Így próbálja indokolni a kormányzat az óvodai változtatásokat

Tisztelt Dr. Balatoni Katalin Helyettes Államtitkár Asszony!
Tisztelt Dr. Maruzsa Zoltán Államtitkár Úr!

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának változtatása kapcsán szeretnénk tenni egy konkrét jobbító szándékú javaslatot. Az óvodai élet megszervezése 6. pontjának jelenlegi szövege szerint a gyermekek … „amennyiben az infrastrukturális adottságok lehetővé teszik, külön térben szervezett – iskola-előkészítő fejlesztő pedagógiai tevékenységben vesznek részt”.

Azt javasoljuk, hogy a szövegből kerüljön ki az „amennyiben az infrastrukturális adottságok lehetővé teszik, külön térben szervezett” kitétel. 

Az óvodákban nemcsak az infrastrukturális adottságok, hanem a személyi feltételek függvénye is, hogy hatékonyan megoldható-e a tevékenység külön térben való megszervezése. Nem lenne szerencsés, hogyha a törvény szövege alapján, önként bár, mégis kényszert érezve külön térben szerveznék a tevékenységeket akkor is, ha a személyi feltételek nem ideálisak. 

De még azokban az esetekben is, amikor az infrastrukturális és személyi feltételek is adottak, pedagógiai szempontból nem biztos, hogy a külön térben szervezett tevékenység az ideális. Elképzelhető, hogy az óvoda pedagógiai módszereihez jobban illeszkedik, ha a foglalkozás a többiekkel közös térben zajlik, de akár az is lehetséges, hogy a fejlesztés akkor a leghatékonyabb, ha néha közös, néha külön térben zajlik a foglalkozások megszervezése. 

A kisgyermekek szempontjából azt tartanánk jónak, ha a rendelet szövege nem jelentene nyomást vagy akadályt abban, hogy az óvodapedagógusok a hatékony fejlesztés szempontjából legjobb megoldást válasszák. Fontos lenne, hogy a gyermekek hatékonyabb fejlesztése céljából hozott rendelkezés ne teremtsen olyan helyzeteket, ahol az óvodának a saját pedagógiai elképzeléseit fel kell adnia a túlságosan mereven megfogalmazott jogszabályi szövegezés miatt. 

A gyermekek külön térbe való átterelése sokszor nem olyan egyszerű, és viszonylag sok erőfeszítést igényel. A kényszerűen külön térben szervezett iskola-előkészítő fejlesztő tevékenység azt eredményezheti, hogy az óvodák egy részében inkább egyben tartják meg ezt a 45 percet, holott a gyermekek életkori sajátosságaihoz jobban illeszkedhet és hatékonyabb lehet például a 3×15 perc, de a naponta többszöri ide-oda átköltözés a kisgyerekek számára megterhelő lehet. A külön térben szervezés által előállhat az a szituáció is, hogy a gyerekek felkészítését nem a saját óvodapedagógus végzi, hanem egy erre a feladatra kijelölt pedagógus, aki nem ismeri a gyerekeket kellő mélységben. Ez utóbbi megoldás azért is problémás, mert az egy időben, nem a saját pedagógussal történő felkészítés során nehéz megfelelő módon differenciálni, holott ez lenne a hatékony fejlesztés garanciája.

Úgy véljük, hogy elsősorban az óvodában helyi szinten tudják jól eldönteni, hogy egy foglalkozást mikor, kiknek és miért érdemes külön térben megszervezni. Problematikusnak látjuk a rendelet jelenlegi megfogalmazását, ami ezt központilag előírja, ami különösen a vegyes életkorú csoportok esetén konfliktusokhoz, frusztrációhoz és a fejlesztések hatékonyságának romlásához vezethet.

Köszönjük, hogy megfontolják a javaslat figyelembevételét. 

Üdvözlettel,
Dr. Miklós György
a Szülői Hang Közösség képviseletében

Tisztelt Miklós György Úr!

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjával kapcsolatos levelét megkaptam. Örömmel tölt el, hogy igy szivén viseli az óvodai élet területét. Levelét elolvasva és nyilatkozatát megtekintve fontosnak tartom, hogy néhany pontosítással éljek a válaszadás mellett, ugyanis számos félreértés tükröződik ezekből.

Az óvodapedagógusokkal, tanítókkal, óvoda- és iskolaigazgatókkal való folyamatos kapcsolattartás, a környezet változásának és annak társadalmi hatásaira gyakorolt eredmények tükrében az oktatásirányításnak feladata, hogy segítse a gyermekeket, a családokat és a pedagógusokat is, a minél jobb oktatáshoz való hozzaférés és annak biztosításának megteremtésében.

Az óvodákat, az óvodás életkorú gyermekeket érintő kérdések kapcsán a köznevelési szakterület 2024. júliusában óvodai munkacsoportot hozott létre. A munkacsoport tagjai az óvodákat képviselő szakmai szervezetek vezetőiből és az óvodapedagógus képzésben jelentős szerepet vállaló egyetemi képzést képviselő szakértőből állt. Több kérdésekben kikértük neveléstudós és pszichológus véleményét is. Továbbá a köznevelési szakterület 2025. január 17-én valamennyi óvodaigazgató részére kérdőívet küldött, amely alapján információkat gyűjtött az óvodás gyermekek szociális-, beszéd-, és mozgáskészségeinek, kompetenciáinak fejlődésmutatóiban tapasztalt elmozdulás irányáról, valamint az óvodai csoportszervezési módok hatékonyságáról a tanköteles korba lépő gyermekek óvodai nevelése során. A kérdőívre az óvodaigazgatók 86,18%-a válaszolt online kitöltés formájában. A válaszadók 86%-a szerint romlott a gyerekek beszédkészsége, 81% szerint gyengébbek a szociális kompetenciák, és 73% a mozgáskészségek romlását tapasztalta az elmúlt öt év során. A változások mögött több tényező állhat, de az okoseszközök és a túlzott képernyőhasználat hatása kiemelkedő. Arra a kérdésre, hogy az utolsó évben melyik csoportforma a legmegfelelőbb a sikeres óvoda-iskola átmenet biztosításához azt kaptuk vissza, hogy csupán 7% szerint a legtámogatóbb a vegyes csoport, 53% szerint a homogén, azonos korcsoport, 40% szerint mindkét forma megfelelő. Ezért társadalmi egyeztetésre bocsátottuk a kérdést, melynek eredményeként úgy döntöttünk, hogy a legjobban ebben a kérdésben az óvodaigazgatók és a fenntartók tudnak döntést hozni.

Feladatuk ezért az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának felülvizsgálatára összpontosult, az óvoda-iskola átmenet időszaka pedig különösen jelentős kérdés, hiszen annak sikeressége nagyban meghatározza a gyermekek jövőjét. Ennek ellenére legkevésbé sem célunk az óvodák iskolásítása sem az utolsó évben, sem máskor. Sőt, az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának felülvizsgálata során több esetben is hangsúlyozásra kerül, hogy a fejlesztésnek gyermekközpontú szemléletre kell építenie a játék, a mese, az anyanyelvi nevelés, a mindennapos mozgás, az alkotás eszközeivel. Ebben nyújt segítséget a rendelettervezetben jelölt fogalomtár és gyakorlati módszertani útmutató, valamint az a továbbképzés, mely minden pedagógus számára ingyenesen lesz elérhető.

Levelében azt kéri, hogy kerüljön törlésre a rendelet azon része, mely ajánlást tesz a fejlesztések szervezésére. Érvei között megjelenik a „lehetséges” és az „elképzelhető” megfogalmazású indokok, melyek mögött nem látni szakmai érveket. Biztosíthatom róla, hogy munkacsoportunk ennél biztosabb szakmaisággal hozta meg döntéseit. Mi bízunk az igazgatók és a pedagógusok szakmaiságában és abban is, hogy képesek megfelelően megítélni, hogy az intézmény adottságaihoz mi a legmegfelelőbben illeszkedő munkaforma, ezért is ajánlást tettünk, nem kötelező megvalósítást. A rendelet szövege állításával szemben sem nyomást, sem akadályt nem közvetít, hiszen óvodai hatáskörben tartja a fejlesztés szervezésének meghatározását. Az alapprogram egy keretet biztosít, ami továbbra is módszertani szabadságot biztosít a pedagógusoknak, legkevésbé sem mereven megfogalmazott jogszabályként funkcionál. Leveléből az olvasható ki, hogy Ön egyáltalán nem bízik az óvodaigazgatók szakmai kompetenciájában, ami nagyon sajnálatos és ellentétes a mi álláspontunkkal.

A szülők igényei és visszajelzései is azt erősítik, hogy valóban szükséges a sikeres óvoda-iskola átmenettel kiemelten foglalkozni. Kérem, hogy Önök is bízzanak a szakemberek tudásában és abban, hogy közös érdekünk, hogy azon dolgozzunk, hogy gyermekeinknek és tanítványainknak a lehető legjobb feltételeket teremtsük meg a fejlődéshez.

Tisztelettel:
Dr. Balatoni Katalin
köznevelési helyettes államtitkár

Tisztelt Dr. Balatoni Katalin Helyettes Államtitkár Asszony!

Köszönjük válaszát az Óvodai nevelés országos alapprogramjának változtatásával kapcsolatban, amelyben részletesen kifejtette álláspontját. 

Ugyanakkor sajnálatunkat szeretnénk kifejezni amiatt, hogy a javaslatunkkal kapcsolatban, miszerint a szövegből kerüljön ki az „amennyiben az infrastrukturális adottságok lehetővé teszik, külön térben szervezett” kitétel, semmilyen szakmai indokot nem adott, mégsem támogatja, hogy erről az óvodaszervezési kérdésről ne központilag, hanem helyben lehessen dönteni. 

Ön azt állítja, hogy az alapprogram óvodai hatáskörében tartja a fejlesztés szervezésének meghatározását. Ha ez valóban így lenne, akkor az épp azt indokolná, hogy a szóban forgó feltételt törölni kellene a szövegből. Nyilván nem véletlenül tették bele ezt a kitételt a szövegbe; az Ön állításával ellentétben a jelenlegi szövegezés korlátozza az óvodák szabadságát. Ahogy kifejtettük, nem csupán az infratstukturális adottságoktól, hanem a személyi feltételektől és a pedagógiai módszerektől is függ, hogy a foglalkozásokat külön térben érdemes-e szervezni, ezen szempontokat azonban a szöveg nem említi, így indokolatlanul korlátozza az óvodák szakmai szabadságát. Pedig erre a szakmai szabadságra már csak azért is szükség van, mert pedagógiai szempontból indokolt, hogy a foglalkozások ne egyben, hanem a nap során széthúzva valósuljanak meg, ami külön teremben szervezve ellehetetlenül. 

Ön egyedül arra reagált levelében, hogy a „lehetséges” és „elképzelhető” szavakat használtuk, azt sugallva, hogy a feltételes mód mögött szakmai bizonytalanság lenne. Pedig levelünkben egyértelmű, hogy nem erről van szó. A feltételes móddal az óvodák szakmai szabadságára utaltunk: az óvodák maguk dönthessenek az egyik vagy másik szervezési mód mellett. Bár ezzel a szavak szintjén Ön is egyetért, ugyanakkor a jogszabály szövegében Önök ennek ellentmondva mégis előírnak egyfajta szervezési módot. Úgy gondoljuk, hogy nem a minisztérium által szervezett munkacsoport dolga, hogy beleszóljanak abba, hogy az egyes óvodák mikor szerveznek külön térben egy foglalkozást, és mikor nem; lehetséges jó, hatékony foglalkozásokat tartani akkor is, ha azok nincsenek külön térben tartva, függetlenül attól, hogy azt az infrastrukturális adottságok egyébként lehetővé tennék. 

Levelében számadatokat is megad a vegyes illetve homogén csoportformák támogatottságával kapcsolatban az óvodavezetőktől kapott visszajelzések alapján. Ebből kiderül, hogy 47% szerint megfelelő a vegyes csoportforma az óvoda-iskola átmenet szempontjából. Tehát a vegyes csoportoknak is szignifikáns támogatottsága van, emiatt is fontos, hogy a vegyes csoportok ne kerüljenek hátrányba a jogi szabályozás során. Mégis Önök úgy módosították az Óvodai nevelés alapprogramját, hogy azzal nagyobb nehézséget okoznak a vegyes csoportú óvodák számára, hiszen a külön térben szervezett foglalkozások személyi feltételei és pedagógiai indokai sok esetben nem adottak, a gyerekek számára előnyösebb lehet a közös térben szervezett foglalkozás. Ezért továbbra is fenntartjuk, hogy Önök nyomást gyakorolnak az óvodákra, indokolatlanul megnehezítve a vegyes csoportszervezésű óvodák életét. Félő, hogy emiatt egyes óvodák akkor is áttérnek a homogén életkorok szerinti csoportszervezésre, ha egyébként az óvodai közösség inkább a vegyes szervezést tartaná kívánatosnak, és ez ellentétes a gyermekek érdekeivel. 

Köszönjük, hogy megosztotta felmérésük eredményét: valóban fontos problémát jelent a kisgyermekek beszéd-, szociális- és mozgáskészségének romlása. Egyetértünk abban, hogy az okoseszközök és a túlzott képernyőhasználat az iskoláskor előtt kerülendő.  Ez a problémakör azonban nem specifikusan az iskolakezdést, hanem az egész kisgyermekkort érinti. Célszerű lenne, hogy a kormányzat szervezzen ebben a témában szülői tájékoztató kampányokat, és biztosítsanak ehhez elegendő anyagi erőforrást. Emellett a jelzett problémák miatt is különösen fontos, hogy az óvodában végig, és nemcsak 8-12 óra között, felsőfokú diplomával rendelkező óvodapedagógusok foglalkozzanak a gyermekekkel, hiszen egyre nehezebb, egyre összetettebb nevelési feladattal állunk szemben. Éppen a digitális kor kihívásai indokolják a felsőfokú szakértelmet igénylő egyéni fejlesztést és a csoportmunkát. Nem látjuk az összefüggést a közölt adatok és az Önök által kezdeményezett jogszabályi módosítás között, nem érthető, hogy a jelzett problémák miatt miért kellene külön térben tartani iskolaelőkészítő foglalkozásokat. 

Az óvoda akkor tölti be jól a feladatát, ha a teljes időben – és nemcsak 8-12 óra között – neveli, fejleszti a gyermekeket az életkoruknak megfelelő, játékos formában. A kisgyermeket a szabad játék fejleszti legjobban, ehhez azonban idő kell: egész napos, nem csupán félnapos óvodára van szükség. Az Önök kormánya vezette be a félnapos óvodát azzal, hogy módosították a jogszabályt, ami lehetővé teszi, hogy csak 8-12 óra között legyen diplomás óvodapedagógus a gyerekekkel, a maradék időben bárkit foglalkoztathat az óvoda, aki rendelkezik érettségivel, hogy biztosítsa a gyermekfelügyeletet, Önök semmilyen pedagógiai végzettséget nem írtak elő. Tiltakoztunk a módosítás ellen, amikor ezt 2020-ban bevezették, de érdemi szakmai választ nem kaptunk. Továbbra is tiltakozunk emiatt: a törvénymódosítással az óvodákat gyakorlatilag gyermekmegőrzővé degradálták. Elsősorban ez az oka annak, hogy sok kisgyermek nem kapja meg az őt megillető fejlesztést az óvodában. Önök kivéreztették a két diplomás óvodapedagógusra alapozott óvodai nevelést, amint azt korábban részletesen dokumentáltuk is.

Ahol a gyerekekkel diplomás, elhivatott óvodapedagógus foglalkozik, és biztosítottak az óvodában a feltételek, ott a gyerekek eddig is megkapták a szükséges fejlesztést. Természetesen mindig lehetséges a foglalkozások minőségét javítani képzésekkel és pedagógiai fejlesztésekkel, de amíg az óvodában csak 8-12 óra között biztosított a diplomás óvodapedagógus, addig úgy véljük az elsődleges cél az, hogy mind jogszabályi szinten, mind a gyakorlatban biztosított legyen az óvoda teljes ideje alatt a diplomás óvodapedagógus aki – megfelelő segítő személyzettel – foglalkozik a gyerekekkel. Jusson minden csoportra két diplomás óvodapedagógus! Ehhez képest csekély a jelentősége annak, hogy a 8-12 óra közötti időszakban a már eleve meglevő fejlesztő foglalkozásokból 45 percet kineveznek „iskola-előkészítőnek”. 

Az Önök kormányának megkerülhetetlen felelőssége van abban, hogy drámai mértékű óvodapedagógus- és szakemberhiány alakult ki az elmúlt években a gyalázatosan rossz anyagi és szakmai megbecsültség miatt. A károkozás megtörtént, utólagos béremeléssel a pályaelhagyók és a más pályát választók többségét már nem lehet visszahozni. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a drámai mértékű óvodapedagógushiányt Önök a felsőfokú képzés kispórolásával próbálják kezelni, visszaállítva a sok éve megszűnt középfokú képzést. A szerteágazó problémák miatt az óvodában felsőfokú végzettségű óvodapedagógusokra van szükség. 

Milyen visszajelzést adtak az óvodavezetők az óvodapedagógus- és szakemberhiányról? Ezt a szempontot egyáltalán nem említette, erről Önök évek óta nem közölnek adatokat, pedig a szülők számára ez az elsődleges kérdés és fájó pont a mai magyar gyakorlatban. Ha nincs az óvodában elegendő diplomás óvodapedagógus, vagy ha azok folyamatosan cserélődnek és agyonterheltek, akkor ehhez képest nem sok jelentősége van annak, hogy Önök miként módosítják az Óvodai alapprogram szövegét. 

Ön említi, hogy a szülőknek igénye van az óvoda-iskola átmenettel foglalkozni. A jelenlegi iskolaérettségi eljárással (plusz egy év óvoda) kapcsolatban kifogásainkat, javaslatainkat számos alkalommal elküldtük Önöknek, de érdemi szakmai választ soha sem kaptunk. Jeleztük, hogy az Önök által 2020-tól bevezetett rendszer miatt sok gyermek lemarad a plusz egy év óvoda lehetőségéről akkor is, ha arra szüksége lenne. Az elmúlt évek során több tízezer családnak segítettünk a kérvényezésben, sok szülő, pedagógus és szakember önkéntes munkában megszámlálhatatlanul sok órában, szabadidejében dolgozott azért, hogy a rossz rendszerből származó károkat legalább részben enyhítsük. A gyermeket nem ismerő Oktatási Hivatal bevonásának, a központosításnak semmi értelme, a jelenlegi eljárás gyermek- és családellenes, Önök mégsem reagáltak érdemben a kérésekre, javaslatokra még akkor sem, ha ezeket az Alkotmánybíróság vagy az Ombudsman is alátámasztotta. 

A most bevezetett változtatásokat vélhetően további változtatások követhetik, például a mérésekkel vagy az iskolaérettséggel kapcsolatban. Ezekről a kérdésekről azonban Önök semmilyen érdemi részletet nem tettek közzé, holott minden bizonnyal vannak elképzeléseik. Az információk és a jövőbeli tervek tudatos visszatartása nem a szakmaiság jele. 

Ha a szakmaiságot Önök komolyan gondolják, és nemcsak PR céllal hivatkoznak a szakmaiságra miközben a valódi indítékokat eltitkolják, akkor javasoljuk, hogy hozzák nyilvánosságra az Ön által említett óvodai munkacsoport tevékenységének eddigi írásos összefoglalóját és a résztvevő tagok névsorát. Derüljön ki, hogy milyen alternatívák kerültek szóba, és milyen szempontok, adatok alapján döntöttek. Hozzák nyilvánosságra, milyen további tervek merültek fel, és milyen hosszú távú pedagógiai irányvonalat terveznek követni. 

Ön azt a benyomást kelti, mintha szakmai konszenzus lenne az Óvoda alapprogram most foganatosított módosításaival kapcsolatban, miközben tudható, hogy sok neves szakemberrel érdemben nem egyeztettek, sok szakembernek és óvodapedagógusnak más véleménye van, amelyeket Önök figyelmen kívül hagytak, azokat érdemi szakmai válaszra sem méltatták. 

A szakmaiságra való hivatkozás akkor lenne hiteles, ha a vonatkozó szakmai érveiket nyilvánosságra hoznák, ha nem csupán általánosságokkal és közhelyekkel, hanem konkrétumokkal és érdemben válaszolnának a felvetésekre és vállalnák a nyilvános szakmai vitát. 

A változtatások ellen továbbra is petícióban tiltakozunk, és követeljük, hogy a valós problémákra adjanak válaszokat!

Üdvözlettel,
Dr. Miklós György
a Szülői Hang Közösség képviseletében