ELÉG? ELÉG!!! De ha csak várunk a változásra, sosem jön el…

„Csak” egy lépés… – „Csak” egy szülő…

Szülők és szimpatizánsok énekeltek egy egri iskola rácsos ajtaja előtt a gyerekeknek, a gyerekek helyett. Mert ők nem énekelhettek… Hiába akarták a diákok kifejezni tanáraik támogatását egy dallal az iskolai óraközi szünetben. Hiába akartak tanáraikkal az országban zajló eseményekről, a pedagógusok és diákok kiállásáról beszélgetni. Nem engedték nekik. Hiába érzik a bőrükön nap mint nap, hogy baj van. Nem hallgatják meg őket.

Az ő hangjukat akkor sikerült elvenni. De szóltak helyettük a szülők, és a szolidaritást nemcsak szóban hirdető szimpatizánsok. És szólni is fognak. Egyre többen…

„Csak” egy szülő, Fehérvári Csilla volt a lelke az eseménynek, aki minden előzetes tapasztalat nélkül vált aktív szervezőjévé az egri demonstrációknak. Csilla energiája végtelennek tűnik. Szeretettel kérdez, beszélget, és tükröt tart… Hálátlan feladat. Ő mégis ezt az utat választotta. Nem ítélkezik, ha kell békén hagy. Meghallgat, tájékoztat, segít. Együtt gondolkodik, felráz és támogat. Érintettsége okán elkötelezett szószólója a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjának is.

Ő „csak” egy aktivista anyuka Ostorosból, egy heves megyei községből. Négy gyermekét egyedül neveli, dolgozik, mégis marad ideje, energiája a közösségért tenni. Honnan merít erőt? Miért csinálja?

„Hogy nézzek tükörbe és a gyermekeim szemébe, ha mindazt, ami történik szó és tett nélkül hagyom? Tudjuk, hol tart az ország, az oktatás. Nem maradhat így. Nem engedjük és kész. Nem számít az akadály. Nem számít a nehézség. Megyünk előre. Ha nem állunk meg, ha nem adjuk fel, nincs semmi ami megállíthat minket. Demagógia? Jó duma? Nem. Az egyetlen remény. A hit önmagunkban és egymásban.
Mi itt kézen fogjuk egymást, és tesszük a dolgunkat.

Nem számít, hogy a hatalom mit gondol rólunk. Az számít, hogy mi mit teszünk. Meggyőződésből, szívből, együtt, a gyermekekért, egymásért. Feltartóztathatatlanul.

Nem számít, hogy most hányan vagyunk. Csak az, hogy mennyien leszünk. Sokan alszanak, mikor ég a házuk. Benne a család, az életük. Hangosabban kell kiáltanunk, hogy észrevegyék.

Hát meddig kell még hogy fájjon? Minek kell történnie, hogy megértsék, mindenki számít? Mire nyomna lájkot? Mit osztana meg? Mitől várja a változást, ha nem csinál semmit? Vagy nem tesz meg mindent, amit csak bír?

Mi demonstrálunk, érzékenyítünk és közösséget építünk. Magunkért. A családunkért, a gyermekeinkért. Mert tennünk kell. Mert fontos, hogy történjen végre valami. Hogy megtaláljuk egymást, és felismerjük nem vagyunk egyedül. Van hova kapcsolódnunk, hogy sokan tartunk egyfelé. S minél többen vagyunk, annál erősebbé válunk. Nemcsak mint közösség, hanem egyenként mindannyian. A tenni akarók, a bizonytalanok, a reményt vesztettek. Mindenkinek helye van. Mindenkire szükség van.

Sokunkat testileg, lelkileg, erkölcsileg is kifosztottak az elmúlt években. Meg kell tanulnunk újra bízni. És megszolgálni a bizalmat. Akkor tudni fogjuk, hogy mindig vannak mögöttünk, akik a helyünkre állnak ha elfáradtunk, vagy elestünk. Váltófutásban kell lennünk. Egy csapat vagyunk. Ahogy a Grundban is szól – »Te meg én ugye szét soha nem szakadunk!«”

Egerben, vagy környékén élsz, és keresed a helyet, ahol szükség van rád, ahol tehetsz valamit? Csatlakozz az egri csoporthoz!

Elég? Elég!!! De ha csak várunk a változásra, sosem jön el…

Csillával beszélgetett: Vajda Éva

 

Kik a helyi közösségek motorjai, akik kiállnak a jobb közoktatásért, a pozitív változásért? Civil kurázsi rovatunkban őket szólaltatjuk meg.

A Szülői Hang Közösséget az oktatási kérdések iránt érdeklődő önkéntes szülők hozták létre. Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszünk, és aktív részvételünkkel képviseljük a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. Ha szeretne értesülni híreinkről, akcióinkról, iratkozzon fel hírlevelünkre vagy csatlakozzon csoportunkhoz.

  Megosztás