben tud új dolgokat megtanulni, rugalmasan új helyzetekhez alkalmazkodni. Széles körű ismeretek kellenek ahhoz, hogy megtalálja azt a szakmát (szakmákat) amiben a legjobbat hozhatja ki önmagából, és ahhoz, hogy a folyton váló munkaerőpiaci helyzethez alkalmazkodni tudjon.”

„Gimnáziumba. Azért, hogy tisztességesen megtanuljanak két idegen nyelvet és érettségi után felelősséggel el tudják dönteni milyen irányban tanuljanak tovább.”

„Mindenképp figyelembe kellene venni a gyerek képességeit, érdeklődési körét, s ennek figyelembe vételével közösen dönteni a továbbtanulás irányáról.”

„Szakképzésbe ami értségit is ad! Nem akarom, hogy gimnáziumban kilúgozzák az agyát és még jobban elvegyék a kedvét a tanulástól! Másik, hogy legalább egy szakmát kapjon! Bár tudom, hogy lószart se ér a szakmunkás képzés se! Jó magam 3 szakmát tanultam ki és köszönő viszonyban nincs az iskolákban tanultaknak a szakmával! Értelmetlen baromság iskolába járatni a gyermekeinket! Én magam több hasznos dologra tudnám meg tanítani a gyermekemet, amit az élete során hasznosítani tudna! És én legalább úgy foglalkoztam volna a gyermekemmel, hogy nem veszem el a kedvét a tanulástól! Nem úgy mint a jelenlegi iskolája!!!”

„Oda íratnám a gyerekemet, ahol olyan szakmához, hivatáshoz szükséges tudnivalókat tanul, ami boldoggá teszi. Ha asztalos akar lenni, akkor szakmunkás. Ha ügyvéd akar lenni, akkor gimnázium. Nem kell mindenkinek érettségi, hiszen erre nem mindenki alkalmas és nincs is mindenkinek szüksége. Teljesen felesleges az esetlegesen gyengébb képességű gyerekeket gimnáziumba késznyeríteni. Csak feltartják azokat, akik valóban tanulni akarnak!”

„Mivel a gimnázium után is van lehetőség szakmát tanulni, így a gimnázium a legjobb a magát még menedzselni nem tudó diáknak.”

„Mivel a szakgimnáziumokat, amik régen a nagyon is közkedvelt szakközépiskolákat váltották fel, teljesen lefokozták, így nem sok esélye lesz bejutni az államilag finanszírozott felsőoktatásba a gyerekeknek.”

„Gimnáziumba, hogy megszerezze a megfelelő általános műveltséget és hogy legyen ideje eldönteni, mi az, ami igazán érdekli, milyen területen tudja elképzelni magát, ahol a munkáját valóban szívesen végezné.”

„Szakközépbe, ahogy meg is tettem. Utána 10 év külföldi munka. Utána diploma. És megvalósult!”

„Gimnáziumba, hogy szélesebb körű tudásra tegyen szert, hogy legyen ideje még megismerni a lehetőségeit. És nem utolsósorban, mert a szakképzésnek rémes híre van, ami az általános műveltséget illeti. Ugyanakkor a közismereti tárgyak kapcsán én is a reform híve vagyok – mert mások most az általános műveltséget jelentő tárgyak és azok tartalma. Megnövelném a JÓ informatikai órák számát, mert ez a szakmában és a továbbtanulásban is egyaránt fontos. Kevesebbet magoltatnék a gyerekkel — több készségfejlesztő és alkalmazkodást (szövegértést, ismeret alkalmazását) elősegítő órákat vezetnék be.”

„Gimnáziumba, mert az általános műveltség, az alapkészségek, értékrend, stb. fejlesztésének ez az iskola-forma kellene legyen a színtere.”

„Gimnáziumba. A személyiségfejlődés tempója és egyéni formái egyáltalán nem indokolja a gyors specializációt annál inkább a rugalmas, a mobilitást is lehetővé tevő sokirányú készségfejlesztést. ”

„Gimnáziumba, mert a szellemi képességekre és általában a tanulás képességére lesz szüksége az életben sokkal inkább, mint a ma (most) érvényes (és gyorsan avuló) ún. „szakmai” tudásra.”

„A legtöbb gyerek 13-14 évesen nem tudja eldönteni, mi legyen, s nem is motivált rá. A lányom gimnázium végére komolyodott meg, s valóban az érettségi táján lett érett.”

„Tapasztalat: a lányom egy közepes gimnáziumba került be, 4-es tanuló volt. Az iskolának semmi jellege nincs, átlagos, általános mindenből, ami az oktatás színvonalát illeti. Szó szerint semmiben nem különbözik az általános iskolától, csak más a tananyag. 18 évesen semmi nem lesz belőle. Elfecsérel 4 évet, és még a kedvét is elveszíti. Ezért a fiam most egy jó szakgimnáziumba fog menni.”

„Ha valaki úgy érzi, hogy az okos emberekre, a kiművelt fiatalokra nincsen szükség, csak szavazógépekre, az nagyon téved. Ha felveszik, járjon gimnáziumba. Ha gyengén teljesít a gyermek, majd menjen szakmát tanulni gimnázium után. Én is ezt tettem.”

„Gimnáziumba. Utánna eldöntheti hogy mit szeretne csinálni. Akár kiváló szakmunkás is lehet, de már éretteben tudna dönteni erről.”

„Az a képességeitől és az érdeklődési körétől függ. Az én gyerekem 5 éves szakközépiskolát végzett. Jelenleg egyetemre jár. Csak olyan szakképzést támogatok ahol a gyerek érettségi bizonyítványt is szerezhet. E nélkül ma már nem lehet igazán sikeres a munkaerő piacon. Miért ne lehetne összevonni a szakképzést az érettségivel?”

„Hetedik osztályos gyermekem mindenképpen gimnáziumba szeretne menni, mivel még nincs elképzelese a jövőjét illetően. Erős négyes tanuló, de ha szigorítanak a felvételiken esélye sem lesz gimnáziumba bejutni. Milyen szakmát tanuljon, ha nem érez semmi iránt érdeklődést?!”

„A régi elnevezés szerinti szakközépiskolába, ahol szakmát is szerez, de érettségit is szerez.”

„Nem akarok rosszat a gyerekemnek, ennek fényében ha ő gimibe akar menni, tiszteletben tartom a döntését. Szakmája érettségi után is lehet.”

„Ma a szakgimnáziumok többsége sem képes alkalmazható szaktudást adni a tanulóknak, mivel vagy a személyi vagy a tárgyi feltételek nem megfelelőek. Talán ezeken kellene elsősorban változtatni és az általános tudás mellett a szakmai képzésnek is komolyabb szerepet kell kapnia. Szükség lenne ehhez megfelelően felszerelt a kor szakmai színvonalát képviselő gyakorlati helyek kialakítására. És természetesen olyan oktatókra, akik elismert szakemberek.”

„Szakképzésbe irattam mert a gimnáziumot főiskolát egyetem előszobájának tekintem.A szorgalmuk alapján nem láttam értelmét más iskolának.”

„Természetesen előbb gimnáziumba íratnám, szerezzen általános műveltséget, szakmát gimnáziumi érettségi után is tanulhat! Tessék körülnézni ma bárhol az életben, az utcán, a közösségi közlekedési járműveken, és mindenütt, hogy mi a különbség egy érettségizett, és egy 8 általános iskolát végzett fiatal között! A látvány, a tapasztalás pontosan mérhető!”

„Gimnáziumba, mert én magam nem oda jártam, s később hiányoltam, mikor az egyetemen pótolnom kellett.”

„A diplomás portás képzésnek semmi értelme, a magyar felsőfokú végzettségek minimum 90%-a NEM RENDELKEZIK VALÓS PIACI ÉRTÉKKEL! És ebbe az arányba döntően a gimnáziumot végzettek tartoznak! A gimnáziumi felsőbbrendűséget 3 embertípus hangoztatja: 1. gimnazista, 2. gimnáziumi tanár, 3. ezek közvetlen hozzátartozói. A többiek látják a valóságot is. Gimnáziumba max. ügyvéd vagy történész professzornak készülő embereknek kellene járni, bár azok is jobban járnak, ha egy történelem faktos szakközépbe járnának, ahol látnak valamit a valóságból is. Még egy orvos is jobban jár, ha egy politechnikumba megy az egyetem előtt. Heti 10 irodalom órával nem lesz jobb orvos, legfeljebb felfuvalkodottabb!”

„Gimnáziumba. Fiú létére még nincs határozott elképzelése, hogy mi szeretne lenni. Érdekli az informatika, de felnőttként sem tudom, hogy milyen szakmát tanulhatna.”

„Inkább gimnázium. Három gyerekem közül egyik sem tudta hogy igazán mit szeretne tanulni. A legnagyobb kacérkodott, hogy olyan iskolába megy ahol tánc és dráma a fő profil, mi kértük, hogy inkább gimit válassza és ha akkor is színész akar lenni választhatja a felsőfokot. Azóta az ELTE pszichológia szakán végzett, a gimnáziumban 3 középfokú és egy felsőfokú nyelvvizsgát szerzett, sok tanulmányi versenyeken vett részt,és utolsó évben döntött a pszichológiánál. A középső gyerekem régi néven zeneművészeti szakközépiskolába járt, annak ellenére, hogy általános iskolában országos fizikaversenyeket nyert, minden versenyen a zsűri azért volt odáig, hogy lesz fizikus lány…most zongoraművésznek tanul. A harmadik gyerekem általános iskolában lusta, de nagyon gyors felfogású volt, szakácsnak akart tanulni. Abba a gimnáziumba küldtük,ahol a nővére tanult, ott délutáni szakkör keretében kiélhette a szakács tudomány iránti vágyát, de rájött, hogy egész életében ezt nem szeretné csinálni. Most mérnök informatikusnak tanul. A gimis matematika és nyelv tanulás magas színvonala miatt nincs gondja az egyetemen.”

„Gimnázium-érettségi után is lehet szakmát tanulni. Az alapos általános ismereti tudás segíti az esetleges késöbbi pályamódosítást, a dolgokra való rálátást, a nagyobb mozgásteret.(Egy diplomás még mindig mehet takarítani ha muszáj, de egy takarító soha nem fog tudni pl. tanítani.)”

„Mindenképp gimnáziumba. Ezzel nem veszem el az esélyét annak, hogy később mégis szakmát tanuljon. A jelenlegi rendszerben ez fordítva nem igaz.”

„Gimnáziumba, egyértelmű. 14 évesen még nem tudja eldönteni és mint szülő én sem hogy továbbtanuljon vagy sem, illetve ha szakmát tanul akkor mit is. Ráadásul ma már a szakképzéshez is szükség van kiváló nyelvtudásra és informatikai ismeretre, továbbá logikus gondolkodásra. A múlt nem fog visszajönni, bármennyire vágynak politikusaink vissza. Az ipar fejlődik és fejlődő, változásra képes munkaerőt keresnek. A maszek, vállalkozó pedig amennyiben alkalmatlan arra hogy saját termékét menedzselje, marketingje legyen a munkájának.. soha nem fog megélni.. Vége annak az időszaknak hogy kirakjuk a táblát és özönlik az ügyfél. Ébresztő!!!”

„Gimnáziumba. Talán még akkor is, ha később kétkezi foglalkozást választana. 1.: Ismerem a szakképzés állapotát, általános közegét. 2.: A világban való eligazodás feltétele a nyitottság, a széles látókör. Ezt az éppen lebutítás alatt álló szakképzés nem tudja megadni.”

„Az általános műveltség minden gyermeknek fontos! A gyengébb képességű diákokat sem kéne kizárni a rendes oktatásból. Bár úgy tűnik a mostani oktatáspolitika úgy gondolja minél butább a nép annál irányíthatóbb. De ez sokáig nem fog működni remélem.”

„A 21. század technológiájának , elvárásainek megfelelő tárgyakat tanuljanak ( informatikát , nyelveket , pénzügyi ismereteket ) és ne a 60 éve tanított semmire nem jó adathalmazt . Ha tudom használni a technika vívmányait , nem okoz gondot utána nézni , mikor volt a Mohácsi vész . Találja meg mindegyikük , mi az a tárgy vagy téma amivel szívesen foglalkozna . Nincs annál rosszabb mintha valaki egy fiatalkorban kényszerből hozott rossz döntés miatt utálja azt a munkát amit csinál.”

„szerintem nem középiskolában, gimnáziumban kell elkezdeni az ösztönzést, hanem az általános iskolában kell letenni az alapokat….. és jó mesterek kellenének, akik megszerettetik a szakmát….. a tudás hatalom…a 21 században csak a technika robbanásszerű fejlődésével lépést tartani tudó fiatalok tudnak boldogulni….ebben a média szerepe óriási!!! ameddig a SIKERT zömmel a modellek, kockás hasú szépségek és arany torkok sztárolása jelenti…. most ez folyik még a csapból is….”

„Olvasás. Zenei, művészeti lehetőségek hobbi szinten. Olvasás. Szekularizáció. Olvasás. Iparkamara megszüntetése. Olvasás. Cserediák programok. Olvasás. Ha felnőnek és véletlenül itt vannak még, akkor két dolgot tegyenek meg: becsüljék és fizessékl meg a tanárokat valamint kergessék el az iparkamarát.”

„Szeressék meg az egész életen át tartó tanulást. Tanuljanak meg önállóan tanulni. Alakuljon ki az önfejlesztés iránti igényük. Fejlődjön a kreatívitásuk, önálló gondolkodásra való képességük.”

„Fontos, hogy minél többen szerezzenek érettségit, még akkor is, ha egyes hiányszakmákban jelenleg e nélkül is jól el lehet helyezkedni. Itt a jelenleg a lényeg. … 4-10 év múlva egyre több szakmát ffelválhanak a robotok, számítógépes rendszerek. Tehát mindenkinek az élethosszig tanulás/váltás lehetőséget megadva látom a helyes irányt.”

„Gondolkodni tanítani őket.”

„Tanulásra, hogy minél sokoldalúbb és innovatívabb legyen.”

„Megszerezni az önálló tanulás képességét, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni az új kihívásokhoz . Ugyanezért fontos az önbizalom és a kreativitás.”

„Alapvetően a tanulásra, a használható tudás megszerzésére. Önismeretet kellene tanulni, motiválttá, kreatívvá válni.”

„Szabad, kreatív gondolkodásra, a háttérben megfelelő ismeretekkel.”

„Általános, az összefügéseket felismerő tudásra, idegen nyelvek (kultúrák) ismeretére, tudatos személyiségépítésre, a kommunikációs készségek fejlesztésére, az életen át tartó tanulás fontosságának felismerésére.”

„Ne veszítsék el az érdeklődésüket.”

„A gyakorlatban is alkalmazható tudásra, logikus gondolkodásra, pénzügyi ismeretekre, szövegértésre! Csökkenteni a lexikális tudás mennyiségét!”

„Önművelődés igényének kialakítása. – Minél többféle szakmában való jártasság lehetőségének a megteremtése.”

„Válasszanak olyan pályát, ahol örömmel dolgoznak. Minden gyermek tehetséges valamiben, meg kell keresni. Amiben tehetséges, akkor abban sikeres tud lenni. Kényszerítéssel nem lehet elérni semmit. A gimnáziumok bezárásával, szakképzőkbe kényszerítéssel csak munkanélküli-, pályaelhagyó fiatalokat nevelünk. A szakképzők vonzóvá tételét ösztöndíjjal, járulékkedvezménnyel (5 év) képtelem el.”

„Egyrészt a nyelvtanulásra; hogy legalább egy nyelvet (lehetőleg az angolt vagy németet) a lehető legmagasabb szinten beszéljék, hisz a jó nyelvtudás manapság az elhelyezkedés egyik alappillérévé vált. Másrészt a felsőfokú tanulmányok folytatására, mert örök igazság az, hogy diplomával jóval nagyobb eséllyel vesznek fel bárhová.”

„Fontosak az általános tantárgyak is minden iskolában, ami nem szakmai, hanem az általános tudást növeli. Elszomorítóan sok a buta ember a fiatalabb korosztályban és sajnos hiába tagadnák, a sima szakmunkás és képzetlen réteg az, akik alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. Ezért fontos lenne, hogy a tudásvágyat növeljük, ne robotnak érezzék a tanulást, hanem érdekelje őket az, amit tanulnak, de ez még mindig tanár és iskola függő, a jelenlegi oktatási rendszer mellett, ami a minél több tananyag leadását ösztönzi és nem a minőségi tanítást, elképzelhetetlen. A 21. században (és már régebben el kellett volna kezdeni), alapvető életvezetési órákat kellene tartani (hit és erkölcstan helyett/mellett), hogy mikor kikerül a szerencsétlen 18 éves az életbe, akár egy szakmával a kezében, meg tudjon írni egy önéletrajzot, egy motivációs levelet, el merjen menni egy állásinterjúra, sőt, meg tudjon nyitni egy bankszámlát, tisztában legyen a való élet menetével.”

„Az egyéni élet MINŐSÉGE bizonyítottan egyenesen arányos a műveltség, a tudás, a sokoldalú képzettség mennyiségével. (Beleértve még az egészségi állapotot és a várható élettartamot is.)”

„Keressék az új utakat, ismerjenek meg kreativitás fokozó módszereket. Gondolkodjanak globálisan, cselekedjenek lokálisan. Cselekedjenek! Törekedjenek a minőségre, a minőségi munkavégzésre. Találják meg azt, amiben jól érzik magukat, amiben jól tudnak teljesíteni. Tegyenek szert pénzügyi, jogi ismeretekre. Teremtsenek családot, és dolgozzanak a megtartásán. Sose felejtsék el, honnan jöttek.”

„Együttműködőkészség, szolidaritás fejlesztése, kíváncsiság, az újra való nyitottság fenntartása, önbizalom erősítése, ugyanakkor a tolerancia gyakorlása.”

„A tanulási képességeket kell fejleszteni, hogy rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a változó világhoz. Ehhez arra lenne szükség, hogy az iskola kialakítsa az értő olvasás, az elemi számolás készségét, egy, de inkább két idegen nyelv legalább társalgási szintű ismeretét, alapvető felhasználói informatikai ismereteket nyújtson, és fejlessze a szociális készségeket. Emellett fontosnak tartom, hogy a humán műveltség mellett természettudományos általános műveltséget is nyújtson.”

„Legyenek digitális írástudók, tudjanak meg maguktól tanulni a Google, a Wikipédia és a Youtube segítségével. Sőt, esetleg a Coursera, Khan Academy, Udemy és ilyen online lehetőségekkel tudjanak élni. Tudjanak angolul folyékonyan. Tudjanak kapcsolatokat építeni, információk megbízhatósága felől meggyőződni.”

„Fel kell készülniük az élethosszig tartó tanulásra. Ezt lebutított szakgimnáziummal, szakiskolával nem fogják tudni teljesíteni. Azt is meg kell értetni a gyerekkel, hogy később lehet, hogy kétkezi munkával sokkal sikeresebb és boldogabb életet élhet, mintha menedzser lenne valahol. Az, hogy valakinek kevesebb iskolai éve van, vagy több még nem jelenti automatikusan, hogy sikeresebb, vagy sikertelenebb/esélytelenebb lesz a későbbiekben. Diplomával is lehet valaki, akár felkapott női szabó, vagy cukrász is, ha abban tud kiteljesedni.”

„A másik ember iránti érdeklődésre és tiszteletre, a sztereotípiák és az előítéletek leküzdésére,kompromisszumkészségre, rugalmasságra, alkalmazkodóképességre,konstruktív kommunikációra,az információs társadalom technológiáinak alkalmazására.”

„A tanulás vágyára ezt elsősorban már az általános iskolában kellene elkezdeni megfelelő szakemberekkel!Fontos az alázat és a szakma szeretete.”

„Törekedjenek széles körű ismeretekre,érdekelje őket a jövő, milyen irányba halad, fejlődik világunk, ez milyen igényeket támaszt a ma embere iránt, azután döntsenek, mely területen szeretnének mélyebb tudásra szert tenni. Próbálják érdeklődésüket, igényeiket, lehetőségeiket, képességeiket, a társadalom igényeit objektíven összevetni, a legjobb megoldást kiválasztani. Tájékozódjanak, vegyék igénybe szüleik, tanáraik segítségét, de a döntést alapos megfontolás után ők hozzák meg.”

„Arra, hogy probáljanak meg a probléma möge látni, rendszerben gondolkodni, mindig mindig kérdezni es mindig megvizsgálni a világot maguk körül. Nem azt a tudást kell bemagolni, ami ma már barmilyen eszközon két kattintással a rendelkezésünkre áll, hanem a gondolkodás képességet kellene elsajátítani.”

„Megtalálni, miben tehetségesek, milyen tevékenység tenné őket boldog, elégedett emberré. Ehhez az kellene, hogy több idő maradjon általános iskolában a kreativitást, önmegvalósítást, képesség- és készségfejlődést jelentő feladatokra a sok magolás helyett. Nem hiszem, hogy az érettségi vagy a diploma megléte lenne a bölcsek köve, hanem az érdeklődő, nyitott gondolkodású, kommunikálni tudó ember. A jelenlegi rendszer ezt nem támogatja.”

„Arra kellene őket ösztönözni, hogy minél többféle tapasztalatot – ezáltal ismeretet, tudást – szerezzenek. egyrészt minden tudás hasznos, másrészt amíg nem ismerik a lehetőségek sokaságát, meg sem tud fogalmazódni bennük, hogy mivel szeretnének – és mivel nem szeretnének foglalkozni, mire alkalmasak, mire nem stb.”

„Amire mindenképpen szükségük lesz: – Az önálló tanuláshoz, az önfejlesztéshez szükséges ismeretek és képességek. – Stabil idegennyelv-tudás. – Biztos digitális írástudás és információs alapműveltség. – Fejlett logikai készség. – Kritikus gondolkodás. – Széles látókör a különböző kultúrák, társadalmak terén, rugalmasság, empátia. – Erőszakmentes kommunikáció, együttműködés, csapatmunka.”

„Fontos lenne, hogy átadja az oktatás az újra való nyitottság szellemét, maradjanak érdeklődők és kritikusak. Sajnos a jelenlegi oktatási rendszer pont ezt öli ki az iskolák többségében. Tisztelet a kivételnek!”

„Ne egy kamarai barom es ov dontse el mit es hol tanuljanak a gyerekek. A gyerek tanuljon termeszettudomanyt informatikat olvasson sokat tudjon vitatkozni onalloan gondolkodni netezzen sokat sportoljon zeneljen kevesebb ora kell a suliba sok beszelgetes.”

„Készségeik fejlesztésére, használatára, a tudás önálló megszerzésének képességére, kreativitásuk kibontakoztatására, kritikai gondolkodásra, önálló, felelősségteljes döntések meghozatalának képességére.”

„Hogy kíváncsiak legyenek a világra és a társaikra. Érzékenyen és kreatívan kezeljenek helyzeteket. Legyen saját véleményük, gondolataik a körülöttük zajló eseményekről és képesek legyenek megfogalmazni és kimondani azokat.”

„Keressék és találják meg a bennük rejlő értékeket, majd ezek alapján fejlesszék magukat.”

„Önállóságra, kezdeményezőkészségre, kíváncsiságra, állandó tanulásra.”

„Olyan szakmát válasszanak, amit szeretnek csinálni, amihez van tehetséágük. Ez boldoggá tesz mindenkit. Munka közvben FLOW-ban tud lenni és ez rendkívüli módon növeli a hatékonyságot! Ez érvényes az íróasztal mellett végzett, és a fizikai munkára is!”

„Meg kellene tanulniuk csoportban dolgozni. Még szélesebb körben kellene a kompetenciáikat fejleszteni. Tolerancia, a közösségért is tenni akarás erősítése, a múltban való elrévedés helyett.”

„Annyi tudást, információt gyűjtsenek be, amennyire csak lehetőségük van. Legyenek nyitottak, tájékozottak, reálisan értékeljék képességeiket, legyenek érdeklődők, támaszkodjanak a szülők, tanárok tapasztalataira, tanácsaira, de a döntést ők hozzák meg.”

„A gyerekek önismeretét kell nagyon fejleszteni, hiszen sok gyerek az általános iskolában a tanároktól kapott minősítések alapján bizonytalanodnak el. A tudás utáni vágyat kell bennük felébreszteni,s ne kényszer legyen a tanulás.”

„A felfedezésre, gondolkodásra, bármi ‘létrehozására’. De akármivel is foglalkoznak, tanuljanak meg angolul, és tanulják meg nagyon jól használni az internetet, számítógépeket, tanuljanak meg gyorsan gépelni, ez talán hülyeségnek tűnik, de annyira fontos lenne.”

„Az értő olvasásra, nyitottságra a kihívásokkal szemben. Széleskörű érdeklődésre, a problémamegoldó képesség fejlesztésére.”

„Egyértelműen a nyítottságra és az alkalmazkodó képességre, tiszteletre és a másik ember elfogadására. Nagyon fontosnak érzem, hogy tudjunk nekik egy olyan jövőképet biztosítani ahol nem értelmetlennek tartják a tanulást, ahol nem kőbe vésett egyetlen lehetőségnek élik meg ha 14 évesen elindulnak valamerre. Ha megtanítjuk őket tanulni, ha tudják használni a képességeiket, ha hajlandóak fejleszteni magukat és mindig tudják milyen információt – milyen komunikációs csatornán érnek el (készségekre tanítás) akkor a 21 század felnőttjei szabadabbak és boldogabbak- ebből fakadóan sokkal sikeresebbek is lehetnek – sokkal több időt és lehetőséget kapnának az emberi kapcsolatokra,a munka örömére, a száraz és felesleges tudásanyag kínok közti elsajátítása helyett alkothatnának.”

„A Klik és az Iparkamarák azonnal szüntessék be a tevékenységüket, azaz ne a pártállam megszilárdlításával foglalkozzanak! Bízzák a minden szintű képzést inkább szakemberekre! A piaci viszonyok és a józan ész majd megoldja azt a helyzetet, ahová az arrogáns dilettantizmusuk vezetett. Ja, szerintem az iparkamara is bűnszervezet, vagy annak egy része!”

„Egy nem pedagógus Parragh ne beszéljen bele olyan dolgokba amihez egyáltalán nem ért. Az Iparkamara ne diktáljon.”

„Az Iparkamara egy partravetett bálna, amely néha megmozdul és örül, ha vizhez jut….de egyébként nincs semmire eredményes hatása….”

„Felháborítónak tartom, hogy az Iparkamara nem a minél magasabb képzettséget tartja elérendő célnak, hanem azt, hogy a képzés kárára az ember minél hamarabb munkába álljon – ezzel elvágva a társadalmi mobilitás lehetőségét, rögzítve az örökölt szegénység helyzetét. Munkaalapú társadalom, az apjuk fülét, annyit jelent, szalagmunkás-társadalom.”

„Majd ha Parragh a saját gyerekét szakképzésbe viszi és nem külföldi iskolába, akkor hinni fogok neki.”

„Ismeret terjesztéssel. A kormány és a kamarai elnök leváltásával.”

„Ne az Iparkamara sikertelen vezetője mondja a fidesz politikájának megfelelő állításait, olyanról, amihez nem ért.”

„Leginkább úgy hogy kizárja az oktatás jövője döntésből az olyan lajikus megmondó embereket mint Parragh úr is. Nem tudom mióta oktatási szakértő egy egy fürdőszobai alkatrész árusból lett gazdasági ‘szakember’. Az iparkamara talán foglalkozhatna a hozzátartozó ágazatok működésével, működtetéséve. Hiszen úgy látom ott is elég tenni való akad, látva országunk gazdasági szárnyallását.Úgy tudom az oktatás még nem tartozik a kamara alá. Talán az érdemi munkát rá kéne bízni az oktatásban hosszú időt eltöltött és elismert szakértők döntéseire.”

„A Parragh féle javaslatok teljes elutasításával, a korábbi közoktatási rendszer relatív nyitottságának helyreállításával, 18 éves életkorig tartó tankötelezettség visszaállításával.”