Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Gyógypedagógusként egy szakszolgálatnál dolgozom, kollektíva szuper minden szempontból, de eszközünk alig annak a nagyrészt elavult, törött, otthonról hordjuk be a játékokat, szakmai anyagokat, a torna szoba elkeserítő állapotban, pár évente őszre télre nincs fűtés, mert elromlik sok idő mire megjavítják, egész évben nyitva vagyunk, szünet alatt is összeegyeztethető vesszük ki a szabinkat. Nyáron alig volt 40 fok, továbbképzés csak önköltségeden és nagyon hosszú gyerek lista. A fizetésről nem is beszélve, amiből még sok esetben bentre is vásárolunk, a boltban meg ott hagyom a negyedét. 1 diploma(kétszakos) elszámolt 11 év-amúgy több csak nem számították be és egy szakvizsgára - ezzel itt tartok. ?

Csak szimplán ellehetetlenedik az oktatás; kedvünket szegi a sok vitás szituáció a szülőkkel, a diákokkal; túlterheltek a kollégák; nincs aki helyettesítsen, mert a fél tantestület csak óraadó, akikkel nem lehet helyettesíttetni. S még sorolhatnám...

A megalázóan alacsony pedagógus bérek képtelenek a pályán tartani a pedagógusokat. Felháborító, hogy egy kormányzat csak ennyire becsüli azokat, akik - többek között - a jövő munkaerőit képezik.
A pedagógushiány miatt az oktatás színvonala nem vagy csak iszonyú tanári áldozatok árán tartható fenn - miközben a tananyag és a követelmények nem változnak. Rengeteg fölösleges dolgot kell megtanítani. A magyar oktatási rendszer egy őskövület, képtelen alkalmazkodni a megváltozott világ követelményeihez (és ez nem a pedagógusok hibája).
A tanárok túlterheltek, a diákok túlterheltek. A szülőkre is nagy terhet ró az, ha a rendszer hibái ellenére használható tudást szeretnének a gyereküknek biztosítani (ld otthoni tanulás, különórák, korrepetálás, stb. - már, ha van rá erőforrás)
Végtelenül szomorú azt megélni, hogy a gyerekeink jövője vész el ebben a rendszerben.

Üdvözlöm! Mint háromgyermekes anya, mély fájdalommal veszem tudomásul, hogy az oktatás ível lefelé, hanyatlik. Akik meg szeretnének élni anyagilag, és túl szeretnék élni a KLIKK által sújtott nyomást, magánintézményekben helyezkednek el, amit az átlag ember nem tud megfizetni. Az a kevés pedagógus aki marad és küzd ebben az ellehetetlenített helyzetben, pedig fáradtak. Sok szülő nem partner, ha probléma van. Rohannak az igazgatóhoz akik pedig félve a bürokrácia és a fentről jövő nyomástól inkább a szülőnek ad minden esetben is igazat, csak hogy az iskolának a jó híre menjen tovább. "Hisz ha ez kiderül, hogy ilyet vagy olyat mondtál, kedves kolléga "
Nincs joguk felvilágosítani a szülőt, hogy tanár hiány van, hogy gyermekkel probléma van...stb
Ki az a tanár aki itt nem égnek ki. Miért csodálkozunk, hogy azon pár pedagógus aki még a pályán van ide-oda mennek az iskolákba, egy jobb helyzet reményében? És a tisztelet teljes hiányába meg anyagilag sem lehet egyszerű nekik. Miért kell egy pedagógusnak 100 és száz különórát, másodállát vállalnia ahhoz hogy eltartsa magát, netán a családját. Ezek után még csodálkozzunk, hogy egy fáradt pedagógus várja a gyermekeinket? Nincs önálló módszere, nincs általa választott tankönyv, elv...stb csak a KLIKK amit diktál! A falusi iskolákat még inkább sújtja, pedig ékszerdobozként kellene vigyázni rájuk!
A legnagyobb gond, hogy ez már óvodában probléma, mikor tudjuk- tudják, hogy a lehető legnagyobb terhelhetőség és fejlesztés ebben az életszakaszban van...de mi lesz velük ha már senki nem lesz aki felkészítse, tanítsa, utat mutasson!!!
Egy reményvesztett szülő, aki sajnálja a gyermekeit!!!

Alacsony fizetés, kedvezőtlen munkahelyi feltételek. Sok a problémás diák és család, akikkel nagyon nehéz együttműködni. És ehhez jön még a megbecsülés, elismerés, támogatás hiánya! Elkeserítő a helyzet!

A gyermekem középiskolás. Nincs szaktanár, a pedagógus állások üresek, lasszóval se találnak az üres állásra embert! Kevés a bér, nincs béremelés, nincs cafaéria,a pedagógusok megterheltek stb. sorolhatnám. A kollégiumban az ellátás, a környezet a berendezés borzalmas, öten 20 négyzetméteren, nincs tanuló szoba, nem lehet félrevonulni.
Pfuj, elég volt a tarthatatlan állapotokból!!!!

A középiskolában, ahol dolgozom, 40 fős osztályokat is tanítok. A gazdasági tantárgyakból nincsen tankönyv, a tanítási óra jelentős része azzal megy el, hogy leírják a gyerekek a tanulnivalót. Nyomtatás, fénymásolás erősen korlátozott az iskolában, papír-írószert és IT eszközöket nem kapunk. Szeretném a gyerekek figyelmét, érdeklődését felkelteni, de ehhez tényleg otthonról kell bevinnem az eszközöket? Mindannyian többet érdekünk: a gyerekek, a szülők és a pedagógusok is!

Óvodapedagógusként több mint 30 év munka után,nehéz teljesíteni az egyre ,növekvő feladatokat, a csoportlétszám magas, sok gyerek közülük külön nevelési igényű, hiperaktív BTM-es és neveletlen, agresszív. Nagyon nehéz a napi munka szinte a túlélésért játszunk, rengeteg adminisztráció, és feladat között elveszik a gyermek, akinek igencsak szüksége lenne a szeretetre, türelemre, meghallgatásra. A szülők többsége is túlterhelt kevés idő jut a gyerekekre, érzelmileg nagyon elhanyagoltak, amit mi nem igazán tudunk ilyen feltételek mellett megadni. Fáradtak vagyunk fizikailag, lelkileg.

Tulterheltek a gyerekek es tanarok egyarant, kieges jellemzi, amit a google is tud kar megtanulni. Osszfuggeseket, csapatmunkat eletre valo neveles

Nincs tanár az iskolában. Kisfiam első osztályos és nincs napközis tanítójuk. Minden délután más felügyelő van velük, össze van vonva az 1 és 3 osztály, mert nincs külön, állandó tanító néni. Így a napközi konkrétan csak gyermekfelügyelet, nem tudják rendesen megcsinálni a házi feladatot és tényleg foglalkozni velük, alig tudják egyáltalán leültetni a gyerekeket egy teremben. Itthon este munka után kezdhetem vele elölről az egészet. Az óvodában nincs elég óvónő, egy-két csoport van az összesen 24-ből a településen, ahol megvan a 2 óvónő és egy dadus a csoportban. 32-en vannak egy csoportban, ami borzasztóan sok mind a minőségi foglalkozások megtartásához, mind a délutáni alvás megoldásánál például, egyszerűen ennyi ágyat le sem tudnak tenni egy csoportban.

Óvodapedagógusként egyedül vagyok egy egy csoportos óvodában.A kolléganőm is ezt csinálta hónapokig,amíg nem jöttem ide dolgozni. Három hónap közös munka után az évekig tartó túlterheltség miatt lebetegedett. Tíz hónapja nem tudja felvenni a munkát.
Kineveztek vezető helyettesnek....
Ehhez semmilyen végzettségem nincs. Kolléganőm segít telefonon amit tud,de állandóan kimerültnek érzem magam.
Fogy az erőm és a türelmem. Sosem érek a feladatok végére.

Az adminisztrációban össze vissza hazudunk, mert ezt várja el a vezetőség, kolléga hiány van, semmilyen tulorapenz nem létezik a szakmában pedig napi rendszeresseggel többet dolgozok mint ami a papíron vezetve van. Csak elvaras van, visszafelé semmi nem működik. Semmilyen megbecsulesunk nincs se a szülő se a vezetők felől sőt folyamatos érzelmi zsarolás alatt állunk. A vezető katasztrófa ahogy velünk bánik, mint egy kutyával. A szülők semmibe nem néznek. Hiányzik két kollégánk de ennyi pénzért senki nem jön ide. Én is azon vagyok hogy minél előbb elhagyjam ezt a pályát pedig imádom a gyerekeket és hogy velük foglalkozzatok. Szörnyű helyzetek vannak, az egész munkánk abból áll hogy hogy rejtsuk el a nagyrakas szart ami a szőnyeg alá van seperve és kevesebbet keresek mint az összes többi ismerősöm.... Diakmunkaval heti 20 órában többet kerestem ennél diplomával.

Gyermekem most 8. osztályos általános iskolában. Gyakorlatilag 4. éve probléma a matematika tanár biztosítása számukra. Az utolsó matematika szakos tanáruk előző iskolaév végén távozott. Jelenleg egy kémia szakos tanár tanítja nekik a matematikát. Időközben jött szaktanár az elment helyett, de nem tanítja a kémiatanár helyett a felvételi előtt álló osztályokat.

Néhány évvel a nyugdíj előtt, 36 év tanítói munka után csak remélni merem, hogy lesz változás...Alacsony társadalmi megbecsülés, szégyenteljes bér, hozzáértés nélkül felülről vezérelt követelmények. Használhatatlan tankönyvek. A gyerekek (főként a felsősök és a középiskolások) kizsigerelése, tehát agyonterhelt szülők. KINEK JÓ EZ???

A tanárok túlterheltek, némelyik abszolút alkalmatlan pedagógusnak mert utálja a gyerekeket. A normálisabb kiég mert a többi helyett is foglalkozik a gyerekekkel. A nem neurotipikus gyermekek pedig teljesen segítség nélkül vannak a rendszerben, főként problémaként akiket mindenki csak lerázni próbál, valós segítséget az állami rendszerben iszonyatosan nehezen kapni. A tananyag sok, nem minden gyerek tudja tartani a lépést, így a többit is visszafogják vagy bukdácsolnak.

Online órai fejlesztő foglalkozásokat kellene tartani minden nap a tanulási nehézséggel küzdő diákok számára. A heti egyszeri fejlesztés nagyon kevés.

Az abszolút elavult rendszer semmilyen szinten nem követi a rohamosan változó világot,amelybe a mi gyermekeink beleszülettek es nem pedig átléptek egy régi rendszerből. Katasztrófális következményei lesznek,hogy a gyermekeinket nem tanítják környezetismeretre, pénzügyi, számitástechnikai, nyelv ismeretre, hétköznapi teendők , érzelmi fejlődéssel kapcsolatos ismeretekre. Mindezeke túl a pedagógusok oktatásának színvonala is zuhanórepülésben!

Nos a gyermekvédelem itt Somogy megyében nem a leghatékonyabb. Mondhatnánk úgy is hogy a papír mindent elbír de mögötte nincsenek tettek.
Oktatás - miért nem tanítjuk meg a gyerekeket TANULNI? Miért ez a sok lexikális fölösleges tananyag ? Az új NAT- teljesen rossz, egy sport tagozatos osztályban heti két ének óra, de a környezet ismeretre ami egy nagyon fontos ismereteket magába foglaló tantárgy csak csupán heti egy óra jut. Az ének tele olyan tananyaggal ami fölösleges - mondom ezt pedagógusként és szülőként egyaránt.

A tanárok túl terheltek feszültek ezért feszült az oktatás, semmire nincs idő, nem lehet a problémákat megbeszélni, nincs idő magyarázni. A gyerekek gyorsan elfelejtik milyen izgalmas a tanulás mert túlterheltek, nem szabad újítani, vagy gondolkodni így kilognak a sorból és végül elvesznek. Nincs semmi gyakorlatilag az oktatásban, pont az marad ki amit az életben tudnának használni. Nincs idő lazítani, kreatívak lenni, kicsit élvezni a tanulást! Az egész rendszer rossz, alapjaiban kell megváltoztatni!

Hiányos, sokszor hibás, rossz a nemzeti tankönyv! Tanárainknak ezek alapján kell tanítani. Rettenetesen gyors tempóban haladnak, amíg a jobb képessegűek valahogy megbírkoznak a feladatokkal, a figyelem zavaros gyerekeknek még jobban lemaradnak. Sok feladat hárul ezáltal a szülőkre is. Sokszor délután is a tanulásról szól a megérdemelt pihenés és játék helyett, amire egy 6-7-8-9 éves gyereknek még szüksége van. A covid miatti online oktatás miatt évet kellett volna ismételni és elmélyíteni a tudást. Sok gyereknek nincs meg a biztos alap tudás, amire építkezhet.
A pedagógus hiány mindenhol jelen van, így egy-egy gyerekre kevesebb figyelem jut, ami szintén nehezíti a felzárkózás lehetőségét.

A szakember kevés, a pedagógus kevés, és mivel fiatalok nemigen jönnek erősen kiöregszik 1-2 éven belül a szakma!
Az integráció ebben a formában nem tud megvalósulni, mivel az alapvető feltételek nincsenek biztosítva. Sérülnek a normál gyerekek, az integrált gyerekek, és a pedagógusok is!
A bérek borzalmasak! Egy kezdő pedagógusnak legalább 250 ezer netto bér lenne reális. Ehhez honorálni kelle a további diplomákat, szakvizsgákat és egyéb tanfolyamokat is arányosan!
A pedagógus előmeneteli rendszert el kellene törölni a föld színéről is az önértékeléssel együtt! Mindkettő felesleges! A megbecsülés semmilyen formájában nincs előrelépés, csak elvesztegetett idő!
Hiányolom a szabad hospitálás lehetőségét, amiből tanulni lehetne!
Hiányolom a mentálhigiénés segítséget a kiégés, a belefásultság ellen, mint pedagógus!
Hiányolom az egységes fejlődés nyomonkövetési rendszer kidolgozását (nem laikusok által, akik gyereket sem láttak)!
Hiányolom a bölcsi-ovi, ovi-suli közti átmenetet!
Foglalják össze az óvodai érettség kritériumait, ha már 3 éves kortól kötelező, és legyen ez feltétel is!
Az iskolába lépésről kizárólag a szülő és az óvodapedagógus dönthessen! Ha eltérő a vélemény, akkor végezzenek iskolaérettségi vizsgálatot, de vegyék figyelembe, hogy szeptemberig még fejlődhet a gyerek!

A rendszer totálisan megérett a változásra sőt el is késtek vele. Túlterhelt diákok túlterhelt tanárok pedagógusok és túlterhelt családok a fizetés a megbecsülés pedig minősíthetetlen. Hatalmas létszámú óvodai iskolai csoportok kevés pedagógus annál több a követelmény idő nincs megérteni a tananyagot nemhogy begyakorolni máris új anyag mert ezt várják el a tanterv szerint! Lexikális tananyag amit megtanulnak aztán el is felejtenek egy hónap mulva! A gyerekek egész nap tanulnak semmi idő nem jut közös programokra pihenésre!
Fejlesztő tanárok elfogytak logopédus nincs.A szülő próbál segíteni, ahol segít és foglalkozik a gyerekkel, de rengeteg szülő egész nap dolgozik. Az online oktatás miatt azoknak a szülőknek a gyerekei akik egészségügyben dolgoznak és a szülő nem tudott ott ülni a gyereke mellett totálisan lemaradt. És nincs ismétlés hanem a tananyag tanmenet szerinti ledarálása. Az osztályátlag igen beszédes tud lenni egy-egy temazaró után, abból a tanárnak is látnia kell, hogy tudják e a gyerekek, lehet-e tovább menni, esetleg meg kell állni gyakorolni. De ugye arra nincs idő! Hát nem csoda, hogy megutálja a gyerek a szülő az iskolát és hogy a tanár inkább elhagyja a pályát, mert már reménye sincs!
Nagyon nagyon sürgős változásra van szükség!

Nevetséges fizetés, alacsony presztízs, ami a fizetés nevetséges voltából is adódik. Túlterheltség, adminisztrációs dömping, asszisztensek hiánya. A szaktanár fenymásoljon, miközben legalább 22 saját órája és még akármennyi plusz helyettesítése van? Kérdem én, emellett hogy valósulhatna meg a minőségi oktatás? Rengeteg felesleges tananyag, leterhelt, motiválatlan pedagógusok és gyerekek. Szinte semmi nem változott a 30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Felesleges, értelmetlen, haszontalan biflázás, adatok betanulása, gyakorlati életre nevelés nulla! Az egész úgy rossz, ahogy van. Unalmas, megterhelő és semmi örömet nem ad. A gyerekeket nem tanítjuk gondolkodni, innovatívnak, eredetinek lenni. Ha azok is, kiöljük belőlük. Mindennek eredménye, hogy nincsenek fiatalok, vérfrissítés, akik változást tudnának hozni, semmi de semmi nem motiválja őket, hogy erre a pályára lépjenek. Így sokszor marad a kiöregedett generáció poroszos, minden rugalmasságot nélkülöző, sokszor megalázó nevelési stílusa sok szorongó, boldogtalan gyerekkel. Nagyon sajnálom, hogy a gyerekeim is ugyanabban fognak felnőni, mint én.

A pedagógusok túlterheltek,kiégtek. Nincs motivációjuk. Nem kapnak elég megbecsülést. Kevés teret kapnak. Nincs elég lehetőség a kreativitásuk kamatoztatására. Túl nagy mennyiségű felesleges anyagot kell letolni a gyerekek torkán. Teljesen elavult az oktatási rendszer. Az osztályokban nehéz haladni, mert fegyelmezéssel megy el egy csomó idő. Nincs szinte semmi eszköze a tanárnak a rend fenntartására. A gyerekek nem érezhetik biztonságban magukat az iskolában.

A pedagógushiány miatt olyan pedagógusokat is kénytelenek alkalmazni, akik bántalmazzák a gyermekeket. A szülők közös fellépésén, és az adott pedagógus belátásán múlik,hogy kilép-e. Illetve egy esetben az intézmény jó döntésén, a gyerekek mellett való kiállása miatt történt meg a pozitív változás. Az elhivatott pedagógusok emiatt szenvednek, mert több lesz a munkájuk, ugyanannyi, csekélyebb bérért. A kerületünk óvodai központi vezetője alkalmatlan a feladatára,mert nem nézi a gyermekek érdekeit. Covid alatt tiltotta a kapcsolattartást óvónők és a gyerekek között. Az iskolában a gyermekeket nem egyénileg nevelik,hanem egy nem megfelelő kerettanterv szerint. Azt a gyereket,aki kicsit lassabb, vagy máshogy gondolkodik, megszégyeníti a rendszer(nem a tanár!). Nem adnak lehetőséget az egyéniség megtartására, hanem mindenkit be akarnak kényszeríteni az átlagnál, egy átlagos életbe.

Nem megfelelo tanarok, hozza nem ertes.... fiam harmadikos, mar a harmadik tanarparosuk van. A masik resze a tanaroknak kiegett, belefasult. Szomoru

Egyre kevesebb a "szakkèpzett " tanàr. Sajnos jobban kellene felkèsziteni a tanàrokat a mostani generâciora. Sok települèsen meg alig van iskola föleg szakkèpzö vagy gimnàzium. Àltalànosban meg sok a gyerek kevés a tanàr se napközi se normàlis tanmenet ...a szülö megbkinlodhat ahogy tud, ha meg nem sikerül akkor a gyerek vagy SNI - s vagy ADHD-s lesz de ehhez se kap senki szakembert csak egy kodot...

A gyerekem nem időben és megfelelő minőségben kapott fejlesztést óvodás és kis iskolás korában. Az ADHD s problémákon főleg enyhébb esetben megfelelő módszertannal nagyon sokat lehet segíteni. Ehhez a hathatós közbenjárásunk és nem kevés anyagi hozzájárulásunk kellett a fiam 3 és 10 eves kora között.
A pedagógus hiány miatt gyermekem alsó tagozatban angol és matematika tanára nem volt egy ideig. Negyedikben egy (mint később kideult) narcisztikus szociopata ember tanította matematikából aki a gyerekek lelkét megnyomoritotta, szexuálisan zaklatta a kollégáit. Abban az egy évben az iskola igazgatója volt. Végül a tanárt eltiltották a foglalkozás gyakotlástól. Ha meg lennének fizetve a pedagógusok ( legalább 350 ezer Ft nettó bér!!!) Akkor lenne esely arra hogy nem csak az álláshelyek lennének betöltetlen de valóban a pályára alkalmas gyerekcentrikus jó készségű szívében is pedagógus emberek kerülnének a katedrára. A gyerekek terhei elég komolyak és az iskola táska nem csak fizikálisan nagyon nehéz. A frontális oktatás helyett a digitális lehetőségeket kihasználva érdemes lenne egy sokkal kreatívabb sokkal interaktivabb tanulást/tanitást megvalósítani. Az én kisfiam nagyon szeretett tanulni meg alsóban. Most már utálja. Pedig a kamaszok nagyon is kreatívak okosak értelmesek ha van aki meghallgassa őket, ha van lehetőségük kommunikálni, kibontakoztatni a képességeket.

Máról holnapra él a csoport, nem tudjuk hogy összevonás vagy a nem megszokott óvonéni lesz velük. Az állandó stressz hogy hogy készüljünk hogy kit helyettesítsünk. De ott vagyok minden nap mert szeretem.

A pedagógusok munkájának el nem ismertségével a szakma borzalmas állapotban van. Szörnyen kevés a fizetés, a szülők többsége nem értékeli a munkánkat, sok esetben a vezető is csak a negatívumokat emeli ki. A kollégák türelmetlenek egymással, a legtöbbjük a kiégés valamelyik fázisában van, mert túlterheltek, mert nem kapnak támogatást, segítséget. A gyermekekkel való foglalkozás sínyli meg azt, hogy túl kevés az ember és túl sok a tennivaló. A gyerekek a mindenünk, a jövőnk! Jobbat érdemelnek!
Pedagógus és kisgyermekes édesanya vagyok.

Két csoportos óvoda évek óta 3 óvónővel. Pedasszisztens nincs csak egy iskolázatlan segítő, ami őszintén szólva semmit sem ér. Nem lehet egyedül a gyerekekkel, semmihez sem ért a nálunk folyó nevelő munkából. Szégyen, hogy mindenféle végzettség nélkül bárki bejöhet az "utcáról " a gyerekeink közé. Továbbá szégyen a szakmával szemben a bérezésünk is. Az iskola nélküli pedasszisztens státuszban lévő segítő bére és az én bérem között minimális a különbség. A felelősség és a papírmunka őt semmilyen formában nem érinti. Az illetékeseknek nagyon el kellene gondolkodni ezen, mert pár év és az egész oktatás össze fog omlani. A fiatalok számára nem vonzó a pálya, de a pályán lévők számára is egyre kevésbl, mert ennyi pénzből nem lehet megélni.

Inkább csökkentik a csoportok számát, emelik a csoportlétszámot, hogy legyen óvónő minden csoportban . Meddig mehet ez el? Meddig lesz tartható ez az állapot. 7 csoportból kettőben nyugdíjas, egyben pedasszisztens a váltótárs. Emelni kell a béreket, juttatásokat, különben senki nem jön erre a pályára.

Sok a papírmunka, főleg úgy, ha egy óvónő visz egy csoportot. Így a gyerekek fejlesztésének rovására megy. Túlórát nem fizetnek. A fizetés nagyon kevés, egy diplomásnak sokkal több anyagi megbecsülés járna véleményem szerint. A pedagógus életpályamodellen mindenképpen változtatni, könnyíteni kellene. Rengeteg időt, munkát igényel.

Borzasztó az oktatás színvonala, a kevés pedagógus miatt folyamatos a helyettesítés. A felsős gyermekemnek idén, október közepe van nem volt még fizika órája, a földrajzot ugyan megtartja egy beeső helyettesítő tanár, de addig jutnak, hogy feladat házinak a tk-et, hogy olvassák és otthon csinálják meg a munkafüzet feladatait.
Nem hibáztatom a pedagógusokat, hiszen nem várható el egy ének tanártól, hogy értse és megtanítsa a fizikát, kémiát stb. Sajnos a jó gimnáziumba való bejutás kezd elszállni. Lassan mindenből különórára kell járnia az eddig kitűnő tanuló gyermekemnek. Ezt sem időben sem anyagilag nem bírjuk kivitelezni.

Évek óta vezető vagyok, ami alapján heti 12 óra lenne a csoportban töltött óraszámom. E helyett heti 30 órát vagyok csoportban. Sajnos a törvény szerint járó túlóra pénzt sem kapom meg. Nincs óvodapedagógus, részmunkaidőre meg egyáltalán nem jelentkeznek.

Kevés a fizetés és a megfelelő szakember. A legtöbb intézményben a nem oda való pedagógusok maradnak a jók pedig szerencsét próbálnak egy újabb intézményben vagy egy új szakmában. Sok a felesleges papírmunka és ezáltal nem marad idő a szabad játékra és mind tudjuk hogy abban fejlődik a legtöbbet a gyermek.

A gyerekem egyházi óvodájában egy nyugdíjas napközis tanítónő volt az óvodavezető, egy teljesen szakképzetlen vallástanár volt és egy gyorstalpalót végzett pedagógiai asszisztens. Katasztrofális volt a színvonal. Az év végére összesen 3 gyerek maradt, a többit kimenekítették a szülők. És persze még díjat is fizettünk (egyházi adományként).

- valaki korfát idézett és kérdezte, hol vannak: a fiatal pályakezdő tanárokat nem képes megtartani az iskola a szégyenletesen alacsony pályakezdő bérek miatt;
- egyetértek azzal is, amit a tankönyvekről írt és a gyerekekről, akiknek a tanárai nem tudnak-nem mernek a jobb minőségű könyvekért szót emelni...

Óvodapedagógus vagyok, negyedik éve viszem a csoportomat állandó délelőttösként. Ennek minden adminisztrációs terhét is egyedül viselem. Idén a minősítésnek is megadtam magam. Ezzel plusz adminosztrációim lettek, melytől néha azt érzem megfulladok. Sokkal jobb lenne, ha a plusz energiát a gyerekekre lehetne fordítani. Az Óvodánkba most is keresünk óvónőt és senki se jelentkezik, addig asszisztenssel próbáljuk kihúzni. Hol van már a régi óvodai nyugalom???

Eszközök hiánya a nevelésben, oktatásban; szakember, pedagógus hiány az alacsony fizetség miatt.

Óvoda pedagógus és szülő is vagyok.Kiábrándító az a tudat,hogy a dajkáink folyton a konyhán vannak és sosem a csoportban.Így a délelőttök és a délutánokat is 1 pedagógus viszi.Ráadásul mindig hiányzik dajka ,így legtöbbször ránk marad az etetés is .Javaslatom,hogy a konyhán legyen külön konyhás 8-4-ig. Mert ez így nagyon rossz.Sokszor betegek az óvoda pedagógusok is,így sokkal több hárul egy pedagógusra,akár dajka nélkül is.

Ha egy személy túlterhelt, mint ebben az esetben, rosszabbul teljesít. Hiába a szakma legjobbja, ha a lényegre nem tud koncentrálni és fizikailag-mentálisan tönkremegy. Ezzel sok gyermek és a család mindennapjait és jövöjét kockáztatja. A minőség itt emberi életekről, a jövő generációjáról szól, az országunkról. A gyermekkorban megélt tapasztalatok és hiányuk, nehezen pótolhatóak, hiszen egymásra épülnek. A negatív élmények és a stressz pedig így is népbetegség. Emellett a szülők munkájában is szerepet játszik, a helyhiány és lelki tényezők, amik miatt a gyermek immunrendszere is gyengébb, tehát többször beteg. A működésképtelen rendszer mindenkire hatással van.

Rengeteg írásbeli feladat van! Nem tartom jónak a minősítési eljárást, sőt egyenesen tiltakozom az ilyenfajta megmérettetés ellen! Nagy a csoport létszám, egyre több a problémás, kezelhetetlen óvodás gyermek! Sokszor tehetetlenül állunk a problémákkal szemben! 36 évnyi munka után több megbecsülést, anyagi és emberi megbecsülést várnék el a kormánytól!

Az én lányom most 7. osztályos. Az iskola igazgatóját idén választották újra természetesen a tanárok véleményét nem kérték ki. Lett volna másik valószínűleg jobb jelölt. Az idei tanévet is kevesebb tanárral kezdték meg. Most ott tartunk,hogy aki matematikát és fizikát tanított a gyereknek hosszabb táppénzre ment. Helyettesítés össze vissza van, nem szak oktatókkal. Közben kiderült és már mi is szülök gondoltunk rá, hogy a matematika tanár nem szaktanár. Százalékot sem tud számolni. Az igazgatóhelyettes azt üzente a gyerekekkel, hogy otthon a szülőkkel haladjanak a tananyaggal és az iskola majd dolgozatok által ezt számon kéri.
Kérdem én? Milyen hozzá állás ez az iskola részéről? Hogyan lehet, hogy nem szaktanárok oktatnak igen fontos tantárgyakat? Milyen megfélemlítést használnak a gyerekekkel szemben ( számonkérés)amikor nem biztosítják a megfelelő oktatást?

Saját óvodámban elmondható, hogy minden negatív körülmény ellenére, még nagyon sokunkban a hivatástudat dominál a pályán maradás mellett. Sajnos a bérezés és egyéb juttatások szempontjából nagyon elégedetlen vagyok, de ennek ellenére munkámat szeretettel, becsületesen végzem, mint sokan mások.
A munkánkat külső, sokszor érthetetlen döntések határolják be, mindez a nevelés és a gyermekek hátrányára szolgál.Nagy a veszélye annak, hogy intézményemben sem lesz pályakezdő, fiatal kolléga, mert ilyen feltételek mellett, nem vállalnak munkát a közoktatásban.

Túlterhelt pedagógusok, magas gyermekletszám egy csoportban,több SNI gyermek csoporton belül-gyógyped.asszisztens,pedagógiai asszisztens kevés-. Rengeteg adminisztráció,a fizetés kevés a megélhetéshez,minden drágul,a pedagógusnak megfizethetetlen.

Ostobaság volt bármit is várni az ún. pedagógus életpályamodelltől, ez ma már nyilvánvaló. Az anyagi viszonyok továbbra is szerények és perspektívátlanok, és az sem véletlen, hogy sok kolléga nem futott neki a minősítési folyamatnak: megalázó procedúra, tengernyi adminisztrációval, ami voltaképpen nem bizonyít semmit. Mindenki jobban jár, ha az öncélú portfólióra fordított idő egy részét a gyerekek kapják kirándulás, színház, közösségi programok formájában, a másik részben meg pihen, feltöltődik a pedagógus, úgy, ahogy neki tetszik.

Az alacsony fizetés csak a jéghegy csúcsa. Sem anyagi,sem erkölcsi megbecsülés nincs. A rengeteg tanítási óra az oktatás minőségre megy rá, meg a pedagógus egészségére. Nincs utánpótlás. A fiatal ennyi pénzért nem jön a pályára.

Magas osztálylétszámok,egyre több “papíros” gyerek,akik a megfelelő fejlesztést -szakember hiányában - nem kapják meg hiánytalanul.Az integráció nagyon jó dolog,de a feltételek nem adottak ahhoz,hogy az integrált tanulóknak és a többi gyereknek is egyszerre jó,hatékony tanulási rendszer legyen elérhető.
A pedagógusok végtelenül fáradtak és leterheltek.A sok felesleges adminisztráció ,alkalmi helyettesítések pont a legfontosabb dolgoktól veszik el az időt, a gyerekektől, az alapos felkészüléstől..
A gyerekek nagy része alapvető készségek hiányával ül be az iskolapadba.A felzárkóztatás,4-5 felé differenciálás rendkívül nehéz feladat,emellett persze a tehetséges gyerekek támogatására is szükség lenne .
A megbecsülés alacsonyabb már nem igen lehetne,mind morális,mind anyagi szinten.
Nem szeretnék belegondolni,hogy mi lesz 5-10 év múlva,ha nem lesznek gyökeres változások az óvodától a felsőoktatásig.

Túl magasak az óvodai csoport létszámok. Nincs meg a gyerekek 2 nm-es helyigénye a fenntartó 20%os emelése miatt. Nem veszik figyelembe a létszámnál a sni-s gyerekeket. Ha a létszám kevesebb lenne, ideális 20fő környéki, ahol kivitelezhető életkorilag homogén csoportokat alakítanának ki, akkor több óvodapedagógus menne vissza a szakmába nem lenne annyi pályaelhagyó. Meg ha nem támasztanának felesleges igényeket a pályakezdőknél (utóbbi 8évben bevezetett). Ha a pedagógusoknak lehetne sikerélménye, tudna nevelő szerepet is gyakorolni, nem csak megőrzőt, akkor nem lenne annyi fásult és a gyermekeink jobban járnának. Amíg nem normalizálódik ez, addig csodát nem várhatunk. Nem értem, egy város, falu önkormányzatának miért nem a gyermekek az elsők, miért kell végletekig leterhelni, kihasználni pedagógusokat, aztán csodálkoznak, hogy elmennek és nincs új. Én sem mennék el 29 fős óvodai csoportba óvónőnek, vállalnék ekkora felelősséget, miközben azt a pénzt bárhol megkereshetem (van óvodapedagógusi végzettségem, de nem dolgozom benne).

Szőrnyű az oktatási rendszer. A tanárok, óvónők, dajkák egyáltalán nincsenek megfizetve. A tananyag mennyisége és minősége katasztrófa.50-60% felesleges anyag amit bemagoltatnak a gyerekkel, de semmi haszna. Ha valaki lemarad, esetleg másféle oktatásra lenne szüksége, vagy több időre( Diszkalkulia, diszgráfia, stb),azokat vagy a szülők elviszik külön oktatásra, vagy átbukdácsol az iskolán és egy életre megutálja a tanulást Felnőtt korában pedig rengeteg nehézséggel kell szembe néznie.
Az sem egy jó dolog hogy 16 évesen dönthetnek úgy, hogy befejezik a tanulást, ez a legnagyobb hiba(tapasztalatból mondom)
Az óvodákban 30 fős csoportok, ahol elvesznek a nehezebben beilleszkedő gyerekek, az óvónőnek esélye sincs mindegyik gyerekre megfelelő időt és figyelmet fordítania. Kevesen vannak, legtöbbjük már nyugdíjas, régi berögzült szokássokkal ami a mai gyerekeknek már nem megfelelő. Fiatal óvónő ritka mint a fehér holló. Lassan egy közmunkás fog bent lenni a gyerekekkel, aki lehet hogy tud vigyázni rájuk, de az iskolára való felkészítést nem tudja megcsinálni. Így alapból rengeteg nehézséggel néznek szembe a gyerekek már az első osztályban.
Elérjük azt a szintet, hogy aki teheti az otthon vagy más egyéb intézményekbe viszi fejleszteni, felkészíteni a gyereket az iskolára. Aki pedig nem teheti ezt meg, az szenved éveken keresztül és elveszik a rendszerben. Tudjuk hogy a kormánynak az az érdeke hogy könnyen irányítható, bio robotokat alkosson, akiket ki lehet zsigerelni.(Multi cégeknél, közmunkán, stb.)
Egy szóval egy nagy rakás sz... az egész rendszer. És ez már nagyon-nagyon sok éve így megy!

A túlterheltség mindennapos, a munkánk megbecsültsége szinte a semmivel ér fel.A saját véleményedet nem hangoztathatod, nálunk a szülőnek mindig igaza van...A vezetők felkészültsége sajnos hagy kívánnivalót maga után.

Óvónőként 6 csoportos óvodában 4 csoportot egyedül visznek a kollégák, köztük én is. Elvárják, hogy vállaljuk bemutatókat, járjunk mi is más óvodákba bemutatóra. Mégis hogyan???? Túlórázunk, pénz nélkül. Lássunk el, fejlesszük BTM-es gyerekeket 26-30-as létszámban. Egyedül...
Gyermekem 6.osztályos.összevonták a Napköziket, mert nincs pedagógus. Nyugdíjas kollégát hívnak vissza, hogy legalább egy szakos tanár legyen.
És még mindig nem ébredtek fel, hogy pár év és nem lesz pedagógus! Nem vonzó a kezdő 140000 Ft-os fizetés...

Személy szerint a két óvónő munkájával maximálisan elégedett vagyok, de azért azt látom, hogy nagyon nagyon túlterheltek, túl sok a papírmunka, a szülők sem megfelelően állnak hozzá, egyszerűen nem tudnak együttműködni. Plusz a fenntartó is meg nehezíti a dolgokat. Mi most kerültünk új oviba, mert a mi ovinkat a fenntartó bezárta, holott minden szuper volt, vezetőség, óvónők, dadusok, kB mint egy család. Az új oviban millióval nehezebb, nem megy semmi gördülékenyen, minden egyre nehezebb. Mindig a férjétől bűzlik a hal, ahogy a mi esetünkben is. Nehogy könnyítenék, nehezítik az életét, nekünk, szülőknek, a pedagógusoknak, és a gyerekeknek is. Eddig imádtunk oviba járni, most minden nap sírás. A rendszer nem működik, a lelkiismeretes pedagógusokon múlik minden, de őket meg leterhelik a végtelenségig.

Rengeteg adminisztráció, felkészülés, folyamatos megfelelés a feljebbvalóknak, s miért?! Ezért a kevés pénzért és a 0 megbecsülésért. 2 éve a pályán, mint óvodapedagógus, de egyre inkább érzem, hogy nem éri meg. Csakis az elhivatottság, gyermekszeretet és hivatástudat tart még itt...

Nagyon sok az elvárás, a munka, a felelősség nagyon alacsony fizetésért cserébe. Az egyetlen pálya a pedagógus pálya, ahol az ott dolgozók sorra hordják be otthonról az eszközöket mert kell. A munkaidőn is túl készítjük a foglalkozás terveket, eszközöket, díszítéseket. Otthon töltjük a papírokat hiszen a csoportban erre nincsen idő. Odafigyelünk a gyerekekre, a szülőkre. És persze mindezt úgy, hogy sorra hozzák betegen a gyerekeket és mi nem tehetünk semmit. Maximum 10 értéket költünk gyógyszerekre és vitaminokra, hogy talpon maradjunk, hiszem tudjuk, hogy ha kidőlünk, akkor a kollégánk ingyen helyettesít.

Több gyerekem járt, jár óvodába a mai napig. Sajnos a tapasztalatom az, hogy a pedagógusok igyekeznek maximálisan teljesíteni, de sokszor látszik rajtuk a stressz, a leterhelség, és ezt a legjobban a gyerekek érzik meg. A dadusok is rengeteget dolgoznak, sokszor mégis volt rá precedens hogy a gyerek holmiját más vitte haza, öltözete hiányos volt, nem kapott kellő segítséget mikor kellett volna, hisz a dadus is leterhelt, olykor 2 csoportban dolgozik.

Az évek óta fennálló embertelen mértékű elvárások teljesítése miatt teljesen kimerültem, stressz hatására egyre erősebb pszichoszomatikus tünetek kísérik a mindennapjaimat. Pszichológus és pszichiáter egyöntetűen javasolják a hivatásom azonnali/mihamarabbi ideiglenes (esetleg végleges) felfüggesztését.
/Egy óvodapedagógus/

A pedagógus előmeneteli rendszer egy katasztrófa! A fiatalokat elriasztja a pályáról Alacsony bérért, 29 es csoportlétszám mellett rengeteg az adminisztráció! Szakvizsga, Ped. 2 - es minősítés után miért is vegzálnak bennünket az önértékeléssel, tanfelügyelettel?? A gyerekekre marad kevesebb energia. Lassan már alig lesz óvónő! Hála azoknak, akik ezt kitalálták az íróasztal mellet!!!

Egyenesen rettenetes ami itt, ebben az országban folyik! Hihetetlen pedagógushiány, sorozatos pályaelhagyások, a túlhajtás miatti kiégések sokasága, és végül, de nagyon nem utosó sorban a pedagógusok meg nem becsülése!!!
Kritikán aluli amit művel a kormány!
Többet kesernek havonta, mint nekünk az éves fizetésünk!
Nincs szakember, nincsenek fejlesztő, segítő szakemberek! Évről-évre egyre több a fejlesztesre szoró gyermek, és nem tudnak segítséghez, fejlesztéshez jutni, mert nincs szakember!
És rólunk is csak egyre több réteget próbálbak lenyúzni!!! Minősüljünk, tanfelügyeletet fogadjunk, továbbképzésekre járjuk, hogy 7 évente "diplomat újítsunk "...
... és közben a megbecsülés, a fizetések versenyképessége, a pálya kecsegtetővé tétele, hogy legyen elegendő pedagógus a rendszerben, a békának azon bizonyos testrésze alatt van! SZÉGYEN!
Hogyan várható így, hogy a felnövekvő generációk egy jól müködő, "gazdag " országot, gazdaságot építsenek? Mikor nincs megfelelő iskokai oktatás? Illetve persze, oktatas van. Csak eppen pont nem arra fókuszál, hogy logikusan gondolkodó, "életképes " felnőttek váljanak belőlük?
És még hosszan folytathatnám...

Kevés a tanár. Ha egy gyereknek valamilyen tanulási próblémája van évek telnek el mire kap esetleg segítséget. Nem tudnak a tanárok mit kezdeni ha egy gyerek nem átlagos. A gyerekek a legnagyobb vesztesek. És a tanárok kimerültek kiégtek ami nem az ő hibajuk. Ők sem kapnak segítséget.

Tanár-diák egyaránt túlterhelt, túlhajszolt. A tananyag a tantárgyamból nőtt, miközben az óraszám csökkent. A portfólió, továbbképzés őrjítően értelmetlen, felesleges további anyagi, energia- és idő-teher. Mint pedagógus, végigdolgozom a hétvégéket IS, SOHA nem tudok eleget aludni. Az anyagi és erkölcsi elismertségem nulla. A gyermekeim egy dolgot biztosan tudnak: nem lesznek pedagógusok. Naponta kétszer megkérdezik: ennek mi értelme van? Amit most tanulunk, az mire lesz nekem jó? Te miért vagy pedagógus?

Az én fiam Adhd-s, első osztályt kezdte az idén. Katasztrófa..... Már ki akarják rakni... Kis létszámú osztályokra lenne szükség a normál iskolán belül.. hozzá értő pedagógussal! Meg vannak bélyegezve az ilyen gyerekek és le se szarják hogy mi lesz vele hogy éli meg ha állandóan ordítanak velük!!! Változás kell mert ez az egész rendszer egy nagy kalap szar!!!

Motiválatlan diákok, és pedagógusok küzdenek az iskolákban egymással, és stresszelik egymást és a szülőket. Túl sok időt töltenek zárt térben , kevés a mozgás, de ha kimennek, akkor meg a tanárok nem figyelnek rájuk eléggé, ráadásul kevesen vannak. Az SNI-s gyerek mindenhol mindenkinek gond, és úgy is állnak hozzájuk. Pedig egyre többen vannak. Nagy osztálylétszámmal dolgozik minden iskola, a kevés alulfizetett pedagógus miatt is. Az óra és a tananyag irgalmatlanul sok, és a házifeladat is, ami amúgy meg teljesen felesleges! Töröljék el a házi feladatot! Menjenek ki a levegőre többet! Játszanak! A nagyok is! Tartsanak órákat a szabad levegőn, erdőben, játszótéren, bárhol! Nem kell minden nap minden tantárgy! Inkább legen 2 naponta 2 , és akkor azt jól begyakorolják, amit tanulnak! Vegyék figyelembe a legújabb gyógypedagógiai módszereket, mert azok az átlagos gyereknek is jobb, az SMI-snek meg pláne! Sokkal nagyobb tolerancia, empátia és odafigyelés szükséges mindenki részéről! Az agresszió agressziót szül! Ha kedvesek és támogatóak vagyunk egymással, akkor azt fogjuk visszakapni a többi embertől és a gyerekeinktől is!

Szerintem olyan sok óraszámmal rendelkeznek a pedagógusok mint az oviba mind az iskolába ezen változtatni kell ki van merülve mindenki a fizetésük pedig a béka segge alatt már bocsánat a kifejezésért de ez így igaz. Ahogy mi szülök a munkahelyeken ki vagyunk merülve s őrlődünk a mókuskerékbe vagy mint a hangyák de nem fizetik meg próbálunk helytállni otthon a gyerekeknél a munkahelyen és az életben sok lábon s ez a közoktatás és a gyerekeink beiskoláztatása nagyon nem segít minket szülőket sem. Hiszen nagyon sok 6 éves gyerek nem érett meg a sulira és ezt jó lenne ha változtathatóvá válna s azok dönthessenek akik napi szinten az oviba látják a gyermek fejlődését s nem olyan emberek akik sok esetbe hasra ütve hiába papír szakvélemény így is elengedik s a szülő azzal szembesül utána hogy a gyereke az iskola kezdés miatt depressziós visszahúzódó és nem nagyon kommunikál. Sír és ez lelkileg is megviseli tanulmánya pedig nem megfelelő így elsőbe már osztályt ismétel ami nagyon nem jó élmény pluszba neki. A szülő viheti logopédushoz, pszichológushoz vagy akár máshova plusz idő energiám a szülőnek. Hát tapasztalatból mondom ez úgy rossz ahogy van. Ezen változtatni kell de minél hamarabb.

Rengeteg adminisztráció, leterheltség, túlterheltség, a gyerekek fejlődését, fejlesztését hátráltató tényezők. Kevés szakember a pályán, hisz nincs sem emberileg, sem anyagilag megbecsülés. Röviden, tömören ennyi. Bár lehetne regényt írni mennyi baj van a pedagógiai pályán.

Pàlykezdőként 2 dipolmàval nevetséges fizetést kapok.Gyermeket nevelek és csalódott vagyok, hiszen ez a fizetés az megélhetéshez édes kevés.Idősebb kollégàim hiàba imàdjàk a gyerekeket, belefàradtak a rengeteg adminisztràciöba ami értékes időt vesz el a gyerekektől.
Az pedagógushiàny egyre nagyobb, minden augusztusban azon kell izgulni, hogy vajon lesz e szakképzett pedagógus a gyerekeinkkel.
Borzasztó, hogy senki nemm tesz semmit, hanem szépen megvàrjàk amig az oktatàsi rendszer ősszeomlik.

A pedagógusok egyáltalán nincsenek megbecsülve,sem anyagilag,sem erkölcsileg. Rengeteg gyógypedagógus hiányzik a szférából,egyre több a sajátos nevelést igénylő gyerek. Sok a teher az óvónőkön,akik sokszor egyedül visznek egy csoportot.Ennyi teher mellett még kiteszik őket a minősítésnek, alacsony bér mellett tanfolyamokra kell járniuk. Nevetséges 130 ezer forintot keresni diplomásként,miközben egy albérletet sem fed be.

Napközis tanítóként a munkaidőmet nem órarend szerint számolják el, hanem kerek egész órával, szünetek nélkül. Ez ugye azt jelenti, hogy a gyerekeket egy pillanatra sem hagyhatom egyedül.Elméletileg. A tantestületben mindenki 26 órára van beállítva, ehhez jönnek az ügyeljetek, helyettesítések. Hiányzó, beteg kolléga mindig van, természetesen az ő munkájukat díjazás nélkül vagyunk kötelesek ellátni. Pótlékokat, amiket régen kaptunk, megszűntek. Cserébe rengeteg plusz feladatot kell elvégezni, a minősítésekről, tanfelügyeletről és kötelező továbbképzésekről nem beszélve. A fizetésünk meg szépen elértéktelenedett...

Óvodapedagógus vagyok. Idén több kisgyerekes ismerősöm is megkeresett, hogy legális-e amit tapasztalnak. 30 gyerek egy csoportban, az ágyak el sem férnek, minden nap más alszik a folyosón. Erős nyomás a gyed/gyes/háztartásbeli anyákon, hogy vigyék haza ebéd után a gyereket. Az óvodapedagógus egyedül dolgozik, a társát évek óta keresik. Nettó 160 ezer forintot ér a munkája.
Mit lehet erre mondani? Legális? Nyugodj bele? Biztos jó ez a gyermekednek? Én évekkel ezelőtt magánba menekültem. A fizetés kicsivel több, de úgy maradok motivált, ha azt látom, hogy a rám bízott gyermekek semmiben nem szenvednek hiányt. Sőt, van miből pluszt nyújtani. Van rá energia, idő, motiváció...

A túlterhelt, létszámhiányos pedagógusoknak nem marad ideje és ereje a gyerekekkel való vidám, önfeledt, egyéniesíthető foglalkozásokra, fejlesztésekre, egyáltalán, a törődésre. Elveszítik motiváltságukat, s kiégett munakeroként nem képesek hivatásukat az eredeti céloknak megfeleloen ellatni. Ezt a gyermekek szenvedik el, hisz eleve egy stresszes közegben töltik napjaik nagy részét, s nem azt kapják, amire szükségük lenne.

Egyértelműen pedagógus hiányban szenved az ország, a bérezésük elkeserítő, a gyerekekre egyre kevesebb figyelem jut. Az integráció során olyan gyermekek is bekerülhetnek többségi óvodákba, akik 2, akár 3 főnek is számítanak a csoportban, hozzájuk akár külön segítség is kellene, csak az a gond hogy nincs hozzájuk szakember. Kevés a gyógypedagógus is!

Túlterheltek a pedagógusok. A sok adminisztráció, amit egyszerűen nem lehet idő hiányában naprakészen vezetni, -képtelenség. Ez, valamint a túl magas gyermeklétszám is nagymértékben nehezíti a minőségi munkavégzést.
A gyermekek nevelése teljesen az intézményre hárult, a szülők a munkahelyi leterheltség miatt illetve kényelmességből nem foglalkoznak a gyermekükkel tisztelet a kivételnek mert azért az mindig van.

Óvodapedagógus hallgató vagyok, de a megbecsülés hiánya és a kevés fizetés miatt nem a szakmában képzelem el a jövőm. Több olyan szaktársam is van, aki teljes szívből dolgozna a gyermekekért, de a kevés fizetés és a rengeteg adminisztráció miatt ők sem terveznek a pályán maradni. Elszomorít,hogy a rengeteg vélemény ellenére sem történik változás, pedig gyermekek életei vannak a kezeinkben.

Ritkán beszélünk őszintén az óvodapedagógusok nehézségeiről, miközben egy méltatlanul elhanyagolt, alulfizetett rétegről van szó.

Betegen járnak be dolgozni az óvónők, dadusok. Volt amelyiknek hangja sem volt, így az egészséges gyereket fertőzik. Ha nem járna be, nem lenne ki vigyázzon a gyerekekre mert nincs óvónő, dadus, asszisztens.

Szülőként és Pedagógiai asszisztensként is...
Egy három csoportos óvodában dolgozom, a mi csoportunkban egyedüli óvó néni van, és mellette én, mint ped. Asszisztens.
Iszonyat az a sok adminisztráció, napló írás, fejlesztési tervek, a napi feladatok dokumentálása és megvalósítása..
Vegyes csoport, állandó figyelem és felelősség..
Amióta "mint dolgozó " látom, mi történik, hát
minden elismerésem az óvónőké, tanitóke, tanárokra..
Szülőként köszönöm a munkájukat!

Magamról: óvodai dajka vagyok, pedagógiai asszisztens képesítéssel is rendelkezem.
Tapasztalatom, hogy az óvodapedagógusokat megfojtja a rengeteg adminisztráció. Sokkal kevesebb idő jut a gyerekekre, túlterheltek. Sokkal több a problémás gyermek, ki milyen okokból kifolyólag. A dajkaként folyamatosan nagyon nagy szükség van a csoportban a jelenlétükre és ezen kívül el kell látni a takarítási, kiszolgálási és mindenféle feladatukat. A pedagógusok mellett mi is nagyon le vagyunk terhelve. Nagyon nagy segítség lenne, ha csoportonként lehetne pedagógiai asszisztenst alkalmazni. A mi bérünk is megalázóan alacsony, pedig mi vagyunk a pedagógusok jobb kezei.

Helyi személyes tapasztalatom már nincs, mert más városba és nem állami iskolába járnak a gyerekeim. De pont azért választottunk nem állami oktatást, mert ott azt láttam, hogy nem tudnak a tanárok kibontakozni. Rájuk erőltetnek egy olyan tanmenetet, amivel ők maguk sem értenek egyet, és túl vannak terhelve, nincs valódi segítségük az iskolán belüli erőszak kezelésében sem és az eltérő nevelési igényű gyerekek oktatásában. Azt látom, hogy kevés a fiatal tanár és nincsenek semmilyen szempontból megbecsülve, sok az adminisztráció.

Annak az országnak a vezetői, amelyiket hidegen hagyja, hogy a felnövekvő generáció milyen színvonalú oktatásban részesül, alkalmatlanok arra, hogy az országunk vezetői legyenek.
A pedagógus pálya ellehetetlenítésével nemzetek generációit hagyják elértéktelenedni. A pedagógusok agyonhajszoltak, alulfizetettek, megbecsülés hiányától szenvednek. Nem beszélve a gyógypedagógusok bérezéséről. Szégyen. :(

Szinte csak alulmotivált és túlterhelt pedagógusok maradnak a pályán, és nem lesz aki a jövő nemzedéket tanítsa. Nagyon elszomorító ez a helyzet, napról napra kevesebb az az igazi pedagógus, aki a pályán marad, aki miatt "megéri " iskolába járni.
Az egyik gyermekem tanító néni szeretne lenni, nem is tudom, hogy érdemes e bíztatni ezirányú érdeklődését.

Szakemberhiány miatt a még pályán lévők letetheltsége tovább nő. Társadalmi megbecsülésünk sajnos a fizetés mértékében is megjelenik. A szülők jogos elvárása, hogy a szakértői vélemények fejlesztő foglalkozásait kapja meg gyermekük, de a valóságban nincs szakember. Azt szoktam mondani, hogy keressen egy gyógypedagógust, ha talál el ne eressze és győzze meg szülőként, hogy ilyen kevés fizetésért mégis vállaja el a munkát. Eddig még nem volt példa, hogy sikerrel jártak volna.

Nagyon sok az adminisztrációs teher, ami felesleges. Kevés a bér, nem motiváltak a pedagógusok. Az életpályamodell is csak egy kirakat, semmi értelme, felesleges teher. A kormány teljesen magunkrahagy minket, az önkormányzatok többsége szintén. Nincs pénz semmire, mert a fenntartó nem támogat. A szülők pénzéből tudjuk csak megvásárolni a szükséges eszközöket.

Sokan irigylik tőlünk, óvodapedagógusoktól a 6 és fél óra munkaidőt. De kérem, mondjanak még egy olyan munkát, ahol munka után, szombat és vasárnap még otthon naplót írnak, válaszolnak a szülők kérdéseire, a gyerekek fejlődési naplóját írják és hagyd ne soroljam tovább. És mindezt általában egy pedagógus teszi. Mert nincs váltótárs lassan sehol...

Alig egy hónapja dolgozom a gyermekvédelem területén, de már súlyos helyi és rendszer szintű problémákat látok. Kevesen vagyunk, mindenki túlterhelt. A gyerekfelügyelőknek alacsony a végzettsége, nagy a fluktuáció. Súlyos pszichés zavarokkal rendelkező gyerekekkel szakképzetlen (szerény OKJ-s végzettségű) munkatársak küzdenek napi szinten. A vezetők közül sokan mindent erőből akarnak megoldani, "aktának ", megoldandó problémának tekintik a gyereket, hova, melyik intézménybe kell elhelyezni. A gyerekvédelembe kerülő, ezer hátránnyal küzdő gyerekek pedig bekerülnek egy iskolarendszerbe, amelyik szinte teljesíthetetlen elvárásokat támaszt velük szembe. (Mind magatartás, mind tanulás terén.)A tananyag elavult, elvont, a gyerek érdeklődésétől távoli ismeretek megszerzését állítja középpontba, ami egy egészséges, művelt családba született gyereknek is sokszor nehézséget okoz.

Idén szeptemberben elhagytam a pályát. Az enyémmel együtt 6 betöltetlen tanári állás keletkezett így az iskolában. A kommunikáció kifelé még mindig az, hogy nincs semmi baj, megoldjuk, senki sem pótolhatatlan. A valóságban az ottmaradt kollégák kapták meg az órákat.... és óraadók, ha sikerült találni olyat...
Míg ott voltam a szakjaim mellett képesítés nélkül is tanítottam más tantárgyakat, rengeteget helyettesítettem másokat és vártam évekig hogy majd jobb lesz.
Hát nem lett jobb. Ilyen körülmények közt vegzáltak több irányból az ellenőrzésekkel, plusz terhekkel. Feladtam.

A csoportokat, 30 gyermek, 1 óvodapedagógus viszi és
egy váltott műszakban járó dajka neki. 3 csoportra
4 óvónéni, 3 dajka néni van. Reggeli órákban 3 óvónéni és 1 dajka. Folyamatos a a túlmunka óvónők részéről. Van hogy reggel 7 órától este 5ig dolgozunk, majd másnapra készülünk, mindezt én 173.000 ft-ért 9 év után szakvizsgával.
A csoportszobát folyamatosan rendezni kell, ha normálisan meg akarok tartani egy énekes körjátékot, vagy délutáni altatásnál. 30 gyerek 2 felnőtt.... Mindemellett egyéni fejlesztésre már nincs idő, energia, ember. A csoport felének kellene fejlesztésre járnia majd jövőre, de a fejlesztő pedagógus sem kap több órát, mert így is zsúfolva vannak és jogosan nem tudnak több gyereket vállalni!!!

Kilátástalan helyzetbe kerültünk. A mi óvodánkban 8 csoportban neveljük a gyerekeket. A 16 óvodapedagógusból 10 aktív életkorú dolgozik. 3 nyugdíjast foglalkoztatunk, és a törvényben előírt 3 pedagógiai asszisztens is csoportba került. Azért, mert nekünk fontos a gyerekek magas szakmai színvonalú ellátása. De vannak kisgyermekes dolgozóink, akiket már nem terhelhetünk tovább. A nyugdíjasokat se. Így a pedagógiai programunkat egyre nehezebb magas szinten tartani. Nincs konyhás dajkánk, nincs takarító az óvodában, így a csoportos dajkáknak kell a saját csoportszobájuk mellett a külső helyiségeket is tisztán tartani. Ezt a terhet már ők sem bírják. 170 gyereknek szétosztani a napi háromszori étkezést, mosogatni, a konyhát tisztán tartani az ANTSZ előírásai alapján. Csak reménykedem, hogy nem jön ellenőrzés. És ezeket a terheket próbáljuk meg egyenletesen elosztani a dolgozók között. Nem megy! Mindig ugyanazok húznak! De meddig bírjuk?
Nehezen engednek új dolgozót felvenni. Óvodapedagógus csak véletlenül jelentkezik, de ahogy megtudja, hogy nincs semmilyen kerületi támogatás, elmegy egy közeli másik kerületbe. A fiataljaink sorban várandósak lettek, aminek nagyon örülünk. A többi fiatal külföldre ment a minősítése után. a közép korosztály elhagyja a pályát. Mi még irányítjuk a süllyedő hajót, de pedig????
Magyarországon a legjobb volt az óvodák működése, de száguldunk lefelé a lejtőn!!

Nem panaszkodni kell. El kell hagyni ezt a pályát. Ki szeretne 2 vagy 10 év után újra bizottság elé állni és bizonyítani, hogy alkalmas? Kérdem, a pék 10 év után miért nem vizsgázik újra a krémes receptjéből? Legalább a fejlődést vizsgálnák, a továbbképzettséget. Vicc az egész. Megalázó fizetés, rengeteg elvárás (szülők, felettesek, rendszer). A gyerekekről még nem is esett szó. Bezsúfolva kis terekbe, különböző problémákkal, amire nincs senki felkészülve, sem emeberileg, sem eszközileg (auti, SNI stb...). A szabadság az egyetlen ami még vonzó, de akkor meg portfóliót írunk...

Borzasztó a pedagógushiány. Tavaly az óvodában előfordult, hogy kb 2 hónapig baleset és gyermekszületés miatt a 32 fős gyermekcsoportban egy pedagógiai asszisztens és egy dajka végezte a munkát, két hónap alatt lehetett megoldani a helyettesítést, mert a többi csoportból is hiányoztak az óvónők. Az előírt fejlesztések több hónapos csúszással indultak szakemberhiány miatt.
Középiskolás gyermekemnél minden nap felhaborít a tankönyvek gyalázatos színvonala.
Kifejezetten gusztustalannak találom, hogy a sok-sok évi szakmai tapasztalattal rendelkező pedagógusokat minősítési eljárásnak vessék alá, portfólióírásra kényszerítik. Ilyen a versenyszférában elképzelhetetlen.
Szülő és pedagógus hozzátartozója

Tanár vagyok, 1991-ben végeztem matek-fizika szakon.
Előbb pár szót magamról:
Igazából TANÍTANI szeretek. Figyelek, kommunikálok, reagálok. Igazodom az adott osztály befogadási szintjéhez, kreatív vagyok, saját feladatsoraim vannak minden szinthez minden témakörhöz. Az én óráim 80%-án a gyerekek dolgoznak egyéni tempójukban az aktuális, jól felépített egyedi feladatsorokkal, járok-kelek, nézem ki hol tart.
Nem feleltetek, nem töltök időhúzó 25-30 percet a házi feladatokkal, mert nincs, mivel egyébként is a háromnegyede lemásolja a néhányról, aki megcsinálta.

Na most az lett nyilvánvaló kiderült, hogy a magamfajtára nincs szükség az oktatásban.
Annál inkább afféle adminisztrátorra, tananyagot pontosan betartó robotra, kritika nélkül nyakat behúzó szolga kell ezeknek. Meg hogy akkor is ott izéljem a rezet fél4-ig a fel nem szerelt tanáriban, ha már otthon tudnék készülni. És ha korábban elmegyek, letol az igazgató, mert a "törzsidő " a legfontosabb tényező ugyebár. Röhej...
Az igazán elfogadott, hatékony tankönyvet tilos megvenni, a szakmai szempontok nem számítanak. Mégis majdnem mindenhol azt fénymásolják - jogtalanul persze. Miféle ország ez????

Hát így 6 éve ott is hagytam ezt a rossz hangulatú, lepusztult, eszetlen posványt. Ha nem kellek akkor nem kell erőltetnem.
A magántanítványaim viszont különösen hálásak és legalább náluk meg tudom valósítani az elképzeléseimet, tudom alkalmazni a kimunkált módszereimet, és sikeresek is.
Nekik legalább van szükségük a magamfajtára.

Értesítsen valaki, ha javul a helyzet!

Az oktatást ma olyan politikai megbízottak irányítják, akiknek fogalmuk sincs az oktatás mibenlétéről. Intézkedéseik következményeként alakult ki a mai tarthatatlan állapot, az óriási pedagógus hiány. Ennek főbb okai: a pedagógusok megalázó bérezése, az adminisztráció felduzzasztása, az életpálya modell és a minősítés rosszul kialakított rendszere, a tananyag átgondolatlan felduzzasztása, a központilag kiadott, tartalmukban rossz tankönyvek erőltetése, a kötelező óraszámok megemelése, az intézményi háttér ellátatlansága, mind technikai, mind személyzeti szempontból.
Buzdítják a fiatal anyákat, hogy menjenek dolgozni. Bölcsődéket nyitnak, miközben nincs elég gondozónő, dadus. Az óvodákban óvónő hiány van, az óvónők rengeteget túlóráznak, fizetés nélkül. Az önkormányzatok hagyják leépülni az óvoda épületeket. A régi játékokat lebontják az udvarokról, mert elavultak, de újakat nem építenek, mert nincs rá pénz. Egyre több a problémás gyermek, akik nem kapják meg a megfelelő fejlesztéseket, a szakember hiány miatt. A családokból rengeteg olyan gyermek kerül az óvodába, akik gondozatlanok, ellátatlanok. Már a 3 éves korosztályban óriási a képességbeli különbség az óvodások közt. A gyermekvédelem sem működik, nem meri senki vállalni, hogy szembeszálljon a szülőkkel, mert nem kap semmilyen védelmet, törvényi támogatást. Az óvónők kezéből kivették a véleményezés jogát, olyan bizottság dönt a gyermek iskolaérettségéről, akik nem ismerik sem a képességeit, sem a körülményeit.
Az iskolába lépés óriási, átmenet nélküli stressz a 6 évesek számára. Az 1. osztályosoknak gyakran 6-7 órájuk van. 7-10 kg-os táskákat cipelnek. Ez embertelen. Az alsó és felső tagozatban is előfordul a 8,9 órás órarend. Emiatt Kodály országában halálra vannak ítélve a zeneiskolák! Elvileg 1/2 4 előtt nem taníthatnak a zenetanárok, de a kötelező óraszámukat nem tudják letanítani 5 nap alatt! S.O.S.!!!!!

Kevés a pedagógus, kevés a pedagógusok munkáját segítő szakember (gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, stb)
Viszont a felesleges adminisztráció és értelmetlen többlet munka annál több.
Ilyen siralmas bérért, és ilyen szintű meg(nem)becsülés mellett nem csoda, hogy sokan elhagyják a pályát.

Mint pedagógus státuszban dolgozó pszichológus, nap mint nap tapasztalom, mennyire küzdenek a pedagógusok, hogy jó színvonalon tudják végezni a munkájukat az egyre tornyosuló adminisztráció, gyors változások és rendszerproblémák között. A megbecsültség hiánya, alacsony presztízs szakirodalmak és kutatások által alátámasztott tény. Ha ezen nem változtatunk, tudatlanabb, lelkileg sérültebb felnőttekkel kell majd szembenéznünk (és már ez érezhető is), mivel a pedagógusok mellett a gyerekek is áldozatai ennek.

Gyakornok óvodapedagógus vagyok, másfél éve a pályán. Nem sokkal a munkába állásom után beütött a Covid, utána pedig egyedül maradtam a 24 fős csoportra, ahol 2.5 évestől 6 évesig voltak gyermekek. Egy teljes évig úgy vittem egyedül a csoportomat, hogy szakmai háttérrel rendelkező párom lett volna. A gyerekek megfelelő fejlesztése a sok papírmunka miatt háttérbe szorult, amit egymagam kellett megcsinálnom - úgy, hogy még nekem is rengeteget kellene tanulnom. Az óvodavezetőm mindent megtett, hogy kollégát kerítsem mellém, de nem talált egész évben! Ilyen teher mellett persze, hogy rengeteg a pályaelhagyó! Kapjunk észbe! Egy gyönyörű hivatás, egy fontos szakma veszélyben van!

Pedagógusként azt tapasztalatom, hogy a mostani rendszer a gyerekektől veszi el a tanulás, tapasztalás lehetőségét. Nem jut elég idő a gyerekekre a sok adminisztráció mellett. A bérek megalázóan alacsonyak, mindamellett hogy rengeteg a felelősség. A minősítési rendszer szintén egy olyan dolog, ami felesleges rossz, és nem mutatja meg az adott pedagógus igazi énjét, tudását. Egy napból nem lehet ítélkezni.

Ahelyett, hogy rendeznék a bérünket egyre több feladatot varrnak a nyakunkba. A fiatalok nem választják ezt a szép hivatást, mert az albérletre nem elég a fizetés. A munkaidőn kívüli ilyen olyan -elvileg jogszerű- plusz órák ketyegnek. A papírmunka, a tervezések elveszik azt az időt, hogy a gyerekeket fejlesszük, velük foglalkozzunk, játékokat készítsünk nekik...ami miatt anno ezt a hivatást választottam. Nincs megbecsülése egy pedagógusnak, csak a hatalmas elvárások. Gyermekvédelmi rendszer elavult. Alkalmazkodni kellene az aktuális társadalmi problémákhoz, hogy megoldást tudjanak keresni azok megoldására.

A kevés óvoda pedagógus szakember miatt csoport összevonások, intézményi áthelyezések váltak szükségessé, amelyek a gyermekek szempontjából sok negatív hatással járnak (új hely, új emberek, megszokott rendszerből való kiszakadás...). Nyugdíjas szakemberekkel szükséges pótolni az aktív munkavégzőket.
Dolgozók szakmai és anyagi elismerésének hiánya a munkavégzés hatékonyságát rontja (motiválatlanság, állás elhagyás).

Nagyon nagy az óvónő hiány , akik maradtunk túl terheltek vagyunk. Nem értem miért nem segít a felsőbb vezetés ez ügyben?50nm en 25 gyermek van bezsúfólva + 3 felnőtt, ha minden kolléga itt tud lenni. Ha problémás gyermek van a csoportba ellehet képzelni milyen " tébolydává " válik az egész légkör és ( általában több problémás gyermek van) gyakran az egészségesek nem kapnak megfelelő figyelmet, fejlesztést. ( Ez válasz a gyermekvédelmi kérdésre).
Ha a fizetés rendezés nem változik, jövőre én is elhagyom a pályát. 3 diplomám van, szakvizsgám, pedagógus 2, 11 év gyakorlat 188 e nettó a bérem.

Tragédia az oktatási rendszer, minősíthetetlen a tankönyvek. A gyerekek tanulási színvonala 0. Nincs elegendő tanár, lexikális tudásra alapoznak nem érdekel senkit ert valamit a gyerek vagy sem. A tanárok végsőkig leterhelve kizsigerelve, szétcincálva. A gyermekek sajátosságait, saját igényeit lehetetlen számukra segíteni támogatni. Az egész rendszer egy kalap sz*r..

< 7. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!