Szülők a katonák iskolába vezénylése ellen: kiáltvány, 40 szülői kérdés és kormányzati válasz

Tisztelt dr. Pintér Sándor Miniszter Úr!
Tisztelt Szalay-Bobrovniczky Kristóf Miniszter Úr!
Tisztelt Dr. Maruzsa Zoltán Államtitkár Úr!
Tisztelt Dr. Balatoni Katalin Helyettes Államtitkár Asszony!

A kormány által beterjesztett és júniusban rendkívüli eljárásban elfogadott törvénymódosítás szerint 55 életévüket betöltött katonák vezényelhetők az iskolákba, és a tankerületi központ a vezényeltet köteles fogadni (2023. évi LII. törvény 4. § (6), (7)). A törvénymódosítás más állami szervhez, illetve gazdasági társasághoz is lehetővé teszi a katonák vezénylését, azonban az iskolák esetében gyermekekről van szó, a döntés az ő életüket közvetlenül befolyásolja.

Szülői közösségünk számára a törvénymódosítás megdöbbenést váltott ki! Az iskolákban képzett, tapasztalt, munkájukat önként, szívesen végző pedagógusokra és segítőkre van szükség, nem kivezényelt katonákra. Ha egy katona megfelelő képzettséggel rendelkezik, akkor eddig is megtehette, hogy a honvédségtől leszerelve másokkal azonos feltételekkel pedagógus munkakörbe jelentkezzen, ehhez nincs szükség törvénymódosításra. A kormányzat érdemi magyarázatot nem adott az új jogszabályhoz.

Kérdéseink:

1. Miért volt szükség a törvénymódosításra?
2. Miért gondolják úgy, hogy egy 55. életévét betöltött katona lenne a leginkább megfelelő személy egy iskolai munkakörbe?
3. Milyen szempontok alapján döntenek a katonai felettesek arról, hogy kit vezényelnek iskolába?
4. Hogyan választják ki a tankerületet és az iskolát, ahová katonákat vezényelnek?
5. Terveznek-e jogszabályi felső korlátot bevezetni az iskolánként kivezényelt katonák számára? Jelenleg nincs ilyen korlát, így akár azt is megengedi a jogszabály, hogy a tantestület több mint fele kivezényelt katonákból álljon.
6. Milyen módon vállal személyes felelősséget a szülők felé a kivezénylésről döntő katonai vezető?
7. Amennyiben az iskolai munkára alkalmatlan katona iskolába történő kivezénylése következtében a gyermek testileg, lelkileg vagy tanulmányaiban sérül, milyen módon kezdeményezheti a szülő a kivezénylésről döntő katonai vezető jogi felelősségre vonását?
8. A technikumokba és szakképző iskolákba is terveznek katonákat kivezényelni?
9. Milyen hosszú időre tervezik kivezényelni a katonákat az iskolákba?
10. A kormányzat korábban cáfolta, hogy általánosságban pedagógushiány lenne. Ha a kormányzat szerint nincs az iskolákban munkaerőhiány, akkor miért szükséges és miként lehetséges katonákat odavezényelni?
11. Önök szerint tud-e minőségi pedagógiai munkát végezni egy olyan személy, aki erre nem önként, saját elhatározásából jelentkezik, hanem a katonai vezénylés során a felettesei erre kényszerítik?
12. Az elkövetkező években hozzávetőleg hány katonát kívánnak kivezényelni az iskolákba, és mely iskolák számíthatnak katonák odavezénylésére?
13. Milyen munkakörben kívánják foglalkoztatni a kivezényelt katonákat?
14. Vannak olyan személyek, akik alkalmatlanok bármiféle iskolai munkára, végzettségtől és átképzéstől függetlenül. Mi történik akkor, ha egy ilyen személyt vezényelnek ki az iskolába, tekintettel arra, hogy a törvény szerint a tankerületi központ a vezényeltet köteles fogadni?
15. A törvény szerint a tankerületi központ szükség esetén gondoskodik a képzés biztosításáról, a képzés elvégzéséig a tankerületi központ vezetője határozza meg a vezényelt által ellátandó feladatokat. Milyen munkakört tud betölteni az iskolában az a katona a képzés ideje alatt, aki nem rendelkezik megfelelő végzettséggel?
16. Ha a kivezényelt katona nem tudja teljesíteni a képzés során támasztott követelményeket, akkor milyen jogszabály alapján lehet eltávolítani az iskolából?
17. A törvény következménye, hogy a tankerületnek akkor is a kivezényelt katonát kell alkalmaznia, ha ugyanarra a munkakörre lenne tapasztaltabb és alkalmasabb más jelentkező is, mivel a törvény előírja a kivezényelt katona foglalkoztatását, miközben másokra ilyen foglalkoztatási kényszer nincs. Hogyan szolgálja a gyermekek érdekét az, hogy egy iskolai munkakört nem az arra legalkalmasabb, legtöbb tapasztalattal és képzettséggel rendelkező jelentkező tölthet be, hanem egy ismeretlen szempontok szerint kivezényelt katona?
18. A törvény következményeként előállhat olyan helyzet, hogy egy kiváló szakmai munkát végző pedagógus vagy más segítő szerződését nem hosszabbítja meg a tankerület azért, mert helyette egy kivezényelt katonát kell foglalkoztatnia. Tervez-e a kormányzat tenni bármit azért, hogy ezt a helyzetet elkerülje?
19. Mely jogszabály szabályozza az iskolákba kivezényelt katonák jogait és kötelességeit tekintve, hogy a törvénymódosítás szerint a kivezényelt katonák hivatásos vagy szerződéses szolgálati viszonyban álló honvédek, akikre nem vonatkoznak a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony 2023. évi LII. törvény szerinti előírásai?
20. Míg az iskolákban alkalmazott pedagógusokra és más segítőkre három hónapos próbaidő kikötését írja elő a törvény, ez a kivezényelt katonákra nem vonatkozik. Miként fogja kezelni így a tankerület azokat az eseteket, ahol – végzettségtől függetlenül – az első három hónapban egyértelművé válik, hogy a kivezényelt katona alkalmatlan az iskolai munkakör betöltésére és a minőségi pedagógiai munkára?
21. Fegyelmi vétség esetén mit tesz a tankerület, tekintve, hogy a fegyelmi vétségeket és azok következményeit a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony keretében szabályozó jogszabály a kivezényelt katonákra nem érvényes?
22. A pedagógusok előmeneteli rendszerének (gyakornok, pedagógus I, pedagógus II, mesterpedagógus, kutatótanár státuszok) előírásai a kivezényelt pedagógus munkakörben dolgozó katonákra is vonatkozik? Az újonnan kivezényelt 55 életévét betöltött katona gyakornokként fog kezdeni?
23. A pedagógusok teljesítményértékelési rendszere a kivezényelt katonákra is vonatkozik? Az igazgató általi évenkénti teljesítményértékelés az ő fizetésüket is ugyanúgy befolyásolja, mint a pedagógusok esetében?
24. Mi indokolja, hogy egy kivezényelt katona akár kevesebb munka és kötelezettség mellett, kevesebb tapasztalattal és felelősséggel másfajta díjazásban részesüljön hasonló munkakörben, mint pedagógus kollégái?
25. A köznevelési foglalkoztatotti jogviszony esetén a jogszabály előírja a büntetlen előéletet, azonban a katonák esetében a 137/2024. kormányrendelet 7. § (5) bekezdése szerint a büntetlen előélettől bizonyos esetekben el lehet tekinteni. Tervez-e a kormányzat jogi garanciát adni arra, hogy büntetett előéletű személy ne dolgozhasson iskolában?
26. A kivezényelt katonának adhat utasítást annak katonai felettese is az iskola igazgatója mellett? Kit kell előnyben részesítenie a katonának, ha ellentétes utasítást kap a katonai felettesétől és az iskola igazgatójától?
27. A honvédségnél általános elvárás a feltétlen engedelmesség, míg a gyerekekkel való foglalkozás során nem erre, hanem rugalmasságra és empátiára van szükség, ami a honvédségnél kevésbé jellemző. Önök szerint az az 55. életévét betöltött katona, aki vélhetően több évtizede parancsokat kapott és adott, megfelelő szemlélet sajátított el a gyerekekkel való oktató-nevelő foglalkozáshoz?
28. A gyermekek sérülhetnek akkor, ha a honvédségnél általános, parancsokra, büntetésekre és engedelmességre alapuló szemlélettel bánnak velük. Milyen segítséget tervez nyújtani a kormányzat azoknak a gyerekeknek, akik a katonai szemlélet iskolai megjelenése következtében bármilyen szempontból megsérülnek?
29. Egyenruhát fog-e viselni az iskolába kivezényelt katona?
30. Lehet-e az iskolába kivezényelt katonánál fegyver?
31. Amennyiben az iskolába kivezényelt katona egyenruhát visel illetve fegyverrel rendelkezik, ez a gyermekekben félelmet, szorongást válthat ki. Hogyan tervezik kezelni a gyermekek félelmét és szorongását?
32. Milyen módon fogja tartani a szülőkkel a kapcsolatot a kivezényelt katona, és hogyan tervezik a katonákat felkészíteni a szülőkkel való együttműködésre?
33. Hogyan tervezik felkészíteni a kivezényelt katonákat a sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő gyerekekkel való szakszerű bánásmódra?
34. Hogyan tervezik felkészíteni a kivezényelt katonákat a kisebbségek kultúrájának tiszteletben tartására és kisebbségekhez tartozókkal gyerekekkel és családokkal való emberséges és hatékony együttműködésre?
35. Probléma esetén milyen módon fordulhat a szülő a kivezényelt személy katonai feletteséhez?
36. Hogyan tervezik felkészíteni a kivezényelt személyek katonai feletteseit a szülőkkel való együttműködésre?
37. Milyen jogszabály vonatkozik a katonai felettes szülőkkel való kapcsolattartására és a szülői panaszok kezelésére?
38. A pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvény szükségességét azzal indokolták, hogy egységes jogszabály vonatkozzon mindenkire, aki a közoktatásban dolgozik; mégis a törvény hatályba lépését követően néhány hónappal olyan új jogszabályt hoztak, amely révén az iskolába katonák vezényelhetőek úgy, hogy rájuk nem vonatkozik ugyanez a jogszabály. Miért tették ezt?
39. A miniszterelnök rendszeresen hangsúlyozza, hogy országunk a békére törekszik, ugyanakkor a kivezényelt katonák iskolai jelenléte a gyerekeket arra neveli, hogy országunk háborúra készül. Ha a kormány valóban a békére törekszik, akkor miért kívánja a kormány ezzel ellentétesen háborúra nevelni a gyerekeket az iskolákban?
40. Miért volt szükség arra, hogy ezt a jogszabálymódosítást rendkívüli eljárásban, közvetlenül a választások után a törvénymódosítás benyújtását követő napon egyből meg is szavaztassák az országgyűléssel, kizárva ezzel bármilyen érdemi társadalmi párbeszédet?

Szülői közösségünk tiltakozik a törvénymódosítás ellen, és követeljük annak visszavonását!

Dr. Miklós György
a Szülői Hang Közösség képviseletében

A tankerületi központok fogadási kötelezettsége nem korlátlan. A honvédek jogállásáról szóló 137/2024. (VI.28.) Korm. rendelet [Hjr.] 11. § (1) bekezdése a vezénylést a honvéd beleegyezéséhez, továbbá a honvédelmi miniszter és a más szerv vezetőjének megállapodásához köti. A vezényelt fogadásának kötelezettsége nem foglalja magában azt, hogy a tankerületi központ saját foglalkoztatottjának jogviszonyát megszüntesse, vagy a határozott időre szóló kinevezését, szerződését emiatt ne hosszabbítsa meg.

A Púétv. 4. § (6) bekezdésének garanciális jelentőségű előírása szerint a vezénylésre csak akkor és olyan munkakörbe kerülhet sor, ahol a vezényelt az alkalmazási feltételeknek megfelel (ebbe beleértendők a munkakör betöltésének képzettségi feltételei, illetve a 18. éven aluliakkal kapcsolatos munkát végző, az általánosnál szigorúbb büntetőjogi feltételek is, amelyeket a Púétv. 26. §-a és a Púévhr. 8-23. §-a és 2. melléklete szabályoz). Ha tehát az érintett személynek nincs pedagógus végzettsége, nem fog tanítani, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk nekik munkát kínálni, hiszen a tankerülethez érkező új munkavállalók nem csupán pedagógus munkakör betöltésére fogadhatók, hanem elláthatnak nevelést-oktatást közvetlenül segítő, vagy akár gazdasági, ügyviteli, műszaki, kisegítő munkakört is. A tankerületi fenntartású iskolákban több mint 13.000 nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő és több mint 16.000 gazdasági, ügyviteli, műszaki és kisegítő (technikai) munkakörben foglalkoztatott dolgozik, az érintett katonák többsége várhatóan ezen munkakörökbe érkezik majd.

Ezen túlmenően, a Hjr. 12. § (1) bekezdése a honvédelmi miniszter által az állam nevében alapított, honvédelmi szervezetnek nem minősülő többcélú szakképző intézménynél oktató vagy pedagógus munkakörben foglalkoztatottakra nézve külön is kimondja, hogy az oktatói vagy pedagógus munkakörbe történő vezénylés feltétele, hogy a honvéd rendelkezzen a munkakörök ellátásához előírt jogszabályi és egyéb feltételekkel; valamint meg kell szüntetni a vezénylést, ha a honvéd az oktatói vagy a pedagógus munkakör ellátására nem foglalkoztatható tovább.

A Kormány a 2024. március 13. napján tartott ülésén döntött arról, hogy ki kell alakítani egy olyan szabályozást, amely alapján a katona a pályafutása bizonyos szakaszához érve jogot kap az államigazgatás más területén, katonai jogállását megtartva tovább dolgozni. A honvédek jogállásáról szóló 137/2024. (VI.28.) Kormányrendelet (Hjkr.) ennek megfelelően kivezeti a nyugdíj előtti rendelkezési állomány (NYERÁ) jogintézményét (mint passzív foglalkoztatási formát). A NYERÁ intézménye helyett a Hjkr. megteremti annak a lehetőségét, hogy a tiszti és altiszti állomány 55. életévét betöltött tagja – más szervhez történő vezénylés keretében – a kérelme vagy a miniszter döntése alapján, kötelezően tovább foglalkoztatható legyen olyan más állami szervnél, vagy állami többségi tulajdonban lévő gazdasági társaságnál, amely vonatkozásában törvény előírja a vezényelt kötelező fogadását.

Ezzel a szabályozással a Honvédség azt biztosítja a katonái részére, hogy aki az életkoránál, egészségügyi állapotánál fogva már nem tud maradéktalanul megfelelni az előírt igen szigorú katonai követelményeknek, annak legyen lehetősége a katonai pályafutásának utolsó éveit – a katonai szolgálati viszonyát és illetményszínvonalát megtartva – a köz szolgálatában folytatva, méltóképpen eltölteni, azaz a katonai pályafutást lezáró korábbi passzív foglalkoztatási formák helyett immár egy új, aktív (és érdemi munkavégzéssel párosuló) foglalkoztatási formát alakítottunk ki. Az új foglalkoztatási helyet és munkakört a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv jelöli ki, a Honvédség a foglalkoztatási igényét jelzi e szerv felé, megküldve az érintett katonáról minden olyan adatot, amely alapján a részére (a képzettségének és képességeinek) megfelelő foglalkoztatási hely kijelölhető lesz, ahová vezénylésre kerül.

Tisztelt Szalay-Bobrovniczky Kristóf Miniszter Úr!
Tisztelt dr Pintér Sándor Miniszter Úr!
Tisztelt Dr. Maruzsa Zoltán Államtitkár Úr!
Tisztelt Dr. Balatoni Katalin Helyettes Államtitkár Asszony!
Tisztelt Lakatos György Zoltán Alezredes Úr!

Köszönettel megkaptuk Dr. Maruzsa Zoltán Úr (BM) és Lakatos György Zoltán Úr (HM) válaszát a katonák iskolákba vezénylésével kapcsolatos kérdéseink közül néhányra, azonban a válaszok nem megnyugtatóak, illetve a kérdések többségére még egyáltalán nem érkezett válasz. Mindenekelőtt nem világos, hogy miért van szükség a katonák iskolába vezénylésére; hogyan szolgálja ez a gyerekek érdekeit?

Az alábbiakban részletesen kifejtjük a válaszokkal kapcsolatos álláspontunkat, de előtte szeretnénk ismertetni közösségünk véleményét.

A Szülői Hang Közösség kiáltványban tiltakozik a katonák iskolába vezényelhetőségével kapcsolatban elfogadott jogszabálymódosítás ellen. Kiáltványunkat immár több mint 5 ezren írták alá, zömében szülők, nagyszülők és pedagógusok. A kiáltvány szövege és az aláírók listája itt olvasható honlapunkon.

Sokan szövegesen is megindokolták véleményüket, több mint 1600 szöveges vélemény érkezett. A szöveges válaszok részben kifejtik, hogy nem elfogadható katonákat vezényelni az iskolákba, részben pedig leírják, milyen drámai mértékű pedagógushiány alakult ki a közoktatásban, amit azonban nem katonák iskolába vezénylésével kellene megoldani. Nagyon gyakori, hogy a gyerekekkel nem szaktanárok foglalkoznak, sokszor nem megfelelő képesítéssel rendelkező tanárok mennek be órára, sok tanóra nincs érdemben megtartva, de az is előfordul, hogy a gyerekek felügyelet nélkül maradnak, a meglevő tanárok óriási túlterheltség alatt dolgoznak, sok pedagógus kiégett, túl sok a nyugdíjas pedagógus, hatalmas a fluktuáció, nincsenek megtartva a szükséges csoportbontások, előfordul, hogy alkalmatlan személyek foglalkoznak a gyerekekkel, és így tovább. Kérjük, hogy tekintsék át a szöveges véleményeket, melyek itt olvashatóak!

Elvárjuk, hogy a kormányzat tegyen érdemi lépéseket a kritikus szintet elérő pedagógushiány ellen. Amíg erre az alapvető problémára nincs érdemi megoldás, addig nehezen hihető, hogy az iskolákba vezényelt katonák ne végeznének előbb vagy utóbb valamilyen formában pedagógus munkát is. Az eddigi béremelési ígéretek – idén a diplomás átlagbér csupán 72%-át, jövőre is csupán 80%-át teszi ki a pedagógus átlagbér, és erre is csak 2030-ig van garancia – nem elegendőek a pedagóguspálya vonzóvá tételére a fiatalok számára: továbbra is túl kevesen jelentkeznek pedagógusképzésre, illetve túl alacsony a felvételi bejutási ponthatár, ami a minőséget veszélyezteti. Gyermekeink érdekében jelentősen javítani szükséges a pedagógusok anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsültségét. Ugyanez a probléma érinti az iskolákban segítő és technikai munkakörben dolgozókat is; az ő munkájuk is fontos és nagy hatással van az iskolára, ezáltal gyermekeinkre.

Dr. Maruzsa Zoltán Úr válaszaival kapcsolatban az alábbi visszajelzéseket szeretnénk tenni. A hivatkozott 137/2024. (VI. 28.) Korm. rendelet [Hjr.] 11. § (1) bekezdése valóban jogilag a honvéd beleegyezéséhez köti a vezénylést, ez azonban nem jelenti azt, hogy az illető ténylegesen önkéntesen döntött volna így, és szívesen, saját akaratából szeretne egy oktatási intézményben dolgozni, márpedig a gyerekeknek és az iskoláknak ilyen emberekre van szüksége. Nem tűnik életszerűnek az, hogy az 55. életévüket betöltött katonák saját elhatározásból mennének iskolákba dolgozni. Inkább valószínűsíthető az, hogy a katonai felettesek nyomására jobb híján írnák alá a vezénylésről szóló beleegyező nyilatkozatot, ami csupán formalitás, mivel a számukra felkínált egyéb opciók még rosszabbak.

Dr. Maruzsa Zoltán Úr válaszában az írja, hogy a Púétv. 4. § (6) bekezdésének garanciális jelentőségű előírása szerint a vezénylésre csak akkor és olyan munkakörbe kerülhet sor, ahol a vezényelt az alkalmazási feltételeknek megfelel. Azonban a hivatkozott jogszabályban ennek épp az ellenkezője szerepel: a tankerületnek még akkor is alkalmaznia kell kivezényelt honvédet, ha annak nincs megfelelő végzettsége; ebben az esetben a tankerület képzést biztosít, de már a képzés ideje alatt is foglalkoztatja a vezényeltet. A jogszabály nem tesz említést arról, hogy a tankerület a nem megfelelő végzettségű vezényeltet visszautasíthatná.

Dr. Maruzsa Zoltán Úr válasza szerint az érintett katonák többsége várhatóan nem pedagógusként, hanem nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő vagy gazdasági, ügyviteli, műszaki és kisegítő (technikai) munkakörben dolgozhat. Ha tényleg ez a helyzet, akkor érdemes lett volna jogszabályi szinten is kikötni, hogy a vezényelt katonák nem foglalkoztathatóak pedagógus munkakörben, de ilyen kikötés a jogszabályban nincs. Miután országosan kritikusan magas a pedagógushiány, és ez a hiány az elkövetkező években várhatóan nőni fog, nehezen hihető, hogy a kivezényelt katonák nem fognak – akár részlegesen – pedagógus munkát végezni. Sajnálatos módon már most az az általános tapasztalat, hogy sok esetben az iskolák nem megfelelő szakképzettségűeket küldenek be az órákra, és sokszor a nevelő-oktató munkát segítő munkakörben dolgozókat is ténylegesen pedagógus munkavégzésre kérik. Így még ha a kivezényelt katona az iskolában jogilag nem pedagógus munkakörben kerül foglalkoztatásra, akkor is a már jelenleg is széleskörben alkalmazott gyakorlat szerint pedagógus munkára irányíthatják. A mellékelt szülői és pedagógus tapasztalatok is ezt támasztják alá.

Dr. Maruzsa Zoltán Úr válaszában hivatkozik a Hjr. 12. § (1) bekezdésére, mely kimondja, hogy az oktatói vagy pedagógus munkakörbe történő vezénylés feltétele, hogy a honvéd rendelkezzen a munkakörök ellátásához előírt jogszabályi és egyéb feltételekkel; valamint meg kell szüntetni a vezénylést, ha a honvéd az oktatói vagy a pedagógus munkakör ellátására nem foglalkoztatható tovább. Ez a jogszabályi hivatkozás azonban csak különleges esetben alkalmazható, a honvédelmi miniszter által az állam nevében alapított, honvédelmi szervezetnek nem minősülő többcélú szakképző intézmények esetében; a legtöbb iskola nem ilyen. Így ez a jogszabályi hivatkozás sem megnyugtató, és azt mutatja, hogy a közoktatási intézmények túlnyomó többségénél ilyen jogi garanciák nincsenek.

Dr. Maruzsa Zoltán Úr tájékoztatása szerint a vezénylés honvédelmi miniszter és a más szerv (jelen esetben a tankerület) vezetőjének megállapodásához kötött. Álláspontunk szerint ez a fajta megállapodás sérti a gyermekek érdekeit. Célunk a minőségi közoktatás megteremtése, ehhez pedig az szükséges, hogy az iskolákban valamennyi munkakört – beleértve a segítő és technikai személyzetet is – elkötelezett, gyermekszerető és felkészült személyek töltsék be. Ennek előfeltétele, hogy az adott munkakört vonzó anyagi és szakmai kondíciókkal nyilvánosan hirdessék meg, és a számos jelentkező közül a szakmai szempontok szerint legalkalmasabb személyt válasszák ki. Ehelyett Önök egy olyan rendszert foglaltak törvénybe, ami kiiktatja a munkakörök nyilvános meghirdetését, és így nem garantálja a minőséget, hiszen nem lehet választani sok jelentkezők közül.

Az Önök által törvénybe foglalt rendszerre valójában akkor van szükség, ha a munkakör betöltése anyagilag és szakmailag nem vonzó, és emiatt nincs elegendő jelentkező, a jelentkezők hiányát pedig a katonák kivezénylésével próbálnák pótolni. Ez a rendszer elsősorban arra alkalmas, hogy a kormányzat spóroljon a gyerekeken. Csakhogy az 55. életévüket betöltött katonák az esetek többségében nem megfelelő személyek az iskolai munkavégzéshez, és minden bizonnyal nem is önszántukból mennének iskolákba dolgozni, ami pedig az iskolákban alapvető fontosságú. Ilyen körülmények között a kudarc biztosra vehető, a kárvallottak pedig a gyerekek.

Lakatos György Zoltán Úr válaszában nem adott magyarázatot arra, hogy a honvédség átszervezésének miért kellene kihatnia a közoktatás működésére. Az iskolák oktatási intézmények, ahová a szülők azért íratják be gyereküket, hogy ők ott minőségi oktatásban részesüljenek, és az arra legalkalmasabbak foglalkozzanak velük. Az iskolákban minden döntés a gyerekek érdekét kell szolgálja; különösen vonatkozik ez a személyei döntésekre, beleértve mind a pedagógusok, mind a segítő és technikai munkatársak kiválasztását. A honvédségnek nem szabadna olyan döntést hoznia, amely gyermekeink oktatásának minőségét rontja; ehhez a honvédség nem kapott felhatalmazást a szülőktől és a társadalomtól. Márpedig a jogszabálymódosítás rontja a közoktatás minőségét, hiszen az alkalmazott személyeket nem a kellő elkötelezettséggel és hivatástudattal érkező jelentkezők közül választják ki pályázat útján, hanem megkérdőjelezhető alkalmasságú, kellő tapasztalat nélküli és minden bizonnyal motiválatlan 55 év feletti katonákat vezényelnek oda. Katonákat vezényelni az iskolákba épp olyan abszurd, mintha valaki 55 év feletti tanárokat és szülőket küldene a hiányzó honvédek helyére.

A katonák iskolába vezénylésével kapcsolatban a jogszabály nem állapít meg próbaidőt, pedig általánosan bevett gyakorlat, hogy az új munkavállalókat próbaidővel veszik fel; a Púétv. 41. § három hónap próbaidőt ír elő. Még akkor is, ha az illető papíron rendelkezik megfelelő szakképzettséggel, nem biztos, hogy alkalmas a gyerekekkel való empatikus és szakszerű foglalkozásra, vagy bármilyen iskolai munkára. A tankerület és a honvédség megállapodása alapján vezényeltek esetén félő, hogy a foglalkoztatás nem kellően rugalmas, a próbaidő nem kerül alkalmazásra, és azok a személyek is alkalmazásban maradnak, akiknek alkalmatlansága egyértelműen kiderül. Lakatos György Zoltán Úr válaszában utal arra, hogy az iskolába kivezényelt katona megtartja korábbi illetményszínvonalát; vélhetően az iskolába kivezényelt katona magasabb díjazásban fog részesülni, mint a hasonló munkakörben dolgozó, nem katonai szolgálatot teljesítő kollegái akkor is, ha ők jóval nagyobb munkaköri tapasztalattal rendelkeznek. Ezt méltatlannak és megalázónak tartjuk a kollegákkal szemben; a méltánytalan bérkülönbség miatt feszültség alakulhat ki a dolgozók között, ami negatívan hat az iskola működésére. Az iskolában nem pusztán egyéni munkavégzés történik, hanem az iskolának mint munkaközösségnek is hatékonynak kell lennie, amire az ilyen jellegű kivételező bérezés bomlasztóan hat.

Ahogy arra korábban is utaltunk, az iskolai dolgozók bérezése rendkívül alacsony és nem vonzó; az állami forrást nem arra kell fordítani, hogy katonákat ugyanolyan munkakörben a kevesebb tapasztalat ellenére magasabb bérrel díjazzák, hanem inkább a pedagógusok és más iskolai dolgozók bérezését kell megnövelni annyira, hogy legyen elegendő jelentkező és ne legyen szükség se katonák, sem más iskolába nem való személyek foglalkoztatására.

Kérjük, hogy ne spóroljanak a gyerekeken! Kérjük, hogy a honvédségben ne úgy hajtsanak végre fiatalítást, hogy ennek káros következményei lesznek a magyar közoktatásra! Az iskolai munkához megfelelő szakképzettségre, gyakorlatra, gyermekszeretetre, elhivatottságra és a honvédségitől merőben eltérő, empatikus és rugalmas hozzáállásra van szükség. Kérjük, hogy a magyar közoktatásban kétségtelenül tapasztalható kritikus mértékű országos munkaerőhiányt ne ilyen kényszermegoldással, hanem a pedagógusok és az iskolai segítő és technikai dolgozók méltó megbecsülésével orvosolják!

Kérjük, hogy adjanak érdemi válaszokat a feltett kérdésekre! Konkrét kérdéseink a szülők számára releváns felvetésekkel foglalkoznak, melyekben szülőként gyermekeink révén érintettek vagyunk. Leszámítva az egyes iskolák programjában szereplő honvédelmi tantárgyak oktatóit, ne dolgozzanak katonák a magyar közoktatásban semmilyen munkakörben!

Tisztelettel:
Dr. Miklós György
a Szülői Hang Közösség képviseletében

Tisztelt Dr. Miklós György Úr!

A katonák köznevelési intézményhez történő vezénylése témakörében tekintse a továbbiakban is irányadónak a korábban már megadott válaszunkat.

Üdvözlettel:
dr. Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár