Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Kicsi, de fejlett településünkön óvodaped. hiánnyal küzdünk, így 3 nyugdíjazott óvónénink teljesít erőn felül, friss óvónéni 0, azaz NULLA!
Iskolánk nem rég lett csilli-villi (ez is olyan csodás, hogy a múltkor egy épületrész, melyben több tanterem is található, használhatatlan volt, mert áram nem volt benne!), angol tanárunk hol van-hol nincs, így jobb híján az angol nyelvvizsgával rendelkező pedagógusok helyettesítették ezeket az órákat (gondolom kaptak érte egy zsák levegőt, de lehet még azt is sajnálták tőlük!).
Talán most van elég pedagógus, az én fiam úgy tudom nem szenved hiányt, bár csak alsós, így nem sok órája van más tanárával a tanítóján kívül. Azt gondolom, iskolánk és óvodánk pedagógusai is mindig mindent megtettek a gyerekeinkért, most is! Büszke vagyok rájuk, az online tanrendi munkájukat is becsülettel végigcsinálták! Ezt csak itt lent látjuk? Fentről már ködös? Illő lenne végre megbecsülést mutatni! Fizessék meg őket rendesen! Csökkentsék mind a pedagógusok, mind a tanulók terheit!

Ha valaki tanár és osztályfőnök is, plusz lelkiismeretesen próbálja végezni a munkáját, a megnövekedett egyéb terhek miatt nagyon nehéz anyaként, feleségként is helytállni. A mindig emelkedő óraszám és az ingyenesen végzendő, szinte már állandósult helyettesítések mellett semmire sem jut idő. A hétvégék alatt is csak az elmaradásokat próbálja behozni az ember, s pihenésre már szinte nem is kerül sor. Emellé társul, hogy el sem ismerik az ember munkáját sem erkölcsileg, sem anyagilag. A gyerekeknek elgyötört, kiégett tanárok jutnak. Ez is csak addig mondható el, amíg el nem megy a többség nyugdíjba. Utána ki fog tanítani? Miért jönne bárki is erre a pályára? Hiába szeretjük sokan a hivatásunkat, a hozzá nem értők döntései miatt elmegy a kedvünk az egésztől. Össze kellene végre fognunk, s egyszerre felállni és megtagadni a munkát. Akkor talán elgondolkodnának a megoldáson.

Minden évben új óvodapedagógus van a gyerekeimmel, kisebbiknél még évközben is több váltás volt, egy időben az igazgatóval voltak óvónőhiány miatt. Nagyobbik gyerekem már elsőosztályos, tanárai szemmel láthatóan nagyon le vannak terhelve. Helyettesítések idején titkárnő megy be az osztályhoz, nincs elegendő szaktanár.

Pontosan nulla óra autizmus specifikus fejlesztést kapott a gyerekem az államtól az elmúlt 5 évben, holott az SNI papírjában heti 5 óra van előírva!

A pedagógusok leterheltek, és nincsenek felkészítve a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való foglalkozásra. Legegyszerűbb megszabadulni ezektől a gyerekektől. A Gyermekvédelmi Szolgálat tehetetlen. Jegyzőkönyv felvételén kívül semmit nem tehetnek. Próbálkoznak, de ők is túlterheltek. Az iskolák nem veszik figyelembe a véleményüket. A gyermekek joga a megfelelő oktatáshoz folyamatosan sérül. Ezek a gyerekek elvesznek a rendszerben. Minden a szülökre van hárítva. Családok mennek tönkre. Sok gyerek kerül ki az oktatásból. Egyéni tanrendben tanulnak, ami azt eredményezi, hogy az egyik szülőnek fel kell adni az állását. Anyagilag teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek ezek a családok. Mentálisan is nagyon megterhelő ez a helyzet.

A tananyag és a technikai feltételek messze elmaradnak a korszerű oktatástól. A rendszer nem képes támogatni sem a kiemelkedően tehetséges, sem a nehézséggel küzdő gyerekeket. Elkeserítően gyenge lett a gyermekvédelmi ellátórendszer. Alulfizetett, túlterhelt, kiégett pedagógusok és szociális szakemberek küzdenek széllel szemben a gyerekekért. Egyre kevesebben.

A sok részletben elveszik a lényeg. A fiaim iskolai környezetében gyakori a fizikai és egyéb bullying. Az emberhiány, a sok adminisztratív feladat, meg a tanterv "fontosabb " (aka.továbbtanuláshoz szükséges) részei között elvesznek a tantervnek azok a részei, amik papíron fontosak, megvalósulni azonban már nem tudnak. Ami a normális együttélést segíthetné, ami a közös munkát erősíthetné, ami a társadalom (akár iskolán belüli kis társadalom) elesett, tagjai irányába tanusított toleranciát, együttérzést és segítést erősíthetné. Sajnos a gyerekek közti kezeletlen konfliktusok, a pozitívan egymásra figyelés hiánya természetesen nagyban hátráltatja a klasszikus tanítási helyzetek kibontakozását is, ezzel még inkább eszkalálva az amúgy is túlterhelt kollégák nehézségeit, és persze a sajátjukat. Én speciális iskolában tanítok, sokkal szélesebbek a lehetőségeim arra, hogy magam válasszam meg a tananyagot, az oktatási eszközöket (mert egységesen a tanulóinkra a meglévő, államiak köztudomásúlag nem alkalmazhatóak)... De elképzelni sem tudom azoknak a kollégáknak a helyzetét, akik bele vannak paszírozva a kötelező taneszközök és lehetetlen, uniformizált követelmények karámjába, ugyancsak eltérő képességű, személyiségű és érdeklődésű gyerekek tanítása során...

Nem állapot, hogy tanárainkat mérhetetlen adminisztrációs terhek, saját pénzből megvalósítandó projektek, túlterheltség és megalázás sújtsa. Nem állapot, hogy egy renitens gyermek miatt egy egész osztály ne tudjon tanulni, mert a pedagógusnak nincs eszköze ehhez. Nem állapot, hogy amíg az egyházi iskolák kimazsolázhatják a nekik tetsző tanulókat, addig az állami iskolákra terhelnek minden egyebet - pedig mindkettő állami pénzből működik! Nem való, hogy a tanterv 60 éve nem változik jelentősen, a mai kor kihívásait egyáltalán nem vagy csak jelképesen veszi figyelembe.

Felháborítónak tartom, hogy megszüntették a korábbi szabályozást,mely szerint a szülő és az óvónő dönthette el közösen, maradjon-e még egy évet óvodában a gyermek.Az idő előtti iskolakezdés életre szóló kudarcot okozhat.
- Nem értek egyet az ingyenes túlórázás rendszerével!
- Az integráláshoz nincs elegendő fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, pedig az óvónők legtöbbjének nincs ilyen irányú képesítése, emiatt egalább egy pedagógiai asszisztenst kellene biztosítani.Nem jut elegendő idő és energia az ép gyerekek fejlesztésére a sajátos nevelési igényű gyerekekkel való fokozott törődés miatt.
- A szakszolgálathoz küldött gyerekek csak hónapokkal később kapnak feljesztést és gyakran nem elegendő a heti 1 vagy 2 alkalom,de szakemberhiány miatt nem jut több.
- A csoport létszámában egy főnek számít az a gyermek is,aki papíron 3-at "ér ", így 25 fölötti létszámok is előfordulnak.

Megírtuk az előző évben is a csoportnaplót. Nevelési év végén belenéztem 465 oldal lett belőle...egy orvosi disszertáció nincs ennyi oldalba leírva. Ez pedig csak óvoda. Szomorú, hogy a gyerekektől, a minőségi foglalkozástól vesszük el az értékes időt.

Alsó tagozatos gyermekeim számára nincs meg az a biztonságérzet,amit az állandó pedagógus jelenléte adna meg. Sokan tanítják őket, de cserélődnek,áttanítanak a tanárok.
Felső tagozatban már nincs szaktanár. Biosz,fizika,kémia,földrajz,történelemtanár nincs. Ezért felső tagozatba már nem a jelenlegi iskolába fognak járni a gyerekek,hiszen bármennyire jó a légkör,semmit nem fognak tudni 8.osztály végére.Jó lenne,ha felfogná végre mindenki,hogy az iskolában építkezik szellemileg a jövő.De amíg nincsenek megbecsülve a tanárok és nincsenek jó tankönyvek erre halvány esély van csupán.

Tisztelt Szülői Hang!
Szülőként osztom meg véleményemet ebben a témában.
Maximálisan egyetértek azzal, hogy kormányunk - így kisbetűvel - évek óta halogatja a közoktatás problémáinak megoldását, a pedagógusom bérének rendezését. Miközben az elmúlt években Ft milliárdok mentek el stadionok építésre, saját NER ismerősök zsebeinek kitömésére és állami vagyonok "átjátszására " baráti köröknek. Továbbá EU adófizető polgárainak pénzének ellopására. Ezek mellett nem vették és veszik figyelembe a XXI. századi kihívásokhoz való alkalmazkodást a közoktatásban sem.
A jelenlegi helyzetet nem a megelőző kormányok idézték el - mivel több mint 12 éve a FIDESZ kormányoz, hanem vastagon ez a kormány.
Elfogadhatatlan, hogy országunkat mindenféle állampolgári felhatalmazás nélkül a jelenlegi formában vezessék, képviseljék a Világ és EU-n belül és hozzanak - vagy ne hozzanak - olyam döntéseket, ami a közoktatást, tanulókat, pedagógusokat és mindannyiunk jövőjét befolyásolja a következő években, évtizedekben.
Így egy ország nem tud egészségesen fejlődni, élni és fennmaradni - annak ellenére, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott médiákban ezzel ellentétben más ömlik minden percben.
Nem a szabadságharcot kell hangoztatni és "jó " magyar szokás szerint mindenről meglenni a véleménynek és kioktatni a Világot, hogy mit hogyan kell csinálni, hanem megérteni a mai kor kihívásait, követelményet és elvégzendő feladatait és ennek megfelelően intézkedni.
El kell(ene) dönteni, hogy a Nyugathoz szeretnék tartozni ennek minden jogával és kötelességével ami csak művelt, megfelelően képzett, tájékozott emberekkel lehet KÖZOKTATÁS!!! vagy pedig a Kelethez, mindenkivel szembe menve és a történelmünkből nem tanulva akarunk tartozni. Ez is egy döntés, de engedjék meg, hogy erről MI döntsünk és nem a MI nevünkben döntsenek felhatalmazás nélkül.
Az is érdekes, hogy "képviselőink " saját fizetésemeléseit azonnal, hatékonyan meg tudják szavazni...

Kolléganőm egyedül viszi a a csoportját! Hónap elején táppénzre küldték önhibáján kívül, mert az egyik gyermek Covidos lett, ezért elrendelték neki a karantént. Ma megkapta a fizetését, szörnyen le volt törve.
Tehát így állunk: Egyedül viszi a csoportot, plussz egy ember munkáját végzi, és még a fizetése is kevesebb. 😡😡
szülői értekezletet tart egyedül, szabadideje rovására(természetesen ez a kutyát nem érdekli). Szégyen ami az oktatásban zajlik. Nem egy megélhető pálya ez. Szerencsére én is lassan elhagyom.

A tegnapi polgári elégedetlenségben résztvevő 18 pedagógus, ma megkapta utolsó írásbeli figyelmeztetését! Felháborító, és nagyon dühítő, két gyerekem 2-2 pedagógusa közül szeptembertől 1-1 elhagyta az iskolát. Átszervezésekke, a jelenlegi pedagógusokat tovább terhelve oldották meg a helyzetet. Az iskola udvarán található játékok nem használhatók, a tankerület a szülőktől várja a felújítást, vagy mire vár? Az szmk azt tervezi, hogy a szülők örökbe fogadva egy-egy játékot, majd felújítják...botrány! Itt tartunk 2022-ben :(

Gyerekeink iszonyatosan túl vannak terhelve. Rengeteg a fölösleges tantárgy és a lexikális tudás elvárása.
( hittan, etika, dráma, hon és népismeret)?
Ausztráliában mért elegendő 5-6 tantárgy?
Itt egy 15 éves gimisnek 15 tantárgyból kell teljesítenie. Napi 8 órája van. Ez borzasztó, megtanulhatatlan tananyag mennyiség.
A legtöbb gyerek utál iskolába járni és pszichológushoz jár. Depressziós nemzedéket nevelünk.

Az oktatási rendszer elavult, problémamegoldás helyett a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt. A tanárok - akik a felnövő nemzedéket tanítják - nincsenek megbecsülve, ezért sok az idős és a pályára nem való fiatalabb tanár az iskolákban.
A jó tanárok meg reggeltől estig dolgoznak, hogy megéljenek, vagy megélhetési gondok miatt elhagyják a pályát.
Véleményem szerint ezt a szakmát kellene a legjobban megfizetni, mert az ő munkájuk nagyban befolyasolja az ország jövőjét!

Kevés tanár. 100 évvel ezelőtti szemléletű tankönyvek, megspékelve tényként tálalt vitatható elméletekkel, hazugságokkal. Anyag és eszköz hiányok, elképesztő átfutási idejű javítások.

A tanárok főleg szaktanárok hiánya miatt az adott tantárgyból oktatás egyenlő a 0-val. Szégyen, hogy 2022 ben a gyerekeket rendszerszinten agymosottá teszik, az oktatás színvonala kritikán aluli. Amikor a 4. osztályos gyerekem hazajön az iskolából ès azt mondja, hogy tudtuk e azt, hogy az osztrák magyar monarchia alatt Magyarország független állam volt😱. Mi van😱. Ez van leírva az olvasókönyvèbe. Felháborító bődületes hazugságok vannak a mai könyvekben ez csak egy a sok közül. A pedagógusok nem lehetnek önállóak, kreatívak, rettegnek mind a KLIK től mind a szülőktől agresszív gyerekektől stb. Mind ezt èhbèrèrt. Nem szeretném, hogy a gyermekeim egy ilyen országba nőknek fel. Arra nevelem őket, hogy mielőbb el kell innen menni. A megfelelő oktatáshoz se lelkes pedagógus, se megfelelő könyvek, körülmények, eszközök. Teljesen kizsigerelik a maradék pedagógust. Hagyjanak nekik szabad kezet, mind az oktatási módszerben mind a könyvek választásában. Teremtsenek megfelelő körülményt mind a pedagógusok mind a diákok részére, emeljék meg a bérüket, hogy meg tudjanak èlni megfelelően a hivatásukból, csökkentsék az adminisztrációs terheket.

Ameddig ekkora pedagogus hiany van, addig a palyara alkalmatlanokat nem lehet elkuldeni, es nem beszelhetunk minosegi oktatasrol.
Az oraszamok nem teszik lehetove, hogy kreativ es motivalo tananyagot tudjak kesziteni minden orara. Mas ilyen munkahely nincs, ahol a heti munkaorak szama akar 7 oraval (26-22+ 3 ora helyettesites) is magasabb lehet minden heten es ugyanannyi penzt kap az ember erte.

A közoktatás súlyos válságban van. A pedagógusok túl vannak terhelve, magasak az óraszámok és túl sok az adminisztráció. Anyagi és társadalmi megbecsültségük nulla. Szégyenteljes és gyalázatos ahogyan a kormányzat a pedagogus társadalommal bánik. Értelmes szakmai párbeszéd helyett arrogáns, pökhendi, lekezelő stílus. A döntéshozók totális dilettantizmusa, a silány minőségű egyentankönyvek a szakmai szervezetek bevonasa nélkül elfogadott új NAT, a sztrájk kiüresítése, a fenyegetőzés - félelemkeltés.. És még lehetne folytatni.. Pfúj!!!

Egyértelmű, h a pedagógusok nincsenek sem anyagilag, sem erkölcsileg megbecsülve.
Pedig a gyermekeinket bízzuk rájuk..
Kiemelném azonban az általános és középiskolás tanulók embertelen leterheltségét mind a tananyag mennyiségében, mind abban, h hány kg felszerelést kell cipelniük.
Ez a mennyiség sem nem tanítható, se nem megtanulható.
Semmire nincs idő, a tanárok csak gyorsan leadják az anyagot, be sem tudják fejezni adott tanévben.
Egy hetedikes gyereknek heti 32!!!! órája van!!! Reggel 3/4 8-14:45-ig tart az iskolában töltött tanulóidő, és átlagosan plusz 1,5-2 óra otthoni tanulás!!
Egy felnőtt dolgozik ennyit...ez téboly!
És akkor nem említettem, h a fél tananyagot modernizálni kell, h a mai korral lépést lehessen tartani.
Ez ellen feltétlenül tenni kell. Ez így tarthatatlan.
A gyerekkor nem ér véget az iskolába járással!

A gyerekeim egy népszerű kéttannyelvű általános iskolába járnak az egyik legjobb kerületben. Mégis az iskola lassan a fejükre dől, a padok ócskák,az épület beázik. Az iskola alapítványa próbálja foltozni a lyukakat, de azt ugye a szülők fizetik, holott nem ők a fenntartók.
Évről évre kevesebb a tanár. A 4-es gyerekem az 5. osztályfőnökét fogyasztja. A 6-os a 2. matek tanárát és a 4. magyart csak a felsős évei alatt. De örülünk, mert legalább van. A nyelvtanárok annyira kevesen vannak,hogy mindenki a maximum túlórában dolgozik,mégsem tudják megoldani minden osztályban a csoportbontást. Alsóban 5 nyugdíjas napközizik. Ha csak egy valakinek is elege lesz összeomlik az alsó tagozat. Hangsúlyozom jó környék, jó iskola,támogató családok.

Iskolánkban alig van fejleasztő pedagógus. A Pedagógiai Szakszolgálatok 3/4 évre való várólistával működnek. Ennyi idő, mire valakit meg tudnak vizsgálni, tehát kb. 1 év, mire egy gyermeknek fejlesztés jut, ha jut. Addig szorong és küzd. A szülő pedig, ha van rá módja, próbál magán úton boldogulni.

Egy héten legalább 4db tanítási óra marad el!!!
Amelyek soha nincsenek bepótolva!!
Miért? Ha lebetegszik vagy bármilyen probléma miatt nem
tudja felvenni a munkát egy tanár, nincs aki helyettesítse.
Ha véletlenül mégis, nem szakos tanár. Ilyen esetben csak
gyermek megörzés történik.
Milyen oktatás az ahol a hiányzó órák nincsenek pótolva?
A gyerekek ezekben az üres időkben TUDÁSROL
maradnak le!

A gyermekem 8.osztályos. Ez idő alatt hat osztályfőnöke volt. Idén pályaválasztás előtt elment a magyartanár, a matektanár, az angoltanár, a töritanár, a tesitanár.
Pedagógusként pedig 2 diplomával és 22 év után elmondhatom, hogy elkeserítő a helyzet. Rengeteg adminisztráció, helyettesítések, szakemberhiány, minőségromlás, megalázóan kevés fizetés.

Sajnos nagyon sok mindenben korlátozzák a pedagógusokat, uszítanak ellenük, ellehetetlenítik, fenyegetik őket. Úgy gondolom a bérezés kérdése mellett nagyon fontos szót ejteni a tananyag mennyiségéről (és minőségéről), a megfelelő munkakörülmények hiányáról, az elavult, hiányos eszközökről melyekkel lehetne az oktatás színvonalát növelni. Csak remélni tudom, mire a saját gyermekem lesz, addigra észbekapnak a döntéshozók, mert előre félek a gondolattól, hogy a jelenlegi köznevelési rendszer lássa el a gyermekem oktatását.

Rengeteg gyermek van, aki különböző fokú idegrednszeri éretlenséggel rendelkezik és fejlesztésre van szüksége. Állami úton évekig semmi nem történik, értékes idő veszik el. Magán úton több tízezer/százezer forint a fejlesztés, nagyon keveseknek adatik meg, hogy megfizessék. Ezeket a gyermekeket sokszor kirekesztik, intézmények elutasítják, sérülnek a jogaik, mindezt arra fogva, hogy náluk nincs lehetöség .... pedig megfelelö együttműködéssel, fejlesztéssel teljesen integrálhatóak lennének,csak ugye ezzel is foglalkozni kellene és nem az egyszerű utat választani, hogy megszabaduljanak tőlük az intézmények.
Sajnos a mai világban az egészséges gyermekeknek vannak jogaik, a problémásaknak nincsen.....

8. gyermekem iskolájában MÉG nincs tanárhiány, viszont a minőségi oktatás nem mindegyik tanárnál adott. Túlterheltek a pedagógusok, és a diákok, és nagyon sokszor a szülők is (ld. on-line oktatás alatt a szülő próbál "tanítani " a gyereknek - tudom, ez lehetetlen). Sérelmezem azt az eljárást is, amelyik Covid-19 járványra hivatkozva az oltatlan, egészséges diákot veszi ki a jelenléti oktatásból, nekik on-line oktatást sem bitosítva. Rengeteg próblémát lehetne kiemelni, nekem hirtelen ez jutott az eszembe. És még az, hogy sok tanár fél kiállni magukért, a gyerekekért. Próbálom megtenni helyettük én.

A kerületben több óvodában, több óvodapedagógus állás betöltetlen, így vagy kimerült pedagógusok helyettesítenek, vagy dajka, pedagógiai asszisztens van délután a gyerekekkel.

A gyerekek és a pedagógusok is túlterheltek. Nagy létszámú 36-40 fős osztályokban tanulnak a diákok. Kevés a csoportbontás. Nincsenek meg az infrastruktúrális lehetőségek sem a tantermekben sem pedig az intézményekben.

Dolgoztam iskolában adminisztrátorként. Láttam, mennyire túlterheltek a tanárok és mennyire túlterheltek a gyerekek is. Az örökös tanárhiány, helyettesítések, megoldhatatlan helyzeteket eredményeznek. Többször mentem be órát tartani, mert éppen nem volt szaktanár. Nem egyszerű! Minden tiszteletem a még helytálló tanároknak!

Budai gimnáziumban 2017-2021 négy tanéve alatt (ebből az utolsó másfél év jelenléti oktatás nélkül!) 7 matematika, öt német és 3 angoltanára volt az osztálynak. Hónapok teltek el érdemi oktatás nélkül, még a jelenléti oktatás ideje alatt is. Egy XVI. kerületi általános iskolában 3 évig betegség miatt nem tudták pótolni a rajztanárt, ami nem tűnhet fontosnak, de mégis az, mert a rajzóra a finommotorikus képességek fejlesztésében nagyon fontos még az alsó tagozat végén is, a művészettörténet pedig felső évfolyamokban szorosan kapcsolódik a történelemhez és az irodalomhoz. A némettanár hónapokig tartó betegsége miatt egyáltalán nem volt német oktatás az egyik tanévben 4,5 hónapig. Az alsós tanító néni nem vette észre, hogy a gyermekem a 3. osztály második féléve és a negyedik osztály első féléve miatt online oktatásban töltött, továbbá az iskolaváltás miatti döbbenetes mértékben eltérő matematika tananyag és követelmények miatt segítségre, hovatovább fejlesztésre szorulna. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a jelzéseimet, kéréseimet. Minden gond nélkül kettes osztályzatot adott, az addig négyes osztályzatú gyereknek. Olyan mértékben lerombolta az önbizalmát, hogy szinte minden tantárgy esetén elbizonytalanodott a tudásában. Magánúton elvégeztük a gyógypedagógiai felmérést, kiderült, hogy nem épültek be az alap matematikai fogalmak, ezért matematikai reedukáció javasolt. Mindez 5. osztály végén derült ki! Nagy problémának tartom, hogy a pedagógusok nem veszik komolyan a szülők jelzéseit, a pedagógia végzettségükre hivatkoznak, ennek ellenére komoly elakadásokat nem vesznek észre vagy elsiklanak felettük. Ugyanakkor a szülők sem fogadják el sok esetben a pedagógus észrevételeit, legyen az magatartásbeli vagy tanulmányi vonatkozású.

A tanévnyitó előtt egy héttel derült ki, hogy másodikos gyerekem egyik tanító nénije felmondott. Nagyon fiatal, okos, gyerekcentrikus, lelkiismeretes, de már egyszerűen kilátástalanná vált az élete. Most, néhány nappal a tanítás kezdete előtt nem tudjuk, ki lesz helyette. Nem elég, hogy a covid mennyi mindent elvesz/elvett a családoktól, gyerekektől, közösségektől...a pedagógusok, diákok, szülők csak együtt érhetnek el bármit is!

Az iskola főépülete 4 éve vasgerendákkal van megerősítve, mert enélkül összedőlne, anno leszakadt a plafon egy eleme. Teljes évfolyam járt abban az évben a közeli egyetemre (mondjuk a kölykök, és az egyetemisták is imádták ezt a helyzetet). Most sem azt újítják fel, pedig körzetes sportsuli, viszont egy sokkal jobban állapotú gimit igen. A kölyök úgy ment felvételizni, hogy az épületet csekkolta:ez nem fog leszakadni? Akkor jó lesz.
7.-ben annyira nem volt matektanár, hogy egy ukrán nemzetiségűt vettek fel. Nem is érdekelt volna, de ukrán metodika szerint oktatta az ukrán 7.-es anyagot, néha cirill betűre váltva táblára íráskor, a gyerekek nem értették, mit mond. Egész évben semmit nem haladtak az anyaggal. 8.-ban a város egy másik iskolájából járt át matektanár, az első 2 hónapban loholták át a 7.-es a tananyagot, hogy felvételinél ne legyenek hátrányban.
8 év szomatopedagógusi fejlesztésből összesen 2,5 évet sikerült megoldani az igazgatónőnek, minden jószándék ellenére, mert égen-földön nem volt szakember.
Ha valaki azt mondja, nincs baj, az vak! Az utolsó mohikánoknak számító tanárok miatt működik még az oktatás.

A pedagógushiány számos olyan problémát vonz maga után, amit a leglelkiismeretesebben és legjobb szakmai tudás birtokában lévő pedagógusoknak is fel adják a leckét és elgondolkodnak a pályaelhagyáson, csak hogy kiutat találjanak ebből az egyre csak süllyedő hajóból. Elsősorban a mi intézményünkben is jelenleg 7 csoport működik. Ebből 4 csoport 1 óvodapedagógussal kezdi meg a nevelési évet. A jogi szabályok olyannyira megkötik az intézményvezető kezét is, hogy még ő sem tud ebből kiokoskodni valamit, hogy a kollégák terhéből egy kicsit levegyen, esetleg több pedagógiai asszisztenst kérni a fenntartótól stb. Tehát 4 csoportban 1 pedagógus fogja ellátni 2 ember feladatát, mindezt természetesen 1 fizetésért, ami valljuk be eleve nem egy túlzottan kielégítő összeg,a megélhetésre éppen hogy elég, félre tenni és a jövőjét építeni ne is álmodjon belőle az ember. Az év során számos feladatunk van, a napi tervezett tevékenységeken túl ünnepekre és jeles napokra készülünk, dekorációt gyártunk és dekorálunk, továbbképzéseken és szakmai konzultációkon illetve bemutatókon kell részt venni, millió papír munkát kell elvégezni stb... Mindezt egy ember végzi ezekben a csoportokban, természetesen amellett hogy ledolgozza a kötelező óraszámot és lelkiismeretesen elvégzi a munkáját, mely során értékelhető szakmai munkát folytat, értéket közvetít, nevel, óv, törődik, szülőkkel és egyéb szükséges intézményekkel tartja a kapcsolatot, minden gyermeket és a személyes dolgait észben tartja, ingázik a munkahely és a lakóhelye között (van hogy több 10km-t). Fiatal pályakezdőként jelentem ki, hogy a 4.szakmai évemet kezdem meg töretlenül nagy szeretettel a gyerekek felé, de az én energiám is véges. Szégyenteljes érzés kering bennem, hogy arról a szakmáról amit 4 éve "szerelem szakmaként " kezdtem el, ma azt gondolom, hogy nem éri meg. Egyetlen húzóerő tart a pályán és az a gyerekek... De ha ez így megy tovább a legnagyobb szívfájdalommal de búcsút kell mondanom az óvodapedagógusi pályának.

A gyermekeim bölcsődés- és óvodás évei alatt szinte folyamatosan cserélődtek körülöttük a pedagógusok. A felmondások hátterében nagyrészt egzisztenciális problémák álltak (értsd: pénztárosként többet lehet keresni). Egy esetben a megüresedett helyet egy év alatt sem sikerült betölteni. Több állami és magán intézményben is "megfordultunk ", az előbbiek kb. felében folyó nevelési tevékenység alig nevezhető többnek gyermekmegőrzésnél. A bölcsődei kapacitások látványosan szűkösek, közben a kormány egy évtizede igyekszik serkenteni a családalapítást szóval és újraelosztással.
Az elemi iskolák is látványosan alulfinanszírozottak, közhely, de nem jut WC papír a mosdókba. A központosított tankönyvpiac a kezdetektől fogva egy csőd, szerencsére van példa rá, hogy egy osztályközösség összedobja a pénzt rendes, minőségi tankönyvekre.
A járványkezelést az iskolák esetén sem vette komolyan a kormány, a jelenléti oktatás erőltetése, a tanári kar és a tanulók rendszeres tesztelésének hiánya, és egyéb teljesen félrement intézkedések látványosan hirdetik a kormány és az oktatásirányítás inkompetenciáját.
Masszívan ellenzem az oktatási intézmények és feladatok egyházi kézre átjátszását, valamint a magánoktatás szabályozási és bürökratikus eszközökkel történő fokozatos ellehetetlenítését is.

A heti óraszám túl magas - tanárnak is, diáknak is! A szaktanárok hiánya elképesztő méreteket ölt! A Nemzeti Tanterv nem kicsit sem diákbarát, túl sok lexikális tudás, kevés kreatív probléma megoldás. A tanterv betartása a tanári szabadság teljes korlátozása.
Vannak jó példák a változtatásra az alternatív típusú oktatásban: epochális oktatás, összefűzhető tantárgyak, tanuló csoportok, osztályozás helyett szöveges értékelés stb.
A jelenlegi rendszer tarthatatlan, nem elég rugalmas, követi a 21. századi követelményeket, a túlzott adminisztráció felesleges leterhelés a pedagógusoknak.
A fizetések elkeserítően alacsonyak, a tanári szakma semmilyen elismertséggel nem jár, nincs megbecsülése a jó és színvonalas munkának.

Szaktanár hiány, nevetséges fizetés, túlterheltség, a megbecsülés hiánya.....sorolhatnám. De kiemelném a gyerekek olyan szintű túlterhelését, amely később akár súlyos lelki- fizikai problémákhoz vezet. Hatalmas, felesleges tananyag, használhatatlan tankönyvek, a végeredmény:kevés használható tudás. Részemről a 150-200 oldalas általános iskolás könyvekből maximum 25 oldalnyi lényegét írnék. A többi kutatás, önálló ismeretszerzes, amire később szüksége lesz.

Sajnos túlterheltek vagyunk. 3 óvodapedagógus hiánya miatt szeptember úgy fogja indítani a vezető, hogy két csoport mini - kicsi gyerekekhez egy óvodapedagógus és egy dadus lesz.Talán lesz pedagógus asszisztens is mellette, de az nem biztos. Pelenkás gyerekek lesznek és persze nincsennek tárgyi feltételek se meg hozzá.24 gyerek lesz.Elvárja, hogy készítsünk az egyedül levő óvónő kézzel készített fogadó ajándékot és későbbre születésnapi ajándékot.Az önkormányzat ad bizonyos pénzösszeget, amelyet szempontok szerint ki lehetne osztani az óvodapedagógusok között,de olyan szempontsort írt amely csak a vezető szubjektív megítélése mellett lesz kiosztva, tehát ha abba a 4 puncsos ember közzé beletartozol, akkor kapsz belőle vagyis a felsőbb 4 ember kap belőle. Nincsen színes fénymásoló,és semmilyen szakmai könyv megújítás ezeket is saját pénzből veszed.Sokszor nyúlok a saját pénztárcámhoz, hogy legyen pluszba a csoportnak akár vizuális eszköze,bábjai.Nagy a feszültség,mivel gyenge a vezető minden dajka veszekszik egymással hisz a vezetőségtől se kap segítséget.Szinte elvárás, hogy te a lelkiismeretedre alapozva maradtál ha nincs délutános, mert senki nem küldés oszt be oda senkit. A hétvégéken sokszor kényszerítve vagyunk, hogy részt vegyünk a programokon, hisz ha nem veszel részt, akkor kilógsz a sorból és persze esetleg egy szabadnap jár érte, de azt csak akkor veheted ki amikor mondják.Kifelé mutogatás megy és senki nem törődik vele, hogy miből van az a papír és egyéb..A fenntartó szinte semmilyen szinten nem törődik az intézménnyel.Például nincs kertészünk és helyette a dadusok ásózzák a homokot és locsolják a homokot vagy az óvodapedagógusok. A szülőknek minden megvan engedve és ha egy is persze jogtalanul a butaság kategóriájában valamit szól már az óvodapedagógus megvan rángatva.. Szinte mindenki magánál hordja a felmondó levelét..

A mi városunkban is (Dorog) igen nagy a tanárhiány. Most láttam az egyik általános iskola hirdetését, ahol gyakorlatilag az összes tantárgyra keresnek szaktanárt. A lányom iskolájában is szinte hetente változik az órarend, tanárhiány miatt. Aggódom, hogy a "helyettesítő " tanárnak mennyi energiája, ideje, idegrendszere van, hogy minőségi oktatást tartson.
Aggasztó a cinizmus ami az oktatás, a pedagógusok problémáit körülveszi a politika részéről.
A bérezést nem is magyaráznám, csak annyi, hogy a környéken lévő gyárakban, olyan állásoknál, amit úgy hirdetnek, hogy "nincs tesztírás ", tehát szinte analfabéta szinten lehet bruttó 400-500e forintot keresni és nyilván nem azt sokallom. Aki a lányomat tanítja, annak ne legyen megélhetési és anyagi gondja. Tudjon teljes energiával, szívvel-lélekkel a gyerekekkel foglalkozni.

A pedagógusok sokszorosan túlterheltek. Mivel kevesen vannak, nagyon sok helyettesítést rónak ki rájuk. A német órát néha olyan tanár tartja a gyerekeknek, aki nem is beszél németül.
Gyógypedagógus, logopédus? Ugyan már, csak az SNI státuszú gyerekek jogosultak iskolán belül ellátásst kapni (ha van éppen szakember). Amúgy lehet vagy magánba hordani, vagy kivárni a fél éves várólistát a pedagógiai szakszolgálatnál, ahova szintén be kell hordani iskola után.
Amíg a pedagógusok bérét, helyzetét nem rendezik, ez nem fog változni. Senki sem fogja éhbérért ezt a nehéz szakmát választani.

Az egyik legjobb gimnáziumba jár a fiam, ahol két éve nem tudnak betölteni két teljes matematika tanári állást, akkor milyen lehet a helyzet máshol? Felháborítónak tartom, hogy egy pályakezdő pedagógus bérét évekig ki kell egészíteni a minimálbérre 6 év egyetem után. Az én gyerekemnek már csak néhány év van hátra, de mi lesz a következő generációval, őket ki fogja tanítani?

Lelkiismeretes, gyerekszerető, elhivatott tanár ismerőseim gondolkodnak pályamódosításon elkeseredésükben...
Miért üldözik el a pedagógusokat azzal, hogy semmibe se veszik őket?!
Tényleg a racionális és kritikai gondolkodásra képtelen tömegek “kinevelése” lenne a cél...? Elfelejtettük volna, hogy “egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlk”?
Azonnali 100%-os béremelés szükséges, hogy a tanárhiány ne fokozódjon aggasztóan gyorsuló mértékben. Érdemi javuláshoz, méltó megbecsüléshez, és nem utolsósorban ahhoz, hogy a legtehetségesebb fiatalok számára is vonzó legyen a jövő nemzedék oktatásán-nevelésén munkálkodni, ennél is többre és nem csupán fizetésemelésre lesz szükség!

Szeretném ha elismernék az óvónők, pedagógusok munkáját! Szerencsénk volt ez idáig, kivételes pedagógusokkal hozták össze az égiek a lányaimat, nem tudok elég hálás lenni! De több ízben tapasztalom,hogy ahelyett hogy a megbecsülnék Őket, erőjátékot űznek, inkább lenyomják őket, szőnyeg alá söprik a problémákat vagy álproblémákat csinálnak! Miért? Miért kell a gyerekeket tönkre tenni? Mert ennek akárhogy is, ez a hozadéka. Annyira a családokat erősítik, akkor miért nem akarnak a pedagógusok problémájára megoldást adni? Nagyon-nagyon elszomorító!

A 28 as létszámú óvodai csoportot 2. éve nevelem egyedüli óvónőként. Segítségemre van egy állandó peadagógiai asszisztens aki a gyerekek gondozásában jelen van. A gyermekekről a jellemzést, fejlődést, fejlesztést egyedül viszem és mindezeket dokumentálom.
Úgy érzem nincs megbecsülve a munkám sem erkölcsileg sem anyagilag. Ezeken felül már nem tudom hanyadszorra kell újra és újra bizonyítanom, hogy jó pedagógus vagyok. Óvodapedagógusi és hitoktatói diplomámmal. Míg férjem egy dimplomával soha nem kellett számot adniai újra a szakmai tudásáról és nem mellesleg 4x annyit keres mint én 2 diplomával több tucatnyi továbbképzéssel, úgy hogy elvileg egyenjogúság van férfi és nő között. Ő tud menni kirándulni, nyaralni a gyerekeinkkel, míg én sokszor a továbbképzések, portfólió írás miatt lemaradtam. Nagyon elszomorító, elgondolkodtattó. Ha nem történik valami előre lépés a pedagógusoknál erkölcsileg és anyagilag akkor más területen próbálom ki magam. A saját gyerekeink mar lassan nélkülöznek és hátrányos helyzetűekké válnak.

Áprilisban felmondtam, elhagytam a pedagógus pályát, óriasi a leterheltség, magasak az óraszámok tanárnak diáknak egyaránt, nulla megbecsülés, rabszolgamunka, 21 év után 210 nettó...

Az oktatási rendszer elavult, problémamegoldás helyett a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt. A tanárok - akik a felnövő nemzedéket tanítják - nincsenek megbecsülve, ezért sok az idős és a pályára nem való fiatalabb tanár az iskolákban.
A jó tanárok meg reggeltől estig dolgoznak, hogy megéljenek, vagy megélhetési gondok miatt elhagyják a pályát.
Véleményem szerint ezt a szakmát kellene a legjobban megfizetni, mert az ő munkájuk nagyban befolyasolja az ország jövőjét!

tanár helyett már az iskolában fellelhető összes "szabad " embert kell beültetni órára, helyettesíteni. tudom, csináltam hónapokig közfogisként. ez nem vezet jóra! a tanárok fáradtak, ingerültek. ez tűrhetetlen! igenis jár nekik a lelki és anyagi megbecsülés!

Kénytelen vagyok alapítványi intézménybe járatni a gyermekeimet, hogy megfelelő nevelésben és oktatásban részesülhessenek. Én magam pedig magánórákkal kell kiegészítsem a jövedelmem pedagógusként.

Szülőként és pedagógusként is látom a leterheltségét, sokszor a kiégést. Nincs sehonnan, semmilyen irányból megbecsülés, nincs eszköz, amivel nevelhetünk, de az oktatáshoz sem megfelelő. A tankönyvek hagynak némi kívánnivalót maguk után, a felszereltség egy osztályteremben nem megfelelő, igen sok intézményben az oktató/pedagógus vigyen saját digitális eszközt, ha azzal akar dolgozni (mert nem kap minden iskolatílusban dolgozó). Gyakorlatokhoz nincs megfelelő háttér biztosítva (eszközök, anyagok). X oldalt lehet egy hónapban másolni. Lehetne végtelenségig sorolni... Papíron lehet, sőt biztos, hogy minden sokkal szebb, de a valóság mást mutat. Viszont amikor ellenőriznek, akkor a negatív dolgokat el kell ám fedni... A megélhetéshez plusz óraadói állásokat vállal rengeteg kolléga nevetségesen alacsony óradijakert, sokszor nem helyben.

Egy óvodás és egy kisiskolás gyermekem van. Testvéreim révén a családban a tanítónőig az egyetemi tanárig van pedagógus. Testközelből látom a túlterheltséget, a stresszt, a megbecsülés hiányát és az alulfizetettséget, napjaink Magyarországának érzelmi és anyagi élhetetlenségét. Ha a pedagógusnak álló emberek nem szeretnék nagyon a gyerekeket és ezt a csodás szakmát, és nem éreznének elhivatottságot, ami ellensúlyozza a szakmával járó negatív körülményeket, akkor ma már nem lennének óvódapedagógusok, fejlesztőpedagógusok, tanárok az intézményekben.

Nyugdíjas pedagógus vagyok,40 évet oktattam-neveltem ugyanabban az iskolában.Teljes mértékben átérzem a kollégák, szülők, gyerekek problémáit, hiszen nagyszülő is vagyok.Túlterhelt, admisztrációs feladatokkal leterhelt tanítók, tanárok, lexikális, időnként nem az életkoruknak megfelelő tananyaggal "megpakolt "diákok, fáradt, ideges szülők.A pedagógus kevés szabadságot kap ahhoz, hogy osztályhoz, csoporthoz igazítsa a tananyag egy részét.Hiányzik a tankönyvekből a korszerű, mai és jövendő életre nevelés,logikus gondolkodásra tanítás.Az elismerésről még nem is beszéltem. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs pedagógus elismerés, pedig ahogy a gyermeknek jólesik a dícsérő szó, tisztelet, úgy a pedagógusnak is.Miért is jelentkezzen egy fiatal erre az egyáltalán nem könnyű, de sok-sok örömöt adó pályára? Annyi jó példa van jól irányított, eredményes oktatásra Európában.Lengyelország 10 évvel ezelőtt ott állt, ahol ma mi.Azóta kétszer annyit fejlődött az oktatás, mint nálunk, meg is van az eredménye. Nem szégyen másoktól tanulni. A finn példát már nem is akartam megemlíteni.Mi lesz a gyermekeinkkel, unokáinkkal?A gyermekek színvonalas oktatása, nevelése nélkül hova jut nemzetünk?Ahogy a diákok írták plakátjaikra, ŐK LESZNEK A JÖVŐNK!

32 gyerek egy kis csoportban..Túlterhelt óvónők, dajka.

A gyermekvédelmi rendszer fejletlen, sokkal szigorúbban kellene szabályozni a területet. A tanárok túlterhelve, gyerekek szintén.Amióta a KLIK van borzalmasak a körülmények, elmúlt az iskolák önállósága, a vezetők vagy a fidesz emberei vagy ki vannak herélve és a rendszert szolgálják ki. Nem jó ez sem a gyerekeknek, mert sajnos rajtuk csapódik le minden. A gyalázatos pedagógus bérekről meg ne is beszéljünk!Szégyen az egész, főleg hogy volt vezetőként és pedagógusként láttam a problémákat......ott is hagytam a pályát.....egyelőre. Ám tudom, hogy fantasztikus tanár kapacitásunk van. Semmi nem tart örökké, ennek a rendszernek is vége lesz egyszer!!Reméljük mielőbb, mert így is már rettenetes károkat okoztak!!

Az én gyerekem iskolájában a pedagógusok meg vannak félemlítve. Nem mernek hangot adni a véleményüknek, sztrájkra meg még gondolni sem mernek. Pedig iszonyatosan leterheltek, ráadásul borzasztóan rossz tankönyvekből kell, hogy tanítsanak és felsőben szaktanárhiány van. Mindezek mellett megalázóan alacsony a jövedelmük.

Túlterhelplt pedagógusként egy halom lexikális dolgot kellene megtanitsak. Közben pszichológus vagyok,pótanya,titkárnő,versenyre készítek fel,tábort szervezek,adminisztrálok...Közben elvész a legfontosabh,a gyerek! Rossz tankönyvek,poroszos módszer,magas óraszám. Szeretem a hivatasom és tanítani akarok,csak nem mindegy hogyan! A gyerekek pedig tanulni akarnak,de nem így!

Túlterhelt pedagógusok.
Rengeteg gyerek, kevés óvónő, kevés program (a személyi feltételek nem megléte okán). Elmarad az élmény, dübörög a kötelesség - olykor értelmetlenül, feleslegesen. Élményalapú oktatást a gyerekeknek, szabad tankönyvválasztást a tanároknak! Kevesebb órát, több játékot!

4 diplomám van 3 egyetemi és egy főiskolai. 30 éve tanítok és4 gyermekem van .Három iskolában tanítok. pont. A régi tanítványaim akik a kukás autón, Hankock-ban ...bárhol dolgoznak többet keresnek mint én. Ennek valahol örülök. Nekem maszekolnom kell (fizikai munka 2 helyen), hogy úgy éljek ahogy szeretnék. De mégsem élek úgy , mert nem vagyok eleget a családdal. Mindenki azt a következtetést vonja le amit ő lát ebben a helyzetben. Én kétségbeejtőnek tartom.

33 éve vagyok a pályán, 3 diplomával. Minősültem, de minek???!!!! Értelmetlen, hónapokig írogattam, a családomtól elvéve az értékes időt. Az irdatlan dokumentáció, amit kérnek (a dokumentációnak is legyen dokumentációja). Egy óvodapedagógus egész nap fejleszt,nevel, oktat - még akkor is, ha ez egy külső szemlélőnek láthatatlan. Elmentem vidékre dolgozni a városi burleszkből elegem lett. Nem szeretném a pályát elhagyni, csak engedjenek(hagyjanak) nyugodtan (lehetőleg elfogadható bérért) dolgozni. A városban erre esély sem volt. A 40 órába és azontúl is, minden plusz munka belefért. Lassan elérünk odáig, hogy minden fontosabb, mint maga a GYERMEK.

Az elmúlt években olyan nagy leterheltséget jelentett a pedagógushiány, hogy a minőségi oktatás rovására megy. Bármennyire is szeretnénk felkészülten, kipihenten, boldogan bemenni minden reggel, a folyamatos problémák, nehézségek megnehezítik a mindennapokat. Próbálnál modern, interaktív órával készülni, hogy a gyerekek is élményként éljék meg a tanulást, de az informatikai eszközök elhasználódtak, hiányoznak, borzalmasak. Ha bármilyen szemléltető eszközre van szükséged szerezd be magadnak, oldd meg. A magas óraszámok mellett rengeteg az adminisztratív feladat, elképesztő az oktatási anyag mennyisége. Az egész év egy nagy rohanás a gyereknek, pedagógusnak, nehéz élményt adni, picit egymásra figyelni közben. Pedig a gyerekekre sokkal több figyelem kellene.

Semmi jót nem tudok mondani. Eszközhiány, túlterhelt tanárok, folyamatos helyettesítések, nevetséges órabérek. A gyermekvédelmi rendszer mindenki érdekeit nézi, csak éppen a gyermekét nem. Mindennapos problémák: nincsenek interaktív táblák, elavult informatikai eszközpark, melynek javíttatását sem lehet megoldani. Átgondolatlan utasítások tömkelege. Karbantartási feladatok egyáltalán nem megoldottak sem anyagi téren, sem kivitelezői téren. "Oldd meg, ahogy tudod! " "Kérj segítséget a szülőktől! " De meddig?

Az egész oktatási rendszer rohad és mi (pedagógusok, szülők) asszisztálunk hozzá. 100 évvel ezelőtt is ugyanez volt a felállás mint most, frontális osztálymunka, a tanár a padban ülő gyerekeknek próbálja megtanítani az anyagot több-kevesebb sikerrel. Nézzünk szét! 100 év alatt minden fejlődött, elektromos autók, okos otthonok, Marsjárók, csak az oktatási rendszerünk nem, ami iszonyat szomorú. Ezzel az oktatási rendszerrel a gyerekektől a gyerekkorukat vesszük el, azokat a tulajdonságokat írtjuk ki belőlük, ami a legfontosabb, a tanulás szeretete, nyitottság a világra... Az oktatásiirányítás feladata az, hogy birkákat képezzünk, olyan embereket, akik ha majd elhelyezkednek egy német autógyárban dolgozni, akkor nem tiltakoznak, nem gondolkodnak, nem kérdeznek és nincs magas bérigényük sem, mi ehhez asszisztálunk sajnos, tisztelet a kivételnek!
A kormánynak és a tankerületeknek minden számít, csak a gyerekek és a pedagógusok nem. Az iskolaigazgatók egyszerű pártkatonák, akiknek csak annyi a dolguk, hogy teljesítsék a tankerület parancsait és minden agyatlan intézkedést letoljanak a sok birka pedagógus torkán. A pedagógusok életszínvonalának rendezése láthatóan utolsó szempont ebben a rendszerben, nincs szükség önállóan gondolkodó, kritikus emberfaragókra.
Fiatal pedagógusként semmi perspektívát nem látok a pályámra vonatkozóan, úgy érzem, a mai magyar oktatás lassan az elveimmel sem összeegyeztethető, több kollégámmal nem ülök szívesen egy asztalhoz sem.
A bértáblát feltöltötte a szakmunkás minimálbér, így egy 25 felett pályakezdő 0 év tapasztalattal vagy a gazdaságis dolgozó érettségivel ugyanannyit vissza haza (nettó 205e), mint az, aki 14 éve van a pályán és főiskolai végzettséggel rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy 25 év alatt pályakezdő közel 40 ezerrel visz haza többet, ami egyenlő egy 20 éve a pályán lévő pedagógus fizetésével. Gyalázat.

Gyökeres változásra van szükség a gyerekek leterheltségétől kezdve a pedagógusok megbecsülésén át a tananyag reformján keresztül az iskolák fenntartásáig. El kell törölni a vízfejként tornyosuló Tankerek rendszerét, vissza kell adni az iskolák önállóságát, a tankönyv-választás szabadságát, a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével lehessen az adott tananyagokat feldolgozni. Teljes tananyagreformra van szükség, de nem egyik évről a másikra, és a pedagógusok széles körének bevonásával, szakmai fórumokon, vitákon dőlhessen el, mire van szükség! A pedagógusok oktatásán is van mit javítani, és a pályakezdés után módszertani segítség kéne, nem a pedagógusokra erőltetett pedagógus életpálya-modell. Lehessenek mesterpedagógusok, de ne az adminisztráció legyen a lényeg ebben is! A pedagógusok és segítőik bére az alap, mert anélkül a többi változás is csak fele annyira javít a helyzeten! A takarítónők és karbantartók is az iskola alkalmazottai legyenek,legyen lehetőség plusz munkáért plusz bért fizetni. A gyermekvédelemben szükség van legalább félállású gyermekvédelmi szakemberre az iskolákban, aki lehet pedagógus is.Ezt a státuszt is elvették az iskoláktól,az osztályfőnökökre került ez a teher is. Sorolhatnám hosszan!!!

Borzasztó, hogy senki nem veszi észre, hogy nem lesznek pedagógusok, mert annyira alulbecsült szakmává vált! Az oktatási rendszer is jó volt 50 vagy több éve, de ezzel is kellene haladni, mert már minden rohan. Az iskolában tanulni, utána a gyereknek pihenni, nem leckét írni. Ha látják, hogy más országokban (skandináv pl.) milyen jó a rendszer, és jó a teljesítmény is, akkor ezt miért nem lehet átvenni? Évekig ültek az új NAT-on is... Amit kiadtak az botrányos... Nem ismereteket kell felhalmozni, amit amúgy is elfelejtünk hanem készségeket, képességeket fejleszteni!!!

Az egyetemen tanítok, leendő tanárokat. Egyre nagyobb a lemorzsolódás: sok diák azért hagyja abba két-három év után az egyetemet, mert akkor döbben rá, hogy tanári fizetésből nem fog tudni megélni. Az elmúlt két évben akkora lett a tanárhiány a megyében, hogy már másodéves (!) egyetemistákat is megkeresnek, hogy tanulás mellett tanítsanak; így pótolják a pályaelhagyókat. Vannak olyan csoportjaink, ahol a diákok fele egyéni tanrendes, mert már tanít. Pedig az egyetemistáknak még tanulniuk kellene, hogy modern, korszerű ismereteket szerezzenek, hogy felkészüljenek erre a szép, de nehéz hivatásra. A tanítási gyakorlaton részt vevő diákjaink döbbenten szembesülnek azzal a ténnyel, hogy mekkora a tanárokon az adminisztrációs teher, hogy minimális szabadságuk sincs a tankönyv kiválasztásában, a tanterv alakításában. Szülőként ugyanezt látom. Kötelező és szakmailag csapnivaló tankönyveket használnak, miközben tanár, diák, szülő is látja, hogy mennyi hiba, tévedés, ferdítés van bennük. A bátrabb tanárok - egyre kevesebben vannak - meg sutba vágják, mivel használhatatlanok. A tanárok kettős szorításban próbálnak dolgozni: a hivatalos elvárás a sikeres érettségi, amin nagyon sok felesleges lexikai ismeretet kérünk számon, a lényegre viszont nem jut idő. Egyre kevesebb fiatal tud értőn olvasni, ami minden tudás alapja. Lenne.

Két egyetemi diplomával 35 év tanítás után a nettó fizetésem nem éri el a háromszáz ezret. A szakképzésben tanítok és ott nem emelik a fizetéseket mint más oktatási területen. Két éve nyomták ki a szemünket 10 százalékkal. Segítséget várunk,kiközösített és megalázott helyzetben vagyunk.

Borzalmas, hogy nem szakos fizika ès kémia tanárok hiánya olyan nagy terhet nyom diákra szülőre és nem utolsó sorban a pedagógusokra, hogy az ész megáll. Így a természettudományok még mutatóban sem állják meg a helyüket. És ha valaki erre fogékony is lenne maximálisan elveszti az érdeklődését. És a tudása sem olyan lesz, mint akiket szakos tanárok tanítanak.
Úgy le vannak terhelve a gyerekek, olyan felesleges anyagokkal, aminek a fele is elegendő lenne.
Nem normális, hogy egy hetedikes gyereknek nulladik órával kezd egy napot és hatodik órája is van.
Kegyetlenség és maximálisan szakmaiatlan, hogy mivel akkora a tanárhiány, emiatt a matek és angol órákat úgy tudják megoldani, hogy két nap alatt le van tudva az egész heti matek. Négy óra két nap alatt, tehát ülepedés, gyakorlás nincs is mert haladni kell, mert a tanmenet megkívánja, hogy szinte minden órán új anyagot vegyenek Ergo két nap alatt négy új anyag. Embertelen!!! És hiába szegény pedagógus is mit tehet...
Emberibb oktatást könyörgöm!!!

Mindazon problémák mellett, melyeket mindenki tud és sokan írtak, gond az is, hogy a tanárok nagy része fél. Fél véleményt alkotni és nyilvánítani, fél sztrájkolni, félti a megélhetését. Nincs autonómia, kritikus gondolkodás, hogyan is tudnák demokráciára nevelni a gyerekeket? Nincs szolgáltatási szemlélet, kommunikáció és együttműködés a szülőkkel, nincsenek fejlesztési ötletek.

Nagyon szomorúnak látom a mostani helyzetet mind szülőként,mind pedagógusként. Nagyon nagy a hiány pedagógusból. Túlterheltség, képesítésnélküli kollégák, szakember hiány, alacsony bér, kötelező (természetesen fizetés nélküli) túlóra, elavult oktatás politika, gyermekek érdekeit abszolút háttérbe helyezve.
Szülő,pedagógus

Régen, ha valaki tanár volt, nagy megbecsülés és tisztelet járt neki. Szomorú, hogy ma már nem hogy ez nincs így, de sok esetben szinte "lenézés " jár érte. A tanárok fáradtak, a sok továbbképzés, portfólió leadás után egy nevetséges összeget kapnak, amiből talán ha a lakbérre telik. Egy friss diplomás magyar tanár ismerősöm nem tud tanárként elhelyezkedni tekintve, hogy pályakezdőként 140 000 ezer forintot ajánlottak neki több iskolában is. És hogy ezért az összegért mit kell csinálni egy hónapban? Dolgozatot összeállítani, dolgozatot javítani, óratervet készíteni, konferenciákra járni, kirándulást szervezni, kirándulásra kísérni a gyerekeket, délutáni ügyeletek, speciális igényű diákokra figyelni, szülői értekezletet tartani és a lista vége nagyon messze még. Hogy ezért ki a felelős? A tanár vagy az iskola, hogy nem tud több bért adi, esetleg a gyerekek, akik nem bírják a terheket vagy a szülők, akik minnél jobb körülményeket szeretnének gyerekeiknek? A felelős a teljes rendszer. Elavult, nem fejlődik, nem veszi észre a benne lévők igényeit. Szörnyű nézni ahogy az oktatásunk darbjaira hullik szét, akik pedig tehetnének ellen azok vakon nézik...

Gyermekem felső tagozatos és a legnagyobb problémát a napi 7-8 tanóra és az,hogy otthon még legalább 2-3 órát tanulnia kell. Ez nem mind szóbeli tanulás, hanem írásbeli és projektfeladatok is vannak.
Szabadidőre, sportra alig jut ideje. A tananyag vagy a tanórák csökkentésével elérhető lenne, hogy ne 7-8 órája legyen.
Gyermekvédelmi szakembert még nem is láttunk!
Tanárok bére amíg nem emelkedik az Aldi/Lidl/Tesco/összeszerelő üzemben dolgozó bérek fölé, nem marad a pályán olyan, aki megélne a 200-250000 Ft-os nettóból. Ha egyedülálló egy pedagógus, még nehezebb a helyzete.

Kevés fizetésért, magas óraszámban és idő hiányában mindenféle egészségmegtartó tevékenység nélkülözésével dolgozom 3 diplomával 25 éve a pályán. Mindezt saját családom anyagilag és lelkileg is elszenvedi. Saját nyomoromon felülemelkedve próbálom nap mint nap tanulóimat lelkesíteni és igyekszem jó példát mutatni emberileg is. Nagyon nehéz. Hittem, hogy másképp lesz, de 25 év hosszú idő, ez a hajó már sajnos elment. Fáj, hogy Magyarországon sok ember nem is becsüli a pedagógusi munkát. Mindennek másképp kellene lennie!

Forrás hiány, a nat ami felesleges , értelmetlen módon van megalkotva , a készségfejlesztés helyet a lexikális tudást tolja ész nélkül. Az alulfizetett pálya miatt , a valóban gyerekszerető és központú tanárok egyre kevesebben vannak, helyüket a túlélők veszik át akikben semmilyen elhivatottság sincs a hivatásuk iránt . Feleslegesen magas óraszám ami túlterheli a gyerekeket és a tanári kart is , oktatási anyagok kellékek hiánya , aminek a pótlása vagy a tanárra vagy a szülőkre marad , az oldjuk meg okosban módszerrel.

Jó nevű ált. iskolába járnak a gyermekeim, mégis tanárhiány van, a nyugdíjasok hónapokat várnak, hogy visszafoglalkoztatásukat engedélyezze a tankerület/KLIK? Az épület elpusztult, a csövek csöpögnek, a mosdók romokban és takarítatlanok, wc papír sincs, a bútorok elnyűttek.
A tankönyvek alacsony színvonalúak, a kötelező tananyagban sok a felesleges információ, vagy hibás, vagy hiányos, vagy korszerűtlen, vagy ezek egyszerre (természettudomány). Az irodalom és történelem az ideológiai kurzus áldozata, pl. az őskorról egy szó sem esik(!), miközben a kereszténységet hosszan taglalja.
Mindeközben etika órán is hittan megy... Mit keres egyáltalán a hittan egy állami iskolában? Ezt így hogy?
Az étkeztetés tragikusan alacsony színvonalú. Szerencsére a gyerekeknek ideje sincs megenni az ebédet, így végülis mindegy...

Tavaly ilyenkor még diák voltam, most 18 évesen nettó 370-et viszek haza pályakezdő szobafestőként. A 26 éves tanár nővérem mesterdiplomával 6 év egyetem után nettó 205 ezret keres. Már nem hazudja a diákjainak, hogy tanulni megéri, mert azon gondolkodik, hogy itthagy mindent és megy ki takarítani Ausztriába.

Fájdalmas látnom családi és baráti körben, hogy a pedagógus hivatás ma mennyire lenézett. Kívülálló nem érti, milyen türelem és elhivatottság kell ehhez a munkához, cserébe nincsenek megfizetve, megbecsülve. Az ország szégyene ez a helyzet.

Fizikailag is összeomló iskolák. Használhatatlan tankönyvek, értelmetlen tananyag. Túlterhelt gyerekek. Egyes szakokból általános tanárhiány. A fiatal pedagógusok kiégnek, a legjobbak elmenekülnek a pályáról.

Munkaidőm leteltével és munkaidőn túli kötelezettségeim (adminisztrálás, felkészülés) ellátása után minden nap, sőt gyakran hétvégén is plusz munkát kell vállalnom (óraadás, egyéb szellemi munka) sokszor megalázó óradíjért, hogy a felszínen maradjak. Nem kényelemért. Nem nyaralásért. Alapvető dolgokért.

A jelenlegi problémákat - a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányát, alacsony megbecsültségét, túlterheltségét és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő emberellenes bürokrata döntéseit, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáit - hosszú évtizedek óta halmoztuk fel magunknak. Ez azt igaolja, hogy nekünk, magyar embereknek nem igazán fontosak a gyermekeink. A süllyedő spirálban mozgó diszfunkciponális oktatási rendszert a jelenlegi kormányzat a gyermekek és szülők érdekeitől csaknem mindenben eltérő saját érdekei előmozdításrea használja ki, ez gyorsulva rontott a korábbi helyzeten, és nem vált ki különösebb társadalmi tiltakozást.

Óvodától a középiskoláig szükséges lenne a csoport-, illetve osztálylétszámok csökkentése. Ilyen magas létszám mellett a gyerekekre jutó egyéni figyelem nagyon kevés, arra sem elegendő, hogy alaposan megismerjük az egyes gyerekeket. SNI és BTMN gyerekek integrálásának feltételei egyáltalán nincsenek meg. Nagy a hiány fejlesztő szakemberekből, pedagógusokból. Értelmetlen adminisztráció, portfólió írás veszi el az energiát, növeli a stresszt a pedagógusokban. A kirakat a fontos, és hogy papíron minden rendben legyen, a valóság nem számít. Az általános iskolai évek adjanak lehetőséget a gyerekeknek, hogy jobban megismerjék magukat, a fő cél a személyiségük kibontakozása legyen az alapkészségek megszilárdítása mellett. Középiskolában sok életre nevelő ismeret: kommunikáció, pénzügyek, érzelmi intelligencia, önismeret stb. lenne szükséges és kevesebb lexikális tudás.

Egy darabig azon aggódtam, hogy mivel fogok tanítani, ha semmilyen eszközt nem kapok, de aztán rájöttem, hogy 2-3 év múlva, csak én leszek szakos tanár az intézményben..

A mi iskolánk egy szuper hely, de a központosítás miatt olyan dolgokat se tehetünk meg mint intézmény, hogy magunk rendelünk vécépapírt, cseréltetünk ki egy törött ablakot, minden ilyen a fenntartón múlik. Az eredmény az, hogy akár hetekig nincs vécépapír az épületben. Arról sem dönthet egy iskola, hogy online oktatást rendel-e el egy időre, ha a tanárok jelentős része hiányzik, ez a járvány alatt azt jelentette, hogy állandóan helyettesítettünk/összevontunk. Rengeteg erőforrás megy el arra, hogy ilyen helyzetekben megfeleljünk a szabályoknak, mikor lenne sokkal egyszerűbb, helyi megoldás is. Az tartja össze az oktatást, hogy a tanárok és egyéb segítő dolgozók foltozgatták a repedéseket a rendszeren, magunk vesszük a munkaeszközöket saját pénzen, helyettesítünk (nagyrészt ingyen), a szabadidőnkben készülünk, javítunk a magánéletünk rovására(ingyen), fölösleges portfóliót írunk rengeteg órában (szintén ingyen). Ideje jelezni, hogy ez így nem oké. Ne lehessen többet azzal zsarolni a tanárokat, hogy a gyerekekért mindent. Hosszú távon az szolgálja a gyerekek érdekét, hogy olyan tanárok tanítják őket, akik nincsenek kizsigerelve, nem szoronganak, hogy hogy jönnek majd ki a fizetésükből, maguk dönthetnek arról, hogy ott az adott helyzetben az adott gyereket hogy támogassák, milyen eszközökkel tanítsák. Mi most ezért sztrájkolunk és polgári engedetlenkedünk.

Fáradt tanárok, elavult tananyag. A 2020-as NAT még rosszabb mint az elődje. Magas óraszámok felesleges tantárgyakból a középiskolákban.
Felszereléshiány. Mi már beosztjuk, mikor ki vesz normális és használható krétát, vagy táblafilcet.

24 éves pályakezdő óvodapedagógus vagyok, a környezetemtől már akkor is szánakozó pillantásokat kaptam, mikor jelentkeztem az egyetemre. Imádom a gyerekeket, imádom a munkámat. Imádnám, ha nem kellene minden nap másik csoportban helyettesítenem az óriási munkaerőhiány miatt, ha békénhagynának a gyakornoki portfólióval és minősítő vizsgával, aminek a bérek minimális változásával még valami értelme is volt, de így felesleges időpazarlás… ha nem kellene délelőtti és délutáni felesleges programokra kísérgetnem a gyerekeket, ahelyett, hogy a csoportomban megadjam nekik a kellő fejlesztést. Így értelmetlen a diplomám, értelmetlen az egész munkám, gyerekmegőrző lett az óvoda. Arról nem is beszélve, hogy szeretnék már elköltözni a szüleimtől, de éhenhalni azért nem. Ilyen fizetésből sajnos azzal járna, babysitterkedéshez viszont “sok” is.

Az általános iskolában felső tagozatban 4 év alatt összesen 5 nyelvtanárom volt. 8. osztályban heti két oŕat az egyik tanár, a harmadikat pedig egy másik tanár vitte, csoportösszevonással. A fejlődésünk csapnivaló volt emiatt és gimnáziumban emiatt a rosszabbik nyelvi csoportba jutottam, mely tovább fokozta a lemaradásomat. Két magántanárhoz járva, 3. próbálkozásra sikerült letennem a nyelvvizsgát 12.osztályban, hogy ne az egyetemi éveim alatt kelljen megcsinálnom. A magántanárokat persze a szüleim és az iskola melletti diákmunkám segítségével tudtam kifizetni, ugyanis a lemaradásra támogatást nem nyújtanak a diákok számára. És hogy erre miért volt szükség nekem aki orvosi egyetemre jár?! Mindössze azért, mert az állam kötelezővé tette és enélkül nem kaphatnám meg a diplomámat.

Azt tapasztalom, hogy kaotikus az oktatás, annyira nem a gyermekről szól már, valahol nagyon elment rossz irányba a dolog. Intézményből kilépve még este tízig naplót, adminisztrációt készítük. Ez idő alatt rengeteg fejlesztőjátékot tudnék gyártani az oviba a gyerekeknek. Nem tudom van-e még olyan diplomás munkahely, ahol diplomaszerzést követően újra vizsgázni kötelező!! Be kell látni ezt a merev rendszert a mai pályakezdő fiatalok nem nyelik le, be kell látni, hogy Magyarországon nem jött be az életpályamodell. Első körben nem csináltam meg, de másodikba sem fogom. Ha eljön az idő, nagy bánatomra más irányba kell mennem majd.

Gyógypedagógus vagyok egy budapesti EGYMI-ben. Sorra mondanak fel a kolléganőim. A betegségek miatt voltak napok, hetek, amikor alig tudtunk nyitva tartani a hiány miatt. Nyitástól zárásig dolgoztunk, helyettesitést nem számolhatunk fel, mivel asszisztens pedagógust és fordítva, nem helyettesíthet! Persze csak papíron. Reggel korábban megyünk,hogy takarítson, mert ennyi bérért nem jön senki felmondott kolléganő helyett. Én, mint vezető, felmosok, levelet söprök, fát metszek...a szerencse az, hogy nagyon jó a csapat. Csak fogyunk, a jók élmennek, nem a munka miatt, a körülmények, a meg nem becsülés miatt. A fizetés kevés, de vállalunk más munkát, így csak megélünk valahogy. Amikor azonban olyan emberek döntenek, akik gyereket sem láttak, nem hallgatnak azokra, akiknek ez a hivatása, az elszomorít. Nagyon!!

Jó hírű gimnázium

Fizika tanárt nagyon nehéz találni. Nálunk tanárjelölt és nyugdíjas bevonásával oldják meg a hiányzó fél állást.
A Biológia tanár gyereket vár, így most a többiek helyettesítik. Valaki jelentkezett a helyére, várjuk, hogy eljön-e.
Ha valaki beteg, nagyon sok a túlóra a legtöbb tárgyból.
A közeli általános iskolában nem tudtak ellátni egy teljes matematika tanári állást a kötelező oltás bevezetése után.

A NAT esetében a tananyagot értelmetlenül csökkentik, ha már túl soknak tűnik. Olyan fejezeteket húznak ki, ami nélkül nem lehet a későbbieket megtanulni. Nem beszélve arról, hogy aki nem tanul a 9-10. évfolyamon eleget, az később is csak nagyon nehezen tud az emelt szintű érettségire felkészülni.
Sokkal szélesebb körben kellene megvitatni az egyes iskolatípusok alaptantervét és időt hagyni arra, hogy tisztázódjon, mi a fontos!

A túlmunkáért nem kapunk egy fillért sem, olyan munkát kell ellátni diplomásként, ami nem pedagógus feladat (gyerekmegőrzés, ebédeltetés), ráadásul ezek még az óraszámunkban sem jelennek meg. Pokolian alacsony, megalázó bérek, szakmai gúzsbakötöttség, tankönyvek központosítása (minőség csekély.) Helyi, valós szakmai műhelyek szétrombolása, érdemi előmenetel helyett alamizsna. Jelentős adminisztrációs terhek, magasak az óraszámok! A gyerekek ennek megfelelően agyonterheltek!!! Változást kívánok belátható időn belül!!!

Szaktanár hiánya miatt a gyereket magánórákra kell járatni.
A napi 6,7 tanóra, majd a másnapra felkészülni nagyon sok, a gyerek nagyon fáradt.
Nagyon sok a felesleges tananyag.
Rá kell bízni a tanárokra a gyerekek nevelését és tanítását.
A politikus ne szóljon bele.
Sokkal több pénzt az oktatásba és ne a sportba.

Átgondolatlan, kapkodó az egész. Az az ember érzése, hogy olyanok döntenek, állítanak össze tantervet, akiknek se elég tapasztalatuk, gyakorlati tudásuk nincs. Az oktatás sokadrendű kérdés, a lista végén kullog.Még saját minisztériumunk sincs! Ennyire nem fontos! Pedig a gyerekeink és az országunk jövője a tét!!
Ami marad a stadionok..., egyéb " fontosabb " dolgok után, az jut az oktatásnak nagy harcok árán.A kihasználatlan stadionok helyett építsenek tornacsarnokokat és tanuszodákat. Azért, mert 10 alkalommal elvisszük a gyerekeket úszni tanulni a megyeszékhelyre, az semmi. Egy tanuszodában 8 év alatt heti 1 tesiórán már meg lehetne tanulni rendesen úszni. Délután, este, hétvégén a település felnőtteine gyógykezelésére használhatnák. Nem állnának kihasználatlanul, s nem kerülne többe, mint az üres stadionok fenntartása.
A legfőbb problémák:
-állandóan változó alaptanterv, amit valaki gyorsan összecsap
- tankönyvek: rosszak, nincs választék,állandóan változik 1-2 hónap alatt készülnek ( Néha a lektor pénzét is visszakérném!)
- ingyen helyettesítés, túlóra( táborra vegyen ki szabit!)
- Mutassanak még egy szakmát, ahol portfólió címen nevetséges összegért új diplomamunkát kell írni! A védésem 1/2 9-től 1/2-ig tartott. Ennyi idő alatt az egész csoport leállamvizsgázott.
- Nevetségesen alacsony fizetés, ami nem követi az inflációt. Fizetésemelés csak minden 3. évben.39 év tanítás után Ped II.-ben munkaközösség-vezetőként és osztályfőnökként 276000 Ft volt a nettó bérem.
- Se cafetéria, se Szép kártya, se jutalom
A megyei 1., országos 2. helyezésért sem adtak semmit sem. Több versenyen került be tanítványom az ország+ határontúli területek országos döntőjére a 30 legjobb tanuló közé tanítványom. Még egy köszönöm sem járt. De se karácsonyi, se pedagógusnapi juttatás...Irigykedve hallom más szakmák fizetésemelésit, jutalmait, juttatásait.
- Az igazgatók jogkörét elvették, csak egy báb a Klébersberg központ kezében. Még levegőt sem lehet venni nélkülük.

Sajnos érezhető a pedagógusok túlterheltsége. A munkaórák száma rengeteg és ez nincs honorálva. A technológiai szükséglet nagy részét a szülők adományozzák, mert az iskolának nincs rá kerete, a bürokratikus procedúra elhúzódik az eszköz beszerzéseknél. A mindennapi feladatok ellátásához szükséges felszereléseket is nehezen kapják meg.

Nincs elég megfelelő szaktanár, nincsenek fejlesztő pedagógusok, nekünk szülőknek privátban kell megoldani mindent, ha a gyerek nem kapja meg a határozatban szereplő fejlesztést. A mi iskolánkban folyamatos a tanárhiány, a jelenlegi állomány tele van nyugdíjas, vagy nyugdíj kozeli tanarokkal...A tankönyvek értelmetlenek, köszönő viszonyában sincsenek a munkafüzetekkel, sokszor csak a neten találunk választ a kérdésekre...Reméljük lesz vmi változás, mert ez így katasztrofális...

Egyre kevesebb a tanár, ezért már bárkit felvesznek, és a rossz tanárokat is kénytelenek megtartani, mert nincs helyettük más.
Egyre rosszabbak a tankönyvek. Nem csak a gyerekek, a szülők sem igazodnak ki rajta. A tankönyvekben is sokszor csak kérdések vannak, nem adják meg a választ a munkafüzet kérdéseire.
Nincs az iskoláknak autonómiája! A legegyszerűbb kérdésekben is a tankerület jóváhagyása kell.
Nincs elég pénze az iskolának, szülői hozzájárulás nélkül nem tudnak egy ajtót se megszereltetni.
A középiskolai írásbeli felvételi nincs összhangban az általános iskolában tanultakkal. A szóbeli nincs szabályozva, sokszor másfél órán keresztül is vizsgáztatják a 13-14 éves diákokat.

Nincs szaktanári! De az elvárás az megvan. Persze, hogy nem érnek el kimagasló eredményeket, csak akik megtudják oldani, hogy gyermekükkel külön foglalkozzon hozzáértő ember. Mi pl megfizetni is tudnánk, még sincs rá jelentkező. (Magán iskolát viszont nem tudnánk 3 gyermekünknek biztosítani) Illetve a tananyagot is csökkenthetnék, beérnénk a sok hülyeség nélküli tanulni valóval. Sajnálom a tanárokat is leterheltek, ki vannak égve, a fizetésük kritikàn aluli. Igenis a bele fektetett energiájukat is fizessék meg, jár nekik is!!!

Azt tapasztaltam, hogy nem jut idő a gyerekek olyan kompetenciáinak a fejlesztésére, amelyek révén valóban rugalmasan lennének képesek alkalmazkodni a rohamtempóban változó világ sokirányú kihívásaira. Például az információk értelmezése, rendszerezése és felhasználása terén, az önálló vélemény megfogalmazása és képviselete, valamint a vitakultúra terén.
Nagyon hiányolom az informatikai képzést, az állampolgári ismereteket és természetesen az idegennyalv-oktatás terén is sokat kellene fejlődni.
De ami a legfontosabb, nem kellene tömni a gyerekek fejét adatokkal, hanem sokkal jobban kellene építeni a mindenkiben meglévő kíváncsiságra és tanulási vágyra! A tantárgyakat össze kellene kapcsolni, holisztikus szemlélettel közelíteni a világ dolgaihoz.

Hegedűtanárnő vagyok, Szegeden diplomáztam (előadómüvészként és hegedűtanárként is).
Az első évtized alatt, mióta elkezdtem tanítani, jelentős romlást tapasztaltam a "pedagógus életpályamodellben ". Felfoghatatlan számomra, hogy mekkora arányban elszegényedett a népesség, ennek hatása miatt például a az általános iskolában ahol gyermekkoromban 750 gyermek tanult mire visszamentem tanítani (összesen alig több mint 200 gyerekhez) addigra a gyerekek 80 százaléka volt hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű. (Gyermekkoromban az arány a töredéke volt.) Így tulajdonképpen etetni jártam le a gyerekeket, nem zenélni tanulni.
A másik nagyobb város sokkal jobb volt, ott már válogatott gyerek-gárdával dolgozhattam, jobb körülmények között, ott viszont már a tanárhiányt érezhettem meg. Az ottani zenetanár gárda majdnem fele máshonnan járt át tanítani, mert nem volt ember, aki vállalhatná az elvégzendő feladatokat.
Újabb élethelyzet változás miatt ismét költöztem, kaptam is volna állást, ha elvállalom, hogy a hegedűsök mellett a gitárosokat is tanítom. (Tehát hogy így remélem mindenkinek világos, hogy egy hangszer mesteri szintű elsajátítása HÚSZ ÉV!!!!!!!!! És nekem 27 évem alatt egy hangszer elsajátítása volt a cél, a hegedűé. Semmi közöm a gitárhoz. És aki szerint mindkettő húros hangszer, nem lehet az olyan bonyolult, üzenem, hogy remélem wc pucoló tanítja a gyermekének a biológiát, mert pont amnyi köze van egymáshoz a két dolognak.)
Végül megint egy másik városban kötöttem ki, ahol egy remek zeneoktatási intézményben dolgozom óraadóként, (itt hozzá kell tennem, hogy a megtartott óráimért kapom a pénzt, így a tetemes adminisztrációt ingyen csinálom, ami például az év végi adminisztrációnál ingyen ledolgozott napokat is jelent).
Természetesen életemben soha nem éltem meg a tanításból.Mellette szimfonikus zenekarokban dolgozom.

A demokratikus jogok hiánya, amely biztosítana minden lehetőséget a nehéz problémák megoldására.Nevelői szabadság- de nem szabatosság - tanulói túlterhelés - sok felesleges tanayag, új módszerek hiánya, magas óraszám, magas osztálylétszám, amunka elismerése: anyagi, erkölcsi....

Elmaradt a pandémia miatt az iskolaelőkészítés a nagycsoportban. 6 évesen iskolába kellett menni, nem tarthattam óvodában, mert jól megírta a teszteket. Első osztályban online tanultuk a betűket, nem mélyültek el a magánhangzók. Emiatt az olvasási sebesség lassú, hozza haza az 1-es dolgozatokat. Ne adjanak rossz jegyeket alsó tagozatban!!!!!!!!!!!!! Sérülnek a gyerekek! Nem tehetnek semmiről.

Túlterheltek és alulfizetettek vagyunk az tény.
Emellett a betöletlen álláshelyek számának növekedése további terheket ró ránk. Nehezményezem a szabad tankönyvválasztás hiányát.
Ezek tükrében elkeserítőnek tartom, hogy a szakszervezetekkel történő egyeztetést is ignorálja a minisztérium, és rendelettel próbálja meg ellehetetleníteni a végső elkeseredésünkben meghirdetett sztrájkot!

< 1. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!