Ez a könyv egy segélykiáltás a kreativitásért!
A jövő nem abban az irányban van, amerre visz a mai magyar közoktatás: a Kreatív tanulás könyvbemutatóján jártam.
A könyv szűkkörű bemutatójára 2025. február 6-án került sor a kiadó telephelyén, ahol lehetőség volt kérdezni a könyv íróitól Földes Petra, a kötet szerkesztőjének kedves asszisztálása mellett. A Szülői Hang részéről abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy külön is beszélgethettem az alkotókkal.
A könyv ötvözi a közgazdasági, a pedagógusi és a szociológiai szemléletet, ahogy a két írónő Lannert Judit és Németh Szilvia az oktatás más-más területéről érkezett, nem csak oktatáskutatóknak, hanem oktatásfejlesztőknek is tartják magukat.
Honnan jött ez az ötlet, a program?
A Kreatív Partnerség programra Németh Szilvia talált rá amikor 2013-ban egy konferencián találkozott az angliai Creative Partnerships program vezetőivel, akik éppen új helyszínt kerestek programjukhoz. Innen kezdődött a közös munka. Egyre jobban belefolytak a munkába, míg végül az OECD program partnerei lettek. Az OECD PISA 2022-es felmérésében a kreativitás volt a középpontban, ez mérföldkőnek számított a kreativitás mérésének történetében.
Lannert Judit (szerző), Tálosné dr. Vass Katalin (Szülői Hang), Németh Szilvia (szerző)
A PISA felmérés rámutatott, hogy Magyarországot tekintve a kép a kreativitás terén is hasonló, mint amit a többi alapkompetenciánál látunk. Mint általában a szövegértés, matematika és természettudományok terén az eddigi PISA mérések során, az átlag alatt teljesítettünk és sajnos megint nálunk határozza meg legjobban a teljesítményt a családi háttér.
Ez a könyv a szerzőknek is egy utazás volt, egyfajta tanulási folyamat, valójában a könyvírással állt össze számukra is a kép.
A könyvet egy kézikönyvnek szánták, azon pedagógusoknak, akik felvállalva ezt a módszert, gyakorlati iránymutatásokat is kaphatnak ezáltal. A könyv kialakítása is ennek felel meg, az oldalak színezései, valamint a QR kóddal elérhető, ténylegesen megvalósuló, gyakorlati helyzeteket bemutató videók.
A vastag kötet négy részből áll, megosztva írták, az 1. és 2. részt Lannert Judit, míg a 3. és 4. részt Németh Szilvia. Az első fejezet a kreativitás fogalmát járja körbe, azt, hogy a zseni képtől hogyan jutunk el a tanulókban meglévő és iskolában fejleszthető kis kreativitásig. A második rész a kreativitás mérését járja körül és bemutatja a PISA legújabb eredményeit a kreativitás területén. A 3. részben a művészek szerepéről van szó, a 4. rész mutatja be a Kreatív Partnerség programot, a gyakorlati tapasztalatokat.
A kötetet egy tezaurusz és egy hosszú bibliográfia zárja, ezzel is segítve az önfejlesztést.
A megírásban – a szerzők elmondása szerint – sok inspirációt adtak a sikeres vállalkozók könyvei.
Miért fontos a kreativitás?
A mai rohanó világban az állandó változásokhoz gyorsan kell adaptálódni, ehhez a kreativitás lehet a kulcs, amikor ki tudunk lépni a meglévő keretekből és újakat létrehozni.
A kreatív gondolkodás problémaorientált, ami egyszerre hoz számunkra újat és hasznosat. A kreatív gondolkodás egy olyan lehetőség, mellyel a 21. századi kihívásokra a válaszokat megtalálhatjuk.
Ami most Magyarországon az oktatásban zajlik, és amiről a kreativitás gátjai című fejezetben írnak is a szerzők, mindenképpen a kreativitás ellen hat. Ezek a túlhajtott versenyszellem, az iskolai rangsorok kialakítása, tesztírás/tesztre tanítás, a pedagógusok túlterheltsége, a tanulói terhek, a túlzsúfolt tanterv.
A hazai iskolák túl biztonságosak, túl kontrolláltak, ebből a merev keretből lép ki ez a program.
Sokkal jobban kellene bízni a gyerekeinkben. Mi felnőttek vesszük el tőlük a felfedezést, a saját élményt, akadályokat gördítünk eléjük.
A kreativitás mindenkiben benne van, ez valójában fejleszthető. Szerencsésebb, ha minél hamarabb történik mindez. A kütyühasználat miatt a fiatal generáció a részletekre érzékeny, viszont eltűnik a nagy egész átlátásának a képessége. Más otthon és más az iskolában a kütyühasználat dinamikája, eltérő a figyelem mennyisége, nagyon fontos lenne iskolánként kialakítani a használatot, ennek a keretrendszerét.
A PISA felmérésében jól teljesítő országoknál a számítógépet, a digitális eszközöket nem illusztrálásra használják, hanem aktívan bevonják a tanulókat. A digitális eszközök felelős és okos használata tekintetében nekünk szülőknek is fontos a feladatunk, hiszen ez a kultúra a családban kezdődik, már kisgyerek korban.
Hogyan kell elképzelni a Kreatív Partnerség Programot?
Sok más programhoz hasonlóan a képzelőerő rehabilitációjáról szól.
Már 10 éve dolgozunk ezzel a porgrammal, mely során más szakmák képviselői segítik a tanárok munkáját. Tanórákon dolgozunk, listavezető a matematika volt, most már inkább a történelemórák főleg 5. osztályban, de volt természetesen irodalomóra, fizika kémia óra. Képzőművészek, színházi szakemberek vesznek részt a programban, nagyon változatos a terület.
A programban való részvétel kulcsszereplője az iskolaigazgató, hiszen biztosítani kell, hogy az órarendben 90 perces időszak biztosítva legyen. Ezen kívül különösen fontos, hogy a tanárok önként jelentkezzenek. Jellemzően 1 tanévig tart ez a program egy iskolában (ez magyar sajátosság). Mind a tanárok, mind a művészek a program indulásakor képzésen vesznek részt.
Fontos ebben a folyamatban a kreatív tanulási környezet kialakítása, melyben a tanár tervezőként vesz részt. A jellemzően fiatal művészek olyan légkört visznek az osztályterembe, hogy a gyerekek mernek kockáztatni, a művész belépésével fellazulnak a merev iskolai keretek. A program legelső eleme az, hogy a tanulási motiváció jelenjen meg a gyerekeknél.
Ami fontos lépés volt, hogy a kreativitás mérését, a program hatékonyságának a mérését is kialakították és alkalmazzák kontrollcsoportok segítségével.
A pedagógusoknak sokszor az a félelme, hogy hogyan lehet haladni az előírt tananyaggal, és a szükséges számonkérést is teljesíteni a program mellett. Egyaránt tartottak ettől a vezetők, a résztvevő tanárok, hiszen a megfelelő mélységi tanuláshoz idő kell. A gyakorlat megmutatta, hogy bár a program elején megjelenik egy kis lemaradás, de amint a kívánt működési mód beállt, be lehetett hozni a tanulmányokat. A gyerekek nyugodtak és motiváltak lettek, így sokkal könnyebben tudtak haladni. A hagyományos mérési módszerekben is jobb eredményeket értek el.
Ellenszélben dolgoznak a Kreatív Partnerség Programban dolgozók, maga a program működtetése is kreativitást igényel részükről. A kézműves jelleg abból adódik, hogy pályázatokból finanszírozzák a működést. Nem csak Magyarországon dolgoznak, párhuzamosan romániai magyar iskolában is van projekt, várhatóan 2026-ban Trencsénben lesz munka.
Titkolt vágyuk, hogy a tanárképzésbe bekerüljön ez a program. Azt szeretnék, ha ez a könyv a tanárképzésbe integrálódna, ott nagy hasznát tudnák venni. Van nemzetközi példa a megoldásra: az Egyesült Királyságban és Litvániában nemzeti programmá vált a Kreatív Partnerség alapú, kreatív tanulást támogató intézményi program.
Válasz a közoktatás problémáira?
Ezzel a programmal minden gyereket be tudnak vonzani, az egyéni szükségleteket is figyelembe lehet venni, az SNI-s gyerekeket is, akár a hátrányos helyzetű/ halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket. Ugyanis különböző, új helyzetekben ki tudják próbálni magukat a tanulók, ezáltal ki tudnak lépni a stigmatizált helyzetükből. Az integráláshoz segítséget jelenthet.
Gyakran olyan iskolák, tanárok keresik meg őket, ahol gond van, akár egy osztályon belül (pl.: bullying), és ennek megoldását remélik a programtól. Volt olyan, hogy a pedagógus csodálkozott rá az eredményre: sose gondolták volna, hogy ennyi minden van a tanulókban. A szülők is örültek, hogy probléma esetén nem az volt a megoldás, hogy el kell vinni az iskolából a gyereket.
A program 10 évében rosszabb lett a helyzet, a pedagógusok korábban szociálisan nyitottabbak voltak, ma szorongók, szorongató környezetben dolgoznak. Legutóbb például felmerült, hogy a kompetenciamérés eredményét a bérükhöz fogják igazítani. Ez a kompetencia mérés céljától teljesen idegen. Az iskolai rangsor egy félreértés, nem lesz ettől jobb az iskolarendszer, együttműködés nélkül a versenytől nem lesz jobb. Ez egy zérus összegű játszma, de a közoktatásban nem ezt a játszmát kell játszani.
„Azt halljuk, hogy a tanulás szenvedés. És van, aki szerint ez még jó is. De ez tévedés, a tanulás örömét kellene visszahozni az iskolákba.”
A könyv elolvasása, az alkotók meghallgatása után négy gyermekes anyukaként úgy éreztem, hogy van remény a közoktatásban, az eszköz a kezünkben van, már csak alkalmazni kellene.
„Mondd el, és elfelejtem, taníts meg, és talán emlékezni fogok, vonj be, és megtanulom.”
Benjamin Franklin
Tálosné dr. Vass Katalin
MegosztásHasonlóan más érdekvédelmi szervezetekhez, a mi működésünkhöz is szükségesek erőforrások, amihez nagy szükségünk van az önkéntes felajánlásokra: csak így tudunk függetlenek maradni és tovább tevékenykedni gyermekeink érdekében. Tegyél Te is közös ügyünk érdekében! Sok kicsi sokra megy: ha egyetértesz céljainkkal, kérjük, támogasd munkánkat akár kisebb összegű rendszeres vagy alkalmankénti adománnyal, vagy látogass el adományboltunkba!
Az email címeket bizalmasan kezeljük, értesítéseinkről bármikor leiratkozhat. Részletes adatvédelmi tájékoztató itt.
