„Tehetetlen dühömben legszívesebben sikítanék” – szülők a tankönyvekről
A Szülői Hang tankönyvekkel kapcsolatos kérdőívében 52 szülő (köztük nénhány pedagógus) külön is megfogalmazta a véleményét. Igen sok részletes szülői tapasztalat, vélemény került felszínre. Ezekből idézünk néhány jellemző vagy különös gondolatot.
Használhatatlanok a könyvek, mégis megvetetik!
„Sok esetben megvettük, mert meg kellett, de nem használják a tanárok. Akkor meg feleslegesen miért KELL megvenni?”
„A gimnáziumunkban megrendelték az állami tankönyveket, gondolom nem merik nem megrendelni, de egyet sem használnak, minden tanár diktál órán, és abból tanulnak, viszont cipeli a fiam a 10-15 kiló könyvet minden nap. Na ez az igazi pénzkidobás!”
„A mi iskolánkban a biológiatanár inkább lediktálja a gyerekeknek amit meg kell tanulni, mert a tankönyv is és a munkafüzet is használhatatlan. A történelemkönyv nyelvezete a gyerekek és azon szülők számára is, akik nem voltak annyira jók ebből a tantárgyból, nem jó! Nem értik, mert nem 13 éves gyerekeknek való… A matekkönyv is egy katasztrófa! Nem magyarázza az anyagot csak 1 példával… Magyarázni, gyakorolni nincs idő. Én ha itthon elmagyarázom neki és megérti, akkor felcsillan a szeme, hogy ennyi? De a suliban nem érti, a könyv meg nem magyaráz…”
„Az ingyenes tankönyv csak propaganda a kormány részéről, sajnos sokkal silányabbak is lettek ezáltal a tankönyvek, sokszor taníthatatlanok, nem győznek fénymásolni a tanárok!”
„Nagyon sok plusz anyagot kell a gyerekeknek másoltatni, vagy megvenni mert nem igazán megfelelő a tankönyvek tartalma, van amelyik osztályban tanári diktálásból tanulnak csak a gyerekek.”
„Idén költözés miatt iskolát váltott a gyermekem, mivel a tankönyvért felelős KELLO-nak nincs megfelelő rendszere kidolgozva a hirtelen váltásokra, ezért mindkettő iskolában ki kellett fizetni a tankönyvcsomagot, így a legtöbb könyvből kettő van, nem is beszélve a plusz kiadásról.”
„Egyházi iskolában tanítok, nálunk is KÖTELEZŐ AZ ÁLLAMI OFIS könyveket használni 4 évig! A gyermekem állami iskolába jár, ott úgy fizetek, mint a huzat kb. 13-14 ezer Ft-ot!”
Kell-e többféle könyv?
Érdekes ellentmondás, hogy bár a kérdőíves felmérésben az 512 válaszadóból 32-en (6%) értettek egyet azzal az állítással, hogy „Egy országban minden gyereknek ugyanazt a képzést kell kapnia, ezért az a legjobb, ha ugyanabból a könyvből, ugyanolyan szemlélet szerint tanulnak”, még közülük is csak 17-en (3%) szeretnék, ha az ő iskolájukban az állami könyveket használnák egyedüli tankönyvként. Talán azért is, mert még ennél is kevesebben, csupán 13-an (2,5%) ítélték meg úgy, hogy az állami tankönyvek szakmailag ugyanolyan megbízhatóak, mint a korábbi tankönyvek.
A válaszadók döntő többsége a sokféleség és a tanári szabadság mellett állt ki.
„Valóban fontos minden oktatási segédeszköz (ne csak könyvben-munkafüzetbe gondolkodjunk!) színvonala és hozzáférhetősége (beleértve az árat) is, ám a színvonalnak mint szempontnak mindenképp elsőnek kell lennie. Több szakértővel (tanár, pszichológus, tanodavezető…) is egyetértettünk: nem feltétlenül mindenkinek teljesen ugyanaz a tananyag és segédanyag a legcélravezetőbb.”
„A diverzitás biológiai törvényszerűség. Az egyenruha sose vezetett jóra, az egyen-agy veszélyes.”
„Az állam ne telepedjen rá az oktatásra! Szüntessék meg a központosítást, adják vissza az iskolák önállóságát!”
„Legalább 3-4 tankönyv kellene minden tantárgyra, decentralizált, liberális tankönyvelosztással. Az ideális az ingyenes, elektronikus formában is elérhető tankönyvek lennének.”
Az állami tankönyvekről
Az állami könyvekről lesújtó volt a vélemény:
„Az állami 7. osztályos fizika tankönyv vállalhatatlan.”
„Sajnos pont azokat a tananyagokat, tankönyveket tiltották le, amelyek értéket képviseltek.”
„Az állami tankönyvek sírni valóan rosszak, gyakorlatilag használhatatlanok. Az első két évben még Mozaikos tankönyvekből tanult az osztály. Ezek mind esztétikailag, mind tartalmilag magasabb színvonalat képviseltek. Tanárok, gyerekek és én is (szülő) egyaránt szerettük. Semmilyen szakmai ok nem volt a lecserélésükre. Tehetetlen dühömben legszívesebben sikítanék.”
„Nem érzem magam elég felkészültnek hogy tudjak segíteni a tankönyvrendelésnél, de azt tudom hogy a fiamnak 1-4. osztályig elég jók voltak a könyvei. Most hatodikos, és különösen a természet, történelemkönyvek hagynak maguk után kívánni valót.”
„Nyugalmazott tanító vagyok. Szomorúan tapasztalom az «új» tankönyvekben gyakori módszertani, szerkesztési hibákat, hiányosságokat. Pl.: az 1. osztályos matematikakönyvben az összeadás fogalma félreérthető, pontatlan. Helytelennek tartom a szótagoló olvasás erőltetését, különösen akkor, ha az elválasztással, mint nyelvtani szabállyal nem kapcsolják össze. Hiányolom a beszédművelés, a helyesejtési tréning rendszeres, napi alkalmazását! A 2. osztály nyelvtan anyaga brutálisan sok, kevés a gyakorlási lehetőség. Jó tankönyvből sem könnyű tanítani, hiszen minden tanulócsoport más. Folytathatnám a sort…!”
„Az államilag összegründolt tankönyvekhez nincs digitális anyag, de az iskolák jó részét ellátták interaktív eszközökkel. Az idegen nyelvi tankönyvek miért nem lettek államosítva?! Annyiba kerül egy diák nyelvkönyve, mint az összes többi együttesen. És ez az állami tankönyvek előtt sem volt sokkal jobb/olcsóbb.”
Tankönyvek és az oktatási rendszer
Többen azonban általános kifogásokat fogalmaztak meg a könyvekkel és az oktatással kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy a szabad tankönyvpiac esetén sem volt minden könyv jó, de akkor legalább a tanároknak még volt lehetősége – és ezzel járó felelőssége – választani. A problémák azonban ennél mélyebbek, hiszen ma a tanterv és az oktatott tananyag is korszerűtlen.
„Amit én látok: a fiam 5. osztályos és semmi tudás nincs a fejében. Nincs értelemszerű tanítás. Elfelejt alapvető dolgokat egy-két hét után. Sajnos. És ezt általános problémának látom.”
„Jó lenne, ha tantárgyi munkacsoportok működnének az országban, és az azonos tárgyat tanítókat HASZNOS, KORSZERŰ ismeretekkel látnák el. Aki 20 éve végzett, az nem biztos, hogy kilép a komfortzónájából: azt tanítja, amit és ahogy tanulta anno. Az pedig –tapasztaltam – a legrosszabb, ha a tanár nem gondolkodik, ráhagyatkozik a (rossz) tankönyvre, és várja a csodát, az eredményt, ami nem jön. Gondolkodni, tervezni, alkotni kellene a pedagógust megtanítani.”
„A tankönyvkérdés helyzete jelenleg katasztrofális – gyermekeink (és tanáraink) tudása is egyre gyengébb: ismeretközpontú, az összefüggéseket nem ismerik (a mai tantervek mellett nincs idő rá, csak akkor, ha a tanár és az iskolavezetés bátor és egy csomó fölösleges vackot kiselejtez és így több időt ad a fontosabb témakörök megértésére, közös feldolgozására). Ez nagyon rossz irány, így esély sincs a kulcskompetenciák fejlesztésére!”
„Az úgynevezett «szabadon» választott könyvek épp olyan rosszak voltak, mint az «államiak». A mi világunk környezetismereti munkafüzet az általános iskola 3. évfolyamos tanulói számára (Apáczai Kiadó 13. átdolgozott kiadás, 2011.) «Virágos növények a vízben, vízparton» cím alatt a 9 éves gyermek elengedhetetlen fontosságú botanikai ismereteket szerezhet: «Mocsári gólyahír, mocsári lednek, borzas füzike, vidrafű, gyilkos csomorika, pénzlevelű lizinka, közönséges rence, kereklevelű harmatfű, zergeboglár, sövényszulák» olvashatók a képekkel szépen ellátott, de számomra soha nem hallott, és megjegyezhetetlen növénynevek. Tipikusan jellemző felesleges ismeretanyag, amit 5 perc múlva már el is felejt a gyerek. ”
„Valójában a legnagyobb baj az, hogy ennyire központi szerepet játszanak a tankönyvek az oktatásban. Persze, időt és energiát spórolnak meg a tanárnak, de egyúttal megkötik a tanári kreativitást. Sok (akár régebbi, nem állami) tankönyv pedig csapnivaló minőségű, unalmas, poroszos légkört árasztó, érdektelen információkkal teli, amivel már szinte kárt okoznak a gyerekeknek.”
Hosszabb véleményt fogalmazott meg egy külföldön élő pedagógus:
„Külföldön élek, külföldi iskolában tanítok tíz éve. (Előtte Magyarországon tanítottam öt évet.) Itt alsó tagozatban egyáltalán nincsenek tankönyvek, a tanár dönti el, milyen segédeszközöket használ. Felsőben és gimnáziumban tartós tankönyvek vannak, senkinek semmilyen könyvet nem kell vásárolnia. (Minden tanulmányi kirándulás, osztálykirándulás ingyenes.)
…
Az itteni oktatási rendszer sokkal fejlettebb a magyarnál, a gyerekek boldogabbaknak tűnnek, az oktatás integrált, egy osztályban 20-25 gyerek mellett legalább egy segítő is dolgozik a sérült vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel. Nemrég álltunk át az új tantervre, ami teljesen kutatás- és készségalapú, gyakorlatias. Osztályzás nincs, csak szöveges értékelés és gyakori találkák a szülőkkel. Házi feladat a tanártól függ, tehát nagyon ritka (talán ötször egy évben, inkább projektek). A tankönyveknek SEMMI jelentősége nincs. A szülői háttérnek jóval kevesebb a befolyása, mint Magyarországon.
A tanárnak és az iskolai környezetnek van a legnagyobb hatása (a segítő tanárok, iskolapszichológus, tanácsadó, logopédus, gyógypedagógusok munkájának).
…
Imádok tanítani, mindig is imádtam. Tudom, hogy sose tudnék többé visszailleszkedni a magyar oktatásba, s nem létezik, hogy a gyerekeimet – akik kreatív, nyíltszívű, érdeklődő gyerekek, szuper olvasási, zenei, matek- és idegen nyelvi készségekkel – kitegyem egy magyar iskolának. (Próbálták három hónapig egyszer, elég is volt. A napi másfél óra házi az elsősnek… el lehet képzelni.) Ennyi.”
Olcsóság, ingyenesség, minőség
A kérdőív talán legmeglepőbb eredménye volt az, hogy a szülők 78%-a nem helyesli, hogy mindenkinek ingyenesen járjon a tankönyv! Az már koránt sem volt meglepő, hogy a szülők 95%-a szerint egyáltalán nem számít, hogy ingyen vannak a könyvek, ha azok használhatatlanok.
Bevonják-e az iskolák a szülőket a tankönyvrendelésbe?
Bár abban teljesen megosztottak voltak a vélemények, hogy a tankönyvrendelés pusztán szakmai kérdés-e (44%), vagy a szülők véleményét is figyelembe kellene venni (45%), a válaszadó szülők több mint háromnegyede (76%) gondolta úgy, hogy ha egyeztetnbének a szülőkkel, akkor közösen jobb döntést tudnának hozni, mert a szülők támogatásával az iskola is bátrabban állhatna ki a szakmai véleménye mellett, és a szülők szempontjainak ismeretében anyagilag is kedvezőbb döntés születhetne.
„A tanárok nem merik rendelni a régi, jól bevált könyveket, mert attól félnek, hogy ha ellenőrzést kapnak, akkor kiderül, kirúgják őket, és a KLIK-fenntartású iskolákban (tehát majdnem az egész országban) nem dolgozhatnak többé tanárként.”
„A tankönyvválasztással kapcsolatban az iskolák félnek attól hogy hátrányuk keletkezik ha másképp döntenek, szerintem. Viszont amikor a szülő iskolát választ módszert is választ, szerintem itt van döntés joga a szülőknek, így nem támogatom az egységes iskola rendszert mert akkor semmivel sem másabb a helyzet mint a kommunista rendszerben!”
„Véleményem szerint az iskolák, a pedagógusok ebben és sok más kérdésben is gyakrabban egyeztethetnének a szülőkkel; így bátrabban hivatkozhatnának arra, hogy a szülők követelésére döntöttek valami mellett vagy ellen. Ez egyrészt megóv(hat)ná az iskolákat a retorzióktól, másrészt nagyobb nyomást lehetne gyakorolni a döntéshozókra. Ha a szülők, a pedagógusokkal összefogva, egységesen követelnék ki a kívánt változásokat, talán előrébb lennénk. Végtére is az iskola (állam) szolgáltat; ha a szülő nem elégedett a szolgáltatással, akkor azon változtatni kell!”
A kérdőív eredményeinek általános értékelése itt olvasható.
A Szülői Hang szavazásos véleményfelméréseivel segít célba juttatni a szülői véleményeket, és aktív párbeszédre törekszik a szakemberekkel. Következő felmérésünk itt érhető el, témája a nyelvoktatás.
Megosztás
Érdekesnek tartom, hogy csak a mai tankönyveket bírálják, pedig az un. választható tankönyvek legalább ennyire voltak hibásak. Az én gyerekemnek 3. osztályban egy számtan feladatban át kellett volna váltania 1 km-t grammokra! Regényeket írhatnák ezeknek a tankönyveknek a hibáiról. Aztán az a sok „okos” szülő, aki kiáll a „szabadon választható” tankönyvek mellé, honnan tudja, hogy az adott iskola valóban a legjobb tankönyveket választotta ki és vetette meg velük? Sehonnan! Ráadásul, ami nekem jó, a lehet, hogy másnak rossz! Akkor ki döntsön? Miért rosszabb az állam, mint az iskola, az iskolaigazgató, a tantestület, a tankönyvfelelős? Mert ezek azért jobbak, mert a tankönyvkiadók mindenféle ajándékokkal korrumpálhatták,hogy az ő tankönyvüket válasszák?
Jó lenne, ha tisztességes felméréseket, vizsgálatot csináálnának!
Mert most nem korrumpál senki senkit. Ugye?
4 gyerek mellet már igenis tankönyv szakértő vagyok..és igen szarok az új könyvek és elegem van..
sajnos nagyon egyet tudok erteni… Bar a konyveket tartalmilag nem ismerem igazan (en csak a konyvtaros vagyok), de a tanaroktol rendszeresen hallom, hogy nehez jo, de megis Kellos konyvet talalni. Hogy a jo konyvek rendre nem kerulnek be a kelloba vagy kikerulnek onnan. Hogy ellehetetlenitik a Mozaikot, pedig nekik tenyleg jo konyveik vannak. Hogy tenyleg azon mulik, bekerul-e egy konyv a rendszerbe, hogy a kiado embere „elviszi-e egy draga vacsira” a Kello embereit.
Rossz, hogy igy meg van kotve a tanarok keze.
Alapvetően sokkal kisebb jelentőséget kellene tulajdonítani a tankönyveknek, és inkább tapasztalás-alapúvá alakítani az oktatást. A tankönyvnek legfeljebb segédeszközként szabadna szolgálnia, nem kizárólagos alapjául a tananyagnak. Valóban több kreativitást, fantáziát, élményt, tapasztalást kellene belevinni a tanításba, s így akár mindegy is lehetne, milyen tankönyve van a gyereknek… Minthogy azonban a fenntartót (állam) egyáltalán nem érdeklik az érvek, vélemények, hiszen egészen más (mint tudjuk: önös) érdekek motiválták az egyen-tankönyvek előírásakor, mint a gyermekek megfelelő tudáshoz segítése, az észérvek itt úgyis hiábavalóak és hatástalanok.
egyetértek svájcban néhány cetlit hurcolnak a gyerekek tk -t nem látni..max egy két darab van de senki sem használja van már annyi anyag fent a neten másolnak a tanárok ki pár oldalt és kész.Nem is jegyzetelnek oldalakat sem..