Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Az évről évre egyre több tanulási stb. problémával küzdő gyerekek számára nemhogy a differenciált oktatás nincs biztosítva (pedagógushiány, túlzó és nem értelmes ismeretanyag követelés, körülmény és felszereltség hiány, motiválatlanság, a még lévő szakember túlterheltsége stb.), hanem a diagnózis felismeréséig, felállításáig, "papírozásáig " is nagyon rögös az út. 7 és fél év alatt sikerült pl.megkapni a matek alóli felmentést... Gyerekem esetében pl.magánúton indítottam el a kivizsgálás folyamatokat, ha nem teszem, valószínüleg még itt tartanánk, ahol most (SNI). Jelenleg méregdrágán (de nagyon!) önerőből járatjuk fejlesztésre. A pedagógusoknak a szájukba kell rágnom és kuncsorognom, hogy ne hülye, lusta, érdektelen gyerekként kezeljék, hogy az amúgy is önbizalom hiányos és állandó bealázásoktól sérült gyerekkel kapcsolatosan próbáljanak kissé belátóbbakká lenni.

Szomorúan vettük tudomásul, hogy a tanítónő kérése és a szülők lelkesedése ellenére sem lehet eltérni a matematikatankönyvtől. Ide-oda csapong, elsősöknek minden alap nélkül említi a mértékegységeket, de az igazgatóság nem engedélyezte. Csak a kánon.
A másik fájdalmam látni az alulmotivált pedagógusokat, akik rajz, angol órán udvarra viszik a gyerekeket, sakk órán egy éve színeznek. Érdemi oktatást minden településen!

Egy éve vagyok óvónő. Szinte még pályakezdőnek számítok. Nagy lelkesedéssel vágtam bele ebbe a szakmába, imádom a gyerekeket, öröm velük lenni. De mindaz amit eddig tapasztaltam egyre inkább elveszi a lelkesedésem. A sok felesleges adminisztráció, az alacsony bérezés, miközben rengeteget dolgozok. Alig van munkaerő, az óvodában szinte napról napra kell túlélni mert állandó a hiány. A kollégáim nagy része már nyugdíjazás előtt állnak. Mindenki kétségbeesett, honnan lesz óvónéni ha mindenki elmegy? És én meg már kezdek gondolkozni a pályaelhagyáson mert már látom hogy én ezt nem fogom bírni.

A gyermeknek ha szüksége lenne fejlesztésre sem kapja, mert nincs rá kapacitás. Én tsmt tornára hordom magán úton, és sajnos logopédiai ellátást is valószínűleg így kell megoldanom.

A pedagógusok és a gyerekek is túlterheltek, bizonyos tárgyakra nincs mindig szaktanár, az alacsony fizetések miatt magas a fluktuáció, jó tanárok elhagyják a pályát.

A pedagógus hiány a gyermekekre nagyon negatívan hat. Sajnos a pedagógus asszisztensek nincsenek megfelelően szűrve. Vannak fantasztikusak, de sajnos olyannal is akadt dolgunk, ahol a gyerekek a telefonján néznek mesét órákon keresztül.

Az intézményvezetők megválasztása sem mindig a szakmai elhivatottság vagy gyerekek érdekei szerint alakulnak. Tapasztalataink szerint előtérbe került a versengés a látszat értékek mentén az intézmények között, de a gyerekek érdekei háttérbe szorulnak. A gyerekek körüli teendők nehézkes feladatok lettek (pl udvari idő, nagy csoportos feladatok, fogmosás). Panaszt tenni lehetetlen, mert ez az ágazati vezetőség szerint ez normális es elfogadott.

Az intézményi fejlesztés szinten ordít a szakember hiánytól, azok a gyerekeknek nem jut logopedia, alapozó terapia, akiknek a legnagyobb szüksége lenne ra.

Anyagi erőforrások nagyon korlátozottak, törvényi előírás ellenére, szinte minden esetben a szülőknek kell összeszedni az anyagi reszet.

Pedagógus hiány, a dolgozó pedagógusok túlterhelése. Túlórába be nem számított órák, alacsony fizetés. Tartalomban kifogásolható tankönyvek. A tanterv összeállításában a pedagógus véleményét nem kérik ki.

Tényleg kezd összeomlani a rendszer, hiányoznak tanárok, elmennek (év közben is, váratlanul), és nem lehet találni újat. Ha akad is valaki, egy-két hét vagy hónap után elmegy, mert nem bírja a terhelést... és a nevetséges fizetést.

A pedagógus hiányt - és mellette egyéb költségvetési tételeket- a körzetesítéssel leplezték, ami önmagában számos hátránnyal tetézi az amúgy is hátrányos környezetből érkező kisgyermekeket - buszozás, szülőkkel való kapcsolattartás hiánya,stb. A körzeti óvodák működtetése, a gyermekekkel való többlet munka további terheket ró az amúgy is létszámhiányos, adminisztrációval agyonterhelt pedagógusokra, segítőkre. Az ilyen óvodákban magas a halmozottan hátrányos, ill. sajátos nevelést igénylők száma, ennek ellenére a pedagógiai munkát támogató valódi szakmai segítség csak papíron megoldott, a törvényi szabályozás hiányos, nem életszerű.

Túl sok órája van a gyerekeknek. Nagyon hosszú reggeltől 16 óráig bent lenni az iskolában. A gyereknek és pedagógusnak is fárasztó. Jobb lenne egy sokkal rövidebb program.

Véleményem szerint, ha bérrendezésre kerülne a sor a közoktatásban, lehet, hogy többen lépnének a pályára/kevesebben hagynák azt el. De igazi áttörést önmagában nem hozna, mert a tanárképzés során még véletlenül sem készítik fel arra a hallgatókat, hogyan kell egy SNI-s vagy egy BTMN-es gyerekkel bánni, mivel lehet őket igazán lekötni, milyen módszerekkel érdemes őket tanítani. Pedig ma már az a gyerek a fehér holló, akinek nincs valamilyen "papírja ". A BTMN-es (illetve még ilyen státusz se kell hozzá, bármelyik nehézséggel küzdő gyerekek esetében óriási segítség) lenne, ha jutna nekik pszichológus. Nem heti egyszer negyed nap, és háromhavonta egyszer hátha eljut oda szegény. Némelyik tanuló olyan lelki terhekkel jön iskolába, hogy elhiszem, hogy az utolsó dolog, ami leköti, az a tananyag.

Nem vagyok tehetős de heti 1-2 fejlesztést tudnék fizetni a gyermekemnek HA LENNE! De nincs mert egy kicsi faluban lakom a világ végén. A pedagógia szakszolgálat szerint mozgásterápia kellene a fiamnak. Mondom rendben hova vihetem. Ja hát az nincs...max majd valamikor tőlünk 60km-re indul valami torna ilyen gyerekeknek mint az enyém! Ember hogy hordjam el oda? Hetente többször? Válasz az nincs...

- Nem a gyerek az első, hanem a tananyag, és sajnos ezt sok pedagógus is így látja, nem csak az oktatáspolitika.
- A gyerekek és a pedagógusok is túlterheltek. No meg a szülők is, ezért az iskolára, a pedagógusokra olyan terhek is várnak, amik a szülői házben kellene megoldódjanak.
- Kevés a pénz az iskolára, mint intézményre, emellett a pedagógus bérek is alacsonyak.
- Feleslegesen sok tananyagot akarunk a gyerekek fejébe tömni, kompetenciafejlesztés, együttműködés tanítása, tapasztalatszerzés helyett.
- Nincs fokozatosság az iskolák évfolyamaiban: egy elsőst nem lehet 5-6 órán kerestül egy helyben ültetni, később lehet, de azt is megfontoltan.
- No és az elvárások nem modernek az oktatáspolitika részéről, 100-150 évvel ezelőtti iskolát akarnak csináltatni, de most élünk!

Nulladik órákról sehol a világon nem hallottam csak itthon, nekem szinte minden nap van. Miért csodálkozunk ha nem szeretnek iskolába járni a gyerekek? Azt forszírozzuk ami nem megy, ahelyett hogy az erősségeket erősítenénk. Túl sok gyerek van egy osztályban, az iskolai technológia kőkorszaki, szinte nincs is, a módszerek pedig monarchia-korabeliek. Heti 26 óra plusz helyettesítések, ügyeletek, hétvégi versenyek túl sok, mikor készüljek az órára?

Nagyon szeretném ha megfizetnék és megbecsülnék a pedagógusokat!


Általános iskola:
Csak pár példa mi elhivatott szuper tanítónkról ( Hölgy 55-60 körüli) állami intézményben:
- elsőtől tanít alap robotikát az osztálynak
- Meixner módszerrel tanulnak olvasni
- azonnal átálltunk Google Classroom-ra a pandémiai lezárások alatt
- a 2021 tavaszi karantén idején pont a lezárás előtt lett koronás és rettenetesen megviselte . A tavaszi szünet után azonnal online oktatott úgy hogy fulladva köhögött
- az osztály két hétig kollektíven otthon maradt hogy a tanárnő tudjon otthonról még oktatni mert annyira gyenge volt hogy le sem tudott jönni a lépcsőn otthonról nemhogy meg tanítson és tömegközlekedjen
- a tankerület erre a két hétre NEM engedte a távoktatásitígy ő táppenzről oktatott csökkentett bérért!!!!!
(És amúgy értelmes helyettesítő sem lett volna….)

Felháborít hogy nem engednek egyéni megoldási lehetőségeket úgy hogy egy teljes közösség együtt tudott működni a gyerekek oktatása és a tanárnő fel erősödése érdekében sőt tiltják és büntetik !

Óvoda:
Egy teljesen tanévet vitt végig egy óvónő nagy csoportban úgy hogy ő is a egyben a tagÓvoda vezetője ! Nem tudom kapott e legalább anyagi és emberi megbecsülést de végtelenül tisztelem amit teljesített, de ennek nem szabadna így lennie!

Magas a gyerekek kötelező óraszáma. Magasak az osztálylétszámok. Az integrációt jól félreértelmezték, mert már a fogyatékosok is ott ülnek a normál iskolában. Így nem kapják meg azt a fejlesztést, amit egy speciális iskolában kaphatnának és járna nekik. Iskolánként jó, ha 1-2 gyógypedagógus van. Ez nagyon kevés, sok a "papiros " (BTMN, SNI)gyermek. A tankönyvek egyre használhatatlanabbak, választási lehetőség nincs. A pedagógusok is túlterheltek, frusztráltak. A gyerekek neveletlenek, a szülők követelőzők.
Már csak ezt a tanévet kell végigdolgoznom, de nagyon sajnálom a kollégáimat.

Az iskolai helyzet lesújtó, szomorú és gyalázatos.
Véleményem szerint mindenki szenved benne: gyermekeink, a pedagógusok és a szülők is.
Pár tiszteletreméltó kivételtől eltekintve a korosodó tanerő kiégett, céltalan túlélő üzemmódban vegetál és nem ritkán látom, hogy frusztrációit a gyermekeinken éli ki teljes természetességgel.
Kérdésem: Ha a tanult, tapasztalt "felnőtt " "szakember " kénye-kedve szerint viselkedhet a gyerekeinkkel, akik ezt el kell tűrjék, sőt alkalmazkodniuk kell hozzá, akkor miért ő kapja a fizetést és miért nem a gyermekek kapnak ellentételezést.
Áldozata ugyanakkor ennek a "rendszernek " a pedagógus is, hisz sem a képzés, sem a továbbképzés, sem a "minősítési rendszer " nem ad segítséget, naprakész tudást a jelenkori társadalmi hatásokat viselő és tükröző gyermekek problémáira, mindennapos kiélezett helyzetekre, jelenségekre.
A szülőkkel való együttműködést ellehetetleníti a pedagógusok autonómiájának megszüntetésével a rendszer, ők sajnos csak a felsőbb utasításokat végrehajtó segéderővé avanzsáltak, akiknek lehet véleményük, amit azonban nem mondhatnak el.
Ez lehetetlenné teszi a nyílt, őszinte kommunikációt, ami a partnerség egyetlen lehetséges módja együttműködő viszonyokban. A szülőkkel történő együttműködés hibáit a szülőkben látják, megoldást tőlük várnak.
A szakemberhiány látványos mértékű. Nemcsak szakirányú helyettesítés nincs -a propagandával ellentétben-, de már néha semmilyen sem.
A prioritási sor végére került a gyermek érdeke, szükségletei.
Hab a tortán, hogy a Covid hisztériára hivatkozva a szülőket kizárták az iskolából. Mit nem kellene látnunk?
Hát hogy bízzak én az intézményben, a szakmaiságban, és hogyan képzelheti értelmes ember, hogy legnagyobb kincsemet, a gyermekemet nyugodtan bízom -a törvény által kötelezve- egy ilyen módon működő állami intézményre?
A mindennapi működésben törvénytelenségek tömkelege látszik.
Minden tiszteletem a még ilyen körülmények között is küzdő, igyekvő, jó szándékú pedagógusoké!

A rendszer elavult! Nem megfelelő a tudásanyag. Sok felesleges tartalommal, kevés hétköznapi életben is felhasználható tudással gazdagodnak gyermekeink. Túlterheltek. Fáradtak. Nincs igazi gyermekkoruk a sok tanulás miatt.

Az iskolai tananyag nagy része felesleges és elavult!
A gyerekek nem értik a megtanulandó versek, kötelező olvasmányok nyelvezetét! A tanároknak pedig nincs idejük elmagyarázni azokat, de számonkérés van belőle, ahol egyet sem hibázhat a gyerek! Jó volna már ebben is haladni a korral és figyelembe venni a mai kor és emberiség igényét! Nem kellene feleslegesen terhelni a gyerekeket!

- a pedagógus ingerült
- az iskola udvara egy kopár “grund”
- nincs pedagógus
- alsóban kikerült a környezetismeret :(
- nincs nyelvi tanár
- igazából semmilyen tanárból nincs elegendő
- az óvodapedagógusokat nem is számítják pedagógusnak.. gyalázat!
- gyalázat a pedagógus bértábla
- gyalázat, amit meg mer tenni a kormány a gyermekeim jelene és jövője ellen
- gyermekeink nem ezt érdemlik
- hatalmas a különbség az ovi és a suli elvárásai között
- nincs logopedus: sok gyerek beszédhibásan megy iskolába
- nem a jövőre készítik fel a gyerekeket ez vmi massza…
- nevetségesnek tarrtom a kormány semmilyen intézkedési tervét a pozitív PCR teszt esetén: az iskolák vagy a kormányhivatal egyedileg bírálja el az eseteket: vhol karanténba kerül az egész osztály, vhol csak az adott gyermek és családja…. Vicc! Másfél évük volt rá, lassan kettő.
- apropó digitális oktatás: a digitális oktatás ma kimerül abban, hogy a könyvek oldalai pdf-ben megvannak (legalábbis alsóban) a Krétában. Ez a digitális oktatás? És a Kollaborációs tér? Hahaha….. szégyen! Tavaly a pedagógusok ingyen és bérmentve “tolták fel” az anyagaikat a felhőkbe: oktattak és tanítottak. És másfél év alatt nem sikerült az EMMInél digitális/ interaktív oktatási anyagokat összerakni?

Márcsak azt nem értem, hogy ezzel a kormánnyal (EMMI) mi a jó eget tárgyal bármelyik szakszervezet? Ígéret és semmibe vevés az megy…. Én biztosan nem tárgyalgatnék már…, a gyerekeim egy fos oktatási rendszer áldozatai…. Megbocsáthatlan bűnök ezek egy anya szemüvegén keresztül!!

A munka törvénykönyve ezen a pályán nem létező fogalom. A napi munkaórák száma 10-12, beleértve a hétvégét is, hiszen hétfőre már készülni kell. Egy nap táppénz 10 000 Ft mínusz annak, aki hiányzik a munkából, de 0 Ft azoknak, akik 5-6 órában helyette dolgoznak. Szabadság csak nyári szünetben van, amikor az egészségügy és a hivatalok is nyaralnak, tehát elintézni nem lehet semmit, amivel év közben spóroltunk. Nem kapunk eszközöket az oktatáshoz, mindent nekünk kell kifizetni. Íróeszközök, füzetek saját részre, továbbá dolgozatpapírok, fénymásolt feladatlapok a diák részére, sok esetben táblafilc, osztálydekoráció, csoportmunkához szükséges eszközök (olló, ragasztó, kartonpapír, filcek) minden a fizetést terheli. Cafetéria, ruhapénz, ilyen-olyan kártya nekünk nem jár. Az online oktatás alatt felmerülő telefonszámlaköltségek kifizetése még csak fel sem merült. A szülők folyamatosan uszítva vannak ellenünk, fegyelmezni tilos a csemetéket. A tankönyvek pocsékak, az OFI tankönyvben ugyanaz a tárgyi hiba évek óta nincs kijavítva. Az adminisztráció napi több óra. STB.

Évek óta tanítunk kaki- és pisiszagban, ami akkor is megáll a folyosón, ha a vécéajtók be vannak csukva. A tanteremben is érezni. Tankeres iskola, tiszta Balkán. A fénymásolóba én veszem a papírt, a saját telefonomról intézek mindent, a versenyfelkészítést, versenykíséretet és MINDEN programot a saját szabadidőmben szervezek és ingyen kísérem a diákjaim.Az új NAT teljesen falhoz szorít minket, igazság szerint a tananyagot kellene diktálnom heti több órában, amire nem vagyok hajlandó, mert így szóba se tudnék állni a diákjaimmal. A tanker által kért adminisztrációhoz lassan felvehetnék egy titkárnőt. :-)

A rengetek adminisztrációs feladatok miatt sokkal kevesebb idő jut a gyermekre, sok feladatot otthon szabadidőben vagy hétvégén kell elvégezni. Nincsenek biztosítva a munkavégzés feltételei. Helyettesítési és túlóra pénz nincs fizetve, és elszomorító a fizetés.

Óriási szakadék az elvárások és a feltételek nagyoooon távol állnak egymástól. A bérekről nem is beszélve! Az óvodapedagógusok alamizsnáért erőn felül dolgoznak. Egyszerre két helyen online és fizikálisan.

Gárdonyi Géza a Lámpás c. regénye nagyon jól rámutat a problémákra. A pedagógus a nemzet "rabszolgája ", jó értelemben véve. Ha a mai gyerekek nem kapnak szintű képzést, mi lesz a jövő társadalmával? Éhbérért nem lehet elvárni, hogy a pedagógus a lelkét is kitegye a jövő nemzedékéért, amikor hazamegy, őt is várják gyerekek, akik szeretnének jóllakni, jó körülmények között élni. Amikor a társadalmi elit és hűbérei luxus körülmények között, flegmán és nagyképűen élnek, mit várnak el az éhbérét dolgozó pedagógustól? TÖNKRETESZIK A JÖVŐ NEMZEDÉKÉT !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A tanulóknak túl sok órája van, és már felső osztályokban gimnáziumi anyagokat tanulnak feleslegesen, gimnáziumban egyetemi tananyagot, aminek nagy része nem ad használható tudást, de még az általános intelligenciához sem kell.A FELESLEGES tananyagokat át kell alakítani, használható tudás kell, ami a mindennapi élethez kell!!!
A gyermekvédelem romokban, hatástalan, tehetetlen, következmények nélküli!

Nyugdíj előtt álló pedagógus vagyok. 40 éve a pályán. Soha nem volt ennyire rossz az oktatás helyzete, mint a jelenlegi kormány alatt. Még az "átkosnak " nevezett rendszerben sem.
A gyermekek leterheltsége pedig fele volt a mostaninak. Modern, naprakész ismeretek álltak rendelkezésre, persze szelektálva a diákok képességeihez. Évek óta Nap mint nap azzal küszködök, hogy a használhatatlan tankönyvek anyagát átírom érthetővé, használható feladatokat találok ki, ami emészthetővé teszi azt a tananyagot, amit én még egyetemen tanultam. Ezek csak szösszenetek abból a hatalmas káoszból,a mit a jelenlegi kormány a nyakunkba zúdított. Sürgős változásra van szükség a gyermekeink, unokáink érdekében. Az én unokáim szerencsések, mert van két nagymama, aki segíteni tud nekik a tanulásban. De mi van a többi gyerekekkel?? Nem maradok a pályán nyugdíj után semmiképpen.

Amíg mi felnőttek napi 8 órát dolgozunk,túlóráért plussz fizu, vagy szabadidő jár. A gyermekeimnek 9-10 órája is van és utána kellene még készülnie másnapra, nincs szabad ideje sportolni, rekreálódni. A szabadság a felnőttnek kikapcsolódás, a gyerkőcnek a szünetben ezernyi beadandó, megtanulandó, mert szünet után számonkérés. a tananyag lexikális tudásközpontú sok olyan elemmel, amit nem hasznosít sem a szakképzésben. sem a felsőoktatásban, sem pedig a hétköznapi életben. A kompetencialapú mérések nem a lexikális tudást mérik, nem csoda hogy Magyarország alul teljesít. Fontosnak tartanám hogy középiskolában legyen önismereti óra, olyan jellegű képességfejlesztés, ami a gyerekek változáshoz való alkalmazkodását is segítené. Gyakorlatközpontú oktatásra lenne szükség, nem elméletire.

Rengeteg a fölösleges, nem az életkornak megfelelő tananyag, az óraszám, nincs idő gyakorlásra, a pedagógus hiány miatt sok a túlóra, nem szakos a helyettesítés, sok az adminisztráció. Alig van pszichológus, logopédus, fejlesztő tanár, a pedagógiai asszisztensek irodai munkát végeznek.

Nagyfiam most fog èrettsègizni, vele kapcsolatban: az online oktatàs rettenetesen rossz volt. Nem csak a tanàrok miatt, unalmas, èrtèkelhetetlen òràkat tartottak. A gyerek 6-7 òràn keresztül nem tud figyelni, aztàn mèg òrákata kèszíthette a feladatokat! NINCS összhang! Heti 3 alkalommal van 10 òràja, ùgy, hogy màsnapra tanulni is kell, emellett a menza BOTRÀNYOS!!!! Èrettsègire kompenzàlni kell a követelmènyt, elment kèt èvük!
A kicsi hatodikas, rettenetes az online utàni helyzete. Beragadtak a szàmítògèpbe. Rengeteg òràja van, a menza szörnyû szintèn. A tanàrai mind kiègve, egy kedves szò nèlkül, fàsultan ès unalmasan tanítanak. Tudom, mert a kollègàim.

Magas osztálylétszámok mellett differenciált tanítás. Aki ezt kitalálta az biztos nem volt 1 percet se tanórán.
Lehetetlen úgy, hogy ne a jók sérüljenek, mert elég 1-2 fő, de ennél általában több van az akár 35+os osztályokban, akik sajátos nevelési igényűek vagy nehezen kezelhetőek.
Délutáni foglalkozásokon lehetne az érdeklődő gyerekekkel még dolgozni, de arra még pluszban készülni is kell, ezt már kevesen bírják vagy más rovására megy a dolog.
Valódi továbbképzés nincs. Úgyhogy aki új ötleteket akar bevinni az órára, annak sok idejébe és pénzébe kerül.
A tananyag túlzott és sokszor felesleges dolgokat tartalmaz, de a gyerek nem tud még középiskolában szöveget értelmezni se.
A fizetésről meg ne is beszéljünk, a családban mindenki azt kérdezi, meddig vagyok még hajlandó ennyi pénzért ezt csinálni?! Nem sokáig...

Alsó tagozatos gyerekeknél magas osztálylétszám, egyre több nehezen kezelhető gyerek, akire több figyelem jut, mint azokra, akik tanulnának.
Délutáni foglalkozások nem nagyon vannak.
Sok érdekes, gyakorlatias foglalkozást lehetne tartani, de a pedagógusoknak nincs már kapacitásuk ezekre, ezeket elsajátítani, alkalmazni.
Az iskola, osztályterem felszereltsége katasztrofális!
A 2. gyerek 21kg-jával 6 kilós táskát cipel, mert nem jöttek még rá arra, hogy ne külön mf, meg tk legyen egész évre minden tárgyból, hanem 2 részre osszák az anyagot, így 1 könyvbe beleférne a tk és mf mondjuk fél évig, majd csere.

Nem írom le sokadszorra azokat a rendellenességeket, elhibázott döntéseket, a gyerekeinket nevelő-oktató szakembereket anyagi és erkölcsi romlásba döntő kormányintézkedéseket, amelyeket előttem már oly sokan, helyette egyszerűen csak csatlakozom hozzájuk a gyerekeink es az oktatásban dolgozók megvédése érdekében.
Gyalázat, amit Magyarország kormánya céltudatosan, rossz szándékkal művel ezen a területen, ahol nem terem közvetlen anyagi haszon, s ezért hagyják összeomlani. Itt a tudás, az emberi szellem két lábbal tiprása zajlik. Ez az a terület, ahol a befektetett tőke, csak hosszú évek múlva térül meg, igaz, akkor többszörös haszonnal.

Pedagógiai asszisztens vagyok.Felsőfokú szakképesítéssel.Nagyon sokat helyettesítek,mivel van felsőfokú végzettségem így nem jelent gondot a helyettesített órák megtarása.Van olyan hét,hogy 40 órát tartok meg.Nyilván ebben benne van a napközi is.Mindezt diplomás minimálbérért.Esély sincs a pedasszisztensek bérrendezésére.A főnököm végtelen kedves és aranyos.Tényleg mindent megtesz,hogy nekünk is és a gyerekeknek is minden a lehető legjobb legyen.De nehéz árral szemben úszni.A gyerekek le vannak terhelve.És sajnos a megszerzett tudásuk semmiképpen nem alapozza meg a továbbtanuláshoz szükséges kompetenciákat.

E generációnál pótolhatatlan hiányosságok keletkeznek értelmi, szociális, érzelmi téren egyaránt a pedagógushiány miatt. A pedagógusok megbecsülése helyett megalázására irányuló vezetői döntések születnek. Az adminisztrációs túlterheltség miatt a gyermekekre fordítható minőségi idő csökken .Komolyan aggasztó a felnövekvő nemzedék jövője!!!!!!!!!
Sajnos szülőként is hasonlóak a tapasztalataim, a pedagógusoknak egyre kevesebb idejük, lehetőségük van a gyermekekkel való értékes kapcsolattartásra.

Kevés a természettudományokat tanítani képes tanár. Kevés a fizika-kémia-biológia-földrajz óraszám a tantervi tananyaghoz képest. Heti egy órában nem lehet ezeket a tárgyakat elmélyíteni és megszerettetni a diákokkal. Az informatika tantárgy témakörei nem épülnek egymásra, sorrendiségük logikátlan, 4 év alatt a felső tagozatban nem ad a kor kihívásainak megfelelő tudást. A matematika, magyar és a történelem NAT2020-as tanterve elfogadhatatlan. A "pedagógus életpálya modell " egy vicc, megalázó hogy diplomás emberek portfólióírással és minősítgettetéssel kell, hogy töltsék az idejüket, mert ha nem... ahelyett, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak. A felvételi feladatsorok nem adnak egyenlő esélyt az SNI-s gyermekeknek. A halandzsa nyelvű és a szólásos, közmondásos feladatok értelmezése szinte lehetetlen pl egy autista vagy ADHD-s ADD-s gyermeknek.... Az iskolák vízfeje (a KLIKK) csak a gondokat tetézi. Rengeteg az adminisztráció.... soroljam még??

Az évek során azt tapasztalom, hogy a pedagógusok száma fogy, a tanórák száma növekszik. Ez csak úgy valósítható meg, hogy a megmaradt tanárokra terhelik rá az órákat. Így a pedagógusok, és a gyermekek is fáradtak leterheltek. Rossz kedvvel mennek iskolába. Nehéz lelkesedés nélkül sikereket elérni. Minden tiszteletem a kitartó pedagógusoknak, és a gyermekvédelmi szakembereknek akik sok esetben szélmalomharcot vívnak! Kevés a sikerélményük sajnos.

Fásult, fáradt, motiválatlan, túlterhelt diákok és pedagógusok.
Elavult és sokszor használhatatlan eszközök, berendezések.
Felújításra szoruló épületek, omladozó vakolat, régi tető
és nyílászárók, koszos falak, ócska, elhasznált bútorok, padok és táblák...
Magas osztálylétszámok, túl sok tananyag és nevetséges bérekért túlhajszolt pedagógusok.
Egyre több betegséggel és pszichés problémával is küszködő diák és tanár.
Ez lenne a 21. század?

Nagyon sok probléma van a köznevelés területén. A pedagógusok túlzott terhelése és az anyagi megbecsülés hiánya a legsúlyosabb. A leterheltség összetett: a sok papírmunka, a magas gyermeklétszámok, a rengeteg magatartászavaros kisgyerek, a pedagógushiány, a betegségek miatti helyettesítések, felkészülés a minősítésekre, a tanfelügyeleti ellenőrzésekre, önértékelési feladatok, stb. Nem vonzó a fiatalok számára ez a szakma, sajnos nem látni a jövőjét.

Nagyon magasak az osztálylétszámok, ami sem a gyerekeknek, sem a pedagógusoknak nem jó, nem marad idő foglalkozni, azokkal aki lassabbak. A pedagógusoknak sok a felesleges adminisztrációjuk. Kevés a pedagógus, nagyon sok a pálya elhagyó, nincsenek a tanárok és az óvónők anyagilag megbecsülve. A gyereknek használható tudásra van szükségük, logikus gondolkodásra, szövegértelmezésre,, hogy megtanuljanak tanulni, amire egyre kevesebb idő jut a nagy tananyag miatt.

A pedagógusok anyagi és társadalmi megbecsülése katasztrofális. Pedig az ország fejlődésének, fellendülésének alapköve az oktatás színvonalának emelése lenne...., de kérdem én:intézményenkénti többszörös pedagógus hiánnyal küszködve hogyan lehet hatékonyan működni, tanítani? Az óvodákban ezt úgy próbálják felülről kiküszöbölni, hogy szerintük nem szükséges, hogy óvodapedagógus foglalkozzon a gyermekekkel az óvoda teljes nyitvatartása alatt. Dajka néni is elláthatja a feladatokat. Mi ez, ha nem az óvodapedagógusok teljes semmibevétele???
A gyermekek 6 éves korban történő alapjában véve kötelező beiskolázása is nonszensz! A mai gyermekek szociálisan és érzelmileg zömében nem érettek 6 évesen az iskolakezdésre! A magas követelmények és a tananyaggal való rohanás és megfelelni akarás frusztrálja mind a kicsiket, mind a tanító néniket, akiknek a tanítás helyett a rendfenntartással és fegyelmezéssel megy el a tanóra jelentős része.
Emellett a pedagógus képzés színvonalának emelésére, a pedagógus pálya presztízsének emelésére is nagy szükség lenne: ne azért menjen bárki pedagógusnak, mert a legkevesebb pontszámmal be lehet így jutni az egyetemekre és diplomát szerezni!

Az óvónő nem lehet beteg. Egy óvónő van egy csoportra és egy dada. Ped.szakasszisztenssel próbálják tehermentesíteni az óvónőket, aki délután felügyel. De volt olyan is, hogy ki is vitte őket óvoda területén kívülre. Ami nem is szabályos. Hihetetlen ami zajlik, több csoportban is csak egy óvónő van, egy csoport van ahol ketten vannak az osszesbol. Hogy fognak így felkészülni az iskolai életre? Bár ahogy hallom, az iskolában is gond van. 3 év alatt egyszer nem volt délután napközi, mert nincs tanár.. Mindenütt komoly probléma van!

Az elmúlt évtizedekben sokat romlott a pedagógusok megbecsülése- nem csak az anyagira gondolok. Pl : az online oktatás során sok szülő kiírta, hogy a pedagógusok fizetését most ő fogja kapni.... Az oktatáshoz mindenki jobban ért, mint maguk a pedagógusok. Egyre kevesebb az elhivatott pedagógus, mert kiöregednek a "nemzet napszámosai ". Az integráltan oktatott tanulókkal való foglalkozásra nincsenek felkészítve a pedagógusok, sokkal több jól képzett gyógypedagógus, de legalább pedagógiai asszisztens kellene. ( Minden olyan tanulócsoportban kellene 1, ahol van SNI-s vagy BTMN-s tanuló.) Gyakori hiba, hogy nem veszik figyelembe a tanulók egyéni képességeit, pl: a szakvéleményben megfogalmazott méltányos elbírálás nem jelenik meg dolgozat íráskor, feleléskor - részképesség zavaros tanuló esetében, akinél gond van a finommotorikával ragaszkodnak az írásbeli feleltetéshez. Pl.: szabályokat írásban kérik. Nincsenek eszközeik, hogy a nem motivált tanulókat bevonják a munkába, konfliktuskezelés terén is vannak hiányosságok. Egyre több magatartási zavaros, pszichés problémával küzdő gyerek, akik sok esetben okoznak káoszt órákon.

1. Anyagi megbecsülés a hozzáadott munkához képest nulla
2. Erkölcsi megbecsülés sincsen már, a régmúlté az a mondás, hogy a falu tanítója a lámpás, a fény, akit követni érdemes
3. Megalázzák a pedagógusokat a ped. 2 fokozattal együtt járó minősítési eljárással járó követelményekkel, a portfóliókészítéssel
4. 32 óráig kiegészítve bármilyen ingyenmunkát lehet velünk végeztetni, 21 óra felett ki kéne fizetni a többletmunkát, ahogy régen volt
5. Ha vége a tanévnek, pihenés helyett mehet táboroztatni méltatlan javadalmazásért

Magas óraszám, ingyen helyettesítés (még a táppénzen levő kollégát is ingyen kell helyettesíteni, szeretném tudni ki kapja ilyenkor a táppénz és fizetés közti különbséget?).
Az új kötelezően bevezetett tankönyv, (a régi tanítható könyv helyett) egy felmérés alapján egy egész jegy rontást eredményezett a tanulóknál. (a felmérés német nyelvből történt), Logikátlan, rosszul felépített tankönyvek biflázását követeli meg ez a rendszer, a kreatív, logikus gyereket nem inspirálja!!
Szégyenteljes a bérezés, itt a határ mellett inkább Ausztriában mennek takarítani, mosogatni azok akik életkörülményeik miatt megtehetik. (végzett tanár, tanító!) Lassan már csak az marad a pedagógus pályán, aki hobbiból tanít, mert a férj, esetleg a feleség eltartja a családot.
Az igazgatók "meg vannak " félemlítve a fenntartó által, ezért sokszor ésszerűtlen döntésekbe kényszerítik őket.

Szülőként nekünk kell eszközöket biztosítani, mert tilos fénymásolni, lyukas a pad, vagy egyszerűen csak kicsi, és nem fér el a gyerek.
A tankönyvekkel elégedetlen vagyok. Választhasdon a tanár, miből és hogyan tanít.
Kevesebb tanóra kellene.
A tananyag mennyisége is nagyon sok.

Rengeteg az adminisztráció. Állandóan statisztikai adatokat kérnék tőlünk. Mindenről papír kell.
A központi tankönyvek egy része használhatatlan.
Nincs szabad tankönyvválasztás.
A gyermek védelmi kolléganőm semmiféle plusz juttatást nem kap.
Alig van utánpótlás a tanító/tanári pályán.
Nincs pénz az eszközök bővítésére, a tantermek felújítására, interaktív tábla vételére.

Az óraszámokhoz képest sok a tananyag. Alsós gyerekeknek sok a napi 5-6 középiskolásoknak a napi 7-8 óra úgy, hogy ezután napi 1-2 órahosszát a felkészüléssel kell(ene) tölteniük. Alsó tagozatban nem mélyülnek el az alapok. (írás, olvasás, számolási készség) Nem tanulnak meg tanulni. Memorizálni még igen, de vázlatot írni, lényeget kiemelni stb. Nem. Amíg ezek nincsenek meg, hiába a sok újabb tananyag. Főleg ezen a szinten lenne fontos a lemaradókkal való külön foglalkozásokra. Ehhez persze kellene tanár, fejlesztő pedagógus, hely, pénz. A követelmény rész nem veszi figyelembe, hogy a mai gyerekek az óvodából gyakrabban érkeznek problémákkal, mint korábban. Ennek megoldására szintén kellenének szakemberek (gyógypedagógus, pszichológus, mentálhigiénés szakember, akiknek szintén alacsony a fizetése és a létszámukat inkább csökkentik. Pl. Gyermekvédelmi felelőst, szabadidőszervezőt megszüntették) Sokat segítenének a kisebb osztálylétszámok, több figyelem jutna a gyerekekre. Stb. Stb

Gyerekeim általános iskola felső tagozatba járnak. Nincs képesített reál tantárgyas pedagógus és a nevetségesen alacsony bérek miatt nem is lesz. Sajnos a tanári pályát csak a fanatikusan elhivatottak, vagy a maradék választja. Milyen pluszt várunk attól, aki alig keres többet a minimálbérnél? A "jövőt " nevelik, szép lesz!

Az iskolában a tehetséges gyermekem unatkozik, nem tudnak differenciálni az osztályban. A gyengébb képességű gyermekeket nem tudják megfelelően támogatni. A gyermekekkel pedagógiai asszisztens van délutánonként, mert kevés a tanító. Ez minőségében is látszik a gyerekeken. A tehetség fejlesztés, a lemaradás behozatala nincs megoldva. Ennek sok oka van/lehet, az ember hiány, az alulfizetettség, de a probléma attól még létezik. A gyermekem motiváltsága el fog tűnni, ha így marad :(

Az új NAT teljesen átgondolatlan - 5. osztályban és 7.-ben is pont annyi énekórája van a gyerekeknek, mint magyar nyelv?? Ja, és testnevelés természetesen 2,5-szer (7.-ben 5-ször) több.Közben pedig (45 perc alatt) megoldhatatlan szintre emelték a középiskolai központi felvételit (2 online oktatási etap után)? Fáj az valakinek, ha a gyerekeknek sikerélménye van? Miért vesszük el tőlük? A lelkiismeretes pedagógus pedig saját szabadidejében tart felzárkóztatást, felkészítést, tehetséggondozást - a digitális oktatás hátrányainak csökkentésére. Közben hónap végén kuporgat, alig várja a a fizetést, ezért menet közben életpályát "csinál ": minősül, szakvizsgázik stb. - hátha nettó 18.000,- Ft-tal több lesz a fizetése - ami majdnem elég a gyermeke kollégiumi díjára, ha szerencséje van, és kapott az a gyermek kolit ... mert az albérlet tízszer drágább - akciósan 120.000 + rezsi + kaució - több mint a fél fizetés... és akkor az a gyerek még nem eszik, nem közlekedik, nem tanul ... ne adj ' isten szórakozna is - dehát arról mondjon le, hiszen ő "pedagógusgyerek " és lehet nem is az egyetlen a családban.
Miért várjuk, hogy valaki pedagógus akarjon lenni ma? Mi a motivációs erő? Az, hogy megbecsülést sem a szülőtől, sem a gyerektől, sem az államtól nem kapsz? Hiszen a te "szakmádhoz " mindenki ért - sőt jobban ért? És ehhez még a fizetésedből egy albérletet sem tudsz fenntartani? És ha nem csinálod ingyen, saját szabadidődben,akkor mindenki meg tudja mondani, mennyire önző, rossz tanár is vagy. Hiszen érthető, hogy munkaidőn kívül viszed a gyerekeket moziba, színházba, játszótérre, bárhová - közösséget építeni. Ez természetes, az összes többi dolgozó ember is így csinálja ezt, ugye? Az, aki buszt vezet, megy egy bónusz kört, mert neked estére leszakad a lábad, a boltos tovább marad nyitva, mert a suliprogram miatt még nem vettél vacsorát, a hivatalban pedig természetesen hétvégén is a rendelkezésedre állnak, hiszen helyettesítettél, ügyeltél (mindezt persze ingyen).

A rendszer túlterheli a pedagógusokat, de a diákokat is! A bürokratikus rendszer miatt egyre kevesebb idő jut a gyerekekre. A tanórákra történő folyamatos készülés, az online állandóan érkező felhívások, megoldandó feladatok,, a szülői kapcsolattartások miatt egy "normális " pedagógusnak 16,00-kor nem ér véget a munkaideje,nincs szabad estéje, családi élete. Rengeteg az óraközi valamint a 7 órai és 16 óra utáni ügyelet, a bemutató órák, tanórán kívüli programok, továbbképzések, versenyekre, tanórákra, bemutató órákra, minősítésekre, intézményi programokra, iskolai, városi, megyei szintű programokra való felkészítés/felkészülés. A térítés nélküli helyettesítések pedig teljesen "természetesek ". Szerencsés lenne a bérek rendezése pl: a bérek mindenkori minimálbérhez történő kötésével.
A diákok is leterheltek, brutális a tananyag mennyisége, sok az értelmetlen tananyag, minimális az idő az elmélyítésre. A mennyiség miatt a szerencsésebbek felületes tudást szerezhetnek, amit különórán, kemény összegekért tanulhatnak meg azok, akiknek a szülei ezt megengedhetik maguknak. "Aki ebben a rendszerben lemarad, az kimarad " a legnagyobb igyekezet, valamint szülői és pedagógusi támogatás ellenére is... A gyermekek lelki, pszichés nyomása óriási.

A jelenlegi rendszer nem kedvez sem a gyermekeknek/tanulóknak, sem a pedagógusoknak.
A diákok leterheltsége maximális! Már az általános iskola alsó tagozatos diákjainak is nem egyszer van délutáni órája, kár többször is egy héten. Gyakran a leggondosabb összeállított órarend mellett is csúsznak le német, angol esetleg magyar órák. A felső tagozatos diákok szinte sosem érnek haza 15,00 előtt és erre jönnek a felvételi előkészítők, különórák, esetleg edzések.
Hiába hirdetjük, hogy a jó pedagógus nem ragaszkodik szigorúan a tanmenethez, a könyvekhez, mégis a többség igyekszik mégis lenyomni a kötelezően kiadott tananyag-mennyiséget a gyerekek torkán a felülről jövő nyomás miatt, valamint a felvételik és a középfokú intézményekben a gyerekekre váró elvárások miatt.
Az óriási tananyagmennyiség következménye, hogy egy témában nem lehet kellően elmerülni, megszilárdítani, a megszerzett tudás felszínes, passzív. Az állandó és töménytelen mennyiségű információáradatot csak a jobb képességű tanulók képesek befogadni, kevésbé fogékony, ugyanakkor szorgalmas társaik sem tudják már ezt elsajátítani, a többiekről nem is beszélve. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy a mai oktatási rendszer szegregáló.
Pedagógusként elmondhatom, hogy a központosítás állandó terheket ró a pedagógusokra. Óriási a nyomás. A kötelező óraszám felett további órákban kell az intézmény rendelkezésére állni, amikor helyettesítenünk kell. Rengeteg az óraközi ügyeletek száma, a reggel 7,00 és 16,00 utáni ügyeletekről nem is beszélve. Szinte minden héten többletmunkát teljesítünk, amikor (a teljesség igénye nélkül...) iskolai előkészítő foglalkozásokat, tematikus napokat és heteket, nyelvi délutánokat, sporteseményeket, vers- és prózamondó versenyeket, tehetséggondozást, felzárkóztató foglalkozásokat, különböző iskolai, városi és megyei szintű felkérésekre műsorok összeállítását nemcsak megvalósítjuk, hanem elő is készülünk ezekre.
Ezek mind csak tanórán kívüli tevékenységek voltak...

Szülőként látom, hogy az oktatás túlnyomó részt arról szól, hogy minél több elméletet, fogalmat, minél gyorsabban, minél Pontosabban megtanuljon és szóról szóra visszaadjon a diák. Hiába jó a felfogása egy diáknak, hiába jó a problémamegoldó képessége, hiába kreatív, látja az összefüggéseket, képes megszervezni összetett projektet, csak akkor kap jó jegyet, ha gondolkodás nélkül minél több információt képes megjegyezni és minél gyorsabban szó szerint leírni a dolgozatban. A könyvek és munkafüzetek nagy részét nem használják a középiskolában, így még ez a segítségük sincs.Az órák abból állbak, hogy a pedagógus diktál, a gyerek pedig jegyzetel, amit tud. A pedagógusok bele vannak kényszerítve ebbe a rendszerbe, Fáradtak, kimerültek, így nincs energiájuk a diákok személyiségének támogatására. Tanárként most az osztályok ( és óvodai csoportok ) magas létszámát emelném ki. Kb. 16 fővel már képesek lennénk gyermekközpontú foglalkozásokat tartani.

Gyerekeim vegyes csoportba járnak az oviban, a környéken caak ilyen lehetőség volt. Nem tudtam elképzelni és azóta sem győztek meg, hogy ez előnyösebb lenne a gyerekeimnek, nem látom azt, hogy fejlettebbek lennének érzelmileg más ismerősök gyerekeinél, akik nem vegyes csoportba járnak.Az ovónők naponta pár órát vannak ott mindketten a csoportban, aminek egy része az alvásidő, ahol a magycsoportost is leteszik aludni....nem tudom elképzelni, hogy az iskolába készülő gyerekekre jut annyi figyelem, hogy mindenki felkészülten kezdje az első osztályt az iskolában.

Alacsony mebecsültség, túlterheltség, használhatatlan taneszközök, központosított rendszer, felesleges, óriási tananyag,

A gyermekek tantervének átalakítása szükséges. Digitalizáció erősítését az iskolákban. Ha beteg, ha sportoló, ha zenekari tag több szabadságot és rugalmasságot a rendszertől. A gyermek az órákat követhesse online vagy nézhesse meg a legjobb tanárét. Változást az iskolákba! Magasabb megbecsülést a kiváló szakmailag hiteles pedagógusoknak. Nyelvi oktatás fontos.

Óvodapedagógusként bizony nagyon gyakran van a napi munkán felül rengeteg írásbeli teendő. Csoportbeli gyerekek folyamatos jellemzése, mérése, ezek kiértékelése, táblázatokba foglalása, pedagógiai jellemzések írása a szolgálatok felé, jeles napokra készülve anyagok összeállítása, ppt készítése, minősítésre készülve, BECS-re rengeteg írásbeli dokumentáció készítése..., iszonyú mennyiségű időt elvesznek ezek a pihenésből, regenerálódásra fordítható időből. Gyakran estig ülök a gépnél, kimerülve, esetleg anyagokat, újdonságokat keresve. Szeretem a munkámat és a gyerekeket, de nagyon örülnék, ha kevesebb írásbeli teher nehezedne ránk. Gyakori a helyettesítés, rengeteg a túlmunka. Mi voltunk a rabszolga törvény első kimondatlan áldozatai, joggal elégedetlenkedünk. A fizetésünkről nem is beszélve, megalázó.

Elsősorban óvosapedagógus vagyok. Szívvel lélekkel végzem a munkám, mert fontosnak tartom a jövő generációjának fejlesztését eredményes szeretetteljes fejlődését. A bérezés minősíthetetlen, ha a családom nem állna mellettem éhen halnék. Ha gyermekem lenne nem tudnám eltartani ennyi pénzből. Nagyon sok pedagógust ismerek, aki szakmát váltott vagy váltani készül emiatt. Màr most is nagy a hiány és ha nem lesz változás a bérezés tekintetében, még több pályaelhagyó lesz. Nem vagyunk megbecsülve, ami azért szomorú, mert rajtunk múlik a jövő nemzedéke.
Csak ebben az álláspontban szerettem volna kifejteni véleményemet. Köszönöm!

1 éve vagyok óvónő (gyakornok) de teljes munkaidőben dolgozom, természetesen gyakornoki fizetéssel.. az életpályamodell miatt a nyakamon van a portfólió és a minősülés, a legtöbb időmet az adminisztráció tölti ki. Kevés a dolgozó, sok a problémás gyermek, és a legtöbbször egyedül maradok velük a csoportban. Azok a gyerekek, akikkel tudnék foglalkozni, sajnos háttérbe szorulnak, az SNIs, btmn-es és egyéb problémás gyerekek miatt. Kevesebb gyermek kellene a csoportba. A fizetesrol ne is beszeljunk....

A pedagógushiány egyre súlyosabb, és mivel sok a nyugdíjhoz közelálló, évek múlva ellehetetlenülhet az oktatás.A fontos döntéseket nem lehet "fentről "meghozni. Az adott iskolában dolgozók kezébe vissza kell adni a döntés/ek lehetőségét. A pedagógusok elképesztően túlterheltek, ettől feszültek, ingerlékenyek, és ez sajnos a gyerekeken csapódik le.

Nyugdíj előtti éveimet töltve évtizedek óta látom a pedagógusok túlterheltségét. Anyagilag nem vagyunk megbecsülve, minden helyettesítésünket ingyen végezzük el. Minden diplomás jobban keres, mint mi.Mivel kevés a pedagógus, szinte sosincs lyukas óránk, amikor készülhetnénk, javíthatnánk, vagy esetleg pihenhetnék valamicskét. Ami még kellemetlenül érint az az, hogy miért kell 37 év tanári munka után portfóliót írnom, s így bizonyítanom alkalmasságomat a pályámra. Ez méltatlan.

A gyerekek nem tanulták meg a szüleiktől az alapvető illemet,erre jön a szülők nem képesek ellátni a feladataikat. A gyerekek bekerülnek a rendszerbe ahol a hozott alapokkal ellátva ,nem igazán tisztelve a pedagógusokat megkezdődik az oktatásuk és a kiégett alulfizetett pedagógus már nem képes kezelni a helyzetet. A pedagógus legtöbbször szívatja a gyerekeket és kiéli az elnyomott helyzetét vagy megpróbálkozik a lehetetlennel,felesleges dolgokkal megtömni a gyerekek fejét. A tananyag eszméletlenül sok a könyvek borzasztó rosszak egy gyermeknek felfoghatatlan ,rosszul összerakott. Az oktatástól elvont pénzek nem csak az oktatáson fog meglátszani hanem mindenen. A jövőn spórolnak, a jövőnkön. Lebutítanak mindenkit. Uniformizálnak nem marad gondolkodó ember. Siralmasak a körülmények. Senkinek nem jó. Ezen változtatni kell!

Biztosan súlyos a pedagógus sőt az óvónő hiány, mivel nálunk már fordult elő olyan, hogy a takarítónő tartotta a matek órát. A minőségről ne is beszéljünk. Az iskolákban az étkezés minősége is hagy kivetnivalót. A fizetést az átlag fölé, de legalább arra szintre kellene emelni. Ami az én meglátásom szerint most olyan nettó 350-400 ezer forint.

Nagyon sok a helyettesítés, így a gyerekek életében a biztonságot adó állandóság nem biztosított.

A pedagógus hiány szemmel látható, egyre több óvodai csoportot kell bezárni, pavilon részeket megszüntetni. Fizetésük nevetséges. Gyermekeink jövője az ő kezükben van, az alapok a legfontosabbak és nem szeretném ha bármiben hiányt szenvednének. Egyenlőre úgy tűnik, a jövőben csak tovább amortizálódik a szakma ami rendkívül elszomorító. A jelenlegi vezetésnek a gyermekeit, unokáit is majd a nyugdíjas pedagógus tanítsa? Vagy matematikát a testnevelő tanár? El kellene gondolkodni…

Rengeteg problémát látok a rendszerben. Az egész gyökere az óvónők alulfizetettsége és a napközbeni adminisztrációs terhe. Az alacsony bér miatt a fiatalok nem választják a pályát, aki benne van, sokan azért hagyják ott, mert a fő feladatuk nem a gyerekekkel való foglalkozás lett..22-30 fős csoportokra 1 óvónő,1 ped.asszisztens és fél dajka jut(két csoport között ugrál).Ez akárhogy is nézzük arra sem elég, hogy ne történjen nagyobb baj a gyerekekkel napközben. Érdemi foglalkozás, fejlesztés szinte kivitelezhetetlen, pláne egy vegyes csoportban. Min. 2 óvónő és 1 ped.assz.kéne egy csoportra. Ha már diplomához kötik az óvónői állást, meg is kéne fizetni.

A szakemberhiány, a vég nélküli értelmetlen adminisztrációs teher (aminek során azt bizonyítjuk írásban, hogy mennyire jó szakemberek vagyunk és amely a valódi munkától veszi el az időt), az alacsony erkölcsi es anyagi megbecsültség sajnos hosszú ideje jelentős probléma. Ezeken kívül óvodapedagógusként két másik problémát emelnék ki, amelyek ezekkel szorosan összefüggnek.
Az óvodai közösségben fejlődő gyermek iskolaérettségéről az Oktatási Hivatal dönt, úgy, hogy csak adatokból ismeri az óvodást. Némi hatásköre van a szülőnek, akinek legtöbbször nincs pontos tudása, mi kell az iskolaérettséghez, és hogyan teljesít közösségben a gyermeke; illetve a szakszolgálatnak, ahol pedig csak egyéni feladathelyzetben és egy alkalommal találkoznak vele. Az a pedagógus, aki naponta és közösségben működve látja a gyermeket és legjobban ismeri a képességeit, ki van zárva a döntési rendszerből.
Egy másik jelentős óvodapedagógusi probléma, hogy a kisgyermekek nevelését lehetetlen testi közelség nélkül megoldani, valamint a legtöbb kisgyermek, még nem sajátította el az alapvető higiéniás szokásokat. Rengeteg gyermeket küldenek betegen az óvodába, még a vírushelyzet időszakában is. Mire észrevesszük a betegségét, már végigfertőzte a csoportot, pedagógusokat.
Ezen a ponton viszont pedagógusként döntést kell hozni: otthon maradunk táppénzen az amúgy is kevés fizetésünk töredékéért, kockáztatva, hogy a szükséges gyógyszerek megvásárlása után már nem marad pénz az ön-; vagy családfenntartásra. Esetleg még nehezebb helyzetbe hozzuk a már így is túlterhelt és gyakorlatilag ingyen túlmunkát végző kollégáinkat. Vagy betegen folytatjuk tovább a munkát veszélyeztetve a gyermekek, kollégáink és a saját magunk egészségét. Az óvodában gyermekektől kapott fertőzés nem számít munkahelyi megbetegedésnek, pedig az itt dolgozó felnőttek a megbetegedéseik 90%-át ilyen módon szerzik be.
Sajnos ezeken kívül, még rengeteg jelentős problémára tudnám felhívni a figyelmet. Talán mások is megteszik

Szomorú, hogy olyan SNI-s gyereknek kellett iskolába menni,aki semmilyen szinten nem volt iskolaérett.
Hiába a sok orvosi lelet, pedagógiai vélemény,az Oktatási Hivatal ügyintézője,aki a gyereket sohasem látta megállapította,hogy a törvény szerint iskolaérett.
Sajnálom, hogy a törvényhozókat a gyerek érdeke,igénye nem érdekli.

Van óvodás gyermekem és kisiskolás is. A pedagógus hiányt mindkét esetben tapasztalom. Szomorúan veszem tudomásul az óvodában és egyre dühösebben az iskolában, ahol külön tanárt kell fogadni a gyerekek mellé már alsóban, hogy rendesen megtanulják az alapokat.

Iszonyú túlterheltség, az anyagi és az erkölcsi megbecsülés teljes hiánya, dilettáns intézményvezetők, akik nem csak szakmaiság nélkül, hanem a humán faktor teljes nélkülözésével és semmibe vételével nem dolgozni, hanem uralkodni akarnak. Szégyen és gyalázat, hogy milyen mélyre süllyedt az oktatás ügye. ?

A tanár hiány a legnagyobb probléma! Kiöregedett a tanár társadalom, nincs motiváció a pálya iránt. Olyan pedagógusok tanítják a gyermekeiket, akik engem is. Fáradtak, nincsenek felkészülve a megváltozott világra. Nem tudásban gondolom, így, inkább a megváltozott magatartási mintákkal nem tudnak versenyben maradni a gyermekekkel. Ez így katasztrófa felé sodorja az oktatást.

A fiatalok nem választják a pedagógus pályát, mert túl alacsony a bér a versenyszférához képest, a szakmai megbecsülés is nagyon gyenge, semmi motiváció nincs a következő nemzedék tanítói számára. Így ki fogja tanítani a gyerekeinket, unokáinkat? Ki látja majd el a fejlesztésüket, vagy csak a napközbeni felügyeletüket, amíg a szülők dolgoznak? A jelenlegi központosított, lebutított tananyaggal, kiégett, motiválatlan, fásult pedagógusokkal (akik még kitartanak) olyan önálló gondolkodásra képtelen droidokat termelnek ki az iskolák, akik robot üzemmódban bólintanak majd bármire, ami a zűrzavaros világban eléjük kerül. Tisztességes munkáért tisztességes bért kell fizetni a mostani és a leendő pedagógusoknak, több jogot számukra a normális fegyelmezéshez, és életképes emberek képzéséhez megfelelő tananyagot, tematikát, eszközöket!

Nagyon kevés az óvónő, ez miatt a csoportokba kis, középsős, és nagy csoportos gyerekek vannak! Ezért nehéz őket tanítani fejleszteni mert sok felé kell figyelni az óvónőknek és ez a gyerek fejlődésénél is meglátszik!Régen voltak bizonyos kritériumok hogy minek kell hogy megfeleljen a gyerek a továbblépéshez, mára ha betölti a 6.évet szeptemberbe kötelező iskolába menni, az nem számít hogy meg beszélni is alig tud a gyerek, meg nem képes figyelni se! Utána meg csodálkoznak a szülők hogy a gyerek milyen rossz tanuló persze mert, még nem állt készen az iskolára sokat számít az az 1 plusz év! A tanárokat is megértem hogy az iskolában miért ilyenek ők nem nevelni vannak ott hanem tanítani , a szülő dolga nevelni a gyereket!

A tanárok sorra mondanak fel a kevés fizetés miatt. Akik még a szakmában vannak (tisztelet a kivételnek) elfáradt, gyerekeken töltik ki a kínjukat és nem segíteni és tanítani akarnak, hanem bosszút állni sokszor a gyerekeken és osztogatni a sok 1est.
Szükség lenne a tanárok önismereti képzésére, mert szörnyű mondatok hangoznak el az iskolában. Állandó fenyegetés, érzelmi játszmák.

Nagyon leterheltek a pedagógusok a sok papírmunka miatt is. Sajnos azt veszem észre,hogy nem vonzó az óvodapedagógusi pálya a fiatalok számára,mert nagyon kevés fizetést kapnak ahhoz képest,hogy mennyit kell tanulniuk.

Azt tapasztalom szülőként, hogy mind a pedagógusok, mind a gyerekek túlterheltek. Túlságosan teljesítmény orientált világban élünk. A tanároknak haladni kell a tananyaggal, még akkor is, ha a fél osztály lemarad. Nagy létszámú osztályok vannak, ahol mindenki egy külön egyéniség, különböző érdeklődési körrel, amit a tanároknak nincs módjukban figyelembe venni, hiszen őket is köti a határidő stb. A gyerekeknek is nehéz beállni a sorba és mindig minden körülmények között azt és úgy tenni, ahogy elvárják tőlük . Ne legyen saját véleménye, nem gondolkodhat máshogy, csak úgy ahogy megengedik neki.Nagyon sok a felesleges tananyag, miközben az életre nincsenek tanítva, csak a lexikális tudásukat gyarapítják és éppen ezért nincs ideje gyereknek lenni. Sokan mire felnőtté vállnak idegi roncsok lesznek… Sajnálom a mai gyerekeket és a pedagógusokat is.

Az SNI-s gyerekek nagyon nehéz helyzetbe kerültek, kudarccal fognak szembesülni az iskolakezdéskor, ha marad ez a törvény. A régi törvény szerint maradhattak 1+1 évet az óvodában szakértői vélemény alapján, ezzel a plusz idővel fel tudtak zárkózni. Kérjük visszaállítani az SNI-sek 1+1 év óvodában maradás lehetőséget. Ez a rendszer több évig jól működött!!!

Az óvodában nincs elegendő létszámú szakképzett óvónő, így nem is tudnak megfelelő fejlesztést, illetve foglalkozásokat biztosítani a gyerekek számára. Az óvónők leterheltek és pályakezdőként sokan elhagyják ezt a szakmát, mert megalázónak tartják a fizetést, így nagy a fluktuáció és a gyerekek sérülnek.

A gyerekek fölöslegesen vannak haszontalan lexikális tananyaggal túlterhelve. A tankönyvek jó része ált. isk. felső tagozatában érthetetlen, használhatatlan, színvonalon aluli.Az ingyen tankönyvek kölcsön tankönyvek, melyek már használtak, nem lehet benne dolgozni, aláhúzni, kiemelni, korábbi tankönyvből pl. felvételire felkészülni, mert nincs nálunk, vissza kell adni. Állandó pedagógus hiány van, a helyettesítés nem megoldott, a gyerekek csak eltöltik az időt egy felügyelővel. A hiány miatt teljesen alkalmatlan pedagógusok is a helyükön maradhatnak, mert bár nem valók gyerek mellé, nem tudják őket pótolni. Több kárt okoznak, mint hasznot. A tanárok/tanítók túlterheltek, elképesztő nyomás alatt dolgoznak megalázóan alacsony bérért. Cserébe még ahhoz sincs joguk, hogy tankönvvet, módszert válasszanak, vagy fegyelmezzenek egy diákot. A helyzet siralmas, katasztrofális, és akkor a covid miatti online oktatásra már ki sem térek, regényt lehetne írni.

Túl sok gyerek van egy csoportban. Sok a nehézségekkel küzdő gyermek . Ekkora csoportlétszámok mellett nem lehet minden gyermekre megfelelően odafigyelni. Egyre több az olyan gyermek, melyeknek fejlesztéséhez nincs kompetenciánk (mégis csinálni kell), de úgy látjuk már a szakszolgálatnak sincs kapacitása. Mi csak gyártjuk a töménytelen papírt, de minek. Pont a lényeg a gyermek veszik el, őrájuk mincs idő. Mellette minősülj, stb. Anyagi, erkölcsi megbecsülés nulla. Nagyon szerettem ezt a hivatást, de sajnos kiégtem, még kiviszem a mostani gyerekeimet, és más munka után nézek. ELÉG VOLT!

Magas az óraszám, kevés a bér. Nem fizetik ki a helyettesítéseket. Sok a felesleges adminisztráció. Nem szaktanár tanítja a gyerekeket. A tankönyvek nyelvezete, a tananyag mennyisége és minősége nem veszi figyelembe a gyerekek életkorát. Az iskolai fejlesztéseket, felújításokat a szülőkkel akarják kifizettetni. Kevés a pedagógiai munkát segítő szakember.

A gyermekemet egyedül nevelő 3 diplomás szakvizsgázott, minősült, több mint 25 éve a pályán lévő pedagógusként a legelkeserítőbb, hogy hónapról-hónapra élünk, a bérem épphogy a megélhetésre elég. A helyzetet kilátástalannak látom ezért pályaváltáson gobdolkodom.
A gyerekek túl vannak terhelve, sok az órájuk, plussz a mindennapi készülés, pihenni, gyereknek lenni alig marad idejük, fáradtak, kevésbé motiváltak.

Az oktató-nevelő munka lehetetlen, ha szakképzetlen, vagy hozzá nem értő, és nem elhivatott személyek végzik. Ez az egyik kiemelten legfontosabb hivatás! Évek óta rengeteg lyukas óra, helyettesítés, üresjáratok, tanárcserék... Át kell csoportosíta erre a területre az államkasszából, mert ennyi pénzért senki nem fog tanítani!

Pedagógusként a heti 28 tanítási órámmal nagyon túlterheltnek érzem magam, nem beszélve a sok helyettesítésről, ami hozzájön. Hetente 1-szer 11! órám is van. Szakképzésben dolgozom, de itt ugyanilyen rossz a helyzet, mint a többi iskolában. Sajnálatos, hogy a természettudományok háttérbe szorulnak mindenhol, nem választhatunk tankönyvet. A tananyag katasztrofális. A vezetők folyamatosan azt érzékeltetik velünk, hogy nem dolgozunk elég jól. A gyerekek, pedagógus egyaránt fáradt. A gyermekvédelmi feladatokat is már a pedagógus látja el. Azt kívánják tőlünk, hogy a nap huszonnégy órájában robotoljunk, mert hiszen a munka otthon is folytatódik.

Alulfizetett, nem megbecsült tanítók, tanárok küzdenek a megtaníthatatlan mennyiségű és kétes minőségű tananyaggal.A kis elsősöknek olyan régies nyelvezetű szöveget kell olvasni, amit ha már tudna olvasni, sem értene. A kötelező olvasmányok ugyanazok, mint negyven éve. A gyerekeknek egész nap sietni kell, nincs idő udvarra menni, enni, rendesen feladatot megoldani.

Óvónő vagyok. Csak reménykedek, hogy a kolléganőm is kitart, mint én. Mert ha ő elmegy, egyedül maradok, és nem fognak találni a helyére senkit. Egyedül nem bírja ezt senki. Pedig ez az életem, imádom a munkám minden nehézsége ellenére. Nem akarom abbahagyni, de a rendszer lehet, hogy rákényszerít.

A gyermekem alig várta, hogy iskolás legyen. Egy hónap után már utálta. Az iskola nem óvodást vár, hanem kisiskolást, 2 hét után már komoly tanulás volt. Semmi játékosság, semmi átmenet. Két hete még ovis volt aludt délután. Iskolásként délután már karikás volt a szeme, a kedve elment az iskolától. Eltelt 7 év, és a helyzet csak rosszabb lett. Jó képességű, de alulteljesít, nincs motiváció, nincs öröme. A tankönyvek tanulhatatlanok, aláhúzni sem lehet benne, de nincs is mit, a lényeg sokszor kihámozhatatlan. Aki írta pl. A földrajz tankönyveket nem látott még 7-es gyereket... csoda, hogy a tanár se tud belőle tanítani? Mert nincs más, ebből kell. Sajnálom a gyerekeinket, de a tanáraikat is, és minket szülőket is. Az egész társadalom rossz út felé halad...

Az oktatás helyzete országunkban tragikus. Ezt a tanulók túlterhelése, a tanulókkal szembeni indokolatlan, elfogadhatatlan követelmények, továbbá a pedagógusok megalázó erkölcsi és anyagi helyzete támasztja alá.

Szerintem mind a pedagógus, mind pedig a szülő részéről lehetetlenné vált az érdemi párbeszéd a tanulók oktatásával-nevelésével kapcsolatosan.
A szülő nem tud pontos képet kapni mivel találkozik a pedagógus, és főleg arról nem, hogy a pedagógus mennyire nehezen képes a feladatait ellátni, magánemberként pedig valamilyen jövőképet alkotni, és célokat maga elé kitűzni.
A pedagógusok mostmár olyan ellenséges légkörben dolgoznak, élnek, ami kihat a napi munkájukra is.

A tornyosuló adminisztráció,a másik óvodapedagógus hiánya a csoportban,hozzájárul a korai kiégéshez. A pedagógus fizetés az idő elteltével teljesen elértéktelenedett.Nincs megbecsülés, elismerés,motiváció, cserébe vannak magas elvárások,egyre több SNI gyanús gyermek akiknek a fejlesztését is sok esetben az egyedül csoportot vivő pedagógust terheli. Egyáltalán nem vonzó a mai fiatalok számára ez a pálya ami nem is csoda. Ha így folytatódik nem lesznek óvodapedagógusok, tanítók, tanárok a jövőben.

Rengeteg felesleges papírmunka,ami a gyerekektől veszi el az időt.Alacsony bérezés,folyamatos ellenőrzések, minősítések.Kevés óvodapedagógus,szakmai segítő munkatárs,miközben egyre több a problémás gyermek.Magas csoportlétszámok,a gyermekvédelem ténylegesen nem a gyermekekért van.Szakszolgálatok túlterheltsége miatt a gyerekek későn vagy egyáltalán nem jutnak szakszerű fejlesztéshez.

Lassan 6 éve vagyok a óvodapedagógus. Szomorú, hogy ha a férjem nem lenne, valószínű hónapról hónapra élnék. Egy csoportot viszek egyedül, dajkát nem sűrűn látok. Nem akarok senkit minősíteni, de annyit keresek,mint a dajkák, viszont a felelősség rajtam van. Teljesen kimerült vagyok. Úgy gondolom, ha emelnék a pedagógusok fizetését legalább 50%-al, sokkal motiváltabb lenne mindenki, ami igazából a társadalom javára válna. Remélem lesz változás, mert sajnos gondolkodok azon, hogy hagyom az egészet a francba....?

Nincs pedagógus a rendszerben. Nincs IGAZI pedagógus a rendszerben! Aki eddig IGAZI volt, az is fuldoklik az ingyen túlórában, az értelmetlen adminisztrációban, a megélhetési gondokban. IGAZI pedagógus csak akkor lehet valaki, ha van ideje tervezni, megvalósítani, értékelni, elemezni az elvégzett munkáit, továbbképezni önmagát, és arra építeni a következőkben. Az IGAZI pedagógus ki tudja magát pihenni, mentálisan tud töltődni, nincs lelkiismeretfurdalása, hogy a gyerekre, tanulóra nem maradt ideje, tud és mer ismeretanyagot kiválasztani, mélységében megtanítani. Az IGAZI pedagógus az egész "valóját " adja a hivatásához, nem kell másodállásban a pihenés, töldődés helyett pénzt keresnie, hogy átlagos életszinvonalat biztosítson magánéletében. Az IGAZI pedagógus szárnyakat kap a gyerekek, szülők visszajelzéseitől, a társadalmi elismertségtől, de most benne van egy ördögi körben, nem tud repülni, ha felsőbb utasításra megnyirbálják szárnyait, szabadságát elveszik, ha felsőbb utasításra mantrázzák, hogy mennyire értéktelen, ha hazugságokkal teszik hiteltelenné segélykiáltásait.

Kevés,nem megfelelően képzett pedagógus,régi,már működésképtelen rendszer.Rengeteg,felesleges tananyag,ami csak lexikális tudásra épít,gyakorlati,szociális létet támogató oktatás hiánya.Kevés pedagógus sok értelmetlen teherrel,rengeteg gyerek,akik nem egyformák.Sni,Btmn beleerőszakolása az átlagos közegbe,ami egyik résztvevőnek sem jó,ráadásul a lényeg,a gyerekek jövőképét,emberi formálódását súlyosan rongálja!!!

Nagyon felesleges sok tananyag,így a tanárok rohannak az anyagok leadásával,kevés idő jut azokra a gyerekekre akik kicsit lassabbak.Nincs gyerek élet-iskola,napközi után a gyerekek nem játékidővel tölthetik az estét,hanem sok-sok tanulással,amely a szülőket is leterheli.

Az oktatási rendszer megreformálásával a korábbi értékeket, bevált és hasznos módszereket, tananyagot törölték el. Egyre több a haszontalan tananyag,a tankönyvek írói, szerkesztői nem szakmai, inkább politikai alapon vannak kiválasztva. A gyerekek leterheltek,a pedagógusok mindent/mindenkit is helyettesítenek. Lassan már a portás is tarthat órát, mert köze van az iskolához - végzettség nem feltétel. A túlóra elszámolása, óradíja inkább nevetséges. Elvárások, követelések, elszámoltatások vannak, de a megfelelő körülmények (tárgyi,anyagi) biztosítása hiányossága a rendszernek. Ahogyan egy szülőnek is csak jogai vannak, de kötelessége nincs.

Megbecsülés: 0. A Szülőnek jogai vannak, kötelességei nincsenek...A portfólió és a minősítés pusztán új papír gyártása, és minden fontos dolog háttérbe van szorítva amíg készül./ gyerekek, család/ 100% -ot teljesít a kolléga aki nem igazán szokott rendszeres munkát végezni,de ezt megcsinálta...Megalázó fizetés,amit tűrünk,mert hivatástudat van...de abból nem lehet fizetni a boltokban...Lassan összeomlik az oktatás. A mai gyerekek pedig nem kapják meg a boldog óvodás ás iskolás éveket,mert bőrükön érzik a kialakult helyzet hatásait...Tragikus..

Bár én óvodapedagógus vagyok, de fontosnak tartom kiemelni az óvodai nevelést is, hiszen valahol az oktatás alapköve. A fizetésem még hagyján, bár az önkormányzati korrekcióval sem érem el a szakmunkás minimálbért, ami miatt minden nap azon vagyok kénytelen gondolkodni, minek is megyek be egyébként dolgozni, ennél azért többre tartom magam.. Pláne mikor ahhoz, hogy el tudjam látni a munkámat, nekem kell megvenni ezt-azt a tevékenységekhez.. A csoportlétszámom 20 fő feletti, amibe 4 sni is tartozik, valamint újabban megjelentek a diabétesszel élő gyermekek is. Hiába tervezem meg a napot, készülök egész hétvégén, esélyem sincs a fejlesztésre. A túlélésért küzdök, mert vagy verekedés van, vagy inzulint kell beadnom, vagy egyéb problémát kezelnem.. A nap végén semmi másra nem vágyom, csak hogy minden gyerek épségben jusson haza, ne kerüljek bajba, míg a szülők joggal érdeklődnének milyen témával foglalkoztunk aznap.. Nincs elég ember, sem elég eszköz vagy anyagi háttér.. Kiábrándító

Az egyetem elvégzése után hiába kerültem a pályára gyakornokként, egyszerűen mindent újra kellett tanulnom, mivel az egyetem érdemleges és hasznos képzést nem igazán nyújtott. Adminisztrációval kapcsolatosan minden új ismeret volt. Elkeserítő az egyetem hasztalansága egy ilyen fontos pályán, ahol lényegében a gyermekeket neveljük. Meg kellene reformálni az oktatást és a tananyagot mind alsótól olykor egész egyetemes szintig.
Munkahelyen pedig nem is jut minden csoportba két óvónő. Örülünk, ha akad ped. asszisztens, aki segít. Már pedig szükség van a segítségre, mikor egy csoport 25-30%-át sérült, SNI, BTMN, netán autista gyermek teszi ki.
Emellett ott van a sok adminisztráció, s egy gyakornoknak és egy mentornak ez még több papírt jelent. Mi értelme? Meg utálja már a pálya elején a bírhatatlan mennyiségű dokumentáció miatt a szakmát. Az értékelések és a portfólió a napi-heti-havi és éves tervek mellett, továbbá ott van a projektekre, világ napokra készülés. Emellett a gyermekek személyre szabott adminisztrációja minden nap. Felmérése és értékelése félévente és még sorolhatnám... És miért is? Potom pénzért?!? Egy egyszerű, végzettség nélküli takarító többet keres...
De csak nyeljünk és tűrjünk el mindent. Tűrjük a nyakunkba akasztott plusz munkát, a nyakunkba varrt SNI és BTMN fejlesztést az egyénre szabott fejlesztési tervekkel, s tűrjük a gyermekek tiszteletlenségét. De feleljünk meg minden elvárásnak mindenki felé, s a nevelésre alkalmas és használható eszközeink egyre csak fogynak. Lassan már bünti székre se lehet leültetni a gyermeket pihenni, mert a szülő kiakad...

< 6. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!