Korábban az óvoda felelőssége volt megállapítani a gyermek iskolaérettségét: a szülőkkel történő egyeztetést követően helyben született döntés, így a szülői meglátásokat az óvodapedagógus tapasztalatával összevetve, a kérdést közösen átgondolva lehetőség volt a gyermek számára legmegfelelőbb megoldás választani. Kivételes esetekben, amennyiben a szülő és az óvoda nem tudott megegyezni, vagy a gyermek állapota miatt erre szükség volt, a pedagógiai szakszolgálathoz került át a döntés, ahol a szülőket meghallgatva, a gyermek vizsgálata után szakvéleményt állítottak ki a gyermek iskolaérettségéről; az eljárásban volt lehetőség fellebbezésre is.

A korábbi rendszert azonban a kormányzat hihető indoklás nélkül eltörölte, elvették az óvodák és szülők jogát arra, hogy a gyermek iskolaérettségéről saját maguk helyben döntsenek. Immáron minden gyermek 6 éves korában tankötelessé válik, és a további egy év óvoda érdekében a szülőnek januárban az Oktatási Hivatalhoz kell kérvényt benyújtania. Ott hatósági eljárás keretében a szülő által benyújtott papírok alapján döntenek; ha úgy látják jónak, akkor kérhetik a gyermek szakszolgálati felülvizsgálatát a járási pedagógiai szakszolgálatnál. A hivatali döntés ellen a szülők nem fellebbezhetnek, jogorvoslatra csak a bíróságon van lehetőség bizonytalan, hosszadalmas és költséges eljárás keretében.  

Az új rendszert az egységesítés ürügyével vezették be, pedig amit szülőként kaptunk, az a legkevésbé sem egységes. A szülők egy részének 2019-ben, utoljára, még volt lehetősége kikerülni a hosszadalmas kérvényezést és közvetlenül a szakszolgálathoz fordulni, de nem mindegyik szakszolgálat végzett vizsgálatot. Az Oktatási Hivatal döntési mechanizmusa sem egységes, egyes megyékben sokakat szakszolgálati felülvizsgálatra küldenek, míg más megyékben hasonló esetekben felülvizsgálat nélkül helyt adnak a szülői kérelemnek. A szakszolgálatok vizsgálata pedig meglehetősen szubjektív; van, ahol a szülőket is részletesen meghallgatják és figyelembe veszik, míg másutt futószalagon végzik a rutinvizsgálatokat, a szülők meghallgatása nélkül. Az első évben a szülői kérelmek jelentős részét elfogadták, de mivel nincs nyilvános kritériumrendszer sem a hivatali döntésről, sem a szakszolgálati vizsgálatról, sem pedig a bírósági döntésről, sok múlik a véletlenen is, hogy pont kiket utasítanak el. Miután jogainktól megfosztottak bennünket, nincs garancia arra, hogy a rendszer ne szigorodna évről évre. Tomika példája mutatja, hogy néz ki az, amikor a szülő szerencsétlenül jár.   

Tomika szüleinek az óvónők szóban azt javasolták, hogy maradjon még egy évet óvodában, hiszen még nem tud alkalmazkodni a felnőttek által kijelölt szabályokhoz, de az óvoda erről nem adhatott írásos véleményt, mert ezt az egész településen központilag megtiltották. Miután az Oktatási Hivatal szakszolgálati vizsgálatot rendelt el, a szakszolgálat is megállapította, hogy szociális érettsége alacsony, nem tud elég jól koncentrálni, és emellett számolási készsége szintén alacsony. Mindezek ellenére a szakszolgálat iskolaérettnek nyilvánította, és erre hivatkozva az Oktatási Hivatal elutasította a szülők kérését.

Az új rendszer épp a leginkább kiszolgáltatottakkal, legsérülékenyebbekkel szemben igazságtalan. A hátrányos helyzetűek segítség nélkül aligha tudtak élni az online kérvényezés lehetőségével, vélhetően közülük ezrek maradtak le a számukra különösen fontos további egy év óvodai nevelés lehetőségéről az információ és a segítség hiánya miatt. A sajátos nevelési igényű gyermekek szüleitől pedig a kormányzat egyeztetés és indoklás nélkül megvonta a szakmailag indokolt rugalmasságot – az ő kilátástalan helyzetüket mutatják az alábbi példák.

Csepke születése óta betegségekkel küzd: szívproblémákkal, izom- és idegrendszeri gyengeséggel él; egyedi genetikai rendellenességet diagnosztizáltak nála, fejlődésében jelentősen visszamaradott. A korábbi szabályok szerint még egy évig óvodában maradhatott volna, hiszen a sajátos nevelési igényű gyermekek a többiekhez képest további egy évig kaphattak lehetőséget az óvodai nevelésre. Az ő esetében egyértelműen indokolt lett volna a plusz egy év óvoda, ami lehetőséget adott volna a lelki nyugalomra és a biztonságos további fejlesztésre. A szülők egyéni elbírálásra vonatkozó kérelmét azonban az Oktatási Hivatal indoklás nélkül visszautasította; a kormányzat a szülőket magukra hagyta.
Emma koraszülöttként jött világra, és ezért nagy elmaradása van a képi információk megértésében, de a folyamatos terápiák hatására beszéde a vártnál gyorsabban fejlődött, hallás utáni emlékezete és nyelvérzéke kifejezetten jó, mozgáskoordinációja javul. Óvodája támogatja az egyéni program szerinti külső fejlesztést, és ők is egyértelműen javasolták a további egy év óvodai nevelést. De mivel ő már a nyáron megszületett az eredetileg várt őszi időpont helyett, nem kapott esélyt, mert az új törvény nincs tekintettel a koraszülöttek és sajátos nevelési igényűek speciális, nehéz helyzetére, pedig az új törvény bevezetése előtt ők még egy évvel tovább maradhattak óvodában. Bár egy év alatt sokat fejlődhetne és felkészülhetne az iskolakezdésre, most mégis úgy akarják Emmát iskolakezdésre kötelezni, hogy egyetlen iskola sem tudja figyelembe venni speciális helyzetét, ráadásul a magántanulói státusz megszüntetésével a kormányzat még az ilyen esetekben nagy segítséget nyújtó tanulócsoportok működését is ellehetetlenítette.

Szülőként tiltakozunk az iskolaérettség új rendszere ellen. A Szülői Hang felmérésére érkezett visszajelzések szerint az érintett szülők 98%-a kifejezetten rosszabbnak tartja az új rendszert. Azok döntsenek a gyermekek sorsáról, akik őt a legjobban ismerik, és akik felelősséget vállalnak sorsukért! A Szülői Hang Közösség petíciót indított, melyben kiállunk a gyermekek érdeke mellett, és követeljük a gyermekellenes új rendszer visszavonását. Hallassuk a hangunkat közösen! Ha egyetért velünk, kérjük, írja alá a petíciót Ön is.


 

A gyermekek anonimitásának megőrzése érdekében nevüket megváltoztattuk.

A Szülői Hang Közösség az elsők között tiltakozott az új törvények ellen. Korábbi videóüzenetünkben a szülők személyesen fordultak a miniszterhez a törvény visszavonását kérve, sokan pedig saját magukról készült fényképekkel demonstrálták kiállásukat. Az érintett szülők csatlakozhatnak közösségi csoportunkhoz is, ahol egymást segítjük tapasztalatokkal, információkkal.

  Megosztás