Szülők a nyelvoktatásról: erről hallgat a kormány

Összefoglalás

Felmérésünkben a szülők tapasztalatait, véleményét gyűjtöttük össze a nyelvoktatás jelenlegi helyzetéről. Bízunk abban, hogy az eredmények elősegítik a valós problémák feltárását, amelyet érdemi szakmai párbeszéd követ a pedagógus szervezetek bevonásával is, és ezúttal nem marad el a cselekvési terv megfogalmazása és végrehajtása sem.

A több mint 6 ezer válasz alapján készült szülői felmérésünk szerint a hazai nyelvoktatás hét legnagyobb problémája a következő.

1. probléma: rosszak a nyelvoktatási módszerek. Az esetek több mint negyedében a szülők kifejezetten elégedetlenek a nyelvoktatás módszereivel, túl nagy a hangsúly az elméleten (nyelvtan, szómagolás) a gyakorlati szóbeli és írásbeli kommunikáció helyett.

2. probléma: a tanárhiány. Iskolatípustól függően a válaszadók 7-14%-a arról számolt be, hogy gyermeke iskolájában az elmúlt egy évben legalább 2 héten keresztül nem volt érdemi nyelvoktatás, és az iskola a helyettesítést sem tudta szakszerűen megoldani.

3. probléma: a gyakori tanárváltások. Minden iskolatípusban gyakran történnek váratlan tanárváltások, németből iskolatípustól függően 18%-27%-os, angolból 22%-35%-os gyakorisággal évente. A gyakori tanárváltások miatt a gyerekek nem tudnak érzelmileg kötődni a tanárhoz, és a folyamatosan változó, új tanítási módszerekhez és szabályokhoz való alkalmazkodás csökkenti az oktatás hatékonyságát és a gyerekek motivációját.

4. probléma: a tanári kontraszelekció. Ez a folyamat nehezen számszerűsíthető, de a szülői visszajelzések egyértelműen utalnak rá. Szülőként nem tudjuk szakmai szempontok alapján megítélni a tanárok pedagógiai munkáját, azt azonban szülőként is láthatjuk, amikor az oktatás nem működik megfelelően. Az esetek legalább ötödében a szülők kifejezetten elégedetlenek a tanár pedagógiai munkájával. A gyenge tanári teljesítmény feltételezhetően sokszor arra vezethető vissza, hogy a nyelvtudás piacképes, ezért a rosszul fizető közoktatásban jelentős a kontraszelekció.

5. probléma: túl nagy létszámú nyelvi csoportok. A tanulók jelentős része (angol: 15%, német: 10%) 20 fősnél nagyobb csoportban tanulja a nyelvet. A túl nagy létszámú nyelvi csoportok megnehezítik az egyéni odafigyelést, kevesebb idő jut az egyes tanulókra és a kommunikációs szituációk gyakorlására.

6. probléma: nem a tudásszintnek megfelelő képzés. Az esetek csaknem felében (angol: 49%, német: 47%) a nyelvi csoport nem a gyermek tudásszintjének megfelelő tempóban halad. Az iskolai nyelvoktatás nem tud megfelelően alkalmazkodni a gyermekek tudásszintjéhez.

7. probléma: a túlterheltség. A válaszadók döntő többsége (88%) szerint csökkenteni kellene általában a tanórák, és ezzel együtt a tananyag mennyiségét. A nagy túlterheltség abban is gátolja a tanulókat, hogy a nyelvtanulásra kellő időt és energiát fordítsanak, még ha azt fontosnak is tartják.

Összességében a szülők nagy többsége elégedetlen az iskolai nyelvoktatás minőségével: a válaszadók többsége (angol: 60%, német: 56%) nem számít arra, hogy az iskolai oktatás biztosítani képes a középfokú nyelvvizsgát. 

A kormányzat válasza a nyelvoktatás problémáira a kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyam. Ennek sikerében azonban a válaszadó szülőknek csupán 30%-a bízik, és csupán 6% gondolja úgy, hogy erre a célra lett volna legfontosabb pénzt költeni. A többség (53%) szerint a nyelvtanárok nagyobb anyagi megbecsülése és továbbképzése lett volna inkább hatékony. 

A szülők közül nagyon sokan (36%) tartottak attól, hogy ha a kormány idéntől bevezette volna a nyelvvizsgához kötött felvételit, emiatt gyermekük kiszorult volna a felsőoktatásból. A szülők 58%-a nem tartott volna ettől, de közülük csupán 8% bízta volna a nyelvoktatást kizárólag az iskolára. 14% a családban, 36% pedig különórákon képzi tovább a gyermekét ahhoz, hogy a nyelvvizsgát teljesíteni tudja. A válaszadó szülők többségének egyértelmű véleménye (65%) szerint az ország számára a jelenlegi helyzetben káros lett volna a középfokú nyelvvizsga felvételihez kötése. Épp ezért üdvözöljük, hogy végül a kormány is belátta, hogy ez a hibás döntés jóvátehetetlen következményekkel járt volna, helyt adott a civil és szakmai szervezetek tiltakozásának, és az intézkedést visszavonta.

A szülők nem csak statisztikákban, hanem szövegesen is kifejezték véleményüket, tiltakozva a gyenge színvonalú nyelvoktatás ellen. A nagy számú, több mint 1300 szöveges hozzászólást tematikus szülői véleménygyűjteményünkben tesszük közre, melyből jobban megérhető a problémák természete, a szülők gondolkodásmódja.

Tartalom

A felmérésről
1. probléma: rossz nyelvoktatási módszerek
2. probléma: tanárhiány
3. probléma: gyakori tanárváltások
4. probléma: tanári kontraszelekció
5. probléma: túl nagy létszámú nyelvi csoportok
6. probléma: nem a tudásszintnek megfelelő képzés
7. probléma: túlterheltség
Elég jó-e az iskolai nyelvoktatás?
Kéthetes külföldi nyelvtanfolyamok
Nyelvvizsga-követelmény az egyetemi felvételinél
A társadalmi párbeszéd megkerülhetetlen

A felmérésről

Bár a kormányzat eredetileg idéntől a nyelvvizsgához kötötte volna az egyetemi felvételit, a tervtől végül el kellett állnia, hiszen jelenleg nem adottak ehhez az iskolai nyelvoktatás feltételei. Attól persze, hogy a kormányzat eltörölte ezt kritériumot, a nyelvoktatás problémái továbbra is megoldásra várnak. A kormányzat azért vallott kudarcot az intézkedés bevezetésével, mert nem tett érdemi lépéseket az iskolai nyelvoktatás fejlesztésére. A kormányzat csupán egy szűk területen tett lépést: a diákok nyelvtudását 2×2 hetes külföldi nyelvtanfolyamokkal szeretnék majd javítani. Kérdéses azonban, hogy ez-e a legmegfelelőbb lépés, figyelembe véve annak költségeit is.

Felmérésünkben a szülők tapasztalatait, véleményét gyűjtöttük össze a nyelvoktatás jelenlegi helyzetéről. Bízunk abban, hogy az eredmények elősegítik a valós problémák feltárását, amelyet érdemi szakmai párbeszéd követ a pedagógus szervezetek bevonásával is, és ezúttal nem marad el a cselekvési terv megfogalmazása és végrehajtása sem.

A jól működő nyelvoktatás közérdek; gyermekeink számára a használható nyelvtudás elengedhetetlen a boldoguláshoz. Azért készítettük felmérésünket, mert szülőként fontosnak tartjuk, hogy elmondjuk véleményünket a gyermekeink jövőjét meghatározó döntésekről és az iskolai nyelvoktatás minőségéről. A kérdőívet kitöltő szülők ezrei a szülői felelősség jegyében nyilvánítottak véleményt, melynek része a minőségi közoktatással kapcsolatos elvárásaink, tapasztalataink következetes képviselete is.

Nagy mintás felmérésünk a korábbiaknál részletesebb számszerű adatokat mutat be a nyelvoktatás jelenlegi helyzetére vonatkozólag, és kitér a legfrissebb kormányzati intézkedésekkel kapcsolatos szülői vélemények bemutatására is. Bár az eredmények nem tekinthetők országosan reprezentatívnak, a nagy számú, összesen 6358  tanulóra vonatkozó adatgyűjtés az eddigi legszélesebb körű ilyen jellegű felmérés, melynek eredményei fontos útmutatást adnak a probléma nagyságrendjéről és a legfontosabb tendenciákról. Az online meghirdetett felmérésben önkéntes kitöltők vettek részt, akik elsősorban az oktatás iránt érdeklődő, gyermekük iskolai életére különösen odafigyelő szülők közül kerültek ki. Az adatgyűjtés országosan zajlott, minden megyéből jelentős számú kitöltő jelentkezett, melyek között megtalálhatóak a különböző iskolatípusokra (általános iskola, gimnázium, szakgimnázium, szakközépiskola) és a különböző fenntartókra (állami, egyházi, alapítványi) vonatkozó adatok is. Az online felmérések sajnos általában nem jutnak el a hátrányos helyzetű régiókba, ahol az oktatás helyzete tudvalevőleg rosszabb, emiatt elképzelhető, hogy egyes esetekben a valós helyzet még kedvezőtlenebb, mint amit a felmérés eredménye mutat. A felmérés 2019 szeptember elejétől november elejéig tartott.

Értékelésünkben először bemutatjuk a szülők által tapasztalt legfontosabb konkrét problémákat a jelenlegi iskolai nyelvoktatással kapcsolatban. Ezután ismertetjük, hogy általában mit gondolnak a szülők az iskolai nyelvoktatás teljesítményéről, és mik a szülői visszajelzések a kormány terveivel kapcsolatban.

1. probléma: rossz nyelvoktatási módszerek

A nyelvtanulás elsődleges célja a szóbeli és írásbeli kommunikáció. Mégis nagyon gyakori panasz, hogy az iskolai nyelvoktatás nem a gyakorlatban használható kommunikációs készségeket helyezi előtérbe, hanem az elméleti tudást. Túl nagy a fókusz a nyelvtani szabályokon vagy a szavak gyenge hatásfokú bemagolásán, és túl kevés hangsúlyt kap a gyakorlati kommunikáció. Kevés lehetőséget kapnak a gyerekek arra, hogy félelem nélkül számukra is érdekes, gyakorlati helyzetekben használják a célnyelvet.

A szülők 1-től 5-ig terjedő skálán értékelték azt, hogy mennyire támogatják az iskolai oktatási módszerek a gyakorlati szóbeli és írásbeli kommunikációt; az eredmények az alábbi interaktív ábrán láthatóak. Az eredményeket ezen és a későbbi ábrákon is külön tüntetjük fel az angol és a német nyelvekre, hiszen a két nyelvet tanulják legszélesebb körben a diákok. A diagramon láthatóak mind az összesített eredmények, mind az iskolatípus, fenntartó és településtípus szerint bontott adatok is.

Nagyon szomorú, hogy a tanulók több mint negyedében (angol: 29%, német: 32%) a szülők kifejezetten elégedetlenek, 1-est vagy 2-est adtak. Ezekben az esetekben az iskolai órák nagyon rossz hatékonyságúak, a gyerekek olyan elméleti ismereteket magolnak be, amiket gyorsan elfelejtenek és nem tudnak hasznosítani. Ugyanakkor van, ahol a tanárok módszereiről kifejezetten jók a visszajelzések, szintén az esetek több mint negyedében (angol:31%, német: 29%) 4-es vagy 5-ös visszajelzések érkeztek.

Jelen vannak tehát a hatékony módszerek a hazai nyelvoktatási kultúrában, de még nem sikerült kellően elterjeszteni azokat. Megoszlik a kép arról, hogy hol jobb illetve hol rosszabb a helyzet; ez iskoláról iskolára, tanárról tanárra változhat. Megfigyelhető azonban néhány tendencia, amelyeket az alábbi ábrákon külön kiemeltünk.

A fenntartó szerinti bontásban külön ábrázoltuk azon tanulók arányát a szülői visszajelzések alapján, ahol a helyzet különösen rossz (1-es vagy 2-es visszajelzés). Látszik, hogy az általános iskola felső tagozatában és a szakképzésben különösen rossz a helyzet, ezekben az intézményekben még nehezebb a hatékony módszertant biztosítani. Igaz ez mind az angol, mind a német nyelvre azzal, hogy a német nyelvnél valamivel rosszabb a helyzet, és a gimnáziumoknál is rosszabbak a visszajelzések.

A fenntartó szerinti bontásból kiderül, hogy a rossz módszertan mindenhol jelentkezik problémaként, de az egyházi és különösen az alapítványi iskoláknál valamivel jobb a helyzet az angol nyelv esetén, míg a német nyelvnél nem látszik ilyen előny.

Idézünk néhány szöveges szülői véleményt az iskolai módszertannal kapcsolatos problémákról.

Egyáltalán nem a gyerekeknek megfelelő szinten és stílusban tanítanak (sokszor én sem értem, hogy mire gondol a tanárnő, egy dummy példával élve: „a főnévi melléknévi igenév múlt idejű ragozása tárgyas eset többes számában a következő Pistike.. mitnemértesz’?” – na így nem lehet nyelvet tanulni). Hiányzik az egyszerű, érthető, hétköznapi szituációs helyzetek gyakorlása. A gyerek tudja, hogy „kakukkosóra”, „inga”, vagy épp gleccserbolha (! – nem vicc), de egy pohár vizet nem tud kérni. (Általános iskola, Pest megye)

Nincs idő beszélgetni idegen nyelven, pedig ez a legfontosabb szerintem, hogy merjen megszólalni, tévedni, javítani. Nem segítő a nyelvtanulás, hanem számonkérő. A szó magolás, írásbeli tesztfeladatok nem elegendőek. (Gimnázium, Budapest)

Az iskolai nyelvtanulás nem elegendő a nyelvi készségek elsajátításához. Angolul teljesen egyedül tanultak meg a gyerekeink, mert sok angol nyelvű filmet néznek, olvasnak angolul; az iskolai nyelvtanulás ezzel szemben magolás, állandó fenyegetésekkel, retorziókkal, ha ezt vagy azt nem tudják időben, így a másik nyelvhez való viszonyuk elég rossz..   (Gimnázium, Komárom-Esztergom megye)

A lábukat lógatják, tipikusan szótárt másolnak vagy munkafüzetet töltenek ki. Kommunikációra minimális lehetőség van. Szerintem az lenne a jó, ha nem könyvízűen, hanem játékosan sajátítanák el a nyelvet. A nagyobbiknál ugyanez volt a probléma, így heti 5 órán át unatkozott az angolórákon, mert egy idő után magánórákkal pótoltuk a hiányosságokat.

A jelenlegi nyelvoktatást, az elavult módszerek miatt kényszerként éli meg a gyerekem. szavakat tanulnak úgy, hogy utána nem használják eleget szóban adott szituációkban. Kevés a szituációs gyakorlat, de 14-20 fős csoportokban nem is lehet ezt eredményesen megtenni. Ezért kell különtanárhoz járatni a gyereket, ahol több lehetősége van a szóbeli önálló megnyilvánulásnak. A játékos nyelvtanulás szinte nem létezik (de 14-20 fős csoportokban nagyon nehéz is ezt megszervezni). A tanárok egy része ragaszkodik az elavult (de számukra megszokott) módszerekhez. Az egész nem jól van … 🙁 (Általános iskola, Hajdú-Bihar megye)

A magyar nyelvoktatás szemlélete: a nyelvtan mindenekfelett és az értelmetlen tesztek. Nem eléggé kommunikáció orientált a képzés. Emiatt nem mernek megszólalni a magyarok, mert a jajistenem csak nehogy hibásan mondjam attitűdöt verik beléjük. Nem azon van a hangsúly hogy megértsem mit mondanak nekem és engem is megértsenek.  (Gimnázium, Budapest)

A mindennapi kommunikációs készségeket háttérbe helyező, sokszor elavult, fiktív tankönyvi példákon és élethelyzeteken alapuló száraz, motivációt nyomokban sem tartalmazó oktatási módszerek. (Általános iskola, Budapest)

Az iskolai nyelvoktatás nem életszerű, nem a valódi kommunikációra fókuszál. Nem gyakorolják a gyerekek a kommunikációt úgy, ahogy valójában a nyelvet használjuk. Ehelyett egy sor felesleges nyelvtani szabályt bifláznak, olyan mondatokat tanulnak, melyeket az adott nyelvi környezetben soha nem használunk, stb.  (Általános iskola, Baranya megye)

Nem kommunikáció alapú oktatás folyik, melynek eredménye magas passzív szókincs tudás gyakorlatilag semmilyen beszédkészséggel (Budapest)

Kevés óra, elméleti tananyag, semmi kézzelfogható. 3 év után még bemutatkozni sem tud az amúgy jó tanuló kislány. Borzasztó. A terheltség miatt a különóra alsóban túl nagy nyomás. Angol tudás nélkül pedig nem lehet ma boldogulni. Azonnali fejlesztés kellene iskolai keretek között. Kétségbeejtő. (Általános iskola, Fejér megye)

Mivel gyerekem dyslexiás és dysgráfiás, plusz időt kéne kapnia dolgozatnál, illetve előnyben részesíteni a felelés. hiába nem túl nagy az oszt. létszám (16 fő) ezt a tanárnő nem veszi figyelembe. Így elbukdácsolgat kettessel, kudarcélménnyel. A sulijában egyetlen tanár maradt, aki angolt tanít. Ez szégyen. És az meg az egyéni katasztrófánk, hogy pont ez a tanár maradt, aki tavaly közölte: „leszarja a szakvéleményt” (sic!) (Szakgimnázium, Budapest)

Nem megfelelő a tanítás! Tudom kell e nyelvezet ismerete is,de inkább a beszélgetésre és tudatos ismeretekre koncentrálnának. Tudjon beszélgetni és megértetni magát, ez lenne a cél!  (Szakgimnázium, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

A nyelvtanítás kritikus állapota minden tantárgynál jellemző. Nem a gyakorlatiasságra való törekvés, hanem a lexikális tudás átadása történik. A nyelvtani szabályok és szavak magolásán van a hangsúly, a beszéltetés, a beszédkedv alakítása háttérbe szorul, nincs megfelelő motiváció. (Békés megye)

Az iskolai nyelvoktatás tanmenete nem támogatja a kommunikációt, sokkal inkább a gátlásokat alakítja ki, mint a nyelv alkalmazását. A nyelvtanilag túlterhelt alapok esetén ez nem is fog megváltozni. (Gimnázium, Budapest)

Túl száraz az anyag, magolásról szól. A beszédet kellene gyakorolni, nem pedig a nyelvtant sulykolni, hiszen mit sem ér gyakorlás nélkül. A nyelvkönyvek pedig katasztrófálisak.  (Általános iskola, Jász-Nagykun-Szolnok megye)

Alsó tagozatban szinte kizárólag írásban kérték számon a gyerekeket. Idegen nyelvből! A gyerek kiejtését otthon csiszoltuk, mert az iskolában nem beszéltek…Számomra ez elfogadhatatlan. Rengeteg jó, beszédcentrikus módszer létezik, de most is azzal a poroszos, magoltatós módszerrel tanítják a gyerekeket, ahogy nekünk anno az oroszt. Nincs sikerélmény, elveszi az önbizalmát a gyerekeknek, és elhiszik, hogy nem képesek használható nyelvtudást szerezni. Útálnak nyelvet tanulni? Őszintén, nem is csodálom… (Általános iskola, Veszprém megye)

Csak szavakat magolnak,és szabályokat tanulnak,nem életszerű az oktatás Nem érti mit mondanak, nem mer megszólalni angolul, pedig kitűnő belőle.? (Általános iskola, Csongrád megye)

Angol órákon kizárólag a nyelvtant magolják, házi feladat a szavak és előre megírt szövegek bemagolása. Nincs kommunikáció. Egysíkú órák, nem fejlődik a beszédkészség, önkifejezés. Elvárás a tökéletes mondatszerkezet. Arra trenírozzák, hogy addig ne is szólaljon meg amíg a fejében össze nem áll a hibátlan mondat. (Általános iskola, Pest megye)

Angol nyelvtanulásnál a gyerek tudása a helyesíráson múlik nagyobb részt. A tematika szerint a gyerekeket nem beszéltetik, nem a beszélt nyelv a fontos, hanem a szavak magolása, helyesírása. Így a gyerek nem megszereti, hanem megutálja a nyelvet. Az általános iskolai nyelvoktatás – alsó tagozatban – a játékosságról, a nyelv „dallamáról” kellene, hogy szóljon. Ehelyett a szigor és a rettegett számonkérés kap nagyobb hangsúlyt. Egy életre veszik el a gyerek kedvét a nyelvtanulástól.  (Veszprém megye)

További szöveges véleményeket olvashat a módszertani problémákról tematikus szülői véleménygyűjteményünkben.

2. probléma: tanárhiány

Bár a kormány nem beszél róla, kétségtelenül létezik a tanárhiány a nyelvoktatásban is. A tanárhiány legkonkrétabb formájában úgy jelentkezik, hogy a tanórán nincs érdemi oktatás. Az iskola rendszerint gondoskodik valamiféle helyettesítésről, de ez gyakran nem szakszerű, a helyettesítő tanár érdemi oktatást nem végez. Az alábbi ábrán a szülői visszajelzések találhatóak arról, hogy az elmúlt egy évben előfordult-e, hogy legalább két héten keresztül nem volt érdemi oktatás azok közül, akik az adott nyelvet tanulják.

Látható, hogy különösen nagy a tanárhiány angol nyelv esetén az általános iskola felső tagozatában és a szakképzésben (12% illetve 14%), de mindegyik esetben 7% feletti. A tanárhiány épp azokban az esetekben nagyobb, ahol a rossz módszertanról is gyakrabban számoltak be a szülők, látszik hogy a két dolog összekapcsolódik.

Az alábbiakban néhány jellemző szöveges szülői tapasztalattal érzékeltetjük, hogyan jelentkezik a tanárhiány a nyelvoktatásban.

Nincs megfelelő nyelvtanítás az iskolában, volt mikor nyelvvizsga nélküli magyar szakos tanár tanítja a gyerekeket, és hónapokig semmit nem fejlődnek. (Általános iskola, Jász-Nagykun-Szolnok megye)

Jelenleg nincs angoltanára a gyermeknek, csak októbertől várható. Magántanárnál tanul, hogy haladjon. (Általános iskola, Budapest)

Gyakorlatilag nincs angol nyelvoktatás. Volt olyan év amikor a pedagógus többet hiányzott mint a gyerekek összesen. Helyettesítés nem volt megoldva.  (Általános iskola, Bács-Kiskun megye)

A nyelvtanárok gyakran jobban fizető állásba mennek, így túl gyakran változnak a nyelvtanárok. Esetleg egy darabig nem szakos tanár helyettesíti az angol órákat. A sok tanár miatt nincs egységes koncepció.  (Szakgimnázium, Budapest)

Vannak jó nyelvtanárok akik meg tudnánk oldani a megfelelő nyelvtanítást, a probléma az hogy nincsenek elegen és nincsenek megbecsülve így amikor valamilyen például egészségügyi okból kiesik egy pedagógus akkor nem biztos hogy találnak a helyére megfelelőt ez sajnos a mi esetünkben így történt a tanárnő aki évekig tanította a gyerekemet és megfelelő képzést is nyújtott egészségügyi okból távozott az iskolából és helyette már csak olyat találtak aki úgymond – „nem volt más” kategória és most azt látom hogy áll a nyelvtanulása gyereknek és nem fejlődik sehova (Általános iskola, Békés megye)

Alsó tagozatban nem nyelvtanárok tanítottak idegen nyelvet, hanem nyelvvizsgával rendelkező tanítók. Gyakorlatilag nincsenek alapok.  (Somogy megye)

Németből: az alapok hiánya, ugyanis az általános iskolában a német nyelvtanár be sem járt az órákra, szülői jelzés ellenére sem történt változás.

Sajnos az a tapasztalatom, hogy kevés a nyelvtanár és ha valami közbejön egy tartós betegség akkor nincs aki helyettesítsen. (Általános iskola, Budapest)

Nyolcadikos gyermekem angol nyelvtanára egy orosz nő aki olyan orosz akcentussal beszél, hogy még a magyarját se nagyon érteni… az iskolában megmondták, hogy sajnálják de nincs helyette más, vagy ő vagy senki. (Általános iskola, Budapest)

Az évenkénti tanárváltás miatt nem haladnak, egy helyben toporognak. (Általános iskola, Pest megye)

Általánosban nincs rendes nyelvtanár. Nálunk olyan tanárnő „tanította” hetedikben, és nyolcadik osztály feléig (a továbbtanulás szempontjából a legfontosabb időszakban), aki egyáltalán nem  beszélt angolul… (Pest megye)

A fiatal, ügyes angol tanárunk 1 év tanítás után multinál helyezkedett el, mert nem tudott megélni. A levitézlett, életunt, idősödő angol tanárnéni pedig nulla motivációt jelent a gyereknek. Múltkor 1 évig nem talált az iskola angol tanárt.  (Általános iskola, Budapest)

Az iskolának nincs saját a felsőbb évfolyamokat tanító nyelvtanár, így áttanítással próbálják áthidalni ezt a helyzetet. Ez nagyon nem jó, sem a gyerekeknek, sem a szülőknek! A gyermek nem is ismeri a tanárt, a szülő pedig nem is tud vele beszélni. Nincs itt soha fogadóórát, hiszen csak áttanít. (Általános iskola, Somogy megye)

Az iskolánkban egyszerűen nincs nyelvtanáruk a 7-8. évfolyamosoknak.. 🙁 (Általános iskola, Budapest)

Tavaly csak 2 nyelvtanárral tudták megoldani a tanítást, akik naponta váltották egymást, teljesen más tanítási stílussal, úgy, hogy nem adtak egymásnak intót. (Általános iskola, Budapest)

Gyakori tanárváltás, nagy különbségek a tanárok felkészültségében, gyerekekhez való hozzáállásában. Mire megszoknak, megszeretnek valakit, máris új tanárt kapnak, sokszor nem is az életkoruknak megfelelőt.  (Általános iskola, Pest megye)

Volt olyan év, amikor éven belül négyszer váltottak angol tanárt. Alig tanultak abban az évben valamit. Minden évben előröl kezdik az anyagot 5 év alatt szinte alig fejlődött. (Általános iskola, Budapest)

A gyakorlott angol tanárok elhagyják a pályát magasabb fizetés miatt. Az iskolákban főként pályakezdő vagy képesítés nélküli tanárok dolgoznak ideig-óráig amíg kellő rutint szereznek és tovább állnak. (Pest megye)

Olyan tanár oktasson aki tudja a nyelvet, jelenleg 3 tanítja egyszerre melyből egy biztosan alkalmatlan az oktatásra, az óráinak semmi haszna nyelvoktatás szempontjából.  (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Nincs az iskolában képzett nyelvtanár, így olyan tanár tanítja az idegen nyelvet, aki maga sem beszéli helyesen azt, csupán szavakat tanulnak a gyerekek.  (Általános iskola, Pest megye)

Mindkét gyerekem ugyanabba az  általános iskolába jár. Tavaly négy hónapon keresztül nem volt nyelvtanáruk, ide-oda rakták őket, de senki, semmit nem tanított nekik. Félév lezárása előtt kaptak tanárt, aki gyorsan leosztályozta őket, mintha mi sem történt volna. (Általános iskola, Budapest)

Kevés a jól képzett tanár, a hiány miatt gondolkodás nélkül, bármikor váltanak, akár év közben is, ha közelebb tud menni dolgozni. Fél évente változó tanítók mellett egy alsós nem tud jól tanulni. Hab a tortán, hogy a mostani tanító nem nyelv szakos, csak nyelvvizsgája van. (Általános iskola, Budapest)

Nincs angoltanár, a gyerekem első óráján bevallotta a tanárnő a gyerekeknek, hogy életében először tanít angolt. Azért lett ő az angoltanár, mert ő jelentkezett a testületi ülésen, hogy beszél angolul!!!!! Úgy érzem ennél nincs lejjebb……  (Általános iskola, Tolna megye)

A kezdő és haladó csoportot egyszerre tanítja a tanár. 20 percet egyik csoporttal foglalkozik, 20 percet a másikkal.  (Általános iskola, Fejér megye)

Az iskolában, ahova gyerekem jár, három éven belül egy német tanár ment nyugdíjba, és kettő mondott fel. Azóta helyettesítéssel “oldják meg” a német órákat, fiam németóráit jelenleg az énektanár!!! tartja.  (Általános iskola, Győr-Moson-Sopron megye)

További szöveges véleményeket olvashat a nyelvoktatás terén tapasztalt tanárhiányról tematikus szülői véleménygyűjteményünkben.

3. probléma: gyakori tanárváltások

A tanárhiány egy másfajta megnyilvánulása a gyakori tanárváltás. Az iskolák nehezen találnak nyelvtanárokat, a meglevő tanárok pedig gyakran állást változtatnak, és ilyenkor az iskolának újabb tanárt kell keresnie. A gyakori tanárváltások megterhelik a diákokat, és rontják az oktatás minőségét. Folyton változik a nyelvtanítás módszere, stílusa, változnak a szabályok, a követelmények. A gyerekek nem tudnak a folytonos változásokhoz jól alkalmazkodni, és nem tud kialakulni a motiváció fontos részét jelentő érzelmi kötődés sem.

Az alábbi ábrán az extra tanárváltások számát mutatjuk a szülői visszajelzések alapján. Nem számít extra tanárváltásnak az iskolaváltás vagy az alsóból felső tagozatba lépés, csak azok az esetek, amikor normál esetben nem lett volna szükség tanárváltásra. A szülők által megadott adatokból kiszámítottuk, hogy egy adott évben az adott nyelvből átlagosan milyen gyakorisággal lehet tanárváltásra számítani, ezt mutatjuk az alábbi ábrán iskolatípusokra lebontva.

Minden esetben igen nagyok ezek az értékek, de különösen nagy angol nyelv esetén az általános iskola alsó tagozatában és a szakképzésben; ezekben az esetekben kb. minden harmadik gyermeknél történik egy váratlan tanárváltás egy éven belül. Mindez nagyban rontja a gyerekek iskolába vetett bizalmát, csökkenti motivációjukat.

4. probléma: tanári kontraszelekció

A tanárhiány és a gyakori tanárváltások jelenségével szorosan összefügg a tanári kontraszelekció jelensége. Az iskolák keresik a nyelvtanárokat, és mindenképpen biztosítaniuk kell, hogy valaki bemenjen a gyerekeknek órát tartani. Az igen alacsony anyagi és erkölcsi megbecsülés és rossz munkakörülmények között azonban kevesen jelentkeznek erre a nehéz és felelősségteljes munkára. Emiatt előfordul, hogy olyanok jelentkeznek, akiknek alkalmassága erősen megkérdőjelezhető, de jobb híján az iskolák nem tudnak válogatni. Nincs meg az egészséges verseny, az iskolák (pontosabban a tankerületek) kénytelenek felvenni a gyengébb képességű tanárokat is.

Ez a folyamat nehezen számszerűsíthető, de a visszajelzések alapján egyértelműen tetten érhető. Felmérésünkben összegyűjtöttük a szülői visszajelzéseket arról, hogy a nyelvtanárok pedagógiai munkájával alapvetően elégedettek-e. Bár a szülők a tanárok szakmai munkájáról csak korlátozott ismeretekkel rendelkeznek, és szülőként nem is tekintjük magunkat illetékesnek abban, hogy a pedagógusok munkájának minden részletét elbíráljuk, a gyermekeken tapasztalt hatások alapján adott szülői visszajelzések nagy általánosságban mégis jelzi, hogy milyen gyakran lehet gond a tanár pedagógiai munkájával. Az alábbiakban bemutatjuk az erre vonatkozó visszajelzéseket.

Az ábrán nyelvenkénti bontásban látható, hogy a szülők a nyelvtanár pedagógiai munkájával alapvetően elégedettek, nem elégedettek vagy közepesnek tartják. Bár vannak olyan vélekedések, hogy a szülők túlzottan elégedetlenek és túl sokszor kritizálják a tanár munkáját, az adatokból látszik, hogy ez nincs mindig így: mind angol, mind német nyelvből az esetek több mint 40%-ában a szülők elégedettek a tanár pedagógiai munkájával. Másrészt viszont mindkét nyelvből az esetek legalább 20%-ában a szülők kifejezetten elégedetlenek a tanár pedagógiai munkájával; ez tehát minden ötödik gyermeket érinti. Az egyes eseteket egyedileg megvizsgálva derülhetne ki, hogy vajon tanári kontraszelekcióról van szó, vagy esetleg a tanár és a szülő közötti kommunikáció működik rosszul.

Az egyes iskolatípusokat külön véve látszik, hogy itt is az angol nyelvnél a felső tagozaton és a szakképzésben a legnagyobb a probléma, hasonlóan a tanárhiány visszajelzésekhez.

5. probléma: túl nagy létszámú nyelvi csoportok

A túl nagy létszámú nyelvi csoportok megnehezítik az egyéni odafigyelést, kevesebb idő jut az egyes tanulókra és a kommunikációs szituációk gyakorlására. Természetesen az egyes problémák összefüggenek: a túl nagy csoportlétszám a nyelvoktatásban jelen levő tanár- és forráshiány egyfajta megnyilvánulási formája, és egyúttal megnehezíti a hatékony, gyakorlati kommunikációt előtérbe helyező oktatási módszereket.

Az alábbi interaktív ábrán a nyelvi csoportok méretbeli megoszlása látható a szülői visszajelzések alapján.

Angol nyelvből a tanulóknak csupán a harmada (32%) tanul kis létszámúnak mondható, legfeljebb 13 fős csoportokban, és a tanulók jelentős része (15%) 20 fő feletti, kifejezetten nagy létszámú csoportban tanul, ahol a hatékony kommunikációs gyakorlásra kevés egyénre szabott lehetőség van. Német nyelvből valamivel jobb a helyzet ebből a szempontból, de a probléma ott is létezik.

Az iskolatípus szerinti bontásból kiderül, hogy a kifejezetten nagy, 20 fő feletti csoportok problémája az általános alsó tagozatában jelent leggyakrabban problémát. Az iskolák sokszor csak a felsőbb évfolyamokon vezetik be a csoportbontást. Ez takarékosságra ad lehetőséget, de így könnyebben előfordulhat, hogy egy kisiskolás már a nyelvtanulás elején lemarad, nem tud érdemben bekapcsolódni a nyelvoktatásba és így később még nehezebb lesz neki. A kis létszámú csoportok tekintetében a gimnáziumokban a legjobb a helyzet.

A településtípusok szerinti bontásból kiderül, hogy a kisebb településeken nagyobb problémát jelent a túl nagy méretű csoport; a nagyvárosokban ebből a szempontból nagyobb a rugalmasság, könnyebben meg tudják oldani a kisebb méretű csoportokat, bár a probléma mindenütt jelen van.

Az alábbiakban néhány jellemző szülői szöveges véleményt ismertetünk a nagy csoportlétszámhoz kapcsolódóan.

Nincs adottság az iskolában nyelvi csoportok bontásra. Teljes 27-30 fős csoportban nehéz tanítani és tanulni. (Általános iskola, Pest megye)

A lányom 2. osztályos korától magántanárhoz jár. Heti 2 alkalommal, ezért ö jobb helyzetben van az átlagnál. Sajnos az iskolai nyelvoktatás , főleg a nagy létszám miatt nem elégséges a beszéd jó elsajátításához. Az osztály kb. 30% -a jár külön nyelvórákra.  (Általános iskola, Budapest)

Csoportlétszám a legnagyobb probléma, illetve a pedagógusok felháborítóan alacsony fizetése, és felháborítóan magas leterheltsége. (Általános iskola, Komárom-Esztergom megye)

A tanárhiány miatt nincs lehetőség csoportbontásra. Nem állnak rendelkezésre az iskolában alapvető eszközök, amelyek segítenék a nyelvtanulást (wifi, internet, laptop, gyereknek iskolai tablet, anyanyelvi tanár, stb…) A nagy csoportok miatt nincs idő arra, hogy a diákok szóban megnyilvánuljanak, így a tanulók bizonytalanok az idegen nyelv használatába, a szóbeli kommunikációban. (Általános iskola, Pest megye)

A magas csoportlétszám. 18-20 vagy még ennél is több gyerekkel nem lehet hatékonyan nyelvet oktatni. (Általános iskola, Győr-Moson-Sopron megye)

A legnagyobb gond abban az iskolában ahol a gyermekeim tanulnak, az hogy másodikban heti egy órában kezdik el a németet a gyerekek. A felsőbb évesek szüleitől lehet hallani, hogy a gyerekek nem nagyon tudnak egy év után annyira sem németül, hogy normálisan egy bemutatkozást el tudjon mondani gyerek. Első osztályos korukban szakkör keretén belül tanulhatták a nyelvet. Csak azt sikerült elérni, hogy a kezdeti lelkesedésből a totális tiltakozás állapotáig jussanak el a nyelvtanulással kapcsolatban. (Általános iskola, Győr-Moson-Sopron megye)

Az iskola, ahova a gyermekem jár kizárólag német nyelvet tanít. A gyermekem tanulási nehézségekkel küzd, ez olyan plusz teher, ami végleges lemorzsolódását valószínűsíti. Az angollal talán boldogulna, de arra nincs lehetőség, mert nincs tanár. A döntés az iskola fenntartójától származik… No comment.  (Általános iskola, Bács-Kiskun megye)

Év végén vissza kell adni a tankönyveket és általában nem tudják végigvenni ill. nem minden feladatot van idő megoldani. Következő tanévben másik, új tankönyvet kezdenek. Így hátrányba kerülnek olyan gyerekekkel szemben, akiknek máshol ez sikerült. Nincs mód nyelvi szakkört, de még korrepetálást sem indítani a kevés tanár miatt. (Általános iskola, Komárom-Esztergom megye)

30 fő van az osztályban az utóbbi tanévben a 2. angoltanár nincsenek meg az alapok nem kommunikálnak órán. Nem tudnak beszélni csak a házit ellenőrzik meg max olvasnak. Ez nagyon karcsú lesz még a középiskolához is nemhogy a nyelvizsgához.  (Általános iskola, Pest megye)

További szöveges véleményeket olvashat a nagy csoportlétszámokról és a színvonalas oktatás feltételeinek hiányáról tematikus szülői véleménygyűjteményünkben. A szülők a nagy csoportlétszámok mellett sokszor problémaként említik a gyenge színvonalú tankönyveket és a nem elegendő számú tanórát is.

6. probléma: nem a tudásszintnek megfelelő képzés

Hiába van az iskolában akár még csoportbontás is, ha a tanulók nem a tudásszintjüknek megfelelő képzésben részesülnek. Sokszor előfordul, hogy a tanulóknak nincs lehetőségük a tudásuknak megfelelő szintű csoportba kerülni, így előfordulhat, hogy a csoport egyes tanulók igényszintjéhez képest túl lassan halad, és így az órán többen csak unatkoznak, alig haladnak. Vagy éppen fordítva, egyes tanulók lemaradnak, és nem tudják követni az órát, így hiába vesznek részt a megfelelő számú tanórán, abból nem tudnak profitálni. Jelentkezhet ez a probléma akkor, amikor általános iskolából középiskolába kerülve nagyon eltérő tudásszintű nyelvtudások esetén az új iskola nem biztosítja a csoportbontást. De akkor is jelentkezhet ez a probléma, ha a tanár nem tud kellőképpen differenciálni a tanulók között, és emiatt a csoport a lassan haladó tanulókhoz igazodik. Nagyon fontos lenne ezért megteremteni a tanárok számára a differenciált haladáshoz szükséges feltételeket, időt és felkészülési lehetőségeket. Adott esetben szükséges lehet korrepetáló órák, további csoportbontás vagy pedagógiai asszisztensek alkalmazására. Mindez nem csak a lassabban haladó tanulók, hanem az összes gyermek érdekét szolgálná. A szülői visszajelzések szerint rendkívül gyakori problémáról van szó.

Az esetek csaknem felében (angol: 49%, német: 47%) a nyelvi csoport nem a gyermek tudásszintjének megfelelő tempóban halad! A leggyakrabban az a panasz, hogy a csoport túl lassan halad, elsősorban a csoporton belüli differenciálásra nem jut kellő idő, energia. De gyakran előfordul mindkét nyelvből az is, hogy a tanuló számára a csoport túl gyorsan halad.

A probléma mindenhol jelentős, de amint a fenti ábrán kiemeltük, a kistelepüléseken különösen gyakran előfordul, hogy nem tudnak a tanuló tudásszintjének megfelelően hatékonyan differenciálni az oktatásban.

Az alábbiakban néhány jellemző szülői szöveges véleményt közlünk azzal kapcsolatban, hogy a gyermekek nem a tudásszintjüknek megfelelő képzést kapják.

Tudásszint szerinti bontás helyett ömlesztve együtt az, aki most kezdte a nyelvet, és aki már 4 éve tanulja.

Kevés az óraszám, sok a gyerek egy csoportban, a lemaradók miatt a jobban teljesítők viszont nem haladnak képességeiknek megfelelően, így unatkoznak az órán. Többet szeretnének ezért külön órát kell igénybe venni. Ezzel viszont tovább nyílik az olló a tudásuk között. (Általános iskola, Budapest)

A mi problémánk: a gyerekem az általánosban németet tanult. A gimiben olyan osztályba került, ahol angol-spanyol nyelvet tanulnak, mivel 18-ból csak 4 tanuló nem tanult eddig angolt, haladó csoportba tették őket. Évfolyam szinten simán összejönne egy kezdő angol csoport. Sajnos nem érdekli az iskolát, azt tanácsolták hogy igyekezzen év végére bepótolni. 6 évet….. Számomra teljesen felháborító az iskola hozzá(nem)állása. A szülők jó sok pénzt, a gyerekek meg a nem létező szabadidejüket áldozhatják fel, heti 3 különóra, hogy év végén majd ne bukjon meg a gyerek. El vagyunk keseredve!!!! (Gimnázium, Heves megye)

A nagyon eltérő tudásszint a létszám miatt, a tanár 2-3 év után is kénytelen alapdolgokkal foglalkozni az órákon az erősen lemaradókkal foglalkozni, ezért a „jobbak” nem fejlődnek.

Túl magas a csoport létszáma, ezért kevés figyelem jut egy-egy gyerekre. A kevéssé motivált és ezért renitens gyerekek lekötik a tanár figyelmét, a többi ezért nem halad megfelelő tempóban. Az iskola nem tud nívócsoportos képzést biztosítani, ezzel a jókat (is) hátráltatja. Jó lenne sávos rendszerű nyelvoktatás (mint a nagyobb gimnáziumokban).  (Gimnázium, Tolna megye)

A nagyon eltérő tudásszint a létszám miatt, a tanár 2-3 év után is kénytelen alapdolgokkal foglalkozni az órákon az erősen lemaradókkal foglalkozni, ezért a „jobbak” nem fejlődnek.

Nincsenek a gyerekek tudásszint szerint csoportokra bontva, egy csoportban van az a gyermek, aki az adott nyelv tanulását 9. osztályban kezdte (mert az általános iskolájában tanult nyelvet itt nem tanítják) azzal, aki általánosban már 6-7 évig tanulta az adott nyelvet. Az egyik a belét kihajtja, a másik unatkozik, de szerencsétlen tanárnak annyi órája van, hogy már nincs energiája a külön feladatokra. (Szakgimnázium, Heves megye)

A középiskolában nincs csoportbontás, szintfelmérő. Előről kezdi a nyelvtanulást. (Holott már 8 éve tanulta.) Így hátrányban van, nincs ösztönözve nyelvtanulásra, amíg nem érik el a gyermekem szintjét a többi tanuló. (Gimnázium, Győr-Moson-Sopron megye)

Nagy létszámú csoportok, ami miatt a jobban haladók egy helyben toporognak. Nem változatos, nem beszédközpontú, nem tartja fenn sem a jobban, sem a lassabban haladók érdeklődését. (Gimnázium, Budapest)

Heti 2 órában 17, eltérő tudású gyermeknek nem lehet órát tartani, 2 éve volt csoportbontas, nem angol tudas alapjan, hanem az első 4 ev tanulmányi eredménye alapján… (Általános iskola)

További szöveges véleményeket olvashat a nem a gyerek tudásszintjének megfelelő képzés témájában tematikus szülői véleménygyűjteményünkben.

7. probléma: túlterheltség

Minden iskolatípusban általános probléma a gyermekek túlterheltsége. A gyermekeknek nagyon sok tanórájuk van, melyeken a tanárok feszített tempóban próbálják leadni a hatalmas mennyiségű tananyagot, és mindezek után vár rájuk az otthoni házi feladat és készülés is. Ez a nagy túlterheltség pedig gátolja a tanulókat abban, hogy a nyelvtanulásra kellő időt és energiát fordítsanak, még ha azt fontosnak is tartanák. Az alábbi ábrán a túlterheltséggel kapcsolatos szülői visszajelzések láthatóak.

A válaszadók döntő többsége (88%) szerint csökkenteni kellene a tanórák, és ezzel együtt a tananyag mennyiségét, és ezen belül is többségben vannak azok, akik szerint jelentős csökkentésre van szükség. A nyelvórák sokszor már túl későn vannak, amikor a gyerekek már nem tudnak jól odafigyelni, és az otthoni nyelvtanulásra is kevesebb idő marad a sok egyéb tanulnivaló közepette.

Az alábbiakban a túlterheltséggel kapcsolatos néhány szülői véleményt közlünk.

A legnagyobb probléma, hogy a gyerkőcök leterheltek, és annak, amikor 9-10.-ik órában még egy igen fontos nyelvi órán kéne helytállni, az égadta világon semmi értelme. Persze a testnevelés is nagyon fontos, de amikor a legjobb időpontokba rakják be, amikor még a gyerekek tudnak koncentrálni, és utána a nap végén még hasznos, és igen sok figyelmet kívánó nyelvóráik vannak, akkor elgondolkodik az ember, hogy milyen dilettánsok állítják össze szerencsétlen gyerekek órarendjét. Borzalmas a szervezés, borzalmas a hangulat, rosszak a körülmények, és hatalmasok az elvárások így nem lehet. (Gimnázium, Budapest)

Kevés az óraszám. Nincs anyagi fedezetem a külön órákra illetve a nagy mennyiségű otthoni felkészülés mellett idő sem lenne a hatékony külön órákra. (Általános iskola, Baranya megye)

A legnagyobb probléma, hogy fölösleges, koruknak nem megfelelő szintű és mennyiségű tananyagokat kényszerítenek rájuk. Az iskolában a tanárnak nincs ideje elmagyarázni a feladatokat, mert a kitűzött anyagmennyiséget le kell adni. 4 óráig napközi, ahol nem tanulnak, mert kötelező órák vannak. A kötelező testnevelési órákat sincs idő megtartani, ezért kötelező sportot kell heti 2 alkalommal igazolni. Ez annyit jelent, reggel 7 órakor elmennek otthonról, szinte megállás nélkül tanulnak ( komoly mennyiségeket). Délután 14 órától 16 óráig napközi, ahol nincs idő tanulni. 16.30- ra hazaér. Ezután 2 alkalommal kötelező testnevelés órát igazoló sport. Másnapra tanulni, mert felelés)/ dolgozat. Leghamarabb 22 órakor alvás.  És akkor még nem szórakozott. Mi annak idején nem ilyen világot éltünk. Sajnálom őket, és a szülőket is. Aki pedig ezt a tantervet kitalálta, azt maximum lenézem. (Általános iskola, Bács-Kiskun megye)

A legfontosabb, hogy a fáradt gyerekkel lehetetlen tanulni! Sajnos szinte lehetetlen megoldani az időbeosztás miatt, hogy plusz órákat vegyen és anyagilag is megterheli a család pénztárcáját! (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Túl sok felesleges tantárgy van, amelyet akár délután is végezhetne önszorgalomból, hobbiként iskolai kereteken kívül, nem pedig órai keretek között elvéve az időt a fontosabb tantárgyaktól. Ilyen a hit és erkölcstan például, vagy a megemelt óraszámú testnevelés, hogy csak kettőt említsek a sok közül. Ehhez hasonló tantárgyak miatt nemcsak a nyelv, hanem a természettudományos tárgyak sínylették meg az egész erőltetett átszervezést.  (Általános iskola, Békés megye)

A legfontosabb, hogy a fáradt gyerekkel lehetetlen tanulni! Sajnos szinte lehetetlen megoldani az időbeosztás miatt, hogy plusz órákat vegyen és anyagilag is megterheli a család pénztárcáját! (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

A legnagyobb probléma a családunkban a gyerekek végletes túlterheltsége. A kifejezetten jó nyelvérzékű, nyelveket szerető és jó adottságú iskolába járó gyerkekeim nem tudnak a nyelvekre annyi időt szánni, amennyit szeretnének az egyéb tanulási kötelezettségeik miatt.  (Pest megye)

Idő hiánya, 12 évesen heti kétszer van 8 órája. A nyelv sokszor 7-8. órában van. Csak a túlélésre van idő koncentrálni. Több a számonkérés mint a gyakorlás, mélyítés. A gyerekek nem élvezik, nincs ideje szabadon elmélyülni semmiben.  (Általános iskola, Pest megye)

További szöveges véleményeket olvashat a túlterheltségről tematikus szülői véleménygyűjteményünkben.

Elég jó-e az iskolai nyelvoktatás?

Az iskolai nyelvoktatástól elvárható lenne, hogy a tanult nyelvből a gyerekeket az érettségiig eljuttassa a középfokú nyelvvizsgáig. Ez a szülői elvárás különösen jogos annak fényében, hogy a kormányzat a középfokú nyelvvizsgát megköveteli az egyetemi felvételihez még annak ellenére is, hogy az iskolák számára jelenleg hivatalosan nem előírás a középfokú nyelvvizsgára való felkészítés.

Hogy a középfokú nyelvvizsgára való felkészítés mennyire valósul meg, az egyfajta bizonyítványt állít ki a hazai nyelvoktatás minőségéről. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a szülők mennyire bíznak abban, hogy az iskolai nyelvoktatás biztosítja a nyelvvizsgához szükséges tudást.

A kép szomorú: a válaszadók többsége (angol: 60%, német: 56%) nem számít arra, hogy az iskolai oktatás biztosítja a középfokú nyelvvizsgát. Csupán a válaszadók negyede (angol: 26%, német: 25%) tartja inkább sikeresnek az iskolai nyelvoktatást és számít arra, hogy az iskola jó eséllyel biztosítja a középfokú nyelvvizsga teljesítéséhez szükséges tudást.

Az iskolatípus szerinti felbontásban látszik, hogy a gimnáziumba járók valamivel nagyobb esélyt látnak angol nyelv esetén a nyelvvizsgára, a többi iskolatípusban rosszabb véleménnyel vannak az esélyeket illetően.

A fenntartó szerinti felbontásban látszik, hogy az állami intézményekben a legrosszabb a helyzet, különösen angol nyelv esetén, míg az alapítványi intézményekben valamivel nagyobb esélyt látnak a szülők a nyelvvizsgára.

A településtípus szerint angol nyelvnél jelentős hátrány van a kistelepüléseknél; úgy látszik a községekben jóval nehezebb megteremteni a minőségi nyelvoktatás feltételeit.

Kéthetes külföldi nyelvtanfolyamok

A kormányzat idén februárban jelentette be, hogy a 9. és 11. évfolyamos diákok a nyári szünetben kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamokon vehetnek részt. Az intézkedés részletei jelenleg sem ismertek, az azonban egyértelműen kiderül ebből, hogy a kormányzat szerint sem elég eredményes az iskolai nyelvoktatás, és jelentős pénzösszeget szánnak erre a célra. Az alábbi ábrán a közoktatás iránt kifejezetten érdeklődő, aktív szülők véleményét foglaltuk össze ezekkel a nyelvtanfolyamokkal kapcsolatban.

A válaszadók csaknem harmada (30%) bízik abban, hogy a program a gyermeke számára hasznos lesz, több mint fele (53%) nem bízik ebben, miközben viszonylag magas azok száma, akik egyenlőre még nem tudnak dönteni a kevés rendelkezésre álló információ miatt. Mik azok az okok, ami miatt sokan nem bíznak az első pillantásra vonzónak tűnő programban?

A szülők egy része (9%) úgy véli, hogy gyermeke nem elég érett vagy nem elég motivált egy ilyen programban való részvételhez. Ne feledjük, hogy a 9.-es és 11.-es gyerekek jelentős része még soha sem volt távol családjától és tanáraitól, pláne nem külföldön. A nyelvtanulás szempontjából az lenne a hasznos, ha a gyermek el lenne különítve osztálytársaitól és kísérőitől, hiszen így válik elkerülhetetlenné a tanulandó nyelv gyakorlása, erre azonban a gyermekek jelentős része érzelmileg még nem érett meg. Sok gyermek nem is motivált arra, hogy ilyen élethelyzetbe kerülhessen ebben az életkorban. Sajnos az is elképzelhető, hogy a jelentős állami támogatás miatt egyes családok rábeszélik az egyébként arra éretlen gyermeket a részvételre, és ez akár a gyermek lelki sérüléséhez vezethet.

A szülők közül sokan (14%) úgy látják, hogy a gyermeknek nincsenek meg a szükséges nyelvi alapjai a külföldi nyelvtanfolyamhoz. Előbb el kellene sajátítani a gyakorlati kommunikációhoz szükséges készségeket ahhoz, hogy a külföldi út valóban hasznos legyen. Enélkül elképzelhető, hogy a kiutazás inkább kudarcélményt jelent majd a gyermek számára.

A legtöbb szülői fenntartás (24%) a családoknál történő elhelyezéssel kapcsolatban merült fel. A nyelvtanulás szempontjából valóban az a célravezető, ha a tanulók nem kollégiumban, hanem családoknál kerülnek elszállásolásra, hiszen így valós nyelvi környezetbe kerülnek, élő helyzetekben kell alkalmazniuk nyelvtudásukat. A szülők azonban nem tudhatják, hogy biztonságos családba kerül-e gyermekük, és odafigyelnek-e rájuk. Különösen angol nyelvterületen rendkívül nehéz befogadó családokat találni, és jelenleg nem ismert, hogyan lehetséges 100 ezernyi befogadó családot biztosítani a magyar diákok számára. A legjobb szándékok mellett is előfordulhatnak problémák, és a szülők számára nem ismert, hogyan kerülhető el, hogy a gyerekek bármilyen szempontból sérüljenek a befogadó családoknál. Aggodalomra ad okot az, hogy a kormány nem hozott létre olyan utaztató szervezetet, ami a kiutazásért felelősséget vállalna, amelyhez éppúgy fordulhatna a szülő, mint a kinttartózkodás alatt a gyermek. A családoknál történő elszállásolásért a kormányzat a fogadó családokat és az iskolákat nevezi meg felelősként, azonban a szülőknek sem a fogadó családokkal, sem a külföldi nyelviskolákkal nincs előzetes kapcsolatuk, így nem tudják megítélni annak biztonságát. A csoportok, iskolák által szervezett kiutazásoknál kísérőtanár is a gyerekekkel tart, de kérdéses, hogy a kísérőtanár tud-e felelősséget vállalni a gyermekek családoknál történő biztonságos elszállásolásáért?

Ezek a külföldi nyelvtanfolyamok jelentős összegeket emésztenek fel, így felmerül a kérdés, hogy a gyermekek nyelvtanulása szempontjából ez-e a leghatékonyabb módja közös pénzügyi forrásaink elköltésének? Az alábbi ábrán mutatjuk a szülők véleményét erről.

A szülők másképp döntöttek volna, mint a kormány. Csupán 6% gondolja úgy, hogy a legfontosabb épp a külföldi nyelvtanfolyamok finanszírozása lenne. A többség (53%) szerint a nyelvtanárok nagyobb anyagi megbecsülése és továbbképzése lenne inkább az elsődleges. A nyelvoktatás kulcsa a tanár, a megbecsült és jó pedagógust semmi nem helyettesítheti. Jelentős az igény az anyanyelvi tanárok hazai foglalkoztatására is: ebben az esetben ugyanakkora anyagi ráfordítással jóval több ideig tanulhatnának a gyerekek anyanyelvi tanártól itthon, mintha a gyerekeket utaztatnánk külföldre. További opcióként felmerült még a belföldi nyári nyelvi táborok támogatása, évközbeni iskolán kívüli nyelvtanfolyamok támogatása vagy eszközök, szoftverek beszerzése is. Azt tartanánk leginkább célravezetőnek, ha az iskolák és a szülői közösségek helyben dönthetnének a források leghatékonyabb felhasználásáról, ismerve a gyerekek igényeit és a helyi sajátosságokat. Adják meg a lehetőséget ezekre a helyi döntésekre, és ezzel is tovább javíthatnánk a nyelvoktatás hatékonyságát és jobban hasznosíthatnánk közös adóforintjainkat is!

Az alábbiakban néhány jellemző szöveges szülői véleményt idézünk arról, hogy miért nem elégedettek a szülők a kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamok ötletével.

A kormány intézkedésének értéke 0. Aki amúgy is megtanult/meg tud tanulni egy idegen nyelvet, annak kellemes ingyenes szórakozás lesz a kint tölthető 2 hét, de ettől nem fog javulni a tanulók nyelvismeretének színvonala, mert az alapok hiányoznak, vagy nem biztosak. A külföldi „üdültetés” árát a magyarországi tanárok megfelelő képzésére és a munkájuk megfizetésére, az osztályok órai csoportbontására stb. kellene költeni. (Szakgimnázium, Hajdú-Bihar megye)

Szerintem a 2×2 hét külföldi nyelvtanfolyam pénzkidobás (vagy csak lopni akarnak), nem fogja érdemben növelni a diákok nyelvtudását. A diákok sikere a tanárokon múlik, őket kell megfizetni, megbecsülni.  (Általános iskola, Budapest)

Ha egy gyerek a hazai oktatás keretében nem tud egy pohár vizet kérni, akkor a külföldi környezet nem fogja érdemben kimozdítani rövid idő alatt. Ellenben aránytalanul drága lehet. (Gimnázium, Vas megye)

A külföldi nyári tábor alapvetően nem rossz ötlet, azonban az iskola szervezésében (saját költségen) épp az idén próbáltuk. Nem sok eredményt hozott: a gyerekek egy hét alatt keveset beszéltek, aki félénkebb volt, arra ráhagyták, hogy nem beszél, hogy visszahúzódik. Fiatalok még ahhoz, hogy bedobják őket a mély vízbe, s egyedül legyenek, senkivel ne tudjanak magyarul beszélni, stb. Ráadásul két hét kevés idő. Aki élt külföldön, tudja, hetek kellenek, mire elkezdünk idegen nyelven álmodni, s akkor jön el az áttörés…  Szóval: sem az életkor, sem az intenzitás, sem az időtartam nem adekvát. (Általános iskola, Baranya megye)

A kormány intézkedései nem javítanak a helyzeten. Két hét külföldi nyaralás nagyon keveset ér nyelvtanulás szempontjából, főleg ha nincs jól előkészítve, megszervezve, stb. Ez senkit nem fog nyelvvizsgához segíteni és így sokak számára lehetetlen lesz a továbbtanulás. Azt a hatalmas összeget, amit a kormány  a nyaraltatásra szán, inkább a nyelvtanárok továbbképzésébe kellene fektetni. (Gimnázium, Budapest)

Nem fog javítani 2 hetes külföldi tartózkodás a több éves rossz oktatáson. Ráadásul nem szívesen engedném idegenek közé külföldre a gyerekeimet.  (Gimnázium, Pest megye)

Azokon a gyerekeken, akiknek már jövőre szükséges a nyelvvizsga, nem segít. Másrészt két hét alatt nem lehet sehol megtanulni egy nyelvet, maximum segít egy kicsit, de azt is csak akkor, ha közelében sincs más magyar nyelvű. Ez szerintem nem megvalósítható. (Gimnázium, Budapest)

A kéthetes külföldi tanfolyam önmagában semmit nem ér – előbb az itthoni, mindenki számára nap mint nap megélt nyelvoktatást kellene minőségileg feljavítani.    (Jász-Nagykun-Szolnok megye)

A kormány intézkedésének értéke 0. Aki amúgy is megtanult/meg tud tanulni egy idegen nyelvet, annak kellemes ingyenes szórakozás lesz a kint tölthető 2 hét, de ettől nem fog javulni a tanulók nyelvismeretének színvonala, mert az alapok hiányoznak, vagy nem biztosak. A külföldi „üdültetés” árát a magyarországi tanárok megfelelő képzésére és a munkájuk megfizetésére, az osztályok órai csoportbontására stb. kellene költeni. (Szakgimnázium, Hajdú-Bihar megye)

Ha egy gyerek a hazai oktatás keretében nem tud egy pohár vizet kérni, akkor a külföldi környezet nem fogja érdemben kimozdítani rövid idő alatt. Ellenben aránytalanul drága lehet. (Gimnázium, Vas megye)

A külföldi nyári tábor alapvetően nem rossz ötlet, azonban az iskola szervezésében (saját költségen) épp az idén próbáltuk. Nem sok eredményt hozott: a gyerekek egy hét alatt keveset beszéltek, aki félénkebb volt, arra ráhagyták, hogy nem beszél, hogy visszahúzódik. Fiatalok még ahhoz, hogy bedobják őket a mély vízbe, s egyedül legyenek, senkivel ne tudjanak magyarul beszélni, stb. Ráadásul két hét kevés idő. Aki élt külföldön, tudja, hetek kellenek, mire elkezdünk idegen nyelven álmodni, s akkor jön el az áttörés… Szóval: sem az életkor, sem az intenzitás, sem az időtartam nem adekvát. (Általános iskola, Baranya megye)

Nem szivesen küldöm ki a gyerekeimet idegen családokhoz lakni hetekre, hamár itthon ezt nem tudják megoldani akkor a tábor jelleget részesíteném előnyben ahol sok gyerek egy helyen lakik ez idő alatt. Nem tudhatjuk milyen körülmények és emberek közé kerül ki a gyerekünk egy-egy családhoz, a tábori (kollégiumi) elhelyezéssel egy kicsit nyugodtabban engedném el. (Gimnázium, Komárom-Esztergom megye)

A nyári szünetben való külföldi nyelvtanulás porhintés. Nagyon drága az adófizetők számára, a várható hatékonysága a jelenlegi tervek alapján szinte nulla. Nálunk most volt szülői tájékoztatás a lehetőségről. Nyilván élnek vele sokan, mert jó „nyaralási lehetőség” a gyereknek. Megalapozott, bizonyos szintű nyelvtudás nélkül ez a két hét csak kidobott pénz. Előfeltétele lenne a színvonalas, kiscsoportos, megfelelő intenzitású és módszertanú felkészülés. Ahhoz pedig tisztességesen megfizetett, nem túlterhelt pedagógusok kellenek. Illett volna ezzel a lépéssel kezdeni. (Szakgimnázium, Vas megye)

A gyerek 15 évesen még éretlen arra, hogy részt vegyen a családtól távol két héten át idegen országban idegen emberek között egy ilyen programon. Max. 11. osztályban lesz már annyira felelősségteljes, magabiztos hogy a családtól távol el tudjon tölteni ennyi időt. 11. után pedig már az érettségivel zaklatják őket….  (Gimnázium, Pest megye)

A mai világban ki meri kiküldeni a gyerekét ismeretlen családokhoz??? (Általános iskola, Csongrád megye)

További szöveges véleményeket olvashat a nem a gyerek tudásszintjének megfelelő képzés témájában tematikus szülői véleménygyűjteményünkben.

Nyelvvizsga-követelmény az egyetemi felvételinél

A kormány eredeti tervei szerint ettől a tanévtől az egyetemi felvételihez kötelezővé tette volna a középfokú nyelvvizsgát annak ellenére, hogy az iskolák számára nem előírás a B2-es középfokú nyelvvizsgára való felkészítés. Mint a korábbiakból részletesen kiderült, jelenleg az iskolai nyelvoktatás az esetek jelentős részében nem készít fel a középfokú nyelvvizsgára, így nagyon sok diák kiszorult volna a felsőoktatásból. Nagy személyes kudarcélmény lett volna ez az érintett diákoknak, és az ország is sokat veszített volna azzal, hogy a tehetséges, tanulni vágyó diákok nem juthatnak be az egyetemre. Üdvözöljük, hogy végül a kormány is belátta, hogy ez a hibás döntés jóvátehetetlen következményekkel járt volna, és helyt adott a civil és szakmai szervezetek tiltakozásának, és az intézkedést visszavonta. Hiszen mint ahogy ez a felmérés is rávilágított, nem csak a tanulók elhatározásán és szorgalmán múlik, hogy megszerzik-e a középfokú nyelvvizsgát; nagyon sok esetben nincsenek meg a hatékony nyelvoktatás feltételei. Az alábbi ábrán bemutatjuk, hogy a szülői visszajelzések alapján várhatóan hogyan érintette volna a diákokat ez az intézkedés. (A felmérés időpontjában a szülők még úgy tudhatták, hogy az intézkedés mindenképpen be lesz vezetve, az intézkedés visszavonásáról a kormány a felmérés lezárása után döntött.)

A szülők mindössze 8%-a véli úgy, hogy pusztán az iskolai nyelvoktatás elegendő a középfokú nyelvvizsga kritérium teljesítéséhez! A kormány most tehát egy olyan feladat elé állította volna a diákokat, amihez a szülők túlnyomó többségének véleménye alapján sem kapják meg a kellő felkészítést! A szülők egy része (14%) a családon belül segíti a gyermek nyelvtanulását, egy másik része (36%) pedig nyelvi különórákra járatja gyermekét az iskolai tanórákon kívül. De mi lenne azokkal, akiknek a családja nem tud segíteni, akiknek nincs elég pénzük a különórákra? Sok szülő (18%) jelezte, hogy gyermekük anyagi okok miatt szorult volna ki a felsőoktatás kritériumaként szabott nyelvvizsgáról, de problémát jelent a túlterheltség által okozott időhiány (11%). De az is előfordul, hogy egy tanulónak különösen nagy nehézséget okoz a nyelvtanulás (7%) – ide tartoznak a nehézségekkel küzdő, pl. diszlexiás diákok, – bár lehet, hogy más területen tehetségesek és szakmájukban az ország hasznára lehetnének. Mindezek mellett vajon hasznos lett volna a kormány által tervezett felvételi kritérium?

A válaszok 24% százaléka szerint hasznos lett volna az országnak a jelenlegi helyzetben a középfokú nyelvvizsga mint felvételi követelmény, de a többség (65%) elutasítja azt, mivel jelenleg nem adottak az iskolai nyelvoktatás feltételei ahhoz, hogy a tanulók az iskola végére felkészüljenek a nyelvvizsgára. Vannak azonban olyanok is, akik bár az iskolát nem tartják alkalmasnak arra, hogy felkészítsen a középfokú nyelvvizsgára, mégis elfogadják azt a helyzetet, hogy a gyerekek – a jelentős iskolai terhelésen túl – iskolán kívül készüljenek fel a nyelvvizsgára.

Az alábbiakban a nyelvvizsgához kötött felvételi problémáival kapcsolatos jellemző szöveges szülői visszajelzésekből idézünk.

Megfelelő színvonalú iskolai nyelvoktatásra lenne szükség, ami kislétszámú, kommunikáció központú, 21. századi eszközökkel zajlik. Nyelvivizsgát megkövetelni pedig akkor lehet, ha előtte ezt biztosították. (Gimnázium, Fejér megye)

A probléma az, hogy a mai oktatás iskolarendszerben nem képes felkészíteni a tanulókat a nyelvvizsgára. Tapasztalatból tudom, hogy többszöri próbálkozás után sem sikerül a nyelvvizsga, több százezer Ft kell a külön tanárra, nyelviskolára. A minimálbérből élő családok még nagyszülői segítséggel sem tudják biztosítani a feltételeket. A nyelvvizsga díja meg egyszerűen rablás, ahányszor nem sikerül újabb, ugyanannyi összeget kell fizetni, nem pótvizsgadíjat, Felháborító, hogy esélyt sem adnak aki más tantárgyból jó, hogy felvételizzen. Legyen is akkor pedagógus, óvodapedagógus stb. hiány. Mérlegelni kellene a családok anyagi helyzetét, hiszen mindig azt halljuk, hogy Magyarországon a gyermek az első, elveszik a kedvüket a tanulástól, el kell menni külföldre igazuk van!! Felháborító, hány bőrt akarnak lehúzni a gyerekekről? (Gimnázium, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Mivel gyalázatos az állami idegennyelv-oktatás, kegyetlen és kirekesztõ az, hogy csak nyelvvizsgával lehet egyetemre menni. Ezt csak akkor lehetne bevezetni, ha mindenki számára ingyenesen elérhetõ, magas színvonalú lenne a nyelvoktatás. Jelenleg ez senkinek sem biztosított. (Általános iskola, Pest megye)

A felsőoktatásba történő felvétel nyelvvizsgához kötése nem a gyerek és a jövő érdekét szolgálja, hanem a szegregációt, a már most is erősen kialakuló „kasztrendszer” további fenntartását, véglegesítését.

1,2 millió ft- ba fog kerülni nekem a nagyobbik gyermekem, mire nyelvvizsgáig eljut. Ez a különórák költsége. És ez csak az egyik gyerekem egyik tantárgya! A másikról nem is beszéltem. Egyedül nevelem őket, nem tudom hogy fogom megoldani. És még a nyelvvizsga sem biztosíték arra, h felveszik főiskolára, egyetemre. Bele fogok anyagilag fulladni. Birkanevelde Magyarország. Cél, h minél több képzetlen ember legyen, akinek lehet mosni az agyát…sajnos! (Általános iskola, Heves megye)

Egyik gyerekem diszlexiás, emiatt nem fogja tudni letenni a nyelvvizsgát, így kiszorul az egyetemi oktatásból. Ez végtelenül felháborító. (Budapest)

Középszintű előrehozott érettségi után alig tud megszólalni a lányom, csak az érettségivel kapcsolatos témákban, ami valljuk be, sokszor nem hasznos. Nyelvvizsgára egy darabig még esélye nincs, az utolsó év a többi tantárgyra való készülésre megy el, a magántanár szerint akkora a lemaradás, hogy kizárt, hogy ebben az évben még letegye a nyelvvizsgát. Igy oda a továbbtanulás lehetősége, ez akkora törés, hogy már nem is akarja később, ha megtanul angolul, inkább el akar menni innen. És ezzel nincs egyedül. Gratula a kormánynak! 🙁  (Gimnázium, Budapest)

Diszlexiás gyermekek részére nincs speciális nyelvtanítás vagy tankönyv,  e nélkül szinte lehetetlen levizsgázni. De felmentés sincs jelenleg a felsőoktatási felvételinél így bezárul előttük a továbbtanulás lehetősége.  (Általános iskola, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Nem túl jó ötlet, hogy csak nyelvvizsgával lehet jelentkezni, mert az emelt szintű érettségi ha nem sikerül kiválóra, akkor ugrott a középfokú nyelvvizsga és nem mehet felsőoktatásba. Ha pedig érettségi előtt kell letenni a nyelvvizsgát, akkor meg nincs értelme az iskolai nyelvoktatásnak, mert úgyis külön órákra, tanfolyamokra kell küldeni a gyereket, hogy sikeres legyen a nyelvvizsga. Akkor meg minek „unatkozik” az iskolai órákon feleslegesen? (Gimnázium, Bács-Kiskun megye)

A gyermek a helyi elit gimnázium nyelvtagozatára jár, ahová német nyelvet soha nem tanuló gyermekeket is fel ettek az induló osztályba a nyelvismerettel rendelkezők mellé. A differenciálás EGYÁLTALÁN NEM MŰKÖDIK. A gyerek 2 év alatt semmit nem gyarapodott, kizárólag a szuper magántanárnak köszönhető a nyelvvizsga. Ha nem lenne különtanárra pénz, ESÉLYTELEN lenne a nyelvvizsga.  (Fejér megye)

További szöveges véleményeket olvashat a nyelvvizsgához kötött felvételiről tematikus szülői véleménygyűjteményünkben.

A társadalmi párbeszéd megkerülhetetlen

A felmérés számos égető problémát bemutatott, amelyekre az oktatási kormányzat láthatóan nem rendelkezik megoldásokkal. Ugyanakkor jelentős változtatásokat próbált bevezetni úgy, hogy azokról nem zajlott nyilvánosan megismerhető szakmai, társadalmi párbeszéd. A kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamokról a szülők jelentős többsége úgy gondolja, hogy önmagában a nyelvoktatás szempontjából nem hatékony módja a közpénzek elköltésének. Az egyetemi felvétel nyelvvizsgához kötése a szakmai egyeztetés, a társadalmi párbeszéd és az ennek alapján készített cselekvési terv hiánya miatt hiúsult meg.

A Szülői Hang Közösség álláspontja szerint rövid távon szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy a kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamokhoz rendelkezésre álló jelentős anyagi források szélesebb körben is igénybe vehetőek legyenek nyelvoktatási célokra. Az ország kiemelt közérdeke, hogy gyermekeink számára minőségi nyelvoktatást teremtsünk. Elvárjuk a kormánytól, hogy a felmérés által jelzett problémák megoldására készítsen nyilvános, szakmai egyeztetéssel alátámasztott hosszú távú stratégiát, melyben konkrét határidőkre lebontott, számon kérhető célokat fogalmaz meg! Biztosítsák az ehhez szükséges erőforrásokat, beleértve a tanárok anyagi és erkölcsi megbecsülését is. Mindez szükséges ahhoz, hogy ne csak álom maradjon az, hogy a középiskola végére mindenki megszerezze a középfokú nyelvvizsgát.

A felmérés előkészítését, lebonyolítását, az adatok feldolgozását, az eredmények kiértékelését és vizualizációját a Szülői Hang Közösség önkéntesei végezték. Munkánkkal kapcsolatban szívesen veszünk bármilyen konstruktív visszajelzést.

A Szülői Hang Közösséget az oktatási kérdések iránt érdeklődő önkéntes szülők hozták létre. Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszünk, és aktív részvételünkkel képviseljük a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. Ha szeretne értesülni híreinkről, akcióinkról, kérjük, regisztráljon honlapunkon.

A nyelvoktatási kérdőív egy átfogó oktatási felmérés része, mely a túlterheltséggel és a tanárhiánnyal is foglalkozik. Ezek a kérdések továbbra is nyitva állnak, a kérdőív itt érhető el.

További részletek a felméréssel kapcsolatban

  Megosztás