Dr. Gulyás Gergely miniszter,
Dr. Kásler Miklós miniszter,
Dr. Maruzsa Zoltán államtitkár
részére

Tisztelt Miniszterelnökség! Tisztelt Emberi Erőforrások Minisztériuma!

Szülői közösségünk számos visszajelzést gyűjtött össze a köznevelési törvények nyári módosítása következtében bevezetett új iskolaérettségi szabályozással kapcsolatban. Szülői csoportunkban immár több mint 7 ezer érintett szülő közösen keresi a megoldást arra, hogy gyermeke éretten kerülhessen iskolába, így tudomásunk szerint a témában érintett legnagyobb önkéntesen szerveződő szülői közösségként képviseljük a szülők és gyermekeik ügyét. 

Álláspontunk szerint a jelenlegi szabályozás nem alkalmas a kérdés megnyugtató rendezésére, és nem is módosítható elfogadható módon. Ezért tisztelettel kérjük, hogy vonják vissza a köznevelési törvény ide vonatkozó rendelkezéseit!

Indoklás:

  • Az iskolaérettség szakszerű megítélése a gyermek mély ismeretén alapuló pedagógiai döntés, melynek meghozatalára egy központi állami hivatal alkalmatlan. Még a legjobb szándékok mellett is előfordulhatnak félreértések akkor, amikor a hivatal a beküldött dokumentumok alapján dönt, és a hibás döntések a gyermekek szempontjából rendkívül károsak. A félreértések esélyét növeli az a tény, hogy a szülők nem tekinthetők szakértőknek, ezért elképzelhető, hogy sok szülő nem megfelelően tölti ki a kérvényt. 
  • Várhatóan sok érintett szülő le fog maradni a kijelölt határidőről (jan 15). Nem minden szülő méri fel időben a kérdés jelentőségét, és nem biztos, hogy minden óvoda megfelelően tudja tájékoztatni a szülőket. Még ha a határidőt esetleg meghosszabbítanák, akkor is várhatóan sokan lemaradnának. Gyakran előfordul az is, hogy az ilyen kisgyermekek életében változás történik (pl. betegség, családi okok miatt), és ezért a korábban iskolaérett gyermeknél kiderül, hogy mégis a gyermek javát szolgálná további egy év óvodai nevelés, erre azonban a törvény nem ad lehetőséget. 
  • A hivatali kérvényezés esélyegyenlőtlenséget teremt. A hátrányos helyzetű családok aligha tudnak élni a kérvényezés lehetőségével, pedig gyakran pont ezen hátrányos helyzetű családok esetében lenne a legfontosabb a további egy év óvodai fejlesztés.
  • Az iskolaéretlenség alátámasztására sokszor nem állnak rendelkezésre dokumentumok a szülők számára. A gyermekek érése folyamatos, és tipikus az a helyzet, hogy bár a gyermek nem iskolaérett, mégsem merül fel orvosi, gyógypedagógiai, pszichológiai kezelés szükségessége, emiatt a szülők nem rendelkeznek a hivatal számára bemutatható dokumentummal. A szülő vagy óvodapedagógus írhat ugyan indoklást, ezek megítélése azonban meglehetősen szubjektív lehet. 
  • Nem egységes a pedagógiai szakszolgálatok működése. Egyes járásokban a pedagógiai szakszolgálatok végeznek iskolaérettségi felmérést, más járásokban nem. Ezen még az Oktatási Hivatal november 26-i állásfoglalása sem változtatott, melyben leszögezték, hogy a pedagógiai szakszolgálatok szakvéleményét elfogadják: sok járásban továbbra sem végeznek ilyen vizsgálatokat. Emiatt súlyos esélyegyenlőségi kérdés merült fel, azok a szülők akiknek a lakóhelyén nem végeznek ilyen vizsgálatot súlyos hátrányba kerületek. Ezen már a hátralevő időben nem is lehetne változtatni, mivel nincs elegendő idő januárig az összes ilyen igény befogadására. 
  • Nincs elegendő kapacitás a pedagógiai szakszolgálatoknál a szükséges felmérések elvégzésére. Az egybehangzó szülői visszajelzések alapján a szakszolgálatok jelentős részénél több hetes vagy akár több hónapos várakozási idő van. A január 1-15-ig tartó kérvényezési időszakban várhatóan tömegesen fognak megjelenni a szakszolgálati vizsgálati igények, melynek kielégítésére a rendelkezés által megadott időtartam (15 nap) aligha lesz elegendő. Tovább súlyosbítja a bajt az, hogy a rendelkezés szerint a beteg gyermek esetén csak öt napon belül adható újabb időpont és csak egyszeri alkalommal, ennek következtében a túlterhelt szakszolgálatokon beteg gyerekeknek is meg kell jelennie. Félő, hogy mindez kaotikus túlterheltséghez vezet, illetve csak úgy kezelhető, ha a hivatal mesterségesen korlátozza a szakszolgálatokhoz küldött gyermekek számát, ami elfogadhatatlan. 
  • Szakmailag a minél későbbi döntés indokolt. Az új szabályozás következtében a szülők minél korábban igyekeznek megszerezni a további egy év óvodai nevelésről szóló szakvéleményt. Szakmailag azonban ennek épp az ellenkezője lenne az indokolt: mivel ebben az életkorban a gyermekek gyorsan változnak, ezért az iskolaérettségről szóló döntést minél később érdemes meghozni. Még a januári felmérés is sok esetben túl korai lehet. A pedagógiai szakszolgálatok túlterheltsége és a hivatali eljárás időigényessége miatt azonban az új rendelkezés nem ad módot arra, hogy a vizsgálatokat a szakmailag indokolható késői időpontokban végezzék el. Ebből a szempontból az óvodapedagógus tudja a megfelelő időben, a gyermek folyamatos fejlődését és annak változásait, esetleges elakadásait figyelembe véve a legmegfelelőbb döntést hozni.
  • A bírósági fellebbezési lehetőség irreális. A bíróságok nem rendelkeznek a megfelelő szakmai kompetenciával az alapvetően pedagógiai jellegű kérdés eldöntésére. A szülők sem rendelkeznek tapasztalattal azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen jellegű problémában bíróságon érvényesítsék gyermekeik érdekét, ezen túl az ügyvédek igénybevétele anyagi vonzattal is jár, ami újabb esélyegyenlőségi problémát vet fel. Nem látszik biztosítottnak az sem, hogy a bírósági procedúra és az azt követő újabb hivatali eljárás időben, még az iskolai beiratkozás előtt befejeződik, különösen akkor, ha tömegesen indulnak ilyen peres eljárások. Függetlenül a bírósági eljárás kimenetelétől, az ilyen esetek óriási stresszhelyzetet jelentenek a családnak, ami a gyermekek számára kifejezetten káros. 
  • Az eljárás korlátozza az óvodapedagógusok szakmai kompetenciáját. A gyermek érdekét az szolgálja, ha az óvodapedagógus és a szülő között szoros kapcsolat alakul ki, egymást segíthetjük a gyermek fejlődésében. Ennek a kapcsolatnak a része az iskolaérettség megítélése is. A hivatali döntés eszköztelenné teszi az óvodapedagógusokat, és így károsan hat a szülő-óvodapedagógus kapcsolatra is, ami a gyermekek számára is hátrányt jelent. 

A kormányzat utalást tett egyes helyeken tapasztalható visszaélésekre, amikor az óvoda szükségtelenül tartotta további egy évre óvodában a gyermekeket. Javasoljuk, hogy az ilyen eseteket helyi szinten kezeljék, a szóban forgó konkrét esetek kivizsgálásával. Nem méltányos az egyes helyeken tapasztalható visszaélések miatt az összes kisgyermeket hátrányosan érintő szabályozás bevezetése. 

Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy a helyi sajátosságok figyelembe vétele egyes esetekben indokolhatja az akár jelentős helyi eltéréseket is. Az iskolaérettség megítélésénél az óvodapedagógus figyelembe tudja venni például a családok szociális helyzetét, vagy a helyi iskola adottságait, szokásait, módszertanát. Nem ítélhető meg pusztán statisztikai alapon a helyi döntések indokoltsága, szükséges ismerni a döntések szakmai hátterét is.

A szülők és gyermekek szempontjából a hivatali döntési mechanizmust ebben a kérdésben mindenképpen károsnak tartjuk. Azokban az esetekben, amikor a szülők kérése a további egy évre nem megalapozott, a személyes, őszinte beszélgetés a megfelelő módszer, melyre az óvodában vagy esetleg a pedagógiai szakszolgálatokon mód kínálkozik. A hivatali elutasítás érthető ellenállást szül, még ha esetleg szakmailag egyes esetekben indokolható is lenne. 

Bízunk abban, hogy a kormányzat lát módot a szülői visszajelzések figyelembe vételére és a törvény visszavonására. A Szülői Hang Közösség számos alkalommal kifejtette álláspontját a kérdésben. Korábbi szülői videóüzenetünkben kértük a minisztert a törvény visszavonására. Ezen a héten pedig online akciót indítottunk, melyben a szülők saját magukról készült fényképekkel demonstrálják kiállásukat, és rövid személyes üzenetet mutatnak fel arról, miért tartják a törvényt elfogadhatatlannak. 

Tisztelettel:

Szülői Hang Közösség

[sajtóközlemény]

  Megosztás