Iskolaérettség: álljunk ki az új törvény áldozatai mellett!

Katalin szülei és nagy tapasztalattal rendelkező óvónője egyaránt úgy látták, hogy a gyermek mozgásának fejletlensége és szociális éretlensége további egy év óvodai nevelést tesz szükségessé. Bár a szülői vélemény és az óvoda írásos véleménye egybecsengett, az Oktatási Hivatal mégis szakszolgálati felülvizsgálatot írt elő. A szakszolgálati vizsgálat eredménye ugyan megerősítette, hogy az említett területeken a gyermek fejlettsége alacsony, a szakszolgálat és az Oktatási Hivatal ennek ellenére érdemi indoklás nélkül elutasította a szülők kérését.

Alex súlyos autista, de óvodájában kiváló fejlesztést kap. Nehezen fogadja a változásokat, és még nem kommunikál, ezért a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek számára korábban lehetséges további 1+1 év óvodai nevelés feltétlenül szükséges lenne neki, mielőtt elkezdi a számára kijelölt iskolát, különben a túlságosan nagy stresszt nem lesz képes feldolgozni, és emiatt hatalmas visszaesést szenvedhet. A szakértői bizottság is még egy év óvodai nevelést javasolt Alexnek a szakvéleményében, de a kormány az új törvénnyel ezt a lehetőséget szakmai egyeztetés és indoklás nélkül elvette az SNI-s gyerekektől.

Benő születését őszre várták szülei, de ő már nyáron megszületett. Koraszülöttként rengeteg plusztámogatásra, fejlesztésre volt szüksége, és ebben az óvoda is sok segítséget adott. Mind az óvoda, mind az összes fejlesztőpedagógus írásos véleményben támogatta a további egy év óvodát, a szülők kérvényét mégis elutasították, mert a döntésnél nem a korrigált, eredetileg várt őszi születési időpontot vették figyelembe. Benőnek most éretlenül kellene iskolát kezdenie, miközben biztosra vehető, hogy egyik iskola sem tud vele megfelelően foglalkozni, míg jövőre akár normál iskolába is mehetett volna.

Bálint szorosan kötődik az óvónőjéhez, és ez az erős érzelmi kapocs óriási segítség a fejlődésében, mert egy betegség miatt két évvel el van maradva korosztályához képest. Beszédértése, gondolkodása még fejletlen. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a változások, traumák hatására visszaesik; orvosai és pedagógusai egyöntetű javaslata alapján a megszokott, nyugodt óvodai környezetre van szüksége. Fejlődőképes, így a további 1+1 év óvodai neveléssel akár a normál iskolába való beilleszkedése is elképzelhető lett volna, de az új iskolaérettségi törvények nem teszik lehetővé, hogy továbbra is óvodában maradjon.

Katalin, Alex, Benő és Bálint az új iskolaérettségi törvény áldozatai. Valamennyiük számára fontos lenne, hogy az óvodában maradhassanak, szüleik ezért most tovább küzdenek értük. Fontos küzdelem ez, hiszen ha az új törvények következtében úgy kellene elkezdeniük az iskolát, hogy arra még nem elég érettek, akkor éveken keresztül folyamatos kudarcélménynek lesznek kitéve. Példájuk nem egyedi, sokan mások is hasonló helyzetben vannak.

A kormányzat megnehezítette, hogy a 6 éves korukat betöltött gyermekek még egy évig óvodában maradhassanak: míg korábban a szülők és az óvoda közösen dönthettek erről, idéntől már az Oktatási Hivatal jogosult ezt elbírálni papírok és esetenként a pedagógiai szakszolgálatok véleménye alapján, hatósági eljárás keretében. Bár az ombudsman vizsgálata is arra jutott, hogy nem adottak a feltételek, és a törvény bevezetését el kellene halasztani, a kormányzat az egységesítésre hivatkozva mégis bevezette az új rendszert. A gyakorlatban azonban a törvény a nem hozta meg az ígért egységességet:
• Ősszel a pedagógiai szakszolgálatok egy része végzett előzetesen iskolaérettségi vizsgálatokat – hiszen ezt a lehetőséget csak 2020. január 1-én szüntette meg a kormány –, és így a szülőknek nem kellett az Oktatási Hivatalhoz fordulniuk, míg a szakszolgálatok másik része elutasította a vizsgálatok elvégzését.
• Az óvodák egy része részletes útmutatást adott a szülőknek az új eljárásrendről, és írásos véleményt is adtak a gyermekről, más óvodák csak minimális tájékoztatást adtak, és külön kérésre sem adtak írásos véleményt.
• Az Oktatási Hivatal egyes megyékben kevésbé volt szigorú, mint más megyékben, ahol sokkal gyakrabban küldte el a szülőket szakszolgálati vizsgálatra.
• A szakszolgálati vizsgálatok sem voltak egységesek: míg sok helyen a szakszolgálat áldozatos és segítőkész munkát végzett, részletesen kikérték a szülő véleményét, alaposan megvizsgálták a gyermeket, és a szülőt is tájékoztatták az eredményről, volt, ahol mindez nem történt meg, és csak szigorúbb feltételekkel javasoltak további egy év óvodát.
• Amiben viszont valóban egységesítettek, pedig nem kellett volna: a sajátos nevelési igényű gyermekeket megfosztották a korábbi 1+1 évet lehetővé tevő kedvezménytől, és ugyanazt a korhatárt alkalmazták rájuk, mint az összes többi gyermekre, pedig ezeknek a gyerekeknek a szakértői bizottság véleménye szerint is szükségük van az egyéni elbírálásra ahhoz, hogy elkerülhessék a fejlődésbeli visszaesést.

Nem jelent megnyugvást az, hogy 2020-ban az Oktatási Hivatal – adott esetben szakszolgálati vizsgálat után – az esetek többségében eleget tett a szülői kérésnek, és engedélyezte a további egy év óvodai nevelést. A szülők és óvodapedagógusok jogfosztását nem helyettesítheti a hatalmi kegy. Önkényes döntésről van szó, hiszen sem az Oktatási Hivatal, sem a szakszolgálatok döntési kritériumairól nincs nyilvános információ, jogorvoslatra pedig csak nehéz, hosszadalmas és költséges bírósági eljárás keretében van lehetőség, ahol a bírósági döntés kritériumai úgyszintén tisztázatlanok. Sokszor a véletlenen múlik, hogy éppen kit utasítanak el a hatósági eljárás során, és nincs garancia arra sem, hogy a döntési kritériumok ne szigorodnának fokozatosan évről évre. A családok hónapokon keresztül stresszben éltek, a szülők méltatlan helyzetbe kerültek azzal, hogy gyermekeiknek nem tudták megmondani, meddig maradnak óvodában. Nincs biztonságban senki, még a középső csoportos gyermekeket is idő előtt iskolába kényszerítheti az állami hatóság, ha elérik az iskolaköteles kort. A kormányzat részéről pedig szülőként nem kaptunk hihető magyarázatot arra, hogy miért vezették be ezt az új rendszert.

Álljunk ki valamennyien Katalin, Alex, Benő és Bálint mellett, akiknek családjai tovább küzdenek gyermekeikért! Álljunk ki egyben az összes többi hasonló helyzetben levő gyermek mellett, és vállaljunk felelősséget azokért a hátrányos helyzetű családokért is, akik nem kaptak elegendő információt és segítséget ahhoz, hogy egyáltalán megértsék a problémát, és beadják a hivatali kérvényt!

A kormányzat részéről a szakmaiságot, a gyermekek pedagógiai szükségleteiből kiinduló megoldást várjuk el! Követeléseinket az alábbi hat pontban foglaltuk össze.

Méltányosságot kérünk a folyamatban lévő ügyeknél.
1. Amennyiben a bíróság a szülői panasz alapján hatályon kívül helyezi az Oktatási Hivatal határozatát, akkor az új hivatali eljárásban ne küldjék vissza a gyermeket ugyanahhoz a szakszolgálathoz, amellyel kapcsolatban a szülői panasz felmerült, hiszen ugyanaz a szakszolgálat nem tekinthető elfogulatlannak az adott ügyben!
2. Amennyiben a jogorvoslat nem zárul le az iskolai beiratkozás időpontjáig, akkor automatikusan engedélyezzék a további egy év óvodai nevelést, hiszen az ennyire elhúzódó bizonytalan helyzet mérhetetlen pedagógiai kárt okozhat a gyermeknek!
3. Állítsák vissza a sajátos nevelési igényű gyermekek számára korábban adott 1+1 év további óvodai nevelés lehetőségét a szakértői bizottságok javaslata alapján!
4. A koraszülötteknél a korrigált – eredetileg várt – születési időpontot vegyék figyelembe az iskolaérettség megítélésénél, hiszen különben a már eredetileg is nehéz helyzetben lévő koraszülöttek igazságtalanul hátrányt szenvednek.

Az új rendszert elutasítjuk.
5. Vonják vissza a hatévesek beiskolázására vonatkozó törvényt, és egyben állítsák vissza a sajátos nevelési igényű gyermekek 1+1 éves kedvezményét is!
6. Kezdődjön az oktatás valamennyi kérdéséről szakmai, társadalmi párbeszéd!

A tapasztalatok is azt mutatják, hogy család- és gyermekellenes a jelenlegi törvény.