Gyakori tapasztalat, hogy a szülők és a pedagógusok között kevés a kommunikáció és a megértés, sok a feszültség. Változtatni nem könnyű, mégis elkerülhetetlen, ha jobb oktatást szeretnénk gyerekeinknek.

A pedagógusok már most is a végletekig túl vannak terhelve, és a szülőkkel való kapcsolattartás a fontossági sorrendben gyakran nem az elsők között szerepel. Mégis úgy gondoljuk, bőségesen megtérül a szülői kapcsolattartásba fektetett energia.

Ezzel egyrészt a napi munkát is megkönnyíthetjük, a jobb együttműködés pozitívan kihat a gyerekekre, javulhat az órai munka hatékonysága. Másrészt az országos oktatáspolitikai problémákban, köztük akár a pedagógusok méltó anyagi és erkölcsi megbecsülésében is csak a társadalmi támogatottság javításával tudunk előrelépni, és ezt helyi szinten kell elkezdeni.

Így látjuk a problémákat

Az alábbiakban egy-egy pedagógus és szülői idézetet olvashatunk arról, hogy miként látják a pedagógus-szülő együttműködést és a problémákat.

Pedagógus vélemény:

Kevés szülői kapcsolat van hivatalosan, de egy jó szülői közösséggel lehet erre alkalmat teremteni. Ez a feleken múlik, és a mód is, hogy meg akarják-e teremteni. Tapasztalataim szerint a szülőknek nincs erre különösebb igénye, még szülőire sem jönnek el mindig.

Szülői vélemény:

Elengedhetetlen a nyílt és őszinte kommunikáció, jelenleg sajnos inkább a nem-kommunikáció a jellemző.

 

Az együttműködés alapjai

Nem szimmetrikus a pedagógus-szülői kapcsolat; a kereteket elsődlegesen a pedagógusok határozzák meg, és így a pedagógusok többet is tudnak tenni a helyzet jobbításáért: az iskolában, óvodában általában akkor tud beindulni egy kezdeményezés, ha azt egy-egy pedagógus felvállalja, de a szülők közül többen szívesen csatlakoznak a pedagógusok kezdeményezéseihez; közösen, csapatban mindig könnyebb az előrelépés, és ezáltal a pedagógusok terhei is csökkenhetnek.

Fontos, hogy a szülő is aktív részt vállaljon az együttműködésben, megértő figyelemmel kövesse a pedagógusok visszajelzéseit, hiszen a pedagógusok csakis a szülők támogatása mellett tudják jól végezni munkájukat.

A szülői nevelés és a pedagógusi munka kiegészítik egymást; a pedagógus csak akkor tud hatékony lenni, ha szülőként mi is aktívan neveljük a gyerekeket és otthon következetesen elvárjuk tőlük a szabályok betartását. Fontos, hogy szülőként vegyünk részt az iskola életében, éljünk a felkínált részvételi lehetőségekkel; vegyünk részt a programokban. Kommunikáljunk, keressük meg a megfelelő formát a problémákról való odafigyelő, konstruktív beszélgetésekhez, tartsuk a kapcsolatot a pedagógusokkal – természetesen figyelembe véve a pedagógusok határait, lehetőségeit és túlterheltségét is. Egyúttal fejezzük ki elismerésünket, nagyrabecsülésünket mindazoknak, akiket ez érint!

Sok szülő alábecsüli a saját szerepét, pedig a szülői támogatás motiváló lehet a pedagógusnak és a gyermeknek egyaránt. Ha esetleg szülőként elakadunk, problémába ütközünk, akkor nagyobb eséllyel kaphatunk segítséget az iskolában, óvodában, ha máskor mi is segítjük a pedagógusokat, odafigyelünk kéréseikre.

Mik a problémák okai?

  • Szülőknél: ismerethiány, időhiány, stressz, általános frusztráció, szociális problémák, rossz gyermekkori élmények, korábbi rossz tapasztalatok, célok hiánya, téveszmék, …
  • Pedagógusoknál: időhiány, kimerültség, rossz tapasztalatok, bizalmatlanság, módszerek hiánya, intézményi támogatás hiánya, a szabályok/keretek nincsenek következetesen betartva…

Mély, össztársadalmi probléma jelenik meg a pedagógus-szülő kapcsolat jól látható hiányosságai mögött, melynek része a mesterségesen gerjesztett pedagógusellenesség, a társadalom egészét átitaló félelem, az egymás megvetésére és címkézésére alapuló közbeszéd, intézményes támogatás hiánya, és így tovább.

Tudatos cselekvéssel tudunk mindezeken felülkerekedni, ehhez érdemes észben tartani

  • Proaktív (előrelátó és kezdeményező) hozzáállásra van szükség. A betegségeket is könnyebb megelőzni, mint utólag kezelni; hasonló a helyzet az ezer sebtől vérző a közoktatásban. Lehet, hogy erőfeszítés szükséges a jobb pedagógus-szülő kapcsolat kiépítéséhez, de ez az erőfeszítés még mindig jóval kevesebb, mint ami a bajok utólagos kezeléséhez szükségesek.
  • Felelősséget kell vállalnunk, miközben a felelősségáthárítás társadalmában élünk. Hozzászoktunk ahhoz, hogy kerüljük a konfliktusokat. Könnyebb nem vállalni a felelősséget, ha ezt senki sem erőlteti. A felelősségáthárítás társadalmában élünk, a jelenlegi kormánytól is azt halljuk, hogy a problémákért mindig valaki más a felelős, és ez a fajta felelősségáthárítás az egész társadalomra jellemző – de lehetünk mi is a tiszteletreméltó kivételek között.
  • Összefogásra és következetességre van szükség. A magyar társadalom jellemzően individualista: egyéni különutakat keresünk és azonnali megoldásra vágyunk, itt viszont csak a kitartó, közösségi hozzáállásnak van helye.

A megoldás felé vezető alapkérdések:

  1. Értjük-e pedagógusként, mi a szülő valódi problémája, milyen a család helyzete, elvárásai, céljai, jövőképe?
  2. Érti-e a család, hogy mit szeretne az iskola, mik az oktatási és pedagógiai céljai?
  3. Hatékony-e a kommunikáció, meghallgatjuk-e egymást és tiszteletben tartjuk-e egymás szempontjait?
  4. Sikerül-e kialakítani a bizalmi, partneri viszonyt a pedagógusok és szülők között?
  5. Be tudjuk-e vonni a szükséges szakembereket?
  6. Jól együttműködik-e a nevelőtestület és működik-e a szülői közösség?
  7. Elég türelmesek vagyunk-e?

Néhány lehetőség a pedagógus-szülő kapcsolat javítására

Bővebben ezek a felvetések a Szülői tudásbázisban vannak kifejtve: szuloihang.hu/ped-szulo

  • A szülők beszélhessenek saját problémáikról!
  • Iskolai felmérés a szülői visszajelzésekről
  • Kommunikáljunk a szülőkkel!
  • Találkozzunk a szülőkkel!
  • Ne nézzük le a szülőket!
  • Legyenek érdekesek a szülői értekezletek!
  • Pedagógusként ne hagyjuk, hogy egy-egy család szó nélkül eltűnjön az iskola életéből!
  • Törekedjünk a partneri kapcsolatra, kerüljük az általánosításokat!
  • Használjuk a szöveges értékelést a tanév során!
  • Differenciálás a tanórákon
  • Szükség esetén vonjuk be az iskolapszichológust, fejlesztőt, szociális segítőket és más szakembereket!
  • Lehetőség a közös pedagógus-szülő-gyermek megbeszélésre
  • Ne értékeljük az egyes gyermekek teljesítményét nyilvánosan!
  • Kreatív pedagógiai projektek szülői támogatással
  • A pedagógus által javasolt tankönyv, taneszköz beszerzése szülői összefogással
  • Tanórán kívüli foglalkozások megszervezése
  • Informális online pedagógus-szülői közösség
  • A szülőkkel közös sport- vagy kulturális programok
  • Ne legyenek kizárva a szülők az iskolaépületből, óvodaépületből!
  • Legyenek a szülők is bevonva az iskola döntéseibe!
  • Pedagógusként támogassuk a családok felvételi törekvéseit akkor is, ha mi mást szeretnénk!
  • Ha adódik rá alkalom, vonjuk be a szülőket egy-egy tanórai foglalkozásba
  • Néha az iskolai feladatokba is bevonhatóak a szülők
  • Szülői részvétel az iskolaépület fejlesztésében, karbantartásában
  • Iskolaújság szülőknek

Megéri-e a sok erőfeszítés?

  • Jobb kommunikáció, nagyobb bizalom, hatékonyabb együttműködés.
  • Hosszabb távon, országos szinten: erkölcsi, szakmai és anyagi elismertség.

További info és lehetőségek – Szülői Hang Közösség:

  Megosztás

Szülői Hang