Tisztelt Szülői Hang Közösség,

mindenekelőtt köszönöm, hogy a politikai pártok véleményét is kikérik ezekben az ügyekben. Rendkívül hasznos, hogy megszülethetett ez a felmérés az Önök jóvoltából, mert újbóli megerősítést nyer vele az, amit a demokrata ellenzék pártjai, és gyakorlatilag a társadalom egésze folyamatosan közvetít a kormány felé: rossz az irány, amelyet az oktatási rendszerünknek választottak.

A diákok túlterheltsége már csak abban is lemérhető, hogy az általános iskolába megérkező elsősök óvodásként még óriási motivációval várják az iskolát, aztán néhány hónap elég arra, hogy mérhetetlen fáradtság és fásultság legyen rajtuk úrrá. Az iskoláink ma – döntő többségben az elmúlt 8 év kormányzásának köszönhetően – nem szólhatnak arról, amiről a nyugati szövetségi rendszer iskolái szólnak: hogy az gyerekek megtalálhassák azt, amiben jók, megismerjék önmagukat és az őket körülvevő világot. Ehelyett arról szól az iskolánk, hogy fölösleges tudásanyaggal terhelünk erre sok esetben fel sem készült gyerekeket, és ez nem az ő hibájuk. Nem pusztán a NAT, de a közoktatásban tapasztalható órarendek jelentős részét teljes mértékben újra kellene gondolni, mert világos, hogy elértük a szakadék szélét, és már csak az a kérdés, hogy belezuhanunk-e.

Az, hogy a készségfejlesztés nem működik megfelelően, vagy az egyénre szabott tanulási metódusok, régóta ismert jelenség. Döntő többségében abból adódik, hogy az iskola nem személyiségközpontú, így nincs lehetőség arra, hogy a diákok személyiségét és képességeit feltérképezve, olyan irányba segítsenek nekik mozdulni a tanáraik, ahol a legnagyobb valószínűséggel lelik örömüket, és sikereket érhetnek el.

A kötelező hit- és erkölcstan órát a Liberálisok már egy törvénymódosító javaslattal is megkísérelték felszámolni, amely nem talált pozitív fogadtatásra (a jelenlegi makacs és diktatórikus szemléletű kormánytöbbség mellett ez nem csoda), holott csatolmányban mellékeltük hozzá azt az elképzelésünket, amelyben a diákok életkorának megfelelően, mind egyéni mind közösségi szinten, egyre inkább megismerhetnék az őket körülvevő világot. A teljesség igénye nélkül: az alsósok első körben elkezdenék megismerni az osztálytársaikat, átbeszélnék, van-e köztük más országból, esetleg kisebbségből érkező, vagy más vallású társ. Sorra vehetik a világvallások ünnepeit, szokásait, megláthatnák, hogy attól, hogy ennyi mindenben különböznek, csak színesebb és erősebb a közösség, amelyet alkotnak. A nagyobbak már a tágabb környezetükkel foglalkozhatnának, szép lassan, kiskamasz korban el lehet jutni az önismereti módszerekig, a csoportépítő mechanizmusokig, projektekig. A nagyobbak tanulhatnak „Erkölcs és jog” címmel tárgyat, amiből kitűnik, hogy ez a kettő rokonfogalom, és nem csak hogy nem léteznek egymás nélkül, de utóbbi kifejezetten épít az előbbire. Itt tanulható lenne az állampolgári felelősség. Az, hogy a jogok és kötelezettségek egyensúlyán sok múlik egy társadalomban, valamint az, hogy a szabadság is felelősségvállalás árán létezik – legyen szó annak egyéni vagy csoportos megjelenési formáiról. Az érettségi előtt állók már pénzügyi és gazdasági ismereteket szerezhetnének, picit belefolyva a felnőtt élet mindennapjaiba, kezdve a közüzemi számlákkal és a bankszámla nyitásával, vagy egy hétköznapi kormányablakos/önkormányzati ügyintézéssel.

A kritikai gondolkodásra való nevelést a Magyar Liberális Párt alapvetőnek tartja, és úgy gondoljuk, hogy ehhez szemléletváltásra van szükség, amely érinti a pedagógusképzést, és a továbbképzési rendszereket is. Fontos, hogy a diákok a történelemórán, irodalmi művek elemzésénél, de a természettudományok terén is találkozzanak a kételkedés képességével. Fontos, hogy készek legyenek arra, hogy szóljanak, ha valamit nem értenek, mondják, ha valami nem tetszik nekik, vagy nem értenek egyet valamivel, ne tűrjék el, hogy róluk hozzanak döntést a megkérdezésük nélkül. Ehhez alapvetően átalakítandó tantervekre van szükség, amelyek radikálisan csökkentik a jelenlegi lexikális tananyagot, és időt hagynak a diákoknak arra, hogy megérhessen bennük egy-egy gondolat, beérhessenek folyamatok. Ehhez nem pusztán a tanórák átalakítására, de arra is szükség van, hogy többet pihenhessenek. (Nem mellesleg a gyerekek alapjogai között szerepel a játékhoz és a pihenéshez való jog, melyeket a magyar iskola jelen formájában súlyosan megsért.)

A Liberálisok hosszú idő óta követelik, hogy a kormány ne tegyen különbséget világnézetileg semleges és egyházi iskolák között, mert ez súlyosan jogsértő, és sajnos számos esetben biztosít talajt a diákok más típusú diszkriminációjának. (Gondolunk itt arra, hogy sok településen a középosztály mintegy lehetőségként használja a körzeti kötelezettséggel nem rendelkező egyházi iskolákat arra, hogy a többi középosztályból érkező gyerekkel tanulhasson együtt a gyermeke, miközben a nyomorgó társadalmi csoportok visszaszorulnak a gyengébben finanszírozott és sok esetben hátrányokkal érkező diákok iskolájába. Itt negatív spirál indul el az életükben, és összeszűkíthetetlen olló keletkezik köztük, valamint a sok lehetőséggel rendelkező, jobb anyagi körülmények közül érkező gyerekek közt). Egy társadalom elemi érdeke, hogy a nyomor ne termelődjön újra, mert annak akár regionális jelenléte is az egész társadalmat visszahúzó hatású. Arról nem beszélve, hogy a gettóiskolák kialakulása nem segíti a szerencsésebb családokból érkező gyerekeket, hogy kialakuljon bennük a szolidaritás érzése és a rosszabb helyzetből indulók segítésére való szándék.

Az ingyen tankönyvek és más „ingyenes” szolgáltatás kérdésköréről azért fontos beszélnünk, mert jelenleg van egy súlyosan alulfinanszírozott oktatási rendszerünk, amely mind az EU-s, mind az OECD-összehasonlításokban a sor végén kullog. GDP-arányosan most 4,8 százalékot fordítunk a közoktatásra. Ennél minimum 1,2 százalékponttal többre van szükség. A demokrata ellenzéki pártok által kidolgozott oktatási minimum nem véletlenül helyez erre nagy hangsúlyt: el kell érnünk a GDP-arányosan mért 6%-os ráfordítást. Ez nagyjából az a 400 milliárd többletforrás, amire égető szüksége van az iskoláinknak. Nem pusztán infrastrukturálisan, de tananyagfejlesztés tekintetében, valamint az iskolák 21. századi kihívásokra való felkészítésében.

A kormány az ingyen tankönyvekkel mintha valamifajta lakmuszpapírt gyártott volna le az oktatási rendszerünkben a saját kormányzásáról, mutatva egyrészt azt, hogy a segítséget nem rászorultsági alapon nyújtja: bőven vannak, akik ki tudnák fizetni a tankönyvcsomagjaikat, de ők is ingyen kapják. Így olyan segítségre nem marad pénz, amelyre bizonyos családoknak égető szükségük volna. De az is beszédes, hogy a kormány változatlanul papíralapú könyveket osztogat ingyen, holott Románia eljutott odáig 2014-ben, hogy minden harmadikosnak táblagépet adott a kezébe. Az Orbán-kormány ehhez képest évtizedes lemaradásban van világismeretben, nem érti a globalizáció és a globális partnerség kérdésköreit, nem érti a tudásalapú társadalom és az információ-társadalom mibenlétét, de azt sem, hogy a IV. ipari forradalomba való belépés elengedhetetlen egy társadalom fenntartható fejlődése szempontjából. A magyar iskola legnagyobb bűnei közé tartozik az, hogy ezt a felismerést nem tette meg. További bűn, hogy alattvalói szemléletet termel újra, a tanárokat megalázza, a szülők és a helyi közösségek saját életükbe való beleszólását végletekig korlátozza, és ezzel elhiteti a diákokkal, hogy nem marad más, csak elhagyni ezt az országot – lehetőleg minél előbb.

A továbbtanulási lehetőségek szűkössége nagyban függ a fentiektől. Ha van egy értelmes gazdaságstratégiai tervezés, amely valóban a 21. századi európai és nyugati fejlődési modellre alapoz, érti és érzi, hogy milyen fontos látni: nem tudjuk megmondani, milyen szakmák vagy hivatások lesznek a középpontban a következő évtizedben, csak azt, hogy az élethosszig tartó tanulás, a változás képessége és a rugalmasság az, ami stabilitást adhat a jövő generációinak. Ezek teremtenek majd némi fogódzkodót, hogy ne vesszenek el az életben, úgy munkavállalóként, mint munkaadóként, állampolgárként, adófizetőként, édesanyaként, édesapaként, és nem utolsó sorban ne vesszenek el önmaguk számára sem. Legyenek önálló, gondolkodó, boldog, szabad emberek. Ehhez viszont szabad iskolára van szükség, amely a helyi közösségek kezében van, megtalálhatja a választ a saját kihívásaira, és perspektívát nyújt a legkisebbektől, egészen a legnagyobbakig.

Megosztanám ezen felül Önökkel a Liberálisok Oktatási Vitaanyagát, amely tartalmazza mindazon alapvetéseket, amelyeket most az Önök által kijelölt konkrét, gyakorlati pontokra koncentráltan kifejtettem ebben a levélben is. Köszönöm a lehetőséget, és további jó munkát kívánok Önöknek!

Barátsággal,
Bősz Anett

 

  Megosztás