Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Az SNI-s gyerekek nagyon nehéz helyzetbe kerültek, kudarccal fognak szembesülni az iskolakezdéskor, ha marad ez a törvény. A régi törvény szerint maradhattak 1+1 évet az óvodában szakértői vélemény alapján, ezzel a plusz idővel fel tudtak zárkózni. Kérjük visszaállítani az SNI-sek 1+1 év óvodában maradás lehetőséget. Ez a rendszer több évig jól működött!!!

Az észrevételem hogy a gyermekekkel otthon nem foglalkoznak a szülök. Ennek okán sokkal nagyobb teher kerül a pedagógusokra amit nagyban még jobban megnehezíti az intézmények eszköz hiányosságai. Mint szülők az alapvető eszközöket ha nem biztosítjuk akkor még azt a keveset se tudják foglalkoztatni gyermekeinket. Másik dolog a pedagógusok nem hozzáillő viselkedése a gyerekekhez. Tudom hogy nehéz, s nagyon kevesen vannak na meg kevés fizetést kapnak, de csak egy picit odafigyelnének másabb lenne a helyzet. De legjobban a kormány segíthetne, teljes reform kellenne. Itt nem ötletelek, de van nagyon sok elképzelésem.

Az óvodában nincs elegendő létszámú szakképzett óvónő, így nem is tudnak megfelelő fejlesztést, illetve foglalkozásokat biztosítani a gyerekek számára. Az óvónők leterheltek és pályakezdőként sokan elhagyják ezt a szakmát, mert megalázónak tartják a fizetést, így nagy a fluktuáció és a gyerekek sérülnek.

A gyerekek fölöslegesen vannak haszontalan lexikális tananyaggal túlterhelve. A tankönyvek jó része ált. isk. felső tagozatában érthetetlen, használhatatlan, színvonalon aluli.Az ingyen tankönyvek kölcsön tankönyvek, melyek már használtak, nem lehet benne dolgozni, aláhúzni, kiemelni, korábbi tankönyvből pl. felvételire felkészülni, mert nincs nálunk, vissza kell adni. Állandó pedagógus hiány van, a helyettesítés nem megoldott, a gyerekek csak eltöltik az időt egy felügyelővel. A hiány miatt teljesen alkalmatlan pedagógusok is a helyükön maradhatnak, mert bár nem valók gyerek mellé, nem tudják őket pótolni. Több kárt okoznak, mint hasznot. A tanárok/tanítók túlterheltek, elképesztő nyomás alatt dolgoznak megalázóan alacsony bérért. Cserébe még ahhoz sincs joguk, hogy tankönvvet, módszert válasszanak, vagy fegyelmezzenek egy diákot. A helyzet siralmas, katasztrofális, és akkor a covid miatti online oktatásra már ki sem térek, regényt lehetne írni.

Egy kémia szakos tanár van az iskolában, így számos osztályban biológia vagy földrajz szakos tanítja a kémiát. Általános iskola és gimnázium.

Túl sok gyerek van egy csoportban. Sok a nehézségekkel küzdő gyermek . Ekkora csoportlétszámok mellett nem lehet minden gyermekre megfelelően odafigyelni. Egyre több az olyan gyermek, melyeknek fejlesztéséhez nincs kompetenciánk (mégis csinálni kell), de úgy látjuk már a szakszolgálatnak sincs kapacitása. Mi csak gyártjuk a töménytelen papírt, de minek. Pont a lényeg a gyermek veszik el, őrájuk mincs idő. Mellette minősülj, stb. Anyagi, erkölcsi megbecsülés nulla. Nagyon szerettem ezt a hivatást, de sajnos kiégtem, még kiviszem a mostani gyerekeimet, és más munka után nézek. ELÉG VOLT!

Magas az óraszám, kevés a bér. Nem fizetik ki a helyettesítéseket. Sok a felesleges adminisztráció. Nem szaktanár tanítja a gyerekeket. A tankönyvek nyelvezete, a tananyag mennyisége és minősége nem veszi figyelembe a gyerekek életkorát. Az iskolai fejlesztéseket, felújításokat a szülőkkel akarják kifizettetni. Kevés a pedagógiai munkát segítő szakember.

A gyermekemet egyedül nevelő 3 diplomás szakvizsgázott, minősült, több mint 25 éve a pályán lévő pedagógusként a legelkeserítőbb, hogy hónapról-hónapra élünk, a bérem épphogy a megélhetésre elég. A helyzetet kilátástalannak látom ezért pályaváltáson gobdolkodom.
A gyerekek túl vannak terhelve, sok az órájuk, plussz a mindennapi készülés, pihenni, gyereknek lenni alig marad idejük, fáradtak, kevésbé motiváltak.

A napköziben rengeteg gyerek halmozódik egy csoportba a pedagógus létszámhiány miatt. Ha egyetlen pedagógus hiányzik betegség miatt, nincs aki helyettesítse, a gyerekeket szétszórják más csoportokba.
Fejletlen a digitális eszköztár, kevés az eszköz.

Az oktató-nevelő munka lehetetlen, ha szakképzetlen, vagy hozzá nem értő, és nem elhivatott személyek végzik. Ez az egyik kiemelten legfontosabb hivatás! Évek óta rengeteg lyukas óra, helyettesítés, üresjáratok, tanárcserék... Át kell csoportosíta erre a területre az államkasszából, mert ennyi pénzért senki nem fog tanítani!

Alacsony bérek, egyre kevesebb pedagógus, egyre több adminisztráció, egyre több elvárás, egyre több problémás gyermek. A továbbképzés elvárás, de nem fizetik.

Pedagógusként a heti 28 tanítási órámmal nagyon túlterheltnek érzem magam, nem beszélve a sok helyettesítésről, ami hozzájön. Hetente 1-szer 11! órám is van. Szakképzésben dolgozom, de itt ugyanilyen rossz a helyzet, mint a többi iskolában. Sajnálatos, hogy a természettudományok háttérbe szorulnak mindenhol, nem választhatunk tankönyvet. A tananyag katasztrofális. A vezetők folyamatosan azt érzékeltetik velünk, hogy nem dolgozunk elég jól. A gyerekek, pedagógus egyaránt fáradt. A gyermekvédelmi feladatokat is már a pedagógus látja el. Azt kívánják tőlünk, hogy a nap huszonnégy órájában robotoljunk, mert hiszen a munka otthon is folytatódik.

Alulfizetett, nem megbecsült tanítók, tanárok küzdenek a megtaníthatatlan mennyiségű és kétes minőségű tananyaggal.A kis elsősöknek olyan régies nyelvezetű szöveget kell olvasni, amit ha már tudna olvasni, sem értene. A kötelező olvasmányok ugyanazok, mint negyven éve. A gyerekeknek egész nap sietni kell, nincs idő udvarra menni, enni, rendesen feladatot megoldani.

Óvónő vagyok. Csak reménykedek, hogy a kolléganőm is kitart, mint én. Mert ha ő elmegy, egyedül maradok, és nem fognak találni a helyére senkit. Egyedül nem bírja ezt senki. Pedig ez az életem, imádom a munkám minden nehézsége ellenére. Nem akarom abbahagyni, de a rendszer lehet, hogy rákényszerít.

A gyermekem alig várta, hogy iskolás legyen. Egy hónap után már utálta. Az iskola nem óvodást vár, hanem kisiskolást, 2 hét után már komoly tanulás volt. Semmi játékosság, semmi átmenet. Két hete még ovis volt aludt délután. Iskolásként délután már karikás volt a szeme, a kedve elment az iskolától. Eltelt 7 év, és a helyzet csak rosszabb lett. Jó képességű, de alulteljesít, nincs motiváció, nincs öröme. A tankönyvek tanulhatatlanok, aláhúzni sem lehet benne, de nincs is mit, a lényeg sokszor kihámozhatatlan. Aki írta pl. A földrajz tankönyveket nem látott még 7-es gyereket... csoda, hogy a tanár se tud belőle tanítani? Mert nincs más, ebből kell. Sajnálom a gyerekeinket, de a tanáraikat is, és minket szülőket is. Az egész társadalom rossz út felé halad...

Az oktatás helyzete országunkban tragikus. Ezt a tanulók túlterhelése, a tanulókkal szembeni indokolatlan, elfogadhatatlan követelmények, továbbá a pedagógusok megalázó erkölcsi és anyagi helyzete támasztja alá.

Szerintem mind a pedagógus, mind pedig a szülő részéről lehetetlenné vált az érdemi párbeszéd a tanulók oktatásával-nevelésével kapcsolatosan.
A szülő nem tud pontos képet kapni mivel találkozik a pedagógus, és főleg arról nem, hogy a pedagógus mennyire nehezen képes a feladatait ellátni, magánemberként pedig valamilyen jövőképet alkotni, és célokat maga elé kitűzni.
A pedagógusok mostmár olyan ellenséges légkörben dolgoznak, élnek, ami kihat a napi munkájukra is.

A tornyosuló adminisztráció,a másik óvodapedagógus hiánya a csoportban,hozzájárul a korai kiégéshez. A pedagógus fizetés az idő elteltével teljesen elértéktelenedett.Nincs megbecsülés, elismerés,motiváció, cserébe vannak magas elvárások,egyre több SNI gyanús gyermek akiknek a fejlesztését is sok esetben az egyedül csoportot vivő pedagógust terheli. Egyáltalán nem vonzó a mai fiatalok számára ez a pálya ami nem is csoda. Ha így folytatódik nem lesznek óvodapedagógusok, tanítók, tanárok a jövőben.

3x annyi feladatot láttatnak el velünk,mivel nincs megfelelő számú szakember.Ha valaki nyugdíjba megy,helyette nem jön új kolléga. Semmilyen pótlékunk nincs, mi is az a Szép kártya? Tényleg ránk férne a fizetés emelése 2,3 diploma megszerzése után,főleg úgy,hogy kötelező megszerezni a szakvizsgát,de a tandíját a fizetésünkből álljuk,ha akarjuk,ha nem. És még sorolhatnám.

Gyógypedagógusként dolgozom, számtalan gyerek van a kezeim alatt több különböző intézményben. Ember feletti a gyerkőc létszám, lehetetlen őket ellátni, sokaknak akár dupla órára is szüksége lenne...de nincs rá kapacitás. A gyermekeknek szükséges mennyiségű és minőségű fejlesztés nem biztosított.

Túl sok a kötöttség.
Elavult a tanterv.
A pedagógusokat ki kéne vinni Nyugat-Európába iskolákba tapasztalatcserére.
Az iskolák felszereltsége hiányos, elavult.
Kevés a pedagógus.

Rengeteg felesleges papírmunka,ami a gyerekektől veszi el az időt.Alacsony bérezés,folyamatos ellenőrzések, minősítések.Kevés óvodapedagógus,szakmai segítő munkatárs,miközben egyre több a problémás gyermek.Magas csoportlétszámok,a gyermekvédelem ténylegesen nem a gyermekekért van.Szakszolgálatok túlterheltsége miatt a gyerekek későn vagy egyáltalán nem jutnak szakszerű fejlesztéshez.

Lassan 6 éve vagyok a óvodapedagógus. Szomorú, hogy ha a férjem nem lenne, valószínű hónapról hónapra élnék. Egy csoportot viszek egyedül, dajkát nem sűrűn látok. Nem akarok senkit minősíteni, de annyit keresek,mint a dajkák, viszont a felelősség rajtam van. Teljesen kimerült vagyok. Úgy gondolom, ha emelnék a pedagógusok fizetését legalább 50%-al, sokkal motiváltabb lenne mindenki, ami igazából a társadalom javára válna. Remélem lesz változás, mert sajnos gondolkodok azon, hogy hagyom az egészet a francba....?

A szülőkkel tapasztaltam javarészt problémákat, s ebből adódóan a gyermekekkel is. Jómagam is észrevettem/tapasztaltam azt, amiről nagyon sok idős kolléga is beszámolt, miszerint a pedagógus ma már nem kapja meg azt a tiszteletet, amit régen. Változtak a módszerek, az oktatás gyermekközpontúvá vált. Ennek, s más változásoknak “köszönhetően” sokan lekezelőek a pedagógusokkal (szűlők és gyerekek egyaránt, de tudjuk, hogy a gyerekek viselkedése honnan is ered...)
Egy példa: középső ujj felmutatása kisiskolában, valamint csúnya és tiszteletlen visszabeszélések miután rászól a tanítónő a gyermekre, hogy ne zavarja meg a tanórát. (VELEM TÖRTÉNT-> személyes tapasztalat)

( Egy pályakezdő pedagógus, aki szeretettel szeretné végezni a munkáját. )

Nincs pedagógus a rendszerben. Nincs IGAZI pedagógus a rendszerben! Aki eddig IGAZI volt, az is fuldoklik az ingyen túlórában, az értelmetlen adminisztrációban, a megélhetési gondokban. IGAZI pedagógus csak akkor lehet valaki, ha van ideje tervezni, megvalósítani, értékelni, elemezni az elvégzett munkáit, továbbképezni önmagát, és arra építeni a következőkben. Az IGAZI pedagógus ki tudja magát pihenni, mentálisan tud töltődni, nincs lelkiismeretfurdalása, hogy a gyerekre, tanulóra nem maradt ideje, tud és mer ismeretanyagot kiválasztani, mélységében megtanítani. Az IGAZI pedagógus az egész "valóját " adja a hivatásához, nem kell másodállásban a pihenés, töldődés helyett pénzt keresnie, hogy átlagos életszinvonalat biztosítson magánéletében. Az IGAZI pedagógus szárnyakat kap a gyerekek, szülők visszajelzéseitől, a társadalmi elismertségtől, de most benne van egy ördögi körben, nem tud repülni, ha felsőbb utasításra megnyirbálják szárnyait, szabadságát elveszik, ha felsőbb utasításra mantrázzák, hogy mennyire értéktelen, ha hazugságokkal teszik hiteltelenné segélykiáltásait.

Kevés,nem megfelelően képzett pedagógus,régi,már működésképtelen rendszer.Rengeteg,felesleges tananyag,ami csak lexikális tudásra épít,gyakorlati,szociális létet támogató oktatás hiánya.Kevés pedagógus sok értelmetlen teherrel,rengeteg gyerek,akik nem egyformák.Sni,Btmn beleerőszakolása az átlagos közegbe,ami egyik résztvevőnek sem jó,ráadásul a lényeg,a gyerekek jövőképét,emberi formálódását súlyosan rongálja!!!

Nagyon felesleges sok tananyag,így a tanárok rohannak az anyagok leadásával,kevés idő jut azokra a gyerekekre akik kicsit lassabbak.Nincs gyerek élet-iskola,napközi után a gyerekek nem játékidővel tölthetik az estét,hanem sok-sok tanulással,amely a szülőket is leterheli.

Az oktatási rendszer megreformálásával a korábbi értékeket, bevált és hasznos módszereket, tananyagot törölték el. Egyre több a haszontalan tananyag,a tankönyvek írói, szerkesztői nem szakmai, inkább politikai alapon vannak kiválasztva. A gyerekek leterheltek,a pedagógusok mindent/mindenkit is helyettesítenek. Lassan már a portás is tarthat órát, mert köze van az iskolához - végzettség nem feltétel. A túlóra elszámolása, óradíja inkább nevetséges. Elvárások, követelések, elszámoltatások vannak, de a megfelelő körülmények (tárgyi,anyagi) biztosítása hiányossága a rendszernek. Ahogyan egy szülőnek is csak jogai vannak, de kötelessége nincs.

Megbecsülés: 0. A Szülőnek jogai vannak, kötelességei nincsenek...A portfólió és a minősítés pusztán új papír gyártása, és minden fontos dolog háttérbe van szorítva amíg készül./ gyerekek, család/ 100% -ot teljesít a kolléga aki nem igazán szokott rendszeres munkát végezni,de ezt megcsinálta...Megalázó fizetés,amit tűrünk,mert hivatástudat van...de abból nem lehet fizetni a boltokban...Lassan összeomlik az oktatás. A mai gyerekek pedig nem kapják meg a boldog óvodás ás iskolás éveket,mert bőrükön érzik a kialakult helyzet hatásait...Tragikus..

Bár én óvodapedagógus vagyok, de fontosnak tartom kiemelni az óvodai nevelést is, hiszen valahol az oktatás alapköve. A fizetésem még hagyján, bár az önkormányzati korrekcióval sem érem el a szakmunkás minimálbért, ami miatt minden nap azon vagyok kénytelen gondolkodni, minek is megyek be egyébként dolgozni, ennél azért többre tartom magam.. Pláne mikor ahhoz, hogy el tudjam látni a munkámat, nekem kell megvenni ezt-azt a tevékenységekhez.. A csoportlétszámom 20 fő feletti, amibe 4 sni is tartozik, valamint újabban megjelentek a diabétesszel élő gyermekek is. Hiába tervezem meg a napot, készülök egész hétvégén, esélyem sincs a fejlesztésre. A túlélésért küzdök, mert vagy verekedés van, vagy inzulint kell beadnom, vagy egyéb problémát kezelnem.. A nap végén semmi másra nem vágyom, csak hogy minden gyerek épségben jusson haza, ne kerüljek bajba, míg a szülők joggal érdeklődnének milyen témával foglalkoztunk aznap.. Nincs elég ember, sem elég eszköz vagy anyagi háttér.. Kiábrándító

Az egyetem elvégzése után hiába kerültem a pályára gyakornokként, egyszerűen mindent újra kellett tanulnom, mivel az egyetem érdemleges és hasznos képzést nem igazán nyújtott. Adminisztrációval kapcsolatosan minden új ismeret volt. Elkeserítő az egyetem hasztalansága egy ilyen fontos pályán, ahol lényegében a gyermekeket neveljük. Meg kellene reformálni az oktatást és a tananyagot mind alsótól olykor egész egyetemes szintig.
Munkahelyen pedig nem is jut minden csoportba két óvónő. Örülünk, ha akad ped. asszisztens, aki segít. Már pedig szükség van a segítségre, mikor egy csoport 25-30%-át sérült, SNI, BTMN, netán autista gyermek teszi ki.
Emellett ott van a sok adminisztráció, s egy gyakornoknak és egy mentornak ez még több papírt jelent. Mi értelme? Meg utálja már a pálya elején a bírhatatlan mennyiségű dokumentáció miatt a szakmát. Az értékelések és a portfólió a napi-heti-havi és éves tervek mellett, továbbá ott van a projektekre, világ napokra készülés. Emellett a gyermekek személyre szabott adminisztrációja minden nap. Felmérése és értékelése félévente és még sorolhatnám... És miért is? Potom pénzért?!? Egy egyszerű, végzettség nélküli takarító többet keres...
De csak nyeljünk és tűrjünk el mindent. Tűrjük a nyakunkba akasztott plusz munkát, a nyakunkba varrt SNI és BTMN fejlesztést az egyénre szabott fejlesztési tervekkel, s tűrjük a gyermekek tiszteletlenségét. De feleljünk meg minden elvárásnak mindenki felé, s a nevelésre alkalmas és használható eszközeink egyre csak fogynak. Lassan már bünti székre se lehet leültetni a gyermeket pihenni, mert a szülő kiakad...

Kevés a pedagógus, a hiányzó kollégákat túlórában helyettesítjük, ami nincs kifizetve évek óta.

Gyógypedagógusként egy szakszolgálatnál dolgozom, kollektíva szuper minden szempontból, de eszközünk alig annak a nagyrészt elavult, törött, otthonról hordjuk be a játékokat, szakmai anyagokat, a torna szoba elkeserítő állapotban, pár évente őszre télre nincs fűtés, mert elromlik sok idő mire megjavítják, egész évben nyitva vagyunk, szünet alatt is összeegyeztethető vesszük ki a szabinkat. Nyáron alig volt 40 fok, továbbképzés csak önköltségeden és nagyon hosszú gyerek lista. A fizetésről nem is beszélve, amiből még sok esetben bentre is vásárolunk, a boltban meg ott hagyom a negyedét. 1 diploma(kétszakos) elszámolt 11 év-amúgy több csak nem számították be és egy szakvizsgára - ezzel itt tartok. ?

Csak szimplán ellehetetlenedik az oktatás; kedvünket szegi a sok vitás szituáció a szülőkkel, a diákokkal; túlterheltek a kollégák; nincs aki helyettesítsen, mert a fél tantestület csak óraadó, akikkel nem lehet helyettesíttetni. S még sorolhatnám...

Kivettem a gyereket állami oktatásból mert másodikos létére elrakták elsőbe az osztályfőnökét a másik tanár meg felmondott. Úgy kezdtük volna a tanévet hogy művészeti szakosztályba csak egyetlen tanárnénivel kellett volna indulnunk, aki a lányom lehetne, minden munkatapasztalat nélkül frissen végzett főiskolás. A felsőbb osztályokban is tanárhiány van, elmennek a tanárok, egy-egy meghirdetett pozíció már fél éve, éve nem talál gazdára. A covid alatt a tanárhiány olyan nagy volt, hogy a tankerület rendelt ki valakiket egy alkalommal délután a gyerekért menve azt mondták hogy már elvitték...ijedtség...ja csak a wc-re ment ki. Meg sem ismerik az idegenek a gyerekeket...
Ebből a bizonytalan jövőből mi ki tudtunk jönni, de azokért írok, akik ezt nem tehetik meg.

A megalázóan alacsony pedagógus bérek képtelenek a pályán tartani a pedagógusokat. Felháborító, hogy egy kormányzat csak ennyire becsüli azokat, akik - többek között - a jövő munkaerőit képezik.
A pedagógushiány miatt az oktatás színvonala nem vagy csak iszonyú tanári áldozatok árán tartható fenn - miközben a tananyag és a követelmények nem változnak. Rengeteg fölösleges dolgot kell megtanítani. A magyar oktatási rendszer egy őskövület, képtelen alkalmazkodni a megváltozott világ követelményeihez (és ez nem a pedagógusok hibája).
A tanárok túlterheltek, a diákok túlterheltek. A szülőkre is nagy terhet ró az, ha a rendszer hibái ellenére használható tudást szeretnének a gyereküknek biztosítani (ld otthoni tanulás, különórák, korrepetálás, stb. - már, ha van rá erőforrás)
Végtelenül szomorú azt megélni, hogy a gyerekeink jövője vész el ebben a rendszerben.

Felesleges, nagy mennyiségű adminisztráció, ami a gyerekekkel való foglalkotástól veszi el az értékes időt. Folyamatos helyetesítések, értelmetlen minősítési önértékelési eljárások.

Üdvözlöm! Mint háromgyermekes anya, mély fájdalommal veszem tudomásul, hogy az oktatás ível lefelé, hanyatlik. Akik meg szeretnének élni anyagilag, és túl szeretnék élni a KLIKK által sújtott nyomást, magánintézményekben helyezkednek el, amit az átlag ember nem tud megfizetni. Az a kevés pedagógus aki marad és küzd ebben az ellehetetlenített helyzetben, pedig fáradtak. Sok szülő nem partner, ha probléma van. Rohannak az igazgatóhoz akik pedig félve a bürokrácia és a fentről jövő nyomástól inkább a szülőnek ad minden esetben is igazat, csak hogy az iskolának a jó híre menjen tovább. "Hisz ha ez kiderül, hogy ilyet vagy olyat mondtál, kedves kolléga "
Nincs joguk felvilágosítani a szülőt, hogy tanár hiány van, hogy gyermekkel probléma van...stb
Ki az a tanár aki itt nem égnek ki. Miért csodálkozunk, hogy azon pár pedagógus aki még a pályán van ide-oda mennek az iskolákba, egy jobb helyzet reményében? És a tisztelet teljes hiányába meg anyagilag sem lehet egyszerű nekik. Miért kell egy pedagógusnak 100 és száz különórát, másodállát vállalnia ahhoz hogy eltartsa magát, netán a családját. Ezek után még csodálkozzunk, hogy egy fáradt pedagógus várja a gyermekeinket? Nincs önálló módszere, nincs általa választott tankönyv, elv...stb csak a KLIKK amit diktál! A falusi iskolákat még inkább sújtja, pedig ékszerdobozként kellene vigyázni rájuk!
A legnagyobb gond, hogy ez már óvodában probléma, mikor tudjuk- tudják, hogy a lehető legnagyobb terhelhetőség és fejlesztés ebben az életszakaszban van...de mi lesz velük ha már senki nem lesz aki felkészítse, tanítsa, utat mutasson!!!
Egy reményvesztett szülő, aki sajnálja a gyermekeit!!!

Alacsony fizetés, kedvezőtlen munkahelyi feltételek. Sok a problémás diák és család, akikkel nagyon nehéz együttműködni. És ehhez jön még a megbecsülés, elismerés, támogatás hiánya! Elkeserítő a helyzet!

A gyermekem középiskolás. Nincs szaktanár, a pedagógus állások üresek, lasszóval se találnak az üres állásra embert! Kevés a bér, nincs béremelés, nincs cafaéria,a pedagógusok megterheltek stb. sorolhatnám. A kollégiumban az ellátás, a környezet a berendezés borzalmas, öten 20 négyzetméteren, nincs tanuló szoba, nem lehet félrevonulni.
Pfuj, elég volt a tarthatatlan állapotokból!!!!

A középiskolában, ahol dolgozom, 40 fős osztályokat is tanítok. A gazdasági tantárgyakból nincsen tankönyv, a tanítási óra jelentős része azzal megy el, hogy leírják a gyerekek a tanulnivalót. Nyomtatás, fénymásolás erősen korlátozott az iskolában, papír-írószert és IT eszközöket nem kapunk. Szeretném a gyerekek figyelmét, érdeklődését felkelteni, de ehhez tényleg otthonról kell bevinnem az eszközöket? Mindannyian többet érdekünk: a gyerekek, a szülők és a pedagógusok is!

Óvodapedagógusként több mint 30 év munka után,nehéz teljesíteni az egyre ,növekvő feladatokat, a csoportlétszám magas, sok gyerek közülük külön nevelési igényű, hiperaktív BTM-es és neveletlen, agresszív. Nagyon nehéz a napi munka szinte a túlélésért játszunk, rengeteg adminisztráció, és feladat között elveszik a gyermek, akinek igencsak szüksége lenne a szeretetre, türelemre, meghallgatásra. A szülők többsége is túlterhelt kevés idő jut a gyerekekre, érzelmileg nagyon elhanyagoltak, amit mi nem igazán tudunk ilyen feltételek mellett megadni. Fáradtak vagyunk fizikailag, lelkileg.

Tulterheltek a gyerekek es tanarok egyarant, kieges jellemzi, amit a google is tud kar megtanulni. Osszfuggeseket, csapatmunkat eletre valo neveles

Nincs tanár az iskolában. Kisfiam első osztályos és nincs napközis tanítójuk. Minden délután más felügyelő van velük, össze van vonva az 1 és 3 osztály, mert nincs külön, állandó tanító néni. Így a napközi konkrétan csak gyermekfelügyelet, nem tudják rendesen megcsinálni a házi feladatot és tényleg foglalkozni velük, alig tudják egyáltalán leültetni a gyerekeket egy teremben. Itthon este munka után kezdhetem vele elölről az egészet. Az óvodában nincs elég óvónő, egy-két csoport van az összesen 24-ből a településen, ahol megvan a 2 óvónő és egy dadus a csoportban. 32-en vannak egy csoportban, ami borzasztóan sok mind a minőségi foglalkozások megtartásához, mind a délutáni alvás megoldásánál például, egyszerűen ennyi ágyat le sem tudnak tenni egy csoportban.

Óvodapedagógusként egyedül vagyok egy egy csoportos óvodában.A kolléganőm is ezt csinálta hónapokig,amíg nem jöttem ide dolgozni. Három hónap közös munka után az évekig tartó túlterheltség miatt lebetegedett. Tíz hónapja nem tudja felvenni a munkát.
Kineveztek vezető helyettesnek....
Ehhez semmilyen végzettségem nincs. Kolléganőm segít telefonon amit tud,de állandóan kimerültnek érzem magam.
Fogy az erőm és a türelmem. Sosem érek a feladatok végére.

Az adminisztrációban össze vissza hazudunk, mert ezt várja el a vezetőség, kolléga hiány van, semmilyen tulorapenz nem létezik a szakmában pedig napi rendszeresseggel többet dolgozok mint ami a papíron vezetve van. Csak elvaras van, visszafelé semmi nem működik. Semmilyen megbecsulesunk nincs se a szülő se a vezetők felől sőt folyamatos érzelmi zsarolás alatt állunk. A vezető katasztrófa ahogy velünk bánik, mint egy kutyával. A szülők semmibe nem néznek. Hiányzik két kollégánk de ennyi pénzért senki nem jön ide. Én is azon vagyok hogy minél előbb elhagyjam ezt a pályát pedig imádom a gyerekeket és hogy velük foglalkozzatok. Szörnyű helyzetek vannak, az egész munkánk abból áll hogy hogy rejtsuk el a nagyrakas szart ami a szőnyeg alá van seperve és kevesebbet keresek mint az összes többi ismerősöm.... Diakmunkaval heti 20 órában többet kerestem ennél diplomával.

Gyermekem most 8. osztályos általános iskolában. Gyakorlatilag 4. éve probléma a matematika tanár biztosítása számukra. Az utolsó matematika szakos tanáruk előző iskolaév végén távozott. Jelenleg egy kémia szakos tanár tanítja nekik a matematikát. Időközben jött szaktanár az elment helyett, de nem tanítja a kémiatanár helyett a felvételi előtt álló osztályokat.

Néhány évvel a nyugdíj előtt, 36 év tanítói munka után csak remélni merem, hogy lesz változás...Alacsony társadalmi megbecsülés, szégyenteljes bér, hozzáértés nélkül felülről vezérelt követelmények. Használhatatlan tankönyvek. A gyerekek (főként a felsősök és a középiskolások) kizsigerelése, tehát agyonterhelt szülők. KINEK JÓ EZ???

A tanárok túlterheltek, némelyik abszolút alkalmatlan pedagógusnak mert utálja a gyerekeket. A normálisabb kiég mert a többi helyett is foglalkozik a gyerekekkel. A nem neurotipikus gyermekek pedig teljesen segítség nélkül vannak a rendszerben, főként problémaként akiket mindenki csak lerázni próbál, valós segítséget az állami rendszerben iszonyatosan nehezen kapni. A tananyag sok, nem minden gyerek tudja tartani a lépést, így a többit is visszafogják vagy bukdácsolnak.

Online órai fejlesztő foglalkozásokat kellene tartani minden nap a tanulási nehézséggel küzdő diákok számára. A heti egyszeri fejlesztés nagyon kevés.

Az abszolút elavult rendszer semmilyen szinten nem követi a rohamosan változó világot,amelybe a mi gyermekeink beleszülettek es nem pedig átléptek egy régi rendszerből. Katasztrófális következményei lesznek,hogy a gyermekeinket nem tanítják környezetismeretre, pénzügyi, számitástechnikai, nyelv ismeretre, hétköznapi teendők , érzelmi fejlődéssel kapcsolatos ismeretekre. Mindezeke túl a pedagógusok oktatásának színvonala is zuhanórepülésben!

Nos a gyermekvédelem itt Somogy megyében nem a leghatékonyabb. Mondhatnánk úgy is hogy a papír mindent elbír de mögötte nincsenek tettek.
Oktatás - miért nem tanítjuk meg a gyerekeket TANULNI? Miért ez a sok lexikális fölösleges tananyag ? Az új NAT- teljesen rossz, egy sport tagozatos osztályban heti két ének óra, de a környezet ismeretre ami egy nagyon fontos ismereteket magába foglaló tantárgy csak csupán heti egy óra jut. Az ének tele olyan tananyaggal ami fölösleges - mondom ezt pedagógusként és szülőként egyaránt.

Sajnos semmikèpp nem igazodik a gyermekek igènyeihez az oktatás. A pedagògusok tùlterheltek nincs idejük ès türelmük a lemaradò gyerekekkel foglalkozni.

A tanárok túl terheltek feszültek ezért feszült az oktatás, semmire nincs idő, nem lehet a problémákat megbeszélni, nincs idő magyarázni. A gyerekek gyorsan elfelejtik milyen izgalmas a tanulás mert túlterheltek, nem szabad újítani, vagy gondolkodni így kilognak a sorból és végül elvesznek. Nincs semmi gyakorlatilag az oktatásban, pont az marad ki amit az életben tudnának használni. Nincs idő lazítani, kreatívak lenni, kicsit élvezni a tanulást! Az egész rendszer rossz, alapjaiban kell megváltoztatni!

Öszevisszaság,túl sok lecke délutánra, hétvégére, túl sok tankönyv és munkafüzet, nehéz a táska. Alsós gyerekekről beszélek. A menza iszonyat, nem vagyok válogatós, de amiket hazahoznak, magam sem tudom megenni. Hisztiznek az éhségtől, délutánra. Alulmotivált tanárok.

Az iskolák nem készítenek fel az életre és mivel minden órán sietnünk kell az anyaggal mindig rengeteg feladatot kapunk ex mikor napról napra kell dolgozatot írni lehetetlen ennyi mindent bemagolni és úgy gondolom ezen változtatni kéne

Hiányos, sokszor hibás, rossz a nemzeti tankönyv! Tanárainknak ezek alapján kell tanítani. Rettenetesen gyors tempóban haladnak, amíg a jobb képessegűek valahogy megbírkoznak a feladatokkal, a figyelem zavaros gyerekeknek még jobban lemaradnak. Sok feladat hárul ezáltal a szülőkre is. Sokszor délután is a tanulásról szól a megérdemelt pihenés és játék helyett, amire egy 6-7-8-9 éves gyereknek még szüksége van. A covid miatti online oktatás miatt évet kellett volna ismételni és elmélyíteni a tudást. Sok gyereknek nincs meg a biztos alap tudás, amire építkezhet.
A pedagógus hiány mindenhol jelen van, így egy-egy gyerekre kevesebb figyelem jut, ami szintén nehezíti a felzárkózás lehetőségét.

Sok a kiégett, nem a pályára való pedagógus sajnos. A gyerekeknek nem tesz jót a nívócsoportos oktatás, mert beskatujázzák egymást. Szerintem az oktatási rendszerünk elavult, nem a mai gyerekekre van berendezkedve. A pedagógusaink pedig nem az ennek megfelelő képzést kapták.

A védőnői szolgálat nagyon le van terhelve. A gyermekvédelem egyenlő a nullával! Az otatásban tulterheltek a gyerekek, szabadidős tevékenységre semmi idejük nem marad Pl: zene tanulás, de más egyébre sem marad idő!

A szakember kevés, a pedagógus kevés, és mivel fiatalok nemigen jönnek erősen kiöregszik 1-2 éven belül a szakma!
Az integráció ebben a formában nem tud megvalósulni, mivel az alapvető feltételek nincsenek biztosítva. Sérülnek a normál gyerekek, az integrált gyerekek, és a pedagógusok is!
A bérek borzalmasak! Egy kezdő pedagógusnak legalább 250 ezer netto bér lenne reális. Ehhez honorálni kelle a további diplomákat, szakvizsgákat és egyéb tanfolyamokat is arányosan!
A pedagógus előmeneteli rendszert el kellene törölni a föld színéről is az önértékeléssel együtt! Mindkettő felesleges! A megbecsülés semmilyen formájában nincs előrelépés, csak elvesztegetett idő!
Hiányolom a szabad hospitálás lehetőségét, amiből tanulni lehetne!
Hiányolom a mentálhigiénés segítséget a kiégés, a belefásultság ellen, mint pedagógus!
Hiányolom az egységes fejlődés nyomonkövetési rendszer kidolgozását (nem laikusok által, akik gyereket sem láttak)!
Hiányolom a bölcsi-ovi, ovi-suli közti átmenetet!
Foglalják össze az óvodai érettség kritériumait, ha már 3 éves kortól kötelező, és legyen ez feltétel is!
Az iskolába lépésről kizárólag a szülő és az óvodapedagógus dönthessen! Ha eltérő a vélemény, akkor végezzenek iskolaérettségi vizsgálatot, de vegyék figyelembe, hogy szeptemberig még fejlődhet a gyerek!

A rendszer totálisan megérett a változásra sőt el is késtek vele. Túlterhelt diákok túlterhelt tanárok pedagógusok és túlterhelt családok a fizetés a megbecsülés pedig minősíthetetlen. Hatalmas létszámú óvodai iskolai csoportok kevés pedagógus annál több a követelmény idő nincs megérteni a tananyagot nemhogy begyakorolni máris új anyag mert ezt várják el a tanterv szerint! Lexikális tananyag amit megtanulnak aztán el is felejtenek egy hónap mulva! A gyerekek egész nap tanulnak semmi idő nem jut közös programokra pihenésre!
Fejlesztő tanárok elfogytak logopédus nincs.A szülő próbál segíteni, ahol segít és foglalkozik a gyerekkel, de rengeteg szülő egész nap dolgozik. Az online oktatás miatt azoknak a szülőknek a gyerekei akik egészségügyben dolgoznak és a szülő nem tudott ott ülni a gyereke mellett totálisan lemaradt. És nincs ismétlés hanem a tananyag tanmenet szerinti ledarálása. Az osztályátlag igen beszédes tud lenni egy-egy temazaró után, abból a tanárnak is látnia kell, hogy tudják e a gyerekek, lehet-e tovább menni, esetleg meg kell állni gyakorolni. De ugye arra nincs idő! Hát nem csoda, hogy megutálja a gyerek a szülő az iskolát és hogy a tanár inkább elhagyja a pályát, mert már reménye sincs!
Nagyon nagyon sürgős változásra van szükség!

A gyerekek nagyon leterheltek, a tanárok fáradtak... Sok a felesleges munka.

Nevetséges fizetés, alacsony presztízs, ami a fizetés nevetséges voltából is adódik. Túlterheltség, adminisztrációs dömping, asszisztensek hiánya. A szaktanár fenymásoljon, miközben legalább 22 saját órája és még akármennyi plusz helyettesítése van? Kérdem én, emellett hogy valósulhatna meg a minőségi oktatás? Rengeteg felesleges tananyag, leterhelt, motiválatlan pedagógusok és gyerekek. Szinte semmi nem változott a 30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Felesleges, értelmetlen, haszontalan biflázás, adatok betanulása, gyakorlati életre nevelés nulla! Az egész úgy rossz, ahogy van. Unalmas, megterhelő és semmi örömet nem ad. A gyerekeket nem tanítjuk gondolkodni, innovatívnak, eredetinek lenni. Ha azok is, kiöljük belőlük. Mindennek eredménye, hogy nincsenek fiatalok, vérfrissítés, akik változást tudnának hozni, semmi de semmi nem motiválja őket, hogy erre a pályára lépjenek. Így sokszor marad a kiöregedett generáció poroszos, minden rugalmasságot nélkülöző, sokszor megalázó nevelési stílusa sok szorongó, boldogtalan gyerekkel. Nagyon sajnálom, hogy a gyerekeim is ugyanabban fognak felnőni, mint én.

Kevés a pedagógus. A tananyag sok, az idő kevés. A gyerekek túlterheltek. A tanárok felé a tiszteletet hiányolom a gyerekek, és a szülők részéről is.

Túlterhelt diákok, túl sok követelmény türelmetlen tanárok

Legnagyobb probléma az alulfinanszírozottság és a munkaerőhiány. Iskolában is nem egyszer látni, hogy SNI-s gyerekeket integrálnak, hiába kéri a szakszolgálat, hogy mellé rendeljenek ki gyógyped asszisztenst, ez nem történik meg, ezután nem is csoda, ha a 28 fős osztály életét a gyerek pokollá teszi. A gyerekvédelem legnagyobb problémája pedig az, hogy olyan alacsonyak a fizetések, hogy ide már csak 8 osztályt végzettek jönnek dolgozni. Pedagógusoknak elvárt a túlmunka, kifizetés nélkül, ezután nem csoda, ha az ember nem olyan jókedvvel végzi a munkáját, ahogy kéne. Az adminisztrációs terhekről nem is beszélve (amit én például szeretek, de sok kolléga szenved tőle). Az oktatásirányítást személy szerint jó dolognak látom, mivel a pedagógus képzésből ez pont hiányzik.

A pedagógusok túlterheltek,kiégtek. Nincs motivációjuk. Nem kapnak elég megbecsülést. Kevés teret kapnak. Nincs elég lehetőség a kreativitásuk kamatoztatására. Túl nagy mennyiségű felesleges anyagot kell letolni a gyerekek torkán. Teljesen elavult az oktatási rendszer. Az osztályokban nehéz haladni, mert fegyelmezéssel megy el egy csomó idő. Nincs szinte semmi eszköze a tanárnak a rend fenntartására. A gyerekek nem érezhetik biztonságban magukat az iskolában.

A pedagógushiány miatt olyan pedagógusokat is kénytelenek alkalmazni, akik bántalmazzák a gyermekeket. A szülők közös fellépésén, és az adott pedagógus belátásán múlik,hogy kilép-e. Illetve egy esetben az intézmény jó döntésén, a gyerekek mellett való kiállása miatt történt meg a pozitív változás. Az elhivatott pedagógusok emiatt szenvednek, mert több lesz a munkájuk, ugyanannyi, csekélyebb bérért. A kerületünk óvodai központi vezetője alkalmatlan a feladatára,mert nem nézi a gyermekek érdekeit. Covid alatt tiltotta a kapcsolattartást óvónők és a gyerekek között. Az iskolában a gyermekeket nem egyénileg nevelik,hanem egy nem megfelelő kerettanterv szerint. Azt a gyereket,aki kicsit lassabb, vagy máshogy gondolkodik, megszégyeníti a rendszer(nem a tanár!). Nem adnak lehetőséget az egyéniség megtartására, hanem mindenkit be akarnak kényszeríteni az átlagnál, egy átlagos életbe.

Az a nemzet, amelyik nem költ megfelelően a fiatalok oktatására és a kultúrára, halálra ítéli önmagát. A gyermekeknek joga van az egészséghez is például, ez a joguk sérül. Mentálisan és fizikailag is veszélyeztetve vannak. Az oktatásban dolgozók szintén, ezért nem is tudják ellátni a feladatukat. Egy év eseményei is meghatározóak egy gyermek életében. Nagy hendikeppel indulnak az általános iskolások tovább, és sok pszichés problémával, amiből egyéb egészségügyi probléma származik. Ha nem lépünk nagyot, pl. bevezethetnénk a finn rendszert, akkor összeomlik a gazdaság néhány év múlva. Sokkal nagyobb a probléma, minthogy kis egyéni dolgokról írjak.

Ez milyen diszkriminativ döntés volt hogy a 9-10.es diakok gyakorlati penze kozel 90.000 ft a vegzos diák aki ugyanazt dolgozza az pedig 24.000ft er dolgozik.hogy is jott euz a döntés.ugy rossz az egesz rendszer ahogy van

Nem megfelelo tanarok, hozza nem ertes.... fiam harmadikos, mar a harmadik tanarparosuk van. A masik resze a tanaroknak kiegett, belefasult. Szomoru

A pedagógusok kiégtek. A csoportok, osztályok túltelítettek (pl oviban a törvényileg elôírt 20-25 fő helyett kb 30 gyermek jut, egy, amúgy 15-20 főnyit befogadni képes szobára). Papíron integrálnak az óvódák, iskolák, a valóságban erre sem az intézmények, sem a szakemberek nem állnak kész.
A legkisebb problémától a legnagyobbig a szülőkre igyekeznek mindent terhelni, élükön a családsegítővel. Ha a szülő mer segítséget kérni nehéz helyzetben, csak arra irányítják erejüket, hogy bebizonyítsák, a szülő alkalmatlan, de ha sikertelenül járnak, vállvonogatások közepette kihátrálnak a nehéz sorsú család mögül.

Sajátos igényű gyerekeket nem szívesen fogadnak, nehézségeik leküzdésében nem támogatják, viszont a szegregált csoportokban nincs helyük. Ép értelmű, de nem integrálható gyerekeket nem tudják sehol sem fogadni, ellenben mindenhol ellenségként kezelik őket.

Itt a gyerekek nem emberek, jogaikkal nem törődnek, az ebből fakadó problémákat másra hárítják, a felelősségvállalástól menekülnek. Mindeközben mindenhol reklámozzák, hogy családbarát önkormányzat, családbarát intézmények.

Ideges feszült pedagógusok vannak, alázzák a gyerekeket.
Hiába járnak tovább képzesre nem tudja egy majd 40 éves munka viszony után kezelni a mai gyerekeket!
Az egyik kislánynak azt momdta nem kell fejlesztés! mert jól tanul aha persze a szülei es én a hajunkat téptük mikor tanítani próbáltuk! A szakszolgálatnál le lett cseszve anyuka hol voltak eddig hiszen matekból is meg olvasás nyelvtanból nagyon le van maradva,most harmadikos!
Olyan iskolába járnak ami integrált és elvileg minden pedagógusnak van fejlesztő papirja is .....úgy rossz a rendszer ahogy van nekem komolytalan az egész! Amikor én jártam még azon volt a hangsúly,hogy mindenki megtanulja az alapokat most úgy építkeznek az oktatásban, hogy elsőbb a tetőt húzzák fel a falakat meg majd később.....
A gyerekvédelem meg úgy szar ahogy van! Ahol egy alkoholista jobb szülő mint egy anya és egy nevelőapa csaladban,házassagban ott minden rendben van ugye?!És hiába jelenti az ember senki nem lép semmit még tragedia nem történik! Ahol a rendőrség is mindig azt mondja amíg vér nem folyik addig nem avatkoznak be a gyerekveszélyesztetesbe!

Az óvodák felszereltsége mindent alúlmúl. Nincs pénzük semmire. Szakadt, leharcolt eszközök, játékok. Néhány éve mikor a nagyobbik gyerekeim óvodások voltak, még volt olló, ragasztó, színes papír, ceruza, festék. Most a kisebb gyermekeiknek ugyanabban az óvodában wc papír guriga, joghurtos doboz, falevél, kartondoboz. Szemétből kézműveskednek. Ez a minőségi felkészítés az iskolára?!!!?

Úgy gondolom, hogy a munkàjuk nincs megbecsülve, sok gyerek, nagy leterhelés. Szerintem nagyon meg kell becsülni a pedagógusokat hisz a gyerekeinket segítik az előrejutásban!!! Igenis kevesebbet kelljen követelni, ne a norma utàn menjünk hanem legyen a pedagógus a diàk mankója az életükben!! Megértést, több tiszteletet nekik!!

Sem iskolaépület, sem gyógypedagógus, sem alapvető iskolabútor, sem megfelelő és elegendő oktatási eszköz nem áll rendelkezésre az oktatáshoz.

Az SNI-s gyerekekből szobanövényt fejlesztenek, miközben megfelelő fejlesztéssel sokkal jobb és önellátóbb életszinvonalat lehetne velük elérni.

A régi kúriaépület szép ugyan, de alkalmatlan az oktatási feladatokra. Több, mint évtizede lebegtetik, hogy mikor rakják ki a gyerekeket onnan, csak az önkormányzat jóindulata teszi lehetővé, hogy létezhet a Zsámbéki-medencét ellátó, komplex speciálus nevelést legalább nevében lehetővé tevő iskolarész, amelynek a tagozat státuszt sem akarják visszaadni.

A tananyag rosszul felépített, nem követi a mai elvárásokat. Kevés iskolában van elhivatott pedagógus, csak leadják az anyagot, a gyerek megérzi hogy a tanárnak ez nyűg. Nem tudják lelkesíteni a gyereket, tehetetlenek a bántalmazások ellen, nincs méltósága a szakmának. Nyelvi oktatás általános iskolában nem megfelelő.

Egyre kevesebb a "szakkèpzett " tanàr. Sajnos jobban kellene felkèsziteni a tanàrokat a mostani generâciora. Sok települèsen meg alig van iskola föleg szakkèpzö vagy gimnàzium. Àltalànosban meg sok a gyerek kevés a tanàr se napközi se normàlis tanmenet ...a szülö megbkinlodhat ahogy tud, ha meg nem sikerül akkor a gyerek vagy SNI - s vagy ADHD-s lesz de ehhez se kap senki szakembert csak egy kodot...

A gyerekem nem időben és megfelelő minőségben kapott fejlesztést óvodás és kis iskolás korában. Az ADHD s problémákon főleg enyhébb esetben megfelelő módszertannal nagyon sokat lehet segíteni. Ehhez a hathatós közbenjárásunk és nem kevés anyagi hozzájárulásunk kellett a fiam 3 és 10 eves kora között.
A pedagógus hiány miatt gyermekem alsó tagozatban angol és matematika tanára nem volt egy ideig. Negyedikben egy (mint később kideult) narcisztikus szociopata ember tanította matematikából aki a gyerekek lelkét megnyomoritotta, szexuálisan zaklatta a kollégáit. Abban az egy évben az iskola igazgatója volt. Végül a tanárt eltiltották a foglalkozás gyakotlástól. Ha meg lennének fizetve a pedagógusok ( legalább 350 ezer Ft nettó bér!!!) Akkor lenne esely arra hogy nem csak az álláshelyek lennének betöltetlen de valóban a pályára alkalmas gyerekcentrikus jó készségű szívében is pedagógus emberek kerülnének a katedrára. A gyerekek terhei elég komolyak és az iskola táska nem csak fizikálisan nagyon nehéz. A frontális oktatás helyett a digitális lehetőségeket kihasználva érdemes lenne egy sokkal kreatívabb sokkal interaktivabb tanulást/tanitást megvalósítani. Az én kisfiam nagyon szeretett tanulni meg alsóban. Most már utálja. Pedig a kamaszok nagyon is kreatívak okosak értelmesek ha van aki meghallgassa őket, ha van lehetőségük kommunikálni, kibontakoztatni a képességeket.

Máról holnapra él a csoport, nem tudjuk hogy összevonás vagy a nem megszokott óvonéni lesz velük. Az állandó stressz hogy hogy készüljünk hogy kit helyettesítsünk. De ott vagyok minden nap mert szeretem.

A fizetés kevés, a munka egyre több, mivel egy ember sok esetben 2-3 (másik pedagógus, dajka) ember munkáját is el kell lássa. Nincs kompenzáció.

A pedagógusok munkájának el nem ismertségével a szakma borzalmas állapotban van. Szörnyen kevés a fizetés, a szülők többsége nem értékeli a munkánkat, sok esetben a vezető is csak a negatívumokat emeli ki. A kollégák türelmetlenek egymással, a legtöbbjük a kiégés valamelyik fázisában van, mert túlterheltek, mert nem kapnak támogatást, segítséget. A gyermekekkel való foglalkozás sínyli meg azt, hogy túl kevés az ember és túl sok a tennivaló. A gyerekek a mindenünk, a jövőnk! Jobbat érdemelnek!
Pedagógus és kisgyermekes édesanya vagyok.

Az óvódában, iskolában nem nevelhetnek, fegyelmezhetnek az óvónők, pedagógusok...a sok elkényeztetett, figyelem és szeretet hiányos gyerek agresszív és bántó a felnőttekkel és a gyerekekkel egyaránt.
Nagyon nagy változásra van szükség.
A deviáns gyerek kineveti a többieket, mert neki anya és apa szerint mindent szabad.
Minden nap elmondom a gyerekeimnek, ha bármilyen formában rosszat tapasztalnak, szólni kell a felnőtteknek...de ők nem tehetnek semmit!!!

Két csoportos óvoda évek óta 3 óvónővel. Pedasszisztens nincs csak egy iskolázatlan segítő, ami őszintén szólva semmit sem ér. Nem lehet egyedül a gyerekekkel, semmihez sem ért a nálunk folyó nevelő munkából. Szégyen, hogy mindenféle végzettség nélkül bárki bejöhet az "utcáról " a gyerekeink közé. Továbbá szégyen a szakmával szemben a bérezésünk is. Az iskola nélküli pedasszisztens státuszban lévő segítő bére és az én bérem között minimális a különbség. A felelősség és a papírmunka őt semmilyen formában nem érinti. Az illetékeseknek nagyon el kellene gondolkodni ezen, mert pár év és az egész oktatás össze fog omlani. A fiatalok számára nem vonzó a pálya, de a pályán lévők számára is egyre kevésbl, mert ennyi pénzből nem lehet megélni.

Inkább csökkentik a csoportok számát, emelik a csoportlétszámot, hogy legyen óvónő minden csoportban . Meddig mehet ez el? Meddig lesz tartható ez az állapot. 7 csoportból kettőben nyugdíjas, egyben pedasszisztens a váltótárs. Emelni kell a béreket, juttatásokat, különben senki nem jön erre a pályára.

Sok a papírmunka, főleg úgy, ha egy óvónő visz egy csoportot. Így a gyerekek fejlesztésének rovására megy. Túlórát nem fizetnek. A fizetés nagyon kevés, egy diplomásnak sokkal több anyagi megbecsülés járna véleményem szerint. A pedagógus életpályamodellen mindenképpen változtatni, könnyíteni kellene. Rengeteg időt, munkát igényel.

Borzasztó az oktatás színvonala, a kevés pedagógus miatt folyamatos a helyettesítés. A felsős gyermekemnek idén, október közepe van nem volt még fizika órája, a földrajzot ugyan megtartja egy beeső helyettesítő tanár, de addig jutnak, hogy feladat házinak a tk-et, hogy olvassák és otthon csinálják meg a munkafüzet feladatait.
Nem hibáztatom a pedagógusokat, hiszen nem várható el egy ének tanártól, hogy értse és megtanítsa a fizikát, kémiát stb. Sajnos a jó gimnáziumba való bejutás kezd elszállni. Lassan mindenből különórára kell járnia az eddig kitűnő tanuló gyermekemnek. Ezt sem időben sem anyagilag nem bírjuk kivitelezni.

Évek óta vezető vagyok, ami alapján heti 12 óra lenne a csoportban töltött óraszámom. E helyett heti 30 órát vagyok csoportban. Sajnos a törvény szerint járó túlóra pénzt sem kapom meg. Nincs óvodapedagógus, részmunkaidőre meg egyáltalán nem jelentkeznek.

Kevés a fizetés és a megfelelő szakember. A legtöbb intézményben a nem oda való pedagógusok maradnak a jók pedig szerencsét próbálnak egy újabb intézményben vagy egy új szakmában. Sok a felesleges papírmunka és ezáltal nem marad idő a szabad játékra és mind tudjuk hogy abban fejlődik a legtöbbet a gyermek.

A gyerekem egyházi óvodájában egy nyugdíjas napközis tanítónő volt az óvodavezető, egy teljesen szakképzetlen vallástanár volt és egy gyorstalpalót végzett pedagógiai asszisztens. Katasztrofális volt a színvonal. Az év végére összesen 3 gyerek maradt, a többit kimenekítették a szülők. És persze még díjat is fizettünk (egyházi adományként).

- valaki korfát idézett és kérdezte, hol vannak: a fiatal pályakezdő tanárokat nem képes megtartani az iskola a szégyenletesen alacsony pályakezdő bérek miatt;
- egyetértek azzal is, amit a tankönyvekről írt és a gyerekekről, akiknek a tanárai nem tudnak-nem mernek a jobb minőségű könyvekért szót emelni...

Óvodapedagógus vagyok, negyedik éve viszem a csoportomat állandó délelőttösként. Ennek minden adminisztrációs terhét is egyedül viselem. Idén a minősítésnek is megadtam magam. Ezzel plusz adminosztrációim lettek, melytől néha azt érzem megfulladok. Sokkal jobb lenne, ha a plusz energiát a gyerekekre lehetne fordítani. Az Óvodánkba most is keresünk óvónőt és senki se jelentkezik, addig asszisztenssel próbáljuk kihúzni. Hol van már a régi óvodai nyugalom???

Eszközök hiánya a nevelésben, oktatásban; szakember, pedagógus hiány az alacsony fizetség miatt.

Óvoda pedagógus és szülő is vagyok.Kiábrándító az a tudat,hogy a dajkáink folyton a konyhán vannak és sosem a csoportban.Így a délelőttök és a délutánokat is 1 pedagógus viszi.Ráadásul mindig hiányzik dajka ,így legtöbbször ránk marad az etetés is .Javaslatom,hogy a konyhán legyen külön konyhás 8-4-ig. Mert ez így nagyon rossz.Sokszor betegek az óvoda pedagógusok is,így sokkal több hárul egy pedagógusra,akár dajka nélkül is.

Ha egy személy túlterhelt, mint ebben az esetben, rosszabbul teljesít. Hiába a szakma legjobbja, ha a lényegre nem tud koncentrálni és fizikailag-mentálisan tönkremegy. Ezzel sok gyermek és a család mindennapjait és jövöjét kockáztatja. A minőség itt emberi életekről, a jövő generációjáról szól, az országunkról. A gyermekkorban megélt tapasztalatok és hiányuk, nehezen pótolhatóak, hiszen egymásra épülnek. A negatív élmények és a stressz pedig így is népbetegség. Emellett a szülők munkájában is szerepet játszik, a helyhiány és lelki tényezők, amik miatt a gyermek immunrendszere is gyengébb, tehát többször beteg. A működésképtelen rendszer mindenkire hatással van.

Rengeteg írásbeli feladat van! Nem tartom jónak a minősítési eljárást, sőt egyenesen tiltakozom az ilyenfajta megmérettetés ellen! Nagy a csoport létszám, egyre több a problémás, kezelhetetlen óvodás gyermek! Sokszor tehetetlenül állunk a problémákkal szemben! 36 évnyi munka után több megbecsülést, anyagi és emberi megbecsülést várnék el a kormánytól!

Az én lányom most 7. osztályos. Az iskola igazgatóját idén választották újra természetesen a tanárok véleményét nem kérték ki. Lett volna másik valószínűleg jobb jelölt. Az idei tanévet is kevesebb tanárral kezdték meg. Most ott tartunk,hogy aki matematikát és fizikát tanított a gyereknek hosszabb táppénzre ment. Helyettesítés össze vissza van, nem szak oktatókkal. Közben kiderült és már mi is szülök gondoltunk rá, hogy a matematika tanár nem szaktanár. Százalékot sem tud számolni. Az igazgatóhelyettes azt üzente a gyerekekkel, hogy otthon a szülőkkel haladjanak a tananyaggal és az iskola majd dolgozatok által ezt számon kéri.
Kérdem én? Milyen hozzá állás ez az iskola részéről? Hogyan lehet, hogy nem szaktanárok oktatnak igen fontos tantárgyakat? Milyen megfélemlítést használnak a gyerekekkel szemben ( számonkérés)amikor nem biztosítják a megfelelő oktatást?

Szörnyen alacsony bérezést kapnak az óvoda pedagógusok !

Saját óvodámban elmondható, hogy minden negatív körülmény ellenére, még nagyon sokunkban a hivatástudat dominál a pályán maradás mellett. Sajnos a bérezés és egyéb juttatások szempontjából nagyon elégedetlen vagyok, de ennek ellenére munkámat szeretettel, becsületesen végzem, mint sokan mások.
A munkánkat külső, sokszor érthetetlen döntések határolják be, mindez a nevelés és a gyermekek hátrányára szolgál.Nagy a veszélye annak, hogy intézményemben sem lesz pályakezdő, fiatal kolléga, mert ilyen feltételek mellett, nem vállalnak munkát a közoktatásban.

Az egyik legfontosabb feladat az övék, hiszen a jövő nemzedékét nevelik, oktatják, mutatnak számukra irányt , terelik a helyes útra még ha a csaladi körülményeik messze elmaradnak is az átlagtól. Sokkal több megbecsülést érdemelnek, maximális tiszteletet a diák, a szülő és a munkáltató részéről is. Gyermekeinket arra intjük, figyeljen rájuk, szülőként arra törekszünk, hogy munkájában támogassuk!

< 12. oldal >