Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Dühítő az alacsony fizetés, túl terheltseg, sajnálom.

Az óvónők és a tanárok borzasztó túlterheltek, ehhez képest pedig aránytalanul kevés a fizetésük.

Túlterhelt pedagógusok, magas gyermekletszám egy csoportban,több SNI gyermek csoporton belül-gyógyped.asszisztens,pedagógiai asszisztens kevés-. Rengeteg adminisztráció,a fizetés kevés a megélhetéshez,minden drágul,a pedagógusnak megfizethetetlen.

Ostobaság volt bármit is várni az ún. pedagógus életpályamodelltől, ez ma már nyilvánvaló. Az anyagi viszonyok továbbra is szerények és perspektívátlanok, és az sem véletlen, hogy sok kolléga nem futott neki a minősítési folyamatnak: megalázó procedúra, tengernyi adminisztrációval, ami voltaképpen nem bizonyít semmit. Mindenki jobban jár, ha az öncélú portfólióra fordított idő egy részét a gyerekek kapják kirándulás, színház, közösségi programok formájában, a másik részben meg pihen, feltöltődik a pedagógus, úgy, ahogy neki tetszik.

Az alacsony fizetés csak a jéghegy csúcsa. Sem anyagi,sem erkölcsi megbecsülés nincs. A rengeteg tanítási óra az oktatás minőségre megy rá, meg a pedagógus egészségére. Nincs utánpótlás. A fiatal ennyi pénzért nem jön a pályára.

Magas osztálylétszámok,egyre több “papíros” gyerek,akik a megfelelő fejlesztést -szakember hiányában - nem kapják meg hiánytalanul.Az integráció nagyon jó dolog,de a feltételek nem adottak ahhoz,hogy az integrált tanulóknak és a többi gyereknek is egyszerre jó,hatékony tanulási rendszer legyen elérhető.
A pedagógusok végtelenül fáradtak és leterheltek.A sok felesleges adminisztráció ,alkalmi helyettesítések pont a legfontosabb dolgoktól veszik el az időt, a gyerekektől, az alapos felkészüléstől..
A gyerekek nagy része alapvető készségek hiányával ül be az iskolapadba.A felzárkóztatás,4-5 felé differenciálás rendkívül nehéz feladat,emellett persze a tehetséges gyerekek támogatására is szükség lenne .
A megbecsülés alacsonyabb már nem igen lehetne,mind morális,mind anyagi szinten.
Nem szeretnék belegondolni,hogy mi lesz 5-10 év múlva,ha nem lesznek gyökeres változások az óvodától a felsőoktatásig.

Túl magasak az óvodai csoport létszámok. Nincs meg a gyerekek 2 nm-es helyigénye a fenntartó 20%os emelése miatt. Nem veszik figyelembe a létszámnál a sni-s gyerekeket. Ha a létszám kevesebb lenne, ideális 20fő környéki, ahol kivitelezhető életkorilag homogén csoportokat alakítanának ki, akkor több óvodapedagógus menne vissza a szakmába nem lenne annyi pályaelhagyó. Meg ha nem támasztanának felesleges igényeket a pályakezdőknél (utóbbi 8évben bevezetett). Ha a pedagógusoknak lehetne sikerélménye, tudna nevelő szerepet is gyakorolni, nem csak megőrzőt, akkor nem lenne annyi fásult és a gyermekeink jobban járnának. Amíg nem normalizálódik ez, addig csodát nem várhatunk. Nem értem, egy város, falu önkormányzatának miért nem a gyermekek az elsők, miért kell végletekig leterhelni, kihasználni pedagógusokat, aztán csodálkoznak, hogy elmennek és nincs új. Én sem mennék el 29 fős óvodai csoportba óvónőnek, vállalnék ekkora felelősséget, miközben azt a pénzt bárhol megkereshetem (van óvodapedagógusi végzettségem, de nem dolgozom benne).

Szőrnyű az oktatási rendszer. A tanárok, óvónők, dajkák egyáltalán nincsenek megfizetve. A tananyag mennyisége és minősége katasztrófa.50-60% felesleges anyag amit bemagoltatnak a gyerekkel, de semmi haszna. Ha valaki lemarad, esetleg másféle oktatásra lenne szüksége, vagy több időre( Diszkalkulia, diszgráfia, stb),azokat vagy a szülők elviszik külön oktatásra, vagy átbukdácsol az iskolán és egy életre megutálja a tanulást Felnőtt korában pedig rengeteg nehézséggel kell szembe néznie.
Az sem egy jó dolog hogy 16 évesen dönthetnek úgy, hogy befejezik a tanulást, ez a legnagyobb hiba(tapasztalatból mondom)
Az óvodákban 30 fős csoportok, ahol elvesznek a nehezebben beilleszkedő gyerekek, az óvónőnek esélye sincs mindegyik gyerekre megfelelő időt és figyelmet fordítania. Kevesen vannak, legtöbbjük már nyugdíjas, régi berögzült szokássokkal ami a mai gyerekeknek már nem megfelelő. Fiatal óvónő ritka mint a fehér holló. Lassan egy közmunkás fog bent lenni a gyerekekkel, aki lehet hogy tud vigyázni rájuk, de az iskolára való felkészítést nem tudja megcsinálni. Így alapból rengeteg nehézséggel néznek szembe a gyerekek már az első osztályban.
Elérjük azt a szintet, hogy aki teheti az otthon vagy más egyéb intézményekbe viszi fejleszteni, felkészíteni a gyereket az iskolára. Aki pedig nem teheti ezt meg, az szenved éveken keresztül és elveszik a rendszerben. Tudjuk hogy a kormánynak az az érdeke hogy könnyen irányítható, bio robotokat alkosson, akiket ki lehet zsigerelni.(Multi cégeknél, közmunkán, stb.)
Egy szóval egy nagy rakás sz... az egész rendszer. És ez már nagyon-nagyon sok éve így megy!

A túlterheltség mindennapos, a munkánk megbecsültsége szinte a semmivel ér fel.A saját véleményedet nem hangoztathatod, nálunk a szülőnek mindig igaza van...A vezetők felkészültsége sajnos hagy kívánnivalót maga után.

A fiam óvodájában rendszeresen az ügyintéző adminisztrátor vigyázott a gyerekekre, ordított rendszeresen, alváskor lenyomta a gyereket az ágyra. Séta után a vizes zokniját nem engedte kicserélni, így a gyerek beteg lett többször is. A szorongó, félénk kisfiam aztán délután otthon maradt velem, mivel született egy kistestvére. Hiába szóltunk többen szülők a fenntartó önkormányzatnak, a romboló személyiségű nő ott maradt a gyerekek lelkét tönkretenni.

Kevés a pedagógus, a jó pedagógus meg pláne.

Óvónőként 6 csoportos óvodában 4 csoportot egyedül visznek a kollégák, köztük én is. Elvárják, hogy vállaljuk bemutatókat, járjunk mi is más óvodákba bemutatóra. Mégis hogyan???? Túlórázunk, pénz nélkül. Lássunk el, fejlesszük BTM-es gyerekeket 26-30-as létszámban. Egyedül...
Gyermekem 6.osztályos.összevonták a Napköziket, mert nincs pedagógus. Nyugdíjas kollégát hívnak vissza, hogy legalább egy szakos tanár legyen.
És még mindig nem ébredtek fel, hogy pár év és nem lesz pedagógus! Nem vonzó a kezdő 140000 Ft-os fizetés...

Személy szerint a két óvónő munkájával maximálisan elégedett vagyok, de azért azt látom, hogy nagyon nagyon túlterheltek, túl sok a papírmunka, a szülők sem megfelelően állnak hozzá, egyszerűen nem tudnak együttműködni. Plusz a fenntartó is meg nehezíti a dolgokat. Mi most kerültünk új oviba, mert a mi ovinkat a fenntartó bezárta, holott minden szuper volt, vezetőség, óvónők, dadusok, kB mint egy család. Az új oviban millióval nehezebb, nem megy semmi gördülékenyen, minden egyre nehezebb. Mindig a férjétől bűzlik a hal, ahogy a mi esetünkben is. Nehogy könnyítenék, nehezítik az életét, nekünk, szülőknek, a pedagógusoknak, és a gyerekeknek is. Eddig imádtunk oviba járni, most minden nap sírás. A rendszer nem működik, a lelkiismeretes pedagógusokon múlik minden, de őket meg leterhelik a végtelenségig.

Sok munka, kevés fizetés, rengeteg adminisztráció. Az Sni gyerekek integrálása valódi segítség nélkül.

Rengeteg adminisztráció, felkészülés, folyamatos megfelelés a feljebbvalóknak, s miért?! Ezért a kevés pénzért és a 0 megbecsülésért. 2 éve a pályán, mint óvodapedagógus, de egyre inkább érzem, hogy nem éri meg. Csakis az elhivatottság, gyermekszeretet és hivatástudat tart még itt...

A tanárok fizetését meg kellene háromszorozni, a tanári szakmának vissza kellene állítani a presztizsét. A KLIK-et meg kellene szüntetni. Az lexikális tudás helyett az élet kihívásaira kellene megtanítani a gyerekeket.

Nagyon sok az elvárás, a munka, a felelősség nagyon alacsony fizetésért cserébe. Az egyetlen pálya a pedagógus pálya, ahol az ott dolgozók sorra hordják be otthonról az eszközöket mert kell. A munkaidőn is túl készítjük a foglalkozás terveket, eszközöket, díszítéseket. Otthon töltjük a papírokat hiszen a csoportban erre nincsen idő. Odafigyelünk a gyerekekre, a szülőkre. És persze mindezt úgy, hogy sorra hozzák betegen a gyerekeket és mi nem tehetünk semmit. Maximum 10 értéket költünk gyógyszerekre és vitaminokra, hogy talpon maradjunk, hiszem tudjuk, hogy ha kidőlünk, akkor a kollégánk ingyen helyettesít.

A leírtak bizony változtatásra érettek!

A fizetésből nem lehet tiszteségesen családot eltartani. A helyettesítések nem megoldóttak kollega hiányzása esetén. A szülőktől sok elvárás, semmi megbecsülés Rengeteg papírmunka.

Teljesen elszomorítónak és mélységesen bosszantónak tartom ezt az helyzetet , amiben a pedagógusok vannak mostanság. És ezt szülőként és pedagógusként egyaránt merem állítani.

Több gyerekem járt, jár óvodába a mai napig. Sajnos a tapasztalatom az, hogy a pedagógusok igyekeznek maximálisan teljesíteni, de sokszor látszik rajtuk a stressz, a leterhelség, és ezt a legjobban a gyerekek érzik meg. A dadusok is rengeteget dolgoznak, sokszor mégis volt rá precedens hogy a gyerek holmiját más vitte haza, öltözete hiányos volt, nem kapott kellő segítséget mikor kellett volna, hisz a dadus is leterhelt, olykor 2 csoportban dolgozik.

Az évek óta fennálló embertelen mértékű elvárások teljesítése miatt teljesen kimerültem, stressz hatására egyre erősebb pszichoszomatikus tünetek kísérik a mindennapjaimat. Pszichológus és pszichiáter egyöntetűen javasolják a hivatásom azonnali/mihamarabbi ideiglenes (esetleg végleges) felfüggesztését.
/Egy óvodapedagógus/

A pedagógus előmeneteli rendszer egy katasztrófa! A fiatalokat elriasztja a pályáról Alacsony bérért, 29 es csoportlétszám mellett rengeteg az adminisztráció! Szakvizsga, Ped. 2 - es minősítés után miért is vegzálnak bennünket az önértékeléssel, tanfelügyelettel?? A gyerekekre marad kevesebb energia. Lassan már alig lesz óvónő! Hála azoknak, akik ezt kitalálták az íróasztal mellet!!!

Egyenesen rettenetes ami itt, ebben az országban folyik! Hihetetlen pedagógushiány, sorozatos pályaelhagyások, a túlhajtás miatti kiégések sokasága, és végül, de nagyon nem utosó sorban a pedagógusok meg nem becsülése!!!
Kritikán aluli amit művel a kormány!
Többet kesernek havonta, mint nekünk az éves fizetésünk!
Nincs szakember, nincsenek fejlesztő, segítő szakemberek! Évről-évre egyre több a fejlesztesre szoró gyermek, és nem tudnak segítséghez, fejlesztéshez jutni, mert nincs szakember!
És rólunk is csak egyre több réteget próbálbak lenyúzni!!! Minősüljünk, tanfelügyeletet fogadjunk, továbbképzésekre járjuk, hogy 7 évente "diplomat újítsunk "...
... és közben a megbecsülés, a fizetések versenyképessége, a pálya kecsegtetővé tétele, hogy legyen elegendő pedagógus a rendszerben, a békának azon bizonyos testrésze alatt van! SZÉGYEN!
Hogyan várható így, hogy a felnövekvő generációk egy jól müködő, "gazdag " országot, gazdaságot építsenek? Mikor nincs megfelelő iskokai oktatás? Illetve persze, oktatas van. Csak eppen pont nem arra fókuszál, hogy logikusan gondolkodó, "életképes " felnőttek váljanak belőlük?
És még hosszan folytathatnám...

Már a gyakornoki időszakomban túl terheltek. Sokkal több órát kellett dolgoznom az előírtnál. Helyetesítenem is gyakran kellett. Természetesen semmiféle plusz jutatást nem kaptam. Ha rákérdeztem, azt mondták máshol is ez lesz ha elmegyek. Hát elmentem...

Kevés a tanár. Ha egy gyereknek valamilyen tanulási próblémája van évek telnek el mire kap esetleg segítséget. Nem tudnak a tanárok mit kezdeni ha egy gyerek nem átlagos. A gyerekek a legnagyobb vesztesek. És a tanárok kimerültek kiégtek ami nem az ő hibajuk. Ők sem kapnak segítséget.

Tanár-diák egyaránt túlterhelt, túlhajszolt. A tananyag a tantárgyamból nőtt, miközben az óraszám csökkent. A portfólió, továbbképzés őrjítően értelmetlen, felesleges további anyagi, energia- és idő-teher. Mint pedagógus, végigdolgozom a hétvégéket IS, SOHA nem tudok eleget aludni. Az anyagi és erkölcsi elismertségem nulla. A gyermekeim egy dolgot biztosan tudnak: nem lesznek pedagógusok. Naponta kétszer megkérdezik: ennek mi értelme van? Amit most tanulunk, az mire lesz nekem jó? Te miért vagy pedagógus?

Óvónő vagyok. Beszéljenek a számok: 21 év munkaviszony, főiskolai végzettség, 310.000 bruttó fizetés minden hónapban. Nincs pótlék, nincs túlórapénz, nincs ruhapénz. Melyik munkakör az, ahol ilyen végzettséggel, ennyit keres valaki?

Az én fiam Adhd-s, első osztályt kezdte az idén. Katasztrófa..... Már ki akarják rakni... Kis létszámú osztályokra lenne szükség a normál iskolán belül.. hozzá értő pedagógussal! Meg vannak bélyegezve az ilyen gyerekek és le se szarják hogy mi lesz vele hogy éli meg ha állandóan ordítanak velük!!! Változás kell mert ez az egész rendszer egy nagy kalap szar!!!

Motiválatlan diákok, és pedagógusok küzdenek az iskolákban egymással, és stresszelik egymást és a szülőket. Túl sok időt töltenek zárt térben , kevés a mozgás, de ha kimennek, akkor meg a tanárok nem figyelnek rájuk eléggé, ráadásul kevesen vannak. Az SNI-s gyerek mindenhol mindenkinek gond, és úgy is állnak hozzájuk. Pedig egyre többen vannak. Nagy osztálylétszámmal dolgozik minden iskola, a kevés alulfizetett pedagógus miatt is. Az óra és a tananyag irgalmatlanul sok, és a házifeladat is, ami amúgy meg teljesen felesleges! Töröljék el a házi feladatot! Menjenek ki a levegőre többet! Játszanak! A nagyok is! Tartsanak órákat a szabad levegőn, erdőben, játszótéren, bárhol! Nem kell minden nap minden tantárgy! Inkább legen 2 naponta 2 , és akkor azt jól begyakorolják, amit tanulnak! Vegyék figyelembe a legújabb gyógypedagógiai módszereket, mert azok az átlagos gyereknek is jobb, az SMI-snek meg pláne! Sokkal nagyobb tolerancia, empátia és odafigyelés szükséges mindenki részéről! Az agresszió agressziót szül! Ha kedvesek és támogatóak vagyunk egymással, akkor azt fogjuk visszakapni a többi embertől és a gyerekeinktől is!

Szakképzésben oktatok. Magyarországon és Dániában az "óraszám " ugyan annyi. A gyerekek szempontjából zongorázni mindenki tudja a különbséget. A statisztikára meg a kormány meg a fenntartó hivatkozik. Ugye akkor az pont annyi munka... Ott - 5-8 gyerekre jut egy asszisztens azaz csoportonként 2-3 ,itthon 200-2500-re iskolánként 1-2. Nem adminisztrál, nem ugrál a laborban, tanműhelyben 2 óra között szünetben, nem készít javít tesztet, nem igényel anyagot szerszámot a tanműhelybe, nem telefonálgat beszállítóknak, olcsó maradékokért nem könyörög pénzért hogy a vizsga felkészításre legyen alapanyag a műhelyben... csak tanít 22-24 órát.

Katasztrófa. A tankerület 3500 Ft óradíjat hajlandó fizetni az óraadóknak. Feketén fizeti a többit az igazgató. Botrány! Nincs matek, kémia és fizika tanár, vagy ha van, akkor évente elmegy és jön (ha jön) helyette más. Semmi stabilitás, kiszámíthatóság, pedig a gyerekeknek ez kellene. És sok férfi pedagógus. Ez így gyermekmegőrző. Becsapjuk a gyerekeket és a szülőket is.

Lexikális tudás hajszolása, gyerek igényeire szabott tanterv hiánya, SNI és BTMN es tanulók fejlesztésének hiánya vagy csak részben megoldott. Régi elavult módszerek.

Szerintem olyan sok óraszámmal rendelkeznek a pedagógusok mint az oviba mind az iskolába ezen változtatni kell ki van merülve mindenki a fizetésük pedig a béka segge alatt már bocsánat a kifejezésért de ez így igaz. Ahogy mi szülök a munkahelyeken ki vagyunk merülve s őrlődünk a mókuskerékbe vagy mint a hangyák de nem fizetik meg próbálunk helytállni otthon a gyerekeknél a munkahelyen és az életben sok lábon s ez a közoktatás és a gyerekeink beiskoláztatása nagyon nem segít minket szülőket sem. Hiszen nagyon sok 6 éves gyerek nem érett meg a sulira és ezt jó lenne ha változtathatóvá válna s azok dönthessenek akik napi szinten az oviba látják a gyermek fejlődését s nem olyan emberek akik sok esetbe hasra ütve hiába papír szakvélemény így is elengedik s a szülő azzal szembesül utána hogy a gyereke az iskola kezdés miatt depressziós visszahúzódó és nem nagyon kommunikál. Sír és ez lelkileg is megviseli tanulmánya pedig nem megfelelő így elsőbe már osztályt ismétel ami nagyon nem jó élmény pluszba neki. A szülő viheti logopédushoz, pszichológushoz vagy akár máshova plusz idő energiám a szülőnek. Hát tapasztalatból mondom ez úgy rossz ahogy van. Ezen változtatni kell de minél hamarabb.

Több, mint 30 éves tapasztalattal a hátammögött elkeseredve keresem a megoldást erre a problémára! Szerintem nagyon fontos a jövő nemzedékének érdekében a lelkes, motivált pedagógus iránymutatása! Nagyon megalázó most a helyzetünk! Fontos lenne az átgondolt reform! A jól megérdemelt bérkorrekció! Köszönöm!

24 évesen teljes mértékben elkeseredett, motiválatlan lettem. Nem tudom megérteni, miért nem becsülik meg a munkánkat.

Óvodapedagógusként dolgozom bő egy éve, de sem megbecsülve, sem megfizetve nem vagyunk. Helyette van rengeteg papírmunkánk, folyamatosan meg kell felelnünk az államnak, a szülők olykor irreális elvárásainak. Ez így sajnos elég stresszes havonta ennyi bérért.?

Rengeteg adminisztráció, leterheltség, túlterheltség, a gyerekek fejlődését, fejlesztését hátráltató tényezők. Kevés szakember a pályán, hisz nincs sem emberileg, sem anyagilag megbecsülés. Röviden, tömören ennyi. Bár lehetne regényt írni mennyi baj van a pedagógiai pályán.

Amíg az iskola alapítványa (tehát a szülők) megoldja a tankerület feladatait, addig nem lesz változás. Az alapítvány festeti ki a tantermeket, javíttatja a mosdókat, padokat, székeket vesz a tanterembe a 30-40 éves leamortizáltak helyett helyett, és számítógépeket, laptopokat az informatika tanterembe....ez állami iskolában állami feladat. Ugye?

Pàlykezdőként 2 dipolmàval nevetséges fizetést kapok.Gyermeket nevelek és csalódott vagyok, hiszen ez a fizetés az megélhetéshez édes kevés.Idősebb kollégàim hiàba imàdjàk a gyerekeket, belefàradtak a rengeteg adminisztràciöba ami értékes időt vesz el a gyerekektől.
Az pedagógushiàny egyre nagyobb, minden augusztusban azon kell izgulni, hogy vajon lesz e szakképzett pedagógus a gyerekeinkkel.
Borzasztó, hogy senki nemm tesz semmit, hanem szépen megvàrjàk amig az oktatàsi rendszer ősszeomlik.

A pedagógusok egyáltalán nincsenek megbecsülve,sem anyagilag,sem erkölcsileg. Rengeteg gyógypedagógus hiányzik a szférából,egyre több a sajátos nevelést igénylő gyerek. Sok a teher az óvónőkön,akik sokszor egyedül visznek egy csoportot.Ennyi teher mellett még kiteszik őket a minősítésnek, alacsony bér mellett tanfolyamokra kell járniuk. Nevetséges 130 ezer forintot keresni diplomásként,miközben egy albérletet sem fed be.

Napközis tanítóként a munkaidőmet nem órarend szerint számolják el, hanem kerek egész órával, szünetek nélkül. Ez ugye azt jelenti, hogy a gyerekeket egy pillanatra sem hagyhatom egyedül.Elméletileg. A tantestületben mindenki 26 órára van beállítva, ehhez jönnek az ügyeljetek, helyettesítések. Hiányzó, beteg kolléga mindig van, természetesen az ő munkájukat díjazás nélkül vagyunk kötelesek ellátni. Pótlékokat, amiket régen kaptunk, megszűntek. Cserébe rengeteg plusz feladatot kell elvégezni, a minősítésekről, tanfelügyeletről és kötelező továbbképzésekről nem beszélve. A fizetésünk meg szépen elértéktelenedett...

Óvodapedagógus vagyok. Idén több kisgyerekes ismerősöm is megkeresett, hogy legális-e amit tapasztalnak. 30 gyerek egy csoportban, az ágyak el sem férnek, minden nap más alszik a folyosón. Erős nyomás a gyed/gyes/háztartásbeli anyákon, hogy vigyék haza ebéd után a gyereket. Az óvodapedagógus egyedül dolgozik, a társát évek óta keresik. Nettó 160 ezer forintot ér a munkája.
Mit lehet erre mondani? Legális? Nyugodj bele? Biztos jó ez a gyermekednek? Én évekkel ezelőtt magánba menekültem. A fizetés kicsivel több, de úgy maradok motivált, ha azt látom, hogy a rám bízott gyermekek semmiben nem szenvednek hiányt. Sőt, van miből pluszt nyújtani. Van rá energia, idő, motiváció...

Túl sok teher van az óvónéniknek vannak problémásabb gyerekek is bőven elég lenne nekuk a gyerekekkel foglalkozni és nem adminisztrálni

A túlterhelt, létszámhiányos pedagógusoknak nem marad ideje és ereje a gyerekekkel való vidám, önfeledt, egyéniesíthető foglalkozásokra, fejlesztésekre, egyáltalán, a törődésre. Elveszítik motiváltságukat, s kiégett munakeroként nem képesek hivatásukat az eredeti céloknak megfeleloen ellatni. Ezt a gyermekek szenvedik el, hisz eleve egy stresszes közegben töltik napjaik nagy részét, s nem azt kapják, amire szükségük lenne.

Egyértelműen pedagógus hiányban szenved az ország, a bérezésük elkeserítő, a gyerekekre egyre kevesebb figyelem jut. Az integráció során olyan gyermekek is bekerülhetnek többségi óvodákba, akik 2, akár 3 főnek is számítanak a csoportban, hozzájuk akár külön segítség is kellene, csak az a gond hogy nincs hozzájuk szakember. Kevés a gyógypedagógus is!

Kevés ember nagy teher sok felesleges adminisztráció, elveszik a rendszerben a gyerekek. A bér nevetséges. A nyugdíjba vonulók helyére nincs utánpótlás.

Túlterheltek a pedagógusok. A sok adminisztráció, amit egyszerűen nem lehet idő hiányában naprakészen vezetni, -képtelenség. Ez, valamint a túl magas gyermeklétszám is nagymértékben nehezíti a minőségi munkavégzést.
A gyermekek nevelése teljesen az intézményre hárult, a szülők a munkahelyi leterheltség miatt illetve kényelmességből nem foglalkoznak a gyermekükkel tisztelet a kivételnek mert azért az mindig van.

Óvodapedagógus hallgató vagyok, de a megbecsülés hiánya és a kevés fizetés miatt nem a szakmában képzelem el a jövőm. Több olyan szaktársam is van, aki teljes szívből dolgozna a gyermekekért, de a kevés fizetés és a rengeteg adminisztráció miatt ők sem terveznek a pályán maradni. Elszomorít,hogy a rengeteg vélemény ellenére sem történik változás, pedig gyermekek életei vannak a kezeinkben.

Borzasztó hogy ennyire vagyunk megbecsülve, ráadást arról nem is beszélve ha betegszabadságra megy az ember bűntudatot érez amiért a társát 'cserben hagyja ', szégyen hogy ennyi fizetésből kellene megélnünk, azok akik a jövő nemzedékét nevelik kiábrándító és nem csoda hogy hiányszakma ez.

Ritkán beszélünk őszintén az óvodapedagógusok nehézségeiről, miközben egy méltatlanul elhanyagolt, alulfizetett rétegről van szó.

Betegen járnak be dolgozni az óvónők, dadusok. Volt amelyiknek hangja sem volt, így az egészséges gyereket fertőzik. Ha nem járna be, nem lenne ki vigyázzon a gyerekekre mert nincs óvónő, dadus, asszisztens.

Az adminisztrációs feladatokban is tudnának segíteni a pedagógiai asszisztensek,megosztva a terheket.

Szülőként és Pedagógiai asszisztensként is...
Egy három csoportos óvodában dolgozom, a mi csoportunkban egyedüli óvó néni van, és mellette én, mint ped. Asszisztens.
Iszonyat az a sok adminisztráció, napló írás, fejlesztési tervek, a napi feladatok dokumentálása és megvalósítása..
Vegyes csoport, állandó figyelem és felelősség..
Amióta "mint dolgozó " látom, mi történik, hát
minden elismerésem az óvónőké, tanitóke, tanárokra..
Szülőként köszönöm a munkájukat!

Magamról: óvodai dajka vagyok, pedagógiai asszisztens képesítéssel is rendelkezem.
Tapasztalatom, hogy az óvodapedagógusokat megfojtja a rengeteg adminisztráció. Sokkal kevesebb idő jut a gyerekekre, túlterheltek. Sokkal több a problémás gyermek, ki milyen okokból kifolyólag. A dajkaként folyamatosan nagyon nagy szükség van a csoportban a jelenlétükre és ezen kívül el kell látni a takarítási, kiszolgálási és mindenféle feladatukat. A pedagógusok mellett mi is nagyon le vagyunk terhelve. Nagyon nagy segítség lenne, ha csoportonként lehetne pedagógiai asszisztenst alkalmazni. A mi bérünk is megalázóan alacsony, pedig mi vagyunk a pedagógusok jobb kezei.

Helyi személyes tapasztalatom már nincs, mert más városba és nem állami iskolába járnak a gyerekeim. De pont azért választottunk nem állami oktatást, mert ott azt láttam, hogy nem tudnak a tanárok kibontakozni. Rájuk erőltetnek egy olyan tanmenetet, amivel ők maguk sem értenek egyet, és túl vannak terhelve, nincs valódi segítségük az iskolán belüli erőszak kezelésében sem és az eltérő nevelési igényű gyerekek oktatásában. Azt látom, hogy kevés a fiatal tanár és nincsenek semmilyen szempontból megbecsülve, sok az adminisztráció.

Annak az országnak a vezetői, amelyiket hidegen hagyja, hogy a felnövekvő generáció milyen színvonalú oktatásban részesül, alkalmatlanok arra, hogy az országunk vezetői legyenek.
A pedagógus pálya ellehetetlenítésével nemzetek generációit hagyják elértéktelenedni. A pedagógusok agyonhajszoltak, alulfizetettek, megbecsülés hiányától szenvednek. Nem beszélve a gyógypedagógusok bérezéséről. Szégyen. :(

Készülök elhagyni a pályát közel 20 év után

Csak rosszat tudok mondani általánosságban, bár vannak zöld oázisok. Ezek azonban szinte kivétel nélkül fizetős helyek. Ahelyett hogy a szülők örömként élnék meg gyerekük iskolai éveit, csak reszketnek: megkapják vajon az élethez szükséges tudást, vagy megalázzák őket. Ha nem kapják meg a megfelelő tudást kín keservesen a szülő tud valamit pótolni. De a megaláztatás örök nyomot hagy.

Szinte csak alulmotivált és túlterhelt pedagógusok maradnak a pályán, és nem lesz aki a jövő nemzedéket tanítsa. Nagyon elszomorító ez a helyzet, napról napra kevesebb az az igazi pedagógus, aki a pályán marad, aki miatt "megéri " iskolába járni.
Az egyik gyermekem tanító néni szeretne lenni, nem is tudom, hogy érdemes e bíztatni ezirányú érdeklődését.

Mint egy katasztrófa sújtotta övezet! Pénzhiány, emberi erőforrás hiány, túlterheltség minden szereplő részéről (diák/pedagógus), alulfinanszírozottság.

Szakemberhiány miatt a még pályán lévők letetheltsége tovább nő. Társadalmi megbecsülésünk sajnos a fizetés mértékében is megjelenik. A szülők jogos elvárása, hogy a szakértői vélemények fejlesztő foglalkozásait kapja meg gyermekük, de a valóságban nincs szakember. Azt szoktam mondani, hogy keressen egy gyógypedagógust, ha talál el ne eressze és győzze meg szülőként, hogy ilyen kevés fizetésért mégis vállaja el a munkát. Eddig még nem volt példa, hogy sikerrel jártak volna.

Egy pszichópata család tartja rettegésben a kollégákat és semmit sem tehetünk! Egy kollégám inkább elment, minthogy rettegve járjon haza, mert figyelik, követik. A gyermekük boldogan bejár, vele nincs gond. Idetartoznak lakcímszerint, máshova nem veszik föl, mert "híres " család. Marad a rettegés, a védelmi rendszer lassú, mire érdemben bármit is tudna tenni, kitudja hány kolléga lesz itt még.

Nagyon sok az adminisztrációs teher, ami felesleges. Kevés a bér, nem motiváltak a pedagógusok. Az életpályamodell is csak egy kirakat, semmi értelme, felesleges teher. A kormány teljesen magunkrahagy minket, az önkormányzatok többsége szintén. Nincs pénz semmire, mert a fenntartó nem támogat. A szülők pénzéből tudjuk csak megvásárolni a szükséges eszközöket.

Kevés a szakember, sem anyagilag sem erkölcsileg nem vagyunk motiválva.

Sokan irigylik tőlünk, óvodapedagógusoktól a 6 és fél óra munkaidőt. De kérem, mondjanak még egy olyan munkát, ahol munka után, szombat és vasárnap még otthon naplót írnak, válaszolnak a szülők kérdéseire, a gyerekek fejlődési naplóját írják és hagyd ne soroljam tovább. És mindezt általában egy pedagógus teszi. Mert nincs váltótárs lassan sehol...

Állandó pedagógushiány az általános iskolában, szinte évente cserélődő osztályfőnök-helyettesek az alsó tagozaton.
Felháborító, hogy statisztikai biodíszletnek felhasználva kötelező a gyerekeknek iskolai program keretében kimenni a vadászati kiállításnak csúfolt dögparádéra!!

Alacsony megbecsültség és fizetés a diplomások között. INTEGRÁCIÓ feltételei nem biztosítottak!!!

Alig egy hónapja dolgozom a gyermekvédelem területén, de már súlyos helyi és rendszer szintű problémákat látok. Kevesen vagyunk, mindenki túlterhelt. A gyerekfelügyelőknek alacsony a végzettsége, nagy a fluktuáció. Súlyos pszichés zavarokkal rendelkező gyerekekkel szakképzetlen (szerény OKJ-s végzettségű) munkatársak küzdenek napi szinten. A vezetők közül sokan mindent erőből akarnak megoldani, "aktának ", megoldandó problémának tekintik a gyereket, hova, melyik intézménybe kell elhelyezni. A gyerekvédelembe kerülő, ezer hátránnyal küzdő gyerekek pedig bekerülnek egy iskolarendszerbe, amelyik szinte teljesíthetetlen elvárásokat támaszt velük szembe. (Mind magatartás, mind tanulás terén.)A tananyag elavult, elvont, a gyerek érdeklődésétől távoli ismeretek megszerzését állítja középpontba, ami egy egészséges, művelt családba született gyereknek is sokszor nehézséget okoz.

Idén szeptemberben elhagytam a pályát. Az enyémmel együtt 6 betöltetlen tanári állás keletkezett így az iskolában. A kommunikáció kifelé még mindig az, hogy nincs semmi baj, megoldjuk, senki sem pótolhatatlan. A valóságban az ottmaradt kollégák kapták meg az órákat.... és óraadók, ha sikerült találni olyat...
Míg ott voltam a szakjaim mellett képesítés nélkül is tanítottam más tantárgyakat, rengeteget helyettesítettem másokat és vártam évekig hogy majd jobb lesz.
Hát nem lett jobb. Ilyen körülmények közt vegzáltak több irányból az ellenőrzésekkel, plusz terhekkel. Feladtam.

A csoportokat, 30 gyermek, 1 óvodapedagógus viszi és
egy váltott műszakban járó dajka neki. 3 csoportra
4 óvónéni, 3 dajka néni van. Reggeli órákban 3 óvónéni és 1 dajka. Folyamatos a a túlmunka óvónők részéről. Van hogy reggel 7 órától este 5ig dolgozunk, majd másnapra készülünk, mindezt én 173.000 ft-ért 9 év után szakvizsgával.
A csoportszobát folyamatosan rendezni kell, ha normálisan meg akarok tartani egy énekes körjátékot, vagy délutáni altatásnál. 30 gyerek 2 felnőtt.... Mindemellett egyéni fejlesztésre már nincs idő, energia, ember. A csoport felének kellene fejlesztésre járnia majd jövőre, de a fejlesztő pedagógus sem kap több órát, mert így is zsúfolva vannak és jogosan nem tudnak több gyereket vállalni!!!

Kilátástalan helyzetbe kerültünk. A mi óvodánkban 8 csoportban neveljük a gyerekeket. A 16 óvodapedagógusból 10 aktív életkorú dolgozik. 3 nyugdíjast foglalkoztatunk, és a törvényben előírt 3 pedagógiai asszisztens is csoportba került. Azért, mert nekünk fontos a gyerekek magas szakmai színvonalú ellátása. De vannak kisgyermekes dolgozóink, akiket már nem terhelhetünk tovább. A nyugdíjasokat se. Így a pedagógiai programunkat egyre nehezebb magas szinten tartani. Nincs konyhás dajkánk, nincs takarító az óvodában, így a csoportos dajkáknak kell a saját csoportszobájuk mellett a külső helyiségeket is tisztán tartani. Ezt a terhet már ők sem bírják. 170 gyereknek szétosztani a napi háromszori étkezést, mosogatni, a konyhát tisztán tartani az ANTSZ előírásai alapján. Csak reménykedem, hogy nem jön ellenőrzés. És ezeket a terheket próbáljuk meg egyenletesen elosztani a dolgozók között. Nem megy! Mindig ugyanazok húznak! De meddig bírjuk?
Nehezen engednek új dolgozót felvenni. Óvodapedagógus csak véletlenül jelentkezik, de ahogy megtudja, hogy nincs semmilyen kerületi támogatás, elmegy egy közeli másik kerületbe. A fiataljaink sorban várandósak lettek, aminek nagyon örülünk. A többi fiatal külföldre ment a minősítése után. a közép korosztály elhagyja a pályát. Mi még irányítjuk a süllyedő hajót, de pedig????
Magyarországon a legjobb volt az óvodák működése, de száguldunk lefelé a lejtőn!!

Nem panaszkodni kell. El kell hagyni ezt a pályát. Ki szeretne 2 vagy 10 év után újra bizottság elé állni és bizonyítani, hogy alkalmas? Kérdem, a pék 10 év után miért nem vizsgázik újra a krémes receptjéből? Legalább a fejlődést vizsgálnák, a továbbképzettséget. Vicc az egész. Megalázó fizetés, rengeteg elvárás (szülők, felettesek, rendszer). A gyerekekről még nem is esett szó. Bezsúfolva kis terekbe, különböző problémákkal, amire nincs senki felkészülve, sem emeberileg, sem eszközileg (auti, SNI stb...). A szabadság az egyetlen ami még vonzó, de akkor meg portfóliót írunk...

1. Az első+második osztályos gyerekek óraszáma túlterheltséget okoz. Nagy a váltás sokkja az óvodából iskolába menőknél. Egyrészt érzelmileg, másrészt fizikailag. Az óvoda védő, fejlettségi szintet, fizikai képességet figyelembe venni igyekvő légköre után, ahol a nagyobbak egy része is még alszik délután. A nagycsoportosokat is legfeljebb 45 perces feladattal készítik elő a gyerekeket az iskolára. Ehhez képest már első osztályban 6-7 órás órarend szakad a nyakukba. Ez még akkor is megterhelő, ha semmiféle plusz program nem terheli őket! Ideális a 4 óra lenne, ha ebből az egyik mozgásóra.
Az első két évben működő gördülő tanításról viszont jók a tapasztalataim. A két összedolgozó tanítónő sokat egyszerűsít a gyerekek életén. Egyszerűbb a leckeírás is. Ezekben az osztályokban nem szokott házi feladat maradni otthonra. Talán még 3-4. osztályban is működhetne ilyen?
2. Általános iskolákban, szakiskolákban kórosan kevés a tapasztalati/gyakorlati óra. Csupa elvont tantárgy, ami nem segíti a környezet, természet alapos, beépült megismerését, a mindennapi életben való eligazodást. Egy-egy nap a héten nyugodtan mehetne ilyesmire: kertészkedés iskolában/köztereken, takarítás iskolában, vagy úton-útfélen; beszélgetés egymással/egymásról, foglalkozásokról kicsiktől-nagyokig egyre összetettebben; nagyobbaknál karbantartás/javítás iskolában, hivatalos nyomtatványok, online ügyintézés gyakorlása és még sorolhatnám.
Itt szeretném felhívni a figyelmet bizonyos tantárgyak által igényelt gyakorlati oktatás, kísérletezés hiányára is! (túl drága?)
3. Alsó tagozatban a művészeti órák szakkörszerűen működhetnének délutánonként. A gyerekek választhatnák, akarnak-e, s miben akarnak fejlődni. De akár felső tagozatban is működhetne így a művészeti tantárgyak köre. Nem valószínű, hogy bárkinek használ, ha olyasmivel kell foglalkoznia, ami neki csak kudarcot jelent. A szakkörön viszont a bevezetőtől az elmélyültig mehetne a munka szabadon.
4. Tanárok helyzetéről írnék, de nincs több hely. :-)

Borzasztó a pedagógushiány. Tavaly az óvodában előfordult, hogy kb 2 hónapig baleset és gyermekszületés miatt a 32 fős gyermekcsoportban egy pedagógiai asszisztens és egy dajka végezte a munkát, két hónap alatt lehetett megoldani a helyettesítést, mert a többi csoportból is hiányoztak az óvónők. Az előírt fejlesztések több hónapos csúszással indultak szakemberhiány miatt.
Középiskolás gyermekemnél minden nap felhaborít a tankönyvek gyalázatos színvonala.
Kifejezetten gusztustalannak találom, hogy a sok-sok évi szakmai tapasztalattal rendelkező pedagógusokat minősítési eljárásnak vessék alá, portfólióírásra kényszerítik. Ilyen a versenyszférában elképzelhetetlen.
Szülő és pedagógus hozzátartozója

Mások sincsenek megfizetve,nemcsak a pedagógusok. De ha a gyereknek van kódja(sni,btm, azon belül is ADHD, autizmus) már lenézik a gyereket. A szülő hibás,pl h Adhd a gyerek, viselkedésproblémával. Nem olvasnak utána,nem érdeklődnek. Telerakják beirással a gyereket, aztán el van intézve.

Tanár vagyok, 1991-ben végeztem matek-fizika szakon.
Előbb pár szót magamról:
Igazából TANÍTANI szeretek. Figyelek, kommunikálok, reagálok. Igazodom az adott osztály befogadási szintjéhez, kreatív vagyok, saját feladatsoraim vannak minden szinthez minden témakörhöz. Az én óráim 80%-án a gyerekek dolgoznak egyéni tempójukban az aktuális, jól felépített egyedi feladatsorokkal, járok-kelek, nézem ki hol tart.
Nem feleltetek, nem töltök időhúzó 25-30 percet a házi feladatokkal, mert nincs, mivel egyébként is a háromnegyede lemásolja a néhányról, aki megcsinálta.

Na most az lett nyilvánvaló kiderült, hogy a magamfajtára nincs szükség az oktatásban.
Annál inkább afféle adminisztrátorra, tananyagot pontosan betartó robotra, kritika nélkül nyakat behúzó szolga kell ezeknek. Meg hogy akkor is ott izéljem a rezet fél4-ig a fel nem szerelt tanáriban, ha már otthon tudnék készülni. És ha korábban elmegyek, letol az igazgató, mert a "törzsidő " a legfontosabb tényező ugyebár. Röhej...
Az igazán elfogadott, hatékony tankönyvet tilos megvenni, a szakmai szempontok nem számítanak. Mégis majdnem mindenhol azt fénymásolják - jogtalanul persze. Miféle ország ez????

Hát így 6 éve ott is hagytam ezt a rossz hangulatú, lepusztult, eszetlen posványt. Ha nem kellek akkor nem kell erőltetnem.
A magántanítványaim viszont különösen hálásak és legalább náluk meg tudom valósítani az elképzeléseimet, tudom alkalmazni a kimunkált módszereimet, és sikeresek is.
Nekik legalább van szükségük a magamfajtára.

Értesítsen valaki, ha javul a helyzet!

Egyre több feladatot pakolnak ránk, vagyis nyomnak le erővel a torkunkon, a tanítás minősége és a gyerek, az nem érdekel senkit.
Csak meglegyen a kötelező KAP-os papírja az embernek, ami sajnos semmire nem jó, csak valaki felvesz ezekre a képzések után súlyos pénzeket, nekünk pedig végig kell hallgatni.
14 éve kezdtem el tanítani, jelenlegi fizetésem 210.000 Ft. Megalázó…

Alacsony bérezések,hiányában sokan pálya elhagyásra kényszerülnek.
Egy kezdő friss diplomas is alig tud megelni a csekély fizetésből, és itt gondolok a nagy városban élőkre is egyaránt.
Elhivatottságból sajnos a mai világban nem lehet megélni!!!

Az oktatást ma olyan politikai megbízottak irányítják, akiknek fogalmuk sincs az oktatás mibenlétéről. Intézkedéseik következményeként alakult ki a mai tarthatatlan állapot, az óriási pedagógus hiány. Ennek főbb okai: a pedagógusok megalázó bérezése, az adminisztráció felduzzasztása, az életpálya modell és a minősítés rosszul kialakított rendszere, a tananyag átgondolatlan felduzzasztása, a központilag kiadott, tartalmukban rossz tankönyvek erőltetése, a kötelező óraszámok megemelése, az intézményi háttér ellátatlansága, mind technikai, mind személyzeti szempontból.
Buzdítják a fiatal anyákat, hogy menjenek dolgozni. Bölcsődéket nyitnak, miközben nincs elég gondozónő, dadus. Az óvodákban óvónő hiány van, az óvónők rengeteget túlóráznak, fizetés nélkül. Az önkormányzatok hagyják leépülni az óvoda épületeket. A régi játékokat lebontják az udvarokról, mert elavultak, de újakat nem építenek, mert nincs rá pénz. Egyre több a problémás gyermek, akik nem kapják meg a megfelelő fejlesztéseket, a szakember hiány miatt. A családokból rengeteg olyan gyermek kerül az óvodába, akik gondozatlanok, ellátatlanok. Már a 3 éves korosztályban óriási a képességbeli különbség az óvodások közt. A gyermekvédelem sem működik, nem meri senki vállalni, hogy szembeszálljon a szülőkkel, mert nem kap semmilyen védelmet, törvényi támogatást. Az óvónők kezéből kivették a véleményezés jogát, olyan bizottság dönt a gyermek iskolaérettségéről, akik nem ismerik sem a képességeit, sem a körülményeit.
Az iskolába lépés óriási, átmenet nélküli stressz a 6 évesek számára. Az 1. osztályosoknak gyakran 6-7 órájuk van. 7-10 kg-os táskákat cipelnek. Ez embertelen. Az alsó és felső tagozatban is előfordul a 8,9 órás órarend. Emiatt Kodály országában halálra vannak ítélve a zeneiskolák! Elvileg 1/2 4 előtt nem taníthatnak a zenetanárok, de a kötelező óraszámukat nem tudják letanítani 5 nap alatt! S.O.S.!!!!!

Óraadó tanár vagyok. Kb.1500 Ft nettó egy óra. Alig több mint egy betanított fizikai munkás óradíja. Nem lenézve a fizikai munkát!!! Nyelvvizsgákkal, szakvizsgával, 3 diplomával kapok ennyit! Ha lejár a szerződés, nem fogom megújítani, a gyerekekért csinálom, de megalázó a cinikus díjazás. És az utazást sem fizetik ki. Tanárnak lenni költséges hobbi, nem mindenki engedheti meg magának.

Túlterheltek, alulfizetettek a pedagógusok. Óvodában nyugdíjba vonulás miatt kiadott szabadság miatt nem vehetnek fel másik óvónőt? Az nem érdekel senkit, hogy aki egyedül maradt, 2 ember feladatát végzi ugyanazért a bérért? Plusz túlórák hada..

Túl sok az elvárás.a munka. Fizetés pedig nagyon kevés. Sok a túlóra, és nem fizetik ki.

Kevés a pedagógus, kevés a pedagógusok munkáját segítő szakember (gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, stb)
Viszont a felesleges adminisztráció és értelmetlen többlet munka annál több.
Ilyen siralmas bérért, és ilyen szintű meg(nem)becsülés mellett nem csoda, hogy sokan elhagyják a pályát.

Mint pedagógus státuszban dolgozó pszichológus, nap mint nap tapasztalom, mennyire küzdenek a pedagógusok, hogy jó színvonalon tudják végezni a munkájukat az egyre tornyosuló adminisztráció, gyors változások és rendszerproblémák között. A megbecsültség hiánya, alacsony presztízs szakirodalmak és kutatások által alátámasztott tény. Ha ezen nem változtatunk, tudatlanabb, lelkileg sérültebb felnőttekkel kell majd szembenéznünk (és már ez érezhető is), mivel a pedagógusok mellett a gyerekek is áldozatai ennek.

Gyakornok óvodapedagógus vagyok, másfél éve a pályán. Nem sokkal a munkába állásom után beütött a Covid, utána pedig egyedül maradtam a 24 fős csoportra, ahol 2.5 évestől 6 évesig voltak gyermekek. Egy teljes évig úgy vittem egyedül a csoportomat, hogy szakmai háttérrel rendelkező párom lett volna. A gyerekek megfelelő fejlesztése a sok papírmunka miatt háttérbe szorult, amit egymagam kellett megcsinálnom - úgy, hogy még nekem is rengeteget kellene tanulnom. Az óvodavezetőm mindent megtett, hogy kollégát kerítsem mellém, de nem talált egész évben! Ilyen teher mellett persze, hogy rengeteg a pályaelhagyó! Kapjunk észbe! Egy gyönyörű hivatás, egy fontos szakma veszélyben van!

Pedagógusként azt tapasztalatom, hogy a mostani rendszer a gyerekektől veszi el a tanulás, tapasztalás lehetőségét. Nem jut elég idő a gyerekekre a sok adminisztráció mellett. A bérek megalázóan alacsonyak, mindamellett hogy rengeteg a felelősség. A minősítési rendszer szintén egy olyan dolog, ami felesleges rossz, és nem mutatja meg az adott pedagógus igazi énjét, tudását. Egy napból nem lehet ítélkezni.

Az óvodapedagógusi pálya teljes ledegradálása zajlik: az óvodákban nyitástól-zárásig tart a nevelő-fejlesztő munka. A pedagógusok megtartása helyett felsőfokú végzettségű munkaerőket helyettesítenek alacsonyabb végzettségű munkaerővel.
A gyermekvédelem munkáját a gyermekvédelmi szabályok gátolják...nincs lehetőség gyors intézkedésekre.

Gyermekenként nem jut elég figyelem az óvódákban megmutatkozik a teljes túlterheltsèg a sok gyerek és a kevés dolgozó hiánya miatt, ami a későbbiekben a gyermekek hátránya lesz még jobban!

Kevés a iskolapszichológus. Sajnos az elmúlt időszak, a járvány megviselte a kamaszokat is. Saját gyermekemen is észrevettem, hogy szakember segítségére lenne szüksége. Más szülőkkel beszélgetve azt tapasztaltam,hogy sokan mások is hasonló gondokkal küzdenek.Az iskolában a pedagógusoknak arra már nem marad ideje, energiája és talán nem is az ő feladatuk, hogy figyeljenek a tanítványaik lelki egészségére. Véleményem szerint erre nagy figyelmet kellene fordítani, hiszen minden gyermekért kár, aki azért nem tud a képességei szerint teljesíteni, mert szorong vagy egyéb mentális problémákkal küzd.

Rengeteg a felesleges dokumentáció,ellenőrzés során a dokumentáció meglétét ellenőrzik. a sok írásbeli feladat mellett elsikkadnak a gyerekek,fejlesztésre az óvónőknek nincs végzettségük.

Béremelést szeretnénk!

Ahelyett, hogy rendeznék a bérünket egyre több feladatot varrnak a nyakunkba. A fiatalok nem választják ezt a szép hivatást, mert az albérletre nem elég a fizetés. A munkaidőn kívüli ilyen olyan -elvileg jogszerű- plusz órák ketyegnek. A papírmunka, a tervezések elveszik azt az időt, hogy a gyerekeket fejlesszük, velük foglalkozzunk, játékokat készítsünk nekik...ami miatt anno ezt a hivatást választottam. Nincs megbecsülése egy pedagógusnak, csak a hatalmas elvárások. Gyermekvédelmi rendszer elavult. Alkalmazkodni kellene az aktuális társadalmi problémákhoz, hogy megoldást tudjanak keresni azok megoldására.

A kislanyom most kezdte az ovit, es még mindig bizonytalan, hogy kik is lesznek az ovonenik pontosan. Igy nyilvan a kislanyom is nehezebben szokja meg az uj helyzetet. De ez csak a jéghegy csúcsa, ugy erzem…

Egy kezdő pedagógus egy vidéki városban a lakbért sem tudja fedezni a saját fizetéséből, ami mellett említést sem tettünk még az étkezésről és rezsiről. De nem csak a pályakezdőket sújtja a probléma, a pályán minden egyes pedagógust, miközben a felelősség folyamatosan nő, a papírmunka folyamatosan nő, ahogy, az elvárások is a szülők irányába.

A kevés óvoda pedagógus szakember miatt csoport összevonások, intézményi áthelyezések váltak szükségessé, amelyek a gyermekek szempontjából sok negatív hatással járnak (új hely, új emberek, megszokott rendszerből való kiszakadás...). Nyugdíjas szakemberekkel szükséges pótolni az aktív munkavégzőket.
Dolgozók szakmai és anyagi elismerésének hiánya a munkavégzés hatékonyságát rontja (motiválatlanság, állás elhagyás).

Nagyon nagy az óvónő hiány , akik maradtunk túl terheltek vagyunk. Nem értem miért nem segít a felsőbb vezetés ez ügyben?50nm en 25 gyermek van bezsúfólva + 3 felnőtt, ha minden kolléga itt tud lenni. Ha problémás gyermek van a csoportba ellehet képzelni milyen " tébolydává " válik az egész légkör és ( általában több problémás gyermek van) gyakran az egészségesek nem kapnak megfelelő figyelmet, fejlesztést. ( Ez válasz a gyermekvédelmi kérdésre).
Ha a fizetés rendezés nem változik, jövőre én is elhagyom a pályát. 3 diplomám van, szakvizsgám, pedagógus 2, 11 év gyakorlat 188 e nettó a bérem.

Tragédia az oktatási rendszer, minősíthetetlen a tankönyvek. A gyerekek tanulási színvonala 0. Nincs elegendő tanár, lexikális tudásra alapoznak nem érdekel senkit ert valamit a gyerek vagy sem. A tanárok végsőkig leterhelve kizsigerelve, szétcincálva. A gyermekek sajátosságait, saját igényeit lehetetlen számukra segíteni támogatni. Az egész rendszer egy kalap sz*r..

Túlterheltség, kevés segítő, nincs lehetőség a megfelelő fejlesztésekre, tehetséggondozásra.

Szülőként és gyógyped.asszisztensként írok.
Középiskolás gyermekemnek napi 7-8 órája van. Plusz napi 4-5 óra házi feladat, felkészülés a számonkérésekre. A rájuk kényszerített könyvek rosszak, a tananyag hatalmas, tele van korszerűtlen, a mai életben alkalmatlan elemekkel. Rendkívül leterheltek a diákok, pedagógusok.
A pedagógus kollégáknak a rengeteg fölösleges
adminisztráció, a rájuk kényszerített minősülés, értelmetlen tanfolyamok ( van hasznos is) mellett, már sokszor a gyerekek oktatására nincs idejük és erejük. A pedagógus hiány miatt sokat kell helyettesíteniük, nagyrész ingyen.
Mi asszisztensek pedig szinte éhbérért végezzük az igencsak felelősségteljes munkánkat. És mi is kevesen vagyunk. Sokszor a pedagógust helyettesítjük, ügyeletben vagyunk stb.

< 13. oldal >